ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 15:16

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


"Széles az út amelyen el lehet indulni, de szűk az a kapu, amelyen be lehet jutni a Mennyek Országába."
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott." (Názáreti Jézus)



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2017.03.29. 12:54 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Az intellektualizmustól elvárt, un. tudományos kételkedés, vagyis a hitetlenség fogalmának a megemlítésével, eljutottunk a spirituális naplóírásnak, a kauzálisan személyes, tehát mindenki számára felvállalható, ellenőrizhető és gyakorolható, reális és mágikus erejű metafizikai ismeretszerzéssel egybekapcsolt beavatási mivoltához. Vagyis a hit gyakorlásának a tulajdonképpeni céljához: a spirituális (nem a vallásos értelemben vett!) diszkrét boldogság-állapota és az ugyancsak diszkrét egyetemes szeretet- képesség kialakítási lehetőségéhez. A hitnek, mint magas-rendű metafizikai (elméleti) tudatosságból és gyakorlati, tárgyi-megtapasztalásból eredő meggyőződésnek a felfogásához. A hit pozitív következményekkel járó racionális megértéssel egybekapcsolt, személyes átélési lehetőségéhez. Vagyis, a hitnek, mint nem esztétikai, tehát nem felszíni érzéki benyomás-szerű élményéhez, hanem mint a sorsbeli, tehát élethelyzetbeli és egészségi szintű pozitív változásokat előidézni képes, tehát az objektív tárgyi valóság által is vissza-jelzett, valós - funkcionális jelenségként való megértéséhez és annak megfelelő kezeléséhez, gyakorlási lehetőségéhez.
A hit ugyanis, nem egy külső - esztétikai - magatartási forma és semmiképp nem a vallásos egyénekből és tömegekből kellemes érzéseket (kellemes érzéki bódulatot) kiváltani hivatott misztikus-esztétikai aktusok ismétlődő sora, amellyel egyes vallásos hivők hivalkodhatnak, vagy amire a tudós teológusok hivatkozhatnak. Mindez mindössze steril esztétikai aktus semmi több. Az igazi hitnek ugyanis, hosszú távon, pozitív mágikus következménye kell, hogy legyen a hívő ember életében.
A hit az egyetemes törvények és a személyi életfeladatok ismeretéből eredő, gyakorlati tapasztalatokra és racionális meggyőződésre alapozott tudatosságnak a mágikus erejű és ezért pozitív következményekkel járó, meg nem zavarható, tehát folytonosan fennmaradó, egyéni spirituális öntudati élmény-állapot! Egy olyan mágikus képesség, amely látható pozitív következmények előidézésére szolgál az egyén életében. A hit egy olyan testi - lelki és szellemi állapot, egy olyan személyes (tehát kisajátíthatatlan és kölcsönadhatatlan) metafizikai alapállás következménye, amely lehetővé teszi az emberben létező teremtő hatalmak tudatos és felelős használatát (a hit gyakorlását) a mindennapi élet gyakorlati szintjein is. A hit az emberi szellem egy ténylegesen használható, gyakorlati következményeket előidéző képessége (potencialitása).
Amennyiben a papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, legalább olyan egészségesek, termékenyek és erősek kellene legyenek mint amilyen egészséges személy pl. Tőkés László, a volt királyhágó melléki református püspök. Az igazi, illetve a valóságosan létező és működő hit nem a külső ájtatoskodások mennyiségében és esztétikai csillogásában érvényesül, hanem a pozitív élet-megvalósításokban, a követhető példa erejében: a személyes egészségben, a termékeny életben, a szellemi rugalmasságban és nyitottságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai és szellemi erőnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyességben: a bátorságban (nem a vakmerőségben!), a határozottságban, a szabadság, az önrendelkezés (az autonómia), az igazság és a fény (az értelem) szeretetében. Vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak pozitív és áldásos, anyagi és egészségi következményeivel együtt.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2018.03.24. 16:00 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A kicsi - személyi tudat és a határtalan isteni léttudat egységéről.

„De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, és a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Názáreti Jézus)


Mind Hamvas Béla, mind sokan mások, akik közé magam is sorolom, azt valljuk, hogy a kereszténység, mint spirituális tan, egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk Jézus nevében bármit is az atyától, mert azt meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell gyakorlati életfeladatokat, tehát kockázatot, meg felelősséget (Keresztet) vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal, az egyetemes törvényekkel összhangban élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell Jézus-Krisztustól, illetve az Atyától, akit ő számunkra „képvisel” a vallásos dogmák szerint. E tévhit szerint tehát, az egész boldogságunk és egészségünk, csak azon múlik, hogy az “egy szülött Jézus-Krisztuson” keresztül kell mindazt kérni, amire szükségünk van és, ha jó fiuk és lányok vagyunk, meg is kapjuk mindazt amit kértünk. Pénzt, egészséget, tudást, hatalmat és minket szerető, minket boldoggá tevő, önmagát értünk mindig feláldozni kész, „jól szexelő” élettársat. - Ez a legpóriasabb vallások ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Akiről, ebben az esetben, azt is tudjuk, hogy még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük a szükségleteink és vágyaink kielégítését az Isten-atyától…Ez egyszerűen vicc!

A keresztény szellemiség fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való folytonos könyörgésről – szól, még akkor sem, ha csakugyan, esetleg, kérni is lehet azt, amit el szeretnénk érni, de úgy véljük, hogy az, a megszerzés, elérés, gyakorlati erő-készletünket meghaladó nehézségekbe ütközhet! Persze, hogy határozottan és bátran gondolkozni és képzelegni is kell az elérendő céljainkról és megszerzendő dolgainkról, mert máskülönben mi lenne az, ami a teremtés és a mágia törvényét mozgásba hozná a javunkra, ha nem a teremtő képzeletünk és gondolatunk ereje? Népiesen szólva, a sült galamb nem repül magától a szájunkba. Tenni is kell érte, mind a gyakorlati anyagi-tárgyi világ szintjén, mind a képzeleti és a mentális képzeleti – képzelgési képességeink szintjén. De másfelől az is bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy: „Keressétek Isten országát és mindent, amire csak szükségetek van, meg fogjátok kapni ráadásul.” A mennyek országa viszont egy olyan fogalom, amelynek a megértése rengeteg pozitív és negatív személyes spirituális tapasztalatot igényel. Ennak az „ország-állapotnak” a keresése viszont nem alázatoskodó és tartalom nélküli vallásos szertartások végrehajtásából, valamint vallásos könyörgésekből áll, hanem szeretet-képesség és áldozat-képesség – növelésből, szellemi világosság és értelem- növelésből.
Az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint tehát, éppen hogy fordítva van a gyakorlatban, mint ahogyan az vallásosok képzelik azt. Vagyis, éppen úgy, ahogy Jézus tanította eredetileg: Nevezetesen, a „mennyekben” (Tehát ahol nem férnek hozza a rablók) való Boldogság-képesség (Világosság- Szeretet egysége) nevű, „kincs-létrehozás” következtében - Ott, a legmagasabb öntudatunk: az isteni Én-tudatunk szintjén tehát, vagyis a mennyben, ahol nem csak, hogy a rablók nem férnek hozza, de még a moly (Az árnyék-énünk) sem rágja szét... – jönnek létre, születnek meg a normális élethez szükséges anyagi javak idea-csírái, az életszükségleteinknek az ősideái, csakúgy mint az igazi élettársunkkal való találkozásunk lehetőségének is. Azzal tehát, akivel tényleg boldogok lehetünk. Vagyis abban áll az egyetemes boldogság-képességének az elérését jelentő, Bolond – Boldogságon és keresztény megvilágosodáson alapuló hit (Az a finoman szublimált kincses erő tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: “Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van annak még adatik”.
És abban, hogy: “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: “Az Én váramat (Vagyis: a “Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) – tudatot az ellenségeim, vagyis a negatív sorsjelzéseim építik, azért lesz az olyan jól felépítve. A karmánknak a tudattalanunk mélységesen sötét, titkos zugaiban rejlő, még feloldatlan részeire rávilágító, mivelhogy azokkal összhangban levő, bántó, és sértő, és megsebző, és kártevő sors-jelzéseink, építik tehát fel ezt az ellenség-képzetektől megtisztított, pozitív képzetekből álló Én-hit várat, ami ettől, az figyelmeztető ellenségek szeretetétől sziklaszilárd lesz!

Az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó, vagyis arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény valláson keresztül “intéz” a keresztény egyház a Kr.U. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császáris zsarolásra és fenyegetésre hajtottak végre a Nagy Konstantin által a lóverseny-stadionba zsúfolt un. keresztény papok – püspökök és teológusok, akik éppen, hogy az ellenkezőjére fordították a Krisztusi beavatási tanítás lényegét és így kanonizáltak egy az isteni önmagunktól: az Én-magunktól minden hívet elidegeníteni képes, egységes vallást az eredeti és párját ritkítóan igaz krisztusi tanításokból. Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett “Vagyok, aki Én vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, amelynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnozisa), vagyis az Istennel való közvetlen – belső és bensőséges és meghitt és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferdítve ismét csak egy ócska vallássá, egy égi protekcióért primitíven könyörgő – kunyeráló nyomorék-vallássá. És éppen attól a személytől kunyerálnak a hívei, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: az egységesülési kötelességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak: a megváltásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.

Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy: „Akinek van annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik. Az immanens szellemi és lelki gazdagságnak a magától értetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálatos következményéről van szó. Az azonosulási lehetőségbe vetett hitnek a bátorságáról és az azonosulás bátorságának a hitéről! Mert honnan másról és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy “Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekedtem, az Én nevemben.”? Vagyis az őrök egyetemes Isteni azonosság tudatnak: az Én-vagyok tudatunknak a mágikus erejével! Az örök és egyetemes Én tudat-által! És nem az alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által! A krisztusi első szülötti jogon, amely mindannyiunkat, és mindegyikünket akik ép elmével születtünk, megillet, amennyiben méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk. Akik nem kételkednek, mert nem hagyják, hogy a molyok, vagyis az árnyék-énjük kételkedő gondolatai szétrágják ezeket a kincseket. Mert: ami ide vonatkozó kétely, tehát ami „az Igen – Igenen, és a Nem – Nem…” igazságán túl van, „az, az ördögtől való”, vagyis a hitetlenségtől való! És ebből a perspektívából az is teljesen világos, és logikus, hogy: “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az logikus, hogy az örök Én ellen van!
És végül is, tulajdonképpen a kereszt szimbóluma is ezt a totális figyelmeztető jelzéseknek a „tiszta bolond” elfogadását jelenti, amit Jézus az emberi rációt messze meghaladó, de éppen azért cáfolhatatlan és félre értelmezhetetlen képi – szimbolikus aktusával tanított meg az emberiségnek, kár, hogy kénytelen volt ezt, nem valami szívmelengető, derűs állapotban elvégezni. Ezért kell megváltónak nevezni. Mi viszont örömteljes, bolond - boldogsággal gyakorolhatjuk ezt a pozitív mágikus következményekkel is járó elfogadási és befogadási-, sőt: azonosulási aktusokból álló megváltódási folyamatot.
Nincs tehát misztikus „egyszülöttséges” istenfiúi kivételezettség, amit a sátáni Nagy Constatntineék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alávalóikat” szellemi gyávaságban és kizsákmányolható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az örök Én vagyok létezik, az, az van-, aki Én vagyok egyszeri és személyes igazsága! Akkor vagyok tehát én boldog, és ép és egészséges megváltott személy, hogyha az „Én vagyok” pozitív mágikus következményekkel járó bátorságára bátran és nyíltan válaszolok!

– “Akinek van füle hallja.”

A bölcsek köve,

Avagy az ezer szirmú lótusz virág kelyhének a közepén tündöklő drágakőnek,a Bolond krisztus-buddha tudatnak a ragyogása:


Mindennek az elején és mindennek a kezdet-kezdetén van a boldog belső tudat- ragyogásom örök fénye, az odaadó öntudatom határtalan boldogsága, az örök és határtalan éberségem mindenható álma.
És Én ebben az ős- boldogságban ragyogok és én, az odaadó boldogság határtalan Én-tudatnak az örök ragyogása vagyok. E határtalan ragyogás boldogsága az én Mágikus Szeretet-magomban és a fénymag-tudatomban van:
Ő, az Én, és Ő a külső és a belső nyugalom-edény, amiben az örök-szeretetem magát állandóan újjá és újjá szülve ragyog, és amiben én önmagam vagyok, mert én az isteni magomban a teremtést életre-szerető fény-nyugalmas rajongás vagyok. Ezért, a derűs Bolondságomban lakozó öröklét-tudatom az, az életforrás ami, örökkévalón és mindenhatóan az egyetemes egységben öngerjesztve, önmagát és az anyagot megteremtve, majd az anyagból anyagi lényeket fejlesztve, lüktetőn ragyog. Ez, a rajongva teremtő és teremtőn ragyogó, fényesen nyugalmas Én-tudat az örök Boldogságban van és ez a Boldogság a határtalan öröklét önmagát tápláló, önteremtő magomnak a magjában van. Én a teremtő-megváltó őserő magjában vagyok és a teremtő Én vagyok, mert mindig az első teremtésben él az, aki örökkévalón Én vagyok. Az örök boldogságban lakozó Én hozza létre folyamatosan a boldog öntudathoz szükséges életet és az áldott életkörülményeket.

A megváltás a boldogság-táplálásért van és a teremtés a megváltásért van. Minden anyagi és anyagtalan boldogság feltételt és boldogság kelléket tehát, én, és az abszolút ősi Boldogság, vagyis a Boldog Teremtői öntudatom hoz létre előbb én-bennem, majd én-velem. Ezért nincs semmi más a teremtésben, nem létezik semmi, és senki olyan, mint amitől, és akitől félnem kellene, olyan erő, hatalom, vagy lény, vagy másik Én, aki nem a boldogságban van, és amitől egy hajszálnyit is félnem kellene, és akire még annál is kevesebbet haragudni kellene. Sem kint, sem idebent. Haragudni magamra, a mag-nyugalomra, a ragyogva teremtő boldog önmagomra? Tehát a Szeretetre? Vagy a szeretetet Boldogsággá változtató a fényre? Az egyetlen valós értelemre? Az egyetlen szeretet magomra, aki Én vagyok az örök boldogságot szeretetté szelídítő határtalan fényben? Haragudni önmagomra? Nem lehet. Amit lehet, az, az arany-nyugalom ragyogásának és a ragyogó boldogságnak az örök és folytonos átélése, a boldogság-tudatom határtalan és folytonos megszülése és odaadó átélése, úgy kint, mint idebent.

Gyakorlati megvalósítás:

Ugyanakkor azt is kell tudni, hogy mindez érvénytelen az öntudat-változási, vagyis az én-tudatnak az Én-tudattá, vagyis az isteni öntudattá változtatási szükségre figyelmeztető, tehát a néha fájdalommal és szenvedéssel is járó, negatív karma-oldási sorsjelzéseknek is szívből örvendeni képes Bolnd-alapállás nélkül, a konkrét kamraoldást szolgáló, gyakorlati életfeladatok és azokkal járó személyi felelősségek vállalása nélkül. Például, minimum az önfenntartás vállalása, meg az utódokról való gondoskodás érdekében történő munkálkodás nélkül, amennyiben nincs ennek egészségi, vagy erőnléti akadálya, vagy (Ha nincs ennek un. objektív akadálya, mint pl. meddősséggel és – vagy nemzési képtelenséggel, együtt járó magas fokú szegénység.), tehát un. család- és gyermekvállalás nélkül. – Akik ezt megtették,mind meghaltak idejekorán, és csak a véres – tragikus történelmet olajozó ideológiának való, tanításaik maradtak fent, mint pl. az un. keresztény-vallás is.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO