ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.12.16. 13:50

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2016.01.29. 17:51 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 787
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Melinda,

Én egyetértek az általad leírt módszerrel. Én is azon gondolkoztam, amióta Réka megírta az esetét, hogy ha pofozni nem lehet, akkor viszont meg kell őket szégyeníteni olyan formában, ami mind az ő érdekük, mind az osztályé, hogy észrevehessék, hogy van határ és a felesleges szereplésüket, a tanár hülyére vételét abba kell hagyni, mert senkinek sem érdeke ez. Nevén nevezni, hogy mit csinálnak és miért - szerintem ez helyes, és nem lehet kíméleteskedni, hiszen a határokat kell kijelölni.

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.10.04. 18:54 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 787
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
"Szörnyeteggé tesszük agyonszeretett gyerekeinket
szerző:
hvg.hu

Felnőtt az első olyan generáció, amely sokak szerint „minden realitásérzéket nélkülöz, önző, gyenge és kapzsi”. A pozitív nevelés zászlaja alatt a gyermek önbizalmát kincsként őrző, útjukat egyengető szülők nem is gondolták, hogy az utódok ráfordítás nélkül mindent akaró attitűdje mennyire átformálja – hátrányára – a társadalmat.

Anyáinktól teljesen eltérően a mai kor szülőjének állandó aggodalma lett a gyerek. Az, hogy mit eszik, mit visel, kik a barátai, milyenek a jegyei, hogyan vizsgázik és hogy biztonságban legyen a házon kívül – a lista végtelen. Olyannyira, hogy egy amerikai tudós, Joseph Epstein már nevet is adott ennek az új jelenségnek, találékonyan kindergarchynak nevezve el a mai társadalmat, ahol a gyermekek uralják a felnőtteket. „Ha egy pillantást vetünk a gyerekes otthonokra, rögtön látható az eredmény: játékok mindenhol, rajzok a hűtőre mágnesezve, a televízióban állandó gyerekműsorok szólnak, a szülők pedig alig többek, mint utat egyengető szolgák. A gyermek a családban a háttérből az előtérbe került, ahol sokkal több figyelem összpontosul rá, a fejlődésére és az apró eredményekre, amelyeket eközben elér” – írja Epstein a The Weekly Standard című amerikai magazinban.

A nyugdíjas egyetemi tanárnak teljesen más emlékei vannak a saját gyerekkoráról, amikor a szülők még nem érezték elsődleges kötelességüknek, hogy mikromenedzseljék a gyerekeik életét. Epstein nem emlékszik arra, hogy a szülei esti mesével dugták volna ágyba, vagy hogy bárki a családból részt vett volna az atlétikai versenyein. A szülők a döntéseket is meghagyták neki azzal kapcsolatban, hogy milyen idegen nyelvet akar tanulni, és nem nagyon izgatta őket az sem, hogy a fiú csak közepes tanuló volt.

Ma viszont senki sem csodálkozik azon, hogy a gyerek piros pontot kap az óvodában, amiért csendben végighallgat egy mesét, vagy csillagot azért, mert mindig keményen próbálkozik az órákon, még akkor is, ha semmit sem ér el. A gyerekek folyamatosan megosztják érzelmeiket és szinte mindent véleményeznek, kortól és tapasztalattól függetlenül, amiből az következik, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak maguknak. A tanárok élete így szinte totális káoszba fordul, hiszen a szülők is állandó telefonhívásokkal, e-mailekkel és személyes találkozókkal bombázzák őket.

Epstein saját bevallása szerint nem egy dolgozatra írta volna már rá, ha tehette volna, hogy „túl sok szülői szeretet”, de nem tehette, hiszen a tanári pozíció is megváltozott. Az oktatásban részt vevőket a gyerekek jogaira hivatkozva teljesen megfosztották a hatalmuktól – állítják sokan. Egyre több tanár óvatos, nehogy kioktasson egy engedetlen gyerekeket, mert a szülők rögtön erőszakkal vádolják meg.

Ez év elején, az Association of Graduate Recruiters (egy diplomások elhelyezésével foglalkozó egyesület) az 1982 óta született generációt „minden realitásérzéket nélkülöző, önző, gyenge és kapzsi” jelzőkkel illette. Az egyesület annak a friss diplomásnak az esetét használta példaként, akit az új munkahelye Londonba küldött találkozóra, a férfi pedig azonnal az anyját tárcsázta, mert sérelmezte, hogy úgy küldik Londonba, hogy még térképet sem adnak neki. Régebben az ilyesmi még elszigetelt jelenség volt, ma már tömeges a fiatalok beilleszkedési készségének a teljes hiánya Nagy-Britanniában. A gyerekközpontú attitűd csúnya kanyart vett, és átcsapott a viselkedési normák rohamos felpuhulásához. A fiatalokat jobban foglalkoztatják a jogaik, mint hogy valamilyen teljesítményt nyújtsanak.

Frank Furedi, a Kenti Egyetem professzora szerint a szülők a hibásak, mivel csak magukat nyugtatják, hogy mennyivel érzékenyebb és jobb szülők, mint a korábbi nemzedék volt. „A gyermekközpontúság igazából felnőttközpontúság, hiszen így akarjuk magunkat biztosítani arról, hogy a gyerekeinket nem érheti fájdalom vagy szerencsétlenség” – állítja a professzor.

Furedi szerint ezzel a gyerekek azt az üzenetet kapják, hogy önmaguk képtelenek az élettel megbirkózni. Erre az egyik legkitűnőbb példa az oxfordi Brookes Egyetemen kiadott szórólap, amely stresszterápiát ígért a tanulmányaikat még el sem kezdett hallgatóknak, amiért a szociológiai tanulmányaikat folytatók nyomorban élő emberekkel találkoznak majd, aki pedig nővérnek tanul, az betegekkel érintkezik.

Peter Clough professzor a Hull Egyetemről éppen ezért új módszerrel próbálkozik a közeli katolikus iskolában. Ennek lényege, hogy mentálisan készíti fel a tanulókat az előttük tornyosuló nehézségek elviselésére. Az így megerősített fiatalok sokkal sikeresebbek és sokkal kevésbé lesznek áldozatok, mint gyengébb társaik. A professzor pszichológiai tesztekkel méri a tanulókat, és akik rászorulnak, azoknak az iskola relaxációs, vizualizációs technikákat és kontrollt tanít, hogy megedzze őket. „A pozitív pszichológia azt mondja, számold erényeidet, az enyém pedig azt, az élet nehéz, szerezz erényeket, hogy megtanulj boldogulni velük. Én arra biztatom a srácokat, hogy ne meneküljenek a stressz elől, hanem tanuljanak meg együtt élni vele” – magyarázza Clough professzor a The Sunday Times-nak. Mert szerinte csakis rajtunk, felnőtteken múlik, hogy a gyerekeink bátor, céljaikért keményen harcoló egyének lesznek, vagy mindenért nyafogó és mindent másra hárító vesztesek."

Krisztina O’Brien

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO