ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.07.20. 05:59

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2017.06.01. 15:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3815
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Barátom Platón, de nagyobb barátom az igazság.

Barátoknak hitt szekus-besúgók a Romániai nemzeti-szocializmus dühöngő korszakából

A Bukaresti CSNAS hivatalban található, az 507 ügyszámot viselő és a „Poetul” (A költő) című aktagyűjtemény, három ügycsomóból áll, és az én állítólagos állam-ellenes tevékenységem által vált „szükségessé” a létrehozása és a nevetségesen nagyra-dagasztása. Az általam 2010 tavaszán, a CSNAS Bukaresti székhelyén átolvasott és tehát az 1977 június és 1998 december között összegyűlt szekus megfigyelési dokumentumokból a következő személyek besúgói mivolta derült ki a számomra egyértelműen:

. 1. Antal Miklós, a Hargita Megyei Népi alkotások házának az egyik művészeti (nép-tánc) instruktora. Tőle csak két - három jelentéktelen jelentést találtam a Poetul nevű ügycsomóban, abból az időből, amikor a katonai szolgálatát teljesítő Simon József instruktort helyettesítettem 6 hónapon át Kardalus János alárendeltjeként. A Csnas-től utólag hivatalos értesítést is kaptam arról, hogy többek között az én besúgom is volt, és, hogy a szekus besúgói fedőneve: „Boloni” (Gondolom: Bölöni.) . És csakugyan, a 2010 tavaszán Bukarestben átolvasott „Poetul” címen az én megfigyelésem és megfélemlítésem – leültetésem érdekében nyitott szekus – dossziékban található dokumentumok között fel lelhetők az Antal Mikinek a rólam szóló megfigyeléseit és véleményét tartalmazó jelentései, de ezek messze nem tartalmaznak olyan veszélyes és aljas állításokat, mint amilyeneket pl. a szülein élősködő Veress Gerzson Sepsiszentgyörgyi életművész-költő, és a csíkszeredai könyvtáros-költő: Balázs F. Attila írtak.


2. Balázs F. Attila, a csíkszeredai könyvtár munkatársa, civilben költő, állítólagos barátom és a rendszer által ugyancsak „elnyomott”  „harcos-társam” , az általam vezetett Tamási Áron nevű irodalmi körnek a tagja. A TÁ - irodalmi körnek a Városi Művelődési Otthon adott helyet, és annak az 8. sz. termében működött, mielőtt én oda kerültem-, és a tagjává váltam volna. Balázs F. Attila, jelenleg a Pozsonyi AB-art könyvkiadónak a „sikeres” tulajdonos-igazgatója és sok magyarországi írónak is kiadta a könyvét. Ő, utólag saját maga által is bevallottan, Nica Stefan néven írta a fent említett időszakban, a rólam és másokról szóló szekus – jelentéseit, amelyekben az érdekes az, hogy „költő-társamként” szerintem felesleges részletességgel és jól érzékelhető nagyképűséggel, lekezelő erkölcsi alapállással, ám ugyanakkor kimondottan elveszejtési – elgáncsolási, megbuktatási szándékkal írta az aljasabbnál is gonoszabb jelentést. Nagyon bizalmas és ugyancsak fontos embere lehetett az elnyomó apparátusnak, mivel az akkori igazgatója: Lestyán Dénes utólagos bevallása szerint, mindig akkor kellett elengednie őt „szabadságolni” külföldre, valahányszor én útlevelet kaptam és külföldre távoztam. Rendszerint Budapesten találkoztam vele „teljesen véletlenül”, anélkül tehát, hogy azt vele megbeszéltem volna. Ő tehát még a Magyarországi és a Cseszlovákiai (Akkoriban a két állam még egybe volt olvasztva mesterségesen), emígy közössé vált útjainkról és különböző irodalmi rendezvényeken való részvételünkről, ünnepi emlék-estek általa fontosnak talált eseményeiről, és ami ezeket a jelentéseket egyenesen pikánssá teszik morális szempontból: az ott megjelent különböző magyarországi magyar íróknak a romániai vonatkozású felszólalásairól és „helytelen, rossz indulatú és igazságtalan” megjegyzéseiről, valamint a magyarországi házigazdáinknak a számunkra rendezett, személyes író – olvasó találkozóinkról is részletesen beszámolt. Utólag jöttem rá, hogy nem csak a „Nica Stefan” – szekus fedőnevet használta, hanem a „Hadházi Alexe”, egyes helyeken: „Hodhazi Alexe” fedőnevet is. Sőt: csodák – csodája, valamiért még egy, a saját „becsületes” név-szignójával is ellátott jelentést is írt (Talán annyira biztos volt a rendszer megdönthetetlenségében?) És, mivel sem a külföldről írt „esemény-beszámolóit”, amelyekben szabályosan szidta pl. a debreceni Nagy László emlékesten felszólaló és a román fasiszta politikát nyíltan kritizáló magyar írókat, sem az itthoni, személy-névvel aláírt jelentését nem lehetett másra, másokra kenni, személyesen ismerte be a volt-besúgói mivoltát egy újságírói kérdésre válaszolva. A CSNAS-nél viszont hiába kérdeztem rá, nem kaptam meg a hozzuk írt levélben adott segítő-kész jelzésemre a vissza-igazoló választ. Utólag tudtam meg azt, hogy azokat akiket reaktivált a SRI, vagy más állítólagos államvédelmi szervezet, „nem szolgáltat ki” a CSNAS sem. Ennek ellenére, nem csak a fent leírt konspiratív nevei alapján lehet követni a besúgói tevékenységét, hanem a „civil” neve is megjelenik néhol. Pl. a rám nézve legveszélyesebb jelentésben, amit Veress Grezson, sepsiszentgyörgyi életművész-költő írt. Itt fontos megjegyeznem azt, amit egy, a rendszerváltás után azonnal leszerelt volt-szekus altiszttől Bokor Aladártól tudtam meg, akivel, újságíróként, interjút készíthettem 1992-ben. Éspedig azt, hogy az egész szekus-konspirációs rendszer úgy volt megszervezve, hogy a besúgók nem tudhatták (De legalább is, nem szabadott volna tudniuk.) egymásról. Egy besúgó nem szabadott tudnia azt, hogy a másik, akiről éppen jelentést ír, szintén besúgó. Ez azért fontos, mert az Attila személye néhol az enyémmel együtt van emlegetve más besúgói jelentésekben, mint olyan személy, aki velem együtt „rosszat csinál” és veszélyes dolgokat művel a rendszer védelme szempontjából. Pl. együtt szerveztünk a csíkszeredai kultúrházban egy olyan „Fiatal romániai magyar írók és költők találkozóját, amelyen nálunk maximum 10 évvel idősebb írók és költők vehettek részt. Erről viszont a másik besúgónak: Józsa László néptáncosnak „lesújtó” volt a véleménye…! Bár nem ide tartozik szorosan, de Attilának a rendkívüli rendszer-szolgai mivoltára való figyelemfelhívás érdekében, mindenképpen meg kell említenem azt is, hogy ő és egy másik, „kulturális ügynökkel”: Marc Aurellel, aki a Népi Alkotások Házának az instruktora volt, talán Kardalus János, vagy talán egyenesen a Becze elvtársnak az utasítására írták meg az én nevemben, vagyis a Cosma Zsilard („Poet muncitor” – munkás költő) nevében azt az Elena Ceausaescu-t dicsőítő rímfaragványt, amit ők, vagy a főnökeik beküldték Bukarestbe, a Román Kommunista Párt kulturális propaganda osztályára, és ami megjelent az Elena Ceausecsu nem tudom, hányadik születésnapja alkalmából. Ezt a rímes förmedvényt aztán a magát „A magyar Mefisztó”-nak is nevező Orbán János Dénes, akinek az esetet a rendszerváltás után, Kolozsváron elmeséltem, nem átallott évek múlva annak a bizonyítékaként emlegetni a Románia Magyar Szó és a Kolozsvári Szabadság c. újságban, hogy én is egy diktátor-dicsőítő, gerinctelen féreg voltam. Ő, és Balázs F. Attila, aki talán máig is tagja az EMIL-nek, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, különleges barátságot ápoltak egymással a kilencvenes évek derekán. (Hogy ma tart-e még ez a szent Mefisztói barátság, nincs ahonnan tudjam és nem is érdekel.).

3. Borbély Ernő, filozófia-szakos középiskolai tanár, és paradoxális módon, a rendszer által, szerintem példa statuálás céljából, bebörtönzött és meghurcolt „irodalmár”, akivel még 1974-ben, Kolozsváron ismerkedtem össze, Texe Gábor nevű kolozsvári barátom révén. Ő csak egy bizonyos alkalommal fordult meg a TÁ – irodalmi körben és írt rólam, illetve a „nem megfelelő magatartásomról és „rendszer-ellenes tevékenységemről”, valamint a verseim „veszélyes” tartalmáról egy jelentést, még mielőtt őt, és Búzás Lászlót, számomra máig nem tisztázott, „értelmetlen” okok miatt bebörtönözték. Gondolom, hogy azt, hogy besúgóként (Rendszerváltás után, egészen pontosan a Bokor Aladárral készített interjú alkalmával tudtam meg azt, hogy az áldozati mivolta ellenére is, besúgó volt. A Tusnádi tanítónőjétől viszont azt, hogy még középiskolás korában szervezték be.), tehát annak ellenére is, valamiféle konspiratív tevékenységbe fogtak bele Búzás Lászlóval. Ő, a börtön-büntetése után pszichológusként dolgozott a „Poliklinikán”, majd rendszerváltás után, Hargita megyei RMDSZ - képviselővé vált több ciklusban is. Az ő besúgói fedőneve: „Suciu”, máskor – máshol, csak röviden: „S” volt. Több éve, hogy meghalt.

4. Jankó István, az akkori Posta – és távközlési hivatal személyzeti osztályának munkatársa, és volt újságíró. Ő ugyancsak a Tamási Áron nevű irodalmi kör tagjaként, a „Gál Sándor” fedőnév alatt írta az Antal Miklóséhoz hasonló, számomra kevésbé fontos jelentéseit.

5. Józsa László, Antal Miklósnak a táncos kollégája, tehát ugyancsak tánc-oktató instruktor, de ő a Városi Művelődési Háznál „végezte a dolgát”. Vagyis táncolt, táncoltatott és írta a számomra meglepő intelligenciáról tanúskodó, de felettébb rosszindulatú és ugyancsak fölényeskedő jelentéseit. Rendszerváltás után, mielőtt János Pál igazgató úr nyugdíjba ment, egy kis ideig az igazgatója is lett a Művelődési Otthonnak. Vagyis, mielőtt elnyelte volna a nyugat varázsa és Balázs F. Attilához hasonlóan dekkolt. Fedőneve némiképpen jellemző volt a felületesen jelentéktelennek látszó, de annál veszélyesebb személyiségére. Az ő rejtélyes neve „Kovács Jenő” volt.

6. Nagy Attila (Puli). Székeyudvarhelyen lépett velem kapcsolatba 1987- ben, az ottani és akkori, igen fiatal szerelmem: László Zita révén, nagyon ügyesen. Előbb ugyanis Zitát kereste meg és azzal „barátkozott össze”, azzal az ürüggyel, hogy ő is nagyon szereti a Hamvas Béla műveit, akárcsak én és rajtam keresztül Zita. Később katolikus teológiát végzett, amit pappá szentelése előtt hagyott ott, akárcsak Balázs F. Attila, majd Unitárius teológiát, aminek a következtében a Kovásznai Kökös községnek lett a nem teljes jogkörű lelkésze. Rólam és verseimről csak egyetlen, jelentést írt a múlt rendszerben, egy olyan irodalmi körön való „szereplésem” alkalmával, amelyen a saját nevén kívül, minden más résztvevőnek a nevét leírta. Ebből tudtam ki következtetni, hogy csakis ő lehetett, és abból, hogy a jelentés végén, a Tartó-tiszt megjegyezte, hogy őt speciálisan (In mod special) annak érdekében szervezték be és arra képezték ki, hogy a kört vezető Szász Zsolt barátomat és engem, valahányszor Udvarhelyre megyek, valamint az Udvarhelyi irodalmi kör többi tagjait, akiket csoportosan „megfigyelnek „A szakállasok” (Barbosii) címmel, megfigyelhesse. De az utólagos, tehát a rendszer váltás utáni, rólam szóló és velem kapcsolatos precíz „informált” mivolta is igazolta a besúgói mivoltát, noha a SRI által reaktivált mivolta miatt, nem kaptam róla visszaigazolást. Az ő neve a 2010 – es évek elején lett közismertté, amikor számtalan Kovászna megyei Polgármestert és papot feljelentett, amiért kitűzték az polgármesteri- és a lelkészi hivatalok épületére a székely zászlót. Mivel a SRI által reaktivált személy, a rá vonatkozású információkat nem hozta a tudomásomra a CSNAS, akárcsak a Balázs F. Attila esetében. Az ő fedőneve: „Szabó A”.



7. Szondy György, a Hargita Megyei Filmvállalatnak ugyancsak „művészeti instuctora”. Ő a „Kökösi”-, egészen pontosan: a Kokosi fedőnévvel írta rólam, és érdekese módon, vagyis „speciális követelménye” kielégítéseként a verseim „koncepcionális” tartalmáról, és általában a TÁ irodalmi kör eseményeiről, rendezvényeiről a jelentéseit. Tette ezt addig, amíg teljesen úrrá nem lett rajta az idegbetegség és ő, vagy a megbízói be nem látták azt, hogy többé már nem képes ellátni a „sursa” - feladatait. Kb. 1985 – 1987 után ugyanis, az ő és a Jankó István jelentései elmaradtak, de újak jelentkeztek helyettük. Több konspirációs név is szerepel azokon a dokumentumokon, amelyek fénymásolatát kérésemre a CSNAS elküldött, de az újabb jelentés-írók személyét nem sikerült még teljes biztonsággal azonosítanom. Persze, az 1989 őszig rendületlenül jelentgető Balázs F. Attila kivételével, aki Nica Stefan és máskor meg: Hodhazi Alexe-ként is szorgalmasan jelentgetett. Idős Szondy Györgynek amúgy is feltűnő volt a TÁ irodalmi körben való jelenléte, a nehézkes – fárasztó beszéd-módja és a még fárasztóbb „verselemzései” miatt. Folyóbeszédben ugyanis, valamiért igen nehezen találta a megfelelő szavakat, ezért hosszasan kellett azok megjelenésére várni. De nemesen eltűrtük, és nem csak azért mert mást nem tehettünk, hanem azért is, mert ő az un. második forrás-nemzedéknek a valamikor tehetséges, de valamiért kevésbé sikeres (Kötet nélkül maradt) tagjaként „szerepelt”. Gondolom, azért volt fárasztó, mert a sok alkoholtól, amit megívott (Egyébként úgy jöttem rá, hogy ő a „Kökösi”, hogy érdekes módon, éppen akkor feküdt be a csíkszeredai – megyei korháznak a elemgyógyászati osztályára, állítólagos, vagy tényleges alkoholista elvonó-kúrára, amikor én is kénytelen voltam igénybe venni a Veres doki kezelését (Na, nem az alkohol-elleneset!), mivel két héttel azelőtt (1978- őszén), három szekus tiszt: Pop Gheorghe hadnagy, Buturca Gheorghe örnagy és Jon Purle ezredes, úgy megdolgozott (Lucrare D.U.I.), hogy három napig teljesen elvesztettem az alvási képességemet és azt követően is, nehezen és alig tudtam elaludni, holott a pihenés igen fontos lett volna, mert a házelem-gyári munkahelyemen nem végezhette el helyettem senki a feladataimat. Gyuri nem csak, hogy azonos szobába került velem az elmegyógyászaton, de az ágya is, amelyben azelőtt Balázs F. Attila „gyógyult”, furcsa módon, mindössze két napig, az enyém mellett, azzal egybetolva, állt. És az, hogy a „sursa betegsége miatt”, együtt feküdt velem az elmegyógyászaton, furcsa módon, szerepelt a „Kokosi” jelentésében. Csoda-e, ha az általam tett ottani megjegyzéseimről és „vallomásaimról” olyan részletességgel volt képes beszámolni? Mivel viszont, egyébként mód felett „rendes és szerény” ember volt, aki valamiféle gége-betegségben szenvedett, majd ideje-korán meg is halt a rendszeváltás után, nem igényeltem a CSNAS-től az ő szekus- besúgói minőségének a visszaigazolását.

8. Tánczos Zsolt, a Hargita Megyei Tervező Intézet műépítésze, egészen kis-gyermekkori, jó-barátom. Tulajdonképpen a „legjobb barátom”-nak érzett és tudott személy, szinte testvérem. AMI ÓTA TUDOM MAGAM, ismertem, az egész gyermek- és fiatalkorom emlékrengetegét átszövi a Zsoli személye és személyisége. A Magyarországra való disszidálása előtt a Tervező Intézet „Sistematizare” (Rendezési?) osztályának is a főnöke volt. Ő nem járt az irodalmi körbe, de jó-barátként elég sok alkalmam volt pl. egy – egy családi esemény (ünnepély) alkalmával kiöntetni neki a lelkemet, illetve kifejteni a diktátor és az őt védeni hivatott államvédő hivatal munkatársai, valamint a Ceausescu Nicolae és felesége iránti megvetésemet. Furcsa „szerencsémre”, ő is, a természetesnél jóval hamarabb, és az iszákossá vált életviteléből várhatóan, meghalt külföldön, mint ahogy a CSANS-nél levő szekus anyagból megfejthettem volna és elfogadtam volna azt, hogy ő is írt jelentéseket rólam, illetve a többi közös barátainkról. Ezért írtam, hogy „szerencsémre”, mert Zsolinak előbb a fizikai halálát gyászoltam meg és csak azt követően az erkölcsi halálát, ami ezek szerint, a fizikait kb. két – vagy másfél évtizeddel megelőzte. Így, az utólagos lelepleződése már nem ütött annyira szíven, mint ahogy az egyébként történhetett volna. Így kettéosztva is, majdnem lehetetlen volt feldolgoznom.

9. Veres Gerzson, sepsiszentgyörgyi költő, a Brassoi Lapok és a Sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör külső munkatársa, ünnepi alkalmakként Ceausescu Nicolaet és az RKP-t dícsőitő, un. hazafias verseket is író „népi költő” és hírhedt erdélyi Casanova volt. (Azért csak volt, mert hasonlóan Antal Miklóshoz, Borbély Ernőhöz, Szondy Györgyhöz és Tánczos Zsolthoz, ő is meghalt már nagyon – nagyon sok éve.) Neki „Peter” volt a fedőneve, de valamiért, Balázs F. Attilához hasonlóan, ő is írt a saját nevével is jelentéseket, amelyek közül a legfelháborítóbb az volt, amelyben azt állította, hogy én és Balázs F. Attila (!) felkerestük őt Sepsiszentgyörgyön, és felszólítottuk arra, hogy legyen egy általunk megszervezett székelyföldi titkos összesküvésnek a vezére. Szabályosan meghűlt bennem a vér, amikor Gerzsonnak ezt az őrültségét, amely engem direkt módon veszélybe is sodort, 2010-ben Bukarestben elolvashattam. Bizonyára a szekusok is tudták, hogy ez a narcisztikus pszichopata nem beszámítható. Ugyanis, semmi más kárát nem láttam ennek az emeletes marhaságnak, mint hogy kifejezetten emiatt nyitották meg 1977-ben a „Poetul” nevű, megfigyelt személyi ügycsomót. Azon kívül tehát, hogy Gerzsonnak emiatt a rólam, nem tudni, hogy miért leírt őrült szekus-„jelentése” miatt kerültem – Szerintem teljesen feleslegesen - Hiszen én soha semmiféle összesküvésben nem vettem részt és röpcédulákat sen készítettem, stb., hanem csak „természetesen” elégedetlenkedtem, és néha kifejezést adtam a diktátorral, és a neki segg-nyaló párt-apparátussal és a szekusokkal szembeni megvetésemnek! – az elképesztően magas rangú (Főhadnagy, őrnagy és ezredes) Hargita megyei szekus-tisztek figyelmébe, ahhoz, hogy ezek aztán be poloskázzák a lakásunkat, hogy besúgók csapatát szervezzék körém (Ezek az „államvédelmi stratégiák” eltervezése, jóváhagyása és a végrehajtásukat igazoló jegyzőkönyvek is szerepelnek a Poetul c. aktagyűjteményekben) és hosszú oldalakon át irkáljanak arról, hogy mikor és kivel találkozok, kinek és miket mondok, vagy írok (Egy Magyarországra házasodó, „Zoli” fedőnevű szőke és kék szemű fiatalemberrel, akinek a családnevét nem tudom, csak a közös Budapesti barátnőnk nevét, akit elvett feleségül: Bolya Kati, még a menyasszonyának a Bzdapestre való kiszállítás céljából oda-adott verseimet is ellopatták!), vagy, hogy mit beszélek és mit nem? Tehát, valahol Gerzsonnak (is) köszönhetően, a rendszer által vastagon fizetett szekus-tisztek, a rendszerváltás után fénymásolt és számomra elpostázott dokumentumok szerint, még be is poloskázták az otthoni telefonunkat és a lakásunkat (Introducerea mijloacelor technice A.C.M. ) és oda tették a civil, vagy az altiszt csikásaikat, hogy azok szorgosan lejegyezzék és aláírják azt, hogy kivel mit beszélek, hogy miről mi a véleményem. Sőt, nagy ámulatomra, még egy olyan dokumentumot is kiszúrtam véletlenül (Mind a három „Poetul” nevű ügycsomónak az egész anyagát nem fénymásoltathattam le…), amelyben az van leírva, hogy két másik megfigyelt és lehallgatott Nagybányai személy: Pusztai János író és Tőrös Gábor szobrász, arról beszélgetnek telefonon, hogy én vajon besúgó vagyok-e, vagy sem? Pusztai igyekezvén meggyőzni Tőröst, hogy nem lehetek az… Lehetséges ugyan, hogy mindezt nem kimondottan Veress Gerzsonnak köszönhetem, de az, hogy az ő őrült besúgói fantazmagóriája volt az, ami a szekusok figyelmét elsőként rám irányította és aminek a következtében azok „doszárt nyítottak” a nevemre, nos, az teljesen biztos!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.06.02. 17:34 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3815
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Értesítést kaptam magánlevélben a Fészbuktól, hogy letörülték a Soros György globális (planetáris) faj- és szarkavarásáról szóló cikkemet a saját fész-oldalamról!

Nem tudom, hogy máshova (Pl. ebbe a rovatba) fel töltöttem-e, de emiatt, ettől kezdve ide is feltöltök minden olyan fész- hozzászólást, ahol az általam meglátott és felfedett (leleplezett), tárgyi valóság szerinti igazság szellemé, esetleg a liberális cenzúra veszélyeztetné.

Tehát a Szabó Miklóssal folytatott, politikai alapú, ismerősi szar-mosás is:

Barátom Platón, de nagyobb barátom az igazság.

Barátoknak hitt szekus-besúgók a Romániai nemzeti-szocializmus dühöngő korszakából

A Bukaresti CSNAS hivatalban található, az 507 ügyszámot viselő és a „Poetul” (A költő) című aktagyűjtemény, három ügycsomóból áll, és az én állítólagos állam-ellenes tevékenységem által vált „szükségessé” a létrehozása és a nevetségesen nagyra-dagasztása. Az általam 2010 tavaszán, a CSNAS Bukaresti székhelyén átolvasott és tehát az 1977 június és 1998 december között összegyűlt szekus megfigyelési dokumentumokból a következő személyek besúgói mivolta derült ki a számomra egyértelműen:

. 1. Antal Miklós, a Hargita Megyei Népi alkotások házának az egyik művészeti (nép-tánc) instruktora. Tőle csak két - három jelentéktelen jelentést találtam a Poetul nevű ügycsomóban, abból az időből, amikor a katonai szolgálatát teljesítő Simon József instruktort helyettesítettem 6 hónapon át Kardalus János alárendeltjeként. A Csnas-től utólag hivatalos értesítést is kaptam arról, hogy többek között az én besúgom is volt, és, hogy a szekus besúgói fedőneve: „Boloni” (Gondolom: Bölöni.) . És csakugyan, a 2010 tavaszán Bukarestben átolvasott „Poetul” címen az én megfigyelésem és megfélemlítésem – leültetésem érdekében nyitott szekus – dossziékban található dokumentumok között fel lelhetők az Antal Mikinek a rólam szóló megfigyeléseit és véleményét tartalmazó jelentései, de ezek messze nem tartalmaznak olyan veszélyes és aljas állításokat, mint amilyeneket pl. a szülein élősködő Veress Gerzson Sepsiszentgyörgyi életművész-költő, és a csíkszeredai könyvtáros-költő: Balázs F. Attila írtak.


2. Balázs F. Attila, a csíkszeredai könyvtár munkatársa, civilben költő, állítólagos barátom és a rendszer által ugyancsak „elnyomott”  „harcos-társam” , az általam vezetett Tamási Áron nevű irodalmi körnek a tagja. A TÁ - irodalmi körnek a Városi Művelődési Otthon adott helyet, és annak az 8. sz. termében működött, mielőtt én oda kerültem-, és a tagjává váltam volna. Balázs F. Attila, jelenleg a Pozsonyi AB-art könyvkiadónak a „sikeres” tulajdonos-igazgatója és sok magyarországi írónak is kiadta a könyvét. Ő, utólag saját maga által is bevallottan, Nica Stefan néven írta a fent említett időszakban, a rólam és másokról szóló szekus – jelentéseit, amelyekben az érdekes az, hogy „költő-társamként” szerintem felesleges részletességgel és jól érzékelhető nagyképűséggel, lekezelő erkölcsi alapállással, ám ugyanakkor kimondottan elveszejtési – elgáncsolási, megbuktatási szándékkal írta az aljasabbnál is gonoszabb jelentést. Nagyon bizalmas és ugyancsak fontos embere lehetett az elnyomó apparátusnak, mivel az akkori igazgatója: Lestyán Dénes utólagos bevallása szerint, mindig akkor kellett elengednie őt „szabadságolni” külföldre, valahányszor én útlevelet kaptam és külföldre távoztam. Rendszerint Budapesten találkoztam vele „teljesen véletlenül”, anélkül tehát, hogy azt vele megbeszéltem volna. Ő tehát még a Magyarországi és a Cseszlovákiai (Akkoriban a két állam még egybe volt olvasztva mesterségesen), emígy közössé vált útjainkról és különböző irodalmi rendezvényeken való részvételünkről, ünnepi emlék-estek általa fontosnak talált eseményeiről, és ami ezeket a jelentéseket egyenesen pikánssá teszik morális szempontból: az ott megjelent különböző magyarországi magyar íróknak a romániai vonatkozású felszólalásairól és „helytelen, rossz indulatú és igazságtalan” megjegyzéseiről, valamint a magyarországi házigazdáinknak a számunkra rendezett, személyes író – olvasó találkozóinkról is részletesen beszámolt. Utólag jöttem rá, hogy nem csak a „Nica Stefan” – szekus fedőnevet használta, hanem a „Hadházi Alexe”, egyes helyeken: „Hodhazi Alexe” fedőnevet is. Sőt: csodák – csodája, valamiért még egy, a saját „becsületes” név-szignójával is ellátott jelentést is írt (Talán annyira biztos volt a rendszer megdönthetetlenségében?) És, mivel sem a külföldről írt „esemény-beszámolóit”, amelyekben szabályosan szidta pl. a debreceni Nagy László emlékesten felszólaló és a román fasiszta politikát nyíltan kritizáló magyar írókat, sem az itthoni, személy-névvel aláírt jelentését nem lehetett másra, másokra kenni, személyesen ismerte be a volt-besúgói mivoltát egy újságírói kérdésre válaszolva. A CSNAS-nél viszont hiába kérdeztem rá, nem kaptam meg a hozzuk írt levélben adott segítő-kész jelzésemre a vissza-igazoló választ. Utólag tudtam meg azt, hogy azokat akiket reaktivált a SRI, vagy más állítólagos államvédelmi szervezet, „nem szolgáltat ki” a CSNAS sem. Ennek ellenére, nem csak a fent leírt konspiratív nevei alapján lehet követni a besúgói tevékenységét, hanem a „civil” neve is megjelenik néhol. Pl. a rám nézve legveszélyesebb jelentésben, amit Veress Grezson, sepsiszentgyörgyi életművész-költő írt. Itt fontos megjegyeznem azt, amit egy, a rendszerváltás után azonnal leszerelt volt-szekus altiszttől Bokor Aladártól tudtam meg, akivel, újságíróként, interjút készíthettem 1992-ben. Éspedig azt, hogy az egész szekus-konspirációs rendszer úgy volt megszervezve, hogy a besúgók nem tudhatták (De legalább is, nem szabadott volna tudniuk.) egymásról. Egy besúgó nem szabadott tudnia azt, hogy a másik, akiről éppen jelentést ír, szintén besúgó. Ez azért fontos, mert az Attila személye néhol az enyémmel együtt van emlegetve más besúgói jelentésekben, mint olyan személy, aki velem együtt „rosszat csinál” és veszélyes dolgokat művel a rendszer védelme szempontjából. Pl. együtt szerveztünk a csíkszeredai kultúrházban egy olyan „Fiatal romániai magyar írók és költők találkozóját, amelyen nálunk maximum 10 évvel idősebb írók és költők vehettek részt. Erről viszont a másik besúgónak: Józsa László néptáncosnak „lesújtó” volt a véleménye…! Bár nem ide tartozik szorosan, de Attilának a rendkívüli rendszer-szolgai mivoltára való figyelemfelhívás érdekében, mindenképpen meg kell említenem azt is, hogy ő és egy másik, „kulturális ügynökkel”: Marc Aurellel, aki a Népi Alkotások Házának az instruktora volt, talán Kardalus János, vagy talán egyenesen a Becze elvtársnak az utasítására írták meg az én nevemben, vagyis a Cosma Zsilard („Poet muncitor” – munkás költő) nevében azt az Elena Ceausaescu-t dicsőítő rímfaragványt, amit ők, vagy a főnökeik beküldték Bukarestbe, a Román Kommunista Párt kulturális propaganda osztályára, és ami megjelent az Elena Ceausecsu nem tudom, hányadik születésnapja alkalmából. Ezt a rímes förmedvényt aztán a magát „A magyar Mefisztó”-nak is nevező Orbán János Dénes, akinek az esetet a rendszerváltás után, Kolozsváron elmeséltem, nem átallott évek múlva annak a bizonyítékaként emlegetni a Románia Magyar Szó és a Kolozsvári Szabadság c. újságban, hogy én is egy diktátor-dicsőítő, gerinctelen féreg voltam. Ő, és Balázs F. Attila, aki talán máig is tagja az EMIL-nek, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, különleges barátságot ápoltak egymással a kilencvenes évek derekán. (Hogy ma tart-e még ez a szent Mefisztói barátság, nincs ahonnan tudjam és nem is érdekel.).

3. Borbély Ernő, filozófia-szakos középiskolai tanár, és paradoxális módon, a rendszer által, szerintem példa statuálás céljából, bebörtönzött és meghurcolt „irodalmár”, akivel még 1974-ben, Kolozsváron ismerkedtem össze, Texe Gábor nevű kolozsvári barátom révén. Ő csak egy bizonyos alkalommal fordult meg a TÁ – irodalmi körben és írt rólam, illetve a „nem megfelelő magatartásomról és „rendszer-ellenes tevékenységemről”, valamint a verseim „veszélyes” tartalmáról egy jelentést, még mielőtt őt, és Búzás Lászlót, számomra máig nem tisztázott, „értelmetlen” okok miatt bebörtönözték. Gondolom, hogy azt, hogy besúgóként (Rendszerváltás után, egészen pontosan a Bokor Aladárral készített interjú alkalmával tudtam meg azt, hogy az áldozati mivolta ellenére is, besúgó volt. A Tusnádi tanítónőjétől viszont azt, hogy még középiskolás korában szervezték be.), tehát annak ellenére is, valamiféle konspiratív tevékenységbe fogtak bele Búzás Lászlóval. Ő, a börtön-büntetése után pszichológusként dolgozott a „Poliklinikán”, majd rendszerváltás után, Hargita megyei RMDSZ - képviselővé vált több ciklusban is. Az ő besúgói fedőneve: „Suciu”, máskor – máshol, csak röviden: „S” volt. Több éve, hogy meghalt.

4. Jankó István, az akkori Posta – és távközlési hivatal személyzeti osztályának munkatársa, és volt újságíró. Ő ugyancsak a Tamási Áron nevű irodalmi kör tagjaként, a „Gál Sándor” fedőnév alatt írta az Antal Miklóséhoz hasonló, számomra kevésbé fontos jelentéseit.

5. Józsa László, Antal Miklósnak a táncos kollégája, tehát ugyancsak tánc-oktató instruktor, de ő a Városi Művelődési Háznál „végezte a dolgát”. Vagyis táncolt, táncoltatott és írta a számomra meglepő intelligenciáról tanúskodó, de felettébb rosszindulatú és ugyancsak fölényeskedő jelentéseit. Rendszerváltás után, mielőtt János Pál igazgató úr nyugdíjba ment, egy kis ideig az igazgatója is lett a Művelődési Otthonnak. Vagyis, mielőtt elnyelte volna a nyugat varázsa és Balázs F. Attilához hasonlóan dekkolt. Fedőneve némiképpen jellemző volt a felületesen jelentéktelennek látszó, de annál veszélyesebb személyiségére. Az ő rejtélyes neve „Kovács Jenő” volt.

6. Nagy Attila (Puli). Székeyudvarhelyen lépett velem kapcsolatba 1987- ben, az ottani és akkori, igen fiatal szerelmem: László Zita révén, nagyon ügyesen. Előbb ugyanis Zitát kereste meg és azzal „barátkozott össze”, azzal az ürüggyel, hogy ő is nagyon szereti a Hamvas Béla műveit, akárcsak én és rajtam keresztül Zita. Később katolikus teológiát végzett, amit pappá szentelése előtt hagyott ott, akárcsak Balázs F. Attila, majd Unitárius teológiát, aminek a következtében a Kovásznai Kökös községnek lett a nem teljes jogkörű lelkésze. Rólam és verseimről csak egyetlen, jelentést írt a múlt rendszerben, egy olyan irodalmi körön való „szereplésem” alkalmával, amelyen a saját nevén kívül, minden más résztvevőnek a nevét leírta. Ebből tudtam ki következtetni, hogy csakis ő lehetett, és abból, hogy a jelentés végén, a Tartó-tiszt megjegyezte, hogy őt speciálisan (In mod special) annak érdekében szervezték be és arra képezték ki, hogy a kört vezető Szász Zsolt barátomat és engem, valahányszor Udvarhelyre megyek, valamint az Udvarhelyi irodalmi kör többi tagjait, akiket csoportosan „megfigyelnek „A szakállasok” (Barbosii) címmel, megfigyelhesse. De az utólagos, tehát a rendszer váltás utáni, rólam szóló és velem kapcsolatos precíz „informált” mivolta is igazolta a besúgói mivoltát, noha a SRI által reaktivált mivolta miatt, nem kaptam róla visszaigazolást. Az ő neve a 2010 – es évek elején lett közismertté, amikor számtalan Kovászna megyei Polgármestert és papot feljelentett, amiért kitűzték az polgármesteri- és a lelkészi hivatalok épületére a székely zászlót. Mivel a SRI által reaktivált személy, a rá vonatkozású információkat nem hozta a tudomásomra a CSNAS, akárcsak a Balázs F. Attila esetében. Az ő fedőneve: „Szabó A”.

7. Szondy György, a Hargita Megyei Filmvállalatnak ugyancsak „művészeti instuctora”. Ő a „Kökösi”-, egészen pontosan: a Kokosi fedőnévvel írta rólam, és érdekese módon, vagyis „speciális követelménye” kielégítéseként a verseim „koncepcionális” tartalmáról, és általában a TÁ irodalmi kör eseményeiről, rendezvényeiről a jelentéseit. Tette ezt addig, amíg teljesen úrrá nem lett rajta az idegbetegség és ő, vagy a megbízói be nem látták azt, hogy többé már nem képes ellátni a „sursa” - feladatait. Kb. 1985 – 1987 után ugyanis, az ő és a Jankó István jelentései elmaradtak, de újak jelentkeztek helyettük. Több konspirációs név is szerepel azokon a dokumentumokon, amelyek fénymásolatát kérésemre a CSNAS elküldött, de az újabb jelentés-írók személyét nem sikerült még teljes biztonsággal azonosítanom. Persze, az 1989 őszig rendületlenül jelentgető Balázs F. Attila kivételével, aki Nica Stefan és máskor meg: Hodhazi Alexe-ként is szorgalmasan jelentgetett. Idős Szondy Györgynek amúgy is feltűnő volt a TÁ irodalmi körben való jelenléte, a nehézkes – fárasztó beszéd-módja és a még fárasztóbb „verselemzései” miatt. Folyóbeszédben ugyanis, valamiért igen nehezen találta a megfelelő szavakat, ezért hosszasan kellett azok megjelenésére várni. De nemesen eltűrtük, és nem csak azért mert mást nem tehettünk, hanem azért is, mert ő az un. második forrás-nemzedéknek a valamikor tehetséges, de valamiért kevésbé sikeres (Kötet nélkül maradt) tagjaként „szerepelt”. Gondolom, azért volt fárasztó, mert a sok alkoholtól, amit megívott (Egyébként úgy jöttem rá, hogy ő a „Kökösi”, hogy érdekes módon, éppen akkor feküdt be a csíkszeredai – megyei korháznak a elemgyógyászati osztályára, állítólagos, vagy tényleges alkoholista elvonó-kúrára, amikor én is kénytelen voltam igénybe venni a Veres doki kezelését (Na, nem az alkohol-elleneset!), mivel két héttel azelőtt (1978- őszén), három szekus tiszt: Pop Gheorghe hadnagy, Buturca Gheorghe örnagy és Jon Purle ezredes, úgy megdolgozott (Lucrare D.U.I.), hogy három napig teljesen elvesztettem az alvási képességemet és azt követően is, nehezen és alig tudtam elaludni, holott a pihenés igen fontos lett volna, mert a házelem-gyári munkahelyemen nem végezhette el helyettem senki a feladataimat. Gyuri nem csak, hogy azonos szobába került velem az elmegyógyászaton, de az ágya is, amelyben azelőtt Balázs F. Attila „gyógyult”, furcsa módon, mindössze két napig, az enyém mellett, azzal egybetolva, állt. És az, hogy a „sursa betegsége miatt”, együtt feküdt velem az elmegyógyászaton, furcsa módon, szerepelt a „Kokosi” jelentésében. Csoda-e, ha az általam tett ottani megjegyzéseimről és „vallomásaimról” olyan részletességgel volt képes beszámolni? Mivel viszont, egyébként mód felett „rendes és szerény” ember volt, aki valamiféle gége-betegségben szenvedett, majd ideje-korán meg is halt a rendszeváltás után, nem igényeltem a CSNAS-től az ő szekus- besúgói minőségének a visszaigazolását.

8. Tánczos Zsolt, a Hargita Megyei Tervező Intézet műépítésze, egészen kis-gyermekkori, jó-barátom. Tulajdonképpen a „legjobb barátom”-nak érzett és tudott személy, szinte testvérem. AMI ÓTA TUDOM MAGAM, ismertem, az egész gyermek- és fiatalkorom emlékrengetegét átszövi a Zsoli személye és személyisége. A Magyarországra való disszidálása előtt a Tervező Intézet „Sistematizare” (Rendezési?) osztályának is a főnöke volt. Ő nem járt az irodalmi körbe, de jó-barátként elég sok alkalmam volt pl. egy – egy családi esemény (ünnepély) alkalmával kiöntetni neki a lelkemet, illetve kifejteni a diktátor és az őt védeni hivatott államvédő hivatal munkatársai, valamint a Ceausescu Nicolae és felesége iránti megvetésemet. Furcsa „szerencsémre”, ő is, a természetesnél jóval hamarabb, és az iszákossá vált életviteléből várhatóan, meghalt külföldön, mint ahogy a CSANS-nél levő szekus anyagból megfejthettem volna és elfogadtam volna azt, hogy ő is írt jelentéseket rólam, illetve a többi közös barátainkról. Ezért írtam, hogy „szerencsémre”, mert Zsolinak előbb a fizikai halálát gyászoltam meg és csak azt követően az erkölcsi halálát, ami ezek szerint, a fizikait kb. két – vagy másfél évtizeddel megelőzte. Így, az utólagos lelepleződése már nem ütött annyira szíven, mint ahogy az egyébként történhetett volna. Így kettéosztva is, majdnem lehetetlen volt feldolgoznom.

9. Veres Gerzson, sepsiszentgyörgyi költő, a Brassoi Lapok és a Sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör külső munkatársa, ünnepi alkalmakként Ceausescu Nicolaet és az RKP-t dícsőitő, un. hazafias verseket is író „népi költő” és hírhedt erdélyi Casanova volt. (Azért csak volt, mert hasonlóan Antal Miklóshoz, Borbély Ernőhöz, Szondy Györgyhöz és Tánczos Zsolthoz, ő is meghalt már nagyon – nagyon sok éve.) Neki „Peter” volt a fedőneve, de valamiért, Balázs F. Attilához hasonlóan, ő is írt a saját nevével is jelentéseket, amelyek közül a legfelháborítóbb az volt, amelyben azt állította, hogy én és Balázs F. Attila (!) felkerestük őt Sepsiszentgyörgyön, és felszólítottuk arra, hogy legyen egy általunk megszervezett székelyföldi titkos összesküvésnek a vezére. Szabályosan meghűlt bennem a vér, amikor Gerzsonnak ezt az őrültségét, amely engem direkt módon veszélybe is sodort, 2010-ben Bukarestben elolvashattam. Bizonyára a szekusok is tudták, hogy ez a narcisztikus pszichopata nem beszámítható. Ugyanis, semmi más kárát nem láttam ennek az emeletes marhaságnak, mint hogy kifejezetten emiatt nyitották meg 1977-ben a „Poetul” nevű, megfigyelt személyi ügycsomót. Azon kívül tehát, hogy Gerzsonnak emiatt a rólam, nem tudni, hogy miért leírt őrült szekus-„jelentése” miatt kerültem – Szerintem teljesen feleslegesen - Hiszen én soha semmiféle összesküvésben nem vettem részt és röpcédulákat sem készítettem, stb., hanem csak „természetesen” elégedetlenkedtem, és néha kifejezést adtam a diktátorral, és a neki segg-nyaló párt-apparátussal és a szekusokkal szembeni megvetésemnek! – az elképesztően magas rangú (Főhadnagy, őrnagy és ezredes) Hargita megyei szekus-tisztek figyelmébe, ahhoz, hogy ezek aztán be poloskázzák a lakásunkat, hogy besúgók csapatát szervezzék körém (Ezek az „államvédelmi stratégiák” eltervezése, jóváhagyása és a végrehajtásukat igazoló jegyzőkönyvek is szerepelnek a Poetul c. aktagyűjteményekben) és hosszú oldalakon át irkáljanak arról, hogy mikor és kivel találkozok, kinek és miket mondok, vagy írok (Egy Magyarországra házasodó, „Zoli” fedőnevű szőke és kék szemű fiatalemberrel, akinek a családnevét nem tudom, csak a közös Budapesti barátnőnk nevét, akit elvett feleségül: Bolya Kati, még a menyasszonyának a Budapestre való kiszállítás céljából oda-adott verseimet is ellopatták!), vagy, hogy mit beszélek és mit nem? Tehát, valahol Gerzsonnak (is) köszönhetően, a rendszer által vastagon fizetett szekus-tisztek, a rendszerváltás után fénymásolt és számomra elpostázott dokumentumok szerint, még be is poloskázták az otthoni telefonunkat és a lakásunkat (Introducerea mijloacelor technice A.C.M. ) és oda tették a civil, vagy az altiszt csikásaikat, hogy azok szorgosan lejegyezzék és aláírják azt, hogy kivel mit beszélek, hogy miről mi a véleményem. Sőt, nagy ámulatomra, még egy olyan dokumentumot is kiszúrtam véletlenül (Mind a három „Poetul” nevű ügycsomónak az egész anyagát nem fénymásoltathattam le…), amelyben az van leírva, hogy két másik megfigyelt és lehallgatott Nagybányai személy: Pusztai János író és Tőrös Gábor szobrász, arról beszélgetnek telefonon, hogy én vajon besúgó vagyok-e, vagy sem? Pusztai igyekezvén meggyőzni Tőröst, hogy nem lehetek az… Lehetséges ugyan, hogy mindezt nem kimondottan Veress Gerzsonnak köszönhetem, de az, hogy az ő őrült besúgói fantazmagóriája volt az, ami a szekusok figyelmét elsőként rám irányította és aminek a következtében azok „doszárt nyítottak” a nevemre, nos, az teljesen biztos!

#csikszereda #szondyzoltan
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
HozzászólásMegosztom
2 Anna Marton-Grosu és Kozma-Joó Violetta
6 megosztás
7 hozzászólás
Hozzászólások
Miklós Szabó
Miklós Szabó ENNYI SZAR EGY KIS HELYEN ! ! !
Tetszik
·
1
· Tegnap, 16:44
Kozma Szilárd
Kozma Szilárd És ez még semmi! Olvastad volna te azt amit rólad jelentettek amennyiben volt amit jelentsenek. És amennyiben nem te voltál a jelentgető... Ráadásul az a sok szar mind nekünk maradt. Akik itt maradtunk... Mivel egyes szar-lapátoló barátunk elhúzott innen jó távol!
Tetszik
· 22 órája
Miklós Szabó
Miklós Szabó Igazad van Szilárd. Bizonyára rólam is van néhány sor.
Volt egy szemüvegben hunyorgó,akirôl brszélték hogy besugò.
De abban az időben mindenkitől kellett félni
Tetszik
· 21 órája
Gábor Bocz
Gábor Bocz · Toró T. Tibor és további 8 személy ismerőse
HALOTTAKRÓL csak jót vagy semmit !! (esetleg igazat )
Tetszik
· Válasz · Tegnap, 16:53
Kozma Szilárd válaszolt. · 1 válasz
Id Szabó András
Id Szabó András Érdekes volt számomra, hogy 1987-88-ban milyen hirtelen megsokasodott a csíkszeredai kitelepültek száma. Később többjükről derült ki, hogy ügynökösködött. Mintha tisztogatott volna a szeku.
Tetszik
· Válasz · 18 órája · Szerkesztve
Miklós Szabó
Miklós Szabó A szarbòl azèrt maradt bőven otthon is !
Tetszik
· 18 órája
Kozma Szilárd
Kozma Szilárd Igen, főként hogy az olyan kemény fiúk is besegítettek annak a létrehozásába és lapátolásába, mint a másik Szabó Miklós, vagyis a te édesapád, aki közös garázs-használat alapon, egyféle "nem bánom na, csináljuk meg eszt is..." gesztusból állt neki hazu...Bővebben
Tetszik
· Válasz · 3 órája · Szerkesztve
Miklós Szabó
Miklós Szabó A szart ezek szerint te kavarod. Édesapámról csak annyit hogy Braneàt is beperelte, akkor amikor a szeredaiaknak a 90 % . fosott . Ès soha sem hazudott ! A.balatoni,és a szentgyörgyi dolog,az igaz .
Tetszik
· 3 órája
Kozma Szilárd
Kozma Szilárd És az is igaz, hogy én nem tartoztam és nem is tartozom a fosó 90 százalékba. Sem akkor sem most. Akkor is helytálltam és most is négy gyermekkel, és még egy ilyen fasza utódnak sem - Aki elhúzott innen és nem tudni miért ide vissza ugat! - hagyom hogy leszarozza a saját fész-oldalamon tett, tényfeltáró közléseimet. Továbbá, bármennyire is tökös volt az apád, de miközben az én megfigyelésemet - legalább is a dokumentumok szerint - egyenesen Rapliat (A megyei rendőrség- és szekus főparancsnok) irányította, addig a fiamért folyó gyermekelhelyezési perben az apád tanúskodott és te is nagyon jól tudod, hogy a nullával egyenlő tárgyi alappal! Hiszen még azon a környéken sem járt, ahol laktunk, nem, hogy az otthonunkban! Sőt, még azoknak az otthonában sem, akik megbízták, mivel, legalább is a volt apósom korábbi elmondásai alapján, egyáltalán nem voltak jó viszonyban! És még ha lettek volna is, velem - velünk valamiért úgy sem, ott sem találkozott egyetlen egyszer sem. Mondom: a Mo-i találkozás után nem is találkoztam vele csak az utcán és - gondolom, azért mert elfelejtett, hiszen nem is jelentettem semmit a számára és csak én jegyeztem meg az ő személyét. - egy idő után már nem is fogadta a köszönésemet. Aztán, amikor láttam, hogy nem véletlenül tojik a köszönésemre, hát én sem erőltettem.
Akkor milyen alapon tanúskodott? Egészen pontosan: akkor hát milyennek lehet nevezni szerinted a tanúsodását, ha nem hamisnak és hazugnak?
Minek lehet az ilyen ismeretlenül tett hamis tanúzást nevezni, ha nem ugyanolyan szarkavarásnak, mint a te hívatlan és pofátlan beszólásodat ide?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO