ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.01.22. 03:34

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Kereszt és keresztelés
HozzászólásElküldve: 2014.06.20. 21:56 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 235
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
Kereszt és keresztelés


A keresztelés jelentőségét csakis akkor érthetjük meg, ha tisztában vagyunk a kereszt jelentésével. A kereszt jelentését pedig, akárcsak a többi létfontos jelképet, nem tudományból, nem vallásból, nem filozófiából, nem az álmetafizikákból értjük meg, hanem az igazi, tiszta, a szellemi alapokhoz visszanyúló, az eredeti forrásból meríto metafizikából.
Amiért a keresztelés ma olyan, amilyen, nem azt jelenti, hogy nincs fontossága. Jóllehet, hogy a végletekig kiüresedett ma a keresztelés, és semmi más, mint egy vallásos-szociális egyveleg, egy konvenció, amelyet "hát ez a dolgok rendje" - alapon megrendeznek több-kevesebb felfordulással, buzgalommal.

Kettősség I.

A kereszt lényegét nem értve nem is lehet más.
A kereszt egyetemes jel, jelkép. Horizontális és vertikális tengelye, valamint e kettő találkozása egy egységes szimbólumot ad, egy univerzális képletet tár elénk- tuljdonképpen a legegyszerűbb formára redukált egyetemes jel, amely megmutatja az egész létezés elvét.
Földi életünk, testet öltésünk másként el nem képzelhető, csak úgy, hogy mindig és mindig törhetetlen kapcsolatban állunk az egyetemes szellemmel: a kereszt képletének szimbolikus nyelvére fordítva a vízszintes tengely soha nincs és nem is lehet a függőleges tengely nélkül és a függőleges sem a vízszintes nélkül. Ezzel azonban nem is mondanék semmi jelentőset, ha azonnal hozzá nem tenném mindehhez, hogy a két tengely találkozása egy centrumot, egy középpontot alkot, de még helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy a két tengely rámutat, megjelöl egy olyan centrumot, egy olyan középpontot, amelyen az egész létezés alapszik. Ez a létcentrum, a létközéppont. Ez a kereszt maga az ember, a középpont pedig nem más, mint az ember isteni középpontja, az isteni halhatatlan szikra, amellyel földi életét, rendeltetését össze tudja kapcsolni az Egyetemes Egységes Létezéssel. Valahonnan innen kell megfogni a kereszt jelentését. Az olyan szentimentálisan teológikus magyarázatok, hogy cipelnünk kell a keresztet, mert a Jézus is cipelte, lehet, hogy mint olyanok, mondanak valamit, azonban az egységes megértéstől univerzumnyi távolságra vannak.
Ahogy a taoban az út Te magad vagy, vagyis Én magam vagyok, Én vagyok az Út és Én vagyok, aki az úton halad, úgy kell a keresztet is érteni. Magát a személyt jelöli, a maga földi testetöltésében(vízszintes tengely), a maga egyetemes lényével(vertikális tengely), a maga személyes középpontjával, centrumával( a két tengely találkozása).
A kereszt semmiképpen nem két vonal, ami csak úgy összefut. A kereszt mindenképpen egy egységes jel. Trinitáriusan (hármasegység) és kvinteszenciálisan egységes jelről van szó. A hármas egység szerinti egységessége abban áll, hogy van a vertikális tengely(1), van az orizontális tengely(2) és a kettő találkozik, közöttük egységesedési tendencia lép fel, vagyis megjelenik a centrum(3). Természetesen metafizikailag a centrum mindig előbb van, vagyis primordiálisabb, erre azonban itt most nem térek ki. Nézzük inkább most a kereszt kvintesszenciálisan egységes mibenlétét. Tulajdonképpen négy szára van a keresztnek. Mert midőn a két tengely találkozik, egymást felezve, két orizontális és két vertikális szakaszt határoznak meg. Mindez a szellem és világ kettős kettészakadása kellene hogy maradjon, ha nem lenne a centrum, amely a "négyet az ötben egyesíti". Ez a kvintesszencia. A kereszt, tehát hármasegység szerint is, vagyis trinitáriusan is egységes, és kvintesszenciálisan is. Ez az Egységes Egyetemes Lét és Létezés jelképe, mármint a kereszt.
Metafizikából tudjuk, hogy az ember egyetemes lény, vagyis lénye és létezése kiterjed az előbb említett Egységes Egyetemes Létezésre. Így a kereszt pontosan az embert, a személyt jelzi, mint egyetemes lényt. A földi életbe lépve nagyon fontos, hogy az erről való tudatunk ne homályosodjon el. A keresztelés egy olyan szellemi gyakorlat kellene legyen, amelynek során a fenntebb leírtak értelmében tudatosítják a kereszt értelmét az újszülött, vagy a kisbaba jelenlétében. Persze, a kisbaba intellektuálisan mindezt nem foghatja fel, mert még nem is rendelkezik intellektussal, lényeg az, hogy a szülőkben tudatosuljon. Végül is, mint ahogy eddig is kiderült, a kereszt megértése nem intellektuális teljesítmény, hanem megtisztított metafizikai tudás és tudatosság következménye.
Van olyan magyarázat is, hogy az újonnan érkezett lelket, a kisbabát be kell kötni megfelelő módon, a keresztelés által a földi életbe, hogy itt aztán normálisan tudjon fejlődni, élni, és eleget tenni tudjon majd evilági rendeltetésének. Ezt a magyarázatot én azért tartom teljes mértékben elfogadhatónak, mert éppen erről van szó. A névadás- a keresztnév adása- és a kereszt értelmének tudatosítása egybeesik. "[Mondjuk a keresztnevet a vezetéknévvel együtt], X. év., Y. hónap., Z napján megszülettél e földre. Az isteni halhatatlan szikrát hordozod magadban, és most testet öltöttél, hogy személyes életfeladataid által szabadon teljesíthesd rendeltetésedet e földi életben. Az éberség vezessen utadon, a szeretet és az értelem egysége, a Szent Logosz igéje, megnyilatkozása a Te szívedben és elmédben. Légy egészséges, derűs, értelmes, szeretetteljes ember, szabad és az isteni lényeget mindig lásd magadban, életedben, embertársaidban, ámen." Gyertyafény, egy kis víz(az élet és a szellemi oldás), esetleg szűk baráti, vagy rokoni kör. És kész a keresztelés.
A lényeg benne volt, benne van? Igen. Ennyi kell, ennyi a fontos. A többi, hogy melyik vendéglőben mekkora bulit csapunk, és hogy hány vendég lesz, mind mellékes.
A keresztelésnek, a névadásnak óriási metafizikai fontossága van, tehát. Akármilyen egyszerű, egy olyan fontos mozzanat, amit nem szabad elhanyagolni. A zsenge, a földi létbe újonnan érkezett embert a keresztelés által be kell kapcsolni ebbe a világba. Volt olyan nép, ahol az újszülöttet az apa karjaiba vette, kiment vele a szabad ég alá és a világegyetemnek bejelentette, hogy új élet született. Ez a visszacsatolás az egyetemes szellemhez, a világba érkezés tényének hangosan, tudatosan való kimondása egységes, teljes értékű keresztelésnek tekinthető.
Nem szabad az megtévesszen bennünket, hogy ma az egész keresztelésen egy rendellenesen felpuffasztott máz van, az egész üres láttatás, szentimentális kavargás vagy éppen konvencióba szürkült monotónia, mintha csak arról lenne szó, hogy az újszülöttbe be kell adni a védooltást valamely betegség ellen. Legyen ez vagy az, mindenképp a lényegtől távol jár.
Nem értettük meg a keresztet, mert az egész oktatás ma arra épül, hogy miképp lehet szocializálni az embert, más szóval apparatizálni, vagyis a ma érvényes rendszernek megfelelően kiképezni. Tehát, az iskolában nem tanítják a kereszt értelmét. Mint ahogy a matek tanár sem mondja meg, hogy "gyermekeim, itt van ugyan egy nagyon objektív, precíz, szigorú szabályokra épülő számtudomány, de soha ne felejtsétek el, hogy létezik egy személyes sors-aritmológia, a ti életetek matematikája és az egész sorsotok, életetek úgy alakul, ahogy számolni tudtok ezekkel a fajta számokkal." Az ilyesmi a rideg, racionális, szuperlogikus matektanárnak az esetek nagy részében fölösleges misztifikáció. Ahhoz, hogy ezt megértse, egy kis igazi asztrológiát is kéne tudnia, de sajnos, az asztrológiára is rátapadt a misztifikáció képzete, tudománytalan babonának számít a "tudósok" többségének szemében.
Vallás? Minden jó és minden szép egészen addig, míg el nem érkezünk addig a kényes pontig, miszerint az Isten bennünk van, de úgy van bennünk, hogy lényünk lényege és az, akit Istennek nevezünk, tulajdonképpen azonos. (Istenazonosság). Az ilyen beállitódású emberek meg sem hallgatják, mintegy elszáll a fülük mellett, hogy az Istenazonosságban nem arról van szó, hogy az ember a mindennapi, korlátolt énjét az Istennel azonosítja, hanem tud az emberben levő mélyebb és egyben magasabb, vagy egyetemesebb lényről és ez az, aki az Istennel azonos. Inkább az istenkáromlás vádjával hárítják el az ilyesfajta magatartást.
Pszichológia? Még talán a modernebb személyiséglélektan, vagy a kognitív pszichológia mond egy-két meghallgatásra érdemes szót, a többi kavargás a nagy labirintusban.
Tehát, félre van értve az ember, félre van értve a kereszt, félre van értve a keresztelés.
Többszörösen félre van értve. Mert egyes szellemibb, spirituálisabb tanok, foleg azok, amelyek keleti ihletre szárnyra keltek a nyugati világban, a kereszt függőleges tengelye felé túlozzák el ennek értelmét, mintha az egész földi élet mellékes lenne. Persze, még számukra sem mellékes, sőt előfordulhat, hogy a másik, rejtettebb oldalukon még a materialistáknál is materialistábbak lesznek. A tudomány a vízszintes tengely felé túloz, mintha nem is lenne szellem, csak az anyagi világ, amelynek kisugárzásaként megjelenhet valami olyasmi, amit a tudománytalan ember szellemnek nevez, vagy éppen istenít. Szerintük. Azonban nem árt megjegyezni, hogy az egészen modern fizika arra a következtetésre jutott- különösen a kvantumfizika- hogy az egész eddigi valóságkép alapjában sokkal mélyebb gyökerek vannak, mint ahogy eddig gondolták. Kezdtek közeledni egy fajta spiritualitás felé, egy olyan spiritualitás felé, amely a legősibb emberi szellemi hagyományokban is fellelhető. Ez örvendetes dolog, csak az a baj, hogy a még elterjedt nézet, szemlélet, kép még mindig a metafizikátlan, hitetlen, ésszerűen és praktikusan korrupt beállítódásból táplálkozik. Ésszerű és praktikus az érdekek után loholni, státuszért, karrierért törekedni, beilleszkedni, de legalábbis ezt mutatni, berendezkedni, a berendezkedést többszörös biztosítási manőverekkel fenntartani, okosan félni mindentől és mindenkitől, mert "soha sem lehet tudni" és a felsoroltakkal elkomolytalankodni az egész életet. Kérdezem, mindebben hol a kereszt? Hol az egyetemes jel szerinti alapállás? Hol van ennek látása, a látásból származó magatartás és a magatartásnak megfelelő megnyilvánulás? A keresztelés által az egészen fiatal kisbaba kap egy elsődleges beavatást a kereszt lényegébe, természetesen akkor, ha ez a megfelelő módon van megtéve. Azonban az igazi keresztfelvétel akkor valósul meg, amikor felnőttként tudatosan veszi magába a kereszt értelmét, lényegét. Vagyis látja ezt, ezt látva ehhez tartja magát és ez szerint nyilvánul meg.
A tudatos személy a kulcs, amely mindent megmagyaráz. Mert a kereszt felvétele a tudatosságot, a személyes felelősségvállalást jelenti. Tudom azt, hogy egyetemes lény vagyok, mint ember, de ugyanez az emberként azért vagyok itt, ebben a földi életben, világban a magam lehetőségeivel és korlátjaival, hogy bizonyos feladatoknak eleget tegyek, vagyis, hogy eleget tegyek a rendeltetésemnek. Egyénenként, helyesebben személyenként ez változó. Rendeltetésünk, feladataink nem egyformák, eltérőek és ma már hála Istennek kezdett valamelyest feloldódni az a tévképzet, hogy mindenkinek ugyanazt és ugyanúgy kell tennie. Vannak természetesen más tévképzetek is, azonban itt most nem fontos ezek részletezése. Nos, de akkor mi az én feladatom, rendeltetésem? Erre a kérdésre igen kimerítő választ tud adni a megfelelő módon végzett születési horoszkóp-értelmezés. A születési horoszkópban a közhiedelem és az előítélkezők táborának állítása ellenére semmiféle determináció, végzet nincs megírva. Ellenben megtalálható egy személyre vonatkoztatható egységes szimbólum-rendszer, amely alapján nagyon világosan, és minden féle spekulációtól mentesen fel lehet tárni az ember lehetőségeit, feladatait, rejtett problémáit vagy bizonyos nyilvánvaló problémáinak rejtett okát. Annyira pontosan, mintha csak egy citológiai, sejttani vizsgálat során a korszövettan orvosa a mikroszkópon keresztül figyeli a sejtet, sejteket és nagyon precíz jellemzőket ír le vagy mond erről. Persze, nem egészen helytálló a példa, azért, mert itt nem tudjuk megmondani, hogy egy bizonyos sejtben, vagy szövetben rosszindulatú elfajulás jelenlétének biztos jelei láthatók, de meg tudjuk mondani, hogy milyen hajlamok, tartalmak vannak az illető személy szellemi-lelki struktúrájában és ezeknek milyen következményei lehetségesek az ő életében, sorsában.
A kereszt és a kereszténynek lenni tudás szempontjából tehát azt kell megértenünk, hogy mi, emberek, a földi életben megtestesült lények vagyunk azok, akik ezt az egyetemes jelt megjelenítik, vagyis mi vagyunk azok, akiket e jel szimbolizál. Hogy hol és miként torzul el mindez, arról már írtam. Az eltorzulások nagyon változatos formáiról még lehetne írni nagyon sokat, itt ez most nem célom.
A kereszt jelentésének, igazi értelmének megismerése nem válik el a saját magunk megismerésétől, és nem válik el a saját személyes feladatunk tudomásul vételétől és ennek felvállalásától sem. Aki nincs ezzel tisztában, nem érti sem a keresztet, sem önmagát és a feladatát, vagy feladatait krónikusan kerüli. Ha valaki neki véletlennek tunő módon egy olyan megjegyzést vagy kérdést tesz, amely az állandóan halogatott életfeladatával kapcsolatos, akkor majdnem meggyőződésszerűen tiltakozik, hogy ez márpedig nem az o dolga, vagy lehet, hogy igen, de nem most, amikor annyi más dolga van. Például, a horoszkópból kiolvasható, Rákhoz, négyes házhoz és Holdhoz kötődő problémák esetén fordulhat elő, főleg ha mindez Bak, tízes ház, vagy Oroszlán, ötös ház, Nap komponensekkel társul,- de lehet egyéb is-hogy az illető nő, vagy férfi semmiképp nem akar családot alapítani, gyermeket vállalni, vagy esetleg igen, de mindig valamihez kötik, például az előzetes anyagi megalapozódáshoz, és halogatják a gyermekvállalást. Nagy későre vállalnak aztán egyet, de a másodikat ismét halogatják. Persze, ez egy felszínesebb példa volt. Ugyanis az, hogy valakinek életfeladata a gyermekvállalás és hogy ezt ő krónikusan kerüli, halasztgatja, az horoszkópjának személyes és mély interpretációjából derül ki. Azonban, ilyen esetben ez kiderül és az egészben az a fontos, a lényeges, a "kereszt értelméhez közelebb vivő" érték, hogy világossá válik egy életfeladat, amely egyben lehetőség is az illető ember fejlődésében. Mert a feladat, vagyis a kereszt nem arra való, hogy azt cipelve gyötrődjék alatta az ember, hanem arra, hogy azt felvállalva egy magasabb fejlődési fokra valósítsa át lényét, életét. A példánál maradva, arra senki más nem fogja felhívni a figyelmét, hogy ne halogassa a gyermekvállalást, mivel ez személyes életfeladatai közé tartozik, mert esetleg ez annyira irracionálisan hangzik� Ellenben az asztrológus pontosan ezt mondja, mert itt analogikus megfeléseken és a szimbólumok helyes értelmezésén át feltárulnak a személyes feladatok, problémák, lehetőségek, a nyilvánvalóak éppen úgy, mint a rejtettek. Ez egy példa volt, még nagyon sokat lehetne megemlíteni, mint az asztrológiának a személyes életfeladatokra való rámutatását.
Visszatérve a kereszt és a keresztelés témájához, mindezt feltétlenül ki kell bővíteni a kereszténynek lenni tudás gondolatával és megvalósításával is.
A kisbabát be kell avatni a kereszt értelmébe, vagyis meg kell keresztelni. Mindez olyan szellemi gyakorlat, amelynek felnőtt hozzátartozói vannak tudatában. Erre szükség van, hogy a hangosan mondott szavak és az ehhez társuló szertartásos mozzanatok által ezt az értelmet, logoszt, ami a kereszt értelme, logosza, kapcsolatba hozzuk a gyermek lényével.
A kereszt logosza azonban itt nem áll meg. Felnőttként tudatosan kell kapcsolatba hozzuk saját magunkat a kereszt logoszával. Ez nem azt jelenti, hogy a földi élettől elrugaszkodott, magas ideálokba zárjuk magunkat, de azt sem jelenti, hogy a mindennapokba beleszürkülve, fásultan éljük le egyik napunkat a másik után. A földi valóság és a szellemi vagy metafizikai valóság találkozik bennünk. Így jelentőséget kapnak életünk legegyszerűbb tettei, megnyilvánulásai, eseményei is, a tudatosan megélt, megtapasztalt mindennapok mögött, de inkább ezzel együtt látjuk a mindennapjainkat magába foglaló és ennek határain túlhaladó egyetemes lényeget. Földi életünk és az egyetemes szellem együtt van. Ez a kereszt. Ez a religió. Meglátni az apró mozzanatokban is az egyetemes vonatkozást.
A kereszt eme logikája magára a metafizikára is magyarázatot ad. Sokan úgy hitték, mivel a szó etimológiája is ez mellett szól, hogy a metafizika csak onnan kezdődik, ahol ez a világ, vagy pontosabban, ez a természet véget ér. Tévedés. A metafizika az egész létezésre kiterjed, magába foglalja a természetet, a világot és ezek határain túlhalad magasabb szellemi valóságok felé. Vízszintes tengely és függőleges tengely együtt, a középponttal, vagyis a létcentrummal. A személlyel együtt, aki magában hordozza az isteni lényeget(személyes centrumot). A kereszt logikája egységlogika, a személy és az igazi közösség(Egyetemes Emberi Közösség) egységes összetartozásának logikája. Akit megkeresztelünk, mint embert kapcsolatba hozzuk ezzel a közösséggel. Aki tudatosan felvállalja a keresztet felnőttként, az az egyetemes emberi közösségbe sorolja(helyezi) magát, vallásos nyelven, Isten Országába, az Egyházba. Ennek így is kell lennie, ez az, amit fenn kell tartani és ebből egy hajszálnyit sem engedni. Mert hiába, hogy ma ilyen egyetemes emberi közösséget sehol sem látunk, hiába, hogy az egységet állandóan politikai, gazdasági meg egyéb módon akarják kierőszakolni, az az ember, aki komolyan veszi a létezést, annak a rendelkezésére álló leginkább letisztított metafizikai tudás és tudatosság szerint és egyben a rendelkezésére álló legjobb lelkiismerete szerint kell a magatartást (keresztet) felvennie és ennek megfelelően kell megnyilvánulnia vagy éppen meg nem nyilvánulnia.
Aki felveszi magába a keresztnek a lényegi jelentését, értelmét, Logoszát, kezd világosabban, tisztábban látni önmagában, életében, kapcsolataiban. Nem valamiféle ultramisztikus látásra kell gondolni. Annál sokkal egyszerűbb, de sokkal világosabb és tisztább látás születik meg az emberben. Ez az éberség. Lehet, hogy bizonyos problémái azon nyomban nem oldódnak meg, de elindul benne egy olyan folyamat, amely képessé teszi arra, hogy problémáit igazi jellegükben látva végül is valahányat fel tudja göngyölíteni és a feloldás felé vinni. Ez a metafizikai realizáció. Éberség és realizáció. Metafizikailag ugyanaz.
Végezetül még egyszer kitérek arra, hogy a keresztelés, igenis, egy fontos szellemi-metafizikai tett, mert a keresztnek egyetemes értelme, logosza, spirituális fényereje van és mint ilyen, minden misztikus homályosítás nélkül, a kisded Védőoszellemének tekinthető.

Dénes Albert

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO