ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Sokszor elgondolkodom rajta, hogy amikor nem volt pénz, hogyan állapitotta meg az ember, hogy a termék-termény cserebere folytán, pl mennyi gabonát ad , mennyi búzáért? Mi határozta meg az értéket? Egyik termény előállitásához több erőfeszitesre van szükség, mig vannak olyan élelmiszerek és egyéb fontos dolgok, amik kevesebb áldozatos munkát követelnek. Hogyan állapitották meg , tehát, mit mennyiért és miért?

Most azért vált megint aktuálissá ez a téma, mert közeledik a Halottak napja és ilyenkor van a virágárusitás egyik tetőpontja. A piacon az ütötte meg a fülem, hogy egyik vásárló sokkalta a virágért elkért árat, mire az árus azzal érvelt, hogy az időjárási viszontagságok miatt , muszáj ennyit kérnie.

Számomra ez nagyon igazságtalannak tűnt, nem fizettetheti meg valaki saját kárát , amit az időjárás okozott. Mert meglehet a spekulációs hajlamát lenne hivatott felülbirálni és észrevenni, hogy kell számolni azzal is, hogy a virágtermesztési folyamatba "joggal" szól bele az idő is. Hogy ilyen esetben, le kell azt nyelni, hogy nem jut a virágon keresztül ahhoz a nyereséghez, amit elképzelt. Nem hajthatja be a vevőn a saját kárát. A valóságba persze az is beletartozik, hogy behajthatja az olyan vevőn, akinek értéket képvisel a virág úgy is, hogy jól ráfizet.

A kereskedelem tehát spekulációról szól minden esetben?

Ennél a példánál, persze figyelembe kell venni, hogy már maga a virágeladás-termesztés és a hallottak napi szimbolikus virágáldozat is megviszgálandó érték szempontjából.

A témához kapcsolódik az is, hogy, minek a hallottaknak annyi virágot, gyertyát áldozni? Végül is kinek áldoz az ember? Csakis önmagának, nem? Úgy érzi tartozik a hallottnak. Halálnak. De akkor ez se jó, mert az ember rosszul áll hozzá a halálkérdéshez, nem?

Tiszteletet, megemlékezést le lehet róni gondolatban is, esetleg otthon is egy szál gyertya mellett, nem?

Ti hogyan látjátok ezeket a dolgokat?

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

Még gyertya sem kell.
Egyébként, a mindenszentek - egyáltalán nem halottak - napja azért van, hogy kultikus formában is megemlékezzünk arról, hogy gyökeresen újjá kell születnünk, különben halottakként élünk tovább és halottak maradunk a túlvilágon is. - Akárcsak a virág-gyalázó nyerészkedők.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A kereskedelem nem mindig spekuláció.
Keresni valamit – a kereséssel magában nincs baj, esetleg a módjával és a tárgyával.
Aztán ingyen nincs semmi.
Búza - kenyér - tej - sajt - zöldség - gyümölcs - könyv, stb.
Mindezekben munka fekszik. Megkeresem, ami kell és adok érte cserébe, ez a kereskedelem.
Én az ezermesterség és teljes önellátás elméletét nemcsak, hogy nem látom kivitelezhetőnek, de értelmesnek sem, így a kereskedelmet teljes mértékben elfogadom és nem akarok egyszerre asztrológus, búzatermesztő, gyümölcstermesztő, textilgyáros, varrónő, sajtköpülő, vaskohász, vegyész, autószerelő stb. lenni - egyszerre!
Különben spekulálni mindenen lehet, ez nem kereskedelemfüggő

Külön a halottak napjával úgy vagyok, hogy nem különösebben hát rám úgy, hogy elhunyt rokonaimra, ismerőseimre kellene kultikus tettekkel emlékezzek. Egyrészt, mert sem kijelölt napra, sem kijelölt tevékenységre nincs szükségem ahhoz, hogy emberekre emlékezzek. Gondolkozom, emlékezek és ha gondolataim arra járnak, akkor felidéződnek események már halott rokonnal, ismerőssel is. De ezzel nem az a célom, hogy az illetőt megtiszteljem... Ezt elég giccsesnek tartom. És felesleges érzelgősségnek. Az én érdekem, hogy gondolkozzak és értsem, kivel, mi miért történt, elsősorban velem. Az, hogy kit miért értékelek, s ha nem, miért nem - az számomra nincs egy lapon azzal, hogy az illető él-e. Már furcsa az is, hogy ezt egyáltalán ki kell jelenteni. A vallásos kereszténység nagyon alacsony rezgés szintű, érzelgősséget tett kultikussá az ünnepeivel.
Ezek mind hamis kultuszok.

Mi, valódi metafizikával, spiritualitással foglalkozó és aszerint élni és megváltódni vágyó emberek, a Skorpióban járó Nap idején gondoljunk rá, hogy időszerű újjászületni, ebben az évben is sokat tapasztaltunk, ideje levetni a régi kígyóbőrt, mert szellemünknek az már túl szűk. Tehát ideje végleg elengedni az idén felfedezett, megragadott és megemésztett Lilith-tartalmainkat, hibáinkat, gyengeségeinket. A halottaknak pedig hagyjunk csak békét és csak akkor foglalkozzunk velük, ha személyiségük, tetteik értelmezésével saját üdvünket, a saját magunkba való bevilágítást segítjük. De ennek elvégzése nem korlátozódik November elsejére.

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.
http://aldottelet.com/

Igen.

A téma nyitva marad, ha esetleg valaki szeretne hozászólni.

Közben valami más két téma is felmerült, ami nagyon fontos. De ugyancsak igazságkeresés.

1.)Arról van szó, hogy nem tudom eldönteni, hogy tényleg be kell vetni egy féle erőszakot, ahhoz, hogy az ember megmaradjon a helyes úton, vagyis mindig visszaterelgesse magát, vagy az erőszak megöli a finom energiaáramoltatást.
Tenni kelle-e a jót , tehát, akkor is, ha nem hit még, miközben tudom, hogy a nagy dolgok a finom, nem nyüzsgéses mozgások hatására változnak, vagy hagyni kell, hogy szülessen meg a maga ritmusában fentről?
És végső soron nem-e erőszak és átnevelési tendencia, amikor az élettársunkat "piszkáljuk"? Viszont nem lehet felnőtt személyt nevelgetni, ugye. Na , de mi van akkor, ha az elvárás egyetemes igazság szerinti elvárás? Akkor is erőszakos elvárás?



2.)Meg lehet-e fogalmazni a szeretetet úgy is, mint az értelem életbe ültetése, életté tétele?

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

Kedves Linda!
Attól függ, mit értesz erőszak alatt. Itt mindenképp Tűz-kérdésről van szó, és arról, hogy nem tudod megítélni, hogy amit szerinted, saját belátásod és megoldóképességed szerint tenni kell az erőszak vagy bátorság. Szerintem ez itt a kérdés.
Mert harcolni az bizony előfordul, hogy kell. És neked a Marsod a 4. házban van a Nyilasban (ha jól emlékszek). Úgyhogy az az érzésem, hogy a bátorságod a családi szférán belül kell megszilárduljon, kérdésedből ítélve még nem történt meg, sőt, a családi fórumon írt történetedből ítélve sem (ha a férjed támogatna erősebbnek éreznéd magad).
Persze én teljesen elismerem az élettárssal, házastárssal való közös elvek és célok szükségét, ez valóban erőt adó, viszont, amikor épp nem áll mellettünk senki, de mi tudjuk, hogy igazunk van, akkor kell harcolni a végsőkig. A Tűz erről szól.

Violetta

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.
http://aldottelet.com/

Azt nem tudom meghatározni, hogy meddig erő és mikor erőlkődés vagy erőszak. Nagyon vékony a határ.
Nem nagyon szeretnék hinni az erőszakban. Mintha nem oldódna tőle , hanem keményedne tőle, merevedne tőle a helyzet.

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

Nem értem Violetta, miért emelted ki, hogy nincs megszilárdulva a bátorságom a családi szférában, vagy kerülgetném a harcot.Szerintem pontosan arra keresem a választ, hogyan gyakoroljam az elég szépen bontakozó bátorságom. Nem értek veled egyet abban, hogy bátorságom nem szilárd. Szépen tudok ordítani is, meg úgy gesztikulálni az anyám orra előtt, hogy azt higgye mindjárt kap egy pofot. De eszembe jut az is, ahogy aki kiabál és hangoskodik az még elég gyenge. Bátor, csak nem így kell azt csinálni, mert a bátorság nincs megművelve. A szó a legjobb fegyver a győzelemhez, de egy vénasszonynak pl beszélhetsz. És mégse ütheted agyon. S a házastársaddal se lehetsz azért durva.
Kérdéseim arra vonatkoznak, hogy pl hol higyjek Hamvasnak? És milyen a jótevés és mennyire lehet azt alkalmazni , hogy ne legyen túl jó tevés. És ha tudom, hogy jótevés és "tűzzel-vassal hirdessem ", akkor az nem erőszakos nevelgetés? Nem ismétlem meg a többi kérdést mégegyszer, fennebb szépen megfogalmaztam.

A bátorság átmehet könnyen durva botorsággá és valahogy ezt én nem tartom egészen helyénvalónak, sem megoldásnak. Mint feljebb írtam, úgy látom ettől csak bemerevedik a helyzet.

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.

Én is azt gondolom, hogy aki erőszakoskodik, kiabál és gesztikulál, az még csak pótolja az erőt, de még nem erős. Az, aki a megtestesült ERŐ, ott a környezet is érzi - és ő maga is.
Úgy gondolom, hogy a 4. házban levő Nyilasban levő Mars az önmagadban levő erős hitet jelenti, ezt kell megerősíteni. Ha hited van önmagadban, erős vagy. Gondolom a fizikai erőnlét is hozzájárul. Ezt magamnak is mondom, ugyanaz az állás.

Enikő

Kedves Linda!

Tehát visszatérek arra, amiket kérdeztél:
„1.)Arról van szó, hogy nem tudom eldönteni, hogy tényleg be kell vetni egy féle erőszakot, ahhoz, hogy az ember megmaradjon a helyes úton, vagyis mindig visszaterelgesse magát, vagy az erőszak megöli a finom energiaáramoltatást.
Tenni kelle-e a jót , tehát, akkor is, ha nem hit még, miközben tudom, hogy a nagy dolgok a finom, nem nyüzsgéses mozgások hatására változnak, vagy hagyni kell, hogy szülessen meg a maga ritmusában fentről?
És végső soron nem-e erőszak és átnevelési tendencia, amikor az élettársunkat "piszkáljuk"? Viszont nem lehet felnőtt személyt nevelgetni, ugye. Na , de mi van akkor, ha az elvárás egyetemes igazság szerinti elvárás? Akkor is erőszakos elvárás?
2.)Meg lehet-e fogalmazni a szeretetet úgy is, mint az értelem életbe ültetése, életté tétele?”

Szerintem, aki azt kérdezi, hogy erőszakot kell-e bevetni, annak Tűz problémái vannak. S nekem elsőre a Marsod tűnt a kérdésed „forrásának”. Ez a Mars pedig a család életterületén áll a tüzes Nyilasban (teljesen negatívan) együtt a Skorpió Neptunusszal. A Skorpió jegy ereje a Plútó és a Mars erejéből áll, tehát némi tűz van abban a Neptunuszban is. Én első sorban férjeddel, fiaddal való konfliktusokra gondolok a négyesháznál, édesanyád nem ide tartozik, mert ez az életterület a saját magad által alapított család. Édesanyádat jelölheti a Hold, de az neked elég pozitív ott a 11. házadban. Viszont a Vénusz és Szaturnusz a Bikában a 9. házban inkább jelöli az édesanyáddal való problémát, és a kettes házas „darázsfészked” is (ahogy Szilárd nevezi). Azért mondom, hogy ezek jelzik, mert anyagiakkal kapcsolatosak és vele a házatokon kell osztoznotok, így kapcsolódik a Bikához és a kettes házhoz, Vénuszhoz... A Szaturnuszhoz, tízes házhoz kapcsolódik úgy, hogy spirituálisan törvénytelen és visszaélés, amit csinál veletek. És itt azt hiszem, ki kell térjek arra is, hogy ugyanígy törvénytelen az is, hogy a férjed nem akar 3. gyermeket.
„Tenni kell-e a jót , tehát, akkor is, ha nem hit még, miközben tudom, hogy a nagy dolgok a finom, nem nyüzsgéses mozgások hatására változnak, vagy hagyni kell, hogy szülessen meg a maga ritmusában fentről?” – A hit is a Nyilashoz és a 9. házhoz kapcsolódik, nálad Nyilasban a Mars, kilences házban a Szaturnusz, szerintem a mostani problémád szorosan kapcsolódik a családhoz és a férj/apa megértéséhez. Ha nyüzsögsz, akkor ami fent van az sorvad, tehát a szellemed, így annak ritmusától és hatásától sok jót nem lehet várni. Ez „a fentről” ez is Te vagy, ha az Abszolút Szellemre gondolsz, ha az egyetemes törvényekre, azok sem intéznek semmit tőled függetlenül, tehát ez a „fentről” várás ez pl. a te imaginációd (egyrészt), szóval ha intenzíven imaginálsz arra, hogy a lakásotokban csak a te általad alapított család tagjai éljenek, s azok megvilágosodjanak és így veled együttműködjenek, akkor van, amiért fentről várj változást, de akkor is kell, hogy tegyél is ezért, képviseld is e vágyaidat.
Egyébként külső, világias szemmel nézve nyersnek és durvának is tűnhet az, amilyen az ember, miközben benne „finom” erők dolgoznak, lásd.: nevelés (Szaturnusz) harc (Mars) önállóság, stabil személyiség (Nap).
„És ha tudom, hogy jótevés és "tűzzel-vassal hirdessem ", akkor az nem erőszakos nevelgetés?” – erőszakos nevelgetés, ha a nevelés és kioktatás öröméért teszed, a férfi fölé kerülés céljával. Amennyiben a kiegyenlítődés, a valódi egység megvalósulásáért teszed és azt mondod, márpedig „én képtelen vagyok meghitten élni azzal, aki más elveket vall” abban nincs semmi erőszakos nevelés, abszolút korrekt. Tehát, amennyiben egyetemes törvények és megváltódás szerinti, akkor nem erőszak, hanem alapvető igény.
A bátorságról: attól függ ki szerint durva.
A bátorsággal a helyzetet lazítani tudod, nem merevíteni, persze, kívülről merevnek tűnhetsz világi szempontból, hiszen nem tágítasz az igazad mellől, nem hajlasz a világi eszmék felé. Az a lényeg, hogy a te fejlődésedet ne merevítsd be megalkuvással. Nem, de?

Violetta

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.
http://aldottelet.com/

Köszi, Violetta,a részletes magyarázatot.

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.