ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2017.12.13. 23:39

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Ne hazudjunk még akkor sem, ha a saját gyermekünkről - gyermekeinkről van szó.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2016.10.04. 16:44 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2013.09.03. 22:27
Hozzászólások: 72
Napjegy: nyilas
Aszcendens: vízöntő
Kedves Fórumozók!

Nem tudom jó helyen osztom meg ezt a cikket, ha ideteszem, de már megtettem az iskolások karmikus motívumai topikban is. Sajnos nagyon jellemző, iskolában is ez a teljesítménynélküli kivagyiság, jogokat követelő, de szabályokat semmibevevő gyerekterror, aminek a szülők és kollégák finoman, ha nem nyíltan aláadnak. Most szembesülök tényleg csak azzal, amire Szilárd már korábban figyelmeztetett, hogy a szülők és az iskola egy igen szövevényes és finomszövésű, korrupt hálózatot alkotnak. És az eredménye meg is van (már vártam egy ideje egy ilyen statisztikát sem nélkülöző tanulmányt):
http://hvg.hu/elet/20080710_szernyeteg_ ... hy_epstein

_________________
"Két kis lépéssel nem jutunk át a szakadékon."
David Lloyd George


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.10.05. 09:41 
Offline
Asztrológus
Asztrológus
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 678
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Melinda és Logosz-olvasók,

Ezzel a cikkel kapcsolatban gyorsan meg szeretném jegyezni, hogy nagy kár, hogy a szöveg harmadik bekezdése, sőt végül is a kiajánló szöveg utáni második bekezdés is, nagyon, de nagyon(!) mellélő az egész témának!
Remélem csak a cikk író választott oda szerencsétlenül azt az Epstein- urat idéző részletet, amivel az egész cikk fájdalmasan laposan és tévesen fog bele a témába... És nem csak arról van szó, hogy sajnos, a hétköznapi életben gyakorlati tapasztalatokat nem-, vagy igen kevés tapasztalatot szerző, "tudós emberek" ennyire felületesen kutakodnak és nyilvánítanak ki, az ők szájából sajnos, a közhiedelem szerint majdnem tudományos kinyilatkoztatásnak - tehát követendő, majdnem abszolút igazságnak számító - véleményt, És éppen ebben, ha úgy vesszük, az egész emberiség jövőjét érintő nevelési - pedagógiai problémában.

Ugyanis egyáltalán nem az a baj, hogy ma már egy gyermek sport versenyeire elmegy a szülő megnézni, sőt, hát ott helye! Ne vicceljünk. És nem kell a szülő meghagyja a döntést a nyelvek és más tantárgyak közötti választásra... És igen is jobb, ha izgatja a szülőt, hogy közepes tanuló a gyermeke. - Amit J. Epstein gyerek-menedzselésnek hív az a normális nevelés része! És egyáltalán nem az a baj, hogy a gyerekek apró eredményeire is figyel a szülő. A gyereknek a rajzait kitenni a lakásban, az sem bűn! :D Persze az más kérdés, hogy az apró eredmények alatt azért valódi eredményeket kell érteni - pl. mi is csak azokat a rajzokat tesszük ki, amik "szakmai követelményeknek" is megfelelnek, jól s ikerültek és készek, és általánosságban is van egy mérce, hogy a korukhoz képest hozzanak ki magukból jó eredményeket, ezek elérésével is fejlesztve magukat. Fejlődnek összpontosításban, türelemben és más képességekben.

Na, tehát pont olyasmiket sorol fel a cikk, halomra, amik igazából nem a probléma okozói, sőt, a cikknek a sántaságát adva, sok azok közül pont, hogy a normális nevelés része... A baj nem ezekkel van tehát, nem ezek az ismérvei a gyerekuralomnak (kivéve azt, hogy egész nap rajzfilmek kell menjenek a tv-ben :D ) hanem azzal, hogy a szülők egy vagy kettő gyermeket vállalnak, vagy ha esetleg többet is, de egész kicsi koruktól felesleges szabadsággal terhelik be a gyerekeiket, és irányítói pozíciót adnak nekik, nemcsak hagyják, hogy a gyerek szeszélyes kívánság-gép legyen, de még elő is segítik rendszeresen motiválva ezt a szerencsétlen akaratosságot, állandó vágyakozást - hozzá szoktatják ahhoz, hogy mindent megkapjanak, ellenben elvárásoknak szinte sosem kell megfelelniük. Röviden: a Szaturnusz, az elvárás, a következetesség, a határok betartása, az egyszerű negatív visszajelzés-adás hiánya a probléma. - Ennyi. Ebből következik az, hogy erőltetetten ki van kerülve a negatív visszajelzés, a kontra, és ehelyett jön erőltetetten az eredménytelenség dicsérete. pl. amit a cikk is említ, hogy piros pont jár, ha az óvodás nem zavarja meg a mesét, hanem képes végighallgatni. Ez egy fogyatékosokkal való foglalkozáson helyén való lehet, de az ép szellemmel és elmével született gyerek nem olyan hülye, hogy ne venné észre, hogy ezért dícséretet kapni butaság. Mit von le ebből? Hogy a felnőttek buták - és igaza is van. Az ilyen felnőtt direkt lebutítja magát, hogy a gyereknek sikerélménye legyen. Persze, hogy az ilyen hazug módon nevelt és szocializált gyerek azt hiszi felnővén, hogy ő a világ ura, az élet császára - hiszen erre tanították.
És még egyszer írom egyáltalán nem úgy általánosságban azzal van a baj, amit a tudós Epstein menedzselésnek nevez, mert a gyerekeket nem az rontja el, ha fejlesztik őket, hanem az, hogy az egész vonalon felnőttként kezelik a gyerekeket és vagy a semmiért is dicséretet kapnak, vagy pedig ha valamiben teljesítenek, tehát tehetségesek, akkor attól mindenki hasra van esve - mintha sport teljesítménnyel, vagy művészeti teljesítménnyel, vagy akár a matek zseniséggel meg lehet nyerni az életet...

Sok baj van ezzel a cikkel, azon túl, hogy korunk egyik, ha nem a legnagyobb társadalmi problémáját végre - hál istennek - megint valaki kimondta, jól megragadta: szörnyeteggé nevelt agyonszeretett gyermekek!
Csak a cikk éppen az okok keresésében fájdalmasan felületes és mellé is fogott.

Valahogy úgy érzem magam, mint amikor megtudtam, hogy végre egy tudós felfedezett egy pszichés szindrómát, ami az elvált anyáknál jelentkezik, akik a nőpártoló társadalomban érdemtelenül élveznek előnyöket és válásaik után gazemberekké válnak, de az illető tudós sajnos pedofil volt... Ez az Epstein is kimondja, hogy szörnyeteggé vannak nevelve - szerintem a - 197O utáni generációk nagy többsége, és a helyzet egyre csak rosszabb. De azzal kapcsolatosan, hogy ez mitől van, ha valaki ilyen okokat mond, hogy "a szülők ma már azt akarják, hogy a gyerekük házon kívül is biztonságban legyenek és még sorolhatnám, a lista végtelen" - hát, ne vicceljünk már, hogy innen indulna a baj. Azok a bizonyos 8O-es és későbbi generációk épp eleget vannak elhanyagolva, épp eleget vannak veszélyben házon kívül - már csak ezért sem lehet ez ok, másfelől jól is teszi a szülő, hogy biztonságban akarja tudni a gyerekét. Persze ez nem arról szól, hogy a természetben járva ne fogjon meg egy gilisztát... A fő veszélyforrást nem a természetben előfordul baktériumokra és vírusokra értem - ezektől való óvásképpen nem kell a gyermeket a természettől óvni, de más szempontból igen is biztonságba kell legyen és nem pl. legyek ura-i közösségekben, meg nem az internet adta szennyben nyakig ülve.

Tehát az a baj, hogyha valaki ilyen hamis okokat sorol fel, hogyha akkorát téved, hogy agyonszeretésnek állítja be a szülőnek azt a vágyát, hogy a gyereke házon kívül is legyen biztonságban, és azt, hogy elmegy a gyermeke sport-versenyére stb., hogy akkor majd értelemszerűen a gyermekeknek a még nagyobb magára hagyása és még inkább felnőttként kezelése, még több szabadsággal és segítség nélkül hagyott döntéshelyzettel lesz beterhelve. És ez abszolút téves út. Az, hogy mit és hogyan tanuljon az a szülőre, mint felnőttre tartozó feladat, aminek az eldöntésében figyelembe veszi, amennyire jónak látja a gyermek vágyait és érdeklődését. A szülő kell vezesse a gyermeket el egészen 21 éves korig, persze addig egyre több mindent önállóan el kell tudjon végezni, de az irány-megadás a vezetés a szülőjé kell legyen, mert a szülőnek van hozzá ismerete, élettapasztalata, hogy merre kell haladjon a gyermek, amíg felnő, természetesen figyelembe véve a gyermek alkatát és direkt a gyengeségei feloldására is koncentrálva. De manapság ez is pont fordítva van: a gyerek gyengeségei felett mindenki szemet akar hunyni, elmaszatolni, és az erősségeit - tehetségeit erősíteni, megtanítani a gyereket azon élősködni - na ez nem jó irány az biztos és nem az életre nevelés.

"Frank Furedi, a Kenti Egyetem professzora szerint a szülők a hibásak, mivel csak magukat nyugtatják, hogy mennyivel érzékenyebb és jobb szülők, mint a korábbi nemzedék volt."
- ez így van. És mindent megengedők (csak talán épp ami természetes azt nem).

"„A gyermekközpontúság igazából felnőttközpontúság, hiszen így akarjuk magunkat biztosítani arról, hogy a gyerekeinket nem érheti fájdalom vagy szerencsétlenség” – állítja a professzor." - nem felnőtt központúság, hanem ego-központúság, aminek a fenntartása érdekében, még a saját egójáról is lemond a szülő, hogy a gyerekének négyszer akkora egoja lehessen, annak nagy nyomorúságára. (Ez a pszichológiai módszer az önértékelési problémák megoldására, a minél nagyobb ego, a minél alaptalanabb és hamisabb önérzet - mert az neked jár! Minden, ami erkölcstelen és aljas, de a törvény még vagy már nem bünteti, az neked mind jár, tömjed magadba két kézzel, fentrengjél benne a fejed búbjáig, ne szégyelld.)
Egyébként ez is nagyon pontatlan megfogalmazás, hogy "nem érheti fájdalom és szerencsétlenség" mert azért a cél mégis az, hogy a felesleges szenvedéstől a gyereket megóvjuk, de főleg a szerencsétlenségtől! - Talán hibás a fordítás, de arról van szó, hogy a szülők a kudarcoktól és a negatív (határjelölő) következményektől akarják óvni a gyerekeket, ez a baj, nem az, hogy a szerencsétlenségektől meg akarják védeni. A szerencsétlenség az autóbaleset és tolószék, attól meg is kell óvni a gyereket... És fájdalomból sem kell akármilyen, csak néha egy-két tasli, meg egy-két koccanás és horzsolás mozgékonyabb játék és edzés közben.

A cikk végén szereplő Peter Clough módszere pedig elég kései, de érthető, hogy ő egyetemi tanárként itt tud beavatkozni a folyamatba: egyetemistákat arra tanítani, hogy kezdjenek el erényeket szerezni. Az egész nevelés azt kellene célozza már kicsi kortól kezdve, hogy szerezzenek az élethez szükséges képességeket, mondhatni erényeket, pl. türelem, kitartás, összpontosítás, szófogadás (alázat) - képesnek lenni tanítványnak lenni, empátia - megértés, realitásérzék, racionális gondolkodás, műveltség.

" Mert szerinte csakis rajtunk, felnőtteken múlik, hogy a gyerekeink bátor, céljaikért keményen harcoló egyének lesznek, vagy mindenért nyafogó és mindent másra hárító vesztesek." - na a végszóval végre egyetérthetek megint, ahogyan a címmel is. Mondjuk nem mindegy milyen cél, és milyen úton akarja elérni... Az értékrend fontosságát ne felejtsük. És asztrológia nélkül az olyan célok, mint egészséges öntudat szerzése, boldog párkapcsolat és család működtetése - még az ilyen célt kitűzni is nehéz, nemhogy megvalósítani asztrológiai tudás nélkül.

_________________
Adj Szeretet a Fényhez és Fényt a Szeretethez.

Kozma-Joó Viola asztrológus honlapja:
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO