Figyelmtekbe ajánlom az alábbi, szomorkás konfessziómat:
Különböző személyek félre-ismerésének a jelenségével, a már nem is olyan rövid életemben, volt alkalmam találkozni eleget, nem csak asztrológusként, hanem magán-személyként is, hiszen asztrológus csak 24 éve vagyok. de akkorát mint a nagyobbik lányomnak az utóbbi hónapokban bőröm alá bebújt, és nagyon, de nagyon megkedvelt udvarlójával, „férfi-emberben” még nem volt alkalmam csalódni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kevesebb rosszindulatú, zsarnoki és manipulatív természetű, vagy alamuszi – hátba támadó és szarházi, vagy bunkó férfival találkoztam volna, mint nővel. Távol áll tőlem, hogy a feministák fordított („hím – sovén”) fasiszta elméletét kezdjem el szajkózni.
Hanem csak annyit, hogy olyan férfival, aki ennyire hitelesen meg tudta volna játszani és el tudta volna hitetni velem azt, hogy ő mennyire korrekt, és erkölcsös és felelősség-tudattal teljes, hogy ennyire képes tisztelni a mások igazság-érzetét és ide vonatkozó személyi integritását, de legalább is, képes belátni azt, hogy mi a helyes és mi nem, és ezekkel együtt és ezekre alapozva tehát, ennyire jól nevelten tisztelet-adó és tisztelet tudó, és főként: szerény és igaziból, tehát nem álszerény, - Hogy már – már azt kellett hinnem, hogy az asztrológia az ő esetében nem érvényes, illetve, hogy valamiképpen tényleg sikerült a szüleinek őt úgy megnevelni, hogy annak a segítségével feloldhatta és meghaladhatta a karmáját (Utólag csak csodálkozni és mosolyogni tudok magamon, hogy ezt bevettem!) – ahhoz, hogy hirtelen(!) nem csak a személyemet, de az egész élet- és szakmai tapasztalatom által alátámasztott hivatásomat nevezze „hülyeségnek”, majd egyéb válogatott sértésekben is részesítsen.
És, miután így vérig sértett és a telefonját háromszor is kinyomta beszélgetés közben („szembe nyomta”, ahogy a lányomtól hallottam, miután a negyedik nap kénytelen voltam ezt művelni Tamással, mert csak megvadultan ordibált.), ahelyett, hogy észbe kapna, és legalább a harmadik, de a negyedik napon keresse a békülést, még arra is rá tegyen egy lapáttal, és azzal hívjon fel, hogy fel fog jelenteni (Miközben a lányom ott van mellette, és mindezt tűri!), és miután végre én is bekontrázok neki, el kezd eszelősen ordibálni, hogy azt kelljen hinnem, hogy most üti agyon a mellette levő lányomat, hogy így álljon bosszút, annak az apján….,
Hát ilyen, engem hónapokon át a valós természete felől, vagyis a valós személyisége és szándékai felől, ennyire megtéveszteni képes férfival, nem találkoztam! Ezzel szemben, igen, ki ne járt volna úgy mint én is, többször is: hogy egyes ellentétes nemű személyekben csalódnia kellett, hiszen szerelmes lett, de néhány hét, néhány hónap, vagy év múlva az megcsalta, vagy valaki, vagy valami hatására szembe fordult vele és agresszívvé vált, vagy csak egyszerűen elhagyta, tehát, hogy egészen más, sőt: a régivel ellentétes személynek mutatkozott utólag az a szerető, szerelmi társ, élettárs, férj, vagy feleség, mint korábban. Sőt, gyermekek is okozhatnak ilyen csalódásokat és fordulhatnak a szüleik ellen, akár jogosan, akár jogtalanul, és én is, azért imádkozok, hogy az amit művelt velem a tavaly Medárda és éppen a Tamás és az édesanyja (A volt-feleségem) által megvezetve, és öntudatilag valósággal elkábítva, még egyszer meg ne történjen.
De, hogy egy férfi nemű fiatalember, aki ennyire „megértően” (Végig azt játszotta ugyanis, hogy nagyon is megért, amiért a szó szoros értelmében is, le betegítettem magam, a lányomnak az általa is előidézett árulása miatt, és, hogy természetes, hogy féltem azt. Na nem a szükségszerű karmikus tapasztalatoktól, hanem attól, hogy hosszú távon egy ekkora eltérés a spirituális fejlődési útjától és tengelyétől, vissza fordíthatatlan következményekkel, vagyis tragikus szerencsétlenséggel is jártat...) szelíden és készségesen barátkozik velem, lenéző – becsmérlő, sőt: leminősítő, gondolatokat és „véleményeket” rejtegessen a lelkében velem szemben, miközben hosszú hónapokon át (A tavaly augusztustól!) megjátssza azt, hogy a barátom akar lenni, és velem mindenben a legnagyobb együttérzésben együtt működik (Amiként én is vele, hogy több barátomnak és ismerősömnek is elmondtam már, hogy éppen olyan jól ki tudok jönni és bármiről kommunikálni Tamással is, mint „veled”…), nos ilyennel még soha életemben nem találkoztam. Ezért mondom, hogy ő volt az életem legnagyobb „pofára – esése”.
És nem azért, amit ő állít, hogy ez által, hogy én őt csak öncélúan „basztassam” - Ahogy a lányon nevében, az ő fészbuk-profilja mögül, írta, tehát egyáltalán nem azért, hogy őt a lányomtól ezzel elválasszam, és hogy őket „egymásnak ugrasszam”, hiszen asztrológusként nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy itt úgy sem a gyermekem féltése győzedelmeskedne, ha ilyen szentségtelen dolgot megkísérelnék, hanem a karma-oldási szükségszerűség, hanem csak azért, mert én nem vagyok a lányom és a Tamás ide vonatkozó aljas vádaskodásaival ellentétben, össze sem tévesztem magam sem Medárdával, sem a többi gyermekemmel, és az ő szerelmi viszonyuktól függetlenül nekem még lehet külön élményem és annak megfelelő véleményem és meglátásom az állítólagos jövendő vejemről, és azt szabadon kifejthetem. Ráadásul, egyszerűen úgy érzem, hogy magyarázatot kell adjak a barátaimnak és ismerőseimnek, hogy az utóbbi hónapokban köztünk kialakult „nagy barátság” ellenére, miért állítom azt, hogy szegény Medárda lányom, majd Tamástól fogja vissza kapni egy nagyon távoli jövőben, mindazt a lelki szenvedést, amit nekem okozott az által, hogy annak és az édesanyjának a biztatására tőlem galád módon el szökött, majd teljesen elrejtőzött abban a lakásban, amelyben most is él, azt hazudván nekem, hogy az anyjához szökött és ott van, majd, amikor Tamás meg keresett és állítólag mindent őszintén elmondott és le leplezett, tovább folytatták velem az aggódó édesapa hülyítése c. játékot, Tamás egyfajta Janus-arcú, dupla kém szerepében remekelve, és csak akkor kezdett el (Mármint Medárda), velem békülékeny hangnemben beszélni, amikor már elviselhetetlen lett a Medárda számára a szigorú dédnagyanyai erkölcsi felügyelet, és át kívánt költőzni végleg Tamáshoz. Ezt a nagyszabású tervüket viszont nem közölték velem, hanem csak kihasználtak arra, hogy ez az átköltözés általam és velem megtörténhessen. Ez a „fiatalos” játszma viszont, amelyben nekem a balek-tata szerepét osztották ki, egy másik, talán inkább egy regény-fejezetbe illő, hosszú mese…
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|