|
Módosulnak-e a sorsképletek a precessziós eltolódás miatt?
Egy régi (És az utólag több rendben gyakorlati – egészségi, párkapcsolati és sorsrendezési! - hasznot hozó horoszkópértelmezésemért hálás) rendelőm arra kért, hogy fejtsem ki, lehetőleg minél racionálisabban azt, hogy mi is az igazság azzal a „tudományos” feltételezéssel kapcsolatosan, hogy a föld precessziós mozgása miatt, az asztrológia állításai nem érvényesek. Illetve, hogy a klasszikus konstelláció-sorrendhez viszonyítva, másképp érvényesek. Tudniillik, a föld precessziós mozgása miatt, a konstellációk úgymond eltolódnak a földi időszámítási és évszakváltási időpontokhoz viszonyítva, és pl. minden 2650 év után, egy más (A konstellációk ismert, klasszikus sorrendiségével ellentétes irányban soron következő) konstelláció jelenik meg az égbolton pl. a tavaszi napéjegyenlőség idején. Ezért, azok a személyek, akiknek az asztrológiáról a bolygóknak és a konstellációknak a „hatása” jut eszébe, és nem az egyetemes létezés analógia-törvényének a következményei, különböző elméleteket kezdtek gyártani arról, hogy a klasszikus asztrológia állításai érvénytelenek. Értesüléseim szerint, még egy magát asztrológusnak nevező személy is akadt Budapesten, aki előadásokat tart a témában, azt magyarázván, hogy miféle kacifántos asztronómiai számítások bevezetése szükséges ahhoz, hogy a földi évszakoknak, illetve hónap-jellegeknek megfelelő „reális” sorsképleteket kapjunk…
Az első reakcióm természetesen az volt, hogy megkérdeztem az illető személyt – aki nem győzött eléggé biztosítani arról, hogy milyen jó („találó”) és mennyire, gyakorlatilag is hasznos munkának tartja az általam elvégzett sorselemzését – hogy most a nyakatekert elméleti előadásnak hisz-e, vagy annak, amit tapasztalt a saját horoszkópjával, illetve az abban tükröződő – Vagyis az általam abból kiolvasott - sorsdeterminációival kapcsolatosan?
A második reakcióm viszont az volt, ami a négy bolygó által, sőt: az Ascendensemmel együtt álló Plútó által is erősített Skorpiói természetemnek megfelelt és amely spontán „méreg-fröccsentő” nyers reakcióm is, már önmagában is bizonyítja, hogy a Precesszió miatti érvénytelenség meséjét nem kell elhinni. Közöltem ugyanis a Paksi Zoltán „precessziós” előadásai nyomán, majdhogynem kétségbe esett ismerősömmel, hogy ez az úr mélyen el van tájolódva, és hibás axiómarendszerekre támaszkodik, mivel éppen úgy az alacsonyabb rendű rendszerből származtatja a magasabb rendűt, mint az útszéli materialisták. Négy éve kaptam meg ugyanis azt a könyvét, amelyben Paksi úr, nem csak hogy a görög, a kaldeus és más mediterrán mítoszokkal értelmezi az asztrológiát, de egyenesen a mitológiából is származtatja azt! Holott a mítoszok és a vallások származnak az asztrológiából és nem fordítva: nem azokból származott utólag az asztrológia, hanem az asztrológia ősi szellemtudományi tételeit értelmezték és magyarázták és személyesítették mindig is a különböző népek és kultúrák mítoszai és a vallásai. E fordított nézőpontnak aztán meg is lett a Paksi könyvében a logikus eredménye: a 12 konstelláció helyett, tizenöt (vagy tizenhat?) konstelláció pszichológiai jellegzetességével ismertetett meg, persze úgy, hogy a tizenkét alap-napjegy spirituális jellegzetességét is, a felismerhetetlenség határáig összezavarta.
Mielőtt tehát a precesszió jelensége és az annak szakértőjévé előlépett Paksi Zoltán úr által megijesztett személyek kedélyét megnyugtatnám, a kérdés és a majdani válasz jobb és helyesebb megértése érdekében, vizsgáljuk meg az asztrológia tudományossága alapjait:
A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve (az analogikus gondolkozást kerülő szkeptikusok szerint:) a nem-tudományosságának a kérdése kapcsán felmerül, és amely kérdést rendszerint azok teszik fel, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, vagyis az áltudomány jellegét akarják minden áron bebizonyítani az, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és így vizsgálják – sőt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem mint természet-tudományt. És ennek, az axiomatikus tévedésből - hogy ne mondjam, szarvas hibából! - eredő, hibás elvárásnak megfelelően, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint vizsgálják, értelmezik és értékelik az asztrológia tudomány, vagy nem tudomány mivoltát. Ilyen „komoly és szerfölött tudományos” alapú vizsgálatoknak az eredményeit és saját elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán Szilágyi András nevű "szkeptikus tudós” is például a kolozsvári Transindex nevű internet-portálon. Mintegy mellékesen említem meg, hogy ennek a "tudományos vizsgálatnak" már az első mondata is elárulja a szerző egyoldalú szándékát és az általa valóságnak nevezett, de valójában a felszíni jelenségek szintjén megrekedő kutatói alapállásnak a minőségét: „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének ismert szociálpszichológiai okai vannak.” – írja a tudományosság köntösében tetszelgő magyar úriember, de az „ismert szociálpszichológiai okokat elmulasztja előadni. Vagyis egyszerűen csak mond egy nagyot és egyben blöfföl is egy szépet. Ezek után nem kell csodálkozni, ha a tárgykör ilyenszerű megközelítését észlelve, amint éppen maga Szilágyi is írja: egyes asztrológusok idegesek lesznek az ő „tudományos vizsgálatától” és - ahogy azt panaszolja – személyeskedésekbe is bocsátkoznak. Mivel a Szilágyi féle "leleplezésnek” a tudományos csúsztatás és ködösítés a legfőbb erénye, és a rossz indulatú témakezelés szándéka már az idézett, beköszöntő mondatban megjelenik, nincs amiért csodálkozni azon, ha azok az asztrológusok, akik nincsenek tisztában az alaphelyzettel, és maguk is természettudománynak képzelik az asztrológiát, morognak és háborognak. Mert sajnos ilyen is van elég. Sőt: az un. asztrológiai hatáselméletnek a hívei, akik a hatás-asztrológia „tudományos” célját és rendeltetését a minél pontosabb jóslások hozatalában látják, az asztrológiának a, szerintük természettudományos természetét kénytelenek mindegyre bizonygatni. Vagyis azt, hogy az asztrológia képes ezeket a „hatásokat” tudományos pontossággal kimutatni. Hiszen, ha nem lenne az asztrológia más, természeti hatásokat kimutatni képes, természettudományhoz hasonlóan megbízható (precíz), akkor hogyan és miért higgyenek az emberek az ők jóslataikban? Holott, ha léteznek is a valóságban ezek az un. (természettudományosnak beállított!) asztrológiai hatások, azoknak a jelentősége elenyészően gyenge és kevés, azokhoz a tényleges természeti, pszichológiai és szoció-kultúrális hatás és visszahatás rendszerekhez képest, amelyek között élünk, és amelyek természetesen, nem csak a nappali éber tudatunkra, hanem a mély tudattalan érzelmi, képzeleti és tudati világunkra is közvetlen és áttételes befolyást gyakorolnak. Nem az un. asztrológiai hatások a fontosak tehát, hanem a sorsképletünkből kiolvasható mélytudattalan (karmikus) meghatározódásaink, rejtett tulajdonságaink.
De ezekről később. Előbb nézzünk szembe a jósolási célkitűzésekkel gyakorolt és a hatáselméletre támaszkodó, asztrológia által felvetett probléma – komplexussal.
Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak a filozófia, a geometria, az aritmológia és az alkímia, elsődlegesen beavatási tudományként - és nem anyagi hasznot hozó jóslási módszerként! - működött. Az egymástól csak formailag és nem lényegileg (kauzális jelentés-tartalmilag) eltérő, különböző szimbólumait és értelmezéseit, illetve a különböző időbeosztásokkal operáló rendszereinek a nyomait, megtaláljuk a földkerekség minden magasrendű kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus nép szentkönyveinek teremtés-tanában (a kozmogóniákban), úgy mind az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró tant. Ezek a nyomok megtalálhatók mind az ősi vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig. Egyeseknek annyiban igaza van a jósolgató asztrológia mai népszerűségét illetően, hogy tömegjelenségként csak az utóbbi évtizedekben terjedt el. Hogy paradox módon, az asztrológia épp azért (is) él mint „a primitív emberi múltnak a csökevénye”, mert az életét megnyerni akaró modern ember igényeit kiszolgáló média, nem beavatási rendszerként terjeszti, hanem mint sors-nehézség kikerülési lehetőségeket nyújtó információforrást, mivel az asztrológusok többsége (A hatás-elmélet hívei) jóslásokra alkalmazza az asztrológia egyes gyakorlati következtetéseit. Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett, a mai ember, különböző vallásos-misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista) babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!). És arról, hogy ennek következtében, az ember teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak, ugyancsak nem tehet.
Az asztrológiai jóslás tehát nem más, mint az asztrológiának – a keresztény alapállással ellentétes életvitellel együtt járó, alacsonyrendű fogyasztói egoizmust szolgáló és azt erősítő, primitív és mindössze ezért „népszerű”, de hiteltelen ágazata. Az tehát elkerülhetetlen, hogy az asztrológia eme szégyenletes mellékvágányával szemben (jogosan!), külső (szkeptikus) megbízhatósági elvárások merüljenek fel és ezért természetes, hogy a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. És ezt nemcsak azért, mert manapság, a természettudományos alapismereteknek és az informatikai eszközök a hozzáférhetősége következtében bárki, aki nyolc elemi osztályt elvégzett, képes egy egyszerű asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e tudás-anyaggal beállhat misztikus szemfényvesztőnek: csillagjósnak. Hanem azért is felmerül a tudományosság kérdése, mert a gazdasági fejlődés hatására, a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy időben az Európai kultúra ugyanis, a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségi egységek látszatát fenntartani hivatott esztétikai és érzelmi aktusként. A keresztény magatartást viszont, amit a nyugati civilizációban élő tömegek egy része vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetként (Drámaian, vagyis eseményszerűen és szertartásosan.) gyakorol, de a templomból kilépve, azzal merőben ellentétesen viselkedik. (A keresztény vallásnak ezért a jól látható ellentmondásáért, lehettek sikeresek a Voltaire-féle gondolkozók művei, majd a materialista filozófusok kommunista eszmerendszerei, ideológiái.)
A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerő és azok jelentését megértő személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ közötti egyetemes - analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében az asztrológia semmivel sem tudománytalanabb, mind amennyiben egyértelműen tudománytalannak bizonyulna a fizikai jelenségek világát vizsgáló és értelmező természettudományoknak a vizsgálati és elvárási rendszerében például, a teológia vagy a pszichológia. Mivel az igazi tudósok képesek e lényegi különbségtételre, meglepő módon, ma több az Isten-hívő a személy a természet-tudósok körében, mint az ún. humán értelmiségiek körében. Nem is jutna eszébe ma egyetlen tudósnak sem, aki a Heisembergék által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy az Egyetemes Teremtő (abszolútum), vagy a Szent Szellem létezésére és ezeknek az őserőknek az emberrel való személyes kapcsolatára, vagy az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni! (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill.) Egy magára valamit is adó, valóságkutató tudós, ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát is mint a különböző teológiákét.
Ráadásul, a huszadik századi fizika rég bebizonyította, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni. E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” racionális értelmét lehet felfedezni, hogy az atommagoknak az „üres” centrumait, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező – részecske látszatát keltő – szubatomi elemek is (apró és sűrű energia nyalábok), végső soron bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják, rendezik és szervezik a számunkra szilárd struktúra benyomását keltő anyagi szerkezetekben. Ezek a szubatomi, vonzó-taszító erők és magnetikus terek rácsszerkezetének az egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan centrumok bizonyos mintákat követnek. Ezek a minták, erők és struktúrák, nem mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is) megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták spirituális erőterei. Az anyagi formák viszont spirituális erőtereknek és energetikai struktúráknak a kifejeződései formái: a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagnak látszik) történő megjelenési formái. Azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri formák és erőterek, amelyek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szétbontják.
Az asztrológiát áltudománynak nevező szkeptikusok tehát, elemien tévednek a valóság természetét illetően, és ott követik el tudatos, vagy öntudatlan csalásaikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek – és nem mindössze az ember által referenciaként használható vonatkoztatási alapnak – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mező- és térelméletét továbbgondolni és ennek alapján az anyagi látszat-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a biológiában a géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülők és nagyszülők spirituális térképéből való származtatása. Hiszen, ha nincs anyag, csak energia és ha a fizikai energia is természetfeletti energiának és erőtereknek a kifejeződése és határállapotba jutott megnyilvánulása, akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink, a génrendszerünk az egészségünknek és a személyi tulajdonságainknak az élet meghatározója, hanem azok a morfogenetikus spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják és mindezeknek a működését meghatározzák. És ekkor már nincs szükségem statisztikai mérésekre ahhoz például, hogy tudjam: az erős Skorpió meghatározódással (Skorpió- Karmával) rendelkező személyek (Figyelem: nem azt írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra, mert ez statisztika nélkül is jól kikövetkeztethető a Skorpió által megtestesített spirituális erőtér jellegéből.
Figyelembe véve a fentieket, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az asztrológia klasszikus axiómarendszerével is ugyanaz a helyzet, mint az Euklideszi geometriával: Az euklideszi geometria ugyanis, egy olyan metafizikai idea-igazságrendszeren alapuló materiális tudomány, amelynek bizonyos axiómái és részlet- megállapításai, bizonyos rendkívüli esetekben, mint amilyen pl. az un Bolyai féle görbült tér, elveszíti az érvényességét. Ám attól függetlenül, az Euklidészi geometriánál jobb és általánosan érvényesebb geometriát nem lehetett megépíteni és a mi zseniális Bolyai Jánosunk is, bármennyire is büszkék vagyunk rá, de be kell vallanunk őszintén, hogy elvetette a sulykot, amikor azt nyilatkozta ki, hogy az euklideszi geometriát meghaladta és érvénytelenítette. Így van ez az asztrológiával is. Ezért a helyes magatartás és viszonyulás az, hogy az asztrológia klasszikus axiómáit és tételeit tiszteletben tartva tanuljuk meg az egész rendszerét, és majd, hogyha azzal már megtanultunk jól bánni, hogyha tehát alaposan megtanultuk a 10 bolygónak, mint spirituális teremtő- és megváltóerőt képviselő asztrológiai elemnek, a 12 konstellációnak, mint morfogenetikus kauzális és spirituális erőtérnek és a 12 háznak, mint a konstellációk gyakorlati leképeződését megtestesítő gyakorlati élettérnek a minél tágabb körű és minél mélyebb metafizikai jelentését, valamint a Karmikus pontoknak a jelentését és ezeknek a kombinációit, összhatását, stb. csak azt követően megyünk bele olyan állítólagos tudományos feltételezések valóságtartalmának kérdésébe, mint amilyen a precesszió kérdése is.
Az ugyanis, amit az asztrológia alapjairól minden szkeptikus, és minden életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek valló pap, vagy vallásos vezető és minden égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus, jósolgató asztromókus, misztikus csoda-szent és csoda-guru elsődlegesen félreért, szoros kapcsolatban áll azzal a fundamentális tévképzettel, amelyet az ember az anyag és az anyagi világ szerepéről és funkciójáról képzel. Az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetőségeknek ugyanis, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van, mind az egyéni, mind az egyetemes kiegyenlítődés (Megváltás) megvalósításában, létrehozásában. Hamvas Béla szavaival élve: „nem lehet eléggé komolyan venni ezt a tényt” és mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. – Ti., hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkező információt (1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy (2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy (3) határozottan tovább irányítsa, vagy (4) befogván az információt, magán keresztül, cél-irányítottan tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá, és, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, ebben az új formában rövid, vagy hosszú időre megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha spirituális lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagnak az információ-tükrözési és az információ-tárolói és információ irányított tovább adási tulajdonsága miatt, lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát.
Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy az információ-befogó, információ-kaptáló, rögzítő és vezető tulajdonságai nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a káoszt okozó Lilith- effektus által létrehívott torzulásait, önromboló hatásait, az örvénylést. Azért válik ugyanis teremtővé a Lilith által megzavart Abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagot, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – emberi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak a segítségével (Az ember tudata segítségével), a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól megszabaduljon. Mert, ami „lent” az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló az anyag és a természeti lét, mert képes visszatükrözni, és információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – létdimenziók szintjén, vagyis a szellemi – spirituális és kauzális (Teremtői, megváltói) dimenziókban. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésében és visszavezetésében, mint az anyagnak!
Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és ezért szakrális az ember boldogságra (teljes kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt szimbóluma, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma. Nos, a naprendszer bolygóinak és a nappálya konstellációinak ebből az ember által megváltoztathatatlanul távoli, kiszámíthatóan változó szakrális térképrendszeréből (E csalhatatlan anyagi relációrendszerből) olvassa ki az asztrológia azokat a személyi kiegyenlítődési sorsprogramokra vonatkozó, „biztos és igaz” szellemi információit, azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információkat, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani (Meg lehet jósolni). És, amely szellemi tényállásokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.
Mivel a teremtés eredeti célja az egyetemes kiegyenlítődés megvalósítása és ezen belül az emberi élet célja a személy által megtestesített univerzális energiák tudatos kiegyenlítődése, ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, minden kiegyenlítődést akadályozó, vagy megzavaró hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért az emberi életben a lehető legfőbb vétek, az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. Ezt a vétket követik el például, az un. optimista és kedvező jóslatokat keltő asztrológusok. De éppen ennyire szakralitás- ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben-tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői). - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy tudományosan „megmagyarázhatatlan” funkcionális szervi elváltozások formájában, azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen elferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információkat. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a Világosságot. Ezért van a sorserők által megszűnésre ítélve minden olyan élet, vagy kapcsolat, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnuszi őserő szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az illető élőlénynek (személynek), vagy a kapcsolatrendszernek a földi megjelenési formáját megszünteti.
Az anyagi létállapot és a természeti (biológiai és pszichikai) élet tükör mivoltának és információ-rögzítő funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát, a keleti metafizika (Véda, Sutrák, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is ignorálja. Ezért, hiába, hogy szellem-alapú a létszemlélete, mert képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemi folyamatokat tükröző állapotait és ez állapotoknak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja. Valójában, nem is lehet eldönteni, hogy ez, az anyaggal szembeni közömbösség-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a termelő-fogyasztó mentalitás spirituális ignoranciája még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak, kellemes érzések) szerzésére és kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegény sorsba került személyek az eladhatónak vélt veséjük fölött).
Egyik véglet sem jobb a másiknál! A hindu fizikai illúzió-elmélet és a az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, hindu és buddhista nirvána-tanok, annak ellenére, hogy a materializmussal ellentétesek, végső eredményeikben, semmivel sem jobbak a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető élvezethalmozási és életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatartást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét (A személyi horoszkópjának a földházaiban található bolygók és/vagy karmikus pontok által jelzett gyakorlati életfeladatait!). És azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” – Vagyis: aki a teremtés és a megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme, az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, és ezért annak „nem bocsáttatik meg”. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő megváltási ősprogramban általunk létrehozott zavarok azok, amelyek hosszú távon megbuktatnak, vagy elveszejtenek. Misztikus kifejezéssel: a felettes Én-ünk az, aki „megbüntet”. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan, és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie?
Metafizikai szempontból, tehát a Megváltásnak nevezett teljes kiegyenlítődés, az isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát és feltételét képező (Szilárd!) anyagi világhoz:
1. A hindu misztika által kiemelten megjelenített, keleti vallásosság viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet. Vagyis: a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy arra vetődött, erőtlennek látszó, törékeny albán asszonynak (Teréz „anya”) kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikusan misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezéseket ad a lét értelmére és céljára vonatkozóan, és kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik, az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a valóságnak a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő misztikus és mitologikus (vallásos) értelmezésével.
2. A materiálisan „felvilágosult”, jellegzetesen aggodalmaskodó, és szerfölött tudományosnak képzelt európai és a nyugati liberális mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kicselezésével és kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a sors-irányításra alkalmas, mágikus erejű tudatos szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. Ez, a művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává, sőt: primitívvé, és így, valósággal az anyag foglyává süllyeszti az embert. A tudományosnak hirdetett, természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben például a családapa inkább zsákmányszerző (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be, mint gyermek gondozó és nevelő – beavató szerepet. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le. Hanem azért kell tanulni e világnézet szerint, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által a sok élvezeti lehetőség megszerzése és kihasználása által, boldogok lehessenek és „megnyerhessék az életüket”. - Nem a sors iróniája, hogy ez, a kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a metafizikai tévképzetnek a következtében alakult ki ez az egész földi élő világot a katasztrófába döntő, természettudományosan humánus és liberálisan felelőtlen fogyasztói koncepció, amely tévképzet szerint, a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges sorselfogadás (Szaturnuszi magatartás) szükségére hívta volna fel a figyelmet az által, hogy a sorsából örök szimbólumot alkotva, tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? – Mert lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki a teremtés eredeti rendeltetésével teljesen ellentétes, utólag ráragasztott szerepkörével, amellyel a „hivatalos” keresztényeket folytonosan megfosztanak a személyes felelősségünktől és az abszolút azonosságuktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:
„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”
Mindezt tudván és számon tartván, az ember egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy a fent említett, Szilágyi András „szkeptikus tudósnak” láthatóan esze ágában sincs felsorolni azokat a szerinte „ismert szociálpszichológiai okokat”, amelyek az asztrológiának, mint szellemtudományának, és mint spirituális beavatási rendszernek, az archaikus korban, vagy a középkorban való „rohamos terjedését” előidézte volna. És nem csak azért, mert ilyen szociálpszichológiai okokat felmérni hivatott tudományos munka nem létezik, hanem azért, mert az asztrológia újkori, vagy modern kori terjedéséről szó sem lehet, mivel az asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie. Az Asztrológia spirituális létérzékelésének megfelelő szimbolikus képlátása, illetve az egyetemes lét-látás és az annak megfelelő analogikus gondolkozás ugyanis, az ember ősi gondolkozási képességének, vagyis a teóriának: az Isten-látásának a fokozatos kialakulásával együtt jött létre. Ezért az asztrológiai az analogikus és szimbolikus látásmódban, vagyis az emberi tudatvilág legmélyebb és legfinomabb hajszálgyökérzetében él, és ezért otthon van minden embernek a spirituális logikájában, attól függetlenül, hogy az illető személy melyik kontinensen, vagy milyen társadalmi rendszerben él. Következésképpen nem is volt ahonnan, és amiből az asztrológiára jellemző analogikus gondolkozás magának valahonnan és valamikor is teret hódítson, mivel mindig is ott volt, ahol ma is van: minden, az anyagi világ törvényeit egy magasabb rendű létrendszer törvényeinek alárendelt létezési formának érzékelt és „látott” emberi személy spirituális élet- és létérzékelésében.
Az anyagnak a szellemi információt tükröző és információ-rögzítő, információ tároló természetére és funkciójára támaszkodó, illetve a holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló asztrológia első és alapaxiómája tehát az, hogy (Az analógia törvénye alapján tehát), az ősi (kauzális) teremtőerők és teremtési minták kifejeződésre jutnak az ember idea-világában (élet-képzeletében) és ez által a szellemi látásában, ötleteiben és gondolataiban, valamint a gyakorlati gondolkozási formáiban is: a logikájában és a rációjában (mentális tevékenységében), és ez által az érzelmeiben és vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) is, valamint a szilárdnak észlelt anyagi megtestesülésében: a biológiai szerveiben és az egész szervezetében is. Az analógia egyetemes elvére támaszkodó, kauzális asztrológia alapelve az tehát, hogy a teremtés eredeténél levő, kauzális teremtési minták és erők az anyagban megtestesülnek: formát öltenek és megnyilvánulnak a különböző élőlények testi és mozgás-formáiban, faji sajátosságaiban, alaptermészetében és alapkésztetéseiben, azok természeti és (az ember esetében) természet feletti tulajdonságaiban, éppúgy, mint a szervetlen anyagnak a különböző megjelenési formáiban is. Így a naprendszer bolygóiban, illetve a földről figyelt Nap-pályának a hátterében található tizenkét konstellációjában is, (Lásd, a honlapomon és az Astrologos-on, a konstellációknak, mint jellegzetes spirituális erőtereket megtestesítő térkép-zónáknak a leírását, valamint a betegség- és balesethajlamoknak a szellemi-spirituális hátterét ismertető tanulmányokat.) az egyetemes teremtési és kiegyenlítődési létfolyamatok bizonyos, jellegzetes megnyilvánulásait és egyetemesen érvényes törvényszerű folyamatait látja és értelmezi.
… Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és megállapításai és logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak tehát. Hanem elsősorban a naprendszer tíz bolygója által mindössze megtestesített, tíz kauzális teremtő őserőnek és a tizenkét spirituális teremtési ősmintának (spirituális erőtérnek), valamint a különböző asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens) a lét különböző vertikális hierarchiáit (létállapotait) és azok természeti-horizontális kifejeződéseit (materializációit) írják le az analogikus következtetések segítségével. Ezért az asztrológia határozottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és egyértelműen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása (épsége) és metafizikai tisztasága - Végső soron hatékonysága! - érdekében el kell utasítani minden olyan törekvést, amely természettudományként akarja feltüntetni és kezelni.
Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós valóság különböző szintjein létező spirituális-energetikai struktúráknak a földi jelenségekben és lényekben történő különböző megnyilvánulásait. Ezek a spirituális-energetikai struktúrák, mind a végső kiegyenlítődés általi egybekapcsolódás irányába „fejlődnek” bizonyos gyakorlati feltételek és az egyetemes törvények logikája szerint. DE ahhoz, hogy ez a végső kiegyenlítődés megtörténjen, első sorban az anyagi megnyilvánulásaik és létállapotok szintjén kell e egymással kiegyenlítődjenek és ez által, a lelki kiegyenlítődési képességek elnyerése útján elindulván, végül az abszolút létállapotba kerüljenek. A kereszténység előtti és a keleti létlátás szerint, az anyagi élet tűzpróbáiban, a Lilith befolyásától megtisztult létideák, vissza érkeznek az abszolút létforrásba, amely létforrásból ugyanakkor teremtődik minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) az egyetemes teremtői (Isteni) ősképzelet szerint. Azok az analogikus kapcsolatok és kapcsolatrendszerek tehát, amelyek léteznek a különböző teremtődési állapotok és kiegyenlítődési (megváltódási) lét-lehetőségek, valamint a lények és a lényeket létrehozó és fenntartó, különböző spirituális-energetikai struktúrák között, le vannak írva az asztrológia alapaxiómái által, és ezen leírások alapján, az analogikus összefüggések az asztronómia (Tehát tudományosan megbízható) elemei segítségével kimutathatóak. Éspedig kimutathatóak ezek a szellemi létállapotok a bolygóknak és a karmikus pontoknak az egymással szemben és a konstellációkkal szemben elfoglalt viszonyából (Amely „égi viszonyok” módosíthatatlanok és ellenőrizhetők!). Így racionálisan is követhetőkké válnak, és könnyen érthetőkké és értelmezhetőkké válnak az éppen aktuális spirituális meghatározódások és fejlődési – kiegyenlítődési útvonalak, a kiegyenlítődési lehetőségek. - Ez az asztrológia első és egyben alapaxiómája. (Genius proxima)
Ami az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen megkülönbözteti („diferentia specifica”), az éppen az, hogy a többi szellemtudománytól eltérően, az asztrológiának létezik egy szilárdan álló, tehát közvetlenül érzékelhető, látható és észlehető (anyagi) vonatkoztatási rendszere is (éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És, az asztrológiának ez, a szilárd és ellenőrizhető vonatkozatási rendszere, a részleteiben akár egymásnak ellentmondó elméleti nézetek és vizsgálati módszerek ellenére is meg van, és mindössze az objektív megfigyeléseken múlik, hogy egyik, vagy másik égi térkép-alakzat, ezt, vagy azt a szellemi maghatározódást vagy fejlődési – kiegyenlítődési folyamatot jelenti-e? Akárcsak a más szellemtudományok esetében(!), az asztrológiának a legkorábbról ismert tételei (igazságai), feltehetően empirikus megfigyelésekből (pszichológiai karakter és szellemi típus megfigyelésekből), valamint kinyilatkozatásból származnak. Nem létezik ugyanis egy olyan őstörténeti bizonyíték, ami után ne kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb bizonyíték az asztrológiai gondolkozás őskori létezésére. Ezért az asztrológiát a Newtoni mechanika szempontjából vizsgázatni éppen olyan botorság, mint például a pszichológiát, vagy a Teológiát a Newtoni mechanika, vagy a relativitáselmélet, vagy a kvantumfizika határozatlansági elve szempontjából tárgyalni és értelmezni. Az asztrológia ugyanis értelmezi a fizikai és a pszichológiai jelenségeket spirituális és kauzális szempontból, és nem a fizikai és a pszichikai jelenségek értelmezik (igazolják, vagy cáfolják) az asztrológia metafizikai következtetéseit!
A másik megkülönböztető jegye, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült és még csak nem is kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek) az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csak általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ezáltal lehetővé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektől való diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását. - Szemben és ellentétben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különböző személyek (próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos axiómáknak) a később élő és ezért más erkölcsi normák szerint gondolkozó és ítélkező személyeknek a (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi körülmények által meghatározott) szubjektivitása által meghatározott, és többnyire szájhagyomány útján terjedt, majd írott formában átadott igazságoknak az (önkényesen alkalmazott) értelmezéseit (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi időben és térben meghatározódó erkölcsi felfogása szerint) tisztelik dogmaként. Esetleg, azokat értelmezik - általánosan, vagy az adott helyzetre illesztett érvényes igazságként (isteni akaratként).
Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények tökéletes leképeződései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés, ami az ember esetében – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag lehetetlen, vagy káros hatású (pl. a mágikus akaratátvitel), azért van így, mert spirituális szempontból is törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri) erőtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat, nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Épp úgy, mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított jövőkutatást, ami tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítő jellegénél fogva, szintén a mágikus tevékenységnek az egyik formája. Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a spirituális valóságfeltárás (kauzális és spirituális struktúráknak és programoknak a feltárása) és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg. Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erőknek, erőközpontoknak és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten belül történő egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minőségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése.
Újfent elmondhatjuk tehát, hogy az asztrológia egyáltalán nem természettudomány, hanem egyértelműen és határozottan szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai adatok és számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát is, a többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik, mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az asztrológia vonatkoztatási rendszere segítségével is ellenőrizni és igazolni, illetve cáfolni lehet a különböző szellemtudományok állításait. Az asztrológiát tehát, mint megbízható szellemtudományt nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet és kell használni, mint hogy jósolgassunk vele, mert attól, hogy bizonyos asztrológusok előre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki nem fejlődött szellemileg, nem lett boldogabb és egészségesebb.
Gyakorlati példa a fentiekre:
A metafizikai magyarázat a holdciklusok, egészen pontosan a holdjárás különböző fáziaiban észlelt növekedési, vagy csökkenési, gyógyulási, vagy betegdési jelenségek tulajdonképpeni értelmére a következő:
Ezek a holdfázisok, mindössze megtestesítenek a ritmus és a ciklus egyetemes törvénye szerint, a hétköznapi gondolkozás által észlelt és ismert fizikai és a pszichikai (természeti) jelenségeknél (árapály, emberek és kutyák - farkasfélék lelki és szellemi világának a feszültsége, megzavarodása, növények növekedése, virágok nyílása - stb.) sokkal magasabb rendű, erősebb és egyetemesebb hatású (lényegesebb), az ősteremtés gyökerénél álló teremtési folyamatokat, kauzális és spirituális energia áramlásokat. A Naprendszer és a földi világ ugyanis, a teremtés és a megváltás idea világának a mintájára és a teremtés eredeti funkciója szerint épül fel, ezért a Hold is, - A földre gyakorolt gravitációs ereje – FIZIKAI ÉS PSZICHIKAI HATÁSA - majdhogynem mellékes azok mellett. Ezeket az egyetemes spirituális energia-áramlási fluktuációkat (fluktuációs fázisokat) fejezi ki a Hold a földhöz és a naphoz viszonyított azonos pozicíók ciklusaival és ezt, a kauzális dimenzióban létejövő és onnan az alacsonyabb létszférákba beáramló teremtési, nővekedési és fejlődési energiát, reneltetést és rendet testesíti - jeleníti meg a Hold a földi élet és az itt létrejött (kifejlett) földi lények számára.
Persze, a kauzális dimenzióban nincs lineáris idő és dimenziós tér, de hozzánk már lineáris időciklusokra és térszeletekre (térzónákra) felosztva érkeznek a különböző teremtői energiák.
Hogy mik is ezek? A holdtölte a Jang energiák túlsúlyos - in extremis - kiáramlását jelenti, viccesen fogalmazva isteni sperma-kilövelés történik (Ezért érzékenyek rá és vagy nem tudnak aludni, vagy megzavarodnak és depressziósok lesznek ilyenkor az éberség nélküli, Rák - Hold karmával rendelkező személyek, mivel elönti a létet a megtermékenyítés ősszelleme.), a holdfogyatkozás a Jin energiák növekedett (maximális) kiáramlását. Ez is godot okoz, azoknál a, szintén Rák - Hold karmával rendelkező személyeknél, akik magzat-foganási, megtermékenyülési problémákkal küzdenek. Holdtöltekor kvantum-szerűen áramlanak a létben (és a földön) az átvilágító - és minden szinten: spirituális, mentális - gondolati, asztrális - pszichikai és fizikai szinteken is mindent (és mindenkit) megtermékenyítő Fény-energiák. Holdfogyatkozáskor a befogadást, a megtermékenyülést, az odaadást jelentő Szeretet energiák (Ugyancsak minden dimenzió szinten) áramlanak a létbe és a földre. Ezeknek a finom energiáknak az áramlása annyira fontos számunkra, hogy például bárki is, ezekkel az Isteni erő-hullámokkal - áramlásokkal szembe szegül pragmatikus megfontolásból (Pl. karrier építési), vagy más (személyi) szempontok miatt, ahelyett, hogy ezekkel az erőkkel megkísérelné az együttműködést – a kollaborációt, a hatás-visszahatás törvénye szerint, neki, vagy az utódainak, hoszzú távon majd viselniük kell az Isteni erőkkel való szembeszegülés következményeit.
Az empirikus megfigyeléseken alapuló népi mágikus hit és az asztrológiai tudomány és bölcsesség, miszerint bizonyos fázisokban kinyilvánított vágyak megfogannak - beválnak, és materializálódnak, illetve az, hogy mikor milyen gyógynövényt kell leszedni - begyüjteni és mikor mit lehet gyógyítani és mit nem (Mikor ajánlatos és mikor életveszélyes műtéteket végezni.), már csak a földi "kisülési" jelenségek megfigyelésére alapozódnak. De a lényeg akkor is az, hogy az egyetemes teremtőerőkkel és törvényekkel való együttműködési képesség és készség erősítése és az ellenszegülések, elhárítások és elzárkózások megszüntetése a célja akár a Nap-, akár a Holdfázisok ismeretének (Az ősanyák ellenszegülése következtében keletkező karmikus hatások megfigyelési lehetőségének), és nem az, hogy a fázisok által jlezett egyetemes termékenységi periódusok idején a földre áramló energiákat, mágikus praktikák segítségével, a hasznunkra befogjuk, holmi anyagi előnyökhöz való jutás érdekében. És ez akkor is így van, ha például a josolgató klasszikus asztrológia nem ezért tartotta fontosnak a holdciklusok megfigyelését és a földi következmények értelmezését - előrevetítését (jóslását).
A Precessio „nagy” kérdésének a megválaszolása:
Amennyiben tehát ezt megértettük és elfogadtuk azt, hogy a kauzális asztrológiában nem a fizikai, vagy a pszichikai hatás a fontos, hanem az asztrológia által tudományosan felmutatható, és ezért megbízható spirituális jelrendszerek segítségével megállapítható életfeladatok feltárása, vagyis azt, hogy nem a determinációk (Hatások) kihasználása és a sorsnehézségek kikerülése, kicselezése a fontos (Amely pozitív energiaáreamlások kihasználási és negatív energiaállapok által előálló sorsnehézségek kicselezési lehetőséget kutatja, megállapítja és kínálja a jósolgató asztrológia.), hanem az életfeladatok helyes megállapítása és felvállalása, talán azt sem nehéz megérteni, hogy miért nem fontos az, hogy a Kos a tavaszi napforduló ídején látszik-e a horizonton a föld valamely pontjáról, napkeltekor, vagy ősszel, vagy télen? (- Mellékesen: a déli féltekén egyébként is az ellenkezője látszik mindannak, ami az északi féltekén. – Nem is hallotam arról, hogy az Ausztráliai asztrológusok megijedtek volna a precesszió kérdésétől...) Hanem az a fontos, a egy adott időpontra és adott földrajzi koordináták szerint, a klassikus asztrológia módszereivel kiszámított konstellációrendszer tükrözi-e helyesen annak a személynek a spirituális struktúráját és az abból kiolvasható önmegváltói képességek kifejlődését szolgáló gyakorlati életfeladatait, vagy nem?
És a tapasztalat egyértelműen és határozottan azt bizonyítja, hogy IGEN!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
- És nem csak azért, mert mind az én holdam, mind egy másik asztrológus holdja is, akivel éppen levelezésben vagyok éppen a IX. házban van és ilyesmit egyikünk sem észlelt egyáltalán. Sőt: esetleg ennek az ellenkezőjét, de természetesen az is más meghatározottságaink miatt! Mint ahogy ez a személy is azért szerethette távol tudni magát a kedvesétől, mert egyrészt kemény Halak karmával született (Áldozathozatali képtelenség), másrészt Rák karmával (Megtermékenyüléstől való tudattalan félelem. 
- már igen. És Sorolhatnám tovább: Február 21-én még még nincsen tavaszi hangulat, de Március elején már igen. - Úgy Látszik, a Juliánus-naptár számol ezzel a konstelláció jellegnek a több mint egy hetes késésével...
!).