Ilyen kétségbeejtő szellemi sivárságról és lelki nyomorúságról még soha nem olvastam helyszíni közvetítést, mint a Csakazolvassa szilveszteri számában. És mindezt a pokoli szerencsétlen elesettségről és kietlen nyomorúságról, emberi örömtelenségről és sivár és sivár plüssállatos - hormonális szeret-nélküliségről szóló nyomor-riportot nevezik a feminista pokol közepén vergődő barát6nők zseniálisnak, meg más extrának:
kiábrándult
Közzétéve december 31, 2014
melléknevek sorozat 9.
a melléknévi igenevek gyakran melléknevekké kövülnek
Társasági lény vagyok, sok barátom van. Sokat köszönhetek az embereknek, a legtöbbet a szüleimnek, tanáraimnak, kollégáimnak és a barátaimnak. De van, akit csak egyszer láttam, és rám terítette a köpönyegét, amikor fáztam. Csak úgy. Az altruizmus is ösztön, írta Csányi Vilmos is. Én is segítek, akinek csak tudok. Szívesen elbeszélgetek akárkivel, lett légyen az a tisztítóban a kedves fiatalember vagy a virágárus néni. Úgyszólván filantróp vagyok. Hogy is lehet családi kapcsolatok, barátság, szerelem, ismerkedés és beszélgetések nélkül élni? Az emberek csodálatosak, csak tudni kell őket kezelni. Mindenki panaszkodik, hogy ez emberek milyen önzők, kétszínűek, érdekvezéreltek, pedig szerintem a szívük mélyén mind jók, igen, mind, még a pszichiátriai betegek és a sorozatgyilkosok is. Ők csak nagyon sokat szenvedtek. A szeretet ereje gyógyít. Mindenkiről lefeszegethető a páncél, csak tudni kell velük bánni. Kedvesnek kell lenni, nem várni tőlük olyasmit, amire nem képesek, és odafigyelni a lelkükre. A kollégáimat is meg szoktam lepni egy kis sütőtökös muffinnal, vagy személyes ajándékkal a névnapjukon: a fiúkat feliratozott bögrével (“Csongor”, “Endre”), a lányokat kisebb kozmetikai csomaggal.
*
A tisztítószalonban tönkretették az angórakardigánomat. Cafatokban kaptam vissza, és még csak bocsánatot sem kértek. A legjobb barátnőm pedig rávetette magát életem szerelmére, amíg én a síbalesetemből lábadoztam a traumatológián. Pedig már az eljegyzést tervezgettük. Lám, naiv voltam mégis. Hogy megideologizáltam én ezt az emberbarát viselkedést, elbizakodottan hittem, hogy én vagyok a kivétel. Na persze. Már nem félek kimondani: az emberek gonoszak és kíméletlenek a szívük mélyén, és csak arra várnak, hogy mások elesettségét kihasználják. Aztán vonogatják a vállukat, hogy ilyen az élet. Társaságkerülő lettem. De azért tartalmas az életem így is: hétfőnként egy menhelyre járok, viszek egy kis tápot, megszeretgetem vagy sétálni viszem a kutyákat. Az állatokban nem lehet csalódni, ők tiszták, meghálálják a bizalmat és a gondoskodást, nem úgy, mint az emberek. Egy kutyusnak nincs hátsó szándéka! Csatlakoztam a facebookon állatmenhelyek közösségeihez, gazdit keresünk nagytestű, idősebb keverék kutyusoknak. Ha végre felmondok a cégnél, ahol a munkatársaim évek óta keserítik az életemet, hetente háromszor is járok majd a fajtamentő alapítványhoz önkénteskedni. Felhagytam a húsevéssel is. Anyám aggódik értem, újabban nem is veszem fel a telefont. Szeretnék egy mókust is. Egy mókusról soha nem fog kiderülni, hogy allergiás a mogyoróra.
*
Amióta a degum megharapott, tartok az állatoktól. Valóságos fóbiám lett. Négy hónapos gyógytartamot állapított meg az orvos. A biztosító nem fizetett semmit. Igazából nem bírtam a macskaszőrt sem, meg hogy a halaim sosem hunyják be a szemüket. Úgy éreztem, szemmel tartanak. Utoljára a vécékagylóból bámultak rám, borzalmas volt. Annyira hiányzott a csülök, a tatárbifsztek és a mangalica-szűzkaraj! Az egész vegán életmód csak mesterkélt póz volt. Ez is csak egy divat. Kiéhezetten vetettem rá magam a minőségi állati fehérjére. Az állatok arra valók, hogy megegyük (vagy lecsapjuk) őket. Malacfejet főzök épp, kocsonyával ünnepelem az év végét. Viszont elkezdtem gyűjteni a plüssállatokat, mert nem szeretnék egészen magányos lenni. Ennyi megrázkódtatás után bennük találok vigaszt. Harlow kísérleteiből tudjuk, hogy a kötődés bármilyen szőrös, antropomorf (fejjel, törzzsel, végtagokkal és tekintettel rendelkező) lénnyel kialakítható, az ölelgetésük pedig oxitocint termel, éppúgy, mint a szexuális kapcsolat. Nem tudom, a kísérletek kitértek-e arra, hogy a recipiens plüssállatok szervezetében milyen folyamatok zajlanak, de szerintem nekik is reagál a hormonrendszerük erre a sok szeretetre. Nekem nagyon fontos a mentálhigiéném. Sok sztárnak is megvan ez a kedves, nosztalgikus szokása, hogy játékállatokkal vagy babákkal veszi körbe magát. Nem véletlen, ez csökkenti a stresszt, amellyel rohanó világunk sajnos zsúfolásig telve van. Mindenkitől, akivel még tartom a kapcsolatot, plüss sznupit, gárfildot vagy csőrikét kértem karácsonyra. A nagynéném egy karton Whiskas-konzervet hozott… vele nem beszélek azóta. Gyermekkoromat idézi a sok puha lény. Nagyon aranyosak, olyan vidámmá teszik a hálószobát! Igazi harmónia van most itthon, ők a lelki társaim. Velük is alszom, excel táblában készítettem beosztást, hogy mindenkire sor kerüljön. Néhány hete igazi aktivista lettem: bojkottálom a műszőrméből készült termékeket. Szörnyű, milyen kegyetlenül bánnak a nagy nemzetközi divatcégek ezekkel a kedves lényekkel.
*
A plüssállatgyűjteményem kigyulladt, így amióta hazatértem a kórházból, a minimalistává vált nappaliban egész nap természetfilmeket nézek. De csak olyanokat, amelyekben sziklákról, geotermikus folyamatokról, szélről vagy vulkánokról van szó. Semmilyen lényt nem bírok elviselni, amelyiknek szeme van. Jobb nekem így. A National Geographicben nem csalódhatok, amíg tudom fizetni a júpíszít. Akkor majd díjcsomagot vagy szolgáltatót váltok, nem igaz? Interneten is lehet ügyet intézni.
(Viola: Ne felejtsük el a forrás linket, alább kifejtem bővebben a véleményem: csakazolvassa.hu/2014/12/31/kiabrandult/)
"bejegyzés"
Kategória: életmód, bejegyzés, gerle éva | Címke: életmód, értékrend, emberi kapcsolatok, lélek, monológ | Szerző: csak az olvassa | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
34 thoughts on “kiábrándult”
Verona Drive - december 31, 2014 13:43 szerint:
Egy zseni vagy.
Hozzászólás ↓
karinaingridmayer - december 31, 2014 13:55 szerint:
Az.
Hozzászólás ↓
Lucerna - január 5, 2015 12:53 szerint:
Na, ezt nem is olvastam korabban, de csatlakozom a tobbiekhez, egy geniusz vagy. Es nagyon szellemes.
Hozzászólás ↓
karinaingridmayer - december 31, 2014 13:44 szerint:
Örülök , hogy újra van neted. Boldog új évet kívánok!
Hozzászólás ↓
Margó - december 31, 2014 13:59 szerint:
Hatalmas.
Hozzászólás ↓
dívamacska - december 31, 2014 14:14 szerint:
Azon töröm a fejem, miként tud egy vulkán vagy egy földrengés csalódást okozni, és akkor merre tovább:-)
Hozzászólás ↓
aritareal - december 31, 2014 14:35 szerint:
Nekem is pont ez jutott eszembe…
Hozzászólás ↓
csak az olvassa - január 8, 2015 00:46 szerint:
Mindig van tovább! És akkor kitör a lefojtottság, a tegnapi igazságokat meg lehet cáfolni.
Hozzászólás ↓
baticakogar - december 31, 2014 14:34 szerint:
Rrrrr!
Hozzászólás ↓
bangyika - december 31, 2014 14:40 szerint:
Zsenialis
Hozzászólás ↓
bridzsmo - december 31, 2014 15:11 szerint:
En meg ilyet nem olvastam. Abbahagyni nem birtam. Folytatast varom. Boldog uj evet mindenkinek!
Hozzászólás ↓
veriférje - december 31, 2014 15:41 szerint:
Ez rohadt jó volt így mára.
Hozzászólás ↓
Analemma - december 31, 2014 16:45 szerint:
Élveztem
Hozzászólás ↓
Amanita - december 31, 2014 17:31 szerint:
kell egy kis idő, amíg újra rezzenéstelen arccal tudom fogadni a sütiket a munkahelyemen.
Hozzászólás ↓
fenchurch68 - december 31, 2014 18:22 szerint:
Ez nagyon kellett az év utolsó óráira.
Felolvastam ezt a kedvesnek, aki, mint szőrös, antropomorf lény megerősítette, hogy a recipiens plüssállatok szervezetében is fellépnek hormonális folyamatok az ölelgetés hatására.
(Én mély bizalommal, szeretettel és tisztelettel fordulok az emberek és állatok irányába egyaránt – a vulkánokról nem is beszélve-, viszont most legszívesebben letépném az összes petárdázó köcsög mindkét karját tőből és betömném vele a sok ocsmány, vonyító büdös kutya pofáját.)
Stb., Stb., Stb.,
Belépés
GyIK
Keresés
