ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Kozma Szilárd: AZ EVOLÚCIÓ ÉS A VILÁGOSSÁG TÖRVÉNYE.

A Lilith nevű, másságra, másállapotra való őssóvárgás hatására az Abszolútum két világnemző - világszülő őshatalommá: Teremtővé változtatja magát a teremtési aktus által. Ez a teremtői állapot viszont egyszerre Fény és Szeretet állapot, ami azt jelenti, hogy az Abszolútum Termékenyítő hatalommá (Fénnyé: behatoló – átvilágító értelmező és megértő hatalommá) és Teremtő hatalommá (Szeretetté – kiáradó és befogadó, egységbontó – szaporodó és ugyanakkor egységbekötő –egyesülő hatalommá) változtatja magát. Ez azt jelenti, hogy egyben ketté osztja és ugyanakkor meg is sokszorozza (megkétszerezi) magát az első teremtő aktusban az Abszolút lét. Ezek egyike a maszkulin princípium (A kínai Jang), amelyet kauzális Fénynek, illetve Isteni értelemnek és ugyanakkor tapasztalati ismereti őselvnek nevezünk a metafizikában. Ennek az egyetemes értelemnek és léttudatnak („Vagyok, aki vagyok.”) mindössze sápadt és részleges megnyilvánulási formája az, az individuális öntudat és a csoportos tapasztalati ismereten alapuló és generációkon átöröklődő racionális – gondolkozási képesség, amely az eszközhasználó és szerszámkészítő emberben kifejlődött az állati észlelés és kombinációs készség színvonalán történt értelmi felülemelkedését követő intellektuális evolúció során. Ezért, bármennyire is büszkék lennénk rá, ez, az intellektuális – tudományos fejlődésünk, csak felszínes parányi része annak, a láthatatlan és érzékelhetetlen dimenziókban és az auránk legfinomabb mélységeiben történő finom fejlődésnek, amit spirituális fejlődésnek nevezünk.
A Jézus előtti spirituális tudattal rendelkező ember szellemi – spirituális világképe és egyéni életképzelete, önmagában visszatérő jellegű, kör-körös, geometrikus és – mágikus mivolta ellenére - végső soron mechanikus volt. Nem ismerte sem a biológiai, sem a spirituális evolúció törvényét, bár, a beavatási hagyományok tanulsága szerint, tudott az újjászületés és s feltámadás, illetve a megújhodás, a lelki változás szűkségéről. Tudott a gyökeres személyi (belső és minőségi) átalakulásnak a szűkségéről. (Lásd a hermetikusok tanait, valamint az Echnaton fáraó vallási reform-kísérletét.) De ennek ellenére, és ezzel együtt is, az egész létezést - a természethez kötődő szellemi létet is - egy önmagába visszaforduló, kör-körös folyamatnak látta (lásd: a reinkarnáció képzeteit) és nem mint az adott, természeti, lelki és szellemi - spirituális állapotoknak a meghaladását és az egyre összetettebb strukturálódási formák és szintek elérését célzó lét-szükségszerűséget. A keleti egyistenhit embere a reinkarnáció lépcső-fokozatait végig járó tudatfejlődés metaforájával együtt is, mindössze csak „vissza-érkezett” a Nirvánába, vagy a Taoba. A zsidók „objektív” istene is majdhogynem szigorú és fenyegető önkényúrként követelte kiválasztott népétől, annak tagjaitól az erkölcsöt és a törvények betartását anélkül, hogy azoknak az értelme: funkciója és célja felől valakit felvilágosított volna.
Először János evangéliumában jelenik meg konkrétan az új létállapotnak: az égi városnak, az új Jeruzsálem misztikus épülésének a víziója. (Amelynek az evangélium leírása szerinti geometriája egyébként a személyi asztrogrammok akkori geometrikus rajzára utal. - Az Új Jeruzsálem „helyszínrajza” két négyzet alakú külső és belső falból áll, tehát négy külső és négy belső oldala van és ezeken belül tizenkét egymás mellett álló, három oldalú tornya. Ez viszont nem más, mint az ókorban és még Kepler idejében is használt asztrogrammok ábrázolásának a módja, amely nem egy nagyobb és egy kisebb kör által alkotott mezőbe, hanem egy nagyobb és egy kisebb négyzet által alkotott mezőbe és azon belül tizenkét háromszögbe osztotta be tizenkét csillagképet.) És a mennyei királyság is, ami Jánosnál megjelenik (ami nem kívül van, hanem „bennetek van” Jézus szerint, és ahová nem visszatér az ember, hanem ahová előre haladva érkezik meg) személyesebb és dinamikusabb, mint a korábbi Tao, Nirvána és Mennyek országa és más nevekkel illetett „visszaérkezésekről”, megváltásról szóló elképzeléseké.
A Lilith gyűjtőnévvel jelölt őssóvárgás által önmagából kilépő abszolút lét nem a kezdeti önmagába tér vissza - ahogy Ádám és Éva sem térhet vissza a paradicsomba és mi sem fejlődünk vissza biológiailag, hogy vissza jussunk az anyaméhbe - hanem a Lilith által létrehívott abszolút káosz által okozott kábulatot úgy haladja meg az abszolút léttudat és úgy oldja fel, a Lilth-káoszt, vagyis a lét-zavar által létrehozott kábult örvénylést, és az így keletkezett abszolút ellentéteket és a megfelelő feszültségeket úgy egyenlíti ki, hogy új abszolút állapot létrehozását teszi lehetővé a teremtés segítségével, éppen a teremtésben (a teremtés határállapotában: az anyagi világban és az anyagi szerveződés által létrehozott biológiai – pszichológiai létformában: az életben lehetővé váló rész kiegyenlítődések, valamint az egyetemes kiegyenlítődés által. A Lilith hatást, vagyis az abszolút sóvárgást mindig valami másra mint ami adott, valami újra, (Pl. az abszolút állapottól merőben eltérő, az abszolút állapoton kívüli, attól gyökeresen különböző „más állapotra” való sóvárgást) a káoszban, a káoszon belül nem szüntetheti meg az Abszolútum. Hiszen ez a káosz-keltő, más élményre, más tapasztalásra való sóvárgás is egy abszolút tulajdonság. De a zavarkeltő hatásait - a kábult és céltalan örvénylést és a romboló feszültségeket – az Abszolútum fel képes oldani és meg tudja haladni a teremtés által, a teremtés határállapotában létrehozható egyértelmű meghatározódások és a meghatározódások által biztosított rendhelyreállítás, valamint az ugyancsak egyértelmű kiegyenlítődések segítségével. Az által tehát, hogy ezek az abszolútumból keletkező ősi - kauzális zavarok, örvénylések: kábulatok és feszültségek a teremtés határállapotában (az anyagban, majd az anyag felsőbbrendű struktúráiban: természetben és ezen belül az emberi intelligenciában és szellemi harmónia-törekvésekben) egymással egyértelműen és határozottan konfrontálódva, kiegyenlítődhetnek.
De pontosan azért, mert a Lilith hatása soha nem szűnhet meg, az ellensúlyozás érdekében a teremtésnek is folytonosan történnie kell, és ahogy a Lilith ereje által folytonosan új és új zavarkeltő, kábulat és feszültség okozó állapotok jönnek létre, ugyanúgy a teremtődő létben is új és új kiegyenlítődési lehetőségek: új és új ideák, új képzetek és azoknak megfelelő új létformák és létállapotok (és azoknak megfelelő élőlények), és a lényekben új és új fejlődési és kiegyenlítődési lehetőségek és képességek (az élőlények új, magasabb rendűen strukturálódott formái és állapotai, és az ember új értelmi és szubtilis spirituális képességei) jönnek létre.
Ezeknek az új és új kiegyenlítődési képességeknek és az így kialakuló új és egyre felsőbb szintű spirituális struktúráknak (ideáknak) a kialakulása jelenti az evolúció fő folyamatait és feltételeit mind az anyagi (természeti), mind az érzéki és érzelmi (asztrális), mind a mentális, képzeleti - ideális és kauzális dimenziókban. Logikus tehát, hogy ettől, mind a természeti és mind a spirituális evolúciótól - és így az individuális, személyi evolúcióktól is - függ az, hogy folyamatosan létrejöjjön: megvalósuljon, mind a teremtés, mind a megváltás: az egyetemes kiegyenlítődés aktusa és, hogy folyamatosan keletkezzen a lét, illetve (és főként!) az, hogy fennmaradjon az állandóan megújuló, folyamatosan táguló - fejlődő és az egész létet - teremtést állandóan újjá szülő, és a létező idea-formákat és anyagi formákat egyaránt fejlesztő - tágító Abszolútum!
A kiegyenlítődés és a kiegyenlítődött állapot: az egészséges és a boldog állapot, vagyis a megváltás nem választható el tehát a fejlődéstől, ahogy a fejlődés sem választható el a kiegyenlítődéstől. A fejlődés viszont, a legtöbb esetben a zavaros létállapotok és élethelyzetek átvilágítása, megértése és leküzdése - meghaladása érdekében véghezvitt küzdelmek (nem egyszer kemény harcok), a meghozott szükséges áldozatok és megtett erőfeszítések (saját gyengeségeink leküzdése, figyelem összpontosítás) árán jöhet létre. Emiatt, az egyetemes evolúciós feltétel miatt, a spirituális fejlődés egy olyan eleve létező „objektív” (ontológiai!) követelmény az emberi individuummal szemben (Ez maga a teremtés, a fejlődés és a kiegyenlítődés törvénye), amit ha nem teljesít - vagy legalábbis nem igyekszik azt teljesíteni valaki (vagy valami), akkor előbb - utóbb figyelmeztető jellegű negatív események, konfliktusok, és azok figyelmen kívül hagyása esetén: betegségek és különböző, a személy spirituális fejlődési sorsprogramja színezetének megfelelő, azzal kapcsolatos sérülések, betegségek és durvább balesetek, látszólag értelmetlen konfliktusok jelentkeznek a sorsában és szervezetében. És amennyiben a többi törvénnyel sem képes, vagy nem akar legalább minimálisan harmóniába kerülni, a megfelelő „végzetes” tragédiák is bekövetkeznek az életében.
Ezért, az emberi (és az állati!) egyénnel szembeni, elháríthatatlan univerzális (Isteni!) „elvárásért”, szükséges a folyamatos egyéni fejlődés tehát, és hiába védekezünk ellene és szándékozunk ezt a megváltási szükségletet kikerülni (kicselezni) civilizációs eszközeinkkel (pl. gyógyszeres kezelésekkel, a külvilág negatív elemeinek a behatolásával szembeni védőberendezésekkel), és hiába próbáljuk a vallás segítségével a „Jó Istennek” hízelegve a sorsunk elemeit megszelídíteni (korrumpálni), mert minden, ilyen, végső soron naiv törekvés és fáradozás hiába való.
Látható tehát, hogy sajnos, az égi kegyelmek osztogatásról (protekcióról) prédikáló vallásoknak nincs igaza. Az, amit kegyelemnek és csodának vélünk ugyanis, mindössze a fejlődésre való új lehetőségként – fejlődési lehetőségre való esélyként - kell értelmezni. Ezeknek, az általunk Isteni kegyelmemnek és csodának vélt események és „szerencsés” életkörülmények megjelenésének a feltétele az, hogy valami oknál fogva (megvilágosodás, a sok átélt szenvedés eredménye következtében létrejövő elengedési, ambíció-feladási, vagy lelki megbocsátási képesség létrejötte, vagy egy pozitív elhatározás?) egy olyan belső mentalitás-változtatásra, amely, mint igény korábban már a lelkünkben - ha nem is tudatosan, de legalább sejtéseink, vagy a vágyaink szintjén –jelen volt, elszánjuk magunkat. (Vagy, a kiskorú gyermekek esetében: az édesanya elszánja magát a spirituális fejlődéséhez vezető belső és külső lépésekre, a mentalitás-változtatásra.)
Az egyetemes megváltás logikájából tehát, igenis értelmezettek a sors-megszorítások, az életünkben hirtelen fellépő természeti és a társadalmi - közösségi nehézségek, vagyis a személyi, vagy családi - csoportos anyagi nehézségek, a betegségek és a balesetek szaporodása és súlyosbodása, amikor az egyénben, vagy egy egész társadalmi csoportban, egy közösségben, nemzeti - nemzetiségi, vallási, vagy kulturális népségben, elhatalmasodik az öncélú kényelem- és élvezeti-igény, elszaporodnak az egyetemes evolúciónak az általános és egyéni szükségeivel (kötelességével) szembeni védekezések. Amikor elszaporodik és aránytalanul megnő a sorozatos és öncélú élvezethajhászás, elszaporodnak az élvezetcsikarási és élet-könnyítés technikák. És persze a sors-megszorítások (sorscsapások) értelmeződnek ott és akkor is, ahol és amikor elszaporodnak és bizonyos mértéket meghaladva megnövekszenek az egyének szellemi - spirituális evolúcióját zavaró, vagy azt akadályozó különböző rögeszmék, a dogmatikus - obstruáló magatartások, különböző mániák és öncélú tevékenységek, de még inkább akkor, amikor aránytalanul megnövekszik az általános társadalmi-közösségi korrupció, illetve a társadalmat képező egyének nagy mértékű önámítások felerősödése és elszaporodása. Az egyéni, vagy a csoportos eszmei labirintusok és Bábel tornyok (Pl. a Világkereskedelmi Központ-szerű intézmények) építésének és fenntartásának az esetében.
Ezért az evolúció törvénye hatásának, de a kívülállók számára láthatatlan és érzékelhetetlen - sőt: néha maga az átélő számára is érzékelhetetlen - belső spirituális „mutációknak” tudható be az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk. Ti., hogy egyes személyek halálos betegségükből meggyógyulnak, hogy a földi logika és tudományos ráció szerint megmagyarázhatatlan módon (a tudományos elme szerint véletlenül, a vallásos képzelet szerint Isteni kegyelem, vagy misztikus csoda folytán) halálos fenyegetettségből megmenekülnek.
A belső mentalitásbeli szellemi és spirituális változási lehetőséget és szükségszerűséget (igényt) tanítja az Evangélium számtalan tanácsban („Újjá kell születnetek, hogy bejuthassatok a mennyek országába”, „Az ember egyszer anyától születik, másodszor a Szent Lélektől”, „Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra felé.”, „Nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék”, Stb.) és példázatban, a talentumok példázatától az érdemtelen koldusig, aki Ábrahám kebelébe találta magát túlvilágon, a gazdag ismerősével szemben, aki az előnyös anyagi helyzetének a spirituális fejlődés érdekében történő használatának az elmulasztása miatt, a gyehennára vettetett.
Ennek a törvénynek a hatására figyelmeztet számtalanszor Jézus, amikor arról beszél, hogy a mennyek országába való bejutás nem érdemek függvénye, hanem az éberség növesztésének a következménye: a belső fény és szeretet-képesség fejlesztésének a következménye.

II. AZ INVOLÚCIÓ

Az Evolúció törvénye soha nem hat önmagában, hanem a többi kilenc törvénnyel egyetemben. És vigyázat: az evolúció csupán az állatok esetében jelent genetikai mutációk következtében előálló ösztöni és primitív intelligencia szintű, pragmatikus-értelmi fejlődést. Ezért az ember hiába fejleszti magát egyoldalúan, pl. az értelem (ráció és tudomány) szerint, vagy az un. mágikus képességei és misztikus intuíciója szerint - amely hajlamait vagy az anyai őseitől örökölte, vagy azért jöttek létre benne, születési adottságként, nagyobb arányban, mint általában, mert az édesanyja éppen kitűnő lelki - szellemi állapotokat élt át (szerelmes volt és épp akkor nyíltak meg számára valami új, csodálatos élményeket jelentő szellemi égtájak) abban az időszakban amikor ő fogant -, mivel a szeretet nélküli fény (pragmatikus – intellektuális ráció és gyakorlati és az elvont tudomány), vagy a felelősség (következmények belátás nélkül) gyakorolt misztikus képességek spirituális egyoldalúságot és öncélúságot, vagyis kiegyenlítődési képtelenséget eredményeznek. És az egyoldalúan megnövesztett képességek eredményeként, így lesznek az elsőkből utolsók. Így lesz az evolúcióból involúció. Így lehet az éberség (értéktudat) nélkül fejlesztett és erősített, felelősség nélkül használt ráció, a tehetség és a képesség, a szellemi intelligencia, a gazdagság, a tudomány, a pénz, vagy éppenséggel az „ezoterikus” műveltség egyaránt az evolúció, vagy az involúció eszköze. Ezzel, az egyetemes törvények összhatását illetve azok közös hatásmechanizmusát tömören ábrázoló megállapításával mond az evangélium lényegesen többet az ószövetség beavatási könyveinél.
Hiába, hogy Darwin fedezte fel a fajok biológiai fejlődésének a törvényét, mert ő mindössze a felszíni, biológiai fejlődést írta le, aminek a spirituális és kauzális alapjánál végül is a létfenntartás harcában részt vevő, egymással, vagy a táplálékért, vagy a megtermékenyítés jogáért egymással versengő állatok vágy-és képzeletvilága áll (A ragadozóknak és a vezérhímeknek a vágya nem más, mint az áldozatnál, vagy a többi hímnél fizikailag erősebbnek, pontosabbnak, ravaszabbnak lenni, a növény evő potenciális áldozatoknak a vágya viszont a ragadozónál gyorsabbnak, éberebbnek, ügyesebbnek lenni és a mimikrizés segítségével észrevehetetlennek lenni. És ez, az állatok képzeletvilágát mágikusan befolyásoló - serkentő, és generációkon át, fokozottan fenntartott vágy az ami az utódokban a megfelelő képességeket eredményező genetikai mutációkat létrehozza), ami generációról generációra erősödik. Másrészt, mert semmit nem érünk e tudással, ha a bűnbeesett - haszonleső (a természet- és az egyéni képességeink kizsákmányolására ráállított képzeletünkkel), nem akarjuk tovább gondolni a hozzánk jutott kauzális információt és a helyes (metafizikai) értelmezés nélkül, modern és posztmodern Júdásokként akarjuk annak hasznát venni. Az evolúció törvényére alapozó, genetikával társuló modern orvoslás története a legjobb példa arra, hogy a keresztény kultúra nem a Jézus tanításait, hanem a Júdás féle, könnyű haszon szerzési vágyának alárendelt, csőlátó „pragmatikus” értelmének a tanácsát követi. A tudomány (a szellemi és a természettudomány egyaránt) akkor válik az ember egoizmusának kiszolgáló áldozatává és így válik involúcios tevékenységgé: rombolást, élet- és létzavart, és végső soron faji degenerációt idéző szolgává - romboló és szennyező-zavaró eszközzé és veszélyt idéző pozitivista ideológiává („A sötétség fejedelmévé”), amikor nem elégszik meg a sajátos fény-hozó (kutató, kereső, feltáró, értelmező) funkciójával és fellép a megváltó (javító, jobbító, jót-tevő) szerepében, sőt: a lombik bébi gyártás és a klóónozás ideája által, a teremtő Isten szerepében is.
Meg kell értenünk, és végre tudomásul kell vennünk, hogy az egyetemes kiegyenlítődésnek a kauzális szükségszerűsége folytán, a szervetlen anyagi struktúráknak a szerves struktúrákká alakulása nem hiába és nem véletlenül jött létre. És az így, ennek az egyetemes kiegyenlítődési szükségszerűségnek a következtében lassan - lassan kialakuló földi élet- csirák, majd az azokból kifejlődő őstermészet nem azért jött létre, az ugyancsak nem véletlenszerű kozmikus események hatására - az egyetemes törvények összhatásaként előálló kozmikus események által kiváltott anyagi szervesülésekből és az egyetemes lét-minták (archetípusok) alapján „organizálódó” első szerves struktúrákból -, és nem azért fejlődött a belső: isteni és mágikus erők által kényszerítve az egysejtű lényektől a primitív intelligenciával rendelkező fejlett állatokig a biológiai élet, hogy végül az egoista ember „tudományosan” tönkre tegye azt. Az ember sem azért fejlődött ki az Adam Kadmoni ős-idea szerint, annak alapján a majomból és vált a „a teremtés koronájává”, hogy az állatokat és a növényeket mérhetetlen és öncélú élvezetvágyában és ugyancsak öncélú kényelemszeretetében – a nehézség kicselezési mániájában - mértéktelenül kizsákmányolva, beszennyezve - összezavarva, teljesen tönkre tegye. Ez mindössze az evolúciónak a - kétség kívül, tragédiákkal járó árnyéki, sötét része, egy olyan részbeni involúcios folyamat, ami végül is, ugyancsak az evolúciónak egy része.
Az involució – vagyis az emberi intelligenciával és s tudománnyal való visszaélés: a visszafelé való élés - jelenségével és következményeivel lépten-nyomon találkozunk, de ez viszont nem erősítheti meg az egyes misztikusok máig fenntartott állítását, miszerint az evolúció lényegében nem is létezik. De persze, a materialista nézet sem igaz, miszerint az evolúció abból állna, hogy egyre intelligensebb új generációk születnek a világra és, hogy az evolúciónak egyedül a lineáris logikával dolgozó természettudomány lenne a képviselője. Annak ugyanis, amit ma természettudománynak nevezünk, a kétséget kizáró pozitív fejlődési lehetőségeket biztosító eszközök létrehozása mellett, az igazi egészség elérése szempontjából semmiféle hasznát nem látja az ember. A modern természet-tudósoknak, az agysérült gyermekek elképzeléseihez és kísérletezéséhez hasonlatos tevékenységével és e tevékenységnek nem csak a szenvedést okozó, hanem a szörnyeket is eredményező következményeivel is lépten-nyomon találkozhatunk. (Lásd a „hiperaktív” gyermekeknek, vagyis az egészséges szülői szigorúságtól és felelős fegyelmezéstől megkímélt – vagyis az arányos fejlődési lehetőséget biztosító kellemetlen tapasztalatoktól megfosztott - gyermekeknek a gyógyszertermékekkel való kezelése következtében előálló rákosodást, vagy az un. génsebészet szörnyű perspektíváit, aminek a segítségével a tudósok be akarnak avatkozni a jövendő személyek fizikai tulajdonságainak a kifejlődésébe, önkényesen „pozitívvá” alakítva – módosítva azokat.)
Miután a tudomány felfedezte, azt, hogy minden földi lény biológiai szervezete, illetve a szervezet részei (szervei, genetikai struktúrái) magában hordozza (hordozzák) a külső és belső impulzusok által kiváltott változások képességét – a növekedések és átalakulások: a mutációk lehetőségét -, nem törődve azzal, hogy bizonyos mutációs potencialitások rengeteg, az elődök által sok ezer generáción keresztül szerzett fizikai, lelki, mentális és végül spirituális tapasztalatok következtében jönnek létre, vagyis, hogy a generációs tagoknak az azonos és ismételt tapasztalatainak és élményeinek (külső és belső érzékelésének, pl. klíma-változásnak, vagy táplálékváltozásnak) a következményeként állnak elő -, neki látott, hogy pl. a nagyobb tejhozam, vagy húshozam növelése (vagyis a gazdasági haszon növelése) érdekében, erőltetett serkentési eljárásokkal és anyagokkal, mesterséges fejlődésnek vesse alá azokat a szerencsétlen házi állatokat, amelyeket amúgy is degenerálta már spirituálisan az által, hogy megszelídítette és háziasította. (Érdekes lenne egy tanulmány tárgyává tenni, hogy az olyan szelídített ragadozók, mint a kutya és a macska milyen egészséges ősi képességüket veszítették el a szelídítés folytán azokkal a tulajdonságokkal szemben, amiket az „ember barátjaként” - vagyis az önmagukat az ember nélkül fenntartani képtelen szolga-lényekként - szereztek? Az eredmények igazán jól láthatóak: a tejet létrehozó (termelő) és azt tároló mesterségesen megnövesztett szerveiktől: a tölgyüktől, illetve a mesterségesen növesztett hájrétegeiktől még járni is képtelen - és ezért legelni is képtelen! - tehenek, juhok, disznók és tyúkok. Ezeket mostanában ezrével és százezrével kell elégetni, mert mindenféle kórokozó vírus és baktérium támadja meg a szervezetüket. A génmutált állatoknak a húsa és teje veszélyes lett nem csak saját fajukra, hanem a húst és tejet fogyasztó emberre is. A tudomány által létrehozott „óriási” haszon eredménye: egy liter ízetlen, vagy krétapor ízű tejnek az áráért, amely már nem is képes aludttejjé átalakulni, hanem egyszerűen megromlik és szörnyen büdös lesz, ha nem fogyasztják el azonnal, egyesek egy negyednapi munkaidőt dolgozhatnak. A szociális hálóból kiszorult munkanélküliek viszont hozzá sem juthatnak, holott - legalábbis a székelyföldön - valamikor minimális volt, hogy a házaló koldusnak a gazdaasszonyok egy sarok kenyeret és egy csésze egészséges tejet adjanak. De a legtanulságosabb a madárinfluenzának az emberre is veszélyes kialakulásának a története (Isteni technológiája), amely előbb a természetellenes tápszerekkel etetett és üzemileg gyártott baromfikban alakult ki, hogy a vándormadarak szervezetébe és körébe jutva, a több irányú „természetes” terjedése biztosítva legyen és ez által lokálisan kezelhetetlenné elfojthatatlanná váljon a végső soron a nagyokos tudós-ember által létrehozott kor. És a legnevetségesebb az egészben az, hogy ezek után, ugyancsak a tudomány győzelmeként könyvelik el a kórokozó vírust semlegesíteni képes vakcina előállítását és sorozat-gyártását!

Szóval ilyen evolúciós magaslatokat ért el az ember a Júdási tudományos ideológiák kábulatában. És ezek után csodálkozunk, hogy a városi fiatalság jó része a további tanulás (a fölöslegességében káros tudás, vagyis az üres intelligencia öncélú növesztése) és a termelés (az ugyancsak fölösleges gazdaság növesztése) helyett, a kábítószerezés, enyhébb esetben a folytonos alkohol mámorban levés állapotát választja. Csak azt nem értem, hogy ezek után az agyukat fejlesztő tudósok, és a misztikus intuíciójukat művészi tehetséggé csiszoló (zsugorító?) művész- értelmiségiek miért húzzák a szájukat az izmaikat daganat szerűvé növesztő („fejlesztő”!) izompacsirták látványától? Hiszen spirituális szempontból egyik sem ér többet a másiknál és a Merkúri képességek (ráció), vagy a Vénuszi (plasztikus – esztétikus harmónia érzék) képességek öncélú növesztése semmivel nem magasabb rendű mind a Marsi képességek (fizikai energia) növelése. Nem csak intellektuálisan degenerált utódokat nemző híres matematikust és sakkbajnokot láttunk, de malformációs gyermeket nemző – szülő genetikust és szülész-nőgyógyászt is, harmonikus szerelmi- és családi élet folytatására képtelen művészt is, és persze, utcán megvert izompacsirtát, vagy tévedésből lelőtt karate bajnokot is. Mint ahogy tudunk családi békétlenségben és munkahelyi konfliktusok között élő, sőt: kocsmai verekedésekbe sodródó pacifistákról is. Ezen esetekben az öncélúan felfejlesztett képességek nem hogy segítettek volna, hanem hátráltatták és elsorvasztották az igazi: az arányos és kiegyensúlyozott, vagyis az egészséges szellemi fejlődési képességeket. – Világos hát, hogy az úristen a világot nem a humanizmus igazsága, de még csak nem is a pragmatikus természettudomány lineáris logikája szerint teremtette.
A béke mozgalmakról és a szentimentális, harc-ellenes ideológiákról jut eszembe, vagyis arról, hogy mennyire vakok vagyunk, illetve, hogy mennyire nem vagyunk képesek a megfelelő következtetéseket levonni a tudomány által feltárt természeti törvényekből, hogy mennyire téves koncepciók szerint élünk. Valahol fent egy nagyobb északi tájegység rezervációjában, valami sajátos állat-betegség folytán (Lehet, éppen azért mert a trófea-gyűjtő környékbeli vadászok korábban kilőtték a vezérhímeket) kipusztult a farkas állomány fele, aminek az lett a következménye, hogy egy egészen ismeretlen, az illető szarvasfajtákra nem jellemző betegség kezdte tizedelni a rezerváció szarvas állományát, holott az életben maradt farkasok és a kisebb ragadozók - dögevők tovább folytatták a dolgukat és rendesen elejtették a gyengébb egyedeket és elfogyasztották a satnya, életképtelen őzeket. A tudósok arra gyanakodtak, hogy a szarvascsordák elgyengülése annak a következménye, hogy a megmaradt farkasok nem elég nagy mértékben tizedelik a szarvasokat, nem ejtik el megfelelő mennyiségben a beteg, illetve a betegség folytán legyengült egyedeket. Miután egészséges és tettre (vadászatra) kész import farkasokkal erősítették fel a megmaradt farkas falkákat, rájöttek, hogy a növekedett létszánú farkas falkák mindössze az első években ejtettek el több őzet és szarvast, mind a régi falka maradékok, vagyis addig, amíg a szarvasok és kicsinyeik megtanultak újból jobban figyelni és gyorsabban reagálni a farkasok jelzéseire, vagyis amíg újra éberekké váltak. Ugyanakkor ezzel, a „szarvas-éberség” visszaállásával egy időben, a szarvas populációk fertőző betegsége is eltűnt a térségből. Az egyetemes törvények logikája szerint gondolkozó személy számára egyértelműen világos tehát, hogy a ragadozók nem csak biológiai értelemben töltenek be szanitéci szerepkört a növényevők számára és nem csak azáltal tartják fenn a növényevők egészséges génállományát, hogy kivadásszák a gyengébb egyedeket. Hanem az által is, hogy szüntelenül vadászva, hajkurászva, fenyegetve azokat, nem hagyják ellankadni a figyelmüket, nem hagyják azok szellemét ellustulni, illetve az által, hogy éberen tartják azoknak az egyéni- és csoport szellemét. Ennél jobb példa nem kell arra, hogy a szellemi éberség fontosabb az anyagi kényelemnél, vagyis arra, hogy a kényelem az éberség elvesztéséhez és ez viszont az egészség elvesztéséhez vezet. És arra, hogy az evolúció nem a annyira lehetőségek, hanem inkább a kényszer következménye. (Lásd továbbá Hamvas Bélának a Kocsihajtó c. esszéjét, a Scientia Sacra-ban.) Ahogy Hamvas Béla mondja: az életnek önmagában nincs értelme. Az élet mindössze arra jó, hogy valami sokkal fontosabbat, mint az élet elérjünk általa. És ez nem más, mint a mind felsőbbrendűen szerveződött kiegyenlítődési képesség kifejlődése. A megváltódási képesség elérése.
Persze, a ragadozó állatok szellemét és értelmét viszont nem kell kívülről és „felülről” éberen tartani és fejleszteni, mert azok éppen az által egyenlítődnek ki, hogy az életben maradásuk érdekében szükségszerűen kell figyelniük, és folyamatosan és helyesen kell értelmezniük (feldolgozniuk) a környezet minden fizikai információját és impulzusát. Az által, hogy különböző egyéni és csoport-stratégiákat alkalmazva, mikor lopakodva, mikor egyértelmű céltudatossággal és határozottan cselekedve kell elejteniük a zsákmányt, ahhoz, hogy életben maradjanak. Az összetettebb struktúrákkal rendelkező élőlényekben, a faj fennmaradása szempontjából fontosabb még pl. az egészséges táplálkozási és párzási lehetőségnél is az anyagi formát öltő spirituális struktúrák (ősideák) és morfogenetikus erőterek sajátos intenzitásának a fenntartása és erősítése - fejlesztése, annak ellenére, hogy a csőlátó tudomány egyelőre csak az elsőt látja fontosnak. Persze nem lehet és nem is kell, minden törvényszerűséget, ami az állatok esetében megfigyelhető, az emberre vonatkoztatni, de a materializmus és a naturalizmus is épp oly realitás nélküli, mint a kreacionista idealizmus. És ha a mindössze a szedentáris életet folytató, de húst fogyasztó embernek (Aki bizonyára nagyon megsértődne, ha azt mondanám, hogy gyökeresen ellentétben áll a táplálkozása a viselkedésével, mert miközben ragadozónak megfelelő táplálékot fogyaszt, az élet más területein – látszatra legalábbis! – „békés” növényevőként viselkedik, sőt: elítél minden erőszakot és ezért igen drágán: a boldogságával, vagy az egészégével kell valamikor fizetnie.) a betegségeit nézzük - amelyek tárházával az orvostudomány és a környezetszennyező gyógyszeripar szórakozik egyelőre teljesen hiába és öncélúan - bőven van tanulság, amit magunkra kellene vegyünk az állatfajoknak az általunk okozott evolúciós zavaraiból.
Hogy példával világítsam meg azt, hogy egy tragikus körülmények között létre jött és fatálisan végződő sorskereszteződés esetében miként hat a spirituális evolúció törvénye, egy megtörtént esetet fogok itt leírni. Egy olyan ismerős ismeretlen személynek a levelét fogom idézni, akivel személyesen soha nem találkoztam, de akivel a horoszkópja elkészítése előtt és főként az után is sokáig levelezésben maradtam, mivel ő folytonosan kérdezett - egyébként olyasmiket, amikre magától is rá jöhetett volna, amennyiben nem annyira türelmetlen, és a meg nem szült (magzat korukban abortált) gyermekei helyett gondozott kutyáin túladva, szerez magának egy kis szabadidőt, hogy elolvassa a honlapomra feltett tanulmányaimat. Szóval egy olyan hölgyről van szó, aki folytonosan levél-válaszokra provokált ahelyett, hogy megrendelje a horoszkópja szintetikus értelmezését, és akinek én valamiért válaszolgattam, néha úgy érezve, hogy hiába. Annak ellenére ugyanis, hogy erősen hálálkodott azért, hogy az analitikus horoszkópja elkészítésével mekkorát segítettem rajta, én egyre csak azt éreztem, hogy nem hajlandó kimozdulni a Sárkányfarka - Lilithje és támadott napja által jelzett karmikus sors-mocsarából. Íme az ingyen-munkám fizetsége, vagyis az evolúció törvénye működését tökéletesen illusztráló levél:
„Szilárd, a tegnap egy olyan figyelmeztetést kaptam, amit azt hiszem ritkán kapnak emberek. Ezelőtt egy évvel szolgáltatást hirdetett egy nő az újságban, hogy a munkahelyemtől kb. 500 métere masszázs szalont nyitott. Sorra megfordultak ott a kollégáim és dicsérték. Én kb. egy fél évig készültem minden hét végén elmenni, de valahogy sehogy sem jött ki a lépés. Végül, egy hónapja, kínomban elmentem, és kiváltottam egy bérletet heti háromszori alkalomra. Voltam ott vagy háromszor, de abba maradt a dolog, mivel a nő nem tudott valami jól masszírozni és nem éreztem jól magam abban a helyiségben. Zavart, hogy terhesen (negyedik hónapban volt állapotos) is dohányzik, hogy nincs elég levegő a teremben. A pénztárosnőnk, akinek szintén gerincproblémái voltak, szintén járt hozzá. A tegnap este hét órakor korholt, hogy miért hagytam abba, hiszen neki olyan jót tesz és vettem a telefont, felhívtam a nőt és bejelentettem magam este nyolc órára. Igen ám de valahogy sehogy sem akarózott a munkahelyemről elindulni. Fél nyolckor még benn voltam és hirtelen egy olyan gyengeség vett erőt rajtam mintha el kellett volna ájulnom. Valahogy hazavánszorogtam, de éreztem nincs erőm elmenni a masszírozóig. Mire magamhoz tértem annyira, hogy felhívjam, hogy sajnálom, nem megyek, a telefont a rendőrség vette fel. A 29 éves, negyedik hónapos terhes nő, akinek két hét múlva lett volna az esküvője és vele együtt a pénztárosunk, egy 35 éves asszony, akinek egy 8 éves gyermeke volt, már halottak voltak : szénmonoxid szivárgás jött létre a központi fűtéstől. Kispénzű nyugdíjasok voltak a masszőrnek a szülei és lehúzták a hő központot, hogy ne fogyasszon.
Két kérdés merült fel bennem. Miért nem én ? Nekem kellett volna ott lennem abban az órában, nincs családom, nincs gyermekem, kevesebb fájdalmat hagytam volna magam mögött. Tudja milyen asszony volt a pénztárosunk ? Egy ékszer. Egy egyszerű asszony, aki mindamellett, hogy rettenetesen rosszul, hibásan, szubkulturálisan beszélte a magyar nyelvet, olyan intelligens volt, olyan memóriája, mint az egész könyvelésnek egy csoportban sem. Úgy alkalmaztam, hogy nyolc jelentkező volt a pénztárosi állásra, mind tapasztaltak a szakmában, de rossz volt az arcuk. Nem mertem volna rábízni az intézet pénzét. Erzsike elárusítónő volt. De nagyon tiszta szemei voltak, és pozitív kisugárzása. (A szerző megjegyzése: 15 éve, hogy elkötelezetten a spiritualitás útjára léptem és 12 éve gyakorló asztrológus vagyok. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött, egyértelmű az a meggyőződésem, hogy általában azok a személyek gyalogolnak határozottan az involució ösvényén, és azok vannak a legnagyobb veszélyben, akiknek a „kisugárzását” pozitívnak érzékelik a pneuma által nyomott, vagyis a lelkiismeretük által zaklatott személyek.) Nehéz döntés volt, de akkor azt mondtam magamban, én ilyen vezető vagyok, hogy az intuíciómra hallgatok. (Igen, azt is sokat hallottam gyakorló asztrológusként, de tv-nézőként is, hogy azok a misztikus lelkek, akik lusták a tényleges spirituális ismeretek és a kauzális tisztánlátás megszerzésére, az intuíciót összetévesztik az éberséggel. És ez a csökönyös ismerősöm következő mondatából, illetve a leírt események logikájából ki is derül.) És őt választottam. Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy egy főnyeremény. Okos, figyelmes és egy nagyszerű ember. Óriási űr maradt utána a munkatársak szívében is. Nagyon komplex dolgokat látott el. Nem lehet helyettesíteni. A másik, ami felmerült, miért nem mehettem oda? Gyakorlatilag öt perccel hamarabb kellett volna ott lennem, mint amikor megtalálták őket. Lehet, tudtam volna segíteni. Hát nem értettem az utóbbi időben, hogy mi a karma. Nos ez. Nekem még élnem kell. Most már csak az a kérdés, hogy miért: azért hogy feldolgozzam a karmám vagy, hogy azért mert nekem feladatom van, vagy a kettő ugyanaz?”
- Milyen érdekes az eszével magát ámító ember! ... Megsuhintja a halál szele, és nem arra gondol, hogy vajon miért is kellett neki olyan közel járni az időnapelőtti halálhoz, hogy már be is jelentette magát arra a helyre és arra az időpontra, amikor a tragédia megtörtént. Ne arra tehát, hogy bizonyára benne is kell lennie valami, éveken át fenntartott, feldolgozatlan és feloldatlan negatív erőcsoportnak, ami a rezonancia törvénye szerint, őt egy ilyen eseménynek a közvetlen közelébe vitte! Nem. Ehelyett azonnal arra gondol, hogy miért szabadult meg, hogy miért nem őt érte a halál, amitől éppen a tragédiát megelőző időszakban rátört erővesztése és a rossz fizikai állapota „mentette meg”! Az utolsó kérdésére tehát NEM válaszolhattam mást, mint „Igen, a kettő ugyanaz: azért menekült meg, hogy feldolgozza a karmáját a tőlem szerzett ismeretek, vagyis a horoszkópjából kiolvasott kauzális információk segítségével. Ilyen információkkal a masszőr és a pénztáros hölgyek nem rendelkeztek. Mindazonáltal a hölgyben lakozó negatív erőcsoport, amely az ostoba életvesztés és a megsemmisülés torkába sodorta feloldatlan maradt, mivel a jelzés után is megmaradt az intellektuális okoskodás és a humanista érzelgősség szintjén, amelyek „segítségével” mind a férjével, mind a kutyáival és mind a munkatársaival szemben ugyanazt a struccpolitikát folytatta – ugyanazt az ámító és önámító életstílust gyakorolta – amiről korábban próbáltam lebeszélni.
Én tehát, aki jobban láttam, hogy néhány nappal korábban még milyen közel járt a halálhoz, mint amennyire ő azt utólag hajlandó volt érzékelni - Az életem során már én is többször keresztül mentem ilyenen -, annak érdekében, hogy a spirituális szempontból ezúttal is felületesnek bizonyuló hölgynek a sorsát közvetlenül irányító valóság-fonalát a kezébe adjam, írtam tehát a tragédiából magára nézve helytelen következtetéseket (könnyelmű, felületes) levonó hölgynek egy kétségbeesett, kijózanítónak szánt levelet:
„Kedves Hajnal! Nagyon kérem többet ne kapkodjon. Az, hogy ön mennyire téved és hamisan lát még egyelőre (persze, az internetre feltett tanulmányaim és a beavatási regények olvasása hiányában), a halott pénztárosról, Erzsikéről szóló megjegyzése is mutatja. Mármint hogy nincs baj annak tisztességével („az ragyog!”), tudniillik a hiányzó pénzt, valaki más nyúlta le. Én nem tudtam semmiféle hiányzó pénzről amikor azt ajánlottam önnek, hogy vizsgálja meg az események szimbolikáját - mármint hogy az egyik halott hölgy, akivel önnek a halál pillanatában együtt kellett volna lenni, négy hónapos várandós kismama volt (A szóban forgó levelező ismerősöm tulajdonképpen azért keresett meg hónapokkal korábban, hogy megtudakolja tőlem, van-e valamiféle jel a horoszkópjában, amitől nem lehet gyermeke, mivel az orvosok azt állítják, hogy biológiailag ennek semmi akadálya, de évek óta hiába próbálkoznak a foganással. A képletében én sem találtam semmi olyan jelt, amiért gyermekáldással kapcsolatos problémái kellene legyenek, de azt is tudtam, hogy fiatal korában volt több abortusza és házastársként is hosszú ideig élt úgy rendszeres szexuális életet, hogy védekezett a gyermekáldás ellen. Ennek, az általa létrehozott gyermek- és életellenes programnak a feloldási lehetőségét abban láttam, hogy amennyiben komolyan gyermeket szeretne, fel kell hagynia az intellektuális és a lelki figyelmét, a gondolatait és érzéseit reggeltől estig lefoglaló, sőt: őt férfias magatartási formákra kényszerítő, gazdasági igazgatói tevékenységével, annak érdekében, hogy jobban bele tudja élni magát a női és potenciális anyai állapotába. Arról nem is beszélve, hogy ha rám hallgat a megtermékenyülés feltételét - annak lelki és szellemi hátterét - is biztosíthatta volna: a férjével való szeretkezéseket sem az egész napi munkaidő után, kimerülten és kutyafuttában - essünk át minél hamarabb rajta, hogy maradjon elég idő aludni is - „intézhette” volna el, hanem kipihenten és odaadóan. Igen ám, de Hajnalka az istennek nem akarta ezt megérteni és elfogadni, hiszen a Vízöntőben és a XI. házban álló Lilithjével és a Kosban álló és az azonos Napjával erősített Ascendensével képtelen volt lemondani az érdekesen izgalmas munkahelyről, illetve, az ottani vezérkedési lehetőségéről, a jó fizetésről való lemondási képtelenségéről nem is beszélve. Nem, ő továbbra is valamiféle misztikusan mágikus trükkben, vagy orvos-technikai lehetőségben reménykedett, ahelyett, hogy meghozta volna a minimális megfelelő áldozatot a vágya beteljesülése érdekében. Ami az anyagiakról való lemondást illeti, a férje jól kereső fogorvos, a másik halott hölgy viszont, bár nem volt négy hónapos a méhében mint a masszőrnek, pénztáros(!) volt - és abból vonja le a történtekre, illetve az önre vonatkozó következtetéseket. Úgy képzeltem, hogy ezeknek a szimbólumoknak segítségével képes lesz tovább gondolni és kikövetkeztetni az eseményeknek az önre vonatkozó kauzális értelmét, amelyekkel én is próbálom szembesíteni hetek és hónapok óta eredménytelenül...
Idézek a Hajnalnak küldött válaszomból: „Ennek a szimbólumrendszernek a jelentése pedig az, hogy amennyiben a megállapodás (a megbeszélt program) szerint önnek kellett volna ott lennie a masszőr nőnél amikor az Erzsiével együtt, meghalt, és amennyiben Erzsikét ön vette fel az intézethez „az intuíciójára hallgatva” és a Erzsike „tiszta szemeit látva”, és amennyiben a hasonló hasonlót vonz törvény alapján Erzsike annyira kedves volt az ön számára, mindez a hatás és visszahatás (karma) és a rezonancia törvénye alapján azt jelenti, hogy önben is kell lennie valami negatív erőnek, ami majdhogynem közös önben, Erzsikében és a masszőr nőben, és amely negatív erő az ők halálát okozta, még akkor is, ha az ami önben létezik, irányultságában esetleg a halott nőknek a misztikus sötét foltjával: a Lilith által jelzett „fekete lyukával” ellentétes! - és amely negatív erő, a jelenlegi romboló - kábító sugárzásában, mindössze csak annyival gyengébb amazokénál, annyira emeli önt magasabbra spirituális szinten, hogy azzal a valamivel, amit mind Erzsike, mind a masszőr nő magában hordott, nekik meg kellett halniuk, önnek viszont, aki ugyancsak hajszálnyira állt a haláltól, nem. Nem az a fontos tehát az ön által feltett kérdés szempontjából, hogy miért nem ön halt meg, hanem az, hogy miért kellett nekik meghalni és, hogy mi az a veszélyes – önelveszejtő - közös kábulat, vagy romboló erő mindhármukban, ami önt is egészen „halál közeli” helyzetbe hozta egy végzetes kimenetelű eseményben, amit a rosszul létével úszott meg? Vagyis, hogy mindebből milyen következtetést kell önnek levonnia? Mindössze ötletek szintjén tippelek, hogy tudjon tovább lépni és tisztábban látni: Lehet, hogy mindamellett, amit biztos, hogy Erzsikének (spirituális szempontból persze) másképp kellett volna csinálni, de amiről mi nem tudunk (én legalábbis): önnek vagy a pénz-keresetet, a pénzzel való foglalkozást, illetve bármiféle pénzzel és gazdasággal kapcsolatos időigényes munkát, vagy minimum a Hírügynökséget kellett volna ott hagyni, annak érdekében, hogy családanya lehessen. És ön számára, aki gyermekre vágyik annak ellenére, hogy a modern babonák szerint, az ön kora miatt ez már nagyon nehezen lehetséges, és akinek én azt mondtam, hogy ez csak úgy lesz lehetséges, ha lehetőséget: időt és nyugalmat ad magának ahhoz hogy a teste, a lelke, de főként az anyai-női imaginációja kimondottan csak ebbe az irányba működjön és ön megtermékenyülhessen. Az is fontos tanulsággal kell járjon önnek tehát, hogy a masszőr nő várandós volt. Üdvözlettel: Szilárd”
Az igazság az, hogy a fenti levélnek az írása idején, még én sem voltam annyira biztos, hogy az a kis szál, ami Hajnalt a haláltól megmentette, az, az ő korábbi, szellemi kábulattól és életnyerési szándéktól (spekulációtól) még nem teljesen mentes, de egyértelmű és határozott spirituális evolúció irányba való fordulása volt, aminek következtében, ha már ideje, illetve türelme nem is volt olvasni az internetre feltett tanulmányaimat, legalább engem az E-mail leveleiben feltett kérdésekkel szüntelenül provokálva, próbálta belőlem kiszedni mindazt, amiről úgy vélte, hogy számára fontos megtudnivaló ezen a téren. Az eseményt megelőző levelezésünk tartalmából és a részemről ellenőrzött, vagyis tudatosan vállalt vitázó, már - már veszekedős hangneméből, jól kivehető, hogy mind a teremtés (mágia), mind a rezonancia, a kiegyenlítődés, a nemek, a polaritás és a hatás-visszahatás törvénye szerint Hajnal azonos spirituális erőtérben volt a két meghalt személyekkel. Ahhoz, hogy ellenőrizzem azt, hogy a ritmus és a ciklus törvénye szerinti spirituális idejük is azonos lett volna, nem állt módomban, de épp abból gyanítom azt, hogy ez is egyezik, hogy abban az órában és azokban a percekben ő is nagyon rosszul és gyengének érezte magát. De tény, hogy nincs ahogy ellenőrizzem, hiszen ehhez kellene tudnom a másik két nő születési idejét (és persze a dupla halál beállásának a pontos idejét is). A Hajnal „Csodás” megmenekülésére tehát egyetlen magyarázatom van: a spirituális evolúció törvényének a hatása.
Amennyiben tehát nem a karmikus ciklus és ritmus miatti eltolódás mentette meg Hajnalt, akkor csakis az evolúció törvényével való előzetes halvány kapcsolatba és harmóniába kerülése a magyarázat arra, hogy neki, akinek gyermeke és így igazi családja sincs (A kiegyenlítődés törvényét sértő állapot nem csak ebből adódik, hanem abból is, hogy a munkába feledkezése, illetve a munkahelyi játszmák élvezetes átélése miatt - egy ultramodern hírügynökségi intézetnél dolgozott gazdasági igazgatóként, amit érthető módon élvezett a Lilithjével a Vízöntőben és az annak megfelelő XI. házban. Az élettársával is igen kevés időt töltött a napi tíz órás munkája miatt, ami, természetesen, a Nemek törvényét is sértette.) és magzat sem volt a méhében, miért kellett tehát még életben maradnia? Persze, az is igaz, hogy a Polaritás törvénye is sokszor becsapja az embert, és bizonyos szempontból Hajnal az ellentétét képviselte ugyanannak a lényegnek, ami közös volt benne és a két meghalt nőben. Ilyenkor kerülnek elé a reinkarnációhoz kötött misztifikációk. Az evolúció (spirituális megvilágosodás) az, ami sokszor a legsötétebb körülmények között (pl. börtön, más féle elzártság, kínzás, halálfélelem, stb. események által kiváltott sokk hatására) beindulhat, amennyiben a személy ilyen jellegű információkat kapott, vagy gyűjtött előzetesen.

A fentiekből talán az is kiderül, hogy az emberi - spirituális evolúció teljesen más jellegű mind az, ami például az állatoknak a létfenntartásért és a legerősebb (vagyis a leghelyesebben: legcélszerűbben és legarányosabban strukturált) gének átörökítéséért való harca (a hímeknek a nőstényekért való párviadalaiban, nőstényeknek a megtermékenyülési lehetőség érdekében folytatott másféle versengésében, individuumok és csoportok vadászterületekért és legelőterekért - életterületekért folyó harcban) által valósul meg, és jut kifejezésre. Persze, erre a materialista gondolkozók azt mondják, hogy igenis, miközben az állatfajok biológiailag fejlődnek, az ember szellemileg fejlődik. Ez a megállapítás nincs is olyan távol a valóságtól, csak az a baj, hogy szellemi fejlődésen ők mindössze intellektuális („a szürkeállománynak a generációról generációra való növekedése”) fejlődést értenek, mivel természettudományok jó része, semmit nem tudnak - vagy legalábbis nem ismernek - el a természeti törvényeket szabályozó szellemi törvényekből. Ezért tudománytalannak tartják a valóság spirituális alapját és hátterét (ősforrását), és az állatok viselkedését és szokásait tanulmányozva, közvetlen ok-okozati összefüggések szerint vonnak le bizonyos következtetéseket a modern ember fejlődésére vonatkozóan. Nem tudván, vagy nem akarván tudni, hogy mind a fajok kialakulásának, mind az emberi értelem fejlődésének a spirituális evolúció törvénye áll a hátterében. Az egyetemes spirituális evolúció mozgatja és működteti a metafizikai (a természeti világ feletti - előtti) erőtereket, amelyek úgyszintén mozgatják és működtetik a tudomány által is érzékelt kvantum és részecske előtti (de tévesen részecske és kvantum „alattinak” nevezett) erőterek mozgatják és irányítják szubatomi részecskéket is, éppen úgy, mint a gének strukturálódását is. Természetesen a többi törvénnyel együtt. (Hatás - visszahatás, nemek, polaritás, kiegyenlítődés, ciklus és ritmus, rezonancia törvényei, de főként az egyetemes imagináció – az isteni teremtő képzelet törvénye.)

A magát „természettudományosként” meghatározó, de valójában (a gyakorlati vonatkozású következményeiben!) természetellenes materialista világszemlélet és életszemlélet, sajnos - még mindig! - inkább az útjában áll a spirituális evolúciónak, mind hogy elősegítené azt. Ezért csak kevesen vállalják azt, hogy a tárgyi vonatkoztatási lehetőségeket is megtartva, folytassanak szellemi vizsgálódást a megfelelő következtetetések levonása érdekében, vagyis annak érdekében, hogy útközben ne süllyedjenek el a zavaros miszticizmus mocsarába. Magukat szkeptikusnak nevező tudóscsoportok, a statisztika és a közvélemény kutatás eredményeire alapozva állításaikat, hadjáratszerűen, azzal foglakoznak, hogy az újságokban napi és heti horoszkópokat közlő, illetve azokat házilag gyártó újságírók által művelt vulgáris asztrológiai babonákat cáfolgassanak. Olyan, újság-horoszkóp készítő, ostoba személyek által kitalált állításokat tehát, amelyeket komoly asztrológusok soha le nem írtak és úgy képzelik, szellemi szolgálatot végeznek az emberiség számára, ha ezek alapján az egész asztrológiát áltudománynak, vagyis a tudomány köntösében tetszelgő szélhámos tevékenységnek kiáltják ki. A legfeltűnőbb ez involúciót szolgáló csőlátó okoskodók körében az öntudatos szűklátókörűség, amellyel a vizsgálataikat folytatják. Nem veszik észre, de lehet, hogy inkább tudatosan hagyják figyelmen kívül azt, hogy azzal a téves eljárással, amellyel a szellemtudományokat a természettudományok kritériumai alapján vizsgálják és vizsgáztatják, azt is be lehet bizonyítani, hogy olyasmi mint Isten és olyan spirituális erőtereket képező idea-struktúrák, mint amit a misztikus irodalom keruboknak és angyaloknak (értelmeknek) nevez, nem léteznek. Ezért e negatív szellemi töltettel rendelkező személyek, akik nem képesek a fától meglátni az erdőt, az egymástól elkülönített (mintha a valóságban ilyesmi lehetséges lenne!) asztrológiai elemeknek az előfordulási százalék-arányára leszűkített statisztikai vizsgálódásaik eredményeképpen bizonyítottnak vélik azt, hogy az asztrológia archetípusai a valóságban nem léteznek.
Azzal már nem törődnek, hogy az Istennek a világban való jelenlétére vonatkozó teológiai tétel is biztos, hogy nem igazolható a természettudományos kutatási (statisztikai) módszerekkel, illetve biztos, hogy egy ilyen vizsgálat negatív eredményt hozna ki bármilyen feltételek szerint. E jelenséggel azért kell itt foglalkoznunk, mert, akárcsak a választóik szeme előtt a folytonosan emelkedő gazdasági életszínvonalat, illetve az öncélú élvezeti lehetőségek szaporodását és a sors-elemekkel szembeni védekezési lehetőségeket lebegtető politikusok kampány-tevékenysége, a szellemtudományok hiteltelenítésére irányuló szkeptikusok tevékenysége is valójában egy involuciós folyamatnak a része. A szellemi és a biológiai valóságnak mindössze egy-egy vékony szeletére (néhány elemére) irányított és a vizsgált területnek a többi vonatkozását, valamint a kölcsönhatások hatásmechanizmusait teljesen figyelmen kívül hagyó statisztikai módszerekkel, amelyekkel e steril tudósok dolgoznak, ugyanolyan könnyen azt is be lehet bizonyítani, hogy a keresztény teológia tételei egytől egyig érvénytelenek, mint ahogy azt, hogy az asztrológia tudománytalan. Egy természet tudományos szakirodalom népszerűsítéséből élő és az asztrológiával évek óta háborúzó, az asztrológusokról, mint valami obskúrus szellemiséget képviselő, megbízhatatlan és alacsony rendű perzónákról értekező erdélyi újságíró, ismertetvén a magyar szkeptikusok munkásságát, leírja, hogy a statisztika segítségével bebizonyították például azt, hogy több esetben inkább nem jellemzők mint igen, egy bizonyos asztrológiai jegyhez (pl. az Oroszlán jegyéhez) rendelt tulajdonságok több megfigyelt azonos jegyében született személy esetében. Ebben az esetben a kutatók figyelmen kívül hagyták, nem csak az esetek ötven százalékát képező eseteket, amikor az Oroszlán nap többségében negatívan fényszögelt, ami arra utal, hogy az illető személyben az individuális ön-érvényesülési késztetések erős gátlások alá kerülnek (főként, ha egy erős Szaturnusztól is negatív fényszöget kap a nap!) és az ilyen személyek konfliktus-kerülő, probléma-elhárító, még a hangos szótól is szorongó, gyáva nyuszikként viselkednek. Egy ilyen tudományos vizsgálódás tehát, amely a napjegyekre vonatkozó pozitív tulajdonságok előfordulási százalékát kutatja és figyelmen hagyja a Nap házhelyzetét és fényszögeit. Ezért az ilyen „tényekre” alapuló munkának az értelme nullával egyen értékű. De a spirituális involució szolgálatába állt szkeptikusok figyelmen kívül hagyják azokat a nagy többségi eseteket is, amikor a személyi horoszkópban a Lilith, vagy a Sárkányfarok jóval erősebb a Napnál (Több bolygó áll együtt a Lilithel, vagy a Sárkányfarokkal, vagy esetleg az Ascendens is a Sárkányfarokkal áll együtt, miközben a Nap egyedül állván például ugyancsak az Oroszlán jegyében, mindössze néhány gyenge fényszöget kap). Az első eset előfordulási lehetősége tehát ötven százalék, az utóbbinak harminc. Még abban az esetben is, ha ideális egyéni spirituális struktúrákról (tinktúrákról) is lenne szó tehát, az esetek ötven százalékának a hetven százaléka maradna meg a születési napjegyek „tiszta” (Pl. oroszlán jellegű) tulajdonságaival, vagyis harminc kettő egész öt százalék! Ehhez viszonyítva, a szkeptikusok statisztikai vizsgálatai harminchárom előfordulási százalékot hoztak ki, vagyis az előbbiek ismeretében száz öt(!) százalékos előfordulást, tehát sokkal jobbat a kelletnél, de mivel nekik halvány gőzük nincs a fényszögek és a Sárkányfarok befolyásáról, azt hitték, hogy a harminchárom százalék mindössze valószínűség számítási „véletlen” számarány és ez alapján kikiáltották az asztrológiát áltudománynak.
Persze, a harminckét egész öt százalékos arány (pl. Oroszlán) sem jelenti azt, hogy a többségében negatívan fényszögelt Nappal, vagy az erős Lilithel, vagy Sárkányfarokkal rendelkező személyek, nem rendelkeznek olyan rejtett, az illető jegyre jellemző tulajdonságokkal is, amelyek a teszt-kérések segítségével nem hozhatóak felszínre (kideríthetetlenek). Durván fogalmazva, az állat oroszlán például, biológiai szempontból, akkor is oroszlán marad, ha annak következtében, hogy kicsi kölyökkorában elfogták és kegyetlenül elbántak vele, még a saját árnyékától is megijed. És az ilyen szkeptikus vizsgálat még csak a legszembetűnőbb és a legegyszerűbb tényező, ahol a vizsgálatot végző személyek felületessége és objektivitásnak beállított negatív szubjektivizmusa miatt az spirituális involuciót fenntartó materialista ideológia téved.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A korábban említett újságírónak például, aki ugyancsak nem véletlenül, hanem egyértelműen a rezonancia és a karma törvénye alapján szimpatizál a szkeptikus tudósokkal, történetesen ismerem a születési évét és évszakát, amiből könnyen ki lehet következtetni a horoszkópja Sárkányfarkának és a Lilithjének a jegyeit, mivel ezek az asztrológiai elemek lassan változtatják a helyzetüket. (Tizennyolc – tizenhat hónapos periódusok jegyenként.) Előbbi a Bakban áll, utóbbi a Mérlegben. Önmagában a Bakban álló Sárkányfarok nem sokat mond csak mindössze kauzális és spirituális, valamint lelki- asztrális érzéketlenségre (ineptia mysti) utalhat, de nem itt azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy ez semmiképp nem jellemző minden esetre! Ebben az esetben viszont ez a vonás biztos, mivel épp a Bak uralkodó bolygója: a határozottság és a felelősség őserejét megtestesítő bolygó, a szintén lassan mozgó Szaturnusz, egyértelműen szemben áll a Sárkányfarokkal, vagyis a Rákban együttáll a Sárkányfejjel. Ez egyértelműen kauzális és spirituális információ befogadási képtelenségre, az ilyen jellegű információknak a merev elhárítására - elutasítására való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre utal, amely késztetéseket általában akkor a legnehezebb meghaladni, ha az illető személy messze az átlagon felüli (pl. öt tudományos munkára alkalmassá tevő) intelligenciával született a világra. Fizikai - biológiai tulajdonságokra és meghatározottságokra (képességekre) utaló jelek nem szerepelnek a horoszkópokban, hanem mindössze olyan információkat tartalmazó jelek, amelyek arra utalnak, hogy spirituális minőség szempontjából miképpen használja valaki a létező adottságait, így pl. az adott mennyiségű (sok vagy kevés) fizikai erejét, intelligenciáját, stb. Ezért az pl. ha egy horoszkópban támadott a Merkúr, nem azt jelenti, hogy kevés az illetőnek az intelligenciája, hanem azt, hogy spirituális szempontból, önkéntelenül és öntudatlanul negatívan használja azt (Pl. Adolf Hitler), illetve, hogy ez a magas intelligencia egyáltalán nem áll az illető személy un. üdvössége szolgálatában, hanem annak ellenében „dolgozik”. Ezért bármilyen nagy legyen is a példánk „tudományos újságírójának” az IQ szintje, az, hogy ezt mire és hogyan használja fel, annak a függvénye, hogy a Merkúrja és az Uránusza hol áll és milyen fényszögeket kap a horoszkópjában, amiről viszont semmit nem tudok. Azt viszont tudom, hogy ez az intelligencia, mindaddig, amíg az illető személy (bárki is legyen az) spirituálisan fel nem ébred és szellemileg meg nem változik (újjá nem születik), a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett (Karmikus) meghatározódásoknak van alárendelve, azok által befolyásolt (manipulált) a tudata és azokat szolgálja az intelligenciája.
Egyelőre azt tudjuk tehát, hogy a tudományos műveltségű újságírónk Bak jellegű spirituális érzéketlenségét - az ilyen jellegű információknak az ösztönös elhárítási késztetéseivel született a világra. A szakmai etika nem engedi, hogy kilétét eláruljam, de ez, a spiritualitás-ellenes magatartás, vagy ennek az ellentéte: az erős misztikus kábulat, jellemző majdhogynem az összes vele egy évben született közismert személyiségre. Nagy volt a döbbenetem, amikor a rendszerváltás után felismertem, hogy a vele egy idős költő társaim többsége is, végeredményben (spirituális szempontból legalábbis), teljesen hitetlen. A Mérlegben álló Lilithről viszont személyes hitelességgel is beszámolhatok, mert az én horoszkópomban is éppen ott áll. Persze nem csak az egyéni tapasztalataim, hanem rengeteg horoszkópnak a visszaigazolt értelmezésének a birtokában is nyugodtan állíthatom, hogy az illető újságíró, a rejtett pedofiliára való hajlama mellett, hamis boldogságra és hamis (látszat szerinti: művi) harmóniára: mindössze értelmi egyensúlyra törekszik öntudatlanul és önkéntelenül.
De történetesen arról is tudok, hogy az illető újságíró édesanyjával egy tragikusnak is mondható brutális szexuális cselekményt követtek közvetlenül a személy fogantatását megelőző időszakban, ami visszaigazolja azt, hogy az ő Bak Sárkányfarkának megfelelően, a fogantatása előtt, az édesanyja - tudatosan, vagy öntudatlanul - rendkívüli módon igyekezett elzárkózni valami elől (közvetlen környezettel, családi közösséggel, társadalommal, néppel, népcsoporttal kapcsolatos közösségvállalás, vagy eszmeiség-vállalás elől, vagy egy, a számára szorongást idéző lelki mentalitás tudomásul vétele elől. - Negatív Bak szellemiség.). Ugyanis a személyiségünket és feloldatlan sorsunkat adó, anyai ágról öröklött kauzális és spirituális sorsprogramunk akkor idézi be az életünkbe a tragédiákat (mások agresszivitását), akkor részesülünk ilyen durva eseményekben, amikor gondolatainkkal és viselkedésünkkel - mentalitásunkkal - huzamosan elbástyázzuk magunkat valami olyan információknak a tudatunkba - lelkünkbe való behatolása és befogadása elől, amely információkra (és amely mentalitás változtatásra) szükségünk van a spirituális fejlődésünk (saját sorsprogramunk feldolgozása) érdekében.
Nem véletlen tehát, hogy ez, a lét szellemi tényeit figyelmen kívül hagyó, és a személyt semmire sem kötelező, annak a spirituális múltját (foganása történetét) objektív véletlenszerűségként kezelő tudományt a legfőbb igazságként gyakorló személy akkor fogant, amikor az édesanyja egy ilyen brutális sors- betörést (sors-beavatkozást) szenvedett, mivel az éppen nagyon nem akart nézetet változtatni. Ezt egyrészt valamely, a közösségi - társadalmi életre vonatkozó kérdésben, vagy azzal valamilyen analogikus kapcsolatban álló kérdésben. Másrészt, és ez egészen biztos, a családalapításra, az anyává válásra, a családanyai szerepkör vállalására vonatkozó elképzelésében. - A gyermekek horoszkópjából vissza lehet következtetni az anyának a fogantatás időszakában átélt spirituális állapotára. Így a fiú (a későbbi újságíró) horoszkópjában a Bak Sárkányfarokkal szemben álló Szaturnusz, amely a Rákban áll.
És persze, nem véletlen az sem, hogy az a társadalmi - közösségi létszférában (Bak -újságírás) tevékenykedő személy, akinek az elzárkózás - elhatárolódás, valamint a brutális erőszakoskodás és az anya személyisége megsértésének motívumával kapcsolatban áll a spirituális múltja és gyökere, kiváló intellektuális képességeit és az intézményesen (Bak) támogatott természet-tudomány tekintélyét (Bak) és eredményeit arra használja fel, hogy szellemi hadjáratokat folytasson olyan szellemi foglalkozásokkal (szellemtudománnyal) szemben, amelyek az ő kauzális és spirituális eredetével kapcsolatosan, számára kellemetlen és kényelmetlen információkkal (leleplezésekkel) szolgálhatnak. De még amúgy sem véletlen ez, az önkéntelen spiritualitás-ellenes törekvés, ha tudjuk azt, hogy az a tragikus aktus, amit az édesanyja az ő fogantatását megelőzően elszenvedett, és aminek következtében ő biológiailag megfogant, az öt gondosan nevelő édesanyának a rejtett és zavaros szexuális képzelgéseivel és érzelmeivel is kapcsolatos (Mérlegben a Lilith).
Sajnos nincs a birtokomban több adat a tudomány népszerűsítő újságíró születési időpontjáról, de az a mód, ahogy az asztrológusokat, mint a tudós társadalom söpredékét kezeli, a fényképről ismert arcképe, valamint az, ami történt az édesanyjával a születése előtt történt (önérzet, önértékelés, öntudat, személyiség, durva és kegyetlen megsértése, megalázása), arra enged következtetni, hogy Oroszlán motívumok is feltétlenül kell, hogy szerepeljenek a horoszkópjában. Hogy így van-e, vagy sem a spirituális evolúció témája szempontjából azért lenne fontos, mert az ember az egyedüli lény, aki az individuális tudatában – személyi tudatában - hordja potenciálisan a természetbe: a létezés határállapotába, ágyazott és abból visszatükröződő egyetemes léttudat (az abszolút tudat) kiegyenlítődési lehetőségét. Ez viszont, mint asztrológiai motívum, az Oroszlán spirituális erőtere, és az Oroszlánnak megfelelő gyakorlati életkört megjelenítő V. horoszkópház, által megtestesített spirituális motívumrendszerekkel kapcsolatos. És ha a gyanúm beigazolódna, ez az újságíró, egyike lenne azoknak a szellemi-kényelem szerető személyeknek, akik öntudatlanul, a tudattalan mélyrétegeiben rejlő, sötét és elfojtott félelmek, görcsök és szorongások hatása alól felszabadított, a teljesen átvilágított személyi (individuális) tudatra alapozott, egyetemes tudat-építő, evolúciós folyamatokkal szembeszegülnek. És mindezt mindössze a spirituális kényelemre (lustaságra) való hajlamuk miatt (Lilith a Mérlegben).
Az arányos és teljességgel átvilágított (arany!) öntudatnak (személyi tudatnak, személyiségnek) az egyetemes teremtői és kiegyenlítői léterőkkel és az egyetemes törvényekkel való együttműködési képessége kialakulásának az előfeltételeire, mint evolúciós szükségére, a későbbiekben térek ki részletesen. Most maradjunk a XXI század elején még mindig a spirituális evolúciót akadályozó természettudománynak és az azt művelő modern papságnak: a természettudományt, mint az egyedüli igazságot felfedni, igazságot adni és osztani képes emberi tevékenységnek elismerő személyeknek a mentalitásánál, amely arra utal, hogy ezek a személyek még mindig úgy képzelik, hogy a természettudományos felfedezések és megvalósítások azonosak az evolúcióval, mert látszatra mintha tényleg igazuk is lenne. Hiszen, ha statisztikailag vizsgáljuk azt, hogy hány esetben érvényesült és érvénysül az emberi elképzelés: lépték és morál (okoskodás) szerinti isteni igazság a történelem folyamán, akkor világos, hogy „Nincs is Isten”, vagy legalábbis az öreg már régen halott, ahogy Nietzche állította. Nem csak a természeti katasztrófák, a világháborúk, hanem pl. a holocaust, vagy a Stalin szoviet munkatáborokban hurcolt és lemészárolt millió „ártatlanok” esetében. Ha az embernek a pragmatikus észjárása szerinti külső bűnösségét, vagy ártatlanságát vesszük igazságossági (moralitási) kritériumnak, a természettudományos következtetés nem csak az, hogy az isteni igazságosságra vonatkozó tételeket, rokkant agyú vallásos őrültek, fantaszta szerzetesek, hipokrita papok és gyagyás teológusok eszelték ki, hanem az is, hogy az így, pl. az ártatlan csecsemők tömeges szenvedésében és halálában érvényesülő igazság az emberiségnek az Isten részéről történő legszemtelenebb szembeköpése. Ebben a logikában tehát a zsidók igazságos és a keresztények jóságos Istene nem létezhet. És ugyanígy: ha statisztikai adatokkal kívánjuk bebizonyítani azt, hogy (ugyancsak emberi mérték szerint) a különböző vallások istenei, hányszor mentették meg a segítségükért és kegyelmükért hozzuk forduló híveket, a kivételes, ritka „csodák” eseteit leszámítva, az eredmény ugyancsak több mint szégyenletes. Szóval sem a természettudományos, sem a humánus logikai rendszerek alapján nem létezhet Isten. Csak éppen az a baj, hogy a természettudomány a fizikai Nagy Bummtól kezdődik és arról, hogy a fizikai nagy bummot mi produkálta, halvány gőze nincs. Miközben a Nagy Bummtól erre felé az egymásba átalakulni képes anyag és az energia mennyiségek egyetemes fennmaradását vallja, vagyis azt, hogy semmiből semmi nem lehet, a Nagy bummban megjelenő energiát a semmiből származtatja. Illetve, amikor e a saját tételeinek az egymással homlokegyenest szemben álló, nyilvánvaló ellentmondása miatt végre elszégyelli magát, engedményt tesz a vallásos fantazmagóriának: kreacionizmusnak és „megengedi” Istent mint Nagy Bumm kreálót. Ez viszont így nevetséges. A finomabb létdimenziókból az alacsonyabb (fizikai) rezgési állapotok szintjére kerülő és oda átáramló spirituális energiából és szubsztanciából fizikai energiák és anyagi formák (létállapotok) alakulnak folyamatosan. Az a bizonyos „háttérzaj”, amit a fizikusok a műszereikkel képesek regisztrálni, nem egyetlen, az időben valamikor történt és azóta is a kozmikus térben visszhangzó Nagy Bummnak a hangjai, hanem ennek, a folyamatos szubsztancia- és energia-átömlésnek: a spirituális dimenzióból szüntelenül az anyagi világba „átrobbanó” finom energiáknak és szubsztanciáknak a transzformációs hangjai. De ezt a folyamatos fizikai áttörést és átömlést, amit a fizikusok egyetlen egyszer és a „semmiből” született, a fizikai idő ősi mélyéből hozzánk érkező Nagy Bummnak vélnek, a fizikainál finomabb éteri dimenzióban megelőzi egy, másik szubsztancia és energia-áttörés és átömlés. És ez nem más, mint a kauzális dimenzióból, vagyis az abszolútumból folyamatosan és időtlenül kiáramló Fénynek (energia) és Szeretetnek (szubsztancia) az asztrális dimenzióból az éteri dimenzióba való áthatolása. Ezt az egyetemes dimenzió-áttörést viszont már nem vagyunk képesek a laboratóriumi műszerek segítségével lehallgatni.
Tény, hogy az egymásba átalakuló anyag és az energia mennyiség állandóságáról és magmaradásáról szóló fizikai törvénynek vélt elmélet tarthatatlanságát már a kvantumfizika is megingatta, bebizonyítván, hogy a bizonyos szubatomi anyagi részecskék, illetve az anyagi részecskéknek tűnő energia kvantumok egyszerűen csak eltűnhetnek valahova, talán egy másik dimenzióba, vagy a mienkkel párhuzamosan létező, de más természetű világba, ahonnan nem tudni, hogy mikor és mi alapján, egyszer csak „nálunk is” újra megjelennek. (Kérdés persze, hogy ugyanazok a részecskék, illetve kvantumok jelennek-e meg?)
Tény az, hogy a fizikai világegyetem nem csak tágul fizikailag (geometriailag - asztronómiailag), hanem ugyanakkora erővel és gyorsasággal valahonnan „belülről” bővül is – töltődik is az éteri dimenzióból érkező új és új anyaggal, csak ezt a fizikusok (asztronómusok) még valamiért nem fedezték fel, nem vették észre. Ezért, a valóságban egyáltalán nem állja meg a helyét az a tudós (fizikus – asztronómus) körökben meghonosodott nézet, hogy a gravitáció erejével ellentétes és annál erősebb egyetemes széthúzódási - távolodási erő következtében folyó végtelen kozmikus tágulás miatt, lassan – lassan széttágulnak és a világegyetemben szétfolynak a galaktikákat alkotó csillagrendszerek, illetve maguk a csillagokat képező hatalmas égitestek (a gravitációs terükben keringő bolygóikkal együtt), mígnem egy hatalmas szürke leves lesz az egész fizikai világegyetem. A csillagokat képező égitestek, de a csillagközi űrpor szilánkjai, kristályai is ugyanis „belülről”, a fizikusok által semminek vélt dimenzióból folyamatosan feltöltődnek éteri szubsztanciából fizikai energia-kvantumokká transzformálódó, majd fizikai rezgési szintre „alacsonyodó” anyagi részecskékkel.
A fizikai (asztronómiai) világegyetem tágulása viszont nem más, mint az egyetemes létezés (asztrális, mentális, spirituális és kauzális dimenzióbeli) fejlődésének a leképeződése. Nem csak arról van szó tehát, hogy nem kell izgulni, mivel a tudósok jóslataival ellentétben, nem válik évmilliárdok múlva szürke, majd teljesen fénytelen és híg „levessé” a világegyetem, hanem arról is, hogy a fizikai események mögött, azokat megelőzően, mindig a spirituális fejlődés (tágulási: magasabb rendű struktúrákká – ideaformákká) alakulási) folyamatok zajlanak. És a lényeg az, hogy ezekbe a pozitív irányba (nem a megsemmisülés irányába tehát!) ható, egyetemes spirituális folyamatokba mi is bekapcsolódhatunk, ezekkel együtt fejlődhetünk (mentálisan és spirituálisan tágulhatunk) és egyre magasabb szinten kiegyenlítődhetünk (egyénileg és emberiség szintjén és egyetemesen is megváltódhatunk!).
De nem csak a kozmikus tágulásban, hanem az ember biológiai fejlődésében is megtalálhatjuk a spirituális evolúciót, mint e felszíni – anyagi tágulásnak a valóságos hátterét, alapját és kauzális okát. Az ember biológiai eredetére vonatkozó antropológiai genetika eddigi felfedezései után, sem a dogmatikus kreacionista állításokkal, sem az antropozófusoknak az ember un. misztikus létesülésére vonatkozó fantáziadús elméleteivel nincs amit kezdenünk. Számomra legalábbis, a genetika legújabb antropológiai eredményei által is alátámasztott antropológiai fejlődéstan viszont és az etológia bizonyos következtetései, azok, amiket metafizikailag helytállónak tudok tartani. Természetesen, azzal a kitétellel és fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és működési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után, sem a véletlenszerű genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által véletlennek nevezett kozmikus (üstökös becsapódás), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerűségében, amelyek a földi élőlények fejlődését kiváltó mutációkat eredményezik. Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de hát akkor mi az, ami a természettudomány által véletlenszerűnek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltja?
Nos, ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi mutációkat okozó fizikai - természeti események nem egy külső, objektív istennek az ily módon történő (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. Sőt, ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és később a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az abszolút ősszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményező eseményeket előidézve, lehetővé tette előbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsőbbrendű) strukturálódását. Valamint e struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló szaporodási képességük kialakulását, saját struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását. Így fejlesztette ki tehát az abszolút szellem lépésről lépésre évmilliárdok és évmilliók során át, kívülről a megfelelő körülményeket hozva létre, belülről az egyetemes mágia (a képzelőerő) erejével, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állatokat, amelyekből végül is az a “teológiai” képességekkel rendelkező (mágikus képzelőerő és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkező) lény, aki egyre inkább felölthette “az ő képét és hasonlatosságát”. Azt, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen leírtam a betegségeinknek, sérüléseinknek és baleseteinknek a személyi horoszkópunkból kiolvasgató asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzőinkről és spirituális fejlődési programokról szóló tanulmányomban.

III. Figyelembe véve a fájdalomnak, mint fizikai és lelki jelzőrendszernek, valamint a szenvedésnek, mint spirituális jelzőrendszernek az értelmét és funkcióját, amit az „értelmes” humánus tudós ember nem vesz figyelembe, az egyetemes törvények logikája szerinti gyakorlati (statisztikai…) vizsgálódások a szkeptikusok eredményeinek az ellentétére világítanak rá. Ismervén az öröklött, anyai ági spirituális romboló programok hatásmechanizmusát („Vétkeink terhét az utódaink öröklik majd harmad és negyed íziglen” - Ezsaiás) és figyelembe véve a rezonancia és a polaritás törvényét, amelyek miatt mindig olyan eseményekkel és személyekkel - olyan spirituális erők kifejeződési formáival - kerülünk az életben kapcsolatba, olyan jelenségekkel és személyekkel gyűlik meg a bajunk, amelyek rezonanciában (azonos rezgési frekvencia határértékek között) állnak azokkal a problémákkal, amelyek a tudatalatti ideavilágunkban (feloldási és fejlődési – kiegyenlítődési lehetőségre váró spirituális struktúráinkban) rejtőznek. Ezek a föltétlenül felszínre hozandó és megvilágítandó belső szükségességek, olyan sorseseményekkel, a természeti és emberi (szociális, politikai, kulturális, gazdasági, stb.) valóságnak olyan elemeivel való találkozásokat igényelnek, és idéznek be az életünkben, amelyek a legtöbb esetben kellemetlenek, de legalábbis különös odafigyelést és reagálási - reakciókészséget igényel tőlünk, amely általában igen komolyan igénybe veszi az értelmünket, a helytállásunkat és a türelmünket. Egyértelmű tehát, hogy a szkeptikus személyek, akik néha az égen levő nap létezésében is kételkednek, olyan, a fogantatás időszakában földhöz ragadtan gondolkozó, involúcios lelki-szellemi állapotban levő anyák utódai, illetve olyan zavaros képzeletű, vagy a szellemi fénnyel szemben álló anyai ági nagyanyák, dédnagyanyák és üknagyanyák utódai, akiknek a képzelete vagy „kiszáradt” és elveszítette minden spirituális rugalmasságát, vagy a túlzásba vitt „józan paraszti” (pragmatikus) gondolkozás következtében, vagy a tudományosnak látszó, steril -intellektuális (értelmiségi - scientifista) gondolkozás következtében.
De, a polaritás törvénye szellemében az is lehetséges, hogy a fő motívum mindennek az ellentétében: az irracionalitás szférájában jut kifejeződésre és ezek a személyek, valami obskurus tévhiteken, rögeszméken alapuló, zavaros és sötét kultikus élet önkéntelen örökösei (az anya, vagy a nagyanya által gyakorolt szerelmi mágia, vagy az anyagi vagyonszerzés érdekében gyakorolt sötét praktika, mint pl. halál idézés szándékával folytatott mentális tevékenység). Olyan, az anyai ági őseiktől öröklött beavatkozási és az uralkodási vágy által motivált misztikus tevékenység húzódik meg e „józan eszű” tudós emberek kauzális múltjában (anyai ági családi történetében), amely sors-események és/vagy tevékenységek a megismerésétől és tudomásulvételétől a lelkük iszonyodik. Ezért kapaszkodnak tehát a világegyetem pusztulását jósoló „szkeptikus” tudományosság semlegességébe. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ilyen személy elzárkózó típusnak és egy fajtája erős, de negatívan ható misztikus intuícióval születik a világra és az átvilágítással könnyen felszámolható, de a civilizált státusz kvójukra: az imédzsükre árnyékot vetni képes foltra ráérezvén, intuitíve semlegesíteni szeretnének minden olyan ismereti rendszert, amely erre, a bennük létező sötét spirituális foltra rávilágíthatna. És mivel még ők maguk sem szeretnének arról a bennük levő „sötét valamiről” konkrétan tudomást szerezni, igyekeznek hitelteleníteni (és amennyiben a tudomány a modern ember igazságának a birtokosa: „tudománytalanítani”) mindazt a szellemi - spirituális információ eszközt és forrást, ami ezt számukra felfedhetné és átvilágíthatná.
Erről, a lényeges problémák felfedését akadályozó szellemi (tudományos) nyíltságba való rejtőzködési igyekezetről minden beavatási rendszer tud. A sufi tradíció a tudás fátylaként beszél róla, de Hamvas Béla részletesen leírja a jelenség kortanát a „Korszenvedélyek utólagos igazolása” című esszéjében. Ez a jelenség is az involúció - a „vissza-élés”(!) - szférájához tartozik, akárcsak az inkvizíciót létre hozó intézményes vallásosság: a szellemi sötétséget, ha kell, a véres erőszakosság útján is fenntartó fagyott szellem. Igen fontos ezt egészen tisztán látni annak, aki a spirituális evolúció útján akarja folytatni az életét és nem megijedni „a nagyszakállas tudománytól” (Hamvas Béla), amelyről nagyon sokan - többnyire a művelői és a haszonélvezői - hajlamosak azt képzelni és azt hirdetni, hogy az abszolút igazság egyedüli (intézményes!) letéteményese, ismerője, fokmérője és kimondója. - Lásd: amit a természettudományok nem tudnak bemérni, értelmezni és értékelni, illetve az, ami a természettudomány eszközeivel megvizsgáltan negatív eredményeket hoz ki, az a tevékenység tudománytalan, tehát nem tud valóságos lenni és ezért az állításai hamisak, mint például az asztrológiának.

IV. Következmények


A spirituális evolúció törvényével való harmonikus együttműködési lehetőségekkel épp ott találkozhatunk a leginkább, ahol ez a pozitív kollaborációs készség kialakítása az ember jövője és az egész bolygó jövője szempontjából a legfontosabb és a legjelentősebb: az utódnemzés (a gyermekáldás), a magzat kihordás és gyermekszülés, illetve a szerelem és a szexualitás szellemi és biológiai életkörében. Nem véletlenül jutott odáig rengeteg természetinek látszó, de valójában kauzális alapú és spirituális hátterű kísérlet és próbálkozás után az emberi faj: az állati fajból a belső, spirituális fejlődés útján kiválasztódott emberi faj (amely magában hordja az állatöv tizenkét szimbólumában megjelenő és az azokkal analogikus kapcsolatban álló összes természeti és allegorikus lényének a szellemi képességét és tulajdonságát - pl. kígyó - skorpió, oroszlán-tigris, kos-farkas, gyík - lepke, sólyom - sas, bika - disznó, stb.), hogy - rendelkezvén a legerősebb és egyben a legkreatívabb alkotói szellemi képességeket serkentő és fejlesztő szerelmi vággyal (ami a legmagasabb rendű spirituális kiegyenlítődési vágynak és lehetőségnek is a kifejeződése) – az embernek a szexuális gyönyör érzete is sokkal intenzívebb, bármely állati faj tagjainak a gyönyörérzeténél.
Igen ám, de ugyanakkor a mai, magát civilizáltnak nevező ember számára épp ez jelenti a legnagyobb gondot: a legnagyobb élvezetet nyújtó „normális” szexuális aktusok következtében megfoganó magzatok és gyermek nevelése (pontosabban: a gondozással neveléssel járó gondok miatti lemaradás-tudat a civilizáció által nyújtott öncélú élvezetekről), amely, elhanyagolás, elhárítás esetén, egyénileg kellemetlen lelkiismeret furdalásként is jelentkező, magas fokú felelősségérzettel jár. Mivel az embernek mostanig még nem volt megfelelő információja ahhoz, hogy rájöjjön: az egészséges spermiumnak az egészséges női petesejtbe való bejutása, nem csak egy egyszerű és mechanikus biológiai aktus és ezért nem is véletlenszerű, (nem is mechanikusan érvényesülő biológiai törvényeknek a következménye), a bűnbeesés (kauzális és spirituális szintű boldogság-vadászat) logikája szerint, vagyis a klasszikus mechanika - és nem a mezőelmélet, vagy a szemantikus fizika logikája szerint gondolkozó ember, inkább a könnyítések kieszelésére - a sorsprogramok és életfeladatok kikerülésére, kicselezésére használja egyelőre az intellektuális képességeit (az eszét), illetve a tudományát. Így kitalálta azt a fogamzásgátlási (újabb sors-könnyítési) lehetőséget is, amivel úgy képzeli, hogy véglegesen a kezébe vehette a sorsát. Kieszelte tehát azt a sors-könnyítési, a természettel és Istennel való kibabrálási trükköt és tudományt, ami által úgy képzeli, hogy véglegesen becsaphatja a természetet és az Istent is egyszerre. A fogamzásgátlás ugyanis, amiről úgy képzeli, hogy határtalan öncélú szexuális élvezetet biztosít számára kevesebb, és ha kell: nulla felelősséget kívánó, nulla következménnyel (gyermek nélkül) jár. És a nagyokosunk, mint mindig a tudomány történetében, úgy képzelte, hogy ezzel a trükkel valami nagyszerű lehetőséget (boldogságot?) nyert. Pedig igazából veszített, csak még nem vette észre, hogy milyen (egyénileg tragikus és csoportosan - tömegesen katasztrofális!) következményekkel jár az, ha huzamosan átveri a teremtés törvényét mechanikus (technikai), vagy genetikai (tudományos) „védekezési” tudománya és trükkjei segítségével. (Pl. virágpor- és a fűpor allergia is ennek a hibás, teremtés-ellenes mentalitásnak a következménye, a rengeteg női nemzőszerv kioperálását szükségessé tevő rákosodások egyre növekvő számáról nem is beszélve.).
Az, hogy e civilizált (a szó etimológiai jelentése egyébként: védekező) trükköket huzamosan használó egyének és tömegek utódai nem csak a nemzési és a foganási képességüket és nők esetében a szülői képességüket veszítik el, csak az egyik következménye az öncélú boldogságszerzési hajszának (Nem véletlen, hogy még a nagy szerelmekre alapozott, de a magzat foganást, gyermeknemzést évekig akadályozó házastársak is elválnak, és mindössze kiábrándultságot és keserű érzéseket hagynak maguk után, az átélt „egeket rázó” szexuális élmények - orgazmusok ellenére is.), mert nem csak a nemzési és foganási képességüket veszítik el egyre nagyobb számban a civilizáltan a teremtés és lét, vagyis az élet és a természet első tőrvénye ellen védekező nagyszülőknek az egyke - „kétke” utódai, hanem az immunrendszerük egyensúlyát is. Nem véletlenül Kínából, a tömeges fogamzásgátlás kontinensnyi hazájából indult el hódító útjára az immunrendszer legkisebb gyengeségét is kihasználni képes A -típusos tüdőgyulladás hulláma. Ha az újkori kínai fogamzásgátlási kultúrának nem demográfiai szűkségesség, hanem olyan öncélú szexuális élvezetkeresési mentalitás állt volna az alapjánál mint nyugaton, biztos, hogy ott az AIDS is a tüdőgyulladást idéző mutáns gén-vírushoz hasonlóan: robbanás szerűen terjedt volna. De amúgy is a rendkívüli élvezetek kínai fellegvárából és a határtalan kábítószer-üzletkötési lehetőségek világ-fővárosából: Honkongból indult el a termelő-fogyasztó világot fenyegető veszély.
Az évszázados gyermekáldással szembeni tudományos védekezés (a „tudományos családszabályozás”) és a rengeteg abortusz, mára a nyugati civilizáció női egyedeinek a tudattalanjában, generációról - generációra oly mélyen bevésett általános gyermek- és életellenes agresszivitássá fejlődött, hogy a civilizált körülmények között élő húszon-valahány éves nők körében egyre magasabb százalékban növekszik a magzatfoganási és a magzatkihordási képtelenség. A feleségem pl., még azután sem volt képes legyőzni és feloldani a tudattalanja legmélyebb rétegeibe vésett gyermekellenes agresszivitását, hogy minden orvosi segítség nélkül hozott a világra három egészséges gyermeket. Igaz, ezek közül a középső, egy, az A-tipusos tüdőgyulladás szimptómáival megegyező ismeretlen vírusfertőzés következtében meghalt, miután a feleségem kezdte azt gondolatban támadni amiatt, hogy úgy érezte, ennyi anyai teherrel a vállán semmi örömet és boldogságot nem fog hozni számára az élete. Amikor végre észrevette, hogy annak ellenére, hogy ezt a félelmét gyakorlatilag és racionálisan immár semmi nem indokolja és mégis támadja gondolatban a méhében esetlegesen megfoganó magzat képzetét a havi menstruációk érkezése előtt, rá jött arra is, hogy ez az önkéntelen magzat- és gyermekellenes irritáció abból is adódhat, hogy az ő édesanyja teljes veszteségélményként, legyőzöttségi élményként élte meg az ő huszonöt évvel korábbi megfoganását. Ezért ő - mármint a feleségem - személy szerint ennek, az ő édesanyja által, az ő foganása idején, intenzíven átélt isteni rendeltetés elleni dacnak és lázadásnak is a spirituális, lelki és biológiai megtestesülése.
Annak ellenére, hogy megértette: elsősorban az ő spirituális fejlődése érdekében, de a természet rendje szerint is, még föltétlenül szükségünk van egy harmadik gyermekre, annyira jutott az önmegfigyelésben, hogy rajta is az irracionális veszteség-érzéssel szembeni düh és menekülési késztetés vesz erőt, valahányszor azt képzeli, hogy egyszer csak megint nagy hasú nőként kell találkozzon a rokonokkal és a családi ismerősökkel. Azt ajánlottam neki, hogy pockolja fel a hasát egy tömött kispárnával és a várandós ruhái közül valamelyiket felöltve, menjen ki a főtérre sétálni, majd a gyermek-játszótérre a nagyobbik lányunkkal. Már amikor a tudattalan ellenállás miatti lelki görcseit feloldani hivatott játékot tervezgettük, arról számolt be, hogy rettenetesen kezdtek fájni a térdei (az isteni törvények elfogadásának a belső elutasítására utaló jel), majd a méhe és az egész medencéje. Miután mindezek ellenére, felvette a szekrényben őrzött kismama ruháját, és egy kispárnával a hasán kisétált a városba és kimúlatta magát „nagy hassal” a nagyobbik, majd a kisebbik lánnyal is, több ismerőst is átverve a hirtelen előállt állapotával, azon kívül, hogy az így szerzett pszichés élményei hatásaképpen, esetére úgy nézett ki mint egy részeg ember, majd valami sötét vörös váladék jött ki a méhéből, nagyon jól múlatott és igen fontos megfigyeléseket tett.
Ezek közül a legfontosabb az, hogy a vele egyidős és a nála tíz - tizenöt évvel idősebb hölgyek is enyhén elsápadnak, vagy más, olyan belső kellemetlenségi érzésről tanúskodó, önkéntelen gesztusokat tesznek az általa nyújtott „terhes” látvány hatására (az idősebbek finoman megrezzenve és enyhén elpirulva, a fiatalok nyíltan utálkozva elfordítják a fejüket, a „büszke-terhes” látványtól), amilyeneket ő - túlzottan is implikált lévén - nem észlelt akkoriban, amikor még valódi nagy hassal közlekedett. (Mivelhogy az akkori természetes nagy hassal végzett sétáinak nem volt egy olyan célja, hogy másokkal büszkén és bátran - sőt: kihívóan - szembenézve, szemlélődjön és ilyen büszke kismamaként haladjon „a világ szeme láttára” előre.
A levont következtetéseinkből csak annyit írok le ide, hogy eldöntöttük: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ilyen jellegű tapasztalatainkat és élményeinket átadjuk másoknak, természetesen a megfelelő értelmezések kíséretében.
Az, hogy ez az involútiv és primitív (a primitív nem egyenlő a prímérrel, amiként azt Hamvas Béla meggyőzően bizonyítja az új, a civilizációba nem kivülről betörő, hanem alulról feltörő barbarizmusról szóló elméletében) sors-kézbevétel folytatódik, minden negatív biológiai következménye mellett, még hordoz egy olyan jelentést, amire föltétlenül oda kell figyelnünk és amit értelmeznünk kell. Nevezetesen azt, hogy mit is jelent voltaképpen a középkor folyamán teljesen elnyomott női tudatnak az emancipációt követő, a férfi személyi tudattal teljesen egyenrangú un. poszt-modern személyi tudattá való kifejlődése? Megfelelően kidolgozott és megerősödött személyi tudat (Szoláris éberség) nélkül a nő (és persze a férfi is, de az ő személyi tudata kifejlesztésére eddig több esélyt biztosított a patriarkális koncepciók szerint zajló történelem), nem tehet szert univerzális tudatra, vagyis nem válhat képessé a saját teremtői képességeivel való pozitív együttműködésre, és ezért és ilyenkor válik „bármikor és bárki által megtermékenyíthető szülőedénnyé”. Kifinomult és erős (spirituálisan kellőképpen fejlett!) személyi tudat nélkül az egészséges „anyai természet” automatikusan működik és ezért a nő nem képes befolyásolni azt, hogy kitől és mikor foganjon magzatot. Fejlett személyi tudattal és egészséges szervezettel viszont igenis képes erre!
A helyes (evolútiv) út persze, semmiképp nem lehet az, hogy máról holnapra szüntessünk meg minden fogamzásgátlást és kimondottan csak olyankor szeretkezzünk, amikor gyermeket akarunk nemzeni. (Lásd „Krisna tudatú” vallás által ajánlott misztikusan - spekulatív megoldását a dillemának. - Egyébként, ennyi erővel Jézus-tudatú, Mohamed tudatú, Mao, vagy Lenin tudatú és akár Madonna, vagy John Lenon tudatú, vagyis spirituális felelősség és fejlődési lehetőség nélküli személyek is lehetünk. Vajon miért nem jó az egészséges felelősségre alapozott egyéni öntudat és az így kifejlesztett tiszta spirituális tudat: az egyetemes öntudat?) A metafizikailag helyes mentalitás csakis az, hogy élettársunkkal - szerelmünkkel úgy szeretkezhessünk és éppen akkor, amikor ennek a szükségét (a vágyat és a vonzást) érezzük, hogy közben ne szorongjunk attól a gondolattól pl., hogy egy kicsit mégis csak sok lesz az öt gyermek a két szobás lakásban. De hogy lehet ezt elérni? A nem-Krisna tudatú vallásos formula az, hogy bízzuk a dolgot a Jóistenre. És akkor hol van az én szabad akaratom kifejeződése: az én spirituális képességem gyakorlási lehetősége, amiért az abszolútumból végül biológiai magzatként megjelentem és ebből a születés után földi értelemmel, de ugyanakkor isteni képzelőerő gyakorlására képesen megfogantam, megszülettem és autonóm felnőtté fejlődtem? Hol van az én hozzájárulási lehetőségem az evolúció: a szellemi - programozási lehetőség törvényéhez?
A teremtői képzelet autonóm gyakorlása (használása) egyetlen fontos feltételen múlik, amit a feminista mozgalmak minden káros és nevetséges hatásuk mellett lehetővé tettek a nők részére is: az arányos személyi (individuális) tudatra alapozott, azon kifejleszthető egyetemes tudat elérését. Amennyiben az ember ezt elérte, nyugodtan annyit szeretkezhet amennyit csak akar, de peresze azzal az élettársával / szerelmével, akivel harmonikus életet él, mert az ő életében mind a tíz egyetemes törvény arányosan hat és érvényesül. Ez azt jelenti, hogy az arányosan fejlett személyi tudattal rendelkező nőnek csak akkor fogan és születik gyermeke, amikor a ciklus és a ritmus törvénye és az evolúció törvénye szerint neki gyermeke kell hogy szülessen. Márpedig a ciklus és a ritmus törvénye alapján, a teremtői tudatát elért embernek mindössze három - négy évente kell, hogy szülessen egy - egy a fejlődési szintjét tükröző gyermeke. A kiegyenlítődés törvénye szellemében, páronként három - négy gyermek a minimum, amely számon természetesen változtathat a többi törvény úgy, hogy minél inkább nem akarja hogy legyen és minél inkább fél és elhárít valaki, annál több gyermeke kell, hogy szülessen - - persze, ha nem lenne a fogamzásgátlás és ha nem lenne már eleve tönkre téve a civilizált fiatal nők fizikai szervezete - hiszen aki fél, vagy ellenkezik, annak az anyai ági ősei is féltek a több gyermekes családtól és, ha rejtetten is, de elkeseredetten küzdöttek a „nem kívánt terhesség” ellen.
A személyi tudat fejlődésére vonatkozó tétel viszont fordítva is igaz: A gyermek- és életellenes mentalitás (önkéntelen félelem, elutasítás, a babáktól és a „nagy hastól” való utálkozás) formájában jelentkező civilizált anyai örökségnek (ősi átoknak) a pontos és részletes tudatosítását követő feloldása (a gyermekáldás tudatos vállalása) által történő feloldása és meghaladása nélkül el sem képzelhető arányosan fejlett személyi tudat. És ugyanakkor a személyiség önfeladása sem egészséges, mivel anti evolútiv és, a kiemelten negatív sorsprogramok esetében, a női szervezetre ható negatív következményei épp olyan veszélyesek lehetnek, mint a gyermekellenes mentalitás huzamos átélésének. (Pl. a személy életét is veszélyeztető szervi elváltozások és/vagy rákos daganatok képződése.) A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal nem a Szeretet és az életadás - életápolás, táplálás jellegzetes női szerveiben: a petefészekben, a méhben és a méhnyakban, a hüvelyben és a mellekben, hanem a jellegzetesen Fény szervekben jönnek létre a betegségek - sérülések, károsodások, a fel nem vállalt (kikerült, vagy elhárított) evolúciós sors-programok következtében: a szívben, az agyban, a szemben, a gerincben és a gerincvelőben.
A megvilágosodás belső egyéni aktusok sorozata, de bizonyos megvilágosodási színvonal után nem csak az egyén az, akinek „nyerni valója van” („és aki feláldozza életét, megnyeri azt”) a spirituális megvilágosodásból és az azt követő kiegyenlítődési képesség megszerzéséből, hanem az egész létezésnek. Mert ezekből, az új kiegyenlítődési és fejlődési élet-lehetőségeknek a spirituális „köveiből” épül az új Jeruzsálem, ez tölti fel a létforrást, az abszolútumot új és új fény-energiákkal, új lét-lehetőségeknek, lét-terveknek a kauzális képzeteivel, energiáival. Ezért az evolúció szempontjából - és itt érhető tetten a teremtés személyessége: - soha nem az a fontos, hogy az általunk gonoszságnak nevezett aktusok miért történnek meg, (hiszen a kisülés - kiegyenlítődés érdekében meg kell, hogy történjenek, mivel vannak harmonikus és diszharmonikus kiegyenlítődési formák és lehetőségek is), hanem az, hogy én (Az egyén)- a lényemnek az összes dimenzióbeli struktúráival, miként viselkedek (bátran-e, vagy rombolóan-e, mert a kettő nem ugyanaz) a gonoszsággal szemben - a diszharmonikus konjunktúra, a romboló, illetve a zavarkeltő erők megnyilvánulása esetében!
Az tehát, hogy a szegénységben, vagy erős női egyenlőtlenségben (a nőket elnyomó, patriarkális tradíciók szerint) élő népek, népcsoportok és családok női személyei nagy számú gyermeket szülnek a világra, épp annyira nem jelent magasabb rendű spirituális állapotot (szellemi - lelki tisztaságot), bármit is állítana a vallás, mint ahogy egyáltalán nem jelez magasabb spirituális és evolúciós színvonalat a gazdaságilag „magas életszínvonalon” élő, de önmagukat biológiailag reprodukálni képtelenné vált nyugati társadalmak tagjainak az állapota sem. A különbség mindössze az öncélú élvezeti és védekezési (támadási) eszközgyártás nagyobb képességében áll, ami spirituális fejlettség szempontjából majdhogynem semmit nem jelent. Az egyik mentalitás mindössze a másiknak a véglete, a polaritás és a rezonancia törvényének a szellemében. A nem mindössze a megismerést szolgáló, hanem a jótevő szerepkörben fellépő tudomány így válik evolúció-ellenes tevékenységgé: megfosztván az embert a természettel, illetve az egyetemes törvényeket megtestesítő természeti erőkkel való közvetlen kapcsolatától. Ahelyett, hogy a képzeletét - az idea-világát! - az evolúció irányába fordítaná és serkentené. Így az is világos ma már, hogy nem a sok ezer éves magas spirituális kultúrákból (tulajdonképpen: kultuszokból) dogma rendszerekké: vallássokká degradálódott, evolúció-ellenes és lényegi tartalmuktól megfosztott misztikus babonáknak, vagy az életnyerést szolgálatába állított technikai trükkökre alapozó politikai - gazdasági ideológiák természettudományos szemléletmódjának az árnyékában fejlődik egyetemes tudattal rendelkező, megváltódott személlyé az ember, hanem az őseitől örökölt, egyéni sors-programjainak a megismerését és e negatív spirituális örökségek vállalását és feldolgozását biztosító erkölcsi magatartásnak a szellemterében. Az egyéni felelősségre és arányos személyiségre épített fény és szeretet erőterében: az igazság érvényesülése érdekében a környezetével szemben folytatott, a fedetlenség, a titok nélküliség állapota által biztosított szeretet- áramoltatási képesség megvalósítása és megőrzése érdekében viszont az önmaga gyengeségeivel - meghasonlási hajlamaival: nehézség elhárítási késztetéseivel - szemben folytatott, rengeteg bátorságot igénylő harcok közben fejlődhet megváltott keresztény személlyé bárki, aki autonóm módon gondolkozni és szeretni vágyik, akar és merészel.
Az evolúció törvénye az alkímiának mind a hét műveletéhez kapcsolódik, amiként az alkímia célja is az evolúció és a műveletek egyértelműen a spirituális evolúciót szolgálják, de mint egy - egy evolúciós fokozatnak az elérése - egy törekvési cél elérése - és egy újabb evolúciós folyamat elkezdése, a tudatosan megélt coagulatio (érlelés, szilárdítás) és a sublimatio (finomítás) műveleteihez kapcsolódik elsősorban.
Asztrológiai analogikus megfelelője az Uránusz, a Vízöntő és a XI földház. Ezért spirituális evolúció nem csak az Uránusz által képviselt lehetőségek megkeresésének és kihasználásának az elvén alapszik, hanem csakis a Szaturnusz által megtestesített egyetemes felelősségtudat őserejével való teljes harmóniába kerülés után lehetséges. Vagyis a Szaturnusz előtti többi hat bolygó által megtestesített őselvvel való harmonizálódás után, amit az emberi (egyéni, családi és társadalmi) létnek és a természettel való harmonikus együttélésnek a többi egyetemes törvény ismerete és tiszteletben tartása áldal megélhető erkölcsi alapállás megvalósítása (reflex szerű megélése: realizálása) után érhetünk el. Csak és csakis ez után sajátíthatjuk el az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített, Jin és Jang töltetű teremtői (mágikus) képzelőerőkkel való harmonikus együttműködési képességet, és, e teremtői képességeinknek a kifejlesztése és gyakorlása - alkalmazása közben keletkező spirituális és kauzális képességeinknek a fejlesztését - tágítását, illetve a személyi sorsprogramunkhoz kötött emberi küldetésünknek, a megváltásnak a megvalósítását.

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.hu

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Valami fordítási hibának kellett becsúsznia a Jézus azon kinyilatkoztatásába, miszerint "Amíg a világon vagyok, Én vagyok a világ világossága." A világnak ugyanis nincs világossága, csak fénye. És ráadásul, ahogy haladunk az időben előre: mesterséges fénye. Karácsonykor az udvaros házak nyár és nyír fáinak az ágait, a körte és az almafák ágait, sőt: olyat is láttam, hogy az egres bokrok ágait és a nyúlketreceket is, kicsi színes és villogó villanykörtékkel kivilágító Fénye! Ismétlem: nem világossága. Mert a világosság egészen más, mint a fénylés! A metafizikai szimbólumokban gondolkozó magyar nyelv, nem azt mondja valamire, ami érthető, hogy fénylő, hanem azt, hogy világos. A fénylés ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, aki nem született vaknak (Amennyiben tehát nem öröklött testi szinten is, anyai ági fény- és világosság-ellenes karmát.), de a szellemi világosság már nem. A világosság ugyanis nem fizikai, pszichikai, vagy mentális nyilvánvalóságot jelent, hanem azoknál áttételesebb és finomabb, bensőbb nyilvánvalóságot: spirituálisat és kauzálisat. Számomra például nyilvánvaló, hogy az egyik internet-ismerősöm férjében azért indult el az áttételes rák-képződés, mert annak ellenére, hogy természet-búvár, valahányszor megkívánta szexuálisan az amúgy is gyönyörű feleségét, akinek minden vágya az, hogy legalább még egy gyermeket szülhessen az egykéjük mellé, luftballon szerű esőköpenyt húzott a nemzőszervére éveken át. Eközben egy tudományosan képzett embernek - s így a kedves internet- ismerősömnek a rák ördögével küszködő férjének - ez egyáltalán nem világos. A Jézusi kinyilatkoztatás tehát így hangzana valóságosan: Amíg a világon vagyok, a világnak a csak a fénye lehetek. - A nem régiben 90 százalékban összefoltozott pergamenen talált apokrif Júdás evangéliuma is arról tanúskodik, hogy Jézusnak elege lett a világi értetlenkedésekből és meggyőzte a legértelmesebb - a mai értelemben vett teológiai tudósi képzettséggel rendelkező! - tanítványát, hogy szolgáltassa ki őt a főpapoknak és ez által, segítse hozza a "dicsőséges" halálhoz, aminek a segítségével, az ő lelke majd egyből az atyába olvadhat vissza.
Arra vonatkozóan, hogy mennyire hihetünk az apokrif írásnak, csak annyit tudok mondani, hogy semmivel sem jobban, a kanonizáltaknál. Az viszont tény, hogy a kanonizáltakban is találjuk jelét a hallgatók és a tanítványok értetlenkedéseivel szembeni, un. megváltói türelmetlenségnek: "Kígyó-fajzatok", szidja őket a János szerinti Evangéliumban, a türelmét veszítve, az apostolok világosság-hiánya miatt, "meddig kell még köztetek maradnom?" Szóval, lehetséges, hogy a spirituális evolúció törvénye szerint tanító, vagyis azt elsőként hirdető Jézusnak egyszer csak elege lett a világosság nélküli földi környezetéből és úgy döntött, hogy a természeti-sorsfeladat elfogadási szükségének az örök szimbólumaként, keresztre feszítteti magát és úgy távozik az Atyához, akivel eredendően mi is egyek vagyunk állítólag, a kígyó fajzatként, Sátánként is szeretett tanítványai közül (Ezzel a szép jelzővel Pétert illette, amikor az le akarta beszélni e rémes tervéről: - Távozz tőlem Sátán!"). Tény az, hogy azt a lényegi felfedezését, amit ő a keresztre feszíttetés (A kereszt áldozattal.) által a világ tudomására akart hozni, sem a keresztény teológusok, sem az anyag rejtelmeit kutató tudósok nem voltak képesek megérteni. Ti., hogy mind a Teremtés, mind az Evolúció, mind a Kiegyenlítődés, és mind az Abszolútum törvénye szerint, többet ér (Nagyobb a spirituális jelentősége) a természeti sorsvállalás (És sorsfigyelés!), mint a misztikus ("Isteni") képességek gyakorlása. Hiszen a Golgota utáni nagy szkeptikus kérdés az, hogy amennyiben tényleg oly hatalmas mágikus erővel és tudással, bocsánat: misztikus befolyásolási képességekkel bírt, mint amiket az Evangéliumok ábrázolnak, akkor miért nem használta azokat, már akkor amikor megtudta, hogy a Szanhedrin el akarja őt veszejteni? Vagy legalább akkor, amikor reszketett az embertelen fájdalomtól a kereszten? A válasz egyértelmű, hogy azért mert nem akarta, hiszen nem csak Júdás barátját szedte rá és tette részessé és örök vádlottá a mester-árulásban nagy a lelépési igyekezetében, hanem még Poncius Pilátust is nyíltan provokálja, hogy veszejtse el őt, amikor az keresi számára a mentőkörülményeket. Az egyetlen misztikus befolyásolás esetleg a tömeggel szemben lehetett, ahova a tehetetlen Pilátus még utolsó mentési reményében ki viszi, abban reménykedve, hogy a tömegnek több esze lessz, mint a vért szomjazó papoknak. Hát nem azok is az orgyilkos Barnabást oldozzák fel az ünnep szentsége nevében? - De hagyjuk ezeket a több mint gyanús történeteket, és térjünk rá arra a metafizikai bizonyosságra, amit Hamvas Béla Dosztojevszky kapcsán állít. Ti., hogy a világi (tudományos és teológusi) gondolkozásból oly mértékben hiányzik a világosság, hogy amennyiben ama sokat meglovagolt misztikus teória beigazolódna, miszerint Jézus újból inkarnálódik az Ezredforduló után, éppen a keresztény egyházfők lennének azok, akik nem ismernék fel és a világi hatalmakkal együtt működve, "lekapcsolnák" és esetleg még a túlvilágra is vissza küldenék. (Lásd, Hamvas Bála, Scientia Sacra, III kötet: A Kereszténység-nek az "Az Antikrisztus" c. esszéjét. És: Patmosz I.)
Sokáig, nagyon sokáig töprengtem azon, hogy mi lehet az a világosság-hiány, Hamvas megfogalmazásában az Antikrisztusi ösztönös késztetés, ami a világiság logikáját (A magukat szerfölött értelmesnek képzelő emberek gondolkozását) abba az irányba irányítja, hogy "minden áron" tovább növelje az állat és nővényfajok további pusztulását előidéző, globális gazdasági hajszát, illetve, hogy a gazdaságban élő, de legalább is a szociálisan maximálisan támogatott és biztosított személyek eszét odáig zsibbasztja, hogy inkább a szaporító (Prosztata, herék, Méh, Petefészkek) és tápláló (mellek) szerveiken való a rákos daganatok nővesztését vállalják, csak nehogy a lét fundamentális törvényei szerint élve, egynél, na de kettőnél több gyermeket nemzenek, foganjanak és szüljenek? Persze, jó tudom, hogy a köznapi "jogosnak" képzelt ráció szerint, gondozást és nevelést kellett volna írnom, illetve, hogy a gazdasági civilizáció áldásaiban részesülő személyek "gyakorlatilag" ezeket utasítják el, ettől rettegnek, hivatkozva mindenféle világi kilátástalanságra, de jól tudom én, azt is, hogy ezeket az embereket (Akárcsak a szaporodó dél amerikaiakat, afrikaiakat és ázsiaiakat), nem a józan eszük vezérli, hanem a magzat- és gyermekellenes, család- és otthonellenes anyai ági örökletes programok. De, és de..., konstellációból és horoszkópházból tizenkettő van, nem csak Rák és IV. ház és Bolygóból is tíz van, nem csak a Hold, következésképpen ezek a természet- és teremtésellenes örökletes programok, nem adhatnak teljes magyarázatot a világ gondolkozása (A világi gondolkozás) elvakultan kíméletlen antikrisztusi jellegére. De még a Férfi- és Fényellenes programok (Oroszlánhoz és Naphoz, Nyilashoz kapcsolódó karma), és a kaméleon-programok (Ugyancsak Nyilashoz, Halakhoz, Neptunuszhoz és Jupiterhez kapcsolódó Karma) sem! A hivatalosan már nem , de spirituálisan újból és egyre inkább a feleségemnek érzett Emőke tragikus csuszamlását követő vizsgálódás, és a jelenlegi munkahelyi drámai küzdelmeinek az értelmezése, illetve más, az ő horoszkópjához hasonló Skorpiói, Vízöntői és Halak - Pl. a Logosról általam letiltani kénytelenné váló Nagy Csaba - karmával született személyek nehézségeinek a megismerése vezetett rá arra a döbbenetes felismerésre, miszerint, tulajdonképpen az egész emberiség, az egész nagy és híres, un. természet-tudományával együtt, ebben, a Skorpióhoz és a VIII. házhoz, és a Vízöntőhöz és a XI. házhoz, meg a Halakhoz és a XIII. házhoz, valamint azok uralkodó bolygóihoz kapcsolódó, Evolúció- és megváltás-ellenes alap-mentalitásban (ösztönös spirituális fejlődés- és kauzális kiegyenlítődés ellenes irritációban, végső soron a Lilith, Bibliai kifejezéssel: A Nagy Bestia irritációjában) szenved. Sőt: vallásos, vagyis a teológiai és az un. ezoterikus misztikuskodás és a tudományos okoskodás éppen ezt, a tudattalan legmélyebb pontján munkálkodó, megváltódás ellenes irritációt és az annak megfelelő reménykedést hivatottak szolgálni. Lehet, tisztességtelen a részemről itt egy olyan személy esetét példának felhozni, aki a Logos-ról pillanatnyilag le van tiltva, de ha Isti megtanít arra, hogy ezt a letiltást, hogyan lehet feloldani, azonnal készen állok, megtenni, mert ezzel kapcsolatosan már rég óta csak az itt elmondani akart lényeg számít a számomra, és nem a Csaba két színűen bennfenteskedő, cinikus utalásai és a cinkosságot sejtető, elmaradhatatlan kacsintó emotikonjaira való haragvásom.
- Mert erről van szó: a cinkos kacsintásról, ami a derűs "összekacsintónak" azt a tudatos, vagy reményt fejezi ki, hogy úgy-e azért meg sem annyira komoly ez az egész megváltási-mese? - Egészen jól emlékszem, hogy akkor ötlött fel bennem, hogy az engem - és minden, akkoriban még bizonyára hozzám hasonlóan meghatódott fiatal "határon túli" írót, mint "kollégát" - tegezésre felszólító, mindig lekötelezően rendesnek látszani akaró Göncz Árpáddal valami még sincs rendjén, amikor egy ilyen, szabadelvű cinkosat kacsintott a nemzeti ünnep hangulatától láthatóan meghatódott riporternek és ez által "a nemzetnek" is a királyi tévé kamerájába 1992 augusztus 20-án. (Amit akkor nem értettem, megértettem a 2002-es választási kampány egyik mozzanata során, majd a lánya szereplései során, azon jézusi axióma alapján, ami szerint: "Gyümölcséről ismeritek meg a fát."
Szóval a cinkos átkacsintás, a VIII. házban álló Vízöntő-Lilithel rendelkező Nagy Csaba részéről, és a hozzá hasonló, okoskodó bennfestetek részéről. A cinkos átkacsintás az én és a Marika és az István lelkébe, és a Linda és a Szilvia és a többek hogy azért, úgy-e még sem gondoljuk annyira komolyan ezt az egészet, hogy pl., akinek kemény Rák karmája van mint az ő feleségének és kemény Rák életfeladata mint neki, nem lehet megelégedni egy utóddal és nem jó sokáig a szülőföldtől távol, még hogyha azonos kultúrában és nyelvhasználatban is, de mégis emigráns tudattal létezni, hogy azért ugye, ha csak titokban is, de egy kicsit azért mi is korruptak vagyunk itt - ott bizonyos kérdésben és hagyunk magunknak egy egy kis "kifutási" lehetőséget...
Igazán akkor értettem meg, hogy mi bajom van a Csaba sürű emeotikonozásával (Amit sokszor tudatosan túlzóan utánozva, próbáltam néha a csökkentése szükségességére utalni viccesen), amikor Emőke is benyomott egy kacsintós ikont a "Napba, vagy vétekbe öltözött"-be.
És azt követően értettem meg, hogy azt, amit az örökletes programok közül utolsóként fedeztem fel és utolsóként is írtam le, az első, de maximum a második helyre kell elővinnem, és persze: sokkal árnyaltabban és mélyebben és Isten- és Sorsellenes program helyett, igazi fejlődés-ellenes és megváltás ellenes, illetve, megváltás elleni ösztönös fenekedési programként kell leírnom minél hamarabb.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Azok akik a tévé-távirányító gombnyomogatást néha abba hagyják amikor a sport-csatornákon közvetített sportesemények kerülnek a lakásukba és e televíziós sportközvetítések szemlélése közben nem hagyják magukat elragadtatni a színes és néha drámai sport-események látványa által, hanem bebújva azok háta mögé, azokat is mint világjelenséget szemlélik "az egészet", előbb megdöbbennek majd csak keserűen bólogatnak az emberi ignoranciának (Hogy ne mondjam: az emberiség jellegzetesen tudományos hülyeségének) a csúcsát jelentő, jellegzetesen poszt modern síugrató versenyek "télietlen" látványától. Semmi baj kérem, ha a vegyi iparral és társaival tönkre tettük a föld klímáját, és nincs már havunk telente, a lényeg az, hogy a vegyi ipar zseniális termékeinek köszönhetően, műanyag síugrató és lesikló pályákat hoztunk létre, azokban a hegyekben és azokon a helyeken is, ahol néhány évtizeddel korábban még "hófehér" környezetben tartottuk meg a jellegzetesen téli sportversenyeket. Mit számít az kérem, hogy hó nélküli, kietlenül kopár táj-környezetben, tartjuk meg a hagyományos síversenyeinket, az a lényeg, hogy mindannyian jól szórakozhassunk és izgulhassunk a jobbnál jobb sportteljesítmények létrejövése közben. Mert hát kérem, akárhogy is vesszük, úgy is a az egymást meghaladó csúcseredmények létrejövése és a rekordok további megdöntési lehetősége a lényeg, attól függetlenül, hogy van-e hó télen a sípályán, vagy nincsen.
Egy darabig még műhavat készítettek ezeken a kopárrá vált síparadicsomokban, most már azzal sem fárasztják magukat, hogy bár a látszatot megőrizzék. És így lessz lassan ez mindennel. A téli hótakaró egyre feljebb húzódik északra és vele együtt ezer és ezer, a föld megújulási lehetőségét és termékenységét biztosító bioszférának az egymással termékeny szimbiózisban élő, évmilliós és milliárdos ökoszisztémákat képező növény- és állatfajok tűnnek el visszahozhatatlanul. És ez a külső elsivatagosodás, csak a jéghegy csúcsát jelzi annak a belső elsivatagosodásnak, ami a tudományos látszatoktól, a mesterséges (műfényű és műanyagú) környezetben élő lelkekben megy végbe. És mindez miért? - Mert az embereknek irtózatosan nehéz lemondani az önámítás gyönyöréről és cinkosan összekacsintanak a mély tudattalanjukban lakozó újjászületés-ellenes reménnyel. Holott Jézus már két ezer évvel ezelőtt kiabálta nekik, hogy "újjá kell szülessetek, újjá kell szülessetek!" - Inkább korruptnak nevezik és hirdetik a megváltás ellenes spirituális késztetéseiket, vagyis, az ő Skorpió- jellegű karmájukat feltáró asztrológust is, elsősorban az önmaguk megnyugtatására, és szedik a vitaminokat és az elmegyógyászok és ideggyógyászok által felírt erősítőket és gyógyszereket halomba, csak nehogy újjá kelljen születniük és a spirituális fejlődés irányába az első lépésüket megtenniük. - Mint a VIII. házában álló Lilithjével két (vagy három?) év után is elbánni képtelen Katona Edit, aki éppen hogy nem direktben fogalmazva kezdett vádolni azzal, hogy pedofil vagyok, amiért a feleségem szerelmi csalása és családelhagyása távozása után, majd három hónappal, szeretkezni merészeltem egy, ezt a szándékát levélben velem előre és nyíltan közlő 20 éves, bőven érett nővel (A gyenge gyomrával botránkozó Edit szerint: "lánykával"), aki mellesleg már három évvel korábban el kezdett rendszeres szexuális életet élni, a szülei házában és tudtával... Vagy, a mint VIII. házban álló Vízöntő Lilithje lényegi jelentéséről hónapokon át hallgató és titkos "horoszkópkészítő" (Lásd az iwiw-reklámszövegét) "barátunkat", aki a zsarnoki természetemről kezdett kiabálni, amikor arra figyelmeztettem, hogy nem szabad az asztrológiát relativizálni és a horoszkópházak jelentéstartalmát, csak úgy, a zsenialitásunk fitogtatása érdekében, szubjektív beleértelmezésekkel összekeverni. (Miközben a szerinte a világgazdasági válsággal egy időben a családjában beköszöntő gazdasági válságára való magyarázat megtalálása érdekében jósolgató asztromókusokhoz fordult tanácsért és véleményért, holott nagyon is jól tudta, hogy kauzális asztrológiai szempontból mi a magyarázat! - De hát mindig reménykedik az okos ember, hogy nem arról van szó, amiről szó van! - Vagy, mint a szintén a VIII. házú Lilithes feleségem, aki három gyermekét hátra hagyva és azokat kerek egy hónapig meg sem látogatva, hagyta el az otthonunkat, szőrös lelkű fekete mágusnak és pszichikai terroristának írva le a bírósági beadványaiban, és a fél várossal elhitetve, hogy elmenekült az általam létrehozott és fenntartott nehéz sorsa elől. (- Ahova most vissza menekült...) És aki most szaporíthatja a nagyvilági büdös semmit a közjegyzőségi irodában, ahelyett, hogy asztrológusként szorult helyzetbe került, vagy otthon szülni szándékozó kismamákon segíthetne és a gyermekeit nevelhetné, mert az lett az ámokfutásának a következménye, hogy az eberük hitelüket veszítették a tudásunkban és nem rendelnek horoszkópot még tőlem sem, nem hogy tőle. És közben egyre - másra kapom a leveleket, hogy ez vagy az, legalább is az anyagi helyzetemből még még irigylésre méltónak is mondható ismerős személy, vagy annak a közeli rokona, - és aki rég meg kapta tőlem személyesen, vagy közvetve a jelzéseket és a szóbeli információt is arról, hogy erősen "rosszul jár" a sorsa útján-, rákos lett... De tudjuk, hogy e személyek esetei a megváltás és kauzális asztrológia által szolgáltatott információval szemben , mind csak a kirívó esetek és példák arra, hogy miben reménykedik és mit nem képes az egész emberiség megtenni, annak érdekében, hogy a küszöbön álló és végső szükségé váló újjászületését végre hajtsa.
(És itt el kell mondanom azért azt is, hogy akárcsak Andrea, Linda, vagy Szilvia, felbukkannak jószerével ezeknek az ellentétes példái is: a kilenc hónappal korábban még teljesen reménytelen, de a horoszkóp tudomásul vétele után engem is ámulatba ejtő tudatossággal 180 fokot fordult Varga Csilla például, éppen a tegnap értesített, hogy máris sikerült az, amit én is csak hónapok múltával láttam megvalósíthatónak: az amerikai vőlegényével való, törvényes összeházasodási lehetőség feltételét képező jövendő gyermekük magzata máris megfogant a méhében!)
- Legalább is az emberiségnek az a része, amely a tudományának segítségével, nem csak hogy fölöslegesen nagy gazdasághoz jutott, amit nem tud, hogy a jótékonykodás mellett, miként lenne képes elpazarolni (Tessék megnézni kérem: szinte csak erről szólnak ma már a különböző Discoovery, a National Geographic, és a Zone Reality és a Spectrum csatornák összes adásában látható "ki mit tud" jellegű hét próbás és álom-díjas versenyek!), hanem hatalmas mennyiségű szabad időhöz is. Mivel azonban úgy képzeli - hiszen ezt kínálják neki a tévében otthon és az újságos bódékban az utcán! - , hogy még a metafizikai (És az asztrológiai) információ is arról szól, hogy miképpen növelhetné az áldozatképtelen egoizmusának megfelelő kényelmét, és biztonságát - vagy rendkívüli élvezeti lehetőségeit (Lásd az Elixir magazin és a Természetgyógyászat jellegű, "ezoterikus" lapoknak nem a vágykeltő reklámjait, hanem egyenesen a vezér-ideológiáját!), ahelyett, hogy komoly "létet alapítana" - Hamvas szavaival élve - és az évhajhászás fokozási lehetőségek kutatása és a biztonságkeresés helyett, megkísérelné tényleg komolyan venni az egyetlen életét, elképesztő, hogy miket nem eszel ki annak érdekében, hogy, ebben, a számára természetesnek tűnő, emberi kötelékek és kötelességek nélküli (Mivel hogy "gyermekek" nélküli), rengeteg szabad időben, újabb és újabb szórakozási (figyelmét a lényeg felől elszórási) lehetőségekhez jusson. (Lásd a kábítószerezésnél és az alkoholizmusnál sokkal rafináltabb függőségekről, mint a játék-függőségről, az adrenalin-függőségről, vagy az internetfüggőségről és az internet-szex és pornográfia függőségről, stb., szóló riportokat)
Metafizikai tudatosságra alapozott komolyság és igazán komoly élet helyett tehát, a látszat komolyságok. Elképesztő barátaim, hogy mennyire vakok tudnak lenni az aggodalmaskodásaikkal magukat komollyá ráncosító emberek! - Hogy milyen komoly probléma kérem, ez az internetfüggőség... - még öngyilkosok is tudnak lenni a reményvesztett áldozatok tőle..." - Hát persze, ha nem tudják a szerencsétlenek, hogy mi helyett csettelnek. Emőke pl. az édesanyja által unalmasnak látott és a lánya számára is így láttatott anyasága átélése elől menekülve csettelt, majd amikor ezt nem hagytam neki, hát magának titkos internet szeretőt keresett. Holott az lett volna az élete legnagyobb esélye: az anyaság és a családanyai szerepkör minél mélyebb és szélesebb körű átélése. - Most átélheti azt, hogy az irodában nap mint nap megalázzák az emberi öntudatában. - Mert hát, hiába hazudjuk azt, hogy kegyes a Jó Isten, mert ilyen metafizikai minőségek nincsenek. Létezik viszont az egyetemes megváltás ősi szükségének az abszolút és megalkuvást nem ismerő kényszere! És ez a tény kétségtelen. De az is tény, hogy ez az egyetemesen ható szükség-erő, nem hat mindenki számára egyformán és ezért nem nagyin kevesen veszik észre. És persze: még kevesebben veszik komolyan! ("Sok a meghívott, kevés a kiválasztott) Ezért, a nem nyilvánvaló láthatósága miatt, megtéveszti még a Nagy Csaba, vagy az Emőke karmájú asztrológiai - metafizikai ismeretekkel rendelkező, un. értelmes személyeket is!
- Hát ezért szenved a Világosság nélküli, de egyelőre annál inkább Fénylő világ (Még az alig negyedikes Medárda "iskolai" olvasmányai között is egy "sztárrejtvény" című, "számukra készült" képes füzetet is találtam!), ilyen elképesztően beteges (védőoltásos), és evolúció ellenes komolytalanságban.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/