ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.11.19. 06:44

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008.10.21. 13:35 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 252
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
Előzmények. Az intellektuálisan gondolkodó ember két végletes megnyilvánulása a szüléssel szemben.

A magzatfoganásról, a kihordásról és a szülésről a mai, felületes gondolkodásmóddal vizsgálódó embernek két szélsőséges megközelítése figyelhetõ meg. A két általános megközelítése az élet kezdeti szakaszának, olyan ellentmondásokat hordoz már magában is, amelyek az embert, a jól szülni akaró nőt nem nyugtatnak, nem nyugtathatnak meg, s amely ellentmondásosságnak váltakozása nem egyszer egy emberen belül is megtalálható, megfigyelhetõ. Akár az élet és létkérdések többségében, ez azért jöhet létre, mert nálunk felé, itt is a pragmatikus szemléletmód érvényesül mindkét szemléleti, hozzáállásbeli végletben. Ez a természeti, fizikai világra korlátózódó és abból kiinduló „gyakorlatias” megközelítés, amely egymagában nem képes megnyugtatóan megválaszolni, számunkra olyan, életbe vágóan, vagy mondhatnám életfakasztóan, fontos kérdéseket, mint amilyen a magzatkihordás, az egészséges gyermekszülés is. Ehhez több kell, tágabb szemléletre van szükségünk. Ahhoz, hogy megérthessük, mélyebbre, kell lássunk a pragmatizmusunkon, anélkül, hogy teljes egészében elvetnénk azt, de azelõtt hadd vegyük számban a manapság köztudatban forgó vélekedéseket, véleményeket.


Az egyik, általánosan elterjedt végletes hozzáállás, amikor eme természetes (otthon) szülés módját önkéntelenül leértékelik, (általában férfiak, de nem csak), s szülést a régebbi a nagyanyáink "boglya tövében" (szénarakás), szénakészítés közben történő mellékes, s nem egyszer állatias formájának állítva be és fogva fel. Legalábbis, számos mai ember úgy képzeli, hogy a régi anyáink nem sokat fogtak fel abból, ami velük történik, s akárcsak a tehenek, a juhok, a nyulak vakon szaporodtak a szegénységgel és a természettel folytatott beszűkítő, elbutító napi gürcöléseik közepette. S minden ment, az általános automatizmusok õrlõmalmaiba felcsavarodva. Nem volt semmi emberi az egész szülésben, isteni még kevésbé, s valójában nem is nagydolog a szülés. Érthetetlen is, miért csapnak egyesek ekkora "hûhót" körülötte. Ebben a gondolkozásban a tudására annyira büszke intellektuális, mintha kissé szégyellené is az elõdeivel azonos módú, vagy még rosszabb születését, kezdeteit, mintha nem is az emberi élet létrejöttéről lenne szó. Mintha ők maguk is nem ennek az aktusnak köszönhetnék létezésüket.
Ebben a kontextusban, gondolkodásmódban nem is nagyon lehet egyáltalán felfedezni semmi emberit sem a foganásban, sem magzatkihordásban, sem a szülésben. Istenit még kevésbé. Csak az ösztönit (lás. a fajfenntartás ösztöne) és automatikust, csak a természeti folyamatoknak kiszolgáltatott állapotot, ahol a nő nem egyéb, mint a természet (a fajfenntartás) folyamatának, a saját természeti lényének alávetett, kiszolgáltatott lény, eszköz, edény, aki nem tud, nem tudott úrrá lenni rajta, legalábbis addig, ameddig a fogamzásgátlás modern módszereit az okos tudomány fel nem találta és ki nem dolgozta.
Valóban, elődeink javarésze nem büszkélkedhetett a pallérozott intellektusnak, az általános értelmi tájékozottságnak, ezzel a tárházával, amivel mi rendelkezünk. Viszont rendelkezett azzal a többlet bölcsességgel, s amely ma kiveszõben van, ez pedig a természeti környezettel való napi és közvetlen kapcsolat. Amelynek hatására nem csupán az életritmusa volt gördülékenyebb, harmonikusabb (például nem dolgozott éjszaka, vagy az évszakok adta életritmus, életminõségi különbségeket jobban megélte, az évszakokkal egybecsengő táplálkozás jótékony hatásáról nem is beszélve), hanem a természet által leképezett egyetemes õselvek tisztaságából, zavartalanságából eredõen, egyfajta a természettel való kapcsolat intuitív tudásával, amint írtam bölcsességével rendelkezett. Mondhatni egyfajta, az élet rendjéhez való önkéntelen igazodással, ami azért egyre kevésbé mondható el a technikai civilizációhoz hozzászokó nagyvárosi, de nem csupán nagyvárosi emberről. A régebbi nõ gondolkozását, képzeletvilágát nagyban meghatározta és meghatározza mai, modern nõét is egyébként, az amit naponta lát, tapasztal, amirõl naponta gondolkodik, elmélkedik, amiben benne él, ez vésődve egyre mélyebbre tudattalanjának finom rétegeibe. Ebbe beletartozik, beletartozott a szülésről alkotott tudatos, illetve kevésbé tudatos kép, valamint a hozzá kapcsolódó képzetek. A szüléssel kapcsolatban ezek többnyire pozitívak, természetesek, “komplikáció“ mentesek voltak, hiszen évente, leginkább tavasszal, mindig testközelben és élőben tapasztalhatta a különböző lények egészséges világra jöttének tényét, nem egyszer folyamatát, már kora gyermekkorától kezdve. Ez vésődve a tudatába és azon keresztül a tudattalanjába. Ilyen szempontból ősanyáink sokkal jobban álltak a szüléssel kapcsolatos képzetek tekintetében, mint egy mai nő, aki a szülésről legfeljebb a könyvekből, a tv-ből, jobban, vagy kevésbé jobban sikerült szülési élményekkel bíró nõi társaitól ( anyjától, nagynénéktõl, barátnõktõl) tud képet alkotni. Az így nyert kép pedig a legtöbbször ellentmondásos, sőt nem egyszer kifejezetten képzelet fertőző, félrevezető és félelemkeltő és romboló lehet. Elég csak azon filmekre gondolni, amelyekben, a nagyobb hatás kedvéért, embertelen kiáltozások, óriási vérfürdők, és kibírhatatlan fájdalmak közepette szülték meg gyermekeiket a nők. Mindezen benyomások hatására is, emlékszem, első alkalommal én, személy szerint a várandós állapotom kezdetén olyan nehezen érthetõ félelmekkel küzdöttem, hogy (mi lesz, ha) nem fogom túlélni a saját szülésemet. Nem furcsa, természetellenes, kedves olvasó, hogy egy nőnek, egy jövendõbeli anyának a szüléssel, az életadással kapcsolatosan ennek éppen ellenkezője jut eszébe, éspedig a halál egyenesen, a kitörõ életöröm és ünneplés helyett? Lehet, hogy furcsa, de nem véletlen, sőt nem egyedülálló. Az ilyen és ehhez hasonló félelmein, tévképzetein keresztül pedig könnyen manipulálható és uralható bárki. És akkor jön a felmentő, megmentő tudomány és nőgyógyász, aki látszólag kisegít a bajból.
Az előbbi végletes vélemény egyébként, csupán a napjainkban felfuvalkodott, szűklátókörű, felszínes, s főként a sem a természethez, sem a szellemhez viszonyulni nem tudó, ember véleménye, vélekedése az elődeiről, annak érzéseiről, gondolatvilágáról, életfelfogásáról és nem utolsó sorban az emberi alkotás eme módjáról, az emberteremtésrõl, az ember létrehozásáról. Ezzel a véleményével már majdhogynem, nem is nézi embereknek elõdeit. Az ilyen ember nagyrészt a pragmatikus intellektusával és a technikai civilizációjával, annak vívmányaival azonosítja önmagát. Ezt tartva létezése csúcsértékeinek. Ez az ember a természetben már rég nem lát egyebet, mint legyőzendő valamit, ami felett uralkodik intellektuális (technikai) vívmányaival. Az Egyetemes Törvények, az Isteni Intelligencia megnyilvánulásait a természetben még kevesebbé tiszteli, annak ellenére, hogy egyre nyilvánvalóbbá kezd válni a tudományos kutatások eredményeképpen is, hogy nem csupán véletlen egybeesések sorozataként jött létre az élet, hanem célirányos fejlődésről van szó, ahol mindennek megvan a maga helye és szerepe. Természetesen nem egy az Isten által felülről vezényszóra végbemenő teremtést, fejlõdést kell érteni, ahogy a vallásosok képzelik, hanem egy belülről ható, a környezeti, fizikai visszajelzéseket figyelembe vevő, azokkal kollaboráló fejlődést, alakulást, kiegyenlítődést. Az egyetemes szellem behatol és áthatol a legkeményebb anyagon, sőt õ az aki, létrehozza a legkeményebb anyagot a kauzális, világteremtő szellemi kisugárzások alkotó emanációinak megfelelően, alkotó tulajdonságai által, sõt õ az, aki minden emberben mûködik rendületlenül az emberteremtés által is.


Visszatérve a szülés kérdéséhez, az egyik tehát az állatias szaporodást látó megközelítés, a másik végletes megközelítése pedig a szülésnek az, amikor valaki a szülésben egy bonyolult klinikai esetet lát, amelynek sikere a szerencsén, a vak véletlenen és persze nem utolsó sorban a nőgyógyász fõorvos szakértelmén és korházi felszerelésén múlik, neki köszönhetõ. Ennek következtében végül is kimondatlanul, vagy mások által fennen hangoztatottan ott van az intellektuális ember gondolkozásában, hogy mennyivel másabb a korház steril körülményei, fehér, zöld, kék modern neonos lámpái, inox ágyai, orvosi felszerelései, lecsempézett körülményei közötti szülés, az orvosi felügyelet, sőt orvosi szaktudás (természet feletti uralom) levezetése alatt, mint az a szülés, ahol mindezek hiányoztak, hiányoznak. Ilyenkor a szülő nő, ha egyebet nem is, de megkapja az őt megillető körülményeket, felülvigyázást, a mai ember szemével nézve humánussá válik a szülés. Minden biztonságban zajlik, legalábbis abban kellene lefolynia. Azonban, ezzel szemben, a nőgyógyászok tudnak a legtöbbet mesélni a szeszélyes női testről, természetről, a sok részlet folyamatról (amelyek végül is a kiszámíthatatlanná, kontrolálhatatlanná teszik a szülést) a váratlan, legtöbbször előreláthatatlan szülési komplikációkról, s az azzal kapcsolatos, időnként jogos és kellő, máskor pedig abszolút indoktalan és a szülést valójában megnehezítő, még fájdalmasabbá, majdhogynem elviselhetetlenné tevő, óvintézkedésekről.
Eme kiszámíthatatlanság következtében a nőgyógyászok nagy része nem hagyja el, vagy csak kényszerből hagyja el “erődítményét“, mert az egyik nőgyógyász szavaival élve: bármikor, bármi lehetséges és bekövetkezhet, mindez szükségessé teszi a teljes körű felszerelést úgy műszaki szinten, mint a gyógyszerek tekintetében. S valóban, ahol a normális szellemi és természeti alapon nyugvó szülés felmondta, felmondja a szolgálatot, mint utolsó korrekciós lehetőségre, legalábbis reményre, az ilyen jellegű beavatkozásra szükség van és elkerülhetetlenné válik. Megjegyzem ahhoz, hogy az amúgy a természet és szellem rendje szerint végbemenõ szülés, akkor mond csõdöt, ha szülést megelõzõ idõszakban a szülõ nõben, vagy annak elõdeiben ez már megtörtént és tévképzetek székelnek benne az anyává válás õselvével összefüggésben, valamint a saját életének kardinális kérdéseivel kapcsolatosan.
Az összes, az orvosok által elõreláthatatlan szülési komplikációs lehetõségek ellenére a szülés mégsem egy klinikai, korházi aktus, nem egy betegség, és annak elhárítási folyamata, hanem a legéletigenlőbb teremtési aktus. A szülés spirituális lényegének, helyének megértése kulcskérdés azért, mert csak így nem fogja az jövendõbeli anya a saját áldott várandós állapotát és főként a szülését egy szükséges kényszerállapotként (teherként) megélni, ami ránézve inkább jár hátrányokkal, mint előnyökkel. Hanem meglátja, megláthatja benne az egyetemes rendet, a saját rendeltetésének és az egyetemes rendnek egybesimulását, kölcsönösségét és egyedi fejlõdési, tágulási lehetőségként tekint rá. Amennyiben az egész várandós állapotra nem úgy tekintek, mint a legintimebb, legszemélyesebb teremtésemre, teremtésben való közvetlen, minden szinten (fizikai, asztrális-érzelmi, mentális-gondolati, kauzális-képzeleti szinten) történõ együttmûködõ részvételemre, akkor akarok ennek felelősségétől önkéntelenül, vagy tudatosan megszabadulni.
A szellemi mélységekben nem látó közember számára a korház, a legtöbbször maga a megtestesült biztonság, ahol a biztonság jegyében leveszik a szülõk (az anya és az apa) válláról a felelősséget, a férj mehet nyugodtan sörözni, vagy egyéb gyakorlati, munkahelyi ügyeit intézni, a nő pedig rábízhatja magát nőgyógyásza szaktudására, felszerelésére és bármit megengedhet magának, belső fórumában legalábbis. Még azt is megteheti, hogy netán a sorsára, az Istenre haragudjon, amiért neki kell eme áldozatokat meghoznia, terhet viselnie, fájdalmakat átélnie, lemondania a világias érvényesülésrõl stb. s nem a férfinek, férjének, mondjuk. Teheti mindezt negatív következmények elviselésével együtt, de az arról való tudás és tudomásul vétel nélkül.
A pragmatikus intellektus, a fizikai tények ismerete, még messze nem a végleges és nem az egyedüli megértése annak a teremtésnek, amely konkrétan a gyermekfoganásával kezdődik és a szülésben csúcsosodik ki, majd a szülést követõ minimum másfél évben a legintenzívebb. Így nyílván, az orvostudomány ismereteivel messzemenően nem lehet mindent olyan teljes kontroll alatt tartani, amint azt az ember, a szülõ szeretné, de legfőképpen ezen ismeretekre alapozva nem tud egy nő úgy szülni, hogy az olyan megelégedéssel, boldogsággal, személyes fejlődéssel járjon, amivel egyébként járhatna.

LÉNYEG tehát, hogy a pragmatikus, tudományos ismerethalmaz és alkalmazás önmagában nem hozza el, nem jelenti az egészséges magzatkihordás és a jól, természetesen, normálisan lefolyó szülés feltételét. Mivel ezek a feltételek valójában a nőben és neki is magasabb, finomabb fórumaiban vannak benne. Ezeket a feltételeket a nő elsősorban belülről biztosíthatja a benne élő Teremtővel, Teremtő Istenanyával történő azonosság felvételével, megélésével, tudatosításával. A teremtés mindig belülről kifele árad és fentről lefele valósul meg, mint ahogy az élet legfontosabb kérdései mindig személyesek, a személy által megvalósíthatók. Ennél személyesebbet különben el sem tudok képzelni.
Ahhoz azonban, hogy a belső és felső feltételeket biztosítani tudja valaki, ahhoz szellemi tudásra, ismeretekre van szüksége. Szüksége van elsősorban saját szellemi lényének megértésére, valamint azokra a tudattalanjában meghúzódó negatív hiedelmek, képzetek feltárására, amelyek megakadályozzák abban, hogy saját Teremtői, saját Istenanyai mivoltát pozitívan megélje és megvalósítsa a fizikai dimenzó szintjén is a szülésben. Ebben van segítségünkre az asztrológia ismeretrendszere is. A segítségével ugyanis ki lehet olvasni, hogy milyen jellegű, természetű, félelmek, aggodalmak, tévképzetek húzódnak meg a mélyben, amelyek aztán később megkeserítik, megkeseríthetik mind a várandós időszakot, mind pedig a szülést, mind pedig a szoptatást. Ezen tudás fényében az ember önmagát, saját szubjektív lényét megismerheti, felülvizsgálhatja s a megfelelő gyakorlati és spirituális hozzáállást felveheti.
Jelen tanulmányom célja, átadjam ismereteim személyes tapasztalataim leképeződésében, a személyesség adta hitelesség jegyében, valamint a mélyebb, rejtettebb összefüggések megértése érdekében, amelyhez nem elegendőek a felületi, racionális, objektív megközelítések. Viszont ez messze nem jelenti azt, hogy megérthetetlen és az értelem által követhetetlen lenne.

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.10.21. 13:55 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 252
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
Az első szülésemre való felkészülésem.

Amikor az első szülésem 2001 november 17. -én megtörtént, 28 éves múltam el. Tehát nem 21, de még csak nem is 24 éves koromban, szültem először, amikor ezek a folyamatok a természetüknél fogva rugalmasabban, automatikusabban mennek végbe a nõk többségénél. A 21-től, 28 évig tartó időszak ugyanis a legideálisabb időszak a nő számára a magzatfoganásra, kihordásra és megszülésre, mivel a természetben e célból az évezredek alatt kialakult és megszilárdult, a tudatalattinkban (finomabb aura rétegeinkben) tárolt, automatikus folyamatok még igen kevéssé vannak felülírva a nő egyéni hitrendszere, képzetei által. Megjegyzem az idõtávlatok, az évezredek és ezáltal az úgymond bejáratott programok, érzékeltetése érdekében, a nemrég látott egyik ismeretterjesztõ filmbõl insipáróldva, hogy már 17 ezer évvel ezelõtt “teologikus” ember élt a földön, vagyis olyan ember, aki áldozatot hozott az Isten(ek)nek egy egy vadászat elõtt, külön, nem vadászatra szánt, éles szerszámokat pattintva és ásva el a földbe e célból. A kõkorszaki emberrõl van szó egyébként. Tehát, már legalább 17 ezer éve folyik a teremtés, a szülés csodája az embernél a napjainkban lefolyó szülésekkel azonos módon.
Folytatva a megkezdett gondolatsort, a nõ képzetei, hiedelemrendszere a legtöbbször nemhogy tisztábbá, valóságosabbá válna az életkor előrehaladtával, hanem még korruptabbá, még valóság-, élet idegenebbé, hajlamos válni a mai gondolkodási és életvezetési környezethez való idomulás hatására is, nem beszélve az idõközben rendszeresen beszedett fogamzásgátló tabletták gyermekellenes (a Hold õslevével diszharmóniába kerülõ) hatásáról. Nagyon jól tudjuk, hogy nem csupán a bevett tabletta hormon tartalma az, ami hat. A tabletták fizikai hatása kiürûl legfeljebb hat hónap, maximum egy év alatt. Hanem hosszútávon, a sokszor éveken keresztüli szedésével elengedhetetlenül felmerülõ gyermekellenes és védekezõ gondolatok, s nem utolsó sorban rejtett bûntudat és a nõi sorsunkkal, meg a sorsunkat adó (a világteremtést létrehozó) Istennel szembeni agresszivitás is bevésõdik a tudatalattinkban. Nincs ez másként az idõnként történõ védekezésnél sem, ahol a szorongás fejti ki ugyanezen hatását. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ezen összetett gyermek, sors, rendeltetés, életellenes mentalitás, amely beültetõdik a tudatalattinkban a huzamos fogamzásgátlás miatt, ráadásul menthetetlenül átadódik az utódainknak, mennyire fogja az õk egészségüket, a sorsukat és a mentalitásukat befolyásolni, megnehezíteni, némely szélsõséges esetekben, akár lehetetlenné is tenni.
Az egyéniség által integrált, impregnált szellem, legyen az pozitív vagy negatív, kezdetben, az önálló élet elsõ hétévében, annyira nem tud bevésődni a tudatalattiba, hogy nagymértékben felülírja e tekintetben a korábban kialakult és minden születõ lánygyereknél jelenlevõ egyetemes programokat, hogyha azok korábban már nem voltak „elrontva” ,összezavarva az õsanyák által. A 21-28 évig tartó, negyedik hétéves periódus a Hold és a Rák princípiumának alárendelt periódus, amikor a nõknek a szülés a leginkább idõszerû és ezáltal könnyebb is tehát, valamint a születendő gyermek egészsége szempontjából is indokoltabb. Nyilván ebben az idõszakban is lehetnek és vannak komplikációktól terhelten szülõ nõk, vagyis kivételek, de azt senki sem tagadja, még a pragmatikus orvostudomány sem, hogy ez a legoptimálisabb idõintervallum legalább az elsõ gyerek kihordására és megszülésére.
Ezért fontos a kislányaink nevelése saját nõi identitástudatuk (a teremtésben betöltött szerepvállalásuk) tekintetében, hogy ne 35 évesen váljon csupán aktuálissá a gyerekvállalás és a család.


Nos, az én első magzatkihordásom, szülésem éppen ennek az első hétéves felnőttkori periódusnak a határára esett.
Majdhogynem döbbenet erejû meglepetésként ért akkoriban, amikor kiderült - az én elképzeléseimmel ellentétesen - nem fogantam meg azonnal, amint erre a férjemmel ráálltunk. Addig azt hittem, a foganással kapcsolatosan elsősorban védekezni kell, legalább mentálisan, mert különben az, ha akarja, ha nem valaki, magától, automatikusan, gyorsan megtörténik. Ezzel szemben kiderült, már egy éve vagyunk házasok és “ügyködünk” a kis gyermek összehozásán, s még mindig nem fogantam meg. A félreértések elkerülése végett megjegyzem a fogamzásgátlásnak semmilyen módszerét nem vettem igénybe az elõtt sem, tehát fizikai kitisztulási idõszakról szó sem lehetett. Végül otthagytam addigi munkahelyemet, amelyet egyébként nem éreztem magaménak, mivel nem sok szellemi feldolgozni valót, egyéni fejlõdési lehetõséget találtam benne, ugyanakkor, amely egyre nagyobb belsõ elégedetlenséggel, hiábavalóság érzettel kezdett eltölteni és ami legfontosabb mentálisan is szétszórtá, felületessé váltam a gyakorlása alatt eltöltött idõszakban. A másik hátránya volt ennek az állásnak, hogy éjszakázni kellett. Az éjszakázás természetellenes ritmusbontására, amikor is nappal alszik (aludna, ha tudna) az ember és éjszaka ébren van, a szervezetem módfelett érzékeny volt, vagyis nehezen bírtam. Végül, a férjem által is támogatva, felmondtam a munkahelyen és otthon maradtam. Eme változtatás, amely nem csupán a ritmus és ciklus törvényével való nagyobb összehangolódást tett lehetõvé, mivelhogy nem kellett éjszaka, amikor az alvás természetes ideje lenne, fent maradnom, hanem az önmagammal való egyenesbe kerülést, befele a szellem fele való fordulásra, lecsendesedett elmélyedésre is jótékonyan hatott s ezen keresztül a termékenységemre is, mert kb. két hónapra rá, ahogy felmondtam a munkahelyemnek, megfogantam.


Az első várandós időszakomban, a harmadik hónap után felhagytam az egy éve megkezdett karate edzésekkel. Úgy éreztem, nem bírom azokat. Gyengének éreztem magamat az edzésekhez. Cserében elkezdtem egy pár légző és nyújtó gyakorlatból álló, napi fél órás jogás felkészülési tevékenységet. Ezt eléggé rendszeresen, pár napos kivétellel végeztem a szülés kezdetéig. Õszintén szólva, utólag nem tudtam megállapítani fizikailag mennyire voltak jók és hatékonyak ezek a gyakorlatok a szülés szempontjából, mivel a szülés alatt elég hosszú ideig tartott a tágulási szakasz az első szülésemnél. Viszont abban, hogy ne adjam fel az idõben aránylag hosszúra sikeredett tágulási szakasz vége fele, s az utolsó negyedben ne menjek be a korházba, arra nagy befolyással voltak a várandóságom alatt egész rituálisra fejlesztett napi gyakorlatocskáim. Tudtam, hogy beválik és be is igazolódott az a karattes harci technikai elv, mizerint, hogy ha félsz (szorongsz a vizsgától pl.) gyakorolj többet, s akkor már nem fogsz úgy szorongani, félni. A szülési fájdalmak beindulása után, miután láttam, hogy már jó ideje tartanak a deréktájéki fájdalmaim, kihúzódik a tágulási szakasz (kb. 12 órára) és a magzatburok még mindig nem repedt meg, megfordult a fejembe, hogy talán jobb lenne bemenni a korházba, mégis. Ezen a kétséges momentumon segített át annak a ténynek a tudatosítása, hogy mennyit készültem a szülésre, s ha már ennyit készültem akkor az egésznek meg is kell legyen az eredménye. Egy negyedórára a kétséges gondoltaim után a magzatburok megrepedt és a kitolási szakasz megkezdődött. A joga gyakorlatokról annyit még el szeretnék mondani, hogy tulajdonképpen ebben a várandósoknak összeállított gyakorlat csomagban, nem csupán élvezetes, könnyû pozíciók voltak, hanem olyan pozíciók nagyrészt, amelyek erõfeszítést, a légzéskontrollt igényeltek és amit én a legfontosabbnak tartottam a fájdalombíró, fájdalomelviselõ képességet növelték. Miközben ezeket a gyakorlatokat végeztem, folyamatosan elképzeltem, amint a kisbabám kicsusszan a világra és az milyen boldog pillanat lesz.
A szülésre való felkészülés gyakorlati oldalához tartozik, azok számára, akik nem ismernek, hogy nem eszem húst és nem ettem húst a várandóság idõszaka alatt sem. Különösebb vitaminokat sem szedtem.

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.10.21. 13:58 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 252
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
A szellemi felkészülésemet illetően, a személyes bátorság erősödés, valamint a pozitív imagináció szempontjából, többek között sokat segített, hogy két évvel korábban, nyári spirituális életmódtáborunkban részt vehettem a barátnőnek, Kozma Emõkének az első kisbabájának a természetben történő megszülésén. Nyilván egy ilyen pozitív elõzetes tapasztalat nem minden nõnek adatik meg és véleményem szerint nem is feltétele a természetes szülésnek, de azért az én számomra mindenképpen lényeges pozitív példa volt.

Szellemi felkészülésem az első szülésem idején néhány fontos kérdésre koncentrálódott: - az elsõ a horoszkópomban található negatív gyermek- és életellenes programoknak, önkéntelen beállítódásomnak a feltárására, minél részletesebb számba vételére és lehetőség szerinti legalább mentális és ideális szintû kijavítására, feloldására koncentrálódott. Legalábbis nem az elfojtására, de nem is a duzzasztására, az ezekből generálódó további félelmek növelésére.
Ezzel kapcsolatosan tudni kell például, hogy az én dédnagyanyámnak egyetlen gyermeke született, pedig akkoriban még nem voltak forgalomban a manapság elterjedt modern fogamzásgátlási módszerek. Szegény nagyanyám horoszkópja (életprogramja) tele van negatív fényszögekkel és erõsen negatív asztrológiai alakzatokkal, amely dédnagyanyám földiesen ambíciós természetére utal. Ugyanakkor szellemi szempontból az egy gyerek semmiképpen nem mondható optimális gyerekszámnak egy családban. Ráadásul figyelembe véve még egyéb, ehhez hasonló családi körülményeket nem csupán egy természetellenes családi állapot képe rajzolódott ki elõttem, hanem a nagyanyám születési horoszkópjának ismerete alapján egy szellem ellenes családi helyzet is, amely nem oldódott sokat az idõk folyamán, hiába voltak a falú legvagyonosabb családja. No, de nagyanyám foganásának, gyermek és ifjúkorának családtörténeti részleteivel most nem untatom tovább az olvasót, mindenkinek a saját családi krónikáját kell spirituális szempontból nagyító alá vennie, ezt csupán ízelítõnek szántam.

Az én foganásom úgymond véletlenül történt az anyám és apám, de főként Édesanyám akarata ellenére, még az előtt, hogy összeházasodtak volna. Az anyukám viszonyulása a „nyomulósnak” gondolt apámhoz az Ikrekre (Lilithre) oly jellemzõen maximálisan ellentmondásos volt, lehetett. Ezért nem a szerelem gyerekekre jellemzõ pozitív horoszkóppal születtem én. Ilyen elõzménnyel is, meg a nagyanyám párkapcsolati életének elõzményével, a szerelmi, szexuális történetek az én tudattalanomban szorosan összefonódtak a nem kívánt teherbe eséssel, s főképpen a nem kívánt, a nem teljes lélekből kimondott házassággal. Nem is volt "szerencsém" úgymond sokáig a férfiakhoz, mert akikbe szerelmes voltam, azok a legtöbbször nem akartak velem komolyabb, hosszabbtávú kapcsolatot felvállalni (gyermekről persze szó sem lehetett, ez a kérdés engem egyáltalán nem is foglalkoztatott nagyon sokáig). Akikbe meg nem voltam szerelmes, azok "komolyan" vettek, de ők viszont az én szempontjaim alapján estek ki a rostán. Ez így ment egészen addig, ameddig el nem határoztam 26 éves korom táján, egy igen ellentmondásosan alakuló szerelem után, ahol a párkapcsolati megállapodás, családalapítás gondolata sokat foglalkoztatott, de messze nem ebbe az irányba haladtunk, hogy most már hosszú távú kapcsolatot akarok, olyan férfival, aki engem maradéktalanul felvállal, s aki családban gondolkozik. Az elhatározás már eléggé élt bennem, volt is egy, két lazább ajánlatom mire megjelent a jövendőbeli férjem. Az igazat megvallva az én elköteleződésem iránta ez irányú negatív meghatározottságaim befolyása alatt is, nem a házasságkötésünk pillanatában, időszakában történt, akkor én el sem tudtam képzelni, hogy valaki mellett leélhetem az életem, úgy, hogy közben nem maradok le fontos és nagy szerelmi, párkapcsolati élményekről, szerelmekrõl. Az asztrológiát tudóknak megjegyzem, nem véletlenül van a Lilithem a VIII-as asztrológiai házban és az Uránuszom teljesen negatívan pedig a VII-es asztrológiai házban. Az egyik a megrázó, drámai szerelmek házában, a másik hosszú távú, házastársi kapcsolatok házában. Végül is az elköteleződésem a férjem iránt, a házasság tényének az elfogadása Sebestyén megszületése után történt jóval, amikor is, várható módon, a párkapcsolatunk zátonyra látszott futni, sokkal hamarabb, mint ahogyan én azt “megprognosztizáltam“ magamban és szükség volt valamilyen gyökeres fordulatra.

Visszatérve a szülésre való felkészülésemre, tehát az én megfoganásom körülményeit, annak következményeit, s sorsomra, lelkiállapotomra gyakorolt hatását szintén számba vettem. Ugyanakkor számba vettem a még korábbi családi krónikát, a nagyanyám párkapcsolati életét, amelyet itt nem taglaltam, valamint anyai, önértékelési problémáit, az aránylag korai, de főképpen tragikus halálát, amely nagyrészt a nagyapámra való kiengesztelhetetlen haragjának volt köszönhető. S amiből nekem hátra maradtak a könnyen felmerülő fejfájások, többek között, s nyílván ennek az én aurámban meghúzódó feloldatlan spirituális formái, okozói. Ezen fejfájások ugyan nem intenzívek, s nem akadályoznak különösebben semmiben, de őszintén szólva, még mindig elég könnyen jelentkeznek reggelente. A nagyanyám életének végét ugyanis agyvérzés okozta, amely tudvalevőleg a mentálisan megélt agresszivitás, ellenségesség betegsége. Nem a nyílt harcé, hanem a terméketlen belső támadásoké, a türelmetlenségé, a gyávaságé, az ellentmondásosságé, a halogatásé, a kétségeké, kétségbeesésé stb., legalábbis, ahogy magamnál megfigyeltem.
A szülés szempontjából, elengedhetetlenül fontos nem csupán a gyermekfoganáshoz való, tudatos vagy kevésbé tudatos viszonyulás tekintetében történő tisztánlátás, hanem legalább ilyen fontos a párkapcsolat kérdésének spirituális tisztázása, megértése. Ebbe beletartozik nem csupán a páromhoz való érzelmi viszonyom kérdése, s nem csupán a partnerrel történő őszinte kommunikáció, hanem annak látása is, hogy általában véve, úgymond milyen karmát örököltem a párkapcsolat tekintetében és azzal mit tudok kezdeni rövid és hosszútávon. A párkapcsolati élet átvilágítása, legalább olyan fontossággal bír, mint a többi összetevője mindennek, amit úgy hívunk, hogy szellemi újjászületés, megújulás és amit legtisztábban a horoszkóp elemeim által jelzett életfeladataim tudatosításával, elfogadásával és felvállalásával tudok megtenni.
A párhoz és a párkapcsolathoz való zavaros, önámító, s főként elfojtásokkal, neheztelésekkel teli viszonyom ugyanis könnyen meghiúsítja a komplikáció mentes szülési igényeim, mivel a nő tudattalanja különben is, de ilyenkor még érzékenyebb a párral, a jövendőbeli apával szemben táplált gondolatokra, érzelmekre, azok könnyen és mélyen nyerve utat a legutolérhetetlenebb rétegekbe. Nem beszélve arról, hogy a párom a nemi és igazsági kérdések tekintetében a legélesebb, legközvetlenebb tükör az életemben. Olyankor, ha egy nőnek tudatos, illetve tudattalan problémái vannak saját nemével kapcsolatos rendeltetésének megértésével, nõi létformájának elfogadásával, akkor ez különböző formákban problémákat okoz óhatatlanul a párkapcsolatban is, amivel számolni kell, másként az számolja fel őt.

Ugyanakkor a gyermekkori negatív berögződéseim is ugyanúgy számba kellett vennem.
Személy szerint, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy nagycsaládból származom, mégis számos család, gyermekszülés és nevelés ellenes korrupt információ sulykolódott belém gyermekkoromban. Habár, ha utólag megvizsgálom sokkal kisebb volt a változatossága, azokhoz képest, amelyekkel manapság lehet találkozni, de annál tartósabb. Legfőképpen az én Édesapám által fennen hangoztatottat volt bajos meghaladni, amely arról szólt, hogy a nagycsalád (értem ez alatt egyáltalán a családot, mivel az elsõ gyerek elõtt álltam), nem egyéb, mint nehézség. Apámnak, amikor azt mondták, milyen szép családja van, sosem mulasztotta el kijavítani, hogy nem szép családja van, hanem nehéz családja van. Ez így ment minden alkalommal, mondanom sem kell, hogy nagyon sokszor, mivelhogy eléggé kiterjedt társasági életet élõ gyermekkori családunk volt. Az én Hold-Szaturnusz diszharmonikus fényszögemből eredően erre nyilván még fogékonyabb is voltam a kellettnél. Csak sokkal később értettem meg, hogy ez nála nem a családellenességéből, vagy párkapcsolati elkötelezõdési nehézségbõl adódott csak, hanem az ő személyes súlyának, Bak típusú teherviselési képességének, és ezáltal, személyes értékességének a nyomatékos, fortélyos, cseles aláhúzása. Nyílván, amikor én gyermekésszel, kamaszfejjel rendszeresen hallottam, hallgattam, nem volt ahogyan ezeket a csavarintos áttételeket meglássam és ezáltal immunná váljak rájuk. Annál is inkább, mert anyámnak is voltak csendes, de nem kevésbé romboló megjegyzései velünk, a mi meglétünkkel kapcsolatosan. Tehát egybehangzó volt a családellenes kép mindkét szülőm részéről. Ezeket és még egyéb személyes részletkérdéseket figyelembe és számba véve, lehetőleg nem lehazudva, de az akkori tudásomnak és megfigyeléseim szerint leleplezve, a lelki feloldásra, spirituális igazságkeresésre törekedve készültem a szülésre.
Készítettem ebbõl a célból egy pozitív mantrákkal ellátott hangkazettát, amelyet úgy fogalmaztam meg (segítséggel), hogy egyrészt gondolat inspiráló legyen a számomra, másrészt a tudattalanomat pozitívan befolyásolja. Ebben az időszakban ezt a hangfelvétel hallgattam heti két, három napi rendszerességgel és naplóztam gyakran.


A szülés közbeni komplikációkat illetően leginkább az ájulástól féltem. Nem véletlenül, hiszen a diszharmonikus Halak jellemzője (a Halakban található négy személyes bolygóm), hogy a nehéz helyzetekben, ahol fokozott helytállásra, fájdalombírásra van szükség, hajlamos vagyok feladni, menekülőre fogni. Az ájulás tudvalevőleg nem más, mint az adott kényelmetlen, kellemetlennek, nehéznek érzékelt helyzetből való öntudatlan kimenekülés akár a nappali, éber felelõs tudat kikapcsolása árán is. E tekintetben nem bíztam teljes mértékben magamban.
Ugyanakkor nagyon komplikáltnak tűntek az általam olvasott légző gyakorlatok is, amelyek az én agyám és a baba oxigénellását és ezáltal az éberen maradást hivatottak biztosítani. Nem volt ahonnan tudjam, ameddig az első szülésen át nem mentem, hogy a karatte edzéseken használt hasi légzés nagyon jól megfelel szülés közben, s csupán azt akarják leírni az általam olvasott könyvek, hogy időnként, amikor már nagyon nem bírja a szülő nő a fájdalmakat és kevésbé tud koncentrálni, akkor áttérhet (ajánlott áttérnie) a felületesebb, lazább légzési módra. Nekem személy szerint, ahogy visszaemlékszem, erre nem volt szükségem. Másféle komplikáció lehetősége nem foglalkoztatott. Egyébként megfigyelésem szerint a nõk olyan komplikációktól hajlamosak félni a szülés elõtt, amely komplikációk mentális okai összefüggésben állnak vagy a személyes horoszkópjuknak valamely karmikus pontjaival (Sárkányfarokkal, Lilithhel) által kifejezett gyengeségekkel, vagy pedig a születendõ gyermek ugyanezen személyes vonatkozásaival (Sárkányfarok, Lilith). Az újszülött képletének karmikus vonatkozásai úgyszintén szoros kapcsolatban vannak mind az anyjának, mind a nagyanyjának, sõt dédnagyanyjának karmikus meghatározottságaival. Ugyanis a szülés egy határhelyzet, egy (önmagunk elõtti) vizsgahely, az õszinteség helye, ahol nyilvánvalóvá válik, leleplezõdik mindaz, ami addig is ott volt, de rejtettebben és lehetett halogatni, kenegetni, szépíteni, kimagyarázni is akár. A szülés vízválasztó, a Mars elvével, a nyilvánvalóság és harc (kényelmetlenség) vállalás ideje, a leleplezés, leleplezõdés és ennek talaján az újjászületés ideje. Minden megszült gyerekkel a nõnek egy kicsit fennebb kell másznia a létrán a pozitív õsideák kibányászása, napvilágra hozása érdekében, különben menthetetlenül lennebb zuhan a pragmatikus anyagiasságba, élet és boldogságféltésbe. Ezért egy alapos újjászületési folyamat a várandóság idõszaka.

A szellemi felkészülésem másik fontos összetevőjét a személyes felelősségvállalás képezte. Naplózásaim közben tudatosítottam, hogy elsősorban magamra szabad számítanom. Segítők, beavatkozók kizárva, mert amennyiben én elrontanám valahol, akkor a külső segítség hatékonysága is nagyon kétséges, amelyre számítani, s a számításon keresztül, rájuk önkéntelenül, öntudatlanul alapozni nem érdemes, sőt veszélyes lehet. Az ember azt tudja jól elvégezni, amiért maximális felelősséget vállal, és akkor, ha erre lehetősége van. Ezért meg is beszéltem a férjemmel, hogy a szülés az én ügyem elsõsorban, és nem is számítottam sem a barátnőim segítõ beavatkozására, sem a barátaim felkarolására a szülést illetően. (Ettől függetlenül, lelkileg jól esett és némi támaszt azért jelentett a biztató jelenlétük és örömük, az első szülésemnél.) Sőt, nem alapoztam arra sem, hogy a korház tőlünk tíz percnyi járásra helyezkedik el, s aránylag hamar oda lehet érni, ha netán valami probléma adódna. Azt nagyon is tudtam, hogy amikor a szülés folyamata zajlik akkor perceken múlnak, múlhatnak a dolgok. Plusz szülés közben eléggé nehéz, majdhogynem lehetetlen a helyváltoztatás, nem beszélve a negyedik emeleti lakásunkból ilyen állapotban való lejutásomról. Tulajdonképpen egy olyan mentális segéd képzetet vezettem be korábban, ahol úgy képzeltem el, mintha egy õserdő közepén történő szülésre készülnék, civilizációs beavatkozásokra, segítségekre mód nincsen, mivelhogy több száz kilóméteres körzetben senki sincs, aki erre képes vagy „szakavatott” lenne. Az egyetlen szakavatott én vagyok és nekem kell helyt állnom. Ehhez tartottam magamat.
Visszatérve a személyes felelősség vállalásra, szeretném kihangsúlyozni még egyszer a döntő fontosságát a szülést illetően. A magzatkihordás és szülés egy olyan spirituális teremtési folyamat, amely a nőben, a nő tudatos részvétele által valósul meg, úgy szellemi, lelki szinteken, mint konkrétan a fizikai testében, így elsősorban a nőtől, az asszonytól függ, senki mástól. Mindenki másnak csak közvetetten van beleszólása és befolyása, közvetlenül nincsen. Ezért amennyiben valaki azt akarja, hogy a szülésének menete gördülékenyen történjen meg, akkor tudnia kell az egész felelősség súlyát magára vállalni, mert a felelősség megosztás, az figyelem megosztás és éberség megosztás, elterelés, személyes erő csökkentés egyben, amelynek kisebb, nagyobb negatív következményei elkerülhetetlenek. Ezen kívül viszont azt is tudni kell, hogy a felelősség vállalásnak mágikusan pozitív, erő sokszorozó hatása van, vagyis, amiért felvállaljuk a teljes felelősséget az általában jól szokott megvalósulni nem csupán a szüléskor. Nem véletlenül van a jelenség, hogy az úgynevezett beprotezsált, ismerősi, rokoni alapon megkülönböztetett figyelmet élvező nők, szülnek a legnehezebben.

Nagyjából ez jelentette az én felkészülésem az első gyermekem otthoni körülmények és természetes, önálló módon történő megszülésére.


Folytatás következik...de már nem ilyen hosszan. :)

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.08.31. 22:29 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 252
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
Lerövídítettem és összefoglaltam a korábban leírtakat.

Felkészülésem a természetes, otthon szüléseimre

Az évek folyamán számos jövendőbeli, vagy már gyereket szült kismama szellemi alapállását, lelki történéseit követtem végig a várandóság alatt a saját szüléseimen kívül. Volt amikor tudatosan kísértem, segítség nyújtás céljából, máskor, úgymond elém hozta a sors közeli ismerősökről, rokonokról, barátnőkről lévén szó. Nyílván asztrológusi szemmel is figyeltem az eseményeket, folyamatokat, eredményeket és következményeket. Így nem csupán a saját négy gyermekem foganását és a szülésüket megelőző időszakok személyes, belső lelki, szellemi állapotaimnak, élethelyzeteimnek vagyok tudatában, hanem következtetéseket tudtam levonni mások szülési tapasztalataiból is.

Visszatekintve, úgy gondolom nem hiábavaló leírni miként készültem a természetes, szabad (otthon)szüléseimre, bízva benne, hogy ezzel pár igényes, jól szülni akaró nőnek és jó szülés élményében részt venni kívánó apukának is segíthetek. Jó erről beszélni annak érdekében is, hogy a szülés ne mumus legyen, amitől félni kell, vagy ne fehér folt, netán tabu téma az ember számára. Vagy ne komplikálódjon meg végül a pozitív bizakodások ellenére, annak következtében is, hogy az édesanya nem volt elég éber befele, a lelki, szellemi világa irányába. Sajnos ez utóbbi jelenséggel találkoztam többször is. Ilyenkor a nő azt képzeli szülés közben minden menni fog, pusztán azért, mert a barátnője is megszült már minden gond nélkül (önérzeti megközelítés). Őneki pedig, aki nyílván ügyesebb, okosabb a másiknál, nincsen amit, s amiért, a szülésre különösebben készüljön. Mások meg abban a képzetben élnek, hogy a szülés elsősorban a természet dolga (természeti megközelítés), ezért nekik igen kevés befolyásuk van rá. Igyekeznek nyugodtak lenni a várandóság alatt és ettől remélik minden rendben lesz. Így aztán nem csoda, ha érik olyan váratlan meglepetések a szülés közben amelyekre nem számítottak.

A jó felkészülésnek három alapvető eleme van:
A szülés, gyerekfogadás (általános, pontosabban egyetemes) szellemi vonatkozásainak ismeretei.
A családdal, gyerekekkel, élettel, párkapcsolattal, szüléssel kapcsolatos személyes vonatkozásoknak, meghatározottságoknak, tartalmaknak az átgondolása, átvilágítása. Személyünkre szabott, a szülésre és az utána következő időszakra pozitívan előkészítő, lelki és ha kell fizikai gyakorlatok kidolgozása, beültetése a mindennapi életünkbe.
A szülés testi folyamatainak egy bizonyos mértékű, mélységű, gyakorlati tudása.

Később, a szülés után is nagy hasznát vesszük a lelkiismeretesen befektetett munkánknak. Nyugodtabb a babánk, nem érnek utol a szülés utáni könnyen beálló nagyobb betegségek, mert a lelki gubancokból amit tudtunk, éberségünknek, ismereteinknek, ambíciónknak megfelelően feldolgoztunk. A szülés utáni depressziót, valamint a szoptatási problémákat én személy szerint például nem is ismertem.

Az egyetemes szellemi vonatkozásokkal ezen cikk keretén belül nem foglalkozok, inkább a lelki kérdésekre térek rá.
A szülésre való rákészülésem az első várandóságom ideje alatt néhány fontos kérdésre koncentrálódott:
Az első, a horoszkópomból kiolvasható, az én lelki világomban megtalálható negatív, un. gyermek- és életellenes programoknak, valamint az ezekhez kapcsolható negatív, önkéntelen beállítódásaimnak a feltárása.
Aki nem tudná ilyen lelki, szellemi tartalmakat, programokat is tudunk örökölni, nem csupán a szemünk, a hajunk színét, az alkatunkat. Így aztán ezeket minél részletesebben, mélyebben számba vesszük és feloldjuk annál nyugodtabb lélekkel tudunk élni és szülni is. A tudomásul vétel azt szolgálja, hogy az ember ne fojtsa el azt ami éppen benne folyik, de ne is a növelje, duzzassza fel annyira a negativitását, hogy az okozzon végül boldogtalanságot és problémákat a szülés közben és utána. A születési horoszkópban is látható negatív, belső minták tudatosítása segített mindezeket megérteni, helyre tenni, rendezni. Így az ezen rejtett forrásokból generálódó további félelmek, szorongások, ellenállások csökkentése, oldása, lehetségessé vált.

Az örökölt minták, belső programok megértése szempontjából segített az én megfoganásom körülményeit, annak következményeit, s sorsomra, lelkiállapotomra gyakorolt hatásának számbavétele, asztrológiai, szellemi értelmezése. Utána néztem volt a még korábbi családi krónikának is, a nagyanyám párkapcsolati életét is átgondoltam az ismereteim tükrében. Legalábbis azokat a vonatkozásokat amelyekről tudtam addig.

A szülés szempontjából, elengedhetetlenül fontos, nem csupán a gyermekfoganáshoz, szüléshez való, tudatos (vagy kevésbé tudatos) viszonyulás, tisztánlátás, hanem legalább ilyen fontos a párkapcsolat kérdésének spirituális tisztázása, megértése is. Ebbe beletartozik a páromhoz való érzelmi, értelmi viszonyom kérdése, a vele való őszinte, lelki kommunikáció, és annak látása is, hogy általában véve, úgymond milyen karmát örököltem a párkapcsolati vonatkozásban, azzal mit tudok kezdeni rövid és hosszútávon. A párkapcsolati élet átvilágítása, legalább olyan fontossággal bír, mint a többi összetevője mindennek, amit úgy hívunk, hogy szellemi megújulás. A megújulás szerves összetevője a horoszkóp elemeim által jelzett életfeladataim tudatosítása, elfogadása és felvállalása.
A párhoz, a párkapcsolathoz való zavaros, önámító, s főként elfojtásokkal, neheztelésekkel, netán titkokkal teli viszonyom ugyanis könnyen meghiúsítja a komplikáció mentes szülési igényeket, de van amikor a születendő babában is károkat okoz. A nő tudattalanja ugyanis ilyenkor még érzékenyebb a párjával, a gyermeke jövendőbeli apjával szemben táplált gondolatokra, érzelmekre. Azok, akár pozitívak, akár negatívak, szorongóak könnyen és mélyen nyernek utat a legutolérhetetlenebb tudatalatti rétegekbe. (Fizikailag azt is tudjuk, hogy másként működik a hormonrendszerünk, ha vidámak, boldogak vagyunk és másként, ha haragosak, mérgesek, bosszúsak.)
Nem beszélve arról, hogy a párom a nemi és igazsági kérdések tekintetében a legélesebb, legközvetlenebb tükör az életemben, akire ráadásul sok minden olyasmit is kivetítünk, ami nem is az ő jellemzője. Amikor egy nőnek tudatos, illetve tudattalan problémái vannak saját nemével kapcsolatos rendeltetésének megértésével, női létformájának elfogadásával, a hatalmi kérdésekkel, a kitisztítatlan férfiképről nem is beszélve, akkor ez különböző formákban problémákat okoz óhatatlanul a párkapcsolatban is. Sőt, akár a párválasztásban is. Ezeket jó tudatosítani és számolni velük, másként azok számolják fel őt képletesen mondva, több negatív tapasztalatot is indukálva.

Továbbá az anyasággal kapcsolatos gyermekkori negatív berögződéseimet is ugyanúgy számba vettem. Volt azokból is egy pár.

A negatív, a tudattalanomba bevésődött, programok, hiedelmek és félelmek oldása céljából készítettem egy pozitív mantrákkal (megerősítésekkel) ellátott kb. egy órás hangfelvételt. A szövegét úgy fogalmaztam meg (segítséggel igaz), hogy egyrészt inspiráló, tovább gondolásra késztető legyen a számomra, másrészt a tudattalanomat pozitívan befolyásolja. Ugyanis, van amikor nem elég az oldódáshoz a tudatosítás, felülírásra is szükség van. Ebben az időszakban, a várandóságom alatt ezt a hangfelvétel hallgattam két, három napi rendszerességgel.
Ugyanakkor naplóztam gyakran minden felmerülő témán.
Később a második, harmadik, negyedik szülésemnél a gyermekkorban berakodott negatív képzetekkel kevesebbet foglalkoztam. Volt ugyanis már aktuális tapasztalatom, tapasztalataim a családdal kapcsolatban, amelynek szellemi vetületeit igyekeztem megérteni, tovább gondolni. Természetesen ilyenkor is időnként elővettem a gyerekkori elmúlt emlékeket.

A szülés közbeni komplikációkat illetően az első szülésemnél leginkább az ájulástól féltem. Nem véletlenül, hiszen az ájulás a diszharmonikus Halak egyik jellemzője. A Halakban található négy személyes bolygóm, többek között az anyaság bolygója a Hold is. Az ájulás, tudvalevőleg, nem más, mint a kialakult kellemetlennek, túlságosan is nehéznek érzékelt helyzetből való öntudatlan kimenekülés a nappali, éber felelős tudat kikapcsolása árán is akár. E tekintetben nem bíztam teljes mértékben magamban még az első szülésem előtt. Ha nem lettek volna szellemi, metafizikai ismereteim egészen biztos, hogy a császármetszés alternatívája komolyan felmerült volna bennem.

Egyébként, megfigyelésem szerint, a nők olyan komplikációktól hajlamosak félni a szülés előtt, amely komplikációk mentális okai összefüggésben állnak vagy a személyes horoszkópjuknak valamely karmikus pontjai (Sárkányfarokkal, Lilithhel, ) által kifejezett gyengeségekkel, vagy pedig a születendő gyermek ugyanezen személyes vonatkozásaival (Sárkányfarok, Lilith).
Az újszülött képletének karmikus (negatív) vonatkozásai úgyszintén kapcsolatban vannak ugyanis mind az anyjának, mind a nagyanyjának, sőt, a dédnagyanyjának karmikus meghatározottságaival. A szülés egy határhelyzet, egy (önmagunk előtti) vizsgahely, az őszinteség helye, ahol nyilvánvalóvá válik, lelepleződik mindaz, ami addig is ott volt, de rejtettebben és lehetett halogatni, kenegetni, szépíteni, kimagyarázni is akár. A szülés vízválasztó, polarizáló és felnagyító, a Mars elve érvénysülésének az ideje. A nyilvánvalóság és a kényelmetlenség vállalás ideje, amikor az új élet a láthatatlanból kibújik a látható világba. Ilyenkor sok minden lelepleződik és nyilvánvalóvá válik a nő számára a valóság működésével, ebben pedig az ő alapállásával, gyengeségeivel és erősségeivel kapcsolatban.
Fontos még megjegyezni, minden megszült gyerekkel az édesanyának egy kicsit feljebb kell lépnie a létrán a pozitív életideák, szellemi törvényszerűségek megértése, az ezek szerinti életérzület és életvezetés megvalósítása terén. Különben a napi gyakorlati teendők között menthetetlenül lennebb zuhan a pragmatikus anyagiasságba, élet és boldogságféltésbe, feloldandó negatív programjainak romboló malomkerekei közé, az éberségveszítésbe. Egyébként egy alapos önismeret elmélyítési, valamint újjászületési folyamat a várandóság időszaka a második, harmadik, negyedik gyereknél is, nem csupán az elsőnél, amennyiben figyelünk ezekre a kérdésekre. Az új élet teremtése, teremtődése rajtunk keresztül emelkedettebb hangulatot eredményez már önmagában is, igyekszel éberebb lenni. Igyekezz éberebb lenni.

Gyakorlati vonatkozásban megjegyzem itt, mivel összefügg az ájulással, először számomra eléggé komplikáltnak tűntek az általam olvasott szülés közben végezendő légző gyakorlatok is, nyílván a felmerülő félelmeim hatása alatt. A légzőgyakorlatok az én agyam és a baba oxigénellátását, ezáltal az éberen maradást, lettek volna hivatottak biztosítani a pontos elvégzésük esetén. Ezért is igyekeztem megtanulni őket minél pontosabban. Nem volt ahonnan tudjam, ameddig az első szülésen át nem mentem, hogy a karatte edzéseken használt hasi légzés nagyon jól használható szülés közben, a laza pillangó légzés pedig nem akkora ügy ahogy én elképzeltem szülési tapasztalat nélkül. A megszokott hasi légzéssel nem dagadnak ki az erek a fejeden, nem vérzik be a szemed, nem kell félni még a szemüveget hordóknak a szemük romlásának esélyétől.


A szellemi felkészülésem másik fontos összetevőjét a személyes felelősségvállalás képezte. Naplózásaim közben tudatosítottam, hogy elsősorban magamra szabad számítanom. Segítők, beavatkozók kizárva, mert amennyiben én elrontanám valahol, akkor a külső segítség hatékonysága is nagyon kétséges a szülésre nézve, amelyre számítani, s a számításon keresztül, rájuk önkéntelenül, öntudatlanul alapozni nem érdemes, sőt veszélyes lehet. Az ember azt tudja jól elvégezni, amiért maximális felelősséget vállal, és akkor, ha erre lehetősége van. Ezért meg is beszéltem a férjemmel, hogy a szülés az én ügyem elsősorban. Nem is számítottam sem az ő segítségére, sem a barátaiméra. (Ettől függetlenül, lelkileg jól esett és támaszt azért jelentett a biztató jelenlétük és örömük, az első szülésemnél, amelyen ott voltak. A következő szülésekre már nem hívtam, magamra, a férjemmel, kívántam végig menni rajtuk.)
A személyes felelősség szellemében nem alapoztam arra sem, hogy a korház tőlünk tíz percnyi járásra helyezkedik el, így aránylag hamar oda lehet érni, ha netán valami probléma adódna. Azt nagyon is tudtam, amikor a szülés folyamata zajlik akkor perceken múlnak, múlhatnak a dolgok. Plusz, szülés közben eléggé nehéz, majdhogynem lehetetlen a helyváltoztatás, nem beszélve a negyedik emeleti lakásunkból az ilyen állapotban való lejutásomról. Tulajdonképpen egy olyan mentális segéd képzetet vezettem be az első szülésem megelőző időszakában, hogy úgy képzeltem el magamnak, mintha egy őserdő közepén történő szülésre készülnék, ahol civilizációs beavatkozásokra, segítségekre mód nincsen, mivelhogy több száz kilométeres körzetben senki sincs, aki erre képes vagy „szakavatott” lenne. Az egyetlen szakavatott én vagyok és nekem kell helyt állnom. Ehhez tartottam magamat.
Általánosságban elmondható a személyes felelősség vállalás szerepe döntő fontosságú a szülést illetően is. A magzatkihordás és szülés egy olyan spirituális teremtési folyamat, amely a nőben, a nő tudatos részvétele által valósul meg, úgy szellemi, lelki szinteken, mint konkrétan a fizikai testében. Elsősorban a nőtől, az asszonytól, az édesanyától függ, senki mástól. Mindenki másnak csak közvetetten van beleszólása és befolyása. Közvetlenül nincsen. Fontos ezt megérteni. Maximális autonómiával rendelkezünk e téren és jó is az, ha nem engedjük át másnak a vezetést. Ezért amennyiben valaki azt akarja, hogy a szülésének menete gördülékenyen történjen meg, akkor tudnia kell az egész felelősség súlyát magára vállalni, ha ez sikerül mindegy hol szül. A felelősség megosztás tulajdonképpen, egyenlő a figyelem megosztással, éberség megosztást is jelent egyben, személyes erő csökkentést. Kisebb, nagyobb negatív következményei elkerülhetetlenek. Ezen kívül viszont azt is tudni kell, hogy a felelősség vállalásnak mágikusan pozitív, erő sokszorozó hatása van, vagyis, amiért felvállaljuk a teljes felelősséget és annak szellemében gondolkozunk, érzünk és teszünk, az általában jól szokott megvalósulni, s nem csupán a szüléskor. Nem véletlenül van a jelenség, hogy az úgynevezett beprotezsált, ismerősi, rokoni alapon megkülönböztetett figyelmet és ezáltal beavatkozási, feladat átadási lehetőséget élvező nők szülnek a legnehezebben.

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO