II.
A Mi Atyánk c, mágikus ima kérése, ami szerint: "...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben (A tudatban, a képzeletben), azonképpen itt a földön is (Az életünkben is).", azt az ideális szellemi – spirituális állapotot kívánja beidézni, aminek lassan – lassan elérkezik a 21 században ideje. Tehát, amikor a felelősségteljes anya és apa – szülői párok (Az általános emberi rendeltetésüket beteljesítő élettársak) többsége válik Bolonddá, vagyis kívül – belül kiegyenlített lénnyé: Androgünoszá.
A Hamvas egyik nagy tévedése tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a kiegyenlítődést össze téveszti a paradoxonnal (Ezt a paradoxont, az Aleqin c. esszéjében, mint axiomatikus alapot, le is írja!) és azt képzeli, hogy, „paradox (természetellenes) módon”, a bolondok egyenesen magas rendű szellemi tudattal rendelkező Bolondnak születtek. Tehát karma nélküli személyeknek (Tehát: nem pietista keresztény vallásos értelemben vett, szenteknek, hanem valamiféle, Buddha – szellemmel és tudattal rendelkező, végy- és hiuság és ambíció nélküli személyeknek) születnek. (A keresztény vallás is azt állítja Jézusról, de azt még megfejeli egy hatalmas adag pietizmussal is!) És tehát, hogy ebben a kiváltságos - „szűziesen” Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott világos, hogy nem válhatnak azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű párok nélkül („szüzességi fogadalomban”) élve, eleve folytonos testi kiegyenlítetlen állapotban élnek! Hamvasnak a kissé korai halálát ismerve, illetve a „nyomorult” halálának a drámai jellegéből tudhatjuk, hogy Hamvasnak nem sikerült teljesen Bolonddá válni. Eközben a vele egy idős, de sajnálatos módon, nála kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi Bolond - Szentkuthy Miklósnak viszont, aki élete végéig, szó szerint is és folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy igen: 81 évesen, de makk egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!
De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban találhatjuk meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban található meg, hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.
Óriási tévedés! Ezek szerint tehát, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is jól ismerem a melankóliát, a szomorúságot és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a melankólia. Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak és a mélyen rejtett kevélységnek, ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes pókháló, szövődik ennek az édesen elveszejtő, vészterhes vonzáskörébe kábulló lélek-madár teste köré, amely kábult lélek, miközben azt érzi hogy ez által szabadon repül, igazából és tehát gyakorlatilag, a pokol kapuja felé szédeleg „öröm- és szeretetteljesen”.
Hogy is lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, vagyis a teremtés és az utódgondozást és nevelést megtestesítő Rák életkörébe, meg a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe, de főként és különösképpen a megváltást megtestesítő Halak életkörébe, ahova a Bolond is kapcsolódik analogikusan! De korántsem, mint újjászületés és megváltódási képességek elérésére való törekvés, hanem mint az igazi boldogság elérését lehetetlenné tevő, hátráltató karma, tehát, éppen mint az azokról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND, az életerőt elszívó MELANKÓLIÁNAK (És a nosztalgiának, és a szomorúságnak) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A MEGTESTESÜLÉSE. A minél teljesebb karma-oldást és karma- meghaladást követő, kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásos – érzelgős meghatódást. De szembe neveti a szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót is.
A Bolond, ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális. Mert egyedül az isteni igazság moralitásában bízik és hisz, ami valljuk be őszintén, hogy a mi emberi igazság-mércénkkel mérve és nézve, és abból megítélve (Jupiter) néha nagyon elfogadhatatlan számunkra.
Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy „a legfőbb morál a szabadság”, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé. Szerintem tehát, Hamvas itt téves kifejezést használt, hiszen az egész esszében tulajdonképpen arról van szó, hogy az igazságnak, az igazság szellemének, vagyis, az igaz embernek van (lesz) hosszú távon pozitív mágiája, és nem a jóságosnak (Az un. jó – tehát a jóságosan, vagyis: karitatívan viselkedő és gondolkozó,) embernek. Az esszé-záró (Bolond!) mondat tehát, szerintem, úgy hangzik, az egész esszének a logikus gondolatvezetéséből következően, hogy: „A legfőbb morál az Igazság.” Amik egyben a boldogság záloga is, mert szeretet nélküli környezetben is lehet belül, önmagában az ember boldog, de az igazságtalanságban, tehát ott ahol folyamatos módon kell igazságtalanságot látnia és elszenvednie, abba előbb utóbb bele rokkan, felrobban a szíve az elfojtott nehezteléstől és haragtól, vagy megbomlik az elméje.
Hamvas Béla kétszer is járt háborúban, mind a két világháborúban részt vett. Az első világháborúban fiatal : Nagyon fiatal! - tiszt kadétként front-vonalba is került, ahol aztán megsebesült, egészen pontosan, hirtelen jött ágyú-lövedék robbanás következtében, a szervezete számára kivédhetetlen és elviselhetetlen légnyomás hatás alá került, amivel sokáig korházi ápolásra szorult, majd harcképtelenné nyilvánították, de nem szerelték le, és nem harcoló állományba sorolták, majd hosszas huzavona után mégis leszerelték. Arról sehol nem írt, hogy amikor frontvonalba került, kellett-e lőnie az ellenségre, tehát, hogy kellett-e ember ölnie, hanem csak arról, hogy mennyire elviselhetetlen volt számára ott, abban az össze zártságban együtt élnie az ott, a züllésen kívül másra képtelen fiatal kadéttel. A második világháborúba, mint tartalékos őrnagyot hívták be tiszti szolgálatba, ahonnan később megszökött állítólag, de arról, hogy esetleg ekkor is tűzvonalba került volna, tehát hogy élet – halál harcolnia kellett volna, nincs tudomásunk. Egy biztos, hogy azokban a háborúkban harcoló katonáknak és tiszteknek már messze más fogalom- és képzetrendszere volt a harcról, mind a középkori lovagoknak, akik mindig valamilyen eszme nevében álltak neki életre - halálra megküzdeni az ellenséggel, illetve az ellenségnek vélt személyeket meggyilkolni, vagy magukat meggyilkoltatni azokkal, de igazából soha nem gyűlölték az ellenséget és nem is féltek attól, vagy a haláltól. És azt az egész „vérben fürdést” nem találták értelmetlennek, hanem úgymond, isteni rendeltetésnek. A huszadik századra már nem ez volt a helyzet. A fiatal Hamvas Béla is még lelkesen jelentkezik kadétnek, hogy aztán majd harcolhasson a hazájáért és a vallásáért, de amit a fronton tapasztal, azt egyrészt megutálja, másrészt attól megretten.
Ezt követően és ennek hatására jelenti ki később, Nietzche nyomán, azt, hogy olyan mint kereszténység nincs, soha nem is volt, nem is létezett. Hogy a civilizáció nem más mint egy halom szemétdomb és benne az emberi faj, egy, az állati fajnál egy sokkal alacsonyabb szinten élő horda. De azt is tudja, vagyis gondolja…, hogy ez nem mindig volt így, tehát volt egy olyan idő, legalább is az emberiség legendás arany-korában, amikor az ember még nem volt ennyire aljas, és az általa folytatott egyetemi tanulmányok, majd a magán kutatások folytatásával elindult megkeresni az időben és a kultúrák és különböző civilizációk kultúrájában visszafelé, az emberiség történetében megkeresni azt a romlás-pontot, az a szellemi-lelki eredetű szörnyűség, az az elaljasodás, amit ő a háborúkban észlelt, hol és mikor kezdődött. Kielemezte a kortárs és a klasszikus európai civilizációt és kultúrát (Filozófiát és teológiát), majd a középkoron át vissza hatolt a görögökig és a zsidókig, de ezt az általa sötétnek nevezett váltási pontot nem találta. Ekkor az ázsiai kultúrákat kezdte tanulmányozni az amerikai bennszülött (Hibás gyűjtőnéven: indián) kultúrával együtt, szintén az időben vissza haladva. Miután megtanult kínai nyelven írni és olvasni, meg szanszkrit hindu nyelven is, annak az érdekében, hogy ne másod kézből kelljen megismernie e civilizációk és kultúrák irodalmát – szellemi spirituális jelentéseit, azoknak az európaitól merőben eltérő szemléletmódjának a hatásra, arra ébredt rá, hogy egész végig, „Jellegzetes Európai hibát követtem el: Azt a bizonyos fekete pontot, a saját személyemen kívüli világban kerestem.” Korábban is írt és közölt irodalmi és filozófiai jellegű cikkeket, sőt. Köbvyeket is írt és jelentetett meg, de az igazi Hamvasi életmű, az tehát, ami azt a hagyatékát képezi tulajdonképpen, amit az életében nem is sikerült a kommunista ideológiai terror alatt közölnie, ezt követően jött létre.
Érdekes, hogy Hamvas Béla, a kutatásai során, az asztrológiával is egészen közelről megismerkedett, olyannyira, hogy jó néhány személyi horoszkópot is elkészített és értelmezett, de az általa (is) felfedezett „fekete pontban”, amiben igen is helyesen, a minden „belső” emberi tévképzetnek és eszmei-lelki zavarodottságnak az okozóját felfedezte, és amely minden külső nyomorúságnak és szenvedésnek az okozója is tulajdonképpen, nem volt képes meglátni és megérteni azt a virtuális asztrológiai pontot, amit a modern kori személyi sors-képletekben Lilithnek neveznek. Ír külön az asztrológiáról számtalan helyen, és Baktay Ervinhez hasonlóan, még a bolygóknak és a konstellációknak a spirituális – analogikus jelentését is leírja, de e Lilithet valamiért figyeklmen kívül hagyja és nem azonosítja az általa fekete pontnak nevezett, sátáni váltóponttal, holott még a váltópont elnevezése is találó, hiszen a Lilith maga is egy olyan, az isteni dimenzióban végbemenő metafizika jelenségnek a személyi horoszkópokban is nyilvánvalóan és szükségszerűen megjelenő megfelelője, amelynek során, a Polaritás és a fokozás egyetemes törvénye, a „külső” isteni dimenzióba az abszolútumból kiáramló sérült ideakvantumokat átváltozatja, átalakítja saját ellentétükké. Ez a karma-állapotok létrehozásának a jelensége. Az Ádám Kadmonnak viszont, tehát istennek a megváltásra, vagyis ezeknek a sérült ős-idea kvantumoknak a vissza szerzési – megmentési lehetőségére vonatkozó ember-géniuszának, éppen az a rendeltetése, hogy ezeket a Lilith-jelensége által a saját ellentétükké változtatott ősideákat magába szívva, magához és magába vonzva és vonva, azokkal együtt a kemény fizikai állapotot és ugyancsak kemény visszajelzési lehetőségeket biztosító, fájdalom-képes, és tehát érezni és gondolkozni – észlelni és megkülönböztetni képes, fizikai testtel (is) rendelkező emberi lényekbe inkarnálódjon. És éppen azért, mert így, ebben az állapotban, az isteni létbe való visszajutási ösztönnel, vagyis a boldogság-vággyal különálló és külön nemű személyekbe inkarnálódva, kénytelenné válik a fájdalom-jelzésekre hallgatva, valamennyit a benne levő, de a Lilith nevű objektív jelenség által a visszájára fordított ős idea-kvantumokból (képzeteiből, gondolataiból, érzéseiből) az eredeti pozitív állapotba, de már épre és egészségesre vissza- állítani.
A többi részletet, illetve a megváltási – megváltódási folyamatokra vonatkozó magyarázatokat és értelmezéseket, ami ide vonatkozik, le írtam már korábban, a számtalan általam ezt megelőzően elkészített metafizika és asztrológiai tanulmányban. Most csak azt kívánom leírni végkövetkeztésként, hogy Hamvas Béla nem abban tévedett, hogy az általa írt, végül is: Tarot – Bolond értelmezésben, a Bolondokat eleve magváltottnak született személyekként ismerteti, hanem azt, hogy ez a tévedése, ami miatt én mostanig elégedetlen voltam az ő Bolond-értelmezésével, abból származott, hogy nem sikerült felfedeznie az általa (is!) felfedezett fekete-pont jelenségének az azonosságát, az asztrológiában, illetve a személyi sorsképletekben, ha jól tudom, akkoriban már használatos Lilith-el, vagyis azzal, a Lilithnek nevezendő metafizikai jelenséggel, amelynek az észlelésekor, a zseniális magyar Hiperion azt írta le a számok aritmológiai vizsgálatakor - Az én valamikori nagy döbbenetemre és hitetlenkedésemre - , hogy két teremtés van, és hogy az első a tökéletes, a második, amit Hamvas nem értett, hogy miért jött létre, hogy miért volt szükség rá, „el van rontva”, tökéletlen. Persze, ő az első Lilith által: az abszolút őssóvárgás általi, hierarchia szempontjából, csakugyan elsőként – folytonosan végbemenő teremtésre gondolhatott, vagyis az örök isteni létezésnek az örök – abszolút létből aló folyamatos megteremtődésére. És a második teremtésre, amelyben a fizikai világegyetem mellett és abban benne, már az ember is létre jön és megjelenik, még hogyha az elején csak hiányos idea-rendszerek formájában: az állatok elő-képeiben is, majd határozottabban is, az állatok utódjaként. Itt most csak annyi kitérőt szeretnék tenni, hogy tudatosítsam: a Darwinizmussal nincs is akkora baj, mint amekkorának feltüntetik, tehát, hogy képtelenség az, hogy ugyebár „véletlenszerűen” alakult volna ki az ember az állatokból (az ember és a majom közös elődjéből). Darwin Károly tudós úr csak azt nem vette észre, és azt nem gondolta volna, hogy az állatok „megjelenése” és kifejlődése, sőt: az azt megelőzően, az anyagcserével működő és a hely- és helyzetváltoztatásra (un, szabad mozgásra képes lények kifejlődésére, létrejövésére alkalmas) őssejtek megjelenése is, is az ember kifejlődést szolgálták. Sőt: a naprendszer és a föld létrejötte is, sőt, még a tejútrendszer kialakulása is, azt szolgálta, hogy ezon belül egy éppen ilyen bolygó megjelenhessen, amelyben a szerves élet megjelenése, illetve, amennyiben máshol jelent meg (Az újabb asztronómiai és biológiai kutatások és feltevések szerint!), akkor itt fejlődhettek ki tehát az anyagcserével működő lények (mikróbák), amelyekből később az állatok, majd a különféle emberek is létre jöhettek. És amelyek ma már, tudatosan is részt vehetnek az egyetemes megváltás nagy műveletében: a bennük levő, és az első: az isteni teremtés folyamán megsérült és megsérülő és a Lilith által az isteni lét zavartalansága megtartása – biztosítása érdekében, a visszájukra változtatott ősideáknak a saját személyükön belüli helyreállításának a nagyon fontos - Egy személyes! - műveletében.
Nos, hadd fejtsem ki már végre itt is, na Hamvas féle, nem egészen teljes és nem egészen reális Arleqinjének a kritikai vizsgálata kapcsán, és annak a következményeként megszületett, végső mondanivalómat, amelyet egyébként, már egy másik tanulmányomnak a végén is kifejtettem. Ti., hogy,amint az a fentebb leírtakból is kitetszik talán, a fájdalom, egy olyan, az (Nem vallásos képzetek szerinti!) Úristen által belénk épített, az épségben való felnövekvésünket - tanulásunkat, majd felnőtt korunk után, a megváltásunkat szolgáló kódrendszer (Élet-Kresz), amely nélkül, nem csak hogy nem lennénk képes a saját megváltásunkat, tehát a külső –természeti környezetünkhöz való idomulásunkat, az azzal, annak a törvényeivel való harmonizációnkat jól – rosszul és valamennyire elérni és beteljesíteni, de
még csak felnőni sem lennénk képesek, mivel gyermekként nem érdekelne az, hogy az ujjaink, vagy a kezünk, vagy a lábunk, vagy a fejünk leszakad. Egyrészt. Másrészt, abból, hogy az Úristen – Az ő nagy bölcsességében… - hogy a Bolond- eszmefuttatásom végére, egy Bodó Attila féle, szemforgatóan kenetteljes „bolondságot” is írjak, jó példával való elöljárásként végre! – kieszelte és belénk építette a testi fájdalmat, de még az olyan külső benyomásokat is fájdalmassá tette lelkileg, sőt, még szellemileg is a számunkra, amelyek minket az önérzetünkben, illetve a boldogsághoz való eljutási igyekezetünkben sértenek meg, csak és csakis azt lehet kikövetkeztetni, hogy a legértelmesebb emberi alapállás, az amely a kívülről (Tehát fentiekben leírtakat meg nem értők, illetve az arra nem kíváncsiak számára) a legnagyobb őrültségnek fog számítani mindig is: FELNŐTTKÉNT ÖRVENDENI ANNAK, HOGY HA FÁJDALMAS KÜLSŐ BENYOMÁS ÉRI A TESTÜNKET, VALEMYLY TESTRÉSZÜNKET ÉS SZERVÜNKET, de még annak is örvendeni, ha valaki önérzetünkben megbánt, megsért, vagy másképp okoz lelki bánatot nekünk, Sőt, még akkor is, ha anyagi kárt okoz. – Itt és csakis itt, vagyis, hogy erre képesek vagyunk-e, kezdődik a, ma minden misztikus szélhámos által unalomig hangoztatott (Élükön a hitről állítólag nálam sokkal többet tudó Gyergyószentmiklósi Bodó Attilával). „ősbizalomnak”, vagyis ama bizonyos „Istenben való hitnek” a létrejövése. Azt is mondhatnám, hogy elég szomorú az, hogy csak 63 évesen juthattam el ehhez a pofon- egyszerű, de egyesek által, éppen e pofonegyszerűsége miatt elfogadhatatlan és felfoghatatlan, minden élet-elixírnél értékesebb, „drága kincsnek” a felfedezéshez. Azért ilyen későn, mert ezt a pofon-egyszerű dolgot nem képes közölni ma velünk - Mivel, hogy nem volt képes felfedezni! - egyetlen Nobel-díjas materiális tudomány, isteni teológia, misztika- vagy/és mágia-tan és persze, még kevésbé a szuper-okos filozófia sem. De nyilván, nem ezt mondom, mert ha még most is meg engedném magamnak a szomorúság luxusát, ami a Bolondságnak az ránk nézve, istenileg „kötelező” (Liberálisak, lázadjatok! ) vidám optimizmusával szembe helyezkedne. Magyarul: magam alatt vágnám el a fát, amit már nem a bolondság, hanem a hülyeség szellemében követnék el. – Azt, hogy mi a különbség a hülyeség és a bolondság között, nos, azt „Majd máskor mondom el.” (- Hogy a magát magyar Mefisztónak nevező, sátáni költőt se felejtsük ki a Bolond ellenségeinek a panoptikumából.)
V. Végkövetkeztetés és a Hamvas Arlqinjének a kiegészítése:
Abból az elégedetlenségemből indultam ki, hogy a Hamvas Arleqinjét nem csak azért tartottam fikciónak, mert, hogy létezhetetlen az, hogy valaki ekkora, tudósokat és metafizikusokat, filozófusokat – és nem utolsó sorban asztrológusokat megszégyenítő bölcsességgel rendelkezzen már úgymond veleszületetten, amely neki akkora mágikus erőt ad, hogy attól helyből (Ab ovo) erősebb „mint a király, mint a főpap, mint a hadvezér, vagy a halál ás a sors (Lásd a Tarot 10 sz. Ikonja), hanem egy sokkal póriasabb dolog miatt, éspedig azért is, mert a Hamvas bolondjainak, amelyek egytől egyig férfiak ráadásul (Vagyis: nő nem juthat el ezek szerint a bolond megváltotti „erejéig” – Az „erőnek az erejét” itt, a Tabula Smaragdina theleszmája értelmében vetten!) nincs családja, tehát nincsenek gyermekei, és nem kell azokat féltenie a felesége, vagy az esetemben: a volt felesége negatív asztrális – mágikus befolyásaitól.
Nos, az édesanyák mély-tudattalan lelki és szellemi világa zavarának és feszültségeinek alárendelt és kiszolgáltatott gyermekek betegségeire, baleseteire, szélsőséges esetekben azoknak a halálára vonatkozó, problémára is éppen ez és egyedül ez, a „Bolondság Bolondsága” adja meg a pozitív választ és megoldást is! Ez ugyanis az egyetlen és egyedüli megoldás, amely az előbbieket megelőzni képes! Ez a pozitív mágikus erő, ami a Bolondság - bolondságának a gyakorlásából következik. Illetve amire, éppen hogy ez az egyetlen egy és pótolhatatlan és helyettesíthetetlen végső és "mindenható" mágikus megoldás. Tudni illik, hogy nem csak az un. Gyakorló édesanyák, de már a jövendő kismamák is, akik ehhez a minden kincsnél értékesebb spirituális információhoz hozza jutnak, ha van már horoszkópjuk, ha nincsen még, de legalább ezt a „bolond” (Mondom: hülyének, őrültnek tűnő!) lelki alapállást vegyék fel, és ahogy Jézus mondja: „Ővék lesz a mennyek Országa”. Ez egészen biztos, ezt garantálom. A részleteket ée miérteket és ok – okozati összefüggéseket, ebben a videóban magyarázom el:
https://www.youtube.com/watch?v=SAlQtFR ... load_ownerDe figyelem, nagy figyelem:
A Bolondságnak a Bolondsága, A TÁRGYI – ANYAGI VALÓSÁG ÁLTAL JELZETT ÉS TÜKRÖZÖTT UN, OBJEKTÍV IGAZSÁGNAK (Tehát, még nagyobb figyelem: nem a karmáink, a karmikus tévképzetein és a természeti egoizmusunk által sugallt szubjektív igazságnak!) A FELFEDÉSÉÉRT, LELEPLEZÉSÉÉRT, FELMUTATÁSÁÉRT ÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT VALÓ HARCNAK A SZÜKSÉGÉT NEM SEMLEGESÍTHETI, ILLETVE NEM PÓTOLHATJA. Sőt azt igen is, szükségessé teszi! És a kettő éppen, hogy az igazságért való harcnak is „az örömében”, az igazságért való harcban való részvételi lehetősége miatt érzett boldogságban találkozik.
Nem létezik, hogy azok, akik a többi tanulmányainkat olvasták, és akik a többi, youtube-re is feltöltött videóinkat látták, ne tudnának ebben sikeresek lenni!
Sikert barátaim: Szilárd