Horváth Alpár:
„Terra dei Siculi eppur esiste!”
“Székelyföld nem létezik” – mondta ki a végsõ verdiktumot a Marosvásárhelyi Táblabíróság Dehát akkor mi létezik? – kérdezhetnénk.
Az a Románia, amely a láthatáron sem volt akkor, amikor Székelyföldnek (amelyet a korabeliek Székelyországnak is neveztek a hiteles iratokban) saját pecsétje, Nemzetgyûlése volt, amelyet rendszeresen összehívtak, de rendkívüli alkalmakkor is, ha a történelmi szükség úgy kívánta??? Persze az igazságtalanságszolgáltatás román állami terrorista apparátusában minden lehetséges. Már csak azon csodálkozunk, hogy a táblabíróság nem döntött úgy, hogy sem a Hold, sem a Nap nem létezik, hiszen ezek a székelység, Székelyföld, a „Terra Siculorum” õsi jelképei. És – csudák csudája – azt sem mondták még ki, hogy az „azúrkék” és az „aranysárga” sem létezik, hiszen ezek is Székelyföld, a „Terra Siculorum” õsi szimbólumai. És mindezek még abból az idõbõl, amikor nemhogy Románia nem létezett, de román nép sem! Azt tudjuk, „kedves” román terrorállam, hogy az önök célja a székelység teljes megsemmisítése, mert – a magyarokkal ellentétben, akik bõ hétszáz éven át a szászokat nem akarták beolvasztani –, önök, Ceausescu fõcsauszuk vezényletével, tíz év alatt eltûntették Erdély etnikai térképérõl a szászságot! Merõ humánumból és empátiából – gondolom –, hogy szegényeknek ne kelljen kisebbségnek érezniük magukat… De ne feledjék: A SZÉKELYEKKEL EZ NEM FOG MENNI! Nem azért, mert terroristák, mint ahogyan önök igyekeznek a soros „tartótisztjeiknek”, az USA-nak, no meg Brüsszelnek beállítani, hanem azért, mert a székely – genetikailag bizonyítottan – több ezer éve õshonos ezen a földön, és… (ezt nem mi találtuk ki, hanem „tartótisztjeik” tudósai mutatták ki:) van egy „székelyfurfangos” genetikai tulajdonsága: bármennyire bekeverik genetikailag egy akármilyen nációjú embermasszába, a szkíta-hun-székely gén felszínre tör! Mert õsi. Nagyon õsi! Annyira, mint a turáni szkíták, akiknek a nevét a korabeli krónikás, Hérodotosz szerint is „Arab nyelven széken {szék, lakhely), szakin, székelõ, vagyis lakó, lakos (incola), többese : szekene, székelök, lakók (Zenker Szótárában)” nevezték. És… (most fogódzzanak meg!) „a persák a skythákat szakai vagy szálcaj néven nevezték, amit átiratokban szaka alakban adnak vissza.” Nos, ez – akárhogyan is nézzük–, jobban hasonlít a székely szóhoz, mint a vlah-hoz, vagy az újkeletû „román” vagy (a hasonló megalomán igyekezetbõl született) „roma” szóhoz… Nem kell szégyellni a vlah/oláh származást, és a beszivárgást- bevándorlást sem! Még akkor sem, ha ez nem valami dicséretes! Önök a nagyhatalmaknak és a történelem viharai önöknek kedvezõ széljárásának köszönhetõen „hont foglaltak”, illetve: nagyhatalmi segédlettel (zsoldként) egy egész országot kaptak ajándékba! Nem kell félni az igazságtól! Most önök az urak a Romániának nevezett államban, amely hivatalosan 1881 óta létezik Ekkor engedélyezte ugyanis a Berlini Konferencia, Andrássy Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere javaslatára egy új állam létrejöttét a frissen legyõzött Török Birodalom volt északi tartományai helyén, „Rumánia” néven. Ezt a furcsa és nem túl dicsõ hangzású országnevet a magukat vlah-ból „románná” átnevezõ újdonsült nép átkozmetikázta a jobban hangzó „Romániára”, amely a kitalált római származásukra utal. Azonban hiába, mert a nyelvek (német, orosz, szláv nyelvek, francia stb.) a ma napig a „rumán” szóalakkal jelölik ezt az új népet és országát. (Annyit meg kell jegyeznünk, hogy a „Rumánia” országnév esetén a „ruma/rumi” elõtag egy török melléknév valójában, amellyel a törökök az általuk hitetlen kutyának tartott keresztényeket jelölték, utalva Róma nevére.) De: nemlétezõnek nevezni a történelmi valóságot, azt – akármekkorára szabják is a Táblát! – megteheti ugyan az önök igazságtalanságszolgáltató Táblabírósága, de attól az igazság még az marad, ami volt. Székelyföld, Terra Siculorum már akkor létezett, amikor a románság valahol, vlah néven, a mai Északnyugat- Görögország (Thesszaloniki, Pireusz), Macedónia, Koszovó és Albánia térségében pásztorkodott (amit szintén nem kell szégyellni, hiszen tisztes és hasznos, fõleg: eredményes foglalkozás ez!), s aztán a bolgárokkal egy rövid ideig közös államot is alakított a Balkánon, Bolgár-Vlah Cárság néven, majd pedig a török elõrenyomulás miatt, a tõlük megszokott módon, cserbenhagyta a bolgárokat és északabbra menekült, beszivárogva a Dunától északra fekvõ Kunországba. S miközben az önök pásztorai biztonságban legeltették nyájaikat a hegyekben, a székelyek (épp azért, mert ez volt a szabadságuk és ÖNRENDELKEZÉSÜK ára – Székelyföld/Székelyország fennállásának feltétele) vérrel adóztak azokban a háborúkban, amelyekben nagyon sokszor épp az önök elsõ (kezdetben besenyõ- vagy kun-alapítású, arisztokráciájú és irányítású – lásd: Basarab-fejedelem, de akár: Mihály vajda /Mihai Viteazul/ is!) fejedelemségei védelmében harcoltak az önökre rontó törökökkel szemben – például Nagy István (Stefan cel Mare) oldalán is a híres vászlói csatában, ahol az érdemek nagyon nem egyoldalúak: „1475. január 10-én legyõzte a magyarok, és székelyek segítségével a fejedelemségbe benyomult 120 000 fõnyi török sereget Vászlónál, a Racova folyó torkolatánál” (Azt nem szokták önök hangoztatni, hogy Mátyás királyt is annyira „legyõzte” a moldvabányai csatában, hogy 1468-ban kénytelen volt mégis elismerni Magyarország fennhatóságát., és továbbra is adót fizetni neki) ! És míg a mi székelyeink rendre fogyatkoztak ezekben a háborúkban, az önök hegyi pásztorai háborítatlanul éltek az erdélyi hegyekben, és békésen szaporodtak. Megtehették, mert ún. „vendégek” (hospesek) voltak, akiknek nem kellett hadba vonulni a nagylelkûen õket befogadó ország védelmére sietve, adót nem kellett fizetniük, sõt az ún. birkatizedet sem kellett megfizetniük. A háromnegyedrészt magyar származású Nagy István (Stefan cel Mare) egyedülálló nagyságához visszatérve, nem árt a történelmi tényekre szintén emlékezni! Hogyant is lett õ „birtokos” Erdélyben? Nos: „Abban a reményben, hogy oltalmat nyer a szultán bosszúja ellen, Stefan teljesítette a magyar kívánságokat, Csicsó és Küküllõ várakat kapta magyar hûbérül, ellenben a magyar királyt fõ védnökének ismerte el.” (1475. augusztus 15.) Még valami: „A Valea Alba pataknál, az azóta Razboieni-nek nevezett mezõn Stefan 10.000 válogatott lovassal július 26-án elfogadta az egyenlõtlen küzdelmet (a török ellen), melybõl alig menekült meg vitéz seregének egy kis maradványa. Néhány (15–20) lovassal jutott el Kameniecbe, hogy Lengyelországban segítséget keressen és zsoldosokat fogadjon. A török eközben Szucsáva ellen nyomult, de hasztalan vívta a várat. Élelemhiány és a táborban pusztító betegségek a szultánt még augusztusban visszavonulásra kényszerítették, de elõtte azonban fölgyújttatta a fõvárost. Csak ezután érkeztek meg a magyar segélyhadak, melyeket Báthory István Erdélybõl küldött. Lengyelországból visszatérve Stefan a török sereg egy részét még utolérte a Dunánál, ahol megverte és a zsákmányt visszavette tõle. Kilia és Akkerman is fölszabadultak.” Szóval… ha a székelyek és Székelyföld nem létezne és nem létezett volna, még Stefan cel Mare sem lenne „Mare”, azaz „Nagy” a történelem emlékezetében! Mert a Báthory segélyhadai zömét a rettenthetetlen székely harcosok alkották – pusztán csak azért, mert ez volt a székely önrendelkezés, függetlenség, szabadság ára! Más eset – ugyancsak Stefan fejedelemnél maradva: amikor a lengyelek királya „1497-ben mintegy 80 000 fõnyi sereggel Bukovinába ütött s Szucsávát ostrom alá vette. Stefan a magyaroktól, töröktõl és tatároktól kért segítséget. II. Ulászló magyar király küldött is 2000 székelyt, akik a moldvai sereget erõsítették.” 1497 augusztusában, amikor a lengyel király 80 ezres sereggel, 20 ezer szekérrel és 40 ezer paraszttal Stefan fejedelem ellen vonult, Stefan „Erdélyben a székelyek közt zsoldosokat fogadott és kieszközölte, hogy Drágffy Bertalan erdélyi vajda is haddal siessen segítségére”. És ennek köszönhette, hogy nem veszített a lengyelek ellen! Mi székelyek vittük sokszor sikerre a Magyar Királyság alattvalói, Moldva és Havasalföld honvédõ háborúit! Sok-sok ezer székely férfi holttestével szentelte meg az önök késõbbi „román” földjét – az önök védelmében! Eközben Erdély hegyeiben a vlah pásztorok háborítatlanul legeltethették nyájaikat, éltek nyugodtan, szaporodtak, mi meg fogytunk – az önök késõbbi „országa” védelmében! Volt vajon azokban a csatákban egyetlenegy erdélyi román birkapásztor, csobán is? Nem hiszem! De mi ott voltunk, és hullottunk, mint a kasza nyomán a fûszálak… Ha mi is elmentünk volna a hegyekbe – pásztorkodni – (pl. török, tatár, s mások elõl), s nem az önök „fejedelemségeiben” a vérünk és életünk árán önöket megsegíteni, akkor – ugye tudják! – most nem 800 ezer körüli lenne a székelység lélekszáma, hanem legalább 3-4 millió! És ezek után nem szégyellik azt állítani, hogy „Székelyföld nem létezik”??? Kell ehhez kommentár? Nem. Önök saját magukat minõsítik – bármilyen gondolkodni és emlékezni képes, no meg a történelmi valóságot nem elhazudni/lehazudni igyekvõ Ítélõszék elõtt! Az Isten elõtt is! Ha egyáltalán ismerik az istenfélelmet. De azt tudniuk kell: a világegyetem egyensúlyra törekszik. És amit önök csinálnak, az: ez ellen az egyensúly elleni merénylet, aminek önök fogják hamarosan megfizetni – így vagy úgy – az árát! Hogy félnek a székelyektõl? Megnyugtatom Önöket: ha most betolnának 1000 vagon géppisztolyt, géppuskát és vállról indítható rakétát a Székelyföldre, akkor sem kellene rettegniük! Miért nem? Azért, mert 25 év alatt elérték, hogy – származástól függetlenül – a romániai fiatal generáció színe-java ma már külföldön „rabszolgál” és több milliós nagyságrendben gazdagítja idegen országok szürke- és génállományát. Itthon csak a régi rablók és fattyaik maradtak - hatalmon. Azoktól pedig legfönnebb nekünk, a nemrablóknak kell tartanunk! De: Székelyföld mégis létezik! Galileo Galileit idézve-parafrazálva: A Föld: „Eppur si muove!” (mégis mozog!) A Nap: „Eppur si muove!” (mégis mozog!) A Hold: „Eppur si muove!” (mégis mozog!) És mindhárom égitest létezik, akkor is, ha a magasságos Marosvásárhelyi Táblabíróság nemlétezõnek nyilvánítja! És Székelyföld? „Terra dei Siculi eppur esiste!” Azaz: „Székelyföld mégis létezik! Akárhogy dönt is a modernkori román inkvizíció: a román terrorállam
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|