"A régi korok nagymesterei óvatosak voltak mint akik jégen járnak" (Lao-Ce: Tao - Te - King)
"Jézus nem volt sem hobo- sem liberális." (Kozma Szilárd
"A Bolondság metafizikája" (Ezt a művemet még nem írtam meg.
))
Átvéve a Szabad Gondolat c. baráti portálról:
“Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte: – Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért utálsz János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”
Az interjút Székely Anna készítette Popper Péter pszichológussal, és a Népszava szombati, Szép Szó mellékletében jelent meg 2005. június 11-én.
Azért ollóztam be ezt a kis történetet, mert a székelyek többsége (is) már évtizedek óta azt hiszi, hogy megoldásokra van szüksége, jelen esetben az autonómia ügyében.
Szeretném remélni, hogy a székelység még nem helyezte teljesen Isten fölé a székelyföldi autonómia ügyét.
Viszont a dolgok jelenlegi állása – gondolok itt a gyergyói és a csíkszeredai polgármesterek esetére – azt mutatja, hogy a „szakemberek” minden igyekezete ellenére az autonómia megvalósulásának folyamata nagyon rosszul halad.
Ezért azt hiszem, hogy mindenekelőtt talán érdemes lenne megvizsgálnunk a Teremtő Istenünkkel való kapcsolatunkat.
És itt egész pontosan az Élő Krisztussal való kapcsolatra gondolok, aki azért jött, hogy kivezessen minket a téves elképzelések és eszmék sötétjéből.
Nagyon is fontos ismételten feltennünk a kérdést, hogy a szívek száguldó jégkorszakában mire van leginkább szüksége a székely népnek: autonómiára vagy Istenre.
Olyan cikkel találkoztam ma az interneten, mely azt állítja, hogy Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert hazahozta a csíksomlyói Segítő Mária.
Nem szeretnék bántani senkit, de úgy érzem, fontos feltenni a kérdést, hogy az emberek többsége miért a Csíksomlyói Szűzanyához imádkozik még mindig? Ki tanította és tanítja őket erre (még mindig), és mi alapján?
A Teremtő Isten akarata-e az, hogy az emberek Jézus Krisztus helyett az anyjához, Máriához forduljanak segítségért?
Ha nem Isten akarata, és nem Isten igéje szerint van ez, vajon szembeszegülnek-e Isten akaratával azok a vallási vezetők, akik ahelyett, hogy arra biztatnák az embereket, hogy személyes és élő kapcsolatot alakítsanak ki az Élő Krisztussal, a hagyományainkban megkövesedett Mária-kultuszt éltetik?
Kedves lelkész/prédikátor/pap felebarátom!
Tisztelettel megkérlek, hogy ne vedd zokon ezeket a sorokat, mert nem a rosszindulat íratja velem őket, hanem az a szívemből jövő vágy, hogy Teremtőnk akaratának engedelmeskedve kijavíthassuk az évszázados hibákat, és segítsünk egymásnak a megigazulásban, a helyes irány betájolásában.
Jézusnak ama felhívása, hogy „Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek országa” nem csupán a “híveknek” szól, hanem mindenekelőtt a papoknak és a vallási vezetőknek, akik még nem a Szent Lélek által vezérelve prédikálnak és beszélnek, hanem különböző, emberi kéz által írt szabályok és szokások szerint.
Amíg a pap meg nem tér, a szavai bármilyen ékesen is szóljanak, üresek maradnak és képtelenek lesznek behatolni az emberek szívébe. Ekképp továbbra is fennáll annak veszélye, hogy a vallási hagyományok és rítusok elterelik az igazságra szomjazó emberek figyelmét a lényegről, az élő Krisztusról, akiről azt írja a Szentírás, hogy “…nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Más szóval: Mária szerepe az volt, hogy megszülje a világ megváltóját, Jézust, és nem az, hogy az emberek őhozzá fohászkodjanak segítségért. Ha ismered az írást, tudod, hogy ezt nem a saját fejemtől mondom.
Mit jelent az a szó, hogy keresztény?
Magukat keresztényeknek tartó vallásos embereknek tettem fel azt a kérdést, hogy mit jelent az a szó, hogy keresztény. Nagy részük, bár részt vesz a templomi istentiszteleteken, nem tudta, hogy az a szó, hogy keresztény, Krisztust követőt, „Krisztushoz tartozót” jelent.
A második kérdésem az volt, hogy lehet-e valaki Krisztus követő, aki saját döntése szerint, saját szabad akaratából, tehát nem a hagyományoknak való megfelelési kényszerből, nem fogadta be őt az életébe, nem ismeri és nem éli az ő tanításait?
A válasz az volt, hogy nem.
Harmadik kérdés az volt, hogy akkor te keresztény vagy-e.
A válasz az volt, hogy nem.
Három kérdés alapján kiderült, hogy a legtöbben csak azt hitték, hogy keresztények, de valójában nem voltak azok, mert saját szabad akaratukból nem fogadták be az élő Krisztust az életükbe, és nem döntöttek úgy, hogy az ő tanításai szerint fogják élni az életüket.
Következtetésképp elmondható, hogy az emberek azért csalódtak a kereszténységben, mert nem tudták, hogy csak attól, hogy egy évesen megkeresztelték őket, nem lettek keresztények, azaz Krisztust követők. Ekképp nem is tapasztalhatták meg, hogy mit jelent Krisztusban élni, és mit jelent az, hogy Krisztus bennünk él.
Minden ember szívében egy végtelen űr, egy kiolthatatlan vágy van, melyet maga a Mindenható Isten helyezett belénk, és melyet csak és kizárólag ő tölthet be. Ekképp ösztönöz és hívogat minket, hogy benevezzünk egy örökön tartó felfedezőútra, egy izgalmas kalandra, melyet ő kínál számunkra.
Mivel a szívünkbe helyezett űr végtelen, nem hoznak hosszútávú boldogságot azok a dolgok, melyeket a világ (ura) a televíziók képernyőjén, a hamis tanítók és próféták szája által kínál számunkra. Ezért halott Hollywood, és ezért sodródnak a sikerorientált milliomosok, akik megkaptak minden földi jót, a kétségbeesés és az öngyilkosság peremére.
Sokan azt hiszik, hogy már Isten sem segíthet rajtuk, mert annak ellenére, hogy rendszeresen eljártak templomba, semmi sem változott az életükben. Hogy miért van ez? Talán azért, mert nem tudták, hogy a templomba járás önmagában még nem jelenti azt, hogy ténylegesen befogadtuk Istent az életünkbe. Azt gondolták, hogy templomba járással, gyónással és a perselybe szánt összeggel automatikusan jön is a megváltás, és a mennyei segítség, de csalódniuk kellett.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy tetteinkkel és cselekedeteinkkel bizonyságot teszünk-e arról, hogy Istenben élünk, és ő mibennünk él?
„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”
(Máté 10,8)
„35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.”
(Máté 25,35)
„…Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
(Máté 25,40)
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy üres duma az egész, elmondom, hogy igen. A hitetlenek számára az. Viszont vannak emberek a világban, akik gyógyítanak, halottakat támasztanak fel, betegeket és rabokat vigasztalnak, lelkesítenek, stb. És mindezt örömmel teszik, teljesen díjmentesen, mert Jézus tisztán elmondta, hogy ezek kegyelmi ajándékok, amelyeket ingyen kapunk a világ Teremtőjétől. Ezért ingyen is kell adnunk őket. Azt is kihangsúlyozza, hogy mindezt az ő nevében cselekedjük, hogy dicsőítessék az Atya a fiúban.
Azt akarta, hogy cselekedeteinkkel az emberek figyelmét a mindenható Istenre tereljük, hogy még véletlenül se minket dicsőítsenek, dicsérjenek, keressenek, és kövessenek hanem Krisztust, a mindenható és végtelen Isten fiát, ki testté lett azért, hogy megmutassa, milyen az isteni szeretet. Intéseivel óvni akart minket attól, hogy megrészegüljünk a dicsőségtől, önteltté váljunk és elveszítsük az örök élet, az örökön tartó megújulás, újjászületés és növekedés lehetőségét.
Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!
(mely mellesleg bennünk van, ha befogadjuk és hagyjuk kibontakozni).
És ezt nem a Szabad Gondolat mondja, nem Bodó Attila, nem egy szekta és nem egy vallási felekezet, hanem Jézus. Az én részem az egészben csupán annyi, hogy az ő kegyelméből felismerhettem és tolmácsolhattam ennek igazságát. Ugyanakkor azt is megláthattam, hogy felgyorsított világunkban, a szívek jégkorszakában mily csekély az őszinteség, a meghittség és az élő hit.
Mindenkinek tudnia kell, amit az előző bejegyzésekben is hangsúlyoztam, hogy a Krisztushoz való őszinte megtérés nélkül senki nem tapasztalhatja meg a Szentlélek erejét, és a bölcsesség növekedése is elakad valahol “félúton”, mert Isten szelleme nélkül, melyet általa kapunk, csupán az öt érzékre hagyatkozva teljességgel lehetetlen megérteni az élet dolgait, az örökös megújulás és újjászületés rendjét.
„11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. 12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. 13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. 16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak…
26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”
(János 14:11-26)
Szeretettel,
“egy Szabad Gondolat”
P.S.
A csütörtök esti vendégünk Péter Dénes Próféta
részletek itt:
https://szabadgondolat.wordpress.com/20 ... okon-este/HANGOSAN:
Irgalom by Szabadgondolat on Mixcloud
Szívesen megosztanád?
Facebook67E-mailNyomtatáswp.comTwitter
Kapcsolódó bejegyzések
Kell-e támadni a Hatalmat?
"Minden"
Miért kell szenvednünk?
"Elmélkedések"
A fekete bárány téveszméje
"Elmélkedések"
Categories: Minden | 19 Hozzászólás
Bejegyzés navigáció← OLDER POSTNEWER POST →
19 thoughts on “A megoldás és az irgalom”
május 6, 2015
tarkony
Neked mit jelent a “valódi” irgalom? Így a kereszténység tisztázata után.
Köszönöm.
Áldás béke szeretet velünk.
Válasz
május 6, 2015
Szabad Gondolat
Annyira erős fogalom, hogy nem szeretném szavakba zárni.
Helyette megköszönöm az élő Jézus Krisztusnak, hogy megmutatja személyesen neked (is), hogy mit jelent a “valódi irgalom”.
Ha úgy érzed, meg tudod fogalmazni azt, amit ő mutat neked, szívesen elolvasom/meghallgatom.
Válasz
május 8, 2015
tarkony
Nagyon köszönöm! Pontosan ezt érzem én is. Nincs rá szavam… Egyszerűen nem értelmezhető az elmém számára.. “csak” a szívemben érzem. Ahogy egy megfejthetetlen erős érzés megjelenik. Hála és Ádám Köszönöm.
Válasz
május 8, 2015
Szabad Gondolat
Ámen!
Válasz
május 8, 2015
kozmaszilard2
Kedves Attila! Köszönöm, hogy az irgalom fogalmára, pontosabban ennek a száraz szavakba foghatatlan igének az erejére, mélységes jelentésére felhívtad a figyelmemet. Igen, úgy érzem, én is részesülök belőle, és kiváltképpen ma egy határozott jelt kaptam arra, hogy irgalmat kaptam, amiért nem ütöttem el az újonnan kapott autómmal azt a mobil-telefonjába bújt asszonyt, aki minthogyha a semmiből megjelenve elsuhant az autóm előtt a gyalogátjárón, miközben én, fél szememmel a parkolási lehetőségeket figyeltem. Semmi nem menthetett volna meg a börtöntől, ha elütöm, hiszen a gyalogátjárón haladt el és a gyalogosokra nem érvényes a “menet közbeni mobilozás” tilalma. És persze engem semmi nem mentett volna meg az örök lelkiismeret furdalástól, amiért nem figyeltem még jobban, illetve, amiért nem a gyalogátjárón való áthajtásra koncentráltam kizárólag. Hiszen ott, gyermekek is kerülhetnek hirtelen az autók orra elé, ugyancsak minthogyha a “semmiből”. Kétségtelen, és letagadhatatlan, hogy irgalmat kaptunk. Az asszony is és én is. Nem tudok csak mélységes és megrendült hálával gondolni ezért Istenre.
Másrészt, veled együtt fájó vallásos ostobaságnak tekintem azt a naiv (hogy ne írjam: korrupt!) népi vélekedést, hogy a közismerten közpénz-dézsmáló Ráduly Róbertet, aki megszüntette a polgármesteri kihallgatás intézményét, tehát a város népével való közvetlen kapcsolattartási lehetőség szokásrendjét és szokásjogát, éppen a Csíksomlyói, és még csak nem is az égi “Szűzanya” hozta volna haza.
Ám azt sem rejthetem véka alá (Ti. a tárgyi valóság által közvetített isteni igazság fényét…) , hogy a Pilinszky János és a neves pszichológus író példázatod több sebből is vérzik.
Egyrészt mert éppen, hogy az alapító atya, Sigmund Freud professor nézeteit sutba dobó, sőt, azokat egyenesen megtagadó modern (a legjobb szó az árulása jellemzésére, hogy “kereskedelmi”) pszichológia az, amely szintén a liberális isten irgalmára bízza ma már az emberi ferdeségek és perverzitások megoldását és arra tanít, hogy a legfőbb bűnökkel is “meg kell tanulnunk együtt élni”, azokat "szeretettel elfogadni", amennyiben azok gyakorlását nem büntetik – torolják meg az emberek – értsd: korrupt politikusok – által hozott világi törvényeket alkalmazó végrehajtók.
De nem csak az a baj a példáddal, hogy Pilinszky teljesen feleslegesen förmedt rá az árnyék-énjétől, vagyis a kettős erkölcsi mércéjétől megszabadulni ugyancsak képtelen Popper Péterre, aki messze nem értett egyet Jézussal abban, pl. hogy: “A te szavad legyen Igen – Igen, vagy legyen Nem – nem, mert ami afölött van, az az ördögtől való.” Popper Péter igen is, az igen-nemnek és a nemigen-nek, vagyis, a a Krisztusival ellentétes..., "is - is" filozófiának volt az elkötelezett híve. Vagyis: a formális logika szerint, ő a ferdeségek és perverziók meg nem oldása eszméjének a békés feloldási lehetőségében bízott és hitt a leginkább. Egészen pontosan: az útszéli relativizmusban.
– És talán éppen a Plilinszkynek eme “szörnyű", vádló mondatának a hatására is! Persze, könnyű Katát táncba vinni, főként, ha az egész női kórus (A Liberalizmus tudományos alapjául szolgáló pszichológia) ezt a liberális nótát fújja!
De azt is illene tudni, annak, aki az irgalom eme magasságaiban járkál, és “klasszikusokat” idéz, hogy szegény Pliinszky János (Akinek egyébként valamikor, fiatal, sőt: közép korú költőkoromban, faltam és kívülről fújtam a verseit!) homoszexuális, de jobbik esetben, legalább is, biszexuális volt a szexuális “érdeklődése”. Vagyis lényének az egyik felével a nőket, másikkal pedig a férfiakat kívánta, szerette és sovárogta “szexuális módon”, hogy penderítsem a mondatomat kicsit székelyesre. A karma-tant, amit te mostanában, nem tudni miért elvetsz, vagy csak megfeledkezel róla, annak ellenére, hogy állítólag nyitott füllel, szemmel, de főként szívvel, megjártad gyalogosan Indiát, elvetsz, Pilinszky egyáltalán nem ismerte. Gőze nem volt tehát szegénynek, arról, hogy az egyik legnagyobb spirituális – de ugyanakkor keményen gyakorlati – életfeladatai közé tartozik, hogy egyértelműen megszeresse a más nemű személyekkel való együtt-élést és szexuális viszonyt és minél nagyobb mértékben lemondjon a másik nemmel való és “Az Úr nemtetszését kiváltó” (Legalább is a katolikus szemlélet szerint és ő kemény katolikus volt) szexuális kielégülésekre való titkos sóvárgásairól, sőt még csak az arról való fantázialásokról is. Ő tehát erről az Úr által követelt életfeladatának a metafizikai magyarázatáról, vagyis a karma eredetéről és a karma-oldásnak ugyancsak a metafizikai értékű feloldásának - meghaladásának a rendeltetéséről semmit nem tudott. Csak azt tudta szegény, hogy a katolikus hite és a pszichológusok által természetesnek deklarált testi vágyai közötti szakadék miatt kutyául szenved. És hogy erre nincs sem pozitív megoldáshoz vezető vallásos magyarázat, sem orvos-tani megoldás (ami persze, hogy nincs, hiszen a megváltás nem orvostani folyamat), és csakis az irgalom válthatja őt meg e belső “bűnös” konfliktusában, ami a keresztény hite és az ahhoz képest általa is – joggal! – ferdének érzett testi-lelki vágyai között tátongott.
Másrészt, a Székelyföldi autonómia kapcsán, a székelyföldön szolgálatot teljesítő papokhoz intézett elváró – felhívásod is keményen sántít metafizikai – vagyis szellemi valósági – szempontból, ugyanis, ez a Szűz-Mária hit sem rosszabb sem nem jobb, a hindu és általában a keleti reinkarnáció-tannál, sőt, a véleményem szerint, annál némiképpen közelebb áll a teológiai valósághoz. Ti., amikor a keresztények általában vilg szerte és nem csak a székelyföldön az állítólagosan az egy szem isteni fiát szűzön szülő Máriához imádkoznak, áttételesen ugyan, de magához a teremtő Istenhez imádkoznak. Vagyis az Isten-anyához, tehát az Isten Feminin “részéhez”. – Lásd ezzel a Női – Szeretet princípiumot a játékból kihagyó patriarchális zsidó-keresztény Atya-Fiu-Szentlélek teológiai bukfenccel kapcsolatos tisztázó törekvésünket Joó Violával, szerelmes asztrológus mátkámmal, egy hét múlva – a liberális neveltetése ellen is – teljes jogú feleségemmel, a legutóbbi videó-felvételünkön, amit a youtube-ra is feltöltöttünk. – Szóval,kedves Attila, nem könnyű téged mindig megérteni még annak sem, aki ismervén az asztrológiai sorsképletedet, kap némi magyarázatot arra, hogy miért is teszel ezt vagy azt az Oroszláni karmád egyik végletétől a másikig. Most például, hogy miért ostorozod és követelőzöl vallásos alapokról a vallásos személyekkel szemben bizonyos dolgokat, miközben előzőleg vallás-mentesnek vallottat magad? Jó lenne tehát szerintem, ha végre eldöntenéd, hogy vallásos vagy-e, vagy sem, mivel a nem vallásos ember, békén hagyja a vallásost – ha csak nem ateista. Az ateizmus kora viszont lejárt és téged mindennek lehet nevezni, csak ateistának nem. Avagy tartsunk téged a kereszténység szabad kritikusának, mint amiképpen pl. Puzsér Róbert a bulvár-média kérlelhetetlen kritikusa ma Magyarországon?
Válasz
május 9, 2015
kozmaszilard2
Továbbá, az Úr dicsőségére történő imák meghallgatásával és teljesítésével kapcsolatos vallásos hiedelemmel (téveszmével) is irtózatosan nagy baj van. A vallásos bódulatba került ember sajnos nem veszi észre, hogy a vallásos fantazmagóriái a gyakorlati valóságban nem igazolódnak vissza. Mert itt van például a meg nem hallgatott és be nem teljesült imák problémája, amiről a vallásos ember igencsak hajlamos megfeledkezni, és úgy látom, te is bele estél ebbe a hibába. Meg nem hallgatott és be nem telesült imák ugyanis nem csak, hogy vannak, de abszolút szükségszerű is, hogy legyenek, hiszen, Isten őrizz, hogy minden beteljesüljön abból, amit az Istentől kérnek, hogy a karmájuk hatására – sugallatára, mennyi szamárság érdekében nem imádkoznak a “tiszta szívvel” a keresztény- és más vallásos emberek! Sőt a legtöbben egyenesen olyasmiért imádkoznak – Ilyen természet- és Istenellenes ugyanis, a veleszületett természete, a Lilith - inverzó hatására, hamis életcél-képzeteket szülő karma természete! – Ami a megváltásukat gátolja és lehetetlenné teszi – tenné. Akkor hát az atyának milyen, miféle dicsőségére is "biztosítja" Jézus az imák beteljesítését?
Nem sántít egy kicsít ez a szakadék a realitás és a meghatóan hangzó idealista szövegek között? Idézek tőled, aki idézed az Evangéliumot:
“13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” - Attól ugyanis, hogy a hívek esetleg tényleg képesek is lennének, betartani a Jézus "parancsolatait" (Baszki, Mózes után még ez is?!), még kívánhatnak és kérhetnek a karmájuk hatására olyan dolgokat, amelyek tökéletesen ellentétesek az ők megváltódási életfeladataikkal nemde? Pl. szegény Pilinszky, aki végül is, el vett egy francia nőt feleségül, de attól még a homoszexuális vágyai és sóvárgásai meg maradtak. Persze, hogy neki több esze és nagyobb hite volt, mint hogy kigyúrt homokos legényekért imádkozzon és kérjen ilyeneket, akár az atyától, Jézuson keresztül, akár Jézustól magának. De a többi hozza hasonló, kevésbé felvilágosult és még annyira sem értelmes "nyomorult"? Azt hiszed az nem "ilyesmiért" imádkozik? És mit szólsz, jogos-e, vagy sem, és "az Én országommal" összhangban van-e, hogy megkapják? Úgy-e, hogy nem? Hiszen férfi képtelen kiegyenlítődni férfivel, amiként meg sem termékenyítheti azt, és nő ugyancsak kiegyenlítődni minden szinten nővel és meg sem tud termékenyülni nőtől! Akkor meg kik is ígérgetnek és hol is? Biztosítlak, kedves Attila, hogy sem az "Atya", sem a "Fiú", sem az "Anya" , de nég csak a Szent Lélek sem ígérgetnek Törvény- és igazság- ellenesen!
23 éves sorsmegfigyelő (nem jósolgató asztrológusi) tapasztalataimra alapozva mondom tehát, hogy csak és csakis azok az imák teljesülnek és teljesülhetnek be, amelyek a karma-oldásban segítik az embert, amely imák megvalósuló tárgya és elérkező alanya a megváltásunkat szolgálja, szolgálhatja, vagy szolgálhatná, ha mi képesek lennénk azt – azokat megfelelőképpen használni, azokra figyelni, azokkal együtt élni.
Amely imák tárgyai és alanyai nem szolgálják a karma-oldást és tehát a megváltást, azok viszont, garantáltan nem hallgattatnak meg. Persze, így is felmerül a kérdés, hogy akkor meg honnan az a sok nyomorúság, hátráltatás, ellenségeskedés és átverés, honnan az anyagi és személyi csőd, ami a magát kereszténynek mondó emberiség java- részét, tehát kb. 9O százalékát éri annak ellenére, hogy az mindig csak jót akar, jót kíván és a jóért imádkozik (még…)?
– Onnan, hogy a szentírásnak az a része is igaz, ami szerint megteremtettünk “Az ő képére és hasonlatosságára”. Tehát nem csak, hogy az alapvető természetünkben és mozgási formáinkban leképezzük az Isteni erőterek (konstellációk) jellegzetességeit, hanem a teremtő erejű (mágikus) képzelőerőnk is működik, és idézi a sorshelyzeteinket, ha tudunk róla, ha nem és ha akarjuk, ha nem. Így kerülünk a legtöbb esetben olyan sors- és élethelyzetekbe, amelyekről “csak egy – egy kicsit” képzelegtünk naponta a karmánk sugallatára, de amely képzelődéseknek a gyakorlati – anyagi megvalósulásával szembesülve, azzal adott helyzetekben szembekerülve, inkább a fenébe kívánjuk...Holott, hogyha megfigyelnénk és megfejtenénk az üzenetét, hogyha tehát "jó szívvel" használnánk, "a sors furcsa és nem kívánt ajándékait is", talán még az üdvösségünket is szolgálná... és boldogok is lehetnénk....
Így történik meg gyakrabban, hogy amiért nem imádkoztunk azt "meg kapjuk" Jézuzuson keresztül, vagy nélküle, amiért meg évek óta sűrűn könyörögtünk, nem tudni egészen pontosan, hogy miért, de vagy azért mert törvénytelen, vagy mert Jézus vagy az atya megfeledkezett rólunk, "nem jön be". Láttam én már feleség-verő, kis stílű bandita - munkakerülő - naplopót is, a Ruletten két házra való pénzt nyerni...
Hogy a szintén az “Isteni” imaginnációnk hatására megtestesülő “kísértésekről” ne is beszéljünk… – Nem olyan egyszerű az élet és a sors, meg a környező világ (anyagi természet ) működése és össz-működése, de még annyira nem egyszerű a Teremtés és a Mágia törvényének pl. a hatás - visszahatás és a karma-törvényével és ugyanakkor a fejlődés-törvényével való együtt-működése és ezeknek az összeműködése, kedves Attila, mint ahogyan azt a vallásos elméletek láttatják az összetett gondolkozáshoz fáradt, de a sorsuknak az Istenre való bízásának a kérdésében még megfáradtan is, hatalmasakat hazudó, mert valójában a karma-képzeteik és karmikus ambícióik által mozgatott – irányított vallásos személyek azt elképzelik, kedves Attila!
Válasz
május 11, 2015
Szabad Gondolat
Kedves Szilárd,
Köszönöm igencsak részletes és igencsak sokatmondó hozzászólásodat.
Sajnos szavak szintjén teljességgel lehetetlen „leképezni” a teljes valóságot, és mint mondtam, nem is az a dolgunk, hogy minden Istentől való bölcsességet az utolsó részteletekig egymás szájába rágjunk.
Az imát illetően mondhatom, hogy teljességgel egyetértek veled. Abszolút úgy látom, hogy akkor teljesülhet az imába foglalt kérés, ha az egyről a kettőre segíti az imádkozót, segít neki megszabadulni a régi kacatoktól, feleslegessé vállt terhektől.
Pilinszkyt illetően is jogos a megjegyzésed. Nem is kívántam őt az egyetemes igazság szóvivőjeként emlegetni, csak egyszerűen átéreztem az igencsak mélytől jövő fájdalmát, és szomorúságát, melyet mellesleg a szexuális orientáltságából származó dilemma is szülhetett.
A karma szót, bár van sejtésem róla, hogy milyen értelemben használod azt te, és milyen értelemben használják a reinkarnáció tanaikban hívő asztrológusok és misztikusok, jómagam nem szívesen használom. Ennek egyszerű oka, hogy ez a szó nem tudtommal nem őshonos a magyar és székely szókincsben, és meggyőződésem, hogy az egyszerű magyar embert, aki velem ellentétben még fizikai munkát is végez fölösleges terhelni az olyan keletről beimportált fogalmakkal, mint a karma.
Ha hozományról, avagy örökletes lelki terhekről beszélünk, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a magyar ember is megérti, mit akarunk.
Pl. meggyőződésem, hogy a fiú valamelyest az apa meghosszabbítása, tehát azt a gyarlóság és kőkemény tudatlanság adagot, amit apuka nem tudott isten segítéségével feloldani, azt átpasszolja a fiúnak, aki azt majd tovább morzsolgatja, újracsomagolja és semlegesíti, amíg feltételezhetően egyszer csak elfogy.
Vallásosságomat illető kérdésedre a válaszom: bár vallási felekezeten kívüli vagyok, bátran megvallom, hogy Krisztus követő vagyok, mert minekutána a teremtő istenhez való fohászaimra olyan gondolatok és megértések jöttek, amelyeket Jézus is hirdetett, kíváncsian átfésültem az ő tanításait, amelyekről ő életével is bizonyságot tett, és azt mondom, hogy nálunk falun ilyen nincs!
Tehát ha valaki elém állít egy másik valakit, aki az ő tanításait nem csak szavakban, hanem tettekben is felülmúlja, én annak hű követője leszek.
Szűzanya követése nem rosszabb mint a reinkarnációba vetett hit. Egyetértek!. A Reinkarnáció tanáról bár gondolkodtam elég sokat régebb, nagyon bölcsnek látom nem firtatni, már csak abból az egyszerű okból is kifolyólag, hogy mindenki foglalkozzon a számára soron következő, megoldásra váró problémákkal, mert csak úgy kaphat átmenő jegyet, mert úgy tud bejutni a következő osztályba.
Nem hiszem, hogy Istent nemekre kellene osztanunk. Szerintem nincs neme. Ő teljes.
A férfi és a nő két félként alkotják az egészt. Talán… gondolom én gyarló fejemmel.
De ez a felsőbb dimenziókban elképzelhető, hogy másképp van. Több bizonyság is arról tanúskodik, hogy ott nincsenek nemek.
Az, hogy Mária Magdolnát, vagy a Szűzanyát nem kezeljük követendő istenpéldaként, mint ahogy Jézust, szerintem teljesen helyénvaló, mert:
annálfogva, hogy Jézusban az ige, tehát az Isten testté lett, és arról vannak dokumentációk is, tehát valamilyen szinten követhető, tanulmányozható, nagyon hasznos példaként szolgálhat az igazságot szomjazó emberek számára.
Viszont, amikor a Szűzanyát vagy Mária Magdolnát vagy valaki mást istenítünk, máris lehetőségünk adódik, hogy a mi korlátos elménk alkotta istenképet tiszteljük és imádjuk, és azáltal a bálványimádás halálos bűnébe essünk, ugyanis az ők isteni tulajdonságaikról nem rendelkezünk jóformán semmilyen féle információval.
Lehet, hogy butaság amiket írok, épp ezért nem is szeretnék győzködni senkit arról, hogy amit én írok, szent, még úgy sem, hogy hozzászólásom előtt a Jóságos teremtő segítségét kértem, hogy segítsen nekem a legtisztább szavakat szólni, az általad feltett kérdésekre.
Ismételten megköszönöm jó szándékú hozzászólásodat, és a Teremtő isten áldását kérem a megigazulásod útjára!
Jó egészséget! Attila
május 13, 2015
kozmaszilard2
Kedves Attila! Persze.., mindketten tudjuk, hogy nem is lehet ezekben a kérdésekben másként, hanem csakis jó szándékkal megírni a egymásnak a másik által felvetett metafizikai hit-kérdésekkel szembeni kételyeinket, építőnek szánt kritikánkat. A Diakriszosz Pneumaton (Szellemi megkülönböztetési képesség és a Krisztus fogalmak jelentése Hamvas Béla szerint legalább is, azonos idea-forrásból ered, és amint telnek az egész napos sorsfigyeléssel telt napjaim, egyre inkább igazat kell adnom neki. Sőt, az alkímia első törvénye is azt mondja ki, hogy az elemek, csak egymástól nagyon jól megkülönböztetve és ebben a különbözőségükben a saját funkciójuk szerint vizsgálva, és működteve, egesíthetők. Amely egyesítés nem tartja be azt a törvényt menthetetlenül hamis egységet hoz létre és maguk a hamis egységben részt vevő (kellő képen meg nem különböztetett) elemek lesznek azok, amelyek ezt a hamis egységet felbontják.
Ami az én megigazulásom útját illeti, 23 éve, amikor is rá döbbentem arra, hogy a Skorpiói meghatározódásom mit jelent (Ti., folyamatos meghalást és újjászületést), azóta csak ezt az egy utat ismerem el a magaménak és csakis ezen kívánok járni, de persze, tisztában vagyok azzal is, hogy bárkinek az ide vonatkozó áldás-kérése még rám fér.
Ami a karma-tanra vonatkozó kérdésemre adott válaszodat illeti, kissé feszélyez, hogy ilyen filológiai trükkel napi rendre tértél fölötte, mivel lehet azt ugyan sors-tannak is nevezni, hogy legyünk eredeti magyar-székelyek és székely magyarok, de úgy is azon van a lényeg, hogy a (keresztény) megváltó – megváltási beavatás (És semmiképpen nem vallás!), amit a Krisztussá lett Názáreti Jézus tanított, vagyis a megváltás első sorban nem abból áll – Sőt, mind Hamvas Béla, mind sokan mások, akik közé magam is sorolom, azt valljuk, hogy egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk az ő nevében bármit is az atyától, mert azt protekciós keresztényi úton meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell kockázatot, meg felelősséget vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell, mivel az egész csak azon múlik, hogy az “egy szülött” Krisztuson keresztül kell azt kérni, ami, ne haragudj, de a legpóriasabb vallásnak az ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Aki ebben az esetben még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük a kívánságaink beteljesítését az atyától.
A kereszténység fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való könyörgésről – szól, az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint, hanem éppen hogy fordítva: Nevezetesen, a Világosság-Szeretet nevű kincs-halmozásból, ott, tehát a mennyben, ahol a rablók nem férnek hozza. Vagyis abban áll a keresztény hit (A kincs tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: “Akinek nincs attól elvétetik, és akinek vban annak még adatik”. És : “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: “Az Én váramat (Vagyis: a “Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) az ellenségeim építik, azért lesz oilyan jól felépítve.
Az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó, kedves Attila, vagyis arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény valláson keresztül “intéz” a keresztény egyház a Kr.U. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császári zsarolásra és fenyegetésre hajtottak végre a Nagy Konstantin (Druszám…:) által a lóverseny-stadionba zsúfolt papok – püspökök és teológusok, akik éppen, hogy az ellenkezőjére fordították a Krisztusi beavatási rendszer lényegét és így kanonizáltak egészséges vallást az eredeti és párját ritkítóan igaz krisztusi tanításokból. Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett “Vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, amelynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnózisa), vagyis az Istennel való közvetlen – belső és bensőséges és meghitt és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferdítve ismét csak egy ócska vallásos, égi protekcióért könyörgő – kunyeráló vallássá, éppen attól a személytől, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: kötelességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.
Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy akinek van annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik. Az immanens szellemi és lelki gazdagságnak a magától értetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálatos következményéről van szó. A hit bátorságáról és a bátorság hitéről! Mert honnan másról és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy “Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekedtem, az Én nevemben.” Vagyis az őrök egyetemes ÍIsteni Én-vagyok tudfat nevében! Az örök én tudat-által! És nem az alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által. Az első szülötti jogon, amely mindannyiunkat éls mindegyikünket megillet, amennyiben méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk. Mert ami ide vonatkozó kétely az Igen – Igenen, és a Nem – Nem-en tűl van, az az ördögtől, vagyis a hitetlenségtől való. És ebből a perspektívából az is teljesen világos, és logikus az is, hogy: “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az az örök Én ellen van. Nincs tehát egyszülöttséges kivételezettség, amit Konstantinék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alávalóikat” szellemi gyávaságban és kizsákmányolható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozitív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.”
És ha nem hisz a szemének, tapintsa is mag a kezével, mert: “Gyümölcséről ismeritek meg a fát.”
május 13, 2015
Joó Violetta
Kedves Attila,
“A Teremtő Isten akarata-e az, hogy az emberek Jézus Krisztus helyett az anyjához, Máriához forduljanak segítségért?” – És kérdem én, hogy miért kellene Jézus Krisztushoz imádkozni?…
Másrészt mindenkinek a maga spirituális informáltsága szerinti az Isten-képzetete, tehát teljesen mindegy hová- milyen névhez- imádkozik, mert a saját szűk vagy tág, hamis vagy igaz képzete szerint imádkozik az Istenéhez, Krisztusához, Szűzanyához, Univerzumához stb.-jéhez.
Ami pedig az Isten teljességét illeti, ezt a teljességet is csak akkor tudjuk megérteni és felfogni, ha: 1. Ismerjük a fő részeit (princípiumokat) – ahogyan Szilárd is idézte az alkímia első és egyik legfontosabb elvét, tehát az “összetevők” alapos megkülönböztetését, ehhez pedig ismerni kell pl. a teremtő-Atyát, a teremtő-anyát meg a Krisztust is “többek között”… Ezek nélkül nem ismerhetjük az egységet vagyis az Istent, kár is rá hivatkozni. Szóval nyugodtan lehet, sőt, kell foglalkozni azzal is, hogy milyen spirituális esszenciákat jelölhet eredetileg a vallásban Szűz Mária jelképe. Jézus sem azt tanította, hogy kövessétek Jézust és hogy imádkozzatok hozzá és ne Máriához, hanem, hogy kövessétek a “Krisztus”-t, ami ugyanolyan személyes és egyetemes spirituális összetevőnk, mint az, amit a vallásban a Szűzanyával jelölnek.
Ahogy Szilárd írta: ” “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az az örök Én ellen van. Nincs tehát egszülöttséges kivéetelezettség, amit Constatntineék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alvávalóikat” szellemi gyvaságban és kiozsákmányoilható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozotív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.””
Tehát nem a Jézuska helyett Máriáznak, hanem Krisztus helyett Jézusoznak, és teremtő-anya (igenis Szűz-Anya) helyett Máriáznak. Hogy a kettő egymással felcserélhető lenne, ezt én itt nálad olvasom először, sőt, hogy kötelező lenne a Szűz Máriát elvetni és semmibe venni, még az “élő Jézus Krisztus” követni… hát, ez mondjuk nekem, mint nőnek egyáltalán nem követhető példa!
Ami pedig az autonómia kérdését illeti, szerintem a Ráduly Róbertnek az általam remélt elbukásával és lecserélésével, egészen jó eséllyel közelebb kerülhetünk az autonómiához. Ugyanis vele, valahogy nem nagyon közeledtünk afelé… És úgy hallottam, hogy gyergyóban is hasonlóan “magyar-barát” hivatal működött az ottani polgármester vezetésével, mint itt, ahol is az anyakönyvezető, hogy hátráltasson a Szilárddal való házasságkötésemben, és hogy ne kelljen elfogadja konzulátusról hozott családi állapot igazolásomat, még azt is megkockáztatta, hogy tagadta a csíkszeredai magyar Konzulátust hatósági mivoltát… Úgyhogy én ez ügyben kijelenthetném, hogy különlegesen jó kapcsolatot ápolok a teremtővel, mert annak ellenére, hogy a szeredaiak többsége még mindig hisz és bízik Rádulyékban, mintha a Teremtő mégis valamiért az én kisebbségben levő szívem titkos vágyát teljesítette volna
azzal, hogy ezek az RMDSZ-es, az autonómia emlegetésével szavazatokat kicsaló politikusokat lebuktatta végre és esélyt adott arra a szeredaiaknak, hogy kinyíljon a szemük…
A politika ne tragédia legyen, amit majd irgalmakban reménykedve elviselünk, hanem vegyük észre a megoldásokat és valósítsuk meg. Persze a valódi megoldások meglátásához és főként azok megvalósításához, elég mély kapcsolat kell Istennel.Kell önismeret, karmaismeret – bizonyára kell, mert ezen kívül már minden van a civilizációban mégis egyre csak nyomorítja az embereket….
Válasz
május 21, 2015
Anna
Azt hiszem túl sok a szó…a lényeg az láthatatlan, leírhatatlan, megfoghatatlan, emberi észel fel nem fogható…a túl sok beszéd összezavar és a szavak mögé rejtőzve nyugtalanságot és zűrzavart szül. És tudjuk, ahol zűrzavar, nyugtalanság, vigasztalanság van ott nincs jelen Isten.
Válasz
május 21, 2015
Kozma Szilárd
Kedves Anna! Az egyik legismertebb Evangélium is úgy kezdődik, hogy kezdetben vala a szó, és a szó Istennél vala és a szó Isten vala.” Nemde? Szóval szó és beszéd és gondolat – gondolkozás, tehát memória és megkülönböztetési képességen alapuló, valamint spirituális értékítéleten alapuló önkifejezési lehetőség nélkül mi is csak majmok volnánk. Persze, a dolgot tovább lehet misztifikálni olyan állításokkal is, hogy talán a beszéd és a logikus gondolkozási képességgel kevésbé rendelkező majmokban és az állatokban általában inkább jelen van Isten mint az emberben, sőt: ezt a feltételezést még az is alátámasztja, hogy az állatokat kevésbé szoktuk vigasztalni, azért amit elkövetünk velük hatalmas Isteni telítettségünkben. De szerintem inkább beszéljük át és gondoljuk végig a dolgokat, mintsem, hogy megható infantilis közhelyeket böfögjünk.
Válasz
június 1, 2015
Emoke
Hm, én úgy tudtam, nem a szó volt kezdetben, hanem az Ige. Ez azért jóval több tartalommal bír, mint a szó, ugyanis a szó egy általános (és emberi) fogalom minden “szóra”, az ige azonban tettet, cselekedetet jelöl, és komoly teológiai értekezésekben is kifejezetten magát a teremtést jelöli meg. Ebbe nem akarok belemenni, mert nem tisztem és nincs is róla megfelelő tudásom, csak úgy gondoltam, nem helyénvaló átírni egy biblikus szöveget, amely átírással súlyosan változhat annak értelmezése és jelentése.
június 1, 2015
Kozma Szilárd
Kedves Emőke!
Jó lett volna azokat a bizonyos “komoly teológiai értekezéseket” el is olvasni, nem csak hivatkozni rájuk.Ugyanis én éppen azokra (is) alapozva, írtam tudatosan szót ige helyett, egy, a 90-es évek elején olvasott, másik Evangélium-fordítás nyomán (Tehát nem a Károli Gáspár fordításából idézve”) szót az ige helyett. Azt olvastam ugyanis első éves teológia-hallgatóként azokban a fránya értekezésekben, amiket nagy lelkesen megvásároltam 1991-ben, hogy az arámi szöveg eredeti értelme szerint, még nincs a szó fogalma igésítve, tehát, hogy a János Evangéliuma igazából úgy kezdődik, hogy “Kezdetben vala a szó.”. Éspedig azért, mert éppen összhangban azzal, amit te állítasz, ti., hogy az a bizonyos “kezdetben” csakis a teremtést jelentheti, és az Evangélisták még nem gondolkoztak a 20 századi fizikusok kizárólag materialista koncepciói szerint. Márpedig, a fizikusok állításaival ellentétben, a teremtés nem az anyagi világban, a tér-idő dimenzióban történik meg legelőbb, hanem, az a bizonyos “nagy robbanás” csak következménye annak a teremtési aktusnak, ami sokkal előbb és sokkal mélyebben történik meg.Igen, jól olvastad: nem múlt időben, mert ez az idő-tér határain messze túl, az öröklétben történik folyamatosan.
Tehát az a “kezdetben”, ami a Bibliában megjelenik, nem az idő kezdő-pontja, mondjuk a 0,00000001 szekundum, hanem a tér-idő dimenzión messze túl és előtt, az Isteni képzeletben van.(“Vagyok aki Én vagyok”. – Vagyok aki az örökkévalóság tudata vagyok.) Hamvas Béla Kifejezésével: az Isteni Imagonációban. (Lásd az imagináció meghatározását és kifejtését a Mágia Sutra c.monumentális metafizikai művében.)
Ahhoz viszont, hogy “igévé” váljék, tehát cselekvő akarattá az a bizonyos “hetedik mennybeli” isteni képzelet a lét (Figyelem: nem csak a világ!) teremtésének a szükségéről, vagyis az Isteni (Platoninak is mondott, mivel Platon értekezett róluk legelőször..- de legalább is, csak az ő írásai maradtak meg a megnyilvánult létnek eme szellemi “atomjairól”.) ideák anyagi teremtéssé is válhassanak, előbb fogalommá (mentális dimenzió béli képi és gondolati – fogalmi konkrétumokká kellett, hogy váljanak – változzanak. Márpedig ezen a létezési szinten találkozunk a konkrét fogalmakat jelölő szóval, ami itt még nem cselekvést jelentő ige, hanem úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta mágikus teremtő erővel rendelkező (Persze, már a ősideák is mágikus teremtő – erővel, tehát materializáló képességgel rendelkeznek!) tárgyi képzet.
És csak ezután következik a cselekvést is előre jelző, sőt, ama bizonyos értekezések szerint, a cselekvést, tehát az anyagi teremtést már a csiraként tartalmazó ige.
Hidd el kedves Emőke, hogy nincs szükségem “Bibliai hamisításra”, ahhoz, hogy egy ilyen “első élményes” érzelgős – idealista érvet megcáfoljak, illetve ezt az agnosztikus – Fény- és Világosság-ellenes magatartást helyteleníteni tudjam.
május 21, 2015
Anna
A megtapasztalásból született Isten élményeknek túl kevés a szó:) amíg nem volt benne részem, nekem is néha úgy tűnt az egész mint ” egy megható infantilis közhely”.
Tiszteljük és fogadjuk el egymás szabad gondolatát cimkézés és ítélkezés nelkul.
Válasz
május 21, 2015
Kozma Szilárd
1. Anna édes, nem hiszem, hogy az Isten létezésének és az általa létrehozott egyetemes léttörvények hatásának a megtapasztalásában egyiknek nagyobb és értékesebb és érvényesebb “adui” lehetnek mint másoknak. Pláne, ha az aki ilyeneket állít, éppen egy 23 gyakorló asztrológusnak és olyan 5 gyermekes édesapának a véleményét szeretné ezzel az illuzórikus érvével lekicsinyelni, aki attól is szülő férfi létére, hogy maga fogta ki a saját tenyerébe a négy gyermekét, amikor azok a világra jöttek. Márpedig te ilyesmivel hozakodtál elő.
2. Amit te itt műveltél eddig az, az álszenten misztikus és vallásos szemforgatásnak a mintapéldája, hiszen egyszer le akartál inteni, mondván, hogy a te FENSÉGES Isten-élményed mellett az, amit én és a feleségem a témához hozzá-adandónak véltünk merő üres és jelentéktelen beszéd (magyarul: szóf…ás), és amikor erre felhívom a figyelmedet, akkor meg azzal állsz elé, hogy tiszteljük egymás szabad-véleményét. Ez tipikus liberális demagógia, tényleg nem fogod fel?
Válasz
május 22, 2015
Joó Violetta
Kedves Anna, azt írod: “A megtapasztalásból született Isten élményeknek túl kevés a szó:) amíg nem volt benne részem, nekem is néha úgy tűnt az egész mint ” egy megható infantilis közhely”.” – bizonyára azért, mert téged már akkor is untattak a hosszabb és összetettebb szövegek. hála Istennek, hogy megtapasztaltad, azt a csodát, ami miatt most már nem is kell erőlködj, hogy a hosszabb szövegeket megértsd, úgy be lettél avatva a különleges élményeiddel. Amelyeket megértem, hogy nem akarsz nevén nevezni, mert értelem és fény nélküliek, tehát hamisak.
De Jézus viszont azt tanította, hogy fény (az értelem) nem arra való, hogy véka alá rejtsék, hanem arra, hogy világítson, és a titkokat, rejtelmeket leleplezze. Az ilyen titkokat és rejtelmeket is, amiket úgy indokolnak, hogy “nem érdemes róla beszélni, mert nincs rá szó” stb. Nem szégyelled magad, hogy pont itt, egy Jézus tanításainak szerepét kiemelő cikk alatt akarod a sátáni titok éltető és rejtélyeskedő magatartást hirdetni? És még azt mered állítani, hogy mindez Istentől vagy Istenért való lenne?
“Tiszteljük és fogadjuk el egymás szabad gondolatát cimkézés és ítélkezés nelkul.” – Hogyne és főként gondolkodás nélkül, tehát fény nélkül – de isteni dolog is a sötétség és az értékítélet nélküliség. már miért kellene bármit elfogadni? Jézus tanított ilyet? Nem. Azt mondta, aki nincs velem az ellenem van. Értsd, aki nincs a fénnyel, az ellene van. És azt is tanította, hogy széles az út, de szűk a kapu, és nem azt, hogy széles az út és széles a kapu, úgyhogy minden üdvös, bármit lehet csinálni, lehet a fénnyel élni, lehet sötétségben, bűnben, titkolózva, rejtélyeskedve, hazudva, mind boldogak lesztek, mert tök mindegy.
Válasz
május 22, 2015
Kozma Szilárd
Sőt, már a fiatal Jézus is rá ripakodott a szüleire, hogy ne zaklassák, amikor a szentírás szövegeit értelmezte a bölcsekkel együtt. Nem valószínű tehát, hogy minket is letorkolna amiért nem a meditációkban ezeregyszer átélt isteni – boldogság és csend-élményekről való titokzatos hallgatások helyett, egy közösségi fórumon az ő egyetemes értékű és sors-értelmező kinyilatkoztatásait emlegetjük és ugyancsak értelmezzük metafizikailag. Ahogy Viola írta: alkímiai fény-műveleteket végzünk.
Válasz
június 1, 2015
Joó Violetta
Kedves Emőke,
Szilárd csak szerénységből nem másolta be ide a Táltos Bolond című regénye első fejezetének első bekezdését, ahol a teremtésről regényesen megfogalmazza a metafizika által feltárt teremtési folyamatot.
” Semmiből csak semmi lehet. Pontosabban: a Semmi nem hozhat létre semmit. Ezért persze, a Semmi nem is létezik, azt csak a nagyokos tudósok és filozófusok veszik készpénznek. Szóval, a természeti Nagy Bumm előtt van az éteri Nagy Bumm. Az éteri Nagy Bumm előtt van az asztrális Nagy Bumm, az asztrális Nagy Bumm előtt van a mentális Nagy Bumm, a mentális Nagy Bumm előtt van a Spirituális Nagy Bumm, a spirituális Nagy Bumm előtt van az ideális Nagy Bumm, az ideális előtt a kauzális Nagy Bumm, vagyis az igai ősok, a valóságos teremtés, tehát a Teremtő Isten. Az Isten előtt van az Abszolútum, aki köszöni szépen, jól meg lenne önmagában, de a benne levő Lilith-erő mégis kimozdítja önmagából és ettől megoszlik és megsorozódik egyszerre,amitől némileg összazavarodik. És akkor kénytelen teremtő Istenné válni, hogy összeszedje és újra rendezze – megváltsa – magát a termtésben és a teremtés által, tehát kénytelen berobbantani a teremtést: a kauzális Nagy Bummot. De, képzeljük el ezt a szörnyűséget: mindezt államelnökök és miniszterelnökök, ideológusok, “objektív” tudósok, teológusok, püspökök, pátriárkák, pápák és más vezérkedő, irányt mutogató, tutti-birtokosok nélkül teszi az a bizonyos valami, ami Istenné változik, amikor teremteni kényszerül azért, hogy a teremtésben megmentse önmagát! Sőt, ipari szakemberek, befektetők, közgazdászok, piackutatók, tulajdonosok, igazgatók, technológusok, pszichiáterek, feltalálók, családtervezők, szülész-nőgyógyászok, klónozó biológusok, táboronok és egyéb stratégák nélkül! Ők csak később kezdik zavarni – szennyezni és nyomorgatni a természetet, jóval a fizikai Nagy Bumm után, és csak akkor kezdik azt álltani, hogy valószínűleg ugyanazt akarja az Úristen is mint ők – például: minél nagyobb kényelmet, biztonságot és minél több élvezet-lehetőséget adni az embernek, vagyis: légköri és világóceáni szennyeződéssel, valamint állat- és növényfajok kipusztulásával járó gazdasági jólétet, fizikai és szellemi degenerációval járó génmanipulációt, stb. – Ők állítólag csak elébe mennek egy kicsit, annak, amit akar az Úristen… ”
Szilárd már több tíz éve megismerhette a különböző, bibliai teremtés történet fordításokat és értelmezéseket, és világossá vált számára már rég, hogy mi is a szellemi valóság eme kérdésben.
De ha te ugyanaz, az Emőke vagy, akit mi Libántetőn megismerhettünk és akinek Szilárd eme regénye is volt a kezében és bele is olvasott, akkor nem értem, hogy honnan is miért ez az egyenlőre számomra csak rosszindulattal magyarázható bibilia-hamisítással és tájékozatlansággal való gyanúsítgatás… hiszen Szilárd veled ott Libántetőn végig nagyon udvariasan viselkedett, és akárhogy is keresek az emlékeimben, de nem jut eszembe olyan jelenet, ahol ő megbántott volna téged, tehát nem értem, miért ez a szembetűnő ellenségeskedés.
Válasz
június 1, 2015
Kozma Szilárd
Hogyha már a Beavatási regényem bevezetőjében található Bolond-kozmológia is, szóba került, a további félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy az Anna megható hozzászólását kifogásoló hozzászólásomban, nem “írtam át” tehát nem hamisítottam biblia-szöveget, hanem egy másik fordításból idéztem, amely a metafizikai ismereteimmel és meggyőződésemmel jobban összhangban van, mint a Károli Gáspár féle fordítás vonatkozó szöveg-része. Ez viszont nem egyenértékű a “szent írás” szövegeinek a “félre értelmezésével”! De hadd idézzek pontosan: “nem helyénvaló átírni egy biblikus szöveget, amely átírással súlyosan változhat annak értelmezése és jelentése.”
És ez a vád – vagy kioktató figyelmeztetés, annál is érdekesebb az Emőke részéről, mert másfél évvel ezelőtt még ezzel homlokegyenest ellentétes – Az erkölcsi relativizmusig menően szabadon értelmezhető és gyakorolható liberális alapállás. – szemszögből kritizálta bizonyos, általában hagyományosnak mondott nézeteimet a neveléssel kapcsolatosan. Szeretném tehát, ha Emőke a tudomásomra hozná, hogy most már az első hallásra szerfölött tetszetős, “szabadon szárnyaló” liberális elkötelezetlenség eszmekörét vallja-e a jobb valóság-megismerési módszernek, mint történetesen ezelőtt másfél évvel, vagy a jól kipróbált és biztos, ami biztos alapnak mindig előszedhető, hagyományosan vallásos dogmatikát? Esetleg az Arisztotelészi-, vagy miért is ne, a marxista – leninista dialektikát?
Csak úgy, a miheztartás végett…
.
Belépés
GyIK
Keresés
