Itt meg rólunk van szó:
Kedves Barátom!
Amikor a CSNAS-nél a rólam össze hordott besúgói jelentésnek nevezett (Sursa informeaza) marhaságokat mikor megütközve, mikor az olvasóteremben önkéntelenül is, minden önfegyelmezési igyekezetem ellenére, hangosan felröhögve olvastam, egy tiszti megdolgozói levéltől elmúlt minden kacaghatnékom. Ebben az állt, hogy miként kell engem úgy semlegesíteni, és hatástalanítani, hogy a munkahelyeimen és a baráti - ismerősi körökben, engem komprommitáló és hiteltelenítő információkat szétszórnak. Akkor értettem meg, hogy az, amit tettek velem a Hargita Megyei Művelődési bizottságnál, miután onnan kirúgtak és a házgyárba kerültem minőségellenőrnek, nem csak Kardalus elvtárs részlegigazgatónak (Népi Alkotások háza) és az egyik ottani volt kollégám (Marc Aurel) és Balázs F. Attila (Besúgói fedőnevén: Nica Stefam) magánakciója volt az, hogy az én, románosan helytelenül írt nevemben, beküldtek a Művelődési minisztérium propaganda osztályára egy olyan, Elena Ceausescut dícsőitő, gügye verset román nyelven, amit, később tudtam meg, hogy ők írtak meg. Hanem ez a hiteltelenítéssel való semlegesítés (Denigrare) bizonyára szekus felszólításra is történhetett, mivel kb. ugyanabban az időszakban történt az a szekura való beidézés és az ottani 10 órán át tartó, „megdolgozásom”, ami után 3 napig nem tudtam aludni. A „kezelés” után egyébként, idegrohamaim lettek, úgy, hogy végül be kellett feküdnöm Veress Albert doktorhoz a pszichiátriára, hogy legalább az alvási képességem vissza kapjam valamelyest.
A megdolgozás viszont nem azt jelenti, hogy megpróbáltak volna beszervezni, mivel arról, már három évvel korábban lemondtak, amikor ezt nem csak, hogy megtagadtam (finoman elutasítottam), hanem, amikor kijöttem a megyei rendőrség épületéből ahol a szeku székhelye is volt, minden ismerőssel és egy barátommal is, akivel csak találkoztam elmondtam, és utána minden barátomhoz és ismerősömhöz, akinek a lakása valamelyest az utamba esett, bementem és el mondtam, hogy ne mit ajánlottak (A házgyárból vettek is, persze, hogy fel kellett tűnjön a kollégáknak hiányzásom. Tehát azoknak is elmondtam), de bárki, bármit is mond, ne higgyék el, mert nem, hogy nem írtam alá semmit, de arról, hogy beszerveznének, még csak szó sem került. Skorpióként ráéreztem arra, amit máig is gyakorlok és amit neked is ajánlottam: a tényeknek, amiben biztos vagyok a nyilvánosságra hozatalát. Tehát, ha a besúgónak való beszervezésemre nem is fektettek nagy hangsúlyt, a besszaratásomra, meg a lejáratásomra igen. Mondjuk, ezzel a helyzettel, az akkori körülményekhez képest, meg is voltam elégedve, hiszen ez így sokkal jobb helyzetnek bizonyult, mint folyamatos lelkiismeret furdalással élni. Igaz: Balázs F. Attilán pl. a legkisebb lelkiismeret furdalási nyom nem látszott sem akkoriban, sem a rendszerváltás után. Sőt, amikor le lepleztem, még ő próbálkozott azzal, hogy ez a tettem, csak az én rá, a sikeres személyre való alantas irigységemet bizonyítja. – A szerencsétlen bunkó, a mellette múmiává aszott feleségével…
Igen ám, de amikor ugyancsak az a sátáni Balázs F. Attila, aki könyvtárosként, az oda járó középiskolás lányok deflorálására (szüzessége elvételére) szakosította magát akkoriban, egy szürke januári délután, megmutatta nekem fél komoly- félig kaján képpel, a mai Petőfi utcában akkor álló könyvesboltban (Most az RMDSZ városi szervezetének van ott az irodája, a Pallas Academia könyvbolt mellett.) azt a párt-brosúrát, amiben az, az infantilis rímbe szedett nyalós szöveg volt, amiről csak később tudtam meg, hogy részben ő költötte magában rajtam fölényesen röhögve, a titkos szerzeménye alatt az én helytelenül (románosan) írt nevemmel és az alá még ráadásnak azt a hazugságot is oda írták, hogy „Poet muncitor” (Munkás költő), már csak azért is gyűlöltem az életet és a világot, (Vallásos ugyanis nem voltam annyira, hogy az Istent is gyűlöltem volna), hogy ilyen szar helyzetbe hozott, mivel ugyan hol, milyen hivatalos fórumon, vagy milyen szervezetnél (amelyek nem is léteztek, csak úgy írom, a mai szabadság jogi logika szerint), kinél protestálhattam volna akkoriban ezért a hányingerkeltő sötét disznóságért? Hát lapultam vele Barátom és reméltem, hogy minél kevesebben olvassák el. Pedig nem nagyon lehetett, mert képzeld el, a következő években még a Romania Literara is átvette ebből, a nem közismert párt brosúrából ezt a mocskolmányt, és közölte a Ceu-sátánissza valamelyik születése napján, meg azután Scinteia Tineretului is.
A házgyárból csak a Nagybányai Építészeti egyetemre jutottam be végül felvételi vizsgával másodjára, mivel Kolozsváron, ahova korábban felvételiztem, megszüntették azt a szakot. Nagy volt tehát a pofára esésem, amikor az egyetemi fiatalság ideológiai nevelésével megbízott, mit tudom én milyen funkcióban alkalmazott, eléggé fiatal kultúr-aktivista férfi, gratulált a Romania Literaraben megjelent „szép versemért”, tök komoly elismeréssel, még csak nem is mosolyogva... A legszívesebben a Ceausescu torkát haraptam volna el, ha lett volna rá módom, de így csak nyeltem magamban és örvendtem, hogy az évfolyam-társaim magasan tojnak az irodalomra, és nincs ahogy tudomást szerezzenek e diverziós gyalázásomról. Utálatos és szerencsétlen dolgok ezek, amiken keresztülmentünk barátom. És te még jobban megjártad a poklot, mint én, amint mondod. Nem csak neked volt ezzel találkozásod utólag is, amikor el kellett mondd a szülőknek, hogy te nem robbanthattál Mihály Vitéz szobrot Sepsiszentgyörgyön, mert szerencsédre éppen tanügyi inspekció volt nálad Rétyen, amikor a robbanás történt, hanem a ”Magyar Mefiszto”
szerzője, Orbán János Dénes, a trágár rímfaragó, nekem is az orrom alá dörgölte, mind az Ifjúmunkás utódában (Nem tudom már, hogy mi volt annak az utódlapnak a neve, amíg Ferenc S. István csíkba nem hozta és itt meg nem buktatta?), mind a kolozsvári „Szabadság” oldalán azt a diverzós céllal készült és a (román) nevemre akasztott „szerzeményemet”, amikor Szőcs Gézáról megírtam, hogy megjátssza a demokratát, miközben a barátait elárulja a demokrácia nevében.
És ez még semmi, de a határon kívüli magyar családapákra, tönkretevés céljából vadászó Budapesti feminista zsidó blogger is, Gerle Éva, akit Csibi Karcsi megféltett a fészbukon tőlem, hogy mit gyötröm már szegényt, be állt szerkesztőnek a wikipédiához és abban, a nevem alatti szócikkhez a következőt írta a többi hülyesége között: A legismertebb veres egy Nicolae Ceauescu-t dícsőítő vers.” Nem szégyellem bevallani, hogy ezek a dolgok és emlékek nagyon fájnak most is, mint gondolom, neked is a robbantással való gyanúsítás és ezért is utálom pl. kiengesztelhetetlenül Balázs F. Attilát.
HOGY MIÉRT 0RTAM LE MINDEZT? Azért Alpár, mert ha Tőkés László, akit tényleg, én is ismerek efelől a bárdolatlan, modoráról is, ily sértő módon legorombított, akkor el kellett volna őt ott helyben küldeni akár az anyjába is, illetve meg lehett volna ezt írni akár utólag is, de emiatt, és bármi más politikai tévedése, vagy hibája miatt ne ügynöközzétek, és ne szedjetek olyan sztorikat elő, hogy állítólag felcsinált volna kiskorú szüzeket a diktatúrában, mert abból, amit erről egymás között sky-pon megbeszéltetek, világosan kiderül, hogy még annyi alapja sincs a mesének, mint hogy te robbantottad fel a Vitéz Misi szobrát Sepsiszentgyörgyön. Vagy, hogy én írtam volna nyalós verset Elena Ceausescunak. Mindhárom eset megesési valószínűségi hányadosa ugyanaz, hidd el nekem. Egyébként az akkori szerelmemnek, Borsos Annának, a testvérbátya ott élt Temesváron, és a csodálatosan szép és művelt kamasz-lánya Tőkéshez járt káté-órákra azokban az időkben sok, több temesvári kamasz-fiatallal, és hálát adtak akkor a sorsnak, hogy ilyen szerencsés helyzetbe kerültek. Hát az egyetlen valaki a akit gyönyörű szerelem mellett, az akkori eszemmel, „esetleg netalán, ha úgy alakul” megkísértettem volna, ez a gyönyörű és művelt temesvári kamasz lány volt, más senki. Ezért Skorpióként finoman erre is puhatolóztam. Mármint, hogy Lászóval esetleg nem- kerültek idillikusan intimebb viszonyba? De szó sem eshet arról, hogy az akkori Tőkés ilyeneket művelt volna azokkal a lányokkal, amiket ti feltételeztek, holmi külföldre származott zöld-liberális fizika-tanár beszámolói alapján. Ha már fizikusról van szó, meg lehet kérdezni Toró Tibit, aki kutató fizikusnak indult és ott volt Temesváron akkoriban. Nem létezik,. Hogy ne ismerték volna egymást a ti „fizikus” jelentéstevőtökkel! Nagyon kérlek, gondolkozz el, tényleges felelős szerkesztőként ezeken és ne közöljetek Tőkés Lászlóról ilyen minim,ális realitás-alapú feltételezéseket.
Ez tehát ezzel kapcsolatosan az én őszinte meglátásom, ami mellett kitartok.
Barátsággal: Szilárd
Belépés
GyIK
Keresés
