ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.24. 09:52

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2013.05.13. 22:34 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
http://www.youtube.com/watch?v=u4aiEnMRSZY&feature=youtu.be

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.03.04. 23:53 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd

Beavatás I.

A fájdalom hiba-jelző funkciója és metafizikai értelme I.


Az emberiség történelmi – tehát hosszú, igen hosszú időbeli - tévelygésének és a szenvedésének az egyik legfontosabb oka az, hogy nem akarja megérteni és képtelen elfogadni a fájdalomnak a lelki-szellemi hibára- és vétekre- való, figyelmeztető jellegét (A téves irányba haladásra való figyelmeztető és intő jelző funkcióját). Vagyis, az, hogy nem ismeri a fájdalomnak az egészség és az igazi boldogság irányába: a megváltás irányába terelő – irányító, kényszerítő fontos jel- funkcióját, vagyis: nem érti a fájdalom szakrális funkcióját! Amennyiben nem értelem-közömbösen viselnénk, sőt: amennyiben nem fojtanánk el a fájdalmainkat, vagyis a testünk és a lelkünk fájdalom-jelzéseit, hanem megtanulnánk azt, hogy melyik testrészünkben, vagy szervünkben érzett intenzív fájdalomnak mi az igazi figyelmeztető jelentése (a fájdalomcsillapítás bevett ostoba szokásának az automatikus gyakorlása helyett, a szimbolikus értelmezést gyakorolnánk), nem csak, hogy egészségesebben élnénk, de boldogak is tudnánk lenni. És ezt anélkül, hogy elérnénk a halálos betegségek mérhetetlen szenvedéseit, és hogy szomorúan, az értelmetlenségbe bele törődve kellene meghalnunk.
Sajnos ebben, a fájdalom-jelzéseknek a szimbolikus – spirituális értelmezésében, nem csak az orvostudomány és a testrészekben és a szervekben érzett fájdalmaknak a kauzális szimbolikáját teljesen ignoráló pszichológia gátolja meg a mai embert. De főként a szekularizált keresztény teológia, amely - Az Evangéliumok szövegeiben található megfelelő jézusi tanításoknak a meghamisításával! - azt tanítja, hogy nem azért szenvedünk bizonyos örökletes betegségek következtében, mert a szüleink és a nagyszüleink (főként az anyai ági női felmenőink!) vétkeztek.
Ezzel szemben, a kauzális (karmikus) asztrológiai vizsgálatok, teljességgel és egyértelműen kimutatták azt, hogy az öröklődő betegségek és testi málformációk igen is annak a következményei, hogy az anyai ági női őseink, de főként az anyáink, a fogantatásunkat megelőző időszakban, hosszasan és huzamosan ignorálta a testének és a lelkének a fájdalom jelzéseit és olyan jellegű negatív lelki és szellemi élményekbe élte bele magát intenzíven, amely negatív élmények analogikus kapcsolatban állnak azokkal a szervekkel és testrészekkel, amely szervekkel és testrészekkel pl. „károsítottan” (fizikailag hibásan) érkeznek a világra a szellemi-lelki vétkeiket intenzíven és huzamosan átélő anyáktól született gyermekek.

Az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom, a visszatartó – visszafogó, mondhatni: tiltó ereje és jellege mellett, a spirituális harmónia és egészség megvalósulását, valamint a helyes életútnak a benső - személyes tudatosítását szolgálja az emberben. A fájdalom tehát, az ember által megtestesült belső Teremtő és a külső Teremtés (természet) közötti harmonikus kapcsolat megvalósulását, a személyes és az örök kiegyenlítődési folyamatokat hivatott lehetővé tenni, azokat szolgálni. A fájdalom tehát, és annak figyelmen kívül hagyása következtében fellépő szenvedés, majd a betegség, kimondottan a Szaturnuszi őselvet, és végső soron a Plútó által megtestesített Megváltódási szellemét hivatott szolgálni.

A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi (fizikai) világ végülis olyan atomi részecskéknek nevezett energiakvantumokból tevődik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka anyag nélküli térből áll és az ezen a téren belül is, az atommagban, egy – egy virtuális, de egymással szemben elképzelhetetlen pontossággal elhelyezkedő központi-pont körül, mérhetetlen nagy sebességgel forgó energianyalábok képezik az atomnak az “anyagát”. Ezek az un. szubatomi anyagi részecskék végső soron alacsony rezgési állapotban sűrűsödött energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt, illetve egyedi kódokat is tartalmaznak. Végül is, ezeknek az egymástól függetlenül folytonos sebességgel egy - egy szilárdan meghatározott, de fizikai – materiális szempontból nem létezőnek tűnő(!) térbeli pont körül keringő energianyaláboknak a központjai áltl képezett, pontosan strukturált (rácsszendszer) egysséges rendszere képezi az un. atommagot (Amelynek az “anyaga” az iménti hálózati pontjai körül pergő kvantum nyalábok “seregé”-ből képződik tehát.). Továbbá az imént leírt energiakvantumokból képződött atommagok milliárdjai képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk.
Világos tehát, hogy azon létállapotoknak az energetikai erőterének a minősége, milyensége és állapotának inteznítása, amit mi, az anyag tulajdonképpeni alapjának: energetikai erőterének nevezünk, illetve ezen erőtereknek a sajátossága és minősége, amit mi anayagi létformaként érzékelünk, dönti el, hogy milyen erősen, vagy kevésébé szilárd és nehéz egy – egy anyagi egység. Hogy tehát gáz, folyadék, vagy szilárd állagban található-e. És az is világos ez által, hogy az emberi szervezet molekuláinak a struktúrájának, vagyis az igazi alapját - ami egyébként is átlagban 7O – 8O százalékban különböző módokon “energetizálható” víz képez -, nem az a szilárd anyag képezi, amit mi érzékelünk, hanem azok a különböző formájú, minőségű és erősségű energia-terek, amelyek a különbőző testrészeinknek az enetrgetikai alapját – hátterét képezik. Még egyszer tehát: testünknek az igazi “fizikei” alapját nem az a szilárdnak látszó anyagi tömeg képezi, amit mi a testünkként észlelünk és érzékelünk, hanem az az erőtér, ami ezt az anyagi-látszatot fenntartja és élteti. Ezt nevezik a misztikában aurának.
Ez, a számunkra szilárd anyagi lét-látszat, maga a fizikai és a fizikai - természeti létforma is. De egy felsőbb rendű szerveződési szinten, ugyanez, a határállapotban álló információs-energetikai nyalábokból rendezett egységes struktúrák által alakított természeti életforma, az un. organikus, biológiai életforma is. És mindez együtt, vagyis a természet, nem más mint, maga az egyetemes létezés legfelsőbbrendűen szerveződő (anyagi…) határállapota. Tehát az, a “valami”, amit mi anyagi testünknek nevezünk, nem más mint az Abszolút Teremtői tudatnak, az általunk fizikainak és természetinek érzékelt és nevezett egyéni struktúrába szerveződött, határ-megnyilvánulása. Ebben a határozott teremtői (képzeleti) megnyilvánulásban (az anyagban), ennek a teremtői határtudatnak és határállapotnak a határtalan teremtői tudattal rendelkező és a legmagasabb szinten szerveződött szellemi struktúrával: az önreflexióval, vagyis az egyszerre individuális és univerzális tudattal rendelkező lényként létezik az ember, mint Adam Kadmon. Mint az Abszolőt Teremtőnek az alacsonyabb vibrációs (“szilárd”) állapotokban megnyilvánuló Teremtésre vonatkozó látomásának a megtestesülése.
Az embernek mint Isten Legfontosabb Ideájának (Adam Kadmon), illetve mint Isten határállapotába került első (legfontosabb!) elképzelésének és céljának az a lefőbb és legfontosabb rendeltetése, hogy a saját szellemi-lelki és fizikai (biológiai) lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse azokat (A karmikus) az ösztönös képzeleti késztetéseket, amelyek zavart keltenek az ő lényében és azokat kiszűrve, feloldja és átalakítsa pozitív képességekké. Hogy tehát a saját lényén és az életvitelén keresztül, megvalósítsa a megváltást, vagyis, hogy a benne levő, az általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánult Abszolút Teremtő képzetrendszerei szerint megkisérelje a saját tudattalan létének a (fizikai) határállapotait minél nagyobb mértékben kiegyenlített egységes struktúrává átalakítani.
Az ember ősideájának tehát, és ezáltal minden egyes ember személyének is, karma-feloldó és önmegváltó funkciója van. Vagyis, a saját öntudatát és lét-képzeletét a teremtés ősforrásához való “visszavaezetési és vissza-emelési” funkciója van. A Teremtés határállapotában: az anyagban létező testének és a külső környezetének a szellemi tűkör - funkciója segítségével (a természettel), az ebernek az abszolútummal való egybekapcsolódási és visszakapcsolódási szerepe (rendeltetése) van az egyetemes létezésben. Nincs ettől személyes megváltódás megvalósításától eltérő, ettől az egyetemes funkciótól és “kötelességtől” különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti, karma-oldáson alapuló rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai létnek a közvetlen megtapasztalásától, illetve az abban való tükröződési képesség minél magasabb szintre emelésétől függ. Annak következtében viszont, hogy a Beilleszkedés és a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól (vagyis az önmegváltási lehetőségtől: a tükröződéstől) megkímélje magát és, hogy a közvetlen (tehát megváltódást lehetővé tevő, természeti tapasztalatokban való részesülésekkel szemben bebiztosítsa magát.
Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, és politika által vallássá duzzasztott gazdasági hajsza, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez a kényelmetlennek érzett természeti tapasztalást elhárító természet-ellenes általános törekvésünkhöz képest. Ezt az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő materialista tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása a katasztrófa felé sodorja ma az egész emberiséget. Az elterjedt elképzelésekkel szemben, a mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A mai, természeti katasztrófa - helyzetet első sorban a fájdalom és a kellemetlenség-érzetek megszűntetésére, vagyis, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos-technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való �humanista� törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.
A Teremtés ősoka a Lilith gyűjtő néven ismert, káoszt okozó őssóvárgás következményeinek a semlegesítése. A Lilith viszont egy kauzális (abszolút) negative jelenség, ami az öröklét-fenntartási programnak a következménye, ami az őskáoszt (a kauzális és spirituális – képzeleti káoszt) okozza. És ami az őskáoszt folyamatosan “termelve”, arra készteti az Abszolútumot, hogy léytrehozza az anyagi világot, amelyben a teremtési (képzeleti) információk rögzülnek, raktározódnak és ez által ellenőrízhetővé és minősíthetővé – kiszürhetővé tudnak válni. Ez által az Abszolút Lét Teremtővé és Teremtéssé válik. Hogy tehát Világosságként (értelem, eszencia, igazság, fény) és szeretetként (fantazia, érzelem, szubsztancia) nyilvánul meg. Az öncélú tökéletességre, illetve a más állapotra, a más létre való sóvárgás (Lilith) következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező “semleges” anyagi világ. Ennek része a semleges anyagi állapotnak viszont az anyagnál jóval összetettebb szellemi formákat is kifejezni képes biológiai – természeti világ és ebben az emberi életforma az, amely (aki) az abszolút létet képes megtestesíteni az anyagban az által, hogy az öntudatában megjelenik az egyetemes léttudat. Ez által, a természeti – anyagi létformában élő és reflektáló emberi szellem viszont, ha cask részben és közvetve is, de visszakötődik az Abszolút Teremtő Képzelethez. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”) A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit valami természeti hibának tekintve, és ezért annak a jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító- és zsibbasztószerek, védőöltözetek) a személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtőző őssóvárgás (A Lilith) hatására, attól minden eszközzel és a legjobb tudásunkkal meg akarunk szabadulni, és azt, illetve annak a jelzéseit minél nagyobb mértékben ki küszöbölve, öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk. És ezért az egész emberiséget mozgató – életető ontológiai ostoboaságért egyáltalán az arról mit sem tudó politikusok a fellelősek!
A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban lehetnek a teremtés ősforrásával: az abszolútummal és ez által a Megvátó – Megmentő Abszolút tudattal is, vagyis az Isteni Igazság szellemével. Ezek a spirituális teremtő- és megvátó erők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai-biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában.
Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tudatosító tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is, mint pozitív isteni jelzést jelképezi. Ezért a keresztényi tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudattágulást, vagyis az egyéni megvilágosodást és ez által a kiegyenlítődési és az egyetemes léterőkkel való együttműködési képesség fejlődését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az az európai eredetű, keresztényellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal és vagy gyakorlati – termeléis uton, vagy mágikus uton azokat a személyi hasznára fordítja. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli, személyes - fizikai kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel (A maszkulin principium metafizikai meghatározása: a gyakorlati tapasztalatból szerezhető Fény – értelem.), nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalásai által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat-létesítés viszont, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a természeti elemekkel, de még a miénktől eltérő magatartású és törekvésű személyekkel való találkozás is! A határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információcsere nem minden esetben történik testi kényelmetlenség, sőt Fájdalom nélkül, esetleg akér anyagi-bomlás nélkül sem, vagy plane nem, eltérő ambíciók és elképzelések ütközödése nélkül, szellemi állaáspont feladási-kényszer nélkül, illetve más nehézségek nélkül. Tehát kellemetlenség és fájdalom nélkül, vagyis zavarmentesen.
A teremtői – megvéltói tudatosodás, a spirituális információszerzés, erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink is, több fájdalommal (kényszerítő-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire gyakorol harmonikus vagy diszharmonikus benyomást rank első találkozásra. A fájdalom és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát, az a misztikus információforrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitásbeli) irányt kell változtatnunk a külső természeti körülményekkel, vagy a belső szellemi őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytatása érdekében.
Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információforrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalomtünetek rendszerét különböző pirulákkal, szervezet-érzékelést becsapó eljárásokkal, terápiás módszerekkel, gyógy-receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a külvilággal analogikus kölcsönhatási kapcsolatban álló felettes Tudata (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül az enyhébb fájdalomai segítségével.
E sok tudományois, vagy misztikus fájdalom-kiküszöbölési harcnak, fájdalom-elfojtási törekvésnek, tünetelfojtási és tünetkiirtási trükknek, a “kezelésnek” és az elkenésnek természetesen még több betegségtünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai jellegű, fájdalmas “találkozás”, vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy) a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak) lenni mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét tudatosan fel nem vette.
A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal � a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarva � félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: “Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges”. Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt gyakorlati életfeladatok megoldás, valamint a tárgyi – természeti valóság által tökéletesen tükrözött és felmutatott Isteni igazság szelleme érvényesítése érdekében vállalt konfliktusokból és harcokból szerezhető megvilágosodás, valójában könnyűvé teszi az életünket, az általános (fordított) elképzelésekkel szemben, és végsősoron a legtöbb örömet és gyönyört okozza a számunkra, hiszen a megváltódásunkat szolgálja. Ez, és csakis ez a gyakorlati feladat-teljesítés és konfliktuvállalás okozhat igazi boldogságot minden egyes személynek, mivel ez, az Egyetemes Megváltás a Teremtésnek is a rendeltetése, vagyis az ősoka a célja és az értelme! Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó ebben a Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai patetizmussal ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges képességeire és rendkívüli személyére (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült megérteni az egyetemes rendeltetést vagyis a teremtés célját és azt a spirituális – metafizikai logika által könnyen megfejthető kinyilatkoztatási formákban közölni.), aminek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, még jobban utálja a kereszt által szimbolizált fájdalom-jlezéseket mint a más vallások követői. A keresztény ember ma, mind csak rejtőzködik különböző tudományos elméletek és filozófiák segítségével az isteni igazság elől (Ami szerint életünknek az egyetlen célja a megváltódási-. vagyis a kiegyenlítődési képesség maximális elérése), és rohangászik ez elől, valamint a személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mint ha nyugton maradna és szemellenzős boldogságnyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem önmagát, sem a tehetetlen természetet.
Következésképpen, teremtésnek és az életünknek, nincs élvezeti- kényelmi célja, tehát nincs szentimentális – valláésos célja. És nincs pragmatikus (racionális) célja, tehát nincs tudományos – gazdasági célja sem. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség-érzésből eredő félelmeinket összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük a mágikus erejű teremtő imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.
A karma meghaladás tehát és az életfeladat-beváltás, majd a teljes teremtői tudatosodás, rengeteg kellemetlennek képzelt tapasztalatot, tudatos, vagy önkéntelen spirituális információszerzési „kalandot” és önfegyelmet igénylő erőfeszítést kíván és azért, hogy ebben ne tévedjünk el, a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek között és azon lételvek kőzött, amit képvisel és megtestesít az illető jelenség, vagy az a személy, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy nem jó irányba haladunk, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve, hogy mentalitás béli irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és a harmonikus (zavarmentes) élet folytatás érdekében.
Márpedig a vak ambíciókkal telített modern és posztmodern ember, mindenek fölé helyezvén az észbeli képességeit és a találékonyságát, a legtöbbször pontosan az ellenkezőjére használja, mint amiért az eredetileg kifejlődött. Vagyis, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogy megfejtse a fájdalom-jelzéseinek a szellemi jelentését, arra használja az intellektusát és a rendkívüli értelme által létrehozott tudományát, hogy ezt a felbecsülhetetlenül értékes információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje, vagyis arra, hogy magát az általa követett életcéljai helyessége felől abszolút félrevezesse! Holott még a lelki fájdalmaink is, a lelkiismeret furdalásunk által irányított kellemetlenségi érzéseink is azt, jelzik, hogy valamit nem teszünk helyesen, nem jól kezelünk, vagy nem jó irányba haladunk. (Természetesen, van olyan helyzet is, amikor a karmikus találkozások alkalmával, a reflex szerű elutasítási, elhárítási vágy kelt bennünk kellemetlen lelki érzéseket, és éppen azért van szükségünk a karmánk jellegének és szimbólumrendszerének a sorsképletünk kauzális feltárása segítségével történő, pontos megismerésére, hogy ezeket felismerjük és ezeknek a kellemetlenségi érzéseknek a visszatartó – visszafogó impulzusainak ne engedjünk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezeket legyőzzük. Pl. a víziszonyt a víz-elem ellenes karmásoknak, a tériszonyt a föld-karmásoknak, a tűztől való félelmet a személyiségi –tűz-karmásoknak, a magasság-iszonyt a levegő-karmásoknak. Vagy a Skorpió- pók és kígyó-iszonyt a Skorpió-karmásoknak.)

Ahelyett tehát, hogy az ember megkeresné a spirituális és a kauzális okokat és arra törekedne, hogy szellemileg helyesen értelmezze (megfejtse) a fájdalmainak a tényleges jelentését, és a megfejtés segítségével fel venné a helyes szellemi irányát (mentalitását), illetve kipróbálná, hogy melyik számára a helyes cselekvés és szellemi – lelki útirány, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.
E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a tüneti „kezelésnek” és az elkenésnek, természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai ütközés és sérülés, vagy rombolódás, rongálódás jön létre, és persze, személyi konfliktus jellegű, fájdalmas „találkozás"! Vagyis, fizikai, érzelmi és mentális test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye a fájdalomelfojtási és lezsibbasztási, fejfájások és mentális betegségek esetében: a lebutítási eljárásoknak a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes tőrvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktusos élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi őt szabadnak (boldognak és egészségesnek lenni) mindaddig, amíg a karmáját fel nem oldja, az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.
A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak az idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: „Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okozza az embernek. (A Rák karmám hatására én is sokat kerülgettem a családalapítást, és főként azt, hogy szülővé, apává váljak, és most nagyon boldog ember vagyok, hogy a második házasságomból született három nagyobb kislányomat gondozhatom és nevelhetem, még akkor is, ha a második feleségem, a többszörös családon kívüli szerelmesedései következtében, végül elhagyott. És ugyanígy: a Mérleg karmám miatt, én is, mint sokan mások, a nappali éber tudatom elől nagyon mélyen elrejtve, szorongtam az egyértelmű párkapcsolati elköteleződéstől, és ma, a gyermekekkel való együttlét mellett, el nem tudok képzelni annál nagyobb boldogságot, mint azt, hogy végre egy igazából elkötelezett, szerelmes élettársi viszonyban élhetek!) Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme. Erre vagyunk ős-eredetünk szerint, vagyis nem csak antropológiailag, de ontológiailag is(!) „beprogramozva”.
Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy tényleges jelentése szerint, miről is van szó e Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál mind az általános-emberi, mind a személyi életfeladatai felvállalása elől egész életében.

Ezért persze, minden felszíni és mesterséges fénnyel – Tehát: vallásos, vagy tudományos babonákból szőtt dogmatikus tudással. - keltett csillogó – villogó látszat ellenére, a mai ember, még többet szenved, mintha nyugton maradna. Ha a szemellenzős boldogság szerzési és életmegnyerési mániájától indíttatva, nem tömné le magát, tehát nem zsibbasztaná el a testét és nem butítaná el az eszét a fájdalomcsillapítókkal és a kábulatkeltő gyógyszerekkel és így, nem nyüzsögne. Ha nem zaklatná betegre egyik- a mást, és persze: önmagát sem, és nem a szennyezését – És többek között a gyógyszer-szennyezését egyre kevésbé feldolgozni és semlegesíteni képes, tehát e rengeteg belé ürített emberi szenny által már megújhodni, megtisztulni képtelen - tehetetlen természetet.
És arra az ugyancsak tudományos tényre, hogy a természet már képtelen „befogadni” és feldolgozni több ember által termelt szennyet, azért lenne szüksége különösen oda figyelnie, mert a külső – természeti – szennyeződés, mindössze csak a szellemi – lelki szennyes jéghegynek a csúcsát képezi. Mivel a természeti szennyezés elenyésző azzal a lelki és spirituális szennyeződéshez képest, amit a fájdalomcsillapítókkal és elme-butító gyógyszerekkel önmagát a valóság jelzései felől félrevezető, és így „zavartalanul” tovább nyüzsgő - szennyező ember a belsejében nap-mint nap cipel.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.03.04. 23:54 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd karma-asztrológus:

IGAZI (tényleges) BEAVATÁS II.

(KÁBULAT ÉS FÁJDALOM)

Avagy a fizikai fájdalom (metafizikai) funkciója a spirituális kábulat-ellenes megváltódási folyamatokban, és az elfojtás tudományának a következményei.
A humánussá (polgárivá) szelídített (korrumpált), majd ennek következtében, egocentrikusan liberálissá vált kereszténységnek a „tudós” embere, mára annyira felelőtlenné vált, annyira zabolátlan élvezethajhászóvá és ez által természet-kizsákmányolóvá, természetszennyező- és természet-zavaró „elemévé” vált a földnek, hogy apokaliptikus zavarkeltő tényezőként (Másként: leállíthatatlan szennyezőként), az emberiség nagy részének, előbb – utóbb, objektív szükségszerűséggé válik a számbeli csökkenése (elsorvadása). Hacsak nem változtat gyökeresen a mentalitásán, illetve ha nem válik hirtelenül megvilágosodottá akár tudatos intézményi - társadalmi "intézkedés" (Pl. tömeges spirituális felvilágosítás) folytán, akár anélkül.
A gazdasági (politikai) fejlődési téveszme, illetve a kereszténység táptalaján kifejlődött nyugati civilizáció, magasrendűnek nevezett materialista alapú tudománya, abból a „bűnbe esett” szellemi koncepcióból indul ki, hogy az élvező-boldogsága (élvezete, kényelme és biztonsága) elérése és megtartása érdekében, az embernek nem csak, hogy ki szabad zsákmányolnia a természetet. Hanem, hogy a kényelme és un. biztonsága – biztosítottsága érdekében, a természet jelenségeivel és folyamataival szemben neki (fölösen) védekeznie kell.
Sőt, végső soron a vallás és a tudomány volt annak a szellemi koncepciónak a melegágya is, hogy boldogsága, tehát az élvezete, a kényelme megszerzése, valamint ezek védelme érdekében, az embernek a természetet maximálisan ki szabad - és kell! - zsákmányolnia. E téveszmének csúcsa is keletkezett később, és ez nem más, mint éppen az, hogy ezen, szó szerint is „természet-ellenes” boldogság-szerzési szempontok szerint, az embernek a természetből kivont, kibányászott és természetellenesen átalakított építő elemek (anyagok) segítségével, és általában az anyag szintetikus átalakításával létrehozott munkaeszközök és építőanyagok és védelmi berendezések segítségével, neki a természettől hermetikusan elkülönülve (civilizáltan) lehet az embernek hosszú távon boldogan élnie.
És ez még mind semmi ahhoz a hallgatólagos közmegegyezéshez képest, hogy az élvezet-biztosító civilizáció létrehozása és fenntartása érdekében, az embernek jogában van a természetből kivont eszközök segítségével azt végsőkig kifosztani, legyőzni és az életet az anyag alapjainál álló atomi és atom-alatti („szubatomi”) létezés szintjén is összezavarni (genetikai alapjában is szennyezni). Ennek az alapkoncepciónak csak rész-következménye az állatoknak a természeti életterükből való kiszorítása, az életterek beszennyezése, az állatok fölösleges szaporítása és gyilkolása (ma már tudományosan is bizonyított tény, hogy hús nélkül is pontosan úgy, sőt: még egészségesebben lehet élni, mint hússal táplálkozva), vagyis az állatok üzemi „gyártása”: keltetése, növesztése és “fogyasztásra való feldolgozása”. Énnek humánusnak képzelt gyilkolási eszmének csak a közömbösen barbár poszt modern mentalitásban jelentkező következménye az, amit az erdők cinikus kipusztításában érhetünk tetten.
A keresztény papok rendszeresen elmulasztják felemlegetni prédikációikban ama kellemetlen (élvező- védekező civilizáció-ellenes) bibliabeli figyelmeztetést, hogy “Az én utam nem a te utad, mondja a seregek ura.” (Vagyis: az egyetemes törvények útja nem a sors-könnyítések és az élvezetek-növesztésének, valamint ezek biztosításának a humanista útja). Valamint Jézusnak azt a figyelmeztetését is, hogy “Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába” (... Mint hogy a vagyonát féltő személy elérje a legfőbb spirituális éberség fokát). És: azt, hogy “Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont.” (Nem szolgálhatod egyszerre a lét-rendeltetés, vagyis a megváltódás logikája szerinti életet szabályozó egyetemes törvényeket és ugyanakkor az öncélú élvezeti- és biztosítási koncepciók szerinti életvezetés ideológiáját.)
Ezek, a keresztény templomokban az eredeti értelmüktől elszakítva (általam zárójelben felvillantott) elhangzó mondatok nagyon hasznosnak bizonyultak akkoriban, amikor az egyház még az autonóm személyi tudat nélküli hívek tömegeire építgette létét és hatalmát, de ma egyházi illetlenségnek számít hangoztatni. A „menedzseri” társadalmakban nem csak ízléstelen tettnek számít, de a hívek számának a sorvadását okozó egyházpolitikai hiba is lenne ezeknek, a metafizikailag képzetlen papok által, a lényegük szerint meg sem értett, létkorrupció ellenes, keresztényi magatartást igénylő mondatoknak a „kényelmetlen” idézgetése. Persze, Jézus jól tudta azt is, hogy az egyetemes törvényekkel összhangban álló, értelmes emberi tevékenység következtében felgyülemlő gazdagság önmagában még nem negatív léterő, hanem az anyagi létben tevékenykedő emberi életformának mindössze egy új, összetett formája. És ez az új állapot is, kauzális szempontból végül is, egy olyan semleges megnyilvánulási forma, ami az emberi kreatív leleményességnek a természetes következménye, amely, bizonyos éberségi feltételek mellett, a szellemi - spirituális fejlődést is szolgálhatja. Ez a gazdasági helyzet tehát, önmagában még sem nem bűnös se nem bűntelen és csak akkor árthat ha öncélúan halmozom - növesztem a más (karma-oldó, karma-meghaladó) életfeladataim felvállalása és elvégzése rovására. És persze, ha egyedül magamnak akarom (minden áron!) megtartani.
Nem a termelt gazdasággal van tehát baj, hanem az öncélú - és ezért szűkkeblűen és öncélúan kezelt élet-valósággal, a szellem-ellenessé vált: „Atya-ellenes” élet-képzelettel. Illetve az áldás ellenes - gazdasági-szűkségben való, öncélú politikai gondolkozással, aminek a hátterében mindig ott lappang, ha rejtetten, ha nem, a kapzsiság, vagyis a spirituális fejlődést gátló, fölösleges „termékek” szaporítása. A baj nem a fogyasztói szellemmel van, mint ahogy a morál-filozófusok képzelik, hanem az öncélú termékgyártással. És annak az ugyancsak öncélú birtoklási vágyával, az egyéni, vagy családi szükségleteken jóval túlméretezett gazdasági tevékenységgel. Az egyoldalúan megtermelt termék-vagyonnal van a baj és csak azután a gátlástalanul elfoglalt és azt folytonosan és öncélúan tovább növeszteni vágyott vagyonokkal. Baj, csak a gazdasági növekedésben való életképzelettel, majd a pénz befektetési vágyban, a „pénzforgatási” spekuláció szellemi nyomorával, a vagyon elvesztésének a gondolatától való félelemmel, a vagyon-vesztéssel szemben védekező (gazda-tudatában automatikusan ellenségképekkel élő: mentálisan támadó) tulajdonosi életképzelettel van. Vagyis: a rejtett mentális agresszivitást és a spirituális zavartságot kiváltó gazdasági aggodalommal.
A hatás visszahatás törvénye miatt ugyanis az a személy, aki valami ellen, vagy valaki ellen védekezik, kikerülhetetlenül támadni fog valakit (a vagyonát károsító képzeletbeli rablót, tolvajt, szélhámos bankárt, figyelmetlen hivatalnokot, stb.) mentálisan és képzeletben. Nem irigyelni vagyis támadni kell tehát a vagyont és a vagyonost, hanem le mondani róla, és magára hagyni.
Aki viszont a képzeletben és a gondolatban (tehát ideális szinten és rejtve) támad, mert irigykedik, illetve, mert azt képzeli, hogy vagyonosan boldog lehet, azt a rezonancia törvénye miatt, előbb utóbb megtámadják a sorserők az élete valamely vonatkozásában (kevéske vagyonában, egészégében, családi boldogságában), az anyagi világ szintjén is. És aki fél, hogy valamit elveszít, az, ha nem is veszíti el pontosan azt, aminek az elvesztésétől fél, a veszteségtől való félelme következtében: tehát a tudattalan szorongása közben elveszít valamit, ami számára a hamis biztonság-érzetet adó vagyonánál sokkal fontosabb és lényegesebb (pl. a nyugalmát és ezzel együtt az egészségét, szerelmét, vagy épp a gyermekét.).
Carl Gustav Jung mindössze a rezonancia (magyarán: zsák megtalálja a foltját), a kiegyenlítődés és a hatás - visszahatás törvényének az összhatását fogalmazta meg abban a híressé vált tételében, miszerint az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost. A minap értesültünk arról, hogy egy agresszív képzelettel (karmával) rendelkező, tizenhét éves Philadelphiai fiatalokból álló kis csapat, katonásdit játszva, fegyveresen és tetőtől talpig elmaszkírozva magukat, becserkésztek egy amerikai buddhista missziót. De megijedve attól, hogy a szerzetesek valamelyike felismerheti és feljelentheti őket, lelőtték mind a kilenc szerzetest. Ők mindössze Isteni sors-eszközök voltak egy olyan spirituális sors-játszmában, amelyet valójában a Buddha szobrocskák belsejében kábítószert csempésző szerzetesek hívtak létre. Ezek a szerzetesek ugyanis magas fokú és végzetes szellemi árulást (isten árulást!) követtek el által, hogy a misszió anyagi erejének a növelése érdekében ópiumot csempésztek és azt aranyért értékesítették.
Az agresszív képzelettel rendelkező és felelősség-tudat nélküli kiskorú fiúkat ártatlan kommandós játékosokból hirtelen tömeggyilkosokká változtató kerge buddhista szerzetesek, mindössze a vallás terjedése érdekében és a templom pompájának az emelése érdekében vágtak bele az ópium csempészetbe. Ezzel viszont azt érték el, hogy egyre magasabb (vallásos) szinten kezdtek el rettegni a „jó ügy” érdekében elkövetett „bocsánatos bűnnek” képzelt Isten-árulásuk földi – hatósági lelepleződésétől, amit a rendőrség valamiért elmulasztott végrehajtani.
Aki kizárólag és öncélúan gazdaságilag akarja javítani az életét, vagy e szempontból biztosítottnak tudni, azt a saját szellemi öntudata lényegileg, tehát spirituális szempontból, a lehető legbizonytalanabb öntudatú személlyé teszi. - Lásd Jézusnak a homokra és a sziklára építkező emberről szóló példázatát. Jézus nem a gazdaságot tekinti ab ovo negatív természetűnek és egyáltalán nem a gazdag embereket jellemzi gonosznak és erkölcstelennek, hanem ismervén a mágia (teremtés) törvénye mellett, a polaritás és a kiegyenlítődés törvényét is, a gazdaság-központú (vagyis szűk keblű, mert megváltódás - ellenes) gondolkozásnak az egyoldalú jellegére, illetve a zavart jellegére hívja fel a figyelmet. Vagyis annak a következményeire: a zavart képzeletre és a negatív és zavart képzetek (ellenség képek és veszteség képzetek) által működtetett egyéni képzelet által beidézett lehetséges betegségekre és más szerencsétlenségekre figyelmeztet.
“Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt.” – Vagyis: aki be akarja biztosítani magának a tehetsége és a leleményessége (tudománya, tehetsége, stb.) segítségével megszerezhető élvezetes és a kényelmes (a természet megnyilvánulásaitól elszakadt, erőfeszítés-mentes) életet, elveszti azt. És aki ezt a szűklátókörű és öncélú törekvést feladja annak érdekében, hogy az életét sokkal mélyebb és reálisabb értékek szerint folytassa, eléri azt, hogy az ébersége segítségével élete minden részletét és vetületét a maga teljességében (egészében: egészségében - egészségesen) meg- és átélhesse. A keresztény papok és teológusok, ahelyett hogy rendesen végeznék a dolgukat és az Evangélium metafizikai értelmezésével (“Azért jöttem, hogy felfedjem azt, ami a teremtés óta rejtve van”) a képzelet zavarnak (a bűnbe esésnek: az éberség elvesztésének) az eredeti okára rámutatnának és ezáltal feloldanák az általuk ápolt közösségekben az őskorrupció következményét, “arctalan” és “kegyetlen időkről” sopánkodnak. És ez által misztikus, vagy humanista ködökbe süllyesztik a tudományos (akadémiai!) rangra emelt gazdasági – politikai létrontásnak a tényét. Mintha tudatosan tennék: valósággal ideológiai (vallásos) ködökbe rejtik az öncélú végági élvezetkereséssel egybekapcsolt kényelem-keresésből és ezek biztosításából eredő zavart személyi képzeletek által létrehozott termelői-fogyasztói életkoncepcióknak a tragikus következményeit.
Holott Jézus ezzel az igazság-rejtési, szemforgató szellem-sumákolási mentalitással nyíltan szembefordult: “Jaj nektek írástudók, jaj nektek törvénytudók és jaj nektek farizeusok. Nem mertek belépni a mennyek országába és bűnös képmutatásotokkal lehetetlenné teszitek a belépést azoknak, akik be akarnak lépni.” A keresztény farizeusok viszont, az ókori zsidó elődeikhez hasonlatosan, a vállukat vonogatják és az égre mutogatnak, az üzemileg gyártott csirkék és disznók elfogyasztása közben, mondván, hogy: “Mindannyian az ő kezében vagyunk.”
Az így felvilágosított - lelkiismeret furdalásaitól felmentett: felelősségtudatától megfosztott - hívők pedig tovább hiszik, hogy „joguk van” a maguk és a családjuk, valamint a közösségük boldogsága és biztonsága, illetve öncélú kényelme és élvezete (haszna) érdekében kizsákmányolni, összezavarni és eltiporni a természeti környezetét. És ami a mi szempontunkból nagyon fontos, vagyis, ami a megváltódás szempontjából nagyon káros: összezavarni a tükör-funkciót betöltő természetet! Mindezt tehát, a vallás, illetve a mai papok szerint “jó keresztényként” bárki megteheti, csak éppen a vallásos eszmerendszer által meghirdetett erkölcsi rendszabályok és az adott eszmerendszer hirdetői, alapítói vagy fővezérei által körülírt, megnevezett és meghatározott külső (személyen kívüli, objektív) Isten, vagy eszmekör ellen ne kövessen el úgynevezett vétkeket. – Ez a kereszténység árulása. Ez az oka annak, hogy a megváltódás-ellenes eszmékben fetrengő Európai Unió csúcsvezetői, makacs módon ragaszkodnak ahhoz, hogy a kereszténység, mint alapeszme ne szerepeljen az Unió önmeghatározási alapdokumentumában.

Egyetlen misztikus iskola, vallásos, vagy polgár-filozófiai eszmerendszer sem fejti ki érthetően, hogy az anyagi (fizikai) világnak és ezen belül a természetnek, illetve a biológiai életnek és végül az emberi életnek mi is az elsődleges célja és funkciója? Hogy az anyagi létállapot nem más mint a Teremtés határállapota, határléte. És, hogy az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten földi megtestesülésének mi is a dolga? Ti., hogy az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti testével (idegzetével, érzékelési képességével), az által, közvetlenül megtapasztalja a teremtés különböző természeti megnyilvánulásait és ez által fel oldja a karmáját és elérje, a minél teljesebb kiegyenlítődési és szellemi együttműködési képességeit: a megváltást. Mert az által, hogy eléri a saját megváltását, hozzá járul az egyetemes megváltáshoz.
Nem beszélnek arról sem a misztikusok, sem a papok, mivel, nem is tudnak már arról, hogy az embernek a legfontosabb dolga az, hogy megértse (belássa) a benne levő: az ő személyi tudata által szellemileg is megnyilvánuló Egyetemes Teremtő . Megváltót. Hogy az általa érzékelt és észlelt természeti létformákat és jelenségeket regisztráló - ellenőrző Megváltó Isteni Szellemmel (A Logosszal, a Szentlélekkel, az Áthatolási Szellemmel) összekösse, mindazt amit az anyagban érzékel, érez és észlel.
Az ember ősprincípiumának és ezáltal minden egyes ember személyének ugyanis elemi, de ugyanakkor szellemi összekötő - értelmező rendeltetése van létezésben. Ez azt jelenti, hogy a személyi tudatán át, minden egyes ember, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de összeköti és többé – kevésbé kiegyenlíti magában, magán keresztül, nem csak a Feminin és a Maszkulin princípiumokat, hanem a Teremtés ősforrását (az Abszolútumot) az anyaggal, tehát a Teremtés határállapotával is! - Nincs ettől az elsődleges és egyetemes ős-funkciótól különválasztható szerepe és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik: egyetlen emberi léleknek sem!
Ennek, a személyi tudatunkon keresztül történő (érvényesülő) emberi ősfunkciónak: a spirituális egybekapcsolásnak tehát, az elemi és elsődleges és kikerülhetetlen feltétele: a fizikai létnek a fizikai benyomások (impressziók) által történő közvetlen és folytonos megtapasztalása. Ezzel szemben viszont, a mai nyugati típusú civilizációban élő ember (tehát: a keresztény bázisú civilizációban élő ember), egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megfossza magát és gyermekeit. És azon persze, hogy ezekkel a kellemetlen, erőfeszítést és figyelmet igénylő és néha fájdalmakat okozó tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát és szeretteit (gyermekeit)! Az igazi bűnbeesésnek és az őskorrupciónak tehát, csak annyi köze van mondjuk a szexuális erkölcstelenkedés néven ismert jelenséghez, vagy a politikai korrupcióhoz, illetve a szexuális erkölcstelenkedésnek és a politikai - gazdasági korrupciónak annyi köze van a bűnbeeséshez, hogy végső soron mindkettő az öncélú élvezetkeresési és élvezet-biztosítási törekvés. Illetve, hogy mindkettő mesterséges boldogsági (kiegyenlítettség helyett kielégülési!) vágyak kielégítését célzó cselekvés és ideológia.
A természetet tragikus katasztrófába és nyomorba sodró önkényeskedés, és az alkohol, vagy a kábítószer hatására létrejövő kába agresszivitás is csak a bűnbeesés, illetve a primer létkorrupció logikája szerinti, civilizált életrendnek egy- egy parányi része és következménye. Az emberi immunrendszernek a magas fokú megbomlását előidéző gyógyszerhasználathoz, valamint a rákkeltő ipari szenny mértéktelen előállításához ugyanaz az út vezet, mint a szellemi tisztánlátás elvesztéséhez. Ezt mind, de mind a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető bűnbeesést elsősorban a természetből kivonható anyagokból minél nagyobb mennyiségű élvezeti eszközök gyártására és a természeti jelenségekkel szembeni védekezésre irányuló „keresztény” törekvéseink idézték elő és azok idézik elő ma is.
Az immunrendszeri betegségek elszaporodását tehát, elsősorban a szellemi jelzőrendszerünknek: a fájdalomnak a lebénítására (kikapcsolására), illetve a fájdalom megszűntetésére és a fájdalmat okozó lehetőségek kiiktatására való humánus – orvosi törekvések hozták létre. Vagyis az immunrendszeri gyengeségnek a generációról generációra való növekedését, a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek (nehézségek) elhárítására való “jogosnak és humánusnak” képzelt „építő” törekvések hozták létre, akárcsak az üvegházhatást!
Vagyis a természetes tapasztalatokkal szembeni védekező törekvéseink halmazai képezik az igazi emberiség ellen elkövetett vétkeket és nem a politikai merényletek, vagy a metafizikailag többnyire tájékozatlan papok által felállított bűnlajstromok figyelmen kívül hagyása.
A Teremtésnek és az életnek, vagyis az anyagnak, nincs sem vallásos (érzelgős-misztikus) sem materialista - tudományos (pragmatikus) koncepciók szerint meghatározható célja, de igen is, létezik spirituális - metafizikai jellegű célja és rendeltetése, ami nem más, mint az egyéni és az egyetemes megváltás és a kettőn nem elválasztható egymástól! Nincs tehát semmiféle egyéni - liberális, vagy politikai – közösségi jellegű célja az emberi életnek, de amint láttuk, metafizikai célja és rendeltetése van mind a teremtésnek, mind az individuális emberi életnek és az előbbiek csak és csakis ezt szolgálhatják. A Teremtés személytelen ős-okát a megváltás szubjektív szükségszerűsége hozza létre, vagyis az abszolútumnak a másságra, más állapotra való ős-sóvárgása vágya. Az abszolútum belső, fejlődési szükségszerűsége: a mindig felsőbb rendű szellemi ideák létrehozására való őssóvárgás (Lilith jelenség). Ez arra készteti az Abszolútumot, hogy tudatosan csökkentve a vibrációs állapotát, a Lilith által létrehozott káosz semlegesítésére „megszülje” a tükörként funkcionáló, szilárd anyagot létrehozó képzeletet. A Lilith jelenség tehát az első abszolút léten kívüli létezést létrehozó Teremtő őserő, amely egyrészt teremtő képzelet-szeretetté (Jin), másrészt Világító-értelmező Igazság-erővé (Jang) változtatja az abszolútum tudatos magából-kiáradását. Tehát, hogy Fénnyé és Szeretetté alakuljon és egyre csökkenő (alacsonyabb és alacsonyabb frekvenciájú) rezgési állapotokba kerülvén (kauzális, ideális, szellemi, gondolati, érzelmi, éteri és végül anyagi létformákban), végül, információ-rögzítési képességgel és tükrözési képességgel rendelkező, úgynevezett szilárd anyagként megnyilvánuljon.
Az örökkévalóság fennmaradását biztosító program következményeként, tehát a mindig más létformára, a más állapotra, az újdonságra való sóvárgás következtében „kisült, kiégett” és az abszolútumon kívül megnyilvánult hibás létnek: a káosznak a folyamatos csökkentése érdekében, illetve a káoszban található abszolút-szilánkok újra rendezése érdekében létrejött Teremtőnek és a Teremtésnek a határhelyzete és határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi lét. Ennek, az anyagi állapotnak (alacsony rezgési állapotba került energetikai struktúráknak) a teremtési ősminták alapján történő, határozott szervesülésével jöttek létre az anyagi (kozmikus) világűrben a primitív sejtalakzatok, amelyek egy része (nem véletlenül!) a földre kerülvén, tovább szerveződött és létrehozta a földi természetet. Előbb a primitív létformákkal, majd a növényekkel és az állatokkal, amelyek egyre bonyolultabb szervezete addig fejlődött, amíg egy olyan lény ki nem válhatott belőlük, amely az individuális képességeiben magában hordozta nem csak az egyetemes teremtő erők mintáit, hanem a teremtő képzelet és az abszolút léttudat kialakulásának a lehetőségét is. Így az ember közvetlenül, a természet viszont az ember öntudatán keresztül (az ember által közvetítetten) vissza kapcsolódhatott - és folyamatosan visszakapcsolódik - az Abszolút Teremtőhöz. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”)
A bűnbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás kapcsolatoknak az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelése tehát az „összekötői”- észlelői funkciónk betöltésének és a teremtői képességeink gyakorlásának az előfeltétele, mivel a rossz kötődés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztető (rombolást okozó) képzetek, gondolatok, érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert - semmibe véve, vagy a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban rejlő öncélú élvezetre és más állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgás hatására tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét, miközben egyre nagyobb gazdasági – tehát anyagi - alapokat biztosítunk a kábítószerezés rohamos elterjedésének a visszaszorítása érdekében.
Ezért nevetségesek és félrevezetők tehát a konspirációs elméletek, mert nem kell ahhoz semmi féle konspiráció, hogy az emberiség 98 százaléka bűnbeesetten – kapzsin gondolkozzék, és maga hozza létre a maga számára azt a labirintusi csapda-helyzetet, amelyet a kabbala is ismer, és amit a Joseph Heller híres regénye óta a huszonkettes csapdájának nevezünk. Vagyis azt, hogy az emberiség által termelt és egyelőre az emberiség számára feleslegesnek bizonyuló gazdagságnak (Az emberiség vagyonának!) a 95 százalékát az emberiség tagjainak az 1 (egy!) százaléka birtokolja! Miért mondom, hogy globális emberiség gazdasági vagyonának a 95 százaléka felesleges? Mert ha nem lenne az, akkor az emberiség maradék 99 százaléka tudná is, hogy mit kezdjen vele és sokkal értelmesebb célokra használná, mint pl., hogy alkoholos italok, cigaretták és szivarok, de főként gyógyszerek és más mérgek és kábítószerek előállítására és megvásárlására áldozza. Illetve, hogy az alkoholizmusból és a kábítószerezés betegségéből, de főként a több éves, vagy mindössze néhány hónapos intenzív mesterséges kábulatban való létezés következtében létrejövő klasszikus és halálos - végzetes - betegségekből gyógyítassa magát. Persze, ehhez azt is tudni illik, hogy a húsevés is éppen ilyen mesterséges, betegségeket okozó kábulati állapot, mivel a húsban – és főként a nagy emlősök húsában és zsírjában! - található hormonális hullaméreg semmivel nem ártalmatlanabb, mint például a cigarettában található nikotin és más méreg-fajták. Hogy hosszú éveken és évtizedeken át hullamérget fogyasztani, ugyanannyira ártalmas, mint ugyanannyi ideig cigarettázni, folyamatosan alkoholos italokat szopogatni, vagy éppenséggel gén-mutált zöldségekből, vagy gabonákból készített táplálékot fogyasztani.
Globális szükségszerűség tehát az, hogy az egyes országoknak a politikusai – teljesen ártatlanul egyébként, vagyis önkéntelenül és öntudatlanul: a világszellem által befolyásoltan tehát - olyan törvényeket hozzanak létre, amelyek az illető ország népe által termelt vagyonnak a 95 százalékát, a lakosság 1 százalékának a birtokába tereli és összpontosítja, mivel azok, akik megtermelik, csak a spirituális kábulatuk növelésére a szórakozás szélsőséges változatainak a produkálására, vagyis: saját maga tönkre tételére lenne képes azt használni.
Mindössze annyi a baja tehát az emberiségnek, hogy szellemi, lelki, vagy testi kábulatra – kábulásra vágyó emberi egyedekből tevődik össze és tehát az egyes emberek 95 százaléka, még mindig nagyon szeret eszmei szinten, de lelkileg és biológiailag is kábulni! Ezért tehát, az apavető bajt, a kábulat-vágyat, nincs is, ahogy az emberiség 91 százaléka észrevegye! Vagyis azt, hogy azok az anyagi – gazdasági eszközök és az anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet „társadalmi szinten” lehetővé teszik (nevelési, egészségügyi, jogi, rendőrségi, bírósági intézmények anyagi működtetésének az anyagi feltétele), pontosan és éppen, hogy a civilizációs alapkábulatnak: a bűnbeesésnek, vagyis a természetszennyezést is előidéző fölösleges gazdasági termék - termelésnek a segítségével születnek meg. Azt nem látjuk tehát, hogy ez, ugyanaz a közös társadalmi gazdasági alap, amely, végül is, ugyancsak a szellemi alapkábulatnak az üzemeltetését szolgálja, és amely a húsipar és szeszipar megtartását és üzemeltetését is létszükségletként kezeli.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO