A karma végletes és végzetes formáiról és azok meghaladási - megoldási szükségéről, illetve ez ezzel kapcsolatos hazugságokról.
Vagyis: a homoszexualitással és a leszbikussággal kapcsolatos kegyes hazugságoktól (A liberális pszichológia áltudományos "elfogadási" ideológiájától!) leginkább maguk a homoszexuálisok és a leszbikusok szenvednek.
I: Példázat a Rák-karmával. A Rák jellegű családi szellemi programmal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációjuknak megfelelően végig zongorázzák felnőtt korukban a család-elutasítási, illetve a családanyai, vagy családapai spirituális funkciókat elutasító diszharmonikus viselkedési mintákat és az elutasítás intenzív átélésével felfokozzák - elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztűi örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszáz hatvan ezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához példáúl annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkező személyek esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a minőségét és visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezető mentális és kauzális programok megszűntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont a mind probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jellegű életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés. Ez viszont nem holmi elódázható jövőben történő eseményekről és állapotokról való meghatóan szép fantáziálást, hanem a várható konkrét feladatokkal és nehézségekkel szembeni bátor szembenézést jelent.
A gyakorlatban viszont mindezt megbuktathatja a Rák - paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyenértékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt érzek, az nem még nem azt jelenti, hogy értelmileg is elköteleződtem mellette. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal, amit tesz, mond, vagy képvisel. A Rák - sorssal küszködő személyeknek tehát meg kell tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet.
Az öröklődő romboló és betegségprogramok III. (Az AIDS szellemi okai)
Az ősközösség szellemi hagyományait felváltó technikai civilizációban élő ember latens tragédiáinak szellemi okát és alapját vizsgáló írásomnak célja nem az ítélkezés, hanem a kiegyenlítődési képesség visszaszerzésének és helyreállításának elősegítése a teremtő és beavatkozó (építő és romboló) képességgel rendelkező ember és a természet, valamint az ember és az abszolútum között. Ez az egyensúly helyreállítható a személy által, a személyen keresztűl megnyilvánuló egyetemes tőrvények működési mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése, gyakorlása segítségével. Célom tehát nem a tragédiába jutott személyek fölötti ítélkezés, hanem a tragédiákhoz vezető lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megkeresése, megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi életünknek a célja ugyanis a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat fenntartása az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levő anyagi világ legdurvább megjelenési formái között. Ezt a kapcsolatot a Teremtő és a Teremtés végletes formavilága között a Fényhez kapcsolódó megismerési képességünkkel, valamint a Szeretethez kapcsolódó bölcsességünkkel: az egység-tudat teljes átélésével (a szeretettel) kellene megvalósítanunk. Betegségeink, tragikus baleseteink, személyi boldogtalanságunk annak a következménye, hogy egyéni életnyerési ambícióinkban - istentelen voluntarizmusunkban- a megismerési képességünket (tudásunkat, tudományunkat) az egységtudat lerombolására és az egység - élményt (szeretetet) biztosító ősforrástól való elszakadásra használjuk civilizált zavarodottságunk következtében. Ezért tartom szükségesnek a rák után megvizsgálni korunk legfőbb szexuális rákfenéjének az AIDS-nek a kauzális és okait. E vizsgálat következtében remélem, hogy az olvasóim rá fognak jönni arra, hogy nem a kórokozókat legyőzni hivatott ellenszérumokat - kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémáját is fenyegető rákdaganattá fejlődött gyógyszer-iparral, vagyis nem a természeti elemek behatolásával szembeni védekező és a természeti folyamatokat támadó eljárásokkal kell megoldani az emberi nemnek elsősorban a szellemében (szemléletében és mentalitásában) és csak másod -és harmadsorban a testében lakozó problémáit. Mivel az AIDS vírus különböző fajtái által okozott halálos kimenetelű és fertőzés útján terjedő betegségről van szó, előre kell bocsátanom, hogy ugyanazokban a kaméleon- mentalitásból eredő szellemi zavarokban kell keresnünk az egyesek által szexuális - ráknak nevezett betegség kauzális okát mint a Rák esetében. Annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a rák betegség kauzális okánál egy mélyebb, spirituális öntudat-zavarból keletkező, a szó szoros értelmében vett Isten-félrevezetési okot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a „klasszikus-rák” esetén csak a biológiai sejtrendszer szintjén maradó hamis információ-áramoltatás történik, addig az AIDS esetében a nemi jelleggel járó meghatározottsághoz és a személyi eredethez, tehát a metafizikai teremtési - kiegyenlítődési aktusokhoz közelebb álló biológiai mezőben, egészen a gén rendszerek mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatása és félrevezetése. Amennyiben a teremtés a nemi osztottsággal , a Jin - Jang: Szeretet - Fény felosztáshoz és a két ősprincipium egymásba hatolásával történő, új minőségű egységgel és kiegyenlítődési állapot megvalósulásával járó, primer spirituális aktus, aminek csak következménye minden fizikai-biológiai egyesülési és kiegyenlítődési szexuális aktus, teljesen logikus, hogy az AIDS vírus annak a spirituális és biológiai tévedésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze és következménye, amely az azonos nemű lények egymás közt folytatott szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési „tévképzetének” (pl. az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati zavarodottságnak) szab határt és e szexuális zavarodottságnak az egész faj fennmaradását veszélyeztető katasztrofális elburjánzását hivatott megakadályozni. Tudományosan kimutatott tény ugyanis, hogy az AIDS vírus különösebb -(katasztrofális - tömeges kirobbanási veszélyek nélkül), úgymond békésen és természetesen lappangó állapotban létezik a különböző állatfajoknál és predominánsan az emberével majdnem azonos intenzitású szexuális késztetéssel rendelkező majmok bizonyos fajainál. Tudósok megfigyelték azt is, hogy különböző „hűséges fajta", monogám madárfajok (pl. sirályok) is élnek un. steril „homoszexuális” párkapcsolatban. Nos, ami az állatvilágban egy-egy egyedi szinten megrekedő részleges kisiklása és elfajulása lehet a természeti, vagy a csoportszellemi „tévedésnek", a hasonló jelenség megismétlődése és elburjánzása az emberi individuum szintjén már a racionális következtetésekre képes, tudatos énnek az Abszolút Léttudattal (a személy fölötti éber krisztusi potencialitással: felettes énnel) való közvetlen és őszinte kapcsolat (spirituális információ áramlási lehetőség) teljes összezavarodását feltételezi és fokozza tovább az összes dimenziók (létállapotok) szintjén. Jól tudom, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- fertőzés és pl. „ártatlan” kiskorúak is megfertőződhetnek akár „steril” korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. Nem vagyok orvos sem biológus és nem is akarom az AIDS kérdést annak a következményeiben és tüneti szintjén vizsgálni. A vírusfertőzött csecsemők és kiskorú gyermekek pontosan annyira ártatlanok, mint a náci tisztek vagy más elborult tudatú személyek által meggyilkolt: legéppuskázott, letaposott és krematóriumokba küldött zsidó asszonyok csecsemői. Az olyan, a vallásos - humanista (szentimentális) gondolkozásból eredő absztrakt és fiktív (a valóságban nem létező) fogalmak használatával, mint amilyenek az ártatlanság, a tökéletesség, a béke, vagy a kegyelem, csak leragadunk a magható vallásos fantazmagóriák és az össz-emberiség szintjén végső soron sehova sem vezető orvostudomány ördögi körének a vég nélküli és spirituális szempontból céltalan körforgatásánál. Szó ólt már arról, hogy az öröklött romboló- és a kaméleon családi programok nem csak hogy átadódnak az utódoknak (vagyis arról, hogy ezek a romboló és félrevezető mentális programok már a csecsemők aurájában is ott találhatóak, mint ahogy az én aurámban is ott volt már csecsemő koromban a nagyanyámtól anyámon keresztül örökölt, nagyanyám esetében végbélrák-halálhoz vezető, anyám esetében számtalan aranyér-műtéthez és nálam az aranyér problémák mellett korai végbélhuruthoz vezető, finom gyűlölködési és megbocsátási - kiegyenlítődési képtelenségi program), hanem pontosan e programokon keresztül és ezek által az ártatlan csecsemők és kiskorú gyermekek az édesanyák (eredeti programjaik által irányított) zavaros és agresszív, tudattalan lelkivilágának a befolyása alatt állnak. Az ártatlan csecsemők és a kiskorú gyermekek ily módon finomabban és ezért sokkal sebezhetőbben állnak rezonanciában olyan fizikai és természeti jelenségekkel, amelyek analogikusak az anyák tudattalan szellemi-lelki világában zajló, romboló és hazug szellemi folyamatokkal. Ilyen módon, a hatás - visszahatás törvénye alapján a zavarodottság (pl. szexuális), vagy az agresszivitás természeti következménye hamarább éri az ártatlan csecsemőt, mint az anyát. A mi egy éves kislányunk esetében például hamarább áll elő a székletszorulás jelensége, mint a feleségemnél, amikor az utóbbi huzamosan nem képes valami korábbi sérelmét megbocsátani, vagy amikor huzamosan nem képes egy szellemi problémagócot megérteni, a maga teljességében átvilágítani és tovább engedni. Úgyszintén, ha az igen támadott és a Rákban álló Lilit-el rendelkező feleségemnek a családi életforma kerete között (hűség...?) feloldhatatlannak bizonyuló, tudattalan, vagy tudatos szexuális vágyakozási problémái vannak, a kislány nemi szervének a bőre hamarabb kicsattog mint ahogy a feleségem érzékeny húgyhólyagja és fizikailag „homokos” veséje jelezné, hogy baj van „odafent". Vagyis, hogy szellemi zárlat és zavar keletkezett a feleségem tudattalan lelki világában az időközben kielégítetlen vágyakozássá alakuló, de észre nem vett, önkéntelen szexuális képzelgések következtében. Nincs szándékomban művészi parabolákban és irodalmi allegóriákban célozgatva jelezni az ide vonatkozó szokatlanul meredek és veszélyes gondolataimat, nem csak azért, mert most nem irodalmi „művet” írok, hanem azért is mert tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos végre egyenesen és minden kertelés nélkül szembenéznünk a szellemi folyamatok és jelenségek tőrvényeivel: Az ártatlanul meggyilkolt - mostani példánkban épp a második világháború időszakában élő zsidó - gyermekek, de lehetnének azok bármelyik faji gyűlölködésnek áldozatul esett ártatlan gyermekek, akárcsak az AIDS vírussal befertőzött csecsemők, vagy a pedofiliás szexuális kapcsolatra kényszerítettek, nem csak a kegyetlen, agresszív és perverz hajlamú felnőtteknek (férfiaknak...) az áldozatai, hanem a saját édesanyjuk intenzíven átélt, a huzamos veszélyezettség állapotában akkumulált félelmek következtében rejtetten agresszív, szellemi - lelki állapotának is az áldozatai. Mielőtt a szex-rák és a pedofilia áldozatainak a problémakörére (vagyis ezt a tragikus problémakört működtető anyai tudattalan lelki- és szellemi folyamatoknak az ok és okozati mechanizmusának a leírására) teljesen rátérnék, maradjunk a náci táborokban és e halál táborokon kívül meggyilkolt zsidó gyermekek esetének metafizikai elemzésénél. Semmi sem történik véletlenül és minden szellemi - lelki és fizikai - természeti jelenség az egyetemes tőrvények alapján megy végbe a maga ok - okozati összefüggésrendszerében. Ha nem elégszünk meg az ártatlan zsidó gyermekek abszurd legyilkolása fölötti megdöbbenésünk, sajnálatunk, dühünk és megrökönyödésünk állapotával és mélyebbre nézünk, meg fogjuk látni, hogy a krematóriumokon belüli és kiüli csecsemő- és gyermekgyilkosságok előtti időszakban a magukat évezredek óta „az Isten egyedűi kiválasztott népének” tudó és ezt az irracionális „felsőbbrendűségi” komplexushoz vezető csoportszellem-képzetet intenzíven átélő zsidók egy része (ne felejtsük el, hogy pontosan a karma tőrvénye következtében, nem minden zsidót gyilkoltak le Németországban a fasiszták és a Szovietunióban a kommunisták) pontosan egy másik, „még kiválasztottabb nép” és egy népfaj (germán és szláv) agresszív és gyűlölködő küldetéstudatával került egy „hullámhosszra” a rezonancia tőrvénye alapján. Ezért a zsidó nők is (a meggyilkolt gyermekek anyái), önkéntelenül, vagy tudatosan, rejtetten, vagy nyíltan, személy szerint, vagy csak általánosan, de pontosan olyan intenzíven gyűlölték, ha csak „ártatlan” félelmükben is, a fasiszta németeket és a nacionalista oroszokat, akárcsak ez utóbbiak a zsidó anyákat és a zsidó nőket a Németországban és az Orosz országban élő zsidó tömegekkel egyetemben. Tetszik - nem tetszik, ha szőrnyű, ha nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az egész létezés minden mentális vonatkozásában működnek és hatásukat methetetlenül gyakorolják az egyetemes tőrvények. Így a teremtés (képzelet), a rezonancia és a polaritás tőrvénye is. Nem létezik isteni kivételezettség, vagyis nem létezik égi protekció, sem „kiváló” személyek sem „kiválasztott” nemzetek számára és nincs isteni meghatódás (kegyelem), mint ahogy nincs ok nélküli, vagy véletlen sors-üldözöttség sem. De léteznek és hatnak az emberi teremtésben az örökletes programok mind a képzelet törvényének, mind a kiegyenlítődés tőrvényének következtében. A fizikai-biológiai életben a végső (ultolsó) határhelyzethez: végső lehetőségéhez eljutott teremtés, humanista szempontok szerint vizsgálva - ítélve, könyörtelen. Nem a szerencse, vagy az isteni kegyelem hagy el bennünket, határhelyzetben került, fájdalmas és tragikus létállapotunkban, hanem visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag „elviselhetetlen” vég- helyzetekbe sodródik a fizikai személyünk az anyai ősöknél elindult romboló szellemi „örökségeink” következtében, amennyiben nem vagyunk képesek a szellemi - lelki átalakulásra. Akkor amikor nem tudjuk kiegyenlíteni önmagunkon: saját lelki - szellemi állapotunkon belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) „csomagolt” zavaros ős- sóvárgást és a romboló ellentétes szellemi erőket. Amennyiben megértettük és magunkévá tettük a fentieket, vagyis ha megtanultuk helyesen értékelni és értelmezni az ártatlanság fogalmát és megszabadítottuk gondolkozásunkat az ártatlanság idealista és irreális (tév-)képzetétől, kezdjük el az AIDS szellemi okának vizsgálatát onnan, ahonnan a „fizikai betegség” elburjánzása és tömegjelenséggé válása elindult: a szexuális határtalanság és határolatlanság, vagyis a szexuális zavarodottság (homoszexualitás, biszexualitás) majdnem tömeges jelenséggé válásától. Onnan, ahol egyes már - már a tömegek szintjét is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi! ) állapotként kezdték a homoszexualitást tárgyalni és tőrvényesíteni, hanem „művészetet és filozófiát", sőt: vallást és ideológiát is „alkottak” belőle. Metafizikailag a dolog egyértelmű: Jin nem egyenlítődhet ki Jinnel, hanem csakis Janggal. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet és nem egyenlítődhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! Spirituális szinten a Jin nem termékenyítheti meg a Jint és Jang sem termékenyítheti meg a Jangot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem. A Gyűlölet nem a Szeretet kiegyenlítődő szellemi ellentéte: nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősprincipiuma a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és zavarosan összevegyült, az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga a zuhanás őrülten kavargó és rothadó - bomlasztó őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet egység, mint ahogy a Fényből és a Sötétségből sem, hiszen a sötétség a fény poláris ellentéte és nem annak a spirituális kiegészítője. A Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya a sötétség. A sötétség és a gyűlölet pontosan a fény-hiány, vagyis a szellem-zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődés ) elutasításának, vagy „finom” elkerülésének a következménye. Nem célja a jelen írásomnak, azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, vagyis hogy mennyiben felelős a homoszexualitás, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy a saját természetellenes természetéért. Tény, hogy az ellentétes nemű felnőtt (kiforrott személyi tudattal rendelkező) személyekkel való barátkozás és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében mindig nehezebb, problémásabb és ezért különös erőfeszítéseket igényel. Az ellentétes nemű személyek közötti kapcsolat fenntartása mindig különösebb odafigyelést, a gyökeresen különböző természeteken, az ebből eredő különböző igényeken és elvárásokon állandóan megtörő másság összeegyeztetését feltételezi állandóan. A másnemű élettársi kapcsolat állandóan feltételezi a partnerrel szembeni felelősséget: a sokkal nehezebben megvalósítható nyíltságot és sokszor mindkét fél számára kényelmetlen hibabelátást igénylő őszinteséget. Ilyen szempontból a homoszexuális kapcsolat sokkal kényelmesebb, mert a természeti (nemi) másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni a kapcsolatban. Ennek ellenére pontosan ebben a nemek közti spirituális kiegyenlítődés érdekében tett erőfeszítés-ellenes (langyos: nem „meleg"!) állapotban a homoszexuális és a pedofil személynek a különböző nyakatekert tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudata már csak e szellemi könnyítési vétek-tudat miatt is személyiség-zavart okoz. De ez a legkevesebb. Mivel nem csak a tudományos (modern)-racionális és a misztifikáló vallásos irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző isteni lelkiismeretünk és (egyetemes) felelősségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos kábulat és semmiféle tudományos módszer nem tud teljes mértékben és örökre elnyomni, a homoszexuális személy, a homoszexualitás „természetes másságát” igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is ab ovo bűntudatot érez a lelke és szelleme legmélyén. És ez még akkor is így van, ha „mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, elbűvölő és csodálatos” (szentimentális) „művészi alkotásokkal” próbálja ezt kompenzálni. Vagyis elaltatni saját éberségének és a közösségének a figyelmét ( pl. Elton John, Fredy Mercury). A rejtett és elfojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján minden esetben és természetesen rejtett (tehát veszélyesebb) agresszivitást eredményez. A rejtett és összezavart, vagyis a nem beismert és feloldani - jóvátenni, kiegyenlíteni vágyott bűntudattal és agresszivitással élő ember, akarva - akaratlanul (és rosszabb, ha saját magával szemben is vallásos hipokritizmussal, mint az én nagyanyám) támadja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akikről tudja, vagy azt képzeli, hogy nyíltan, vagy a háta mögött lenézik, elutasítják, megvetik őt. A homoszexuális személy esetében ez az ellenség, akit akarva - akaratlanul gyűlöl, vagyis támad tudata legfinomabb szintjén, az a „túloldalon álló", nem homoszexuális emberiség többsége. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy finoman palástolt és hősiesen viselt másságának keserű és kétségbeesett pillanataiban a „többieket” képező emberiség mellett, saját sorsát, sőt: ha homoszexuálisan is vallásos (és miért ne lenne?), magát a kívülálló és mindent ilyen zavarosan intéző Úristent, végső soron tehát a saját ősforrását is jelentő abszolútumot támadja (átkozza). Gondolom, hogy a fentiekből és mindabból, amit a korábbiakban leírtam érthető, hogy az AIDS miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében és miért tekintem a szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai-családi zavartság romboló és kaméleon - programok természetes következményének. Röviden: az AIDS elsősorban az abszolútum: a személyi lelkiismeret irányába áramoltatott, állandó hamis információ-táplálásnak és az egyéni sors-képzetnek a támadásán kerszesztűl az abszolútum irányába forduló gondolati-érzelmi támadásoknak a (a hatás és visszahatás tőrvénye alapján létrejövő) következménye. Azon túl, hogy miközben az egyik betegség drámája a sejtek szintjén, a másiké mélyebben: az egyéni eredet meghatározottságaihoz közelebb álló gének szintjén történik, mind szellemi mind spirituális szempontból, még létezik egy lényeges különbség a rák és az AIDS betegség között. Ez az, hogy miközben a rák-burjánzást a személy szervezete: a belső működési dereglációja hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus elsősorban személyek közötti fizikai kontaktus révén történő fertőződés, vagyis hamis információ átadás - átvevés és (az anyai programok átadásával együtt természetesen:) öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó normophan magatartásnak ugyanis nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiának az érvényben levő morális - vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Persze, nem véletlenül, az AIDS esetében egy másik, tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat minden irányban, aminek következménye végül az „adóállomás” megszűntetése: a személy halála. A fertőzés és a fertőződés szellemi értelméről és metafizikai okáról a magyar nyelv is világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk, hogy megfertőztek valakit, ha szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendő „segítségével” jutott hozzá a fertőző kórokozóhoz, hanem akkor is azt mondjuk, hogy egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkező fiatalt megfertőztek, ha az egy vallásos szektába, vagy valamilyen szélsőséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különböző eseményt. Nyelvünk őrzi még a metafizikai gondolkozás kifejezési formáit. Metafizikai közhely, hogy csak annak a személynek fertőződik be a fizikai teste, aki személyi tudatában már fertőzött. A fertőzhető ember szellemileg sem „egész-séges” gondolkozással rendelkező személy, mivel a fertőző és fertőzhető emberek nem egészséges világképpel élő személyek. Ők valamiért nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsőségesen sarkított rész -látást nevezzük tudati, ideológiai (morális életszemléleti) imagináció-fertőződés jelenéségének. Az egészet - látó ember nem beteg és ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, akkor vagy nem találkozik veszélyes kórokozókkal, vagy a kórokozók nem állapodhatnak meg és nem szaporodhatnak el az ő szervezetében. Mert a „kór", vagyis a betegség nem ellenség és személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek gazdái zavaros és agresszív mentalitásukon keresztül, generációkra visszamenőleg veszélyeztetik az egész egységes létezés egyensúlyát. A betegség, vagyis a kór nem ellenség tehát, hanem a mágia (teremtés: imagináció) tőrvényének a (spirituális) szabályozó mechanizmusa. A betegség az egységes egész létnek az immunitás-rendszere, egy olyan támadó-védekező spirituális mechanizmus, amely a határhelyzetben került teremtési folyamatokban azt biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erővel) rendelkező teremtett formák individuumai és csoportjai ne legyenek képesek olyan deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, amely az egész létezést (teremtett és teremtődő életet) veszélyeztetné. Mivel határhelyzetekben működő folyamatoknál lép fel mint spirituális szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített ősprincipiumhoz, emberi szinten tehát az egyetemes (-és nem a spekuláló-aggodalmaskodó) felelősségtudathoz kapcsolódik. Anélkül, hogy az ítélkező fanatizmus örvényeibe sodródnék (Annak a tudatában tehát, hogy a szubjektív szempontok bármennyire eltérnének az egyetemes tőrvények kérlelhetetlen természetétől, valahol mégiscsak jogos az a törekvés, amely minden gyógyítási lehetőséget bedobna a betegségek ellen, és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni spirituális állapotokat leképező betegségi folyamatok csak mesterségesen állíthatóak meg és nem fordíthatóak vissza, valamint annak a tudatában is, hogy mennyire szeretném például én is a gyermekkori szexuális imaginácíó-fertőződésem következtében már serdülő korom időszakában tönkrement veséimet és húgyhólyagomat az alvási nehézségeket is okozó hiperérzékenységből kigyógyítani, hogy az eleresztési képtelenség következtében idültté vált végbélhuruttól való megszabadulási vágyamról ne is beszéljek !) merem állítani, hogy az orvostudomány ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót mindaddig, amíg a pontos diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyógyításra és a terápiára fekteti a hangsúlyt. Pontosabban: mindaddig, amíg az orvosok a gyógyítás terén a sikerek elérésével („ a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, tulajdonképpen az egyetemes (globális) egészséges létezés szelleme ellen munkálkodnak ("küzdenek") az egész egészségvédő propagandájukkal, technikai tudományos apparátusukkal és intézményeikkel. Gondolom a fertőzés és az egészség kérdését (tudván azt is, hogy e témából külön egy, a jelen tanulmánnyal vetekedő méretű metafizikai - asztrológiai tanulmányt lehet készíteni ) az AIDS fertőzés és a homoszexuális deviancia szellemi okainak megértése szempontjából szükséges mértékben felvillantottam, nem szükséges már a betegségeket okozó táplálékok fogyasztását és más, betegségokozó fizikai körülményeket (például „rák keltő anyagok” fogyasztása, belélegzése, atomerőművek meghibásodása és felrobbanása következtében létrejövő veszélyes sugárzásba kerülés, stb.) szellemi szempontból, vagyis az egyetemes törvények összhatása szempontjából megvizsgálni. Az emberi individuum egy az egyben megtestesíti, gyakorolja, de ugyanakkor el is szenvedi ezeknek a „világkormányzó” ős szellemi erőknek a megnyilatkozását. Mivel a destruktív és kaméleon programokról szóló tanulmányt háromszor hét oldalasra terveztem, a még rendelkezésre álló sorokban vizsgáljuk meg az AIDS asztrológiai vonatkozásait. Mint az egyetemes egységtudathoz, az egységhez való tudatos kapcsolódási képességhez és a spirituális éberséghez a legközelebb álló, elsősorban mentális és ideális (imaginatív) dimenziók szintjén érvényesülő hamis információ áramoltatási folyamatoknak (aktusoknak) a fizikai leképeződése, az AIDS elsősorban a Halkhoz kapcsolódik, de mint a Szeretet és a Fény áthatolásának, megtermékyenülésének és végső kiegyenlítődésének az elferdült, steril és örvény-állapotába került személyi és csoportos alaphelyzet, a Skorpió által megtestesített spirituális erőtérhez kapcsolódik. A Skorpió viszont, mint a megfordulási határhelyzetbe került spirituális állapotok leképeződése annyira el van látva önromboló (öngyilkossági) programokkal (halálos mérgekkel) és uralkodó bolygója: a Plútó révén egyetemes igazság-felismerési képességgel, hogy a szélsőséges létállapotba kerülő, Skorpió - személy, akarva vagy akaratlanul (tudatosan, vagy öntudatlanul) hamarabb átküldi magát a túlvilágra mintsem, hogy az AIDS- vírust terjeszthesse akár fizikai-biológiai, akár spirituális szinten. Az egyetemes egység-tudat és az éberség helyett a szentimentalizmus ál-egységét választó Diszharmónikus Halak-ember viszont tovább sodródik az árral és ontológiai zavarodottságát résztudományos elméletekkel indokolva tévelygését, folytatja az AIDS spirituális terjesztését. A Halak által megtestesített spirituális erőtér problémaköre a Teljes Szeretet megvalósítási állapotát képviseli. Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (külső Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, csak pszeudo-szeretetben él, rész-szeretet, szeretet-darabkákat képes átélni személyében. A különböző rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárygakhoz - helyekhez, vagy képzetekehez való egoista ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (ami az egész emberiség minden egyedének a szeret-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népírtó diktátorokkal, stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétől, csak pártos-szeretet. A szeretetnek az rész- formában történő megélése ugyanolyan létkorrupció, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó szélhámoskodás. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot-tudat, a szeretet-élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek a feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó határozott állapotunknak megfelelő tudatos határozottságot, mivel a Szeretet - állapot inkább igényli a kábulat elleni harcot mint a korrupt állapotok felvállalását. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel ( az AIDSZ vírussal fertőtött homoszexuálisokkal, vagy a hozzám hasonló szexuális vágyakkal rendelkező emberekkel is), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, egyet – értenem.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|