ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.11.20. 08:20

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 18:59 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd asztrológus:

Az alkímiai tűz elemmel kapcsolatos karma lényegéről

Amikor ezt a tanulmányt először megírtam, úgy képzeltem, hogy máris az emberi életben elérhető maximálisan integrált, sértetlen szellemi- és kauzális öntudattal rendelkezem. Úgy éreztem, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok, mivel éppen annyira szeret a feleségem, újból ahogyan én szeretem őt, és azt tapasztalhattam nap mint nap, hogy nem csak én vagyok erős és egészséges, hanem főképpen az akkor reggeltől estig mellettünk és körülöttünk, egymással - együtt játszó gyermekeink is. Két hét sem telt el az írás befejezésétől és életem legnagyobb, de ugyanakkor csoda számba menően kihevert családapai öntudati sérülését, sőt: önértékelési traumáját okozta a feleségem számomra. É tette ezt az által, hogy, miután titokban szerelmes leveleket kezdett küldözgetni egy közös barátunknak, a Szahadzsa joga misztikus gyakorlataitól elragadtatva, és annak a csíkszeredai oktatójába szintén „halálosan” belé szeretve, úgy döntött, hogy a családi életünktől eltérő, annál kényelmesebbnek és jóval rózsaszínűbbnek képzelt jövendő szerelmi kapcsolata megvalósítása érdekében, valamint a Szahadzsa joga által hirdetett misztikus önmegvalósítás érdekében, az édesanyjához költőzik. Hogy elköltözik tehát a négy gyermekes családunk fészkét képező otthonunkból, az őt szerelmes szívvel, a házasságkötésünk óta, magához mindig vissza váró és konkrétan is, vele együttlakni és vele együtt élni vágyó édesanyjához. Ráadásul, ezúttal már jogilag is rendezetten bontotta meg a családot és a korábbi misztikus szerelmi őrülete miatt és az anyja utáni beteges epekedése kielégítése érdekében, másfél évvel korábban történt, első család-elhagyása következtében lezajlott válóperünk következményeként, az ő gyámsága alá helyezett két kisebbik lányunkat is magával kellett vinnie. Igen, vinnie „kellett”, ez nem fogalmazási hiba: mivel egyetlen lépésében sem volt akkoriban velem – de valószínű, hogy saját magával sem! - őszinte, sajnos csak utólag, a drámainak mondható, Turulától való szabadulási manőverezései nyomán derült ki számomra, hogy a harmadiknak született kislányunkat, akinek e magához vételéért másfél évvel korábban annyira irracionális módon harcolt, hogy engem kinevezett fekete mágusnak, a legszívesebben nálam hagyta volna.

- Mintha egy pallossal ketté vágták volna a lelkemet és az egyik részét apróra zúzták volna. Nem is a személyi – férji - öntudatomban és önérzetemben (Esetleg: hiúságomban, személyi becsvágyamban) lettem szinte egyik napról a másikra maximálisan bántott, sértett és sérült, hanem elsősorban a teljes felelősségű, nagy és szép családos apai önérzetemben és tudatomban lettem csonka. Ezt a hatalmas különbséget csak azok érthetik meg, akik, hozzám hasonlóan a gyakorlatban is átélhették azt, hogy a több gyermekes családapai felelősség, igazából mit is jelent a maga spirituális teljességében.
Szerencsémre, meggyőződésem volt, hogy az a sértetlen lelki és szellemi állapot, az, az abszolút teljesség- és egységélmény, amit a hirtelen beállt új családi katasztrófánk előtt néhány hétig átélhettem, újból elérhetővé válik majd egyszer, akár magamban, egyedül, akár egy igazi lelki-társsal, amennyiben valamikor a jövőben képessé tudom tenni magam a külső feltételek nélküli boldogsági állapot és az abszolút létbe integrált személyi tudat elérésére. Mivel viszont Mérleg-karmával is rendelkezem, igen fontosnak érzetem egy olyan élettársnak a megtalálását is, aki hajlandó lenne az összes irreális, családon kívüli és a családi egység feláldozása árán elérhető, egyéni (önmegvalósítási!) boldogság-képzeteiről, önző ábrándjáról, illetve az irreális ábrándokat őrző lelki titkairól és az élettársi árulás útján elérhető egyéni boldogság megvalósítási lehetőségének a rémeszméjéről lemondani. Metafizikai szempontból ugyanis (vagyis a kauzális realitásban) az Igazság és a Boldogság fogalmak jelentése azonos. És a Boldogság, csakis a Jin és a Jang, a Feminin és a Maszkulin ősprincípiumoknak a belső (öntudati, önérzeti) és a külső (Párkapcsolati: szerelmi, és lehetőleg: szexuális) kiegyenlítődése által jöhet létre. A hatás visszahatás törvénye itt is működik: spirituális szempontból, vagyis a teljes értékű megváltás megvalósítása szempontjából csak az lehet jó szülő (anya, apa), aki képes a párkapcsolati harmónia megvalósítására és csak az lehet jó szerető, aki felelősségteljesen szerető szülő is tud lenni. Ezt viszont lehetetlen elérni a bennünk „égő” tűz-elemnek a kezelési képessége kialakítása nélkül: a konfliktusoknak a jótékonyan tisztító hatásának a megértése az elfogadása és megértése nélkül. Illetve az elfojtott, vagy kikerült és emiatt balesetszerűen máshol és máskor kirobbant konfliktusoknak (a pusztító tűznek) kirobbanó és pusztító természete megértése nélkül.
Az igazi (tényleges) igazság tehát nem más mint a teljes kiegyenlítődési lehetőség útján megvalósuló egység megértése és megvalósítása. És ez az egész lényedben és sorsodban megvalósuló, teljes kiegyenlítődésen alapuló, egység-élmény nem csak, hogy felszabadít (Jézus), hanem boldoggá is tesz! Eközben és ennek ellenére, a hamis egység, vagyis, mind a külső ámítás, mind az önámítás, vagyis a csalás és az öncsalás, a titkolózás és a titok-őrzés ideje alatti ábrándozás erősen a karmádhoz köt és egy életre a vezekléssel teli sorsod rabszolgaságába taszít, amelyben a teljes értékűség öntudat és a szabd önérzet állapota soha el nem érhető. És csak akkor szabadulhatsz ebből a hazugság-szövevényes pokoli sors-állapotból, ha előbb felébreszted magadban az igazság-vágy tisztító tűzét, aminek következtében elég energiára tehetsz szert ahhoz, hogy magadnak maradéktalanul bevallod és mások előtt is nyíltan felfeded a csalásaidat és feladod az összes, korábban féltve őrzött, önzésből fakadó titkodat, ha tehát teljesen elégeted a sötét lelki szemetedet. És a tűz éppen arra való, hogy az összes lelki és szellemi és ideális szemetünket elégessük általa. Mert ha te nem égeted el a szemetedet, akkor rettenetes tragédiák útján elégeti majd a sorsod. – De akkor is, a tragédiák (személyi és anyagi veszteségek) hatására is, benned és általad, és nem kívüled kell elégnie ennek az önzésedben gyökerező, sok gyökerű, külső boldogság-elérési reménykedéseid titkok- szemetének!
Azzal viszont, hogy a mások sorsát és jövőjét is negatívan befolyásoló nagy csalásaidat és hazugságaidat be nem ismered és fel nem feded, hanem azokat megtartod titokban, egyenesen a Vak Szemétégető Tüzes Sorserőkre bízod azt, amit te kellene tudatosan elvégezzél, és menthetetlenül kiszolgáltatod magad ezen sorserők véletlenszerű és önkényes hatásának. És ezzel a, a személyes felelősségnek a személytelen sorserőknek való átadással, az lesz a baj, hogy a személytelen – külső – szemétégetéssel, esetleg az egész lelked is a megsemmisüléshez vezető pokoli útvesztőbe kerül. Aki tehát nem arra használja a szenvedélyeinek a tüzét, hogy a titkos lelki szemetét elégesse, hanem éppen fordítva, a szenvedélyek tüzét a hazugságainak és csalásának és titkos vágyainak az álcázására és megvédésére, vagyis az önzése megvédésére és utólagos tovább-rejtésére és letagadására használja, annak a lelkét a személytelen szemétégető Szaturnuszi sors-erők szét marcangolják, előbb - utóbb.

Az, hogy nem csak testünkben, hanem érzéseinken és öntudatunkon keresztül, a lelkünkben és szellemünkben is sérülékenyek (megsérthetőek) vagyunk, és, hogy nem csak testünkben, hanem a lelkünkben és a szellemünkben is könnyen sérültekké válhatunk, egyesek számára természetes, hiszen ha a testünk sérülékeny, miért ne lehetne a lelkünk és a szellemünk is sérthető, és miért ne válhatna a bennünk levő lélek, vagy a szellem is sérülté? Holott a jelenség nem természeti, hanem természet feletti! Egészen pontosan: természet előtti. Az első sérülés ugyanis nem a természetben történik meg, hanem az „egekben”, magyar ember számára: a mennyekben. És az például, hogy már az első, mozgási képességgel, illetve irány és sebességváltoztatási képességgel rendelkező földi lények, az áthatolhatatlan páncélzattal rendelkező dinoszauruszok is, „képesek voltak” a sérülésre, csak következménye és földi-anyagi tükre (leképeződése, anyagi megvalósulása) annak, hogy valami iszonyatosan nagy sérülés ment, illetve megy végbe folytonosan az abszolút lét kauzális dimenziójában, magában az abszolút létben is! De nekünk, embereknek, nem csak azzal kell számolnunk, hogy ennek a primordiális és egyetemes (kauzális) sérülésnek nyoma van a természeti létezésben is, hanem az egész teremtésnek a legfontosabb értelme és célja, vagyis a teremtés rendeltetése, tehát maga az egyetemes MEGVÁLTÁS is, arról szól, hogy miként lehet megszabadulni az elsődleges tudati sérüléstől. – Hiszen, az egyetemes tudati rehabilitációnak a szükségességéről, vagyis: az ős-Lilith által megsértett abszolút tudatnak a sérülés-mentessé változtatásáról szól az egész életünk!
Azzal, hogy a Lilith gyűjtőnéven nevezett kauzális ősjelenség (Vagyis a még több és „tökéletesebb” boldogságra, az un. még abszolútabb állapotra, tehát az eleve létezőnél még erősebb, még nagyobb – tágabb és ugyanakkor koncentráltabb egységre - tehát a még nagyobb rendre, az egységesebb, harmonikusabb, értelmesebb, boldogabb, stb. állapotra, vagyis un. más- állapotra - való őssóvárgás.), megbontja, szétzilálja, szétrobbantja, stb. az abszolút létet (Lásd a Lilithről szóló tanulmányom bevezetőjét), nem csak az történik, hogy az abszolút lét-tudat részei örvényleni kezdnek és antagonisztikussá (ellenségessé) válnak, és a szét- és lebomlott lét-töredékek és lét-állapotok megzavarodnak, és így az egységes egyetemes léttudat is elveszíti az abszolút egységét, mivel annak egy általunk felbecsülhetetlen része milliárd és milliárd apró öntudat-szilánkokra bomlik, hanem egyben az is történik ezzel az abszolút lét- és tudatbomlással (És ez logikus!), hogy az Abszolút lét ezzel meg is sérül!
Többek között ennek az abszolút (Isteni!) léttudat-sérülésnek a helyrehozását és helyre állítását is hivatott szolgálni az egyetemes megváltás néven ismert egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás - örök folyamata (A kaotikus létzavar és léttragédia megszüntetésének a céljával és rendeltetésével együtt).
Nyilván, hogy ezt az egyetemes sértett lét-állapotot, ezt a sértettséget is magukban hordják születésükkor, sőt: már magzati megfoganásuk pillanatában, azok a lények, akik ennek az egyetemes megváltási – kiegyenlítődési trendnek a földi megtestesülései: az emberek gyermekei és az öntudatukat elnyert felnőttek. Vagyis: magunkban hordjuk már születésünktől fogva azt a feladatot, azt az egyéni programot, hogy ezt a sértettségi állapotot értsük meg, oldjuk fel, és változtassuk át teljesség-tudati állapotra, változtassuk át abszolút integrálódási képességgé, vagyis integrációs törekvéssé.
Abszolút rendeltetésünk és életfeladatunk alapján, és az szerint tehát, mindannyian eleve a lényünkben hordjuk ezt a kezdeti sérült állapotot és magzatként a léttudat-csiránkban ezt a sérült emléket, majd felnőtti tudatunkban ezt az egyetemes karmikus sértettséget, úgy mint velünk született egyéni sérültség-tudatot. Arról nem csak én írtam több, az egészségről, illetve a betegségi okoknak a leleplezéséről és feloldási lehetőségéről szóló tanulmányomban, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlanként kezelt, un. vele született betegségek, vagy a hiányzó, vagy pluszban levő szervvel, testrésszel született gyermekek sérült állapota, akárcsak az épen született gyermekek korai halála, vagy életre szóló károsodása, mindenképpen az őket szülő (öntudatukban sérült) édesanyáknak a foganás előtti időszakban az átlagosnál intenzívebben átélt, mély-tudattalan érzés- gondolati és képzeletvilágában történő, de ugyanilyen finom személyi struktúrák szintjén elfojtott, többnyire a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, szélsőséges gyűlölet- és haragérzeteik (Vagyis: önkéntelen személy, sors, és istenellenes gyűlölködéseik) következménye! Nos, ezekben a végzetes egyéni haragvásokban és gyűlölködésben testet öltött szellemi sértettségek, vagyis: tudati sérülések (Az illető személyek által ártatlannak, de jogosnak képzelt, csendes neheztelések) sem táplálkoznak másból, nem erednek máshonnan, mint a fent említett egyetemes (abszolút) sértettségből.
Pontosabban: ezek az egyéni képzeleti, gondolati és érzelmi szinten jelentkező, nehéz-egyéni, vagy csoportos (nemzeti) sorsellenes haragvások, fenekedések (sors-ellenes neheztelések, duzzogások, depressziók), az egyetemes sértettségnek az egyes egyénekben intenzívebben jelentkező megnyilvánulásai.
Azok a személyek tehát, akikben ez a szilánkokra bomlott egyetemes léttudat intenzívebb sértettségi állapotban jelentkezik, mint másokban, az un. Tűz-karmával született személyek. (Sorsképlet szintjén: nagyon diszharmonikus Nap, illetve a Sárkányfarok, vagy Lilith jelenléte valamelyik tűzjegyben, vagy Tűz-házban.). Persze, ez még egyáltalán nem jelenti (És önmagában még semmiképpen nem jelentheti!) azt, hogy minden tűz jegyű karmával rendelkező nő, szükségképpen fiziológiai, vagy pszichiátriai - pszichológiai rendellenességgel sújtott (sérült), vagy esetleg eleve halott, vagy idejekorán meghaló gyermeket szül a világra! Ehhez ennél sokkal több kell. Például: ugyancsak jól terhelt (Anyai ági örökletes programok szintjén sokszorosan megpakolt!) Víz- és Levegőkarma, és persze, olyan „megfelelő” neveltetés (Pl. rendkívüli agresszivitásra, de még inkább agresszivitást elrejtő és elfojtó gyávaságra nevelés.), ami ennek a tűz karmának a természetes következményeit és felszíni megnyilvánulásait (A megfelelő karmikus hajlamokat), ahelyett, hogy oldaná, vagy kiegyenlítené, elfojtva és lefojtva, még inkább erősíti és folytonossá teszi. Kiváltképpen a sértettségi érzést és tudatot.

Gyakorló (Kizárólag horoszkópértelmező, és nem a gyakorlatban irreálisnak bizonyuló, tehát nem visszaigazolatlan, spekulatív elméleteket tanító.) asztrológusi tapasztalataim szerint, minden személyi horoszkópnak minimum három, vagy négy, maximum öt, egymástól jól megkülönböztethető, de egymással többé – kevésbé szorosan, illetve áttételesen (analogikusan) összefüggő karmikus motívum-köre van. Ezekből kettőt, természetesen a Lilith és a Sárkányfarok nevű karmikus pontok jelölik, a másik kettőből az egyiket a többnyire negatívan fényszögelt Nap jelzi a mellette álló, általában azonos jegyben található és többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal együtt, mint az én esetemben is (Skorpió), vagy más, általában a karmikus alakzatok (Pl. T-kvadrát, vagy Lándzsahegy alakzat) valamely csúcsát képező bolygók körül található, és ugyancsak negatívan fényszögelt, többnyire azonos jegyben, vagy földházban álló bolygók. Ilyen gócpontból általában egy szokott kialakulni, de lehetséges két ilyen gócpont is, egyazon sorsképleten belül és akkor a karmikus motívumok száma akár ötre is nőhet. De van úgy is, hogy az Ég alja nevű, a négyes földház csúcsát képező kardinális ponttal együtt álló és ugyancsak többnyire negatívan fényszögelt bolygó jelzi azt, hogy a vizsgált személy spirituális struktúrájának (mély tudattalan érzés- és képzeletvilágának) az egyik legrejtettebb zónájában olyan negatív spirituális késztetésekre való hajlamok (misztikusan: energiák) lakoznak, amelyeknek a napfényre hozatala nélkül, illetve azoknak a leleplezése és pontos behatárolása – értelmezése nélkül, az illető személy képtelen lesz a sorsát beváltani és megoldani. Az un. kínai asztrológia által szolgáltatott információk nagyon pontosan utalnak ezekre a rejtett karmikus motívumokra, amelyeknek a jellemzőit meg találjuk az un. európai módszerrel elkészített sorsképletnek a fent említett, de kevésbé szembe szökő sors-motívumaiban.
És létezik még egy másik, erős asztrológusi figyelem-összpontosítás és sok tapasztalat nélkül egyszerűen észre vehetetlen és kideríthetetlen (negyedik, vagy ötödik) karma-lehetőség is, arra, hogy az un. nehéz sorsprogramoknak a negyedik fő motívumát felgöngyölíthessük, az úgynevezett rejtett karmikus sorsmotívum, amire az azonos jegyhez tartozó asztrológiai erőtereket és erőtereket alkotó asztrológiai szimbólumoknak a személyi sorsképletnek (az asztrogrammnak) a különböző, más karmikus sorselemek által fontossá tett zónájában való negatívan fényszögelt elemei jeleznek. Ilyen a volt feleségem (Kozma Emőke) horoszkópjából kiolvasható, kevert Skorpió és Vízöntő-karma, amit a sorsképletében csak akkor érzékelhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy amellett, hogy miközben a Rák-Lilithje a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörét megtestesítő VIII. házban áll, a Skorpió Ascendense mellett, a XII. házban (Többek között a karma-feloldási lehetőségek házában) és ugyancsak a Skorpióban található a teljesen negatívan fényszögelt (És nem utolsósorban a Naptól és a Holdtól kvadrátólt) Uránusza. – Miközben, a Skorpió un. jellegzetes uralkodó bolygója, a Plútó, a Vízöntő gyakorlati életkörét megtestesítő XI. házban áll és még csak nem is önmagában, hanem éppen a Marssal (A Skorpió másik uralkodója) és a Vénusszal együtt! És mindezt, az első látásra, asztrológiailag is csak „szétszórtan” észlelhetően, de a gyakorlott asztrológus által, végül is egyben látott negatív Skorpió-Vízöntői motívumot megerősíti, a Vízöntő másik uralkodójának, a Szaturnusznak a teljesen negatív állapota, amely éppen a negatív Merkúrral áll együtt.
Be kell vallanom őszintén, hogy ezt az áttételes Vízöntői motívumot, csak azt követően fedeztem fel, hogy a saját Levegő-karmámat (Mérleg – Lilith) kezdtem vizsgálni, annak hatásaképpen, hogy a feleségem, sehonnan nem eredeztethető, még pityergősen is, őrült fúriává és saját gyengeségeitől való kétségbeesésében dühöngő sárkánnyá változva, több hónapon át, kétszer is szét akarta rombolni a négy egészséges és jól nevelt gyermekeinkkel együtt alkotott, az átlaghoz hasonlítva, messzemenően harmonikusnak és addigelé egységesnek mondható családunkat. Persze, ahhoz, hogy az addigelé általában inkább szerényen vissza húzódó természetű és inkább hallgatag volt-feleségem, vízöntői fordulattal fúriává – sőt: utólag tudtam meg, hogy titokban az engem hátulról késsel leszúrni készülő, potenciális gyilkosommá - tudott változni, még egy sértettségi karmára is szüksége volt, amit a sorsképletében éppen a Skorpió - Uránusza által támadott Oroszlán Napja és Holdja, valamint a félig Kos- félig Halak Sárkányfarka jelöl.
De nem ekkor fedeztem fel az un. áttételes karmikus motívumok létezését, hanem jóval korábban, amikor egy látszólag Mérleg – Ikrek és Szűz problémás sorsképletben egyértelműen kimutattam a rejtett Skorpió karma elemeit, és ez által meg találtam egy, a magyar kultúra és szellemiség számára, spirituális szempontból nagyon fontos személyiség végzetes (Halálos!) betegségének az igazi (kauzális) okait, és ez által hozzá járultam az illető személy életben maradásához. A leggyakoribb viszont a Rejtett Ikrek-karma, ami akkor is szembe szökik, ha egy sorsképletben feltűnően (gyanúsan!) sok az együttállás, illetve a bolygóknak, vagy(és) az un „kétszínűsége”, vagyis az egymás után következő konstellációk, vagy házak közötti határhelyzete.
Nos, az én édesanyámnál (A Táltos Bolond c. regényemben játékosan: Szegény Édesanyámnál!), sértettebb személyt el sem kell képzelni! Már kisiskolás korában, a Gyergyószentmiklósi apácák által irányított zárda-iskolában Nyafinak nevezték, hiszen a VI. házában álló, teljesen negatív Skorpió Napjával, Merkúrjával és Vénuszával, mi mást tehetett volna, mint a megváltás-ellenes permanens irritációnak panasz-hangot adni, vagyis az újjászületés elleni spontán fenekedés magatartás kultuszát űzni? Szegény sértetten született anyám tehát, pedagógusnak készült, de végül, az igazi mestersége a VI. házban álló negatív Skorpió-bolygóknak megfelelően, a folytonos betegeskedés lett. Velem is, állítólag két hétig vajúdott (A spirituális struktúrámnak megfelelő kozmikus időponthoz képest, két héttel korábban kezdte meg a vajúdást, a szüléstől való mély-tudattalan félelmében.), úgy, hogy a családi-barát szülész-orvos végül már készült engem az anyám méhén belül felnégyelni, annak érdekében, hogy az anyámat megmentse, mivel minden, az anyám méhéből való időnapelőtti kiugrasztásomra – kizavarásomra! - tett tudományos kísérlet csődöt mondott, és akkor, állítólag, „fogtam magam” és magamtól csendben kicsusszantam. Az orvosi üdvözlésem is ennek a sértett anyai hangulatnak megfelelő volt:
„ - Az apád Istenit te hóhérfajzat, nem elég, hogy az anyádat így megkínoztad, ráadásul még fiú is vagy!” – Anyám ugyanis, egy „édes kicsi Beáta-Mártának való babát várt, nem egy 4,5 kilós fiút. Hát persze, hogy – az anyám fia lévén – , ha fizikailag ép testtel és szervekkel is, de igazából a papucskormány alá nem törhető bádogos-mester nagyapámra már a házasságuk első hónapjaiban megsértődött úri nagyanyám „jogos” sértettségét (Ő ugyanis abban nőtt fel, hogy az édesanyjának sikerült az édesapját betörnie és a családi boldogság útján azt irányítgatnia), ha áttételesen is de ezt a sértettséget örökölve, én is lelkileg sértetten érkeztem, eme szép fogadtatásom által is illusztráltan.
Persze, nem csak a születési körülményeim jelzik az egyetemes karmikus örökségre rárakódott sérültségi örökséget, hanem a sorsképletemben a Skorpió-Napom és Skorpió-Merkúrom, valamint a Mérlegben álló Lilithem és Marsom által támadott és az Oroszlán Ascendensemmel együtt álló Plútóm is. És ha ez nem lenne elég, veleszületett sérült lélekre és szellemre utaló asztrológiai ómennek, hát tessék megnézni: ez a ravasz, abszolút negatív Mars és Lilith – páros amely mind az Oroszlán- Plútót, mind a Skorpió-Napot (És Merkúrt..) támadja két irányban, egy - egy félkvadráttal, meredeken szemben áll a Kosban (Ugyancsak tűz jegy!) álló Holdammal, ami hat darab negatív fényszöggel rendelkezik, semmi mással. De az, hogy a szellememben és nem a testemben érkeztem sértetten a világra, nem jelenti azt, hogy ennek akár fizikai, akár pszichikai szinten bárminemű jele lett volna, azon kívül, hogy ameddig édesanyám el nem vált az anyai nagyapámhoz hasonlóan betörhetetlennek bizonyuló édesapámtól, majdnem folyamatosan beteg voltam valamivel. Vagy ha nem, akkor, vagy petróleumot ittam, vagy bolond-gombát ettem, vagy mosáshoz használatos marószódát fogyasztottam, mindig életveszélyesen. És mindezek ellenére, később, az óvodai ünnepségeken, majdnem minden főszerep az enyém volt nagycsoportos korunkban. (- Azért írtam többes számban, mert hirtelen eszembe jutott, hogy azok az óvodáskori jó barátaim - és későbbi osztálytársaim -, akik ezt a főszereplő képességemet igazolhatnák, éppenséggel már halottak...) Jó intelligenciával indultam tehát, de a sorsképletemnek megfelelően, éppen az édesanyám volt az, aki a majdhogynem végzetes sérülést a szellememben, a szerinte nagyon is felelős cselekedetével beidézte: annak ellenére, hogy – ugyancsak sérült pedagógusként, aki a háború miatt nem diplomázhatott és adminisztrátori munkát végezve - reggeltől estig dolgozott, vagyis gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy engem megtanítson, ha nem is románul, de legalább arra, hogy miként kell önállóan tanulni - az első osztály első percétől román tannyelvű osztályba íratott.
És ezzel az óvodában általában mindenben főszereplő, tehetséges Szilárdkából, „elev szlöbönog la űnvöcötúrő” (gyengécske a tanulásban) lettem, majdnem egész iskolai pályafutásomra (Érettségi előtt ébredetem rá a román és a francia irodalom, majd a filozófia szépségére) gyengécske tanulónak maradtam.

Többen kérdik, hogy a metafizikai jellegű tanulmányaimban miért csak a sors negatív aspektusait írom le, miért nem írok a szépre és jóra kiéhezett emberi lelkek számára bíztató és felemelő, szép és pozitív dolgokat is. Miért nem írok részletesen pl. az egészséges (A jelenben éppen cigányosra lebarnult.), nyugodt és csendes gyermekeimről? - A válaszom nagyon egyszerű: Azért mert azt szeretném, ha mindenkinek csak ennyire egészséges, nyugodt és csendes gyermekei lennének, de ha ezekről, a következetes és metafizikai szempontú nevelés nyomán elnyert kvalitásaikról írnék az olvasókat megható és szülői szívmelengető sorokat, azzal nem segíthetnék hozza senkit ahhoz, hogy ilyen egészséges és ténylegesen is, nem csak képletesen, Isten áldását megtestesítő „kényelmes” gyermekeik lehessenek. Illetve, hogy az olvasóim legalább olyan egészséges szüleik – és ez által, az ők megváltás-képességeiknek a kiváltó-serkentő, hosszú távon gondolkozni képes beavatóik - lehessenek a gyermekeiknek, mint amilyenek mi voltunk a feleségem családrombolása előtt a mi, négy kis okos hercegnőnknek.

Az Tűz- Karmával született személyek leglátványosabb problémái (Figyelem: Nagy és fontos különbségről van szó: nem a Tűz- természettel született személyek problémái!), egészen pontosan: tűz-karmás személyeknek a környezetüknek okozott „pofonegyszerű” sértési és sérülési, illetve sértettségi problémái közismertek, mivel azokba a legkönnyebb bele botlani. És persze, a legkönnyebb mindannyiunk számára azokra panaszkodni, azok fölött biztosan ítélkezni: a legalpáribb és sokszor a legirracionálisabb önzésre alapuló ösztönös megnyilvánulás, a túlzott intolerancia és gyakran a kegyetlenségig is elmenő közönyösség mások bajával, problémáival, kényelmetlenségével, stb. szemben. Vagyis: a teljes empátia-hiány.
Csak mostanában találtam meg annak a magyarázatát, hogy azokban a hetvenes, nyolcvanas, sőt: kilencvenes években, amikor mi tényleg sokkal, de sokkal rosszabbul éltünk, mind anyagilag (gazdaságilag), mind morálisan (politikailag) a magyarországi rokonainknál és ismerőseinknél, miért ismétlődött meg menetrendszerűen mindeniknél ugyanaz a jelenet: Amikor nagy nehezen útlevélhez jutottunk, és a román-magyar országhatáron végre túl jutva, velük találkozhattunk, ők szánakozva megkérdezték, hogy mi, egyáltalán hogyan bírjuk „ezt a szörnyűséget”, majd, amikor bele lendültünk volna a Ceausescu- diktatúra embertelen jellemzőinek az ecsetelésébe, az ötödik mondat után félbe szakítottak és ők kezdtek el nekünk panaszkodni és csak áradt és áradt belőlük a panasz az akkori aktuális magyar-valóságra, amitől mi éppen, hogy hasra nem estünk és mi minden egyes alkalommal úgy maradtunk tátott szájjal, és hápogtunk, vagy némán hallgatva az ők panaszait, próbáltuk fel fogni, hogy milyen bajuk is lehet? Holott, nekik akkor a kamrájuk és a hűtőjük teli volt, lakásuk, autójuk volt és szabadon jártak nyugatra, miközben nekünk az számított nagy szerencsének, ha Mo-ra, Kelet-németországba, Csehszlovákiába és esetleg Lengyelországba két évente elmehettünk! – Azért történhetett ez meg állandóan, mert a magyarság a Nyilashoz tartozik, illetve, azért, mert ezzel együtt, a Jézusi megváltás-tanoktól messze távol álló, sőt: azokkal homlokegyenest ellenkező korrupt európai kereszténységnek a vérfürdők árán való „elfogadtatása” óta, és még inkább Trianon óta, a magyar talán a világ legsértettebb nemzete! Arra, hogy ennek a nemzeti sértettségi és sérültségi nemzeti-tudatnak a kialakulásában a nagybátyát (Koppányt) felnégyeltető Vajknak, a későbbi István királynak, de még inkább az ő rendkívülien ambíciós anyjának mekkora és milyen szerepe volt, nem itt találom ildomosnak kitérni.
És persze, a tűz-karmás sértettséggel együtt él a túlzott tolerancia és a már – már naivitásnak és ostobának ható engedékenység és farkasvakság a saját lelki gyengeségeikkel szemben, és minden színpadias meghatódásuk ellenére, ugyanez a farkasvakság és érzéketlenség él bennünk, a mások sérüléseivel, sérülékenységével, illetve sérült állapotával szemben. Az ember csak ámul és bámul, ekkora önszereteten és önbizalmon alapuló gátlástalanságon és hiteltelenségen, és egyszerűen még csak szóhoz sem tud jutni, nem csak a tűz-karmások folytonos, vagy csak időnként feltörő, lehengerlően „szabad” megnyilvánulása miatt, hanem a saját reakció-képtelensége miatt is! El se hinnénk, hogy ezek a másokat olykor szemrebbenés nélkül lehengerlő személyek mennyire sérültek a belső, lelki és szellemi világukban, és tulajdonképpen azért csapnak akkora nagy felhajtást önmaguk körül, hogy ne kelljen érzékelniük az annál is nagyobb belső bizonytalanságukat, csonkaságukat, vagy a spirituális sivárságukat Hamvas Béla szavával élve: senkiségüket. – Ha nem tudnánk, hogy semmi másról nincs szó, mint a belső, spirituális sérültségüknek a reflexszerű, külső kompenzációjáról, folytonosan haragudnánk rájuk, így viszont vagy fel- fel lázadunk időnként ellene, vagy mindössze legyintve nevetünk „ezeken” a furcsaságaikon, mindaddig, amíg a bőrünkön, vagy a sorsunkban nem vagyunk kénytelenek érezni azok kényelmetlen és bosszantó, vagy az általuk éppenséggel tudatosan indukált sértő hatásait.

Ritkábban ugyan, de megfelelési kényszerek, vagy alárendeltségi komplexusok és személyi függőségek formájában, előfordul mindennek a szöges ellentéte is, a többnyire külső felhajtás nélküli, szerény és sokszor megható sértettség, az un. csendes neheztelés. Ezek az önérvényesítésre és önképviselésre, önrendelkezésére és igazság-kivívásra igazság-érvényesítésre képtelen, igazi sértett személyek: a népi szóhasználat által élhetetleneknek is nevezett félénkek, a feltűnően óvatos gyávák, a mimóza-lélek és a nebántsvirágok, a visszahúzódók, a légynek sem ártó, kezdeményezés-képtelenek, a csak nagyon rejtetten és nagyon titokban, a lelkük legmélyebb és legrejtettebb zugaiban stratégiázó gyáva Kutyák (Kos-karmások) és életükben csak egyszer fellázadni, felbődülni vágyó fogatlan Tigrisek (Oroszlán-karmások), a nyeríteni is képtelen, kehes próbamének, és meddő kancák, vagy a mindig kisemmizett, lajtos heréltek és szomorú bányalovak (A mások lelkiismeret furdalását a puszta létükkel is kiváltó, és akarva, vagy akaratlanul, de mindig a külső morálra játszó Nyilas-karmások.). De itt, és egyedül csak a tűzkarmánál, létezik egy harmadik kategória is, a magukról, illetve sértettségükről finoman megfeledkezni óhajtó, általában másokért, mások jó létéért és mások jogaiért és az második tüzes fajtának az elsők általi elnyomása elleni nemes harcokba lendülő lovagok és lovagnők, illetve az általában az elsők által elnyomott és jogfosztott és kifosztott és kizsákmányolt második fajták fájdalmain és nehéz helyzetén politikai akciókkal, vagy karitatív gyűjtésekkel és elosztásokkal segíteni akaró és tudó, általában különleges képességekkel rendelkező, tetterős nemesek. – De, sajnos, ők sem jelentik a sors (magváltás – kiegyenlítődés ) logika szempontjából az arany közép – megoldását, mivel, amint mondja Hamvas Béla: az ember csak azt teszi meg kívül, amit belül fél, vagy lusta elvégezni, és amint én is írtam a mondat elején, ez a sok nemesség is, csak arra jó, hogy a külső jó tettek ragyogása elfödje, az annál félelmetesebb belső gyengeségekkel és sértettségi állapottal való szembenézési gyávaságot. Hiszen másokért, mások jogaiért és jólétéért nem csak, hogy sokkal könnyebb harcolni és síkra szállni, mint a saját meggyőződésünkért, hanem jobban is áll. Nem azért harcolok az igaságért, mert meg vagyok győződve arról, annak érvényesülnie kell mindenképpen, hanem mások nevében és érdekében...
Az asztrológus nem egy ilyen esettel találkozik, amikor egy - egy ilyen nemes lélek azzal a kérdéssel és kéréssel fordul feléje, hogy mondaná meg, ennyi jótett után, miért megy az illetőnek egyre rosszabbul, miért nem jön ki utólag neki semmi, miért nehezedik számára az élet, miért romlanak el körülötte – sorsában – egyre gyakrabban a dolgok?
- Hát éppen azért, mert nem a saját személyes dolgát végzi, vagyis, amiért nem a saját, személyes életfeladatai felvállalása által gyarapodik szellemben és gazdagodik lélekben, hanem a mások sors-feladatának a könnyítésével szorgoskodva, ostoba igyekvésével el veszi még azoktól is a fejlődési lehetőséget, nem hogy a saját életfeladatai beváltása – beteljesítése által, esetleg ő is fejlődne és kiegyenlítődne ....

Történt, hogy a 2OO9 augusztus második felében, a nyári táborhelyünkön, ahol a volt feleségemmel még egy kicsit pihenni és, a sátoralvás és a fürdések segítségével, erősödni maradtunk a tábor vége után, és ahol nagyon reméltük már, hogy néhány napig legalább, nem jönnek újabb flekkensütő, sörözgető, borozgató, cigizgető, magukat és egymást, modern népi gépi zenével szórakoztató turisták – Ezek ott általában hétvégeken szoktak megjelenni. -, amikor megjelent a szigeten legalább két száz, minden féle – fajta sérült személy (Nem csak mozgássérült, hanem agysérült személyek is és mindkét nem és a gyermeki korosztály és a középnemzedék, valamint az idős korosztály képviseletében.), azzal, hogy a mai napon ott rendezik meg az évi horgászversenyüket. Azt, hogy mindenféle – fajta testi sérült személy példásan szervezetten és rendezetten (És ami még ennél is fontosabb: olyan, maximális környezet-tisztelően és környezet-védően, hogy a szemetüket és a sörös – vodkás palackjaikat – üvegjeiket folyamatosan a tavak partján hagyó, sőt: azokat gyakran még a tavakba is bedobáló, nem-sérültek magasan szégyellhetik magukat mellette!) horgászott a sátorhelyünk környékén, mindjárt észre vettük. Hiszen még az artikulálatlan hangkiadással kommunikáló agysérültek is horgásztak, ki önmagában, ki a kísérője (többnyire valamelyik szülőjükkel) segítségével. Régi, jó ismerősök is voltak közöttük (Egy kiváló újságíró, akinek nem rég amputálták a lábát, egy nálam fiatalabb, de a mi gyermekeinkkel egy idős gyermekekkel rendelkező, szintén nagycsaládos férfi, akit már a Keresztény Szó tudósítójaként jobb kar nélküli állapotban ismertem meg, és maga a halászverseny győztese is, akit éppen itt, a tavak mellett ismertünk meg néhány hete, mint szenvedélyes horgászt. De itt volt a lépcsőházi szomszédunk agysérülten született gyermeke is.), ezért egyáltalán nem maradtunk mi a körön kívül, sőt: a rendezvényi listára is felírták a neveinket. – Bíztattam is az intéző-lányokat, hogy lehet tőlünk példát venni mind a gyermekszám, mind a névadás tekintetében. – és, bár nem halásztak, a mi gyermekeink is, mint részvevők, kaptak a végén egy – egy olyan ügyesen elkészített kisméretű plüss-játékot, amivel azóta is együtt alszanak.
Szóval, ahhoz képest, hogy éppen csendre és nyugalomra vártunk, majd, ha a csend s a nyugalom a sokadalom miatt el is úszott még egy napra (Egy, az édesanyja által kísért, nagyon jóképű fiatalember pl. kizárólag magas frekvenciájú artikulálatlan hangok kibocsátásával fejezte ki végig az érzéseit és óhajait.), akkor legalább a hirtelen és váratlan jött, sok sérülttel, de főként a mentális sérültekkel való – Máskülönben egyáltalán nem kellemetlen! – kényszer-együttlétünk kauzális okait próbáltam megfejteni. Nagyon sokszínű élményben volt részünk ugyanis ez alatt a pár óra alatt, olyannyira, hogy nem csak délután, amikor elbúcsúztak és nem csak este és éjszaka, de még másnap is erősen foglalkoztatott a téma. Egészen pontosan, azt igyekeztem megfejteni, hogy a tükröződés és a rezonancia törvénye szellemében is, mi volt az isteni üzenet számunkra ebben a zajosnak zajos, de végül is ártatlan és még egyszer el kell mondanom: a természeti környezetre nézve példásan ártalmatlan és természet-kímélő, néhány órás „társaságunknak”?
Miután a sérült versenyzők által itt felejtett rengeteg kishalnak, azt a részét, amit nem adtunk táplálékul a vendéglőt őrző kutyáknak, másnap megsütöttük és megettük, ledőltem a konyhánkból napozónak kihozott régi perzsaszőnyegünkre napozni, még mindig a felejthetetlen együttlét spirituális üzenetén merengve. Az, hogy születésemtől fogva, szellemi sérültkén érkeztem a világra és a román iskolának köszönhetően anyanyelvi ismeretek nélküli flótásként sokáig lelki sérült is voltam, teljesen világos volt számomra, hiszen erről szól az egész beavatási regényem. Sőt: nekem is van egy kis testi sérülésem, amit még az asztrológusi pályám kora-hajnalán szereztem egy karate-edzésen, ahol úgy eltörött a jobb kezem kicsi úja, hogy a doktorok két műtéttel sem tudták az egymásra szaladt csontokat egymással szembe helyezni és ezért azok félig egymásra csúszva forrottak össze a hajlatban, amitől nem tudom ezt az újamat behajlítani. A harmadik műtétet már nem vállaltam, mondván, hogy ettől én még jól tudok minden félét csinálni, egyáltalán nem zavar semmiben. Picit vékonyabb mint a másik, de mivel az összegyógyulása után megedzettem, sokkal erősebb is. Ez viszont, az akkori szellemi körülmények között, amikor eltört a Merkúr-ujjam logikus volt, mivel én a racionálisabb csíki és Székelyudvarhelyi magyaroknak kezdtem un. metafizikai előadásokat tartani magyar nyelven az Elta keretein belül, tehát az első spirituális oktatóim „metafizikainak” nevezett, de valójában csak misztikus nézeteik szerint, és ez kibékíthetetlen konfliktusba került bennem a Hamvasi művekből elsajátított, és a mérnöki végzettségem által igényelt racionalitással. Vagyis, logikus, hogy akkor a Merkúr- újamnak nyomósan meg kellett sérülnie, mivel mind a lelkemben, mind a szellememben erős konfliktusok dúltak a számomra már akkor világosan áltatónak és ámítónak minősült, Eltás misztikus tanoknak a hirdetési kényszere és a racionális meggyőződésem, mérnöki tudásomra alapuló, végső-igazságkutató alapállásom között.
Ezzel a kisújnyi sérültségemmel tehát, nem lehetett kielégítő magyarázatot találni a sorsüzenet megfejtéséhez. Azzal viszont igen, ami 11 éve komolyabban is kezdett gyötörni: A Medárda születése után annyira begörcsölt a jobb oldali hosszú hátizmom, amely valahonnan a lapocka alól (Vagy fentebből?) indul, és ha jól sejtem, lenyúlik a fenékizmokig, sőt: talán a combizmokig, hogy már akkor a felcser barátaim rendszeres masszírozására szorultam. Akkoriban annyit megfejtettem, hogy ez az inkább jobb oldali hátizom-kilazulási képtelenségem, az Oroszlán ASCENDENSEM ALATTT álló, Skorpió-Nap és Merkúr és Lilit, és Mars és Hold által is támadott Plútóm által jelzett, felnőtti tüzes személyiségem és a nem éppen könnyen megfejthető Isteni igazsággal való, szellemi és lelki konfliktusaim, a földi ésszel nehezen feldolgozható külső és belső – háborúzásaim miatt van. Mert, amikor több év múlva is, még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Emőke, a rengeteg pozitív bizonyíték (egészséges gyermekeink, könnyű megszülése, stb.) ellenére is, mindig csak a jövője miatt aggódik és afelől bizonytalankodik és kételkedik, és emiatt ő majd mindig rossz kedélyű, és ezzel, a rossz kedélye által jelzett sorsellenes agresszivitásából eredő, önkéntelen negatív anyai finom-energiaáramoltatásával folytonosan megbetegíti a gyermekeket is, sőt: még az ő szellemi fejlődése érdekében általam beszereltetett interneten is, inkább csak csettel és idegen férfiakkal fél-szerelmes levelezésekbe bocsátkozva, ellenem komplottál, bizony sokszor össze zavarodtam az Oroszláni – Nap-tudatomban (Ascendens) és hátulról támadva érezvén magamat, képtelen voltam ezt a bal agyfélteke által irányított Oroszláni izmomat kilazítani, olyannyira, hogy az idén már profi masszírozó segítségét kellett kérnem. Csak ennek a hatásaképpen, majd furcsa módon, a magyarországi (Pécsig nyúló) autózásaim hatására engedett ki ez az izom, de a szüntelen kifelé való figyelmet követelő tábor-tartás miatti felelősségérzet hatására újból begörcsölt, és éppen ennek a kilazításban szorgoskodtam - reménykedtem, amikor megjelent körülöttünk a sok sérült.
És így, a szigetre napozónak hozott, kopott konyhai perzsaszőnyeg sima (alsó) részén, a hátamon fekve, és a magától kilazulni képtelen hátizmom középrészét (Rák zóna!) a szőnyegen átütő apró föld-domborulatokhoz és fűcsomókhoz nyomogatva, ébredtem rá arra, hogy ez az izom, már évek óta, a kezdeti bénulási határon innen működik. Hogy tehát, nagyon kevés választ el évek óta attól, hogy magam is ténylegesen sérültté váljak, hiszen, ha az ön figyelő, ön-értelmező spirituális éberségem hosszabban lankadna, és ez a fontos Oroszláni izmom egyszer csak elindulna a végleges begörcsölés útján, soha nem tudnám kiszedni abból! Lám, az újságíró ismerősöm is, aki korábban még teniszezett is, annak érdekében, hogy a két évtizede jelentkező érszűkületét vissza fejlessze, mindössze elvakart két apró sebet a lábszárán és máris gangréna lett belőle, amit az orvosok nem tudtak kikezelni, és végül, az egyetlen megoldás a lábának a lábszárától történő amputációja maradt! (Utólagos bejegyzés: egy fél évre a találkozásunk után, amikor én még arra koncentráltam, hogy sértettségemben ne gyűlöljem annyira meg az életem legfőbb megvalósítását, a négy gyermekes családunkat minden gyakorlati ok nélkül, csupán a várható szerelmi élmények reményében szétbontó volt-feleségemet, hogy attól elrákosodjak, vettem a hírét annak, hogy ez a diktatúrában sikeresnek számító, sőt: általam akkoriban irigylésre méltónak talált, luxus- életet folytató, újságíró meghalt.) - Hát persze, hogy még mindig sérült vagyok én is, hiszen sors-sértettnek érzem magam még mindig: éppen a múlt héten írtam egy levelet a helyi lap azon rovat-szerkesztőjének, amelyik megjelentetett a regényemről egy írást, hogy igen is, sértettnek érzem magam, amiért a 16 éves alkotói munkám után, csak arra értékelte az egészet, hogy megtudható lesz-e valamikor belőle, hogy igazi nevük szerint kik voltak azok a szekus besúgók és ügynökök, akikről a regény XI fejezetben írtam? Hogy igen is: sértettnek érzem magam amiért, nem csak hogy semmi lényegest nem írt és közölt a regényemről, azon a néhány soron kívül, amit egy általam korábban írt könyvtájékoztatóból (szinopszis) kimásolt, hanem még a regény tulajdonképpeni mondanivalójának, azt a pár sorsos ismertetését is elhanyagolhatónak vélte átvenni, amit beékeltem a besúgókra és ügynökökre feltett kérdésére adott válaszomba...
.... – ... És akkor, ettől a felismeréstől, hogy én is sértettnek neveztem magam, az Oroszláni testrészemnek a földkupacok segítségével való masszírozgatása – nyomogatása közben, bevillant a MEGVILÁGOSODÁS, A KULCS, A SZELLEMI ÉRTELEM: ugyanaz folyik és az történik tehát velem ezen tűz-karma a szinten is, mint amit megírtam a Levegő-karmáról szóló értekezésemben, amit ugyancsak a korábbi hét valamelyik napján fejeztem be. ADDIG KAPOM A KÖRNYEZETEMTŐL A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEKET, ADDIG SÉRTEGETNEK TEHÁT, végső soron többnyire teljesen akaratlanul és önkéntelenül – tudatlanul - is az emberek, amíg - Ha ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul is -, de én is sértettnek érzem és gondolom, vagy képzelem magam!
Itt is, ez esetben is, ugyanarról a rendeltetés szerinti karmikus jelenségről és misztikusnak képzelt - Holott az egyetemes törvények szempontjából teljesen logikus. – sorsmechanizmusról van szó, mint amit leírtam a Levegő-karma esetében: A külsőnek tűnő, un. objektív valóság csak és csakis addig sérteget - De egyre elképesztőbb ütemben és súlyosságban! -, amíg teljesen rá nem ébredek arra, hogy nekem, akárcsak az egész emberiségnek, az, az egyik legfőbb életfeladatom, hogy az önreflexiómban (a magamról való gondolkozásomban, képzeletemben és érzetemben) a sértett állapot képzeteit és érzeteit feloldjam és megszüntessem! A tűz jegyek kapcsán, de különösen az Oroszlán kapcsán, sőt: még a Vízöntő által megtestesített szellemiség kapcsán is, több alkalommal leírtam, hogy az életünk egyik spirituális célja, az univerzális öntudatnak a felépítése és kialakítása, és, hogy ezt lehetetlen csonka, illetve éretlen és érleletlen, vagy durva (túl exponált és mesterségesen fel fújt, tehát lehengerlő, magától elragadtatott, agresszív, vagy éppenséggel visszahúzódó, tehát csonkán félénk) individuális öntudatra építeni. Hát most ki kell egészítenem, illetve el kell a tézist azzal mélyítenem, hogy sérült individuális tudatra, sérült öntudatra meg amúgy sem lehet univerzális léttudatot építeni! A cél tehát, a személyi tudatnak az összes lehetséges sértettségektől (karmikus sértettségektől és az élet során szerzettektől – kapottaktól) való megszabadítása, megtisztítása.

Sokszor van úgy az ember, hogy azt képzeli: ért és tud valamit, miközben valójában nem tudja és nem érti. Így voltam én azzal, az Egyiptomi Halottak könyvéből származó allegóriával, ami szerint, a megvilágosodott halott emberek lelke, bizonyos túlvilági próbatételek és vizsgálatok (megmérettetések) után, egyszer csak ott találja magát Hórusz főisten előtt, ahol kiveszik az ők lélek-szívét és egy olyan mérleg egyik serpenyőjébe teszik, amelynek a másik serpenyőjében egy tollpihe áll. Amennyiben a szív lenyomja a tollpihét, az illető lélek nem juthat be a mennyországba. Tudni illik, úgy képzeltem, hogy én már tudom, hogy mi lehet az, ami a lélek - szívet súlyosabbá teheti a tollpihénél, de éppen ezért, még nem is tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egyelőre ilyen megmérettetés elé tétessék az én lelkem, nem gondolyam elég mélyen bele ebbe a spirituális allegóriába. Úgy képzeltem, hogy ez a lélek-szív könnyülés csak akkor következhet be, amikor az életfeladataimat elvégeztem becsülettel, és már Rékát is, aki most még három és fél éves, ha nem is a felnőtté válás utolsó lépcsőjéig: 21 éves koráig, de minimum az érettségi előtti időszakáik elvezettem. Csak most értettem meg azt, hogy éppenséggel nevelhetnék még Réka után három gyermeket is, a szívem úgy is nehéz maradna, amennyiben nem sikerül minél hamarabb megszabadulnom mind a velem született sértettségtől, mind attól a rengeteg sértettségi-érzettől és képzettől, ami éppen a Tűz-karmámnak (Hamis öntudati determinációmnak) köszönhetően engem ért attól a naptól kezdve, amikor egyszerűen nem értettem, hogy Cornelia tanító néni, miért engem büntet, amikor ártatlannak tudtam magam, és miért azoknak a román osztálytársaimnak ad igazat, akikkel verekedni kezdtem, miután az iskola folyosóján, - Ahova ki voltunk csapva két, számomra érthetetlen nyelven megtartott óra között szünetelni -, kiverték a kezemből az anyám által pakolt zsíros kenyeret.
Abban a pillanatban, ahogy ezt ott, a földre terített kopott perzsaszőnyegen megértettem, eszembe jutott, hogy három évvel korábban, abban a szűk körű nyári táborban, amit a volt feleségem édesapjának a Hargita lábánál fekvő vityillója udvarán tartottunk, Dénes Mária és Dénes Albert barátaink, előadást tartottak az agy és a gondolkozás kifejlődéséről, valamint az emberi gondolkozás jellege és az emberi agy fiziológiai felépítésének az összefüggéséről. Akkor, előadás után, azt találtam mondani, a jelenlevőknek, hogy én szeretném megtalálni az agyamban azt a zónát, amelyből azok a hibás impulzusok érkeznek a gerinc menti, hosszú hátizmomhoz, amitől az képtelen az ellazulásra és a pihenésre, illetve amitől ez az állandósult hibás kontrakció miatt, már a jobb oldali gerinccsigolyáim is, bizonyára el kezdték egymást szorongatni, ami tudvalevőleg a kezdete a gerincsérvnek. Akkor úgy gondoltam tehát, hogy amennyiben meg találnám azt, hogy a személyi tudatom hatására, az agyvelőmnek melyik „tájékáról” érkeznek a folyamatos görcsöt parancsoló hibás impulzusok a hátizmomba, arra rá meditálnék és azzal ki tudnám szedni az esetleg már el is kezdődött hátgerinc-sérülési betegségből magamat. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk akkor arról, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogy melyek lehetnek azok a téves Oroszláni reflexek, illetve a személyi mentalitásbeli és tudattalan képzeletbeli – létlátomásbeli - hibák, amelyek a gerinc menti Oroszlán – izmomat nem engedik kilazulni. Az igazi választ viszont akkor nem kaphattuk meg, hiszen az sem jutott még akkor eszünkbe, hogy az, az ős-ok, amely az Abszolútumt teremtésre kényszeríti, éppen az abszolútumnak a Lilith által előidézett abszolút-sérült állapota, amit, az abszolút tudat, az anyagnak az információ-tükrözési és információ-tárolási képessége miatt lehetségessé váló, megváltás segítségével (A szétfaricskálódott abszolút elemeknek az egymásközti kiegyenlítése segítségével), kísérel meg folytonosan megszüntetni.

Következésképpen, amint sikerülne nekem is legalább bizonyos mértékben feloldani, meghaladni és esetleg meg is szüntetni a rejtett tűz-karmámnak megfelelő, és a mély-tudattalanom legmélyebb rétegeibe bevésődött sértettségi, bántotti képzeteket, akkor, a baloldali hátizmom is újból képessé válna a kilazulásra. Sőt: esetleg a több mint két évtizedes párkapcsolati sérültségeim alatt tönkre ment, vagy esetleg már hiányzó izomszövetek is regenerálódhatnak.
– Hát ez még a jövő zenéje, mondtam magamnak a tűz-karmás megvilágosodás perceiben.

Egyelőre viszont, a legnagyobb aktuális életfeladatom, a családom ellátásának a biztosítása és a gyermekek gondozása – nevelése mellett, hátizmom működésétől függetlenül is, a mélytudattalan képzeleti világomban megbúvó önérzeti sérüléseket, a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori és felnőttkori öntudati sértettségi képzeteimet kell nagyon – nagyon mély és nagyon intenzív meditációk segítségével, valamint a hétköznapi viselkedési minták figyelése és tudatos kijavítása segítségével feloszlatni. Akkoriban én, az életem egyik legboldogabb és szellemileg legbiztonságosabbnak tűnő napjait éltem, és álmomban sem sejtettem, hogy az irányomban nagy szerelmet mutató (Megjátszó?) feleségem már a család szétrombolásának a tervét forgatja a fejében.
Amint mindezt így, aznap és másnap erről az újabb felfedezésemről a naplómban írva és mind a részleteket, mind a lényegi jelentéseket tovább gondolva és az elgondoltak alapján a meditációimat gazdagítva, és persze, a feleségemmel és Dénes Alberttel is, akivel akkoriban gyakrabban találkoztunk, a témáról elbeszélgetve, tudatosítottam magamban, mindjárt harmadnap és negyednap, azt kellett észlelnem, hogy a környező világom már nem is akar többé sértegetni, illetve, hogy olyan helyzetekben, amelyekben korábban a különféle emberek egyértelműen „a keményet” játszották velem szemben, teljes jóakarattal és előlegezett bizalommal fordulnak felém és egyértelműen a kreatív együttműködési, illetve a segítési szándékukat jelzik. – Éppen úgy, mint amikor az Elta első misztikus leckéinek a hatására, mind csak az általuk istenített misztikus és mágikus egyetemes szeretet-erejével „töltekezve” jártam és keltem a világban ... – Bizony, bizony, rég észevettem azt is, hogy ami után, egy - egy ilyen komoly karmikus problémámat sikerül magamban – előbb az eszemmel: a rációmmal, majd az öntudatomban is - átvilágítanom, a nem szorosan a sorsomhoz tartozó külvilág sokkal hamarabb reagálja azt le pozitív módom, mint például a szervezetem, amely éveken át építgette magába az illető karmára jellemző negatív mentalitásoknak megfelelő betegségeket.

Az ember azt képzelné, hogy az un. objektív külvilág, amely a számunkra ugyancsak befolyásolhatatlannak látszó, un. objektív sors-mechanizmusai szerint járja az útját, sokkal később reagál a mi belső változásainkra, mint a saját szervezetünk. Holott ez egyáltalán nem így van. Szinkronban történik az Egész! A külvilágnak sokkal könnyebb pozitívan, vagy amikor éppen a polaritás törvénye érvényesül sorselemeink között a leginkább: negatívan lereagálni egy – egy jelentős belső tudati és képzeleti változásunkat, mint a sok éven keresztül rongálódó sejtjeinknek teljesen kicserélődni. Valószínű, hogy a külvilágnak ezt a látható gyors reakcióját észlelvén, született meg az a misztikus közhely, miszerint amennyiben te egyetlen határozott (Később nem visszavonandó, vagy visszavonható!) lépést teszel az Úristen felé, az tízet tesz meg az te irányodban. A baj csak az, hogy spirituális tudatlanságunkban és hibás tájékozottságunkban, illetve: karmikus befolyásoltságunkban, ezeket a pozitív Isteni lépéseket mi az esetek ötven százalékában negatívaknak érzékeljük. Persze, hogy én is negatív Sorsfordulatnak érzékeltem három héttel később a titokban végzett önmegvalósítási (Szahadzsa) Joga gyakorlatoktól elragadtatott, majd megszállottá vált feleségem hirtelen történő család-bontását, holott ez által, az épen erősödő félben levő egészségem menekült meg a felettem való, rejtett uralkodási vágyát és misztikus csalási vágyát fel oldani képtelen feleségem által fenntartott folytonos finom-energia blokációtól. A tizenegy éve tartott spirituális hátba-támadástól.
És persze, ezen a megfigyelésen alapulnak az un. agykontroll-sikerek is. Természetes ugyanis, hogy az agykontroll technikák segítségével történő, konstruktív irányú képzelet – és gondolat átrendezésnek azonnal meg jön a pozitív visszahatása, még akkor is, ha ezek az átrendezések nagyon felszínesek, és a legtöbb alkalommal még csak meg sem érintik az illető személyek valós (gyakorlati) élet- és sorsfeladatainak a megismerését és mély-tudatosítását. De, mivel a civilizált emberiség legnagyobb része tűz- és levegő-karmával rendelkezik (Fény és személyiség-ellenes, illetve maszkulinitás - ellenes anyai ági örökletes programmal rendelkezik.) első sorban, az agykontrollozásnak sikerül ezt a külső ellenségképzetekre alapuló, férfiasan racionálisnak tűnő, tudományos gondolkozást és képzelődést valamelyest felpuhítania, és a probléma megoldások gondolatkörét, vagyis az illető személyek spirituális figyelmét, az ellenségeskedés és az ellenég-képzetek köréből a spirituális megoldások irányába terelnie. Persze, a látható külső sikerek ellenére, ezzel lényegében még egyáltalán nem oldódik meg és nem oldódik fel egyetlen sorsmotívum sem. – Sőt: van amikor a sors még jobban összebonyolódik, hiszen természetes az is, hogy az agykontroll hallgatók a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett karmikus késztetéseik szerint alkotják meg a boldogság- és a boldogulási képzeteiket, és azokat akarván materializálni – megvalósítani - az agykontroll-technikák segítségével, azonmód neki is fognak „megnyerni az életüket” eme tudományos mágiázás megváltónak látszó módszereivel. Holott mi nagyon jól tudjuk Hamvas Béla nyomán és a saját asztrológusi gyakorlatunkból, na meg családapai tapasztalatainkból is, hogy: „A nehézségeken nem az Isten könnyít, hanem az ördög.” (Szegény volt-feleségem is, úgy képzelte, hogy az ő lelkét hosszú éveken át gyötrő családon kívüli szexuális-szerelmi élmény-szerzési vágyaitól majd a mennyeien kellemes érzéseket kiváltó joga gyakorlatok segítségével fog meg szabadulni, az önuralmat és áldozatot követelő, és bizony, egyáltalán nem kellemes, spirituális vezeklések: keresztényi auratisztítás helyett. – Hiszen az ismertető honlapjukon is az áll, hogy ezek a kellemes érzéseket keltő gyakorlatok feleslegessé teszik a vezeklést és más keresztény öntisztítási gyakorlatot.) Minimális agykontrollozó személynek jut eszébe azt programozni pl., hogy kapjon elég lelkierőt ahhoz, hogy a családalapítás életfeladatát, amely helyett tíz vagy tizenöt éven át személyidegen sikereket vadászott (Sok pénzt hozó mesterség, vagy diploma, karrier, fitt-állapot, különlakás, álomautó, és ezekhez illő szerelmi társat is, persze.), végre teljes mell- és váll- szélességgel felvállalja. Hát nem! - Egészen biztos, hogy ahelyett újabb és újabb külső sikerek elérését programozza az agykontrolosok nagy többsége.
Holott, ugyancsak az asztrológusi tapasztalat szerint, a tűz karma (Általában Oroszlán és Nyilas témák)- és levegő (Általában Ikrek és Vízöntő) karma mellett - legalább is magyar nyelvterületen - , a leggyakoribb a Vízkarma, és azon belül, is a leginkább az un. Rák-karma. Vagyis, a magzat-ellenes és gyermek- és családellenes anyai ági karmikus program a leggyakoribb a magyar nyelven gondolkozó személyek körében. És ez valahol logikus is, hiszen a magyarság a legrohamosabban és a legtragikusabban fogyó nemzet az un. nyugati kultúrkör hagyományos értelemben vett (Mivel az észak-amerikai pl. nem az) nemzetei között. És az is logikus, hogy miért: ugyancsak ezen a kultúrzónán belül, nem létezik a magyarnál sértettebb nemzet. Hát nem csak Trianon miatt!
Már a jóval Trianonhoz kötődő, abszurdnál abszurdabb (A tragédia határát meghaladó) események előtt alkotott himnuszában is, a magyar ember protekcióért esedezik Istenhez, hogy nyújtson föléje védő kart, ha ő küzd a (külső) ellenséggel! És azt mondja ebben a himnikus képzeletében a magyar ember saját magának, hogy megszolgálta már a múltat és a jövendőt, ami kész metafizikai nonszensz. (Szamárság!) Vagyis, ez a jellegzetesen ellenséges magyar „sors-képzet” teljesen, de teljesen ellentmond a személyes tapasztalás és egyéni külső és belső munkálkodás útján történő egyéni megváltódási képességek megszerzési szükségességének.
Nehogy azt képzeld kedves olvasóm, hogy ez vicc, vagy vagánykodó, un. poszt modern szociál-liberalista nemzetellenes ironizálgatás! Egyáltalán nem az, mert még azok a jobb oldali magyarok is, ha a szövegnek megfelelő szomorúsággal is, vagy éppenséggel dacosan eléneklik szilveszterenként, vagy március 15-i ünnepélyes hangulatban ezt a himnuszt, teljesen ártatlanul, de végeredményben keményen fenntartják és a szó szoros értelmében be idézik az életükben ama balsorsnak a képzetét, amely őket űzi nem csak képzeletben, és amelyről oly meghatódott átéléssel énekelnek. És még csak az sem az igazi baj, hogy már csak ezzel a himnusz-énekléssel is folyamatosan beidézett balsorssal telt életben, a szociális segélyekből élő magyar cigányokon kívül, csak a vallásos örülteknek és a misztikus zavarodottaknak támad kedve, a „maximális magyar standardot képező” két utódnál többet gondozni és nevelni. Hagyjuk a steril értelmiségieknek a szociológiát, mert, akárcsak a pszichológia, az sem oldott meg eddig még semmi lényegeset. A baj az, hogy a sértettségi (Tűz) karma által vezérelt lélek, képtelen az igazi odaadásra, az osztódásra. Pontosabban: a baj az, hogy a sértettségi karma által vezérelt lélek, egy olyan parányi szellemi szikrából táplálkozik, az abszolútumnak egy olyan infinitezimálisan kis szilánkjából, amely éppen csak, hogy pislákol, és eleve nem érti Jézus azon aforizmáját, ami szerint, „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van, annak adatik.” Nem érti, azt, amit a külvárosi sportklub edzők is értenek, miszerint minél többet adsz magadból, annál többet kapsz vissza helyette.
Gyermekkorában hittanra nem járó, akkoriban éppen érettségiző, tűz karmás barátom kérdezte tizenhét évvel ezelőtt, hogy nincs-e baj a Jézusi mondat logikájával? Elmagyaráztam, hogy miért nincs. Látszatra – az eszével! – megértette. A jelenben évek óta együtt él a gyönyörű élettársával. – De még mindig gyermek nélkül...

Nem is tudom, hogy egyáltalán láttam-e már tűz-karmás személyi horoszkópot, jellegzetesen vízkarma – tehát áldozati karma – nélkül? Ezeknek az embereknek a nagy része, csak végső kétségbeesésükben képesek az áldozatra. Esetleg hamis áldozatokat hoznak folytonosan
. (Pl. agyon dolgozza magát a divatos, de mélyen természetellenes életvitelének, vagy éppen az egyéni rögeszméinek a feláldozása helyett.) A legtöbb tűz-karmás (magyar!) nő például meggyőződéses szingli-hívő, még ha nem is vallja ezt be nyíltan, és akkor is, ha egy vagy maximum két gyermeke van. Sőt: a feleségem, első „ártatlan” viccei a szingliség humoros megengedéséről szóltak, miután el hagyott minket. Amennyiben az illető hölgy egy, ne adj Isten: két gyermekes anya, akkor majdnem száz százalékos, hogy azt, vagy azokat egyedül neveli („természetesen”!), mivelhogy rég elvált, és abból az egyetlen házasságból is, úgy megtanulta a férfi-leckét (Annyira meggyűlölte a benne levő sérült férfinak engedelmeskedni nem akaró külső férfit: a férjét.), hogy egy életre elege lett belőle. - Nehogy azt képzelje valaki, hogy ezeket a sorokat, erkölcscsőszi magasságból, cinikusan írom. A múlt nyáron, amikor a jelenségre felfigyeltem, egyfolytában majdnem kizárólagosan csak harmincöt - negyven év körüli, egy gyermekes, Oroszlán karmával rendelkező nők számára készítettem horoszkópot, és a sors áldásának tekintem, hogy két, a húszas éveiben járó hölgy számára is feltárhattam a személyi sors-programokat, mert azoknak azóta már kisbabája van. Lényegében viszont, okom sem lenne, még az iróniára sem, mert azok a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó Tűz-karmás hölgyek, akik hozzám fordulnak segítségért, a legnyíltabb jóhiszeműséggel és őszinte feltárulkozással mesélik el, egy – egy számukra kétségbe ejtőnek bizonyult látogatásukat olyan volt barátnőiknél, vagy osztálytársuknál, akiknek éppen gyermeke született. Segítségemben reménykedő, őszinte jóhiszeműséggel mesélik el azokat a számukra „megrázó” élményt nyújtó pillanatokat, amikor szemtől szembe találkoznak azzal a lehetőséggel, hogy potenciális anyaként, mihelyt a női sorsuknak ez a része beteljesedik, többé már nem róluk fog szólni a fáma, nem ők lesznek a család, vagy a barátok figyelmének a központjában, hanem a gyermekük! Azt, hogy nem ők lesznek fontossági sorrendben az elsők, nem hogy a szerelmük - férjük, vagy mások, de még a maguk számára sem és ezt tragédiaként élik meg! Ők mondják – írják le őszintén, hogy ez a gondolat (A gyermek számára átadni az ismerősök érdekelődési fókusz pontját az élet-színpadon.) számukra egyenesen és egyszerűen iszonyatos. És felfoghatatlan és elfogadhatatlan. – Nem túlzok! Bárkinek meg tudom mutatni név nélkül ezeket a leveleket.
Ami óta csak tudom magam, az én anyám is fennen hirdette azoknak az ismerősöknek, akik bíztatták, hogy szerezzen nekem egy apát, hogy neki aztán elege volt a férfiből egy egész életre. Aztán férjhez ment egy Oroszlán jegyű, erősen sánta emberhez, aki titokban Adolf Hitlernek és a német faj felsőbbrendűségének volt a híve. Kemény, mindig főnöki beosztásban dolgozó, nagy eszű férfi ember volt a mostoha apám, akinek nem tudom, hogy megköszönhetem-e azt, hogy nem hagyta az anyám kényeztető nevelését érvényesülni, mondván, hogy nem lesz jó a fiú gyermeknek ha nyápiccá nevelik, de ugyankkor a puszta létével is, rettegésben tartotta a lelkemet, mindaddig, amíg huszonnégy éves koromban, kétségbeesésemben úgy állon nem ütöttem, hogy neki hanyatlott a konyhaszekrénynek. Amikor végre megértette, hogy lejárt az ideje, mert többé nem terrorizálhat egyikünket sem a fizikai fölényével, meglepően lecsendesedett. Én meg kimentem az akkor még le nem bontott házunk belső udvarára néző fa-tornáncra és attól, hogy a hirtelen előállt szükséghelyzetben az anyám által belém nevelt gyávaságomat le győzve, éppen az ő testi épsége megvédése érdekében harcolnom kellett, a korláton át hajolva, húsz pecig hánytam (rókáztam). De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem csak én, de ez, az erős akaratú férfi sem volt képes az anyámat rávenni arra, hogy a fogamzásgátlási trükkjeit tegye félre és foganjon és szüljön az életbe legalább még egy gyermeket. Így maradtam egyke.
Ritkán, de mindennek az szöges ellentéte is létre jöhet, amikor a tűzkarma, erős vízkarmával, de különösen Halak jellegű karmával párosulva, a teljes önfeladást, a folytonos és személytelen áldozati állapotot, a mazochista mártírkodást eredményezi, amely késztetés a nők esetében azzal is járhat, hogy egymás után szülik ugyan a gyermekeket, de mindenféle elvárást (magatartást) és igényességet nélkülözve a nevelés minőségét illetően. Sőt: néha a gondozást illetően is! Ilyenkor kész blaszfémia gyermekáldásról beszélni, mivel a magukat egyenesen a gyermekek szolgájának (Olyannal is találkoztam, hogy: barátjának...) tekintő érzelgős szülőket már kora kamaszkorúkban, éppen hogy le nem köpő gyermekek, valóságos pszichológiai terrornak és tortúrának vetik alá az áldozati állapotban mártirkodva kéjelgő szülőket. Sőt, még az is előfordul, hogy testi tettlegességig elmenően, megadják a „szegény áldozatkész szülőknek”, amit egy ilyen ostoba és felelőtlen nevelés után, az isteni igazság szerint (A fejlődés és az abszolútum törvénye szerint), végül is megérdemelnek... Ezeknek a személyeknek, az egoisták ellentéteként, semmiféle érzékük nincs a határokhoz, az arányokhoz, vagyis a tényleges felelősséghez és a szellemi hierarchiához. Ezek jó embernek képzelik magukat, amiért hagyják, hogy, nem csak a minőségtelenül szaporodó gyermekeik, de mindenki, aki csak teheti, őket kisemmizze, kizsákmányolja és folyamatosan megalázza. Az Isteni igazság, a fejlődés, a Polaritás és a Kiegyenlítődés egyetemes törvényei alapján viszont, egyik véglet sem jobb, vagy értékesebb a másiknál. És ennek a bizonyítéka az, hogy mindkét fajta mentalitás, ugyanazokat a betegségeket eredményezi. (A fentebb említett Oroszláni betegségek mellett, amelyekhez még az arcüreggyulladási is társul, a vérnyomás és a vérképlet elváltozásainak a gondjait, valamint a szokásos migréntől, az elviselhetetlen fejfájást, a fejsérüléseket és a gyakori hűléseket a Kos-karma esetében, valamint a szemgyengüléstől, a hályogosodáson át a máj- csípő és combproblémákat a Nyilas karma esetében.)


És az is még hagyján, hogy nem a víz, vagy a kimondottan Rák elemekkel keveredő tűz karmások számára találták fel azt a székely mondást, miszerint „egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, három gyerek az már kezd gyermek lenni.” mivel, náluk a persze, számukra „megfelelő” partner (élettárs, férj, feleség) megtalálásának, bocsánat: az ő általuk történő kiválasztásának a kérdése, vagyis az eleve kudarcra ítélt partneri és házassági viszonyok „problémája” ennél sokkal, de sokkal fontosabb. (Ezért, manapság a tűz-karmás nők általában el sem érkeznek az egy-e – avagy kettő gyermek kérdéséig.) Horoszkóp rendelőként nekik teljesen logikus, hogy ők 35 – 38 évesen is, még mindig a „nekik megfelelő” partnert keresik, és csupán a körmükre égő gyertya és a fogyó idő miatti kétségbeesésükben léptek túl azon a tüzes gőgjükön, hogy az asztrológuson keresztül a sorstól megkérdezzék azt, hogy már mikor szándékszik belépni az életükben az, az ők „tiszta” lelki hívásának valamiért makacsul ellenálló, számukra rendelt nő, vagy férfi.... – Miután persze, nem bizonyult eléggé „tisztának” a korábbi három – négy – tíz, vagy tizenöt szerető, férj, vagy élettárs. -, és buta értetlenkedésnek és kekeckedésnek veszik, azt, amikor megkísérlem elmagyarázni, hogy olyan „tiszta”, vagyis általuk kezelhető, de őket mindenáron boldoggá tenni akaró férfi, vagy nő, aki az ők karmikus partner- alárendelői késztetéseiket tűrné, nem létezik a valóságban, mert nincs is ahogy létezzen.
Kezdve attól, hogy mindenkinek van Lilithje és Sárkányfarka és negatív fényszöge a horoszkópban, és végezve azzal, hogy nem csak az ők („megfelelően”!) ideális partnerre vonatkozó képzeteik természetellenesek, hanem éppenséggel még a más fő-karmával rendelkező személyek képzetei sem. Vagyis: még azoknak a személyeknek is, az ide vonatkozó elképzelései is irreálisak, akik nem is, az elsősorban a saját személyiségi problémáiknak a rendezési rendeltetés-programjával születtek a világra mint ők.
Ami előtt az önhitt tűz-karmások az asztrológushoz kerülnek, ki kell még derüljön számukra, illetve el kell még fogadják a tényt, hogy nem mindenben tudnak győzni. – A házasságban sem... Ez rendszerint óriásira felfújt személyiségüknek, illetve a tüzes szülők nagy mellényű személyiségének megfelelő csindarattával megrendezett (esküvő...) házasság kötés utáni második, vagy harmadik évben zátonyra futó együttlétet követő sorozatos kudarcok után történik meg, amelyekben persze, mindig a másik fél volt a hibás rendszerint, illetve, a kívülről és felülről jött a kibírhatatlan nehézség és persze, a részükről teljesen ártatlanul rájuk szakadó, objektív erő: a misztikus nagy házasságon kívüli szerelem. Egyszerűen ki van zárva az manapság, amikor ezer válási ürügy és hamis ok minden ügyvédi iroda padlóján megtalálható, hogy személyi önismeret, illetve a horoszkóp által feltárt karmikus meghatározódás és sorsprogram-ismeret nélkül, a tűz karmás személyek alkalmasak legyenek egy – egy hosszú távú viszonyra. Arról nem is beszélve, hogy állhatatos családapai vagy családanyai szerepre! Hogy miért? - Azért mert az ők mélytudattalan világa számára az imádott szerelmes társ is legyőzendő, ellenség, jobb esetben, ellenfél: az ő fényességes személyiségét potenciálisan beárnyékoló konkurencia, akit vagy mint ellenséget, vagy mint ellenfelet, de mindenképpen le kell győzni. Vagy ő győz, vagy a partner. - Ha a férfi az erősebb fél, akkor a feleség vagy megszökik, vagy a világ előtt hűséges csinibaba, miközben otthon, alázatos szolgája lesz, de soha nem lehet a férfit méltóan kiegészítő, vele egységesülő partnere. Ha a nő az erősebb fél, akkor, ha nem kényszeríti válásra a férjet, előbb, vagy utóbb, de menthetetlenül papucshőst farag belőle.

És amennyiben a tűz-karmás személy partnere, a tűz karmának a fent le írt kevésbé dicsőséges oldalának – Tehát, a vissza húzódásnak, a félénk gyávaságnak, az akarat- és személyi érvényesítési képtelenségnek - a változatát testesíti meg (És a rezonancia törvénye alapján, csak ezek a változatok lehetségesek), vagyis, ha eleve harcra képtelen, akkor még rosszabb a helyzet. Akkor egyenesen unalmas lesz a kapcsolat s a partneri viszony, amihez aztán a tűz karmának az elnyomó változatát öröklő személyek, minden ürügyet meg kell keressenek, ahhoz, hogy felszámolhassák. Hiszen egy ilyen gerinctelen „kapcarongy”, hogyan közvetíthetné az ők kiválóságát, rendkívüliségét, fényességét?
Mondom, kívülállónak (kevésbé sérültnek) nevetséges és erkölcsileg elitélendőnek tűnik ez a pszichológia kutatási területén és hatáskörén kívül rekedő, mélyen rejtett karmikus tudati és személyiségi probléma, de azok számára, akik vele születtek, nagyon is komoly – Gondoljunk csak bele: az összes szívprobléma és hátgerinc (és lapocka-) és minden hátfájdalom - probléma, a szívritmus zavaroktól és szívideg rendellenességektől, majd a szívinfarktustól a gerincsérvekig és a végzetes gerinctörésekig ész az arc- és homloküreg gyulladásokig, mind a fent leírt, veleszületett téves mentalitásra, illetve az anyáknak az önérzetére vonatkozó mélytudattalan feszültségeire és zavaraira utalnak. És e bajok valamelyikével a világra született gyermekek állapota, mind az édesanyának a foganás időszakában átélt, de a külvilág előtt rejtett, maximálisan sérült öntudatára utal, és még annál is nehezebben meghaladható gyakorlati és elméleti (teoretikus: Isten-látási) életfeladatokat jelent. És persze, nem mindig csak Rák, illetve víz-karmával jár együtt a tűz karma, hanem majdnem ugyanannyi esetben, levegő, vagy éppenséggel föld-karmával is. Első esetben a csavarosan misztikus és a humanista-liberális feminista eszméket szülő materiális – tudományos (pszichológiai) elméletek tárháza kimeríthetetlen arra vonatkozóan, hogy miért szükségszerű a tűz karmásoknak az egójukat túltengetve, mindenki, akit csak lehet és hagyja magát letiporni, illetve, magukat a jelentéktelenség szobrának beállítva, még akkor sem harcolni, amikor valakik a családi házat veszik el a saját és a gyermekei feje felül fedelestől! – Az egyik Kos- és Oroszlán-karmával rendelkező rendelőmre, nem csak hogy késsel, hanem írd és mond, karddal (sic!) is rátámadt a volt felesége, majd úgy el vált tőle, hogy mind a két (a férfi szüleitől öröklött) házat magával vitte...
Második esetben (Föld karmával párosultan), a végtelen külvilági ürügyekkel és határtalan objektív körülmények leírásával találkozunk, amelyek mind azt hivatottak magyarázni, hogy a tűz-karmások miért kell állandóan veszekedjenek, vagy sértődötten és „súlyosan” hallgassanak sőt: néha kegyetlenkedjenek, és a puszta testi épségük megvédése érdekében mindenféle pszichikai, vagy fizikai terror-veszélyt jelző védelmi körülményt és állapotot létrehozzanak. Illetve, arra, hogy miért is nem nyithatják ki az életben egyszer is a szájukat a saját személyük, vagy legalább a családjuk érdekeinek a védelmében? – Higgye el nekem az olvasó, hogy az utóbbi, még az előbbinél is rettenetesebb, ti., az, az állapot, amikor az egyik családtag ennek a folytonos külvilággal szembeni mamlaszkodásnak (balekségnek) az elviselője.

Lám, nekem is, ennyi év karatézás és ennyi év horoszkópértelmezés után, még mindig nehéz elkapni az arányos viselkedést, és képes voltam Budapesten menekülőre fogni a dolgot, amikor egy kölcsönkért autót vezető tizenkilenc éves suhanc behúzott a Ladám elé, megállt bal felől és integetett a volán mögül, hogy száljak ki egy kis baléra. – Fél kezemmel, vagy fél lábammal elintézhettem volna, de én mégis fölényesen tovább hajtottam, a visszapillantó tükörben észlelve bosszúsan, hogy a nyílván, nálam is jobban sérült karmikus tudattal rendelkező fiatal gyerek üldözőbe vett. Nem is hagyta abba, amíg én a belső visszapillantó tükör alatt megvillanó piros stop-lámpa fény hatására hirtelen nem fékeztem, amire a vezetésben gyakorlatlan fiatalember, aki engem figyelt és nem a stoplámpát, úgy belém hajtott, hogy két hónapig jártam itthon a biztosítóhoz, amíg az autómon esett kárt kifizette a Hungaria – Alliance. – Tudomásul kellett vennem végre valahára, és lehetőleg egész életemre, hogy nem lehet az öntudatnak az arányos kifejlődését szolgáló, sorsprovokációk elől elmenekülni. Illetve, lehet, de a hosszú távú következmények drasztikusabbak lesznek, mint a provokáció időpontjában felvállalandó kis harc. Jézus azt tanácsolja a tűz-karmásoknak, hogy: „Amennyiben azt kéri valaki tőled, hogy menny el vele egy mérföldre, te menny el kettőt.” Figyelem! Nem azt tanácsolja, hogy menny el vele heted hét országon túl, hanem azt, hogy menny vele tovább, mint ameddig ő eredetileg kéri, annak érdekében, hogy útközben teljesen – tehát kauzálisan! - kideríthesd: miért is volt szükséged erre a kényszer-sétára, vagy ügetőre. És így van ez a kényelmes humanista tudatukat, illetve a sérült öntudatunkat zavaró, harcra való felszólítások esetében is.

Fel hívnám az olvasó figyelmét arra, hogy a fenti provokáció - változatok leírásakor nem un. semleges és objektív megfigyelőként dolgoztam, hanem nagy mértékben a régi ön-magamról, a karmikus magomról is írtam. A személyes megtapasztalás és átélés, a személyi megismerés ugyanis nagyon lényeges a tűzkarma – a személyi öntudat kialakulása esetében. És úgy érzem, hogy még rengeteget írhatnék, de az élet nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is áll. Főként, ha az én a Víz karmám és Levegő –karmám szerinti tudattalan meghatározódásaim miatt, jól tönkretettem az emésztési rendszeremet, rá húzva még a Skorpió meghatározottságaimmal egészen a végbélnyílás helytelen működéséig – az aranyérig – majd a lényeget felismerve, a gyógyuló félben levő betegségeim mellé nagy családot alapítottam egy olyan feleséggel, aki nem csak a Tűz-karmámban, hanem majdnem mindenben, még a Mérleg-Lilithem által jelzett szerelmi – szexuális karmámban is az ellentétem. - Neki ugyanis, nincs a horoszkópjából kiolvasható, Szerelmi – szexuális kiegyenlítődési karmája, miközben az ide vonatkozó, néha velem is közölt álmai és a férfiak társaságában időnként észlelhető elpirulásai, azt jelzik, hogy motoszkál benne egy olyan kisördög, amely a családot veszélyezteti.
Egy dolog viszont egészen komolyan kiderült számomra az utóbbi napokban: a legnehezebb alkímiai művelet éppen a személy öntudat átalakításához, a nyers individuális öntudatnak az arany – arányos öntudattá változtatásához kapcsolódik: az un SUBLIMATIO. – Nagyon szubtilis kérdésekről van itt szó tehát, amelyeknek a belső felismeréséhez igen nagy fegyelemre és éberségre van szüksége a megváltás – megváltódás útján járni szándékozó személynek. Hiába, hogy a kívülállónak könnyű dolga van a tűz karmás személy erkölcsi problémáinak a megítélésével szemben, mert éppen arról szól ez a karma, hogy a megtestesítőjének (Engedékeny női kifejezéssel: áldozatának) éppen hogy a legnehezebb dolgai közé tartozik a saját, vele született tüzes bajainak, személyiségi problémáinak az észrevétele, megnevezése, fel- és beismerése, és a beismerést – a magunkra vételt – követő lelki aktus után, a hibák gyakorlati kiigazítása (kiégetése)! Ezért mondja Jézus, hogy ne ítélkezz mások fölött, illetve, hogy ne keresd mások szemében a szálkát, mert amikor ezzel foglalkozol, egészen biztos, hogy egy nagy gerenda lóg ki a te szemedből is. És ha az alkímiánál tartunk, vegyük észre azt is, hogy mily csodálatosan szól hozzánk az anyanyelvünk ebben a kérdésben is. Egészen biztos vagyok abban ugyanis, hogy nem véletlen az aranyos szavunknak az arányos fogalmunkkal való mély hangzási rokonsága! A Szaturnusz által képviselt felelősségtudat és önmérséklet – ön fékezési képesség! – nélkül, lehetetlen az arany öntudat alkímiai kialakítása.

Csíkszeredai hegyalja: Szécsen, 2OO9 augusztus vége.

* * * * * * *
UI.

Ez volt tehát még a Szűz havának az elején és amikor ezt az utóiratot ide beékelem, a Skorpióban járunk. Óriási a különbség van a nyári spirituális teljesség-érzetem és a mostani, valljuk be őszintén: megtört lelki állapotom között, amikor az életem legerősebb sértettségét igyekszem, próbálom valamiképpen kiheverni és feloldani. Az utóbbi hetekben, eddig soha nem tapasztalt karmikus lelki, szellemi és spirituális mélységekbe voltam ugyanis kénytelen a Skorpiói csápjaimat benyújtani, annak következtében, hogy a feleségem, minden probléma- jelzés nélkül, hirtelen elhagyta és ezzel ketté osztotta a családot, és arra kellett elsősorban spirituális és racionális erőfeszítéseket tennem, hogy egyáltalán megértsem azt, hogy valójában mit is tett a feleségem, hogy mibe kerültem bele most, az én gondozásomban levő gyermekekkel, akiknek töretlenül és zavartalanul kell biztosítanom, nem csak a biztonság és folytonossági tudatot, hanem az ugyancsak zavartalan iskolába-járási lehetőséget is. Valamiképpen meg kellett értenem, hogy miért követte el a volt feleségem, nem csak velem, hanem végső soron, elsősorban önmagával szemben is, azt a sok – sok titkos és alattomos csalást és árulást, az a nő, akivel hosszú nappalokon és éjszakákon át szerelmeskedve, nemzettük a gyermekeinket? Hogy miért kellett elkövetnie az Oroszlán jegyében született és az Oroszlán - Napjára ráragadt Holdjával, elsősorban önmagával, de velem szemben is, azt amit soha nem képzeltem volna, hogy bárki is az én környezetemben – családomban valaha is elkövethet. És most, e rehabilitációs időszakban, nem tehetek egyebet, mint megköszönni az égiektől (Isteni mag – önmagamtól, felettes én-emtől?) azt, hogy a családi tragédia előtt megismerhettem és megérthettem azt, amit a világon előttem senki meg nem értett: a Tűz-karma metafizikai lényegét és eredetét. Megköszönni a tüzes sorserőknek, hogy ide, ebbe a szellemi regenerációt követő testi regenerációra kész, immár minden szempontból nyugodtabb lelki állapotba, ha átmenetileg is, de átvezettek. E spirituális megvilágosodást követő, részletes tűz-megismerésnek köszönhetően ugyanis, megőrizhettem legalább a lelki és a testi egyensúlyomat, ami ezekben a hetekben életfontosságú volt. Erről tehát azt el tudom mondani, hogy a rengeteg, hirtelenül rám zúduló feladat miatt, csak most, novemberben jutottam oda, hogy a gyermekekkel lebontsuk és elégessük, a szeptember 6-ikán este magára hagyott, és azóta a Hargita lábánál fújdogáló paszátszelek és a városban alig érezhető csíki kisviharok által szétszaggatott családi sátrunkat. Mivel viszont jó meleg volt kipróbáltam, hogy milyen lehet a Hideg-patak által nem rég újra feltöltött halastói víz. - Kitűnő! Úszni persze, azért most nem úsztam benne (Majd kora-tavasszal), de előbb óvatosan magamat bemártva, utóbb már a partról szöktem nagy fotelos bombákat a csecsemő mirigyem fölötti mellkasi homorulatomig érő hideg vízbe. De az orvul-elhagyás miatti tudati sérülésem megszüntetéséhez és az öntudati integrációnak egy, a korábbihoz képest sokkal magasabb szintű és biztosabb megszerzéséhez nem tudom, hogy mennyi időnek kell még eltelnie. A megismerési folyamat hiányzó részeit és a szakadás drámája által elindított, remélhetőleg a teljes újjászületésemet célzó további megvilágosodások eredményét, a Víz-karmáról és a Föld-karmáról szóló tanulmányomban írom meg a következő hetekben.

* * * * * *

UI. 2

2O1O szeptember 19.

... És óriási különbség van az egy évvel korábban átélt öntudati-trauma utáni és a mostani lelki és spirituális állapotom között. Sértettségi állapotomból kifolyólag, annyira haragudtam hetekig, sőt: hónapokig is, tudattalan érzés- és gondolati világom szintjén a volt feleségemre, hogy annak érdekében, hogy ne emeljem magasabb szintre a spontán haragomat és az új, számomra sokáig elfogadhatatlan csonka - családi állapotunk miatti neheztelésemet, illetve a volt feleségemhez ítélt gyermekeimmel szembeni felelősség-fosztottságommal szembeni spontán ellenérzéseimet, kénytelen voltam lemondani a meditációkról, és mindig csak a napi, vagy másnapi gyakorlati apai – szülői feladataimra, illetve a személyi horoszkópok minél jobb elkészítésére és a tanulmányok megírására összpontosítani. Ezzel sikerült ugyan elkerülni az így létrejöttnél „szégyenteljesebb” hasadást és újabb, esetleg gazdasági jellegű családi drámákat, illetve elérni azt, hogy nehezebb sorskörülményeket ne idézzek be az életünkbe, de a bizonyos mértéken felül feloldani már nem tudott, időszakos személy-ellenes (Volt feleség - ellenes ) és a sors-ellenes (Isten-ellenes) neheztelések miatt, természetesen a hűléses betegségek csak el - el kaptak a tél folyamán. Mivel csak kimondottan, az időnként nyílt haragvásokig is eljutó nehezteléseimmel nem tudtam elbánni - És azok is csak olyankor lettek úrrá fölöttem, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy az egyes nő nemű ismerőseim, de különösen a nő nemű hivatalnokok, nem hogy semleges álláspontot vesznek fel az ügyben, de egyesek még célozgatnak is arra, hogy esetleg mégis csak én követtem el valami olyasmit, ami miatt a volt feleségemnek annyira elege lett belőlem, hogy még a hozzám ítélt gyermekeit is elhagyta, sőt: akkor még különösebben, amikor Emő szemmel is jól látható jelét adta annak, hogy mennyire nem érdeklik, nem csak a nálam levő gyermekeknek a lelki, vagy a testi egészsége, de az ő gondozásában levőket is hüllői közömbösséggel elhanyagolja, és végeredményben meg akar szabadulni azoktól is. -, de maximálisan igyekeztem el nem követni semmi féle felelőtlenkedést és természetesen semmiféle csalásnak, vagy öncsalásnak a luxusát nem engedtem meg magamnak, négy hónappal a tragédia után, megláthattam a sorsom kegyelmét is, egy olyan, kiemelten és többszörösen tűz karmával, de ugyanakkor erős tűz-karma legyőzési potencialitást is biztosító Oroszlán-Ascendenssel is rendelkező, és maximális gerincességre törekvő és ráadásul gyönyörű-szép, értelmes, és Emőnél is fiatalabb lelki társban, akit a gyermekek is, erősen és hamar megszerettek, annak ellenére, hogy ő sem kényezteti őket és nem udvarol nekik, akárcsak én. Azon, hogy leírjam-e azt is e tanulmányba, hogy Viola Emőnél is fiatalabb, sokat gondolkoztam, nehogy éppen a tűzkarma legyőzési képtelenségemre utaló, hiusági jelnek vegye ezt valaki, de azért döntöttem úgy, hogy ezt a fizikai „valóság-elemet” is leírom, mert érdekes módon, egy héttel a Viola megérkezése előtt, karácsonykor Emő, nem tudni miféle spirituális indíttatásra – sugallatra - még azzal próbálkozott, hogy ezen a szinten növelje bennem, illetve, hogy próbára tegye bennem a spirituális öntudat kérdését: Azt írta az én portálomra feltett „karácsonyi ajándékába”, hogy számára egyenesen kötelező volt elhagyni egy olyan totyakos vénembert mint én. És lám csak: a nála sokkal szebb és fiatalabb Viola nem talált magához méltatlannak... – Szóval, mindenki csak ilyen lelki társat kapjon! Legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy létezik egy ilyen szép és értelmes nő, aki képes engem a két, sőt: időközben háromra nőtt, általam gondozott és nevelt gyermekkel annyira megszeretni, hogy az otthoni kényelmes életét ott hagyja, még egyszer mondom: „csak” azért, hogy velem és a gyermekeinkkel együtt élhessen. És ha netalán tán, valamiféle csoda folytán létezne is ilyen a világ valamely messzi táján, gondoltam néha mégis, azzal egészen biztos, hogy nem találhatjuk meg egymást, hiszen nem csak, hogy nem tudhat magyarul, de ha mégis tudna is, gőze nem lehet arról, hogy létezem.
Persze, Violával sem ment minden egyből úgy mint a karika-csapás, és az, hogy ennyire komoly lelki társai vagyunk egymásnak, csak a nyár közepén, egy – egy erős, és külön - külön megélt, karmikus próbatétel közben és után derült ki számunkra, de az a fontos, hogy végre immár egyértelműen kiderült, és így, a harmadik kislányunkkal együtt, akinek a törvény szerinti gondnokságáról és neveléséről Emő lemondott végre az én javamra (Persze, ez csak egy mondattanilag szabályos kifejezés, mivel valójában a Turula egészsége és boldogsága javára mondott le, sőt: a mindannyiunk javára!), én is teljesen visszakaphattam másfél – két hónap után az abszolút-tudatomat, vagyis: a tűz-hitemet is, és amellett, hogy egyre erősebbnek érzem magam hétről hétre és a tavaly ilyenkor egyre fogyatkozó fizikai erőnlétemhez képest, nem hagyok ki egyetlen karate edzést sem, és ami a legfontosabb: újra merek és tudok meditálni, vagyis a sorsomat és a gyermekeim sorsát és nem különben a Viola sorsát is, az egyetemes megváltási folyamatokkal egységben látni és tudni.
A horoszkópomban csak az Oroszlán-Aszcendensemmel együtt álló Plútom negatív fényszögei, valamint a Lilithemmel együtt álló, teljesen negatív Marsom jelzi, hogy nekem is van bőven tűz jellegű, tehát harcosi gyakorlati életfeladatom a személyi öntudatom tisztázása és folyamatos tisztítása érdekében. Ennek ellenére, valahányszor egy - egy olyan rejtett tűz karmás, tehát gyáva és peresze, ennek megfelelően szemforgató személy, mint amilyen a volt szekuritátes besúgóm: Nagy Attila Puli (Teljesen negatív Marsa az Oroszlánban!), aki rengeteg misztikus szamárságot írt az utóbbi időben az interneten, amellett, hogy a rólam való hazudozásaival azt akarta érni, hogy gazdaságilag tönkre tegyen (És aki valamiért vallásos profétának nevezi magát, holott mindössze zagyva misztikus), szóval, valahányszor egy – egy ilyen sötét lelkű személy megtámad és én végül rá kényszerülök, hogy a támadás súlyának megfelelően vissza támadjak, el kezdenek csodálkozni és óbégatni, hogy micsoda „szellemi ember” vagyok én - Értsd alatta, hogy nem is vagyok az...-, amiért bátran harcolni merészelek. Holott éppen az a garancia arra, hogy tényleg spirituális az alapállásom, hogy nem fojtom el magamban a szellemi – lelki tűzet és nem keltek a szervezetemben (szerveimben) gyulladásokat ez által, hanem az igazságért, valamint a családom és a személyem integritásáért bátran harcolok. Egyszerűen értehetetlen a számomra, hogy miért képzelik azt egyesek, hogy az a szellemi – spirituális ember ismertető jele, hogy gyáva nyuszi és tehetetlenül hagyja, hogy a gátlástalan rossz akarók megalázzák, lenézzék, valótlanságokat terjesszenek róla, azt hazudván magának, hogy őt a sorsprovokáció tévedésből éri, és hogy ő éppen az által él szellemi életet, ha meghunyászkodik a megalázói és károkozói előtt, a spirituális képzeleti- és gondolati világában raktározván el a rengeteg lenyelt és lefojtott agresszióját? Nem csodálkozok tehát, ha a kórházak tele vannak ilyen „szellemi életet” folytató spirituálisan agresszív személyekkel, illetve, hogy az értelmiségiek és a keresztény vallásos hívek miért éppen olyan betegek, mint a kevésbé képzett és a materialista eszméket valló személyek. – Hát azért mert a tűzkarmától való megszabadulás ára és lehetősége egyáltalán nem a szerető elfogadásnak nevezett korrupcióban éldegélés, nem a hamis kompromisszumok láncolata, és főként nem a szemforgató konfliktuskerülés és a gyáva meghunyászkodás, ugyanúgy, amiként az öncélú, fölényes kegyetlenkedés, a megfélemlítő - terrorista viselkedés és a szemforgató alattomos gonoszkodás sem lehet az!
……………………………………………………………………………
Utólagos bejegyzések:

1. Voltaképpen életünk egyik legnagyobb megoldandó spirituális és lelki feladatával állunk szemben és azt a kényes belső lelki – szellemi egyensúlyt kell megkeresnünk és megtartanunk, ami a tárgyi vallóság által is tükrözött evidens igazság érvényesüléséért való tisztességes harcvállalásban átélt kikerülhetetlen lelki feszültség és izgalom, valamint a gyűlölködésbe, az ellenfél megsemmisítési vágyába átcsapó „minden áron való győzni akarási” késztetések hatására gerjedő önkéntelen öntudatlan, vagy pláne: tudatosan vállalt szenvedélyes haragvások, bosszúvágyak közötti mezsgyéjén húzódik meg.
2. Sok éves megfigyeléseim arra a következtetésre vezettek, hogy az a belső háború, amit az elején ellenőrizhetetlennek és csitíthatatlannak bizonyuló karmikus agresszió (A Tűz-krama) okoz, tehát az agresszív lelki és szellemi állapot, amit ennek hatására akaratunk ellenére is, át élünk, mindaddig, amíg nem leszünk a belső tüzünkkel való bánásnak a mesterei, első sorban és a legelején mindig az anyagi jövedelmünk csappanásához, és lassú elapadását eredményezi figyelmeztető jelként. – Persze, amennyiben nem rendelkezik valaki „biztos” havi jövedelemmel. Vagy nem kapta meg azt a módszert – mivel, hogy nem is kereste… - hogy miképpen lehet a gazdaságot a politikusok és a dúsgazdagok bankszámláira terelő financiális törvények kijátszásával, gátlástalanul meggazdagodni. Vagy, ha nem fogtak egy olyan biztos jövedelmet hozó vállalkozásba, amelyből garantáltan „dől a pénz” (Pl. a város, vagy a falú központjában nyitott vendéglő vagy kocsma.). De az utóbbiakat nem érdekli a Tűz-karma és nem is számukra írtam le ezt a kitételt, hanem azok számára, akik azzal készülnek „ellenérvelni”, hogy ezek közül sokan alattomban és rejtetten agresszívek, de még sem pártól el mellőlük a gazdagság, akárcsak a sikeres betörők mellől.

Lásd még:
http://www.kozmaszilard.com
http://www.kozmaszilard.hu
http://www.aldottelet.com

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:00 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd: Karma- és Családasztrológus:

Az igazság kiderítése és a kiderült igazság érvényesítése érdekében folyatott harc, avagy az igazság – vágyunk beteljesítési törekvésének az alkímiai célja, értelme és fontossága

Mottó: „Ha nem harcolsz becsülettel és bátran az általad ismert, és ebben az ismeretben más által megsértett, elferdített, vagy elrejtett (titkolt!) igazságért, azt jelenti, hogy lenézed az igazságot tudatosan, vagy tudatlanságból, tájékozatlanságból meghamisító, elrejtő, vagy elferdítő ellenfeledet, aminek hosszú távon káros, de akár végzetes következménye is lehet – RÁD NÉZVE!”


Jézus: „Azt hiszitek, hogy Békét hozok? Ne higgyétek, mert tüzet hozok…”
„Boldogok, akik szomjazzák az igazságot, mert kielégítetnek. És boldogok a harcban megtisztult szívűek, mert megláthatják Istent.”

Annak ellenére, hogy 1992 és 1995 között, nem csak hogy becsülettel elvégeztem a Bukaresti Elta nevezetű asztrológiai-metafizikai szabadegyetemet, de már másodévesen felkért a vezetőjük (Jon Dumitrescu), hogy legyek az előadójuk. És szabályosan ki is nevezett előadó-asztrológusnak. Ott viszont, ahogy teltek a hónapok és évek, nem csak a megoldhatatlan elvi kérdések szaporodtak, amelyekben egyáltalán nem érthettem velük egyet, hanem a metafizikából előttem nullára vizsgázó román előadó kollégáim által keltett feszültségek is. Ők állandóan azzal bakalódtak, hogy miért tartom magyar nyelven a teljesen magyar nyelvű hallgatóságnak az előadásaimat Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson olyankor is, amikor ők is jelen vannak. Hiába magyaráztam nekik, hogy nem ők kell megértsék minél nagyobb mértékben, hogy mit adok elő, hanem a hallgatók, akik mind, de mind magyar anyanyelvűek.
Ezek közlésével egyáltalán nem akarom azt a látszatot kelteni, minthogyha emiatt jöttem volna el, mert végső soron ezt meg lehetett volna beszélni és bizonyára a kérdést is helyesen megoldani, a vezető (elnök) jelenlétében. Hanem mindössze érzékeltetni akarom azt, hogy miután ennél sokkal súlyosabb konkrét dolgokban, mint pl. az is, hogy a cigarettázást nem, hogy nem helytelenítették, hanem egyfajta metafizikai ideológiát is csavartak belőle, vagy ezekkel ellentétesen: kevésbé konkrét (megfogható) metafizikai kérdésekben is gyökeresen eltértek a nézeteink, és én úgy éreztem, hogy amennyiben az Elta keretein belül maradok, hiteltelenné válok a racionálisan gondolkozó magyar hallgatók és a saját barátaim előtt. Ezért, miután a szerintem általuk hibásan értelmezettnek vélt metafizikai elvek megvitatási kísérleteim során, finom, de határozott elutasításokba ütköztem, már nem is akartam bele menni a székelyföldi városokban a magyarul nem értő román kollégák jelenlétében általam tartott és tartandó előadások nyelvének a kérdésébe. A Marsi bátorság jelentésével akkoriban még nem voltam eléggé tisztában és ennek megfelelően, nem vállaltam eléggé nyíltan és becsületesen a tisztázó vitákat, hanem a Lilithel együtt álló negatív Marsomnak megfelelően, a nyílt konfliktusoktól mentes utat (Mármint a békés elválásét) választottam. Ma tudom, hogy ezt nagyon rosszul tettem. És nem csak azért, mert mára az Elta mindössze halvány emléke az egykor hatalmas tömegeket magához vonzani és azokat egy új, 21 századi, egyetemes alapállású etikára tanítani képes iskolának és lehetséges, hogy az én akkori nyílt fellépésem által beindított öntisztítási folyamat megmenthette volna, vagy azért, mert most nekem is egy szabályos asztrológusi diplomám lenne, hanem elsősorban azért, mert sokkal (Több mint egy évtizeddel!) hamarabb megérthettem volna és az Oroszlán Ascendensemnek megfelelő személyiségembe építhettem volna azt, a keresztény etikának megfelelő harci spiritualitásnak a magas rendű metafizikáját, amit csak 12 évvel később érthettem meg és tehettem a magamévá végre:


Félrevezetően téves az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, a harcművészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok arról szólnának és arra lennének jók, hogy fölösleges Marsi energiákat, netalán tán rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy a francia Leboner nevű K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy ő azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a sport-harcban tudja a legjobban „elhasználni”, vagyis úgy, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy a világbajnokságokon lesérül, és annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokai itt - ott, különböző versenyeken, sikerült kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne ő is egy világbajnoki címet, ez az utolsó, minden évben Japánban tartott nyolcad döntőkben, vagy negyeddöntőkben, e váratlan és „szerencsétlen” sérülések miatt, soha nem jön sikerül neki világbajnokká válni. – Persze, hiszen nem érti a lényeget. Egyáltalán nem un. energia levezetésről és nem fölös agresszivitás-lecsapolásról szól az igazi harcművészet és a karate igazi (spirituális) funkciója tehát, hanem az igazság azonnali felismerése képességének (vagyis a szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének és elhárításának a képességének) a kialakításáról és az igazságért való bátor és azonnali harc vállalásának a mindenek fölé helyezéséről (Annak akár az életed feláldozása árán is való vállalásáról!). És ez attól függetlenül, hogy mennyi nyers energiával is rendelkezzék valaki.
Azon gondolkozom, hogy miként lehetne átadni elméleti szinten azt az érzést, hogy a szóban átadott ismeret minél nagyobb mértékben személyessé válhasson, amikor én is csak néhány évvel ezelőtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján és közben érthettem meg teljesen? Arról van szó ugyanis, hogy a tudatosan konfliktus- és harcvállaló személy, idővel teljesen megszokja azt, hogy veszélymentesen lehet az igazságosságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és azt bármilyen helyzetben, bármikor és bárkivel is szemben megtestesíteni - miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, némi fogalma is kialakul arról, hogy az igazság nagyon jó dolog. Sőt: hosszú távon úgymond kifizetődőbb is, mit az udvarias széptevés és kíméletes hazudozás mákonyos hálójában élni. Hogy a korrupciót és az igazságtól való kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben - megtűrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
Hogy inkább a harc és a kényelmetlenség és a harag és gyűlölködés és az ellenség-státusz vállalása, mint a taknyos békében tenyésző, szaporodó és dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész létrontásnak a megtűrése. Hogy inkább a halál, mint a magunk elárulása. Hogy kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden kompromisszum és korrupció árán vásárolt béke, mit, hogy azt amivel nem értek egyet, mint, igazságot mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak udvariasan, vagy ünnepélyesen róla! – Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (A Plútó társuralkodója a Skorpióban!) Marsi őserőt megpróbálja megszelídíteni, szájkosarat tenni reá.
Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és viselkedésmódra hivatkozó nők, akik férjeiket papucshőssé törték a hazugságeszmék segítségével.
Valóban, azért kell megtanulni a harc-vállalást, hogy fölöslegesen ne harcoljunk ahol nem kell. De legfőképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy másnak vagy az ellenfélnek, hogy nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyűlölet mentesen, úgymond éberen harcolni, akár az élet-halál tételű harc hevében is. És végső soron, azért, hogy amennyiben a korrupciómentesség, vagyis az igazság átélőinek és megtestesítőinek képviselői akarunk válni, ne kerüljünk háborúba. - Igen, igen, nem beszélek félre! - azért, hogy ne kerüljünk háborúba. Mert a harc metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és főként: azonnal és ott, ahol kell. Mert a sokáig halasztott harc ugyanis, kifut az időből és így kifut az örökkévalóságból is, és ez által közönséges bosszúállássá válik. Azért kell megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen meg, ne gyötörjön utólag. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem önmagad előtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor kellett volna. Azért tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb.
Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdő (és tiszta működése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet, a mágikus erejű imaginációdat) és ez által magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid és a szüleid és a régi, megvilágosodásod előtti életedből származó barátaid és ismerőseid korrupcióba visszahúzó törekvéseitől, antikrisztusi ambíciójától.

A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz, de azt igen, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz előre. Hogy az igazság kiderülési lehetőségeit, és nem az igazság elfödését, elrejtését és elhazudását szolgálod. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat, illetve azt, hogy ha be is törik a fejedet, még mindig jobb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-erők. Igazság-harcosnak lenni annyit jelent, mint a gonoszságtól egyáltalán nem félni és amennyiben az a te életkörödbe betolakszik, azzal soha ki nem egyezni és ennek ellenére megnyugodni annak a tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani azt amit őszintén, de nem az egoizmusodból és félelmedből és önáltatásból, és nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt gondolsz, bárhol lennél is, akkor az igazság előbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni fog és nem járhatsz rosszul és nem leszel és nem is lehetsz, sem te megrövidítve és más sem, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy látjátok.
Ezért a harcnak az útja, a legnagyobb és legteljesebb belső békének az útja, amit csak el lehet érni a földi életünk: anyagi küldetésünk és rendeltetésünk során. Ezért a harcnak az útja a belső derűnek az útja és a legteljesebb és legigazibb szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul szeretetet áramoltatni, amikor kívülről zaklatnak és zavarnak, mint Emőkét a rokonai és az ismerősei, azzal, hogy amennyiben nem az ők korrupt és júdási spekulációkkal telt, nyüzsgő és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-neheztelő életútját és életrendjét követi, leszegényedik. Ha nincs külső békéd ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a korrupt kételyeikkel megtöltsék, akkor szükségszerűen belső békéd sem lehet. És ha nincs belső békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszül és zagyva és minden szamárságot – és így a külső ellenállásokat és a külső ellenségeket is! – beidézi az életedbe és a sorsodba.
A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszertetettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdőik a korrupció, és mit neveznek elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való haladás, a harci-készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, előbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a különbségeket.
A harc útján való járás az Isten útján való járás az ősök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” Egyetemes igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok és taknyos békék labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” – igazságnak a szellemében való eljárás. A szemet szúró igazságok fenntartásának az útja, a látszatkeltés és a látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és a lelki ismeret furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs zavartságtól megmenekíted.
A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem kell gazdaságilag spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni. Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsőséges helyzetbe tolásának az alkímiai műveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szőtt cselnek az alattomos volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül minden kapcsolatot meg kell szüntetni, vagy azt a hivatalos-minimálisra csökkenteni.
A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva misztikuskodjanak, vagy tudományosan „érdekeskedjenek”, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, nem vállalása, megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert az un. jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság!
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó asztrológus útja is, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint asztrológus, te magad is meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a rendelőidet (klienseidet), stb., akkor, hogy a csodában tudnál igazat és helyeset mondani a hozzád segítő sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló személyeknek?

Gyakorlati tanácsok:

1) Levélrészlet: ” Kedves Szilárd!


Azt írod hogy: "...úgy is a személyi karmád - és párkapcsolat esetén a kettő közös eredője! - vagyis, a karmikus imaginációd (tehát negatív, zavaros és hátrányos, mágikus erejű sugallat - rengeteg) hozza létre, befolyásolja és határozza meg az életkörülményedet, életkörülményeidet. Ezt addig, amíg a megfelelő - a sorsképletből kiolvasható - konkrét - gyakorlati és megvetett és lenézett és nem kívánatosnak, számodra nem testhezállónak érzett és látott (Lásd Józsit: a harc nem az ő világa!) életfeladatokat felvállalva, a megfelelő karma-oldási képességeket meg nem szerzed."... – Ezt értem! Oroszlán-Párommal kapcsolatban csak annyit, hogy kifejezetten a fizikai harc nem vonzza, egyébként tudja, hogy az életében jelen kell lennie. Egyfajta harc volt szerintem a részéről az is, hogy a pert a volt munkáltatójával szemben elindította, a civil szervezeti - érdekvédelmi – tevékenysége is az volt, s a mostani, a születés körülményeinek javításáért vívott is. Bár lehet, hogy jobb lenne többet tudnunk erről: mi is tehát a lényege a annak a harcművészetnek, aminek a gyakorlását javasolod?”

Válaszom: - Ha megnéztek egy igazán jó, tehát az eredeti spirituális tradíciók alapján elkészített hindu, vagy jógás plakátot a csakrákról, látni fogjátok, hogy e központok között nem lineáris és közvetlen az energetikai kapcsolatrendszer. És, hogy a gyökér-csakra, amely a fizikai testnek a spirituális információs - energetikai központja, információ - forrása (kaptálója) és közvetítője, direktbe van kötve, kapcsolódva, a homlok-csakrával, ami úgy-e a spirituális testnek, vagy krisztus-testnek, vagy a Buddha testnek nevezett. Vagyis: Spirituális "testünk" (állapotunk) fejlődése nem csak az intellektuális, vagy az érzelmi élmények fejlődésén keresztül, azok nyomán történik, hanem a gyakorlati, és velőkig ható -és hatoló! - hú-vér tapasztalatok és benyomások útján is. A közvetlen fizikai tapasztalatok nyomán és útján! - És fordítva: A fizikai test is a tényleges - nem hamis - metafizikai fejlődés nyomán marad rugalmas és erős - és szexuálisan potens! - idős korban is! A kettő egymást kölcsönösen befolyásolja direktben! - Ezért tudott pl. Emő elsőből kint a természetben szülni, majd otthon szülni, mivel szülések előtt két nappal még keményen karatézott. (És persze: szeretkezett!) Rékánál ezt már elhanyagolta.
Erről - a fizikai élmények és benyomások kihagyhatatlanságáról! - szól egyébként a II. a III. a IV. és az V. ház un. filozófiája, kiemelten a III. házé természetesen! Ennek a figyelmen kívül hagyása miatt TÉVTAN TEHÁT MINDEN EZOTERIA ÉS MISZTIKA! Józsinak tehát, még inkább mint nekem, akinek csak a Marsa áll együtt a Lilithel, szóval neki, azzal az első házban (Kos megfelelője!) kemény Oroszlán-karmájával, de természetesen fokozatosan és kellő felkészültséggel meg kell tapasztalnia, bocsánat: ténylegesen át kell élnie azt, hogy a testébe bele ütnek - rúgnak, illetve, hogy ő is bele üt és rúg a másik testébe, és, hogy akkor, amikor így élesben, egész testével átélte a konfliktust és a "sértő" benyomást, amikor egy ilyen éles harcban érzékelhette a legyőzést, vagy a győzelmet, nos, hogy akkor a mély tudattalanja mit csinál, mennyire képes békés maradni, gyűlölködni, mérgelődni, haragudni, szelíd lenni, lecsendesedni, haragot tartani, józan és éber maradni stb. - Addig, amíg ez nem történik meg, garantálom, hogy az egyes házi Oroszlán karmája ott marad érintetlenül, nem, hogy feloldatlanul. Violának Nyilas a Sárfarka, és maga Oroszlán oroszlán Ascendenssel, és megkérdezhetitek őt egy év karatezás után, hogy megismerhette volna-e az igazi önvalóját és oldhatta volna-e fel a karmáját karate nélkül. - Pedig ő, mint mindenki egyébként, ebben a fázisban még csak nem is harcolt - és egyelőre nem is fog még - de elég volt neki a saját - ellenálló, lelki gyűlöletet produkáló, eredményező testével és fizikai kényelem-szeretetével, lustaságával való első küzdelmeket megvívnia, és ezek miatt velem veszekednie, és sírnia és kétségbe esnie, ahhoz, hogy rádöbbenjen a valóságra, igazi önmagára.
- Én is éppen ezért maradtam a karaténál, mert itt nincs semmiféle védő-felszerelés. Biztosított tehát a közvetlen információ - szerzési lehetőség. Mert hát arról is van szó, hogy a testrészeink konstellációkhoz, ahogy a szerveink bolygókhoz kapcsolódnak. Sokkal szívesebben veszem tehát az edzőteremben kapott, de mostanában egyre inkább elmaradó - testi szintű figyelmeztetéseket, mint, amit a konyhában, csapszerelés, vagy bútor-javítás, költőztetés közben, az utcán, vagy esetleg és Isten-őrizz! autóvezetés közben szerezhetek.
A Bakkara - ősi magyar harcművészet is jó, ha nem történik védő felszereléssel.
A jogi pereskedés és eszme-harc is jó és nagyon is szükséges, meg a sumák hivatalokkal való háborúzás, de az eredménye elhalványul a testi harcok egészség-és tényleges spirituális fejlődést biztosító harcok mellett. Az utóbbiakat harcművészetnek mondják az Európaiak, de a keletiek a Tao-val - a Szent Szellem útjával társítják. Így is hívják japánul: Do. Tehát az üres kéz útja: Karate-Do, Dzsu-Do, Ájki - Do, Tájkwon-Do, stb. És a helyet ahol gyakorolják: az Út szentélye (Temploma): Do - Dzso.
Vagyis, ezek tulajdonképpen spirituális beavatási rendszerek! És garantálom, hogy a Jogánál pl. sokkal, de sokkal hatékonyabbak és igazabbak, ferdeségektől mentesebbek. Az, hogy egyesek ezt nem fogják fel és mindössze verekedni tanulnak meg, éppen annyira nem a rendszerek dolga, mint az, hogy a keresztény beavatásból mekkora, világ-jelentőségű és ezt a torz, fogyasztói civilizációt eredményező disznóságot csináltak Nagy Konstantinék. - Semmi sem véletlen. Érdemes gondolkozni...


Példa az igazságért való nyílt harcra:
(A székely Szellemi Egyesület levelező listájáról)

.... Egy percig sem kételkedek abban, hogy Csibres Kata tudós asszony, Suma cum laude minősítéssel végzett több, a pszichológiai tájékozottsága és szakképzetsége minőségi javításhoz szükségesnek vélt főiskolát és egyetemet. De abban is biztos vagyok, hogy mindezzel mindössze ő érhetett el annyit, hogy ezeknek a diplomáknak köszönhetően gazdaságilag biztosította a maga és a családja megélhetését, de az általa kezelt (Hogy ne írjam: gyógyított!) "személyek" az ég világon semmit. Nem másért, de az "együgyű" favágónak is rossz, nem, hogy lélek-mentő, lélek-ápoló pszichológusnak az, aki sorozatosan nem veszi észre, nem csak azt, hogy egy más nevű személy, hanem azt, hogy egy jellegzetesen filozofikus alkatú, és kiemelten ilyen jellegű nyelvezetet használó férfi és nem egy ettől teljesen eltérő, ennél sokkal nőiesebb, puhább és lágyabb, és ha tetszik, mérhetően kevesebb szakkifejezést használó nő (Linda!) írta hozza, a szekta-fogalom használatának a tudományos és erkölcsi lehetőségeiről és következményeiről szóló, jóindulatú okfejtéseit.
Bizonyosságom azon alapszik, hogy Czibres Kata ebben a, már - már pszichológiai, sőt: pszichiátriai problémaként is felfogható farkasvakságában akkora következetességet tanúsít, hogy a diplomás szakértelmének a magasságából még a számára bosszantóan éles logikájú és kikezdhetetlen racionalitású Hamvas Bélai életművet is meg kísérli utólagosan értéktelennek minősíteni, mondván, hogy azt a szerző, nyilvánvaló sértettségi állapotban, vagyis sértett pszichén támolygó emberi öntudattal hozta létre!
És személy- és nemiség-megkülönböztetési képtelenségében, magát mit sem zavartatva, tovább játssza nekünk ezt az diliházi ítészi magatartást, miközben ő maga vallja be, hogy szakemberként (pszichológusként), abszolút csődöt mondott a homoszexuálisok kezelésében (gyógyításában...).
Nos, kedves Kata, erre van egy jó felcsíki (székely) kifejezésem. És annak reményében, hogy hátha végre magadra ébredvén, meg tudod fejteni annak a teljes (mély freudi és magas jungi, valamint általános pszichoszociológiai és szociókultúrális és satöbbi) értelmét is, valamelyik szakértői diplomád segítségével, hát közlöm veled. Ez a misztikus ősi székely kifejezés pediglen az, hogy TONGYÓ!
- Igen, jól olvastad: Tongyó. Úgy-e, menyire pontos és vitathatatlan tud lenni az ősi székely nyelvünk, ha kell tudományosan is? Mit szólsz hozza....?


Amikor először végig olvastam a Csibres Kata válaszának a Hamvasra vonatkozó részét, csak annak a személynek a számára "tűrhetetlen nagyság" elsüllyesztési (freudi...) vágyát észleltem, aki több diplomát is szerzett ugyan, de bármennyire is törte magát, hiába való volt az egész törekvés, mert mindezek ellenére, az égtől nem kapta meg a Mesteri Áldást:
"... nem szent merénylők, hanem csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők! Labancnak is rosszak! Nem kapván meg a mesteri áldást, beállnak a gyötretőkhöz." (Nagy László: A feltámadás szomorúsága.)
Másodjára elolvasván viszont, azt látom, hogy a sok diplomás tudós asszonyunknak ez az egyetlen mondata telve és telve van, a tárgyi valóságtól abszolút eltérő, hogy ne mondjam, a botcsinálta Hamvas-kritika írójának a teljes tájékozatlanságát bizonyító, hajmeresztő valótlanságokkal. Nézzük csak:
"Hamvas ezt azért írta, mert a politikai hovatartozása miatt csak fűtőként dolgozhatott és ez eléggé degradáló volt az ő számára."

1) Hamvasnak soha nem volt politikai hovatartozása. Különösképpen akkor, abban a spirituálisan teljesen megvilágosodott életszakaszában nem ("ott és akkor" tehát, vagyis a magyar kommunista hatalom átvétele idején), amikor eszmei ellenfele, akit egyébként Hamvas soha nem bántott és annak a híres marxista esztétikájáról soha egy sort le nem írt), Lukács György, aki "ott és akkor" éppen kulturális miniszter volt, feltetette Hamvas Bélát a fekete listára, aminek következtében kiették a könyvtárnoki állásából és a kiadóknak, szerkesztőségeknek megtiltották, hogy műveit közöljék.
Erre vonatkozóan (Mármint a soha nem létező politikai hovatartozására vonatkozóan.), lásd a "Ne szálljatok füstparipára" c. esszéjét.

2) Akkor sem dolgozott fűtőként(!), hanem előbb építőipari segédmunkásként, majd raktárnokként, a tiszapalkonyai erőműépítésnél.

3) Több helyen leírja, hogy életének ez a legtermékenyebb időszaka lett, mivel megszabadulván a hivatalos közlési lehetőségek feltételétől, mintegy magának és az istennek írhatott közvetlenül, a lehető legmagasabb művészi és gondolkozói szabadságban.

4) Sehol nem írt arról, hogy ez emberi és szellememberi szempontból ez "degradáló" lett volna az ő számára, sőt! Ezt éppen az ilyen fajták képzelték mindössze, mint a Kata asszony, akiknek gőzük nincs a Hamvasi lét- és életszemléletének az ők pszichológiai koncepcióit messze meghaladó, és az európai rangkórsággal merőben szemben álló jellegzetességéről, a Hamvasi életmű tényleges értékéről, spirituális jelentéséről.

Nem szégyenled magad hát "tudós asszony"? Hát milyen ember vagy te? Másokat okitasz és szektázol, miközben olyasmiről nyilatkozol nagyképűen, amiről íme, te, saját magad árultad el, hogy halvány lila gőzöd sincsen? Hát miféle tudósi magatartás ez? Mondom, hogy az egész életén át favágást gyakorló együgyű személynek is korrektebb a magatartása tudomány-etikai szempontból, mint a tied!
És még te szektázol le másokat, miközben legalább a tudományos diplomáidnak megfelelő, elemi és alapvető objektivitásra és tárgyi ismeretre vonatkozó etikai követelését is semmibe veszed, csak azért, hogy "minden áron", neked legyen igazad. - Még a Hamavsi életmű szemtelen és primitív becsmérlése árán is....

És különben is....

Aki szerint a Szilveszter, az Ugyanis, a Karnevál, a Patmosz I és Patmosz II, a Scientia Sacra, a Tabula Smaragdina, a Magia Sutra, a Babérligetkönyv, a Szarepta, Az öt géniusz, és az Ősök Nagy Csarnoka, politikai mellőzöttség miatti sértettségből írt művek, annak a számára, Hamvas kifejezésével, nincs semmilyen mondanivalóm.

Egyesek számára nehezen követhető székely észjárásom szerint viszont, az a személy aki ilyet állít, az ostobább még a tongyónál is. És még inkább az, ha az illető éppen pszichológus, és úgy merészeli kinyilatkoztatni ezt az épületes baromságát, hogy a fitymáló (tudományos) "ítéletében" lelepleződött, pszichológusi előítéleteitől vezérelve, soha, még csak a kezébe sem vette ezeket az alkímiai kincseket.

Kozma Szilárd

1. http://www.youtube.com/watch?v=4tbJXySm ... e=youtu.be


2. http://www.youtube.com/watch?v=EM93B2C1 ... e=youtu.be


http://www.kozmaszilard.hu
http://www.kozmaszilarad.com

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: A TŰZ-KARMA
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:05 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd asztrológus:

Az alkímia TŰZ –elemének a metafizikai funkciója: a MEGVÁLTÁS, lehetővé tétele.


Mottto: Amennyiben nem harcolsz az általad megismert és a tárgyi valóság által igazolt igazságot, azt jelenti, hogy le nézed és magadhoz méltatlannak képzeled az igazságot tudatosan, vagy tudatlanságból (tájékozatlanságból) meghamisító, elferdítő, vagy elrejtő ellenfeledet. Ennek viszont hosszú távon káros, vagy vészes következménye lehet. Ráadásul az életed olyan részében, amelyről nem is gondolnád, hogy azért romlott meg, mert korábban, ott ahol, és amikor kellett, nem vállaltad a harcot az általad ismert igazságért és hagytad, hogy azt más, vagy mások hazugságként - hamis valóságként tüntessék fel.

Az igazságért való harci alapállás útján járni azt is jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy azok a személyek, akikkel a karmád szerint, annak az oldódása és meghaladása érdekében, kapcsolatba kell kerülnöd az életed különböző helyzeteiben és fázisaiban, előtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva „érdekessé” téve az ámítást és a korrupciót, elfogadható színekben tüntessék fel. Mert jól tudod, hogy ezek a személyek milyen könnyen jutnak a nyugtalanság, tehát a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, az általuk félrevezetett személyekről nem is beszélve! Illetve azt, hogy az önámítók és az ámítás jótékony hatásában bízó személyek, előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és az eredeti teremtés (megváltói) logikája szempontjából téves és vészes (kábító) törekvéseiket.
A békés harcos útján járni tehát azt jelenti, hogy nem félni az igazság vállalásától, annak leleplezésétől és felmutatásától, kimondásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy az, ami az életedet ténylegesen fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, a nem vállalása és megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben, mert abban a társaságban és közösségben, ahol az értelmi és tárgyi igazság és a tiszta szeretet szelleme van jelen, egészen biztos, hogy elfogadnak. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a gyakorlati ténynek a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert az alamizsna-osztó, úgy nevezett jótékony embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság pokla és a zsarnokság ördöge.
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó írónak, vagy asztrológusnak, vagy más közéleti szerepet vállaló személynek az útja kell legyen, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartom be, és mint író, vagy mint asztrológus, én magam is meghasonlott életet folytatok, azért, hogy meg ne bántsam a rokonaimat, az ismerőseimet, a feleségemet (a férjemet), a szeretőmet, anyámat, apámat, vagy a rendelőimet (klienseimet), stb., akkor hogy a csodában tudnék igazat és helyeset mondani a hozzám eligazító bölcsességért, sorsfeltárásért és hosszú távon, a tárgyi valóság szintjén is jól látható, sőt: kitapinthatón érzékelhető(!) pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló személyeknek?

Egyébként a harcnak, jobban mondva az igazságért való harci bátorságnak, az öntisztító, illetve a lélek-tisztító minősége (spirituális funkciója és ereje) abból adódik, vagyis a fentiekre az, az egyszerű és logikus magyarázat, hogy lelkileg, de szellemileg is, akárcsak testileg, mindig forró helyzeteket és állapotokat, vagyis hevülést hoz létre. Azt viszont tudjuk elemi fizikából és vegytanból, hogy a meleg (a forró) levegő és víz, sőt: még az erősen forró és emiatt folyékony állapotba került földalatti ásványi anyagok is, alulról fel felé emelkednek, tehát a víz és a föld esetében is (Utóbbinál lásd a Vulkánokat), a magasabb, majd a legmagasabb helyek felé: a felszínre törnek. Azt is tudjuk viszont, hogy amennyiben az alulról jött hevülés – forróság, nem hatalmas mértékű, illetve ha az alsó - belső hevítés kevesebb ideig tart, a felemelkedő, felforrósodott anyag-molekulák, hőség és energetikai szempontokból kiegyenlítődnek a közvetlenül felettük található molekulákkal (anyagokkal), és ebben az esetben, nem kell tovább emelkedjenek.
Márpedig a Hermész Triszmegisztoszi világaxióma szerint, illetve az Egyetemes Analógia törvénye szerint, vagyis az alkímiai tükröződési törvény szerint, AMI LENT VAN UGYANAZ, MINT AMI FENT VAN ÉS AMI FENT VAN UGYANAZ, MINT AMI LENT VAN. (És: ami kint van, ugyanaz mint ami bent van, és ami bent van, ugyanaz, mint ami kint van!). Vagyis: ami számunkra kint, az anyagi természetben megtörténik, ugyanaz történik belül, az emberi természetben is! Tehát: a lélek tüze, vagyis az emberi szenvedély, éppen arra való, hogy mindazt, ami bent a lelkünkben még rejtetten (karmikus) tisztátalan állapotban található, a harci helyzetek által gerjesztett lelki tűzünk hatására a tudattalanunk sötét mélységeiből előbb kiemelkedjen és a tudatos, nappali éber tudatunknak a felszínére tudjon kerülni. Arra való tehát a harc, hogy „forró” helyzeteket hozzon létre, amelyben a lelkünk mélyén rejlő karmikus zavarainkat, a tudattalanunk le mélyebb és legsötétebb zugaiban rejlő, és addig elé még számunkra is rejtett negatív személyi tulajdonságainkat és késztetéseinket (Megható tudományos kifejezéssel: terheinket, vagyis: karma-szementünket és karam-mocskainkat, úgy mint a családi, a szociális, és főként a természeti környezetre, tehát a természeti jelenségekre, vagy a sorsra és a vallásosoknak az Istenre való nehezteléseinket, az azokkal szembeni gyarló és alantas ambícióinkat és beavatkozási és irányítási mániáinkat, a hatalmi mániáinkat, a rögeszméinket, a hűségre és elköteleződésre és az áldozat vállalásra való képtelenségünket, az hazudozásra és a korrupcióra való hajlamainkat, az öncélú szexuális kéjelgésekre és a párkapcsolati hűtlenkedésre való sóvárgásainkat) a felszínre hozza, annak érdekében, hogy azoktól megszabaduljunk, illetve, hogy azokat fel váltsuk a megfelelő pozitív tulajdonságokra.
A tűz és a harc tehát az egyetemes kiegyenlítődést, vagyis a megváltást és a megváltódást szolgálja. Azért hívják a keresztény misztikában tisztító-tűznek, és ezért tartották fontosnak régebb az igazságbak a tűzzel való kipróbálását (A tűz-próba) és azért tartja szükségesnek a Korán is a Dzsihad-ot, amit természetesen a primitív fanatikusok más népek és más vallású személyek legyilkolására való, vallásos buzdításként értelmeznek. Azért kell tehát a harci tűz- próbának magunkat alá vessük, hogy megpuhulhassunk, mint a fém, amelyből nem csak a harchoz szükséges kardot alakítottak a kovácsmesterek. A harci állapotban és helyzetben bennünk kigyúló tűz tehát, az egyetemes tűz-elemnek a megfelelője, aminek az örök-léte viszont a megváltás záloga és feltétele.

Ezért soha ne feledjük azt, hogy: Az igazságért való harc elutasításának, gyáva elkerülésének hosszú távon káros, vagy vészes következménye lehet, és ráadásul az életed olyan részében, amelyről nem is gondolnád, hogy azért romlott meg, mert korábban, ott ahol, és amikor kellett, nem vállaltad a harcot az általad ismert igazságért és hagytad, hogy azt más, vagy mások hazugságként - hamis valóságként tüntessék fel.



http://www.kozmaszilard.hu

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.03.25. 11:52 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A titok titka: Nem kell félni, még a rafinált jogi csapdákat állító és törvény-cikkelyekkel spekuláló, magát terminátornak képzelő Gerle Évától sem!

https://www.youtube.com/watch?v=iM1w83umHMs

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.05.26. 15:35 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 785
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
TŰZ NÉLKÜL, KIMUTATOTT AMBÍCIÓK NÉLKÜL, KIMUTATOTT AKARAT NÉLKÜL (REJTETT AMBÍCIÓK, REJTETT AKARAT)


avagy Nyílt harcok tüzétől fényes a Mennyek országa, titkos haragunk maga a pokol sötét tüze...

Ez egy 201O-ben íródott napló-bejegyzésként is értelmezhető írásom.

Hiába értem a metafizikai törvényeket, az asztrológiát, ha közben a saját karmáim oldására képtelen vagyok. Olyan erős ellenérzés van bennem a tűz elemmel, a harccal kapcsolatban, amit nem tudom, hogyan fogok meghaladni. Már korábban is rájöttem, hogy a Nyilas leszállóm feloldásában erősen akadályoz az ikreki árnyék én. Nem tudom mással magyarázni, hogy a fejemben a konfliktusfelvállaláshoz mindenhogyan negatív érzés társul. Egyrészt az, hogy úgyis én vesztek, úgy sem nekem lesz igazam és akkor minek a konfliktus. Másrészt az, hogy, ha nekem lenne igazam, azért sem kell kiállnom, hiszen az a másik ember legyőzése, elnyomása és ilyet tenni szégyen. Szégyen kiállni magamért. Szégyen megnyilvánulni és figyelmet kapni. Szégyen boldognak lenni azért, mert valakinek ellentmondtam, s igazam lett. Tudom, hogy nincs mit tenni, akkor is bele kell vágni, mert ez a sorsom. Nyilas leszállóm van az ötös házban, rajta egy Uránusszal, Oroszlán Napom és Vénuszom az első házban, és Oroszlán Ascendensem és én mindezek ellenére szégyennek érzem kinyitni a szám attól félve, hogy kudarc esetén megutálnak elkeseredettségemért, az igazam esetén megutálnak az örömért. Ellenségnek érzem az egész világot, amiért félelemben tartom magam miattuk... Szeretnék hibáztatni valakiket, pl. a szüleimet, amiért annak ellenére, hogy egyikük sem tűz karmás, viszont tüzes napjegyűek nem mertek gyári, szalagmunkásnál többek lenni. Mert szégyellték kinyitni a szájukat, mert több lett volna a felelősség, mert meg kellett volna tanulniuk vezetni a náluk ügyetlenebbeket, kezdőket, vagy értetlenebbeket. Így aztán egész életükben játszották, hogy jobb nekik elbújni a tömegben és szalagmunkásnak lenni, minthogy harcolniuk kelljen valamiért. Ez volt a biztos. És nekem gyűlölettel sziszegve (anyám) vagy nagyképűen kioktatva (apám) mesélték, hogy a munka bizony milyen kemény dolog és hogy ők micsoda igazságtalan helyzetben is végzik a dolgukat, munkájukat, mert muszáj, mert ilyen az élet és nem szórakozás. Aztán míg kisgyerekként ez csak egyszerűen utálatosan szürkévé tette a felnőtteket, a felnőtti életet (Halak Lilithnek, Ikrek karmának ez jó táptalaj volt) tizenévesként rájöttem, hogy az élet, ahogyan ők beszéltek róla nem csak nem szórakozás, de lelketlen robot, azaz nem élet. Minden mélység és igazság nélküli. Ezért is nehéz, hogy tüzes legyek, mert 10 év keserű ellenérzéséről derült ki számomra, hogy szegről végről, de mégis nekem volt igazam, mint gyermeknek. Persze a fekete ruhás tini-hóbort is elkapott és túlzásokba estem, de az alapgondolat, hogy amit ők mutatnak az lélektelen robot, s amit én keresek az számításba veszi a belsőt is, a lelket, a szellemet. (Akkor még csak lelki dolgokról tudtam, érzésekről, amelyekkel valamit kezdeni kell.) És mit csináljak 10 év elfojtott tűzével? Meg nem ölhetem őket. Tudom, ez már skorpiói kérdés is, a megbocsátás és nekem a skorpió jegy a család életterületére esik, benne a Mars, a Szaturnusz és a Plútó bolygókkal, ebből a szempontból ideje újjászületni, és teljesen másképp nézni rájuk, hogy valóban bátor, felelősségteljes és tisztánlátó lehessek.
Azt hiszem felesleges lenne velük nagy konfliktusba kerülnöm. Egyszerűen minek, amikor én úgyis azt csinálok, amit akarok, most már tőlük távol. Azt hiszem a megoldás az egyértelmű elszakadás tőlük, azzal a magyarázattal, hogy: AZ ÉN DOLGOM, AZ ÉN ÉLETEM ÉS KÉSZ. Hiába mondta eddig Szilárd, hogy a konfliktust fel kell vállalni mindig persze lazán és éberen, ha egyszer én nem tudom lazán, mert 10 évet késtem vele. De aztán most több keserves energiavesztéses és térdfájásos, torokgyulladásos, székrekedéses, aranyeres hetek és hónapok után úgy néz ki sikerül beerőszakolnom a személyiségem mélyebb szintjeire is, hogy nincs mit taktikázni, a családi dísz-vázát le kell verni(!) az asztalról bocsánat kérés és magyarázat nélkül, széles mosollyal, azért, mert egyszerűen útban volt.
Kicsit bánom, hogy a tini-kori önbizalmam elmúlt anélkül, hogy arra használtam volna, hogy őket leszereljem és a saját utamat kezdjem járni. Ehelyett gyáváskodtam ezzel a hatalmas tűz-töltettel, humánusan vissza fojtottam, visszavonultam és vártam, hogy az életem valami csoda folytán mégis jó irányba folyjék. De nem így lett és megutáltam az egész világot, amiért nem úgy alakult minden, mint abban az esetben, ha felvállaltam volna az ambícióim... És ezt azóta se nagyon tudom kijavítani. Most azt érzem, jó helyen vagyok, jó irányban és mégis félek a kudarctól teljesen irracionálisan. Mert észre se veszem és a nyilasi-oroszláni gőg máris kezd vezérelni megint, és az egész életre - sorsra újból megharagszom, ha valamit nem tudok tökéletesen megcsinálni, ha nem én vagyok a legjobb. Olykor meg akarom magyarázni, mintha azzal bizonyíthatnám, hogy csak a körülmények miatt nem vagyok épp a legjobb...
Természetesen vannak tiszta és egoizmus mentes időszakaim. Szilárd már jelezte, és persze a Tűz karma című tanulmányában is leírta, hogy mennyire visszataszító, ahogy a tűz karmások a körülményekre panaszkodnak, holott másoknak éppen még rosszabbak a körülményeik és visszatetszést kelt ahogyan a tűz karmások szent meggyőződéssel hiszik, hogy körülöttük minden tökéletes kell legyen, hogy ők aztán bizonyíthassák állítólagos tökéletességüket.
Én ezúton is kérem az Abszolútumtól, hogy adjon nekem kellő, jó értelembe vett harci kedvet, lazaságot, és bátorságot az ambícióim realizálásához, vagy egyszerűen több ambíciót és még több harci kedvet.
Az is visszatart még a tüzes részem realizálásában, s a tűz karmám oldásában, hogy ugyanakkor attól félek, hogy „elszalad velem a ló" és egy óvatlan pillanatban kiélem valaki vagy valakik felett az egoizmusom, s például megvernek érte. Ez ellen sincs mást tennem csak kérni az abszolútumtól a kellő harci lazaságot, és hinni abban, hogy mindig figyelni fogok arra, hogy a vitáim tétje az igazság legyen és ne az egóm hatalmi, szereplési élvezkedése. Ebben az esetben ugyanis nincs amiért bajom essen. Az otthoni szociális közmunkán sem vert meg a kemény cigányasszony, amikor szemtől szembe leordítottam. Viszont, amikor semmi kedvem nem volt egy másik alkalommal a vitához, de mégsem akartam hagyni, hogy a becsületemet sértegesse és eléggé fölényesen szóltam hozzá, akkor viszont el tolt maga elől, mire én hülye, valahogy a halak Lilith hatása alá kerülve sajnálni kezdtem, mert akkora gyűlöletet és zavarodottságot láttam a tekintetében, hogy azt hittem, ilyen elmebeteg emberrel nem kell vitáznom, szenved eleget.
Ráadásul, az egész falu pont így viszonyul hozzá... Hát, mindegy, mostanra beláttam, hogy egy közösség, akkor sem tűrhet el ilyen személyeket és ez az elmebetegséggel való felmentés csak pszichologizálás. Annál határozottabbnak kellett volna lennem, nem még egy őrültre is ráhagyni, hogy ellenem forrongjon és hazudozzon. Mindenesetre igen nehéz kérdés volt ez számomra és persze tükrözött is engem a hőbörgő nő az önérzeteskedésével, bosszúállásával. Azt mutatta ez az eset, hogy saját magamban is el akartam fogadni az önérzeteskedő és bosszúálló részem, szentimentalistán álltam az egészhez. Na, hát ide vezet a pszichologizálás, humanizmus és szentimentalizmus, oda, hogy végül senki se oldja a karmáját, a gyávák gyáváskodnak, a zsarnokok zsarnokoskodnak, a szédelgők szédelegnek.

De a gyávák gyáváskodása nem jámborság, hanem egoista félelem és ebből fakadó sorsellenes taktika. A gyávaság maga az álszentség. Sok tűz karmás túl büszke ahhoz, hogy nyílt konfliktust vállaljon, de a mérhetetlen titkos agresszióját nem szégyenli, sőt, sajnos abszolút jogosnak érzi, amiért a másik fél a felelős: az, aki megbántotta, s megharagította. A gyávaság miatti bűntudat elől menekülnek a további rejtett gyűlölködésbe. Valamiért azt hisszük, a Mennyek országában nincs tűz, pedig a Mennyek országa nincs a 4 elem nélkül. Az egyházi kereszténység nagy hazugsága az, hogy a tűz az a pokol tüze és a tisztító tűz, nem véletlenül száműzték a harc elemét, jelképét a pokolba, hiszen a nagy konstantini „kereszténység” mint tudjuk a szolganép nevelés fő eszközének lett megalkotva, s nem véletlenül lett a spirituálisan fejlett, jó harcos, egészséges magyar népből veszélyes barbár lovas horda… És most egyáltalán nem a nemzeti érzés beszél belőlem fájdalmasan, nem mintha nem lenne nemzeti érzésem, viszont nem kesergésre „használom”, most mint Európa szintű kulturális problémáról beszélek a harc kultuszának hiányáról.

http://aldottelet.com/tuz_karma_az_elfo ... ett_akarat

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2018.05.23. 21:30 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2014.07.03. 23:11
Hozzászólások: 296
Tartózkodási hely: Magyarorszag
Napjegy: vizonto
Aszcendens: skorpio
Az igazságért való harc valóban nagyon fontos. A környezetemben és a rokonságomban láttam, látom, hogy az értelmiségiek mennyire nem tudják, vagy nem űzik ezt a kultuszt.

A nagymamám - isten nyugosztalja - igen okos és művelt asszony volt, sok könyvespolcni komoly irodalmat végigolvasott és mindig segített a tanulásban. Gyakran emlegette a "Huszonkettes csapjáda" című könyvet, sajnos mégsem járta Bolond útját.

Nála a Tűzkarma (és Bakos túlzások) úgy ütközött ki, hogy amit mesélt, tízzel kellett osztanunk, hogy az megközelítse a valóságot :)

Ezeket a túlzásokat én is gyakran használom, bármiről legyen is szó, túllövök a célon. Veszélyes. Az igazságra nézve. Hogy folytassa valaki a harcot az igazságért, ha ő maga észrevétlenül költői túlzásokkal és figyelemfelkeltő nagyítással távolodik el attól?

_________________
A Szellem bármely megnyilvánulása ugyancsak szellem. Az anyag is tehát.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO