|
2014. november 21. 10:03 Kozma Szilárd írta, <kozmaszilard@gmail.com>:
Kedves Erzsók!
Kérem szépen a kommentárokat, mert különben nem tudok tovább haladni.
Köszönettel: szilárd
2014.11.21. 23:15 keltezéssel, Erzsók V. írta:
Kedves Szilárd,
Ami férjem here-rákjának a kialakulásáról szóló lehetséges okainak a feltételezését, feltárását illeti:
Miközben hallgattam az Ön megállapításait a kialakulás okairól én csak bólogatni tudtam. Megmondom őszintén, hogy amikor fény derült Péter betegségére, én akaratlanul is kerestem az okokat. Akkor átfutott az agyamon, amit Ön is elmondott, miszerint a negatív szűz tulajdonságom, az okoskodásom, legyűrte a párom férfiasságát. Ez már megfogalmazódott bennem, de nem tudtam, hogy mi miatt csináltam mindezt.
De a hétköznapi életben, főképpen a munkám kapcsán is jelentkezik ez a tulajdonságom, folyton én akarok okosabb lenni. Már látom, hogy ez probléma és ezt meg kell oldanom magamban.
Ez durván agresszív viselkedés a részemről.
Most már vannak olyan pillanataim, egyre több, amikor egy-egy ilyen okos mondásom után rájövök, hogy ezt nem kellett volna, nem így kellet volna megoldani. Nem fontos, hogy mindig igazam legyen. Meg kell, hogy lássam a másik igazságát is, illetve az én igazságom nem az ő igazsága. Ahány ember, annyi látásmód.
Gyermek-vállalás kérdése:
10 éve együtt élek a párommal. Sokan nem értik, hogy miért nem vállaltunk eddig még gyermeket. Röviden: miattam.
Mivel a családomban előfordult mentális betegség, ezért én tartottam/tartok attól, hogy a gyermekem születését követően nem tudom fenntartani a lelki egyensúlyomat, ami elég ingatag amúgy is. A félelmem az, hogy egy megfoghatatlan ok miatt belekerülök egy mély lelki válságba, amiből ha ki is tudok majd jönni (ami korántsem biztos), addig is számtalan embert megsebzek, főleg azokat, akiket a legjobban szeretek. Belátom, lehet hogy ez egy teljesen téves elképzelés a részemről, de ez egy belső érzés, ami van és létezik. Nem tudom megkerülni, nem tudok felülkerekedni rajta. Még nem.
A felszín:
Igen, vannak olyan időszakaim, amikor elég nagy különbség van aközött akit látnak bennem mások, és amit én látok magamban. Talán a külső szemlélő lát valakit aki "egyben van" én meg látom magam, hogy szétesek, és minél inkább szétesek belül, annál görcsösebben akarom azt a látszatot kelteni, hogy én nagyon egyben vagyok.
Ez egyfajta furcsa egyensúlyra törekvés a részemről, de segít nekem abban, hogy a felszínhez igazodjak és ne húzzon le úgymond a mélység.
A Végletek:
Szerintem én vagyok a feketén, fehéren látásmód hazai képviselője. A véleménynyilvánításomban vagy nagyon sötéten látom a dolgokat, vagy túlzottan idealizálom az adott dolgot. Ezt már pár évvel ezelőtt felfedeztem magamban méghozzá a körülöttem lévő emberek segítségével. Ahogy megfigyeltem a körülöttem beszélgető, véleményt formáló embereket, ráeszméltem, hogy a két szín között még rengeteg árnyalat létezik.
Az első hangfelvételen elmondta nekem, lehetséges hogy nehezem értem meg a mondandója lényegét, vagy esetleg félreértem. Emiatt egy kicsit még emésztgetem, érlelgetem magamban. Jelenleg azt gondolom, hogy értem.
Szilárd, köszönöm a munkáját, sokat segít nekem!
Üdvözlettel:
Erzsók
Kedves Erzsók!
Köszönöm a feltárásokat visszaigazoló reagálásokat, hogy tehát az eddigiekben sikerült a bajok okát helyesen megállapítani és bátran folytathatom az eddigieknél is mélyebb rétegekben található (Halak), további karma-feltárást, és az annak megfelelő sors-rendezési tanácsolást.
Hétfőn folytatom, addig kérem szépen, főként az elméleti részt, több alkalommal is (pl. esténként, lefekvés előtt, vagy most hét végén ébredés után is) újra hallgatni.
Barátsággal: Szilárd
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
