|
Talán nem szükséges kitérnem arra, hogy annak a megértéséhez – szellemi alapjának a tudomásulvételéhez - amit a Világosság témájában szándékozom a továbbiakban kifejteni, szükséges elolvasni és figyelembe venni, mindazt, amit ugyanebben a témában, a Tanulmányok rovatban található Evolúció törvénye kapcsán kifejtettem.
A világ világossága tehát, helytelen kifejezés (fordítás), mert a világnak csak fénye van, világossága nincs. Egyszerűen mert nincs, ahogyan legyen, hiszen a Világ az élet rendeltetését él célját elvétő, az élet megnyerési lehetőségébe vetett ostoba reménykedés logikája szerint működik. Talán a Szarepta-ban figyelmeztet arra Hamvas, hogy a kínai (több rétegű) ősnyelv értelmezésében a Világ jelentése egyenértékű a bomlással, enyészettel, romlással. És csakugyan: akármerre is néz az ember, ahol csak Fényt (Rivalda fényt, vagy elképesztő tudományos eredményeket) mutatnak (pl. gyógykezelési technológiában), a nagy (produkciós, vagy tudományos) csillogás háta mögött, és a legtöbbször éppen a csillogás, vagy a vakító fény (a „megasztár”) által elrejtve, mindig a keresztényi bűnbeesés kifejezés által fedett ős-jelenség burjánzását látja visszaköszönni. Az Evolúció törvényénél kiemeltem, hogy ennek az egyik ősi oka a tényleges spirituális fejlődés elleni, vagyis a megváltás - megváltódás (éberségszerzés) által igényelt belső és külső erőfeszítések elleni, a kellemetlen és fárasztó és unalmas (az illető személynek kevésbé érdekes és élvezetes) gyakorlati életfeladatok felvállalása elleni, rejtett ellenkezés és esetenként nyílt indulat az oka. Illetve, a mélyen titkolt reménykedés abban, hogy mindazt az erőfeszítést, ami az ember teremtői és megváltói életképzelete megtisztulásához szükséges, még sem kell megtenni. És, hogy ezt, a két színű, Judási logika megtarthatóságára vonatkozó, mélységes antikrisztusi reményt fejezi ki, az egyes témában elméletileg és nem lényegileg tájékozott személyekből időnként feltörő, cinikus kacsintás.
A kauzális leleplezésben és önleleplezésben viszont (Skorpió), még tovább kell lépnünk egyet és e hétmérföldes lépés által, a Skorpiói (VIII. házi) örökletes sors-program témától egyből a Halak szimbólumában megtestesülő sorsmotívumnál és a XII. ház sorskérdésénél találjuk magunkat. Mert mi szükséges – MI HIÁNYZIK - ahhoz, hogy ezeket, az újjászületéshez vezető, KELLEMETLEN, FÁRASZTÓ ÉS UNALMAS belső és külső erőfeszítések megtételét felvállaljuk és azokat - "ha törik, ha szakad!" - kitartóan végre is hajtsuk?! - Áldozathozatal, tényleges áldozatkészség, ami aztán teljességgel hiányzik az aggódáson és a kellemetlen természeti és sors-benyomás ellenes biztosítás filozófiáján alapuló, kényelem- és élvezet centrikus világi logikából! (Mellesleg: Nem is láttam komoly Rák, vagy Skorpió motívumokkal - karmával - átszőtt sorsproblémát jelző Sorsképletet, amelyben a Halak motívuma nem lett volna valamiképpen kelen, ha nem pakolt XII. házzal, akkor a Neptunusz és/vagy a Jupiter erős srófoltságával.) És még tovább: egy dolog az, hogy a Halak az egységbe-kerülés, az abszolút azonosulás, illetve az abszolút- sorsvállalásnak való odaadás, az igazi áldozatkészség problémáját jeleníti meg, amitől általában mindig illik nagyon meghatódni és fennkölt érzéseket átélni úgy-e, de egészen más, hogy mit tapasztal az asztrológus ezzel kapcsolatosan a gyakorlatban. - Elképesztő a világiság logikája és az emberi ráció leleményessége által kitalált és felkínált hamis áldozathozatali lehetőségek tárháza! Hogy mivel nem tudjuk önmagunkat és a környezetünket áltatni (Bocsánat, de nem tudok ellenállni a feltörekvő pontos kifejezésnek: hülyíteni!) egyesek! A Világban kérem, mindenki áldozata valakinek, vagy valaminek! Ha nem egy konkrét személynek (Röhejek, röheje: a gonosz és zsarnok, vagy éppenséggel gyáva férjtől, főnöktől, és a ledér, vagy liba feleségtől, anyóstól, apóstól, a romántól, magyartól, székelytől, cigánytól, zsidótól, némettől, orosztól és szerbtől, töröktől, katolikustól, iszlámtól, ortodoxtól, kommunistától és fasisztától, el egészen a szélhámos, tudatlan, vagy kéjsóvár asztrológusig is, ahogyan Linda írta!...), akkor az orvosnak, vagy a papnak, a vízgáz- és autószerelőnek, Istennek, Ördögnek, vagy éppen a világ-gazdasági válságnak, de leginkább a hozzánk méltatlan, mivel hogy érzéktelen és figyelmetlen egész emberiségnek!
És itt álljunk meg egy szóra. Aki egyszer a témában bennfentesnek képzeli magát, máris szajkózza, hogy nem létezik külső ellenség! Dehogy nem létezik, igen is létezik. Ahogy a vízben leselkedő krokodil a folyón átkelő kaffer-bivalynak, az oroszlán, a leopárd, a hiéna, stb. ellensége a zebrának és a tomphson gazellának, és ellensége hiéna az oroszlánnak, és a farkas az őznek és a szarvasnak, és ellensége az egyik farkas falka a vadászterületére behatoló és a „zsákmány-állományát” veszélyeztető másik falkának. Sőt: ellensége a fiatal szarvasbika az idős szarvasbikának, stb., ugyanúgy - és éppen az újjászületés és az áldozathozási ellenes irritációnk miatt, a tudattalan uralkodási, beavatkozási és irányítási mániánk miatt! - becsületes, vagy alattomos ellenségei vagyunk mi is egymásnak... És az sem igaz, hogy arra a személyre, aki mindezen jelenségekkel tisztába került, és esetleg még az újjászületés, vagy az áldozathozatal kérdésével is tisztába jött, és azoknak magát teljes mértékben alá rendelte, valami más okból kifolyólag nem támadhat reá az úton, vagy éppen a lakásában egy veszett részeg, vagy egy tényleges őrült, de legalább egy darázs, egy szélhozta kullancs, vagy egy malária-szúnyog alvás közben! - Ne higgyünk a misztikus hazudozóknak! Igen is van külső ellenség, és éppen a fejlődésünk és az újjászületésünk érdekében, szükségünk is van a számunkra életbevágóan fontos jelzéseket adó külső ellenségekre, akár a tomphson gazelláknak az oroszlánokra. Utóbbiak elsatnyulnának és kipusztulnának ragadozók nélkül, mi viszont szellemi trogloditák maradnánk ellenségek nélkül. Nem véletlenül mondják azt, hogy beavatási rendszer a Karate, a Ken-do, a Kung-Fu, a Wu-shu, és ezért, nem véletlenül hódítanak ma is a harcművészetek! (Mellesleg: jön, hogy sírjak, amikor azt hallom valakitől, hogy őt „beavatták” a rejkisek, az ajurvédások, az angyal tanfolyam oktatók, a dianetikusok, a táltosok, a jogások, a budhisták, a satöbbiek. A tapasztalataim szerint ugyanis, ez azt jelenti, hogy az egyik tudatlan beadott a másik tudatlannak holmi, a vonzás törvényén alapuló, és a legtöbb esetben éppen a külső ellenség-hiányáról szóló, misztikus meséket.) Aki az igazság érvényesítéséért, vagy annak a megismeréséért való harcot elutasítja, az elutasítja a Nap, a Mars, a Szaturnusz, az Uránusz és a Plútó szellemét!
Szóval, egyáltalán nem arról van szó, hogy nincs az evolúció törvényét működtető külső ellenség, hanem arról, hogy mi is az és ki is az, amit és akit én ellenségemnek nevezhetek, hogy helyes-e, vagy jogos-e a feltételezésem arra vonatkozóan, hogy az illető jelenség (Pl. a környezetszennyezés jelensége!, a rágalmazás, a korrupció, a hazudozás és valósághamisítás jelensége), vagy személy, az én személyes ellenségem? Hiszen azt is tudjuk, hogy nem minden ellenség támad közvetlenül és egyenesen. Így tehát, már az ellenség felismeréséhez is bizonyos fokú „beavatottság szükséges”. És, ami még fontosabb: hogy miképpen viszonyulok én hozza? Becsületes és nyílt ellenségként-e, vagy a reflex szerű, természetesen (egészségesen) felötlő, haragvó gondolataimat és érzelmeimet, még önmagam előtt is letagadva, lehazudva (Anyák és apák a rosszul nevelt és ezért zsarnokká, vagy hisztériássá, igazságtalan és szemtelen, elkényeztetett gyermekeiket. Hogy az anyósok szeretetbe, és humánus jóindulatba és boldogság-szerző szándékba burkolt, mágikus orvlövészeti csúcsteljesítményeiről ne is beszéljek...) "csak" képzeletben - vagyis a legveszélyesebb módon! - támadom azt alattomos, szemforgató hipokritaként?
És hogyha ezt a vallásos misztika által keltett és terjesztett, valóság-tagadó mákonyt kitisztáztuk (Nem véletlenül tüzes, tehát "harcos" bolygó a Jupiter, a Halak Uralkodója!), akkor mennyünk vissza az önkéntelen és tudatlan antikrisztusi magatartás alatt még mélyebben lappangó, áldozathozatal ellenes mentalitáshoz. Mert annál nagyobb spirituális agresszivitás nem is létezik, mint pl. az önutálatnak az a foka, amikor valaki már mindent utál, a saját személyét is beleértve, hiszen azt kell látnia, hogy már egyetlen kibúvási lehetősége sincs, minden, de minden, amit csak megérint, annak az áldozatnak a meghozatalát igényli tőle, ami elől évek óta menekül. És igen: néha még a harc, vagy az unalmas munka, vagy a más nemű személyekkel való testi, lelki és szellemi (megértési, elfogadási és befogadási) kapcsolatba kerülés felvállalásának, vagy ez ellentétének: a békekötés az áldozatát is! Nem akarom ennek az áldozat-hárítási trükközésnek az összes megnyilvánulási formáit felsorolni, mert, amint mondtam, az emberi intelligencia és leleményesség itt, az áltatási és önáltatási lehetőségekben (Az áldozat-elutasító akarat, cél, gondolat és szándék álcázás művészetében) fejti ki a leginkább zseniális képességeit. Csak arra akarom felhívni a figyelmeteket, hogy az antikrisztusi magatartásnak nem a megváltás elleni fenekedés a leg szélsőségesebb formája (Nem az ellenséges sátánista „vallás” tehát!), hanem az a humanista alattomosság, amikor valaki úgy, vagy azért játssza az áldozat szerepét, hogy mást és másokat (Az ellenségeket) ez által, az ő áldozati szerepjátszásával, a mély bűnösség vádjával beterhelhesse és így, ilyen, a visszahatás törvénye felszíni (pszichológiai) hatásmechanizmusait kihasználva, csalafinta ragadozói tőrvetéssel „megbüntettethesse”. (Persze, azt is tudjuk, hogy a visszahatás törvénye, és a többi törvény igazi hatása végül őt magát fogják elejteni.)
Azt akarom tehát mindezzel elmondani, hogy ahol valaki bárminek, vagy bárkinek az áldozatának képzeli el magát, ahelyett, hogy az események, vagy a nehéz helyzete igazi és tényleges spirituális és kauzális okainak a felszínre kerülése érdekében, vagy a helyzet gyakorlati javítása érdekében becsületesen munkálkodna, vagy veszekedne és verekedne, azzal az emberrel nagyobb baj van, minthogyha magával az ördöggel lakomázna nap közben és éjszakánként a sátánnal szeretkezne. Ez az ember még az "Istennek sem" akar áldozatot hozni! (Lásd pl. a rengeteg panaszok és magyarázatok tárházát, arra vonatkozóan, hogy a nyugati civilizáció gazdasági és szociális jótettményeit élvező fiatal nők, miért nem "vállalhatnak" gyermeket, akkor amikor annak a legalkalmasabb ideje lenne. A vállalhatnak kifejezést azért tettem idézőjelbe, mert, ha nem lennének a fogamzásgátló nevű tudományos eszközök, vagyis a világi fény-elemek, akkor ez a kérdés fel sem merülne.)
Mert nem azért vagyunk itt barátaim, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak (Fiatal nők például a foganásra képes testük természetének, vagyis „a vak természetnek”) feltüntetve, a környezetünkre és az ellenségeinkre kenjük a bajaink okát. Hanem azért, hogy magunkat a kellemes, vagy kellemetlen hatásokkal, visszahatásokkal és kölcsönhatásokkal telt, negatív és pozitív függőségi rendszerünket az egész organikus részének látva, addig dolgozzunk kívül és belül, képzeletünkkel, gondolatainkkal és a kezeinkkel, amíg a bajainkat megszüntetjük. És ha ezt, "az ellenségek" miatt nem lehet elérni, akkor addig harcoljunk a jól kiválasztott, jól körülírt és minél jobban megismert külső és belső ellenségeinkkel, amíg vagy legyőzzük azokat, vagy a harc közben kiderül az, a bennünk (spirituális struktúránkban, a Lilith, vagy a Sárkányfarok által jelzett negatív meghatározottságaink által működtetett zavaros érzelmeinkben, vagy gondolatainkban), vagy a konjunkturális (többnyire mindig korrupt) helyzetben, vagy a külvilágban (A felszín alatt megbúvó környezeti jelenségekben!) rejlő kauzális igazság, aminek a felszínre kerülése érdekében, nekünk támadt a külső, vagy a belső ellenségünk (Belső ellenségnek jobb példa nem is kell a ráknál, de az autóimmun betegségek, az allergiák is megteszik.)
És, hogyha azt a tényt megértettük, hogy az ártatlan áldozat szerepénél sokkal igazibb és értékesebb és rendeltetésszerűbb a hibabelátással egybekötött, cselekvő – munkálkodó helytállói és harcosi szerep, és a megértés értelmében gondolkozunk, cselekszünk és képzelgünk, de még ennek ellenére is csatát és háborút veszítünk, még akkor se fogadjuk el az ördög ajánlatát, miszerint végül csak lássuk be, hogy áldozatok vagyunk. Hanem Nagy Lászlóval maradjunk meg annál a költői és keresztényi kinyilatkoztatásnál, miszerint: "Ha reménytelen a lehetetlen”, de mégis a dolgunk végzésére és az igazság kiderítésére törekszünk, akkor „az elbukásunk is ünnepély". Bár – és egyáltalán nem a vigasztalás és a hazug reménykeltés érdekében! -, azt is el kell mondanom, hogy a tudományos megfigyeléseim és a személyi tapasztalataim szerint, a teljes elbukás csak a húsevőknél, vagyis a ragadozóknál lehetséges. A legnagyobb növényevőket, mint az elefántokat, vagy a gorillákat, meg sem merik közelíteni a más növényevőket elejteni képes ragadozó – ellenségek, de legalább is, csak egészen kivételes esetekben fanyalodnak erre. Sőt: még csak nem is keresztezik egymást ezeknek az útjaik. Az életrendeltetésünk tehát, kis ragadozóból valamikor nagy áldozathozóvá: növényevő „nagyvaddá” változni az ellenségek jelzései és a helytálló háborúzás közbeni sors-jelzéseink megfejtése segítségével. És az is igaz, hogy ebben a legelső harcot és a legnagyobb áldozatot önmagunkban és régi önmagunkkal szemben kell meghoznunk, és ez nem más, mint a ragadozói mentalitásról (zsákmánylesésről, majd a zsákmányszerzésről) és persze, a ragadozói táplálékról (húsevésről), való lemondás. Az utolsó harcot viszont az abszolút-tudatunkat zavaró, maradék világi (Júdási) eszünkkel kell megvívnunk, aminek a tétje nem kevesebb, mint az áldozati létünk képzetéről (És nem a külső ellenség-képzetéről!) való végleges és maradéktalan lemondás.
Ez a Halak és a Plútó világossága, és ez a Bolond és a kereszténység világossága és ez "Az én vagyok az Út, az igazság és az élet" örök Világossága barátaim!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
,ezért fordulok hozzád egy kis szakmai tanácsadásért!
És, ami ezzel (remélem) szervesen összefügg: hogyan tudnék ebből kilábalni, és ezt a problémát (lehetőleg) végérvényesen megoldani ? 
), mégis bepróbálkoznék nálad is! 
