ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.18. 17:56

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2018.02.18. 14:20 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3791
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A hivatásos szülői státus ötletéről

Kézenfekvőnek tűnik, hogy Magyarország jelenlegi demográfiai állapotában nyissunk teret azoknak a nőknek, pároknak, akik kellő javadalmazás esetén, főfoglalkozású szülőként 4-6, vagy még több saját gyermek felnevelését is vállalnák. Ha nagy számban akadnának ilyen párok, akkor talán számottevő mértékben csökkenthető lenne az a deficit, ami a születési statisztikában a gyermek nélkül maradó nők és a csak egy gyermeket vállalók magas aránya miatt jelentkezik.
Tulajdonképpen logikus a felvetés, hiszen, ha valaki, elismert munkaviszonyban, nevelőszülőként fizetést kaphat idegen gyermekek neveléséért, majd sokéves fáradozása nyugdíjra jogosítja, akkor igencsak méltánytalannak tűnik, ha ugyanazért a munkáért aki saját gyerekeket nevel, sem hasonló gondozási díjat nem kap, sem nyugdíjban nem részesül, még akkor se, ha e tevékenysége olyan elfoglaltságot jelent számára, hogy e mellett évtizedekig nem képes más, nyugdíjra jogosító keresőtevékenységet folytatni.
A „hivatásos szülő”, foglalkozásként való elismerésére vonatkozó újra és újra felmerülő javaslat arra késztethet bennünket, hogy tágabb összefüggésben is elmélkedjünk kicsit a biológiai reprodukció, ezen belül az emberi, társadalmi reprodukció kérdéséről.
Az élővilágban minden élőlény és minden egészséges populáció alapvető életfunkciója a létfenntartás és a fajfenntartás. (Ezek mellett persze még az önvédelem is). A rovarvilágban, az állatvilágban a fajfenntartási technikák igen változatos formái alakultak ki. Az egyes populációk számára más-más forma bizonyult a legeredményesebbnek, leghasznosabbnak, a méhcsalád méhkirálynő-herék szűk csoportja-dolgozók tömege-szerű szaporodási munkamegosztástól kezdve, a monogám párkapcsolatig, az egyedi utódnevelésig.
Az emberi közösségekben az ősközösségi létformából való kilépés után a monogám párkapcsolat és az egyedi utódnevelés modellje vált, ha nem is kizárólagossá, de uralkodóvá. A tradicionális európai társadalmakban a keresztény családmodell egyértelmű erkölcsi szabályrendszert adott a párkapcsolatnak, és hosszú évszázadokon keresztül szilárd alapokat nyújtott a társadalom fizikai fennmaradását biztosító utódneveléshez.
A keresztény család-, és párkapcsolati modellt ma leginkább két hatás erodálja. Egyik a vallásosság visszaszorulása, az a szekularizációs folyamat, amely mára már lényegében felszabadította az egyént a valláserkölcs, a keresztény életvezetési szabályok követésének kényszere alól, a másik pedig, a XX. század derekától. a hatékony fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférés lehetősége, mely a szexualitást megszabadította a teherbeesés veszélyétől. Korábban a szex egyetlen biztonságos terepe a házasság volt. A tabletta ezt a helyzetet alapvetően változtatta meg, és ennek a változásnak igen mélyreható következményei lettek.
Azt állapíthatjuk meg, hogy napjainkra a párkapcsolatok kezelése és a gyermekvállalási hajlandóság tekintetében, ha nem is egészen éles törésvonal mentén (némi leegyszerűsítéssel mondva), kettészakadt a társadalom. Az egyik rész, amelyik még többé-kevésbé ragaszkodik a hagyományos családi berendezkedéshez, házasságot köt, gyerekekkel érzi teljesnek az életét. Valahogyan megpróbál minden fronton helytállni, vállalni a munka és a gyereknevelés kettős terhét. A másik rész lehetőleg igyekszik elkerülni mindenfajta elköteleződést. Életprogramja az önérvényesítésre, önmegvalósításra, az élet örömeinek lehetséges legteljesebb kiélvezésére irányul. Ez utóbbi rész, mondjuk ki nyíltan, szándékkal, vagy szándéka ellenére a társadalom humán reprodukciójában való részvállalás szempontjából lényegében potyautas.
Az ember napjainkra megszerezte azt a képességet, hogy kiiktassa azokat a természeti önszabályzó mechanizmusokat, melyek egyrészt gátat szabtak a népesség túlszaporodásának, másrészt gondoskodtak a reprodukció elégséges szintjéről. A tabletta megjelenése előtt a nőknek nem sok eszközük volt a nem kívánt gyermekáldás elkerülésére. Most előállott az a helyzet, hogy az ember ura lett saját demográfiájának, akaratlagosan kellene gondoskodnia, úgy a túlnépesedés elkerüléséról, mint a népesség hosszútávó fennmaradását biztosító gyermekszámról. A statisztikákra pillantva, meg kell állapítanunk, hogy e tekintetben a homo sapiens pillanatnyilag elég gyengén teljesít.
Ez a helyzet törvényszerűen vezet oda, hogy a nyugati típusú társadalmakban, így Magyarországon sem születik annyi gyermek, amennyi a népesség szinten tartásához szükséges volna. A népesség a szülőképes nők számának folyamatos csökkenése miatt mértani haladvány szerint fogyásnak indul.
Van, akit ez a jelenség súlyos aggodalommal tölt el, van, akit hidegen hagy, van, akit annak még a felemlegetése is irritál. Általánosságban megállapítható, hogy a demográfiai vészhelyzet problematikája nem éri el a magyar társadalom szélesebb rétegeinek ingerküszöbét. Veszélyérzetről aztán végképp nincs szó. Igen kevesen mérlegelik azt, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos egyéni döntéseik összességének társadalmi szinten milyen következményei vannak. Az inkább családközpontúak, ha egyáltalán gondolnak ilyesmire, elintézik a dolgot azzal, hogy ők megtették a magukét, hagyják őket békén. Az egoista beállítottságúakat kevéssé érdekli, hogy évtizedek múlva kik fognak élni az országban, és ők milyen nyelven fognak beszélni. Egyébként meg dühödten utasítják ki a vérgőzös nacionalistákat a hálószobájukból.
Felelős kormányzat természetesen nem nézheti tétlenül ezt a közösség jövőjét súlyosan veszélyeztető folyamatot, és keresi a beavatkozás lehetőségét, eszközeit. Elvileg háromféle megközelítés jöhet szóba:
A/ Próbáljuk a család, a házasság intézményét, valamint a gyermek megrendült társadalmi megbecsülését megerősíteni. az egoista életszemlélet pusztító befolyását visszaszorítani. Azonban szembe kell nézni azzal, hogy saját népünk humán reprodukciós képességének helyreállítását célzó erőfeszítéseink nem fognak eredményre vezetni addig, amíg nem tudunk túllépni a „hoci gyerek-nesze támogatás” -szerű intézkedéseken. (Ezek a fiatalok liberalizmustól megrontott részére csak annyira hatnak, mint az ingyen jégcsákány és szöges bakancs ígérete azokra, akiknek eszük ágában sincs elindulni a Himalája jégfalainak magmászására). Nem lehet a végtelenségig elodázni a nyugdíjrendszer gyökeres átalakítását, olyanra, mely elismeri a gyereknevelés terén nyújtott szülői teljesítményt, valamint egyfajta paradigmaváltást a népesedéspolitikában.
Ha az állampolgároktól tudatos és felelősségteljes magatartást remélünk a globális felmelegedés, a környezetszennyezés elleni küzdelemben, aktív fellépést, akár áldozatot is elvárunk az egyenlítői őserdők, a bioszféra sokszínűségének megóvásáért, ugyan miért ne várhatnánk el tőlük ugyanezt a tudatos és felelősségteljes magatartást, akár áldozatot is saját nemzetük fennmaradásáért? Kérdés: Negyven év szocializmus után annyira átitatott e bennünket a marxizmus, a „lét meghatározza a tudatot” elve, hogy már el se tudjuk képzelni, hogy ez fordítva is lehetséges? A program megvalósításának ütemétól, sikerességétől függ, lesz e szükség, ha igen, milyen nagyságrendben bevándorlók befogadására.
B/ Azárt, hogy elkerüljük a konfliktusokat, meghajlunk a liberális korszellem előtt, és lényegében leteszünk arról, hogy igyekezzünk az emberek családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos magatartását, elképzeléseit befolyásolni, őket a közösség iránti felelősségükre ráébreszteni. Elfogadjuk, tiszteletben tartjuk, és mivel szigorúan értéksemlegesek vagyunk, nem is minősítjük, hogy a termékeny korban lévő nők és férfiak egyre nagyobb része elhárítja magától az utódnevelés természetes kötelezettségét. Várunk a csodára, hátha meggondolják magukat. De, ha ők nem is, mi azért nyugtalanok vagyunk, hogy ebből előbb-utóbb baj lehet, és lázasan gondolkozunk arról, mit lehetne tenni. Egyféle megoldásnak kínálkozik, hogy ha egy folyamatot feltartóztatni nem tudunk, álljunk az élére. A gyerekszülést, gyermeknevelést adjuk ki gebinbe.
Munkamegosztás nélkül a modern társadalom nem létezhet. Senki se lehet egyszerre nőiszabó, történelemtanár, rendőr, pilóta és genetikus. Látjuk, hogy a nők számára szinte lehetetlen a szakmai karrier és az anyaság összeegyeztetése. Ne erőszakoljuk hát a dolgot, szervezzük ki a gyerekszülést, gyereknevelést. (Ezt valami nehezen érthető okból jobb megoldásnak tartjuk, mind harmadik világból származó kisgyermekek tömeges befogadását). Azt hiszem ez lenne a „Hivatásos Szülő Program”. Nyilván ez a program nem tud annyira kiteljesedni, hogy demográfiai gondjainkat képes lenne megoldani. (Leküzdhetetlen evolúciós hátrányban vagyunk a méhekkel szemben, egyetlen emberanya se képes arra, amire egy jó formában lévő méhkirálynő). Mivel ez a konstrukció sem emelné látványosan a születések számát, ezzel együtt is elkerülhetetlen a folyamatos bevándorlás elfogadása.
C/ A harmadik megoldást nem igazán lehet felelősségteljes megközelítésnek tekinteni. Azt is lehet tenni, hogy nem teszünk semmit, vagyis utat engedünk a spontán folyamatoknak. Ha egy nép meg akar halni, hát haljon meg. Jöjjön, aminek jönnie kell. A magyarok élőhelyét vegyék birtokba fokozatosan érkező, vagy áradatként zúduló idegen betelepülők.

Ennyi előzetes eszmefuttatás után próbáljuk meg összefoglalni, milyen érvek hozhatók fel a Hivatásos Szülő Program ötlete mellett, illetve azzal szemben.
Pártoló érvek:
 Elhárítja az anyagi természetű akadályokat azon párok elől, akik szívesen vállalnának sok gyermeket, és a gyermeknevelést élethivatásnak tekintik.
 A sokgyerekes családok számának gyarapodása révén talán növekedhetne a születések száma.
 A Hivatásos Szülő státus bevezetése egyben munkaalkalmak létesítését is jelentené.
Ellenző érvek:
 A saját gyermek nevelését kenyérkereső foglalkozásként honorálni indokolt lehet sok gyereket felnevelő édesanyák esetében, a több kiskorú gyermek nevelésének időszakára, de általánosságban a saját gyerek nevelését nem lenne helyes a foglalkozások körébe besorolni. Képzeljünk el egy hajadont, vagy egy nőtlen fiatal fiút, aki kijelenti, hogy ő egész életére
a hivatásos szülő foglalkozást szeretné választani. Mikor kezdődik a munkaviszonyuk és mikor végződik? Lenne profi szülő, meg amatőr szülő? (Esetleg önkéntes, hivatásos és zsoldos szülő)?
 Jobb, ha a társadalomban a gyermekekért élni elv uralkodik a gyermekekből élni elvvel szemben.
 Ha a szülőnek lenni külön foglalkozás, akkor a katona katona, a búvár meg búvár, nekik ugyan miért kellene szülőnek lenniük? Ők nyugodtan levethetik a szülőség gondját, hiszen amíg ők védik a határt, és keresik a vízi hullákat, van, aki gyereket nevel. A gyereknevelés kiszervezése abban az irányban hathat, hogy az átlagember könnyebben felmentse magát a gyermekvállalás latens erkölcsi kötelessége alól.
 A profi szülőség lehet, hogy csak egy állomás a boldog kor felé, amikor már minden gyermek laboratóriumban fog készülni?
 Minden gyermek számára meghatározó és irányadó a felnevelő család. A gyermek számára az apa a példakép. A dolgos, családját eltartani képes, tanár, mérnök, kertész, aki valamiben szakember. Természetesen a segítő, művelt szerető anya is az. Törekedjünk arra, hogy gyermekeink inkább ilyen családokban szocializálódjanak, és nem olyanban, mint amelyik mások adójából él.
 Feszültségeket keltene, hogy ebből a vállalkozási formából tanulatlanságuk miatt éppen a cigányok lennének kizárva, akik amúgy feltehetőleg szívesen lennének hivatásos szülők.

Nyilván pro és kontra még számos érvet lehetne felhozni. Tőlem most ennyire futotta.


2018 febr. 13
Haraszti Ákos

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO