ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.08.17. 20:15

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 25 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3  Következő
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008.03.18. 18:49 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd asztrológus:

Az egészség helyreállítása természetes táplálkozás
segítségével.

(A külső és a belső természettel való egészséges viszony kialakítása és az életünk értelmével és rendeltetésével való összhangba hozása a természetes táplálkozás utján.)

Gyakorló asztrológusként, gyakran kell találkoznom azzal a jelenséggel, hogy, bizonyos jól érzékelhető ("szemmel látható") pozitív eredmények után, kauzális sorsfeltárással (szintetikus horoszkópértelmezéssel) rendelkező értelmes személyeknél is megáll - elakad valamiért a sors- és egészség-helyreállítás és a továbbfejlődés folyamata. Azt tehát, hogy a horoszkóp értelmezés által végrehajtott sorsprogram- és életfeladat feltárás csak részben éri el a célját olyanoknál is, akik egész magas fokú hiba- és tévedés-belátási képességgel rendelkeznek és nem hárítják a sorsnehézségeiket a külső (családi, vagy szociális) körülményekre, felsőbb rendű és külső transzcedentális hatalmak akaratára. Két tényezőt ismertem fel az évek során, mint sors-rendezési, egészség- és boldogság- elérést akadályozó tényezőt. Az egyik a kauzális információnak a tovább nem adása, vagyis a kiegyenlítődés törvényének a nem-működtetése ("Akinek van annak még adatik…." - vagyis, aki úgy érzi, hogy gazdagodott a kauzális információ által és van amiből adnia másoknak is, van amit áramoltatnia mások felé is, és "Nem rejti véka alá a fényt", vagyis aki nyíltan vállalja a divatos konvenciókkal szembeni gondolkozását és az annak megfelelő életvitelt, az tovább fog szellemben, egészségben és boldogságban gyarapodni, aki kevésnek érzi azt, amit kapott és azt a keveset is megtartja magának, attól idővel elvétetik és ugyanoda jut vissza, ahol kezdte.), amire, egy idő óta már fel szoktam hívni a horoszkóp-rendelők figyelmét, de úgy néz ki, igen kevés eredménnyel. Az emberek ma is nehezen értik meg, hogy "nem arra való a fény, hogy azt a véka alatt tartsák" és miután megírják a hálákodó leveleiket - amit, természetesen szívesen veszek, de ugyanakkor nem jó szívvel látom azt, hogy úgy képzelik, hogy ezzel az etikai tettel napirendre is térhetnek a dolgok fölött, és megfeledkeznek arról, hogy a kiegyenlítődés - avagy az információ áramoltatás -, a spirituális evolúció, a szeretet és az abszolútum törvénye szelemében is tovább kellene adniuk az információt. A hétköznapi életből is tudjuk, hogy ott, ahol információ dugulás, vagy zárlat keletkezik, annak természetellenes energia- halmozódás, vagy energia-hiány a következménye.

A másik ok egyértelműen az, hogy civilizált személy lévén, továbbra is ezzel a jellegzetesen szellemi életmóddal és spirituális elvárással ellentétesen: ragadozóknak való táplálékkal él (Annak ellenére tehát, hogy nem folytat ragadozói életmódot, de legalábbis tudatosan nem vállalja azt, hogy ő ragadozóként élne, gondolkozna és cselekedne.), és ez által a szellemét is tovább mérgezi a húsból származó, negatív genetikai (hormonális) információval, vagyis a hullaméreggel. Egyfajta finom, és "szabad szemmel" láthatatlan (érzékelhetetlen) spirituális, értelmi és lelki kábulatban tartja tehát ez által magát, aminek következtében nem képes a teremtést és a létet szabályozó egyetemes törvényekkel harmóniába kerülni, nem engedi, hogy az egyetemes törvények pozitív módon gyakorolják a szervezetében és az életében (a sorsában) a hatásaikat. Az alábbiakban egyértelműen kiderül majd, hogy az ember szervezete, a genetikai (antropológiai) eredete és felépítettsége szerint, nem képes a legfinomabb szinteken keletkező hibás állati génstruktúrákkal, illetve a fertőzött állatok húsában levő különböző bacilusokkal és vírusokkal, való megküzdésre, mint a természeti szelekció fenntartására hivatott ragadozók és a tetem-takarító dögevők, sőt: igazából még a húsban található természetes (Ami számára, aki eredetileg nem ragadozóként fejlődött ki, nem természetes!) hullaméreg feldolgozására sem.
Ha más nem, hát az utóbbi években civilizációs pánikot keltő kerge marha kór (a szarvasmarháktól elkapható szivacsos agysorvadás), a juhok körében terjedő, de az embere is veszélyes száj és köröm fertőzés, valamint a madárinfluenza járványok, amelyek mind rengeteg állat elpusztításának a szükségét idézte elő, figyelmeztető jel lehetne arra vonatkozóan, hogy az ember valami törvényellenes tettet követ el, nem csak akkor, amikor húst fogyaszt, hanem akkor is, amikor ezeket a természetes létformájuktól és képességeiktől megfosztott "haszon-álatokat" erőltetetten, üzemileg "gyártja" futószalagon és ipari termékként kezeli mint az inggombokat, vagy a háztartási felszereléseket. (Sőt: az utóbbiak tisztaságára jobban odafigyel!) - Persze, hogy ezek elvesztik a kórokozókkal szembeni ellenállásukat és könnyen fertőződnek, és persze, hogy a még vadon, de mindenképpen az ember által már megzavart (itt, ott, iparilag fertőzött) természeti környezetben élő, vándorló társaik is megfertőződnek és így, kölcsönösen átadják egymásnak a kórokozókat. De ezért egyáltalán nem az üzemileg "termelt", szerencsétlen állatok a felelősek, hanem a nagyobb élvezet- és anyagi haszon érdekében a teremtés eredeti rendjébe ily módon is belematató ember!
A másik módja a hétköznépi és érzékelhetetlen kábulatnak, az alkohol fogyasztás és a cigarettázás, valamint a kávézás mellett (az utóbbi, habár éppen a mesterséges éberségkeltés érdekében fogyasztják, éppen azért hat károsan a spirituális éberségre és így a kiegyenlítődési - harmonizálódási képességre, mert a mesterséges - pragmatikus! - éberség után a szervezet képtelenné válik a természetes éber állapot fenntartására), a természet-ellenes anyagokkal történő természetellenes táplálék-édesítés, aminek következtében, ha csak testi szinten is, de hamis boldogsági (kiegyenlítési) állapotban tartja magát, arról nem is beszélve, hogy a mesterségesen előállított cukorral, vagyis hamis táplálék-struktúrák fogyasztásával, egyrészt feleslegesen raktároz a szervezetében egyre több olyan tűz elemet, aminek a természetes és egészséges feloldásában (kiélésében) pontosan a mesterségesen előállított cukor atomstruktúrája (mesterséges kristályai) akadályozzák meg.
De vegyük szép sorrendben az éberség-ellenes, vagyis a harmónia-ellenes, mert természet-ellenes táplálkozás kérdéseit:
Egészséges életmóddal és életrenddel, harmonikus életvitellel kapcsolatos előadásokon, ilyen jellegű könyvek ismertetésekor az egészséges táplálkozás is szóba kerül. Ilyenkor gyakran hangzanak el a vegetarianizmushoz fűződő, annak pozitív hatásait ismertető, vagy éppenséggel azokat kétségbevonó, sőt: esetleg a vegetarianizmust elítélő vélemények, ellenvetések.
A kérdéshez nem mint orvos, vagy gasztronómus, tehát nem mint "szakértő" szeretnék hozzászólni. Meg vagyok győződve arról, hogy a természeti világot és a mai ember (a gyermekek és a fiatalok!) természetét éppen a könnyítő, gyors és élvezet-okozó megoldásokat eredményeket hajszoló, de a spirituális alapokkal, valamint a visszahatásokkal és a kései következményekkel nem számoló, szakemberek tették tönkre. Olyan személyként írok a táplálkozásról, aki több mint hét éve hús- és cukor mentes, valamint más, mesterséges módon előállított táplálék mellőzésével étkezik és aki valamikor nagy „hús faló" és „édes szájú” ember hírében állt, aki valamikor hús nélkül egyetlen étkezését sem tudta volna elképzelni és aki ma, annak köszönhetően, hogy tizenkét éve nem eszik húst, ötvenegy évesen sokkal jobb fizikai kondícióban és jobb egészségben tudja magát, mint amilyennek harmincegy évesen tudhatta. Hiteles tanúként írom tehát e sorokat, aki a korábbi klinikai és a kórházi beutalók szerzésétől, a patikába járástól és a gyógyszerért való sorbaállástól, valamint a külföldi "gyógyszerszerzésektől" végérvényesen megszabadult. Aki nem elméletben tudja, hanem a folytonos gyulladásoktól megszabadult epéjében, májában, veséjében, prosztata-mirigyében és húgyhólyagjában, valamint a valamikori fekélyes gyomrában, patkóbelében és a többi, immár kigyógyult, valamikori hurutos beleiben, vagyis egész "újjászületett" emésztőrendszerében érzi a természetes táplálkozás vitathatatlan előnyeit.
Ebből az alapállásból a kezdet kezdetén, figyelmeztetni szeretnék arra, hogy minden közismert tápanyag egészséges az emberi szervezet számára, ami közvetlenül a természetből származik, és mértékkel, illetve arányosan adagolt. Ugyanakkor minden, még a legegészségesebb „gyógynövények” fogyasztása is káros, amit öncélú, együgyű és egyoldalú egészség-nyerési szándékból, élvezethajszolás céljából fogyasztunk, vagy valamilyen könnyítő technikai megoldás és tudományoskodás következménye. Az öncélú módszereknek, elképzeléseknek, tanításoknak és cselekvési modelleknek a legáltalánosabb ismertető jegye az IZMUS szóvég. Ilyen öncélú elméleti - és cselekvési rendszernek bizonyult az összes izmussal végződő művészeti áramlat, a XX. században, el egészen a posztmodernizmusig, amely pont az által bizonyult együgyűnek, hogy nem akart együgyű lenni. És ugyanez az öncélúság jellemzi az összes népboldogító "biztos receptként" tálalt társadalmi eszmét is, mint az abszolutizmus, totalitarizmus, a fasizmus, a szocializmus, a kapitalizmus és a kommunizmus. Az izmus szóvég tehát az öncélúság globális ismertetőjegye de aki jól odafigyel, azt is könnyen megérti, hogy a káros öncélúság jellemez minden "biztos receptet" és "biztos módszereket" is.
Ezért a vegetarianizmusról is elmondható, hogy önmagában öncélú és a valóságnak csak egy rész-területére figyelő táplálkozási elmélet (rendszer?), amely tartalmaz ugyan lényegi igazságokat (is) és ezért mindenképpen mutathat fel pozitív eredményeket, de figyelmen kívül hagyja azt a metafizikai tényt, hogy a táplálkozás alkalmával az ember tulajdonképpen fizikai (anyagi) állapotban levő spirituális információt visz be a fizikai testébe (szervezetébe), annak érdekében, hogy a személyén keresztül, különböző természeti elemeket és ezáltal a természetet összekapcsolja és egybehangolja a spirituális létezéssel. A táplálkozás tehát nem más mint, egy egyetemes kiegyenlítődési (alkímiai) folyamatot leképező és annak a megvalósulását szolgáló folyamat, amely során az általunk lenyelt és feldolgozott (a szervezetünk által értelmezett, elosztott, újraértelmezett és felhasznált) fizikai információ egy része újra átalakul (visszaváltozik) szellemi és spirituális információvá azáltal, hogy a mi személyünkön keresztül biológiai, pszichológiai (asztrális), intellektuális - gondolkozási (mentális) és szellemi (spirituális) jelenségekké, folyamatokká változik.
A fizikai információ-ellátásunk nem csak a biológiai élet keretei közötti létezésünket biztosítja. Két ellentétes folyamaton megy keresztül, vagyis két ellentétes folyamatot visz végbe személyünk az élet folyamán: a fizikai környezetből átvett információ egy részét átalakítja spirituális (szellemi) információvá és viszont: az auratestekből a csakrákon keresztül a fizikai testbe áramló spirituális információ-rendszereket átalakítja fizikai információvá (cselekvési, megnyilvánulási energiává). Ebből, a szüntelen információ-átalakítási folyamatból származik az a bizonyos életenergia, aminek a növelése érdekében annyi ember gyötri magát különböző misztikus módszerek és receptek segítségével, teljesen feleslegesen, megfeledkezvén arról az egyszerű tényről, hogy az ember születésétől kezdve valósággal telítve van a különböző életenergiákkal és az egyetlen problémája csak az, hogy öncélú ambíciói és kapkodó szenvedélyessége szolgálatába tett nagyokos értelme, illetve az ösztönös késztetései hatására és az annak megfelelő primitív mentalitása következtében, a harmónia-rendeltetése beteljesítése helyett, saját szervezetét és környezetét rombolja ezekkel az energiákkal.
Ezért jogosnak tekinthető az egyes szülők aggodalma, amikor gyermekük az öncélú (misztikus) vegetarianizmus útjára tér és hitelt lehet adni azoknak a híreszteléseknek is, miszerint egyes fiatalok legyengülnek fizikailag és egészségileg a vegetáriánus étkezés következtében. A Názáreti Jézus, aki a filozófusok összes tanainál érvényesebb és időt állóbb metafizikai tanítást adott az emberiségnek, nem hallgató-közönséget kápráztató stílus-gyakorlatot végzett, amikor a lét (a teremtés) eredeti rendeltetéséről és funkciójáról, valamint a természeti életformák, és így az emberi lét-struktúrák spirituális alapjáról és éteri-energetikai szerkezetének a felépítéséről tudva, azt állította, hogy "AKI MEG AKARJA NYERNI ÉLETÉT, ELVESZTI AZT." Ez, az egyetemesen érvényes metafizikai törvény érvényesül az összes öncélú törekvésünk kudarcba fulladása esetében. A vegetarianizmus ugyanis öncélú és szegényes táplálkozási „módszer”, amennyiben csak a biológiai egészség visszanyerését és helyreállítását célozza meg és azon felül nem akar tudni olyan komplex kérdésekről, mint a lélek és a szellem egészségéről, azaz nem akar tudni az Egységes Egyetemes Létezésnek, vagyis az Igazi Egészségnek a tőrvényeiről. Ebből a szemszögből másképp néznek ki a dolgok mint az öncélú, biológiai egészség-hajszolás szemszögéből. Mert igaz ugyan, hogy az egészség bizonyos mértékben helyreállítható a hús, valamint az állati származású zsiradék és más állati termékek fogyasztása csökkentésével és megszüntetésével. De az is igaz, hogy amennyiben csak ennyit teszünk az egészségünkért, az nem elég, és évek multával több mint bizonyos, hogy fizikai gyengülés követi ezt, a metafizikai szempontok figyelmen kívül hagyásával történő étrend váltásunkat.
Másfelől viszont az is igaz, hogy érvénytelen az, amit nagy tudományos komolysággal és fontoskodással a húsfogyasztásról lemondani képtelen maradi orvosok és biológusok állítanak. (És ezzel az ő személyes akarat- gyengeségük "tudományos" indoklásával, takargatásával, félrevezetik azokat, akik nagyobb akaraterejüknek köszönhetően képesek lennének lemondani a húsfogyasztásról az egészségük visszanyerése, vagy megtartása érdekében!) Egyes orvosok szerint ugyanis vannak bizonyos, csak a húsban megtalálható "állati fehérjék" és vitaminok, amiket képtelen "beszerezni" más táplálékokból az emberi szervezet. - Ideje már végleg leszámolni ezekkel a tudományosság köntösébe bujtatott hazug mesékkel! Több személyt - és többek között egy pár orvost is - ismerek, aki hozzám hasonlóan, sok éve nem eszik húst és nem csak hogy egészségesebbek az átlagnál, hanem fizikai erejük is nagyobb.
Az általános példák felsorolása és a tudományos érvek helyett, a személyes példa az egyedüli, ami minden elméleti cáfolattal szemben meg állja a helyét, ugyanis a cáfoló "szak- ember" különösen jó érvelő képességről tesz tanúságot és rengeteg cáfolhatatlannak látszó elméleti érvet képes előállítani akkor, amikor azt akarja bebizonyítani szakmai tekintélye és főlénye megtartása érdekében, hogy mit és miért nem lehet tenni. E rengeteg tudományos érvvel szemben csak azt tudom mondani, hogy több mint tizenkét évvel ezelőtt, egy tengerparti Karate-edzőtáborban hagytam fel végleg a húsfogyasztással és semmiféle fizikai-erőcsökkenést nem érzékeltem magamon azóta sem. Sőt, amint az imént említettem, ötvenegy évesen jobb erőnlétben érzem magam mint ezelőtt ez előtt húsz évvel és jelenleg a 2 dannos Karate-mesteri fokozati vizsgám letételére készülök. Ami a szexuális étvágyamat, lehetőségeimet és képességeimet illeti, az sem marad le a húsz évvel ezelőtti potencialitásom mögött. Nem tudom, ilyen körülmények között érdemesnek tartaná-e még valaki megvizsgáltatni azt, hogy hiányzanak-e szervezetemből azok a bizonyos, csak az állatok húsában fellelhető fránya fehérjék és vitaminok, amit állítólag képtelen máshonnan, mint a húsból "beszerezni" az emberi szervezet?
(Utólagos bejegyzés: l995 szeptember és október folyamán egy l4, majd kevéssel azután, egy l6 napos "teljes és becsületes" éhségsztrájkot folytattam a nemzetiségi kisebbségek gyermekeit hátrányos helyzetbe hozó román tanügyi törvény elleni tiltakozásul, minden látható és érzékelhető egészségi károsodás nélkül, ámulatba ejtve azokat az orvosokat, akik korábban betegségeim miatt kezeltek. Ráadásul 5 napra az éhségsztrájk befejezése után Karate edzésre mentem, semmiféle különbséget nem észlelvén az akkori és a korábbi fizikai erőnlétem között. Sőt: ezúttal kevesebbet izzadtam és könnyebbnek, nyúlékonyabbnak és rugalmasabbnak éreztem magam. Mindez a klasszikus "európai" és főképp az erdélyi étkezési- táplálkozási szokások követésével nem lett volna lehetséges.)
A húsfogyasztásra vonatkozó metafizikai igazság viszont a tudományoskodó érvek és ellenérvek kérdéskörénél jóval összetettebb. - Ezért adok igazat a gyermekeik egészségét vegetarianizmus következményeitől féltő szülőknek. A húsfogyasztásról ugyanis nem szabad egyik napról a másikra lemondani a húsfogyasztáshoz hosszú éveken keresztül hozzá szokott (elkényelmesedett) szervezettel. Elsősorban azt kell tudni, hogy azok a bizonyos "állati vitaminok", "állati fehérjék" és más, "vitális értékű tápanyagot" (információt) tartalmazó anyagok, amiket egyesek szerint csak a húsfogyasztás által vagyunk képesek bevinni a szervezetünkbe, csakugyan nem kerülhetnek belénk és csakugyan nincs ahogy beépüljenek a szervezetbe, ha a húsfogyasztás csökkentése közben és a húsfogyasztásról való lemondás után, sütéssel és főzéssel, vagy fagyasztás által tönkre tett táplálékot (összezavart információt) viszünk be a szervezetünkbe. Ha az öncélú élvezethajhászás szellemében kialakított régi táplálkozási szokásainkhoz híven, megsütünk és megfőzünk kivétel nélkül minden ételt, vagyis természetellenesen megváltoztatjuk eredeti összetételét, tápértékét és vitamintartalmát a táplálékainknak, ne csodálkozzunk, hogy erőnk csökken és egy bizonyos javulási periódus után az egészségi állapotunk visszazuhan oda, ahonnan elindultunk.
És most fel fogok tenni egy vérbelien tudománytalan, de lényegbe vágó kérdést. Nem másért, de már a hideg is ráz, amikor azt a cáfolhatatlannak látszó érvet hallom, hogy valaki, aki „nehéz testi munkát végez”, ehhez nem lenne elég ereje, amennyiben nyers növényi táplálékon élne. Ugyan honnan szerzik be az olyan elképesztően erős növényevő állatok, mint a ló, a bivaly, a bölény és az elefánt, azokat az erőt adó tápanyagokat és vitaminokat, ha nem a növényekből és azok gyümölcseiből? Ki főzi, ki süti meg az állatok reggelijét, a vacsoráját és az ebédjét? A ló, a bivaly, az ökör, az elefánt és általában a legszívósabb és a legegészségesebb, "a legerősebb" állatok hogy bírják ki sült, és pácolt hús nélkül az életet és miért nem sütve és főzve fogyasztják a „szegényes” táplálékaikat? Miután a kedves olvasó meggyőződött arról, hogy csakugyan képes voltam leírni ezeket a naiv, sőt: egyesek szerint talán az infantilitás fogalmát is kimerítő kérdéseket, és fölényeskedve kimosolyogta, esetleg jól kikacagta magát, kérem, próbálja mégis elhinni nekem azt, hogy én is egy kétkedő, kritikus és racionális beállítottságú, eléggé sokat olvasó és bizonyos materialista tananyagok egyetemi kurzusokon történő elsajátítása révén értelmiségivé alakult, európai ember vagyok és semmi érdekem nem fűződik ahhoz, hogy szamárságokat irkáljak. Én is csak több hónapon át tartó metafizikai előadások sorozata meghallgatása után szántam el magam, hogy vállaljam a hús-mentes, természetes (sütés-főzés pácolás, stb. nélküli) táplálkozás esetleges negatív következményeit. És ezt is csak azért, mert be kellett látnom, hogy a korábbi hiedelmeimmel és „tudományos - értelmiségi” gondolkozásommal ellentétes metafizikai információknak a gyakorlati életben történő alkalmazása, más élet- területeken is, pozitív eredményekkel jártak.
Azért állítottam azt a fentiekben, hogy önmagában csak a biológiai egészség visszanyerésére irányuló törekvéseink, hosszú távon nem hozhatnak pozitív eredményeket, mert az egészség, amiként az egész-ség szavunk lényegi jelentése és eredeti értelme is bizonyítja, nem csak a testünk jó biológiai működését jelenti. Ezért amennyiben pusztán a biológiai szervezetemet akarom átállítani "természetes táplálkozásra", természetes étrendre, többet árthatok vele magamnak mint amennyit használhatok esetleg. Nekem legalábbis, szükségem volt egy hosszú időszakra, amíg képes lettem egy, a szokványostól eltérő, pozitív, egészséges, az egyetemes törvényekkel valamelyest összhangban álló, gondolkozási és viselkedésbéli (mentalitásbeli) változásra. Vagyis csak lassan és tudatosan tudtam átnevelni magam, amíg a belső figyelmemnek és erőfeszítéseimnek köszönhetően kialakult egy új mentalitásom és, a humanizmus álcájába rejtett, de a valójában gyávaságból eredő konfliktuskerülés, és az akaratlanul, mintegy a neveltetésem által felépített civilizált álca mögött megbúvó öncélú kritika, a fölényeskedő cinizmus (nagyképűsködés) és az ostoba belső ellenszegülések, az irigykedés és a féltékenykedés helyét, lassan elfoglalta egy új értékrendre alapozott, mindenre nyitott, de a jól átgondolt és meggyőződéssé vált igazságok érvényesítése érdekében harcra-kész, bátor mentalitás hétköznapi gyakorlása. Mondhatni, átfordítottam magam egy pozitív (többnyire megértő és megbocsátó, de nem megalkuvóan félrenéző, nem a létkorrupcióval kiegyező) erkölcsi alapállás kialakítása és a pozitív cselekvésekben testet öltő, általam addig még kipróbálatlan, de lassan állandósuló természetes viselkedés gyakorlására. Így, az új táplálkozási formák és az új táplálkozási (étrendi) szokások egyfajta pozitív, mindig a lényegi megismerésre törekvő spirituális gondolatisághoz és új életrendhez is kötődtek, ami által nem vált öncélúvá az "újfajta" étkezésem.
Sok agresszív "reform-étkezővel" és nagyon sok, látszatra galamblelkű vegetáriánussal találkoztam, akik azonnal visszavágtak, vagy csak akkor váltak startból agresszívvé, amikor egy új ismerősük kételkedni mert az új étrendjük értelmében, pozitív értékében és pozitív következményeiben. Minden látszat- egészségi javulásuk ellenére, az új étrendjük láthatóan nem vált javukra. Sőt: egyesek, rejtettebben bár, de lényegében még agresszívebbek lettek annak köszönhetően, hogy mindegyre harcra kész állapotba állították magukat az öncélú és végeredményben materialista eszméik, életvitelük, megvédése érdekében. Hiszen csak azt érték el az új táplálkozási szokásukkal, hogy elszigetelték magukat addigi közösségüktől, barátaiktól, és akarva - akaratlanul, sértetten, vagy büszkén, különbnek, esetleg felsőbbrendűnek kezdték hinni magukat a többi embertársuknál. Ezek az emberek EGY OLYAN VALLÁSNAK LETTEK A HÍVEI, AMELY KIZÁRÓLAG A GYOMRUKHOZ ÉS AZ EMÉSZTÉSI PROBLÉMAIKHOZ KÖTÖTTE A FIGYELMÜKET ÉS AZ IRRACIONÁLIS HITRENDSZERÜKET és amely lényegében nem tett mást, mint felszínre hozta az addig homályban maradt szellemi naivitásukat, vagy a mások személyével szemben, és így a közösséggel szemben is, önkéntelenül érzett, de a civilizáló neveltetésük által, a tényleges feloldás helyett, a tudattalanjuk mélyére nyomott agresszivitásukat.
Az étrendünk megváltoztatása tehát semmit nem ér, ha azt nem kíséri (sőt, jobb ha azt megelőzi:) tudatos mentalitásbeli átalakulás. És amennyiben nem válunk még nyitottabb szellemű emberekké, mint amilyenek azelőtt voltunk, és nem leszünk nyugodtabbak, szociálisabbak, türelmesebbek, belátóbbak, azaz megszólíthatóbbak mint azelőtt voltunk, minden elképzelhető, várt vagy váratlan körülmény között, a mindennapi életünkben is, többet ártunk, mint használunk vele, hiszen a tradicionális koncepciók szerint élő és étkező embertársaink szemében mindössze nevetséges, bogaras és szeszélyes emberekké válunk, akivel nincs amit kezdeni egy „normális” társaságban.
A dolog viszont fordítva is érvényes! - Az egész életrendünk - és így az étrendünknek is - a természetessé történő átalakítása nélkül hangoztatott, mentalitásbeli „pozitív” változások, anyagi realizálódást nélkülöző, szelleminek látszó, de vallójában mindössze intellektuális allűr számába menő, alaptalan eszme - szajkózás marad, amely úgy fest mintha a természetvédő aktivisták a kivesző félben levő állatok prém-bundáiban járnának. Természetes, hogy az ilyen mentalitás nem csak, hogy nem hiteles, de az igazi és teljes egészség helyreállítására alkalmatlan is, és hosszú távon nem bizonyul állóképesnek, illetve semmiféle pozitív következménye nincs. Ezért, rendkívülien fontosnak tartom elmondani, hogy a fanatizmussal egyenes arányban káros lehet a felszínesség is a természetes táplálkozás, illetve a természeti információ - fogyasztásának kérdésében. Én legalábbis nagyon megjártam amiért, a fanatizmus elkerülése érdekében, a természeti táplálkozásra való átállásom közben, szinte ugyanakkora mértékben fogyasztottam alkoholt tartalmazó italokat mint azelőtt. Csak a hetedik évben, egy orvosilag vizsgálatlan, vírusos gyomor és bélfertőzés után (amiből egy hétig tartó radikális böjt: koplalás útján gyógyultam ki) kaptam észbe, hogy itt valami nincs rendben, de még egy másfél évembe telt, amíg teljes mértékben leszoktattam magam még a baráti társaságban történő sör ivásról is. Csak miután ez teljes mértékben sikerült, döbbentem rá, hogy mi mindent veszítettem a „tisztulási” hét évem alatt, amely hét év az alkoholos italok - néha mértéktelen - fogyasztása miatt nem lehettem olyan éber mint ma, és sem lelkileg sem fizikailag nem nyertem vissza a teljes egészségemet. Biztos vagyok benne, hogy csakis ennek következtében nem érezhettem magam elég erősnek ahhoz, hogy jelentkezni merjek a karate-mesteri fokozati vizsgám letételére majdnem tíz éven át. A szükséges színvonalat technikailag, és fizikailag is elértem néha, de a mesteri fokozathoz szükséges erőnlétemet, pontosan egy - egy másnap is folytatott „férfias” ivászatot követő, alvási - pihenési nehézségekkel tarkított, forma-csökkenés miatt nem tudtam folytonossá tenni.

II.

Annak ellenére, hogy nem szeretem a misztifikációt, a választott téma „eredendő” ellentmondásossága: a hétköznapi egyszerűségével szemben álló metafizikai összetettsége miatt, sehogy nem kerülhetem el, hogy a jelen írásom azt a látszatot keltse, mintha én is a misztika eszközéhez nyúlnék. Pedig nem teszek mást, csak az egyszerű, a tudományos babonákkal és a szüleink, valamint a tanítóink által belénk vert tyúkketrec-logikával még tönkre nem tett, maradék természeti ítélőképességhez folyamodok, mivel e tanulmány keretén belül nincs ahogy körülírjam azt, hogy mit jelentenek a Jin és mit jelent a Jang világalkotó princípiumok és nincs ahogy részletezzem azt a tényt, hogy ez a két egymástól különböző és jól elhatárolódó teremtői lét-esszencia milyen fizikai elemekben és létformában jelentkezik. Ám annak reményében, hogy aki e sorokat olvassa, elolvasta már, vagy a jövőben el fogja olvasni azokat a tanulmányaimat is, amelyekben mindazt ami ide vonatkozik részletesen kifejtettem ( így pl. az egyetemes tőrvényekről szóló tanulmány bevezető részét), most folytatom a gondolatmenetet e látszólag misztikus bakugrással:
Vannak úgymond pozitív és negatív töltetű (Jang és Jin, Maszkulin és Feminin lényegű) táplálékok, mint ahogy vannak negatív és pozitív természet metafizikai (- alkímiai) alapelemeknek megfelelő természeti elemek, mint amilyenek a természeti víz, vagy a tűz, a föld és a levegő is azok például. A pozitív elem mindig a megtermékenyítő, a negatív viszont a megtermékenyülő kauzális hatalom megtestesülése és így a természetben a pozitív a negatívat, bizonyos körülmények között és azok hatására, képes átváltoztatni, átalakítani. Ezért például a tűz átváltoztatja a víz polaritását pozitívvá, maszkulin energetikai töltetűvé, vagyis maszkulin természetűvé. Ennek az alkímiai folyamatnak a fizikai következményeként mi önkéntelenül átalakítunk pozitív (tűz: maszkulin) töltetűvé minden táplálékot, amit megfőzünk vagy megsütünk. Azáltal tehát, hogy minden önálló racionális vizsgálódás nélkül, egyszerűen csak a belénk nevelt szokások hatására, minden racionális indok nélkül, megfőzzük és megsütjük táplálékainkat, felborítjuk a szervezetünkben az "egészséges" és természetes egyensúlyt. Köztudott (lásd az akupunktúra és a preszopunktúra gyógyászati technikák alapját), hogy a Jin és a Jang, vagyis a negatív és a pozitív töltetű energiák egyensúlya, illetve harmonikus, kiegyenlített állapota a szervezetünkben, elengedhetetlen feltétel az egészségünk fenntartásának.
Mi annak a következménye, hogy a természetben található táplálékainknak több mint nyolcvan százalékát Jang, illetve maszkulin töltetűvé alakítjuk a főzés és a sütés következtében? Az, hogy a civilizált maszkjaink és a jól bejáratott etikai szokásaink alatt, nyolcvan százalékban - nemre való tekintet nélkül! - "férfiasabbak”, tehát ambíciósabbak, becsvágyóbbak, önérzetesebbek, akaratosabbak, türelmetlenebbek, harciasabbak (és még jó, ha csupán erélyesebbek), célratörőbbek, reakciókészebbek, (egyoldalúan Jang - szerűek, vagyis:), nyugtalanabbak, provokatívabbak és provokálhatóbbak, és ezért ingerlékenyebbek, egyensúlyunkból könnyebben kimozdíthatóbbak, stresszeltebbek, és ezek összegeződéseként agresszívebbek vagyunk a természetesnél. És ez, a civilizált viselkedés mögött rejtőző, a tudattalanba süllyesztett általános agresszivitás a szellemi mentalitásunk és a képzeleti idea-világunk szintjén is kifejti romboló hatását bennünk és a környezetünkben, minden önuralmunk és neveltségünkből adódó önfegyelmünk ellenére!
Ennek a fölösleges és káros (szükségtelen, tehát irracionális!) táplálék-átváltoztatásnak csak egyik következménye, hogy az esztétika és a kritika által oly nagyra tartott modern és posztmodern irodalom, a képzőművészet és a zene alkotói csak úgy ontják magukból az agresszív, közönség provokáló, „elemi érzéseket és intellektuális lázadást”, vagy más, „katarzis - élményt” kiváltani hivatott „műveket”, a filmipar sikerre számító produkcióiról nem is beszélve. Ma, ha nem zajos a komédia, nem is számíthat közönségsikerre és még az un. pszichológiai filmek kategóriájában sem nevezhető be egy olyan produkció, amelyben nincs egy kis „dinamizmust adó”, baleset, gyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, esetleg valami nemi devianciával egybekapcsolt erőszakos cselekedet. A következmények könnyen észlelhetők, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy mi a különbség egy állandósultan stresszelt és a természetes (kiegyensúlyozott) állapot, azaz egy nyüzsgő és egy nyugodt, harmonikus személy melletti élet között.
Tudom, hogy naivan és gyermekesen hangzik a "komoly" (és a komoly ma általában azt is azt jelenti, hogy ha orvosságot nem is, de vitamin pótló és „energizáló tablettákat” folyamatosan szedő, évente legalább háromszor betegeskedő...) személyek számára mindaz, amit a fentiekben állítottam. Azonban a természetes táplálkozás pozitív következményeit megtapasztaló konvencionális gondolkozás szűkre szabott határait meghaladó ember számára már egyértelmű, hogy - többek között - a természetben arányos Jin - Jang töltettel létező táplálékok állandó kifőzése és kiégetése (illetve a fizikai testbe bevitt és a fizikai szervezet által feldolgozandó természeti információnak a nyolcvan százalékos Jang - töltetre való átállítása) következtében lett úrrá az iparosított civilizációban a céltalan nyüzsgés, a távlati következményeiben előbb-utóbb ökológiai katasztrófához vezető siker- és eredmény- hajszolás.
Ebből ered az a sok elégedetlenség, a öntudatlan, vagy tudatosan leplezett harag, az ingerlékenység és ellenségeskedés, az intolerancia és a nyílt vagy fojtott agresszivitás és ezért van végső soron a sok boldogtalanság - de itt már nagy a kísértés, hogy eltérjek a tárgytól. Inkább visszatérek a kiindulóponthoz, amely úgy szólt, hogy vajon naivitás-e részemről az a kérdés, hogy a maguknak nem sütő-főző, mesterséges tápanyagot nem fogyasztó, vadállatok miért egészségesebbek mint a tudományos ésszerűséggel és komolysággal létrehozott civilizációs berendezéseivel, programjaival magát stresszelő (egészségileg „leszázalékolt” állapotba kerülő), mesterséges vitaminokat fogyasztó ember? Ehhez szorosan hozzáfűződik az a kérdés is, hogy az egyes tudományos és orvosi nézeteken túl, metafizikai szempontból miért káros - sőt: az egész emberiség fennmaradása (genetikai kódjának az épen maradása) szempontjából miért veszélyes - a mértéktelen húsfogyasztás, vagyis az olyan "tápláléknak" a szervezetbe való bevitele, amelyben a halál beálltakor, azonnal és menthetetlenül megjelenik a hormonális (genetikai információkat tartalmazó) hullaméreg?
- Minderre részletesen visszatérek, miután sikerült a természetes táplálkozás és a vegetarianizmus közötti különbségeket meghatározni. De azt is le kell szegezni, hogy a vegetarianizmus alapötletét nem kell elvetni, ezért nem is a vegetáriánus étkezés ellen szól ez a tanulmány, és, mint ahogy a későbbiek folyamán ezt meg fogjuk látni, még húsfogyasztást sem ítéli el egyértelműen. Amit célul tűztem ugyanis az a táplálkozás metafizikai jelentőségének és lényegi funkciójának az értelmezése, és ennek a kauzális alapnak a fényében a megfelelő következtetések dogmamentes levonása. A vegetáriánus étkezés nagyon is egészséges étrend és nem csak hogy pozitív hatásai vannak az egészségre nézve, hanem vannak pozitív következményei is. Az az étrend is amit, a többi metafizikus társammal együtt én is követek, végeredményben vegetáriánus, de az általánosan elfogadottól, a "gyakorolt" vegetáriánus táplálkozástól annyiban különbözik, hogy igyekszek mindent, minél nagyobb százalékban nyersen, tehát főzés és sütés mentesen "fogyasztani" és ezért, a természetes táplálkozás szellemében, nem fogyasztok szintetikusan előállított termékeket, olyan táplálékot tehát, amely nem található meg készen, vagyis átalakítatlanul a természetben.
Így például, amennyiben lehetőségem van erre, egyáltalán nem fogyasztok (és a gyermekeimnek sem adok!) gyárban mesterségesen előállított cukrot, illetve cukros, vagy cukrozott táplálékot sem. Az a cukor, amit bizonyos üzemi technologiával, magas hőmérsékleten és magas nyomás alatt állítanak elő cukorrépából és más növényekből, erőszakos kristályosítás segítségével, nem lévén természetes információ-forrás, romboló hatást gyakorol a szervezetünk sejtrendszerére. Én valamikor magas fokú hiperglicémiában is szenvedtem, aminek hatására mind több és több cukrot igényelt a szervezetem, hiszen cukor fogyasztás után elmúltak a rosszulléti és a szédülési érzések és megszűnt a migrénszerű halántéktájéki nyomás-érzet. De minél több cukrot fogyasztottam, hosszú távon a folyamat súlyosbodott. Amikor metafizikai szinten is megértettem, hogy mi történik a szervezetemben, erőt vettem magamon és arra szorítottam a szervezetemet, hogy az elfogyasztott zöldségekből és gyümölcsökből, valamint a kenyérből vonja ki a számára szükséges természeti cukrot. Így, rosszulléti állapotok nélkül, sok nyers gyümölcsfogyasztással ellensúlyozva a cukorhiányt, mára meghaladtam ezt, a hasnyálmirigy begyulladásával fenyegető és erős éhségérzetekkel járó betegséget is.
Biológiai szervezetünk nem a francia, az olasz és nem kínai, vagy a magyar és nem az erdélyi konyha irracionális szokásrendjére van felépítve és nem az élelmiszergyárak szintetikus termékeinek a megfontolatlan fogyasztása érdekében alakult ki az evolúció során, hanem a természetes információ- igényeink szerint! Ezért nyugodtak lehetünk, hogy a természetben minden olyan információ megtalálható - ha a nyerészkedő, versengési őrületünkben, a jelenlegi szennyezett állapotánál nem tesszük jobban tönkre! -, amire az egészség és az erőnlét biztosítására szükségünk van. És azok a növények, illetve azok a gabona magvak, gyümölcsök és zöldségek, valamint azoknak az állatoknak a "gyümölcsei" (tej, tojás) megfelelőek és egészségesek számunkra, amelyek abban a környezetben teremnek és élnek, amelybe beleszülettünk és amelyben folytatjuk életünket. És ami szorosan még idetartozik: mindig az érvényben levő évszaknak megfelelő, a természeti körülmények között elálló, tehát nem a mesterségesen létrehozott klíma-berendezések által (hűtés, fagyasztás) és a mesterséges állapotban (olvasztás, befőzés, lesütés, stb.), a természetes körülmények között életben tartható gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztani. Nem kell tehát un. befőtt táplálékot fogyasztani még télen sem! Télen is azokat a gyümölcsöket és zöldségeket ajánlatos fogyasztani, amelyek el állnak a kamrában és a pincében (vermekben), illetve más természetes körülmények között. Ezért szeretek télen olyan zöldséget vásárolni, amelynek a gyökeréről nincs lemosva a föld.
Akinek további fenntartásai vannak és még mindig kételkednivalója van a természetes (hús és cukor-fogyasztás nélküli, valamint a tápanyagok hőkezelése: megfőzése, megsütése pácolása, fagyasztása, stb., nélküli) táplálkozás helyességével és egészséges mivoltával szemben, anélkül, hogy meg akarnám győzni az ésszerűnek képzelt, tradicionális koncepcióinak helytelenségéről, arra kérem, hogy gondolkozzon el azon: vajon a biológiai szervezetünk a maga működési "természetével" ( tehát a természeti törvények szerint felépített struktúrájával) nem kellene-e természetesen, illetve egy - az egyben hozzákötődjön és egybe kapcsolódjon a természeti környezete természetes folyamataihoz, vagyis annak az organikus működési rendszeréhez? Ha igen, akkor vajon miért lenne káros számára a természeti környezetéből átvett, főzéssel és sütéssel és különböző más eljárásokkal nem denaturált tápanyag, azaz az eredeti sajátosságait, az eredeti (természetes) információs összetételét (értékét) megőrző "élelem", amikor pontosan és elsődlegesen épp arra van neki (azaz a fizikai testünknek) szüksége?
De nem szóltam még a legnagyobb előnyéről a természetes étrendnek. Minden látszat, minden tudományos okoskodás és minden közhiedelem ellenére, egy bizonyos időszak (ami két - három hét) eltelte után, miután a húsfogyasztás következtében eltunyult és a kulináris kezeléssel, a megsütött és megfőzött információval az összezavart (valósággal megbolondított, elkábított) szervezetünknek sikerül vissza állnia a természetes működési rendjébe, kiderül, hogy a természetes tápanyagokból kevesebbet kell bevinni a (megenni) szervezetbe és az, hogy ez a táplálkozás SOKKAL OLCSÓBB is mint a megszokott, a húsos és a cukros, a sütéssel-főzéssel öncélúan ízesebbé tett táplálék. És ráadásul nem kell a sütéssel- főzéssel, vagyis az előkészítéssel (és nem utolsó sorban a mosogatással) annyi időt eltölteni. Rengeteg időt és rengeteg teret nyerhetünk (én például túladtam a hűtő szekrényemen és lebontottam a konyha és a kamra közti válaszfalat, ami által meg növekedett a lakásom belső térfogata) már csak azért is mert, az aki természetesen táplálkozik, egy bizonyos időszak után, nem kezdi ismerni a korábban igen gyötrően fellépő, sürgető éhségérzetet. Ez viszont azt is jelenti természetesen, hogy a korábbinál sokkal értelmesebb, kreatívabb és nyugodtabb (feszültség mentesebb) életet élhetünk és igazán odafigyelhetünk ( hiszen több időnk van erre!) szeretteinkre, élettársunkra, barátainkra és nem utolsósorban igazi önmagunkra: a fizikai szükségleteinkkel arányosan fontos és szellemi igényeinkre.
Ami az időnyerés, vagyis az időpocsékolás és az energia-sporlás kérdését illeti, aki metafizikai alapokra (a létezésben mindenkor és mindenütt érvényes alapigazságokra) kívánja helyezni életét, nem kell és nincs amiért állandóan magyarázkodjon, minden tettét mindenki számára megindokolja a pragmatikus racionalista ésszerűség szempontjából. Sőt: mindaddig, amíg a pozitív következményeket nem tapasztalja saját egészségében és saját életében, ezek a materialista-tudományos indoklások, a bizonyítvány- magyarázások csak zavarják a természet- ellenes fogyasztói kábulatából ébredező embert szellemi harmóniájában és elbizonytalanítja, elbátortalanítja realizációs törekvéseiben.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.18. 18:50 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Természetesen, a másik véglet: a fanatizmus is épp annyira veszélyes a szellemi életutat választók számára. Ezért mindenek előtt két tanácsot kell jól megjegyeznünk: 1) semmilyen elméletet, tanácsot, eszmerendszert ne valljunk a magunkénak, addig amíg azt mi magunk, személyesen ki nem próbáltuk és annak alkalmazhatóságát és pozitív következményeit a mi személyes, mindennapi életünkben nem tapasztaltuk és 2) ha valamit kipróbáltunk már és észleljük hosszú távon is annak a pozitív következményeit (nem csak közvetlen eredményeit, hatásait), többet ne kételkedjünk annak valóságos értékében és értelmében és használjunk bátran attól függetlenül, hogy a környezetünkben élő személyeknek (a komolynak látszó tudományos- gazdasági életszemléletet valló és az akadémikus intellektualizmus által természetesnek elfogadott betegségek nyűgében oly meggyőzően és fennkölten szenvedő, panaszkodó ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak, családtagjainknak, esetleg az élettársunknak is) mi a véleménye arról amit mi csinálunk, ahogyan mi élünk és táplálkozunk.
Vigyáznunk kell ugyanakkor saját lelkesültségünkre, túladagolt ambícióinkra is: ne akarjunk meggyőzni erőszakkal senkit arról, hogy milyen jó az amit mi csinálunk, abból az elgondolásból, hogy így segíteni fogunk rajta: senkin sem lehet segíteni annak szabad elhatározása, szabad akarata és személyes meggyőződése ellenére, a spirituális személyi fejlődési ritmusa ellenére. Igazi meggyőző ereje és pozitív hatása, csak és csakis a pozitív példának lehet. A mi példa erejű egészségünknek, harmonikus családi életünknek, tiszta és kiteljesült párkapcsolatunknak, baráti viszonyainknak, kreatív életvitelünknek, vidámságunknak, barátságos és nyitott magatartásunknak kell legyen meggyőző ereje és nem a kacifántosan misztikus elméleteknek, a spekulatív logikai és esztétikai magyarázatoknak, a tudományos okoskodásoknak, a káprázatosan érdekes és izgalmas elméleti okfejtéseknek, bizonyításoknak.
A tényleges metafizikai életvitel személyes bizonyosságokon alapuló életgyakorlatból, életvitelből áll, amely életgyakorlat természetesen nem irányul senki megsértésére, senki korlátozására és nem keresztezi egyetlen emberi személyi kibontakozási törekvéseit sem. Nem kell szembe szegülnünk senkivel, amennyiben a miénkétől eltérőek a törekvései és amennyiben ők nem veszik közvetlenül célba a mi szabad életvitelünk meggátolását, a mi ( másoknak az érték-koncepcióit és felelősség-szempontjait is számba vevő) szabad akaratunk korlátozását, a természet-közeli és természetbarát életvitelünket, a természettel minél harmonikusabb és mélyebb kapcsolatra törekvő életformánknak a meggátolását. Amennyiben viszont a természet kímélő és mások felelősségteljes szabad akaratát tiszteletben tartó egyéni, vagy családi életvitelünket, felelős magatartásunkat korlátozni szándékozó késztetéseket észleljük, nem csak hogy elemi emberi jogunkban áll, hanem metafizikailag is indokolt részünkről mindenféle „jó szándékú megjegyzés” egyértelmű és határozott visszautasítása.
A természetromboló és természetzavaró gazdasági és politikai nézetekkel: a létkorrupció logikájával kiegyező mentalitás ugyanis saját személyiség-tudatunk korrupcióját, kiérlelt pozitív spirituális képességeink összezavarodását, el gyengülését eredményezi. És ugyanúgy, a metafizikai alapigazságokat leíró szövegek nem kell körülményeskedő magyarázkodásokból, bizonyítási-rendszerekből álljanak, hanem egyszerű, tömör kijelentő mondatokból. Hiszen nincs amiért bebizonyítani azt, ami szemmel látható módon létezik! Ami természetes és normális, tehát összhangban áll a természet zavartalan állapotával és az egyetemes törvényekkel, az nyilvánvaló, attól csak az nem lehet egészséges, boldog, derűs és elégedett akit eleve zavaros, korrupt és természetellenes uralkodási ambíciók és öncélú boldogság- eszmék hajtanak. Csak ami hamis és irreális, az szorul bizonygatásra, indoklásra, a valóság nem.

III.

Minden felelősen gondolkozó személynek, aki önmagával szemben bármilyen szintű és jellegű szellemi igényt támaszt, szüksége lenne arra, hogy legalább a saját létével és személyével kapcsolatos végső (esetleg "végzetes" és eszkatológiai) kérdéseket is feltegyen magának. Rendeltetésünknél fogva szükségünk van arra, hogy a lelkiismeretünk hangjára (és nem a korrupt élet alapformáit elfogadó egoizmusunk számára érveket, illetve „igazat” és kibúvót kereső, hazudozó eszünk sugallatára) hallgatva, őszintén megválaszoljuk magunknak a saját magunk számára feltett végső kérdéseket. Sokszor nem is gondoljuk, hogy mekkora szükségünk van arra, hogy megkíséreljük az őszinte és világos válaszainkból származó személyi igazságaink szerint, azokkal összhangban berendezni a mindennapi életünket. Ez utóbbit még akkor is, meg kellene tennünk, ha ezzel a körülöttünk élő személyek becsmérlő ellenállását váltjuk ki egy ideig. Ilyen megválaszolandó, végső személyes kérdés, a húsfogyasztás kérdése is.
A húsevés kérdése ugyanis, elsősorban nem is tudományos kérdés és a húsfogyasztás teljes abbahagyásakor nem a szervezet kitisztulása a fontos, hanem a lelkiismeret és az egyetemes felelősség- tudatba ágyazott személyi felelősségérzet megvilágosodása és felerősödése a cél. A tudattalan lelki világunk, az auránk legfinomabb rétegeiben, vagyis az emberi szellemünk legmélyebb tartományai szintjén történő tudat- tisztulás sokkal fontosabb, mint a biológiai funkciók egészséges állapotának a helyreállása. A húsfogyasztásról való lemondás elsősorban nem a biológiai égészség megőrzése vagy helyreállítása miatt fontos, hanem azért, hogy az ember ne kerüljön teremtés-ellenes állapotba, vagyis, hogy ne maradjon állandó ellentétben kauzális és spirituális önmagával, felettes Énjével és azon keresztül a benne és általa is létező abszolút szellemmel: a Teremtővel.
A bennünk is jelenvaló és általunk is megnyilvánuló Teremtő ugyanis nem azért hozza létre a hely -és irányváltoztatási képességgel, vagyis a szabad mozgási lehetőséggel rendelkező individuális létstruktúrákat (állatokat), a mentális testtel, illetve szellemi individualitással rendelkező, „fejlett lényeket”, hogy az ember, mindössze a kényelem és a nagyobb élvezet kedvéért leöldösse azokat. Fizikai-biológiai felépítettségünk folytán és antropológiai eredetünk szerint (fogazatunk rendszere, a bőrpórusokon át, vagy a nyelv kilógatásával történő testhőmérséklet szabályozása, belek hosszúsága, száj-nyálka és gyomorsav mennyiségi, igen eltérő különbözések a ragadozók és a növény-evők között, a genetikai struktúra jellemzőiről nem is beszélve), nem csak, hogy nem vagyunk ragadozók (húsevők), de az evolúció nagy rendjében, eredetileg a szervezetünk egyáltalán nem húsfogyasztásra: a hullamérgek és az elhullt - elejtett állatokban levő baktériumok és vírusok feldolgozására volt a faj-fejlődés által létrehozva és kifejlesztve. Eredetileg nem voltunk és egyre inkább kiderül, hogy nem is vagyunk képesek a természet minden zavarát a szervezetünk által felfaló, feldolgozó és megemésztő szanitéc-munkáját elvégezni, mint a nagyragadozó, vagy a dögevő állatok. Sőt: inkább csak zavart (szennyet) vagyunk képesek kelteni. Ezért egy állat önkényes leölésével mi, pontosan úgy megakadályozzuk az állat individuális szellemében (mentál testében) is jelelevő Teremtőnek egy egyedi és egyszeri kiegyenlítődési - harmonizálódási kísérletét, mintha egy embert öltünk volna meg.
Az állatnak az egyetemes törvényekkel harmóniában álló szelleme még nincs is annyira összezavarodva, mint egy - egy embernek, az ölés (gyilkolás!) által felsrófolt gyűlölettől és ambícióktól elsötétülő lelke! Szelleme (tudattalan lelkiismerete) legmélyén tudja is ezt minden személy és lelkiismerete és spirituális (egyetemes) felelősségérzete zavaró hangjának az elhallgattatása, felelősségtudata eltompítása érdekében iszik annyi alkoholt (nem véletlenül volt szokás erős pálinkát fogyasztani régebb az otthon történő disznóvágások közben) és talál ki természetidegen, de figyelem-elterelő és figyelemelfoglaló elméleteket.
Az állatok önkényes leölésére és elfogyasztására nem lehet érv az, hogy a ragadozó állatok is meglőnek más állatokat, mert az állatok egyedei, illetve a fajok között normálisan működnek az egyetemes tőrvények és a ragadozó és a dög- evő állatoknak és rovaroknak igen jól meghatározott szerepük van fajok jellegzetes, egészséges és erős génállományának az erősítésében és fenntartásában. Metafizikailag: a ragadozók és dögevők a Teremtés, illetve a Mágia törvénye érvényesítésében, vagyis az Apollói - individualitás szellem működtetésében kapnak szerepet, nem csak a gyengébb individuumok kiiktatásban és azok tetemének az eltakarításában. (Idevonatkozóan lásd még: a Nap metafizikai és asztrológiai értelmezését a Bolygók című leckében, valamint az egy és az individuális tudat értelmezését a Számok alkímiája című tanulmányban, de főként a ragadozóknak a fejlődés törvénye szerinti spirituális szerepének a leírását a Nyolcadik törvény c. tanulmányomban.).
Az ember vét a Teremtés, a kiegyenlítődés, a Hatás-visszahatás és a Fejlődés törvényei ellen, mert nem a természetes szelekció szerint, nem a gyengébb, a beteges, vagy a fizikailag károsodott (sebzett) állatokat öli meg (ölte és pusztította ki) vadászó és halászó technikájával és technológiájával, hanem lehetőleg és általában a "legszebb, legegészségesebb, legnagyobb és legerősebb" fajok legegészségesebb genetikai struktúrájával rendelkező példányait. Azzal a kegyetlen eljárással viszont, amit ma a "hústermelő üzemekben" véghez visz az általa önállótlanná tett házi állatokkal, nem csak a Teremtés törvényét sérti meg, hanem a többi kilenc törvényt is és mindenféle barbarizmuson messze túltesz. És az a tény, hogy ilyen üzemileg termelt, a természetes szelekció szűrőjét nélkülöző génállománnyal rendelkező állatok húsát fogyasztja, logikus módon visszahat, nem csak a fizikai egészségére, hanem a lelki és a szellemi egészségére is.
Persze, ha valaki nagyon ragaszkodik a húsevéshez, vagyis a nem-húsevés "előnyeinek" materialista-tudományos elméletek szerinti magyarázatához, akkor az evangélium igazi szelleme elsorvasztását szolgáló szekularizált dogmák és a modern tudományos spekulációk tárházában fog találni bőségesen olyan ellenérveket, amelyek segítségével meggyőzheti saját magát a húsevés jótéteményeiről és mellőzhetetlen fontosságáról. És ezt meg is fogja tenni még akkor is, ha a mindennapi életében az ellenkezőjét tapasztalhatná, ha lenne bátorsága abban az irányban keresgélni - kutakodni és jól odafigyelni azokra a statisztikai adatokra, ahol a rákos megbetegedések előfordulási (statisztikai) számaránya a húsevés, illetve a természetes táplálkozás (huzamos és egyértelmű, nyers, növényi eredetű ételek fogyasztása) szempontjából van feltűntetve.
Nekem meg volt az a szerencsém, hogy egy adott sorshelyzetben, két hétig rá voltam kényszerülve a húsevésről való teljes lemondásra olyankor, amikor maximális fizikai erőfeszítéseket kellett tennem, és napok alatt tapasztalhattam annak pozitív következményét. A tudományos - racionális neveltetéssel elkábított lelkiismeretem és a „felső fokú” (egyetemi) materialista tanulmányokkal eltompított szellemi öntudatom szerint csak egy év múlva értettem meg, hogy voltaképen miről is van szó lényeg szerint, pedig a metafizikai útkeresésemnek már az első állomásain ilyen jellegű kérdésekbe ütköztem, mivel az elején egyetlen metafizikai előadás sem hangzott el anélkül, hogy a húsevésnek a spirituális gondolkozási képességre tett káros - vagyis blokkoló- hatásáról ne essen szó. Biztos vagyok abban, hogy gyermek és fiatal korában, ha csak kívülállóként is, de nagyon sok Erdélyi ember vett részt családi disznóöléseken, sőt, talán nagyobb állatok legyilkolásában is. És ha mindezektől mégis megkímélt valakit a sors, akkor legalább a csirkék, a tyúkok, kakasok és libák, rucák nyakának az elnyisszantásánál asszisztált legalább. Én a saját kezemmel vágtam el több tucatnyi csirke, tyúk, pulyka és ruca nyakát gyermek és ifjúkoromban, annak ellenére, hogy az első disznóölési élményem közben, a véres látványtól és a disznó visításától előbb megborzadtam majd a halálhörgésétől annyira megdöbbentem, hogy öntudatlanul a trágyadombhoz hátráltam és a trágyalébe háttal beleestem. Az esemény jópofa történetként maradt fenn a családi emlékezetben, de én még ma is emlékszem arra az ellentmondásos borzongató élményre, amikor az évről - évre megölt disznónk leőrölt húsát gyúrtam, mert - talán skorpiói ízlelőszervem miatt - én voltam a családban a legjobb kolbászízesítő. Ellentmondó és ellentétes, az elején csak a felnőttek szemében bátornak látszani akaró önérzetem, majd a racionális "emberi" tudatom által a tudattalanba leszorított elemi érzések háborúja dúlt bennem végig: a nem racionális józan eszem, hanem az akkor számomra még fogalomként is ismeretlen spirituális lelkiismeretem lázadt az ellen amit „komoly emberként” racionálisan tettem.
Többszőr tapasztaltam már, hogy minden általánosan képzett, önmagát tájékozottnak tudó személy megsértődik, amikor arra merem emlékeztetni, hogy léteznek tudattalan lelki folyamatok, amelyek befolyásolják a tudatunkat és az egészségünket. A baj csak az, hogy az orvostudomány még a fizikai, esetleg a pszichének nevezett lelki részünkre vonatkoztatja az egészség fogalmát és úgy képzeli, hogy az egészség tudományos „előállításának” a kulcsát előbb - utóbb meg fogja találni. Az azonban még a spirituális igényeivel meredeken szemben álló húsfogyasztás következtében parkinszon kóróssá vált római pápának sem fordul meg az eszében sajnos, hogy a keresztények "hétszentséges" Úristene az, aki figyel és lázad bennünk lelkiismeret-furdalás és rosszullét, különböző allergiák, vagy más testi tüneteket és szorongató érzéseket okozó pszichés jelenségek és betegségek formájában a folyamatos gyilkosságok ellen! Arra, hogy az Úr (a legfőbb törvény megtestesülése) a betegségeink segítségével figyelmeztet minket arra, hogy nem jól tesszük, ha tudat alá szorítjuk ezeket az ellen-érzéseket. Amint a nyelvünk és az ínyünk megérzi a hús ízét, sőt, talán már azelőtt is, a tudattalan lelkiismeretünk (az egyetemes spirituális felelősségtudatunk), azonnal megkapja a jelzést, hogy törvénytelen tettet: káini aktust hajtunk végre, amely jelzések, a bennünk lezajló tudattalan alkímiai folyamatok közben, azok hatására, egyre erősödnek és a csúcsára érnek, amikor a gyilkosságban való részvétel szellemi tudata bennünk egyértelművé válik azáltal, hogy a májunk és a vékonybelek által kiválasztott táp-nedvek információi a véren és a testnedveken keresztül szervezetünk mirigyeihez is és a mirigyeken keresztül a csakrákhoz is eljutnak. Ennek az információ-rendszernek megfelelően, a hatás - visszahatás törvénye alapján, az auránk legfinomabb rétegeiből és a világegyetem spirituális dimenzióiból, csakrákon keresztül hozzánk visszaérkező információ is telítve lesz ezzel a számunkra hamis és zavaró gyilkolási információval, amely a ragadozók számára egészséges információ (összhangban áll az ők eredeti rendeltetésével) a mi számunkra viszont, hosszú távon egészségtelen.

IV

Voltaképpen az orvostudományra azért van szükség és az orvoslás és a gyógyszeripar javarésze abból az tévhitből és abból az okból jött létre és az intézményes orvoslás hatalmi apparátusa arra van felépítve, hogy "márpedig, lehet hogy a nagy mennyiségben fogyasztott hús káros az egészségre, de ennek a metafizikai (lelkiismereti) magyarázata és az ilyenfajta okok keresése tudománytalan és áltudománynak kell nevezni mindazt az elméletet, ami azt állítja, hogy az ember egészségére károsan hat a az arányos húsfogyasztás". - Fanatikus csőlátásra és intellektuális arroganciára alapozott önámítás szükséges ma már ahhoz, hogy azzal a hazugsággal áltassuk magunkat, hogy annak, a fizikai - természeti környezetünk uralását és kizsákmányolását szolgáló („energiaforrásokat felszabadító” ) ódon tudománynak a logikájával és érvrendszerével bármiféle természet-tisztítást el lehet érni, amely „tudományos logika” tönkretette és összezavarta - beszennyezte a természet élő világát és csaknem felszámolta az egész földi életet! Öncsalásra van szükségünk, hogy azt képzeljük: ugyanennek a gyilkos logikának a segítségével, megfelelő és meggyőző gondolatokat és érveket fogunk találni a életsorvasztó technika káprázatában élő emberiség tévhit - rendszerének az eloszlatására és ezáltal az élővilágvilág megvédésére - megóvására.
Láttam valamikor egy televízió adást, amely egy Angliában létező „érdekes” tudományos intézetnek a tevékenységéről szólt, ahol a kivesző félben levő növényfajoknak a pontos természettudományos leírása mellett, kórokozó elemektől (baktériumoktól, vírusoktól, vegyi anyagoktól) tisztított magokat és génállományt hordozó mag-sejteket raktároznak el annak az apokalipszis utáni emberiségnek a számára, amely újra be akarja majd velük telepíteni a földet. Érdekesnek találtam, hogy egy pillanatig sem gondoltak arra sem a tudósok, sem az adáskészítő tévé riporterek, hogy maga a Biológiai Információt Konzerváló Intézet is, a számottevő pénzbe ("energiába") kerülő fogyasztási szükségleteinek fedezésével, a mag és edénytisztításra használt fertőtlenítő és tisztítószerek megvásárlásával, illetve azok használatával és az „elvezető” szennycsatorna rendszerbe ürítésével, a többi eszköz tisztításával, elmosásával, vagyis az amúgy jó szándékkal létrehozott intézet folyamatos működtetését biztosító, de a környezetromboló termelői tevékenységből származó állami (adóból, tehát nagyobbrészt ipari profitból származó), vagy alapítványi (ami ugyanaz csak megcsavarva) pénzek felélésével ( magas technológiát, illetve nagy teljesítményű gépek és más technikai berendezések működtetését lehetővé tevő villanyáram és más energia- szolgáltatások ellenértéke kifizetésével, a külső és belső munkatársak, illetve a húsevő tudósok, laboránsok, takarítónők, könyvelők, sofőrök, stb. eltartásával - megfizetésével -, akik ugyanazon társadalmi mentalitás szerint élnek, amely mentalitás a civilizációs apparátusával kiirtotta az eddig elpusztult fajokat) ha áttételesen is, de hozzájárul az általa átmentendő állat és növény fajok további pusztulásához.
De nem is ez a lényeges kérdés. A lényeges kérdés ugyanis az, hogy ugyan honnan a csudából kerül majd elő az a „tiszta” emberiség, amelyik ezen tudósok és laboránsok munkájának eredményét felhasználja, a gyümölcsét (sicc!) leszedi? Talán annak a húsevő emberiségnek a gyilkos képzelete által működtetett gondolatrendszere fog kicserélődni valamikor, amely ma tonna számra gyártja a szemetet és a rombolási eszközöket és civilizáltan rejtett szennycsatornáival sunyi módon és lelkiismeretét csalva a világtengerbe ömleszti a tisztítószerekkel mérgezett megatonnányi vizeket, csak azért mert nem bírja elviselni az öncélú, tüzes, termelői - fogyasztói tevékenységével járó szemetelést, a húsevő szervezetéből kiáramló szagokat, a spray-bűzt?
(Az ember által meg nem zavart természetben sehol nincsen piszok, vagy szemét, csak ott, ahol az ember az anyagot a helyéről elveszi (kivágja, kibányássza), átalakítja és a mesterségesen átalakított, a helyét és funkcióját vesztett anyagot, a természetbe visszadobja. Ennek analogikusan megfelelve, a természetesen táplálkozó személyek bőre minimális mértékben, mondhatni, alig zsírosodik, a testük kipárolgásának és a leheletük illata nem kellemetlen, sőt: a székletük sem annyira „szagos” mint a húsfogyasztóké. Ezért a ruhák tisztításához nekik elegendő a természetes szappan használata és illatosító szerekre nincs szükségük.)
Ha valaki szolid természettudományos érveket és magyarázatot akar szerezni annak érdekében, hogy önmagát és barátait - ismerőseit meggyőzze a húsfogyasztás elhagyása értelméről, jobban teszi ha megmarad ésszerű kételyeinél és annál a tradicionális nézeténél, miszerint a húsfogyasztás kevés mennyiségben nem árt, sőt igenis kell a szervezetnek. Ezeknek a személyeknek, asztrológiai nyelven: Ikrek és Skorpió jellegű gondjaik vannak, illetve hármas és/vagy nyolcas házi - életfeladat felvállalási problémájuk van, és a legtöbb esetben, sajnos a végzetes betegségeik sem, de még a saját, többszörösen bekövetkezett, kézzelfogható pozitív eredményeik sem elegendőek ahhoz, hogy higgyenek azok valóságában. Ezek a személyek, ha nem készíttetik el az élet-probléma és sors-program feltáró horoszkópjukat és ennek fényében nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy saját öncsalási késztetéseiket feloldják és megszüntessék, egész életükre betegeskedésre lesznek ítélve. Ők, a legmagasabb szintű és ezért a legveszélyesebb szellemi káprázatban és lelki kábulatban való szendergésben töltik napjaikat (lelkiismeret-altatásban) és ennek következtében párkapcsolati nyomorúságban (magányban, szexuális elégedetlenségben, vagy szerelmi féltékenységben) és, az esetleges anyagi jólétük mellett, lelki - szellemi nyomorságban. Az ide vonatkozó negatív tapasztalataim sajnos nem csak szakmaiak hanem személyesek is, mivel az évtizedekig tartó, betegeskedések után elért egészségi állapotomban szerzett tapasztalataim mellett, a fent elírt esetekben sajnos tehetetlenül kellett és kell még ma is nézzem, hogy a családi kapcsolatok, vagy korábbi barátság révén hozzám közel - és esetenként igen közel! - álló személyek miként rombolják úgymond tudatosan (tudományosan!) tovább az egészségüket, a magabiztosságot adó intellektuális és/vagy vallásos meggyőződéseik segítségével.

V

Amint korábban állítottam, a húsevés problémája nem biológiai - egészség szintjén tevődik fel igazából, hanem emberi-spirituális fejlődési szinten, illetve egyéni öntudati szinten. Minden személyiségzavar kauzális, tehát elsődleges oka az, hogy az ember igazi (legfőbb) személyisége (szellemi léttudata) spirituális, még akkor is, hogyha írástudatlan. De mivel legyilkolt állatok húsával táplálkozik, a természeti - individuális öntudata az állatokéhoz hasonlóvá: ösztönössé, nyíltan, vagy rejtetten ellenségessé, ijeszthetővé, agresszívvé, türelmetlenné, kapkodóvá, megfontolatlanná, provokálóvá és provokálhatóvá, stb. válik. Az isteni eredetre (az ősforrására) visszaemlékezni képes emberi tudat, a személy isteni eredetéről immanensen tudó, spirituális öntudata és léttudata (nem a védekező - élvező egoját kiszolgáló, un. ésszerű tudata és nem a barlanglakóvá, vagy városlakóvá degradálódott tudata), vagyis az a mélytudatunk, amit ma civilizált tudattalannak, lelkiismeretnek és misztikus - intuitív felelősségérzetnek nevezünk (H.B. Scientia Sacra I. ) állandóan jelzi számára, hogy az állatok legyilkolása következtében előállított táplálék (hullamérget: romboló hormonális - genetikai információkat tartalmazó hús) elfogyasztásával valami nincs a rendjén. Ez, a tudattalan lelkiismeret-furdalás észrevehetetlenül, de folyamatosan zavarja az embernek az eredmény-hajszoló, pragmatikus eszét és a tudományos-intellektuális egoizmusát a csillagokig növesztő emberiségnek. Tudományosan már az is ki van mutatva, hogy a húsevésnek köszönhető a technikai-tudományos gondolkozásra képes "eszünk" mai „fejlettsége”. És ez teljesen hihető is. Vagyis az, hogy az életromboló, ózonlyuk-szennyező, üvegházhatást előidéző, nem csak a földi levegő-teret, hanem már a világűrt is az elvesztett, vagy tudatosan eldobált” űrszondáink roncsaival tele szemetelő intellektuális képességeink fejlettségi foka a környezetünkben élő élőlények elejtésére és elfogyasztására, vagyis a természeti környezetünk kifosztására és kizsákmányolására ösztönző (húsban található) gyilkolási hormonok hatására fejlődött ki. A tudattalan isten-tudata, vagyis a forrásra való emlékezés, „alulról, de fölülről is”, állandóan zaklatja a „véletlennek” képzelt közúti és munka-balesetekben szenvedő, a véres és irracionális háborúkba bocsátkozó, kórházakba és klinikákra, kuplerájokba, múlatókba, szegénykonyhákba és komoly szociális intézményekbe, bankokba, minisztériumokba és zenekoncertekre (Scientia Sacra II: Kultusz és kultúra c. fejezete) járó: húsevő emberiséget.
És mert mostanában, a különböző állat- és növényfajok irdatlan pusztulását a televízió képernyőjén látva, az embert egyre inkább zavarja a lelkiismerete, ezt a politikusainak kiszolgáltatott "ártatlan" embert, ezt a hatalmas húsipar mellett a gyógyszeripart fenntartó és a húsipar által az ütőképes hadseregeit fenntartó, minden áron" jót akaró ember (Lásd a húskonzervek szerepét a napokig - hetekig a lőállásban tartható katonák ellátásában, a hadtesttől elszakadt, ismeretlen terepeken harci műveleteket végrehajtó hadászatban), a korábbinál sokkal személytelenebb, de hosszú távon annál veszélyesebb szennyezésbe fogott: az okos eszével előállított atomhulladékkal teleszemeteli és „védekező” hadianyag segítségével, ripityára robbantgatja és aknásítja el a földkerekséget. A napnál is világosabb, hogy emberiség szintűvé „fejlődött” tudat- zavarnak és az abból következő planetáris nyomornak, a húsevés az eszkatológiai oka. Ez, a korrupt keresztény dogmák által még mélyebbre rejtett (Lásd Szent Péternek az evangéliumi információ univerzális terjesztése szükségére vonatkozó álom-látomásának a húsevést „intézményileg” szentesítő értelmezését.) és a tudományos - orvosi eljárásokkal meg nem szüntethető antropológiai (gyilkos) ok az, ami mindent megmérgez a földön és az életünkben.
Szomorú arra gondolni, hogy kik is akarják meggyógyítani az embereket a különböző személyiségzavaroktól, amelyeknek végső soron, egytől egyig a húsevés az alapja? - Azok a húsevő orvosok, akik attól is személyiségzavarban szenvednek, hogy naponta nyolc - tíz órán át nem úgy hallják vissza és nem úgy írják le a személynevüket például, hogy Faragó Ágoston, hanem úgy, hogy Doktor Faragó Ágoston. - Ezért nem kell elfogadni semmiféle kiigazítást a lényeges metafizikai kérdésekben és nem kell elfogadni semmiféle metafizikai tárgyú ( persze... "jóindulatú és őszinte" ) kritikát egyetlen jóindulatú húsevő "szakember" részéről sem. Nem úgy kell felvenni ugyanis a pozitív spirituális alapállást, hogy megkérdőjelezzük a másik alapállását, hanem úgy, hogy abba hagyjuk a XX. századi tudományos önáltatást és teljességében megpróbáljuk megvalósítani azt, ami az ősi létkorrupciót, a zavart és a kábulatot feloldja az egész személyünkben. És nem úgy leszünk hiteles személyek, hogy metafizikai színezettel, de tovább folytatjuk az okoskodó tudományos elméletek szajkózását és e "nagyokosságokkal" igyekszünk hiteltelenné tenni azt, akinek a döntő lépéseket sikerült már megtennie. Nem úgy leszek hiteles ember, hogy a saját gyengeségem: lelkiismeret-furdalásom miatt támadom azt, aki nekem a planetáris gyilkosság elemi okáról beszél és nem úgy, hogy becsmérlem őt azért, mert én még nem merem megtenni az őskorrupcióból kiszabadító döntő lépést a környezetem várható ellenállása és rosszállása miatt. Nem támadva és nem spekulánsan- okoskodva, önmagamnak tovább hazudozva változok meg gyökeresen (születek újjá) és érem el a megváltást, hanem úgy, hogy mindenkitől függetlenül, megpróbálok elsősorban önmagam számára hitelesen élni. Az én éhségsztrájkom például nem lett számomra hiteltelen attól, hogy egyesek naiv ostobának, vagy provokátornak nyilvánítottak. Én tudtam, hogy miért kell azt elsősorban az én lelkiismeretem nyugalmáért azt megtennem és minél tovább végigvinnem. És azáltal, hogy csakugyan megtettem, felfedezhettem, hogy milyen egyszerű dolog saját magammal: erkölcsi igényességemmel, lelkiismeretemmel és felelősségérzetemmel egyenesben lenni.
Azok a lét-elvek tehát, amiket mi tanítunk azoknak, akik kíváncsiak erre, nem veszítik el a hitelességüket, amiért mások materialista elméletek segítségével megkérdőjelezik azért, hogy megnyugtassák a saját korrupt lelkiismeretüket. Hiszen mi nem prédikálunk, hanem megtesszük azt, amiről állítjuk, hogy jó megtenni és nem tudományos elméletek és nem részeredmények szintjén, hanem az egész életvitelünkben és a személyi élet minden területén és az „objektív” környezetünkben is jelentkező pozitív eredményeink (például a jó szülést inkább zavaró, mint segítő tudományos orvosi és egészségügyi asszisztencia nélkül született gyermekeink egészsége) igazolnak bennünket. A húsevés szükségéről szóló elméletek viszont a házi gyógyszertárak és a gyógyszeripar növekedésében, a civilizált társadalmaknak az un. bennszülött népessége fogyásában és immunrendszer gyengülésében, a tömeges depresszióban, vagy a tökéletesedő korházak "intenzív" osztályain kezelt személyek fölösleges szenvedéseiben nyerik el igazolásukat. - Nem akkor vagyok hiteltelen, ha nem tudok meggyőző ész-érvekkel, tudományosan válaszolni (tudományos és „ésszerű” érvekkel győzni és érvekkel visszavágni) a húsevők érveire, hanem akkor, ha én is épp úgy gyógyszeres kezelésre szorulnék és olyan beteges lennék mint ők. Nem csak akkor vagyok hiteltelen, ha húst eszek, miközben az ellen prédikálok, hanem akkor is, ha olyan gyakran vagyok beteg mint a civilizált húsevő személyek, vagy akkor ha én is épp úgy gyógyszert vásárolok mint ők. De azon kívül, hogy a karom kirándult a helyéből, hat éve, hogy hosszú hónapok telnek úgy, hogy még csak meg sem vagyok hűlve.

VI.

Azok számára, akik még nem botránkoztak meg a „tudománytalanságom” láttán, illetve azok számára, akiknek az individuális természeti én-tudatot kiszolgáló értelmi-eszüknél fejlettebb, vagy legalább azzal arányosan fejlett a misztikus intuíciójuk, a további olvasás, egyfajta metafizikai beavatássá alakul: Korunkban egyre növekszik a törvényellenes kihágások, gyilkosságok, nemi erőszakok száma és az egyéni és a közösségi tragédiák pszicho-szociális hátterét legtöbbször sikerül felderíteni. Ám senki sem gondolkodik el azon, hogy miért van az, hogy a tragédiákkal végződő merényletek elkövetői és az áldozatok is szintén húsfogyasztó személyek?
A statisztikák szoros összefüggéseket tárnak elénk a húsfogyasztás és a különböző rákos megbetegedések (főképpen a prosztata és a méh, valamint a végbélrák), az érrendszeri, a szív- és agyműködési zavarok, a vérnyomás- és vérkeringési problémák, valamint (és nem utolsó sorban!) a nyirokmirigy rendszer zavarai között. Egyetlen olyan komoly és átfogó tudományos munka sem lát ellenben napvilágot, amely rámutatna ezen megbetegedések szellemi - lelki hátterével szoros kapcsolatban álló táplálkozásbeli okára. Arra tehát, hogy a leölt állatok ízletesen párolt, átsütött húsa a benne található hormonális anyagok, vagyis a hullaméreg miatt, hosszú távon mennyire károsítja (Ha nem is annyira rövid időn belül jelentkező tünetekkel és negatív következményekkel, mint például a drogfogyasztást, vagy az alkoholfogyasztást követő részegség és a "másnapos” fizikai elgyengülés.), nem csak az emberi szervezetet, hanem a lelket és a szellemet is. Ezeknek, az emberi individuum számára hamis genetikai információt (más, általában a fajtársainál gyengébb, vagy egyenesen zavart struktúrájú genetikai kódrendszerrel rendelkező individuumok genetikai kódját) tartalmazó hormonális mérgeknek a romboló hatását le kicsinylik és szembeállítják a húsban található, készen kapott, „jótevő” fehérjemennyiséggel és minőséggel. Másrészt, ezen kérdéskör "mellőzésével" hallgatólagosan támogatják a világszerte egyik legerősebb piaci tőkével rendelkező iparág gazdasági hatalmát, nem törődve azzal, hogy ettől az általános fogyasztói-civilizációs mentalitástól szenved az egész emberiség mind a fizikai, mind a szellemi - lelki dimenziók szintjén.
A nyugati típusú civilizációban élő emberiségnek a (nem döntő!) többsége továbbra is a húsfogyasztó étkezési szokások szerint éli le a mindennapjait. Mert ezt így szokás, ráadásul az orvostudománya szerint így egészséges, így praktikus és olcsóbbnak tűnik! Valójában a döntő ok az, hogy az ínycsiklandó sült hús fogyasztása hozzátartozik az öncélú élvezetekhez. Senki se mond le szívesen egy jó flekkenezésről, ínycsiklandó marhasültről, mustáros virsliről! Bármennyire is lapos az emberek pénztárcája, legalább egy pár deka felvágott, őrülthús, vagy füstölt szalonna minden házban akad, és amikor arról van szó, hogy „ezt a kis finomságot” elfogyassza-e vagy ne, az embernek nem jut eszünkbe a szívinfarktus, a vérkeringési zavar a rák, vagy a guta-ütés, mivel a tudományos magyarázatok és mindig az adott „objektív” (családi, munkahelyi, társadalmi) körülményekhez kapcsolódó indoklások segítségével, mélyen lenyomjuk ezeket az amúgy is „fölöslegesen rossz kedvet csináló” képeket a tudattalanunkba.
Az egészséges és természetes táplálkozástól viszont a hús- és cukor mentes reformkonyha hívei is épp annyira távol állnak, mint a mészárszékek törzsvendégei: az előbbiek a különböző vitaminok, fehérjék és kalóriák vadászásával csupán a kulináris művészet által kiszolgált élvezet- és íz- hajhászási szenvedélyüket szeretnék átirányítani egy kevésbé hizlaló, kevésbé egészségkárosító étrend lehetőségére, amivel lényegében semmit nem érnek.
A modern ember sem az anyatermészettel, sem a saját lelki természetével nincsen közvetlen kapcsolatban és így harmóniában sem lehet. A technika segítségével a természet jelenségeivel és ciklusaival szemben védekező: mesterségesen berendezkedő - társadalomban a népszerű hot-dog, a hamburger és egyéb gyorsételek műanyagizével rohangáló ember számára ma már fantasztikusan merész álomnak számít az, ami az élet legtermészetesebb ténye kellene legyen, hogy egyszerűen kisétáljon a természetbe és leszakítván egy gyümölcsöt a fáról, azt csendben és nyugalomban elfogyasztja.
Az ember sok dimenziós lény: egyrészt, mint anyagi-biológiai szervezet, a fizikai-földi természetnek része. Másrészt, bonyolult képzeleti (ideatikus), szellemi, értelmi és érzelmi-értelmi tevékenységgel rendelkező szellemi struktúra, amely nem csak a fizikai testéből áll, hanem a testét körülvevő, azt körülágyazó bio-energetikai erőterek által jelzett és azok által a fizikai testtel kapcsolatban álló spirituális erőtérből. A fizikai test és a személyi spirituális erőtér dinamikus kapcsolatát, energia- és információ-cseréjét a főmirigyek központjában álló, éteri „tölcsér-csaptelepek”: az un. csakrák biztosítják. Az orvostudomány viszont kimutatta már, a hormonoknak az emberi szervezet felépítésében és működésében betöltött fontos szerepét. Azt, tudniillik, hogy számos pszichoszomatikus megbetegedés, a depresszió, a kedély -és a szenvedélybetegség mögött valójában az összezavart hormonrendszer működési rendellenessége rejlik. Nézzük meg tehát, hogyan keletkezik a leölt állatok húsában a hormonális hullaméreg. Illetve azt, hogy valójában miben áll az összefüggés a sült és főtt húsokkal való táplálkozás és a korábban már említett, türelmetlenség és a bűnözési hajlamok között:
Az élő szervezetek elpusztulásakor az utolsó életreakció a megsemmisülő fizikai testnek a hormonális lemérgezése, az illető biológiai struktúra "életkódjának" a megszüntetése. Hogyne lenne akár az ember fizikai, akár a finomabb érzelmi-mentális állapotára és egészségére nézve mérgező egy olyan táplálék, amely az állat szellemi lényében tudatosult halál, a megsemmisülés információját hordozza magában? Hogyan legyen akár fizikailag, akár lelkileg-szellemileg, de főként spirituálisan EGÉSZSÉGES (tehát hogyan lehetne az egyetemes létezés folyamataiba a szellemi, illetve a spirituális öntudatával integrálódó rész-egység) az a személy, aki folytonosan ilyen, halál-információt tartalmazó anyagokat „szállít” a szervezetébe?
A húsfogyasztás és az agresszivitás közötti összefüggés viszont más szinteken jön létre. Téves az a nézet miszerint az ember tetteit, gondolatait és cselekedeteit csupán a vágyainak alávetett értelme és az ösztönei határoznák meg. A szellemi lényében lakozó lelkiismerete, vagyis a tudattalanba lefojtott bűntudat és spirituális felelősségérzet (amely folytonosan jelzi számára, hogy az állatok leölésével, illetve a fölösleges öldöklés és elfogyasztás céljából történő „tudományos” szaporításával fölösleges törvénytelen tetteket hajt végre) ugyanolyan fontos és meghatározó része az ember személyiségének. Ezért a húsevő személy hiába magyarázza meg saját magának a racionális (tudományos), vagy irracionális (vallásos) eszével, hogy az általa elfogyasztott állatok leölése nem jelent gyilkosságot, mert a tudattalanja legmélyebb rétegei szintjén működő egyetemes lelkiismerete folytonosan közli vele, hogy ő az általános létrontásban, (közvetve vagy közvetlenül: mindegy) részt vesz, illetve, hogy az egyetemes törvények szempontjából korruptan él. Ezzel, a "létért való küzdelem" jelszavával elkövetett planetáris gyilkosságnak a bűntudatával él tehát a modern ember. És ebből következően, a hatás és visszahatás törvénye alapján, egy állandóan őt fenyegető, illetve őt, valamint a családtagjait folyton veszélyeztető, ellenséges természet képével és egy ellenséges emberi közösség világképévével él a lelkébe és a képzeletében. Hát ez az ellenség-tudat, ez az ellenséges környezetnek (természetnek) a tévképzete teszi őt igazából agresszívé, nem csak a hullaméregnek az agyműködésére tett hatása.
Ahhoz hogy az agresszivitás gyökerét megtaláljuk, jóval alább kell ásnunk tehát a szociális-gazdasági-morális problémáink táptalajánál. Mert egyetlen ember sem képes kezelni (különösen a manapság egyre erősödő lelki nyomással, megterheléssel együtt járó szociális-gazdasági- magánéleti krízishelyzetekben) sem az ösztöneit, sem indulatait - szenvedélyeit, sem pedig a "közerkölccsel" ellentétben álló személyes vágyait, érzelmeit, gondolatait, amíg a saját lényének szellemi alapjait fel nem fedezte és át nem világította. Az ártatlannak (súlytalannak, sodrástalannak, lényegtelennek) látszó, de rejtett bűntudattal terhelt személyiség viszont képtelen a saját átvilágítására. Ezért nem akarja megérteni az igazán egyszerű élet-tényeket és rafináltan bonyolult tudományos elméletek bástyáival és páncélzatával védi magát az újjászületéshez szükséges katabázissal, a tudattalanba való alászállással szemben.
Példaként vizsgáljuk meg a diszharmonikus tömegpszichózis jelenségét. A mindenkori szociális megmozdulások jó példaként szolgálnak arra, hogy mennyire elveszíthetik a józan ítélőképességüket, felelősségtudatukat, szabad akaratukat a társadalmi - gazdasági igazságtevés nevében erőszakoskodó tömegek. A diktátorok és a hatalomra szomjazó vezetők jól ismerik a tömegek pszichológiáját: a hangulatkeltő, a kollektív agresszivitást, a félelmet vagy akár a rémületet, a tömegpánikot kiváltó "közérdekű" jelszavak, uszító jelmondatok tömegmozgató, tömegkábító, a tömeget irracionális cselekedetekre ösztökélő hatalmát. Ne feledjük, hogy ezen tömeghisztériák bujtogatói, résztvevői és áldozatai szintén húsevő személyek. Az olyan feszült helyzetben mint egy forradalom, polgárháború vagy egyéb szociális tömegjelenség kitörése, hogyan tudná a tudattalan lelki és ideavilága (képzeletvilága) mélyrétegeibe leszorított bűntudatában gyökerező ellenségképzeteitől irányított húsevő ember megőrizni lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, személyi higgadtságát? Hogyan maradhatna józan és hogy ne esne pánikba és hogyan nem iramodna meg mint egy sebzett, vagy bőszült állat, az olyan ember, aki a környező természetet kiszipolyozni való (magán, vagy kollektív) tulajdonának és végső soron tápanyagnak és energiaforrásnak nézi? Aki nem tudja, hogy akkor sem esik az égvilágon semmi baja, ha éppenséggel nem eszik akár egy egész hétig semmit? Sőt: aki úgy képzeli, hogy a gyermeke beteg lesz és energiát veszít már csak attól is, ha egy nap nem adhat húst neki? Hogy ne gerjedne azonnal rombolási haragra, amikor a nála csak kevésbé kábult, de általa „tájékozottnak” képzelt személyek azt sugallják, vagy éppen azt harsogják neki, hogy az ellenség meg akarja fosztani őt a táplálékot jelentő környezetétől és az energiaforrásoktól? Az ilyen, az „ösztönös igazságtevési késztetései által hajtott” (és nem a spirituális személyisége által vezérelt) ember, hogy ne kerülne egy - két ügyesen megfogalmazott mondat hatására a hisztérikus dühöngés, pánikszerű menekülési kényszer vagy az irracionális agresszivitás hatalmába?!
Mindannyian átéltük, tudatosan vagy tudattalanul tapasztaltuk közvetlen környezetünkben azt, hogy minél agresszívebb valaki, annál jobban fél legbelül és minél szorgalmasabban védekezik, hárít és igyekszik a konfliktusokat elkerülni kifelé, annál inkább támad, veszekedik, gyűlölködik, megsemmisít, bosszút áll, gyilkol képzeletben és gondolatban. Nos, ez a két szélsőséges magatartásforma: a béke- keresés állarcába rejtőző opportunista gyávaság és a fojtott agresszivitás (amelyeknek a kiegyenlített pólusai a nyitottság és a bátorság) tőr felszínre és válik ellenőrizetlené a hullaméreggel zavart ember személyi tudatában. Miért? Mert tudattalan (természeti!) ellenségképzetekkel élni annyi mint szüntelenül félni, óvatoskodni, védekezni, elhárítani, kikerülni, védekezni, cselezni és stratégiázni és ugyanakkor gondolatban, ha fojtottan és önkéntelenül is, de veszekedni, háborúzni, erőszakoskodni és gyűlölködni. Egyszóval mentálisan és képzeletben (ideák szintjén) támadni.
Elgondolkodtató továbbá az a tény is, hogy a húsmentesen táplálkozó személyek, szintén az „objektív” statisztikai adatok szerint (azon kivételes alkalmaktól eltekintve, amikor a kóros elváltozás már a természetes táplálkozás elkezdése előtt, már korábbi életfázisban megtörtént, anélkül, hogy a beteg tudott volna róla), nem betegednek meg sem rákban, egyiküknél sem észleltek vérnyomásproblémákat, fertőző, járványos megbetegedéseket vagy súlyosabb emésztési és idegrendszeri panaszokat. Már az is figyelemre méltó, hogy egy "kiadósabb" alkoholfogyasztást követően, a "másnapossági" tünetek a húsevők illetve a húsmentesen táplálkozók esetében szintén eltérőek: az előbbiek fizikai szervezetének a zsíros, fűszeres húsételekből felszívott hullamérgekkel kell az alkoholban található mérgekkel (a szervezet és a lélek-szellem együttese által feldolgozhatatlan mennyiségű hamis információval) együtt megküzdenie - aminek viszont elviselhetetlen rosszullét, hányinger, fejfájás, szomjúság- és éhségérzet, letörtség, bágyadtság vagy akár többórás eszmélet vesztés, emlékezetkihagyás, stb. lesz a kísérője. A természetesen táplálkozók esetében viszont ezek a tünetek jóval enyhébbek. Hányinger, erős fejfájás, lelki levertség majdhogynem nem is jelentkezik, nemhogy az ájulás, a fizikai és tudati önkontroll elvesztése. Ez persze nem kell azt jelentse, hogy a lehetőségei szerint természetesen, de mindenképpen hús- és cukormentesen táplálkozó személynek nem kellene elkerülni az alkoholos italok fogyasztását, ha csak lehet.
Végezetül elmondható tehát, hogy a húsfogyasztó személyeknek, akár köznapi emberként, akár tudósként, művészként és akár magas rangú állami hivatalnokként nagyobb az erőszakos tettek elkövetésére: a rombolásra és az önrombolásra, vagyis a bűnözésre és a kétségbeesésre: a depresszióra, öngyilkosságra való hajlama, hogy inkább hajlamos a következetlen és irracionális viselkedésre. Hogy szélsőséges élethelyzetek, illetve politikai-magánéleti, vagy társadalmi konjunktúrák és természeti katasztrófák esetében sokkal zavartabbakká, nyugtalanabbakká és agresszívebbeké válnak mint a természetesen táplálkozó emberek.
Ha e szempontot figyelembe véve, egészen behatóan megvizsgáljuk a tényeket, az emberiség vérrel írt történelme sem más, mint a húsfogyasztó és a húsfogyasztás következtében ember-ölővé: testvérgyilkossá vált Káini ember története. - Ezért a történelem nem más, mint az agresszív egoizmusnak az útja az időben. Az elméjében, vagyis a megtört én- tudatban gyökerező emberi elme: a szenvedélyes és a ravaszkodó, az élet megnyerése érdekében spekuláló ember útja az időben. Az általunk „tudott”: a feltárható és kutatható történelem voltaképpen ezzel, az embergyilkolási lehetőség képzetének a megjelenésével kezdődik. A növényevő, növénytermesztő Ábelnek, a gabona-magvakkal és gyümölccsel táplálkozó embernek a meggyilkolásával és a Káini típusú ember végleges győzelmével kezdődik az a fejlődésnek képzelt sokezer-éves történelmi öldöklési sorozat, amelyre ma egyesek még büszkék.
Az isteni tudatú (az Ádámi) ember viszont csak azután vált képessé az emberölésre, miután sokáig (néhány évszázadig) húst fogyasztott, attól elkábult és ezáltal az egyetemes léttudatát, a szellemi éberségét és felelősség-tudatát elvesztette és az állati szenvedélyeit szolgáló, haszon-szerző (gyakorlati) esze kezdte vezérelni tetteiben. Nagyon érdekes a materialista tudomány szokásos következetlensége az ember táplálkozástani és antropológiai megítélésében. A tudósok azt állítják, hogy az ember antropológiai származása szerint húsevő lény és következésképpen a hús megvonása az egészség megromlásához és az életerőnek a normálison aluli csökkenéséhez vezet, holott a világon több mint kétmilliárd személy él, aki semmivel nem erőtlenebb mint az emberiség húsevő többsége, csak éppen nem csinál akkora felhajtást maga és az élete körül, mint az utóbbi. De azt is állítják, hogy a phidecantropusnak keresztelt „ember szabású majomtól” származunk. Eközben a tudósok sehogy sem akarják észrevenni, vagy ha észrevették, nem akarnak arról beszélni, hogy mindazoknak az ős-lényeknek a fogazatából, akiket „közös ősünk” egy - egy újabban felfedezett példányaként mutatnak be számunkra, de „az emberhez legközelebb álló” majom fajták fogazatából is hiányoznak azok a bizonyos tépő fogak, amelyekkel mi el vagyunk látva és amit az ember húsevő természete bizonyítékaként tartanak számon. Vajon nem érkezett el már az idő, hogy e kérdésben a különböző tudósok és az ember isteni származását (eredetét) valló, húsevő és nem húsevő kreacíónisták végre összevessék a tényeket az ide vonatkozó szent szövegekkel és közös nevezőre jussanak?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.18. 18:51 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A " Másképpen a szexualitásról", valamint "A teremtés ősforrásánál" c. leckékben azt írtam, hogy egy nő csak akkor "maradhat terhes", ha akar, vagy ha tudattalanja síkján zavart és bizonytalan, esetleg ha nagyon fél a "teherbe eséstől". Ezt az állítást feltétlenül ki kell egészítenem e helyen azzal, hogy az abszolútummal - és ezáltal a teremtés ősforrásával, illetve a szülés őserejével - való zavartalan együttműködés és ezzel együtt a szabad akarat szerinti, vagyis az egyéni elhatározás alapján történő áldott állapotba való kerülés, valamint a természetes, orvosi asszisztencia nélküli szülés, nem lehetséges azoknak, akik húst fogyasztanak. A korábban leírtak alapján, gondolom, hogy logikus, hogy az a jövendő anyáknak, az egyetemes létforrással való természetes, vagy tudatos együttműködés ne legyen lehetséges az egyetemes gyilkosságban való tudatos, vagy önkéntelen részvétel közben. Magyarul: a húsevés kizárja a bennünk levő teremtői (mágikus) képesség tudatos és gyakorlását, és így a nő tudatos teremtési (foganási - szülési) képességét is. A természetes (orvosi felügyelet nélküli) szülés a húsevés által okozott személyiségzavarokkal és más, a húsevés által okozott biológiai (hormonális) és pszichológiai zavarokkal, hormonális alapú egészségi problémákkal, az önáltatásokkal egybekötve veszélyes kísérlet lehet. Nem csak a zavart lelkiismeret miatt, hanem azért is, mert a magzat harmonikus, az egyetemes törvények ( A Ciklus és ritmus törvénye!) szerinti mozgása - helyeződése az anyától érkező információk, vagyis az anya testén keresztül a magzathoz érkező, finom (hormonális!) információk - impulzusok alapján történik, amelyeket az elfogyasztott húsban található hormonális méreg (idegen élet-struktúrához tartozó genetikai anyagban található téves információ) megzavar. Innen erednek a tudomány által kiküszöbölhetetlennek tartott, a "soha nem lehet tudni" nagyokos filozófiát igazoló, szülés közben „előreláthatatlanul” előállható „klinikai komplikációk"!
A gyermekeinket a természetben, majd otthon szülő feleségem, az első gyermekünk fogantatása előtt lemondott a húsról és ezért az ő szülései nem csak, hogy majdnem óramű pontossággal folytak le, de arról is meg voltunk győződve, hogy semmiféle „soha nem lehet tudni” féle szövődmény nem is léphet fel szülés közben.

VI

Az un. ezoterikus elméletek, illetve a spirituális iskolák és mozgalmak gurui ott tévednek, hogy a test fejlődése és harmonikus működtetése illetve testi tapasztalatok és lelki - szellemi konfrontációk nélkül, és a testbe vitt anyag nélkül képzelik el a spirituális fejlődést. Ez az elképzelés az élet értelméről épp annyira helytelen, mint a nyugati típusú civilizációban folytatott fölösleges zabálásért folytatott, stressz okozó hajsza.
A bevezető sorok zárójeles betétjében említett 12 napos éhségsztrájkot követő l6 napos éhségsztrájkom teljes mértékben meggyőzött arról, az ELTA nevű metafizikai szabadegyetem sokat hangoztatott alapigazságáról, hogy Európában még senki sem halt éhen csak abban az esetben, ha ezt valamilyen meggyőződése (politikai, vallásos) következtében így akarta, vagy akkor ha az élete más területén annyira elvétette a célt, hogy egyszer csak a túlvilágon találta magát. Az éhségsztrájkok alatt tapasztaltak közben meggyőződtem arról, hogy egy szellemileg, lelkileg és biológiailag aránylag megtisztult ember, a tudományosan elképzelt, "szükséges" minimális táplálékfogyasztásnál sokkal kevesebb táplálékkal is elélhet nyugodtan és nagyon sokáig.
Ellenben az is igaz, hogy amennyiben az általános és az egyéni szellemi fejlődési - kiegyenlítődési (megváltási) programjának eleget akar tenni az ember, vagyis ha azokkal az őselemekkel, amelyeket diszharmonikusan testesít meg és amelyekhez ő is diszharmonikusan viszonyul élete első ciklusaiban, konkrétan fel akarja venni a kapcsolatot, akkor fizikailag intenzíven tevékenykednie is kell. Ehhez viszont bizonyos alapanyagoknak (fizikai információ-hordozóknak) a szervezetbe történő bevitele elengedhetetlenül szükséges. De ahhoz is, hogy e többnyire kellemetlen kapcsolatok következményeit, vagyis az elemek és az őserők visszahatásait helyesen értelmezhesse és értékelhesse, ahhoz tehát, hogy a természeti környezetében és a saját belső természetében észlelt jelenségek és folyamatok helyes értelmezését (megértését) és tudatosítását a gondolkozása által folyamatosan elvégezhesse, egy minimális cukorszint fenntartására van szüksége. Ezt viszont koránt sem kell szintetikusan és mesterségesen előállított, nagy mennyiségű cukor fogyasztással erőltetni! Sőt: a célnak tökéletesen megfelel az a cukor mennyiség, de főként az a minőség, amit a szervezetünk az adott természeti környezet természetes „cukor-forrásaiból”, illetve a zöldségekből és a gyümölcsökből ki tud választani.
Annak érdekében tehát, hogy a gondolkozási képességemet -és így a helyes ítélőképességemet, beszélő (kommunikáló) képességemet ne veszítsem el, egy endokrinológus orvos barátom tanácsára, aki biztosított afelől, hogy ezzel nem sértem meg az éhségsztrájk etikáját, az ötödik nap eltelte után, napi O,5 - O,7 liter szőlőlevet kezdtem inni, aminek következtében a tízedik nap után, a korábbi, mozgás közben tapasztalt vérnyomás-ingadozások, a halánték fájdalmak és a fejfájások is kimaradtak és úgy éreztem, hogy nagyon sokáig elélhetnék így, a "normálisnál" csak kevéssel csökkentettebb fizikai aktivitással. Persze mindezt nem kérkedésből írom most ide, nem az én egyéni teljesítményemmel akarom szórakoztatni az olvasót, hanem azért, hogy személyi élményemmel is indokoljam azt, hogy EGY KOZMIKUS TÉVEDÉSNEK VAGYUNK VALAMENNYIEN AZ ÁLDOZATAI (ez lenne, többek között annak a bizonyos bűnbeesésnek egy része, amire annyi utalás történik a Bibliában) és úgy képzeljük hogy több kilónyi anyagot kell magunkba tömnünk és gyúrnunk (lapátolnunk) naponta, annak érdekében, hogy ÉLETBEN MARADJUNK és, hogy el tudjuk látni biológiai-társadalmi funkcióinkat.
Ez egy olyan elemi, de időbeni következményeiben annál veszélyesebb és tragikusabb tévedés, mint ahogy hirtelenjében fel tudjuk mérni. Keserves és drámai szenvedésekkel terhelt adót kell fizetnünk, a rákos megbetegedésektől, a különböző korai és értelmetlen halálnemek megéléséig ezért a nevetséges tévedésért, nem beszélve az ebből a tévedésünkből eredő „a létfenntartásért való küzdelem” téveszméjének a következményeiről, arról az őrült és stresszt okozó hajszáról, amelybe fejetlenül, mint egy húsdaráló gépbe, önként bedobjuk magunkat azért, hogy gazdaságilag úgymond a felszínen maradjunk és megfeleljünk a "társadalmi követelményeknek".
Pontosabban azért, hogy a megfelelő pénzmennyiséget megkeressük a saját magunk, a gyermekeink és általában a szeretteink biológiai szervezetének a fölösleges, emésztenivaló (- a túlterhelt, agyonkínzott szervezetünk által mindössze felében, vagy negyedében, sőt: esetenként egy tízed arányban feldolgozott) anyagokkal történő teletömködésére. Nem hiába nevezik a nyugati civilizáció társadalmait fogyasztói társadalomnak. E planetáris méretű tévedésünk következtében, mindent el akarunk fogyasztani, attól való tudattalan-tudományos félelmünkben, hogy nehogy éhen haljunk, el egészen addig, hogy egymást is fogyasztandó, "fogyasztási cikként" kezdtük kezelni. - Gondoljunk csak bele a "modern felfogású", emberek szexuális viszonyaira, koncepcióira. A szívesen „fogyasztott” nagy amerikai filmek, a legsikeresebb reklámok, mind - mind úgy mutatják be a nőt a férfinek és a férfit a nőnek, mint valami finom, elfogyasztani való árucikket. (Lásd: női - és férfi - fotómodellek, sztárok, csinos sexszimbólumok fetisizált "futtatása", szerepeltetése, a megvásárlandó házak, autók, kozmetikai, gyógyszeripari és háztartási cikkek, tisztító csodaszerek, élvezeti cikkek és csodaszerszámokkal ...)
Ez, a fogyasztási ingereltség és zaklatottság az, ami működteti az egész audio-vizuális hírcsatornákon keresztül rángatott és szerepeltetett emberiséget, az éhező négerektől, a Keleteurópai munkásokig, a "menő" rock- zenészekig, a nekik tapsoló, kábítószer fogyasztó fiatalokig, a bulimiás formaművészekig, a lelki-szellemi sterilitásig kimosdatott és besprayzett európai bank-hercegekig, a cukros filmsztárokig, a menő üzletemberekig, a dandykig, a gengszterekig és a fotómodellekig (Akik mellékesen nem is lehetnének "modellek", amennyiben mindazt elfogyasztanák, amit fogyasztásra ingerlő pucér szépségükkel reklámoznak.).
De honnan ered e szörnyű tévedés, aminek az ellenőrizhetetlenné beláthatatlanná vált következményeinek köszönhetően, az ember készül tönkretenni - és fogyaszthatatlanná tenni! - az egész földkerekség természetét, minden természetvédő szervezet ellenállása és minden nemzetközi táplálkozási intézmény jóindulata és igyekezete ellenére? - Abból az ésszerű és tudományos elképzelésből, hogy az embernek nagyon variált és még nagyobb mennyiségű tápanyag elfogyasztására van szüksége ahhoz, hogy minél egészségesebb legyen. Ez viszont nem igaz, mivel az ember nem gőzmozdony és egyáltalán nem fizikai és lelki energia-gép, amelybe minél több kalóriát és vitamint kell belapátolni, ahhoz, hogy jól üzemeljen. Itt teljesen félre van értve a lényeg. Ugyanis az embernek nem kalória és vitaminmennyiségekre van szüksége, hogy üzemelhessen mint egy gép, hanem mint több dimenziós lénynek, vagyis magasrendűen szervezett lelki-szellemi és biológiai struktúrának, információ -és energetikai cserét kell folytatnia az egész (nem csak a fizikai!) világegyetemmel és csak ezen az egyetemes egység-létezésén belül, azzal a környezettel is, amelyben mint biológiai lény (is!) létezik.
Ahhoz, hogy spirituális küldetésének eleget tehessen a fizikai dimenzióban, mint biológiai lény, az embernek szüksége van a fizikai dimenzióból eredő, természeti információra. Ezért fizikai - még egyszer megismétlem: a fizikai, tehát nem az éteri vagy az asztrális- környezetére jellemző, közvetlenül a természetből eredő, elemi (tehát egyszerű: nem bonyolult genetikai) információ minőségeket tartalmazó "anyagokat" kell bevinnie és beépítenie a fizikai szervezetébe. Vagyis olyan, a biológiai szervezete által feldolgozható fizikai információt tartalmazó anyagokkal való közvetlen kapcsolatra van szüksége, amely jellemzi azt a természeti környezetét, amelyben éppen tartózkodik. Márpedig az a fizikai környezetére jellemző közvetlen (elemi) információt, amelynek segítségével a leginkább harmóniába tud kerülni az adott életterével és amelyet az ő biológiai szervezete normálisan fel is tud dolgozni (meg tud emészteni), elsősorban a növényekben és a gyümölcsökben található. Másodsorban -mert nem annyira primer formában, vagyis genetikai koncentrációban- a növények (gabona fajták) és a gyümölcsök magjában.
Az állatok húsában nem található meg ez az információ elsődleges (elemi) formában, hanem amellett, hogy hullamérget tartalmaz a hús, a húsban található többi információ is genetikailag és hormonálisan át van rendeződve, vagyis egy antropológiailag nem ragadozóként kifejlődő fajhoz tartozó egyed (a személy) számára, a hús-táplálék össze van zavarva ahhoz képest, hogy a természetben milyen elemi formákban található. Ezt a hormonálisan másképp strukturált információt nehezebb az ember biológiai szervezetének szétbontani és értelmezni-rendszerezni (megemészteni), mint a növényben és a gyümölcsökben található információt. Ezért részesítették előnyben mindig az un. beavatottak a növényeknek a földdel közvetlenül kapcsolatban álló részeit, vagyis az olyan "zöldségeket", amelyek egyben gyökerek is, mint amilyenek a mi tájainkon a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller és a cékla. Ezek ugyanis közvetlen információt szolgáltatnak a szervezetünknek a földi létezésnek azokról a minőségi formáiról (elemeiről és vegyületeiről) amelyben élünk közvetlenül. A másik logikus és fontos aspektusa ennek a szükségletünknek, amire a Názáreti Jézus is felhívja követőinek figyelmét a Béke Evangéliuma nevezetű apokrif kéziratban az, hogy nem kell az un. idegen tájak (például: déli gyümölcsök) gyümölcseit vadásznunk, hiszen pontosan arra az információra van szükségünk a harmonikus életvitelünk érdekében, amelyek a közvetlen környezetünkben megtalálhatóak.
Sajnos nagyon sok olyan "táplálkozás szakértő" természetgyógyász van, aki nem tudja és nem érti a "táplálkozás" ide vonatkozó metafizikai hátterét és anélkül, hogy meg tudná értetni hallgatóival és olvasóival azt, hogy azok milyen fajta hagyományos, de káros táplálkozási szokásokat miért kell(kellene) megváltoztatniuk. Ezek mindenféle misztikus magyarázatot találnak ki, vagy vesznek át kritikátalanul és más "szakértőtől", még jobban összezavarva hiszékeny hallgatóikat, mint amennyire össze voltak zavarva azelőtt hogy a táplálkozásuk "reformálásába" bele fogtak volna.
Másfelől az ember - mint olyan lény, aki nem csak a fizikai dimenzióban létezik és a fizikai teste a csakráin (a fizikai testet a spirituális energia-testekkel összekötő energia-központok) keresztül finomabb, de néha erősebb és lényegesebb energiákat is kap a spirituális dimenziókból mint a természetből, annak függvényében, hogy mennyire tisztította meg a megfelelő auraestjeit, a Megfelelés, vagyis a Csere Egyetemes Törvényének alapján- annál több fizikai (anyagi) információra (táplálékra) és energia- cserére van szüksége, minél kevesebb harmonikus információ -és energiacserére képes a lelki és a szellemi dimenziók szintjén. (Asztrális és mentális dimenziók szintjén) És viszont: minél harmonikusabb, azaz zökkenő-mentesebb és konfliktus- mentésebb, tehát minél folyamatosabb az energia -és információcseréje egy embernek a saját pszicho-mentális információs-energetikai forrásával, vagyis minél kiegyenlítettebb ő a lelki és gondolati tevékenysége szintjén, annál kevesebb fizikai "anyagcserére" van szüksége.
A kérdés csak az, hogy mit nevez ma harmonikus és kreatív információs-cserének (kommunikációnak) az ember, amely, a fent említett planetáris méretű tévedéséből kiindulva, szellemi kultúra helyett, természetellenes, mert természet-romboló anyagi-technikai civilizációt hozott létre, azt képzelvén, hogy a csúcstechnológiájával előállítható (szintén fogyasztói) kényelmi - védelmi és élvezeti berendezések, valamint a maximális precizitással működő romboló fegyverek segítségével, megszabadulhat az egyetemes megváltás aktusa megvalósításához a szükséges egyéni erőfeszítésektől, vagyis az egyetemes személyi-tudat kialakulásához elengedhetetlenül szükséges elemi és közvetlen tapasztalatoktól.
E tévedés a beteges zabálási kényszerhez hasonlóan drámai, ugyanis nem tudunk elbújni a személyi, általános és egyetemes megváltási (kiegyenlítődési) program kényszerítő ereje, sors-hatása elől, amellyel a világra születtünk és amely mindannyiunk tudattalanjába (aurájába) be van kódolva. Mindenkinek tudomásul kell vennie előbb-utóbb, hogy az egyetemes megismerés és tudatosodás érdekében, vagyis a megváltás érdekében születtünk a világra és kimondottan ennek érsekében, ezzel a céllal fejlődött ki és jött létre az ember spirituális, szellemi, lelki és nem utolsósorban: biológiai struktúrája. Ez az ember hivatása, ezt jelenti az Adam Kadmon, vagyis Isten első Ideája. Ezt, a biológiai testünkkel együtt járó intellektuális-lelki struktúránkat viszont nem lehet öncélúan, csupán az élvezet-vágyaink kielégítésének és a hiú becsvágyunkból fakadó, Bábeltornya-szerű, öncélú megvalósításokra használni örökösen. Az öncélú nyerészkedést szolgáló tudományába és a vallásos képzelgéseibe beleszédült ember rá fog egyszer ébredni, hogy egész történetében nem tett egyebet, mint félre vezette önmagát (és ezért szokott rá "rosszul járni"!) és ezáltal teljesen fölöslegesen beszennyezte és tönkre tette a természetet.
A legnagyobb baj viszont ott van, és ebben áll mindannyiunk tragédiája jelenleg, hogy ha nem is tudjuk világosan, de sejtjük azt lelkünk mélyén valahányan, hogy nem jól éljük meg a mindennapjainkban az életünket és azt is sejtjük, hogy mit kellene tennünk a pozitív változtatások érdekében, csak azt nem tudjuk, hogy hogyan hajthatnánk végre életünk helyrehozását. Mindenki sejti és nagyon sokan tudják, hogy mit kellene tenni, annak érdekében, hogy normálisan és egészségesen élve, végre az ember eredeti funkciójához méltóan cselekedjük meg azt, amit már sok ezer éve szeretnénk megtenni és aminek a leírása ott áll a világ minden őskultuszának vallásos-metafizikai alapszövegeiben.
Hamvas Béla szerint az emberek többsége, vagy az elméletből, az érdekes gondolatokból, vagy a tetszetős szavakból (a patetikus szónoklatból és a prédikációból), vagy a puszta, gondolattalan és megfontolatlan cselekvésből indul ki. A realizációra, vagyis a gondolatnak és a szónak a tettben való beváltására senki nem képes, mert nem tudja, hogy ezt így kell és csakis így lehet véghezvinni: a megvalósítás érdekében egyszerre a mind háromból: a gondolatból, a szóból és a tettből kell kiindulni. Próbáljunk meg, hát annyi tévelygés és zavaros életrecept után, szabad akaratunkból és szabad elhatározásunkból, fantáziánkat a kísérletezés örömével szabadon gyakorolva, a határ- állapotban levő anyagi információnak az érzelmi, mentális és spirituális információvá történő zavartalan átváltoztatása szellemében táplálkozni, a tápláléknak az információs-értékére fektetve a hangsúlyt az energia-értékével szemben. Ennek megvalósítása ma már minden természetgyógyász és minden asztrológiai kézikönyvből tájékozódhatunk, amelyekben le van írva, hogy melyik növény, illetve, zöldség, gyümölcs és gabona, vagy más mag melyik szervünkkel, melyik tesztrészünkkel, illetve milyen, az asztrológia által a bolygókhoz rendelt ősprincípiummal áll kapcsolatban.
Az is baj, hogy hajlamosak vagyunk még mindig az energiát úgy elképzelni, mint valami materiális megnyilvánulási formát. Holott ez nagyon helytelen elképzelés. Az energia nem cél, hanem a célnak a következménye: maga a természetben és a természet által magát állandóan újjászülő - a természetben átalakuló megújhodó, finomodó, rendeződő, tisztuló - Világteremtői szellem tevékenységének („munkálkodásának”) a következménye . ("Ez minden erőben az erőnek az ereje", ahogy Hermész Triszmegisztosz mondja a Tabula Smaragdinában.) Már volt szó a világegyetem Feminin (Jin, Szeretet, vagyis az egységbe való visszakapcsolódási képesség elve) és Maszkulin (Jang, Fény, vagyis a tapasztalati ismeretekből eredő értelmi világosság elve) jellegű bipoláris felépítettségéről. A Feminin- Szeretet- Egységesülési- őselvnek, világalkotó szubsztanciának a mi általunk is tapasztalható és érzékelhető közvetlen megfelelője a megnyilvánult anyagi világ általában, amelyre jellemzőek a tér tulajdonságai, vagyis az idő és a forma. A Maszkulin - Fény - Tapasztalati Ismeret princípium a XX. század végén élő ember számára már egyre inkább észlelhető: az információs mező, vagyis a finomabb dimenziók valóságában megnyilvánuló szellem, amely az egyedüli mozgatója mindannak, amit mi életnek nevezünk és ami az emberi személyben érzelmek és racionális gondolatok, vagyis öntudat és tudattalan érzések formájában jelentkezik.
Hogy még plasztikusabban elképzeljük, hogy mit is kell értenünk információs mező alatt, gondoljunk egyelőre az egyéni aura-mezőnkre, amelyről tudjuk, hogy nem csak egy energetikai erőtér, hanem olyan spirituális mező is, amely tartalmazza az egyediségünkre vonatkozó összes sors meghatározó és kiegyenlítődési lehetőségeket jelölő információt. A mindennapi történések tudatosítása, értékelése, értelmezése és a kauzális-karmikus szférába történő "átfinomítási folyamatoknak" a szintjén megérthetjük azt az egyedi és egyéni programot, amely az auramezőnkbe van kódolva. Ez a személyes információs mezőnk tehát nem más mint a tudattalanunk. Nos a Szeretetnek a Fény által történő áthatása és megtermékenyítése és fordítva: a Fénynek a Szeretetben történő feloldódása az egyetemes erő, amit spirituális energiának nevezünk, vagyis a Yen: az Áthatolás, az Inqualieren, az Equador, A Szent Szellem. Ez az egyiptomiak, vagyis a hermetikus bölcsek Phöenix madara, amely a saját porából, vagyis az anyagból, a természetből újjá szüli önmagát szüntelenül és ez a magyarok nemző ősmadara: a Turul madár.
Ez tehát a valódi ősi (Isteni) energia, az egyetemes thélészma, nem a mechanikus fizikai energia, amihez mi hozzászoktattuk konceptuálisan a materialista tudományokba beleragadt tudatunkat. Erre mondja Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdinában, hogy "Ez minden erőben az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja." Erről a kifogyhatatlan, magát újraalkotó egyetemes energiaforrásról beszélnek a hinduk, amikor azt állítják, hogy ők Párnával élnek. De vigyázat! A különböző Joga-módszerek és iskolák által tanított légzési technikák leírásánál, az avatatlanok, arra gondolnak, hogy az így végrehajtott légzéstechnikák segítségével a levegőből kiszűrődik valami finomabb, érzékelhetetlen anyag és ez lenne az a bizonyos párna, amivel az egyes Joga-mesterek élnek. Nincs szó semmiféle finomabb materiális szubsztanciáról, amivel élni lehetne a tradicionális tápanyagok helyett. Ilyet, mármint anyagi táplálék nélkül élni, nem is kell tennünk pontosan az embernek a korábbiakban leírt metafizikai küldetése és funkciója szellemében. A prána- fogyasztás metaforájában a szervezetnek egy megtisztítási és átszellemítési folyamatáról van szó, amelynek segítségével, a korábban leírt Csere Törvénye alapján, a Joga-mesterek tudatosan növelik a kozmikus, mentális információs-energetikai cserefolyamataik mennyiségi és minőségi szintjét és így a köznapi ember étkezési szükségleteitől eltérő, mindössze a szükséges - minimális fizikai információs-energetikai cserére (táplálékra) van szükségük.
Ezzel az új, kauzális és spirituális energia-képzettel (is) gazdagítva a lét- és életszemléletünket, kell tehát beszereznünk és előállítanunk természeti táplálékunkat, vagyis az ételeinket és ezáltal az étrendünket. Az elején, vagyis addig amíg az új, spirituális energia-képzeteink kialakulnak, inkább az információ-bőségre, tehát a táplálékunk információs variációjára ügyeljünk. Az semmiképp nem vezethet jó eredményhez (inkább gyengüléshez és egészségi károsodáshoz), ha a megszokott tradicionális (és húsos) étkezés helyett, minden átmenet nélkül hetekig csak almát fogyasztunk, még akkor sem, ha az alma tartalmazza a legtöbb és a szervezetünk számára a legarányosabban összetett, tehát a legegészségesebb vitaminokat a világ összes gyümölcsei közül. Az elején az almát nem árt "összereszelni", más (de nem föltétlenül egzotikus!) gyümölccsel, és különböző nyers zöldségekkel: sárgarépával (murokkal), petrezselyemmel, zellerrel, céklával, karalábéval, káposztával, uborkával, hagymával, fokhagymával és így tovább, kinek-kinek a fantáziája, lehetősége és szájíze szerint. Mindezt ízesíteni és levesíteni lehet tojásból kavart majonézzel.
Az átállás időszakában nem kell kihagyni étrendünkből a növényi olajakat, a tejtermékeket, a mézet (az elején minél többet, addig amíg a végen már ezt sem kívánjuk, mert túlságosan édesnek találjuk), a (szintén nyers és ami fontos: mindig a fehérjével együtt elkevert) tojást és a sóban szegény, szárított zöldségből készített ételízesítőket sem. Nem baj, ha az elején az az érzésünk, hogy nem lakunk jól. Együnk többszőr és több féle étket kipróbálva, amíg jól lakunk. Ha nem fogyasztunk közben alkoholt és szép lassan, önmagunkkal nem erőszakoskodva, lassan lemondunk a cigarettáról is, ha nem idegeskedünk, rohangálunk és stresszeljük magunkat a régi szokásaink szerint fölöslegesen, egy idő után, mielőtt elkezdenénk „a sovány ételtől” hízni, észre fogjuk venni, hogy mind kevesebb és kevesebb "táplálékra" van szükségünk, el egészen addig, amíg sokkal, de sokkal kevesebb ételt fogunk kívánni mint azelőtt. Annyit fogunk enni, amennyit azelőtt mindössze körítésnek, előételnek, savanyúságnak, „harmadik fogásnak” és más ízesítő ételnek használtunk.
Jó lesz az étrend megváltoztatással egy időben az életrend megváltoztatását is elkezdeni és minél több szabad levegőn való ütemes mozgásra, majd minél hosszabb távú szaladásra rászoktatni magunkat, akkor is ha elmúltunk már hatvan évesek. Meg fogjuk látni, hogy lassan-lassan, minden erőltetettség és minden hiány-érzet nélkül, étrendünkből elmarad a hús, az üzleti cukor, a kompót, a különböző befőttek, a krémek, a csokoládék, a cukorkák, a tejszínhab és a különböző, időt lopó sütemények. Elmarad a régi, materialista életszemlélethez kapcsolódó igényünk és szokásunk is, hogy amikor valaki meglátogat bennünket, ahelyett, hogy az együttlét örömére, látogatónknak az igazi személyiségére, a lelki és szellemvilágára figyelnénk, minduntalan azzal gyötörjük azt, hogy különböző süteményeket, konyha-készítményeket fogyasszon, megzavarván a társalgás, a szellemi és a lelki kommunikáció folyamatát, az információk zavartalan cseréjét.
Egyesek itt fel szokták tenni a kérdést, hogy akkor mi marad meg az élet örömeiből, szépségéből? Nos, hát köszönöm szépen a kórházban végződő gyönyöröket és élvezeteket! Mert elmarad a sok fölösleges és romboló hatású gyógyszernek a szedése is és ezzel együtt elmaradnak a gyógyszertári és az orvosi rendelők előtti sorban állások. A sütés-főzés kimaradásával és a mosogatási- takarítási műveletek minimálisra csökkenésével megmarad rengeteg szabad időnk, amit immár saját magunkra és szeretteinkkel, de főként az élettársunkkal történő több és folyamatos lelki- szellemi kommunikációra, sőt, ami a legfontosabb: szeretkezésekre fordíthatunk, az értük való racionális és tudományos aggodalmaskodások helyett. Megmarad rengeteg pénzünk, de leginkább megmarad, vagy visszajön a fiatalos jó kedélyünk, a rugalmasságunk a szexuális étvágyunk, a gyerekkori jó alvási készségünk munkakedvünk és egyensúlyba kerül az egészségünk.
- Azonban arra is vigyázzunk, hogy semmiképp ne kezdjük el gyötörni magunkat egy-két éves természetes táplálkozás után, hogy most föltétlenül makkegészségesekké kell változni. A betegség, amennyiben nem a denaturált táplálkozás következménye, spirituális szabályozási funkciót tölt be a szervezetünkben és a fizikai testünk a betegségeinken keresztül figyelmeztet arra, hogy valamit nem jól teszünk. Hogy elvétünk valamit a lelki-gondolkozási, vagy erkölcsi-szellemi életvitelünkben, mentalitásunkban. Ezért a legnagyobb szamárság a betegség elleni harc és a betegségtünetek azonnali elfojtása különböző, gyorsan ható orvosságokkal (figyelem: ezek nem gyógyszerek, hanem orvosságok!) és különböző terápiákkal, mesterséges, vagy misztikus - mágikus kezelésekkel. Orvosságot csak végső (határ-) helyzetekben szedjünk és csak azután miután egészen megbízható és világosan körvonalazott diagnózist kaptunk a betegségünkre vonatkozóan. Olyan diagnózist, amelyből egész pontosan vissza- következtethetünk azokra a tudattalanunkba lefojtott érzésekre, azokra az elhibázott, öncélú, együgyű, ambíciós és diszharmonikus (agresszív) cselekvésrendszerekre, amelyeknek következtében az egyszerű jelzéseknek indult figyelmeztető rendellenességek, a tünetek és a fájdalmak betegségekké fajultak.
És betegségekhez érkezvén, nem fejezhetem be a táplálkozásról szóló leckét anélkül, hogy a böjtökről szólnék. Elsősorban azt kell tudni, hogy a böjt nem lehet fogyókra, vagy zavaros spirituális elképzelésekre alapozott öncélú aktus. Mert azon túl, hogy egy biológiai megtisztulást vesz célba általában, a böjt tulajdonképpen és valójában egy mágikus aktus, aminek hatására különböző mágikus (pszicho-mentális) képességeink aktiválódnak és kezdik kifejteni pozitív, (vagy negatív!) hatásukat. Nincs szükségünk semmiféle többlet energia nyerésre (vámpírosodásra), sem a természeti elemektől, sem az élőlényektől, sem a különböző személyektől. Az egyetemes Cseretörvény alapján, mindazt az energiát, amit úgy elszívunk el, hogy nem adunk érte cserébe semmit, illetve úgy, hogy az által spirituálisan nem fejlődünk (nem változunk), vagyis amit fölöslegesen eltékozlunk, máshol és másképp vissza is kell adnunk. És ebben a kozmikus világrend (az egyetemes törvény: az Úr) nem ismer személyi protekciót és kivételezést. Az abszolútum törvénye, de már csak a Csere törvénye sem enged és nem is kedvez semmiféle korrupciónak. Érdemtelenül, vagyis anélkül, hogy ténylegesen fejlődnénk és kiegyenlítődnénk általa, semmihez nem lehet az életben büntetlenül hozzájutni.
Mindenki fölös mennyiségben rendelkezik a sorsa beteljesítéséhez, illetve spirituális kiegyenlítődési programja megvalósításához szükséges energiával. A baj abban áll, hogy ezekkel az energiákkal többet ártunk önmagunknak és környezetünknek, mint amennyit használunk. A böjt alkalmával, ezek a szellemi szempontból rendezetlen állapotban levő energiák, amelyek addig a fölösleges "tápanyagokból" (feldolgozatlan információból) származtak, szervezetünk méregtelenítésével, illetve a szervezetünkbe fölöslegesen felgyülemlett (feltorlódott) fizikai információk feloldódásával együtt felszabadulnak. Amennyiben viszont, nem tudunk megfelelően bánni ezekkel a felszabaduló, fölösleges és rendezetlen egyéni energiákkal, azok vagy a szervezetünkre, idegrendszerünkre, agyműködésünkre fognak károsan visszahatni, vagy kiáramlanak a környezetünkben élőkre és a leghamarabb azokra, akikkel leginkább azonos rezgési fokon élünk, vagyis azokra, akikkel a szeretünk által. szoros lelki kapcsolatban állunk.
A böjtöt tehát meg kell előznie egy, a lelki-szellemi letisztulásunkat célzó mentális (gondolkozás és viselkedésbéli) felkészülésnek és természetesen egy pozitív étrendváltásnak. Semmiképpen nem szabad böjtbe fognunk ideges, stresszelt állapotban vagy zavaros gondolatokat (félelmeket és agresszív ambíciókat) forgatva fejünkben. Bőjthoz csakis az foghat hozzá felelősen, aki képessé tette magát a hosszan tartó, belső kiegyenlítettség megőrzésére, a harmonikus és kiegyensúlyozott képzetek és gondolatok hosszas fenntartására, vagyis az, aki felületen és látszatra akár haragosan veszekedhet, sőt: akár verekedhet is, de szívében és képzeletében teljesen nyugodt (zavartalan) tud maradni.
De jóval a böjt kérdésének felmerülése előtt, a legfontosabb amit meg kell jegyeznünk még az étrendünk és életrendünk pozitív megváltoztatásával kapcsolatban az, hogy nem azért kezdünk mindehhez hozzá, hogy még furcsább, még bonyolultabb és zavarosabb személyek legyünk mint azelőtt, hanem lehetőleg sokkal egyszerűbbek, természetesebbek és szociálisabbak. Nem azért változtatjuk meg étrendünket, hogy még materialistábbak legyünk mint azelőtt és a mikrobiótika meg a különböző reformkonyha-művészetek receptjeit és tudományoskodó-fontoskodó szakértők által előírt tápanyag mennyiségeket, az adagolásokat számítgatva, még jobban bonyolítsuk az étrendünket és az életünket mint azelőtt. A táplálkozási okoskodásnak és fontoskodásnak semmi köze nincs a metafizikához és a spirituális élethez. Mint ahogy nincs köze a harmonikus élethez annak az életmódnak, életgyakorlatnak sem, amely egyes keleti vallások külsőséges dogmarendszerét kritikátalanul átvéve, egyféle egészség-centrikus vallásossághoz vezetett. A keresztény dogmák és meg nem értett szimbólumrendszerek, valamint a világias (korrupt) kereszténység kiüresedett fogásait, ugyancsak emésztetlen távol-keleti misztikával felcserélve, pont olyan irracionális elméletekhez és életrendhez jutunk, mint a keresztény szekták, azzal a különbséggel, hogy a metafizikai alapjából kiforgatott orientalista egzotikum miatt számunkra érdekesebbnek tűnik, mint a Nagy Konstantin előtti kereszténység metafizikai lényegével szembe fordult „hivatalos keresztény vallások” értelmetlen fantazmagóriája.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.18. 18:52 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Ne csináljunk dogmarendszert és vallást az étkezésünkből, hanem térjünk vissza a természetes táplálkozáshoz annak érdekében, hogy szabadok legyünk és nyitottá váljunk mindenféle spirituális információnak a befogadására, illetve a misztikus tanítások értelmes felülvizsgálására és - amennyiben helyesnek: egyetemesen érvényesnek bizonyulnak - a magunkévá tételére. A természetes táplálkozás nem a hagyományosnál is zavarosabb (ésszerűbb) étrendhez, életrendhez és még bonyolultabb gondolati rendszerekhez kell vezessen bennünket, hanem mindezektől való eltávolodáshoz és függetlenedéshez. A személyes szabadságunkhoz.

VII

Végezetül, elmondható talán, hogy a táplálkozásról írt tanulmánynak a legfontosabb eszmei mondanivalója, lényegében nem is az, hogy az ember szervezete, antropológiai eredete szerint és ennek következtében a genetikai felépítettsége szerint sem alkalmas arra, hogy az állatok húsában található hormonális mérgeket (számára zavaros és téves genetikai információkat), valamint a gyenge és beteg állatok húsában található baktériumokat és vírusokat, illetve, hogy a génhibás egyedek hús-struktúráit feldolgozza, mint az állatvilág szanitéceinek és génállomány serkentőinek: a ragadozóknak a szervezete. A jelen tanulmányom fő eszmei mondanivalója az, hogy a táplálkozásunk, illetve a táplálkozás útján a szervezetükbe bevitt anyagi információnk a megemésztése, nem más mint a dimenziók közti egyetemes információcserének is nevezhető összetett alkímiai folyamatnak az anyagcsere különböző folyamatai és fázisai szintjén történő leképeződése, amely az egész világegyetem és a mi egyéni struktúránk között folyamatosan végbemegy, ha akarjuk, ha nem akarjuk tudatosítani ezt a cserefolyamatot, illetve ha van tudomásunk róla, ha nem. Ebben a logikai perspektívában viszont, egészen világos, hogy az emésztési gondjaink, az emésztőrendszerünknek, és durvábban: az un. emésztőcsatornánk különböző részeinek a károsodása és betegsége, határozottan jelzi a természeti és a civilizációs környezetünkkel (élettársunkkal - szeretőnkkel, szüleinkkel, gyermekeinkkel, testvéreinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel, munkatársainkkal, stb.), illetve az egész világegyetemmel (a létezés minden dimenziójában létező létstruktúrákkal) folytatott információcserénk hibás (téves) mivoltát, az információ-áramoltatási folyamatokkal szembeni diszharmonikus (negatív) magatartási formáinkat.
Két példa bőven elegendő, hogy ezt a metafizikai tényt illusztráljam: azok a személyek, akiknek torok-tájéki gondjuk, betegségük van, az enyhe, de krónikus torokgyulladástól, a torokmirigy problémáig elmenően, azok információ (külvilági benyomás) elfogadási, befogadási, beengedési: lenyelési problémákkal küszködnek lelki, szellemi és spirituális szinteken is. Azok, viszont akik (mint én is sok éven, évtizeden át) aranyér, végbélhurut, végbélrák és más, végbéllel kapcsolatos problémákban szenvednek, egészen biztos, hogy képtelenek a feldolgozott (vagy, amint látni fogjuk: a fel nem dolgozott) információk (élethelyzetek - életállapotok, lelki állapotok, különböző személyekhez való viszonyulási módok, anyagi javak és birtoktárgyak) eleresztésére, elengedésére és képtelenek a lényegi megbocsátásra, akárcsak a finom (csendes) neheztelések formájában is. Arra, hogy az én végbélproblémáim a Skorpiói meghatározódásaim miatt, vagyis az önkéntelen eleresztési - megbocsátási képtelenségemből fakadóan alakultak ki, már az asztrológiával való beható találkozásom első heteiben kiderült számomra. És arra is rá kellett jönnöm néhány év múlva, hogy ugyancsak ennek a személyiségem legmélyén rejtőző rossz mentalitásnak: spirituális - képi képzeti - elengedési képtelenségnek (például a régi szerelmeim iránt érzett, teljesen értelmetlen és ésszerűtlen utólagos féltékenységnek) a következtében gyógyulok nagyon lassan és nagyon nehezen ki ebből a családi betegségből, amelybe a nagyanyám idejekorán belehalt és amitől a szintén a Skorpió jegyében született édesanyám, több műtéten is átesve, egész életében szenvedett, az általam már megvalósultnak képzelt, pozitív lelki átalakulásomhoz (mentalitás-változtatáshoz), valamint a természetes táplálkozásra való átállásomhoz fűzött reményeimhez képest.
Arra ugyanis, hogy az elengedés és így az elbocsátás - a megbocsátás feltétele a helyes megértés, vagyis a jó emésztés, tehát a helyes és a teljes szellemi információ- feldolgozás: a helyes és a teljes megértés, csak több év elmúltával, már gyakorló asztrológusi időszakomba jöttem rá. (Azért is lettek egyre terjedelmesebbek a horoszkóp - értelmezéseim és nyúltak ki két - két és fél óráig az ügyfelekkel folytatott, sorsprogram-feltáró beszélgetéseim, mert nem akartam senkit elengedni úgy, hogy a rá - egészségére, életsorsára nézve legfontosabb információkat, a maga szintjén, mindenki jól és helyesen meg ne értse.) És még több idő elteltével jöttem rá, lassan - lassan, arra is, hogy a számomra életbe vágóan fontos és teljesnek mondható információ-feldolgozás, csak és csakis akkor történhet meg, ha szellemi válogatás és lelki finnyáskodás nélkül, mindent befogadok - beeresztek a lelkembe, az elmémbe és a képzeletembe, amivel csak találkozok. Erős testi jelzések: nem csak torokgyulladások, hanem nyakizom rándulások árán is, rá kellett jönnöm, hogy mindenre, amivel csak kapcsolatba kerülök, lényegileg - vagyis egész a kauzális szintű értelmezésekig elmenően - oda kell figyelnem, és kellemes, vagy kellemetlen jellegtől függetlenül, finnyáskodás nélkül, le kell nyelnem mindazt, amivel találkozom és kapcsolatba kerülök. Sőt: azok közül is leginkább arra kell a leginkább figyelnem, azt kell elsősorban elfogadnom és befogadnom, lenyelnem és feldolgoznom, vagyis a lehető legrészletesebben megemésztenem szellemileg, amely jelenségek és benyomások első lépésből rossz és kellemetlenségi érzéseket keltenek bennem, amit reflex-szerűen a legszívesebben elutasítanék.
Többszőr hangzik el mostanában, nem csak a szellemeskedő amerikai filmekben, de a Magyarországi tévé stúdiók okoskodó tévéadásaiban is az ostoba tanács, hogy „Hallgass az ösztöneidre.” Ez nem csak azért végzetesen téves, mert az ember nem állat, hogy az ösztöne és ne a szellemi értelme irányítsa, legalább éber állapotában, hanem azért is, mert az „ösztöneink” szerint kikerülnénk és elutasítanánk mindent, ami számunkra kellemetlennek tűnik, holott metafizikai igazság, hogy a legtöbbszőr épp az első benyomásra számunkra kellemetlennek tűnő jelenségek hordozzák magukban a felszabadító: megvilágosító és hosszú távon igazán gyógyító - boldogító információt. Az összes emésztőrendszeri problémánk tehát arra utalnak, hogy rosszul fogadtuk be - illetve, hogy nem, vagy ha igen, akkor csak nagyon nehezen fogadtuk be: nehezen nyeltük le -, hogy nem emésztettük meg - illetve, hogy rosszul emésztettük - emésztjük meg lelkileg és szellemileg az életünk lényeges problémáit, attól függetlenül, hogy mit és miként táplálkozunk. Az is igaz viszont, hogy amennyiben információ befogadási - elfogadási és (spirituálisan helyes) információ-feldolgozási problémáink vannak, ezt csak súlyosbítjuk a nem megfelelő táplálkozással, kiváltképpen a hús fogyasztással. Mindez világosan bizonyítja és indokolja azt, amit a tanulmány elején írtam, nevezetesen, hogy az un. reformtáplálkozással, illetve a vegetáriánus étkek fogyasztásával, lényegében még semmi nincs megoldva. És indokolja azt is, hogy a táplálkozásukat megreformált személyek, illetve a vegetáriánusok, még lehetnek épp olyan kábultak, korlátoltak, dogmatikusak, ostobák és végülis betegek mint a húsfogyasztó személyek.
Ezt számomra ékesen bizonyítja az a tény is, hogy miután tizenkét éve nem fogyasztottam húst és sok negatív tapasztalat következtében több ideje már, hogy a fentiekre rájöttem, a 2OO4-ben, a Keleti Kárpátok egy üdülőtelepén tartott Erdélyi Egészséges Életmód táborban utamba kerülő negatív jelenségek és kellemetlen szellemi benyomások végigrágása, fülitől a farkáig történő mélyértelmezése helyett, minél hamarabb el akartam felejteni azokat, annak érdekében, hogy az ügy fölött felületesen „napirendre térve”, úgymond zavartalanul folytathassam az egy héttel korábban abbahagyott dolgomat, nevezetesen ennek az írásnak a folytatását. Több napos fölösleges próbálkozásomba, egészen pontosan több át nem aludt éjszakámba, majd, amikor még így sem voltam hajlandó komolyan foglalkozni a dologgal, egy nyakizom-rándulást követő, nyári torokgyulladásba került az elhárítási nyakaskodásom, amíg végre ráébredtem, hogy a táborban történteket és észlelteket nem áshatom a tudattalanom mélyére, hogy nem szabadulhatok a rossz benyomásoktól és az ellenséges képzetektől mindaddig, amíg azokat racionális szinten is, értelmesen és részletesen önmagamnak, de esetleg mások számára is kifejtve, fel nem dolgoztam az ott történteket nem csak a magam, hanem a mások okulására (spirituális emésztési - elengedési, megszabadulási gondjaikhoz való úti kalauz gyanánt) is. Hiába akartam elengedni tehát, hiába akartam túltenni magam, a táborban észlelt és a magyarországi előadónő által terjesztett és gerjesztett spirituális káprázati és misztikus kábulati jelenségeken, mert mindaddig nem sikerült, amíg tudatosan el nem fogadtam, mint általam a legjobb tudásom szerint értelmezendő - megemésztendő jelenséget, személyes feladatot. Mihelyt ezt elvégeztem, másnapra megszabadultam a három héten át, a legcsendesebb óráimat megmérgező önkéntelen haragtól és nehezteléstől. Következésképpen elmondhatom tehát, hogy a jó elengedés (a megszabadulás és megbocsátás) feltétele a teljes befogadáshoz szükséges, nyitott harci magatartás. És elmondhatom, hogy a végbél-betegségektől ( végső esetben: a végbél ráktól) való megszabadulás feltétele, az étrendnek a természetessé változtatása mellett, a befogadási képesség tágítása (az intellektuális, a vallásos és a spirituális finnyáskodás szokásának a tudatos felszámolása, elhagyása) és a szellemi - spirituális alapállásnak a rugalmassá (figyelem: nem relatívvá!) tétele.
És búcsúzóul, nézzük még meg azt is, hogy mit mond kedvenc írónk, Hamvas Béla a táplálkozás metafizikai funkciójáról a Scientia Sacra című monumentális művében nagy szellemi elődjeit idézve:
„A táplálkozás az őskori ember számára nem önző és falánk zabálás, hogy lehetőleg minél többet emésszen el mások elől önmagának... Mert az evés a földön a legmélyebb kultuszok közé tartozik. A táplálkozó az, aki a tápláléknak ad - szól Saint Martin - nem pedig a táplálék ad a táplálkozónak. - Mert azáltal, hogy az étkező lény a táplálékot magába veszi és megemészti, nem semmisíti meg, hanem fölemeli és megtartja. Baader pedig: A táplálkozó az ételt felveszi és arra a helyre emeli, amelyen ő van, a táplálkozásról az anyagot lefejti, külső voltát ismét megszünteti és belsővé teszi, ismét lényegessé teszi."
„A táplálkozás az őskori embernél a legmélyebb misztériumok egyike, ezért volt oly nagy jelentősége a közös étkezéseknek, a lakomáknak... A nagy közös ebédek misztériuma, hogy látszólag az étel áldozza fel önmagát az embernek -a valóságban azonban az ember ereszkedik le az anyaghoz és nyúl le az ételért, hogy azt fölemelje. Ez a misztérium az, hogy az étel odaadja magát az embernek s az ember az ételnek s így a kettős odaadásban, mint a szerelmi ölelésben, fellángol az áldozat tüze: az adás... Élvezni annyi mint enni, valamit, ami külső, belsővé tenni, lenyelni: fölemelni, átszellemíteni, eredeti helyére visszatenni. „
E mély jelentéstartalmú idézeteknek a megemésztése segítségével is felmérhetjük, hogy az un. reform étkezés elmélete mennyire távol áll a táplálkozás igazi, metafizikai funkciójától, úgymond ősi értelmétől: valódi szellemi funkciójától a több ezer éve dühöngő, öncélú és Káini élvezethajhászó táplálkozási szokásaink és a táplálkozásról alkotott tudományoskodó koncepciók hatására. Addig is, amíg a táplálkozás igazi értelmét és funkcióját a maga személyesen is mindenki megérti a földön, egészséges szellemi emésztést kívánok azoknak a bátor személyeknek, akik ezeket a sorokat elolvasván elhatározták, hogy ezentúl a szellemi tudatosság útján, az étrendjük megváltozásával is önmaguk igazi személyisége felé, vagyis szellemi autonómiájuk és spirituális élet programjuk megvalósítása (sorsuk beteljesítése) irányába: előrelépnek.

* * *

Csodálkozva, sőt: be kell vallanom, hogy némi döbbenettel olvastam néhány horoszkóp- és tanácsadást igénylő személytől, hogy miután ezt, a táplálkozásról szóló tájékoztató írásomat elolvasták, a természetes táplálék előállításához szükséges receptek után és konyhai felszerelések után érdeklődnek és egyesek szó szerint azon akadnak fenn, állításuk szerint azért nem tudják a természetes táplálkozást elkezdeni, mert nem rendelkeznek a természetes táplálék előállításához szükséges eszközökkel és receptekkel! Az elején úgy képzeltem, hogy ez csak ritka jelenség és mindössze a személyi horoszkópjukban támadott Szaturnusszal, illetve negatív Bak, vagy Mérleg karmával rendelkező személyek problémája, akik kevésbé kísérletező és kezdeményező kedvűek mint mások. Miután több ilyen kérdést is kaptam és ugyancsak szó szerint azzal, az igénnyel, hogy írjam meg, hogy mi a családban ezt a "furcsa", a természeteshez valamelyest közel álló táplálkozást miként követjük el, eldöntöttem tehát, hogy ezt leírom, még akkor is, ha ezen egyesek esetleg egyenesen fel is háborodnak majd. Az igazság az, ugyanis, hogy az Úristen nem tudományosan, nem előre kész, spekulatív tudományos koncepciók szerint hozta és hozza létre folyamatosan a létet és a természeti világot is, hanem mágikus úton. Kiderült tehát, hogy több éves hús- és cukormentes táplálkozás után (én 14 éve, feleségem 9 éve, Medárda születése óta, tehát több mint 7 éve így táplálkozik és a kisebbek követnek minket), egyáltalán nem kell azzal foglakozni, hogy mennyi fehérje, nyomelem, ásvány és ásványi só, aminosavak, keményítő, természetes cukor stb. és különböző vitaminok kerülnek a szervezetbe, mivel az a Teremtő, aki mindezeket létrehozza éppen bennünk működik a legmagasabb fokon és a legintenzívebben és a szervezetünknek, elég az, ha nem fertőzzük hullaméreggel és mesterséges cukorral, alkohollal, nikotinnal, stb. hanem amit ezen kívül tápláléknak nevezünk, azt fogyasztjuk nyugodtan, tudományos elméletekkel és kétségekkel nem zavarva magunkat, és a szervezetünk máris meghálálja: Mindazt az "anyagot" amire neki szüksége van a természeti környezettel és a spirituális világgal való kölcsönös együttműködéshez megtermeli magának, nem tudományos, hanem mágikus úton tehát.
Ezek alapján tehát előre kell bocsátanom, hogy mind a materialista koncepciók szerint, mind a misztikus táplálkozási szakértők előadásai szerint (Néhány ilyen könyvet a kezembe vetem és néhány ilyen gyomor-misztika előadásra beültem régebb magam is. A könyveket néhány oldal után elvetettem, a hallgatókat a misztikus-tudományos táplálkozási rémmesékkel etető előadásokat az elején végig háborogtam, majd végig kuncogtam magamban. Főként azon a Sopronban hallgatott előadáson kuncogtam nagyon, amelyen az előadó, aki azt állította, hogy az is magyar, aki nem tud róla, azt kezdte bizonygatni, hogy a székelység le van gyengülve és még tovább fog sorvadni fizikailag, mert néhány évtizede, nem az ő "ősi" krumpiját fogyasztja, hanem valami új Lengyelországban, vagy máshol kitenyésztett krumpli fajtát! Fel akartam állni és a mellemet jól megdöngetve meg mutatni, hogy íme, menyire le vagyunk mi otthon gatyásodva.) felháborító módon szegényesen táplálkozunk.
Ami a természetes táplálkozáshoz szükséges felszereléseket illeti tehát: az, hogy tizennégy évvel ezelőtt, az édesanyám konyhájának hátat fordítva, elmentem saját konyhaszerelést vásárolni, mindössze annyit jelentett, hogy én ilyesmivel az előtt nem rendelkeztem, mivel az én Szaturnuszom támadott a Skorpióban és a IV. ház csúcsán és ennek következtében pontosan úgy elfogadtam a konvenciókat és a tradíciókat mint mások: úgy képzeltem, hogy a dolgok rendje az, hogy a nők készítsenek a férfiak számára ételt, és ha az utóbbiaknak nincs feleségük, akkor normális, hogy őket az "anyukájuk", vagy a kantinok és vendéglők szakácsai táplálják. Kést, villát, kanalat, zöldséges tálakat, fatányért, zöldségreszelőt vettem és egy régi fajta kézi majonézkeverőt. Egyesek recepteket kérnek tőlem. Nem értem, hogy miért kell ahhoz bárkinek, vagy pláne egy háziasszonynak például külön recept ahhoz, hogy nyáron néhány paradicsomot és uborkát, télen néhány almát össze vágjon és zöldséget megreszeljen (Sárgarépát, karalábét, káposztát, petrezselymet, zellert, céklát, hagymát, stb.), és ezt így összekeverve, olajjal, vagy tejföllel, vagy éppenséggel majonézzel megnedvesítse, esetleg a szervezet és az ízlelő szervek vissza-szoktatása elején, enyhe fűszerrel megízesítse? A gyermekek nincs, amihez visszaszokjanak, ha anyatejes táplálkozás közben és után ezzel folytatják az életet, ők fűszer és más ízesítő nélkül is "imádják" a természetes táplálékokat. (Persze, ha az egyénileg eltérő horoszkópból kiolvasható magzat- és gyermekellenes örökletes programok miatt - vagyis a kauzális feltárás nélkül elkövetett szülés után - az anyának nincs, vagy nem volt teje, és üzletből vásárolt tápszerrel etették a babát, a dolog kissé bonyolultabb, mert a tápszerkészítők ügyelnek arra, hogy az emberiséget már csecsemőkorában beetessék és a húst belekeverik a bolti tápszerekbe.) Tessék kipróbálni. Garantáltan "menni fog"!
Minek hát a recept? Újabb gondot akarunk okozni magunknak a receptekkel? Nem volt a tradicionális élet- és ételsablonokból elég? Még egyszer mondom: nem kell komolyan venni a táplálkozás változatosságáért aggodalmaskodó, a hiány-betegségekkel fenyegetőző riasztgató tudósokat, hogy ilyen, vagy amolyan babot együnk-e, hogy legyenek a táplálékban nyomelemek és ásványi savak, fehérjék, sárgáják és egyebek. A legveszélyesebb ebből újabb vallást csinálni, mint pl. a teljes,a részbeni, vagy házi őrlésű búzával, stb. Egyszerű barna (Nem festett!) kenyeret vásároljunk a közérben és kész. Tejet a család többi tagja nem, esetleg nagyon ritkán iszik. A gyermekeknek főképp em adunk. Minek? A mi szervezetünk nem képes azt elvégezni, mint a tehén szervezete? A tehén vajon nem növényt és zöldséget fogyaszt-e? Én viszont rákényszerülök az állott, tehát savanyú tej figyasztására, mivel savanyú íz nélkül nem tudom lenyelni az ételt, de a fekéyelből és hurutokból és aranyérből kigyógyult bélrendszerem nem bírja elviselni a mások által eltett és csípősített savanyúságokat, mi meg nem foglalkozunk ilyesmivel. A gyermekek viszont jól bírják és nagyon szeretik az ebyhén csípős savanuságokat és biztos, hogy ők már nem lesznek sem hurutosak sem fekélyeseek.
Egyes tejtermék, főként a krémsajtok margarinos kenyérre kenve ritkán, de néha jól jön, de mindössze az íz kedvéért. A halikrakészítményeket is ebből a célból fogyasztjuk: margarinos kenyérre ízesítőként. Ha már fehérjéről van szó, azt a tojás bőven tartalmazza, és a jó öreg "csíkországban" bőven termő krumpli, az összes sütött és főtt változatában, de a leginkább pirében. De a paradicsom (nyáron és ősszel) és az alma (télen és tavasszal) mellett, az alap, a margarinos kenyér. Nem kell félni az E-betűs riogatásoktól, azokat a tejterméket "gyártó" cégek pénzelik. Persze, hogy egészséges a növényi zsír, csak együnk kb. 30 százalékban nyers zöldséget is melléje! Főként hagymát és fokhagymát.
És persze, az olajos magokról, illetve a gabonafélékről se feledkezzünk meg. Főként azok számára fontos, akik szellemi munkát végzenek, hiszen a magokk a levegő-elemmel folytonosan kapcsolatban álló, nem-ragadozó madaraknak a tápláléka és az intellektuális – szellemi munka a levegő elemmel áll analogikus
Kapcsolatban. Miután áttértem a természtes táplálkozásra, az elején erőre kaptam ugyan és minden jobban és simán ment addig, amíg egyértelműen és kizárólag csak az asztrológusi munkámból tartottam fenn magam, illetve, amíg nem töltöttem egyre több időt a számítógép előtt. Ekkortó egyre nagyobb és egyre hosszabban tartó izomlázak kezdtek gyötőrni karate-edzések után, olyannyira, hogy az elején egy – egy edzést ki kellett hagynom időnként, de a végén már heti egy edzéről voltam kénytelen lemondani. Szerencsére megkérdsztem egy utólag barátommá vált tea-szakértő ügyfelemet, hogy szerinte mit kellene tennem, és ő többek között a magok fontosságára hívta fel a figyelmemet. Miközben a város utcáit jártam, azáltala ajánlott különböző magok beszerzése érdekében és miközben barátkoztam ezzel az általam addig eléggé el nem ítélhető módon figyelmen kívül hagyott táplálkék-formával, rájöttem, hogy mekkorát hibáztak, az Elta vezetői és előadói, amikor úgy avattak be a spirituális élet folytatási lehetőségeinek a rejtelmeibe, hogy maguk is figyelmen kívül hagyták a táplálkozásnak ezt a fontos formáját. Persze, nem csak ennek a figyelmetlenségnek a következtében – nem csak ezt a lényeges dolgot és kauzális sugallatot volt képtelen meglátni és meghallani -, de ez is mutatja, hogy nem véletlenül süketült és vakult meg az Elta alapítója és vezére, Jon Dumitrescu. Még jó, hogy idejében ott hagytam őket. Bár sem a Lilithem, sem a Sárkányfarkam nem áll sem a Sorpióban, sem annak a gyakorlati megvalósulási életkörét jelző asztrológiai erőtérben: a VIII. házban, mégis én igen jelentős Skorpió karmával születtem, mivel a Nap mellett, még három, eléggé negatívan fényszögelt bolygó áll a Skorpióban a horoszkópomban és minderre ráadásul, a Skorpió uralkodó bolygója, a Plútó az Ascendensemmel együtt áll és negatív fényszöget alkot a Skorpió Napommal együtt álló Merkúrral, valamint a Lilithel együtt álló Marsommal, a Skorpió másik uralkodójával! Márpedig az átvvalósuló és az átvalósult (gyökeresen újjászületett) Skorpió szimbolúma a Fehér Sas! Ezt ferdítették a szent szellem madarává, később giccses galambbá a mitologikus, majd a romantikus kereszténység idején, majd az absztrakt béke-szimbólúmmá, a vallás- és világháborúk után, a gazdasági háborúktól forrongó modern időkben. Nos, a Fehér Sas nem lehet ragadozó, de mivel itt él, neki is szüksége van arra, hogy a fizikai környezetéből fizikai (testi) információt is szerezzen, illetve, hogy információt vegyen magához és azt megemésztve, az életfenntartáshoz szükséges nyers energiákat, valamint másféle energiákat szrezzen és szabadítson fel. És hol találhatók sürítve, de emészthető – feldolgozható (szerves) formában a fizikai elemek, ha nem a gabonákban és más növény, és gyümölcs-magokban? Miután rájöttem, hogy a hosszú évtízedelen át rongált és mesterségessé cserélt fogaimmal milyen, Csíkszeredában is beszerezhető, és tekintettel a fogaimra, illetve, arra, hogy a szét nem rágott és ezért a belekben teljesen fel nem dolgozott magok irritálják az érzékeny végbélrendszremet, milyen formában előkészített, magokat tudok fogyasztani, az energetikai rendszerm is kezdett helyre-állni. Figyelem: tapasztalataim szerint egyáltalán nem a drágába kerülő egzotikus magok (Pl. madula) és nem a különböző egzotikus gyümölcsökkel ízesített (többnyire édesített) műzlik hozták a legjobb eredményeket, hanem a közönséges magok (hántott napraforgómag, tökmag, stb.) és a kevés mazsolával, vagy a mi tájainkon élő (mérsékelt égővi) erdei gyümölcsökkel izesített, olcsó, hazai előállítású műzlikben található gabona.
Amint látjuk, ahogy a táplálkozás többi részétt, ezt sem kell túlbonyolítani, bízzuk a részletkérdéseket a bennünk levő, dolgát a Nobel-díjas tudósoknál és patika-mérleges reform-táplálkozás szakértőknél is jobban végző Teremtőre, mert ha nem, az ember semmi jót nem tesz, hanem mindössze átvált egy másik szamárságra (A táplálkozási dogmákkal üzérkedő gyomorvallásra!). Azt szoktam mondani, hogy mi pontosan ugyanazt esszük, mint a többiek, csak hús és cukor nélkül, illetve azok származéka nélkül. És persze ugyannyit is, mint amit mások a hús mellé körítésként ("mellékes" kiegészítőként tehát) fogyasztanak!
És anak példájaként, hogy mennyire nem kell félni a táplálkozás egészségessé – természetessé változtatásától, illetve, hogy a tradícionális gondolkozásra rászoktatott, a (ez esetben: étkezési) családi és közösségi szokásokat, egészséges kritikai felülbirálat nélkül elfogadó tudatunk, mennyire becsap minket, el kell mondanom, hogy milyen váratlanul beálló pozitív tapasztalatban részesültünk feleségemmel 2006 nyarán. Mivel a szaporodó számú gyermekeink egyre több életteret igényeltek, ám a nem-jósolgató asztrológia gyakorlásából meggazdagodni nem tudtunk, tavasszal szükségessé vált a konyhában levő gáztűzhelynek a befalazott és beüvegezett teraszra való kitelepítése, annak érdekében, hogy a konyhából alakítsunk ki két gyermek számára hálószobát. Mindez nem történt meg egyszerre és a kályhát lecsatoltattuk a gázvezetékről és ki vittük a teraszra, azzal a szándékkal, hogy miután – néhány nap múlva - az elkészül visszaköttetjük a gázt és addig kimondotan csak a piacról vásárolt nyers táplékot fogyasztunk. Nos, azóta le telt két és fél hónap és a nyár derekán sem látjuk szükségét a gáz visszakötésének, mivel az eddig használt minimális főtt és sült ételek hiányában (Főtt krumpli, főtt rizs, lencse, szója, karfiol, stb, és persze, zöldségleves, főtt tojás, iletve rántott tojás, és persze a mellé használt kenyér), a szervezetünk az előbbinél is egészségesebé és erősebbé vált. A teafőzést is felváltotuk végre az áztatott gyógy- teafüvel készített természetes teákkal. Jól tudom, hogy mindez őrültségként hangzik egyesek előtt és a feleségemet meg is próbálták az ismerősök és rokonok erről az egészséges őrültségről lebeszélni, a gyermekek katasztrofális egészségromlásának az látomásával ijesztgetve, de éppen ő volt az, aki sajtá szervezetén és a gyermekek állapotán a pozitív változásokat észlelve, a gázvisszakötésnek a gondolatát inkább ellenezte. Azóta nem is volt a család egyik tagja sem beteg és a veséimből nemrég meditációk útján kiolvasztott vesekövek nyomán maradt enyhe vesefájdalmaim is, egyre nagyobb időközönként ismétlődnek, és bízom benne, hogy hamarosan teljesen ki is maradnak.

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.tvn.hu/

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.10.06. 17:47 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 774
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
2008. március vége óta nem eszem húst. Nem egészen úgy indultam neki, hogy csak kipróbálom, mármint nem csak kíváncsiságból akartam abbahagyni, valamivel erősebb volt az elhatározás. Persze féltem, hogy negatív változás is lehet valami miatt - egyértelműen amiatt, hogyha én szellemiekben nem értettem még meg azt, hogy miért is csinálom, ha felületes lesz részemről. Tudtam, hogy ha ez fog fenn állni, akkor visszakényszerülök majd a régebbi étrendemre egy darabig, de tovább fogok foglalkozni a témával, hogy majd szellemiekben mégis sikerüljön egyszerre megérteni és magamévá tenni és tényleg átállni a húsevő, mindenevő táplálkozásról az egészséges táplálkozásra.

Az első hónapban még vágytam az addig megszokott ízekre, ételekre, állagokra és egyszer ettem sült párizsit ebben az időszakban – ennyi volt a visszaesés, egy vágyakozás miatt - a sült illat nagyon vonzott és a megszokás. Aztán nagyjából a 2. hónap után már elképzelhetetlen volt számomra, hogy bármit megkívánjak, amiben leölt állat maradványa van, a húsételek szaga elől is menekülök azóta. Ahogy megéreztem ezt az undort, rájöttem, hogy ez mindig is megvolt bennem is és szerintem tudat alatt megvan mindenkiben… Voltam beteg is az első hónapban: az egész famílián végigment egy vírusos megbetegedés, gyomorrontásszerű tünetekkel, jó kis méregtelenítés volt mindenkinek. Nem vert le jobban a lábamról, mint a többieket, bár ez még tényleg hamar történt a váltás után, így erős hatása még nem érződhetett.
A hús elhagyása és a sült-főtt melegétel lecsökkentése, a kettő egyidőben indult el nálam. Azóta, március vége óta 6 hónap telt el, 1.-2.-3. hónapban sok tojást, sajtot kívántam, szinte naponta, kétnaponta, később ez is alább hagyott, aztán volt főzelék „szezon” úgy egy hónapig, lezajlott a rántott gomba, karfiol, tök időszak. Még erősen éltek bennem vágyak különösen a sült, rántott dolgok után. Aztán 4.-5. hónapban már eljutottam oda, hogy délelőtt eszem egy darab almát, egy darab banánt, szóval 1-2 gyümölcsöt és délután 4-5-6 óra körül eszem egy szelet vajas kenyeret paradicsommal néha pl.: hagymát is (főtt ételt meg csak hétvégén). Kiegyensúlyozottabb fázisaiban - amik a nyár végére azért gyarapodtak, sőt stabilizálódtak is – elég 2x, 3x ennem egy nap.
Igaz, én nem mozgok sokat, de pl. nemrég félnapot járkáltam a városban ilyen-olyan dolgok miatt (nem mondom, hogy stresszes volt, de egy éve egy hasonló nap még azért kimerített többnyire testileg-lelkileg, szellemileg). Érdekes módon az utóbbi időben lezajló egyik legtevékenyebb napom és szinte a legkevesebbet is ettem aznap. Ettől függetlenül teljesen jó volt a közérzetem, és ki sem fáradtam.
Ehhez képest 3-4 éve pl.: úgy éltem, hogy semmi jövőképem nem volt: iskolába jártam, de szinte pár hét alatt eltűnt minden lelkesedésem és nem érdekelt, 4 órát tudtam végigülni ott és ez is teljesen kimerített, holott tanulni nem kellett egyáltalán, maga a leadott anyag hallgatása fárasztott, idegesített és az oda-vissza 2órás bejárás. Hazamentem és rögtön be kellett vágnom pár nagy tál finom főzött vagy sütött ételt és 3-4 óra múlva ismét kívántam az ételt, „éhes” voltam. Nem mondhatnám, hogy annyira elhíztam, 7-8 kilo plusz volt rajtam. Végülis én észre sem vettem, meg nem is érdekelt. Mindemellett húsfüggő is voltam, napi szinten igényeltem a húsételeket.
Ami mára bebizonyosodott számomra, hogy a köztudatban elfogadott étkezési szokások tulajdonképpen kemény szenvedélybetegség képét mutatják és az ég-világon semmi közük a szervezetünk egészségének megőrzéséhez és bármiféle természetes szükségletekhez. Persze hangsúlyozzák (tudomány, média) lépten nyomon, hogy nagyon fontos a nyers zöldség, gyümölcs. De kiknek mondják? Azoknak, akiket ezzel párhuzamosan melegétel-, hús-, édesség- (üdítők is), alkohol-, cigarettafüggővé tesznek? Így sajnos ez szinte a nullával egyenértékű. Igaz, a cigaretta egészséges hatásairól nem nagyon keringenek marketingmesék (a dohányosok azt vallják, megnyugtatja őket), sőt, többnyire a reklámozását is szigorúan tiltják már több országban, de az édességről és az alkoholról bőven terjengnek hazugságok, pl. hogy a csoki milyen laktató, ha éhes vagy tökéletes, reggelire is akár; az alkohol erősíti a gyomrot stb., a sült, főtt ételekről nem is beszélve, az evidens, hogy szükségünk van rájuk – így tartják. Pedig, aki rendszeresen eszik sült, főtt ételt, pl. naponta, ráadásul húst, cukrot, mellette megveszi a boltból a műételeket, azok tartósítószert, színezéket, idegmérgeket (pl. üdítőkben, rágókban: aszpartám), ízfokozókat, édesítőszerekett (amiknek étvágygerjesztő hatása ismert, ipari állattenyésztésben az állatok étvágyának növelésére használják) tartalmaznak stb., ezek az emberek szenvedélybetegek – akik kaphatnak tiszta és szennyezett „anyagot”, „drogot” - nem lesznek egészségesek egy kis gyümölcstől, zöldségtől – a függőségből nehezen gyógyítja őket ki - persze nem felesleges természetes tápanyagot is enniük, de ez még korántsem egészséges életmód. (Egyelőre nem is beszélve az érzelmi és szellemi életük milyenségéről - fogyasztói függőségeiken túl.)

Olyanokat is eszünk, ami nem is emberi táplálék, vagy mégcsak nem is táplálék.
Ahogy beköszöntött az ősz és az idő zordabbá vált a meleg, nyári időjárás után, észrevettem, hogy engem stresszel, pár napig a térdemben is éreztem enyhe fájdalmat. Gondolkodtam, mi okozhatja és persze hamar rájöttem, hogy az őszi, lehűlt időnek nem tudok térdet hajlítani, nem akarok hozzá alkalmazkodni. Abba is maradt a térdfájás, viszont az sült, főtt étel utáni vágyaknak mintha nehezebb lenne ellenállnom. Remélem, az is belejátszik, hogy talán már szigorúbb is vagyok velük, mint nyáron és erősödésről talán azért még sincs is szó. Vagy ha van nem ilyen apróság miatt jelentkezik, hogy itt az ősz. Hanem egykét komolyabb (élet-) feladat felvállalásából fakadó szorongások révén. Nemrég hétközben megkívántam az itthoni krumplistésztát és karfiollevest, gondoltam, jól kiélvezem az ízüket, mert már mindkettőt régen ettem. Fel is borította az addig napi 2-3 gyümölccsel és 1-2 szelettel kenyérrel nyugalomban, nagyjából energikusan és jókedéllyel eltöltött hétköznapjaimat. Leültem olvasni, aminek, ha neki ülök minimum 4-5 órát elmélyülten olvasok vagy pl. naplót írok, de minimum 3órnyit, erre az élvezetesnek induló, de egyébként az első falat után semmilyenné, semlegessé váló bezabálás után 1,5-2 óra múlva olyan őrületes, beteges éhségérzet keletkezett a gyomromban, hogy szabályszerűen azt hittem, kilyukad. Teljesen megrökönyödtem rajta és dühös is lettem, hogy kizökkent az olvasásomból, de ettől függetlenül is kétségbeejtő és stresszokozó volt. És a hihetetlen az, hogy képtelen voltam hinni abban, hogy gyümölcsöt kell ennem vagy zöldséggel egy kis kenyeret, egyszerűen muszáj volt még egyszer ennem a főtt ételből, már nem az íze miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy csak a nagy tányér főtt étel (talán csak annak az állaga) nyugtathatja meg a gyomrom, csak azzal tölthetem ki, mert mintha tele kellene töltenem, hogy ne érezzem azt az erős éhséget. Ettem is újból. A gyomrom megtelt, éreztem, hogy feszül, az éhség érzet pedig még tompán meg is maradt, amin én szintén csak ámuldoztam, mert bár rémlik, hogy régen is főleg stressz elleni nyugtatóként ettem nagy tál (nem az én alapadagomnak megfelelő) főtt ételeket és már rémlik, hogy akkor is megmaradt enyhén az az idegességtől keletkező, erős éhségérzet. Nem is helyes éhségérzetnek hívni, mert nem az, evési vágy, egyfajta élvezetvágy, stresszoldásként. Elhiszem, hogy nem hat mindenkire ilyen kirívóan, rám sem mindig. De biztos, hogy a sült, főtt ételek elfogyasztását meleg állapotukban én szívem szerint többé nem nevezném táplálék bevitelnek, első számú tápláléknak semmiképp, megnyugtat, boldoggá tesz, de nem nyerek belőle energiát, nem laktat és ráadásul megterheli a gyomrot és az emésztő rendszert. Már nem emlékszem, hol hallottam (biológia órán vagy tv-ben vagy olvastam valahol) nagyon régen azt, hogy a meleg ételekre a gyomor ugyanúgy reagál, mintha egy enyhe vírus vonulna végig rajta. Pl. a közismert álmosító, elnehezítő, lelassító érzés nem feltétlenül természetes. Sőt többnyire egyáltalán nem. Logikus, hiszen bármi is, ami hőkezelten és még melegen kerül a szervezetünkbe, nem természetes – erre mégis hogyan másképpen kellene a szervezetnek reagálni, ha nem védekezően? Ráadásul, mivel többnyire nem természetes nem is kell vele harmóniába kerülnünk, mint a bacilusokkal és a vírusokkal, így pozitív következménye nem sok lehet. (Ezzel kapcsolatban nem tudok forrást felmutatni.) Érdekes, hogy én ezt gyerekként – amikor hallottam - teljesen hihetőnek tartottam, édesanyám viszont megbotránkozott rajta, mintha szószerint valami istenkáromlás lenne, de persze nem ő az egyetlen, aki így reagált erre a hírre.
Érdekes, akik büszkék a konyhaművészetükre azok ugye botránkoznak, meg sem akarják hallani, cáfolnak, a másik függő típus, aki inkább használó, mint előállító, elkészítő, az pedig megrémül és mindenféle irracionális félelem fogja el az hőkezelt ételek egészségtelensége hallatán, eszméletvesztést és a szervezte teljes összeomlását is képes összefüggésbe hozni a hőkezelt ételek elhagyásával, összeomlásával, és ezek a félelmek azonnal és önkéntelenül jönnek elő. Megjegyzem én is ez utóbbi csoportba tartoztam az idei étrend és aztán szemléletváltoztatásomig. És én ezeket így sorravéve egyértelműen szenvedélybetegségnek, kemény függőségnek is nevezném, ami zajlik fogyasztói társadalom és civilizált ember szükségletei címszó alatt. A hőkezelt étel rendszeres fogyasztása nem kevésbé káros az egészségre, mint a dohányzás, az édesség-, alkoholfogyasztás és függőség, luxus élvezet. Valóban nem tudom elképzelni én sem, hogy soha többé nem egyek sült, főtt ételeket, de amennyire csak lehet szeretném kiszorítani az életemből. Azért, mert nem természetes ragaszkodás köt az elfogyasztásukhoz és ezzel is távolabb vagyok a nyugodt, boldog, termékeny, tevékeny élettől.

Az az éhségérzetnek hitt vágy – ami rám tört a karfiol leves és krumlistészta szenvedélyes elfogyasztása után - amit olyan 3-4 hónapja egyáltalán nem éreztem már, vagy ha az elején mégis, koránt sem emlékszem, hogy ilyen erejű lett volna, de talán csak az idő szépíti meg, vagy egyszerűen nem tűnt fel, hogy milyen erős, mert nem volt már/még ismert számomra akkor ez a természetes állapot, amihez viszonyítani tudtam volna. Édesanyám mai napig meséli, hogy orvoshoz vitt kiskoromban, mert rendszeresen előfordult, hogy nem lettem éhes csak pl. kétnaponta (de mondjuk nem is voltam nyüzsgő gyerek, hanem kifejezetten nyugodt). Jó orvosunk volt, azt mondta anyukámnak, hagyja rám, majd ha éhes leszek kérek ételt. Régi szép idők . (Sok pénzbe és energiába a félrenevelt gyerek kerül ebből a szempontból is.)

Többször is észrevettem, hogy amikor csak hazaérve eszek 1 szelet kenyeret, paradicsomot, az mind rendben történik - pl. nem válik semmilyenné az evés érzése, nem csalódok, hanem kellemes, normális - és (vad) éhségérzettől zavartalanul folytatódik a nap, este 10-11ig vagy akár tovább is olvasgatok, írogatok (8-9 körül kelek). Míg azokon a napokon, amikor napközben becsábultam egy boltba és vettem egy péksüteményt (aminek az elfogyasztása már nem hozta a várt élményt, élveztet, de azért mégis bedőltem még a megszokásnak, hajtott a sóvárgás), arra rá 1-1,5 óra múlva megéheztem és természetesen borult a nyugalmam, mert akkor már vártam, hogy teljenek az órák, jöhessek haza, egyek valamit itthon stb. A péksüteményeket is sikerült kiváltani, nem sok gusztusom van már hozzájuk és pl. a sótlan mogyoró, mazsola tökéletes helyette, és árban lefelé is fogok még kutatni a környéken magok után.
Mindenestre nem bánom, hogy sorra ábrándulok ki sok „étel”-ből, ami eddig megszokott volt. A lényeg, hogy annak a mennyiségnek, amit iskolai időkben ettem pár éve, annak felét se, harmadát, ha eszem mennyiségileg, amit viszont eszek teljesen más minőségű.
A múltkori önfeledt stresszoldási kulináris élvezetkeresést, már nem tudom, mi válthatta ki, mert később jöttem rá, hogy valószínű rejtettebb oka is volt, mint a szimpla „ehhez lett kedvem” –érzés, valami stresszhatás lehetett a dologban, amit természetesen észre se vettem magamon akkor, nem figyeltem a belső nyugtalanságomra, félelmeimre. Így utólag sejtem, mi lehetett (hamarosan megszűnik a jövedelemforrásom és barátkoznom kell Pesttel, mert oda fog kötni valamennyire az asztrológia tanfolyam. Még nem tudom, hol és hogyan fogok állást találni és vajon hová kell költöznöm albérletbe, menjek-e Pestre vagy maradjak a közelben. Egy porcikám sem kívánja még a kisebb városba való költözést sem, de viszont munka szempontjából nem nagyon látok más lehetőséget. Szóval félek és ideges vagyok. De próbálok pozitívan, optimistán és vállalkozó szellemmel viszonyulni a dologhoz, ugyanis ami történik az természetes.)

Ami étrendváltoztatásom pozitív hatásait illeti többek között pl. ebben az öt hónapban nem voltak 2-3 óra hosszás alhasi görcseim menstruáció idején, egy alkalommal volt egy erősebb görcs, ami 15-20 percig tartott és abba is maradt. De mind a gyomor, mind a bélműködésem egyértelműen javult a hús kiiktatásával, sült, főtt ételek fogyasztása után – ha a sóvárgás diktálja a mértéket és az összetevőket és nem a természetes szükséglet - elnehezedik a hasam, úgy érzem, mintha megrekedne benne az étel, elég zavaró. Épp mostanában számolt be egy vegetáriánus barátnőm is, hogy nem szeret enni (meleg ételt), mert utána teltségérzete van, rosszabb mozogni utána stb. Egy éve még azt hittem beteg vagyok, hogy így reagál az emésztőrendszerem bizonyos ételekre (konkrétan a sült, főtt ételekre, főként meleg állapotukban). Én elszomorítónak tartom, hogy sokan ezt az evés utáni elnehezült, kényelmetlenebb, fáradt állapotot szükséges rossznak hazudják, és úgy fogadják el, mintha kötelező lenne ez az egész.

Azzal jóljártam, hogy soha nem bírtam se a cigifüstöt, se a szénsavas italokat, mert nagyon érzékeny torkom van kb. 19 éves koromig állandóan mandula + torokgyulladásom volt (Bikában nincs nálam semmi, de II. házban egy Merkúr, ami kap negatívat, pozitívat is), egy korty kávétól bedobog a gyáva Oroszlán szívem, egy korty alkoholtól teljesen lezsibbadok és elkábulok (Halak Lilith), de az egész emésztő rendszerem fokozottan érzékeny az alkoholra (talán a Hold-Lilith szembenállás is hozza, hogy a gyomromból másodpercek alatt felszívódik az alkohol és rögtön hat, erőteljesen) így szerencsére 1-2 függőségi lehetőségbe komoly munka lett volna belekeverednem (pl. kávéznom, vagy cigarettáznom). Az alkohol az más, mert ma divatos (egyedfejlődéshez hozzátartozó) bulizós korszakban, ami nekem is volt próbáltam „szocializálódni”, de „irigylésre méltóan” hamar elütött és a 18-21 éves korom közötti szakasz olyan kietlenség érzéssel terhelt és beteges fantáziálásokkal teli volt, hogy nem szívesen idézem fel még magam előtt sem.

AZ ELMÉLETTEL VALÓ ELSŐ TALÁLKOZÁS
Azért kezdődött március végén a húsról való lemondás, mert Szilárd írásainak olvasásában akkor került nálam sorra a táplálkozással kapcsolatos dokumentum. Több írásában is említi, természetesen így korábban is tudtam róla, hogy mit vall, (kb. tavaly november, december óta olvasom írásait és olvastam először metafizikáról komolyabban) dehogy pontosan miért is és hogy is van ez az egészséges táplálkozás ügy, azt nem tudtam és természetesen e nélkül nem volt, amiért belevágjak. Viszont, amikor már arról olvastam, hogy ő miután elkezdett metafizikával foglalkozni, majd felhagyott a húsevéssel és mesterségesen előállított ételek fogyasztásával mennyire rendbe tudta hozni a saját egészségét és pl. tévhit, hogy a húsból, meg a jó adag finom sült-főtt ételekből lenne energiánk, hiszen pl.: az ő tapasztalatai nem ezt igazolták: járt edzeni mindenféle erőnlét romlás nélkül, sőt annak javulásával stb. Míg én abban a tévhitben voltam, hogy aki lemond a húsról, annak nem lesz miből nagyobb energiát előállítani és a nyers növényi alapú étrend megfelel egy nyugodt, meditációkkal teli életmódhoz, hát nagyon nagy tévhit. (És rengetegen élnek ebben a tévhitben, sajnos.) Magyarul, el se tudtam képzelni mi fán terem a természetes táplálkozás, vagyis hogy mi fán terem, miből áll, azt igen (nyers gyümölcs, zöldség, magvak stb.), dehogy miféle életnek az alapja, azt sehogy sem tudtam elképzelni, esetleg teljesen tévesen, egyfajta „csökkentett üzemmód”-ként, majdnemhogy aszkétizmusként.


A FUNKCIÓ

De elismerve, hogy a növényevő állatoknak is van ám bőven energiájuk, és szép nagyra is nőnek (amelyik faj), és belátva azt is, hogy folyamatos készenlétben lévő, kegyetlen sprinteket futó ragadozó semmiképp nem vagyok, és nem is szándékszom az lenni, majd tudomásul véve azokat a tényeket is, hogy a ragadozóknak (húsevőknek) lényegesen eltérő módon működik az emésztése, mert pl. az ő szervezetük képes lebontani azt a bizonyos hullaméreg nevű anyagot, a miénk viszont nem, és ez nagyon is lényeges különbség. A ragadozó törvényszerűen táplálkozik, a természet rendjét tartja fenn, pontosabban az adott növényevő fennmaradását szolgálja, annak génállománya „kitisztításával”, szűrésével. A hús megevése így van jelen a természetben.
És kérdem én akkor az emberiségtől, kérdeztem én akkor magamtól, hogy mit csinálunk mi, emberek? Melyik állatfaj genetikai készletét tarjuk mi tisztán a húsevéssel? Egyszerűen nincs ilyen funkciónk. És pont. Itt nincs: „de”. Az embernek soha, soha semmilyen esetben nem volt és kizárt dolog, hogy a jövőben lehessen ilyen funkciója.


A TUDOMÁNY

Nagyon sokan érvelnek azzal, hogy húsevés nélkül kihaltunk volna, mi emberek. Aki ezt mondja, vajon belegondolt abba, hogy milyen körülményeket emleget fel?
Ha fagyos volt a föld és sem egy maréknyi mag, nemhogy néhány energiadús csíra, semmilyen NÖVÉNYI TÁPLÁLÉK NEM VOLT, amit az ember megehetne (hogy mennyi ideig bírták őseink táplálék nélkül, azt nem tudom, de ez az adat most nem is igazán lényeges) akkor az életben maradáshoz képbekerült az a bizarr lehetőség, hogy az ember állatot öljön és azt egye meg. (Amikor a gyermekei, családja más legyengült tagjai sorra halnak éhen, vagy megfagynak. Igen pl. a jégkorszak idején és nem napjainkban.) Szükség törvényt bont? Azt hiszem, mondhatnám ezt. Ha a természetes szükségleteket nem a természeti (egyetemes) törvények diktálnák. És tényleg nem létezik semmiféle másfajta szükség, amely egy állat elpusztítására késztetne, mint a szó szerinti túlélés, a fennmaradás. Az a szükség, amely ha nem talál vadat még egy napig, arra készteti az embert, hogy a társává vált vadászkutyáját egye meg; az a szükség, amely leölette őseinkkel a lovát, amellyel a következő hegyen hamarabb átjuthatott volna, de tudta, hogy az a hamarabb már késő, mert közel az eszméletvesztés, a halál. Ezért/ettől és ilyenkor vagyunk mi „mindenevők”, a túlélésért, a fennmaradásért. Ha nincs ez a szükség, akkor a törvényt nincs semmi, ami akár látszólagosan is megbonthatná, pláne ekkora mértékben. Egyébként én anno gimnáziumban, 6-7 éve, de szerintem már általános iskolában is úgy tanultam, hogy a majom és az ember a táplálkozás szempontjából sem kerül a mindenevő kategóriába a malac mellé, hanem külön csoportba tartozik, amit a biológia egyszerűen főemlősnek nevez (pl. Dr. Lénárd Gábor: Biológia II. – a gimnázium II. osztálya számára, Nemzeti Tankönyvkiadó) és szerintem érezhetjük is, hogy körvonalazódik a dolog, már elindult a megismerés, ami a dolgokat helyesen különválaszthatja, de nincsenek még meg, vagy nincsenek elismerve azok a bizonyítékok, amik az ember (és a majom) hovatartozását megnevezhetnék a táplálkozás szempontjából. Ettől függetlenül fellelhető számos vagy legalább néhány tudományos megközelítés, ami kimondja, hogy az ember semmiképp nem kell, nem szabad, hogy állati maradványokat fogyasszon, ez egyértelműen káros az egészségére. Én, akiktől olvastam teljesen aktuális, magyarra lefordított (azaz itthon is megjelent) publikációt az Johann Georg Schnitzer és Richard Lehne német fogorvosok, akik egyértelműen vallják és kimondják, hogy az ember fogazata alapján nem mindenevő (omnivor), hanem terményevő (frugivor) azaz a növényevőn belülre esik így és az emberiség történetében csak a kihalástól fenyegetve fordult elő az a szükségállapot, amikor a természeti viszonyok lehetetlenné tették a növényi táplálék fellelését, megette más állat húsát, maradványát (Ideal magazin 2008. márciusi száma, a honlapjukon is megtalálható az anyag). De egyébként Schnitzer már a nyolcvanas évek elejétől írt tanulmányt pl.: különböző anyagcsere-betegségek, vérnyomásproblémák kezeléséről, ami alatt a teljeskiőrlésű gabona és nyers gyümölcsök, zöldségek fogyasztását érti, azaz a természetes táplálkozást. (Tisztelet azon tudós orvosoknak, akik végre /újra?/ nem veszik teljesen természetesnek – szinte megelőzhetetlennek - a betegségeket és egyetlen „megoldásnak” a gyógyszeres tünetelfojtást és műtéteket és valami igazán hasznosat is becsempésznek az orvostudomány nagyraértékelt köreibe. Egyébként sem a doktor, sem az orvos szó nem túl bizalomgerjesztő, az orvos, „orv” szótővel pláne.)

Azt hogy az emberi agy fejlődésében (!) a húsevésnek szerepe lenne, azt én misztikuskodásnak, miszticizálásnak és tudományos-fikció irodalomnak nevezném. Nem szellemülünk istenné a vérszagtól és nem növekszik az agyunk leölt állatok maradványainak magunkhoz vételével, ez persze most sarkítás, de a tudomány ezt tényleg Frankensteini módon tudná bebizonyítani. Az „együnk húst is, növényt, mindent, amiről csak azt reklámozzák, hogy ehető” mentalitás nem fejlesztette az agyunkat, hanem úgy összezavarta a gondolkodásunkat, hogy mindjárt lakhatatlanná tesszük a bolygót húsevő, növényevő, mindenevő és minden élőlény számára. Az ember ember, és nem mindenevőként, hanem terményevőként van esélye tudománnyal, politikával, családdal, kultúrával stb.-vel foglalkoznia, nem mindent összeevő, világi „konyha” malacként, és nem ragadozóként. Meg lehetne nézni, hol tartana az európai kultúra, ha csak húst ennék, szó szerint vademberek lennénk. Nem szívesen élnék hentesek és vadászok közt, növénytermesztők közt annál inkább.
De félretéve a viccet: háború idején nincs fejlődés egy országban, gyilkosság esetén nincs fejlődés egy ember személyiségében. Egy állat leölésétől is összezavarodunk, agressziót, „bátorságot” akarunk gerjeszteni magunkban, hogy megtehessük (mint az öngyilkosságkor) aki megteszi, bátornak is képzeli magát, de mekkora bűntudatot kell legyőzni, elleplezni utána. Félünk állatot ölni, normális realitásérzékű ember fél, ösztönösen fél megtenni.
Egy mindenevő érezne ilyet?

Persze el lehet tomptani ezeket a félelmeket, de soha nem lesz természetes érzés egy állatot sem leölni. Hogy ezt egyértelműen tagadná egy hentes vagy egy vadász, vagy egy néhány vidéki háziasszony? Az biztos. Már rég megtanulták letagadni. S persze vannak félelmeink, sok, amit le kell győznünk ilyen az élet, de hol fordul elő a természetben táplálékszerzési félelem? Mikor fél ölni egy állat? Nem magát mikor félti, hanem a vértől, a vérszagától, látványától mikor fél egy ragadozó vagy egy mindenevő? Soha. Amikor egy állat a tápláléka szagát érzi meg a megszerzési ösztön, vagy egyszerűen csak „megvizsgálási” ösztön támad fel benne. A növényevő állatok riadnak meg a vértől. A mi emésztésünk és fogazatunk nem alkalmas mindenféle növény elfogyasztására, ez köztudott. Ezért/így vagyunk mi terményevő kategóriában a növényevőn belül.


HÚS-EVÉS

Szeretnék jobban belemélyedni a témában, mert szerintem a tudományos megközelítés nem elég ahhoz, egy a fórumra tévedő, metafizikát, természetes, egészséges életmódot illetően kevesebb ismerettel rendelkező olvasót igazán mélyen elgondolkodtasson. Sőt, valójában mindenkinek szeretném ezeket írni és fontosnak érzem a további belemélyedést.
A szükségállapot, krízishelyzet, kihalási fenyegetettség alatt tényleg olyan helyzetről beszélünk, amit mi, mai emberek nehezen tudunk képzelni. Pedig ugye élnek éhező népek napjainkban is. Legalábbis mi éhezőnek nevezzük őket a modern ételfogyasztás mániájához és kultuszához viszonyítva, holott kétlem, hogy bármelyik Afrikai népcsoport eltűnését is okozta volna éhezés az utóbbi pár ezer évben, márpedig ott így élnek több ezer éve, mert régebben sem volt nagyobb bőség. Nem ismerek statisztikákat, DE szerintem Afrikában is a vírusok jelentik a legnagyobb életveszélyt és nem az éhezés. Szerintem egyértelműen többen halnak meg vírusok által (pl. AIDS-ben), mint éhen. (És nem azért, mert éhezés közben legyengült volna a szervezetük, hisz ha ekkora éhezés lenne, akkor egyértelműen rég elnéptelenedett volna Afrika.)

(Aztán mielőtt félreértés lenne belőle: nem egy egyetemes törvény - látszólagos - megbontásáról van szó az ember esetében a túlélésért történő húsevés kapcsán. A magyarban így található meg ez a szólás, amit én is használtam, hogy: szükség törvényt bont, valójában semmiféle rend nem borul fel, sem a törvény nem bomlik fel. Hiszen pl.: élvezet, sóvárgás késztette húsevés jogáról nincs szó, a törvényt egyértelműen bontja egy ilyen tett, össze is zavarodik tőle az ember. Épeszű, éber tudatú ember nem eszi meg kedvtelésből, gasztronómiai ismeretszerzésből sem a saját kutyáját, sem a szomszédfalúból áttévedt embert, asszonyt, gyereket. (És egyáltalán nem egyértelmű, hogy a házisertést, baromfikat stb.-t vagy a vadat viszont igen, gondolkodás nélkül.) A második világháború idején volt, aki megette a saját kutyáját, de még a szomszéd utcából való embert is, azon félelmében, hogy nincs mit ennie. Én legalább is olvastam ilyen orosz történetet. Csak egy időben közelibb példát akartam, de annyiból rossz példa ez, mert a háborúk idején más jellegű az állapot, nincs szükséghelyzet, nincs kihalás veszély, csak annak a látszatérzése, mesterséges előidézése, hatalmas zavarodottság.
És hogy miért akkora a zavarodottság?
Mert ölnek. Mert ember embert kezdett ölni. A másik ember, az idegen megölhet engem, elveheti az életem. Megölheti a családtagjaimat, kiirthatja az egész népemet hatalomvágyból, kötelességből. A háborúban őrületes mértékben bomlik a tudat. Minden mozzanatában ott van az őrület, a tudat mélyén ordító törvényellenesség érzése. Az emberölés „megengedett” bűne. Annak az embernek, aki elfogadja az állat leölés bűnét, már „csak” egy háború vagy más többnyire általa beidézett katasztrófa idején beálló nyomor és éhség kell ahhoz, hogy embert egyen.
(És felüti a fejét a kannibalizmus, ami később ugyanúgy megtetszik az elméjében erősebben zavarodott, modern, luxus körülmények között élő embernek, mint az állati hús elfogyasztásában keresett élvezet (volt már rá példa nem egy; amerikai, japán, német… de a Szendi Gábor honlapján lehet cifrákat olvasni, én a kannibalizmus cikkbe éppenhogy beleolvastam: nőgyógyász doktornő kioperált magzatokat süt-főz, fűszerez. Elnézést, ezekért a sorokért). Persze ez abszolút kis számú jelenség (de nem annyira, mint ahogy gondolnánk), meg hát nagyrészt törvénybe ütköző. De ellehet képzelni, mit okozna, ha pl.: az istentelen modern, klónozó tudomány és az istentelen, modern, élvezet-, pénz-, hatalomhajhász gazdaság egyszercsak eresztene egy kiskaput ezen a morálon a nagy fejlődések közepette. (És pl. a magzat élethez való jogfosztottsága már kiskapu.) És hiába lesznek már lassan android robotoknak is emberi jogai, ha egyszer maga az emberi jog alig ér valamit, nem az élethez való jogot jelenti a modern világban. Gazdasági és tudományi jog van, nem emberi, természeti. Maga az ember fogalma is végképp zavaros.
Messzire (?) szaladtam most ezzel, és nem akarok negatív utópiákat gyártani (mintha a jelenben ne lenne a nyakunkon az embertelen új világ), de el kell ismernünk, hogy a hajlam megvan erre az emberiségben. Meg kell látnunk. Ahogyan pl. mindenkinek hasznára válik, ha tisztázza magában az önámításra, drogfüggőségre, szexuális szédelgésre, élvhajhászatra, dogmatizálásra, gyűlölködésre való hajlamokat. Csak így lehet elindulni a harmónia, a rend felé. Emberiség szinten is el kell, hogy induljon, mert a háttérben, fű alatt olyan dolgok zajlanak, amit szerintem egyértelmű, hogy fényre, napvilágra kell hozni. Talán sok mindenkit észhez térít, legalábbis magamon azt tapasztalom, hogy ilyenekről olvasva messze más perspektívából látom a saját hétköznapi megnyilvánulásaimat, tetteimet és az „apró” hazugságokat.


FENNMARADÁS ÉS MITOLÓGIA

De visszatérve a szükségállapot témához, fogalmam sincs róla és nem tudom megítélni, hogy egy olyan speciális helyzetben, mint amiket amerikai filmeken láthatunk és Readers Digest kiadványokban, egyéb könyvekben igaz történetként olvashatunk: amikor emberek összezártan táplálék nélkül maradnak kilátástalan időre, szóval csapdába esnek, pl. elveszve egy hegyi barlangban, csónakban hánykolódva a tengeren, pl. normális-e, természetes-e az a késztetés egy idő után, hogy táplálékként néz a másikra. Ha már az állat leölése és elfogyasztása elhomályosítja az éber istentudatot, akkor ez végképp. Azt hiszem, amennyiben megjelenik emberiség szintjén, megjelenhet egyéni sorsban is. (Később kifejtem, mi utal még arra, hogy talán megjelent emberiség szintjén a szükségszerű emberölés.) Természetesen még mindig egy ideiglenesen fennálló szükségállapotról beszélek és szó nincs a dolog meghonosodásáról, mindennapi életben való gyökeret vetéséről. Csak le akartam vezetni az általam is vallott elméletet, arról, hogy honnan jöhetett a húsevés (konkrétan állatleölés). És még véletlenül sem természetes más (=nem a fennmaradásért való ideiglenes vagy tartós) helyzetben állatot (vagy embert) ölni. Érzékeltetni akartam, hogy a dolog gyökerénél kiderül, hogy miért egy lépés az állati maradvány fogyasztása, az emberölés felé. De egyébként ezt az elméletet alátámasztják a mitológiai állat áldozások is, sőt az emberáldozások is megemlékezések - szerintem - azokra az időkre, amelyek ilyen tetteket követeltek a fennmaradásért. És nem a hústól lettünk okosabbak, vagy egészségesebbek, de itt már szó nincs egészségről és elmenövesztésről, ezekkel normál körülmények között foglalkozik az ember természetes, nyers növényi táplálék mellett, nem a kihalás szélén! Itt pusztán a túlélés volt a cél, az életösztön döntött és nem a civilizált intelligencia, és a hús csak végső megoldásként jött és cseppet sem a természetünkből adódóan. Amennyiben az ezekről való a „megemlékezéseken”, kultikus áldozatbemutatásokon valóban megismételték a gyilkosságot, azaz szó szerint áldoztak újból (márpedig állítólag így történt több népnél is, bár a feljegyzések és képi ábrázolások egy részét biztos, hogy sok esetben átvitt értelemben kell érteni), akkor az természetesen hiba volt, semmilyen szükség nincs arra, hogy az ember kultuszból (isteni protekciót remélve) gyilkoljon.
Én pl. a bibliai Ábrahám történetéből is gondolom, hogy emberiség szintjén előfordulhatott a szükséges emberölés, hiszen Ábrahámtól az Isten (a Törvény) kéri, hogy ölje meg a saját fiát, (véréből valót, embert) de persze megakadályozza az Isten, hogy valóban megtegye. A lényeg a „tesztelés” volt, a megbizonyodás. Hogy Isten megtudja az ember semmit sem tagad meg, egyetlen fiát sem tőle (az Élettől, a Törvénytől). Így mondja el a Biblia mitikusan, de a valóságban nem így zajlik le a megbizonyodás. Az emberiség történetében ez nem pár perces jelenet. És a valóságban másképpen is üzen az Isten. Senkiben nem akarom elfogadottá tenni az emberölés gondolatát, ahogyan én többé már nem tehetem senki számára egy állat leölését sem elfogadottá. A fennmaradásért ezt is meg kellett hozni, de nem a másik ember a veszély ránk, nem ezért kéri a Törvény a gyilkosságot, nem haragból, vagy hatalomvágyból, vagy félelemből vagy éppen kíváncsiságból kellett azt az áldozatot meghozni.

Tulajdonképpen a növényi „áldozat” teljesen más minőségű, mint az állati. (A növényi táplálék felvételét nem is biztos, hogy helyes áldozatként megnevezni, de a bibliai történethez kapcsolódva most ennél maradok. Istennel való kapcsolattartás, de nem áldozat, míg az állati áldozat a kapcsolatra nézve inkább elhomályosító hatású.) Istenhez nem kell könyörögnünk, hogy elfogadja, hogy a természetből növényi táplálékot vonunk ki magunk számára, ez természetes. Törvényszerű és természetes, hogy magunkért gabonát, zöldséget, gyümölcsöt termesztünk, itt talán a mértékét illetően jöhet szóba, az isteni elutasítás lehetősége, másképp nem. Viszont az állat leölése olyan cselekedet, aminek elfogadása a kegyetlen körülmények, a kihalás veszély idején érvényes csak és azért is válik súlyossá, nehéz áldozattá a tett, mert szükségességétől függetlenül megterheli a lelkiismeretet, mindenképp velejárója a Bűn-Tudat, hiszen a Törvény nem szűnt meg közben! Ez látszólag a 22-es csapdája, mégis megoldható, átvészelhető, túlélhető. A rendszer nem omlik össze, túléli és helyreáll és a hiba betervezett volt, le kellett tesztelni az embert. Káin, valószínű az ego növekedésével és a spekuláló eszével, olyankor is állatot áldoz, amikor semmi szükség rá, azaz tilos. Arról ugye nincs szó, hogy pl.: Ábel ne áldozhatott volna valamikor állatot (áldozott is) több leírás is utal arra, ha jól emlékszem, hogy Káin rosszul időzít, valamit elront az áldozathozatalnál, baj van a szándékával. De természetesen Ábel, ismerte a szükség törvényét így ő nem feleslegesen, nem a tiltott időben hozta meg az áldozatot, szándéka a törvénynek engedelmeskedett és valóban áldozat volt számára, nem pedig spekuláció, protekcióvárás és még véletlenül sem élvezetkeresés. Tudjuk, hiszen az ő áldozatát elfogadja az isten mindegyik változatban.
A feleslegesen hozott áldozattal, a feleslegesen, öncélúan, spekuláló ésszel történő állatleöléssel a történelmünk átlép az embergyilkosság korába, hisz Káin amint elveszti emiatt a spekuláció miatt a kapcsolatát a belső istennel, elveszti kapcsolatát a felelősségtudatával is, elmenekül a tette következményei elől.

Nekem csak lassan állt össze a kép, hogy mennyire szorosan egybemosódik az áldozás és a táplálkozás fogalma (egyébként Szilárd írásaiban olvastam először, hogy Ábel azért „áldoz” gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, mert ő ezt az információt fogadja be, ezzel táplálkozik, míg Káin hússal is, hamis információval is), most értettem meg teljesen, hogy mennyire téves szó szerint értelmezni az áldozat bemutatást (ez a bemutatás szó először idegennek tűnik), az áldozat, mint pl.: termés elégetése, tápanyag elégetése, valóban annak a megemésztése, biológiai feldolgozása, elégetése, elemésztése. Elégetése, ami révén energia szabadul fel. Nem (egy külső) isten nem fogadta el Káin „áldozatát”, hanem ő maga nem tudta elfogadni, ő zavarodott össze és tagadta meg belső istenét, vagy lett annak szavára süket, hisz a spekuláló esze hatása alá került, féltékenységből ölte meg Ábelt, de ennek a féltékenységnek bármilyen hétköznapi oka is lehetett, akár az, hogy Ábel jobb viszonyban volt az istennel, akár nő miatt, ahogy egyes leírások mondják, sőt valószínű, hogy valamilyen földi és anyagi ok volt az irigység kiváltója.
Az időminőségeket és a valódi szükségleteket jól ismerő és azok szerint élő Ábel nem válik (a rezonancia törvénye szerint sem válhat) a spekuláló Káin áldozatává, ennek a történetnek a mondanivalója a gyilkosság vágya és elkövetése, az irigység, féltékenység, harag, a gyilkos szellemisége, a testvérgyilkosság megszületése, a Törvényszegés és mindennek gyökere: a zavarodottság. Itt Ábel nem egy konkrét személy (a Bibliában egyébként is népcsoportokat, nemzetek, törzseket jelölnek a nevek), de egyértelműen zavarodik az ő nemzedéke is, így kerülnek az ő nemzedékének tagjai közül is egy hullámhosszra, egy rezonanciára a spekuláló Káin mentalitásával egy szintre, s így esnek Ábel nemzedékéből is gyilkosság áldozatául. A történet elsőszámú mondanivalója a zavarodott késztetés. Ábel (véréből való ember) halála a tiszta, igaz értelem veszélyeztettségét jelzi a Bibliában, az istennel való kapcsolat törékenységét. Nem arra figyelmeztet, hogy vigyázz húsevő embertársaiddal, mert féltékenységből megölnek, inkább arra, hogy Ádám és Éva, ettek a jó és rossz tudás fájáról, így bennünk emberekben is megvan mindkettő, azaz egy részünk spekulál, akár mást eltiporva akar előre kerülni és ez a mentalitás gyilkolni is képes önkéntelenül is.
Ábel megölése a Bibliában azt is mutatja, hogy átvette az uralmat, többségbe került a hamis információ befogadás és áramoltatás, az összezavarodottság.
Más megközelítésből is elválaszthatjuk Ábel szellemiségét és Káinét. Úgy lettek egymás ellenpárjai, hogy Ábel a harmóniát kezdte szolgálni, míg Káin a zavarodottság rabja lett. Mindannyiunkban megvan ez a kettőség. Vágy a harmóniára és vágy annak megbontására. Isten és Őskáosz (Lilith). És itt nem lehet pártatlannak maradni, nincs döntetlen, nem érvényes a látszat kiegyezés, az esztétikai, kényelmes béke. Ahogy Jézus is mondja: nem szolgálhatod Istent és Mammont is, hát ma sem hihetünk a fogyasztói társadalmat butítói, létrehozó áltudományos marketingmeséknek, plusz a kényelmes, felelőtlen, életélvezési mániánknak és Istennek egyszerre.

Szeretnék még a hozzászólásom végére visszatérni a szükségállapot témájához (tudom, hogy ez a kifejezés sem a legtökéletesebb, de azt hiszem a fentiekben már tisztáztam mindenki előtt, hogy még véletlenül sem napi szintű, azaz hétköznapi szükségletről beszélek és nem is mindenki életében, vagy mindenmásodik ember életében előforduló krízisről), de van rá egy másik példám, hogy hol teszteli még az élet az élőlényeket (nem csak minket!), tulajdonképpen rendeltetésüket meghaladó feladatok elé állítja, nem másért a fennmaradásért és nem csak a saját fajuk fennmaradásáért, hanem egy egész életközösség fennmaradásáért. Mediterrán és trópusi éghajlaton zajlik az, hogy forróság idején mind a ragadozó, mind a növényevő a víz közelében tartózkodik napokig, mert máshogy nem tudnák átvészelni azt az időszakot, ez idő alatt nem támad a ragadozó a prédának való állatra, mert „tudja”, hogy a hőségben neki sem biztos, hogy érdemes megkockáztatni a küzdelmet. Ilyenkor ez az ösztön háttérbe szorul. Arra az időszakra a víz lesz a legfontosabb. (Ez pl.: a Víz-béke, Rudyard Kipling Dzsungel könyvében, ahol a Törvény nagy kezdőbetűvel írott és a természet törvényeinek összességére vonatkozik, azt írja, a Törvény kegyetlenül megbünteti azt, aki a Víz-béke idején öl az ivóhelyeken. Remélem, nem gond, hogy egy Kipling regényt hozok példaként, de ami a természetismeretét illeti, azt hiszem nem lehet kifogás ellene.)
Hasonlóan nagy tévedés, nekünk embereknek szükségállapot nemlévén is ölni, állati maradványt fogyasztani, minthogyha a ragadozó is megtagadná a természetét és akár hogyan is legyen, ő már nem vadászna semmilyen prédára szükségállapot-érzet címén békében élne a zsákmányállatnak való élőlényekkel és együtt legelésznének.

Azért éltük túl a jégkorszakot, mert az akkori ember megértette az isteni parancsot, felfogta a szükségállapotot. Most viszont nem értjük már isten szavát és bár jégkorszak nincs, van globális szennyeződés korszak és energiakifosztás korszak, enni van mit, mégis lehet, hogy kihalunk és - ez nem a sors fintora - ez az ember felelőtlensége.

_________________
Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél.
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.12.21. 20:34 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Violetta!

Ma volt egy kis időm újraolvasni a sajátos hangvételű, kis esszének, vagy akár tanulmánynak is beillő, mások által is értékelt, és, magánlevélben . vag PÜ.ben? - általam is dícsért, nem csak, hogy igen komoly, hanem tetszetősen személyes hangvételű, egyéni stilusban közreadott hozzászólásodat (Amely sajátos hangvételt, volt alkalmam ezután is észrevételezni, a Napba öltözött..." topicban közredott édesanyád "sors-lázadásában" is...), aminek az egyik, az áldozat-képzettel kapcsolatos pontjához szeretnék néhány kiegészítést tenni.
A letünt nagy politeista vallások és kultuszok (hindu, sumér, etruszk, egyiptomi, görög) és a máig fennmaradt monoteista vallások(iszlám, zsidó és keresztény), egymással ellentétes sajátosságairól, előnyeiről és hátrányairól több szempontú összehasonlító kritikát, illetve kritikai összehasonlítást olvashatunk. Én abból a (metafizikai) szempontból vélem értelmesebbnek a politeista vallások létszemléletét, hogy az asztrológia létszeméléletéhez és valóságértelmezéséhez közelebb állnak a különböző istenek és istenségek kultuszai, amelyek a létezésben és a mi életünkben és személyiségünkben is ható ős teremtőerőkkel való személyes kapcsolatot, belső megismerést és harmóniába kerülési lehetőséget hivatottak szolgálni és igy biztosítottak is egyfajta belső, személyes felelősséget és éberséget a hívők számára. Miközben az egy istenhitek rengeteg tévképzetre adnak lehtőséget a szellemvilággal való kapcsolatunkat illetően, az ők személytől idegen, tehát a szeméy akaratától és éberségétől függetklenü ható, külső és objektív istenképzetükkel, amely, metafizikailag egy olyan irreális, külső kapcsolatot eredményezett, amelyben a hívő egyszerű (ostoba) szolgaként és persze, értetlenül áll az ő mikor jóságos, és kegyelmes (protekciózó), mikor zsarnokian szigorú, sőt, ha így vesszük: kegyetken külső és objektív egy istene előtt, amelynek ő, mindössze, a néha misztikus úton hozza érkező, irracionális paracsait és elvárásait tejesítő, vagy (vétkes mivoltában) nem teljesítő tehetetlen kiszolgáltaotottja lehet.
Nem is csoda, ha az utóbbi elképzelés átcsapott az ellentétébe és létrehozta a szellemtelennek és lelketlennek képzelt "objektív" metarializmust, racionalizmust és pragmatizmust, AMINEK KÖSZÖNHETŐEN és aminek a "segítségével" primitív és megvaldult állatként (disznóként) turja és szennyezi ma a füldet az ember és teszi tönkre az élet feltételeit (nem csak a különböző növány és állatfajokat) a földön immár az élet legfinomabb gyökereinek a hajszálereinél is.
De ezt a csontot már legrágtuk néhábyszór, mennyünk vissza az áldozat problémájához: amennyiben az egy istennhítű vallásokban eljutott az ember ahhoz a felismréshez, hogy egyetlen nagy léátalap van, a Lilith áltaal még meg nem bontott abszolút ősi létállapot (létalap), akkor azt is illett volna legalább tiszteletben tartani, ha már ésszel nem is értették meg a közvetítő-magyarázó papok, hogy ennek az abszolút létnek, amely arra kényszerűl, hogy teremtővé és ez által megválótvá, önmegmentővé és ltmegmentővé váljon, nincsenek és nem is lehetnek olyam konkrét "elvárásai" a saját meberi manifesztációival szemben, hogy azok akár meg is öljék a gyermekeiket a hitűk bizonyítékaként. Következésképpen, az Ábrahám és Izsák áldozati példa-legendája, egy olyan primitív, a politeista vallásosság valamel elfajult ágából, vissza vett propaganda eelem, amely a a zsidó, vagy éppenséggel a szekularizált egy istenhitben és egyházban való ostoba szentimentális vallásosság érzését hivatott felcsiholni ls fenntartani, és semmi köz nincs a spirituális egy isten-tudathoz. Megyerúl: a valóságban nem létezik olyan abszolút-tudat, amely emberi öntutaban (személyi tudatosság szintjén)realizálódva, olyan hitbiizonyítékot követelne bárkitől is hogy gyilkoljon meg akárkit, vagy akáérmit is a hite bizonyítékául. Ilyet, csak és csakis a húsevéstől és alkohol, vagy máés kábító hatású táplálék, vagy ital rendszeres foigyasztásától megzavarodott és primitivzálódott egéni, vagy koillektív (csoport-) tudat képes halucinálni, amiként azt te is szépen és értelmesen, sőt: plasztikusan bizonygatod a hozzászólásod többi részében.
Az áldozat kérdése éppen mindennek a fordítottjában áll: hajléand vagyok-e az Lilith által indukált egoizmusom (Az egyetemes léttudat önmegőrző és magát a a nagy egységes egésszel összetévesztő, abben konkrenciát és nem a léte alapját látó parányi forgácsa, vagy szilánkja) és az annak mefelelő önzésem, az öncélú élvezet- a kényelem-, vagy biztoságszerzési ambícióim, a hamtalmi és a beavatkozási mániáim, illetve az önáltatásom és a többi tévkpzetem (pl. a létért való küzdelemben való szükséges részvétel, amely előbb utóbb az állatok gyilklásához, majd az embergyilklás "szükség törvénzyt bont" eszmélvel alátámasztott elaljasodásához vezet.) élvezet-okozó "agyalásaimról" lemondani, azokat feláldozni?
Az áldozzathozatal, különösen kiemelt, sajátos életköre a xII. háznak, de a másik két vízjegy gyakorlati életkörének is: a IV. és a VIII. házaknak is. Asztrológusi tevékenzségem egyil legnehezebb feladatai közé tartozik rávezetni a sorsprogram feltárásért hozzám fordulókat arra, hogy az egyéni egészségük és boldogságuk érdekét is szolgálja (Nem hogy az isteni első és utolsó törvényt: a teremtés és a megváltás-törvényeit) az, ha abba hagyják az irracionálisan tudományos és prgamatikus spekulációt, és ha beérkeztek a felnőtt korba és szerelmesek is lettek, vagy komoly élettársi kapcsolatba fogtak, legalább akkor ne védekezzenek a magzatfoganás ellen. - A leg nehezebb felfogni azt a mai embernek, hogy oda adván magát a természeti alaptörvénzek által leképezett egyetemes törvényeknek (meghozván ezt az elemi "áldozatot"!), lehetnek egéészségesek és boldogak, ha a z életük többi mozzanatában is követik pl. a 1O mózesi törvényt, és nem akkor, ha spekulálnak tovább és a szeretkezésbben pl. kizálólag az öncélú, individuális szexuális élvezetszerzési lehetőséget és nem az egyetemes kiegeynlíődés és az isteni igazság egy megnyilvánulásaként lássák és éljék át azt.
És ha a táplákozásról van szó_ éppen arról szól az áldozzat kérdése, hogy hajlandó vagyok-e, az inyem és más táplálék-érzékelő szervem és a gymorom és azon sejtjeim millióinak az élvezet-érzet-igényét feláldozni, amelyek azokra az öncélú íz-érzékelési lehetőséger, illetve azokra az előbbi kielégításe közben kiválasztódó "peptid-bombázásra" várnak, amelyekre a szüleink, illetve a kulinéris művészek (és a reklám-szakértők) szoktattak és vezettek reá, arról nem is beszélve, hogy én magam tettem a rabjává néhány ízes táplálék (pl. sűlt hús) nagy mennyiségű elfogyasztásával létrehozható öncélúan mesterséges boldogsági sóvárgásaimnak?
Szó nincs tehát metafizikai szempobtból, vagyis a teremtés és az élet eredeti logikája szempontjából a külső áldozatról (állad - és növény áldozatról), hanem csak és csakis az én értelmes és teénylegesen spirituális szempontú és célú áldozat-készségem és képességem kialakításáról. Hol van ettől az Ábrahám és Izsák rémséges és hányingerkelő meséje? - Persze, hogy az ilyen idióta áldozat-példákkal hülyitett emberek, képtelenek a leg elemibb értelmes áldozathozásra, és mibdenféle feleséges és irracionális külős áldozatot hoznak és néha még a leg értelmesebb dolgiokról is képesek lemondani, csak nehogy azt az egyetlen értelmes áldozatot, amit mindössze egy kis önuralmom és akaraterő -feszítés, egy kis kitartás, fegyelem és figyelem árán kellene meghozniuk, nehogy végre kelljen hajtaniuk.
És hogy egy aktuális témát vessek fel: az igazi áldozat az lenne sok magyar számára, hogy a staniolba csomagolt killer-exkrementumok és csidarakéták vásárlása, és persze: "élő", vagyis legyilkolt, merrt kivágott fenyőfa-vásárlás helyett, és süteménykészítés helyett beérnék néhány lufival, vagy egyetlen labdával és játszanának, vagy beszélgetnének az alatt az idő alatt, am íg vásárolnak és sütit, pulyját sütnek, a gyermekeikkel. Ahogy én is azt teszem most mindjárt, amint pontot tettem ennek a mondatomnak a végére.
Hagyjuk tehát Ábrahámot és nézzük meg mai ebédünket, vagy vacsoránkat. Nem véletlenül mondta nekünk Ion Dumitrescu

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2009.01.05. 17:13 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 774
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Köszönöm Szilárd hogy helyreraktad az emberáldozat (gyilkosság) témát, valóban bizarrnak éreztem, már amikor írtam róla. De valamiért elfogadtam magamtól ezt a furcsa következtetést, mégpedig feltételezem, hogy a 9. házas Halak Lilith még megzavarhatott ilyen erkölcsi (?) kérdésekben, ugyanis magához a halál témjához is van/volt egy furcsa viszonyulásom, pl. az a bizonyos 9. házas elvágyódás távoli országokba, nálam nemlétező országokat, mitológikus túlvilágot jelentett; és a halál, mint olyan azt hisze,m még mindig misztifikált dolog az én fejemben, ha nem figyelek kellőképpen a gondolataimra.
Lényeg, hogy számomra is nyilvánvaló lett a tévedésem és nem rég olvastam is néhány állat viselkedéstani érdekességről vagy inkább törvényszerűségről, ami szintén alátámasztja számomra, hogy a teremtés értelme soha nem lehet az ember számára egy embertárs meggyilkolása. Pl. az, hogy a falkában élő ragadozók viselkedése is genetikailag programozva van arra, hogy egy fajtárssal való összetűzés közben, ha a másik állat a földre kerül, kiszolgáltatott pózban, hiába van az erősebb állat még a "harc hevében" , beléjük van kódolva, hogy képtelenek legyenek halálos sebet ejteni a fajtársukon, az a lehetőség ellenére képtelenek a másik nyakán átharapni a főereket. Viszont ez nincs belekódolva a növényevő állatokba, mert növényevő állat természetes (!) körülmények között nem kerül olyan szituációba, hogy megölje fajtársát. Pl. egy ketrecben összezárt galambok kikezdhetik egymást amiért úgyérzik a másik zavarja a személyes szférájukat, a szabadban a probléma megoldható, összezárva viszont előfordul, hogy az egyik galamb halálra sebzi a másikat. Nem vagyok szakértője a témának, de ezt érdekesnek találtam.

_________________
Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél.
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2009.02.26. 13:43 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
---------- Továbbított levél ----------


Hasznos tanácsok a rák megelőzésére!










Johns Hopkins Update – Fontos hírek

Azután, hogy évekig azt mondták az embereknek, hogy a KEMOTERÁPIA az egyetlen módja annak, hogy megpróbálják megszüntetni a daganatokat (a kulcsszó a 'megpróbálják'), a JOHNS HOPKINS kutatóintézete végre elkezdett beszélni arról, hogy van más választásunk is.

Friss hírek a rákról a Johns Hopkinstól :

1. Minden embernek vannak ráksejtek a szervezetében. Ezek a ráksejtek nem mutathatók ki a szokásos vizsgálatokkal egészen addig,
amíg számuk több milliárdra fel nem szaporodik. Amikor egy orvos a kezelés végeztével azt mondja a betegnek, hogy nincs több ráksejt a szervezetében, ez csak annyit jelent, hogy a tesztek nem képesek észlelni a ráksejteket, mivel azok még nem érték el a kimutatható mennyiséget.

2. Egy ember élete során a ráksejtek átlagosan 6-10 vagy még ennél is több alkalommal bukkanhatnak fel.

3. Ameddig az ember immunrendszere erõs, képes arra, hogy elpusztítsa a ráksejteket, és ezzel megakadályozza, hogy azok elszaporodjanak és daganatokká fejlõdjenek.

4. Amikor valakinél kimutatják, hogy daganata van, az azt jelzi, hogy annál a személynél összetett táplálkozási hiányosságokkal állnak szemben. Ezek hátterében lehetnek genetikai, környezeti, táplálkozási és életmódbeli tényezõk.

5. Ahhoz, hogy e sokrétû táplálkozási hiányosságokat megszüntethessük, az étrend megváltoztatására és étrend-kiegészítõk bevitelére van szükség, ezekkel fogjuk megerõsíteni immunrendszerünket.

6. A KEMOTERÁPIA során tulajdonképpen megmérgezik a gyorsan növekvõ ráksejteket, de ezzel elpusztítják a csontvelõben, a bélrendszerben stb. lévõ egészséges sejteket is, sõt egyéb szervek – a máj, vese, szív, tüdõ stb. - károsodását is okozhatják.

7. A sugárterápia, miközben elpusztítja a ráksejteket, elégeti, roncsolja és károsítja az egészséges sejteket, szöveteket és szerveket.

8. A KEMOTERÁPIA és a besugárzás kezdetben gyakran csökkenti a daganat méretét. Azonban a KEMOTERÁPIA és a besugárzás hosszan tartó alkalmazásával nem lehet több daganat elpusztulását elérni.

9. Amikor a KEMOTERÁPIA és a besugárzás hatására testbe túl sok méreg kerül, az immunrendszer meggyengül vagy összeomlik, miáltal a beteg szervezete képtelen ellenállni a különféle fertõzéseknek és komplikációknak.

10. A KEMOTERÁPIA és a besugárzás hatására a ráksejtek mutációval ellenállóvá válhatnak, ami megnehezíti elpusztításukat. Sebészeti beavatkozások ugyancsak a ráksejtek továbbterjedését okozhatják a szervezet más részeire.

11. A rák elleni harc egyik hatékony módja a ráksejtek kiéheztetése oly módon, hogy nem juttatjuk hozzá azokhoz az élelmiszerekhez, amelyekre a burjánzáshoz szükségük van.

A RÁKSEJTEK táplálékai:

a. A cukor táplálja a daganatot. A cukorbevitel megszüntetésével az egyik legfontosabb táplálékától fosztjuk meg a ráksejteket. A cukorhelyettesítõk, pl. a NutraSweet, az Equal, a Spoonful stb. Aspartamot tartalmaznak, ezért károsak. A természetes cukorhelyettesítõk, pl. a valódi méz (Manukaméz) vagy a melasz (a répa- vagy nádcukorgyártás mellékterméke) használata javasolt, de ezek is csak nagyon kis mennyiségben. Az asztali só kifehérítésére vegyszereket használnak. Jobb megoldás a Bragg's aminos vagy a tengeri só.

b. A tej a szervezetet nyálkaképzõdésre serkenti, különösen a gyomor-bél traktusban. A nyálka táplálja a daganatokat. A tej megvonásával, esetleg helyette édesítõszer-mentes szójatej fogyasztásával a ráksejtek éhezni kényszerülnek.

c. A ráksejtek virulnak savas környezetben. A hús alapú étrend savas, és ezért jobb, ha marha- és sertéshús helyett inkább halakat és kis mennyiségben csirkét fogyasztunk. A húsok vágóállat-antibiotikumokat, növekedési hormonokat és parazitákat is tartalmazhatnak, amelyek mindegyike ártalmas, különösen a rákban szenvedõk számára.

d. A 80% friss zöldségeket, zöldségleveket, teljes kiõrlésû gabonát, magvakat, csonthéjasokat (dió, mogyoró stb.)és gyümölcsöket tartalmazó étrend segít a szervezetet átállítani lúgos kémhatású környezetté. Az étrend mintegy 20%-a állhat fõtt ételekbõl, köztük a babot is tartalmazó ételekbõl. A friss zöldséglevek biztosítják az élõ enzimeket, amelyek könnyen felszívódnak, és 15 percen belül eljutnak a sejtek szintjére, hogy táplálják és erõsítsék az egészséges sejtek növekedését .

Az egészséges sejtek építéséhez szükséges élõ enzimek bevitele érdekében próbáljon friss zöldségbõl készült leveket fogyasztani (mindenféle zöldségbõl, ideértve a babcsírát!). Azonkívül naponta két-három alkalommal fogyasszon nyers zöldségeket is. Az enzimek már 104 F fokon ( 40 Celsius ) elpusztulnak.

e. Kerülje a kávét, teát és a csokoládét, mert ezeknek magas a koffeintartalma. A zöld tea jobb, és rákellenes hatású. Víz. Csak tisztított, szûrt vizet fogyasszunk, hogy elkerüljük az ismert toxinokkal és nehézfémekkel szennyezett csapvíz bejutását a szervezetünkbe. A desztillált víz savas, ezért tanácsos kerülni.

12. A húsokban lévõ fehérje megemésztése nehéz, amihez a szervezetnek rengeteg emésztõenzimre van szüksége. A belekben maradó emésztetlen hús romlásnak indul, és további mérgezõ anyagok lerakódását okozza.

13. A daganatsejtek falát erõs fehérjeréteg fedi. A húsevéstõl való tartózkodás vagy kevesebb hús fogyasztása több enzimet szabadít fel, amelyek megtámadják a ráksejtek falát, ezzel lehetõvé teszik a szervezetben lévõ ölõsejtek számára, hogy a rákos sejteket elpusztíthassák.

14. Egyes táplálékkiegészítõk felsorakoznak az immunrendszerben (IP6, Flor-ssence, Essiac, anti-oxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak (EFA-k stb.), hogy lehetõvé tegyék a szervezet saját ölõsejtjei számára a rákos sejtek elpusztítását. Más táplálékkiegészítõk, mint pl. az E-vitamin, köztudottan apoptosist /programozott sejthalált/ okoznak, ami a szervezetünknek a normális eljárása arra, hogy megszabaduljon a sérült, nemkívánatos vagy felesleges sejtektõl.

15. A rák a szellem, a test és a lélek betegsége. A proAKTÍV és POZITÍV szellemiség segít a rák ellen harcolóknak, hogy túlélõkké válhassanak. A düh, a megbocsátásra való képtelenség, valamint az elkeseredettség a szervezetünket a stresszel teli, savas környezetté teszi. Tanuljunk meg szeretetteljes, megbocsátó lelkületû emberré válni. Tanuljunk meg lazítani és az életet élvezni.

16. A ráksejtek oxigéndús környezetben nem tudnak burjánzani. A napi rendszeres testmozgás és a mély lélegzetvétel segít több oxigént eljuttatni a sejtek szintjére. Az oxigénterápia is egy olyan eszköz, ami bevethetõ a ráksejtek elpusztítására.

1. Ne használjunk mûanyag edényt a mikróban.
2. Ne tegyünk mûanyag vizespalackot a mélyhûtõbe.
3. Ne tegyünk mûanyag fóliában ételt a mikróba.

Ezeket a Johns Hopkins Egyetem/Kutatóintézet a közelmúltban tette közzé a hírlevelei útján. Ezeket az információkat a Walter Reed Katonai EÜ Centrumban is terjesztik. A Dioxintartalmú vegyszerek rákkeltõ hatásúak, elsõsorban mellrákot okoznak. A dioxinok rendkívül mérgezõek az emberi testsejtek számára. Ne tegyünk vízzel telt mûanyag palackot a fagyasztóba, mivel a mûanyagból dioxinok szabadulnak fel. Nemrégen Dr. Edward Fujimoto, a Cast le Kórház Wellness Program Managere egy TV program keretében magyarázta el ezt az egészségügyi kockázatot. Ismertette a dioxinok veszélyességét és azok ártalmait az emberek számára. Azt mondta, nem szabad mikróban ételt melegíteni mûanyag edényben. Ez fokozottan igaz a zsiradékot tartalmazó élelmiszerekre. A zsiradék, a hõhatás ás a mûanyag kombinációja dioxint szabadít fel, ami bejut az élelmiszerbe, majd végül a szervezetünk sejtjeibe. Azt javasolta, hogy használjunk mûanyag helyett üvegedényeket, pl. Corning Ware, Pyrex vagy kerámia edényeket az ételek melegítéséhez. Ugyanaz lesz a végeredmény, csak dioxin nélkül. Tehát a félkészen kapható TV-vacsorákat, leveseket stb., át kell tenni a csomagolásból valamilyen más edénybe. A papír nem rossz, csakhogy nem tudjuk, mit tartalmaz a papír. Biztonságosabb, ha edzett üveget, Corning Ware stb. használunk. Elmondta, hogy nemrégen egyes gyorséttermek áttértek a papíredények használatára styofoam helyett. Ennek az egyik oka a dioxin-probléma volt. Azonkívül a mûanyag fóliák, mint pl. a Saran, ugyanilyen veszélyesek, ha a mikróban fõzött ételt ilyennel fedjük le. Amint az étel forrni kezd, a nagy hõ hatására a mérgezõ anyagok kiolvadnak a csomagolóanyagból, és belecsepegnek az ételbe. Takarják le az ételt papírtörölközõvel inkább.

Ezt a cikket mindenkinek el kell küldenie, aki fontos az életében.

Fodította Munkácsi Zsuzsanna

2009-02-17.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2009.05.03. 17:07 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 21:58
Hozzászólások: 31
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Skorpió
Kedves Barátaim!


Találtam az interneten egy olyan nemzetközi tévécsatornát, amely a vegetarianizmus és környezetvédelem kérdésével foglalkozik:


http://suprememastertv.com/hu/webtv/ind ... igh.php#tv

_________________
....Elárulom nektek barátaim és barátnőim, hogy a számítások sohasem szoktak beválni. Ez már a számítások tulajdonsága, hogy nem válnak be, s az ember minél okosabb, annál kevésbé.
(Hamvas Béla)


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.02.25. 21:43 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 774
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
A napokban újraírtam a táplálkozásról szóló nagyobb lélegzetvételű írásom. Felrakom újból, legalább lemérhető rajta a fejlődésem is.

2008. március vége óta nem eszem húst. Nem csak kíváncsiságból akartam abbahagyni, nem egészen úgy indultam neki, hogy csak kipróbálom, valamivel erősebb volt az elhatározás, a megérzés, hogy ezen az ösvényen kell tovább haladnom. Nem akarok misztikuskodni, de tény, s nem szégyellem, természetesen ez is lényegi kérdés nálam, a táplálkozás. Alapvető szükséglet, meghatározza minden napomat. A testem egyik legjelentősebb kapcsolata az anyagi világgal a táplálkozás. Mint intenzív húsevő féltem, hogy negatív változás is lehet valami miatt - egyértelműen amiatt, hogyha én szellemiekben nem értettem még meg azt, hogy miért is csinálom. Szóval, ha felületes lesz részemről és valami magasztos misztikus elméletet gyártok aköré, hogy miért váltok át a természetes, növényevő, de tejtermék, s tojás fogyasztó életmódra. Tudtam, hogy ha valami testi panasz, legyengülés, rosszullét stb. merül fel, akkor visszakényszerülök majd a régebbi étrendemre egy darabig, de tovább fogok foglalkozni a témával, hogy majd szellemiekben mégis sikerüljön egyszer megérteni és magamévá tenni és tényleg átállni a húsevő, mindenevő táplálkozásról az egészséges táplálkozásra. Végülis akár elvonási tünet is jelentkezhetett volna, utólag hallottam is olyasmit, hogy nem ajánlott a hirtelen áttérés.

Az első hónapban még vágytam az addig megszokott ízekre, ételekre, állagokra és egyszer ettem sült párizsit ebben az időszakban – ennyi volt a visszaesés, egy vágyakozás miatt - a sült illat nagyon vonzott és a megszokás. Aztán nagyjából a 2. hónap után már elképzelhetetlen volt számomra, hogy bármit megkívánjak, amiben leölt állat maradványa van, a húsételek szaga elől is menekültem. Ahogy megéreztem ezt az undort, rájöttem, hogy ez mindig is meg kellett legyen bennem és szerintem tudat alatt megvan mindenkiben. Voltam beteg is az első hónapban: az egész családon (húgom, anyám, apám) végigment egy vírusos megbetegedés, gyomorrontásszerű tünetekkel. Jó kis méregtelenítés volt mindenkinek. Nem vert le jobban a lábamról, mint a többieket, bár ez még tényleg hamar történt a váltás után, így erős hatása az újonnan bevezetett táplálkozási módomnak még nem érződhetett.
A hús elhagyása és a sült-főtt melegétel lecsökkentése, a kettő egy időben indult el nálam. Az 1.-2.-3. hónapban sok tojást, sajtot kívántam, szinte naponta, kétnaponta, később ez is alább hagyott, aztán volt főzelék „szezon" úgy egy hónapig, lezajlott a rántott gomba, karfiol, tök időszak. Még erősen éltek bennem vágyak különösen a sült, rántott dolgok után. Aztán 4.-5. hónapban már eljutottam oda, hogy délelőtt eszem egy darab almát, egy darab banánt, szóval 1-2 gyümölcsöt és délután 4-5-6 óra körül eszem egy szelet vajas kenyeret paradicsommal néha pl.: hagymát is (főtt ételt meg csak hétvégén). Kiegyensúlyozottabb fázisaimban - amik a nyár végére azért gyarapodtak, sőt stabilizálódtak is – elég volt 2x, 3x ennem egy nap. Természetesen ehhez hozzájárult olyan lelki, szellemi s így testi egészséget hozó tényezők, mint hogy volt jövedelmem, tanulási lehetőségem, mindez tisztességes emberi környezetben/közegben.
Igaz, én nem mozgok sokat, de pl. akkor (2008) nyáron félnapot járkáltam a városban ilyen-olyan dolgok miatt (nem mondom, hogy stresszes volt, de egy éve egy hasonló nap még azért kimerített többnyire testileg-lelkileg, szellemileg). Érdekes módon az egy lezajló egy tevékeny nap volt és szinte a legkevesebbet ettem aznap, a többi nap viszonylatában. Ettől függetlenül teljesen jó volt a közérzetem (semmilyen erős éhségérzet nem zavarta meg, mert nem jelentkezett ilyesmi), és ki sem fáradtam, csak éjszakára.
Ehhez képest a középiskolás és szakképző éveimet ezek előtt pl.: úgy éltem, hogy semmi jövőképem nem volt: iskolába jártam, de szinte pár hét alatt eltűnt minden lelkesedésem és nem érdekelt, 4 órát tudtam végigülni ott és ez is teljesen kimerített, holott tanulni nem kellett egyáltalán, maga a leadott anyag hallgatása fárasztott, idegesített és az oda-vissza 2órás bejárás. 2-3 szendvicset ettem délelőtt minimum. Hazamentem és rögtön be kellett vágnom pár nagy tál finom, főzött vagy sütött ételt és 3-4 óra múlva ismét kívántam az ételt, „éhes" voltam. Nem mondhatnám, hogy annyira elhíztam, 7-8 kilo plusz volt rajtam. Végülis én észre sem vettem, meg nem is érdekelt. Mindemellett húsfüggő is voltam, napi szinten igényeltem a húsételeket.
Ami mára bebizonyosodott számomra, hogy a köztudatban elfogadott étkezési szokások tulajdonképpen kemény szenvedélybetegség képét mutatják és az ég-világon semmi közük a szervezetünk egészségének megőrzéséhez és bármiféle természetes szükségletekhez. Persze hangsúlyozzák (tudomány, média) lépten nyomon, hogy nagyon fontos a nyers zöldség, gyümölcs. De kiknek mondják? Azoknak, akiket ezzel párhuzamosan melegétel-, hús-, édesség- (üdítők is), alkohol-, cigarettafüggővé tesznek? Így sajnos ez szinte a nullával egyenértékű, mint figyelmeztetés, vagy tanács. Először is azért, mert ennyi káros anyag bevitele mellett, hiába eszünk nyers zöldséget, gyümölcsöt, az egészség romlik. Másodjára pedig elég egy káros szenvedély, hogy az ember már ne nagyon kívánja a természetes táplálékokat, ne okozzon neki örömet azok fogyasztása, mert legyen akár édesség, alkohol, vagy dohány stb. függő egy ember, már más az íz és szagérzékelése is, másként jelez a szervezete, az emésztőrendszere. S nem egyszerűen csak másként, hanem konkrétan: tévesen. Ne essünk alternatív önámítások hálójába, attól, hogy a szervezet tévesen jelez, még nem leszünk attól jobban, s nem leszünk egészségesebbek, ha a mesterséges anyagok, s egyéb mérgek rendszeres fogyasztási szenvedélyünknek eleget teszünk, azaz kielégítjük az egészségkárosító igényeink. Még akkor sem, ha a kereskedelmi médiában számtalanszor elhangzik az egyértelműen piac-növelő hazugság, hogy az adott terméknek vannak jótékony, egészségjavító hatásai. Az a hatás, ha egyáltalán van, akkor is olyan elenyésző, hogy nevetséges dolog számításba venni a káros hatásaival szemben, mert hogy azokat messze nem semlegesíti. Igaz, a cigaretta egészséges hatásairól nem nagyon keringenek marketingmesék (a dohányosok azt vallják, megnyugtatja őket), sőt, többnyire a reklámozását is szigorúan tiltják már több országban, de az édességről és az alkoholról bőven terjengnek hazugságok, pl. hogy a csoki milyen laktató, ha éhes vagy, tökéletes reggelire is akár, és természetesen vitaminok és hasznos ásványokkal van tele; az alkohol erősíti a gyomrot stb., a sült, főtt ételekről nem is beszélve, az evidens, hogy szükségünk van rájuk – így tartják. Pedig igen komolyan károsítja a szervezetét, aki rendszeresen eszik sült, főtt ételt, pl. naponta, ráadásul húst, cukrot, mellette még megveszi a boltból a műételeket, amelyek tartósítószert, színezéket, idegmérgeket (pl. üdítőkben, rágókban: aszpartám), ízfokozókat, édesítőszereket (amiknek étvágygerjesztő hatása ismert: ipari állattenyésztésben az állatok étvágyának növelésére használják) tartalmaznak stb. Ezek az emberek szenvedélybetegek – akik kaphatnak tiszta és szennyezett „anyagot", „drogot" - nem lesznek egészségesek egy kis gyümölcstől, zöldségtől – a függőségből nehezen gyógyítja őket ki - persze nem felesleges természetes tápanyagot is enniük, ezt egy szóval sem állítom, de ez még korántsem egészséges életmód. (Egyelőre nem is beszélve az érzelmi és szellemi életük minőségéről - fogyasztói függőségeiken túl.)
Én főleg az itt Magyarországon elterjedt étkezési szokásokat, itt az ország területén árusított élelmiszereket ismerem, és biztosan állítom: elég nagy mértékben eszünk olyasmiket, ami nem is emberi táplálék, vagy még csak nem is táplálék
.
2008 őszére egyre erősödött a vágyam a sült, főtt ételek után vágyaknak mintha nehezebb lenne ellenállnom. És ez főleg egy-két komolyabb (élet-) feladat felvállalásából fakadó szorongások révén jelentkezik, azaz stresszoldásként, s élvezetet keresek az evésben, valami mást, mint ami természetszerű lenne. Nemrég hétközben megkívántam az itthoni krumplistésztát és karfiollevest, gondoltam, jól kiélvezem az ízüket, mert már mindkettőt régen ettem. Fel is borította az addig napi 2-3 gyümölccsel és 1-2 szelettel kenyérrel nyugalomban, nagyjából energikusan és jókedéllyel eltöltött hétköznapjaimat. Leültem olvasni, aminek, ha neki ülök minimum 3-4-5 órát elmélyülten olvasok vagy naplót írok, de minimum 3órányit, erre az élvezetesnek induló, de egyébként az első falat után semmilyenné, semlegessé váló bezabálás után 1,5-2 óra múlva olyan őrületes, beteges éhségérzet keletkezett a gyomromban, hogy szabályszerűen azt hittem, kilyukad. Teljesen megrökönyödtem rajta és dühös is lettem, hogy kizökkent az olvasásomból, de ettől függetlenül is kétségbeejtő és stresszokozó volt. És a hihetetlen az, hogy képtelen voltam hinni abban, hogy gyümölcsöt kell ennem vagy zöldséggel egy kis kenyeret, egyszerűen muszáj volt még egyszer ennem a főtt ételből, már nem az íze miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy csak a nagy tányér főtt étel (talán csak annak az állaga) nyugtathatja meg a gyomrom, csak azzal tölthetem ki, mert mintha tele kellene töltenem, hogy ne érezzem azt az erős éhséget. Ettem is újból. A gyomrom megtelt, éreztem, hogy feszül, az éhség érzet pedig még tompán meg is maradt, amin én szintén csak ámuldoztam, mert bár rémlik, hogy régen is főleg stressz elleni nyugtatóként ettem nagy tál (nem az én alapadagomnak megfelelő) főtt ételeket és már rémlik, hogy akkor is megmaradt enyhén az az idegességtől keletkező éhségérzet. Nem is helyes éhségérzetnek hívni, mert nem az, evési vágy, egyfajta élvezetvágy, stresszoldásként. Elhiszem, hogy nem hat mindenkire ilyen kirívóan, rám sem mindig. De biztos, hogy a sült, főtt ételek elfogyasztását meleg állapotukban én szívem szerint többé nem nevezném táplálék bevitelnek, első számú tápláléknak semmiképp, megnyugtat, kielégít egy szenvedélyt (nem szükségletet) de nem nyerek belőle energiát, nem laktat és ráadásul megterheli a gyomrot és az emésztő rendszert. Már nem emlékszem, hol hallottam (biológia órán vagy tv-ben vagy olvastam valahol) nagyon régen azt, hogy a meleg ételekre a gyomor ugyanúgy reagál, mintha egy enyhe vírus vonulna végig rajta. Pl. a közismert álmosító, elnehezítő, lelassító érzés egyáltalán nem természetes. Logikus, hiszen bármi is, ami hőkezelten és még melegen kerül a szervezetünkbe, nem természetes – erre mégis hogyan másképpen kellene a szervezetnek reagálni, ha nem védekezően? Ráadásul, mivel többnyire nem természetes nem is kell vele harmóniába kerülnünk, mint a bacilusokkal és a vírusokkal, így pozitív következménye nem sok lehet. Érdekes, hogy én ezt gyerekként – amikor hallottam - teljesen hihetőnek tartottam, édesanyám viszont megbotránkozott rajta, mintha szó szerint valami istenkáromlás lenne. De persze nem ő az egyetlen, aki így reagálna erre a hírre.
Általában azok, akik büszkék a konyhaművészetükre. Logikus, hogy így megbotránkoznak, vagy meg sem akarják hallani, cáfolnak stb. De a nem ez az önérzetes méltatlankodás a lényeges, hanem az a fajta evési függés, ami miatt az ember megrémül és mindenféle irracionális félelem fogja el az hőkezelt ételek egészségtelensége hallatán, eszméletvesztést és a szervezet teljes összeomlását is képes összefüggésbe hozni a hőkezelt ételek elhagyásával. És ezek a félelmek azonnal és önkéntelenül jönnek elő. Én is ilyesmiket gondoltam a 2008 tavaszi étrend- és azt követő szemléletváltoztatásomig.
És én ezeket így sorra véve egyértelműen szenvedélybetegségnek, kemény függőségnek is nevezem, ami zajlik fogyasztói társadalom és civilizált ember szükségletei címszó alatt. A hőkezelt étel (a húst is belevéve, de nem csak a hőkezelés miatt) rendszeres fogyasztása és nem kevésbé káros az egészségre, mint a dohányzás, az édesség-, alkoholfogyasztás és -függőség. Valóban nem tudom elképzelni én sem, hogy soha többé ne egyek sült, főtt ételeket, de amennyire csak lehet szeretném kiszorítani az életemből. Azért, mert nem természetes ragaszkodás köt az elfogyasztásukhoz és ezzel is távolabb vagyok a nyugodt, boldog, termékeny, tevékeny élettől.

Az, az éhségérzetnek hitt vágy – ami rám tört a karfiol leves és krumlistészta szenvedélyes elfogyasztása után - amit akkor már olyan 3-4 hónapja egyáltalán nem éreztem már, vagy ha az elején mégis, koránt sem emlékszem, hogy ilyen erejű lett volna, de talán csak az idő szépíti meg, vagy egyszerűen nem tűnt fel, hogy milyen erős, mert nem volt már ismert számomra akkor ez a (gyermekkoromban még ismert) természetes állapot, amihez viszonyítani tudtam volna. Édesanyám mai napig meséli, hogy orvoshoz vitt kiskoromban, mert rendszeresen előfordult, hogy nem lettem éhes csak pl. kétnaponta (de mondjuk nem is voltam nyüzsgő gyerek, hanem kifejezetten nyugodt). Jó orvosunk volt, azt mondta anyukámnak, hagyja rám, majd ha éhes leszek kérek ételt. Régi szép idők ?. (Sok pénzbe és energiába a félrenevelt gyerek kerül ebből a szempontból is.)

Többször is észrevettem, hogy amikor csak hazaérve eszek 1 szelet kenyeret, paradicsomot, az mind rendben történik - pl. nem válik semmilyenné az evés érzése, nem csalódok, hanem kellemes, normális - és (vad) éhségérzettől zavartalanul folytatódik a nap, este 10-11ig vagy akár tovább is olvasgatok, írogatok (8-9 körül kelek). Míg azokon a napokon, amikor napközben becsábultam egy boltba és vettem egy péksüteményt (aminek az elfogyasztása már nem hozta a várt élményt, élveztet, de azért mégis bedőltem még a megszokásnak, hajtott a sóvárgás), arra rá 1-1,5 óra múlva megéheztem és természetesen borult a nyugalmam, mert akkor már vártam, hogy teljenek az órák, jöhessek haza, egyek valamit itthon stb. A péksüteményeket is sikerült kiváltani, nem sok gusztusom van már hozzájuk és pl. a sótlan mogyoró, mazsola tökéletes helyette.
Mindenestre nem bánom, hogy sorra ábrándulok ki sok „étel"-ből, ami eddig megszokott volt. A lényeg, hogy annak a mennyiségnek, amit iskolai időkben ettem pár éve, annak felét se, harmadát, ha eszem mennyiségileg, amit viszont eszek teljesen más minőségű.

A múltkori önfeledt stresszoldási kulináris élvezetkeresést, már nem tudom, mi válthatta ki, mert később jöttem rá, hogy valószínű rejtettebb oka is volt, mint a szimpla „ehhez lett kedvem" –érzés, valami stresszhatás lehetett a dologban, amit természetesen észre se vettem magamon akkor, nem figyeltem a belső nyugtalanságomra, félelmeimre. Így utólag sejtem, mi lehetett (hamarosan megszűnik a jövedelemforrásom és barátkoznom kell Pesttel, mert oda fog kötni valamennyire az asztrológia tanfolyam. Még nem tudom, hol és hogyan fogok állást találni és vajon hová kell költöznöm albérletbe, menjek-e Pestre vagy maradjak a közelben. Egy porcikám sem kívánja még a kisebb városba való költözést sem, de viszont munka szempontjából nem nagyon látok más lehetőséget. Szóval félek és ideges vagyok. De próbálok pozitívan, optimistán és vállalkozó szellemmel viszonyulni a dologhoz, ugyanis ami történik az természetes.)

HÚS NÉLKÜL - KÖNNYEBB EMÉSZTÉS, FÁJDALOMMENTES MENSTRUÁCIÓ
Ami étrendváltoztatásom pozitív hatásait illeti többek között pl.azóta nem voltak 2-3 óra hosszas alhasi görcseim menstruáció idején. Jellemzőek voltak rám azelőtt a komolyabb alhasi, lábak lezsibbadását, hasmenést, enyhe hányingert is okozó menstruációs rosszullétek. Nos, ezek a hús, a hullaméreg fogyasztásával egyértelműen eltűntek. Azóta a menstruáció legtöbbször semmilyen erőnléti és közérzeti, s egyéb problémát nem okoz. Ritka kivétel néhány egyértelműen pszichés, azaz stresszalapú görcs, vagy egyéb lelki okhoz kapcsolódó fáradtság menstruációm idején. Stresszalapú görcs alatt értem azt, hogy pl. pár perces nyugodt elvonulás után teljesen megszűnik, úgymond „mint, akit elvágtak", előtte viszont abban a bizonyos helyzetben, amikor valamilyen kötelességemnek nehezemre esik eleget tenni, akkor erősen görcsöl.
Mind a gyomor, mind a bélműködésem egyértelműen javult a hús kiiktatásával, sült, főtt ételek fogyasztása után – ha a sóvárgás diktálja a mértéket és az összetevőket és nem a természetes szükséglet - elnehezedik a hasam, úgy érzem, mintha megrekedne benne az étel, elég zavaró. Épp mostanában számolt be egy vegetáriánus barátnőm is, hogy nem szeret enni (meleg ételt), mert utána teltségérzete van, rosszabb mozogni utána stb. Egy éve még azt hittem beteg vagyok, hogy így reagál az emésztőrendszerem bizonyos ételekre (konkrétan a sült, főtt ételekre, főként meleg állapotukban). Én elszomorítónak tartom, hogy sokan ezt az evés utáni elnehezült, kényelmetlenebb, fáradt állapotot szükséges rossznak hazudják, és úgy fogadják el, mintha kötelező lenne ez az egész.
Érdekesség, hogy nemrégiben kíváncsiságból próbáltam elfogyasztani csirkehús-ételt, kínai szósszal, s a szósz nagyon finom volt, de megjelent valamiféle érzékenység, kifinomodás az íz érzékelésemben és a húsnak igen kellemtelen izét érzem. Nem tudom leírni, meghatározni ezt az ízt, nem romlottnak érzem, csak valahogy mégis rosszízűnek, amolyan tompa „elhasznált" ízt érzek. Elneveztem dögíznek. Kérdeztem gyermekkora óta főleg növényi táplálékon élő barátnőm, hogy ő amikor néha napján eszik húst, milyennek érzi? S ő is számolt be valami különös rossz-ízről, amit ő savanykásnak ítél. Ugyan em tartom kizártnak, hogy ez az íz-érzékelés pszichés is lehet, de inkább afelé hajlok, hogy a hús, mint nem emberi táplálék (a hullaméreg miatt) érzékelése ez.

Azzal jól jártam, hogy soha nem bírtam se a cigifüstöt, se a szénsavas italokat, mert nagyon érzékeny torkom van kb. 19 éves koromig állandóan mandula + torokgyulladásom volt (Bikában nincs nálam semmi, de II. házban egy Merkúr, ami kap negatívat, pozitívat is), egy korty kávétól bedobog a gyáva Oroszlán szívem, egy korty alkoholtól teljesen lezsibbadok és elkábulok (Halak Lilith), de az egész emésztő rendszerem fokozottan érzékeny az alkoholra (talán a Hold-Lilith szembenállás is fokozza, hogy a gyomromból másodpercek alatt felszívódik az alkohol és rögtön hat, erőteljesen) így szerencsére 1-2 függőségi lehetőségbe komoly munka lett volna belekeverednem (pl. kávéznom, vagy cigarettáznom). Az alkohol az más, mert ma divatos (egyedfejlődéshez hozzátartozó) bulizós korszakban, ami nekem is volt, próbáltam „szocializálódni", de „irigylésre méltóan" hamar elütött az alkohol és a 18-21 éves korom közötti szakasz olyan kietlenség érzéssel terhelt és beteges fantáziálásokkal teli volt, hogy nem szívesen idézem fel még magam előtt sem.

AZ ELMÉLETTEL VALÓ TALÁLKOZÁS FELNŐTTKÉNT
Azért kezdődött 2008 március végén a húsról való lemondás, mert Kozma Szilárd írásainak olvasásában akkor került nálam sorra a táplálkozással kapcsolatos dokumentum. Több írásában is említi, természetesen így korábban is tudtam róla, hogy mit vall, (kb. 2007 november, december óta olvasom írásait és olvastam először metafizikáról komolyabban) dehogy pontosan miért is és hogy is van ez az egészséges táplálkozás ügy, azt nem tudtam és természetesen e nélkül nem volt, amiért belevágjak. Viszont, amikor már arról olvastam, hogy ő miután elkezdett metafizikával foglalkozni, majd felhagyott a húsevéssel és mesterségesen előállított ételek fogyasztásával mennyire rendbe tudta hozni a saját egészségét és pl. tévhit, hogy a húsból, meg a jó adag finom sült-főtt ételekből lenne energiánk, hiszen pl.: az ő tapasztalatai nem ezt igazolták: járt edzeni, karatézni mindenféle erőnlét romlás nélkül, sőt annak javulásával stb. Míg én abban a tévhitben voltam, hogy aki lemond a húsról, annak nem lesz miből nagyobb energiát előállítani és a nyers növényi alapú étrend megfelel egy nyugodt, meditációkkal teli életmódhoz - hát, elég nagy tévhit. (És rengetegen élnek ebben a tévhitben, sajnos.) Magyarul, el se tudtam képzelni mi fán terem a természetes táplálkozás, vagyis hogy mi fán terem, miből áll, azt igen (nyers gyümölcs, zöldség, magvak stb.), dehogy miféle életnek az alapja, azt sehogy sem tudtam elképzelni, esetleg teljesen tévesen, egyfajta „csökkentett üzemmód"-ként, majdnemhogy aszkétizmusként.
De elismerve, hogy a növényevő állatoknak is van ám bőven energiájuk, és szép nagyra is nőnek (amelyik faj), és belátva azt is, hogy folyamatos készenlétben lévő, kegyetlen sprinteket futó ragadozó semmiképp nem vagyok, és nem is szándékszom az lenni, majd tudomásul véve azokat a tényeket is, hogy a ragadozóknak (húsevőknek) lényegesen eltérő módon működik az emésztése, mert pl. az ő szervezetük képes lebontani azt a bizonyos hullaméreg nevű anyagot, a miénk viszont nem, és ez nagyon is lényeges különbség. A ragadozó törvényszerűen táplálkozik, a természet rendjét tartja fenn, pontosabban az adott növényevő fennmaradását szolgálja, annak génállománya „kitisztításával", szűrésével. A hús megevése így van jelen a természetben.
És kérdem én akkor az emberiségtől, kérdeztem én akkor magamtól, hogy mit csinálunk mi, emberek? Melyik állatfaj genetikai készletét tarjuk mi tisztán a húsevéssel? Egyszerűen nincs ilyen funkciónk. Az embernek soha, soha semmilyen esetben nem volt és kizárt dolog, hogy a jövőben lehessen ilyen funkciója.


A TUDOMÁNY
Nagyon sokan érvelnek azzal, hogy húsevés nélkül kihaltunk volna, mi emberek. Kérdem én, mikor? Felemlegetik a jégkorszakot, s én bár nem vagyok földtörténet kutató, de azt hiszem abban egyetért velem mindenki, hogy hollywoodi filmekből kellene a jégkorszakról tájékozódni. Ha csak az interneten a wikipédiába pillantunk bele, olvashatjuk, hogy a föld klímájának ciklikusan ismétlődő lehűléséről van szó, felmelegedésekkel váltakozva és a 14-19. Század között is volt egy globális lehűlés, amit tudományosan kisjégkorszaknak neveznek.
Én anno gimnáziumban, 6-7 éve, de szerintem már általános iskolában is úgy tanultam, hogy a majom és az ember a táplálkozás szempontjából nem kerül a mindenevő kategóriába a malac mellé, hanem külön csoportba tartozik, amit a biológia egyszerűen főemlősnek nevez (pl. Dr. Lénárd Gábor: Biológia II. – a gimnázium II. osztálya számára, Nemzeti Tankönyvkiadó) és szerintem érezhetjük is, hogy körvonalazódik a dolog, már elindult a megismerés, ami a dolgokat helyesen különválaszthatja, de nincsenek még meg, vagy nincsenek elismerve azok a bizonyítékok, amik az ember (és a majom) hovatartozását megnevezhetnék a táplálkozás szempontjából. Ettől függetlenül fellelhető néhány tudományos megközelítés, ami kimondja, hogy az ember semmiképp nem kell, nem szabad, hogy állati maradványokat fogyasszon, ez egyértelműen káros az egészségére. Én, akiktől olvastam aktuális, magyarra lefordított (azaz itthon is megjelent) publikációt az Johann Georg Schnitzer és Richard Lehne német fogorvosok, akik egyértelműen vallják és kimondják, hogy az ember fogazata alapján nem mindenevő (omnivor), hanem terményevő (frugivor) azaz a növényevőn belülre esik így és az emberiség történetében csak a kihalástól fenyegetve fordult elő az a szükségállapot, amikor a természeti viszonyok lehetetlenné tették a növényi táplálék fellelését, megette más állat húsát, maradványát (Ideal magazin 2008. márciusi száma, a honlapjukon is megtalálható az anyag). A szükségállapot elméletet szerintem meg lehet kérdőjelezni, nem hiszem, hogy lehet 100%-ra biztosan venni, hogy amiatt kezdett volna az embert húst enni, hiszen aztán az állítólagos szükségállapot elmúlt, s mi még mindig húst eszünk, miért ne lehetne, hogy eleve amikor elkezdődött az emberiségnél a hús, a dög fogyasztása, akkor sem azért történt, mert egyébként kihaltunk volna, nem hiszem, hogy bármilyen túlélés függött volna ettől az egyértelműen pazarló táplálkozástól.
Schnitzer már a nyolcvanas évek elejétől írt tanulmányt pl.: különböző anyagcsere-betegségek, vérnyomásproblémák kezeléséről, ami alatt a teljeskiőrlésű gabona és nyers gyümölcsök, zöldségek fogyasztását érti, azaz a természetes táplálkozást. (Tisztelet azon tudós orvosoknak, akik végre /újra?/ nem veszik teljesen természetesnek – szinte megelőzhetetlennek - a betegségeket és egyetlen „megoldásnak" a gyógyszeres tünetelfojtást és műtéteket és valami igazán hasznosat is becsempésznek az orvostudomány nagyraértékelt köreibe. Egyébként sem a doktor, sem az orvos szó nem túl bizalomgerjesztő, az orvos, „orv" szótővel pláne.)

Azt hogy az emberi agy fejlődésében (!) a húsevésnek szerepe lenne, azt én misztikuskodásnak, miszticizálásnak és tudományos-fikció irodalomnak nevezném. Nem szellemülünk istenné a vérszagtól és nem növekszik az agyunk leölt állatok maradványainak magunkhoz vételével, ez persze most sarkítás, de a tudomány ezt tényleg Frankensteini módon tudná bebizonyítani. Az „együnk húst is, növényt, mindent, amiről csak azt reklámozzák, hogy ehető" mentalitás nem fejlesztette az agyunkat, hanem úgy összezavarta a gondolkodásunkat, hogy mindjárt lakhatatlanná tesszük a bolygót húsevő, növényevő, mindenevő és minden élőlény számára. Az ember ember, és nem mindenevőként, hanem terményevőként van esélye tudománnyal, politikával, családdal, kultúrával stb.-vel érdemben foglalkoznia, nem mindent összeevő, világi „konyha" malacként, és nem ragadozóként.
Háború idején nincs fejlődés egy országban, gyilkosság esetén nincs fejlődés egy ember személyiségében. Egy állat leölésétől is összezavarodunk, agressziót, „bátorságot" akarunk gerjeszteni magunkban, hogy megtehessük (mint az öngyilkosságkor) aki megteszi, bátornak is képzeli magát, de mekkora bűntudatot kell legyőzni, elleplezni utána. Félünk állatot ölni, normális realitásérzékű ember fél, ösztönösen fél megtenni.
Egy mindenevő érezne ilyet?

Persze el lehet tompítani ezeket a félelmeket, de soha nem lesz természetes érzés egy állatot sem leölni. Hogy ezt egyértelműen tagadná egy hentes vagy egy vadász, vagy egy néhány vidéki háziasszony? Az biztos. Már rég megtanulták letagadni. S persze vannak félelmeink, sok, amit le kell győznünk ilyen az élet, de hol fordul elő a természetben táplálékszerzési félelem? Mikor fél ölni egy állat? Nem magát mikor félti, hanem a vértől, a vérszagától, látványától mikor fél egy ragadozó vagy egy mindenevő? Soha. Amikor egy állat a tápláléka szagát érzi meg a megszerzési ösztön, vagy egyszerűen csak „megvizsgálási" ösztön támad fel benne. A növényevő állatok riadnak meg a vértől. A mi emésztésünk és fogazatunk nem alkalmas mindenféle növény elfogyasztására, ez köztudott. Ezért/így vagyunk mi terményevő kategóriában a növényevőn belül.

Szeretnék jobban belemélyedni a témában, mert szerintem a tudományos megközelítés nem elég ahhoz, egy a fórumra tévedő, metafizikát, természetes, egészséges életmódot illetően kevesebb ismerettel rendelkező olvasót igazán mélyen elgondolkodtasson. Sőt, valójában mindenkinek szeretném ezeket írni és fontosnak érzem a további belemélyedést.
Próbáljuk legalább az állítólagos szükséghelyzet fogalmát tisztázni.
A szükségállapot, krízishelyzet, kihalási fenyegetettség alatt tényleg olyan helyzetről beszélünk, amit mi, mai emberek nehezen tudunk képzelni. Pedig ugye élnek éhező népek napjainkban is. Legalábbis mi éhezőnek nevezzük őket a modern ételfogyasztás mániájához és kultuszához viszonyítva, holott kétlem, hogy bármelyik Afrikai népcsoport eltűnését is okozta volna éhezés az utóbbi pár ezer évben, márpedig ott így élnek több ezer éve, mert régebben sem volt nagyobb bőség. Nem ismerek statisztikákat, de szerintem Afrikában is a vírusok jelentik a legnagyobb életveszélyt és nem az éhezés. Szerintem egyértelműen többen halnak meg vírusok által (pl. AIDS-ben), mint éhen. (És nem azért, mert éhezés közben legyengült volna a szervezetük, hisz ha ekkora éhezés lenne, akkor egyértelműen rég elnéptelenedett volna Afrika.)

HÚS-EVÉS
Még néhány logikus megközelítés, hogy miért nem egészséges, miért nem rendeltetésünk a húsevés.
Ép eszű, éber tudatú ember nem eszi meg kedvtelésből, gasztronómiai ismeretszerzésből sem a saját kutyáját, sem a szomszédfalúból áttévedt embert, asszonyt, gyereket. És egyáltalán nem egyértelmű, hogy a házisertést, baromfikat stb.-t vagy a vadat viszont igen, gondolkodás nélkül. A második világháború idején volt, aki megette a saját kutyáját, de még a szomszéd utcából való embert is, azon félelmében, hogy nincs mit ennie. Én legalább is olvastam ilyen orosz történetet. Igen gyenge és homályos a moralitásbeli mezsgye, amit a hús-evés esetében meghúz a modern társadalom. Elég hozzá valamilyen szélsőséges helyzet és meg is szűnik ez a mezsgye. Pl. a hús-evést magának eleve megengedő ember morálja olyan szinten zavaros és elveszett, hogy háborúban, vészhelyzetben, vagy a másik szélsőségben anyagi javak, egészség nyerési lehetőségek hajhászása közben eljut az ember evésig is.
A háborúkban több ok miatt is zavaros az emberi elme: mert ölnek. Mert ember embert kezdett ölni. A másik ember, az idegen megölhet engem, elveheti az életem. Megölheti a családtagjaimat, kiirthatja az egész népemet hatalomvágyból, kötelességből. A háborúban őrületes mértékben bomlik a tudat. Minden mozzanatában ott van az őrület, a tudat mélyén ordító törvényellenesség érzése. Az emberölés „megengedett" bűne. Annak az embernek, aki elfogadja az állat leölés bűnét, már „csak" egy háború vagy más többnyire általa beidézett katasztrófa idején beálló nyomor és éhség kell ahhoz, hogy embert egyen.
És felüti a fejét a luxus kannibalizmus is, mert megtetszik az elméjében ugyanúgy erősen zavarodott, modern, luxus körülmények között élő embernek, mint az állati hús elfogyasztásában keresett élvezet (volt már rá példa nem egy; amerikai, japán, német… de a Szendi Gábor honlapján lehet cifrákat olvasni, én a kannibalizmus cikkbe éppenhogy beleolvastam: nőgyógyász doktornő kioperált magzatokat süt-főz, fűszerez.) Persze ez abszolút kis számú jelenség (de nem annyira, mint ahogy gondolnánk), persze nagyrészt törvénybe ütköző. De ellehet képzelni, mit okozna, ha pl.: az istentelen modern, klónozó tudomány és az istentelen, modern, élvezet-, pénz-, hatalomhajhász gazdaság egyszercsak eresztene egy kiskaput ezen a morálon a nagy fejlődések közepette. (És pl. a magzat élethez való jogfosztottsága már kiskapu.) És hiába lesznek már lassan android robotoknak is emberi jogai, ha egyszer maga az emberi jog alig ér valamit, nem az élethez való jogot jelenti a modern világban. Gazdasági és tudományi jog van, nem emberi, természeti. Maga az ember fogalma is végképp zavaros.
Messzire (?) szaladtam most ezzel, és nem akarok negatív utópiákat gyártani (mintha a jelenben ne lenne a nyakunkon az embertelen új világ), de el kell ismernünk, hogy a hajlam megvan erre az emberiségben. Meg kell látnunk. Ahogyan pl. mindenkinek hasznára válik, ha tisztázza magában az önámításra, drogfüggőségre, szexuális szédelgésre, élvhajhászatra, dogmatizálásra, gyűlölködésre való hajlamokat. Csak így lehet elindulni a harmónia, a rend felé. Emberiség szinten is el kell, hogy induljon az önvizsgálat (emberiségvizsgálat), mert a háttérben, fű alatt olyan dolgok zajlanak, amit szerintem egyértelmű, hogy fényre, napvilágra kell hozni. Talán sok mindenkit észhez térít, legalábbis magamon azt tapasztalom, hogy ilyenekről olvasva messze más perspektívából látom a saját hétköznapi megnyilvánulásaimat, tetteimet és az „apró" hazugságokat.

Elgondolkodtattak egy időben az olyan speciális helyzetek, mint amiket amerikai filmeken láthatunk és Readers Digest kiadványokban, egyéb könyvekben igaz történetként olvashatunk: amikor emberek összezártan táplálék nélkül maradnak kilátástalan időre, szóval csapdába esnek, pl. elveszve egy hegyi barlangban, csónakban hánykolódva a tengeren, pl. normális-e, természetes-e az a késztetés egy idő után, hogy táplálékként néz a másikra. Semmiképp sem. A miértre a választ az ok és okozat törvényében találjuk, abban, hogy oka van, miért kerül valaki szélsőségesen nehéz, kiszolgáltatott stb. helyzetbe. És egyáltalán nem azért, hogy ilyen moralitás nélküli gondolatok ébredjenek benne, senkinek sem oldja a sorsát, csak nehezíti, ha egy helyzetből ilyen kiutat lát. Ha el is követi, akkor pláne beterheli jobban a karmáját, a lelkét.
Ha már az állat leölése és elfogyasztása elhomályosítja az éber istentudatot, akkor ez végképp. Érzékeltetni akartam, hogy a dolog gyökerénél kiderül, hogy miért egy lépés az állati maradvány fogyasztása, az emberölés felé. És nem a hústól lettünk okosabbak, vagy egészségesebbek, de itt már szó nincs egészségről és elmenövesztésről, ezekkel normál körülmények között foglalkozik az ember természetes, nyers növényi táplálék mellett, nem a kihalás szélén!
A kultikus állat - és emberáldozatokról (amelyek végül több magaskultúra leáldozó szakaszában megjelentek) az a véleményem, hogy semmilyen szükség nincs arra, hogy az ember kultuszból (isteni protekciót remélve) gyilkoljon. De persze hozzá kell tennem: nem minden mitológiai történetben szerepeltetett gyilkosság értelmezendő a szó gyakorlati szintjén, hanem bizonyos esetekben képletesen/jelképesen használják.

Tulajdonképpen a növényi „áldozat" teljesen más minőségű, mint az állati. (A növényi táplálék felvételét nem is biztos, hogy helyes áldozatként megnevezni, de a bibliai történethez kapcsolódva most ennél maradok. Istennel való kapcsolattartás, de nem áldozat, míg az állati áldozat a kapcsolatra nézve inkább elhomályosító hatású.) Istenhez nem kell könyörögnünk, hogy elfogadja, hogy a természetből növényi táplálékot vonunk ki magunk számára, ez természetes. Annak kell könyörögni, projekciózni Istenhez, felsőbb törvényekhez, aki tudja, hogy rosszban sántikál öncélú sikerekre vágyik. Ezért nem fogadja el Isten Káin áldozatát, mert Káin a megtermelt javaival nem volt elégedett, ő versenyre akarta használni munkáját, képességeit. A termelés elvesztette kultuszát. Megjelent az ego és az egó-val a gyilkos önérvényesítés, versengés.
Az öncélúan hozott áldozattal, kereskedelmien spekuláló ésszel történő állatleöléssel a történelmünk átlép az embergyilkosság korába, hisz Káin amint elveszti emiatt a spekuláció miatt a kapcsolatát a belső istennel, elveszti kapcsolatát a felelősségtudatával is, elmenekül a tette következményei elől. A Káin bélyeg védelmet is jelent. Én úgy gondolom, a Káin bélyeg jelzi, hogy valaki nem tudatosan él. Egyrészt jelentheti azt, hogy a sors sem követel tőle magasan, de azt is, hogy neki így is nagyobb kínszenvedés az élet.
Azokhoz a leírásokhoz melyekben felcserélődik a táplálék és Ábelt írják pásztornak, aki szép bárányt áldoz istennek annyit írnék, hogy vagy valamiféle tévedés és zavaros húsevő gondolkodás cserélte ki a két féle táplálékot, s akarta a bárányhússal pozitívabban feltüntetni Ábelt :D vagy pedig képletesen értendő a bárány és az, hogy Ábel pásztor volt, úgy ahogyan Jézus is pásztorként van megnevezve több helyen a tanítói, spirituális vezetői szerepkörét jelezvén.

Nekem csak lassan állt össze a kép, hogy mennyire szorosan egybemosódik az áldozás és a táplálkozás fogalma (egyébként Szilárd írásaiban olvastam először, hogy Ábel azért „áldoz" gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, mert ő ezt az információt fogadja be, ezzel táplálkozik, míg Káin hússal is, hamis információval is), most értettem meg teljesen, hogy mennyire téves szó szerint értelmezni az áldozat bemutatást (ez a bemutatás szó először idegennek tűnt), az áldozat, mint pl.: termés elégetése, tápanyag elégetése, valóban annak a megemésztése, biológiai feldolgozása, elégetése, elemésztése. Elégetése, ami révén energia szabadul fel. Nem (egy külső) isten nem fogadta el Káin „áldozatát", hanem ő maga nem tudta elfogadni, ő zavarodott össze és tagadta meg belső istenét, vagy lett annak szavára süket, hisz a spekuláló esze hatása alá került, féltékenységből ölte meg Ábelt, és ennek a féltékenységnek bármilyen hétköznapi oka is lehetett, akár az, hogy Ábel jobb viszonyban volt az istennel, akár nő miatt, ahogy egyes leírások mondják, sőt valószínű, hogy valamilyen földi és anyagi ok volt az irigység kiváltója, valamilyen versengés. Lehetségesnek tartom a női testvérét való versengést is, ugyanis a biblia ezt az emberiség kialakulásakor játszódó eseményként jelöli, és lehet, hogy itt alakul ki a családon belüli szexuális vonzalom tabuvá tétele (incesztus/vérfertőzés), mert erről azt olvastam, hogy első sorban nem az utódok fizikai-szellemi hibái miatt alakult ki, vagyis nyílván, közvetetten ennek elkerüléséért is. De az elsődleges ok természetesen a szellemi-lelki síkon megjelenő következménye a családon belüli szerelmi-szexuális rivalizálásnak pontosan az a szörnyű, kétségbeejtő szellemi-lelki állapot, amelyet maga után von, ha a családi kapcsolatok ezekkel a szexuális vetélkedésekkel, féltékenységekkel beterhelődnek, s amiknek a fizikai leképződése a beteg utód. Hosszú időn keresztül nem tudták az emberek összekapcsolni a gyermekszületéseket a szexualitással (pl. az anyajogú társadalmakban még egyáltalán nem, csak már az apajogú társadalmakban), ezért is érthető, hogy nem a beteg utód születésének elkerülése végett vált tabuvá a testvérek, a szülők és gyermekek közötti, stb. ma is ellenzett rokoni szerelmi-szexuális viszonyok. Ödipusz története is arról szól, hogy ezeket a családon belüli, vérfertőző vonzalmakat nem lehet kijátszani semmilyen gyakorlati trükkel. Én legalábbis úgy gondolom, ez a fő mondanivalója.
Ádám és Éva, ettek a jó és rossz tudás fájáról, így bennünk emberekben is megvan mindkettő, azaz egy részünk spekulál, akár mást eltiporva akar előre kerülni és ez a mentalitás gyilkolni is képes önkéntelenül is. Az első emberpár két gyermeke úgy lett egymás ellenpárja, hogy Ábel a harmóniát kezdte szolgálni, míg Káin a zavarodottság rabja lett. Mindannyiunkban megvan ez a kettőség. Vágy a harmóniára és vágy annak megbontására. Isten és Őskáosz (Lilith). És itt nem lehet pártatlannak maradni, nincs döntetlen, nem érvényes a látszat kiegyezés, az esztétikai, kényelmes béke. Ahogy Jézus is mondja: nem szolgálhatod Istent és Mammont is, hát ma sem hihetünk a fogyasztói társadalmat butítói, létrehozó áltudományos marketingmeséknek, plusz a kényelmes, felelőtlen, életélvezési mániánknak és Istennek egyszerre.

Aki húst, állati maradványt eszik, az nem érti az isten szavát, a hullaméreg lebénítja a spirituális gondolkodást. És bár, égkorszak nincs, van globális szennyeződés korszak és energiakifosztás korszak, enni van mit, mégis lehet, hogy kihalunk és - ez nem a sors fintora - ez az ember felelőtlensége.

_________________
Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél.
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 25 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3  Következő

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO