ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2019.10.21. 08:18

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2019.01.21. 15:56 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4097
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
[b]Kozma Szilárd karma-asztrológus:

A reinkarnáció: valóság, vagy miszticizmus?


"A reinkarnáció egy misztikus metafora és pontosan annyi
köze van a valósághoz, mint a Szűz Mária biológiai szűzhártyájának
a szimbolikus szüzesség spirituális jelentés-tartalmához."


Az egyik Szászebenben tartott karate-edzőtáborunkba két napos késéssel érkezett két magyarországi fiatalember. Késésük oka az volt, hogy a másfél éves unokahúguk temetésén kellett részt venniük, aki hirtelen meghalt, miután a magyarországi egészségügyi hatóságok valamelyik orvosa, a Magyarországon immár kötelező agyhártyagyulladás elleni védőoltással "ellátta". A két fiatalember közös unokatestvére és felesége tehát, pontosan úgy járt, mint évekkel korábban, a volt-feleségem és én: A két és fél hónapos makkegészséges kislányunkat, akit a volt-feleségem minden problémától mentesen, a Berekói albérleti lakásunkban és teljesen könnyedén hozott a világra, az akkori Berekói körorvos, gondolom, csak túlbuzgóságból, mivel akkoriban ez nem volt még Magyarországon kötelező, a többi védőoltás mellett, agyhártyagyulladás és influenza vírus elleni oltással is úgy "ellátott", hogy az néhány nap múlva, hirtelen meghalt. [/b] Ezekkel a pluszban beadott oltásokkal ugyanis, a szerintem túlbuzgó körorvos, legyengítette a jól fejlett és az oltások előtt még teljesen egészséges gyermek immunrendszerét, amely így, ebben a legyengült állapotában, nem tudott ellenállni egy olyan légúton terjedő vírusnak, amely a tüdőn keresztül bejutván a vérébe, a lefektetés előtt még jó étvággyal táplálkozó gyermek szerveinek a sejtjeit reggelre szétbontotta.

Nem tagadom a határozottan a reinkarnáció létezésének a lehetőségét, hiszen ott, ahol én az asztrológiát tanultam, az Elta nevű bukaresti szabadegyetemen, a reinkarnációt evidens tényként kezelték és a horoszkópok karmikus elemeit is innen eredeztették. A karmát ők is, a múlt életekben elkövetett hibás és negatív tettekkel, az akkor és ott ért, negatív tapasztalatokkal és berögzült hibákkal, vétkekkel, rögeszmékkel és félelmekkel, illetve ezeknek a lineárisan "átöröklött" spirituális emlékeivel, hatásaival és visszahatásaival, a jelenkori inkarnációban jelentkező következményeivel értelmezték. Természetes tehát, hogy ezt, az akkor metafizikainak képzelt valóságértelmezést és valóságlátást, a megfelelő tárgyalási móddal együtt, én is átvettem. És, hogy (kezdő metafizikusként) bizonyos szempontból, velük azonos mentális és ideális (képzeleti) formák szerint gondolkoztam néhány évig. Hiszen egy nagyjából összhangba hozott és logikus összefüggésekbe rendezett közös eszmekör szerint tanítottak asztrológiára és úgymond metafizikára.
Nem csoda tehát, ha - rezonancia és a hatás- visszahatás törvénye alapján - álmaimban nekem is voltak ebben az időszakban olyan, a történelem különböző helyein is idejében lezajló élményeim, amelyek egészen jól illettek és máig is találnak, mind az addigi és akkori sors-élményeimhez, magánéleti nehézségeimhez, mind a horoszkópom bizonyos elemeihez. Ez csak akkor változott meg, amikor én is gyakorló asztrológussá válva, azt kellett észlelnem, hogy a hétköznapi valóság a legtöbb esetben ellentmond e misztikus elméleteknek. Ekkor kezdett gyanússá válni számomra az is, hogy, ezek a múltbéli személyiség-élményeimről szóló álmok, illetve ezek az állítólagos múltbeli személyi szerepek és „élmények”, nem nyújtottak számomra valami felemelő, a spirituális képességeim eredetére és gyökerére utaló információkat úgy például, ahogy másoknak az ilyen jellegű beszámolókban lenni szokott. Nem vonhattam le például ezekből a "reinkarnációs élményekből" semmiféle olyan következtetést, ami legalább az addig bebizonyosodott költői tehetségemet igazolta volna. Hogy tehát a múltban és az igen távoli múltban, író, költő, újságíró, vagy legalább írnok lettem volna, annak megfelelően, hogy már kamaszkoromtól regényírónak készültem.
És nem kaptam semmiféle információt még arra vonatkozóan sem, hogy én valamiféle spirituális töltetű, különös lélek inkarnációja lennék, de még arra vonatkozóan sem legalább, hogy ilyen jellegű szellemi képességekkel rendelkeznék. És arra vonatkozóan végképp nem, hogy "a korábbi életeimben" netalán asztrológus, vagy a szellemtudományokat, akár valamilyen primitívebb formában is, de gyakorló, vagy legalább használó, un. „művész-lékek” lettem volna.

A többnyire lesújtó reinkarnációs álmaim, jók voltak nagyjából arra, hogy fogadjam el az aktuális helyzetemet és örvendjek annak, hogy egyáltalán ennyire is vagyok, és ha nem akarok az előbbi inkarnációim cseppet sem kívánatos állapotába és helyzetébe visszakerülni, ne foglalkozzak mással, mint a horoszkópomból kiolvasható rengeteg negatív tulajdonságom felfedésével. És, hogy erősen igyekezzek azokat pozitív képességgé átalakítani. Bevallom, éppen emiatt, a meglehetősen alacsonyrendű és igen erős erkölcsi problémákat felvető, múltbéli szerepkörök miatt, tűntek számomra akkoriban kézzelfoghatónak ezek az álombéli inkarnációs élmények, ellentétben azzal a sok romantikus mesével, amit a hasonló területen mozgó személyektől (Pl. az általam direkt felkeresett misztikus könyvek szerzőjétől, vagy éppenséggel az asztrológiai szabadegyetem kurzusain résztvevő hallgató-társaimtól) hallottam.
Talán éppen az akkor még meglepő gyorsasággal újrarendeződő, költő-mérnöki és, az egyetemes törvényeket nagyjából már akkor ismerő, újságírói logikából lassan - lassan asztrológusivá fejlődő logikám számára, egyre hamisabban hangzó és az illető személy misztikus képességeinek egyfajta "örökletes" hitelességet biztosítani hivatott romantikus mesék voltak azok, amelyek a reinkarnáció gondolatától eltávolítottak és létének a "tényszerűségétől" elidegenítettek. Illetve azok, az illető személyeknek a voltaképpen ellenőrizhetetlen "dicső múltjáról", illetve ártatlan áldozati szerepéről szóló, nyilvánvalóan költött mesék, amelyek amellett, hogy bármely kézzelfogható bizonyítékot nélkülöztek, a legtöbb esetben, semmiféle lényegi kapcsolatot nem mutattak sem az illető személynek a jelenben kidomborodó karakterével és magánéleti sors-problémájával, sem a horoszkópjából kiolvasható karmájával (lényegi, de tudattalan szellemi meghatározódásával) és életfeladataival. Ez a tapasztalat tehát, egyre erősebb kétségeket támasztott bennem nem csak azzal szemben, hogy az illető személyek igazat mondanak, hanem elsősorban azzal szemben, hogy egyáltalán hasznos lehet-e az, ha az emberek ilyen, a jelenlegi életükkel, helyzetükkel és múltbéli magatartásukkal (jellemükkel, karakterükkel, és általában gyenge, de legalábbis ingatag szavahihetőségükkel) semmiféle reális kapcsolatot nem mutató, fantazmagóriákkal áltatják magukat? És ezt ahelyett, hogy a jelen problémáira, a problémákat okozó helytelen mentalitásuk felszámolására összpontosítsanak?
Ráadásul azt kellett tapasztalnom, hogy kedvenc metafizikus íróm: Hamvas Béla is elutasítja a lineáris reinkarnáció gondolatát, illetve olyan filozofikus értelmezést ad neki, ami az akkor általam ismert keresztény egyházaknak, a Názáreti Jézusnak a "kivételezett" istenfiúságának: tehát a közvetlen isteni származásának a tételét is egyértelműen cáfolta (Scientia Sacra: Ikrek és Kereszténység: Androgünosz). Ti., hogy az abszolút szellem, különböző, egymáshoz nagyon hasonlító problémakört hordozó személyiség-típusokban és karakterekben inkarnálódik. De az, hogy ezeknek, az egymáshoz sokszor a megszólalásig hasonlító sorsú személyeknek, az individuális tudata és a vélt inkarnációja között valamiféle kapcsolat létezne, az kizárt, mivel ez a lehetőség, a Hamvas Béla írásaiból megismert keresztény - metafizikai ráció szerint legalábbis, nem volt indokolt.

Hamvas Béla szerint, és több komoly metafizikus szerint, mindannyian közvetlenül az abszolútumból válunk ki, alakulunk át ideális, mentális, asztrális és energetikai struktúrákká és ezt követően, ez által (ezzel a szellemi lét-alappal és életfenntartó energiával) biológiailag is megtestesülünk. Az abszolútumból „jövünk” tehát közvetlenül mindannyian, gonoszak és szentek, háziasszonyok, parasztok, tanárok, művészek, politikusok és katonák, egyaránt, és az, aki képessé teszi magát a boldogságot hozó „megváltódásra”, oda is tér vissza. És ez egybecseng a Jézus kinyilatkoztatásával is, miszerint " Én az atyától jövök és én az atyában vagyok és az atya bennem van.", amennyiben azt mindannyian egyes szám első személyben gondoljuk, képzeljük és mondjuk és tehát: saját magunkra értjük. (- Lásd, a Tabula Smaragdina c. esszéiben kifejtett és lefejtetett „tiszta” metafizikai esszének a lényegi mondanivalóját.)
A fentiek miatt, valamint azok miatt a, reinkarnációval szembeni kétségeim miatt, amelyeket az alábbiakban még bőségesen fel fogok sorolni, semmiféle vigaszt nem nyújthatott számomra a két és fél hónapos kislányunk halálakor az, a reinkarnáció képzetéből származó elmélet, amely szerint "az inkarnálódó" lelkek előre kiválasztják a szüleiket és a sorsukat, vagyis az életük minőségi és mennyiségi tartalmát. Ez, az emberi kreativitást (isten-hasonlóságot) és szabad akaratot tagadó, ostoba és primitív, mechanikus sors-meghatározódási és meghatározottsági elmélet, amellett, hogy semmivel nem értelmesebb annál a fatalista természettudományos magyarázatnál, hogy kizárólag a női petesejtnek és a férfi ivarsejtnek a bizonyos anyagi feltételek megvalósulása (A megfelelő véletlen körülmények előállása) következtében történő szexuális egybekelése következtében jöttünk és jövünk a világra, amennyiben a szeretkező felek nem élnek semmiféle fogamzásgátlási technikával, vagy fogamzásgátló anyaggal. Ez már csak a felelős szülői és emberi önérzetemben is sértett! Hiszen teljesen kizárja az én felelősségemet és értelmes akarati szerepemet a gyermek foganásában, fejlődésében és életben-tartásában.

A Szebeni karate edzőtáborban megismert fiatalemberek rokonainak az esete által felébresztett emlékeimhez visszatérve, el kell mondanom azt is, hogy amennyiben akkor elfogadtam volna a reinkarnációs mesék által biztosított felmentő vigaszt, nem tettem volna semmivel különb dolgot mint a vallásos emberek, akik ilyen esetben az Úristen (végül is: szeszélyes!) akaratára kenik a tragédia felelősségét. Vagy, mint a materialisták, akik az orvost, vagy a szérumot előállító cég munkatársait, vagy "az egész k. világot" hibáztatják a tragédiájuk miatt. Vagy, éppenséggel a vak véletlent. Ezt, annak függvényében, hogy mennyire ambíciósak igazságkeresés szempontjából, illetve, hogy mennyire telitett ellenségképekkel az életképzeletük. Én viszont, a metafizikai tudásomnál és képzettségemnél fogva, nem élhettem a vallásos, vagy a materialista - tudományos önámítások egyikével sem.

De, amint az utóbb kiderült: nagyon becsaptam volna, mind önmagamat, mind a feleségemet. És ezzel ugyanakkor, a később születendő gyermekeink egészségét és életét is veszélyeztettem volna. És, még akkor is, ha elhiszem az imént említett felháborítón felelősség-kizáró és mindenféle felelősség alól, laposan ostoba nagyvonalúsággal –felmentő, reinkarnációs magyarázatot. Ti., hogy a kicsi Enikőnk, már a „köztes létben”, és még "test nélküli lélek" korában, eleve tudta, hogy - épen és egészségesen megszületve -, ilyen szörnyen meg hal 2,5 hónapos korában. Hogy tehát, a szellemi törvényeket tudomásul venni nem akaró, de magát szerfölött okosnak képzelő "világunk" tudományos ostobasága, és, a szüleinek az ő kis testébe messze-pluszban beadandó és azt végzetesen legyengítő, "védőoltás" elhárításában tanúsított gyávasága és korrupciója miatt fog meghalni. És, hogy azért szenvedte át az albérleti szoba sötétjében fulladozva azokat a szörnyű órákat, amíg a legyengült szervezetét megtámadó, hamis genetikai információt tartalmazó vírus, szétbontotta a tüdejét, hogy minket az elveszítésével járó rettenetes lelki megrázkódtatásban részesítsen, annak érdekében, hogy ezáltal mi, spirituálisan fejlődve, nemesedjünk.
Ahogy ma Magyarországon szokták mondani: ez viccnek is rossz!

Nem nyugodván bele és nem fogadván el tehát sem a vallásos, sem a materialista, sem a misztikus magyarázatokat az átlagon messze felülien ép és egészséges lányunknak az emberi ostobaság okozta halálával kapcsolatosan, fogtam magam és kétségbeesésemben, a halál perspektívájából vizsgáltam át tüzetesen a gyermeknek az asztrológiai sors-képletét. És, beterhelvén magamat és feleségemet a halál miatti felelősséggel, heteken és hosszú hónapokon át visszaemlékeztem minden olyan eseményre, amikor nem helyesen cselekedtünk metafizikai szempontból. Így, sikerült végül felgöngyölítenem azokat a szellemi folyamatokat és ok-okozati összefüggéseket, amelyek oda vezettek, hogy ez, a horoszkópjából ugyan egyértelműen kiolvasható nehéz életprogrammal született kislány, nem fejlődhetett tovább olyan egészségesen, mint ahogy a, természetes és teljesen zavarmentes születésekor az életbe elindult, akárcsak a többi gyermekünk.
Hogy végül is, miért kellett általunk és miattunk, találkoznia az őt, teljesen feleslegesen vakcináló, túlbuzgó körorvossal (aki a jóakaratú tudományos védelmi tettével legyengítette az immunrendszerét), majd ezt követően, talán a halál előtt két nappal tett vonatutazás alkalmával, a levegő elemei által terjedő, életveszélyes vírussal? Ennek, a hirtelen halálhoz vezető spirituális hiba- és mulasztás rendszernek a felgöngyölítési folyamatát és elemenkénti értelmezését, amelynek nagy hasznát vettük az utólag született gyermekeink életben tartásánál, leírtam a Bolond Mennyországa című regényem 20 fejezetében (Balog Ádám rettenetes beavatása).

Amikor szebeni sport-szálloda folyosóján a magyarországi karatézó fiúk, a családjukat ért szörnyű tragédiát mesélték, az esethez hozzá szólt egy Budapestről érkezett, egyébként teljesen jóindulatú és az átlaghoz képeset igen tájékozottnak bizonyuló karatézó hölgy is, akinek viszont nem volt még gyermeke. Nem csoda tehát, hogy együtt érző női lelkével, ez a barátnőnk ugyanazzal a reinkarnációs vigasz-elmélettel hozakodott elő, hogy amennyiben a gyermek, még test nélküli lélek korában a szüleit, és ezzel együtt a korai halálát előidéző körülményeket is kiválasztotta, ezt el kell fogadni, még akkor is, ha érthető a gyermeküket elveszítő szülők és rokonok fájdalma. Ezt az általam korábbról ismert misztikus szamárságot meghallva, azonnal vitatkozni kezdtem vele, de sem a hely, sem az időpont nem volt alkalmas arra, hogy megfontoltan és türelmesen érveljünk, ezért arra kértem, hogy a későbbiekben, nyugodtabb körülmények között beszéljük majd meg és próbáljuk egyeztetni az egymástól gyökeresen különböző tapasztalatokra és ismeretekre alapozott nézeteinket, amit ő készséggel el is fogadott.
Később és már teljesen lehiggadva, elmondtam neki azt, hogy pontosan öt évvel ezelőtt velem is megtörtént ez a tragédia, és, hogy ezzel együtt, azt én is helyesnek tartom, ha ilyen esetekben, nem ragadunk le az irracionális vallásos magyarázatnál, miszerint az objektív és felettünk álló Isten akaratából történnek az ilyen, végül is, ostoba tragédiák. És, hogy az még inkább rendjén van, hogy a természettudomány Isten-pótló kauzális menedékére: a Nagy Véletlenre sem fogjuk az egyetemes teremtés és a személyi születésünk és sorsunk lényegi mozzanatait, és az életünk kibontakozását, illetve, ebben az esetben a kibontakozási lehetőség meggátlását, és ezeknél legalább egy fokkal értelmesebb magyarázatokat keresünk. De, amikor az ember több éve már, hogy közvetlen szülői tapasztalatai révén, lehetősége van, a gyakorlatban is átélni a szülői minőségét és a gyermeke által kiváltott személyes felelősségérzetét (figyelem: a férfiak is szülnek - szülnének, ha erre ráébrednének, de nem a testükkel, hanem a szellemükkel), és ebből a szemszögből van számtalan alkalma megfigyelni azt, hogy mekkora nagy mértékben függ az ő figyelmétől és gondoskodásától, illetve a gyermekek édesanyja gondos figyelmétől és mágikus képzelőerejének a zavart, vagy zavartalan állapotától a gyermekének, nem csak az egészsége, hanem az élete is - amennyiben tehát egyre nagyobb mértékben kezdi magát felelősnek érezni mindazért, ami a gyermekével történik -, akkor, már nem tudja elfogadni a fentebb általam idézett irracionális vigasz-elméleteket. Tehát, még az előbbieknél valamelyest mindenképpen értelmesebb, de végül is a végzetes tragédiák miatt a felelősséget az inkarnálódó léleknek a személytelen karmájára, illetve abszurd módon „rövid” karma-oldási élet-programjára hárító, reinkarnációs elméleteket sem.
És hirtelenjében, elmeséltem a kedves Budapesti nőnek, hogy a mostani (az akkori!) tudásom szerint, amellett, hogy mind az Emőke, mind az én horoszkópomból kiolvasható, Rák jellegű közös életfeladat-körök szerint, nekünk akkor semmi keresni valónk nem lett volna Magyarországon, még melyek voltak azok a spirituális hibák és mulasztások, amelyekről meg vagyok győződve, hogy a gyermek halálához vezettek. Ezek lényegében arról szólnak, hogy elsősorban a gyermek horoszkópját kellett volna jobban megvizsgálnom és megbeszéljem Emőkével. Ti., azt, hogy milyen korábbi - és bizonyára meg fenn álló - negatív lelki és szellemi állapotai miatt került a gyermek horoszkópjába az öt bolygó és a Lilith által is támadott Plútó? Mindezt annak érdekében, hogy ezt a negatív spirituális gócot az anya képzeletvilágában feloldjuk. Másodsorban nem kellett volna annyira beleélnem magam az akkori törvények szerint, a Mo-n való tartózkodáshoz elengedhetetlen munkavállalási engedély és a tartózkodási engedély megszerzésébe. Hogy emiatt ne vegyem észre azt, hogy eközben az Emőke lelki és szellemi világában mi történik? Elmondtam tehát Dórának, hogy amennyiben még egy ilyen nehéz életprogramra utaló horoszkóppal rendelkező gyermekünk születne, nem hagynám, hogy plusz védőoltásokban részesítsék. Hogy biztos vagyok abban tehát, hogy emiatt nem kellene meghalnia. És nem csak azért, mert Romániában szerencsére nem kötelező az agyhártyagyulladás elleni védőoltás, vagy azért mert ma már inkább elbujdosnék a gyermekkel hegyekbe, vagy idegen országba költőznék, de úgy sem engedném, hogy a gyermekemnek azt beadják. Hanem azért mert ma sokkal jobban értek a horoszkópértelmezésekhez is, és így, arra is éberebben vigyázok, hogy mi történik a feleségem és a gyermekek fizikai szemekkel láthatatlan viszonyában.
A budapesti karate-mester barátnőm végül is, nem csak hogy fogékonynak és meglepően tájékozottnak és ezért: belátónak bizonyult az érveimre. Hanem eléggé rugalmasnak is ahhoz, hogy elsősorban az ő következtetései által, megegyezzünk abban, amit én korábban már le is írtam valahol. Nevezetesen, hogy amiként én és a feleségem ezelőtt öt évvel, hát ugyanúgy, a Hunnia keleti feléből érkező karatézó társaink unokatestvére és felesége sem rendelkezhetnek most, valamiért olyan spirituális tudással és éberséggel, amivel a gyermekük halálát ki tudták volna védeni, illetve meg tudták volna azt előzni. Mi azért, mert egyrészt még nem tudtuk azt, hogy ennyire veszélyes lehet, az egészen kiskorú gyermekek egészségére és életére az édesanya zavart és agresszív tudattalan képzelőereje. Másrészt azért, mert akkor és ott, én és a volt feleségem idegen állampolgárok lévén Magyarországon, nem mertünk, a számunkra a magyarországi hatóságokat bizonyos szempontból képviselő körorvos szándékával szembe szállni, pedig lehetett volna. Ők viszont azért, mert amellett, hogy esetleg semmit nem tudnak a rejtetten agresszív anyai lelki- és szellemi világ veszélyességéről, az agyhártyagyulladás elleni védőoltás veszélyes mivoltáról sem tudhattak, vagy ha tudtak, ugyancsak nem mertek ellenkezni.

Kevéssel a Szebeni edzőtábori események után ébredt fel bennem a reinkarnáció-tagadás felülvizsgálatának a kényszere, tehát akkor, amikor a Hamvas Bélának a Véda-fordításait olvasgatva, az abszolútumból való közvetlen származás érzetét és tudatát egyre személyesebben és egyre folytonosabban kezdtem átélni.

Hamvas Béla itt, az általa készített Véda fordításaihoz írt tanulmányában (In: Az ősök nagy csarnoka I.) a reinkarnáció "tényének a nem létezését" sokkal határozottabban kifejti, mint ahogyan tárgyalja ezt a többi tanulmányában (Pl. a Scientia Sacra- ban), idézve René Guenont is, aki szerint a reinkarnáció tévképzete nem is keleti, hanem európai keletű és nem is olyan régi, hanem éppenséggel új találmány… Ez a Guenoni állítás viszont, már egy kicsit nekem is sok volt reinkarnáció - tagadásból, hiszen nem értek én különösebben a hindu valláshoz, de az egyértelmű, hogy a reinkarnáció annak éppen olyan "megcáfolhatatlan" dogmája, mint a kereszténység számára a Jézusnak a szeplőtelen fogantatása. És ezt az olyan joga-szakértő szerzők is alátámasztják mint Patandzsali. Lehetséges, hogy Guenon sokkal avatottab volt mint én, de annyit tudok, hogy a hindu vallás dogmarendszerét nem Európában és nem az újkorban, vagy a modern korban dolgozták ki és fektették le. Ráadásul, ahány hindu szentről és misztikus gururól csak tudunk a történelemben, az életrajzi adataik (számontartásuk) szerint is, mindegyik valamely nagy misztikus képességekkel rendelkező, csodatetteket végrehajtó elődnek a reinkarnációjaként ismerteti magát. A modern korban ez Ramana Maharishitől, Rámakrishnáig, Oshotól Sail Babáig tart. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindez kész bizonyíték a reinkarnáció létezésére, hanem mindössze azt, hogy amennyiben a reinkarnáció egy új keletű és "sajátosan" európai kitaláció lenne, amiként Guenon nyomán azt Hamvas is állítja, és nem lenne sajátosan a hindu vallás hitrendszerébe és a távol-keleti vallásos hagyományokba mélyen beágyazva, ezek a misztikus urak, nem tartották volna annyira fontosnak az előbbi inkarnációikat megnevezni. És akkor még semmit nem mondtam a tibeti Dalai lámák és alacsonyabb rangú lámáknak a reinkarnációs származás-tanáról.
Azt is fontosnak tartom itt még elmondani, hogy igen érdekes gondolatokat ébresztettek bennem, és a reinkarnációval kapcsolatos határozatlanságomat és a kétségeimet inkább növelték, mintsem hogy a belé vetett hitemben megerősítettek volna, a reinkarnáció feltétlen híveinek számító "hírneves" európai tanítóknak: Edgar Caycenak és a Rudolf Steinernek az ide vonatkozó kinyilatkoztatásai, spirituális fejtegetései is. Az előbbinek teljes mértékben elhittem valamikor, hogy a transz-állapotai által a lineáris idő feletti síkokba kerülve, kapcsolatba kerülhetett a saját korábbi megtestesüléseivel és mások megtestesüléseivel is, akárcsak azokkal, az éppen frissiben, a föld különböző pontjain felfedezett, de még nem szabadalmaztatott gyógyszerekről szóló információkkal is, amelyek révén annyi, hozzá ilyen jellegű segítségért forduló személynek megmenthette ezekkel, a transz-állapotban számára elérhetővé váló információkkal az egészségét, illetve az életét. Ugyanakkor nagyon hiányoltam ettől a maximális tisztességességre törekvő és ezért végül is megbízható médiumtól, egészen az "utólagos" nehezményezésig elmenően azt, hogy az általa látogatott finomabb dimenziókban, soha nem fedezte fel és így nem is tárta fel a betegségek esetében, azoknak a (beteg) személyeknek a téves és káros szellemi mentalitásából, a karma-oldás ellenes, és a spirituális fejlődés-ellenes, és tehát a megváltás-ellenes magatartásából eredő és innen következő okait.

Cayce-vel kapcsolatosan tehát, néhány év és némi töprengés után, arra a következtetésre jutottam, hogy, akárcsak a többi, kevésbé hírneves médium esetében, a Cayce esetében is csak arról lehetett szó, hogy azok a dimenziók, amelyekbe ő eljutott transz-állapotaiban, a földi léthez még igen közel állnak, akárcsak azok a szférák, amelyekben léteznek (Pontosabban: leledznek) azok, a tovább jutni képtelen lelkek, akik a misztikus szeánszokon a médiumok által, azok testén keresztül jelentkeznek. Ezek tehát, az asztrális és a mentális dimenziók.

Vagyis: meglehetősen alacsony létezési szférákba juthatott Cayce úr, tekintettel arra, hogy a betegségek mentális okairól még semmiféle információt nem tartalmazott. Legalább is, az oda látogató Cayce soha nem említett ilyesmit, vagy ha igen, akkor igen kis mértékben haladhatta meg az alsó és a felső asztrális dimenziók fölött levő, alsó mentális dimenziót, ahol a frissen felfedezett gyógyszerekről értesülhetett. Vagyis, a spirituális szempontból semmiféle képzettséggel nem rendelkező Cayce, a transz-állapotaiban, éppen, hogy elérhette a felső asztrális dimenzió alsó határait. És amennyiben azt is számba vesszük, hogy az ezredfordulóra vonatkozó apokaliptikus jóslatai mennyire nem váltak be, ez a következtetés teljesen plauzibilis: Caycet nem a spirituális tisztánlátás vezette tevékenységében és misztikus meglátásaiban, hanem a szellemi tisztánlátásának még semmiképp nem nevezhető médiumi képességei.

Ezzel nem az amúgy meglehetősen szerény Edgar Caise tisztességét és állításainak valóságosságát vonom kétségbe, hiszen amennyiben megtörténtek azok az igazán megható és ugyanakkor "dokumentum értékű", cáfolhatatlan történetek, amelyek által megjelölte azokat a gyógyszereket, amelyeket a világ egy másik pontján éppen felfedeztek és ezzel nem csak testi épségeket, hanem életeket is megmentett, nincs amiért ezeket letagadni, vagy cáfolni. Sőt: ezek a tények arra a következtetésre vezettek, hogy - akárcsak a betegségeket gyógyító, frissen felfedezett és éppen hogy előállított gyógyszerek létezése -, az is reális, amit a gyógyszerek mellett látott. Vagyis azt, hogy a reinkarnáció is létezik valamilyen módon és valamilyen formában, de… - De…, és most következik a misztikus hívők számár a nagy szentségtörés: csak a kiskorú gyermekek esetében, illetve a gyermekekhez hasonlóan infantilis, alacsony öntudati színvonalon élő személyek esetében. A reinkarnáció csak és csakis akkor történik meg az én vizsgálódásaim alapján, amikor egy személy "visszaélve” a születésekor magával hozott spirituális képességekeihez viszonyítva, igen kevés mértékben oldotta fel a karmáját és a születési – neveltetési körülményeihez képest, elégtelenül keveset, sőt: éppenséggel semmit nem fejlődött. Ezt abból a gyakorló asztrológusi megfigyelésemből következtettem ki, hogy halálosan betegek is csak abban az esetben lesznek egyesek idejekorán, hogyha a nyílt, vagy rejtett negatív ambícióiknak és ellenséges belső magatartásuknak köszönhetően megtelnek un. negatív szellemi (misztikus) energiákkal. Majd ez a negatív energiatöltet kapcsolatba és összhangba hozza őket, a halálos betegséget kiváltó kórokozókkal, vagy a halálos sérülést okozó természeti katasztrófával, balesettel, stb. Illetve, egy hozzájuk képest "nyíltan és gátlástalanul gonoszkodó" gyilkos személlyel, aki elköveti azt, amit a „halálos veszedelembe” került személy felettes-énje korábban már eldöntött: megszünteti, tehát leállítja a további visszaélési lehetőségeket és ez által a mentális és spirituális (gondolati és képzeleti) rombolási és zavaros képzetekkel való szennyezési lehetőségeket.

Ez a gondolat viszont, egyrészt erősen szentségtörőnek bizonyult számomra az akkori metafizikai tudásomhoz képest, amit kellő tapasztalat és tájékozottság hiányában nem csak, hogy nem tudtam volna akkoriban megvédeni, de hangos hangoztatása esetén le kellett volna mondanom arról, hogy a komoly szellemtudományokkal szemben amúgy is elutasítóan viselkedő Erdélyi érdeklődők közül, valaki is horoszkópot rendeljen tőlem. Márpedig el voltam szánva arra, hogy nem jósolgató asztrológusként akarok dolgozni és abból megélni, és csak akkor térek vissza valamelyik világias szakmámhoz, ha tisztességes asztrológusként egyáltalán nem tudnám magam és a családomat anyagilag eltartani. Az a tény viszont, hogy attól az időtől kezdve, senkit nem tekintettem valamely múltban élt, fennkölt szellemiség "közénk ereszkedett" reinkarnációjának, egyáltalán nem vont le a munkám tisztességéből semmit. Sőt: a "meredeken és kegyetlenül csak arról beszélni, ami a horoszkóp elemiből kiolvasható" jellegű horoszkóp-értelmezési módszerem és magtartásom, még világosabb és ezért még hasznosabb sorsképlet-értelmezéseket eredményezett, mint korábban.

Az anyai ági örökletes programokat is úgy fedeztem fel, hogy nem a hozzánk született ("a minket a választásával megtisztelő, és a spirituális fennköltségünket igazoló") magasztos lélekre utaló jeleket kerestem az első szülött éányunknak: Medárdának a horoszkópjában, hanem az újszülött gyermekét elsősorban, és főként(!) egészségesnek tudni akaró szülő szemével vizsgáltam azt. Elsősorban tehát, az én negatív Skorpiói meghatározottságaim asztrológiai jeleit kerestem az elsőszülött gyermekünk sorsképletében. Azokat, az általam leginkább ismert negatív jeleket tehát, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos bánási módok az újszülött baba és a növekvő gyermek egészségére, egészséges fejlődésére nézve mennyire lehetnek veszélyesek vagy pozitív eredményeket hozóak? De hiába kerestem a Skorpió – karma motívumokat a mára felnőtté érett lányom sorsképletében, mert csalódnom kellett! Karmikus jellegű Skorpiói meghatározódást ugyanis, nem tartalmazott a Medárda horoszkópja. Hanem, sokkal inkább a feleségem áttételes "Nyilas vonalát" (Mindkettőnél, a Nappal együtt négy bolygót található a sorsképletük IX. házban, amely horoszkóp-ház tudvalevőleg, a Nyilas által megtestesített szellemiségnek a gyakorlati befolyási életköre) láttam akkor érvényesülni a leginkább az ő születési képletében. (Medárda édesanyja ráadásul a Ló évében született a Kínai asztrológia szerint, ami úgyszintén Nyilas karmára utaló jel.)
E horoszkóp- helyzet gyökerének a firtatása vezetett tehát korábban, az anyai ági spirituális memória és az anyai ági örökletes programok felfedezéséhez, amit azóta, több helyen és tanulmányban kifejtettem. (A Spirituális Memória, Beavatás a misztikába, A féltékenység metafizikája, Az anyai ági örökletes sorsprogramok, Tisztánlátás, stb.) Ezt a felfedezési folyamatot tehát most nem akarom a reinkarnáció kapcsán újra kifejteni. Azokat a biológiai tényeket viszont, amelyeket később a volt feleségem olvasott ki egy feminista biológus professzor könyvéből, aki ezeket a materiális tényekre, teljesen más jellegű (a nők felsőbbrendűségét bizonyító) céllal kívánta felhasználni. Az anyai karma-bélyegnek a létezését bizonyító legelső materiális érv mindenki számára kézenfekvő: nem a férfiak hordják ki a hasukban, vagy a herezacskóikban a jövendő személyek anyagi, lelki, szellemi és spirituális alapját is képező magzatokat, hanem az anyák. A jövendő gyermeknek az erősen képlékeny és befolyásolható aurája tehát, minimum kilenc hónapig majdnem teljesen egybe van olvadva az anyja aurájával!
A másik két érv viszont már nem annyira köztudott, mint amennyire ellene, hogy legyen szerintem: A női petesejt, amelybe a férfi ivarsejtnek be kell jutnia a megtermékenyülés céljából, százszor, ismétlem: százszor nagyobb, mint az ivarsejt! A tudomány által bebizonyított materiális – tárgyi tényeknek a létezését nem szoktam letagadni és ettől óvok mindenkit, mert az életem és a munkám során ezeregyszer bebizonyosodott – akárcsak a történelemben is! -, hogy az ideológiákat (is) szülő idealizmus sokkal veszélyesebb, mint a szűklátókörű (bigott!) materializmus! Ezért készséggel elismerem a genetikának azt az állítását, hogy a jövendő gyermek fizikai – biológiai felépítettségéhez való hozzájárulása 50 százalék az 50 százalékhoz, illetve, ugyanez egy minimális jobbra, vagy balra való eltolódással, amely eltolódás a gyermek nemét meghatározza. De engedtessék meg az a feltételezés, hogy annak a 99 százalékos fizikai többségnek, amivel a petesejt nagyobb az ivarsejtnél, kell, hogy legyen egy olyan szintű, akár biológiai jelentése is, amit a genetika még egyelőre képtelen kimutatni. De addig is, én annak a bizonyítékát látom benne, hogy, legalább is, a kihordási időszakban, az anyák spirituális (karmikus) befolyása és lenyomata a jövendő gyermekeik személyiségére 99 százalékban nagyobb, mint az apáké.
De itt jön az elsőknél még inkább kacifántosabb biológiai érv az anyai karma-öröklődés létezésére: a kislányok teljes mértékű – mennyiségű petesejt-készlettel bújnak ki az édesanyjukból, amely petesejt készlet szám végig megmarad, illetve csak a menstruációk alkalmával csökken egyet – egyet. Új petesejt viszont, soha és semmilyen természetes körülmény között nem képződik a nők élete folyamán! Na és, mondhatná valaki… Na és? Tessék csak belegondolni: Az a petesejt, amiből én lettem, már az anyai nagyanyámban létrejött és ott alakult ki, de ez még semmi, mert az édesanyám aurája által keresztül – kasul átszőtt testében „érlelődött” annak 29 éves koráig, amikor én megfogantam! És ezzel mindenki így van, még akkor is, ha az ő petesejtje  nem érlelődött 29 évet az édesanyában, hanem „csak” 19 évet! Ehhez képest viszont az, az apai ivarsejtek, amelyeknek a megtermékenyítő erejének köszönhetően megfogantunk és megszülethettünk, és amelyek 99 százalékkal kisebbek a női petesejtnél, a férfiaknak minden egyes – akart, vagy nem akart… ejakulációjakor kicserélődnek!
Vagyis, van úgy is, hogy azok a fránya kis fürgék, nem időznek a megtermékenyítés előtt az apákban még 3 napot sem! Akkor, a géneken kívül, hol is van itt az apai befolyás? A hozzájárulás az új személy létrejöttében? Sajnálom, de a kezdeteknél majdnem sehol! Sőt, még a születésnél sem! És, amikor a szülők olyan korán elválnak, mint az én esetemben is (3 éves koromban), akkor az apának a részvéte és hozzájárulása az új személy kialakulásában majdnem a tökéletes nullával egyenlő! Hogy miért? Azért mert az apáknak csak és csakis a nevelés által van megadva az a lehetőség, hogy a saját szellemiségét, spiritualitását átadja, illetve: „bevigye” a gyermekébe, gyermekeibe!
Igen kedves édesanyák és édesapák: ránk nézve szomorú, de csak és csakis a nevelés útján érvényesülő és létrejövő, úgymond spirituális apaság létezik. Vagyis: a vállalt felelősség alapján létrejövő és megszilárduló apaság. Mert, még egyszer mondom: a csak sperma szerinti apaság, spirituális szempontból nulla-értékű!
Tehát igazából csak és csakis az, az apaság számít, amit a férfi teljes akaratával felvállal és aminek a gyermek – gyermekek nevelése útján létrehoz és érvényesít.

Akkoriban a fentiekről még semmit sem tudtam, de az tény, hogy a Medárda születése után, a horoszkópok karmikus elemeinek a reinkarnációval történő értelmezése és magyarázata, egyre inkább háttérbe szorult nálam. És ezt mind az akkori feleségem, és a korábbi szerelmi partnereim és barátaim horoszkópja értelmezésében, mind az asztrológusi munkámban. Ezen az alapállásomon már a Rudolf Steiner életművének az egyedüli üdvözítő mivoltára esküsző, azon szerzőknek a műve elolvasása sem változtatott, akik azt állították, hogy amennyiben nem lenne reinkarnáció, az egyenesen azt jelentené, hogy nem létezik Isteni igazság. Hiszen akkor nem létezne, ahogy a rengeteg gonoszságot elkövető személyek megbűnhődjenek, illetve, azok, akik rengeteget szenvedtek, jóvátételhez juthassanak és elnyerjék a jutalmukat legalább egy következő életükben. A steineriánus érvelők tehát, azt állították, hogy reinkarnáció hiányában az Isten egy gonosz kényúr lenne, aki élvezetét leli az általa teremtett lények - főként emberek - öncélú szenvedésében.
Az asztrológusi munkámban akkoriban megfigyeltem már, hogy az Isteni igazság egyáltalán nem lehet egyenlő az embereknek és az átlagembernek az igazságról és az igazságosságról szóló elképzelésével. Ha nem hívta volna fel erre a tényre a figyelmemet a horoszkópokból kiolvasható karma-oldási életprogramjaikkal majdhogynem homlokegyenest ellenkező életmódot folytató "igazságszerető" személyek számtalan esete, az is elég lett volna, hogy magam körül is számtalan "ártatlanul" szenvedő személyt és életfeladat- hárító és felelősség-hárító, huncut „igazság-bajnokot” láttam ésd hallhattam. Ezek nem csak egymásnak, hanem néha önmaguknak, vagyis a korábbi álláspontjuknak és igazság-képzeteiknek is ellentmondva, folyton haragudtak egymásra, vagy nehezteltek a külvilágra (A rossz időre, a politikusokra, a munkatársakra, főnökökre, papokra, kereskedőkre, a sorsra, az ügyvédekre, a törvény-bírókra, az anyósokra, apósokra, vőkre, menyekre, férjekre és feleségekre).

Azt a tényt tehát, hogy az Isteni igazságnak semmi köze nincs az embereknek az igazságról vallott szubjektív elképzeléséhéhez, hetente bizonyították számomra a horoszkóprendelő ügyfeleim is, akiket a horoszkópjuk elemeinek az értelmezése segítségével vezettem rá arra, hogy az úristen teljesen másképp gondolja az igazságot mint ők, persze, a karmájuk által erősen befolyásolt és annak mélyen alárendelődő, gondolkozásukkal. És arra, hogy egészségesebb dolog a horoszkópból is kiolvasható karmaoldási szükségeiket elfogadva, ezzel, a nem e világi – tudományos logika szerint érvényesülő akarattal egyet értve, egészségben és harmóniában élni, mintsem, a sors-képletekből kiolvasóható Karmával és életfeladatokkal nyakas módon ellenkezni, vagyis: egészségtelenül és boldogtalanul szerencsétlenkedni, az egyéni, vagy csoportos igazságok állítólagos bajnokaként.
Az is az igasághoz tartozik viszont, hogy annak ellenére, hogy az Isteni igazságra vonatkozó "reinkarnációs" okfejtését nem fogadtam el, Rudolf Seinernek más jellegű, igen sok okfejtésének a hasznát vettem. Megfigyeltem, hogy éppen, és főképpen, azokat metafizikai valóság-értelmezéseit találtam hihetőnek, illetve tovább-gondolhatónak, amelyekben az általa tárgyalt sors-problémák és az emberrel kapcsolatos szellemi jelenségek eredetét és gyökereit nem a korábbi életekben elkövetett tettekre vezeti vissza, hanem logikus metafizikai magyarázatokat keresett azok kiváltó okaira. Meg az a gondolat is, ahogyan értelmezte azt, hogy bizonyos negatív viselkedési minták erős átélése után, azok kijavítása és elhagyása céljából, az általa Kamalokának nevezett, két inkarnáció közötti állapotban a lélek bizonyos betegségi hajlamokkal tölti fel magát a jövendő inkarnációjára, végül egészen hasznosnak bizonyult a karmának a kauzális megértésében. Mindössze a reinkarnáció elemeit kellett kihagyni és a logikus folyamatot a természetesre visszaállítani.
Az már az asztrológia alapaxiómái közé tartozik, hogy bizonyos negatív értékű viselkedési minták egyoldalú, öncélú és intenzív átélése betegséghez vezethet. Olyan betegségeknek a megjelenéséhez – és, a betegség okozó viselkedési minta maradása esetén: krónikussá váláshoz - vezethet, amely azoknak a szerveknek, vagy testrészeknek a megbetegedést, megsérülését eredményezi, amelyek analogikus kapcsolatban állnak azokkal a konstellációkkal és bolygókkal, amelyeknek a szellemi természetéhez (spirituális jellegéhez) kapcsolódik az a negatív, vagy zavaros mentalitás, amelyet a beteggé vált, vagy beteggé váló személy túlzásba visz és öncélúan, vagy egyoldalúan, gyakorol… Egyszerűbben: minden Bolygó által megtestesített teremtői – spirituális őserő határozottan különbözik a másiktól és mindegyiknek létezik egy – egy tipikus un. ösztöne, mentális, érzelmi és fizikai viselkedési mintája. Amennyiben tehát valaki ezt a jellegzetes viselkedési mintát huzamosan és intenzíven negatívan gyakorolja (Mivel teszem azt, negatívan fényszögelt az illető bolygó a sorsképletében), előbb – utóbb elgyengül, majd megrongálódik és megbetegszik az a szerve, amely funkcionálisan analogikus kapcsolatban az illető bolygó által megtestesített szellemiséggel (géniusszal). Ez persze egy nagyon leegyszerűsített magyarázat, de a laikusok számára egyelőre csak így érthető meg.

A lineáris isteni igazság elvesztése, vagy nem létezése miatti félelem és aggodalom tehát - akárcsak Szent Pálnak a Jézus testi feltámadására vonatkozó meredek kinyilatkoztatása, ami szerint semmit nem ér a hitünk, amennyiben Jézus nem támadt volna fel testileg -, túlzón huszárvágás-szerű érvnek bizonyult számomra ahhoz, hogy a reinkarnáció létezése, vagy nemlétezése kérdése kitisztázásának nagyobb fontosságot tulajdonítsak. Úgy véltem, hogy amennyiben létezik is, valamilyen enyhébb és hihetőbb formában a reinkarnáció (Hiszen az egymástól elválasztó, szilárd anyagi edények, vagy palackok hiányában, még a különböző folyadékok nagy része is, szétválaszthatatlanul összevegyül, de a gáz – levegős „anyagok” még inkább! Hát akkor, hogy a csudában maradhatnak szétválasztva az energiáink, az érzelmeink, a gondolataink és a képzeletünk, és hogy a csudába ne vegyülnének egymással össze a túlvilághon, hogyha már nem kötődnek a testünkhöz?) az alacsonyabb rezgésű dimenzióról a magasabb dimenzióba jutó, és a durvább (test közelibb) aura-rétegektől megváló aurának az, a sejtelem szerűen finom kauzális mag-maradéka viszont, amelyben túl sok rekedt az elhalt személynek a szellemi – spirituális kábulatából és káprázatából, nem tud vissza olvadni az Istenbe és ezért újból kell inkarnálódnia, már semmi, de semmi köze nem lehet egy majdani, személynek a gyermek- és kamaszkorában kialakuló öntudatához!
Egy ilyen reinkarnált individuális tudat-képzet értelmezés tehát, erősen hátráltatna a horoszkópok motívumainak a reális értelmezésében, a karma-jellegnek és az annak a feloldásához vezető életfeladatoknak a megértetésében.
Ezért van az, hogy azok által, a fantazmagórikus elképzelések által, amelyekre lehetőséget ad a reinkarnáció, többnyire félrevezet, mintsem, hogy segítene a gyakorlati személyi életfeladatokat jelző spirituális sorsprogramok individuális jellegének, színezetének és minőségének az ismertetésében és részletes értelmezésében. A horoszkóprendelőket az igazi megváltáshoz (boldogsághoz) vezetni hivatott tanácsadásban.
Másrészt, azt is tapasztalnom kellett olyan asztrológusként, akihez egyesek a jövő-jóslás reményében hiába jelentkeztek, hogy az emberek nagyon szeretik becsapni magukat, hogy erősen szeretik nem csak a fizikai és a pszichikai - lelki kábulatot, hanem a szellemi kábulat állapotokat is. Ezért azt gondoltam, hogy sokkal inkább hozza segíthetem őket a karma-oldási sorsfeladataik megértésében, ha a horoszkóp-értelmezéseknél nem veszem figyelembe a reinkarnációt, és helyette az anyai ági szellemi örökösödés által biztosított konkrét esetekből és élethelyzetekből eredeztetem a karmájukat. Akkor tehát, ha az anyai ősanyák negatív, vagy téves átéléseiből - származtatom a karmát, ha az anyai ági női ősök élettörténetének az ők életében konkrét formában jelentkező spirituális következményeit értetem meg velük. Ez sokkal logikusabbnak és a kijavítás – helyrehozás szempontjából még inkább hasznosabbnak bizonyult, mint hogyha múltbéli inkarnációkban elkövetett – Esetleg tényleg megvalósult, vagy vélt, tehát fiktív. - szörnyűséges tettek tudatával terhelem be, vagy nyugtatom meg az ügyfeleim képzeletvilágát.

Ugyanakkor, ezzel együtt, a reinkarnációnak a (primitív) lineáris idő- alagútjától való megszabadulás úgy hatott rám, mint amikor az ember a sötét pincéből végre kijut a napfényre: Az addig évezredekig árnyékban maradt igazságok felfedezését, az egymásra termékenyítő módon – kölcsönös-kreatívan! - ható értelmezések határtalan lehetőségét nyitotta meg a reinkarnáció nyűgének a levetése! És ez még akkor is, és azzal együtt is hasznosabbnak bizonyult, és a pozitív következmények (személyi életminőség váltásokat követő eredmények) szempontjából hatásosabbnak bizonyult, hogy, a lineáris inkarnáció figyelmen kívül hagyásával, bizonyos mértékben a háttérbe szorultak a személyességi feltételezések bizonyos, fantáziadús lehetőségei. Vagyis éppen az a romantika, ami a misztikus - metafizikai értelmezések előnyét és hasznosságát eredményezi a természettudományos valóság-értelmezésekkel szemben, és ami a spirituális magatartást a természettudományos magatartással egyenesen szembeállítja: az életnek és a sorsnak a szabad fantáziára és a liberális kevélységre alapozható, romantikus „kivételessége”, tehát a költői egyediségnek a személyes átélhetőségi lehetősége.
Ám ugyanakkor, az a tény, hogy az anyai ági öröklődéses horoszkóp- és karma-értelmezésben, az egyén nem terhelődött be annyira a saját sorsprogramja negatív elemei miatti "hiba- és vétektudattal", mint a primitíven lineáris reinkarnációs interpretációkkal, mégis csak járt bizonyos előnyökkel. Mert a költőien liberális személyességi érzetnek a hiányosságából eredő hátrány, megtérült ott, hogy a sorselemzések során a legtöbb személy "élőben láthatta" az édesanya és az anyai nagymama személyi kudarcaiban és élet-csődjében a karmája alapjait megtestesülni. Sőt: mivel nem kellett közvetlenül magára vennie a kialakult sors-helyzet miatti ódiumot (a személyes vétkesség terhét), de nem is kellett azt úgy elfogadnia, mint egy rajta kívüli akarat által rásózott terhet, a horoszkópnak az egyesek számára félelmetesnek tűnő, összes negatív elemének a jelentéstartalmát fel lehet fedni.

Márpedig a részletes, elemenkénti horoszkóp- és sorértelmezésekre nagy szükség van. Hiszen, ha számításba vesszük azt, hogy a horoszkópoknak két, illetve három egyértelműen negatívan értelmeződő karmikus eleme van: a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Kínai asztrológia éves konstellációja szerinti karma-csomag, és hogy a fényszögek jellegének az aránya, a legegyszerűbb fényszögek használata esetén, kettő az öthöz, kiderül az, ami a teremtés ősi okának a megértése szemszögéből logikus is. Ti., hogy a személyi horoszkópok negatív elemei és helyzetei (a bolygók és a karmikus elemek fényszögelődése) messze meghaladják a pozitív elemek számát. És ez természetes is, hiszen a rendeltetésünk éppen, hogy a személyes karma oldás. (Hogy érthetőbb legyen: emiatt fejlesztette ki az Úristen az állatokat, majd azoknak egy bizonyos fajából az embert!
Karma-oldási kényszer nélkül nem is lenne semmi értelme az életünknek!) Végzetesen téves - és nem csak számtalan személyi tragédiákhoz, hanem a föld ökoszisztémáinak a tönkretételéhez vezető, modern (humanista) elképzelés - az ugyanis, hogy az életünk célja és rendeltetése az lenne, hogy a tudomány segítségével a természetet kizsákmányolva, a magas technológia által létrehozott gazdasági életszínvonalnak köszönhetően, vagyis, az értelmi munkánk magas értéke gyümölcseként, gondtalanul élvezkedjünk egész életünkön át. – Ott, ahol ez mégis megtörtént, a dekadencia és a perverziók egész néprétegeket és egész nemzeteket fertőzött már meg.
Ide vonatkozóan, gyakorló asztrológusként, igen magas intellektuális és tudományos képzettségben részesült, illetve igen magas gazdasági életszínvonalat elért („dúsgazdag!) személyek családi tragédiáiba és személyes csődjébe volt alkalmam belátni, illetve ezek sors-krízisének a feloldásához a pozitív eredményekhez vezető tanácsadással hozzájárulni. Ezek egyes családtagjait a természet és a szellemvilág valós törvényeivel összhangban álló, normálisan gyakorolható életvezetés szükségére ráébreszteni. Az így szerzett tapasztalatokkal tehát, állítani merem azt, hogy Jézusnak igaza van, amikor azt állítja, hogy hamarabb átmegy a teve a tűfokán, mint, hogy a gazdag be tudjon jutni, a mennek országába (Ti., hogy igazából boldog lehessen!). Hogy: „a keresztjét mindenkinek fel kell vennie (A sorsképletéből kiolvasható személyes életfeladatát mindenkinek be kell teljesítenie). És ezt a sors-vállalási szükséget, sem a magas tudományos képzettség segítségével, sem előnyösnek számító gazdasági háttérrel, vagy drága életbiztosítási kötvényekkel nem lehet kikerülni.
Még egyszer tehát: mi végett is születünk a világra, mit jeleznek a személyi horoszkópok túlnyomó többségét sűrűn átszövő negatív elemek? Azt, hogy a spirituális szempontból negatív értékű tulajdonságoknak és késztetéseknek a pozitív képességekké alakítása és így a harmónia-készségünk kifejlesztése a rendeltetésünk. Illetve az, hogy az abszolút létből az Isteni létbe átáramló, abban kiserkenő ősidea-rengetegnek a hibás elemeinek a kijavítása végett "inkarnálódunk" a természetbe. Ellenben az is világossá lett a számomra, hogy ami az élet eredeti értelmét és célját illeti, a szenvedés kultuszát hirdető vallások is félrevezetnek. - Ahogyan nem szórakozás, és vikkendezés céljából születtünk (Nem szórakozni, játszani, vagy öncélúan „fejlődni”, fejlődgetni  születtünk, ahogy az ezo-mukik állítják.), ugyanúgy nem is, öncélú szenvedésekben részesülni jöttünk a világra. Hanem a helyzet fordítva áll: éppen azért szenvedünk sokszor feleslegesen hosszasan, mert nem az általános –emberi, és nem is, a horoszkópunkból kiolvasható személyes életfeladatainkat végezzük, nem a személyi struktúránknak megfelelő életutat járjuk.
Hanem épp fordítva cselekszünk, mert a karmáink szerint képzelgünk: ezektől az általános és személyes életfeladatoktól sokszor egészen távol eső területeken keressük a boldogságunkat. És hiába, hogy a sérüléseink, betegségeink és végül a súlyos baleseteink, meg a barátaink és ismerőseink meg a nagy sztároknak az ideje korán bekövetkező halála is, figyelmeztetnek arra, hogy olyan tévutat követünk erőszakosan, amelyen minduntalanul "rosszul járunk", a szó szoros értelmében, de még "Az Istennek sem" akarjuk a tévutakon való tévelygéseinket feladni, az öncélú erőlködést eredményező, rejtett, vagy nyílt ambícióknak a verklizését abba hagyni.
Annak tehát, hogy tizenhét évvel ezelőtt a reinkarnációt, mint sorsértelmezéshez használható metafizikai tényt (valóságot) elvetettem és mindössze, mint szellemi megismerési módszert tartottam meg, nem csak a frissen felfedezett anyai ági örökletes karma- programok által nyújtott új és konkrét horoszkóp - értelmezési lehetőségek megnyílása késztett. Egészen pontosan: nem csak annak, hogy miután a Medárda lányunk születési képletét vizsgálgatva és abban az ő apai spirituális örökségét nem találva, az anyai ági örökletes karmikus programokat felfedeztem.

A Lilithről ugyanis, semmit nem tanítottak – mert többet nem is tudtak akkor – abban az iskolában, ahol én az asztrológiát és az első hét egyetemes törvényt megtanultam, azon kívül, hogy a sorsképletekbe bejelölték. És csak két év múlva akadt a kezembe egy francia pszichológusnak a Lilith című könyve, amely a látókörömet kezdte nyitogatni ebbe az irányba is. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Medárdának a Lilithje szintén a Mérlegben áll, mint nekem, de akkor ez a számomra még majdnem semmit nem jelentett. Ugyanakkor, azt is sokkal később tudtam megfejteni, hogy Medárda az ő Mérleg karmáját ugyancsak nem tőlem örökölte. Hanem azt, a szexuális – szerelmi karmát, amire utal az én és az ő horoszkópjában a Lilith, az édesanyja is hordozta magában, akárcsak az én anyám is – Igen, annak ellenére is, hogy az, az anyák sorsképletében nem szerepel! -, mint nagyon erős, szerzett karmát. Ezt a Mérleg jellegű, szerelmi – szexuális – párkapcsolati, élettársi karmát a volt feleségem, a saját anyjának (Medárdának az anyai ági nagyanyja!) köszönhette. Amint az a házasságunk közben derült ki, a volt-anyósom teljesen hibásan – hogy nem mondjam: tudatosan vétkesen! – nevelte lányát ilyen szempontból. A volt feleségem tehát, az édesanyja által bevésetten hordozta a tudattalan képzeleti világában azt a párkapcsolati – szexuális karmát, amit aztán át is adott Medárdának foganásakor. Persze, utána is nyomott még a kislányunkba ugyanilyen negatív determinációkat, de minket most csak a foganási időszak, illetve az anyákban felgyülemlő karmák átadása érdekel. (Annyira erős volt a volt feleségemnek ez, az ő sorsképletében nem, de a lányunk sorsképletében határozottan megjelenő szerelmi – szexuális vonatkozású „szerzett” karma, vagyis az anyja által átadott és, hol tudattalanul – amikor a férjét csalta, hol tudatosan – amikor a 14 éves fejlett lányát egy, az azzal egy idős fiúval azonos ágyban „altatta”! - belevésett karmája, hogy az miatt például, a volt feleségem, kétszer is, hatalmas, családon kívüli szerelmi gerjedelembe esett később – Teljes őrület-szerűen… És ezt annyira, hogy a nagy szerelmi sóvárgások által okozott gerjedelmei miatt elvesztette a józan eszét, és másodszor is, elhagyta a négy gyermekes családunkat.) Vagyis, érdekes módon, éppen az akkori metafizikai tudatlanságomnak köszönhetően fedeztem fel az anyáktól való karma-öröklés jelenségét (De azt is meg kell jegyeznem, hogy ez a tudatlanság továbbra is őshonos még az olyan asztrológus kollégáim a számára, akik nem tőlem tanultak, illetve, akik nem ismerték még fel, az anyai ági női ősöktől öröklött karma – programok valóságát!). Egészen pontosan: az anyai ági női ősöktől való karma-öröklés jelenségét!

Ezt követően viszont, ha nem is azonnal, de, hosszú hónapok és évek múlva, lassan – lassan, kénytelen voltam lemondani a horoszkópokból kiolvasható karmáknak és szvadarmáknak (életfeladatonak) a reinkarnáció logikája szerinti értelmezéséről. És ennek nem csak az volt az oka, hogy a reinkarnációnál egy sokkal értelmesebb és a fizikai valóságban is ellenőrizhető, értelmezést találtam. Hanem első sorban az, hogy a reinkarnációt, mint bármire ráhúzható misztikus sablont (gumibugyit) nem lehet minden sorsprobléma gyökerére rávetíteni. És ez nekem, már korábban is feltűnt! Másrészt, a reinkarnáció teljesen üresen és magyarázatlanul hagyott egy sor olyan tárgyi tényezőt, mint a biológiai és a pszichikai öröklődések ténye, amire már a Freudi állati ösztön-filozófia is értelmesebb válaszokat kapott, mint a reinkarnáció.
Az, hogy a misztikus asztrológiában minden sorsprobléma és betegség szellemi okát a múlt életekben elkövetett tettekkel - vétkekkel és elszenvedett szerencsétlenségek, krízisek és csődök miatti tudattalan ambíciókkal, félelmekkel és szorongásokkal magyarázták, nem csak, hogy teljesen ellentmondott és látszólag fölöslegessé tette a Freudi és a Jungi pszichológia kézzelfogható vívmányait. Hanem teljesen kizárta a szülőknek és főként az anyáknak "teremtői" hozzájárulását a gyermek spirituális struktúrájának a felépítésében. Ráadásul, a regressziós hipnózis által a felszínre hozott "múlt életek béli" élmények és probléma-gyökerek, nagyon, de nagyon szegényesnek bizonyultak, ahhoz, hogy egy embernek a személyi horoszkópjából kiolvasható spirituális struktúrájának és sors- rendszerének az összetettségére, aktuális sorshelyzetére magyarázatot adjanak.
És mindennek a tetejében, a reinkarnáció nagy paradoxona végül is az, hogy éppenséggel, és egyenesen a misztika nagy tételének: a természetfeletti világ idő felettiségének, időn kívüliségének és időtlenségének mondott homlokegyenest ellent! Én nem is értem, hogy a nagy misztikus csoda-mesterek, illetve én is, azelőtt, ezt hogy a csodába nem vették – vettük észre? Az időből búvópatakként hol kibújó és oda mindig visszabújó individuális reinkarnáció tehát, egy olyan lineáris időalagútba szorította be az idő és a tér határtalanságát már gyermekkoromban felfogó értelmemet, amely nem hagyott teret és lehetőséget a metafizikai látásmódhoz szükséges, több dimenziós gondolkozásnak és végül is, az egységlátásnak! Ráadásul az a misztikus elképzelés, hogy a "magas rendű szellemek" visszatérnek, hogy ezek egyáltalán visszatérhetnek, egyáltalán nem lehet igaz! Mert ha valaki éppen olyan magas rendű szellemi színvonalat ért el, mint ahogy hirdeti magáról, vagy hiszik róla a hívek, akkor annak, egy az egy az egyben vissza kell olvadni az Istenbe, vagyis az abszolút egységbe… Most, a témánk szempontjából teljesem mindegy, hogy minek nevezzük azt!
Az alsó asztrális és alsó mentális dimenziók fölé emelkedett kauzális – isteni - aura magok - Nevezzük aminek akarjuk, ezen most ne vitatkozzunk! -, azok az emberi lelkek tehát, amelyeknek az "élő gazdái" már a földi életük során kiemelkedtek a tudatukkal az egoista individuális szférából és eljutottak az univerzális tudati (világosság) és érzelmi (szeretet-) állapotokba (az egyetemes egység-érzetbe), mihelyt a halált követően, átjutnak a felső asztrális és mentális dimenziókba, menthetetlenül össze kell, hogy vegyüljenek, a többi, hasonló színvonalat elért szellemi struktúrákkal! És ezt annál nagyobb mértékben, minél tisztultabb állapotokat értek el a földi életük során. Ezek tehát nem térhetnek vissza, mert ehetetlen, hogy megőrizzék az amúgy is, csak a földi életre jellemző individuális bélyegüket és az egyéni zárt-egységű spirituális struktúrájukat és formájukat, az individuális mag-tartalmukat. Nem kérem, minél inkább ténylegesen nyitottak, de igazságosak és felelősségteljesek, együttműködők, szeretetteljesen határozottak és egyetemesek vagyunk, annál kevésbé vagyunk egyediek, ezt már a földi életünkben is érezhetjük, pedig a testünk és az agyunk még kemény formába szorítja a személyiségünket.
De odatát már nincsen fizikai test, hanem, a többi szellemtestet is magába foglalva, az energia testhez is hozza kötődik még az isteni mag. De ez az energia-test is feloszlik 40 nap múlva. Legalább is, a misztikus és a vallásos hagyomány ezt így tudja és tanítja. Ti, hogy annak, aki nem lett öngyilkos, és nem követett el irtózatos gonoszságokat, illetve nem vált menthetetlen módon zavarossá - kábulttá, annak az energia-teste is (A fizikai kötődése) szertefoszlik bizonyos idő elteltével. Azon se veszekedjünk, hogy három, négy hét múlva-e, vagy negyven nap alatt-e, mert ez most igazán nem lényeges. A baj az, hogy a fantázia-világunk a "konkrét" anyagi formákhoz van szokva. És ráadásul - nem véletlenül! - az is belénk van táplálva különböző okokból és különböző képzeti és képzeleti formákban, hogy szeressük a földi magunkat, földi tudatunkat. Tehát, mindezért nehezen tudunk lemondani arról a tévképzetről, hogy ez az individuális mag-tudatunk, majdnem így, ebben az "épségben" örökre, vagy legalábbis egy következő testöltésig, megmarad. Ebből aztán, primitíven lineáris, és misztikusan infantilis „logikával” arra következtetünk, hogy ha a testünket és mondjuk, az érzelmeinket nem is, de az öntudatunkat majdnem mindenestől átörökölhetjük egy kevésbé rongált, friss testbe! Ez viszont nevetséges!
De elég a tréfából: mondtam, hogy még az azonos tulajdonságú folyadékok is elvegyülnek egymással, ha nincsenek igen alacsony hőmérsékleten, vagy más módon megfagyva, "megdermedve"! A gáz állapotú különböző, de azonos rezgési skálán létező anyagokról nem is beszélve! Akkor hogyan maradhatnának zárt egységekként az egyetemes szellemi lét sajátosságai felé nyitott, azokkal már az életünkben azonosulni képes érzéseink és gondolataink, vagy a fantázia-képzeteink? Garantálom tehát, hogy a magasztos, korábbi élet-jelenlétekre hivatkozó, keleti és nyugati guruk és tanítók, jobb esetben ártatlanul fantáziálnak, maguk is áldozatai lévén a misztikus - szellemi és vallásos tradícióknak. Rosszabb esetben pedig - és ezt is ki kell végre mondani: - közönségesen hazudnak. Igen: még a Dalai Láma is hazudott, amikor azt állította, hogy fix a korábbi dalai láma testet-öltése! Azért írtam a múlt időbe azt, hogy hazudott, mert újabban már egyáltalán nem ezt vallja! (Bizonyára, hogy ő is megvilágosodott ebben a témában, akárcsak én is…)

A lineáris (egy dimenziós!) reinkarnációs sors- és karma-elmélet, az egymástól merőben eltérő karakterek esetében, egyszerűen ostoba, teremtés- és személyidegen értelmezést, máskor meg egyenesen perverz magyarázatokat is adott a szülő és gyermek közötti, spirituális, szellemi és lelki szemszögből rendkívülien mély és határtalanul összetett kapcsolatrendszereknek is. Hiszen, amint tettem erről már említést, az, hogy úgymond karma-törlesztés végett "minket kiválasztva", egyszerűen csak úgy, egyoldalú és önkényes szimpátiából, vagy éppenséggel az égben, vagy valahol máshol, de mindenképpen felettünk álló "Karma mesterek" határozatára, a feleségem méhébe bújik és a családunkba „reinkarnálódik” egy, a XVII században élt, szűkagyú afrikai kannibálnak a lelke, egyenesen felháborító. Ez semmibe veszi a szülők személyességét és ideatikus teremtőerejének a tényét, a felettes én-tudatunk személyi színezetét és fejlettségi színvonalát. Nevetségesen infantilis, sőt: egyenesen perverz az elképzelés az is, hogy például én, az anyámnak a férje, vagy a hűtlen szerelmese voltam a múlt életemben és most hatvan éven át ezért gyötört előbb azzal, hogy román iskolába adott, majd idős korában az intenzív irracionális félelmeivel és aggodalmaival.
Holott arról volt szó, hogy rám egy, a pszicho- filmekben meghatóan ábrázolt, agresszív és alkoholista családi szellemiség is kreatívabban hatott volna, mint az anyám önző, majom-szeretetbe rejtett, hatalmi ösztönben és személyiség ellenes ambíciókban gyökerező és, éppen a rejtettség miatt folytonos gyűlölködésbe torkolló, vallásos és érzelgős, korrupt ragaszkodása. Valamint, a hirtelen haragba és a védekezve- támadó szavaiból egyértelműen kiérezhetően képzeleti agresszivitásba szökő, beteges konfliktus-kerülési mániája, valamint az elemi irtózata az igazságtól, és az igazságért való becsületes harctól.
Ahogy, immár megértő, de érzelmileg rég óta nem implikálódó derűvel, elnézem édesanyámnak ezt a csökönyös ragaszkodását az általa minden tárgyi bizonyíték ellenében igazságnak nevezett hazugság-rögeszme várához, el nem tudom képzelni, hogy miféle jövendő reinkarnáció, vagy reinkarnáció-lánc tudná egy milliméternyit is megváltoztatni az ő, nyugdíjba vonulása után megkövesedett szellemi struktúrájának a zavaros idealáncolataiból épített rögeszme-rendszerét? Hogy mi tudná "lemondatni" őt arról, hogy csak és csakis az általa állítólag kiismerhető, kegyes hazugságok labirintus-rendszerében vélje megtalálni az igazságot? Nem csoda, ha a dédnagyanyja: az én üknagyanyám vak volt, a dédnagyanyám és a nagyanyám meg ezer-egy dioptrián keresztül nézte és látta a világot, és nem csoda, ha anyám a rengeteg szemműtéte ellenére, a szeme romlik végzetesen, annak ellenére is, hogy letagadhatatlan tárgyi bizonyítékok segítségével állítom őt szembe a számára egyre kényelmetlenebbé váló valósággal.

És nem csoda az sem, ha az övével homlokegyenest ellenkező, de éppen az ő hibás erkölcsi alapállásának a következményeit látó, gyökeresen megváltozott erkölcsi alapállásomnak köszönhetően, minden biológiai öröklődés-tannak fittyet hányva, az én szemeim nem romlanak. Pedig csak én tudom igazából, hogy mennyire mélyen az ő fia vagyok! Kicsi koromban úgy imádtam, mint vallásosok a „Szűzanyát”! Sőt: nekem ez a két személy egynek és azonosnak számított és rendesen imádkoztam a szobánk falára akasztott bál-királynői fényképéhez. Mit érne szegény, aki rám, az ő titokban imádott, egyedüli fiára sem hallgat, és aki előttem is nevetséges módon elferdíti a közös élményeinket és tapasztalatainkat, az által például, ha vaknak születne újra és újra, akár tíz inkarnáción át is? Ne vicceljünk… Másra is kell az a sok isteni energia…
Az elképzelés tehát, hogy karma-törlesztés céljából, vagy éppenséggel fejlődési lehetőség végett, és ráadásul: az anyák képzet-rendszerének és élet-víziójának a tudatos, vagy öntudatlan, aktív és kreatív spirituális hozzá járulása nélkül, különböző idő- és tér egységekből, távoli időkből és távoli kultúrákból vitorlázó ostoba, vagy szuper – felvilágosult lelkek bujkálnak be és ki a fogamzásgátlókkal „ellátott” nyugati nőknek a méhébe, nagyon helytelen! Ez, az isten által ránk kényszeritett személytelenség épp annyira elképzelhetetlen, mint amennyi önigazoló és rögeszme-igazoló szentimentális magyarázatra ad lehetőséget az ugyancsak gyermektelen Rudolf Steineri lélekcsoport elképzelés. Ez szerint olyan, méh- és darázsboly szerű, család- és rokonsági lélekcsoportok vannak, amelyeknek a tagjai, egymással, mikor szeretőként, mikor férj vagy feleségként, mikor egymást támogató, vagy éppenséggel, egymást meggyilkoló testvérként, vagy barátként találkoznak és vannak együtt különböző inkarációkban. Illetve, a reinkarnációk alatti tartózkodási helyeken, az un. köztes létben, tehát a mennyei - isteni nevelés és gondozás közben. Hogy a földi életükben, mindenképpen adóság- törlesztve, egymást mikor szeretve – mikor agyon- gyötörve, sőt, néha még le is gyilkolva, de folyamatosan fejlesztik egymást… (Nézzük csak! Hova is fejlesztették eddig? A jóléti politikai korrektség, a lelki és a biológiai perverziók dzsungelébe? A tudományos sterilizálás és a kifinomult szellemi dekadenicia lelki és testi poklába? Vagy a természet-szipolyozó nyugati típusú civilizáció jó-tettmenyeitől degenerálódott anyákból császármetszéssel kioperált és korházi inkubátorokban erősített gyenge életképességű emberi formára is alig emlékeztető gyermeki testekbe? A retardáltakat termelő szociális állapotok kábítószer-fogyasztással színesített, degenerált miszticizmusába?)
Ez a gondolat már csak azért is elképzelhetetlen és visszatetsző számomra, mert ha komolyan venném, korrumpálna és összezavarna az alkalmanként tőlem éppenséggel szigorúságot és következetességet igénylő, gyermekeinkkel való viszonyomban. Senki ne mondja nekem, hogy az előbb három-, aztán négy és végül öt gyermekemnek a nevelése közben – Tehát, még nagyon is átgondolt nevelési látásmódom ellenére is! -, nem a gyermekeim lelki és szellemi integritása érdekében vagyok velük szigorú, ha szükséges? Azt, hogy nem a jövendő egészséges felnőtti és anyai szerepkörnek való felkészítés érdekében, játszom meg a haragos felnőttet, és vagyok szigorú és részesítem akár büntetésben is, a gyermekeimet -, miközben esetleg mosolygok és elégedett vagyok magamban, mert így fizethetem vissza nekik, a közös múlt inkarnációkban tőlük, vagy általuk elszenvedett lelki, vagy testi sérelmeket! – Ez már nem is misztikus idiotizmus, hanem egyenesen kauzális infantilizmus! – „Kész őrület” - Ahogy Magyarországon mondják.

És ne mondja nekem senki azt sem, hogy a szülői tiszteletre nem szoktatott, elkényeztetett és önző, kamasszá nőtt gyermekek és fiatalok azért keserítik meg a szüleik életét, mert így adják vissza azoknak a múlt életükben azoktól elszenvedett pofonokat és sátáni veréseket, és tehát, így törlesztik a karmájukat! Nem kérem, az elkényeztetett gyermekek, azért gonoszan önzőek és azért önzően gonoszak, mert infantilisan liberális demokráciát játszottak velük a szülők akkor, amikor a természetes rend és a fejlődés törvénye szerint "önkényes" szülői irányításban kellett volna részesüljenek. Ezek, az infantilisre nevelt szerencsétlen felnőttek, azért kínozzák lelkileg - és sokszor testileg is! - a szüleiket a felnőtté válásuk küszöbén, mert a téves időzítéssel (rossz neveléssel) azok megfosztották őket olyan, a gyermek által tovább értelmezendő elemi tapasztalatoktól, amelyek "a családi demokrácia" játékszabályainak az elsajátítási időszakában (tizenhat - tizenhét év után) már csak igen nagy lelki és testi fájdalmak által szerezhetők meg.
Nekem ne mondja senki, hogy a mi lányaink azért nem verik ki a hisztit az üzletben, ha nem vásárolunk számukra édességet és más, hirtelen-gyermekboldogságot okozó kereskedelmi terméket, mert hercegi-, vagy lámai lelkek inkarnációi! Dehogy kérem! - Ők is, éppen olyan szeszélyes kis (indulatosan visítozó!) sátánnak születtek, mint minden normális gyermek, csak idejében meghúztam a csíkot a számukra. És nem azért nem szólnak bele a szavunkba, amikor egymással, vagy a vendégeinkkel beszélünk és, hogy azért nem zavarnak meg és hallgatják végig csendbe a metafizikai előadásaimat, mert ők a korábbi inkarnációjuk alatt nagy misztikus bölcsességet, tisztánlátást és kauzális hiba-belátási készséget szereztek.
Nem kérem, ezek a gyermekek pont olyan hisztériásak lettek volna - mint amelyeket, liberális és humánus alapon, illetve "tudományos pszichológiai" elvek, valamint a szerető elfogadás elve szerint nevelnek a mai szülők -, ha nem nevelném őket a koruknak megfelelő fokozatossággal arra, hogy az életben tudniuk kell majd fegyelmezetten egy helyben megmaradni és figyelni.
A mi gyermekeink is, éppen úgy viselkednének, mint a volt-feleségem rokonainak a gyermekei, meg az osztálytársaik, amennyiben hagynám magamat a gyermektelen, vagy az egykés pedagógusok és pszichológusok által gonosz-szülő c. rémképekkel megfélemlíteni, és meghatottan engedékeny szülővé válnék, vagy, ha az anyai ösztönei és humánus beállítottsága miatt, Viola el kezdene engem a gyermekekkel való viszonyomban megkontrázva, leszerelni és korrumpálni a következetes apai igényességemben.
Hogyha tehát, a lineáris reinkarnáció káprázatától megszédülve, még a nagy Rudolf Steiner is metafizikai képtelenségeket hirdetett, talán nem is kell csodálkozni azon, hogy, általában miért a tényleges boldogságot elérni képtelen és általában éppen a saját családi- és magánéletükben megtalálni képtelen személyek és a gyermektelen tanítók és követőik a hívei a reinkarnációnak? A Rudolf Steiner és társai által a nyugati kultúrába beragasztott reinkarnáció romantikus dogmájával mára oda jutottunk, hogy szinasztria esetén - a két horoszkóp összevetése alapján -, hiába, hogy számomra azonnal érthető és egyértelmű, hogy mi történik az egyoldalú szerelmek esetében. Mert úgy is, órákig is eltart, amíg egy-egy viszonzatlan szerelemben szenvedő személyt sikerül lebeszélnem arról a szerelemnek képzelt rögeszméjéről, hogy nem azért ragaszkodik mániákus rögeszméjével a rá se rántó, szerelmi alanyával való egybekerülés lehetőségéhez, mert az általa imádott, de az őt következetesen elutasító férfi, vagy nő, neki a gyermeke, vagy az anyja volt a múlt inkarnációjuk sorozatában.
Vagy arról, hogy az anyja, vagy az apja azért féltékenykedik rá, illetve a barátjára, vagy a férjére - feleségére, mert a reinkarnációs modellezés szerint az, az ő férje, felesége, vagy titkos szeretője volt a múl életükben. És eközben mindössze arról van szó, hogy az ellentétes nemű személyek esetében, az emberekben is honoló, egymást karmikusan provokáló, és ezért egymást többé, vagy kevésbé vonzó, vagy taszító őserők, a köznapitól erősebb szerelmi – szexuális vágyakat váltanak ki egymásból, ilyen, rendkívüli vágy-kiváltó rendeződések szerint hatnak egymásra, kölcsönösen, vagy csak egyoldalúan. És, az ilyen esetekben – Tehát, az erősebb és különlegesebb szerelmi, vagy szexuális vonzódások esetén! - olyan viszony-rendeződésről (strukturálódásról) van szó, amelyek - az egymással összehasonlított asztrológiai sorsképletekben, látható módon, egyoldalúan (Ez a viszonzatlan szerelem esete.) provokálják egymást. És ha mindehhez hozzá vetjük az esetenkénti fizikai szépség és a fiatalság, vagy éppenséggel a spontánul kiáramló intelligencia, vagy az élettapasztalat által adott törvényesség-tudat, vagyis az igaz-beszéd mágikusan vonzást provokáló spirituális erőit, vagyis, a bölcsesség által adott lelki, vagy szellemi vonzerő "ellenállhatatlanságát", kész a magyarázat a "rokoni érzésekre”. Az „ezer éve ismerem”- jellegű érzésekre, vagyis a reinkarnáció benyomására.
(Hadd jegyezzem meg itt, hogy a legtöbb alapos asztrológiai vizsgálat és kikérdezés után, és éppen azért, mert a fent leírt, a rezonancia és a polaritás, valamint a rezonancia törvényei által létrehozott jelenségek miatt jönnek létre a viszonzatlan szerelmek. És úgy, hogy eközben hiányzanak a vágyak viszonyrendjéből a fejlődés, vagy a szeretet, vagy a megváltás törvényeinek megfelelő erőhatások. Ezért a legtöbb viszonzatlan szerelemről kiderül, hogy mindössze spirituális tévképzeteken alapuló, vagyis, feloldatlan karmikus vágyak által gerjesztett, rögeszmés ragaszkodásról van szó!
Jó lenne tehát eldönteni azoknak, akik cáfolhatatlan reinkarnációs élményekben részsültek állítólag, hogy tényleg a majdhogynem vér szerinti reinkarnációkra utaló, steineri boly-elmélet működik a viszonzatlan szerelmek esetében? Vagy netalán, mindössze "a helyzet- és időszerűség" és a spirituális rezonancia törvénye kényszeríti a karma-oldásra a szerelmes személyeket? Esetleg azt is elmondhatnák ezek az állítólag konkrét és világos reinkarnációs tapasztalatokkal rendelkező misztikus keleti és nyugati tanítók, hogy mostanában, mi a csudáért nem akarják ezek a lelkek megszállni a már bébi koruktól kiemelt egészségügyi ellátásban részesült nyugati nőknek, a sok felesleges egészségügyi kezeléstől és fogamzásgátlástól sterillé vált méhét? (Pedig nyugaton és japánban, legalábbis gazdasági és tanulási lehetőség szempontjából, jobb sors várna rájuk, mint az éhezések és a betegségek kiemelt területein Afrikában, vagy Ázsiában! Bezzeg, oda csőstől tömörülnek!)
És a misztikus guruk - például az Indiában élő Sail Baba - akik világosan emlékeznek több múlt életükre, és állítólag jól ismerik a reinkarnációs szabályokat, elmondhatnák nekünk azt is, hogy mi a helyzet a lombik bébi programok esetében? Hogy tehát, vajon csak a legkevésbé finnyás és az un. nagy-vagányan bátor lelkek, bújnak-e bele a császármetszéssál az anyjukból idejekorán kioperált és néha hónapokig inkubátorokban doppingolt satnya egykék testébe? Netalán, csak azok a lelkek, akiknek a reinkarnáció igen csak sürgőssé vált valamitől, szállnak bele a lombik-bébi programok keretein belül a laboratóriumi tégelyekben tartott és nyavalyás-nehezen összekalapált zigótákba, amelyeknél csak 30 százalékos a sikeres a biológiai „magfúzió” megtörténésének, tehát az egyesülés és a sejtosztódás beindulásának az aránya? És miért van az, hogy e 30 százalék esetében is, az azt követő beültetések esetében is, csak tíz százalékos a beépülési arány? Hogy magyarázható ez a reinkarnációval?
Látható, hogy a lineáris reinkarnációban való hit által keltett ostobaságok skálája igen széles, sőt: gyakorlatilag végtelen. És mindenki azt eszel ki bármiről és bárkiről ebben a tárgyi valóságban ellenőrizhetetlen fantazmagóriákkal teli világban, amit éppen akar. Egészen pontosan: azt, amire rá vezeti a karmája szerinti sugallata, sejtelme és képzelő-ereje. Ez, az ezoterikus csodabogár – kozmetikusok, guruk és szellemi mesterek, és un. karma-asztrológusok körében, egyre divatosabbá váló misztikus hülyegyerek-játék, már odáig is elfajult, hogy Michel Jakson például, a jövendő inkarnációit kutattatja a szakértő misztikusokkal annak érdekében, hogy az összeénekelt és összetáncolt vagyonának azt a felét, amely nem úszik el a pedofiliás pereire, átörökítse a jövőben megszülető "saját magára". Mondom: „Kész őrület”!

A karma eredetére és okára állítólag magyarázatot adó reinkarnáció léátezésének a „feleslegességét” bizonyító a felfedezésem tehát az, hogy a karmát az anyáktól örököljük. Az, hogy az önkéntelenül működő, teremtői - mágikus - képességekkel rendelkező anyai képzeletvilág, az egyetemes – isteni szűkségek pótlásáról gondoskodó isteni teremtőerőkkel együttműködve, azokkal összhangban, létrehozza az isteni szférákban, már jóval a biológiai fogantatás előtt azt a rendkívülien összetett, aurának nevezett, emberi kauzális és spirituális struktúrát, ami a , a jövendő magzatnak és a majdani gyermeknek, majd felnőttnek, a spirituális – energetikai lét-alapját képezi egész életében. Ez az istenben keletkező emberi aura! Az, a jövendő emberi individuumra vonatkozó isteni (kauzális) mag-információs rendszer, amit a misztikában a megszületendő gyermek(ek) aurájának neveznek. És amely, a megtermékenyülendő női aurát, a benne érlelődő petesejtig átitatja, éppen úgy, mint az anyának a fogantatás közben átélt képzeleti, gondolati és érzésvilága, sokkal magasabb szinten és sokkal összetettebb folyamatok alapján alakul ki, mint ahogyan azt, a primitív reinkarnációzók elképzelik.
Ennek a belátása és megértése, sokkal mélyebb, személyesebb és ami még annál is fontosabb: metafizikailag világos magyarázatot ad egy - egy gyermek születésének az okára és szükségére. (József Attila: „Jöttem, kellettem tehát!), tehát sokkal világosabb és tisztább lét-alap ez, egy igényesen gondolkozó ember számára, mint a közeli rokonságból, vagy a ki tudja honnan és milyen korból érkező, léleknek egy anyaméhbe való voluntáris befészkelődése. A várt, vagy nem várt, és hívott, vagy nem hívott léleknek a nála értelmileg jóval erősebb, vagy gyengébb szülők szabad akaratával való erőszakoskodása (És a nemi erőszak esetén pl. ez szó szerint is vehető) által történő magzatfoganás képzete.
Ráadásul, olyan konkrét metafizikai egységet, hogy lélek, a megfigyeléseim alapján, a személyi horoszkópokból, egyáltalán ki sem lehetett olvasni, de, a nagyvilág pszichológusai sem észleltek ilyet egyetlen ember esetében sem. Egy személy horoszkópjában a legfinomabb kauzális elemek, a különböző spirituális karaktervonások, a mentális képességek és tehetségek, valamint a legnyersebb pszichikai elemek (Ösztönök, illetve ösztönös reflexek, vágyak, sóvárgások, érzelmek, szenvedélyek), és a még annál is nyersebb életenergiák, valamint a karmikus (kauzális) félelmek, szorongások, sejtelmek és sugallatok, hogy a rögeszmékről és a perverziókra való hajlamokról ne is beszéljünk, mind, de mind, mint egymással kombinálódó variációs lehetőségek vannak jelen egyetlen személyben.
A személy tehát, a legfinomabb aura-testei szintjén, egyenesen az isteni (kauzális) létezéshez kapcsolódik. És ezért annak függvényében reagál a külső – anyagi impulzusokra. És ezt annak a függvényében, hogy azok, melyik tulajdonságát, illetve un. „érzékenységét” szólítják meg, melyiket erősítik fel, illetve melyiket nyomják és fojtják el erősebben a szülői gondoskodás és a szülői - tanítói, tanári nevelés folyamán? Olyan variációs lehetőségekként tehát, amelyek a szülői, vagy gyámi gondoskodás és nevelés milyenségének, minőségének, intenzitásának és következetességének a függvényében változhatnak és alakulhatnak, akár az eredeti sorsképletből kiolvasható potencialitások ellentétévé is! - Éppen úgy, ahogy azt a pszichológia, a szociológia és a pedagógia is állítja.
Az anyai ági örökletes programok felfedezése és az így megvalósított horoszkóp-értelmezés közbeni alkalmazása (a karmikus determinációk értelmezése, legalábbis a családi és a baráti - ismerősi körömben), sokkal pozitívabb eredményeket hozott, mint a korábban alkalmazott reinkarnációs fantazmagóriák. Arról nem is beszélve, hogy ez a logikus és egyenes módon a földre nyíló „égi kapu”, az addig olvasott, metafizikai tanulmányoknak nevezett misztikus meséktől merőben eltérő, ám a metafizikai asztrológiát a természettudományok legújabb felfedezéseivel egy az egyben kapcsolatba hozni képes tanulmányokat eredményezett. A gyermekeink gondozásában és nevelésében nyújtott, áldottan hathatós segítségről nem is beszélve.
Teljesen mindegy, hogy a spiritualitással mit sem törődő, a humánus tolerancia eszmekörére építő, poszt-modern pszichológia materiális elveit valló szülők hisztériás és depressziós gyermekéről van-e szó, vagy, hogy misztikus szülők által nevelt elkényeztetett, az előbbinél még inkább eltévedt szellemiségű gyermekről. Akinek persze, azért engednek meg mindent a szülők, mert a misztikus ostobaság azt állítja, hogy kristály, indigó, meg hopikék gyermek, aki a szüleit "megmenteni" és tanítani született a világra! Mert az eredmény szempontjából mindegy, hogy az önámító elméleteket a materializmusból, a megható vallásokból, vagy az annál is meghatóbb reinkarnációs misztikából húzzuk-e elő!
Az előbbi szülők alkohollal, kávéval és cigarettával szédítik magukat, a második féle, misztikuskodó szülők viszont, vallásos, és - vagy misztikus fantazmagóriákkal. És az eredmény, az kétségbeejtően egyforma: a nagyapáknál és nagyanyáknál sokkal inkább tévelygő embergenerációk, akik készülnek élet-adás képtelenné beszennyezni az egész földet. Sőt: annak nem csak a vizeit, és a termő talaját, de még a légterét is! És eközben persze, a reinkarnációzó misztikus guruk és un. karma-asztrológusok továbbra sem képesek megfejteni az emberi rendeltetés (Ti. a karma-oldás és a megváltódás) kérdését, és a föld-szennyező ignoranciának a legjobb melegágyat nyújtó, megoldásokkal állnak elé: „azért születünk le, hogy fejlődjünk”, majd amikor arról kiderül, hogy össz- emberiség szintjén, ebből az elsősorban politika ideilógia-gyártára alkalmas fejlődésből alig látszik valami, akkor jön a még infantilisabb magyarázat: „azért, hogy játszunk, illetve, hogy a világszellem játsszon a teremtett világával általunk”. Igen? És akkor miért a mérhetetlen szenvedés, a testi és a lelki – szellemi nyomorúság? Miért születik annyi csonka-, tehát végtag, vagy szerv nélküli, satnya gyermek? Erre már elmaradnak a fellengzős misztikus válaszok. De meg maradnak a szemforgató vallásos elméletek arról, hogy az „úgy jártaknak” a lélek nemsedése érdekében kell annyit szenvedni…
És mégis… nem csak, hogy továbbra is élt bennem a sejtelem, hogy valamiféle reinkarnációnak mégis csak kell lennie. De persze, nem olyan infantilis csiki-csuki játékszerű, "egyik életembe koldus, másikba királyfi" - féle, lineáris ostobaság (És ha valakinél tényleg meg is történik, hogy éppenséggel a koldust királyfi követi, úgy sem az a lényeg…) az, ami az elvi és elméleti tisztázási vágyunkból születő elméletek ellenére is, itt – ott, felüti a fejét, mint egy – egy UFO-elrablási sztori! Hanem ennek a lehetőségnek a mégis - fennállására intettek az egyes, a honlapomra feltöltött tanulmányaimat böngésző, nem hétköznapi szinten tájékozott olvasóim figyelemre méltó levelei is. Íme egy ilyen, a reinkarnációnak az általam történő mellőzése miatt, jogosan kritizáló levélrészlet:

"Ez az elmélet (Ti., az anyai ági örökösödést megfigyelő karma-értelmezés) nem foglalkozik a léleknek a születés előtti (preegzisztenciális) létezésével. Tisztában vagyok azzal, hogy a reinkarnáció nagyon vékony jég és nagyon sok tévelygés és visszaélés tapad hozzá. Magam is találkoztam Pál apostollal, Jean-’Darc-al, és Raszputyin, de Antoniusz és Kleopátra is megfordult már az életemben. Azonban ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel. Pontosan én sem tudom elképzelni, hogy a személyiség melyik része megy tovább és születik meg a „következő életébe”, DE VALAMILYEN FORMÁBAN LÉTEZIK REINKARNÁCIÓ. Bár lineáris emberi tudattal még azt is nehéz megérteni, hogy a mostani testemnek semmi köze a 10 évvel ezelőtti önmagához, mert nem csak a különböző tapasztalatok miatt változik lényegesen az öntudatom, de a sejtjeim is, fokozatosan, és 7 évenként – egyszerűen „lecserélik” a régi testemet. Így például a mostani kezemnek már semmi köze ahhoz a kézhez, amelyik megtanult írni."
„És mégis…,” Persze: azt én is sejtem, hogy, ha valamilyen kicsinyke rész formában is, de létezik a reinkarnáció is. De annak a „valamilyen” örök emberi (Adam Kadmoni) tudati formának a helyes és mély értése és racionális értelmezési lehetősége nélkül, egyelőre semmiképp nem engedhetek a lineáris reinkarnáció által "tálcán nyújtott", túlzottan leegyszerűsített, és rengeteg fantazmagória alkotásra lehetőséget adó, karma származtatási elméleteknek. Nem, a gyakorló asztrológusi tapasztalataim és három, majd négy gyermekes apa - asztrológusi tapasztalataim alapján, semmiképp nem lehet az anya és a nagymama és a dédnagymama egyértelmű spirituális bélyegeit és az anya mágikus erejű képzeletvilágának a majdhogynem közvetlen hozzájárulását kizárni a gyermekek spirituális létrejötte és megfoganása folyamatából! Hiszen számtalan olyan esetem is volt, amikor az anya bizonyos erős (Sajnos, többnyire negatív!) kamaszkori események hatására, gyökeresen megtagadta a szülők erkölcsvilágát és teljesen anarchista és élet-ellenes és isten-ellenes erkölcsi alapállást vett fel, mint például az én anyósom is, de mivel a természeti törvények attól még nem veszítették el az erejüket, és a felnőtt kor küszöbén álló személy nem akarta megtagadni magától a szexuális élvezeteket, olyan gyermeke született, amelynek a sorsképlete egy az egyben tükrözte, ezt az elképesztően erős, anarchista és család- és gyermekellenes magatartást!
Az erős teremtő-erővel bíró anyai képzelőerő, illetve annak az Isteni Lilith jellegű szükség-géniuszokkal való együttműködésének a következménye, egy az egyben a kiolvasható a megszült gyermek sorsképletéből, illetve annak a spirituális és kauzális felépítettségéből! És ezt a közvetlen öröklődést, a horoszkópokban is tükröződő, majdhogynem tárgyi szinteken is, materiálisan találó, anyai ági program- és esszencia-azonosságot, kizárja a reinkarnáció! Kizárja tehát a biológiai tényekkel való kézenfekvő kapcsolódások materiális tényét, a szülők, és főként az anya teremtő képzeletétől függetlenül létező, az időalagútban, autonóm módon utazgató, a történelem egyik korszakából a másikba és egyik anya-méhből a másikba vándorló lélekről szóló elmélet. Ezt tehát fenntartani és megismerési – sorsfeladat – feltárási módszerként használni a legmagasabb ignoranciának a jele.

Még akkor is, hogyha a karmának a származása szempontjából - egészen pontosan: annak az elfogadása szempontjából - a rezonancia törvénye alapján, a „lelkeknek” ez, a túlvilágról az e világba való átbujkálása, az önálló és egyirányú (vagyis a személy-tudati fejlődése szempontjából zárt vonalú!) visszabujkálása és az inkarnációk alatti szenvedéseknek a kötelező viselése szempontjából, egyesek számára kézenfekvő és megnyugtató. Sőt, hogyha még az egyetemes nemek törvénye alapján és, a ritmus és a ciklus törvénye alapján és a polaritás törvénye alapján, de még a fejlődés törvénye alapján is, el lehet fogadni ezt a „cáfolhatatlan bizonyítékot” a karma eredetére. Vagyis: ez a fajta „misztikus” fejlődési forma, a gyermeki-, sőt, még az egyszerű „érettségis” szintű gondolkozás számára is könnyen elképzelhető és a „követhetősége” miatt, tényleg megnyugtató.
Azt, hogy mi történik „a lelkekkel” az un. köztes létben, egyesek, főként Rudolf Steinernek az ide vonatkozó fantazmagóriáinak a megjelenése után, mindenki (Vagyis, mind az indiai és más távol-keleti guruk, és az európai – amerikai misztikus tanítók, asztrozófusok, teozófusok, és egzotikusan ezoterikus irányítók, rejki- és más gyógyító mesterek, na meg a karma-asztrológusok.) úgy képzeli el, mint hogyha az is a földi körülmények és a pragmatikus logika szerint menne végbe. Mintha, a spirituális és a kauzális dimenziókban is, a józan paraszti észnek a lineáris logikája érvényesülne, amit a pszichológiából és az informatikai programozási koncepcióból átvettek. Még jó, hogy a fogamzásgátlás lehetőségét is, nem kalkulálják bele, a léleknek a köztes létben való újra visszaköltözési terv-készítési elemei közé. Merthogy asztrológusként azt tapasztaltam, hogy az itteni szellemi „evolúciós lehetőségek” közé az is bele van számítva a legtöbb nő és férfi esetében.
Minthogyha a szellem-világban is, sőt: az istenben is, kizárólag a lineáris logika és a bináris – informatikai! - logika érvényesülne. És mintha az analogikus logika például, még ott sem létezne! Ti. a legtöbben közülük, még az analogikus logikát sem értik, nem, hogy annak az érvényesülését sikerülne megfigyelniük, illetve, hogy annak a segítségével képesek lennének átgondolni minimum egy drámai (vagy tragikus) „fizikai” (földi!) események a legalább négy, vagy öt egyetemes törvény szerinti, mélysége (vagy magasságos…) ok – okozati összefüggés-rendszerét. Hát akkor az összetett jelenségek és folyamatok logikai összefüggései, és hát akkor még mind a 10 egyetemes törvénynek az érvényesülési logikája szerint?

A nagy kérdés tehát az, hogy miért is van szükség és miért és hogyan is lenne igaz a reinkarnációs logika, és miért lenne szükség a reinkarnáció logikára? Akkor, amikor még a fent leírt, és a földi ráció szerinti követelményeknek sem képes eleget tenni? Akkor, amikor, a különösebb és különlegesebb (és a bennük részt vevő személyek számára fontos, vagy éppenséggel meghatározó) élet- és sorseseményeknek a szellemi eredetét, nem csak, hogy sokkal könnyebb levezetni és megérteni az anyai ági karma-programok szerint, de az indító okok, még szemmel is lázhatóak a legtöbb esetben? Akkor, amikor a gyermek-betegségek kiváltó okai például, egyértelműen köthetők, érthetők és kikövetkeztethetők? Sőt, amikor egyenesen hozza köthetők azoknak az azokat (Persze: a legtöbb esetben az eseményekt és születéseket akaratlanul is kiváltó - megteremtő személyéhez? (Az anyákhoz, pontosabban azoknak a spirituális struktúrájához és e struktúra által meghatározott életképzelethez)? Amikor világosan érthető a „lélek”- keletkezés, illetve az un. spirituális foganás, már a gyermek spirituális magjának az anyai aurában (a spirituális petefészekben, az anya spirituális magját képező teremtői matricában) való részbeni létrejövése alapján, az első egyetemes törvény alapján is? – Tehát, a teremtés törvénye, vagyis: a mágia törvénye alapján is! - És persze, a generációról generációra való spirituális módosulásokat követő genetikai átalakulásokban tükröződő, Egyetemes evolúciónak a törvénye és a karma és a megváltás törvénye (Az egyetemes kiegyenlítődés törvénye) alapján is, ami tökéletesen megfelel a biológiai tényeknek is!

És még egyszer mondom: a reinkarnáció elmélete, a földön és a fizikai kozmoszban érvényesülő tér- és idő tulajdonságok fogságába (lineáris időalagútba és fizikai formákba) hagyja és zárja elméletileg a fizikai halál után néhány nappal a fizikai energia-testüket is elhagyó „lelkeket”. Vagyis, úgy tesz, minthogyha a fizikai energetikai test nélküli lélek a fizikai időhöz, sőt: födi történésekhez kapcsolva maradna…Ez, egyszerűen lét-képtelenség, mivel már az alacsonyrendű érzések és gondolatok sem maradnak a végtelenségig egy időben és egy helyen, miután a meghalt személyek „lelke”, a testi formához való kötődés megszűnése után, anyagi energiák és anyagi formák nélküli dimenziókba kerülnek, és így, az addig őket zárt egységű rendszerekké (személyi struktúrákká) tömörítő éteri "ragasztóanyagjuktól" is megszabadulnak! Amennyiben tehát a reinkarnációt veszem magyarázatnak a karmára és a születés szükségére, kizárom a közvetlenül ható anyai ági spirituális determinációt. Amennyiben viszont az utóbbit, abban aztán egyáltalán nem láthatom a helyét az értelmét, az anyai spiritualitáshoz és képzeletvilágtól függetlenül létező, a történelemben önállóan ide - oda ficánkoló lelkek reinkarnációjának.
A reinkarnáció kérdésében tehát az ember nem lehet elég óvatos! Mert hiába, hogy a metafizikai elmélet szempontjából semmi, de semmi szükség nem lenne rá, hogyha, ennek ellentmondva, könyvek jelennek meg „reális” reinkarnációs esetek leírásáról. És amikor, az interneten is rengeteg, reinkarnációról szóló, interjúkkal is dokumentált riportok keringenek meg (Amelyeket viszont többnyire a National Geografic, vagy a Discoowery, vagy valamelyik más, világszerte ismert és közismert tudományos jellegű műsorokat összeállító tévé-csatorna munkatársai készítettek az idők folyamán.), és ráadásul akkora számban, hogy azoknak legalább az egy - két tizedének a hitelességét illik elfogadni, már csak a nagy számok matematikai lehetősé-számítási elvének az alapján is. És még akkor is, hogyha kimondottan egy az egyben történő egy – az egyben megtörténő reinkarnációs eseményekről, csak és csakis gyermekek esetében születnek hitelesnek számító beszámolók. Személyes interjúkkal és helyszíni filmezések alapján is hitelesnek bizonyuló riportok. (Ezek közül, talán a legismertebb az a Skociai tengerparti városkában autóbalesetben hirtelen meghalt kisfiúnak az esete, aki egy Amerikai családnak a gyermekeként született újjá.)
Ennek a rejtélynek a spirituális a megoldását talán éppen az a „tény” tudná felfedni, hogy miért éppen a „gyors-hirtelenséggel”, tehát azonnal bekövetkező, un. ártatlan gyermekek- halálát okozó balesetek esetében észlelhetők gyakrabban, az un. egy – az egyben történő, tehát maximálisan hitelesnek tűnő reinkarnációk? De, ezt a „felmentő”, és megengedő elméletet is csak akkor lehet elfogadni, ha leszámolunk azzal a misztikus babonával, hogy a létben minden tökéletes, és minden az egyetemes törvények szerint működik egy az egyben, a megnyilvánult létben és tehát, ha „nincsenek véletlenek”! Ugyanis, minden úgy néz ki, minthogyha egy ilyen, a fentebb felsorolt kauzális törvények szerint is, véletlennek számító „téves” eseménynek a bekövetkezését tenné jóvá egy – egy ilyen – Ráadásul, eléggé hamar bekövetkező! – gyors gyermek-reinkarnáció. Olyan törvényszerűen működő törvényeknek az összhatásaképpen létrejövő, fatális események következményét, melyek tehát, olyan helyzetekben következnek be, amikor az illető gyermek önérzékelése szintjén és öntudata szintjén, még be sem indulhatott az individuális – egyedi tudat-különválasztódás, az egyéni ön-reflexió, az anyától és az egyetemes lét-tudattól való földi – anyagi szintű öntudatnak a különválása!
Ezek a gyors és igen kiskorú gyermekek esetében történő reinkarnációk tehát nagyjából hitelesek és elég gyakoriak is ahhoz, hogy ne tudjuk semmissé és meg nem történtté nyilvánítani őket. És ráadásul, ezt a gyors helyrehozási, univerzális (isteni) jóvátételi elméletet is hozza ragaszthatjuk a metafizikai lelki-ismeretünk megnyugtatására, ahhoz, hogy reinkarnációs tényekként tudjuk elfogadni és kezelni.
Sőt, olyan, bőséges gyakorlati tapasztalattal is rendelkező asztrológusként, akinek ugyancsak ilyen váratlan hirtelenséggel halt meg egy 2,5 hónapos gyermeke, és aki hiába várta és leste a később született gyermekeiben annak a visszatértét, még arra is világos magyarázatom van, hogy miért nem ugyanahhoz az anyához (szülőkhöz) inkarnálódnak vissza ezek a ténylegesen ártatlan „lelkek” (spirituális struktúrák)?
Ti., mert az, az anya, aki ilyen módon elveszített egy gyermeket, olyan erős megrázó veszteség élményben, olyan, a hatalmasan falkavaró veszteség érzet miatti, gyökeres tudati átalakuláson megy keresztül, hogy hozza már nem kerülhet egy olyan spirituális struktúra, mint amilyennel rezonanciában volt még egy, vagy két évvel korábban. Más, általában nála fiatalabb anya viszont, létezhet még olyan spirituális és kauzális vibrációs intervallumok között, hogy az Isteni léttől (az alap-aurázól) még le nem szakadt és a köztes létben még egyelőre épen létező spirituális struktúrának a másiknál „nem sikerült” inkarnációja, nála és általa folytatódgasson zavartalanul. Vagyis, hogy a benne levő „várakozó” állapotban levő zigótához tudjon kapcsolódni az úgymond épen „véletlenül” test nélkül maradt aura.

Végül is, elmondhatjuk, hogy létezik a reinkarnáció is ugyan, de csak nagyon ritkán. Ás csakis, úgymond ártatlan, kisgyermekek esetében szokott inkább megtörténni. Ezekre az esetekre viszont, semmiképpen nem lehet rájuk tolni azt a rengeteg misztikus fantazmagóriát (spekulációs szamárságot), amit a vonatkozó ezoterikus és teozófikus és asztrozófikus irodalomban lehet olvasni, és az ilyen primitív előadóktól (és un. karma-asztrológusok előadásában) hallani az interneten!

Mint a legtöbb esetben, a jelenségnek metafizikai szintű magyarázata, ezúttal is az un. spirituális az olvasmányaim és a meditációs élményeim alapján realizált abszolút léttudat és a fizika, egészen pontosan: a kvantum-mechanika egyik ténye felől érkezett. Nem véletlenül örökérvényű a hermetikus mondat, miszerint: „Ami lent van, ugyanaz mint ami fent van…” - Nem csak a reinkarnációval, hanem más megoldatlan metafizikai kérdéssel is voltam már úgy, hogy úgymond addig hagytam parlagon heverni, és "százezer éve néztem valamit, amíg egyszer csak megláttam hírtelen" (József Attila). Éppen a Balog Bél a barátomnak a végső valóságról írott könyvét olvasgattam, amikor és amitől rájöttem a megoldásra.

Remélem, nem haragszik meg a kolozsvári származású Béla barátom, akitől az első számítógépem felépítéséhez használt alaplapot ajándékba kaptam, és remélem, hogy senki nem úgy veszi ezt a közlést, mint hogyha az egykori jótevőmnek az orra alá borsót akarnék törni, ha itt megjegyzem azt, hogy nem találtam a könyvében, egyetlen egy, a végső valóságról szóló mondatot sem. - A szeretet ugyanis, nem a végső valóság, ahogy ő állítja, de még csak nem is a teljes isteni valóság, hanem annak csak az egyik része. A másik része a Világosság, vagyis a fény-értelem, a törvényesség tudat, az istennek tehát az, az állapota és létszférája, ahol az emberi aurákat létrehozó azon „isteni szikrák” keletkeznek, amelyke mindannak az ős-okát képezik, amiről ebben a tanulmányban eddig írtam. Az tehát, amit a kínai taoista dialektika Jang princípiumnak nevez. Fel kell végre fogni még a misztikus Béláéknak is, hogy a kettő nem ugyanaz! Hogy a Szeretet és a Világosság az isteni létezésnek a két oszlopa (princípiuma – elindulása) és ők ketten képezik együttesen azt a „valamit”, amit a vallásos ember gyűjtőfogalommal istennek nevez.
De, ráadásul, még az Isteni létállapot is, mindössze következménye és az egyik "eredménye", annak a metafizikai jelenségnek, ami az abszolútummal történik az első Lilith nevű jelenség hatására, és ami tehát, az abszolútumból válik ki, miután az, az első Lilith-nek nevezett jelenség hatására kilépni kényszerül magából és megnyilvánulva folyamatosan Istenné változik.
Vagyis: még ezt a másodkézi teremtői elemet, tehát a "kozmikus szeretetet" sem szabad összetéveszteni a meghatónak ugyan nagyon meghatóan hangzó, de egy közelebbi spirituális vizsgálat által igencsak hamis értékűnek bizonyuló humánus érzelgősséggel, amit hajlamosak vagyunk szeretetnek nevezni.
Azzal, a Balog Béla által "Végső valóságnak" képzelt és nevezett, egyetemes szeretet-állapotból kiszármaztatott nyájas keresztényi tanáccsal tehát, ami szerint nekem minden egyes emberben, még a leg elvetemültebben is, a testvéremet kell meglátnom, sehogy nem tudok egyetérteni. Már hogy a csodában láthatnám a testvéreimet azokban a sebesség-bolond, öröknyüzsgő őrült motor-biciklis férfiakban például, akik nem képesek a gázfogantyút kiengedni, még azoknál a gyalogátjáróknál sem, amelyek közvetlenül az iskolák előtt haladó útszakaszokat keresztezik, folyamatosan veszélyeztetve, többek között az én gyermekem életét is?
-Nem kedves Bélák és más misztikusok és misztikus nők (A Villás Béla iskolája esetében: papnők!), én azokkal egy és egyáltalán nem érzem sem egységben, sem egynek magam! És hogyan fogadjam testvéremül, a személyi gyengeségeit nem csak, hogy legyőzni képtelen, de azt nem is akaró, arra nem is törekvő, sőt: ezt a liberális "másságát" egyenesen tudatosan gyakorló, sőt: azt folyamatosan szétkiabáló, pedofil bűnözőt? Vagyis a gondosan nevelt és egyelőre magukat az utcán - például iskolából jövet - megvédeni képtelen kislányaimat kéjsóváran figyelő, sőt: azokra esetleg és netalán fenevadként leső, és azokat a szexuális tárgyként való felhasználás után, meggyilkolni kész, pedofil gonoszakban hogy a fészkes fenébe látnám, a lelki testvéreimet?
Ezt az egységérzést még akkor sem tudom és nem is akarom létrehozni, ha az ilyen magas szinten megzavarodott személyeknek az anyai ági női őseiknek a spirituális zavarából eredő megjelenési lehetőségeit, az asztrológia révén - és nem a reinkarnációs élmények segítségével! – már a lányaim születése előtt, tehát idejében felfedeztem és jól számon tartottam azok asztrológiai sorsképletének a vizsgálatának köszönhetően. (Az asztrológusnak is készülő, 20 éves nagylányom már vissza is igazolta azt, hogy tüzetesen megvizsgálva az ide vonatkozó gyermekkori emlékeit, felfedezte magában konkrét formákban is azt, amit asztrológus édesapaként én csak ideák formájában feltételeztem a horoszkópja tüzetesebb vizsgálatakor.)
És, hogy ebben az esetben is a reinkarnációs élmények érdekes, de spirituális információ-értékük szerint silány forrás-mivolta és az anyai ági örökösödés konkrétumainak a szembeállása köszönjön reám: számomra egészen világos, hogy a 30 éves koráig magát szűzen megőrző, hajdani szépségverseny-nyertes, úgymond gyermek-bolond-, és ezért is, óvónőnek tanult anyámnak, miféle abszurd spirituális-zavarában gyökerezik az asztrális góc, ami a Mérlegben álló, erősen támadott Lilith pozíciójából kiolvasható a horoszkópomból.
Szóval, keresgélvén a Béla barátom könyvében a végső valóságot, vissza-emlékeztem arra az általa is idézett, és általam is rég óta ismert, feloldhatatlannak látszó, kvantum mechanikai partadoxonra (Valamikor a nyolcvanas évek elején olvastam a Werner Heisembergnek A rész és az egész című, bennem a metafizikai gondolkozást egyértelműen elindító, szenzációs könyvét.), ami szerint a pályájukról kiszakított és egy, a tudós-kutatok által megfigyelt légüres térben mozgó elektronok - energia kvantumok – látszólag aleatorikusan változtatják az anyagi megjelenési formájukat. Ezt nevezik a kvanutmfizikában határozatlansági tényezőnek. Ez tehát a fénynek a kettős – Mikor hullám, mikor részecske, mikor részecske vagy hullám, - természete. Ezt az elvet a jelen témára vonatkoztatva, állíthatom, hogy a születésünk okát megtalálhatjuk, mind az általunk ezeregy alkalommal megfigyelt és leírt anyai ági karma-öröklődésnek a metafizikai magyarázatában, mind a ritkán tapasztalható reinkarnációs eseményekben, annak a függvényében, hogy milyen jellegű a kérdésünk, tehát, hogy milyen irányból kérdezünk. – Akárcsak, a jelenséget az elején döbbenten tapasztaló kutatófizikusok esetében.
A másik „híres” kvantumfizikai paradoxon az, hogy amennyiben sikerül megállapítani egy elektronnak a tömegét és a gyorsulását, akkor nem sikerül megállapítani - megfigyelni, bemérni annak a helyét, illetve a mozgásirányát. Amennyiben viszont sikerül megállapítani az elektron mozgásirányát, lehetetlen megmérni a tömegét és a gyorsulását. Márpedig a kvantum mechanika kutatási tárgyai és területei az anyagi valóságnak azon a határán találhatók, mely a fizikai dimenziót az éteri (háttérenergia, szubtilis energia) dimenziótól elválasztja. Nagyon érdekesnek találtam tehát Balog Bélának azt a fejtegetését, hogy az anyagi világ "szilárd" alapjait képező energia mezők - És ez által a biológiai szervezetünk materiális "tömeg-alapját" is képező, de még "nem teljesen anyagi" energetikai aurája - esetében is, ugyanazzal a jelenséggel találkozunk, mint például az ember spirituális és kauzális származásának esetében. Addig ugyanis, amíg a reinkarnáció "tényével" és jellegével vagyunk elfoglalva, nem értjük meg azt, hogy a lényünknek a spirituális része, tehát, az amelyik reinkarnálódik, miként egyeztethető össze a biológiai örökléstannal? Tehát azzal, hogy az anyáink tudatának, képzeletének és álmainak a megtestesülései vagyunk. Sőt: azoknak a függvényei vagyunk hét éves korunkig… - De ebbe most ne mennyünk bele…
És ellenkezőleg: amikor az anyai idea- és szellemvilághoz kapcsolódó spirituális eredet-értelmezésekre, kézzel fogható tényeket találunk, tehát: egészen racionális – értelmes! - magyarázatokat, azt kell észlelnünk, hogy ezzel a lineáris reinkarnáció gondolata sehogy nem fér össze. Vagyis, nem egyezik logikailag az, hogy az ember, a folyamatos anyai mágikus determinációktól hét éves koráig az anyának majdnem teljesen alárendelt fizikai állapotában kell, hogy éljen (vagy haljon…és szenvedjen), azzal, hogy ezektől függetlenül, az ő lelke állítólag már évezredek óta létezik! Hogy Úgy létezik tehát időtlen idők óta, mint a jelenlegi biológiai állapotától is (nem, hogy a jelenlegi biológiai anyjától!) jól elhatárolt, önálló, különálló és zárt lét-egység („lélek”)! Nem egyeztethető össze az, hogy az anyai ági ősök teremtő képzeletétől függetlenül, és annak a minket minimum a gyermekkorunkban lényegesen befolyásolni képes mágikus – teremtő erejétől függetlenül foganunk meg azoknak a méhében! És ráadásul úgy, mint más korból és térből érkező autonóm és különálló lelkek! Ez csaknem felháborító! Legalább is, engemet nagyon felháborítana, ha nő lennék, hogy az én méhemben kialakult zigótákat, csak úgy szagolgatják és válogatják, különböző korokban és kontinenseken elhalt lények „lelkei”. És, ha netalán meg is tetszik valamelyiknek az én zigótám, akkor abba bele is költözik, az én teremtői – anyai képességeimtől, teljesen függetlenül!

Ezzel szemben és ugyanakkor, néha döbbenetesen hitelesnek tűnő, személyes "élménybeszámolók" figyelmeztetnek arra, hogy a reinkarnációnak "valamiféle" formája csak létezik… Hiszen, egy - egy, a múlt életére emlékező személy, nem csak a korábbi életében szereplő személyek (családtagok) nevére és szokásaira emlékezett, hanem az utcákra és az egyébként jelentéktelen épületnek számító családi házára is. Sőt, számtalan olyan komoly és szavahihető kutatók is, mint az orvos Thorwald Dethlefsen, adnak jelentést olyan - tanuk társaságában történő - általuk előidézett hipnotikus állapotban történő "visszavezetésekről" számol be, ahol az illető személyek különböző korábbi életekben "kötnek ki" és számolnak be az épp ott folyó történetekről.
Nos, ennek a kettős spirituális eredetnek az egybe-látásához, segíthet hozza az éveken át, hosszú meditációk és hosszú töprengések által kialakuló, a lét végső gyökerével és alapjával való tudat-egyesítésből: az abszolútummal való azonosság-tudatból, eredő egység-látás, az asztrológiai analogikus-, és kauzális gondolkozás. Mert amennyiben, az anyai ági determináció mellett létezik reinkarnáció, a kettőnek egy bizonyos dimenzióban azonos a gyökere és, akárcsak az egyszer tömeggel és gyorsulással, máskor viszont iránnyal és helyzettel rendelkező anyagi részecskének a gyökere esetében: a kettőnek egyből kell erednie. Mégpedig abban a finom kauzális dimenzióban lehetséges ez, ahol az idő, vagyis a történés és a folyamat megszületik, ott tehát, ahol az abszolútum egy része, kiáramlik a statikus, nem cselekvő és következésképpen, még nem teremtő örök-állapotából és Istenné változik. Vagyis magában az egyetemes teremtés örökös folyamatában kell keresnünk a reinkarnáció és az anyai teremtés közös gyökerét és a különválás bonyolult ok – okozati összefüggés - rendszerét. E sugallat- és sejtelemszerű, felfoghatatlanul finom dimenziókban ugyanis, még egy és azonos az, az elindulás-állapot, amelyben az anyák képzelete (Az anyákkal történtek hatására és az anyák által, a közvetlen tapasztalás, vagy a rendszeres - intellektuális - ismeretszerzés hatására megismert, megértett és megtapasztalt valóságnak a képzeletre gyakorolt vissza-hatására, változva, alakulva.) folyamatos kapcsolatban áll, az isteni lét hiány-információs képzet-rendszerével. Illetve, ahol az emberi auraképző isteni szikrák nem csak hogy megszületnek, de számon is vannak tartva, és úgymond „működtetve vannak a megváltás törvénye által, mivel, ezek az emberi - isteni „szikrák”, amelyek tehát az Őrök Isteni Öntudatnak (az Én-nek) egy picinyke részét is képezik, és amelyekből ered folyamatosan az életünk igazi energia-forrása, nem kerülnek „le a földre”, ezeket nem befolyásolják az életünk eseményei, de nem még a gondolataink, vagy a képzelgéseink sem, hanem azoknak egyfajta szubtilis párlata kerülhet abba vissza, mindabból, amit sikerül törvényesen és tehát: isteni-igazságosan, az isteni igazság szellemében megértenünk és átélnünk.
Itt találkozunk, azzal az általunk még hatalmas idő-mennyiségben érzékelt, tehát: esetleg évezredekben mérhető, sűrített időminőséggel, amelyben a megszületendő emberek, a különböző inkarnációs élményeiket, tehát az állítólagos emlékeiket „megszerzik”. És ahol, az örökké "aktuális" anyák képzelet-élményeivel rezonanciában álló, spirituális struktúrájukat kifejlesztik (vagy, amennyiben ténylegesen is létezik reinkarnáció, és tehát lehetséges a vissza-esés is – a gonosz és nagyon gonosz lelkek esetében pl., amelyeknek a valamikori „testben élő földi szereplői” olyan rettenetes dolgokat követtek el, mint a gyilkosság, vagy a sorozat gyilkosság, esetleg a háborúk alatt elkövethető tömeggyilkosság – visszafejlesztik.).

És így, ebben a kauzális idő- és időtlenség-állapotban, a tér és nem-tér ("tértelenség?") állapotában, ahova számunkra, illetve az intellektuális értelmünk számára el lehet jutni meditációban, ahova állítólag, a "közömbös" buddhistáknak és a fakír hindu jogiknak sokkal könnyebb eljutni, mint nekünk, keresztényeknek (De, amikor mégis sikerül, akkor egy időben és térben határtalan boldogsági állapotban találjuk magunkat, ami, így belülről nem rendkívülien fényes, ahogy a klinikai halál állapotába került személyek „lelkei látják”, hanem mi magunk vagyunk azok akik ebben a matt-fehér fény állapotban létezünk, határtalanul boldogan.) észlelhetjük azt a tér és idő fölötti létállapotot, ahonnan fogan és elindul minden, ami a földön megvalósul. Itt tehát, egymástól elválasztva, de mégis együtt látva és kezelve, a reinkarnáció és a biológiai tényekhez közelebb álló anyai ági karma-öröklődés tényeit, az áhítatos keresztényeknek, csakúgy mint a keleti – nyugati reinkarnáció ezoterikus híveinek érthető lehet az, hogy honnan is származik azt a rengeteg nyomorúságot és betegséget, meg korai halált is okozó karma, vagyis: az egyénileg kijavítandó hibás ősidea-rengeteg, ami nem maradhat az isteni létezésben, mivel ott, felmérhetetlen zavarodást okozna. De a legfontosabb az, hogy, ha nem is képes mindenki elérni a fent leírt „teljes értékű meditáció” állapotát – Egyelőre legalább is, a mágikus erejű képzeletünk szárnyain! –, felemelkedhettünk egy olyan szellemi tudatossági szintre és szert tettünk egy olyan belátási képességre amely lehetővé teszi azt, hogy – legalább is, az intellektuális gondolati képzeti képességeink szintjén, a kettő ne zárja ki egyik a mást.
De figyelem: ez a kettősség - „belátás” viszont, nem jelenti azt, hogy ezzel, a reinkarnáció létét bebizonyítottam volna. Illetve, hogy elegendő metafizikai indokot és magyarázatot találtam volna a létezésére. Hanem mindössze csak azt, hogy ezúttal nem csak azért találom lehetségesnek, mert mások azt állítják, hogy létezik, vagy azért mert amikor a spirituális tudatosságra alapozott életvezetés útjára rá fordultam, két - három álmomban voltak hasonló benyomásaim, hanem azért mert elméletileg lehetségesnek találom a reinkarnáció bizonyos (gyors!) formájának a létezését. (Álmaimban ugyanis ennél sokkal kacifántosabb élményekben is részesülök, és, idővel megtanultam azt, hogy melyik álmomnak van tényleges jelentéstartalma és melyik csupán az értelmemhez nem kötött szabad fantáziám szárnyalásának a produktuma. ) Az óvatosságot és a spirituális éberséget viszont, a metafizikának ebben a jelenség-kérdésében, a legfontosabbnak tartom!
Ezért, a metafizikai valóság különböző, általam ismertnek vélt formáinak az értelmezésénél, igen fontosnak találom, legalábbis magammal szemben alkalmazni azt a szabályt, hogy az, aki ezen, a fizikai testtel rendelkező és a fizikai lét törvényei szerint élni kényszerülő személyek számára, erősen sikamlósnak bizonyuló valóságnak a megfejtőjeként (asztrológusként) merészel nyilatkozni, az hétszeresen fontolja meg azt, hogy az általa (is!) tapasztalt élmények valóságosak-e, vagy fantazmagóriák?! És azt is, hogy az általa állított "igazságoknak" van-e materiális megfelelője (– leképeződése) a földi – tárgyi világban, vagy nincs? Pontosabban: csak olyasmiről beszéljünk határozott meggyőződéssel, amiről egészen biztosak vagyunk abban, hogy tényleg megtörtént és megtörténik a valóságban is, és ne arról, amiről úgy véljük, hogy esetleg megtörténhetett, vagy megtörténhetne. Ezt, az önmagunkkal szembeni szigorúan igényes magtartást, a szó szoros és „rettenetes” értelmében is, nagyon fontos lenne minden, magát szellemtudósnak képzelő személy által a magáévá tenni!
Fontosnak tartom tehát azt is közölni, hogy azon kívül a néhány álom-élményen kívül, amiről hallgató metafizikus és egészen kezdő asztrológus koromban úgy véltem, hogy reinkarnációs élmények foszlányai, semmi más konkrét tapasztalatom nincs ezen a területen. Ezért nem is tartom tisztességesnek azt, hogy "a reinkarnáció törvényéről" beszéljek. Illetve, hogy a reinkarnáció misztikum- és fantáziaserkentő elemeivel éljek a horoszkópok értelmezése közben, vagy, hogy a reinkarnáció-elmélet elemeiből metafizikai következtetéseket vonjak le. És azt sem, tartom fontosnak a magam számára, hogy a reinkarnáció létéről vagy nemlétéről folyó vitában, bármelyik oldalon is síkra szálljak. De azt igen, hogy amikor valaki nem tud kézzelfoghatóbb és értelmesebb érvekkel előhozakodni egy szellemi jelenség (De főképpen: karmikus jelenség!) értelmezéséhez, mint a reinkarnáció „ténye”  az ellen hevesen tiltakozzak!
Amint eddig tehát, úgy ezután is benne hagyom az analitikus horoszkóp-értelmező szövegállományomban a Sárkányfarok - Sárkányfej fejlődési tengely leírásainál kifejtett elképzeléseimet annak érdekében, hogy azok a személyek, akiknek ezek a karma-interpretációk személyesebbek, hamarabb meg tudják érteni az eddigi sorstörténetük kauzális okait és spirituális értelmét. Ez viszont nem azt jelenti egyáltalán, hogy én akár a jóslás logikájával, akár a reinkarnációban gyökerező karma-keletkezési elképzeléseket is magába foglaló ezotéria ködős miszticizmusát elfogadom a szellem – spirituális jelenségek helyes értelmezésére felhasználható kutatási és értelmezési módszernek! És azt is el kell mondanom e helyen, hogy mind a gyakorló asztrológusi megfigyeléseim alapján, mind az egyetemes teremtésnek az eddigi tapasztalataim segítsége által megértett céljának és rendeltetésének az életünk céljára és rendeltetésére visszavezetett (és egy kevés realitás-érzékkel, bárki által megfigyelhető) logikája alapján, bárkik is lettünk volna, vagy nem lettünk volna a múlt életeinkben, a személyi horoszkópokból kiolvasható életfeladatok gyökeres felvállalása nélkül, lehetetlen a karma-oldás! Vagyis, hogy ez nélkül, az életünk egy bizonyos szakasza után - ami kinek korábban, kinek később következik be -, nem lehetünk sem boldogok, sem egészségesek. Sőt: még csak enyhén elégedettek sem. Arról nem is beszélve, hogy ez után, a személyes spirituális fejlődési szükségének az életküszöbét jelző életkornak az elérése után, egyre betegesebbé és gyengébbé, sőt: szerencsétlenebbé válunk az élet majdhogynem összes területén, amennyiben nem vagyunk hajlandóak ezeket a részben általános és másrészt jellegzetesen személyes feladatokat felvállalni.
És ez akkor is így van, ha netalán a fiatalkori ügyességünknek, szemfülességünknek és rátermettségünknek köszönhetőem, időközben bizonyos anyagi jellegű, külsőségek szerinti "életszínvonalat" biztosító vagyont gyűjtöttünk össze. Illetve, ha olyan társadalombiztosítási jogokat és anyagi juttatásokat élvezünk, amelyek megkímélnek attól, hogy másoknak – Vagy, az un. objektív szociális törvényeknek a - kiszolgáltatottjává váljunk, és emiatt kétségbeessünk. Ahhoz az információhoz viszont, hogy melyek ezek a lényegi életfeladatok, semmi esetre sem a reális, vagy az irreális inkarnációink sztorijai juttatnak hozzá, nem a múlt életek eseményeiből és benyomásiból, hangulat-foszlányaiból lehet kiolvasni konkrétan (is) azokat az életterületeket, amelyekre a belső ellenállásunkat és kikerülési, kicselezési vágyunkat legyőzve, feltétlenül be kell hatolnunk, a számunkra kikerülhetetlenül fontos személyi tapasztalatok megszerzése céljából. Hanem, igen is, és csakis és egyedül a személyi horoszkópunkból.
Gyakorló asztrológusként tehát, csakis a hétköznapi valóságban megtapasztalt tárgyi valóság szerinti igazságnak az alapján értelmezem a horoszkópokat, és nem rózsaszínű misztikus fantazmagóriák alapján. Tehát: továbbra is az anyai ági ősöktől és közvetlenül az anyáknak a gyermekeik fogantatása előtt átélt szellemi-és lelki állapotából. És nem, semmiképpen nem a lehetséges múltbéli inkarnációk ugyancsak lehetséges eseményeiből származtatom a karmikus determinációkat, mert azok a feltételezések, vagyis az un. regressziós reinkarnációs élmény-emlékek, vagy igazak, vagy nem! Viszont azt, hogy az anya és a nagyanya - és egyes esetekben a dédnagyanya is - hol, miként és miért rontotta el, vagy mivel mentette meg az életét és egészségét, hogy miként hogyan és miért ment csődbe, a családi krónikákból könnyen ki lehet következtetni. Akárcsak azt, hogy milyen magatartás következtében élt meg zavaros, feszült, vagy betegségekkel telt drámai-, vagy netalán derűs nyugalomban és természetes egészségben folyó öregkort? Mindezt, sokkal pontosabb és valóságosabb információt ad a vizsgált személy karmájáról, mint a reinkarnációs feltételezések, vagy az ilyen jellegű un. regressziós hipnózisban a felszínre kerülő „személyes emlékek”. - Ezt gyakorlatilag is megtapasztalhatták azok a személyek, akinek életminőség jobbító, vagy krízis-feloldó tanácsadás céljából a horoszkópját értelmeztem.

Zárszóként egy lehetséges megoldás.

Hogyha ezeken a, föltétlenül szükséges felismeréseken túl jutottunk, úgy érzem, hogy egészen határozottan is megfogalmazhatom az én feltételezésemet a reinkarnációval kapcsolatosan. Ezt viszont anélkül, hogy azt merném állítani, hogy na, most ez a biztos igazság a témában. És ez akkor is így van, ha a könnyebb fogalmazás kedvéért a mondandómat nem írom majd feltételes módban. Amit tehát ezentúl állítok, nem jelent egyértelmű és határozott meggyőződést a reinkarnáció létezéséről, vagy nemlétezéséről,következésképpen, nem akarom ezt egyedüli elfogadható magyarázatként és egyedül érvényes igazságként hirdetni. Lehet, hogy tévedek tehát, de úgy vélem, hogy – legalábbis, a magam számára - a rejtélyt megoldottam.
Figyelembe véve azt a megfigyelhető tényt, hogy a leírások szerint, normális nappali éber állapotban, a reinkarnációs visszaemlékezések korai gyermekkorban jelentkeznek, de az idő múlásával egyre inkább elhalványodnak és több esetben, teljesen meg is szűnnek, valamint azt a tényt, hogy előfordulási gyakoriságuk akkor és annak függvényében nő, hogy a reinkarnálódott "elődök" időnap előtt és olyan balesetek során haltak meg, amikor úgymond nem voltak felkészülve a halálra, elsősorban arra a gondolatra enged következtetni, hogy a korai halál elsősorban, a rendeltetés beteljesülésének, vagyis a karma-oldási lehetőségeket biztosító, megfelelő körülmények elfogyásának a következtében jön létre. Az illető spirituális struktúra újravett rendeltetés-beteljesítésére, tehát a reinkarnációra viszont csak, és csakis akkor és úgy kerülhet sor, hogyha egy, majdhogynem azonos jellegű karmaoldási lehetőségnek a fizikai és pszichikai körülményei (a szülő anyának a lelki – szellemi és spirituális állapota) jönnek létre valahol a földön, mint amilyen jellegűek voltak azok a körülmények, amelyekbe bele született az idejekorán távozó
Személy (gyermek). Ráadásul, lehetőleg, olyan fejlődési szintű civilizációban és kultúrában is, amit amilyenbe született az a korán elhaló személy, akinek a fizikai személyét és tudatát az illető spirituális struktúrán keresztül, ugyanaz az isteni irányította, és hirtelen (derült égből villámcsapásként) ”kényszerült „ott hagyni” a karma-oldását biztosítani képes élet-körülményeket.
És azt, hogy bizonyos karmák feloldásához, nem csak annak megfelelő „bizonyos” struktúrájú és fejlettségi színvonalú anyák szükségesek, hanem megfelelő körülmények is, bizonyítja az a hosszú éveken (két évtizeden!) át megfigyelt tény is, hogy az un. Rák-karmával született személyek, akiknek tehát a szülőföldjükön kellene maradniuk a karmájuk oldása érdekében, de ehelyett elvándorolnak messzi földre (Magyarországról és Erdélyből például Nyugat-európába, vagy Amerikába, Ausztráliába, Új-Zellandba, stb.), érhetnek el bármilyen anyagi, művészi, vagy általános társadalmi „megvalósításokat”, általában család nélküli magányos személyek maradnak, de ha össze is jön még a család is, akkor is, a lelkük mélyén, az ottani törzs lakossághoz képest, jóval elégedetlenebbek és boldogságot hiányoló személyek maradnak. Még egyszer írom: Ezt csak lés kizárólag azok, akik, un. Rák-karmával jöttek a világra.
Következésképpen, lényeg szerint és nem személy szerint történik a ritka - reinkarnáció, mivel igazából nem a személy az, akinek „sürgősen” ismételnie kell, hanem a további karma-oldást lehetővé tevő fizikai konkrétumok hiánya (elfogyása, megszűnése) az ok, amiért a karmaoldási kényszer-helyzetet kell megismételni. Ritka alkalom az, amikor a konkrétumokkal való szembesülési akarat és képesség hiánya az oka annak, hogy egy kauzális és spirituális struktúra, a korábbi inkarnációban tapasztalható nehéz körülményekhez képest jobb körülmények, illetve megértőbb és engedékenyebb szülőkkel kerülhet nagyobb rezonanciába, illetve, a „második anyával”, és annak az életkörülményeivel nagyobb és jobb összhangban lehet. Vagyis, hogy a Lilith által az abszolútumból kiprovokált, boldogság-növelési lehetőség nagyobb lehessen a második születés esetében.
Nem véletlenül van az sem tehát, hogy a leírások alapján, a múlt életre való tárgyi és személyi emlékezet mindössze külsőséges azonosságokhoz kapcsolódik és nem a karmikus meghatározódásokhoz és nem a sajátos személyi életfeladatok elvégzésének az erős akaratához. Vagyis, mindössze külsőséges emlékfoszlányokról van szó és nem személyi-tudat azonosságról, hogy a misztikus guruk által ismerni vélt és szerintük logikus, „köztes léti” előre-programozás fantazmagóriáinak az elmaradásáról ne is beszéljek! És ez a belső „személytelenség” logikus is, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy a fizikai és az éteri dimenzión túli asztrális és mentális struktúra maradvány, a korábbi fizikai és pszichikai tapasztalatokhoz kötődő, koncentrált individuális érzések és gondolatok lenyomatait őrzi az alsó asztrális és alsó mentális tapasztalási rengetegből. Így maradhatnak fenn bizonyos individuális és sajátosan zártkörű, azonos élmény- és tapasztalási emlékek bizonyos eszmei (vallási, politikai, nemzeti, baráti stb.) csoport-egységekben.
Amennyiben viszont, a földi életében szerzett kiegyenlítődési és egyetemes egységbe olvadási képessége segítségével, az individuális törekvések érzés- és gondolatvilága szintjén felül képes jutni egy lélek, már nem maradhatnak meg konkrét, individuális formában, sem az érzései, sem a gondolatai, hanem szépen egybeolvadnak a felső asztrális és felső mentális dimenziókra jellemző egyetemes asztrális és mentális állapotokba. Azokba a magasrendű finom szellemi struktúrákba, amelyeket viszonylag határozott karakterű és színezetű egyetemes idearendszerek irányítanak és tartanak egybe. Amennyiben az illető személynek a földi élete során kiérlelődött idearendszere is meghaladta a jellegzetes csoport - érdekek által gyúrt és faragott karaktereket - kisebb, vagy nagyobb csoportokat egységben tartó, mozgató és fejlesztő jellegzetességeit tehát -, az is tovább halad a buddhikus (vagy: krisztusi…) dimenzió szintjére. Vagyis, a földi – emberi létet irányító törvények és őserők világába.
Ezen a magas szinten hasznosulnak a földi élet sajátos tükröződési lehetőségei között szerzett tapasztalatok, amelyeknek már vajmi kevés közük van a fizikai (földi) konkrétumokhoz, a konkrét (individuális) képzetekben jelentkező, emlék-formákhoz. Ide inkább egyfajta, tudatosan, vagy öntudatlanul begyakorolt és berögződött, globálisan tág érvényességgel bíró, metafizikai idea-kombinálási képességek jutnak el és olvadnak be a határtalan egyetemes idea-struktúrákba. Illetve, az egyre összetettebb – magasabb rendű! - kombinálódási és strukturálódási lehetőségek trendjébe, mint az egyének által szerzett, de az isteni létezés és „fejlődés” által is használható, „megjavult” spirituális és kauzális potencialitások.
Logikus tehát, hogy ebből a dimenzióból, már semmiféle individuális karakterű emlék nem térhet vissza, hiszen azokra a kijavított ősideákra, amelyeknek az ötvözete, az életben feloldott karmának az struktúráit képezték, a fizikai és az éteri testtől való elválás (a halál) után, már az isteni dimenziókban van szükség. Hiszen, éppen, hogy ezeknek a hibásan létesült kauzális ősideáknak a kijavításáért jött létre tulajdonképpen az illető spirituális struktúra (aura), ezért az „eredményért” jött létre az inkarnáció, vagyis az illető személy.
De persze, még van egy ezzel ellentétes állapot is, amelyből a lelkeknek nem lehet "visszatérni". És ez nem más, mint az, amit a tradicionális kifejezéssel elkárhozottságnak nevezünk, vagyis, a keresztény misztika által pokolnak nevezett állapotból. Ebbe az önfeladó, önmegsemmisítő állapotba ugyanis, azok a lelkek jutnak, amelyek addig tévelyegnek (Az elején, csak tudatosan és rosszindulattal hazudoznak, majd gyűlölködve másoknak, vagy önmaguknak kárt okoznak, vagy, egyszerűen csak felelőtlenül szédelegnek egyik vétektől a másikig, az elnyomott bűntudat egyik örvényétől a másikig.), amíg „elfogy belőlük az élet. És teljesen mindegy, hogy minek a hatására, milyen látszólag kényszerhelyzetnek, vagy az üdvösségi ambíció hiányának a hatására, milyen bűbájosan tetszetős hamis valóság-képzetek valóságosságáról való meggyőződés következtében, és milyen hamis szabadság-vágytól, Lilith jellegű sóvárgástól, kábulat-vágytól indítatva kábultak el valamikor, amikor a lejtőn úgymond elindultak. És, az is mindegy ezeknél az eseteknél, hogy az öngyilkosok például, milyen hibás nevelésben gyökerező, igazság-árulások következtében, illetve, hogy milyen jellegű ön- és isten-árulások által jutottak a kétségbeesésnek és/vagy a gyűlöletnek és a félelemnek és a kietlen kiúttalanságnak arra az önpusztító fokára? Hogy tehát miért ezt a rendeltetés-ellenes, és ez által: isten-ellenes megoldást, ezt az Istennel való kibabrálást választják kiútként, hogy úgymond, szabad akaratukból teljesen megszakítják az abszolút létforrással a kapcsolatot? Hogy vad teremtés- és megváltás ellenes gyűlöletükben (Skorpió karmások), vagy ostoba, önfeladó kábulatukban (Halak karmások), gonoszakká válnak és ellene-fordulnak és szembe szegültek a bennük levő Istennel, az által, hogy öngyilkosok lettek, vagy az által, hogy másokkal követtek el olyan jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan gonoszságokat, ami miatt azok képtelenekké váltak a fény és a szeretet felé fordulásra.
Ezek a rendeletetésüket megtagadó, azzal ellentétesen élni akaró lelkek, amelyek tulajdonképpen saját létfenntartó spirituális és kauzális magjukat "önkezűleg és önhatalmúlag" kezdték megbontani már sokkal korábban, tehát amikor spirituális kábulatukban a saját megsemmisítésük, vagy a mások megsemmisítése útjára léptek, tulajdonképpen egy önfelszámoló, önfelbontó programot hoznak létre, amely a haláluk után is automatikusan tovább működik, örökre meg- és leállíthatatlanul. A nagy tévedése viszont az ilyen személyeknek az, hogy úgy képzelik, hogy a fizikai élet kioltásával egy csapásra mindent el is intéznek és a testi, vagy az erkölcsi halálukat semmi nem követi. – Ennek a tévképzetnek ez a végzetes mivolta, csak a túlvilágon derül ki sajnos. Emiatt egyenesen sátáni az a meghatóan humanista elképzelés is, ami az eutanázia által meg akarja szabadítani a testi szenvedésüktől a lelkeket, huj de meghatóan megértő humánus személyeknek állítván be magukat. Ez egy hatalmas tévedés (hazugság) a tényleges igazság szempontjából, vagyis az eredeti (isteni) rendeltetés szempontjából, és tévútra viszi és azon tartja a teljesen tájékozatlan és ignoráns hirdetőit.

Nem véletlenül nevezik pokolnak azt a lelki állapotot, amely mások, vagy a saját teste fizikai megsemmisítést célozza meg, és nem véletlenül beszél az ide vonatkozó irodalom határtalan szenvedésről. Az ember ugyanis hajlamos azt képzelni, hogy csak a fizikai fájdalom-érzékelés képességével ellátott teste képes a fájdalomérzetre. Óriási tévedés! Az őrültek nem jókedvükben őrjöngnek, hanem azért mert nem bírják elviselni a lelki-, sőt: a tudati szenvedésüket, a „kegyetlen” látomásaikat és valósággal „bele őrülnek” az elfogadhatatlan látványba, a számukra sátániként jelentkező sora-állapotok és helyzetek látomásaival való szembenézésbe. Ugyanúgy, a túlvilági testtelen fájdalmak is határtalan szenvedésekben összegződnek, amíg az a spirituális mag, az isteni szikra, ami "a gyémántnál is keményebb" (Buddha), szétoszlik és, a belé zárt, és az öngyilkosság miatt vagy a jóvátehetetlenné vált rengeteg vétekből (a gonosszá válásból) eredő elkárhozás miatt, feleslegessé váló energia vissza tud olvadni az istenbe. Gondoljunk csak bele, hogy ha a spirituálisnál sokkal alacsonyabb rendű fizikai maghasadás olyan szakító, csont- és húsrothasztó fájdalmakat okozó - romboló - erőket szabadít fel, mint amit az emberiség Hirosima Nagaszaki és Csernobil révén megtapasztalt, milyen rettenetes lehet átélni azt, amikor a gyémántnál is keményebb spirituális és kauzális mag szétbomlik?
A reinkarnálódó lelkek tehát, azoknak a folyamatosan, de langyosan tévelygő, vagy hírtelen nagyokat vétkező személyeknek a spirituális struktúrái, amelyek ugyan nem követtek el sem a sorozat-, vagy tömeg-gyilkossággal egyenértékű vétkeket, sem öngyilkosságot (Tehát nem indították el azt a végzetes folyamatot, amely alatt a túlvilágon szét bontódik a kauzális mag, ami mindannyinknak a lét-alapja.), de nem is vállaltak olyan jellegű és mennyiségű karma-oldáshoz vezető életfeladatokat, amelyek révén „egy mustármagnyit is” fejlődhettek és – vagy kiegyenlítődhettek volna. Vagyis, a reinkarnáció benyomásával élő személyek tudata, nem más, mint olyan személyek szétbomló struktúráinak a földi élményeinek és emlékeinek (látomásainak, gondolatainak és érzelmeinek) a különböző részeit - foszlányai is tartalmazzák, amely lelkek úgymond „sehova se jutottak” az életük során. Tehát azon emberi lelkek foszlányait, amelyek nem követtek el ugyan akkora gonoszságokat, hogy ez által önmaguk írták volna alá a teljes szétbomlási és önfeloszlatási folyamatról szóló égi parancsot, de amelyek nem is váltak képessé az Istenbe való visszaolvadásra (a megváltódásra).
Akik tehát, nem is voltak képesek a kiegyenlítődési – boldogulási képességüket elérni és az egyetemes lét-tudat színvonalát jelző felső mentális és spirituális dimenzióba kerülni. Azok reinkarnálódnak tehát, akik nem kárhoznak el ugyan, de a "szellem-idegen" (Hamvas Béla kifejezése) tudományos- materiális szédületük, ideológiás rögeszméik, vagy éppenséggel a misztikus-vallásos kábulatuk - sőt: a mesterséges útón előidézett kábulatuk (részegeskedés, alkoholizmus, kábítószerezés) - következtében, nem sikerült semmiféle kiegyenlítődési képességre szert tenniük. Hanem, esetenként, csak hamis kiegyenlítődésre, mint pl. az ideig – óráig szerelmes párok, az imádatuk tárgyába, vagy alanyába fanatikusan szerelmes vallásosok, vagy a hasonlóan önámító, un. ártatlan misztikusok, akik az individuális tudatnak megfelelő asztrális és alsó mentális szinten rekedtek. Vagy azok, akiknek, a megvilágosodásra való tehetségük ellenére, az „édesanyjuk” tudattalan szellem-világából, annak bizonyos, huzamosan és intenzíven átélt zavaros és negatív mentális és ideális-képzeleti élményei következtében, igen nagy adag negatív energiát létrehozni képes képzelőerő szüremlett át a struktúrájukba. Vagy, akik már egészen fiatalon olyan élethelyzetbe kerültek, amely merőben eltért az ő sajátos struktúrájuknak megfelelő életfeladatok körétől és így semmi esélyük nem maradt bármiféle feleszmélésre. Így tehát, elveszett az életük értelme, de annak az idea-strukturálódásnak, amelyet megtestesítenek, úgymond Isteni szükségszerűségből, mindenképpen szükséges elérnie a kiegyenlítődést.

Ezek a célt-tévesztett, de fontos hiány-információkat tartalmazó idea-struktúrák tehát, amelyek azokat a lelkeket tartalmazzák, amelyek nem tudtak annyi mennyiségű karmát, vagyis, un. defektes ősideát feloldani, hogy azzal az istenbe vissza tudjanak jutni, újabb anyagban való tükröződési lehetőség nélkül, vagyis újabb konfrontáció nélkül, nem tudják a rendeltetésüket beteljesíteni. Ezért, annak az érdekében, hogy az igen összetett kauzális hiány-információkat tartalmazó aurájuk megszabadulhasson attól a felesleges érzelem- és gondolat-salaktól (érzelmi ragaszkodásoktól éas rögeszméktől) amelyekkel az élet során beterhelődtek, a keresztény misztika által tisztítótűznek nevezett állapotba kerül. A tisztítótűz tehát az a spirituális állapot, amelyben a halál után, kiégetődnek a korábbi földi életben szerzett, úgynevezett sötét energiák, a lélek-halálhoz vezetni képes agresszív töltetek (A halálos ötletek), valamint azok az emlékeik, amelyek a tragikus halál-élményekkel kapcsolatosak. Amennyiben viszont nem az anyai karmikus töltet miatt, hanem az egojuk felfuvalkodottsága miatt, vagyis éberség-hiányukból eredő lelki és szellemi tévelygéseik miatt "puskázták el az életüket" és semmiféle kiegyenlítődési képességre nem tettek szert, vagy hamis boldogságban: hamis kiegyenlítődésben ragadnak (érzelgősségbe a szeretet helyett, racionalista és természettudományos spekulációban szellemi fény helyett), akkor az un. szellemi bánat és a lelkiismeret-furdalás által, vagyis a sok csalódás és élet-csőd miatti tehetetlenségi képzetekből eredő, és a túlvilágon is folytatódó depresszió által, azon téveszméknek a spirituális gyökerei égetődnek ki az egyedi struktúrájukból, amelyek az egojukat igen megerősítették a földi életük során, ahelyett, hogy azt az isteni egybeolvadásra alkalmassá tették volna.
Valószínű viszont, hogy ez által a szellemi purifikáció által, olyan tulajdonságokat és képességeket veszítenek el, amelyek visszaszerzése érdekében, egy új inkarnáció által lehetővé váló hibajavításra, vissza kell térjenek.
De figyelem: ez, a lélek és a szelem önmarcangoló tisztító tűzében felpuhított, "újragyúrt és újra egységessé tett" és az individuális létbe ezekkel a gyökeres "szellemi módosításokkal" vissza fordított személyes létegység (az aura), amely rezonanciába kerül egy új anyának az öntudatlan mágikus képzeletvilágával is, sőt: valamennyire már annak a sajátos szellemi – spirituális vonásait is (vágyait, sóvárgásait, zavarát és akaratát) magában hordja, már semmiképp nem lehet azonos a régi személlyel!
Hanem, ez az aura, már egy teljesen új emberi individuum létstruktúráját képezi, amellett, hogy kauzális alapvonásaiban őrzi a réginek bizonyos spirituális színezetét, és ritka esetekben annak bizonyos egyedi élet-emlékeit is! Ezek a véletlen-szerűen a struktúrába maradt, felszínes emlék-foszlányok viszont, semmiképpen nem bírnak eligazító jelleggel arra vonatkozóan, hogy az illető személy milyen jellegű karmikus programokat hordoz magába, hogy tehát: milyen jellegű és súlyú életfeladatokat kell felvállaljon a felnőtti élete során, annak az érdekében, hogy azoknak a beteljesítése révén, olyan képességekre tegyen szert, amelyek segítségével karmáját feloldhassa, illetve a karmája színezetének megfelelő új pozitív képességeket és tulajdonságokat alakíthasson ki a személyi öntudatában, érzés – és képzeletvilágában.

Ezek felmerülése és kiderülése után, nem tudom, hogy van-e még értelme múlt életeink után kutakodni, és azokból fantázia-dús determinációkat kiolvasva, a jelenkori gyengeségeinkre igazolást és „jogosságot” keresni, az asztrológiai sorsképletekből való konkrét életfeladataink felvállalása helyett, illetve azok elvégzése helyett?

Csíkszereda, 2OO6. november 1- 2O19 január 21.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2019.01.23. 21:13 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2017.08.17. 19:57
Hozzászólások: 60
Napjegy: Rák
Aszcendens: Skorpió
Nagyon sokat tudnék hozzá szólni ezen írásodhoz, édesapám, de inkább csak a legesleglényegesebb észrevételeimet osztanám meg veled és a kedves fórumozókkal.
Én is szembetalálkoztam a reinkarnáció fogalmával ha sikerült olyan emberekkel találkoznom és beszélgetenem akik érdeklődtek a spiritualitás iránt. A reinkarnáció esetleges létezése, a létezésének a reménye sok Halak-karmás ember számára nagyon szimpatikus mert a Halak-karmás emberek reménykedni kezdenek abban hogy a reinkarnáció lehetővé teszi számukra hogy az életfeladataikat a következő életükre halaszthassák.
A gonosztevőkkel, a nálunk alacsonyabb vibrációban élő emeberekkel nem lehet egységet alkotni, ez teljesen abszurd elvárás a misztikusok részéről. A gonosztevőkkel, a gazemberekkel való egység csakis hamis egység lehet tehát, hamis szeretet, érzelgősködés csupán. A Halak-karmás emberek kimondottan hajlamosak az érzelgősködésre, ezáltal hajlamosak hamis egységbe kerülni olyan emberekkel, akikkel valójában nem kéne egységbe kerüljenek mert a gazemberekkel való (hamis!) egység egyáltalán nem szolgálja a karma-oldását az embernek. Sőt, éppen ellenekzőleg. Ha olyan emberrel kerülünk -hamis- egységbe, aki nálunknál jóval kevesebb karmát oldott fel, akkor az az ember előbb utóbb le fog rántani maga mellé a karma-dagasztása által alkotott szennybe és mocsokba és fertőbe. És idővel egyre nehezebb lesz számunkra ebből a fertőből kivergődni!
Az anyai ági örökletes programok a dédnagymamám, a nagymamám, édesanyám és a saját, illetve a Tas horoszkópjában abszolút de abszolút megfigyelhetőek, egyértelműen megnyilvánulnak.
Az anyai dédnagyanyám 3 éves korában örökbe lett fogadva a dúsgazdag, de gyermektelen nagynénje által. Ennek a következtében dédnagyanyám olyan lelki-szellemi állapotba került, amelyben nagyon intenzíven vágyódott egy másik élethelyzet - a saját szülei családjában való élet után. Ez az intenzív elvágyódási állapot az anyai nagyanyám, a dédnagymamám lánya szellemi struktúrájában már a horoszkópjából jól kimutatható Ikrek karmát eredményezett. Ajánlom elolvasni édesapámnak az Ikrek-karmáról, illetve ikrek-magzatok fonanásáról szóló tanulmányát. Azt elolvasva jobban meg lehet érteni az Ikrek-karma kialakulását és öröklődését. Itt van az említett tanulmány linkje: kozma-szilard-az-ikrek-karma-es-az-arnyek-en-t510.html
Az édesanyám a nagyanyámtól többek között család-tönkretevési karmát örökölt, amit én is tovább örököltem mert a Rákban van 3 bolygóm és a 4-es Házban, a Vízöntőben van a Halak leszállóm és ateljesen negatív Uránuszom. Továbbá az én horoszkópomban határozottan megjelenik édesanyámnak a Mérleg-karmája, ami szerzett karma. És anyám ezt a szerzett Mérleg-karmáját a sajét anyjának köszönheti. Magdi teljesen hibásan – hogy nem mondjam: tudatosan vétkesen! – nevelte lányát ilyen szempontból. Például engedte hogy éjjelenként anyám, kisgyermekként, pornót nézhessen a Tv-ben. És amikor a 14 éves anyámat egy, az azzal egy idős fiúval azonos ágyban „altatta”! És ez megzavarta az édesanyám tudattalan képzeletvilágát és így anyám az így szerzett Mérleg karmáját nekem átadta. És énbennem kialakukt egy szintén szerzett, tehát nem velem született, és így a képletemből kimutathatatlan Bak-karma, amikor édesanyám folyamatosan, a vele való láthatások ideje alatt, és máskor is, édesapám ellen hangolt. Illetve, Tamás is hangolt engem az édesapámmal való szembeszegülésre, továbbá 9. osztályban az akkori osztályfőnököm is megalázott az egész osztály előtt amiért édesapámmal annyira szoros volt és bizalmon alapult a kapcsolatom. Egyszerűen kialakult bennem egy, az Apával, a törvényességgel, a hűséggel, a határokkal és a fékekkel - korlátokkal, a felelősségtudattal, a pozitív Szaturnuszi és Bak által megtestesített erőkkel szemben egy nagyon kemény és makacs ellenállás. Amit én a Tas fiacskámnak tovább adtam, az az ő képletéből már tökéletesen ki lehet a Bak karmát mutatni. Neki a Bakban van a Lillithje, továbbá 4 bolygója.
Elképesztő tehát az, hogy mennyire pontosan ki lehet olvasni a gyermekek asztrológiai sorsképletéből azt, hogy az édesanyák, illetve a nagyanyák és azok családtagjai, miképpen képezik és hozzák létre, illetve adják át az utódaiknak azt a karmát, amit ők hoztak létre, persze, többnyire öntudatlanul, vagyis nem akarattal és tudatosan, de... Itt nem arról van szó, ha jól értem, hogy valakit is - valamelyik anyát, vagy ősanyát el kell ítélni azért, hogy rétre hozta a ükunokája, a dédunokája, vagy a saját gyermeke számára a karmát! Szó sincs erről szerintem... Hanem csak arról, hogy a horoszkópokból világosan ki olvasható karma-motívumok (szimbólumok) tárgyi gyökere, vagyis a hajszálgyökere meg található egészen kézzel fogható formában az anya, vagy a nagyanya életében és tetteiben. Egyáltalán nincs tehát, amiért a karmánkat, vagy a gyermekeink a létező, vagy nem létező életeinkben keresgéljük. Hiszen amit így találkozunk csakis misztikus ábránd, vagy álomszerű zagyva fantazmagória lehet, ahogy azt édesapám is írja.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2019.01.25. 11:45 
Offline
Asztrológus
Asztrológus
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 813
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
A fent leírt reinkarnáció elmélet valóban ütközik több metafizikai ténnyel is, amiről meggyőződtünk.
Pl. Hogyan is lehetne olyan fajta döntése bármely "leszületendő" lélek-szellemnek, hogy itt mit él meg, amikor - ahogy Szilárd is említette a szabad akarat tényével való ütközést - előre nem tudhatja, hogy a szülei hogyan fognak élni, elválnak-e vagy sem, meghal-e egyik vagy mindkettő ideje korán, illetve mennyi testvért vállalnak, mennyit sikerül vállalniuk - és ezek csak a legmérvadóbbnak tűnő szempontok... de még arról nem is ejtettem szót, hogy az anya karmájából adódó feszültségek, negatív lelki - asztrális, mentális és spirituális élmények (Pl. hisztériák, szorongások, gyűlölködések, és ami ma nagyon divatos: az újabb megtermékenyüléstől való szorongás és félelem, stb.) közvetlen és intenzív mágikus hatásának van kitéve annak gyermeke - a gyermekei - és mindez bizony igen sokat befolyásol azon, hogy pl. milyen betegségeken megy keresztül valaki gyermekként, hogy milyen baleseteket szenved. Sőt, ilyen értelemben az inkarnálódó léleknek egyáltalán az élete is, gyermekként az anyától függ...! Tehát a reinkarnációban, ha lenne is ilyen, akkor sem valósulhat meg az, hogy az adott szellem tervezze meg magának, hogy mit vállal, mit él meg...és mit nem.

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO