ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.08.16. 07:10

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Tapasztalati gyakorlat és tapasztalati valóságismeret, tehát élet-tapasztalat nélkül kábult (mesés) fantazmagória és steril okoskodás minden elmélet, és Teo-riai (Isteni látási) következtetések levonása és számontartása nélkül, a tapasztalat értéktelen robotolás.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.04.16. 16:46 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd karma- és családasztrológus:

AZ IKREK jegyében álló Lilithel, Sárkányfarokkal, vagy nagyon
diszharmonikusan fényszögelt Nappal rendelkező személyek
baleset- és betegséghajlamai és betegségeiknek kauzális okai



Annak ellenére, hogy az Ikrek karmával született személyeket általában könnyű – játékos – konstellációként kezelik általában (A jós...) asztrológusok, valójában éppen olyan veszélyes életű és még annál is nehezebben megérthető konstellációs meghatározódásokról van szó, mint pl. a Skorpió jegye. Az Ikrek ugyanis az abszolút ősszellem – a Létforrás Szelleme – által a Kosban létrehozott és Bikában birtokba vett, áthatott és átszellemített anyagi világ elsődleges funkciójának: az abszolút lét tükrözésének a jól, vagy rosszul való működését testesíti meg. Illetve azt, hogy létezik-e és ha igen működik-e az információs kapcsolat a két végleges létállapot: az abszolút szellem és az általa, az ő ellenőrző-tükreként létrehozott anyagi állapotok és jelenségek – formák között? És karma szintjén, mindez átalakul negatív sugallatokat gyártó és ezzel örök bizonytalanságot okozó árnyék-énné.

A Kos által képviselt nyílt és feltétel nélküli (humanista szemmel néha kegyetlennek tűnő) előretörés és megnyilvánulás őselvét és a Bika megállapodási megszilárdulási, megalapozási elvét feloldani és a kettőt feloldva-egyesíteni törekvő Ikrek karmával rendelkező személyeknek, annak ellenére, hogy majdnem minden más napjegy szülöttje őket irigyli, a látszólagos könnyedségükért, talán a legnehezebb a dolguk mind a tizenkét napjegy szülöttei közül. Ugyanis az Ikrek - személyekbe, ha nem is szorul, két egész lélek, mint ahogy azt sokszor vélnénk, de minimum másfél igen! Mivel a biológiai foganásuk idején és az előtt több hónapon át, az édesanyjuk kétségek között élt, érzelmileg (vagy éppenséggel: szerelmileg) két irányba vonzódott kétlaki, vagy két irányú gondolkozást és életet folytatott spirituális szinten, a szónak a gyakorlati (szoros) értelmében is (pl. ingázott két helyiség között, pl. a munkahely és a lakhely között), vagy a szónak az átvitt értelmében (pl. spirituális és lelki szinten nem bírt egyértelmű határozottsággal elválni a régi szerelmétől, lakhelyétől, szüleitől, karrierjétől, stb., és az új családjának, családanyai szerepének, vagy az apának teljes meggyőződéssel (személyével) odaadni magát, mivel az utóbbit túlságosan kevésnek, tehát, az ő gazdag személyisége leszűkítésének és korlátozásának érezte, és képzelte. De az is gyakori eset ilyenkor, hogy a fogantatáskor és azt követően néhány hétig, esetleg hónapig, az édesanya ikerpárt hordott a méhében, de a személy kismagzati ikertestvére valamilyen okból kifolyólag útközben meg halt biológiailag és a teste részei észrevétlenül eltávoztak, a szelleme viszont, a megsemmisülés élményével együtt ott maradt az illető személy aurájában, spirituális struktúrájában.
Ezért nehéz az ő számukra a tudattalan szellemi erők szintjén érvényesülni akaró két ellentétes késztetésű gondolkozás, vagy lételv: tehát a Kos és a Bika spirituális erőterei, valamint a Jang (maszkulin) világalkotó ősprincípium és a Jin (feminin) ősprincípium közötti ellentéteket, egymásban feloldani és egyesíteni, ezeket jól különválasztani és így, különválasztva és a maguk nemében meghatározva, újraegyesíteni egy, az előző konstellációk megnyilvánulási fokánál magasabb létezési szinten.
Nehéz tehát a különböző kauzális elemeit egy ekkora ego-maradványnak, mint amit az Ikrek karmás személyek örökölnek az anyai ági ősanyáktól, harmonikusan egységbe fogni. Ezért is – könnyítési célból - uralja az Ikreket az összefüggés-teremtés és a közvetítés őserejét megtestesítő Merkúr.
Mivel a Merkúr az emberi struktúrában elsősorban az egyéni intelligencia (az
intellektus) formájában, az értelmi képességekben nyilvánul meg, mindaddig, amíg az Ikrek rá nem jön a természetszerűen benne létező ősi kettősség egyesítésének a szükségére, ez a vele született, egyéni intelligencia többnyire öncélúan működik, illetve inkább arra szolgál, hogy az aránytalanul fejlett észszerűsége segítségével a felszínen mindenféle problémát megoldjon, ahelyett, hogy az ősi kettősség lelki és szellemi egyesítése nehézségeinek a felvállalásával, (a belső nehézségek átvilágításának, azok helyes értelmezésének és az erőfeszítések felvállalásának) annak a szolgálatába állna.
Ennek is köszönhető az, hogy az Ikrek jellegű karmával született személynek az un. árnyák-oldala, tehát a pszichológiában árnyék énnek nevezett része, az anyai ági női ősöktől, a generációk közötti spirituális memórián keresztül öröklött, karmikus (negatív!) tulajdonságokat és irracionális késztetéseket, még önmaga elől is elrejti, azt sugallván, hogy azok nem léteznek, illetve, hogy ez az árnyék énje nem is létezik. Ezért a személy tudattalan, de igazi, spirituális és kauzális negatív késztetéseit adó karmikus determinációk oldala mindig a homályban, a sötétben marad, amíg asztrológiailag fel nem tárulnak, és az Ikrek intelligenciája nagy hányada azzal van folyamatosan elfoglalva, hogy a valós személyiségének ezt a sötét árnyoldalát minél jobban, nem csak a külvilág elől, hanem még önmaga elől is elrejtse, elleplezze!
És mivel minden lélek az élete első felében általában ösztönösen (helyből) elutasítja a megváltódáshoz - megszabaduláshoz szükséges megújulást, az újjászületés érdekében tett erőfeszítést, az egység megvalósítását megvalósítani, azt előrevinni, előremozdítani hivatott intelligencia éppen az igazi rendeltetésnek az ellenkezőjét szolgálja mindaddig, amíg a negatív tapasztalatai hatására fel nem vállalja az újjászületéshez szükséges hibabelátást. Ebben, az újjászületés ellen és a lelepleződés ellen folytatott racionális tevékenységében, az Ikrek jellegű leélek (értelem) rengeteg steril elméletet és üres filozófiát hoz létre, elsősorban a saját maga meggyőzésére, amely mind csak a legfőbb karma-oldási feladat teljes felvállalásának az elutasítását, elkendőzését, elodázását hivatottak szolgálni.
Ezért, amikor ezeket az egyéni, vagy csoportos várvédelmet (általában az egoizmus-védelmét) szolgáló filozófiákat és ragyogó elméleteket valaki vagy valami (a sors keze szerepében megjelenő életfordulat), mint érvénytelen kacat-csomót félresöpri, az Ikrek típusú személyek intelligenciája csődöt mond és gondolati - mentális szinten, de a hétköznapi érzelmi megnyilvánulások szintjén is, türelmetlenek agresszívek, sőt: kegyetlenül kíméletlenek (durvák), vagy az ellenfél személyének a teljes megszüntetését célzó könyörtelen stratégákká válnak mint a megvadult Kos és nyakasak és szűklátókörűek és dühödten toporzékolóak mint a legrögeszmésebb Bika.
Olyan kettősség tehát az Ikreké, amelynek a feloldásához általában nem elég az Ikrek magával hozott, racionális intelligenciája, mert ehhez sokkal több kell: a személyi hibabelátási- és esendőség felvállalási készséggel járó feltétel nélküli, testvéri áldozat-vállalás és maradéktalan személyi odaadás, amire az Ikrek t1pusú személyek a legtöbb esetben képtelenek. Innen ered többnyire feltáratlanul maradó (rejtett), vagy nagyon késön - többnyire életük végén - felszínre kerülő tragédiájuk.
A felszínes könnyedséggel, a könnyelműséggel, a látszat-lazasággal, az üres nagyvonalúsággal, a válogatás és értékrend nélküli információ-áramoltatással és ezért a felszínes fellengző magatartással, az arroganciával, a lényegi céltalansággal, az intellektuális hitetlenkedéssel és hiteltelenséggel is kapcsolatba hozzák, holott épp ez a könnyű szellemisége az, ami játékossá és ezzel együtt szimpatikussá is teszi. A felszíni könnyedség alatt viszont, mint minden embernél, ott bujkál a negatív meghatározódások tömkelege, csak éppen az Ikrek ezeket ügyesebben rejti el mint más szülöttek. Nos, ez teszi az Ikreket az úgynevezett Jannusz arcúság és látszat-figyelem, vagyis a felületi gondolkozási, az oda-figyelési felületesség megszemélyesítőjévé. Ez viszont nem azt jelenti, hogy más személyeknek, vagy a többi személyiségtípusnak nincs árnyoldala - hiszen mindenkinek van Sárkányfarka és Lilith-je a horoszkópban -, csak azt, hogy, az Ikrek karmás személy sokkal jobban fél a saját árnyoldalától, illetve, annak a lelepleződésétől mint mások és ennek következtében a csillogó intelligenciája segítségével másoknál sokkal jobban elrejti. És azt sem jelenti, hogy ez minden Ikrekre jellemző, hanem csak azokra az - általában fiatal, vagy maximum középkorú - Ikrek determináltsággal rendelkező személyekre érvényes, akiket még nem változtattak át spirituális értelemben a tapasztalataik, akiket a sorsuk nem vezetett rá még arra, hogy a gyors és felszíni probléma-megoldó és csillogó-villogó elméleteket és káprázatos filozófiákat alkotó intelligenciájuk az igazi és mély sorskérdések megoldásában, nem, hogy használhatatlan, de a legtöbbszőr inkább nehezíti a lényegi felismeréseket és meggátolja a hibabelátási készség kialakulását, a határozott és egyértelmű életfeladat vállalást, vagyis, hogy a látszólagos előnyök biztosítása ellenére, hosszú távon inkább a hátrányukra válik.
Szelességük az "Isteni Lehelettel" áll kapcsolatban, amely minden irányból jön és a szélrózsa minden irányába áramlik. Rosah héberül annyit tesz, mint szélrózsa és ugyanakkor isteni lehelet, amely minden irányból egyszerre fúj. Ezért az Ikrek jegye nem csak az értelmi-intellektuális tevékenységgel, a közvetítő, kapcsolatteremtő készségünkkel, de "levegős" testrészeinkkel is kapcsolatban áll. Ezért az Ikrek mentalitás a mellkas és a felső karok felső részén, a váll hajlatokban és a többi, levegős megnyilvánulással (könnyed karlendítésekkel, karforgatással), légzéssel kapcsolatos funkciókat ellátó testrészeinken, szerveinken, úgy mint a légcsőn, a hörgőkön, a tüdőlebenyeken, a mellhártyákon, valamint a felső-
karokon és a kézfejeken és általában a végtagjainkon érezteti leginkább befolyását.
Az Ikrekkel kapcsolatban álló testrészeink és szerveink megbetegedése, azok károsodása (baleset szerű sérülése), a negatív Ikrek mentalitással és tulajdonságokkal, a az okoskodó jelleggel, személyiségtípussal áll kapcsolatban. Ezért az, az ember, aki nem tud szabadon lélegezni: oldott állapotban élni, tehát nem tud, vagy nem mer "mélyen az élet és a lét mély őrvényeinek és problémáinak, valamint a saját lelke ismeretlen mélységeinek: saját árnyoldalának, árnyék-személyiségének az örvényeivel szembe nézni", az tüdő- és légúti megbetegedésekkel néz szembe. Jelentkezhet nála asztma, légcsőhurut, tuberkulózis, tüdőtágulás (légző funkció beszűkülése), valamint a különböző beszédhibák, a szóbeli kifejezési nehézségek.
A gyermekek ilyen jellegű megbetegedései viszont egyenesen arra utalnak, hogy azok el vannak nyomva intellektuális, vagy szeretet, vagy személyi- szellemi kinyilvánítási késztetéseikben, alapérzelmeikben és "levegős"- alaptulajdonságaikban, vagyis lényeges szellemi és érzelmi önkifejezésükben. Ezáltal természetes személyiségük érvényesítésében akadályozva vannak, vagyis le vannak folyva, valamely zsarnokoskodásra, vagy éppenséggel érzelmeskedésre hajlamos (kos, bika, skorpió, oroszlán, rák, vízöntő) vagy bizonyos nevelési koncepciókhoz görcsösen ragaszkodó (szűz, bak) szülő, nevelő, tanító, esetleg idősebb testvér által. Ugyancsak ide vezethető vissza és ezért Ikrek jellegű mindenféle mozgáskoordinációs zavar. Az Ikrekre - különösen akkor, ha születési napjegyükön kívül, még valamely más "levegős" csillagkép (Mérleg, Vízöntő), vagy más levegő-jellegű bolygó is hangsúlyos a horoszkópjukban- azt szokták mondani, hogy "szelesek". Fontos azt tudni, hogy amennyiben az Ikrek, vagy a más levegő jegy szülöttei nem élhetik ki ezt az alaptermészetüket gyermekkorukban és e napjegyek gyermekei állandóan le vannak kötve különböző nevelési programokkal, vagy ha túlfegyelmezik őket, felnőtt korukban lesznek kénytelenek alaptermészetüknek ezt a részét kiélni és az ezen kiéléseik által kiváltott tapasztalatokat "beszerezni", ami egy felnőtt esetében sokkalta zavaróbb lehet a környezetre nézve mint egy gyermek részéről. De nem csak ezért veszélyes lelapítani és lesimítani különböző pedagógiai és civilizációs programokkal a Levegő jegyű gyermekek rengeteg szabad mozgást igénylő önkifejezési és tapasztalási késztetéseit. Amire a leginkább figyelnie kell egy "levegős- gyermekű" szülőnek, az, hogy nem a virágpor, nem a közönséges por és sok esetben még csak nem is az égett benzintől, földgátaktól szennyezett levegő a "hibás" a gyermekek légúti megbetegedéséért, hanem mi, akik nem adunk nekik elég lehetőséget a szabadtéri, önfeledt önkifejezésre, ilyen, levegős jellegű tapasztalatszerzésre.
Amennyiben a felnőtt szülött tudatosította az ilyen jellegű kényszereit, már nagyobb mértékben képes megfelelően kezelni és a megfelelő kiélési lehetőségeket biztosítani önmagának olyan életterületeken és olyan tevékenységekben, ahol ez nem lehet zavaró sem rá sem a környezete számára (sport, társasjátékok, klubtevékenységek, kirándulások, stb.).
Abban az esetben ha a bolygók által nyomatékosított Ikrek napjegyű szülöttek merkuriális jellegéhez hozzájárul a másik két levegő jegyű csillagkép (Mérleg, Vízöntő) bevilágítása olyan bolygók által mint a Nap, a Merkúr, a Mars vagy az Uránusz, az Ikrek jellegű személyiségek merkúri túltengése, vagy fordítva: annak gátoltsága, elfojtása következtében is jelentkezhetnek olyan betegségek mint a neurózis, a schizofrénia, endogén depresszió, mániás betegségek (különféle pszichózisok). Az Ikrek mint jellegzetesen kettős jellegű Napjegy is különösebb figyelmet igényel, ugyanis itt jelentkezik először hangsúlyosan a Polaritás törvénye, ami az Ikrek szülötteknél abban jelentkezik, hogy ők csak látszólag intellektuális beállítottságúak, akiket csak a felszínes és intenzív kommunikációszerzés és információ-áramoltatás köt le.
Megtévesztő tehát náluk az a mentalitás miszerint őket csak a felszínes, de minden külső szempontot figyelembe vevő, megismerési lehetőségek, a spekulatív gondolatrendszerek érdeklik és a mély érzelmi kötödéseket betegesen kerülik.
Valójában az Ikrek is, igencsak szeretetéhesek és a lelkük mélyén valósággal szomjaznak a szeretetre, a meghittségre, a családi, a jó baráti kötöttségekre, az intenzív, mély érzelmi kapcsolatokra, de ezeket sohasem merik igazából felvállalni, abban a félelmükben, hogy a mély érzések túlságosan lekötnék őket és megzavarnák rosszul értelmezett szabadságukban, azaz kötelék és kötelezettség nélküli szabad-életükben. Ezért a felnőttkori tüdőbetegségek (és így a tuberkulózis, a tüdő-rák) egyértelműen a szeretet-hiányra, vagy a szeretettől való félelemre utalnak . Vagyis a tüdőbetegségek, és kimondottan a tüdőrák, az Ikrek-jelleg által befolyásolt szülötteknek a tudatalattijukban elrejtett szeretet-vágy elfojtásának a következménye. Ezek a betegségek visszautalnak az Ikrek szülötteknek azon igyekvésükre, hogy távol tartsák magukat attól, hogy mély érzelmi kapcsolatot átéljenek és abban teljes személyiségükkel (egész lelkükkel) részt vegyenek, felelősséget vállaljanak. A tuberkulózis például kimondottan a szeretetlenség betegsége. Az árvaházi és általában az anyai melegség, gondoskodás nélkül élő gyermekek gyakori tüdő megbetegedései arra utalnak viszont, hogy a gyermek fizikai testében lakozó lélek képessé akarja tenni fizikai szervezetét, értelmi-intellektuális és idegtevékenységét a szeretetre, az elvesztett szülőkön kívüli más személyekhez való kötödésre, a szeretet-adásra és szeretet-elfogadásra.
Az Ikrek típusú emberek már születésüktől fogva is szimpatikusak általában, de pontosan azért, mert képtelenek szembenézni a kettősségükből adódó, saját válságaikkal - az árnyékban maradó személyiségük háttér-befolyásából eredő álságaikkal - és felvállalni teljes egészében az őket állandóan kísértő, de letagadott, a szünetlen sürgős kiútkeresések cselekvésrendszere által mindig háttérbe szorított krízis állapotaikat, ha nem is szélhámos, de legalábbis megbízhatatlan (szélcsap, szeles...) emberek hírében állnak.
Amennyiben sikerül intellektuális fölényüket, racionális, de mindig felületes és a látszatok szintjén megmaradó és folyamatosan rögtönző probléma-kezelési készetetéseiket a lelki és a szellemi mélységek (aktabázisok: "pokoljárások") vállalásával felváltani, illetve, amennyiben sikerül az árnyék-énjük által kieszelt kétségeiktől és kételyeiktől (tépelődéseiktől, habozásaiktól, belső és láthatatlan bizonytalankodásaiktól) megszabadulni, egészen pontosan, amennyiben sikerül magától az árnyék-énjüktől megszabadulni, az ikrek karmájukat feloldani képes személyek, a legértékesebb szellemi alkotásokkal gazdagíthatják az emberiséget, kedves és szellemileg felemelő (valósággal elbűvölő), mindig eleven társalgási képességük termékenyítő kisugárzásáról nem is beszélve.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.04.16. 16:49 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd és Violetta családasztrológus-pár:

Az Ikrek és az Árnyék-én, avagy a globális megtévesztettség problémája.
(Arról, hogy miért nem a lelkiismeretünk és az annak megfelelő nappali éber tudatunk szerint
cselekszünk és képzelgünk, illetve arról, hogy miért nyomjuk el a lelkiismeretünk hangját és hazudunk –első sorban! - magunknak és miért vezetjük félre önkéntelenül magunkat a és miért döntünk helytelenül majdnem folytonosan, a legfontosabb sorskérdéseinkben?)


Kezdjük egy levélváltással: "Kedves Szilárd!

A feltárás után, a naplóírás abban segített, hogy összegezve a dolgokat, azt kell mondjam, döbbenetes, hogy CSÍRÁJÁBAN tudom életképtelenné tenni a pozitív változtatásra irányuló terveimet. Sikerült felmérnem, hogy bánok magammal, és nem csoda, hogy az így indított kísérleteim bámulatosan sikertelenek.
Próbálom "leszoktatni" magam erről és kezdem érteni mit értettél a
tökéletes metafizikátlan gondolkodás alatt. Sajnos a teremtés pozitív irányban nem igazán megy. Mire látszik valami, már el is vetélt. Nem igazán értem, miért van ez velem én csak azt látom, hogy igazad van. De a legnehezebb, hogy magamra szeretettel gondoljak függetlenül attól, hogy közben tapasztalom az elvetélt "eredményeimet".
Üdvözlettel,
Erzsike.

Kedves Erzsók!

A szellemi jelenség leírása szerint, és a képleted ismeretében, csakis az árnyék-én jelenlétéről lehet szó. Egyszerűen arról van tehát szó, hogy amennyiben már az anyaméhben - bizonyára nem ok nélkül! - el kellett tenned láb alól az ikertestvéredet (Édesanyád kettős arcának - szereplésének a spirituális és fizikai következményét), akkor már csak az maradt hátra, hogy az aurádból (mély-tudattalan érzés-és képzetvilágodból) is seperd ki a halott hasonmásod idea- maradványait, a kizárólag a kételkedés és a pesszimizmus programját, vagyis a kudarc-tudatot tartalmazó, misztikus agysejtjeit.
Magyarán: küldd el a seholba magadban, valahányszor megszólal és mondd meg neki, hogy "Te lüke, tűnj el már belőlem a fenébe, mert rég meghaltál és valójában nem is létezel." Ha így sem megy, képzelj el egy szellemi légy-csapót, és azzal fenyegesd meg albániai légelhárítási stílusban (Ti. az albán légelhárító katonák különleges kiképzésben részesülnek arról, hogy miként kell az ökleiket rázniuk a légterüket sértegető ellenséges repülők és általában az ég felé: az anyátok...) valahányszor észre veszed, hogy megint a kétkedés és a hitetlenség áriáját közvetíti neked. :-D
Csatoltan küldöm a jelenségről a tavasszal írt tanulmányomat.
Barátsággal: Szilárd/


/> Kedves Szilárd!

Tejóisten! Ez nagyon durva volt. Most újra elolvastam a cikket, amit
küldtél. Úr Isten! Nem értettem mi van, már hónapok óta ikrek szimbólumokat látok. És közben ez a tökéletes halálborzadály. Mintha én lennék az anti-isten vagy ki aki csak halált teremt.... jaj de borzasztó, már nem tudtam mi bajom van. Beugrottunk tesómmal az állatkertbe anyukámnak örökbefogadni egy elefántot, ami csak támogatói dolog nem igazából. Már minden állat elvonult vacsorázni, a tengerimalac falut akartam volna gyorsan megnézni zárás előtt, erre nem voltak már kinn, de mellette megnézhettem az élet-halál házát. Bementem, dögszag volt indításnak mert dögből keletkezik az élet és ez volt végigvezetve tematikailag. Én olyan rosszul lettem, hogy idejövök egy kicsit örülni a tengerimalacfalunak erre ott a dögszagban tántorogtam. És ezt még sorolhatnám mibe fordultak az élet apró örömeinek eresési törekvései, hát most nem kezdek bele de ez mindenből ordított már.

Nagyon köszönöm, már csak bőgni tudtam mindenen. Mintha leuralt volna
valami, mintha skizofrén lennék, hogy egyszercsak minden meghalt de már halott is volt, mire egyáltalán megjelent valami. De szó szerint visszaadja a szöveged -" Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás-élmény,
halál élmény, az esélytelenség élménye! És ezért, kétségbeesésében, és
azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk,
vagyis a "gazda" személy előtt, és azt (A gazdát - minket) az Egységbe
-- lépésről lebeszélje, illetve, hogy arról azt végképp lebeszélje"
Tökéletes megfogalmazás! Ja és hogy a realitás talaját is megerősítsem, anyukám kb négy hónapos terhesen a hirtelen fékező busz kapaszodójának esett, ami kellemetlen volt neki majd vérzése is volt, amivel a nőgyógyászhoz ment. Ennyi. Aztán én 5 hónap mulva megszülettem. DE addig gondolom volt egy kis létharc odabenn...
Szeretném megköszönni a segítségedet és támogatom hogy ezt a
levelezést nyilvánossá tedd mások okulására. Mindenképpen jelentkezem, ha leküzdöttem ezt a dolgot és közöm lesz az élethez.

minden jót kívánva, Erzsók"


Kozma Szilárd: Nem vagyok demagóg, tehát nem tagadom, hogy karate-edzéstől fáradtan, esténként néha, néha megnézek egy - egy bóvli filmet is a tévében. De tévét kimondottan azért szeretek nézni, mert az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van...” egyetemes analógiai lételv szellemében, az Animal Planet, a Nacional Geohraphic, meg a különböző Discoovery, valamint a Viasat csatornák által közvetített egyes műsorokban közölt tudomány-népszerűsítő műsorok témáit, de főként az azokban feltárt un. valóság-tényeket tovább tudom metafizikailag gondolni, az ott látott képek, a feltárt tudományos tényeikkel együtt metafizikai töprengésre késztetnek. Sőt: ezen tények metafizikai értelmezése segítségével (is) választ kapok igen sok, egyébként homályban maradó metafizikai problémára.

Legutóbb az ragadta meg a figyelmemet és az gondolkoztatott el, hogy egy Kazasztáni falucskában született és élő, amúgy egészséges hét éves fiúcskának a feltűnően nagy pocakját felnyitották az orvosok annak érdekében, hogy vegyék ki belőle a rákos tumornak gondolt "valamit", de tumor helyett, egy méhlepény féle tokban levő, agy nélküli, de csökevényes végtagokkal és rengeteg hajjal rendelkező kis élő magzati "szörnyecskét" találtak, aminek a csökevényes köldökzsinórja a megműtött gyermek vérereihez kötődtek, így kapván az életben maradáshoz szükséges vért és azon keresztül táplálékot ez a furcsa emberi magzat-csomó, a fiúcska szervezetétől, szívétől. A kazasztáni orvosok azt állapították meg, hogy ez az élősdi daganatszerű magzat-maradék, a gyermeknek az édesanya méhében a fejlődésben valamiért megállt Iker-testvér maradványa, amelyet a ma is élő gyermek növekvő szervezete kénytelen volt a helyszűke, illetve más okok miatt, bekebelezni és azzal együtt tovább élni.

A tudományos kommentár szerint, bár nagyon ritka, a jelenséget mégis ismeri mind a biológia, mind az orvostudomány, sőt: neve is van neki: "Fetus in fetu", vagy "fitus in fitu", ha soha sehol nem szerzett latin-ismeretem nem csal, azt jelenti, hogy magzat a magzatban. A műsorban mutattak is egy hasonló angliai esetet, ahol a szülés előtt álló kismamának a méhében levő egyik, különálló iker-magzat szervezete, amelyből szintén hiányzott a szív és az agy, hasonló módon rákapcsolódott a köldökzsinóron keresztül a normálisan fejlett magzat érrendszerére és az orvosok attól tartván, hogy a normálisan fejlődő magzat szíve nem fogja bírni a két szervezet ellátását, annak érdekében, hogy annak az életét megmentsék, ultramodern sebészi eszközökkel, lézeres beavatkozással, le metszették az egyéni életről lemondó élősködő magzatnak a köldökzsinór-csökevényét a fejlődő testvére érrendszeréről.

Aztán a riport egy Amerikában élő, család nélküli, híres patológus orvosnő bemutatásával folytatódott, akit tudós-diplomáciai úton, meghívtak Kazasztánba, hogy vizsgálná meg a hét éves fiúcska hasából kioperált valamit annak érdekében, hogy állapítsa meg, csakugyan csökevényes magzatról van-e szó, vagy egy ahhoz hasonlatos gangrénás daganatról, mivel az utóbbi esetben az a veszély állna fenn, hogy a rákos sejtek a kisfiú szervezetében is be jutottak és ott tovább szaporodván, valamikor újabb rákos daganatokat alakíthatnak ki. Az Ikrek - jelenségre rég rá harapott metafizikus asztrológusként megjegyezném, hogy az amcsi patológus-nőnek a "családja" két egymáshoz egyszínű tojásszerűen hasonlító, vizslaszerű kutyából állt... Nos, a patológus-nő el utazott Kazasztánba és mielőtt és miután is, megvizsgálta a gyanús-csomót, beszélt a műtét utáni állapotában is, láthatóan jó egészségnek örvendő fiúcskának az édesanyjával, valamint a muzulmán vallás eszkatológiai dogmái és misztikus elképzelései szerint élő fiatal asszonynak a családjával. Erre azért volt szükség, mert szükséges volt az állítólag semleges tudósi tekintélyére ahhoz, hogy a csomóért magát vádoló vallásos anyát, de főként a férjet és annak a vallásos családját meggyőzze arról, hogy a jelenség "mindössze a vak természetnek egy véletlen szerű tévedése volt", tehát az asszonyka egy és egyáltalán nem hibás a dologért, és ezért a filmen mindvégig méltóságteljes iszlám-tartózkodással viselkedő férjnek nem kell elválnia tőle.

A jelenséget, ami szerint az objektív tudományosság méltósága arra is szolgát ebben az esetben, hogy a metafizikailag, ha csökevényesen és ferdén is, de az igazságot még valamennyire sejtő tradicionális gondolkozású közösségeknek a tudományos felvilágosodás által nyújtott teljes elbutulási (elsötétedési) lehetőséget megadja, most nem akarok kitérni, mert nem ez a témája a jelen írásomnak. Amiként arra sem, hogy a tudományosan tiszta (steril) és világos körülmények között fogant, magzati fejlődésében un. monitorizált és ugyanilyen biztonságos, de természetellenes körülmények között felnőtt, abszolút jóindulattal és humánusan viselkedő tudós-asszony nyilván steril volt, ha két indigó -- egyforma (talán klónozott...) kutya képezte a családját. Hanem csak arra, hogy nem egy kutyából és belőle állt ez a család, hanem nyilvánvalóan egy iker-kutyakölyök párból és belőle. Szóval, ennyire véletlenül vannak a dolgok itt az életben (A fizikai dimenzióban és a biológiai -- pszichológiai életben) elrendezve, hogy egy, az aurájában az Ikrek motívumát, ha esetleg csak nagyon csökevényes módon is, de hordó, meddő amerikai tudós-nőt hívnak meg patológiai vizsgálódás céljából Kazasztánba, aki majd meg vigasztalhatja, sőt: meggyőzheti az egyetlen gyermekes fiatal mohamedán anyát arról, hogy mindent ami az életünkben és a sorsunkban fontos és lényeges a vak biológiai természetünk végez, és ebben a mi lelkünk és szellemünk, mindössze semleges és magatehetetlen megfigyelőként vesz részt.

A kazasztáni ritka Ikrek-sorstörténet, illetve az, amit ugyancsak a tudós asszony mondott el, ti., hogy emberiség-szintű átlagban mérten, minden nyolcadik magzatfoganás Ikrek-foganás - Ami óriási nagy arány! - , de ennek csak egy alacsony hányada marad meg, illetve fejlődik ki rendesen és születik meg egészséges Iker-párként, metafizikailag jóval túl mutat önmagán. El egészen addig, ahol a személyi horoszkópokban nyilvánvaló és egyértelmű, vagy rejtett Ikrek motívumok jelennek meg, mint a Viola, a Lehner Zsuzsa, vagy a Berci esetében is, akik a Patkány évében születtek (A kínai -- ázsiai asztrológia Patkány éve analogikusan megfelel az európai Ikrek havának, mint a Kígyó éve a Skorpiónak, a Ló éve a Nyilasnak, a Kutya éve a Kosnak, és így tovább, és ez a magyarázat arra, hogy a Patkány évében született személyek sorsképletében mind megtalálható az Ikrek motívum is.), vagy mint nálam és a volt feleségemnél, akik még csak a Patkány évében sem születtünk, de nálam a 3 házban álló Lilith, Emőnél viszont a sok együttállás, és a bizonytalan (A Skorpió és a Nyilas között ingadozó) Ascendens egyértelműen jelzik az Ikrek karma motívumát, illetve az árnyék-én jelenlétét.

Azért hatottak tehát revelációként számomra az amerikai patológus orvos-asszonynak az Ikrek jelenség gyakoriságára vonatkozó közlései, vagyis az, hogy jóval több fogamzás indul Ikreknek, mind ahány Iker pár megszületik valójában, mert az "ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van" egyetemes létjelenség szellemében, materiális választ és magyarázatot adott arra, hogy miért kell, sőt szükséges a kauzális asztrológusnak jobban oda figyelni és az Ikrek motívumot kimutatni az olyan horoszkópok esetében is, ahol az Ikrek motívum nem nyilvánvaló.

Az http://www.astrologos.ro nevű portálomnak az egyik hozzászólásában, úgymond élő adásban fedeztem fel és fejtettem ki, a volt feleségemnek az első szerelmes-misztikus kizökkenése alkalmával hirtelen felmerült kettős személyiségének, az ő asztrológiai sorsképletéből is kiolvasható spirituális jeleit és kauzális okait (Az Ikrekben álló Sárkányfarokkal rendelkező értelmiségi édesanyja jellegzetesen dupla személyiségű. Velem szemben is, sokáig a jó barát szerepét játszotta, miközben a hátam mögött rágalmazott a lánya előtt és titokban uszította ellenem.) Ekkortól kezdtem ugyanis asztrológusként határozottan komolyabban venni (De még mindig nem elég komolyan!) ennek, a személyi horoszkópokból is kimutatható árnyék-én nevű jelenségnek a, nem csak a tragikus következményei miatt, hanem a lényegi metafizikai és asztrológiai jelentése miatt is, nagyon - nagyon fontos értelmezését. Addig ugyanis, mindössze a humoros oldalát láttam a jelenségnek, akárcsak Hamvas Béla, aki azt írja a Karneválban, hogy amikor az Ikrek átverik a naiv embereket, "az öreg mester" (Úristen) jókedvében hahotázik. Nem vettem észre, hogy negatívan (karmikusan) az Ikrek probléma, tulajdonképpen erős és csaknem leküzdhetetlen realizáció-ellenességet, tehát realizáció ellenes karmát takar és következésképpen realizáció-ellenes, rejtett (tehát önkéntelen és öntudatlan) mentalitást jelez (eredményez...).

De ne vonjuk le előre az elméleti következtetéseket, maradjunk a konkrétumoknál. A jelzett tudománynépszerűsítő tévé-adásban, azt mondta az Ikrek-kutyáival együtt élő patológus asszony, hogy nagyon sok olyan magzati szinten folyó és az egyik Iker-magzatnak az elhalásával és az elhalt magzatnak a felszívódásával, vagy kipucolódásával végződő testvéri dráma folyik az egyes anyaméhekben amiről soha senki nem szerezhet tudomást, és "Sokan közülünk egy -- egy ilyen nem nyilvános testvéri harcnak a nyerteseiként élünk", anélkül, hogy erről bárki is tudhatna. Mindazon túl tehát, hogy ez az ex-katedra jellegű tudósi kijelentés igazolja a személyi horoszkópokban észlelhető Iker motívumok gyakoriságát, materiális magyarázatot ad az árnyék én jelenségére is. Kauzális asztrológiával foglalkozó asztrológusokként és lelkes olvasókként (vagy éppenséggel jövendő asztrológusokként...) jól tudjuk ugyanis azt, amit a riportban szereplő Kazasztáni anyuka és az anyósa még sejtett a tudós asszony humánus "helyzettisztázása" előtt. Ti, hogy az Ikrek jelenség, akár konkrétan fogant magzat és megszült gyermek formájában, akár "csak" mint sorsképletben észlelhető mentális (mentalitásbeli) motívum (Azon túl is tehát, hogy valakinek Ikrek a napjegye), annak köszönhető, hogy a fogantatás előtti két három hónapban és persze a foganás ideje alatt is, az anya lelki és szellemi világa "két helyen volt". Tehát, ha nagyon titokban is, és esetleg még önmaga előtt is le tagadva, de erősen két irányban érzett és gondolkozott, képzelgett, vagy vágyódott. Vagyis: egy irányban gondolkozott pragmatikus racionalitásával, és azzal ellentétesen, de legalább is nagyon "másan", "másképpen": más -- képekkel, képzetekkel képzelgett és érzett. -- Nem, nem feltétlenül kell most két különböző személy iránti szerelmi -- szeretői érzelmi irányultságra, titkos szerelmi és szexuális vágyakra gondolni, noha lássuk be, hogy ez is nagyon gyakori (Asztrológusként számtalan bizalmas "levél-gyónási" bizonyítékom van erre...), hanem például az is elég a lelki jelenségből spirituálissá és kauzálissá váló Ikrek - jelenség létrejöttéhez és annak a felkeltéséhez és konkrét anyagi -- biológiai létrehozásához, hogy a jövendő kismama erősen vissza vágyódik a szüleihez, az ő régi otthonába és a kedves és meghitt kamasz éveit őrző gyermekszobájába, miközben ugyanakkora intenzitással ott is akar maradni a férje mellett, az új családban.

Vagy, ha csak elvágyódik egy másik helyiségbe, faluba, vagy városba, sőt: még az is elég, ha intenzíven egy másik munkahelyre vágyik, amikor a magzat megfogan. Hogy arról a kétségről ne is beszélyek, amikor valaki úgymond váratlanul terhes marad egy olyan férfitől, akivel semmiképpen nem akarja az életét össze kötni, de ez későn derül ki és a gyermeket meg kell szülnie, amitől az anyának erős kétségei támadnak afelől, hogy meg kell-e szülnie a gyermeket vagy sem. Jobban mondva: kétségbe esik attól, hogy "teherként" hordania kell és meg kell szülnie, "egy ilyen magzatot". Nos, az ilyen gyermekeknek még nem kerül be az Ikrek motívum még csak a sorsképletében sem, de amennyiben lány magzatról van szó, és az anyuka életében a kettősségek időközben nem szűnnek meg, egészen biztos, hogy az Ikrek-motívum bekerül az unokák spirituális struktúrájába, aurájába -- sorsképletébe. És itt érhetjük tetten azt az antropológiai időszakot és állapotot is, amikor és amelyben az Ikrek motívum határozott biológiai formában is megjelent az emberség körében. Az emberszabású majmok ugyanis, akik közül "kiugrottunk", nem szülnek iker-kölyköket! Az nők tehát, a pragmatikus intelligencia és a személyi akarat egy bizonyos fejlettségi szintjétől erre felé kezdtek csak Ikreket szülni, tehát csak attól kezdve jelentek meg az emberi Ikrek, amikortól az ember női megtestesülései számára meg szűnt közömbös lenni nem csak az, hogy melyik férfitől szülnek vagy nem gyermeket, hanem el kezdtek "pragmatikusan gondolkozni". Pl. azon is, hogy milyen következményekkel számolhatnak akkor, ha ettől, vagy attól a férfitől szülnek gyereket, illetve azon, hogy milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ne szüljék meg, illetve, hogy ne tartsák meg a magzataikat (tudatosan vetéljék el azt, vagy azokat). Jól ismertek a népi kuruzslásnak (gyógyászatnak) mind a gyakorlati, mind a mágikus -- babonás, un. angyalcsinálási módszerei, amelyeket bizonyára, hogy nem a középkorban eszeltek ki, hanem jóval korábban. Ezért már rég nem is csodálkozom azon, hogy az Ikrek-karmás sors-képletek többségében, megjelenik a Skorpió motívum is, illetve fordítva: majdnem lehetetlen, hogy a jellegzetesen Skorpió-karmás (boszorkányos) sorsképletekben, ne jelenjen meg, ha csak áttételesen is az Ikrek-motívum! Sőt, jól ismertek az úgymond politikai célzatú gyermekfoganási törekvések és szülések is, amelyek közül a leghíresebb talán az utolsó egyiptomi fáraó-nőnek a Cézártól született fia, Cezarion, aki egészen biztos, hogy nem a "szerelem az első látásra" nevű jelenség eredményeként fogant. Egészen biztos, hogy ő egy un. mentális foganásnak a megtestesülése és amennyiben szabadon élhetett volna felnőttként, nagyon valószínű, hogy a vonzás és a hangoltság (Rezgési szint) törvénye alapján Ikrek-karmás feleséget választott volna magának.

Még számtalan gyakorlati, szellemi és lelki okát lehetne felsorolni az Ikrek motívum megjelenésére szellemi magyarázataképpen, de ettől kezdve ez már könnyű, mindenki tovább gondolhatja. Most máshova akarok elérkezni.

Éspedig a pszichológia által is elismert, sőt: jól ismert, "árnyék-én" létezésének és természetének a kegyetlenül valós és vaskos, és immáron ezekkel a materiális példákkal is kimutatott és felmutatott valóságához. Mert az, hogy foganási szinten a kettősség megjelenik, az azt jelenti a hermészi axióma szerint, és az Ikrek-szellemiség keletkezésére vonatkozó példák szerint is, hogy eredetileg is két személyre való spirituális struktúra jelent meg és fejlődött ki a jövendő anya tudattalan szellemvilágában, az un. spirituális méhében. Vagyis, két jövendő emberi személyiség-tudatra való spirituális magzat-csira. De az egyik valamiért időközben el gyengült, elhalványult az édesanya tudattalan lelki és szellemi világában (spirituális struktúrájában), és ez a spirituális magyarázat arra, hogy miért marad meg egyetlen biológiai magzat, illetve miért fejlődik csak az egyik magzat, miközben a másik meghal, illetve nem fejlődik tovább... -- Szóval, hiába, hogy az egyik magzat meg hal, vagy csökevény marad, mert ez még egyáltalán nem annak a jele, hogy "az eredeti második" személyiség-csira spirituális struktúrája is teljesen kimúlt volna. Sőt: az éppen, hogy meg marad a megszületendő (Esetleg "győztes") egyetlen gyermeknek a kettős tudatú, spirituális struktúrájában, egészen pontosan: annak a személyi tudata csirájában, vagyis, a jövendő felnőtt öntudat-magjában!

- Hát ez, a mindörökre a mélytudattalan világunknak a sötétjében maradó második énünknek a metafizikai magyarázata, és ezért kell azt roppantul komolyan venni, mert ez sok esetben valóban egy másik személynek a tudata. Amiként én is egészen biztos vagyok abban, hogy egy egészen más tudat által "működtetett" személlyel beszélgettem én a volt feleségemnek a misztikus - szerelmi kiakadásainak az idején, mint akit egyébként korábbról ismertem és egészen más (módosult...) tudatú személy látott engem patás és szarvas és nagy fülű ördögnek és akart engem hátulról leszúrni késsel, mint az akkori - egykori feleségem.

Az árnyék én tehát a karmikus-tudatunknak az - az anyánknak a foganásunk előtti kettős spirituális vágy-élményeiből származó, ránk örökített és mélyen belénk vésődött (de többnyire rejtett!) - személyi tudati része, "aki" biológiailag már meg sem fogant, vagy el halt biológiailag még magzat korunkban, amikor az auráink még nem váltak el egymástól, és ezzel, mint tőlünk külön élő személy, esélyt nem kapott a megváltásra - a kiegyenlítődésre. És mivel ennek a plusz-tudatnak, amely testileg nem létezik ugyan, de spirituális tudat-csökevényként ott van még az auránkban - amíg ezt határozottan nem tudatosítjuk és tudatos, karma-oldó törekvések útján fel nem számoljuk - és külön-test nélkül, gyakorlatilag már nincs semmilyen esélye a kiegyenlítődésre, tehát a boldogságra, hanem csak a puszta és steril mentális megnyilvánulásra, hát automatikusan azokat a nihilista képzeteket, vagy az is elég hogyha pesszimista, kételkedő lét-képzeteket szövegeket sugallja a lelkünknek (Nappali éber értelmünknek), hogy nem létezik igazi boldogság és megváltás, tehát nem is érdemes semminek neki fognunk, vagy valamit végig tegyünk komolyan, mert úgy sem sikerül, vagy, ha sikerül is, úgy sem éri meg..., és azt, hogy nem is létezik jóság, emberség, Isten., megváltás, szerelem, boldogság, ki-és beteljesülés illetve, letagadja azt a pozitív élményünknek az értékét és értelmét, azt a realizációt is, amit a múltban már elértünk.

*_ - Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás-élmény, halál élmény, az esélytelenség élménye!_* És ezért, kétségbeesésében, és azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk, vagyis a "gazda" személy előtt, és azt (A gazdát - minket) az Egységbe -- lépésről lebeszélje, illetve, hogy arról azt végképp lebeszélje és attól az esélytől megfossza, akár bűntények elkövetésének a sugalmazására is képes, mint ahogy az Emőke család-ellenes és megváltás-ellenes, rejtett tudata is képes volt őt rávenni arra, hogy nem csak velem szemben, de a gyermekeivel szemben is vétkeket kövessen el. -

A jelenség tehát, nem is olyan vicces, mint ahogyan azt Hamvas Karneválbeli "Hangjának" a szájába adja. Mert mi történik akkor, ha az árnyék énünk megszokja a ragadozói állapotot és élvezni kezdi a vér szagát -- vagyis a nyílt gonoszkodás és a kétszínűsködés lelki állapotát - és tényleges (megváltás-akadályozó) bűnözővé válik és azzá változtatja a gazdát, mind az a Magyarországi hajdani teológiai egyetemi hallgató, majd jog- és pszichológia -- tan hallgató, aki a gyilkossággal végződő Móri banki támadást megszervezte? Mi lett volna pl., ha Emőkének a Joe Ledzion iránt érzett szerelme által (vagy az anyja által?) felébresztett második énjének a rejtett tudatának a sugallatára, csakugyan belém vágja a kést? Ha nem a tavalyelőtt télen, akkor a tavaly ősszel, amikor az újabb szerelmei hatására (Vagy az Ikrek-karmás anyja újabb felvilágosító munkája hatására? - Nem tudom, mikor lesz hajlandó velem tisztázni ezt?) megbánta azt, hogy a családhoz vissza jöhetett? Utánam megölte volna a gyermekeket is, mint az a képzelt-beteg Magyarországi mérnők, aki a felesége után a két kislányát is megölte, majd láncfűrésszel el vágta a saját torkát is? És vajon életveszélyben vannak-e most mellette, a hozza ítélt gyermekeink is? Vagy mind az egészen fenyegetve vagyunk még mindig? -- Ne feledjük, hogy most is barátságban, sőt: szoros lelki közösségben él azzal a Rák- és Nyilas karmás, nem rég még az idegenlégióban szolgáló újfasiszta férfivel, akinek a hatására, de legalább is annak a bátorításával kezdett azokba az "önmegvalósító" joga-gyakorlatokba, amelyek a nyár-végén bekapcsolták az árnyék-énjét másodszorra is!

A pszichiátria jól ismeri a jelenséget, de az igazi (karmikus) gyök-eredetéről és okáról, vagyis arról, hogy miképpen jön létre az anyai ági női felmenőknél (valamelyik anyai ági női ősünk tudatában), és hogy ez a karmikus spirituális program a spirituális memória és az örökletes programok révén adódik át az utódoknak, semmit nem tud. Ezért feloldani sem tudja, hanem csak elfojtani, maximum az agyi (materiális) szinten a "veszélyes" mentális gócot blokkolni, vagy látszólag kiirtani (Elektrosokkal, erős gyógyszerekkel).

Amerikai pszicho-krimikben elég gyakran találkozunk a bűnöző árnyék-én jelensége "művészi" ábrázolásával. És ne legyünk igazságtalanok Hamvas Bélával szemben sem, hiszen a kettős tudatú személyiség jelenségét nagyon is plasztikusan ábrázolja a Karneválban, és nem csak mint spirituális szintű "vicces" dologról ír a jelenségről és nem csak a Bajnád Edelénynek a napra pontos, dátum szerinti Turcsika Szelenárrá való átalakulásában, hanem odáig elmegy a jelenség regényes ábrázolásában, hogy magát a főhőst annyira ketté választja, hogy az úgymond komolyabb és nehezebb része keleten találja magát az első világháború után egy szibériai fogolytáborában és onnan Ázsiába jutva, gyötri magát a magas spiritualitás megszerzése érdekében, a másik, légiesen és harciasan könnyű és kalandor rész-személye meg délnyugatnak és onnan le Afrikába, majd Délamerikába és onnan az óceánon keresztül Ázsiába - Indiába - találkozni és egyesülni a másik (Mai jelenség-tudóként úgy is mondhatni, hogy a vallásos és ezért keleti misztikumra is vágyó...) részével.

A jelenség minket viszont nem regényes oldala miatt érdekel és nem is csak az árnyék énnek, mint karmikus problémának a horoszkóp értelmezés, vagyis a leleplezés és a pontos meghatározás (Megnevezés) segítségével történő feloldási lehetősége miatt érdekel. Az Ikrek és az árnyék-én jelenség ugyanis, mint spirituális és mint ontológiai probléma, jóval túl mutat önmagán és fel és vissza nyúlik az emberi bűnbeesettség és hit-nélküliség állapotáig. Az árnyék ént ugyanis nem csak azért kell dekonspirálni és ily módon, békésen feloszlatni, hogy a "gazda" tudatát és személyét szabadítsuk meg a kettősség ördögi állapotától, hanem azért mert ez oldja meg, bocsánat: a civilizált emberiség mai levetemültsége miatt, és amiatt, hogy a jósok lejáratták az asztrológiát mit tudományt, egyelőre nem oldhatja meg, hanem csak feltárja a sok ezer éves hit és hitetlenség problémáját és ezzel a félelem és a szorongás (A ma annyira divatos depresszió!) problémáját is. Sőt: megmagyarázza és megmutatja az emberiséget teljes kipusztulással fenyegető és az egész földi életet fenyegető -- de az ember által beindított! - globális ökológiai katasztrófa problémájának a kulcsát is. (Lásd az http://www.astrologos.ro <http://www.astrologos.ro/> portálomon a Világ világossága c. rovatomban feltártakat.) Az árnyék-én ugyanis, az életnek a pragmatikus intelligencia segítségével: az ész segítségével, vagyis az ész által kieszelt a technika és a humanizmus-szolgáló tudomány segítségével történő megnyerési lehetőségébe vetett tévhitnek a "szerve". Vagyis a bűnbeesésének a szerve. A Létrontásnak a szerve! A Lilithnek a jobb keze! -- Azt sugalmazza, hogy a vallásban elérhető égi protekció segítségével, illetve a technikai eszközök és a gazdasági törekvések és (banki, pénzügyi) trükkök segítségével a boldogság elérhető, illetve az élet megnyerhető. Azt sugallja pl., hogy az ember "küzdve küzdjön", a baktériumok és a vírusok legyőzése érdekében, és általában a betegségek orvostudományos legyőzése érdekében, ahelyett, hogy a mentalitását változtassa meg és irányítsa -- változtassa át a megváltási-logika irányába. Azt sugalmazza, hogy a rejtett és öncélú személyi ambícióit, a beavatkozási és irányítási mániáját, a kapzsiságát, a kényelem- és kéjvágyát és a rendkívüliségekre és a misztikus káprázatokra való sóvárgásait elégítse ki, vagyis, hogy hangya-vak munkával, csalással, vagy rablással készítse el, építse meg, szerezze meg, azokat az eszközöket, amelyek által ezeket elérheti, és akkor boldog és egészséges tud majd lenni. Majd. Mindig majd, soha nem a jelenben. Hogy nem lehet elégedett azzal, amije van a jelenben, annál több kell: kényelem-biztosító és egészség-biztosító és baleset-biztosító és élvezet- és kéj okozó eszközök és berendezések, illetve, pénz, sok - sok pénz, amivel mindezt megveheti. A pénzért viszont, mivel a munka értékének a nagy részét, a munkaadók és a munkavállalók és a közvetítők lenyúlják, kutyául meg kell dolgozni, de annyira, hogy az élete közepére már tönkre is megy bele az odaadón és rendszeresen dolgozó ember, vagy csalva -- lopva, meg kell szerezni! -- És innen már mindenki jól ismeri a játszmát, mókuskerék az egész. Mert közben állami és világszervezeti apparátusokat és rendfenntartó erőket kell működtetni, és ehhez a munka értékére kemény adókat kell kivetni és a dolgozó embert arra kényszeríteni, hogy az alapszükségleteinek, illetve a családja szükségleteinek a tízszeresét megtermelje. És honnan termeli meg, miből termeli ki? Hét persze, hogy az agyon nyomorított és a létfontosságú ökológiai rendszereit már csak alig működtetni képes természetből. Hogy az onnan kivont és kiszipolyozott élet helyébe (Élőből holttá: táplálékká tett állatok, növények) és a természeti helyéről kiforgatott és kivont anyag helyébe vissza ömlesztett szennynek és mocsoknak a hatásairól, ami éppen, hogy az ökológiai katasztrófát előidézi, már ne is beszéljünk.

Szóval, végső soron, az Ikrek karma, tehát a negatív Ikrek jelenség megértésén és az így szerzett ismeretek segítségével történő árnyék-én feloldással lehetne megmenteni az emberiséget és a földi természetet is, de mi ne legyünk ily nagyra vágyók, hogy ezzel a világ-méretű ember- és természetmentési pretencióval fellépjünk, mert esetleg ez is csak az egyéni karmánk öncélú verklizése lenne, hanem legalább annyit tegyünk, hogy a hitetlenségünket és a félelmeinket (rejtett agresszivitásunkat) és így a betegség-okozó árnyék énünket minél hamarabb megnevezzük és felszámoljuk, annak érdekében, hogy végre tőle szabadok lehessünk, hogy tehát tényleges (működő, tehát pozitív mágikus erejű) hittel rendelkező egészséges és boldog személyek lehessünk.

UI. Persze, az ikrek-karma motívum problematika, magában hordja a hit kérdését is, ezért elkerülhetetlen az, hogy ezt ne firtassam meg valamelyest. Persze, azzal már csak nem is viccelünk, hogy a vallásosság semmiképpen nem tévesztendő össze a hitel. Nem erről van szó! Hanem arról, hogy mi is az amiben hiszünk, vagyis, mi is az a "valami", amiben hinni kell, illetve tényleg jó lenne hinni, és aminek azért mégiscsak kell lennie logikusan realitása. Mert hát az sem kérdés, hogy Istenben hinni, hiszen a létalap a létezése evidencia. A funkcionális -- és nem esztétikai - hit kérdése azt jelenti, hogy hiszek-e abban, hogy a teremtés eredeti értelme pozitív, vagyis a hit abban, hogy a megváltásért van a teremtés, és hogy ez úgy van előkészítve, hogy ebbe az eredeti egyetemes teremtési --megváltási -- megváltódási trendbe, persze, a karmám feloldásának a függvényében, vagyis a rendeltetésem becsületes végzésének a mértékében és függvényében, és az ide vágó belső ambícióim nagysága kontra külső ambíciók erősségének függvényében, én is, egyre nagyobb mértékben be tudok kapcsolódni. Hogy tehát, ebbe a kiegyenlítődési folyamatba, bármilyen külső fizikai körülmények között is, valamelyest integrálódni tudok. De legalább is igyekszem és ebben az igyekezetemben, próbálkozásomban, törekvésemben senki és semmi nem gátolhat meg engem. Hogy adott az esélyem és a lehetőségem erre. Hogy mekkora ez az adott esély és lehetőség, és hogy ezen belül én képes vagyok-e - Most azonnal, vagy "csak később", ha meggyógyultam, vagy ha sikerül ezt és azt annyira elfelejteni, hogy ne fájjon, vagy ha el intéztem ezzel és ezzel ezt és azt, ha kipihentem magam, ha meg találtam a páromat, ha megfogantam, ha megszültem, ha gyermekemet felneveltem, stb." - még esetleg ténylegesen boldog is lenni, az már egyéni érzékelés és sajnos, júdási spekuláció kérdése is. Mert jönnek a mágia szakértők és azt mondják, hogy minél nagyobb mértékben elhiszed azt, hogy már meg is kaptad azt, amire vágyakozol, annál biztosabb, hogy meg is kapod. És csakugyan, ezt is és azt is el lehet érni, nem csak szorgalmas munkával, vagy gazdasági csalással és szélhámoskodással, ügyeskedéssel, hanem a mágikus erejű képzeletünkkel való "munkálkodás" segítségével is. De az, hogy ezt el tudjuk hinni, hogy a mágia jelensége létezik és úgymond működik, csak látszatra hit kérdése, hiszen az sem hit kérdése, hogy egészséges férfi tud csákányolni és lapátolni, ha erre szükség adódik, vagy az érettségizett minimum a négy alapműveletet tudja és bizonyos dolgokat ki tud számolni ezek segítségével. Szóval nagyon kényesen kell bánni a hit kérdésével is, mert egy kis hibás tájékozódás esetén, hamar kiderülhet az, hogy nincs hitünk, vagy az, hogy mindössze naivitásunk következtében hittünk el dolgokat, illetve várjuk el magunktól, vagy a társunktól a hitet és ennek következtében vakhitünk van és misztikus, vagy vallásos fantazmagóriákban, vagyis szellemi Bábeltornyokban hiszünk.

Én mindenesetre nem hiszem azt, hogy a gyermekeim sorsára nagyobb befolyással lehetek mágikus úton mint az édesanyjuk és ezért, amíg azt nem látom, hogy valamelyest felébredt és némi hibabelátással bír afelől, hogy miket tett velünk, folyton be vagyok rezelve amiatt, hogy a kicsiknek valamilyen baja lesz (Hiszen szombaton éjszaka Etelka megint visítozott álmában mint nyáron a táborban, és az édesanyjával már találkoztam is három nap múlva, "véletlenül" a fogászaton, ahova én mindössze a nem rég feltett fogsor-koronám hídja alatt maradt és ott megkeményedett ragasztót kipiszkáltatni mentem, de ő egy újabb begyulladt fogát kezeltetni, miután kettőt már kihúzatott az ősz óta.). De hiszem azt ugyanakkor, hogy az árnyék-énemnek soha nincs igaza, és abban, hogy bárhogy is adódik, az életet maximális felelősséggel kell végig élnem, még akkor is, ha az Emőke misztikus nyakassága és esetleges további felelőtlenkedései miatt, egyelőre még jó sokáig be lehetek rezelve attól, hogy esetleg igen nagy adag negatív energiát pumpál át a gyermekei aurájába, vagy valami olyat tesz, ami azokat végzetes következményekkel járó tényleges veszélybe hozza. Pl. külföldre akar menni velük asztrológiát előadni mostanában, amikor világos, hogy egyelőre örvendhet, ha az ősszel elkövetet vétkeinek a következményeit ki bírja. -- Szóval, nagyon óvatosnak kell lennünk a hit kérdésével, amelyet nem szabad összetéveszteni sem a vallásossággal, sem a mágia minden karmikus feltétel ellenére működő, korlátlan lehetőségeibe vetett, fantáziadús misztikus vakhittel.

(Csíkszereda, 2O1O március 31- április1.)

A hangoltság- és vonzás, valamint a fejlődés törvénye alapján, néhány nappal, a fenti tanulmány megírása után egy olyan személytől kaptam horoszkóprendelést, akinek mind a szellemi-lelki állapota, mind az élethelyzete jellegzetes mintája volt az alig leírt Ikrek- és árnyék-én jelenségnek. Természetesen, a diszkréció szellemében, mind a neveket, mind az idő-vonatkozásokat átírtam.


/> Kedves Szilárd!
.///

/
Egypetéjű ikerpár tagjaként születtem, az ikerpárom két héttel a
születésünk előtt meghalt.

/

/Férjem sajnos nincsen. Az első kapcsolatom öt éve kezdődött Árpáddal. Ez a kapcsolat valójában még mindig nem zárult le, s ez a fő-fő problémám, amiért megkerestelek. S bármennyire szégyellem, mialatt ez a kapcsolat tart, nekem volt több más kapcsolatom párhuzamosan. Aki ezek közül igazán lényeges, Zsombi, aki 1977. május 2O-án, született.
Jelenleg együtt élek Árpáddal, de nem akarok. Az én lakásomba fogadtam
őt, mert érzelmileg képtelen voltam elengedni és ez azóta is így van. Megismerkedésünk utáni két éven át nagyon szerelmesek voltunk egymásba, de távkapcsolatban éltünk és én egyetemre jártam, ő nem, és én eltávolodtam tőle érzelmileg, miközben egyúttal ma is hozzá kötődöm legjobban az élők közül. De ez a kötődés amilyem mély, nekem olyan terhes. Jenőbe szerettem belé először Árpád után-mellett, pár hónapig tartott a kapcsolat, visszament Erdélybe, valószínűleg az volt s megszakadás igazi oka, hogy nem tudtam érte elhagyni Árpádot. Azután volt egy Loránd nevű fiú, akibe sosem voltam szerelmes, de sokáig próbált várni rám. Azután találkoztam Zsombival, akibe máig szerelmes vagyok, Másfél évig voltunk együtt, úgy, hogy neki is volt párhuzamosan egy távkapcsolata sajnos. Aztán Angliába ment tanulni és onnan szakított velem, gondolta, így könnyebb lesz. Azért szakított velem, mert Árpádot ide engedtem költözni, a lakásomba. Fel sem fogtam, hogy ettől ő hogy elborzad majd és hogy szakít velem. Kint az egyik csoporttársa a barátnője lett, azóta is vele van, nem boldog, hízik és epebántalmai vannak. Nagyon szeretem és nagyon szeretnék vele lenni. Mártonnal másfél hónapig jártam Zsombi után, csak hittem, hogy szerelmes vagyok belé, tőle megtanultam azt, hogy egy fiú akkor is reagálhat higgadtan és szeretettel, ha elhagyom őt. S hogy nem kell félnem. Ő volt talán eddig a legspirituálisabban élő ember, aki nap mint nap az egyetemes törvényeket betartva él, úgy, hogy nem igen érdekli a spiritualitás, csak éppen ő maga tele van vele, a tudta nélkül.
Szégyellem a fenti listát.
Amikor összejöttem Zsombival, nem sokkal utána csúnya
térdszalag-szakadása volt. Ezt megelőzően felborultunk egy kisbusszal, barátokkal együtt, de senki nem sérült meg, holott akár meg is halhattunk volna.
Árpád előtt mindent megpróbálva titkoltam az egyéb dolgokat, de persze
a legfontosabbra, Zsombira rájött. Annál inkább ragaszkodik hozzám sajnos.

Betegségeimet illetően, miután elhagyott Jenő, tüdőgyulladást kaptam.
Én jelenleg, illetve már vagy 5 éve azon gondolkodom éjjel-nappal, hogy szakítsak-e Árpádmal és ha igen, hogyan mondjam meg neki és képtelen vagyok rá. Sokszor elhatározom, s amikor meg kéne mondanom, bele se tudok kezdeni, inkább másról beszélek.
Vasárnap is elterveztem egy ilyen beszélgetést, de végül csak kerülni
bírtam őt. Míg végül késő este szeretkezni kezdtünk és véletlenül belém jutott némi sperma. Ezért tagnap és ma dolgozni sem mentem, esemény utáni tablettáért mentem az orvoshoz, amit bevettem és borzasztóan szomorú lettem, mert úgy éreztem, ha egyesült már bennem egy hímivarsejt a petesejttel, akkor én most gyerekgyilkos, életgyilkos vagyok. De Árpád kijelentette, hogy nem akar még gyereket, ez is fájt, de nem csodálom, és én sem tőle.
Zsombival szombaton beszéltem, aki azt mondta, hogy ha lezárta a
kapcsolatát a jelenlegi barátnőjével nem tartja elképzelhetetlennek, hogy újra együtt legyünk, bár jelenleg minden érzése tompa vagy kihűlt, mert eltávolodott tőlem, amikor Árpád ide költözött hozzám.
Ám azt hallani, hogy azt mondja, hogy jelenleg nem úgy érzi, hogy
szerelmes belém, szörnyű volt.
Tudom, gyönyörű egy történetem van...ezért kérek segítséget.

Barátsággal,
Aranka

/

/Kedves Aranka!

Csatoltan küldöm a legutóbb írt tanulmányomat is az Ikrek-karmáról, mivel a tied tipikusan erről, az árnyék-én problémáról szól. Amennyiben ugyanis, megnézed a képletet láthatod, hogy a Merkúrod együtt áll a Vénusszal (8. házban), a Szaturnuszod a Plútóval (9. ház, tehát amúgy is szükséged lesz a személyes metafizikai ismeretszerzésre is), a Jupitered az Uránusszal (11 ház) és a Sárfarkad a Neptunusszal. Hát mi ez, ha nem tipikusan, rejtett Ikrek-karmával terhelt képlet?! - Nincs tehát amit csodálkozni a jelen helyzeteden! Küldöm az ide vonatkozó tanulmányt. Esetleg, ha a tanulmány olvasása után, írnál még valamit mindezekkel kapcsolatban - bármi, amiről úgy érzed, hogy értékes és fényhozó gyakorlati tény lehet, szívesen veszem./

/ Ugyanakkor, nagyon fontos, hogy mindezektől mihamarabb megszabadulj a feltárások és a tanácsadás segítségével, mivel a sorsképleded alapján, de korodtól fogva is, minél hamarabb édesanyává kell válnod (Persze, nem ebben az arnyék-énnel terhelt állapotban!), mivel a Holdad az V. Házban, az önkifejezés és önmegvalósítás életkörét, valamint az érett öntudat kifejlődését megtestesítő horoszkópházban áll!
- Itt majd rengeteg mondani valóm lesz, arról, hogy miként viselkednek infantilisen veled szemben a szerelmeid, illetve te velük szemben. - Esetleg erről is írhatnál...

Barátsággal: Szilárd/

/ /

/ /

/ /

/Kedves Szilárd!

köszönöm a gyors választ, rendkívül örültem neki, a csatolmányoknak is.
Amikor azt írtad, hogy nincs amin csodálkozni a helyzetemen, nekiálltam sírni. Régóta szenvedek és érzem a felelősségemet és mégsem oldom meg a helyzetemet.

Egyébként már ismertem a tanulmányodat az iker-karmáról, végiglapoztam a tanulmányaidat és amihez a cím alapján közöm lehet (persze bizonyára végső soron valamennyihez...) azokat el is olvastam. De most elolvastam ezt még egyszer, és leírom, ami eszembe jut. Hogy anya hogy érezhette magát, amikor fogantam, nem tudom, meg kell kérdeznem, hátha kiderül valami, mert igyekszik őszinte lenni, azt hiszem, mióta látja a borzasztó életvezetésemet; én tudom a családból egyedül az abortuszát is...és most úgy érzem, beálltam a sorba.
Szóval anya az egy kérdés, azt el tudom képzelni, hogy világ életében ambivalens érzelmei voltak apa iránt, mindig nagyon szerelmes volt belé, közben meg talán az első hónapoktól egyúttal gyűlölte is, mert teljesen más volt, mint ő, apa egy lelki terrorista.
Ami viszont engem illet, az árnyék-én leírást nagyon találónak érzem. Mostanában (pár éve) a tükörbe is alig bírok belenézni, hacsak nem hogy elsminkeljem a hirtelen feldúsult pattanásaimat munkába menet, de a saját szemembe nem bírok sokáig belenézni. Azt érzem ugyanis, hogy egy gonosz, keserű valaki néz vissza, akiről igenis azt éreztem, mielőtt erről olvastam is volna, hogy halott. Egy szenvedő szörny, akit sajnálok. De félek is tőle. Azért nem tudom sokáig nézni, mert borzongok tőle, félek tőle. Azelőtt ha a tükörbe néztem, szimpatikusnak találtam az arcomat, tudtam, hogy az enyém és mindig magamra mosolyogtam. Most már mosolyról szó nincsen. Olyan, mintha nem én lennék. És általában is ezt érzem, mintha nem is lennék itt, mintha nem is az én testem volna ez a test, mintha valaki más élné az életemet. A bűntudat, az az enyém, egyedül azt érzem magaménak.
És konkrét eseményhez tudom kötni ezt a bekattanását valami negatív programnak. Amikor először megpróbáltam szakítani Árpáddal, 2005-ben, és láttam az ő mérhetetlen fájdalmat, és magam is sokkoló-sokkoló, brutális fájdalmat éreztem. Illetve akkor még csak sokkoltan felutaztam Budapestre, ő szavakkal azt mondta, amit elvártam tőle, hogy akkor ő elmegy, ha így döntöttem, s akkor hagyjam is őt békén. De másnap, mire én már Budapesten beszédelegtem még mindig sokkhatás alatt az egyetemre, ő már tíz sms-t írt, hogy menjek vissza hozzá, és én, akaratom ellenére, visszafogadtam őt...és tessék, azóta is együtt vagyunk és keserítjük egymás életét. Onnantól fogva, kisebb fény-bevillanásokkal, lehetőségekkel, amiket mind elszalasztottam, folyamatosan csak romlik az életem. Régen mindig volt az arcomon egy levakarhatatlan mosoly, és bolond optimista voltam, mások fürödtek a könnyedségemben. Mostanra egy állandóan szorongó, félős, gyakran agresszív, rosszkedvű ember vagyok.

A szerelmeimmel kapcsolatban amit írtál az infantilizmusról..., nem nagyon tudom, pontosan mire gondolsz. Vagy nem akarom tudni, nem tudom. Hogy gyerekesek vagyunk egymással, hát biztosan, de akkor én nem tudom, hogyan kell felnőttesen, vagy ha megpróbálom, az érzéseim eltérítenek, vagy haragszom vagy nem tudok dolgokat elfogadni. De nem tudok mit írni. Árpáddal régen imádtuk egymást, és valóban, most már össze se lehet azzal hasonlítani a kapcsolatunkat. Nem is tudunk igazán beszélgetni, mert az igazat nem mondjuk el egymásnak.. Zsombival tudom, mindig is abszurd volt a kapcsolatunk, mégis úgy vágyom rá, hogy ő legyen életem legfontosabb része és én az övének, miközben Árpáddal élek és gőzöm nincs arról, hogy ezt az állapotot miképpen szüntethetném meg.

Hálával
Aranka
.................................................../

/Kedves Szilárd!

Amint elküldtem az e-mailemet, eszembe jutott még valami az ikrek-karmával kapcsolatban.
Egyszer az történt, hogy megkezdődött az egyetemen a nyári szünet, Ádám otthon volt Zalaegerszegen, akkor már egy éve nagyon szerettük egymást. Felhívtam ide hozzám a lakásomba, hogy zavartalanaul eltölthessünk pár napot itt Budapesten, nagy szerelmünkben. Akkor először le is feküdtünk egymással, persze esetlen történet volt az egész, de közöttünk már olyan bizalom volt, hogy szégyenkezni egymás előtt nem kellett. Még aznap utaztunk hazafelé a szülői házakba és a vonatjegy-vásárláskor nagyon becsaptak bennünket. Ádám szegény volt, nekem apukám mindig jól keresett és a vonaton a kalauz büntetését teljes egészében én fizettem ki. Ádámnál annyi pénz összesen nem is volt. Én ezt még úgy próbáltam lerendezni magamban, bár őszintén szólva zavart, mert én voltam a lány, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy anya, aki a kisfiának fizet. Persze ez ütközött az elveimmel, ez az érzés, mert sosem szerettem jómódúnak lenni, mert kirekesztve éreztem magam a gyerektársadalomból, és soha de soha nem néztem én le akármilyen szegény embert. Megtanítottak rá, hogy vannak szegény és gazdagabb emberek és ez attól teljesen független, hogy valaki jó vagy rossz ember. De mondom mégis rossz érzés volt, hogy én fizettem ki mindent, és ezt Ádám meg valahol tudattalanul meg is érezhette és olyan idegen módon agresszív lett a kalauzzal. Én utána rettenetesen szégyelltem magam. De ezt alig mertem bevallani magamnak. Amikor éppen nagyon boldognak kellett volna lennem, mert először töltöttünk sok időt csak ketten, az első szeretkezésünk után voltunk. Ehelyett rémesen éreztem magam. És otthon este olyan történt, ami még sosem, Számomra teljesen irracionálisan sírni kezdtem és végtelen kétségbeesésbe zuhantam és szorongtam, féltem, valamitől, nem tudom, mitől és életembe először keresni kezdtem az ikertestvéremet, hogy lehet és azt is gondoltam, hogy talán nem is volt igaz, amit a szüleim mondanak, vagy ha igen, lehet, hogy mégis él, és úgy zokogtam és viselkedtem, mint egy őrült. Másnapra elfojtottam magamban az egészet és éltem tovább az életemet és folytattam az Ádámmal való kapcsolatomat, nem beszélve a vonatos aggályaimról, de már talán akkortól fogva semmi nem volt az igazi.

Az általad feltett kérdéseken közben is gondolkoztam, Igazad lehet, valahol infantilisen viselkedünk egymással, ha jobban belegondolok, Árpáddal is Zsombival is egyfajta gyerekhangon szoktunk kommunikálni, kicsit úgy eljátsszuk a gyereket vagy nem is tudom. /

/Hát még ezt szerettem volna. Aranka"/

Arankának elkészítettem a horoszkópját, és természetesen a legelső asztrológusi tanácsom az volt, hogy a két szerelme közül, valamelyiket, és lehetőleg a nála jóval fiatalabb, az apai öntudattól és felelősségvállalástól iszonyodó, és magát Arankával eltartató Árpádot azonnal seprűzze ki a lelkéből és a lakásából. Nem tudom, mennyire fogadta meg a tanácsomat, illetve, ha meg is fogadta mennyire sikerült életének ettől a szemtelenül vastag kettősségétől megszabadulni, hiszen a kettősség mindig a határozatlansággal jár együtt és a mind a szerelmi érzések, mind a gyávaság, még ha kettős tudathoz kapcsolódnak is, nem könnyen szüntethetők meg. Az viszont biztos, hogy az élete tragédiáját okozó fő problémát, illetve annak a karmikus gyökereit és annak a szövődményeit, a többi karmikus problémájával együtt, tudatosítottam és ez a tudatosság mindenképpen elvezeti majd a sorsa rákfenéjének és az élete fő gondjának a feloldásához, női sorsa megoldásához és beteljesítéséhez, el egészen az Ikrek-karmára és az árnyék-én sugallataira jellemző infantilizmus (személyes felelősség-hárítás) megszüntetéséig. Persze, sem az Arankával folytatott elő-levelezés, de még a tanulmány sem tudja elég érzékletesen vissza adni azt, hogy mi is történik tulajdonképpen az árnyék-énnel terhelt személyek lelkében, tudatában. Ezt hivatott pótolni a lelki társamnak, Joó Viola asztrológusnak az ide vonatkozó, komoly asztrológusi és metafizikusi értelmezésekkel ellátott, személyes feltárása.

Joó Violetta: Ikrek karma. - És a világ sötétségbe borul...

"Születési képletemben több bolygó van együttállásban és a határhelyzetben (jegy és házhatáron levő planéta, pl. jegyhatáron: a Merkúr uralta Szűz végén áll a Hold) levő bolygóim is utalnak a kettősségeimre. Ráadásul a hármas házamban (Ikrek életterülete) is áll bolygó, és ha mindez nem lenne elég, az ikrekkel párhuzamos jelentésű Patkány évében születtem a kínai asztrológia szerint. Arról, hogy negatív karmaként jelentkezik az Ikrek jegy tulajdonságainak nagy része, nem tudtam. A 12. éves korom körül kezdődő komor életszemlélet, a "mindent sötétnek látás", a céltalanság, elvágyódás, keserűség, csendes-rejtett lázadás. Negatív karmikus vonásaimat a halak Lilithem és a Nyilas Sárkányfarkam jelzik is, de az ikreki kételkedést eszemben sem jutott keresni, leellenőrizni magamban. Lázadásom célja nem volt más, mint bosszú. Bosszú az egész világon, gyűlöltem az egész létezést, a felszínességet, ürességet, hízelgést, hőbörgést, taktikázást, versengést és versenyzést. Ez a lelki fájdalom hajtott a mitológiák világa felé, minden démonról tudomást akartam szerezni, aki a világ, az élők ellen van, aki gyűlöli ezt az egészet, s megtagadja, hogy részese legyen. A mitológiákban kerestem a valódi magyarázatot a démoni erő létezésére, az ellenállásra, kerestem az "igazi" magamat. Meg akartam érteni mi történik velem, hogy igazam van-e. Persze, ugyanakkor keményen hittem, hogy jól látom a dolgokat, de ettől én sokkal biztosabb akartam lenni magamban.

(folytatása alant, a következő oldalon: )

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.04.16. 16:50 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
folytatás:


Kutattam, hogy létezik-e legalább a mitológiák szintjén egyetlen egy olyan alak, aki "azonos lényegű" velem, ezzel a részemmel, aki - ami ugyanazért gyűlöli az egész világot, s vágyik az egésznek az elpusztulására. Nem a világ fölötti hatalomért, isten őrizz, hogy nyíltan hatalmam legyen! - gondoltam akkor. Csak egy kis szürke "patkány" akartam lenni mindig, egy okos kis patkány, aki megérteti mindenkivel, hogy ez az egész élet tűrhetetlen, borzalmas, hazug, s egy kiút van: a halál. Tagadjuk meg az egész létezést. Kárhozzunk el, mert a kárhozat is mennyország a földi pokolhoz, a földi zavarokhoz és korlátokhoz képest. Sőt, csak a pokolban lehetünk önmagunk, sehol máshol. Sem égen, sem földön, csak lenn a mélyben, együtt a gyűlölettel, szabadon, örökké együtt a gyűlölettel, magányban, mert senki és semmi másra nincs szükségünk.
21 éves koromig intenzíven kitartott ez az életszemlélet, gimnáziumba jártam (elég jóhírű, és bizonyos szempontból színvonalas gimnáziumba) s gyenge eredménnyel, de mégis le- érettségiztem, a jövőt illetően viszont egyetlen egy tervem volt, minden szépítés nélkül egy hajléktalan alkoholistának lenni, s írni a világgyűlölő, szenvedéssel teli verseimet. Nem érdekelt semmi más, csak, hogy írhassak arról, amit érzek, gondolok és szinte folyamatosan ezt éreztem, s gondoltam. Persze, ha az nem is érdekelt, hogy egyáltalán otthonom legyen a jövőben, gondoltam, úgyis a kocsmákban leszek mindig, s hogy miből iszom? Alkalmi munkákból, talán megveszik olykor a verseim. Ez a két ötlet onnan jött, hogy a szomszédunk is alkoholista volt, és kisebb munkákat bíztak rá a környékbeliek, így aztán fenn tudta tartani az életmódját, s aztán láttam a tv-ben egy olyan riportot, ami szintén egy alkoholista öreg, költővel készült, aki pár perc alatt hosszabb, jól megírt verset kanyarított, amilyen témában csak kérték. Ez volt a másik alapja az én jövőképemnek.

Annyi minden körülvett, barátnők, család, rokonság, az iskola, a szolgálatos szerelmek, a falu, a falusi élettel járó természet-közeliség, aztán tv-filmek, mozi-filmek, könyvek és én mégis, ebből a két szegényes és dekadens látomásból építettem fel egy egész jövőképet. Semmi mást nem képzeltem el. Még annyit tudtam, hogy szeretőim azért rendszeresen kell legyenek, vagyis egy szerelmem mindig kell, legyen. De a szerelmet, szenvedélyes érzéseket, éppen amennyire túlzóan éltem meg azokat, valójában, legbelül annyira félvállról is vettem, s annyira nem értettem, mi a szerelem, önzően fogtam fel, de tény, hogy 12-18 éves korom között még gyerek is voltam a szerelem érzéséhez.

Amikor ezt a pária-jövőképet (pária=társadalmon kívüli) kiötlöttem magamnak, akkor még volt egy épp aktuális nagy szerelmem, akivel ígérgettük egymásnak, hogy a sírba is a másik után megyünk. Jól megértettük egymást, ő is utálta az egész világot és olyan sötéten látta, mint én. Állítólag 12 éves kora körül felvágta az ereit, de homályos a történet, mert két verziót adott elő róla, az egyik szerint véletlen sérülés érte a karját, a másik verzió szerint öngyilkossági gondolatoknak engedett. Ikrek Lilith-je volt. Érdekes, hogy Ikrek napú nő ismerősöm fiatal felnőttként hasonló esetet produkált, szintén felsértette a karját öngyilkossági szándékkal, majd meggondolta magát szerencséjére és akkor már balesetnek beállítva bevitette magát a kórházba.
Visszakanyarodva hozzám, érdekelt az öngyilkosság és az öngyilkosok, vagyis az azzal kísérletezők személyisége, érzés- és gondolatvilága. Az okaik. Igazából nem féltem attól, hogy tévesen látom a dolgokat, vagy hogy túlzok, hogy túlzóak az érzéseim, meglátásaim. Én azt gondoltam, én vagyok normális, én látom jól az egészet. Csak rossz volt ezzel egyedül. Gyáva voltam, félénk. Találni akartam valakit, aki ugyanígy látja, ugyanígy érez, s gondolkodik. Csak a megnyugvásért, szebb életet nem terveztem, ezzel az elképzelt, bizalmat és némi azonosulási lehetőséget nyújtó személlyel sem. Bizonyíték lett volna, amiről tudtam, hogy létezik, hiszen annyira hiányzott.

Életem korábbi három nagy szerelme valóban mind így állt a világhoz. Az első 16-17 éves koromban, nagyon szeretett, de nem tudott lemondani miattam a haverjaival való züllésről, igénytelenkedésről, arról, amiről én nem is tudtam, előlem rejtett volt az az életmódja, a barátai ügyesen besegítettek neki a rejtőzködésbe, eltitkolásba, a színjátékkal való megtévesztésembe. Végül elhagytam, amikor bevallotta a rengeteg hazugságát, az eltitkolt múltat, a velem párhuzamosan élt züllést, részegeskedést. Nem tudtam ezt elfogadni. A baj az, hogy bosszút álltam rajta. Az egyik népszerűtlen jóbarátjával kezdtem járni, hogy megalázzam, mert ő viszont ráadásul egy népszerűbb srác volt. Hogy elhagytam a kigúnyolt fiúért, akivel rendesen csak két-három srác barátkozott a városukból, s az egyik ilyen barát, a volt szerelmem volt. Azt hazudtam magamnak, hogy szeretem ezt a fiút.
Ő is ivott, s mellette már én is, mert valahogy nem akartam érezni, észrevenni, hogy nem szeret ő sem igazán, hogy ugyanúgy egyedül vagyok, ugyanolyan üres az egész kapcsolat, mint amilyennek az előzőt láttam a hazugságok kiderülésekor.
Nem akartam elfogadni, hogy ez sem szerelem, ez is valami más, egy újabb hazugság, ámítás. Nem akartam csak vágyni a szerelemre, érezni akartam. És mindig jól kiszineztem a valóságot, hogy felkavarjam az érzéseim, és tartós örvényeimet szerelemként élhessem át. Ez a negatív Halakra jellemző, az érzelmeket fokozó hazugság-gyártás, önkábítás, érzelmi-drog keverés. Ne felejtsük el, hogy a Halak kettős jegy, így a Halak karmám révén is jelen volt az életemben a kettősség. Volt a valóság, ami zajlott és én teljesen másként érzékeltem, mást festettem az események mögé, szenvedélyes verseimet írtam nap, mint nap – ezek lettek az én szükséges hamis szenvedély adagjaim.
Inkább kábítottam magam, hogy szabaduljak a tehertől. (Halak) Könnyen rászoktam az alkoholra, de kábult állapotban is ugyanaz a hangulat uralkodott rajtam, sötétnek láttam mindent, de rászoktam mégis az alkoholra, mert valahogy más volt. Egy fokkal szabadabb, egy fokkal közelebb az elkárhozáshoz.
Elcsábítottam azt a fiút, élveztem, hogy bosszút állhatok, de vártam a szerelmet is. De ahogy én levadásztam őt, úgy lettem préda, amikor azt vártam, hogy szeressen.

Csak néztem, ahogy diktálta milyen ruhában és hol kell megjelenjek vele, hogy megmutathassa, hogy neki van barátnője és milyen... Ő is vissza akart vágni, azoknak, akit ők gúnyolták. Ez már nem tetszett, kiszálltam. Ő viszont nem akart elengedni. Foggal-körömmel ragaszkodott hozzám, mint egy prédához, még öngyilkossággal is fenyegetőzött, hogy az én lelkemen szárad majd az.
Vége lett, s ezután jött a második nagy szerelem, akiről fentebb már írtam, akinek Ikrek Lilith-je volt és ugyanúgy gyűlölte az egész világot. Ő már nem titkolta előttem a züllést, együtt ittunk minden hétvégén, és én úgy éreztem soha nem akarok másként élni. Sokat vitatkoztam vele, mint minden szeretőmmel, mindenben ellentmondtam, mindenben túl akartam tenni rajta, pedig titkon (előtte titkoltan) bálványoztam őt, mert végre olyan volt, mint én. Vártam, hogy megértsen, figyelmes legyen, és az is lett egyre inkább. És én egyre jobban ragaszkodtam hozzá, de csak mint szeretőhöz, csak sterilen, minden komolyabb jövőkép nélkül. Úgy lett vége, hogy ő egyre többet ivott, egyre labilisabban viselkedett, hol utált, hol imádott, s közben, bár, még csak 18 körül volt, elkezdett családra vágyni, normális életre. És mint nőtől, várta, hogy erre alkalmas nőként kezdjek viselkedni, persze közben talán pont azért, hogy amilyennek látott, amilyen voltam, azzal nem tudott mit kezdeni, ezért ivott egyre többet. Talán ezért, talán más okok miatt. Végül szakított velem. 3 évig sírtam utána a nagy szórakozásaim, részegedéseim, meneküléseim, s szeretőt gyűjtögetéseim közepette. Míg közben ő is: úgymond éjjel keresett, nappal került, közeledett, s távolodott. De ha jobban belegondolok így működött a szerelmünk azalatt az idő alatt is, amíg úgymond egy pár voltunk. Akkor is csak egy se veled, se nélküled játék volt az egész. A szívünk mélyén nem tudtunk nyitottak lenni egymásra, ott csak ridegség várt a közelünkbe merészkedőre. De amikor elhagyott, akkor hamar (egy hónapon belül) vonzódni kezdett egy a karmikus meghatározódása szerint, hozzám igen hasonló, de volt szerelmemhez talán karmikusan méginkább hasonló lányhoz. Három évig vártak arra, hogy valóban egy pár lehessenek, magam is alig értem, miért és hogyan. A lány jó barátnőm volt, s ezért ő, az én elengedési nehézségemből fakadó szenvedésemről tudva, az elején nem mert igent mondani a kapcsolatra, de végül, 3 év után, velem azt megbeszélve, belement. Ha tudta volna, milyen szenvedéstől ment meg, micsoda ördögi körből ránt ki engem! Ugyanis miután az én józan beleegyezésem és részeg ellenkezéseim ellenére is felvállalták egymást, én pár hónap múlva olyasmit "láttam", értettem és éreztem meg, amit a környezetünk aligha. Azt, hogy ez így van legnagyobb rendben, hogy ők ki fognak tartani egymás mellett sokáig, még, ha nem is örökké. Ezt látva, végre megnyugodtam. Ezután a leghalványabb jele sem merült fel bennem a volt szerelmem iránti vágynak. Vége lett a borzalmas leválni nem-tudásnak, az el-nem-engedésnek. Érdemes megemlítenem, kiemelnem, hogy igen lényeges momentum az egészben, hogy 3 évig nem volt komolynak és tartósnak nevezhető kapcsolatom, pedig minden szimpatikus fiúval, férfival szeretői viszonyba kezdtem, és ugyanígy nem volt a volt szeretőmnek sem, hol utánam sírt, hol azt állította, hogy nem érdeklem, én szintén hol utána sírtam, hol éppen másé voltam... És amíg ezt műveltük egymással, addig semmiféle komoly, és ezért spirituális fejlődést (karmafeloldást) segítő kapcsolatot nem tudtunk teremteni és nem azért, mert egymással még bármi dolgunk lett volna azon kívül, hogy lezárjuk végre egyértelműen a viszonyunk. Nekem egy évvel később kezdődött életem legnagyobb megfordulását, felébredését kiprovokáló kapcsolatom, amely csalódásai által az kételkedő, pesszimista Árnyék-Én sötétségéből végre előtűnt a „Fény-én”, az Isteni én, amely vezetésével végre egyértelműen a megváltás irányába indultam.

Tehát a második nagy szerelemem 3 évi utólagos vágyakozása, el-nem-engedése után a fiú új, méltó társra találásával új fejezet kezdődött az életemben. Látszólag... De legalábbis egy átvezető fejezethez értem. Mert innentől nem vadásztam szeretőkre, és nem hajszoltam a részegséget, hogy végre meneküljek a volt kapcsolatba való visszahúzó erő elől. Eloldott tőle az, hogy boldognak láttam őket egy nagyjából (polgári szinten) egészséges, normális kapcsolatban. Persze talán csak a felszín, ami alól évek múlva, ha kitűnik a valódi mélyebben fekvő igazság, mindenesetre közelebb kerültek a normális élethez, mint én akkoriban. Ezután úgy egy évet felhagytam a szórakozóhelyekre járással, s az alkohollal, a szerető-vadászgatással. Helyette jött a számítógépes játék függőség. (Nyilas-vadászat, zsákmányolási szenvedély, siker - élmény, Halak - hamis világ, mozgás- és életszimulátorok.)

Semmi súlyát nem éreztem semmiféle felelősségnek. Az alkoholizáló életmódot abbahagyva sikerült egy iskolát elvégeznem és egy semmirevaló szakmát szereznem, de szerencsére a papír a képesítésről belépőt jelentett egy másik képzésre később, de ez az életemnek már tényleg egy új szakasza. Ezelőtt a képzés előtt még körülbelül két évig voltam segély nélküli munkanélküli, azaz éltem a szüleim pénzén csakúgy, a kilátástalanság érzésével, gyenge, és költséges próbálkozásokkal a pénzszerzésre. A munkanélküli éveim elején ismét elkezdtem kijárni szórakozóhelyekre, és hamar megismerkedtem a későbbi párommal, akivel egy évet együttéltem, gyakori összeveszésekkel, haza- és visszaköltözésekkel. Úgy, hogy egyikünknek sem volt munkája, így kettőnk szülei tartottak el, amíg mi egyre mélyebbre süllyesztettük a párkapcsolat és az együttélés fogalmát. Függtünk a testiségtől, egyre és egyre jobban, egyre zavarosabban. Ami természetes és egészséges volt bennünk, egyre torzult a szenvedélyes viszonyunk hatására. Ő házasságot, családot ígért már a legelején és én életemben először elfogadtam a gondolatot, hogy van jövőm. Hogy van ilyen alternatíva is. Lehetőség is van, hogy normális jövőm legyen. Házasságban gyermekekkel, anyaként, feleségként. De aztán kiderült, hogy ő sem tudta mit is akar valójában, családapa vagy rockzenész legény lenni. Zenekart alapított, inni kezdett, nőkkel randizgatott, nekem hazudozott, féltékenykedett, én pedig gyűlöltem és vártam, hogy tartsa be az ígéretét: vegyen el feleségül! Hogy aztán én, minden aljasságát, amivel elárulta a közös jövőnket, ahányszor megalázott mások előtt azzal, hogy egy ritka és modern számítógép fontosabb volt neki, mint én és a velem való tervei, megbosszulhassam. Valahol megéreztem, hogy csak önérzeti kérdés számára, hogy házasodjon, s családot alapítson, meg akarta mutatni, hogy képes rá. Meg akarta mutatni a szüleinek, a barátainak, a volt kedvese gazdag szüleinek, akik ellenezték a lányukkal való házasságot, amíg nincs szakmája és munkahelye. Gondoltam, majd én megmutatom neki, hogy milyen egy rossz feleség, vágyakozzon csak erre a házasságra, na majd akkor legyen olyan büszke, amikor gyermekekkel a karomon, s oldalamon más férfiakkal flörtölök és találkozgatok. Tudtam, hogy idegbajt kapna, ha ezt megtenném vele, hogy ez egy megsemmisítő csapás lenne.
Spekuláltam. Mindig spekuláltam. És filozofáltam. Kételkedtem a létezés értelmében. Elsötétítettem mindent. S bár lassan, de "feljött a Nap", látni kezdtem a fényt. A mindig mindent kilátástalannak, s értelmetlennek tituláló árnyék-én nem tűnt el, nyomomban járt örökké, mikor némán, s mikor a bűn és a nyomor kapualjaiba belesve, vagy kényességemet, ambíció nélküliségemet kihasználva a hétköznapokban csakúgy felkúszott a fejembe és sorolni kezdte az élet keserűségét, értelmetlenségét, főleg az én életemét. Szerencsétlennek éreztem magam, és nem akartam ez a szerencsétlen ember lenni, kitartást nem éreztem magamban. Mert minek?... Minek edzeni a testet, s ápolni az egészségemet, ügyelni bármire is, ha úgysem sikerül majd az élet... Ami biztos, az a sikertelenség, a veszteség. Hisz minden bomlik megállíthatatlanul. A barátok elpártolnak, a szeretők kiábrándulnak, a családban már nincs helyem, felnőtt vagyok, a munkámra nincs szükség, semmit nem tudok tenni, amiért bármi okom lenne élni. Semmit. Nincs amiért. Ami én vagyok arra a világnak nincs szüksége.
S miután a tinikori lázadás is elmúlt, és számítógépjáték-függő csendes, fásult, perverz, gyáva felnőtt lettem, majd ezután, amikor megtaláltam, amit kerestem. A metafizikát. Akkor kiderült, hogy tényleg olyan utálatosak és vakok az emberek, hogy felszínesek és hazugok, törtetők és szemethunyók, megalkuvók és rájöttem, hogy igen is van, amivel tenni ez ellen. Hogy megvan az igazság. Meg van a lehetőség a megváltásra. Ki lehet szabadulni a saját mocskom és szellemi-lelki és testi nyomorom börtönéből. Titkon mindig reméltem, hogy majd jön valaki, aki végre olyat mond, amitől majd megtalálom a helyem valahogy, itt a fizikai világban. Hogy talán mégis van itt valami, ami értelmet és békét hozhat, még az életemben. A tudás a felszabaduláshoz. Leírás, hogy hogyan lehetek boldog, itt a Földön, élő emberként. Tizenéves korom óta szemben állok a világgal a lelkem mélyén, s mégis nehéz nyíltan felvállalnom a harcot a valódi dolgokért, az igazságért. Azért, amit a többség nem akar látni, érteni, érezni. A lehetőséget a megváltásra.

De hiába, hogy tudom, mit kell tennem, mert gyáva vagyok. És gyűlölöm magam ezért. És pörög az agyamban megannyi érv, ami arra mutat rá, hogy kevés és gyenge vagyok legyőzni önmagamat. A karmámat. Hogy túl sok bennem a hiba, a rossz. Túl sok a gyengeség, gyávaság, nincs önfegyelem, nincs tapasztalat, nincs erő, nincs szeretet bennem, csak sóvárgás vég nélkül, mögöttem a leküzdött múlt, s hiába vértezem magam a tudással, a metafizikával az asztrológiával, hogy legyőzzem magam, mégis, van úgy, hogy egyszercsak elönt ez a mindent sötéten látás és annyi érv van bizonyítékként arra, hogy elvesztem, elkárhoztam, nincs tovább, lehúzott, legyőzött. Minden fal áll, egyre biztosabban, amit magam köré építettem, képtelen vagyok szeretni, önmagamat adni, bízni. Tele vagyok félelemmel. Félek mindenkitől, hogy megaláznak, ellöknek, mert ami jó van bennem kevés, hogy értéke legyen. S egyébként is: ők mind gonoszak, önzőek és vakok. De aki mégis nemes és tiszta, legalább is erre törekszik, hát az is: miért fogadna el? Miért tűrne el bárki, aki megtudja rólam majd azt a legbelső érzéketlenséget, a görcsös önféltést, szeretet-képtelenséget, és a sóvárgásokat. Hogy le akarok győzni mindenkit, mert a fejemben a harc és a szeretet, szerelem egy azon dolog. Csak azt szeretem, aki gyengébb, akit legyőztem, akitől nem kell félnem. (Nyilas leszálló az ötös házban). És van bennem valami túlérzékenység, ami miatt alig tudom elviselni a saját mocskom, a másokat lenéző és kihasználó vágyaimat, a gyűlöletemet. Saját magamnak fáj, ami vagyok.
Azt gondolom, a negatív karmikus meghatározódásaink a személyiségünk részeiként nem különállók, hanem szervesen kapcsolódnak, fonódnak egymásba. Vagy csak még én nem tartok ott, hogy különállókként lássam őket. Még nem tudom kiszálazni magamban ezeket a késztetéseket. Amikor úgy minden beborul előttem, akkor van bennem önsajnálat is, a világ áldozatának érzem magam, hogy senki se érti az érzékenységem, mindenki csak teszi a dolgát, él, boldogul, amit én nem tudok, amire én képtelen vagyok. Milyen könnyű nekik! Könnyű nekik, hisz keményebbek. De miért? Miért kell keményebbnek, érzéketlenebbnek lenni? - Tipikus Halakos érzékenykedés, önsajnálkozás. Ezt megelégelvén hamar megjelenik bennem is a túlzott érzéketlenség, erőszak, annyira irigykedem arra, hogy mások boldogulnak, erősek, magabiztosak, hogy legszívesebben mindenki lelkébe belegázolnék, legszívesebben mindenki érzéketlen, egoista, magabiztosságát kegyetlenül leleplezném. És innentől nem tudom, hogy hol a középpont, mi a normális, mit kell tegyek. Mert akkor félek, hogy tényleg egy kegyetlen ember leszek, s ezért meg sem próbálom. A legnagyobb bajom, hogy ez a kicsi árnyék-énem mindig lebeszél az erőpróbákról. Azon spekulálok, hogy ne legyek durva senkivel, mert akkor meggyűlölnek, de aztán azt gondolom: "ugyan! Nem leszek kegyetlen, csak bátor! Igazságos! Az jó lesz mindenkinek." És ekkor elsötétül minden. Egy részem retteg attól, hogy megváltom magam. Hogy jobb leszek. Hogy megtagadom az örök kételkedőt – félelemmel tölt el.

Talán a Halak Lilith éáltal jelölt tulajdonságaim is lefelé húznak, a Lilith- által vezérelt személyek irányába történő együttérzések felé, de félek attól, hogy jobb legyek. Nem merem megtenni, hogy bátor és erős legyek, hogy ilyenné küzdjem magam. Mert olyan mintha elárulnám azokat, akiknek ez nem megy, akik nem is értik a metafizikát és szenvednek a karmától, az egoista önámításoktól... Nevetséges, de ez engem tényleg sötét félelemként önt el, hogy kilógjak a sorból. Nem merek változtatni, nem merem elengedni a régit. Értéktelen érzelmi kötödéseimet őrizgetem. Humanista szemethunyással akarok a társadalomban maradni. Hol maradni akarok, hol ellenük lenni végzetesen. Hol attól félek, hogy kegyetlen leszek, s nem lesz visszaút, hol attól, hogy egy neki rugaszkodással leelőzöm őket, eltávolodok és ez mennyire inhumánus, beképzelt és megszakítja az egységet köztem és az emberek között. Megközelítem a Bolondot. S nem lesz visszaút. Tudom, hogy ezeknek a félelmeknek a halmazában a mozzanatokat külön-külön lehet párhuzamba tenni a Skorpió, a Halak, s a Nyilas jeggyel is negatív formáikban.
Nehezen volt tettenérhető ez a mindig ellentmondó, mindent meghiúsító, minden gyakorlati erőfeszítésről lebeszélő, örökkön szenvedő, s elégedetlenkedő filozófus. Aki ezer irányból támad rám, ezer érvvel, ezer módon, hogy bebizonyítsa, hogy a világnak nincs értelme, el van rontva az egész, és én ebben nem akartam soha résztvenni, nem akartam megszületni. Sehogysem akarom elismerni, hogy a megváltásért tenni kell, hogy ezt végig kell csinálni. Az egész megváltást nem akarom elfogadni, hagyni akarom úgy ahogy van. Lilithestől, kegyetlenül, önzően, haraggal, harccal, kéjvággyal telien. Ilyenkor feladom, hogy megértsem a nőt és a férfit, hogy hogyan működhetnek együtt. Nem hiszek ebben. És nem hiszem, hogy az anyagon keresztül kell a szellem bármit is intézzen.

Úgy gondolom, nem csak a Nyilas leszálló hitetlensége és poklot megcélzó élvezkedési hajlama mindez a megátalkodott ellenségesség bennem a világgal, a fizikai léttel szemben, s nem is csak a negatív Halak elvágyódása. Nem is csak az ötösházas Nyilas leszálló jelezte személyiségi probléma, amikor nem tudom, ki vagyok, s mit érek. És nem tudom elfogadni a férfiakat, nem tudom elfogadni, hogy nő legyek, aki odaadó. Sejtettem, hogy valami még van. Hogy mi az, ami fél óra sötét agyalás után olyan könnyed természetességgel juttat el a végső dühnek, az ön- és életutálat öngyilkosságról való fantáziálásnak a fázisába, hogy sehogyan sem tudom megállítani, legyőzni, ellene érvelni. 16 évesen humoros, gúnyos tudósítást írtam öngyilkossági búcsúlevélként. Valahogy így kezdtem: leírom, mik járnak egy öngyilkosjelölt fejében a nagy tette előtt. És aztán viccesen, ridegen azt ecseteltem, hogyan választottam ki a helyet a módot, mik a gyakorlati félelmeim az egésztől, pl. hideg van kint, s ez milyen kellemetlen, el ne szakadjon a kötél. S ez az egész szórakoztatott. Meg sem kíséreltem a gyakorlatban soha. De írásban ki kellett élnem. Meg kellett élnem, hogy hátat fordítok ennek az egésznek, mert nem találom méltónak magamhoz. Beképzeltség, nagyképűség, tudom. És a mai napig nehéz elfogadnom, hogy rajtam múlik a boldogságom.

Amióta metafizikával, és asztrológiával foglalkozom folyamatosan fejlődök. Az utóbbi hetek, itt Szilárdéknál különös jelentőségűek voltak. A gyakorlati élettel való megbirkózás egyre természetesebb számomra. S mégis, ebben a fejlődésben is elér ez a depresszív hangulat. Talán pont a gyakorlati fejlődés miatt. Mint tudjuk a patkány támad, ha sarokba szorítják. Büszke voltam, hogy egész jól helyt tudok állni. De egy részem nem tudja elfogadni ezt a haladást, a megváltás irányába, egyszercsak kevés lesz minden eredmény, a semmibe vész minden kitűzött cél, mindennek eltűnik az értelme és csak ülök, keserves érzésekkel. Nem tudom magam összeszedni, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt, megszűnik minden hitem, önértékelésem. És nincs észérvem ez ellen az állapot ellen. Bármi, ami addig a hitemet képezte, ebben az állapotban tagadom, cáfolom, elvetem és gyűlölöm az egész létezést. Ki akarok szállni ebből a nyomorult testből. Feldühít a saját hitetlenségem, és szinte már az öngyilkossági vágy az, ami nonsens módon úgy dühít és olyan önutálatot ébreszt bennem, ami miatt büntetésből, haragból, meg akarom ölni magam. Szóval még ráteszek egy indulattal. De soha nem történik semmi a gyakorlatban, esetleg olykor fejbevágom magam, hogy szabaduljak végre az egész állapottól.
A legutóbbi ilyen depresszív állapotnál úgy döntöttem, hogy elmondom Szilárdnak, akármi is történjen. Ez az akármi az, hogy félek az emberek megvetésétől, amikor így elhagyom magam és önutálat, önsajnálat vesz erőt rajtam. Ekkor mondta Szilárd, hogy ez valami Ikrekség, az árnyék-én érvel ellenem. Azt a tanácsot adta, hogy nevezzem el viccesen valami mókás névvel, majd így lökjem félre, s ne hallgassak rá. Így elneveztem Borinak, mert boszorkányos gyűlölet él bennem ilyenkor, és Lucának, hogy két neve legyen és ez a név pedig a Lucifer név után jött, mert úgy érzem, valóban minden szépet, s jót, értelmes, egészségre való törekvést tönkre akar tenni, meg akar akadályozni, el akarja venni a kedvem, s néha nagyon el is veszi, sajnos. De egy jelzőt is tettem a két boszorkánynév elé, mégpedig: Sötétítő. Az ikrek karma árnyék-énjei a Sötétítők, okoskodó butítók, minden fényt szertefoszlatók. Azért is tetszik ez az elnevezés, mert a kényelmes civilizációban vannak technikai találmányok, melyeket az ablakokon, s egyéb helyeken használunk, árnyékolás technikának is hívják másként (egy hónapig árusítottam is ilyen eszközöket valamikor), és szeretném én is a továbbiakban kényelmesen, lazán "felhúzni a rolót" az ablakon, azt a karmikus rolót, amelyen keresztül a világ sötét, utálatos, kilátástalan hellyé változik, egyszerűen, kibújni az árnyéka alól és élvezni a napsütést. Az életet. Ez nem a gondok kikerülése, ez a gondok megoldása iránti végtelen kedv.

Fél évvel később:
Azt tapasztaltam, hogy az Árnyék-Én felismerése után jobb tudatosítani, hogy ugyanakkor én ő vagyok. Az Árnyék-Én számomra nem is annyira egy rossz, kis Pumukli, bár kétségtelenül hozzzá is hasonlítható, de inkább egy érzéketlen, keserű, gonosz antihős maszk. Nekem hatásos volt az az érzés, hogy beismertem, mennyire az ellenségem, hogy milyen is, és aztán tudatosítani, hogy ő mégis én vagyok. Saját magam árnyékává vagyok képes válni. És itt most nem az "önmaga árnyéka" állapot jelző szóösszetételre gondolok, bár, természetesen az árnyék-én munkálkodásának hosszútávon az az állapot lesz az eredménye, amelyet "önmaga árnyéka" minőségjelző kifejezéssel szokás illetni.
A racionális kételkedő még mindig sokszor utamba áll, amikor a megváltódási lehetőségekkel teli, harmónikus életre imaginálok, képzelgek. Ő azt mondja, nem lehet. Nem lehet elérni. Az élet mindig pocsék lesz és idegesítő. De tény, hogy egyre kevésbé tud magával rántani a mélybe. Már nem húzom fel magam azokon a szörnyű képeken, amiket körémvetít átírva a jelent, s jelezve a jövőt. Nem hiszem el azokat, és nem esek kétségbe a pesszimista mentalitásom feléledésével, legalábbis nem nagyon esek kétségbe és félni is csak attól félek, hogy már megint mi kellemetlenséget idézek be ezzel a kételkedéssel és mi boldogságot szalasztok és halasztok el, amiért „megint ezt kell hallgatnom magamban”. Ugyanakkor jelenleg minden jel arra utal, hogy haladok az életemmel és tevékeny vagyok. Nyílván mindenki lassan szokik hozzá, hogy a képzeletének mágikus ereje van és ezért pl. Ha vágyakozik egy szép nagy házra az megvalósul. De az általános hitetlenkedés, kételkedés mellé nem kell még az Ikreki minden jóban kételkedési hajlam. A legveszélyesebb kételkedés a megváltásban való kételkedés és a párunkban való kételkedés. Ez utóbbi azért, mert szorosan összefügg a megváltódással: hiszen amennyiben felmerül, hogy ismét párkapcsolati kudarcot, szétválást kell megélnünk és újabb magányt, az minden erőnket ennek túlélésére fogja tartalékolni ugyanakkor jövőképünk kettéválik két bizonytalan fonalra, amivel elindítjuk egész létezésünk bizonytalanságát, zavarosságát.

Kozma Szilárddal való beszélgetésünkben említette, hogy a két legnehezebb karma a Ikrek és Skorpió, ezt mutatja a buddha tanítás is, amely szerint buddha magához hívatta az állatokat, s az első a patkány (Ikrek) volt, második a kígyó (Skorpió). Erről jut eszembe, hogy a skorpió és a patkány nagy túlélő állatok, írom ezt azért, hogy ezzel is egyetértsek azzal, miszerint ezek a legnehezebb karmák, mindannyian megkajuk a szükséges potencialitásokat karmánk legyőzéséhez, ezeket a túlélőképességeket mutatják az imént említett természeti analógiák.

Horoszkóp rendelési lehetőség a www.kozmaszilard.hu honlapon.


Joó Violetta: Metafizikai tanulmány az Ikrek karmáról

Az Ikrek Napjegy jelentésének a tradicionális asztrológia mindössze a felületi részét, a játékos és frisslevegős, szellemes - filozofikus oldalát/arcát ismeri, mondhatni, a szimpatikus és könnyed oldalát. Úgymond valami humánus, idealizált képet alkot egy unisex, örök fiatal, gyors beszédű és eszű személyiségről ír az Ikrek kapcsán nagyjából.
De ezzel az oldallal, az Ikrek jellegű sorsismeret és karma-oldás szempontjából semmit sem érünk. Nézzünk hát egy rövid, az Ikrek természetét egy, a mitológiai párhuzamok által az Ikrek kettős természetének a rákfenéjét feltáró értelmezést, amely révén majd könnyebb lesz megérteni, hogy miért is tud az Ikrek karmás ember és a nyugati típusú civilizáció embere minden tudományos – technikai vívmányai és gazdasági előnyei és csodás orvoslási tudása és felszereltsége ellenére, kétségbeesett, és megátalkodott, sötét depresszióba és világgyűlöletbe (főleg-embergyűlöletbe) esni, miközben a megoldásra váró, mély sorskérdéseinek a súlyát sziszifuszi küzdelemmel akarja önmagáról ledobni és csökönyös megátalkodottsággal akarja kikerülni saját élete legszemélyesebb nehézségeit.
Hermész/ Mercurius - ógörög, majd római isten
A mítosz szerint egy éjszaka alatt megfogant, s napkelte előtt meg is született Zeusz és egy nimfa gyermekeként. Első éjszaka miután anyja fáradtan álomba szenderült ő kifészkelődte magát a pólyából és útnak indult, megtetszett neki egy marha csorda (Apollón isten marhái), amit furfangosan, hátrafelé menetben, hogy a nyomok megtévesztőek legyenek, elhajtott. Még a marhacsorda ellopás éjjelén feltalált hangszere, a líra aztán elbűvöl mindenkit, Apollónt is, így cserében egyeznek meg: Apollón neki adja az ellopott 50 marhát a líráért. Később még gyermekként több hangszert felfedez, mindenhol ott van, mindenben részt vesz, harcos, gyógyító, zeneművész, feltaláló, kereskedő, furfangos tolvaj, s végül Zeusz bizalmas hírvivője lesz, fő közvetítő a halandók és az istenek világa között. Már az előbbi hosszú felsorolásban is felfedezhetjük a másik két levegő jegyet: a diplomatikus és művészi, főleg zenei (levegő használatával létrejövő művészi kifejezési mód!) - érzékkel megáldott Mérleget és a szabadság szellemében, bátran újító, feltaláló, kötöttségek nélküli, öntudatos Vízöntőt. Az Ikrek ugyanis labilis/változó energiájú jegy, ami azt jelenti, hogy jól ismeri az idetartozó (levegő elemű) kardinális és szilárd jegyek képességeit, munkásságát, ő feloldja, változásra, szolgálatra késszé teszi a levegő elemben rejlő lehetőségeket. A teremtés harmadik mozzanata, ami mindent magában rejt, a kettőből egyet csinál.
"A világ akkor érik meg, ha a kettőből egy lesz, a külső olyan lesz, mint a belső és a férfi egy lesz a nővel úgy, hogy az nem lesz se férfi se nő" Hamvas Béla - Szufi
"A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat önmagad és az egész világod fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér." Hermész Triszmegisztosz - Smaragdtábla
Ha végiggondoljuk az ógörög istenség élettörténetét, nagyszerű képességeit, sokoldalúságát, amelyekkel igencsak könnyen elért bármit, amit csak megkívánt, kiindulhatunk abból, hogy az Ikrekben rendkívül erős a vágy, hogy könnyen, pusztán az esze járatásával és akár egy nap vagy egy éjszaka leforgása alatt bevégezze vágyait, és még ha tisztességtelenül is jár el, azt elnézzék neki és belőle ömlő, szintén nagy könnyedséggel, pillanatok alatt, létrehozott művészi, önkifejezési alkotásai révén elkápráztassa az embertársait, és ez által a nagyobb csávákat is minden gond nélkül megússza, mégpedig a nagyszerű képességeinek egy éjszakai produktumával való üzletelés révén, egy éjszaka alatt feltalált hangszer eladása 50 marháért. Amit már előzőleg úgyis csakúgy kedvére eltulajdonított kérdezés nélkül, kedvtelésből és nem komolyabb szükséglet által vezérelve.
Azt gondolom, hogy az Ikrek igen türelmetlen a világgal szemben és nagyra van az észbeli képességeivel, a megoldó képességével, ezért nem tud kellő alázattal hozza állni az unalmas anyagi gyakorlatban is, a negatív determinációinak feloldásához, a megváltáshoz. Egy éjszaka leforgása alatt meg akarja oldani, túl akar rajta lenni, de legfeljebb 2-3 nap alatt, hogy aztán újabb dolgokkal foglalkozhasson. Elemi szinten szembeszegül az életre szóló feladatokkal, az őt hosszútávra lekötő nehézségekkel, meghaladásra váró személyiségi problémáival. Ahogyan a Nyilas, az Ikrek ugyanúgy nehezen fogadja el az élet apró kellemetlenségeit, az azokkal való bíbelődést. Az Ikrek viszont, ellentétben a Nyilassal, nem azért, mert nincs kedve azokkal foglalkozni, s leértékelné azokat a részleteket az ő nagy világmegváltói eszméi mellett. Az Ikrek tudja, hogy lényeges minden részlet, sőt, amit a Nyilas mindenapi apró kellemetlenségnek lát és jelentőség nélkülisége miatt fárasztja, arról az Ikrek jól tudja, hogy fontos részlet, lényeges elem, minden apró mozzanat a megváltáshoz. Ami őt idegesíti az, az újdonság hiánya, a sors által rákényszerített egyirányú haladás. Az Ikrek nem akar a saját mélységeivel foglalkozni, önkéntelen késztetése, hogy túl akar lenni a megváltáson, veleszületett jogként követeli, hogy neki azzal már ne kelljen foglalkozni, az ő szabadságát ne korlátozza negatív karma. Ő "egyszerűen" (!) hírnök akar lenni, az isten, a legfőbb szellem hírnöke, küldönc, megbízott, gyógyító, segítő, tanácsadó, művész, a mindenhez értő, mindent megoldó és feloldó. Azzal foglalkozik, ami körülötte van és az egója nem képes elfogadni, hogy neki is vannak tartós megpróbáltatást igénylő személyes életfeladatai. A negatív Ikrek, ahogyan már Szilárd is találóan megírta, a veleszületett intelligenciája miatt elbízza magát a karmafeloldást illetően, és így, lényegében az egész életét illetően, mert a veleszületett képességei kevesek az élete nagy feladatainak megoldására. Máskülönben azokat már élete első napján, vagy annak éjszakáján megoldaná és még egyéni, újító ötleteit is kiélni azon nyomban, mindezt szórakozott könnyedséggel és az élet soha semmilyen nehézséget, azaz fejlődési lehetőséget nem hozna neki.
Az Ikrek jegy tulajdonságait negatívan magában hordozó személy általában rálát a saját személyiségi problémáira és amennyiben nem tud azokon a nagyszerű, furfangos, kreatív eszével könnyedén túlhaladni, javulást, gyors eredményt elérni, akkor nem kíván azzal többé foglalkozni, és valahogyan el is hiszi magának, hogy az a probléma nem létezik többé. Ezt az öncsaló irracionalitást és logikátlanságot azért engedi meg magának, mert az egója olyan megveszekedetten ragaszkodik a rendkívüli intelligenciája által nyújtott szabadságérzethez, hogy e szabadság elvesztése számára sokkal súlyosabb, megrázóbb, fájdalmasabb, mint a fizikai halál. Legalábbis az esze ezt mondja... Az ego által vezérelt esze.
Jól rátapintott a lényegre Szilárd, amikor megfogalmazta, hogy az Ikrek a túlvilágra is magával akarja vinni az egot, konzerválni, mert - ahogyan minden jang princípiumhoz tartozó elem negatív meghatározódása - végzetes tévedése, hogy az ego egyenlő a szellemmel. Amíg ezt a magával hozott (negatív örökletes karma) tévhitet le nem győzi és az ego vezérelte intelligenciáját/problémamegoldó képességét át nem adja a valódi, szellemi értelemnek, minden fenntartás nélkül, maximális szolgálatkészséggel fejet nem hajt a felsőbb isteni értelemnek, a metafizikai törvényeknek és el nem fogadja, hogy ugyanolyan esendő a negatív karmikus meghatározódásai miatt, mint bármelyik másik ember, és ez semmilyen külön szégyent nem von maga után, ha tisztességgel elszánja magát, hogy képességeit előbb a saját megváltása érdekében használja (első sorban és aztán persze mások tájékoztatására, megvilágosítására) és esetleg azt követően, ha magán segített, akkor majd másokon is segíthet, de addig nem, addig tehát, amíg az esendőségére rá nem ébred, teljesen képtelen az oldódásra és a Karma-oldásra. És amikor már elkerülhetetlen az, hogy az esendőségét felvállalja akkor igazából is rájön arra, hogyan lesz a kettőből egy, s azt realizálja is ezután folyamatosan. Azaz megszerzi végre kemény munkával, odaadással, kitartással, gyakorlati tapasztalatok sorával, hogy mit is jelent valójában a közvetítői szerep. Mert azt jelenti, hogy a kettő egységét folyamatosan, szüntelenül éreznie kell. A fent és a lent egységét, az szellem és az anyag egységét, a nő és a férfi egységét.

Amíg ide el nem jut addig folyamatosan kételkedik, sorozatosan keményen megcáfolja a férfi és a nő harmonikus egysége elérésének a lehetőségét, a szellem és az anyag egységét, a fizikai világ, mint megváltódási lehetőség értelmét megtagadja, és mindezt csak azért, mert nem akarja problémaként elismerni a Lilith-et, az őskáosz okozó őserőt, és mindenféle elmélet kitalál, hogy azt ne kelljen neki azt megoldásra váró problémaként meglátni, ugyanis annak a problémának a megoldása túl nagy erőfeszítés a számára, de persze ezt semmiképp sem szeretné bevallani, még maga előtt sem. Önző módon képtelen a figyelmét, értelmét, erejét, idejét a saját megváltódásának szentelni, mert félre értelmezi a szabadságot és az életre szóló személyes feladatokat nem az élete értelmeként fogja fel, hanem rabigaként, börtönként, igazságtalan büntetésként. Meg kell értenie, hogy azok a feladatok, amelyeket a nagyszerű értelmével, egyéb képességeivel oly könnyen megoldott ("egy nap leforgása alatt" szinte) azok pontosan, hogy nem az élete rendeltetését, értelmét jelzik, felesleges ehhez az önhitt elméletéhez olyan makacsul és megveszekedetten ragaszkodnia. Boldogságát nem hiába nem találja akkor sem, ha ezermester, művész, sportoló, természetgyógyász, bűvész, vagy misztikus mester, szerető és apa lesz, amíg nem néz végre szembe teljes nyugalommal és kitartó vállalást fogadva, a saját démonaival, gyengeségeivel, amik igenis vannak és nem olyan irracionálisan félelmetesek, mint amilyennek ő látta azokat elsőként és amiért elkedvetlenedett és a belső drámázás vermébe/hibájába esett a lelkében lakozó "nagyvadak" "túl sötét dolgok" eszlelésekor. Az Ikrek ugyanis valóban kirívóan ódzkodik, húzodzkodik a lelke mélységében megbúvó zavarosságoktól, és inkább nem vesz tudomást róluk, mint hogy olyasmivel foglalkozzon, amire nem tud azonnali gyakorlati (technikai) megoldást (tünetkezelő trükköt) találni.
Amennyire intelligenciája révén elhiszi, hogy az életét isteni leleményességgel könnyedén végig játszhatja, megbecsült, értékelt emberként és a harmónia ez által megkérdőjelezhetetlen számára - sajnos, könnyen ezt hiszi - szóval, amennyire az isten közelében hiszi magát a karmája oldása nélkül is, annyira retteg a képzelt magasságból a lelke – tudattalanja - mélységeibe alászállni végre. Ez az, amihez bátorságot kell gyűjteni feltétlenül és ami az Ikreknek mindenki közül a legnehezebben megy. Ahogy nemrég egy természetfilmben láttam egy vadont járó férfit, aki szavannai oroszlánokkal való barátkozásra szánta el magát: "Az ésszerűségem azt mondja ne menjek a közelükbe, de akkor nem jutok semmire, így nem az ésszerűségem vezérel, hanem az akaratom." Azaz véghez visz valamit, amitől időközben elment a bátorsága és pedig a bátorságot az elménk és nem a spekuláló eszünk kondícionálja, adja rendelkezésünkre. Tetszett a megfogalmazás/fordítás: ésszerűség. Jó tanács az Ikrek-karmásoknak, hogy az ésszerűségük, azaz a racionálisan helytállónak tűnő agyalásaik, belső dialógusaikat, érveléseiket sokszor egyszerűen félre kell tenniük, rá kell jönniük, hogy ésszerűségük sokszor gyávaságra, sorskerülésre kényszeríti, csábítja őket.

Hogy mennyire nem ér semmit az intelligenciájuk a megváltás elérésének mint követendő és megvalósítandó életcélnak a kitűzése nélkül, azt hiszem nem kell részletezni. De fontosnak gondoltam külön megemlíteni, magamat is segítve ezzel a "magas lóról való leszálláshoz". Bár, a "magas ló" kifejezetten nyilasi analógia, de nem véletlenül a Nyilas ellenpárja az Ikrek - és ne feledjük az Ikrek az önérzetében és nagyképűségében nem sérült, és nem is sérül, amikor úgymond leértékeli magát, mert ő azt nagyvonalúan a körülmények rovására írja, és mindössze steril lázadásból tagadja meg képességeit, valós önértékelési gondjai nincsenek, sem felsülési félelmei, mint a tűz karmásoknak, akik ezt a félelmet kompenzálva "növelik meg az arcukat", hangjukat és pocakjukat, és vetik be temperamentumokat fokozottan, stb. A negatív Ikrek stratégiából képes lemondani az életéről, annak érdekében, hogy a sors (Kötelesség) előtt ne kelljen fejet hajtania. Legalábbis ez a hozzáállás vezérli: győzelem (az egojé) vagy halál! Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne olyan óvatos és ügyes, hogy valóban ne kerülje el a halál ijesztő közelségét, nagyon ügyesen tud lapulni és belső vitáit, külső előadásait, mindig tarkítja humor, gúny, szarkasztikusság, értelmi magabiztosságából adódó könnyedségét nem hazudtolja meg a legsötétebb pillanataiban sem.
Azt hiszem, pont ettől a végső magabiztosságátol, elbizakodottságától kegyetlen érzés vele szembenézni, mint "sötét oldalunkkal", negatív karmánkkal. Intelligenciájával tulajdonképpen úgy csapja be magát és környezetét, hogy annak segítségével már gyermekkora óta ér el könnyű sikereket, a probléma megoldó képessége jól működik a felszíni jelenségek megoldásánál és ez újra és újra felkelti benne a reményt, hogy az élet valóban olyan könnyed, mint amilyennek ő veleszületetten hitte/képzelte a maga számára, mert naivnak éppen nem naiv, jól tudja, hogy az emberek nagy részének nehéz.

Az Ikrek minden eszközt bevet, hogy minket kivonjon (kivonja magát) a megváltásért való küzdelemből mindenféle magyarázattal, elsötétített (komorrá, kilátástalanná, negatívvá változtatott) ténnyel, tapasztalattal. Amikor önmagunktól való félelmet ébreszt, akkor pl. a saját egyéb negatív karmáinkat (más konstelláció által jelölt negatív vonásainkat, félelmeket, szorongásokat, haragot, sóvárgást, gyengeséget) sötétíti be még jobban, állítja be veszélyesebbnek, mert fél. És ezért, hogy kifogást kapjon: túloz. Én erre azt a módszert találtam ki: ilyenkor leszerelem ezt a sötétítő énem (részem) azzal, hogy "ugyan, ne gyáváskodj, nem lesz semmiféle nagy baj, cselekedj! Realizálj!". Az Ikreknek ez a saját fel nem oldott karmáit túldémonizáló szokása pont azért jön, hogy a fizikai valóságban, a gyakorlatban ne kelljen semmit megtapasztalnia, ne kelljen a gyakorlatban szembenéznie saját kudarcaival, a karmikus sors-következményekkel. Ha környezete szembesíteni próbálja, bevilágít a sötét és steril ikreki kételkedések patkányfészkeibe, „csatornáiba”, a megvadult patkánnyal találja szembe magát, aki a helyzetet nagyon racionálisnak tűnően egyszerűnek és az ő igazának akarja beállítani, megmagyarázni, de hiába a józan, racionális, látszólag hihető érvek és magyarázatok száza, a legkisebb spirituális beavatottsággal, egy kis metafizikai ismerettel rendelkező személy is megérzi a „patkányszagot”, a halálos veszélyt, a negatív ikrek mindennek és mindenkinek nekiugró agresszivitását. Az a nagy baj, hogy ezzel a szembesülés-hárítással és feloldás-kikerülgetésével, amiről megátalkodottan hiszi, hogy ésszerű (biztonsági) döntés, a lehető legrosszabbat teszi magával: egy lépést sem halad a megváltás, a karmafeloldás felé.
Azzal, hogy öngyűlöletet, öngyilkossági vágyakat ébreszt. Ez külső szemlélőként megható mártírkodásnak tűnhet, de az Ikrek karma esetében ez egyáltalán nem a külvilágnak szól, az Ikreknél ez kifejezetten belső harc. Más, mint a negatív Halak látszólagos mártírkodása, valójában: sorsérdektelensége, tehetetlensége vagy a negatív Nyilas humanizmusra játszó erőszakos hiba elfogadtatása a környezetével. Az Ikrek nem panaszkodik, s nem várja el hibái elfogadását, szenvedéseibe nem magyaráz bele erkölcsi győzelmet. Sőt: ő direkt felvág a hibáival, rátesz még egy lapáttal és kérkedik vele, a negatív Vízöntő öncélú lázadását produkálja, utolsó utáni erejével is az egoját védi. Az Ikrek karmás ember önmaga ellen játszik. Rá a leginkább érvényes az, hogy önmaga legveszélyesebb ellensége. Azt az aljas dolgot is képes felhasználni a megváltásra törekvő, tiszta személyiségrészével szemben, hogy amit csak talál a személyiségben és még zavaros, negatív tulajdonságnak találja, azokból végzetes következtetéseket von le.
Ő a mi személyes Luciferünk (lásd Ember Tragédiája, vagy Mephisto Goethe Faustjában), aki egyszerűen mindig csak a vesztésre játszik, a pokol mellett kampányol és kineveti az Egyetemes Törvényeket, vallásosan: az Isten által felállít szabályokat. Tulajdonképpen az ember egoizmusára játszva becsmérli a karma-feloldás céljából keletkezett anyagi világot, sőt: az egyetemes létet is, a maga metafizikai törvényeivel együtt, csak azért, mert az az emberi egót sérti ez az ésszel befoghatatlannak látszó és áthághatatlannak látszó összetettség. Legalábbis a túlműködő egót. A negatív karma által gerjesztett sóvárgások, gyengeségek, ambícióknak követeli ugyanazt a "bánásmódot" a sorstól, mint a megváltás és az egészség irányába haladó törekvéseiért. Kicsinyes (egoista) törelvései, vágyai miatt elfeledkezik az élet céljáról, arról, hogy milyen céllal jött létre az élet, a világ, hogy miért vannak szabályai. Az önmegváltás eszméjét nem képes maga fölé helyezni, az öncélúság rabja lesz és rajzfilmet és vidámparkot akar csinálni a világból.
Külső személyként, karikatúraként, az Ikrek-mentalitást úgy lehet még elképzelni, mint az utolsó aljasságig elmenő pszicho-marketingeseket, drámaként állítja be, hogy, ha nem hófehér és illatos a wc-d, a szád, nem úgy áll a hajad, mint a modelleknek és azt érezteti esendő emberként nincs esélyed a világon, és elvágod a kezed az 5 éve a sarki boltban vett késsel, azzal lehetetlen szeletelni stb... és rávesz arra, hogy hallgass rá, hogy ő nála a megoldás, ő tudja milyen a tökéletes élet. Igényt kovácsol az ő árujára, a maga gerjesztette problémákkal. És mit árul? Időpocséklást, megbúvást, tétlenkedést, steril agyalást, mindent amivel húzhatja az időt és nem kell a gyakorlati élettel értelmesen, bátran szembenéznie. Az negatív ikreki ambíciók egy tökéletes, erőfeszítések nélküli életet céloznak meg, és az út a tökéletesség felé minden nap elbukik a valós fizikai világ erőfeszítéseket igénylő terében, minden nap szembesül az emberi lét mélységes összetettségével és az azt kifejező, azt megjelenítő ezer apró részletkérdésével, ami az ikrek igényeinek nem felel meg, s kedvét szegi, haragra gerjeszti az egész világ ellen, ami tele van hibákkal, tökéletlen emberekkel, aki nem képesek örökéletű, pontosan működő, sohasem koszolódó, biztonságos eszközöket gyártani, s ezzel a tökéletlenül kialakított világgal neki, minden nap bajlódnia kell. Ahelyett, hogy a fizikai és a pszichikai síkon minden tökéletesen működne, s ő szabadon járathatná azon a tökéletes működésen az eszét nap, mint nap amennyit csak kedve van, és segítene másokon a nagyszerű ötleteivel. Mert persze mások életében lehetnek hibák, gondok, azokon ő szívesen segít, segítene, csak sajnos nem különb ő sem a többi embertől abban, hogy ugyanúgy a negatív karmát feloldani született a földre mint más. Az önmagunktól is megfélemlítő patkány (kínai asztrológiában az ikrekkel analóg jegy), tényleg olyan, mint egy Mekk mester. Az embernek van egy kis baja és akkor jön ez a kontár, aki kitalálja mennyi baj van, pl. a fehérre festett fal könnyen koszolódik, állandóan meszelni kell, jajj, mennyi baj van azzal is - "Le kell festeni feketére! Tessék: Nem koszolódik!" vagy le kell bontani... - Na, azt nem tudom, hogy konkrétan volt-e ilyen a Mekk mester című bábmesében, dehogy Mekk mester a kis bajból mindig 10x akkorát és 100 másikat is csinált és ha egy vödröt kellett volna új füllel ellátni, annak is az lett a vége, hogy az egész ház összedőlt, mert ő a nagyszerű eszével a házat sem találta megfelelőnek és elhatározta, hogy "rendbehozza".
Az Ikrek, nem ilyen tevékeny, csak az agya és hamar el is veszti a kitartását a megváltás felé vezető úton. Szélvész gyorsan elveszti a kitartását a hétköznapi élet gondjaiból tapasztalva.A fejében tényleg lebontja a házat is egy letört vödörfül miatt, vagy egy elkopott küszöb miatt stb. Azért mert a gyakorlati kártevés mániájában szenvedő Mekk mesterrel szemben az Ikrek iszonyodik a gyakorlat tevékenységektől, a tapasztalástól (negatív megnyilvánulásaiban) és inkább a magáról és a világról való elméleteit festi át feketére, hogy ne legyen vele több baj. Amolyan: "A megváltást ezennel elrontom, kész van, mehetünk tovább, ezen is túl vagyunk, nem kell vele többet kínlódni". És tényleg erre megy ki az egész, a karmafeloldás önkényes megtagadására, ignorálására, semmibevételére.
Nézzük csak az Ikrek spirituális erőterében álló Amerikát. Meg akarta támadni, elfoglalni Afganisztánt. Hát eljátszott egy merényletet maga ellen, látványosan, szívbemarkolóan lefilmezte a két torony (Wolrd Trade Center) felrobbantását, afgán merénylőkre fogta. De persze a terv kieszelői végig biztonságban voltak. Ilyen az Ikrek karma is, az önmaga ellen való fordulása egy Joker kártya a kezében, az aduász, amivel mindig leblokkolja a megváltás irányába való haladást. S persze nem az önkritikára, önvizsgálatra gondolok maga ellen fordulás alatt, hanem a haragra. De ez is csak egy trükk, egy elsötétített jelenség, "csinált veszély" - na, ehhez is jól értenek Amerikában, sőt! Ez az fő fegyvere az ottani médiának, az emberek megfélemlítése, hogy azok azt csinálják, amit a politikusok és az ismeretlen árnyék-vezetők akarnak. Az negatív Ikrek az analogikus gondolkodását a megváltás elkerülésére. Amerikában talán még azok is elhitték, hogy afgán merénylők támadták meg a World Trade Centert, akik a két torony felrobbantását kieszelték, s megszervezték. Talán el is hitték: így is lehetett volna... - alapon. Az ikrek karmás személy is így ejti csapdába saját magát. Támadni akar kifelé, a világra, győzni akar, leszereli a saját lelkiismeretét is valami ésszerű hazugsággal, de persze a metafizika törvényeinek megfelelően, s személyi sors szinten gyorsabb lefolyással is, mint egy ország vagy egy nép esetében: az ész-fegyver visszafelé sül el. A lelkiismeretet, a felettes ént, a megváltásra vágyó személyiségrészt nem lehet büntetlenül elnyomni az ikreki egónak. A világ és a sors elleni haragvásai közepette elveszíti az értékes barátok bizalmát, párkapcsolatát feldúlja, elüldözi a jóindulatú és jóhiszemű embereket, depresszióba esik, s a depresszión túl szó szerint az őrület kerülgeti a sors ellen való fenekedései közepette.
Az Ikrek karma feloldása először is a gyakorlati életbe való lelkes belevágással kezdődik, a minél több tapasztalat, kudarc szerzésével, amelyek során meg kell őrizne pozitív életszemléletét, élni akarását, az élet iránti mély tiszteletét, szeretetét. Ez utóbbiakat úgy tudja leginkább megerősíteni magában, ha mély kapcsolatokat alakít ki, igazi barátságokat, igazi párkapcsolatot, családot alapít, s gyermeki felé képessé válik mély szeretetre és erős felelősségérzetre. Csak a mély kapcsolatokban tanulja meg igazán elfogadni, tisztelni, szeretni az életet a maga valóságában és rendeltetésével együtt. Akkor tud erőt venni negatív „ikreki” sorsellenességén, ha mer mély érzéseket fenntartani kapcsolataiban, és e kapcsolatok segítségével lényegesen tükröződhet, s megláthatja, hogy mennyit árt másoknak amikor elsötétül előtte a világ haragjában, amikor cserben hagy, kihasznál, megbánt másokat, mert épp a megváltódási lehetősége ellen: a sorsával hadakozik a rendíthetetlen egója.
............................................................................................................................................

A karmával, a teremtés és az életünk céljával és rendeltetésével, valamint a karma-oldási problémáinkkal és egészséges életvezetési nehézségeinkkel kapcsolatos a témaköre annak filmnek, amelyet a következő linkekre kattintva lehet megnézni:

http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész

Joó Violetta honlapja: http://www.asztrologika.com

Lásd a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.04.16. 16:51 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Zseniális árnyék-ének

Az árnyék-én jelenségéről először Hamvas Béla Scientia Sacra-jaban olvastam, persze, az egyetemes Spirituális Hagyomány és az Asztrológia kapcsolatánál, illetve itt, az Ikrek konstelláció általam először olvasott metafizikai értelmezésénél. Később, egy kaukázusi kisfiú furcsa esete kapcsán, Joó Viola lényegi közreműködésével és tájékoztatásával meg írtam az első Ikrek-tanulmányomat, amelyben ismertettem az árnyék-én jelenség spirituális és gyakorlati eredetét és lényegét, illetve annak a vészterhes, élet- és sorsrontó természetét, rámutatva arra is, hogy az emberiség többsége rendelkezik ilyen kettős tudattal, illetve kettős személyiséggel, ahol a negatív - karmikus tudat határozottan befolyásolja és irányítja (manipulálja) a nappali éber (racionális) tudatot és akaratot.

Mindarra, amit a tanulmányban leírtam, nem akarok most kitérni, hanem el szeretném mesélni néhány zseniális árnyék-énnek a működését, hiszen elképesztő az a leleményessége az embernek, illetve a karmikus egojának, hogy maga felől a figyelmet elterelje, annak érdekében, hogy a leleplezéseket elkerülje és továbbra is fenn tudjon maradni, úgymond életben maradhasson és tovább vezérelhesse a háttérből a gazdáját. Az árnyék – énünk ugyanis az a része a személyiségünknek, amely elmagyarázza nekünk azt, hogy miért nem igaz mindaz, amit a lelki ismeretünk sugall és mutat, illetve, hogy miért nem lehet mindazt a pozitív lelki erőfeszítést és morális sors-lépést megtenni, amire szükségünk lenne, ahhoz, hogy feszültség- és betegség mentesen: ténylegesen boldogan élhessünk. Az árnyék-énünk általában titkos szövetségi kapcsolatban szokott állni azzal a hozzánk általában közel álló személlyel (szülővel, főként az anyával, akitől egyébként is örököltük, testvérrel, élettárssal, baráttal, stb.), aki szintén azt szeretné, hogy ne változzunk meg, hogy ne szülessünk erkölcsileg újjá, mert ez természetszerűleg az ő halálát is jelenti.

Egy nagyon intelligens, sőt: szuper-intelligens, régi barátom, akinek az Ikrekben áll a Lilithje, azonnal megértette, amikor a sorsképletéről, illetve, az Ikrek-karmájáról mondtam néhány szót. „- Szilárd, ha tudnád te hogy milyen rafinált nagy kurva az én árnyék-énem, elborzadnál.” – mondja.
Miért, mit tesz olyan rendkívülit?
„Képzeld el, valahányszor el határozom, hogy nem kételkedek többé semmiben, hanem mindent úgy veszek, ahogyan van, illetve, amikor eldöntöm, hogy le szokok a kávéról is – ahogy le szoktam a cukorbetegségem megjelenése és a szívritmus zavarom erős fellépése után, nagy-nehezen a cigarettáról... -, és hogy másnap el kezdek tornászni, és szaladni, ahogy régen ajánlottad, meg a napi húsadagot is csökkentem, annak érdekében, hogy a betegségeim ne súlyosbodjanak – és rajta kapom a kurvát, hogy újfent le akar beszélni mindserről, mondván, hogy úgy sem érdemes, nem tudom megcsinálni, hozza se fogjak, és én azonnal közlöm vele, hogy kész, eddig és ne tovább, most itt szépen agyon ütlek és te örökre el tűnsz az életemből, ő el kezd helyeselni! – Komolyan mondom, minden féle okos érvet elő hoz, hogy miért kell neki megszűnnie és eltűnnie belőlem, hogy mennyire jobb lesz majd nélküle az életem stb. Képzeletemben szépen meg is adja magát és én egy hatalmas hóhér pallóssal le is ütöm képzeletben a fejét, és néhány hétig, sőt, egyszer két kerek hónapig is sikerült zavartalanul élni nélküle – csak az a baj, hogy a ház újjáépítésével voltunk elfoglalva, ezért azokat a jobb létet, egészségesebb életet célzó intézkedéseket, amelyekről több alkalommal is beszéltél nekem, nem volt időm és energiám beindítani – és egyszer csak, egy igen fontos döntést és határozatot igénylő sorskérdésnél, ez a kurva, teljesen észrevétlenül elő settenkedik és, nagyon mindig az illető témába tökéletesen bele illő, mintegy magától érthető, pragmatikus és racionális logika alapján el kezdi sugallni számomra az ellenérveket, a kételyeket, stb. Amire észre veszem magam, már rég óta, megint veszteségben vagyok, hiszen „kettesben” szépen mindent szét bontunk, úgy, hogy nem marad az egész tervből semmi, én ingerültéé és irritálttá válok, össze veszek azokkal, vagy azzal, akivel az illető dolgot – tervet véghez akartam vinni, sőt: néha a legjobb barátaimmal is, úgy mint veled hét évvel ezelőtt, amikor először szóltál nekem, hogy figyeljem meg ezt az agyamban, vagy hol a francban lakó Lucifert.
Nagyon szerettem volna, ha e fantasztikusan jó humorérzékkel és vele született zseniálisan jó analogikus gondolkozási képességgel rendelkező, régi barátomnak sikerült volna megszabadulni a betegségeitől, és ha családos és családszerető férfiakként nem is vehettünk volna már részt olyan jó kalandokban mint régen, de egy – egy jó, több napig – lehetőleg minél több napig, vagy akár hetekig is - tartó sátrazás közben élvezni a ragyogó humorát, dialektikusan racionális levezetéseit, szellemi intuícióját, találó kapcsolatteremtéseit. Nagyon jó érzés ugyanis, amikor valaki a nagyvilági életszférából is, érti hogy miről beszélünk, nem kell állandóan leállni unalmas részleteket megmagyarázni. Ehelyett viszont mi történt? Ki derült, hogy a hallása is egyre jobban károsodik, és ő ahelyett, hogy az általam adott spirituális magyarázatok segítségével, meditációk útján meg kísérelte volna az öngyógyítást, hiszen én is rengeteg betegségemet oldottam fel ezzel a módszerrel, azt mondta (vagyis, most, utólag már tudom, hogy az árnyék-énje mondta!), hogy hagyjak neki békét a meditációkkal, ő rég óta eldöntötte, hogy neki egy olyan fülhallgató kell, amelyet akkor kapcsol ki amikor akar, annak érdekében, hogy ezzel akkor zárhassa – iktathassa – ki „magából” a külvilág hangos ingereit és fölösleges információ-áradatát, amikor akarja. Szóltam neki, hogy vigyázzon, mert ez újból az árnyék énje, aki kizárólag egyedül akar a barátom fülébe (agyába!) duruzsolni, amikor csak akar, és ez már nagyon vészes, hiszen a sorsképletében (Annak az első és a 11. sz. horoszkópházában) igen is, van rengeteg olyan jel, ami a külvilággal való kommunikáción alapuló életfeladatokra utal. Sőt, azt gondolván, hogy mindezt csak azért mondja, mert előre iszonyodik azoktól a külső és belső erőfeszítésektől amik a hallása vissza nyerése érdekében meg kellene tennie, annak a jövő képzetnek a hatására, hogy ezzel a régi barátommal együtt tölthetek akár több napot is, egy - egy székelyföldi szabad sátortáborban (persze, hogy nem kretén-zenés kempingben...), meg akartam nyugtatni azzal, hogy adok neki bioenergiát is és ezzel elősegíthetjük megserkenthetjük a gyógyulási folyamatot, amit kizárólag és csakis a családom leges leg közelebbi tagjainak szoktam adni (És azt is azzal a feltétellel, hogy amit közben javaslok a gyógyulásuk érdekében, komolyan veszik és végig csinálják.)
Nos, erre a „személyiségi jogokat egyenesen sértő” ajánlatomra, láss Isten ribilliót: Régi barátom egymás után kezdte küldözgetni a durvábbnál durvább sértő kifejezésekkel terhelt iméleket, arról, hogy őt ne gyógyítsa meg senki az ő szabad akarata ellenére, és, hogy ha gyógyítása van szüksége, akkor el megy megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberhez, akit megfizet és akiről tudja, hogy a pénze ellenében, becsületes munkát végez, és nem pancser módon bele matat valamibe, amiről semmit nem tud mint én, stb., stb., el egészen a leg trágárabb kifejezésekkel történő, goromba és hajmeresztően igazságtalan, sőt: aljas személyi sértésekig elmenően! - Persze, hogy az árnyék-énje vette rá minderre, de hiába, mert a pietista és a humánus szentimentalizmust messze elvető, harcosi alapállásomnak megfelelően, keményen bekontráztam neki én is - a trágárkodást persze kerülve – annak érdekében, hogy amennyiben mégis időközben egy misztikus csoda folytán, mégiscsak le tudna számolni az árnyék-énjével és egy újabb hét éves Szaturnuszi ciklus után, újból megkísérelnénk a szó-értést, eszébe ne jusson engem gyengének nézni, akit ő – vagyis az árnyék-énje - kénye kedve szerint rágalmazhat és sértegethet.
Időközben sokszor vissza pergettem az eseményeket, és a skorpió - asztrológusi szimatommal kiderítettem, hogy a felesége, volt az, aki a közöttünk levő túl nagy értelmi – gondolkozói egymással való azonosulási képességünk miatt féltékeny lett ránk mind a két találkozásunk alkalmával, és felhasználván a barátom árnyék-énjével való szoros titkos szövetségét, illetve jól ismervén a férje gyengéit, éppen a legmegfelelőbb megjegyzéseket volt képes „ártatlanul elejteni” vagy második árnyék énjeként szeretkezés közben – ahogy ez lenni szokott - a férje fülébe súgni, ahhoz, hogy ráébressze arra, hogy micsoda nagy veszélyt is jelentek én a „hülye misztikus elméleteimmel” a barátom, valamint a belőlük és az egyetlen gyermekükből képződő családjuk számára! – Hát hogyne, amikor a gyermekük elkényeztetett egyke hisztiit és fakszniit látván, aki két órával a vendégségbe érkezésünk után, el kezdett panaszkodni arra, hogy mennyire fárasztják őt az én jól nevelt lányaim, meg kérdeztem tőlük, hogy miért nem vállalnak még egy gyermeket, és a fölöttébb pragmatikus – racionális választ e kérdésemre nem a barátom adta meg természetesen, hanem a felesége...

De ez mind semmi! Asztrológusként ugyanis, nagyon sok viccesen bujdosó árnyék-énnel találkoztam, de a legutóbbinak a zseniális leleményessége egyenesen elképesztett. Amikor, az illető személynek a sorsképletében megláttam a rengeteg bolygó-együttállás mellett a 8. horoszkópházban az ikrek-sárkányferkát, azonnal elküldtem neki a Violával együtt írt ikrek-tanulmányomat és figyelmeztettem, hogy az egész horoszkópfeltárásommal a megfelelő tanácsolással nem fog semmit sem érni, amennyiben megtartja az ilyen horoszkópokkal rendelkező személyekre jellemző, labirintusi bolyongás szerű, felszínes, spekulatív gondolkozását, illetve kifejtettem neki, hogy mit jelent az árnyék-én jelensége és, hogy valós lényege szerint, egyáltalán nem fogja megérteni mindazt amit fel fogok tárni az ő számára amíg nem öli meg az árnyék énjét. Az illető rendelőm, agykontrolos lévén, azonnal közölte velem, hogy a dolgot elintézte: arra programozott, hogy az árnyék énjét be zárta egy vastag és hermetikusan le zárt üvegfal mögé. Ennyi jóm indulatot látván, nem akartam kekeckedni azzal, hogy az nem lesz elég, gondoltam, tovább lépünk és útközben majd részletesebben is elmagyarázom, hogy miért nem elég az üvegfal mögé zárás, hogy miért kell az árnyék-ént (ami egyébként is bennünk a mesék hét fejű sárkánya!) valósággal legyilkolva, teljesen megszüntetni, felszámolni.
Egészen furcsa, hogy e részletkérdésnek látszó, lényegi problémáról megfeledkezve, hogyan mentem bele én magam is az illető személy árnyék-énjének a megvezető játékába, és hogyan készítettem még pluszban négy darab hangfelvételt, vagyis tizenegyet a szokásos nyolc hangfelvétel helyett, mindenféle részletkérdés elmagyarázásával, az illető személy életének és viszony-rendszerének a rokonokkal folytatott viszonyainak a metafizikai értelmezésével, magyarázatával, és hogyan folytattam vele vég nélküli levelezéseket, az által, hogy válaszoltam mindenféle plusz kérdésére, amellett, hogy a horoszkópszövegét még jóval a honorárium megérkezése előtt elküldtem. Az utolsó (11-ik!) hangfelvételnél tartottam, amikor észbe kaptam, hogy én vagyok a hibás, amiért a személynek a rengeteg magyarázat ellenére, még mindig gőze nincs arról, hogy lényegében mit is kell tennie, hogy teát elsősorban ki kell zárnia az életéből minden olyan tényezőt, amely őt a kettős sorshelyzet-rendszerében tartja (Pl. a házastársával nem éltek egy fedél alatt...), hogy legalább a külső élethelyzeteiben szűnjenek meg a kettősségek, ahhoz, hogy valamikor később az érzelmeiben, a gondolkozásában, majd a képzeletében is megszűnjön a kettősség motívum-rendszere.

Újfent elmagyaráztam tehát neki az árnyék én- jelenséget és azt, hogy miért szükséges annak a teljes megszüntetése, felszámolása, ami feltétlenül szükséges, hogy a képzeletbeli legyilkolásával kezdődjön. Amennyiben ugyanis ez nem történik meg, illetve nem fog belé egy ilyen határozott aktussal a felszámolásba (A rejtett agressziót – tüzet – okádó sárkány, úgy is, mint a mesében, hétszeresen feltámad és vissza tér még, hogy tovább ijesztgessen és kísértsen.), lévén, hogy a sárkányfarka a 8 házban áll, az amúgy is feltétlenül mindenki számára szükséges, újjászületési folyamatot nem kezdi meg, tehát a karmájának ez a része érintetlenül marad, és akkor mind várhatja a sorsa jobbra fordulását, a betegségei elmúlását, mert bármit is sikerülne a gyakorlatban elrendeznie, vagy az agykontrollozási technikáival elmulasztania, újabb élet –keserítő, nehéz sorshelyetek támadnak majd az életében, és mint ahogy a múltban is történt már: újabb és újabb, súlyos betegségekkel kell szembe nézzen.
El kell árulnom, hogy spirituális szempontból úgymond egy roppant szorgalmas személyről volt szó, tényleges jóindulattal és jóakarattal igyekezett hallgatni rám, mindenről meg kérdezte a véleményem és igyekezett ahhoz igazodni, sőt: a vége felé fel – fel támadó türelmetlenségemben a számból kiszaladó vádaimat is tűrte és elfogadta, de lévén háromszorosan levegős karmával meg pakolva, abszolút szükség volt a karma bázisát képező „ikrekség” megszüntetésére, de mind hiába... Figyeljük meg tehát a fennmaradása érdekében küzdő árnyék énje zsenialitását: A hölgynek volt fiatal korában egy művi abortusza, mivel egy olyan gyenge jellemű fiatalembertől fogant meg a magzat (vált terhessé...), aki folytonosan öngyilkossággal fenyegetőzött, ha valamilyen nehézsége támadt. Misztikus kérdésekkel foglalkozva, természetesen, a hölgynek erős lelkiismeret furdalásai maradtak meg az elhajtott magzat miatt és mit tett, mit nem az árnyék énje (karmikus logikája), hogy mentse a bőrét? Azt sugallta a hölgynek, hogy ő tulajdonképpen ez a, legyilkolt magzat miatti lelkiismeret furdalása, és ezért őt nem szabad megölnie. Persze, mindez egy misztikus meditáció során „jött be” neki, ami alatt erős gyomorremegése keletkezett, ami úgy-e azt jelentette, hogy az árnyék-én felszámolásáról (legyilkolásáról) le kell tenni, hiszen ez a kis magzat újragyilkolását jelentené!
Komolyan mondom, a sírás kerülgetett! Meg írtam életem legdurvább levelét, amiben el magyaráztam újból, hogy mi is tulajdonképpen az árnyék én, illetve, hogy azt ő az abszolútumból hozta, illetve az anyján keresztül, a nagyanyjától kapta, és, hogy az egyik szükséges karma-oldási feladatot jelent, miközben a másik (a lelkiismeret furdalás), az ő lelki üdvösségét szolgálja, vagyis azt, hogy a világ leg nagyobb képtelenségét állítja akkor, amikor azt mondja, hogy azt az árnyék énjét, aminek a létezését én a sorsképletében az első ránézésre ki következtettem, hő 22 éves korában szerezte volna be. Hiszen a sorsképlete nem az abortusza időpontjára lett felállítva!
Tovább nincs is amiért ezt a zseniális húzást értelmezzem.


III. Nagyon tanulságos lenne még talán a volt feleségem árnyék-énjének a zsenialitásáról is tenni néhány szót, de inkább az árnyék-énje és az édesanyja titkos szövetségének természetéről, hiszen elképesztő az, hogy ez a rendkívülien értelmes, filozófiai tanulmányokat folytató és asztrológusi diplomával rendelkező nő, hogyan hagyta (tudta) magát meggyőzni arról, hogy neki másodjára is és véglegesen el kell hagynia a családját, illetve a szenzációsan kedves és értelmes és szép és egészséges és..., három nagyobb gyermekét, és ezzel az újjászületéséről és a boldogság elérési (visszaszerzési) lehetőségéről végérvényesen mondjon le, és taszítsa magát az örök tévelygés labirintusába, holott arra, hogy engem el kelljen hagynia, neki semmiféle gyakorlati, érzelmi, vagy más lelki okot nem szolgáltattam. Hiszen szerettem mint feleségemet, és nagyra értékeltem, mint a gyermekeim édesanyját és igazi, velem egyenrangú partneremnek tekintve őt, mindig vigyáztam arra, hogy a személyi fejlődésére is legyenek meg a szükséges feltételei, körülményei, magam vállalva át nagy részét a gyermekek gondozásának – nevelésének, sőt arányos mértékben a házi munkának is. Szexuális kielégítetlenségről meg aztán tényleg nem panaszkodhatott...

És, hogy mindez nem szabadkozó üres beszéd, arra itt van tanulságul egy, a volt feleségem által az interneten felejtett oldal, illetve az azon található vallomás, amiről én egyáltalán nem tudtam, és amit a végleges családrombolása előtt kozma Emőke, mindössze három és fél hónappal készített:

Férjemnek Szeretettel

Ha megkérdeznéd vajon miért is szeretlek
Ha megkérdeznéd vajon miért olyan jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám
szeretem, amikor beszélsz hozzám
szeretem hogy itt vagy kedvesem
szeretem mikor megsimogatsz
A haragodat és a mosolyodat.
szeretek mindent, mindent
ami Te vagy...
A világ legrendesebb, legjobb, és leghűségesebb férjének, és édesapjának.
Köszönöm Istennek, hogy TE vagy a férjem!

Ez a szöveg található annak a szép tájképekből készült és a Law Story című, híres amerikai filmnek a szívhez szóló zenéjével aláfestett dia-filmnek a képkockáin, amit a volt felesége, akkori Kozma Emőke készített és töltött fel az Internetre 2OO9 május 18-án. Vagyis, kevesebb mint négy hónappal az előtt, hogy a családját, nem tudni, hogy milyen sötét és romboló, misztikus, vagy egyszerűen csak lelki (személyi) erőknek (az ő édesanyja erre vonatkozó többszörösen kifejtett elvárásának) a sugallatára, vagy parancsára elhagyva szétbontott(?).

De nem csak ez az egyedüli tárgyi bizonyíték arra, hogy minden olyan, a részéről jövő és a külvilág felé tett utólagos magyarázat ellenére (Mert, amikor velem beszélgetett karácsony előtt, a család újra egyesítési lehetetlenségéről, ilyesmi még csak eszébe sem jutott, hanem folyton azt hajtogatta, hogy az ő tettei után ezt lehetetlennek tartja. Mármint azt, hogy én neki a titkos hűtlenkedései után a jövőben megbocsáthatok.), ami azt kívánja bizonyítani, hogy szeptember 8-a előtt, közöttünk bármi nemű, olyan házastársi - akár partneri (tehát személyiségi problémákkal kapcsolatos), akár szülői (gyermekneveléssel kapcsolatos) ellentét, vagy akár csak enyhe feszültség is létezett volna ebben az időszakban, amely az Emőke őrületszerű családelhagyását indokolta volna, és amiket ő próbál itt - ott még felhozni a gonosz tette mentségéül és magyarázatául, HAMIS, HAZUG BESZÉD ÉS ÁLLÍTÁS, hanem az a szöveg is, ami azon a Blog-portálon, amiről eddig nekem semmi nemű tudomásom nem volt, még egyelőre meg található (Talán, megfeledkezve róla, nem törülte le.)

A szöveg első része tehát (A második rész a témánk szempontjából jelentéktelen) így hangzik:

”Azt sem tudom, hol kezdjem. Ha körbejártad már a honlapomat, hamarabb megbarátkozhatunk. Egy anya blogját olvasod. Aki anyákká válni segíti női sorstársait. Igen, család-asztrológusként elég rendhagyónak tűnő hivatásom van: Anyákat "szerzek" szeretett Földanyámnak, hogy begyógyítsuk együtt a rajta ejtett sebeket. Őszintén szólva, 1O évembe került, amíg tudatosult bennem, hogy mit jelent anyának lenni. Mert ez van. Hivatásom az anyaság. Minden szinten. anya vagyok, a végsőkig és mindenekelőtt. Ez az igazság. Négy lányt hagytam cserben akkor, amikor az édesapjuktól meg akartam őket fosztani, magam sem tudom, miért. Perbe keveredtem a férfival, "úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött" stílusban. Nagystílűen, profi válóperes ügyvéddel. Tutira mentünk a falnak. Az utolsó tíz centinél fékeztem le. De már késő volt:az ÍTÉLET megszületett: önköltségi áron kiüttöttem magam a családanyai ringből, hála egy irracionális net-szerelemnek. De az a lényeg, hogy bár papíron elváltunk a válóper után 2OO8 szeptemberében, már rá egy hónapra és azóta folyamatosan együtt van a családom, visszaköltöztem a két kisebbik lányommal, akiket a nagytiszteletű bírónő nekem ítélt, az otthonunkba és azóta egyre tágabb és ugyanakkor egyre pontosabb fogalom számomra az Otthon. Igen, otthon vagyok a világban, a helyemen vagyok négy gyermekes anyaként. Spirituális (egyetemes) emberi lényként társ-teremtője vagyok az Anya-természetnek és felelős vagyok annak minden szögletéért, mindazért, amitől véreznek az édes Földanyám sebei. Nyitott szemmel járok a világban és keresem lázasan az embereket, akik gyógyírt keresnek Földanyánk sebeire. Ezek a sebek a mi testünket, lelkünket, szellemünket is átjárják és ha ő pusztul, mi is vele pusztulunk.

A linknek a címe: http://azanyadat.blogspot.com/?zx=7740403f1ee6ecdc

Ehhez a metafizikai – asztrológiai vizsgálathoz viszont nekem is nagyobb lelki erőre van szükségem, hiszen semmi kedvem nincs útszéli ítélkezésbe, vagy fölényeskedésbe bocsátkozni. Ellenben arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.

Arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.


IV.


Azt nem nekem kell megállapítanom, hogy zseni vagyok-e, vagy sem - Nagyon remélem, hogy nem, mivel az ókori Dedáluszon (Ikerusz apján) és a német szellem-óriáson: Johann Wolfgang Goethe -n kívül, minden zseni nyomorult körülmények között végezte. Oda vezette ugyanis mindegyiket az érnyék-énje, vagyis az a belső hangja, akinek nem érdeke az, hogy az illető személy megváltsa magát és boldogságban éljen. Sőt: a személy megváltódása csakis az árnyék én halálával érhető el. – de, hogy az én árnyék énem minden eddig általam leleplezni sikerült zseniális trükkön túl tett, az biztos!

Az apai – szülői felelősségérzetembe, illetve a gyermekeimnek a féltésébe bújt el!
Szó, ami szó, a tavalyelőtt már tényleg begerjedtem, amikor azt láttam, hogy mind a szociális hivatalnál, mind a gyermek-védelemnél, mind a rendőrségen és mind a bíróságon a volt feleségemnek „a női becsületének” (jó hírnevének, vagy mifenének?) a megmentése sokkal fontosabb, mint a Turula egészsége és életérzékelése (hogyléte), akinek a testét 1O hónapon át véresre vakart kiütések borították, aki tehát 1O hónapon át egyetlen éjszakát sem tudott normálisan végig aludni, mindössze annak a következtében, hogy a volt-feleségem, akinek a fennhatósága alá ítélte a bíróság a váláskor, nem volt képes a többinél kényesebb kislány megfelelő táplálására figyelmet és gondot fordítani!
Főként, amikor az egyik hivatalnok azzal állt elé, hogy, „Hogy merészeltem” a felháborító látványt nyújtó gyermekünk, sebekkel és hegekkel teli testét részleteiben lefényképezni? Ő ugyanis ezt az anya – női sorstársa...- elleni merényletnek fogta fel és nem arra tett utolsó kétségbe esett kísérletemnek, hogy őket a közömbösségükből, illetve a struccpolitikusi bűnpártolás mákonyából kimozdítsam.
Ekkor tehát, miután három hónapos, civilizáltan törvényes, tehát három hónapos gyáva megalázkodás után, végre ki tőrt belőlem a felháborodás és úton útszélen el kezdtem szidni, a nőkkel szembeni tradícionális udvariaskodó-„elnézési” elemekkel szőtt, tudatos feminista bűnpártolást, amelyben már az sem számít, hogy egy 6 éves kislány hónapokon át keservesen és átélhető-fizikailag szenved, csak azért, hogy jaj istenem, azt a fránya, és sosrsüldözött „édesanyát” meg ne bántsuk! Ezt a jogos haragomat használta ki képletesen mondva, az én agressziós-árnyék énem, akinek a napjai éppen akkoriban számoltattak meg, mivel néhány héttel korábban írtam meg az ikrek-karmáról szóló tanulmányomat.
Az én asztrológiai sors-képletemből, nem olvasható ki közvetlenül az Ikrek-karma, és, az arra vonatkozó a gyanúm is, hogy én is kell rendelkezzek egy ilyennel, csak akkor merült fel, ami után a volt feleségem elhagyott, és a közös barátoktól meg kaptam aokat a skyp- csetteléseinek a másolatait, ahol ő, a korábbi megszállotti állapotairól (Szerinte egészen konkrétan: az őt a házassági fogadalmától állítólag fel mentő Szűz Máriával, és más szellemekkel való beszélgetéseiről beszámolt.) Ez ugyanis egy teljesen más Emőke volt, mint akit én ismertem tizenegy éven át, másképp beszélt és másképp gondolkozott. Akkor fedeztem fel tehát, hogy a túl sok bolygó-együttállás a személyi sorsképletben, lehet a rejtett ikrek-karmának a jele, hiszen az ő sorsképlete feltűnően hemzseg az egyértelmű együttállásoktól. Ha nem is annyi, és nem is annyira határozott, de néhány fontos együttállás az én sorsképletemben is található, de nem bolygattam az ügyet, mert úgy képzeltem, hogy a folytonos spirituális éberségre való törekvésem, bizonyára semlegesíti az árnyék énemet, ha egyáltalán rendelkezem én ilyesmivel...(Figyeljük meg, mennyire csalafinta: akárcsak a teológiában: az ördög éppen arról ismerhető fel, hogy le tagadja magáról azt, hogy ő az ördög... Mostanában, hogy a téma erősen kezdett foglalkoztatni, egy igazán nehéz horoszkóp, illetve az annak megfelelő, erősen félre siklott sors rendezéséhez végzett asztrológiai feltárások kapcsán, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy amit az ókori és a középkori démonológusok sátánnak, meg ördögnek véltek, bizonyára az un. megátalkodott árnyék-ének lehettek, akiket én egyelőre csak zseniálisnak neveztem, holott tragédiákat is képesek okozni. Hiszen nyilván, hogy a különböző személyi függőségektől szenvedő, „megszállott” személyek is az árnyék énjeiknek az áldozatai!)
Szóval, miután a Viola beszámolói és néhány, hozzám került asztrológusi Ikrek- sorsprobléma hatására, szükségét éreztem a témát komolyabb metafizikai tanulmány és az ikrek jelenségnek a fizikai történései szimbolikája alapján feldolgozni, ismét figyelgetni és vallatni kezdtem a sajátomat is, de ez úttal még ügyesebb volt mind az előbbi alkalommal és, akárcsak a revolver című filmben: oda bújt el, ahol aztán tényleg soha nem gyanítottam és kerestem volna: a volt feleségem által mellbevágóan felelőtlenül kezelt gyermekeink iránti, szülői (apai!) felelősségemben, amelynek a jogosultságát minden csíkszeredai gyámügy hivatalnok és pedagógus – tanító és iskola-igazgató, és végül az Etelkát csonkítással (szeme kiszúrásával, vagy az arca felhasításával) fenyegető, betegesen elkényeztetett fiú-gyermeknek szülője is igyekezett leinteni, lekicsinyelni, el bagatellizálni. Mivel az elején ebben az ügyben is gyáván, vagyis: senkinek ártani nem akaró, civilizáltan és Úri Emberként viselkedtem, aminek a következménye az lett, hogy a lány-csonkítási kísérletet végző, időközben negyedikessé lett fiú és azok akiket a kis bandavezér a befolyása alatt tart, tovább sértegették általuk kieszelt bűnöknek és vétkeknek a szemére hányásával, az egyébként a szaktanárok által különlegesen dicsért lányomat. Ugyanaz történt, mint korábban a Turula esetében, amikor azt láttam, hogy mindenki a tanítónő és az iskola becsületét védi, és persze a lányomat csonkítással ijesztgető fiú „édesapja”, a lányomat – tehát az áldozatot, illetve engemet, az áldozat apját kezdi vádolni, magamban tombolni kezdtem a gyűlölettől, miközben egyre másra kezdtem írni a hivatalos hangú, de a moralitást számon kérő jelentéseimet. Olyannyira, hogy karácsonynak kellett el jönnie, hogy az elszenvedett igazságtalan ügykezelés miatti düh és gyűlölet mérgével telített szívemet, valahogy megnyugtassam és lecsendesedjek.
Igen ám, de a régiek és a papok azt mondták, hogy az ördög sosem alszik, én meg azt, hogy ez az egész élet egy fantasztikusan berendezett, logikus karma-oldási rendszer és az embert a sorsa folyamatosan provokálják a külső körülmények, arra hogy a karmáját magában összesítő árnyék-énjének a létezésére, illetve annak az „üzelmeire” felfigyeljen és attól, azoktól megszabaduljon. Hát nem el kezdtek engem lehurrogni az Etelka osztályában tartott szülői értekezleten, azoknak a gyermekeknek a szülei szidni, akik részt vettek a tavaly tavasszal, a szintén Ikrek-karmás Etelka (Lilitje az Ikrekeben!) elleni terrorista merényletben (A gyermeknek egy szoros gyermekgyűrűbe zárásba és a karton-vágó szikével az orra előtt hadonászó, nála egy fejjel nagyobb legényke felé lökdösésében, taszigálásában.), amikor meg mutattam, hogy miféle gyilkos szerszámmal hadonászott a lányom orra előtt a majdani selyemfiús fogásokat már az iskolában gyakorolni kezdett, elkényeztetett kislegény? És nem pont akkor, amikor a másik Ikrek-karmás gyermeket, Turulát, gyógyítgattam éppen a légúti betegségéből, amibe vissza esett egy vírusos támadás következtében?
És ez semmi, de amikorra meg nyugodtam volna, egy másik kisfiú, aki szintén sokat zaklatta korábban Etelkát, azzal állt elé újra, hogy Etelka „befertőzi” az egyik osztálytársuk helyét, ahova annak a gyermeknek hiányában, a szaktanára le ültette Etelkát! – Szoktak beszélni a „sors-iróniájáról”, ami tulajdonképpen, egyáltalán nem a sors iróniája, hanem fennebb emlegetett a karma-szabadító planetáris sors-rendszernek a világosan meg mutatkozó igasága. Én ugyanis, nem tudtam még kora délután, hogy a lányomat sértegető fiúcska, ha csak rossz indulatból és goromba viccből is, de igazat mond, mivel Etelka akkor tényleg már át vette a vírusokat a kis húgától, és estére már úgy be fog lázasodni, hogy én a két láztól gyötört gyermek között kell majd éjszakáznom. Fogtam hát a gyermeket és el mentem vele előbb a szomszédunkban székelő iskolának a az igazgató nőjéhez, aki el volt foglalva a debreceni vendégekkel és ezért nem tudta meghallgatni a sérelmeinket, majd a lányomat „fertőző-gócként” kezelő kisfiú édesapjához, aki az iskola szomszédságában található taxiállomásnál teljesített taxis szolgálatot. Ő, még velem egy ivású lévén, korrekt módon meghallgatta a panaszunkat és megígérte, hogy ekkora vétséget immár nem néz el a fiának többé, és még az azt védő, harcos természetű feleségével szemben is, akinek, ami a szívén az a nyelvén, intézkedik.
Hogy ennek a taxi-állomásra tett panasz-látogatásunknak az akkor szaporodó félben levő vírusokkal telt Etelkával mekkora haszna volt, de azt tudom, hogy itt kezdődött az én hosszú és gyötrelmes betegséggel – tehát, ha nem is hosszas ágyhoz, de hosszas lakáshoz kötöttséggel teljes megvilágosodásom, az Árnyék énem búvóhelyét és alattomos természetét illetően. Ugyanis, amikor sok nap múlva a gyermekek végre felgyógyultak (Érdekes módon Medárda, akinek nincs un. direkt- Ikrek karmája nem kapta el a vírust, annak ellenére, hogy ő is kapott az anyja felől érkező negatív energiákról jelzéseket.), én kimerültem a sok északázástól, és egy korábban ki nem feküdt és meg nem gyógyult hűléses gyulladáson keresztül elkaptam a vírusfertőzést. És, hogy semmi kétség ne legyen afelől, hogy tulajdonképpen már az elejétől én voltam a sorserők célpontja, miután fél-gyógyultan el mentem Medárdával a piacra, hogy töltsük fel a zöldség-készletünket, még a korábbinál is jobban belázasodtam, és „végre” egész valómban a XII- házamban álló Sárkányfarkamhoz méltó módon, remetei és önkotlási állapotba kerültem.
És így derűlehetett ki végre, hogy bizony, nekem is van egy igen sötéten rafinált árnyék-énem, amely mikor a gyermekekért való igazságos harc elől való, gyáva meghátrálásaimat sugallta, majd, amikor tudomásul véve a helyzet súlyosságát, a civilizált úriemberi gyávaságomat szétszakítottam, akkor meg a lányomat bántó gyermekek, és az azokat kényeztető – azokat, a lányom, vagy az én blamálásával védelmező szülőknek és a merényletet eltusolni, majd el bagatellizálni törekvő tanárok ellen érzett mély gyűlöletre adott „szabad utat”. Napokig tartott, amíg sikerült át látnom azt a rengeteg cselszövést és a végletesen egymásnak ellentmondó, de pillanatnyilag mindig dialektikusan racionális érvet, amellyel az árnyék énem igazolni tudta azt, hogy mind a gyáva „úriemberkedés” időszakában, mind a gyűlölködést kiváltó, szabad belső agresszív képzetek alkotásának helyt és engedélyt adó magatartásom miért volt éppen helyes és szükségszerű. És nem csak az a jelkép beszél egyértelműen arról, hogy itt az Ikrek gyakorlati életkörében: a III. házban található teljesen negatív Marsomnak a Lilithel való együttállása által jelzett mély agresszivitásra való hajlamról, illetve a gyávasággal való „beteges mérlegelésről”, habozásról, konfliktuskerülési gyávaságról, majd a mérleg kiborulásakor az elszabadult sárkány tűzokádásáról van szó, hanem az is, hogy ezekkel szemben éppen a szintén hét bolygó által támadott Holdam (Tehát a gyermekekhez való viszonyulásom) asztrológiai szimbóluma található és ráadásul a Kosban!
És, ha ez nem lett volna elég annak a megértéséhez, hogy mi történt, akkor tessék: a szívemmel szemben levő jobb tüdőlebenyem felső csúcsa – csücske - volt az, ami végig irritálódva viszketett és késztetett a leg kétségbe esettebb köhögésekre. Ami tehát spirituálisan jelképezi az Ikrek-et (A tüdő tartozik hozza analogikusan), és az érelem mögötti és alatti (tudatalatti) búvóhelyet, ahonnan a karmánk szerinti, árnyék-énünk szokott manipulálni minket. Nagyon gyenge asztrológus kellett volna legyek ahhoz, hogy ne vegyem ezt a világos szimbólumrendszert észre! De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy miért nem jöttem rá ezekre már sokkal korábban, hogy vettem volna elejét a rengeteg fullasztó köhögéssel járó szenvedésnek? A válasz egyszerű: azért, mert amikor, még pálya-kezdő asztrológusként megláttam, hogy az Ikrekben álló Jupiterem három pozitív fényszöget kap, (Hold, Neptunusz, Plutó), úgy képzeltem, hogy azok - Az ide asztrológusi – metafizikusi, tudatos éberségre való törekvésekkel megerősített! -, vonatkozó pozitív tulajdonságok amelyeket ezek a pozitív fényszögek jeleznek, képesek lesznek mindig ellensúlyozni azt a zavaros és hibás és helytelen önértékelésre, rossz önkritikára, tehát: önlátásra való késztetést, amit a Nap - Jupiter negyed-szembenállásom jelöl. És ez nagy – úgymond kezdői - hiba volt, ami leragadt a tudattalanomban. – Ahogy többször is elhangzik a revolver c. filmben: az ellenség mindig oda bújik el benned, ahol a legkevésbé keresnéd.....
Hát ilyen ez a, mindig fölöttébb értelmes árnyék-énünk! Nem ő generálja a szélsőséges belső és külső viselkedési – viszonyulási formákat, mert az mindössze az illető, teljesen negatívan fényszögelt bolygók által és a karma-pontokat tartalmazó konstellációk által megtestesített őserőknek és erőtereknek az ellentétesen szélsőséges megnyilvánulásai. Így történhet meg, hogy egyazon személyen belül bőséges helyet és lehetőséget kap pl. a nevetségesen beteges konfliktuskerülés (persze, a humánus lelkiségre fogva), illetve a megvetendő gyávaság, amivel egyesek még a veszélybe került gyermekeik megóvása, megmentése helyett is csak panaszkodni, siránkozni és – vagy átkozódni képesek, és más felől a kifejezett, vagy éppenséggel mélyen elfojtott, de belül tomboló, dühöngő agresszivitás, ami az én karmikus késztetéseimre jellemző. Vagy ami a volt feleségem sajátja: a másokra nézve, kényelmetlen naivitásig és ostobaságig elmenő őszinteség és zavaró nyíltság, az abszolút megtévesztéssel, a beteges titkolózással és félrevezető manőverezéssel, tökéletes hazudozással. (Jupiter). És így tovább. De mondom: mindezt nem az árnyék-én generálja! Az árnyék énünk, egyrészt a kételkedést adja meg arra vonatkozóan, hogy esetleg nem-e lenne jobb hagyni a fenébe ezen szélsőségeknek az elhagyása céljából tett erőfeszítéseinket, hiszen úgy sem fog sikerülni, és ha sikerülne is, semmit nem érünk vele, mert az eredmény a mi érdekeink ellen való lesz, stb. Illetve, utólag mindig meg adja a felmentést, hogy újra és újra miért viselkedtünk gyáván (vagy ennek ellentéteként: kegyetlenül), naiv – őszintén (vagy: áltatón, félre vezetőn), vagy pl. a X. Házban álló negatív Vénusz esetében: csábítóan és exhibicionista módon (Vagy: bántón elzárkózón és nevetségesen puritánul), de ami a leg érdekesebb és a legveszélyesebb szélsőség: mikor Isten szeretőn és mindenről rózsaszínűen képzelegve, mindent, sőt: a mindenséget is magukhoz ölelően szeretve, vagy máskor depressziósan, ember- és isten-utálóan, vagy utóbbi tagadóan, pesszimistán, szkeptikusan és kétségbeesetten (Abban az esetben amikor a sorsképletben a Neptunusz és, vagy Plútó teljesen negatív. - Ilyen a legtöbb un. ezoterikus, misztikus, agykontrollos, hahotás, szeretet- és fényhőbörgő, csodabogár, sors-kozmetikus.) stb., tökéletes dialektikus logikával elmagyarázva magunknak, hogy az adott szituációban és az adott körülmények között nem is tehettünk volna másképpen. Az árnyé énünk tehát, mindaddig amíg meg nem tanuljuk a hamisságát leleplezni és leszerelni, mindig okosabb lesz a lelkiismeretünknél és a spirituális tudatunknál, a felelősségünknél.

Kedves Olvasó!
Ha valakire jellemző az árnyék-én elhatalmasodása az elemi erkölcsi érzékén, az nem más, mint aki felesküdött arra, hogy sötét skorpiói bosszúból, engem és a négy gyermekes családomat gazdaságilag tönnkre fogja tenni: Nagy Attila Puli, az egyébként mindenkit, aki csak számít a magyak kultúrában, de különösen engem rágalmazó, kökösi hamis próféta. Persze, jól tudom, hogy Puli - Attila, az én igen mélyen elrejett árnyék-énem külső megtestesülése is, de addig is, amíg azt a kis sötét foltot is, amit ezez az internet-betyár ilyen dúrván számomra megtestesít, teljesen fel számolom, a következő segítség-kérésssel vagyok kénytelen az olvasóimhoz fordulni.
Író-asztrológusi életművemnek az egyik legfontosabb része a nagy lélegzetű, az élet alapjainál álló és a sorsunk alakulását közvetlenül is befolyásoló Egyetemes Törvényekről szóló tanulmányom. E tanulmányban szereplő harmadik törvény, a kiegyenlítődés törvénye, személyünkre és életünkre vonatkozón, arról is szól többek között, hogy e törvény alapján semminek, még az ilyen fontos olvasmányoknak sem vehetjük tulajdonképpen a hasznát (tehát a boldogulásunk és az egészségünk: a megváltódásunk szempontjából), amennyiben nem adtunk mi is valamit cserében, az információért, illetve nem járultunk hozza gyakorlatilag is másoknak az információhoz való jutásért és a személyi vonatkozású lényegi információhoz való hozzá jutásunk után, nem hoztunk semmilyen személyes áldozatot. Látod, én áldozatot hozok azzal, hogy ingyenesen közzé tettem ezeket a sokak számára életbevágón fontos információkat amiket, hozzád hasonlón, nagyon sokan hasznosíthatnának, amennyiben pl. meg rendelnék a személyi horoszkópjukat és ez által a gyakorlatban hasznossá tehetnék amit itt meg tudtak elméletben, de egy sötét lelkű és nem kevésbé sötét múlttal és jelennel rendelkező erdélyi személy, aki magát „anarchista prófétaként” (vagyis hamis prófétaként) határozza meg: az agykáros felesége falú széli viskójában és annak a betegnyugdíjából élősködő Nagy Atilla Puli, primitív rossz indulatában, arra áldozza ideje és energiája nagy részét, valamint az írni- tudása nagy részét, hogy engem szakmailag, és erkölcsileg hiteltelenítsen és ezzel, a négy gyermekes szép családomat gazdaságilag tönkre tegye. Nagyon szépen kérlek tehát, hogy amennyiben értékesnek és találod ezt az írást, érték-csere és kiegyenlítődésképpen, mindössze annyit tégy, hogy most azonnal kattints rá a következő linkekre, amelyben arról írok, hogy milyen indíttatással lettem asztrológus, és hogy igazából miért is szeretne Attila - Puli a cinikus rágalmazásaival, gazdaságilag tönkre tenni:
http://www.scribd.com/szilardk/d/627526 ... tkezmenyei
http://kozmaszilard.com/category/az_ellenseg/
Első Példa:
Kedves Szilárd,
íme, egy kis önleleplezés és esettanulmány az árnyék én zseniális túlélőképességéről és szívósságáról.

Az Ikrek és az árnyék-én, illetve a Zseniális árnyék-én című tanulmányaitok elolvasása után újra számba vettem, hogy az én életemben, gondolkodásomban hogyan és miként nyilvánul meg ez a jelenség, s mivel az utóbbi tanulmányban kifejezetten kéritek, hogy akinek van tapasztalata erről, az ossza meg, hát szívesen eleget teszek a kérésnek én is.
Nincs tudomásom róla, hogy nekem lett volna magzatkorban elhalt ikertestvérem. Anyámat egyszer kérdeztem róla, de ő nem tud ilyenről, ami persze nem bizonyíték, hisz ez a testvér elhalhatott akár már az előtt is, hogy egyáltalán felfedezte volna az állapotát és az első ultrahang felvételt elkészült.
Ám tekintettel arra, hogy nekem igen durva és erős árnyék-énem van, ahogy Szilárd írja, mégiscsak él bennem a gyanú, hogy ketten indulhattunk. Anyám sárkányfarka is kettős jegyben áll, mint az enyém, de nekem már a Lilithem is az ikrekbe került, ami ráadásul duplán kettős állapotban van, mert együtt áll a rákban lévő Holdammal.
Nos: Már kicsi lányka koromban is arról ábrándoztam, hogyha megnövök, ikreket szülök, méghozzá iker lányokat, és álmodtam is ilyesmiről. Aztán kissé idősebben, amikor egy ismerős házaspárnál láttam, hogy az ikrek gondozása mennyire nehéz, letettem erről a tervemről, de ennek ellenére az ikrek motívumok továbbra is áthatották a képzeletemet és megjelentek a mindennapjaimban is.
Csak hogy néhány példát mondjak: nekem mindig két jó barátnőm volt, a dolgokat szeretem duplán megvásárolni, hogy legyen egy tartalék (félve attól, hogyha újra keresném, nem találnám többé), olyan is volt, hogy két szerelmem volt egyszerre stb.
De hogy a még konkrétabb és fontosabb részletekre mindjárt ki is térjek, itt van az a kamaszkori vágyódásomban, hogy a nevemet is megváltoztatva, magamban a saját (gyengének, méltatlannak ítélt) személyiségemet elsorvasszam, és egy erősebbnek adjam át a helyem, aki majd tudja, hogy hogyan kell sikeresen élni az életet. Ő az én ellentétem volt: erősebb, szebb, népszerűbb stb. Néha, amikor róla fantáziáltam, külsőre is egy teljesen más személyt láttam magam előtt, ez főleg kicsi gyerekkoromban volt jellemző, ugyanis megdöbbentő módon már az óvodában is megvolt bennem ez a kicserélődési vágy. Később már nem akartam magamat teljesen lecserélni, csak több személyiségre vágytam. Ez a vágy odáig terjedt, hogy még naplót is elkezdtem írni az én alternatív személyiségemről, bízva abban, hogy így „bemágiázhatom” magamnak ezt a tulajdonképpeni lelki öngyilkosságot. Nem fizikailag akartam megsemmisülni tehát, hanem személyiségileg.
Az analitikus horoszkópom elkészülése után (amikor is először hallottam az árnyék-én jelenségről), egy rövidebb ideig tartó tisztulás után egyszer csak elkezdtem zuhanni. Halálfélelem és halálvágy gyötört, csonkulástól, súlyos betegségtől féltem és komolyan aggódtam, hogy megtébolyodok. Aztán egy nagyon intenzíven megélt álomban találkoztam is „vele”. Ugyan úgy nézett ki, mint én, azaz csak majdnem, mert nálam jóval csontosabb, betegesebb kinézetű és agresszívabb volt. Ez nagyon személyes álom volt, és nem is osztanám meg akárkivel, mert még a végén perverznek néz, de ebben az álomban a másik énem közösülni akart velem, annak ellenére, hogy ő is lány volt. Erőszakosan, nekem fájdalmat okozva „tett magáévá” (hogy honnan volt neki ehhez való szerve, azt nem tudom), s közben éreztem, a belőle áradó haragot, kétségbeesettséget, de valahogy azt is, hogy szeret engem.
Az álomban én magamba engedtem, mert szántam őt és én is vágyódtam utána. Ez után a karma oldás útjáról fokozatosan letértem, s két egészen sötét év jött rám.
Most már világos számomra, hogy ez az én szinte teljes, saját személyi öntudattal rendelkező árnyék-énem rajtam keresztül akar élni, érvényre juttatni akaratát, és hogy ne tudjam felszámolni, az érzelmeimen és sötét ösztönvilágomon keresztül férkőzött be az életembe. A halálfélelem, a csonkulástól való fóbiás rettegés nem az én, hanem az ő félelme volt. Egészen a karma feloldás első kísérletiig ő lappangva élt bennem, mint egy parazita. Vágyait a saját vágyaimnak tekintettem, gondolataimban osztoztam vele. Ugyanakkor épp a félelmeimen keresztül tartott vissza a nagy külső átélésektől, mert neki az egyetlen élet az én belső életem, és az az érdeke, ahogy abban tudjon létezni – különösen a fantáziavilágomban.
Olvastam az esetleírások között, hogy volt olyan nő, aki saját, elabortált magzatának vélte az árnyék-énjét, ezért nem akart neki ártani. Most mondhatnám azt, hogy én meg a testvéremet nem akarom kinyírni, csakhogy ő nem a testvérem! Ő nem egy teljes ember és még csak nem is teljes emberi lélek, pusztán annak lenyomata, egy kis ego maradvány, démoni lény, aki irigyli tőlem az életet, ami egyenlő a megváltódás lehetőségével. De ő, ebben a formájában soha nem juthat élethez, neki (akármi is ő most ebben az állapotában) vissza kell oldódnia az abszolútumba, mert ez az irány, amerre tör, nem szül számára életet, hanem mindkettőnk halált eredményezi. Érthető a halálfélelem, az mindenkiben munkál, de hogy halhatna meg az, aki nem is él? Mert ez nem élet, hanem a létezés valamely nagyon alacsony szintű, nyomorúságos formája. Aki újjá akar születni, annak meg kell halnia – ez ránk is vonatkozik, hisz amikor rossz beidegződéseinktől szokásainktól megválunk, vagy egy-egy élethelyzetnek búcsút intünk, mi is ezt a skorpiói lételvet gyakoroljuk. Nem tudom, hogy az egyetemes létezésben milyen törvények vonatkoznak az ilyen tudatfoszlányokra, de vele együtt nekem sem lehet teljes életem, öröklétről, megváltódásról nem is beszélve. Nem szabad tehát érzelgősen viszonyulni hozzá, s főleg nem érzelmeket (sem testvéri, sem anyai vagy baráti) táplálni iránta.
Erre jutottam magamban a tanulmányokat olvasva.
Beáta


Hálásan köszönöm, barátsággal: Kozma Szilárd

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.03.07. 12:54 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Újabb beszámoló

az árnyék-én hatásmechanizmusáról és elképesztő, sors-romboló hatalmáról.

„Kedves Szilárd!

Ma olvastam azt az árnyék-énről szóló tanulmányodat, amit Viola osztott meg a Facebookon, a secret.hu-ról.

Érdekes, hogy ezt most olvastam először, pedig nem új. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy éppen jókor olvastam, mert ezzel viaskodom, és meg is akartam írni neked, hogy milyen bizarr álmom volt mostanában. Olyan, mint régen, gyermekkoromban. Ez nem rég volt, amikor úgy aludtam el nagy nehezen, hogy próbáltam meditálni, miközben vezetett meditációt hallgattam, amibe belealudtam.
Mintha valaki szorítana, ott feküdt a másik oldalamon, és rám tapadt, egy női alak, a számra tapadt, és kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni, teljes erőmből ellöktem, ütöttem, martam, de éreztem, hogy amikor őt akarom bántani, magamat marom és karmolom. Próbáltam kiáltani a mellettem alvó férjemnek segítségért, de hiába kiabáltam teljes erőmből, csak tátogtam hangtalanul. Végül felriadtam, és lecibáltam a fejemről a fülhallgatót.
Gyermekkoromban szinte minden éjjel hasonló álmaim voltak, sokszor, mikor felébredtem, az irtózattól hosszú ideig meg sem tudtam moccanni. Több olyan cikk van a neten, hogy a gyermekek arról mesélnek, hogy "emlékeznek" a Mennyországra, azt mesélik, hogy mielőtt megszülettek, ott laktak. Na hát én a pokolra emlékeztem sokáig, legalábbis álmaimban újra és újra ezek az iszonyatos rémségek gyötörtek. Később, felnőttkoromban csak egy-egy átbulizott (átdorbézolt) éjszaka után jelentkeztek.
De ez az árnyékén borzasztó, csak pofázik és pofázik örökké a fejemben, és szeretkezéskor maximumra kapcsol. Amúgy ezen a téren nem sok változott a horoszkópom tudomásul vétele után sem, de más területeken számolhatok be nagy sikerekről. Bár a múltkor, meglepő módon, valóban meghitt és jó volt, megszűnt a monológ a fejemben, bár orgazmus persze nem volt.

Nagyon örvendek a Medárda megtérésének! Nem gondoltam volna, hogy Medárda ennyire erős szellemileg, és ilyen gyorsan magához tér. Amúgy nem tudom, hány szülő bírt volna ki egy ilyen helyzetet idegösszeroppanás nélkül. (Ezt nem hízelkedésképpen írom.)

Barátsággal,
Eleonóra”

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.03.07. 13:16 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Azt, amit a pszichológia és a modern asztrológia árnyék-énnek nevez, sátánnak és ördögnek, meg Lucifernek nevezték korábban. És nem véletlenül! A karmikus asztrológiai vizsgálattal nem csak, hogy meg lehet állapítani a létezését, de az is kideríthető, hogy az életünk - az életképzeletünk - melyik körében és tartományában fejti ki az ártalmas, sorsrontó és életromboló hatását, és ennek a mély-feltárásnak a segítségével, vagyis a tudatosítással, semlegesíteni lehet, illetve meg lehet szüntetni a hatásait, illetve fel lehet számolni magát az árnyék-ént, de sok türelem és önmagunkhoz való őszinteség, hibabelátási készség kell hozza. - Mindenképpen, nagyon komolyan kell venni, mert rengeteg életet és sorsot tesz tönkre és nem csak az un. gazda-személyét, hanem azok élettársaiét, szerelmeiét, és gyermekeiét is. Az árnyék-én ugyanis az Ikrek jellegű karma kísérő- jelensége, de nem csak azoknak a személyeknek teszi tönkre az életét, akiknek az Ikrekben található a Lilithje, vagy a leszálló Holdcsomópontja, illetve, akik a Patkány évében születtek, a kínai asztrológia szerint, hanem azoknak is, akinek minimum három, illetve több mint három együttállása látható az asztrológiai sorsképletében!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO