ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.08.20. 02:36

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2009.05.06. 11:21 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A betegségek lelki és szellemi okai asztrológiai megvilágításban.

Az embernek nem természetes állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés. Pontosabban: a betegség az embernek nem az a világegyetemmel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy "Az Isten megteremtette az Embert az ő képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai hasonlatnak, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális értelmét, ha elfogadjuk az asztrológiának azon alapigazságait, miszerint az ember különböző testrészei az egyetemes létezés különböző lételveit (ősprincípiumait) testesítik meg materiális formában (Például a Kos által jelképezett őselv, mint a Teremtő Szellemnek a közvetlen megjelenése a fizikai világban, természetes, hogy az ember fejéhez kapcsolódik egyértelműen.) és a biológiai szervezetének különböző szervei szítén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtői - teremtési őserővel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélőképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség őselvével áll analogikus kapcsolatban) Ezért az ember betegségi állapotát nem szabad egy tőle, vagyis a szellemi-lelki tevékenységétől függetlenül létező, csupán a külső környezeti hatások következtében véletlenszerűen beálló, állapotnak tekintenünk, amiről ő személyesen nem tehet és amely állapot bekövetkezésében ő teljesen ártatlan. Mintha a betegség egy, az életünkkel járó, természetes, objektív és ezért szerencsétlen létezési állapot lenne, vagy mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi létezésnek mint például a szexuális ösztönök.
Ugyanakkor ellenségesen sem szabad a betegséghez viszonyulni és harcot indítani ellene mint azt ma az akadémista orvostudomány teszi, teljesen fölöslegesen és a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi hajszálgyökerei szintjén, végső soron eredménytelenül, mivel hiába gyógyítja meg az ember fizikai szervezetének egy részét, ha a betegség szellemi, vagyis eredeti forrásvidéke érintetlen marad. Ugyanis az orvostudomány és a gyógyszerészet elsősorban a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszűntetésére, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt, teljesen ignorálván azt az egyszerű tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés, ami arra szolgál, hogy a maga kényszerítő erejével figyelmeztesse az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erőltet, valamivel, vagy valakivel erőszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit hibásan értelmez és hibásan él át mind fizikailag, mind lelkileg, aminek a következtében diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erőkkel és feszültségekkel telített spirituális erőteret hozott létre önmagában és önmaga körül és ezáltal, ezen keresztül romboló hatású lelki-tudati állapotba és végső soron (ön)romboló fizikai állapotba került.
Arra, hogy ez tényleg így van, nem szükséges semmiféle indoklás, bizonyítás, tudományos magyarázat: próbáljunk csak a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen működik a fájdalom tökéletes jelzőrendszere. És hiába legyintünk erre, hogy ez egy gyermekes példa, hiszen a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha nem is volt alkalma azt átélni mindenkinek. Addig is, amíg a későbbi fejezetek elolvasásán is túl jut a kedves olvasó, és lesz alkalma elgondolkozni ezen állítások létjogosultságán, bocsánat: abszolút igazságán, kénytelen lesz becsület szóra elhinni nekem, hogy fájdalom mechanizmusa ugyanúgy, vagyis A hatás és a visszahatás egyetemes tőrvényének a mechanizmusa (lételve) szerint működik mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken.
A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalom-jelzést (Például a szorongás, a lelki ismeretfurdalás és a düh is lelki fájdalomjelzések) nem voltunk hajlandóak észlelni, ezen jelzésekből okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentő és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejű") és haragvó-gyűlölködő emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.
Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különböző betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által felületesen kezelt, az ember ősbűnösségéről szóló tanítását. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ősbűnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemő teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlődési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.
A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdv-programhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók és a Sárkányfarok helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.
Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemő egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemőinket eme természetes tapasztalási lehetőségektől!
A folyamat veszélyes is lehet, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely -közvetlen- tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létező spirituális fejlődési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, előbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnőtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell jelentsen a valamikori csecsemő számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elő is idézhessék.
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek...)
Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnőtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.
Tudom, hogy így első olvasásra mindez meredeken hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- előadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeiről csakis ő tehet, az mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeire vonatkozik. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni -látszatra- a szülők fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás tudományoskodásainak, valamint a tudattalan szintjén lejátszódó, ellenőrizetlen és felelőtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy felnőtt nem egyedül felelős a saját betegségeiért!
De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis lingvisztikai- metafizikai kitérővel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz őseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen (absztrakt) nyelvészkedő elméleteket:
Minden nemzet nyelvében fennmaradtak ős, metafizikai igazságokat kifejező, az emberi személy és a világegyetem közötti egység -és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevőivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudat vagyis az egységtudat, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.
A beteg ember elveszíti ambíciókkal terhelt életgyakorlata következtében azon képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes létállapotként érzékelni környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.) és a Világegyetemet. Amikor személyiségében, vagyis tudatában külön válik az ő személye ez egységes egyetemes létezéstől és amikor csak egymástól különálló elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét és így, szétválasztva kezdi vizsgálni, részleteiben kutatni és egyes részek - részletek fontosságát a többi részlet rovására kiemelni, előbb-útóbb EGÉSZ- ségtelenné válik. ("Ne készíts magadnak faragott képeket.")
Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja azt érzékelni és ítélkezni kezd mások fölött. A másokat elitélő emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkező betegségek, és a Merkúr által uralt Szűz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök első helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívül állóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, hatalmat gyakorló egyrészt, és akik felett ítélkezik másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt ő, a jó-ember teszi. Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyű, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének előbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát ő ténylegesen visszafelé fejlődve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet. Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY A BETEG EMBER AZ, AKI AZ ISTENI (EGYETEMES) EGYSÉGES-EGÉSZBEN történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Ő csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelő világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egyetlen vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történő gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétől.
A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, vagyis az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású materialista civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, az európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág koncepciójára épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett- gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvű keresztény-nyugati civilizáció mint életforma elfogadott, az állami-szociális intézményektől való függősége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az ő személyiségétől, vagyis gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség, amelynek csakis külső, materiális és ugyancsak külső (ellenséges) tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.
A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert már hét éves korában hozzászoktatják a versenyszellem mellett a részekben való lineáris gondolkozásra, végső soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerűen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével.
Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltő, újabbnál újabb betegségeink(Például az AIDSZ). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára könnyen visszavezethető tűnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely tünet állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a gyógyszerekkel és különböző kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel, következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztető jellegű) hatásait. És itt fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különböző "auratisztítási" és "csakra tisztítási" kezelések, kuruzslási praktikák és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelőtlenül gyogyászkodó misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevők, ügyeskedő természetgyógyászok és úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális törvényszerűségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására, a különböző, kívülről ható aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létező dimenziók szintjén (étertest, asztráltest, metáltest, stb.), a személy kozmikus információrendszerét zavarja össze helyrehozhatatlanul.
Jó, hogy legalább a kauzális testet érintetlenül kell hagyniuk, ugyanis azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a személy fejlődésébe, megakadályozza az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A Mágia) Tőrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják tovább mint azelőtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás kitörésekig elmenő eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "működő" kuruzslási technikáknak. Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minősített "beteg", akiről az orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem ő saját maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitől szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki tevékenységeitől aligha) egy újabb orvos helyett, csodadoktorokhoz fordul, annak csodálatos varázserejére bízva egészségét, még távolabb kerül az igazi gyógyulástól mint ahol azelőtt állt. Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülő, tetteiért, szavaiért és gondolataiért személyes felelősséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem akar igazából meggyógyulni.
Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó, SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és őszinte tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember betegségokozó jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelőtlenül játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevőkhöz", vagy racionálisan nyerészkedő -sok esetben már orvosi diplomával is rendelkező- "természetgyógyászokhoz", annak még nagyon sok lelki és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra. Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól és csakra tisztításoktól, a gyógyteáktól vagy a "misztikus" terápiás kezelésektől várja a betegségeitől való megszabadulást, az őszítne hiba-belátási készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül egyelőre, mint az a meggyőződéses materialista, aki csökönyösen a külső körülményekben és a külső események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak egyébként sokkal hamarabb megértik a metafizikai igazságokat, -amelyek végső soron nagyon egyszerűek- mint a rosszul beavatott guruk, a természetgyógyászok és a misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.) Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehető legpontosabban diagnosztizáltatjuk szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az előírt pihenési időszak alatt, az előírt gyógyszerek 7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok a negatív viselkedési és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált gyengeségének köszönhetően kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a valóságnak azzal a részével is, amelyet aktív (tevékeny) állapotában nem akar elfogadni. Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktől függetlenül létező külső (esetleg külső isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális személyiségfejlődésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene. Amitől meg tanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus világegyetem) mely részével és mely ősprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létező, általunk (is) megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára (elfojtására). Különben betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértő" beavatkozásainak ellenére. A mai ember, tudományosan babonás vagy vallásosan naiv és misztikus neveltetésének következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az ő belső erőfeszítései nélkül és az ő öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetőek, hanem azért is mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekből vezetik le és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivőnek, vagy felvilágosult ,racionális, "józan" embernek tudja magát, két féle, "nagyon értelmes", ésszerű és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek mélyebb, mondjuk ontológiai okaira: 1) -Így akarta az Isten és: 2) -Ilyen az Élet. Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségünk látszat-okaira, a racionális elméleti fikcióktól és a költőien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel teletűzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - „funkcionális" magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra működő, általánosan érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és "szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyű) szellemi-lelki tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi.
Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati technika, minél elbűvölőbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat. A misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a "beavatott" gyógyító mestereket, bioenergetikusokat?
De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is tökéletesen visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerű és ugyanakkor egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe épp úgy, mint ahogy az egészből is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a mai tudósok, hanem a természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus kapcsolatban álló gyógyfüvekből készült teákat ajánlanak különböző betegségek gyógyítására. Ugyanis ezek a gyógyfüvek mind kapcsolatban állnak egy- egy kozmikus lételvvel, ős- princípiummal (kezdettel) és őserővel, és ugyanakkor ezek a kozmikus létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk segítségével, megnyilvánulnak különböző testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül, testrészeink és szervezetünk működésében, azok egészséges, vagy beteg megnyilvánulásában. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy összefüggés van egyes szerveink, testrészeink és a különböző kozmikus lételveket megtestesít bolygók és csillagképek természete között.
Ugyanis nem a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy megbetegedése között létezik a közvetlen kapcsolat, hanem a bolygó által megtestesített lételv (őserő), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvnek alárendelt testrészünk, vagy biológiai szervünk között.
Ezért állíthatja az asztrológia, többek között, azt is, hogy ezek a csillagképek, ezek a bolygók befolyásolják, nem csak szellemi és lelki tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai működését is. Hiszen a betegség nem fizikai szerveinkben kezdődik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetően és észlelhetően. A betegség Egész- ségtelen, tehát egy, a belső, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis ambícióktól fűtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus) működése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony (egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illető bolygó, vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal, természeti tendenciákkal és viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános gondolkozásunkban képet alkotni erről) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal. Érzékelhető és észrevehető- összefüggés van a Hold és a női szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési aktusban való részvételi képessége), működése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, önérvényesítési késztetéseink, ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között. Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek természete és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn a Skorpióban született emberek életét kísérő mentális-pszichikai problémák és az ők életét végigkísérő párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió által megtestesített kiegyenlítődési, egységesülési és kauzális megismerési lételvekkel szembeni harmoniátlanságaink következtében károsodnak meg időnap előtt veséinktől elkezdve, a szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és húgyvezetékeink, végbelünk (elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képtelenség), húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési képtelenség, haragból, gyűlöletből, féltékenységből és szorongásból eredő önmérgezés), nőknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a prosztata-mirigy és a herék, el egészen a rákosodás folyamatok megjelenéséig.
Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási-megtartási) vágyaink következtében féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat létrehozó egoista érzelmek, amennyiben nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi kapcsolat következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például nagyobb felfázások következtében.
A felfázások és más külső okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki) betegségek (fizikai) tüneteinek és az ember öntudatlanul megkeresi azt a körülményt, amely hozzásegíti őt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történő megjelenésének aktív kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni. Ezért van az, hogy "a lelki betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", pontosan úgy, ahogy a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével elmulasztani. Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a Vénusszal összefüggésben levő szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis féltékenységből eredő, belső egyensúly-megbomlási betegségek. Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk, félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban egy sértettséget, melyet szerelmi, vagy szexuális-partneri kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek, amikor élet(házas)társunk, általa be nem vallott ellenállást tanúsít ugyancsak általunk be nem vallott uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben. Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás, azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás, átalakítás, információ-áramoltatás, bázis-törekvés, stb.) és az azokat megtestesít, azokat a földi életformákkal egybekötő szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel magával egyidős (belső) megfigyelések alapján jegyeztettek fel és az asztrológia ezekből az ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekből következtet az egészségi problémák szellemi-lelki okaira.
Ugyanakkor a betegségeink természetéből is visszakövetkeztethetünk jellembeli hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást, információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni, magunkhoz kötni, vagy környezetünkből kiiktatni szeretnénk különböző embertársainkat, vagy más élőlényeket, jelenségeket. Betegségeinkből vissza lehet következtetni az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos kibővítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívemből ajánlom Kurt Tepperwein MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimű könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A Lélek nyelve: a betegség című, monumentális művét, amely a budapesti Magyar Könyvklub könyvkiadónál jelent meg l996-ban.)
Például az "epés" betegségben szenvedő emberről tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan, fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában, lényegében visszanyeli állandó dühét és fojtott agresszivitását, igazából nem meri önmagát kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke mélyén szeretne. A prosztatával kapcsolatos megbetegedések, a női hűvel és a petefészek-problémák, a méhfertőzések, a nemi testrészek fertőzései általában, a visszafojtott, ki nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg a túlzásba vitt, de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és szexuális vágyéletünk következményei, a nemiségünkkel járó természetes érzelmek és megnyilvánulások elfojtásának következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, nemi sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre (impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerőnkkel való visszaélésekre vezethetők vissza. Az a tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket nem csak élettani szempontból, hanem a bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény, Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítődési szükségszerűségeként is és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétől idegen szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e legfontosabb részének őszítne megélési lehetőségét, amely szempontokhoz eredetileg és lényegileg, azoknak semmi köze nincs. A napjegyek szerint megvizsgált személyi betegségeinknek a szellemi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, a főd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védő ózonréteg lyukai egyre terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövő szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új betegségek jelennek meg? -Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelősségeinket.
Mert felelőtlenek és ezért infantilisak vagyunk: Orvosok, politikusok, papok és misztikus tanítómesterek által gyámolított gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben. Holott a személyes Karmánk már legkésőbb 21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelműen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít meg és mégis az orvostól kérdezzük meg, hogy mi bajunk van és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik század embere az aki anyagi szemléletű kultúrája és rejtetten szemetelő technikai civilizációja és az azt működtető intézményei segítségével, személyes felelősségével együtt önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett. Ő az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvező, vagy a következményekkel nem számoló cselekvő (tehát Karmát gyűjtő) ember akar lenni a földi közösség életében, vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított élvezője és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó vállalni semmiféle felelősséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedő embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz, döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az ő egészségi ügyeiben.
Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén, hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító természetgyógyászok Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelősek és nem dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a kauzális (mennyei) szinteken létező szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erők és őselvek sem. Egyedül a Názáreti Jézusnak adatott meg az a jog és hatalom, hogy egyetemesen felelősségteljes ítélete alapján beavatkozhasson kauzális szinteken is bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott feltámasztás, fizikai látás visszaadása). Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli erők helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa előidézett és létrehozott egyensúlybomlást és kivédeni azt az ökologikus katasztrófát, amelyet a személyes felelősségtudata és lelkiismerete elől misztikus, vallásos és materialista-tudományos káprázatokba menekülő ember előidézett boldogságvadászata és kényelemkeresése, valamint felelősség-elhárítási társasjátékai segítségével. És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-működtető szervezetekkel...) megnyerni akaró ember szembe fordult a lelkiismeretében és a felelősségtudatában lakozó Istennel, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy évezredek óta csalja saját magát okoskodva-ügyeskedve, nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, szörnyűködve, erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva, művészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva, szélhámoskodva, gyűlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és nem akarja észrevenni, hogy a szentséges színpadi kulisszák, a mozivásznak, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott növekszik a végpusztulás kísértete immár letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul és végérvényesen.
Ennek a bizonyos értelemben "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása, hiszen ha betegségeink igazi okait akarjuk megkeresni, egészen a bibliai "ősbűnig", vagyis az emberi szellemnek (az ember ősideájának: Ádám Kadmonnak) a fizikai világgal való egyértelmű összekapcsolódásának okáig kellene elmennünk. Sőt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel ősrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtőerejéig, amelynek köszönhetően az anyag állandóan keletkezik és nem csak mechanikus-robbanás szerűen. Ezen metafizikai igazságok kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük fontosnak, hiszen mind az előszóban, mind az Egyetemes Tőrvények tárgyalásánál és a Kereszténység asztrológiai értelmezésénél is esik majd szó róla bőven.
A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével, nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelősek minden figyelmeztető jellegű sérülés és minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minősülő betegséggé és helyrehozhatatlan szervi elváltozássá történő elfajulásáért. Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal szembenézni a jelentéktelennek tűnő sérüléseink és betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a személyiségünkre (destruktív jellegű negatív képzelgések, negatív viselkedésmód) és életvitelünkre (öncélú és együgyű tevékenységek) vonatkozó jelentéstartalmakat, amelyekkel nem akarunk szembenézni, mielőtt megjárnánk az orvosi rendelők és a gyógyszertárak egyáltalán nem a lelki megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezető kálváriáját.
Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sőt még ezen túl is: talán az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális fejlődésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki magát képessé teszi az őszinte belátásra -tehát a tisztánlátásra- a pontos és részletes orvosi diagnózis a lehető legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi fejlődése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló életpálya-és gondolkozásbeli módosításokhoz.
Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz fordulunk, de a betegség-tüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettől ideges lesz, vagy legalábbis a türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi horoszkópunk) segítségével azokat a negatív viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket, ellenszegüléseinket, erőszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat) amelyek szervezetünket a "betegséggyártásra" rákényszeríttették. E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést, ami a különböző napjegyekre jellemző betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi okainak megismeréséből egyértelműen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való) sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek. És ezt nem megfontolatlan gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerű szószaporítás kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemző többnyire bagatell bőrfertőzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az Oroszlánra jellemző erőszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében előállott szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövő epegyulladásaikkal, epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyesek.
Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére- a táplálkozási szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minőségét kell felülvizsgálnunk elsősorban. Ugyanis a legtöbb "bűnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelőtlen, öncélú étkezési szokásainkkal követjük el.
A napjegyek és a betegséghajlamok összefüggéseit tárgyaló iásom végén, annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja kapcsán írt MAGIA SUTRA című esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bűn sajátos területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, főként a félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bűnös testről beszél. Az ilyesmi teljesen hibás. A testnek bűnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bűn morális defektus. Elkövetésére csak a szellem képes." ... "Ugyanaz a megtörtség, ami a szellemvilágban a bűn, a lélek világában az örült. Az örült a lélek normális voltának megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik, kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bűn a szellemvilág megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud közösségben élni." ... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bűn, a lélek világában az örült, a testi világban a betegség." ... "De a három egy és e hármat egymástól elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetéről tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egészség helyreállítása (reintegráció) is hármas, éspedig:
-esztétikai (testi)
-logikai (lelki)
-morális (szellemi)
feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmi-értelmi (lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségéről egy pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad, mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a szellemet minősíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza."
Pont annyira hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai mozgásnak és a test ápolásának a fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy az öncél, technikai tudományos megoldások hajszolása, az intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni, hogy az öncélú értelmi képességek gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú, moráltalan (művész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni kultusz, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmény-hajszolásnál, ami előbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más életterületeken való sikertelenségek mint például a családi élet és a szerelmi párkapcsolat) az eredmény és sikerorientált egyént. Az egészségünk visszaszerzésének egyik ára tehát, az öncélú élettevékenységeinknek és a saját lényünkre vonatkozó előítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása. Ehhez a szellemi tisztánlátáshoz szükséges egyéni hibabelátási kézség kialakításához viszont a nem jóslásra, hanem az önismeretre, az emberismeretre és a világismeretre használt, kauzális asztrológiának az információrendszere igen nagy mértékben hozzájárulhat.

II.
Az önmérgezésről és a gyermekek betegségeiről bővebben


Nem a fájdalom megszüntetése a lényeg a betegség és a szenvedések kérdésében, hanem az, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belső testi (szervi) rombolódás? Az, hogy milyen lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett, vagy nyílt ambíciókból eredő nyílt haragvások és rejtett gyűlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez? Az orvostudomány ezt a hormonális és más jellegű önmérgezési folyamatot immun rendszeri zavarból eredő következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különböző gyógyszeres erősítésekkel, vagy erőszakos beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi - immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén működő, belső egyensúlyi - kiegyenlítődési zavarok) leképezik a szellemi - lelki zavarokat, vagyis a spirituális tévképzetekből eredő helytelen mentalitásunkat. - De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésről elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyűlölködünk: mérgelődünk!
Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségről az orvosokat és a biológusokat és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, haragszunk, neheztelünk valakire vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különböző hormonális mérgeket (mérgező genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elő és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerűen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális mérgeket és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelődéseink következtében a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erőtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.
Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk, vagy ha féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre, gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot, ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemőmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a pár elvesztésétől való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlődési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsőséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak finom, a sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levő szervek működését, károsítja épségüket. A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, a sok eltusolás - elfojtás után minden tőr ránk, vagy legalábbis ezek a nagy része és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az első jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghűlés, illetve e huzamos és gyakori hűléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hűléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).
Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hűlni, nem is hűlünk meg, ha az előző napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietős elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellő kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hűlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hűlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hűlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hűlést látszólag kiváltó külső okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal később, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngő, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illető mirigynek volt ideje bőven kitermelni a megfelelő mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelő szervekbe), hanem finoman már rombolni - bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illető szervek, vagy testrész - testrészek meghűlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hűlést követő gyulladás következménye annak, hogy az illető szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) előzőleg az önmérgezés következtében.
És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegség-kiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhető és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külső testrészt, vagy belső szervet, annak a szervnek előzőleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az előzőleg már hamis információt kapott belülről: a saját zavarosan működő hormonrendszerétől. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertőzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítő orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertőződtek be, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertőzött (haldokló) betegekkel és halottakkal.
És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belső mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elől egyelőre valamiért rejtetten működő fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is.
Persze, felmerül még az ártatlan csecsemők fertőződésének a kérdése is, de amint látni fogjuk, itt a vallásos képzetek szerinti legnagyobb isteni, illetve természeti igazságtalanság problémakörével találjuk szembe magunkat: bizony a gyermekeink 14 éves korukig ki vannak szolgáltatva az édesanyjuk (és ha árvák, akkor mind a távolban élő édesanyjuk, mind a közvetlen gondozójuk - gyámjuk) negatív és zavart (feszült) lelki, szellemi és spirituális tevékenységének, folyamatainak. - Erre a kérdéskörre a konstellációk és a betegségek közötti összefüggésekről szóló tanulmányomban részletesebben is visszatérek.
A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalom-jelzést (Például a szorongás, a lelkiismeret furdalás és a düh is lelki és testi fájdalomjelzéseket vált ki) nem voltunk hajlandóak észlelni és ezen jelzésekből okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentő és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejű") és haragvó-gyűlölködő emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.
Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különböző betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által felületesen kezelt, az ember ősbűnösségéről szóló tanítását. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ősbűnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemő teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlődési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.
A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdv-programhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók, a Sárkányfarok és a Lilith helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.
Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemő egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemőinket eme természetes tapasztalási lehetőségektől!
A helyzet nagyon szomorú, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely - közvetlen - tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létező spirituális fejlődési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, előbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnőtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell jelentsen a valamikori csecsemő számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elő is idézhessék.
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek...)
Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnőtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2009.05.06. 11:29 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
És mindez regényesebben a tudománytalanul működő mélytudattalan személyiségünk ugyancsak tudománytalan hatásmechanizmusai megismerése érdekében:

Egy szerzetes, aki tíz éven keresztül imádkozott az Úrhoz, hogy adja meg számára a gyógyítási képesség kegyelmét, észlelvén, hogy imája meghallgatást nyert, boldogan újságolta a jó hírt a rendfőnökének. Nagy megrökönyödésére viszont a rendfőnök nem osztozott az örömében, sőt: azt parancsolta neki, hogy menjen vissza a fülkéjébe és imádkozzék azért, hogy az Isten vegye el tőle ezt a frissen kapott képességet, és adja meg helyette az erkölcsi hibáinak a felismerési és belátási képességét. Ezt a kaukázusi mondakörből származó legendát egy, a misztikus gyógyítói tevékenységgel szakító szerzőnek a könyvében találtam, aki több évtizeden keresztül gyógyította a rászorulókat bioenergiával. A misztikában kellően tájékozott szerzővel, a reinkarnáció elméletnek a lét-realitásként való kezelésén kívül, majdnem mindenben egyet értettem, mivel a bioenergiás gyógyítás közben az emberi információs-energetikai (spirituális) terek módosulásával kapcsolatos megfigyelései alapján, ugyanazokra a következtetésekre jutott a sors-hatásmechanizmusok természetét illetően, mint én az asztrológusi gyakorlatom közben.
Az áhított gyógyítói képességeket megkapó szerzetes rendfőnökének a nem csak, hogy furcsa, de a humanista logika szemszögéből egyenesen kegyetlen és igazságtalan parancsánál, már csak egy másik válasz “irracionalitása” elgondolkoztatobb, amit az örök Buddha ad válaszként az orvosok mennyei képviselőjének a méltatlankodó és értetlenkedő kérdésére, és amit ugyancsak a bioenergiás gyógyítással végképp felhagyó szerző idéz a tanulságos könyvében. Az örök Buddha magához idézi a különböző mesterségek képviselőit és mindegyiket külön megkérdezi, hogy mi a munkájának a célja és értelme. Végül mindegyiket bebocsátja a Nirvánába, de a gyógyítót nem. Ez méltatlankodni kezd, amiért a Buddha éppen őt utasítja el, aki a leghumánusabb tevékenységet végzi, egész életét az ember szolgálatába, fájdalmainak enyhítésére és megromlott testi egészségének a helyreállítására állítja.
“- Azért, mert te leveszed az emberekről azt a terhet, amit én rájuk küldök, hogy meggátoljam őket a rombolásban. Sőt: még meg sem engeded nekik, hogy rájöjjenek a betegségeik tényleges okára.” Ennél abszurdabb és igazságtalanabb kijelentést már csak Jézus tett, amikor olyanokat mondott, hogy “Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, elvétetik.”, vagy, hogy “Csak aki meggyűlöli magát és meggyűlöli az apját és az anyját, az lehet az én tanítványom.”
- Hát őrültek ezek? Mármint a rendfőnök, a nagy Buddha és Jézus? Nem. Mindössze egy, a szokottól merőben eltérő logika szerint szólalnak meg ők a parabolikus történetekben, amelyben nem az életélvezet-lehetőség és a kényelem szerinti érték-logika jelenti a legfőbb értéket és a helyes alapállást, hanem az Isteni akarat: a teremtés és a lét eredeti rendeltetésének a logikája, a szellemi törvények és a sors-logikája.
Ha eredményesen írod a naplódat a regényes könyvünk olvasása mellett, azt fogod észlelni, hogy a régi és az új betegségeid igazi okai csak látszólag találhatóak a szélsőséges természeti jelenségeknek a szervezetedre gyakorolt hatásaiban, változásaiban, illetve a váratlan és romboló eseményekben, vagy az akaratodtól független fertőzésekben. A betegségeid igazi indító okai nem a szélsőséges és ellenségesnek képzelt természeti folyamatokban és nem is a fertőződésekben keresendők, hanem a te belső világodban, az egymásnak ellentmondó érzéseidben és gondolataidban, illetve a kitűzött céljaidnak és a racionális gondolataidnak ellentmondó sóvárgásaidban és az önmagad elől is elrejtett érzéseidet és vágyaidat irányító, háttér-ambíciódban, a lelki-szellemi világod feszültségeiben. Sőt: a betegséged okai igazából az idea-világodban, az életed céljáról és értelméről alkotott koncepcióidban, nézeteidben, hiedelmeidben találhatók. A személytelen orvostudomány nem akar tudomást szerezni a személyi és a csoportos képzeletvilágnak az egyéni testre gyakorolt hatásairól, miközben a lelki befolyást nem tagadja. Úgy fogalmaz, hogy a betegségek oka és eredete pszichoszomatikus, vagyis hogy érzelmi-testi. Tudja, hogy a betegségek okai nem a csak külső eseményekben keresendők, hanem a beteggé vált személynek a tünetek jelentkezését megelőző időszakban tanúsított általános mentalitásában, a diszharmonikus lelki folyamatokban. De azt már nem képes belátni, hogy a betegség-okok ott lakoznak a civilizált embernek a valóságról, az élet értelméről és céljáról (a boldogság elérési és “megszerzési” lehetőségéről), illetve az emberi lét céljáról és rendeltetésről alkotott tévképzeteiben. Amennyiben ezt a belátást és beismerést megtenné az orvostudomány, saját magát kellene felszámolnia, mint civilizációs tévtant, mint az ember rendeltetését félreértelmező és ez által az embert félrevezető és gyógyítás-függőségben: orvos- és gyógyszerfüggőségi állapotban tartó eszmekört.
Az asztrológiának a napjegyek szerinti karaktereknek megfelelő betegség-hajlamokról szóló tanításai erről beszélnek... De miért kell nekünk, nekem és neked ebben a regényben egy olyan kérdéssel foglalkozni, amivel nem képes megbirkózni az a tudományág, amelyben az elért kutatói eredményekért évente mesés vagyonokat érő díjakat osztogatnak? – A zavartalan életed és az egészséged elérése előtt feltételként álló képzelet-tisztításért, a zavaros lét-képzeleted romboló következményeinek és pusztító ártalmainak a felszámolásáért. Addig is tehát, amíg a regényes könyvünk által nyújtott megvilágosodásoknak a személyes életélményeiddel való kapcsolatba-hozása után, képessé nem válsz elfogadni ez állításaim létjogosultságát, el kell hidd becsületszóra, hogy a fájdalom, a visszahatás és a fejlődés egyetemes tőrvényét szolgáló hasznos érzés, hogy a fájdalom az egyetemes evolúciót szolgálja, nem csak a fizikai dimenzióban, hanem a lelki, a szellemi, az ideális és a kauzális szinteken is. Összetett szenvedés-együttest jelentő csomagként viszont csak akkor jelentkezik a fizikai fájdalom, ha előzőleg több olyan lelki fájdalom-jelzést, mint a félelem, a szorongás, a lelkiismeret furdalás, a stressz, a depresszió, illetve az ingerültség, a harag, a neheztelés és a gyűlölet kellemetlen állapotai, nem voltunk hajlandóak komolyan venni és e finom jelzésekből okulva, nem voltunk hajlandóak a szükséges belső magatartási és képzeleti változásokat meghozni és gyakorolni. Ha nem akartuk a fájdalom-jelzésekből a szükséges következtetéseket levonni és e szellemi következtetéseinkből kiszűrődő információkat hasznosan: a megbomlott lelki és szellemi egyensúly helyreállítására felhasználni. Ezért minden betegségtünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamely negatív lelki, vagy szellemi állapotot, huzamosan rosszul élünk át. (Naivan, vagy nagyvonalúan elnézve – eltűrve magunknak, vagy fordítva: ellenségesen, türelmetlenül, zavarosan és romboló- szenvedélyesen átélve ezeket, valósággal élvezzük az általuk idézett negatív szellemi-lelki állapotokat.)
És most jól fogózz meg, olvasóm: a betegség a maga fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyének aurájában keletkező hamis és negatív információk által létrehozott romboló energia-csomag következménye, és végül olyan, a szervezet által termelt belső mérgek hatásának (belső mérgeződésnek, rombolódásnak) a következménye, ami az egyén környezetének (a természeti elemeknek és a többi egyénnek) a kauzális zavartalanságát és spirituális megmaradását biztosítja. A betegség egy olyan szabályozó rendszer, amely az abszolút ősforrás lét-őrző eréből áramlik az erősen romboló képzeleti és mentális tevékenységet folytató személyek finom aura-struktúráiba. A betegség tehát az egyetemes létezésnek: a biológiai létezésnek és az emberi fajnak a mentális tisztulását biztosító spirituális erőtérből árad a tévelygő egyén aurájába. Ez a sötét emberi gondolatokkal és agresszív képzetekkel szellemi kapcsolatban álló, spirituális védelmi erőtér az egyetemes teremtés állandó tisztán-tartását, a spirituális létfolyamatok megtisztulását, a lét és a létesülés fennmaradását és fejlődését biztosítja. Az egyén természeti érzelmi és gondolati környezetét megvédi az egyénnek a finomabb szellemi struktúrákra gyakorolt romboló jellegű, érzelmi és gondolkozási tevékenységével szemben, a pszicho-mentális önkényeskedéseivel szemben, azáltal, hogy legyengíti és szélsőséges esetekben idejekorán szétbontja az egyén természeti struktúráit (Megöli a biológiai szervezetet. Amennyiben nem létezne a betegség, illetve ha nem létezne ez, az ember negatív energiáit csökkentő és elszívó és szélsőséges esetekben lebontó rendszer, akkor a spirituális fejlődésüket szolgáló nehézségeik miatt a környezetüket, az életkörülményeiket, vagy a sorsukat - És ezáltal a sorsot adó Istent - gondolatban támadó, rejtetten, vagy nyíltan egymásra és a teremtő Istenre haragvó-gyűlölködő személyek, képesek lennének szétbontani a romboló élet-képzeteikkel és a gyilkos sors-képzeteik szenvedélyes áthevítésével, nem csak a környezetüket, hanem megzavarhatnák a teremtés spirituális gyökereit is.
Itt viszont meg kell állnunk, mert látszatra jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, a csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért halnak meg és miért szenvednek különböző betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében, most mindjárt bele kellene merülnünk az ős-kinyilatkoztatásoknak az olyan rejtett értelmébe, mint a Prédikátor könyvének annak a metafizikai értelmezésébe, hogy: “Vétkeinkért utódaink bűnhődnek meg harmad és negyedíziglen.” Amennyiben vallásos vagy, és feltétel nélkül elfogadod a keresztény egyházaknak az ember ősbűnösségére vonatkozó tanításait, különösebb szellemi magyarázatokra nem lesz szükséged a betegség-hajlamoknak a szülőktől örökölt negatív szellemi programokra való visszavezetésének a megértésében. Még akkor sem, ha a teológiai dogmák primitív determinizmusa semmivel nem jobb a materialista világnézetek következtetéseinél. Maradjunk meg, egyelőre, mégis e dogmánál és ahogy a regény történetének a segítségével, a minden időben és térben érvényes egyetemes törvényeket megismerjük, meg fogjuk látni, hogy a keresztény Európa vezérszellemében századokon keresztül letagadott Sors Tőrvénye, az imént idézett bibliai mondatban, megadja választ az ártatlanság kérdésére. Ezt a bibliai állítást ugyanis egészen konkrétan bizonyítani lehet a beteg gyermekek és az édesanyjuk személyi horoszkópjának az összehasonlítása által. A szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, amely egyben súly, érték és sodrás nélküli személyt: súlytalanságot, vagyis lényegtelenséget jelent (ár nélküliséget), metafizikailag épp oly értelmetlen a csecsemők és a gyermekek esetében is, mint az ősbűnösség fogalma, a determinista tartalmaktól terhes, de annál misztikusabb jelentése. Az újszülött személyében biológiailag kifejeződő és megjelenő, rejtett szellemi struktúra, magában hordja a növekvő – érő szervezet által évekkel később kifejezésre jutó egyedi jellegzetességeket, és ez által a sorsában is megjelenő, sajátos fejlődési és kiegyenlítődési lehetőségeket: az egyéni megváltódási lehetőséget, ami kapcsolatban áll az egyetemes kiegyenlítődési lehetőségekkel. Ez a sajátos, egyéni tapasztalási, kiegyenlítődési és újra- teremtési program, ott van mint jellegzetes lehetőségek egysége, minden csecsemő aurájában már a születése pillanatától fogva.
A pragmatikusan gondolkozó ember mindig két végletbe csúszik a saját lénye és léte esélyeinek a megítélésében: a természettudományos gondolkozás egy objektív biológiai evolúció szeszélyes következményének, valamint az objektív természeti erők vak kíméletlenségének kiszolgáltatott, a jelenben semlegesen (objektíven) és mechanikusan működő kozmosz-részként látja és tünteti fel az emberi életet. A gnosztikus filozófia és a vallások kreacionista elméletek valami rendkívüli és különleges (protekciós!), isteni-szellemi beavatkozás következményének fogják fel az embert. E szerfölött tetszetős, de annál zavarosabb idealista koncepcióban, a fanatizmushoz vezető kollektív, vagy egyéni kiválasztottság tévképzete mellett, benne rejlik a külső isteni erőnek a korrumpálható természetébe vetett hit lehetősége, az abszolút “objektív” léttudatnak az a korrupt változata, ami alapján egyesek úgy képzelik, hogy ez a külső Isteni hatalom valamiért kivételez velük, a faji- és a vallástársaikkal, a nemzetükkel, esetleg az egész emberiséggel. Márpedig ez, az isteni kivétel-képzet tevés! Isteni korrupció nem létezik. A kegyelemosztó, vagyis a protekciózó: önkényesen igazságosztó Istenben való hit értelmetlen és a kényelemszeretetünkből, az önámítási reflexek következtében évezredeken át belénk rögzült felelősség-elhárítási késztetésünkből fakad. Az evolúció egyetemes tőrvényének hatása, vagyis az örök kiegyenlítődést és az egyre összetettebb létstruktúrák létesülését igénylő törvény, sokkal logikusabb és ezért sokkal végzetesebb annál, mint ahogy arra szellemi kiváltságosságban, vagyis az isteni protekcióban reménykedő, vallásos ember gondolni is merészelne. Ugyanakkor, ez az egyetemes kiegyenlítődés szerint érvényesülő isteni igazság a mágia tőrvénye következtében, változó módon, személyes jellegű, de ez, az Isteni valósággal való kapcsolatnak a személyes jellege, egészen jelentéssel bír, mint amit az önáltató egoizmusunk képzeltet velünk vallásos elragadtatásaink közben.
A sors-programunkhoz, annak ugyancsak különböző fokú nehézségi arányai szerint, a betegség-hajlamaink is hozzátartoznak tehát, akárcsak a kiegyenlítődési – megváltódási képességünket szolgáló tehetségeink. A külső rombolási késztetéseinket semlegesíteni hivatott betegséghajlamaink például az asztrológiai képletünkből világosan kiolvashatók. A horoszkóp-elemek azokat az életköröket és azokat a léterőket jelzik, amely teremtési őserők természeti (fizikai) és pszichikai megnyilvánulási formáival a csecsemő által világra jött jövendő felnőttnek a keményebb és nehezebb tapasztalatok árán kell (fájdalom-jelzésekkel, elkerülhetetlen szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, és - amennyiben idejében észre nem veszi magát: - szenvedésekkel járó tapasztalatok), jobban mondva: kellene megszereznie és elérnie az általános harmónia-képességét. Csak úgy, és csak akkor kerülhetünk harmóniába valamivel - és csak így kerülhetünk harmóniába az ősi teremtőerőkkel is, - ha közvetlen kapcsolatba juthatunk az őserőket megtestesítő természeti - anyagi elemekkel, anyagi és pszichológiai jelenségekkel. Kerülni elkerülhetjük ugyan a fejlődésünket és a megváltódási képességeket kiváltani hivatott kényelmetlen és fárasztónak ítélt sors-feladatainkat a technika által biztosított kényelmi és védelmi berendezések segítségével, a tudományos vagy a misztikus teóriák és trükkök segítségével, de a sorozatos sors-cselezéseknek a következményeit is viselnünk kell. Nem védhetjük ki mindig a születésünkkel együtt hozott, különböző őserőkkel való harmóniába-kerülési élet-programunk elemi szükségességét, mivel az egész teremtésnek és a mi életünknek is a spirituális fejlődésen keresztül történő egyetemes kiegyenlítődés a célja, az oka és az értelme. A teremtés rendeltetése az abszolútum megváltása. Az egész megnyilvánult lét, a héber misztikában a Lilith néven ismert másságra: másállapotra, más-élményre, más-tapasztalatra való öncélú őssóvárgás által keltett zavarok tömkelege megszüntetésének és a zavarkeltett ős-feszültségeknek és ős-ellentéteknek, egyedül az anyagi és a természeti állapotok és formák világában megvalósítható kiegyenlítődése érdekében keletkezik. Az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulása érdekében jön létre az egész teremtés az anyagi – természeti szférával együtt. Ezért megváltódáshoz vezető tapasztalási - kölcsönhatási lehetőségeket és az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló, egyénileg megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletek segítségével kimutatható egyéni sorsfeladatokra utaló jelek is, amely Karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába és feloldásába a csecsemő (a kicsi ember) beléfog az első lélegzetével. Ez az első és a végső igazság, annak ellenére, hogy a civilizáció berendezkedéseinek, a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak a segítségével mi, minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk utódainkat a természetes tapasztalási és harmóniába kerülési lehetőségeiktől, rengeteg fölösleges bajt és betegséget okozva ez által, a mi egyéni létfeladatainkat kikerülni szándékozó, ésszerűnek és helyesnek tűnő ostoba mentalitásunkhoz képest, csakugyan ártatlan csöppségeknek.
A csecsemők és a gyermekek biológiai szervezete sokkal finomabb és sokkal információ-érzékenyebb, mint a felnőtteké, és ezért az információ- áramlás a gyermek fizikai teste és a szellemtestek között, csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb, mint felnőttkorban. Ezért tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az ésszerű - pragmatikus gondolkozás által spirituálisan beszűkült, "érett" felnőttek. Az a szülő tehát, amely a természetes mértéken felül megóvja gyermekét a természeti világgal történő elemi kapcsolatteremtési lehetőségektől, és nem engedi, hogy az például a “piszkos” földdel, vagy a hideg vízzel és a levegő áramlás jelenségével közvetlen érintkezésbe kerüljön, aki nem engedi, hogy a szél megfújja, hogy a hideg levegő “megcsípje”, hogy az erős nap a bőrét legalább egy kicsit is megérintse, hogy a térdét, a könyökét és a fejét a környezetében levő tárgyakba beleüsse, tulajdonképpen egy tragédiákkal és betegségekkel terhes életet készít elő a valamikor felnőtté váló gyermeke számára.
De ennél is fontosabb tudnivaló számodra most az, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az anyától külön nem vált, önálló érzelmi világa nem alakul ki, közvetlen kapcsolatban van, vagyis alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten az anya, vagy ennek hiányában, az őt közvetlenül gondozó és a fölötte gyámkodó személy, vagy személyek tudattalan spirituális és szellemi működésével. Ezáltal a gyermek a szervezete szintjén önkéntelenül (és ebben a sajátosan kiszolgáltatott helyzetben csakugyan “ártatlanul” tehát!) megjeleníti: megtestesíti, az anya – vagy az őt huzamosan gondozó személy - tudattalanjába süllyesztett, diszharmonikus szellemi-lelki feszültségeket, érzelmi és gondolati zavarokat. Ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit az a tudattalanjába elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni a tőle lelki és fizikai erőfeszítéseket igénylő és az őt kényelmetlenül érintő problémák igazi, belső okairól, a gyermek szervezete, (mivel információ-érzékenyebb, képlékenyebb és védtelenebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységével és befolyásával szemben, mint az anya szervezete) leképezi, betegségek, vagy súlyos balesetek formájában megjelenti, mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeket az anya, illetve a gondozó-gyám elfojt, ahelyett, hogy a beismerésüket és megoldásukat felvállalná.
Tudom, olvasóm, hogy mindez felháborító, sőt: botrányos őrültségnek tűnik a számodra, amennyiben az asztrológiában és a metafizikában nem vagy jártas. Csak azért hozakodtam elő ezzel az asztrológiai közhellyel, mert tapasztalatból tudom, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeiről csakis ő tehet, mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeit hozza fel védekezésül, azzal próbál a sors-szerzősége elől kitérni. Gyermekeink tehát, csak a felelősség-hárító reflexek és a szellemtelen materialista koncepciók szempontjából érkeznek “ártatlanul”, vagyis mérték nélkül: súlytalanul és lényegtelenül az anyagi világba. Egy újszülött személyi struktúrája nyolcvanöt százalékban az édesanyának a fogamzás előtti problémáinak a tudattattalan mélyrétegeibe süllyesztett sűrítményét tartalmazza. Egy újszülött, többek között az anyai ágon generációról generációra öröklődő, feloldatlan és kiegyenlítetlen negatív spirituális programoknak (berögzült családi szellemi mentalitásoknak) a fizikai megtestesülése. Ezért amikor a csecsemő, vagy a kiskorú gyermek a betegségeivel és a baleseteivel megjeleníti az anya tudattalanjába lefojtott párkapcsolaton kívüli szerelmi és szexuális élményekre való sóvárgásait, képzeleti, gondolati és érzelmi sors-ellenállásait, nehezteléseit, rejtett haragját és gyűlölködését, a konfliktus-kerülési és védekezési reflexből származó rejtett agresszivitását, az irracionális szorongásoknak és félelmeknek, az indokoltnak és jogosulnak hitt aggodalmaskodásoknak, valamint más feltáratlan lelki görcsöknek a gyűjteményét, csupán egy olyan program megnyilvánulását görgeti tovább önkéntelenül (ártatlanul), amely az ő megfoganása és születése szellemi okaival is összhangban áll. Olyan értelemben tényleg ártatlan, és feleslegesen szenved, hogy az édesanya feloldhatná és megállíthatná ezeknek a negatív programoknak a tovább gyűrűzését, amennyiben képes lenne saját tudattalan lelki és szellemi élete negatív vonatkozásainak a leleplezésére, beismerésére, belátására és feloldására. Vagyis az életképzeletéből származó negatív lelki reflexek feloldására és az általános mentalitása átváltoztatására. A gyermek természeti ártatlansága viszont nem lehet érv amellett, hogy a felnőtt személyek sem felelősek (és nem hibásak!) a saját betegségeikért!
Lerágott csont, hogy az egészség szavunk is arra utal, hogy a beteg ember az a személy, aki az isteni (egyetemes) egységes - egészben történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta, és apró részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, képzelete csak rész-dolgokat, részjelenségeket ismer el a valóságként. Csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi világképébe: a mindennapi mentalitását meghatározó képzeletvilágába és csak egyes, a hozzá közelálló személyekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, a macskájára, az akváriumi halaira, vagy az autójára szűkített szeretetével) az egész nélkül él, egészségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak maradnak egyetlen közösség, vagy egyes személyek, állatok, tárgyak és természeti jelenségek (pl. a jó idő - rossz idő) irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, az általa ismerttől eltérő életmód, a más népszokás, a más vallásforma és más életszemlélet többnyire ellenséges képzetként él a tudattalan szellemi és lelki szféráiban.
Persze, a valóságban ez nem ilyen egyszerű, hiszen egyikünk sem önkényesen és nem spirituális öntudattal rendelkező, érett felnőttként szakította el magát az egységes lét-tudatba ágyazott gondolkozási és lét-érzékelési folyamtoktól, a személyes egység-élménytől. Mi már csecsemő korunktól meg voltunk zavarva a védő-oltásokkal az abszolútummal való kapcsolatunkban, azokról a vallásos dogmákkal keveredő ideológiai tantételekről és tudományosnak képzelt szellemi babonákról nem is beszélve, amelyekkel már óvódás korunktól fertőzték a tudatunkat és a tudattalan világunkat. A ma születő gyermekek viszont, semmivel sem állnak jobban. Az egyre növekvő számú, un. civilizációs betegségekkel szemben egyre több és rafináltabb “ellenszert” talál és tálal fel az orvostudomány. Amennyiben a hamis információra (hazugságra, korrupcióra, tévedésre, káprázatra) “szuper-érzékeny” Jézus ma megszületne, a sok védőoltással a szervezetébe fröcskölt hamis információval elkábítva, dolgavégezetlenül kellene néhány hónapos korában visszamenni a túlvilágra. A csecsemő Jézusnak ma semmi esélye sem lenne arra, hogy a testébe lövellt védőoltásoktól: a szentségtelen “életbiztosításoktól” megszabaduljon, mert ma az egészségügy hatalmi apparátusa ezerszer szervezettebb, mint amennyire szervezett volt kétezer évvel ezelőtt az őt megöletni szándékozó Heródes hadserege és besúgói hálózata. A történelmi Jézust még el tudta rejteni az apja a Heródes két éven aluli csecsemőket gyilkoló testőrei elől, de ma már lehetetlen egyetlen gyermeket is elrejteni a spirituális érzéketlenségben szenvedő és a biztosító társaságokkal szövetkező egészségügyi dolgozók buzgalma elől.
A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel ma minden, gazdasági és nemzeti indítékokra épített társadalmi berendezkedés, minden életrendi részkérdésben. A humán-materialista koncepciók által ellepett, magát részben kereszténynek, részben liberálisnak képzelő, nyugati típusú kultúra babonás társadalmaiban nevelkedett (a természettudományosnak nevezett ideológiákra épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett – logika szerint nevelt és oktatott) modern és posztmodern embert, már gyermek korában hozzászoktatják ahhoz a tévképzethez, hogy a betegség egy ellenséges erő, ami az ember egészségét véletlenszerűen veszélyezteti. Hogy a betegség egy, az élettel természetesen ("objektíven") együtt járó nyavalya, ami ellen küzdeni és harcolni kell. A védőoltásokkal együtt azzal a tévképzettel is beoltják az embert, hogy a betegség a felnőtt személy képzeletétől, gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség. Hogy a betegségnek csakis külső okai (Például, vírushordozó anyaggal, légkörrel való kapcsolatba kerülés okai), vagy ellenséges társadalmi tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.
Ezt, a nyersanyag- és energiafogyasztó mentalitásban élő kereszténység erkölcse szerint nevelt embert már születése első napjaiban “megvédik”: beoltják a teremtői-önmegváltói tudata és képessége kialakulása ellen és az ebédre elfogyasztott állatok legyilkolását elhazudó, érzelgős mesékkel már az eszmélése idején hozzászoktatják az ámításhoz és az önámításhoz, a hazug gondolkozáshoz és a korrupt (egész-ségtelen) magatartáshoz. A hullaméreggel fölöslegesen zavart szervezetnek a reakciójaképpen kialakuló betegségek megszüntetési lehetőségét tanulmányozó orvostudománynak a szervezete, hatalmi intézményként avatkozik be a csecsemők aurájába és zavarja meg az embert spirituális rendeltetése beteljesítésében.
Az objektíven, vagyis természet-ellenesen gondolkozó, a védőoltásokra esküdő tudósok, nem veszik észre, hogy az egyetemes intelligencia sokkal leleményesebb a tudósoknál és minél jobb és hatékonyabb oltásokat dolgoznak ki, az isteni elme annál kivédhetetlenebb betegség-okozó természeti elemeket hoz létre (Például genetikai alapmintákat megzavaró és szétbontó vírusokat talál fel!). Már az antibiotikum-fogyasztó, e gyógyszerek hatására egyre erősebbé váló, kór-okozó baktériumok léte is meg kellett volna gondolkoztassa a betegség-legyőzés oktalan prófétáit, hogy itt valami nincs rendben, nem hogy az öncélú szexuális élvezetet megállítani hivatott szifilisznek és trippernek a makacssága, majd a szifiliszt és a trippert felváltó, végzetes AIDSZ vírusok megjelenése. Arra, hogy a vírusokat létrehozó egyetemes elmének (az Isteni intelligenciának) nem egyoldalú és nem természet-ellenesen korlátolt a világlátása, bocsánat: a teremtés - látása, mint a sors-programokkal szembeni védelemre játszó tudósoknak. A vallássá lett orvostudomány nem veszi észre, hogy éppen az ő embermentő, fájdalomcsillapító és betegség-legyőző tevékenységét hivatottak korrigálni az olyan kiismerhetetlen struktúrájú vírusok, mint a pestis, a himlő és a szifilisz helyét elfoglaló AIDSZ és sok más, kevésbé elterjedt, de sok esetben néhány órán belül halált is okozni képes vírus.
A fájdalom-jelzéseket tehát, még mindig nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni, és ezért a fájdalom - együttesek állandósulva, betegségi tünetekké, majd krónikus betegségekké fejlesztik magukat a szervezetünkben annak következtében, hogy megfelelő mentalitás-változtatás és életfeladat-felvállalás helyett, a gyógyszerekkel és különböző terápiákkal, vagy pszichológiai kezelésekkel, a misztikus, vagy "természetgyógyász" módszerekkel semlegesítjük a testi, vagy a lelki tüneteket. Nem csak az akadémikus orvostudomány szorgoskodik ma abban, hogy az embert az eredeti rendeltetésében megvesztegesse, és szellemi küldetésében megakadályozza. A különböző "aura - tisztítási" és "csakratisztítási" kezeléseket és bio-misztikus "energizálási" módszereket felelőtlen terapeuták, ügyeskedő természetgyógyászok és bioenergia adó személyek alkalmazzák, akik nincsenek tisztában, sem a saját karmájukkal, sem a betegek sorsfeladataival. Ezért azok a gyógymódok, amelyeket ezek a lelkesedő és mindenáron jót tenni, vagy az orvosok többségéhez hasonlóan, gyorsan meggazdagodni akaró személyek alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő fizikai tünetelfojtásnál, mivel anélkül, hogy a betegség kauzális okát tudatosítanák és feldolgoznák, éteri és asztrális szinteken hamis energetikai kiegyenlítődéseket hoznak létre. A gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén és ezért csak időlegesen teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információ befogadására, miközben a különböző energizálási módszerek, az aura és a csakratisztító eljárások és misztikus kezelések a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rendű dimenziók szintjén létező (étertest, asztráltest, metáltest, stb.) szellemi információs rendszereket zavarják össze végzetesen. A külső ráhatással kezelt és misztikusan tisztított személyek, egy pár héttel a “sikeres” kezelés után, néha rejtettebben és rafináltabban ugyan, de végül is ugyanazokat a vétkes viselkedésbeli szokásokat veszik fel és ugyanazokat a külvilágot vádoló - támadó gondolkozásbeli (mentalitásbeli) hibákat és hibás szokásokat folytatják tovább, mint a kezelés előtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják azt, hogy miért kell a biológiai betegség-tüneteket felváltó lelki és szellemi betegségekről árulkodó lét - állapotaikkal és léthelyzeteikkel együtt továbbéljenek.
A betegségeidet tehát, mint a személyiséged fejlődésének egyik legfontosabb eszközét kell felfognod, aminek a jelzéseitől meg tanulhatod azt, hogy az egyetemes valóság, a spirituális és a természeti világegyetem melyik ősprincípiumával nem vagy képes harmóniába kerülni. Illetve azt, hogy a valóságnak melyik, benned is létező, általad is megnyilvánuló őserőnek az érvényesülését hajszolod öncélúan és természetellenesen a többi őserővel való kapcsolat-felvétel és harmónia-képesség kialakulása rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára, azok elfojtására. Amennyiben mindezt nem tanulod meg a következő, téged ágyba döntő betegségeid által lehetővé tett nyüzsgési-szüneteidben, hiába gyógyulsz meg testi szinten, vagy esetleg lelki szinten, mert szellemedben úgyis beteg maradhatsz, mind a szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértő" beavatkozásának ellenére. Ez viszont azt jelenti, hogy potyára vásároltad meg és olvastad el ezt a könyvet!
Az ésszerű ember - mind a szűklátókörűen pragmatikus, mind a vallásosan misztikus - ma sok kávéval és más élénkítő szerrel srófolja az éberségét, és ha fáj valamely testrésze, vagy nem tud aludni, elzsibbasztja magát fájdalomcsillapítókkal, és altatótablettákat szed miközben karitatív hadjáratot folytat kábítószerezés jelensége ellen. Nem csak azért, mert ezek a tabletták hamari eredményeket hoznak, belső erőfeszítések nélkül, az ő öncsaló hiuságának a megcsorbítása nélkül, hanem azért is, mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen kívüli, a személyi szabad akaraton és szabad képzeleten kívüli, természeti okokból és körülményekből, vagy, egy objektív Isten “kifürkészhetetlen” akaratából (szeszélyből, éberség vesztéséből – lásd a védikus felfogást) származtatják, és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivőnek, vagy felvilágosult, "józan" személynek tudja magát, három fajta, "értelmes és ésszerű” választ ad a gyógyíthatatlan betegségek a rejtett okaira: 1) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert ilyen az Élet, mert ilyenek a számomra adott körülmények”, 2) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert így akarta az Isten”, és 3) “Mert Atmanként a teremtés káprázatba bele zuhantam és az éberségemet nem nyertem még vissza.” Esetleg azt mondja, hogy “Így volt megírva a sors könyvében”. Ezek után, rengeteg ésszerű és misztikus magyarázatot talál a gyógyítható betegségek látszat - okaira, a babonás fikcióktól a mágikusan ható latin kifejezésekkel szilárddá tett tudományos formulákig, a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - "funkcionális" magyarázatokig. Ennek ellenére, a természeti környezetét veszélyeztető módon, halomra gyártja a gyógyszereket. Pedig tudván, tudja, hogy soha nem fog tudni egy általános gyógyító elixírt előtalálni, mivel az embernek nem az a rendeltetése, hogy védekezzék a teremtőerőket megtestesítő természet elemeivel, a teremtés folyamataival szemben, és nem az, hogy az élvezetek fokozása: az élvezeti cikkek sorozat-gyártása érdekében folytassa a természet kizsákmányolását és végkimerülésig gyötörje azt.
Hiába szaporodnak az állami, vagy a privát korházak, hiába javulnak az akadémikus orvoslási és a misztikus gyógyászati technikák, hiába izgatóan misztikusak a szakorvosi kifejezések és meghatóbbak az orvosi - gyógyítói titulusok (déré, professzor, adjunktus, rejki mester, főtáltos, ezoterapeuta, stb.) és hiába tökéletesednek a gyógyászati berendezések, mert ugyanannyi marad, sőt: még egyre több lesz a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat? Hogy a húsfogyasztó misztikus gyógyítók, energizáló terapeuták és természetgyógyászok hozzák-e létre a hagyományos gyógyításból kiábrándult temérdek beteg személyt, vagy a betegek hozzák léte az egyre szaporodó misztikus gyógyítókat?
Nem csak a Skorpió napjegyem által jelzett, hamis-igazság képzetektől terhes, az igazságkutatási, tudat-átalakítási, újjászületési és kiegyenlítődési lételvekkel szembeni zavaros, ellentmondásos és néha ellenséges viselkedésem következtében fekélyesedett be fiatal koromban az egész emésztőrendszerem és váltam vese- és hólyagbajossá. A vastagbelem utolsó szakasza és a végbelem ugyan a Skorpió szellemi erőteréhez és a Plútó őserejéhez tartozik ugyan. és ennek megfelelően elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képtelenségem következtében lett majdnem végzetesen fekélyes. De a gyomrom, a patkóbelem és a vékonybelem annak következtében lett fekélyes, hogy a Rák Sárkányfarkam és a Mérlegben álló Lilith által jelzett negatív érzékenység következtében, az életem első felében, a zaklatott és zavaros otthoni viszonyokat és a szerelmi kapcsolatokat szinte sorozatos tragédiaként éltem meg. És a szerelmeimre és élettársaimra való fojtott, de huzamos neheztelések következtében alakult ki a kilenc milliméter átmérőjű vesekövem is, amit aztán meditáció útján kellett elhajtanom, mivel éppen a fedezése idején romlott el az Istenhidegei korház ultrahangos vesekőromboló készüléke.
A sok nyavalyából a Rák spirituális erőterének megfelelő családapai szerepkör tudatos felvállalásával és pozitív átélésével részben kigyógyítottam magam, de az információ feldolgozási és elengedési képtelenségem következtében, illetve a Plútó negatív fényszögei által jelzett, rejtett gyűlölködési késztetésekből, a féltékenységből és mély szorongásokból eredő önmérgezések következtében, a végbelem, a vesém és a prosztatám ma is zavaróan érzékeny, annak ellenére, hogy az orvos szerint gyógyultak. Vérbeli Skorpióként, akinek, mikor nyíltan tombolnak, mikor rejtett manipulációs késztetések formájában, de dolgoznak a rejtett uralkodási- beavatkozási vágyai, a dülmirigyemet begyullasztottam már harmincnégy éves koromra és ugyanakkor kaptam egy akkora ökölcsapást a jobb herémre egy csontos öklű, kezdő karatézótól, hogy még most is benyilall finoman a herémbe a fájdalom, ha a kellettnél jobban erőltetem lelkileg valaminek a megvalósítását. Persze, ezek a jelzések nem azonnal érthetőek és értelmezhetőek. Csak évek múlva értettem meg, hogy miért is kaptam valamikor a herémre egy iszonyatos karate-ütést? - A tudattalanomba fojtottam azt a szamár aggodalmamat, hogy a nálam 17 évvel fiatalabb és az akkor éppen 17 éves, de nálam is hevesebb vérmérsékletű Rita, akit akkoriban el akartam venni feleségül, esetleg elégedetlen az általam nyújtott szexuális teljesítménnyel. És mindez persze azért volt így, mert ahelyett, hogy lazán és nyugodtan, vagyis odaadó szeretettel szeretkeztem volna vele, a bizonyítási ambícióktól hajtva, állandóan lepedőakrobatai teljesítményekkel akartam őt elkápráztatni. A természetellenesen felsrófolt kezdeti szexuális teljesítményeknek az lett a következménye, hogy az ártatlan Rita, aki a szexuális élményei során egyre nagyobb mértékben részesült a lényét felkavaró orgazmusok élményeiben, a heves kezdetet követő langyosabb időszakokban, finoman bár, de majdnem folytonosan elégedetlenkedett.
A herémre a majdnem-végzetes ökölcsapást azért kaptam tehát egy békés edzésen, mert nem vettem észre magam és nem fogtam lazábbra, nem tereltem szellemi mederbe a kapcsolatot. De hát nem volt akkor senki Istenhidegében, aki ezt a balesetnek képzelt sors-figyelmeztetést valós jelentésében tudta volna értelmezni. Hiába kaptam a jelzést, mert nem volt, ahogy tanuljak belőle és a többi problémánk mellett, az orgazmusért való hajsza is beárnyékolta a Ritával való szerelmem szépségét, és végül őt is, akárcsak Dórát, drámai megrázkódtatások és a későbbi betegségeimet előidéző, hevesen átélt féltékenységi lázaim és orrolásaim közepette, elveszítettem. Helyzetemet súlyosbítja, illetve az emlékező lelkiismeretemet még jobban ingerli az a tény, hogy Rita, az elválásunk utáni években beköszöntő színpadias világi sikerei ellenére, sokkal nagyobb lelki gyötrelmeket kellett átéljen, mint én és nyugalmát sem találta meg, miközben én, egy egészséges párkapcsolatba érkeztem a Ritánál is jóval fiatalabb, de a Ritához hasonlóan tüzes természetű feleségemmel.
A tudományos babonákkal és a közhiedelemmel ellentétben, amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási, fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási) vágyak, valamint az önérzet, a nyílt, vagy rejtett neheztelés és más, tisztátalan ambíciókat srófoló egoista érzelmek, amennyiben nem szoronganánk a párunk elvesztésétől és nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi - élettársi kapcsolat következtében, az érzékeny “szerelmi” szerveink nem betegedhetnének meg, még a nagyobb felfázások esetében sem. A felfázások és más külső okok csak felszínes kiváltó okai lehetnek a lelki szinten korábban már létrejött szervi zavarnak és az önmérgezést kiváltó indulatok, haragvások és neheztelések gyakoriságának, állandósulásának. “Fel mérgelődtem!” – szoktuk mondani, ha erősen megharagszunk valakire, vagy valamire, és fogalmunk sincs arról, hogy ez mit jelent valójában? – Azt, hogy a szervezetünk hormon-mérgeket gyárt ilyenkor abban a szervben és annak a szervnek a táján, amely analogikus kapcsolatban áll azzal az őserővel, amely annak a jelenségnek, vagy személy-típusnak a megtestesülése, amellyel huzamos ideje, hogy rejtett konfliktusban állunk, de csak a “mérgelődéskor” került sor a nyílt konfliktusra, vagy a tudatosulására. Az ember csak megkeresi végül, öntudatlanul is, azt a körülményt, vagy a hormonális önmérgezések következtében legyengült szervezet elfogadja azt a kórokozót, amely hozzásegíti őt a betegségnek az egyértelmű kiváltásában. Az igazi okokat a tudattalanunk: a képzelet-világunk mélyén kell megkeresni, nem a huzatos folyósokban és a rosszul fűtött munkahelyekben. A lélekben átélt, de már a képzeletben, majd a gondolati szférában régóta létező negatív információs - energetikai góc által okozott feszültséget, vagyis a betegség igazi okát az orvos, vagy a misztikus guru nincs, ahogy meggyógyítsa, úgy, ahogy a szerelmi vágyat és a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével, masszázzsal, más terápiával elmulasztani.
Minden testrészed és minden szerved kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létfunkcióval. A mozgás, az azonosulás, az egybe kapcsolódás, elkülönülés, az elengedés, az információ-szerzés, az információ-feldolgozás és információ-áramoltatás, az átalakulás, a szellemi gyökerekhez való visszatérés , visszavezetés és a tudatosítás, a különválás és az újra-egyesülés, a jóvátétel, a rögzítés és az oldás ősprincípiumaival. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggésekről való ősi tudás az emberiséggel, a gondolkozó egyetemes emberrel egyidős. Az asztrológia ezekből az egyetemes törvényekkel összhangban álló ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényes ősi igazságokból következtet az egészségi és a sorsproblémák okaira.
A betegségek szellemi okáról szóló, ősi tudományok alapigazságait hiába cáfolja a természettudomány. A hivatalos apparátusai által védelmezett dogmarendszerével viszont megfosztja híveit annak a gondolkozási képességnek a kialakulástól, amivel az ember felfedezhetné a betegségek szellemi jelentését, amivel a betegségből kikövetkeztethetné a betegek jellembeli hibáit, illetve a lelki - akarati egyensúlytalanságot, a belső bizonytalanságot, vagy pszichés betegségek esetén, a rögeszméket, az információs-zárlatot, a lelki dugulást, szellemi meszesedést okozó, hibás életút-követést, a hibás alapállást. A természettudományos ideológia és annak a dogmarendszere, ami abból a hamis axiómából indul ki, hogy a tudomány boldoggá és egészségessé teheti az emberiséget, elleplezi az egyén ambícióit, amelyek által a beteg személyek éppen a betegségük által szeretnének uralkodni, vagy magukhoz kötni valakit, vagy amely valóság-ellenes ambíciók hatására, szeretnének eltüntetni a környezetükből különböző személyeket, élőlényeket, társadalmi, vagy természeti jelenségeket. Pedig a betegségekből vissza lehet következtetni a betegnek az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelen viszonyulására! Az én dülmirigyem megbetegedése, a herémnek a sport-baleset következtében visszamaradt krónikus fájdalom-jelzése, a nemi testrészeim bőr-gombásodása mind visszavezethető a visszafojtott, ki nem élt, a nem harmonikusan és folyamatosan megélt, vagy - amikor alkalom adódott erre - a túlzásba vitt, és ez által természetellenesen folytatott szexuális kapcsolatokra. Az a tény, hogy a szaporodási szervek betegségei gyakoriak, arra utal, hogy a személyes Feketelyukból származó, rejtett sóvárgásaink hatására, félreértjük a szerelmi vágyainkat és a szexuális ösztöneinket, nem csak élettani szempontból, hanem elsősorban spirituális szempontból. Hogy olyan egyoldalú, szellemidegen szempontokhoz kötjük (gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünknek ezt a legfontosabb részét, amely szempontokhoz nem csak, hogy a szerelemnek és a szexuális párkapcsolatnak, de az emberi élet eredeti céljának sincs semmi köze.
Azoknak, a családi viszonyoknak a huzamosan fenntartott, érzelgős átélése, amely valamelyik "szeretett" családtag részéről egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérő és ellenkező vélemény, vagy életszemlélet egyértelmű fenntartása) haraggá és gyűlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsősorban a nők számára jelent egyenes utat a melldaganatok képződéséhez és a méh, vagy a petefészek rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, amit a másik családtagtól kap, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalan szellemi és lelki világunkban. Amennyiben a fent leírt, “kaméleon” mentalitáshoz erős, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási - ellenőrzési vágy is kapcsolódik, a szövetváltozás formájában jelentkező következmény nem marad meg a gyomortájék és a mellek szintjén, hanem nőknél a méhben, vagy a hüvelyben köt ki, a férfiaknál prosztata-, vagy hererák formájában nyilvánul meg.
A családapai, illetve családanyai szereppel, a termékenyítési, termékenyülési (magzatfoganási) gondokkal, a gyermekszülési, gyermek-gondozási, a családalapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködő személyek például, önkéntelenül és tudattalanul örökre magukhoz akarják kötni minden áron a szeretteiket azáltal, hogy fölöslegesen gondoskodnának, még az ötven éves gyermekeikről is. Ennek a természeti folyamatokkal ellentétes mentalitásnak köszönhetően, amelynek következtében előbb-utóbb kiszolgáltatottakká teszik azokat a személyeket (utódokat, élettársakat), akik a kiszolgálást tőlük elfogadják, akadályozván ezzel a személyi fejlődésükben, a rák-betegségek tragikus hőseivé és áldozataivá válnak. Az ilyen áttételes módon, a családtagjain uralkodni vágyó személy, sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy a rákpáncélnak megfelelő, lelki benyomás - elhárító védekezési magatartással, és felszínes kedélyességgel, vagy ártatlan, de fárasztó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait, feszültségeit. Az is megtörténik egy-egy Rák programmal rendelkező férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, "a legjobb védekezés a támadás" - alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és sértő információ- behatolásokkal szemben, egyúttal az egyébként bennünk fontos funkciót betöltő rákos sejtek természetellenes elszaporodását is előidézi, az elhárított jelenségek spirituális alapját képező őserőknek megfelelő szerveiben. Az ember esetében a rákos sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes létezés információáramlással szembeni elzárkózási késztetéseknek: az egoizmusnak és a hamis információ-áramoltatásnak a következménye. A rákos daganatképződések az elkülönülésnek és az elhárításnak, valamint a huzamos félrevezetéseknek: a környezet áltatásnak és a képzeleti agresszivitással kevert önáltatásnak a fizikai test, illetve a sejtek szintjén történő leképeződése. Nem a nyíltan agresszív: az elutasító magatartással, hanem a csendesen neheztelő magatartással képesek a Rákhoz hasonló érzékenységgel rendelkező személyek pszichológiai páncélt, védőburkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létező, rák-sejtek túlságos elszaporodása, majd a burjánzás hatványozódása. A hamis információáramoltatás segítségével, vagyis a másokat félrevezető és az egyéni sors-cselező mentalitásnak a személyi tulajdonsággá alakításával készítik elő halálukat az önáltatást mesteri szinten végző és a Rákokhoz hasonló érzékenységben "szenvedő" személyek. A hamis információ-rendszerből szőtt védőburkot, a látszólagos önfeladásig menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével hozzák létre azt a hamis információ-korlátot, előbb csak primer pszichés szinten, majd az egész idea-világukban, amelynek a sejt szinteken történő leképeződése: fizikai materializálódása a végzetüket fogja okozni.
A "jó ember" szerep segítségével próbálják elejét venni az embertársaik esetleges erélyes viselkedését, azok támadónak érzett viszonyulását az ő “nemesen érzékeny” személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt "rákos" személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű, jó emberként emlékezvén reá és a "Vak Sors" gonosz abszurditásának tudja be korai "elvesztését", nem is sejtve, hogy a azt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha senkinek nem mondott ellent határozottan, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan a mások személyi integritásába gázoló gátlástalan személyekkel szemben. Mert gyávaságában esetleg szó nélkül tűrte az önkényt, hallgatott és végtelenül szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan kegyetlenül támadta a környezetében élő, "szeretett" családtagokat és munkatársakat, (akik miatt "ő annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében legalább egyszer kimondta volna őszintén és becsületesen, amit gondolt valójában.
A Rák-típusú személyek a kegyes hazugságok látszólagos védőfala mögött élnek egy, az életük kegyetlen végét előkészítő hazugság-rendszer bástya-labirintusában, miközben csendes, de állandó belső neheztelések formájában támadják a környezetüket, amelynek az "érzéketlen és kíméletlen" viselkedése következtében ők ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (Pontosabban: a hatás-visszahatás törvényének a következménye.), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanabba a megtévesztő bánásmódban részesülnek, amellyel ők "etették" a környezetüket egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak, és a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot, a szervezet immun-rendszerét hamis információkkal ugyancsak megtévesztő rákos sejtek halálosan megvastagították. A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén, mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a szaporodási lehetőséget.
A fejlődést és a kiegyenlítődést szolgáló, lelkileg kényelmetlen és szellemileg fárasztó életfeladatokat a természetes és nyílt magatartás megtagadásával folytonosan elkerülő, a szükséges szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat soha nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtő és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló személynek még az a lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessen a hallal. Az a lehetősége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre, és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen isteni kényszer: a megváltódás szükségének az igazságával való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa a törekvési kudarca nyomán az élettényt miszerint "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.", vagyis az, hogy aki kényelmetlen lelki benyomások és tisztító szellemi szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak fájdalmasabb módon és végzetesen: a testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát.
De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák jegyében született személyekre jellemzőek. Semmiképp nem szeretnélek félrevezetni és elhitetni veled, hogy a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségekben szenvedni, ilyen jellegű mentalitás által halálos betegséget gyártani. Biztosítlak, hogy a Rák - Sárkányfarkam által jelzett, gyávaságból eredő humanista toleranciámmal ezeket, az önbecsapási játszmákat teljes mértékben átéltem én is, mielőtt rájöttem, hogy ennek az önmagába visszaforduló, könnyeztetően megható érzékenységemnek a szenvedélyes átélése nem csak egyik betegségből a másikba, de végül esetleg a halálos betegségbe is elvezethet. Azok, az enyémhez hasonló sors-programmal rendelkező személyek élik át tehát ezeket a családi programokat, akiknek az édesanyjuk erősen zavarosan és többnyire ellenségesen viszonyult az ők biológiai foganását megelőző időszakban az ember és a teremtés igazi rendeltetéséről szól információ befogadásával, és az életre hamisan felkészített hölgyeket kellemetlenül érintő – a feminin létállapotot mindenképpen megtermékenyíteni köteles – férfias szellemiséggel szemben.
Azok a szülők, akiknek több diszharmonikusan fényszögelt bolygója áll a Rákban és általában a víz- jegyekben, mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak, és addig nem nyugodnak meg, amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és kényelmes életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elő is áll véletlenül, a nyugtalanság nem szűnik, meg és misztikus elégedetlenségük jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van. Ezek a szülők igen nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. Így a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a felnőtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított "szeretet-nyilvánítási" kényszerűk és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben. Sovány vigasz, hogy legtöbbet ők szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat, amiért a harminc, negyven és ötven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább, és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt jó élet irányba, a tökéletes boldogság felé. Sérelmükben, sok esetben "beidéznek" maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ez által tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a "veszélyes" betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, mivel úgy képzelik, hogy a gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet.
A megváltás logikája szerint, Rák jellegű életprogrammal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációknak megfelelően, végig zongorázzák felnőtt korukban a téves szülői viselkedési mintákat, és életük folyamán felfokozzák – elmélyítsék, és, ha nem halnak meg azelőtt, utódaiknak tovább adják ezeket az életromboló programokat. És semmiképp nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus antropológia, amely lecövekelt a géneken keresztüli örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiségnek a háborús csataterekről a közúti balesetek és a terrortámadások színhelyére és a korházakba áttevődött tragédiája tovább folytatódik a kétszázhatvanezer éves útján. Holott a tragédiák részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem hormontablettákkal kezelnék az anyai ágon örökölt, diszharmonikus szellemi program feltérképezése és tudatosítása helyett. A fiatal személyek, vagyis a rugalmas és információ- befogadási készséggel, valamint friss biológiai szervezettel rendelkező nők esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp-értelmezés, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítják a családi programoknak a minőségét és az anyákat - nagyanyákat visszakérdezve, meghatározzák a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen pszichikai hatásának az azonnali feloldásához tehát ez is elég. A teljes gyógyuláshoz vezető rombolóprogram-feloldáshoz, vagyis a romboló programoknak a kiegyenlítéséhez, viszont mind a probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges, és természetesen a Rák jellegű családi életfeladatoknak a tudatos felvállalása és helyes megélése. Esetenként a felvállalásokra való mentális és spirituális felkészülés. Ilyen tudatossággal készítettem fel és vettem és vezettem rá magamat én is - minden pozitív törekvésem ellenére elég nehezen - a Dórával, Ritával, Andreával és a Tündével elszenvedett kudarcaim után, a Laurával való családalapításra.
De nem elég tudni, hogy a Rák az ősteremtés és a tenyészet, vagyis a számszerű szaporodás konstellációja, következésképpen mindenkit utolér a rákos végzet, aki a természeti folyamatokkal összhangban álló spirituális információ-befogadást megtagadja, és azokat is, akik pótolni próbálják azt olyan hamis metafizikákkal, amelyek a gyermek- és családvállalást úgynevezett karma-terhelésnek állítják be. Az egyetemes lét-teremtést ugyanaz az ok váltja ki, mint a szerelmi kapcsolatok zavarát például. Attól függetlenül, hogy a kívülállók, vagy az érintett partnerek milyen érzelmi, környezeti - társadalmi, vagy éppenséggel anyagi okokkal indokolják és magyarázzák, hogy miben vélik felfedezni a párkapcsolati válságuk, vagy a hetedik szerelmi csődjük okát, amennyiben ez nem egy harmadik személyhez fűződő, “ellenállhatatlan” szerelem, akkor az igazi ok, az általam eddig feketepontnak nevezett, de asztrológiában és a héber misztikában is Lilithként ismert őserő. Az egyetemes Lilith a Teremtés géniuszát kiprovokáló negatív ős-ok. A Teremtés, ami által az Abszolútum Teremtővé és a teremtés által önmegváltóvá válhat, valójában azért történik, hogy ellensúlyozza az abszolútumban a Lilith által okozott vibrációkat és később a vibráció-csökkenést, az abszolút zavart (a káoszt) és az ősrobbanást kiváltó feszültséget. Mondhatni tehát, hogy az egész teremtés, az összes dimenzióival és létezési formáival együtt, egészen a Teremtés határállapotában létrejött anyagi - fizikai és természeti állapotig és létdimenzióig, a Lilith által okozott ős-zavarnak és feszültségnek a kiegyenlítése - kiegyenlítődése érdekében jön létre. És ezért van az ember is!
Minden misztikus és romantikus isten- és embertan, minden teológiai, teozófiai, antropozófiai és erkölcsfilozófiai elmélet ellenére, az ember életének nincs végső soron más (metafizikailag és teológiailag és erkölcsileg követhető és értelmezhető) célja és értelme, mint az, hogy az autonóm személyi tudata elnyerése utján, saját öntudatában, a saját sorsán keresztül, minél jobban megtisztítsa önmagát (az élet- képzeletét) a Lilith hatása által okozott, zavart és negatív képzeleti és lelki állapotoktól. És az, hogy ez által, a saját személyében és saját sorsában kiegyenlítse az ő személyét is létrehívó és a személyében hordozott, a Lilith által okozott feszültségeket. Azt, hogy milyen jellegzetes egyéni életfeladatok felvállalása révén, milyen tudatosan vállalt személyi tapasztalatok árán, jut el azokhoz a képességekhez, amelyek által önmagában (és környezetében) a Lilith okozta tudati és érzékelési zavarokat megszüntetheti, és a belső feszültségeit kiegyenlítheti (és ez által a Lilith által vezetett külvilághoz való viszonyát, derűsé változtatja), könnyen kiolvasható mindenkinek az asztrológiai sorsképletéből.
Az emberben a Lilith (a “személyes” Lilith tehát), elsősorban az ősteremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési (“fejlődési”) folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan önámításra, fölös és öncélú kényelem-keresésre és élvezethajszolásra, vagyis “bűnbeesésre” serkentő, (“ördögi”) vágyként jelentkezik. Ez a mindig új és izgalmas élményekre, adrenalin-serkentő állapotra, feszültség- és kábulat-élményt adó helyzetre való önkéntelen és öntudatlan sóvárgás ereje bennünk. Ez, az adottól eltérő más-élményre és a másállapotra való sóvárgás, megszámlálhatatlanul különböző formákban - különféle vágyakban - jelentkezik, a személyi struktúránk, illetve az anyai ági ősszülőktől örökölt spirituális töltetünk (megismerendő, kibontandó, feloldandó és meghaladandó negatív spirituális programjaink) függvényében. A személyi horoszkópban a Lilith arra utal, hogy az üknagyanyáig visszamenő anyai ági őseink, milyen feszültség-okozó, személyes (többnyire szexuális) sóvárgásokat szorítottak és rejtettek mélyen a tudatuk alá. Ezeknek a személyi tudattalan szférának a mélyrétegeibe rejtett sóvárgásoknak és negatív (agresszív) érzéseknek és késztetéseknek a gyökerének nagyjából, szexuális jellege van, mivel az “édes izgalmat” jelentő másállapotot többnyire az ismert állapotoktól eltérő, az adott lehetőségeken kívüli, a szokásostól eltérő szexuális élményeink a legösszetettebbek és a legerősebbek. A “más”, az érdekes, a “megrázó” és/vagy az “új” élményre - érzésre - állapotra való önkéntelen és öntudatlan (egyesek számára: csillapíthatatlan) sóvárgás elsődleges jelentkezési formája tehát a szexuális élményekhez kötődik (és mint ilyen, a szexuális perverzióknak az igazi ősoka is), de ez nem azt jelenti, hogy a Lilith okozta sóvárgások csupán szexuális jellegűek. Ugyanezt a rendkívüli állapotot szomjazzák az agresszív személyek is, amikor provokatív viselkedésükkel, durva szavaikkal, igazi ok nélkül, de “készakarva”, veszekedést, civakodást, verekedést, vagy lázadást provokálnak ki a környezetükből. És az alkohol, a nikotin vagy a kábítószerek segítségével elérhető másállapotra való sóvárgást, valamint az életveszélyes kockázatok, a rendkívüli sebesség által okozott rendkívüli (természet-ellenes) “másállapotok”-ra való sóvárgást is a Lilith hozza létre bennünk.
Mivel a Lilith az öncélú másságra való sóvárgás ősereje, az ember “nem elégszik meg” az adott partnerrel végzett szexuális aktus révén létrejött fizikai, lelki és szellemi kiegyenlítődéssel és az esetleg így elért harmóniával. A Lilith hatása tovább hajtja egy új és “rend - kívüli” (szexuális - szerelmi) élmény irányába. És pontosan itt, a Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlenségének, illetve a csillapíthatatlan szomjúság Lilith- jellegű okának a tudatosítása hiányában jelennek meg a perverziók, mivel a mindig másra, az öncélú másságra való sóvárgás, eljuttatja az azonos nemű személyekkel, a gyermekekkel, vagy állatokkal nyerhető szexuális tapasztalatokra való vágyakozásig. Minél erkölcsösebb életet akar folytatni, és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és “teljesíthetetlen” vágyaktól telt, “forró vérű” és gazdag szexuális fantáziával rendelkező kismama a foganást megelőző időszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag még meg sem fogant, de a spirituális dimenziókban már létrejövő gyermeke, felnőtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet lesz kénytelen folytatni. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgás, szexuális perverziókra való, különféle hajlamokban és zavarokban fognak kicsapódni az anyának a fogantatás időszakában elfojtott rendkívüli szexuális vágyak. Ezért a személyi horoszkópban, a Lilith, az anya által a fogantatás előtt elfojtott szexuális vágyainak a természetére utal és a majdani felnőtt utódban, azokkal ellentétes, önkéntelen törekvéseket, ambíciókat jelöl. A Lilith a tudatos harmónia-törekvésekkel ellentétes komplexusokat is jelölhet: bizonyítási és önmutogatási komplexust, exhibicionizmust, öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexust és ez utóbbinak az ellentét: szemérmeskedési - erényes szerepkörben való tetszelgési (erkölcscsőszi) komplexust, másrészt a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mániát (vagy az egyszerű hatalmi mániát), a különböző impotenciához és frigiditáshoz vezető, illetve az orgazmus-készség elmaradását előidéző pszichés blokációkat. Ilyenek még a hideg, érzelmek és a szenvedély nélküli, személytelen kéjelgési vágyak, a nagyon beteg személyek, vagy a testi és szellemi fogyatékos személyek iránt érzett erős szexuális vonzalom, vagy a megtermékenyüléstől való irracionális félelem.
A bizonyos személyekkel szemben felmerülő csillapíthatatlan szexuális étvágyat, aminek a kielégítésével ideig - óráig, egy-egy különösebb biológiai képességekkel és vonzerővel rendelkező partner magához tud kötni egy-egy, a Lilith által jelzett zavaros szexuális tulajdonságokkal rendelkező személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt, az elemi tévedés miatt, csalódnak, akik a szexuális partnerük “rendkívüli” képességét, vagy az okozott orgazmus miatti öröm- megnyilvánulásait, mind az odaadó szerelem jelét könyvelik el. A Lilith ugyanis a Vénusszal ellentétes. Ő a Vénusz által megtestesített egészséges (egészségre, egészségülésre, kiegyenlítődésre törekvő) természetes szexuális vágyak előtt és azok alatt megbúvó zavaros másra-vágyakozást, borzongató, ismeretlen félelemmel és szorongással telített vonzódást jelöl, valami homályos, de az esetleges újdonságával és ismeretlenségével rendkívülien izgató szexuális élmény iránt, ami negatívvá és öncélúvá (együgyűvé) változtatja az imaginációt, összezavarván a személyiség harmónia-készségét és meghiusítván minden harmónia - törekvést. A Lilith által létrehozott, a bizsergető másállapot izgalmáért való zavaros és határozatlan sóvárgást tehát, nem kell összetéveszteni a Vénuszi őserő által megtestesített, mindig konkrét személyekhez kapcsolódó szexuális készetetésekkel és harmónia - törekvésekkel. A Vénusz erő épp a Lilith által okozott “hasadt állapot” helyreállítására irányuló, a szerelmi és a szexuális egyesülésen keresztül elérhető természeti harmónia-készség ősereje. E két fajta vágy, nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással. Ezért, a párkapcsolat zavartalansága és az általában a lelki-szellemi zavartalanság megértése és megőrzése miatt döntő fontossággal bír a két különböző irányba ható, látszólag azonos érzéseket keltő erőnek a tudatos és figyelmes megkülönböztetése. Igazából e két ellentétes “ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak a legtöbb “szerelmi csalódásnak”, párkapcsolati krízisnek és a szerelmi - szexuális kielégületlenségnek, szerelmi “boldogtalanságnak”, hanem a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenően. A Vénusz, az egyetemes Lilith által kiprovokált, a Lilith által okozott őskáosz természeti ellensúlyozására és az új egység megvalósítása érdekében elindult teremtési folyamatok első fázisaiban keletkező négy ősi alapelem harmonikus kiegyenlítődésre való törekvésének az őserejét testesíti meg. Úgy válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy őselem közül kettő maszkulin jellegű (a tűz és a levegő) és kettő feminin jellegű (a víz és a föld elemek). A Vénuszi őserőnek a zavartalan kifejeződése a szerelmi érzésekkel társuló, ellentétes nemű személyek közötti egészséges szexualitás. A Vénuszi kiegyenlítődési törekvések tehát az őselemek harmonikus egyesülésére, kölcsönös áthatolására és megtermékenyülésére való törekvések. Ezzel ellentétben, a Lilith ereje az általunk is megnyilvánult ősi egység állapot (abszolútum) öncélú megbontására és a bomlasztás állandósítására törekszik és ezért meg marad örökös negatív erőnek, soha nem elégül ki, nem csillapszik le soha, és létezésnek nincs semmiféle pozitív következménye. Ezért például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Vénuszi betegségek” gyűjtő nevével való megjelölése, mert nem a Vénusz által megtestesített őserő hatására jönnek létre, hanem a Lilith erők hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt öncélú: harmónia-ellenes és öncélú élvezethajhászásaink hatására.
Azért kell ezt tudnod, mert a zavaros: homályos és tisztázatlan (vigyázat: nem a tisztátalan!) sóvárgásaid, az öncélú élvezet-vágyaid és a zaklatott lelki állapotaid által (ambícióid miatt is feszült és félelmeid miatt is szorongásos) befolyásolt, akaratodtól és tudatodtól függetlenül működő, mágikus képzeleteddel, olyan eseményeket és élet- helyzeteket vagy képes beidézni a sorsodba, amelyeket nem szívesen viselsz el! Ezért arra kellene törekedned, hogy minél pontosabban megnevezve és meghatározva a tudattalan képzeleti és érzésvilágod mélyén kavargó, zavaros képzeteket (Például különböző rovaroktól, csúszó-mászóktól, kis, vagy nagy állatoktól való félelmekhez kapcsolódó emlékeket), önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéseket, azokat leleplezve semlegesítsd (feloldd és megelőzd) azoknak a fizikai megvalósulását.
Borzasztó ereje van a természeti világot működtető és a mi képzeletünket is manipuláló egyetemes és személyes sóvárgásnak. A szélsőséges és a rendkívüli pszichés-jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, és mivel a tudomány nem tud a Lilithről, a szexuálisan zavart (perverz) személyeknek, akiket “a vérük hajt” mindenfajta furcsa élethelyzetbe és szélsőséges élményszerzési lehetőségbe, a tudatosság nélkül megélt, elfojthatatlan és irányíthatatlan szélsőséges tapasztalataik alapján az a tévképzetük, hogy ők képtelenek a természetes szexualitásra, az eredeti neműknek megfelelő szexuális képesség visszaszerzését célzó törekvésekre, mentalitás-változtatásra. A tudattalan és önkéntelen szexuális vágyaknak és problémáknak a fel nem fedése és a nem tudatosítása menthetetlenül a párkapcsolatok megromlásához, és a létező szexuális - pszichikai problémák elvastagodásához, megkérgesedéséhez vezet, minden gyógyszeres, pszichikai, vagy pszichiátriai terápia ellenére. Egyetlen kívülálló sem sejtené, hogy annak ellenére, hogy szép és fiatal a feleségem mellett, aki az igényeimet teljes mértékben kielégíti mind szexuálisan, mind spirituálisan, én minden szép és vonzó nőt (és e tekintetben nálam a skála igen széles!) erősen megkívánok. És, hogy mindezt tetőzi egy, a Lilith - Mars együttállásból kiolvasható Janisági komplexusnak nevezett késztetés, ami miatt régebb minden nőnek, akivel csak dolgom akadt, önkéntelenül be akartam bizonyítani, vagy legalább sugallni kívántam, hogy én vagyok a világon a legértékesebb és legjobb férfi, akit szeretni, és akivel szeretkezni érdemes.
A Skorpióban álló Lilithel rendelkező személyek nagyrészt azért kalandorok, mert félnek “elfogadni” a komoly szerelmet, mivel a tisztító katarzis lehetőségét sejtik benne. Azt sem bánják, ha a környezetük erkölcstelennek ítéli meg őket, csak hogy az igazi szerelemben ne kelljen magukat elkötelezniük. Persze, néha mégis kénytelenek a szerelmet komolyan venni és akkor még nagyobb a baj, mert a drámai átéléstől való félelmük miatt nem képesek odafigyelni az őszinte szerelem tisztító erejére. A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nők egyaránt, rejtetten, az áldozat szerepére sóvárognak önkéntelenül (mazochizmus) miközben képtelenek az igazi, spirituális odaadásra. Provokálják partnereiket, hogy őket meggyalázzák és “eltapossák”. Ha ez valamiért nem történhet meg (fizikai alkat, társadalmi pozíció, stb.), akkor erre szakosodott szadista - mazochista szolgáltatásokat vesznek igénybe. Mivel az áldozattá válásra sóvárognak, de nem merik őszintén odaadni magukat senkinek és semminek, a legtöbb esetben kábítószerezés, de legalábbis alkoholizmus lesz az áldozatosdi következménye. Ez utóbbira a szeretet- szomjuk (egységélmény) kielégítése miatt van szükségük, pontosabban a szeretet-hiány “betömésére.” Nem értik meg, hogy amennyiben ők nem mernek teljes odaadással szeretni, őket sem szeretheti senki igazán.
Az öncélú élvezeteket hajszoló és ezért az anyagi igényeket növelő civilizációban a Lilith áldozatainak a száma rohamosan növekedik. Amennyiben a mindent összezavaró, állandóan a másféle tapasztalatra - állapotra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a képzeletét is állandóan kísértő és zaklató Lilithnek a hatását képzeletben hozzáadjuk az asztrológiai képletekből kiolvasható egyes negatív tulajdonságainkkal, például a félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra való, önkéntelen késztetéseinkkel, az öncélú kalandra, vagy a kényelemre való törekvéseinkkel, vágyakozásainkkal, a röghöz kötött és “ésszerű” spekulálásra való hajlamainkkal, a hamis egységesülésre (alacsonyszintű és zavaros: érzelmes), lelki kábulatra, misztikus élményekre, homályos fantáziálásra és támolygásra való sóvárgásainkkal, a hamis felelősség- érzetünkkel (gátlásosság, aggodalmaskodás, sajnálkozás, stb.) és a szellemi belátást előidézni hivatott nehéz helyzeteket elutasító biztonság-vágyunkkal, nincs mit csodálkozni azon, hogy annyi személytelen tettet hajtunk végre nap, mint nap egy párkapcsolatban. Gondolj arra, hogy egy olyan személy, aki még nem alakított ki a hiba- belátási készségét és az önleleplezési képességet, mennyit hazudik napjában magának arról, hogy ő miért kell ezt és azt megtegye, miközben a Lilith - sóvárgásai, a különböző karakterű és minél több ellentétes nemű partnerrel való, öncélú szexuális kéjelgési vágy mozgatja háttérből minden tettében és gondolatában!
Már érted talán, hogy a baleseteket és a betegségeket miért neveztem, olyan (isteni) sors-eszközöknek, amelyek az embert teljes mértékben, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró - szennyező mentális programoknak az erősítését, amelyekhez hasonlókat az anyai ősszülei is elkövettek és a generációkat egybekapcsoló spirituális memória révén, neki is átadtak. Mivel nem ártatlan vadállatok közösségében élünk, ahol a ragadozók vigyáznak a folyamatos fajtisztítást és éberség-üzemeltetést igénylő fejlődés törvényének a folyamatos érvényesülésére, a betegségek és a balesetek az Isten nyila (Zeusz nyila) szerepét játsszák az életünkben, amely letépi a vallásosan és tudományosan ragasztott maszkokat rólunk és lerombolja, az egyénileg és csoportosan épített Bábel-tornyainkat, mikor kór-okozó mikrobák és vírusok, mikor technikai balestek és tömeges áldozatot követelő természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha ez, az első hallásra (olvasásra) abszurdnak tűnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek sem anyagból, sem téveszmékkel vegyült ambíciókból Bábel tornyokat. Mondtam, hogy a gyermekek tizenöt éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az őket közvetlenül gondozó, a hozzuk érzelmileg közelebb álló személyek tudattalan lelki folyamatainak vannak alárendelve, és hogy, ők a betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya, vagy a gondozó gyám lelki - szellemi tévutjait, mint az őket spirituálisan befolyásoló gondozójuk biológiai szervezete.
Említettem már, hogy a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható, “misztikus” betegségeket valójában az öröklött, hamis információ-áramoltatási és az információ- blokkolási szellemi programok intenzív átélése váltja ki. Az ámítási - félrevezetési és az önámítási késztetések, mivel alaptermészetük szerint is megtévesztők, veszélyesebbek, az élet- és családellenes (gyermek- és magzatellenes) programok által kiváltott rombolási késztetéseknél. És e kaméleon - magatartásokon belül, nem a kifelé: a mások irányába történő hamis információáramoltatási magatartás végződik betegséggel (amelyben tehát, önkéntelen, vagy tudatos hazudozásokkal a környezetünket vezetjük félre), hanem az a mentalitás, amelynek során önmagunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha magunkat, saját lelkiismeretünket csapjuk be, amikor nem akarjuk saját magunknak beismerni azt, amiről a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy magyarázzuk. Ha nem akarjuk meglátni azt, amiről tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai, vagy a szellemi-lelki világunkban. Akkor leszünk baktériumok, vagy vírusok által fertőzött személyek, ha a bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: a felelősségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi öntudatunkban lakozó Istent, a bennünk levő Abszolút intelligenciát, az életünket fenntartó, éltető fényt akarjuk önkéntelenül félrevezetni és ennek megfelelően, a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt: életrontó energiákat kapunk az általunk összezavart: beszennyezett spirituális létalapból.
A hangoltság és a megfelelés törvénye alapján, betegség-okozó, hamis genetikai információt fogadok be a szervezetem által beengedett, szabadon terjedő vírussal, amennyiben a képzeletemben összezavarom: bemocskolom az életerőt adó ősforrást amiből önkéntelenül táplálkozom. Ha megzavarom a lényem legmélyén létező Abszolútumot, azáltal, hogy folyamatosan félrevezetem magam és elaltatom a lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon mentalitás: az önámítás enyhébb következményei a spirituális fejlődéssel és kiegyenlítődéssel ellentétes, hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségekben jelentkeznek elsődlegesen: májjal és szemmel kapcsolatos betegségekhez és sérülésekhez, a cukorbajhoz és vérbetegségekhez vezetnek, valamint a csípő és a combok sérüléseihez. A súlyosabb következményei a lelkiismeret-altatásnak, az egyetemes felelősségtudat őserejét megtestesítő Szaturnuszhoz kötöttek és általában csont problémákban (csontritkulás, vagy csontkeményedés és bogosodás, csontrák) és bőrbetegségekben fejeződnek ki.
Amikor a huzamos önáltatás, probléma-elfödés és a környezetáltatás, a gyávaságból és félelemből eredő, rejtett gondolati agresszivitással (mentális támadással: belső vitatkozással és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák erősebb fajtái, a szarkoma, a különböző agydaganatok, valamint a szervezet immunrendszerének a leépülése. Mindez annak függvényében, hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belül (kívülről érzékelhetetlen) intenzíven átélt és rejtetten áramló, romboló képzeleti-erők. A szülő-gyermek, vagy a gyermek-szülő viszonyok, és általában a családi viszonyok, telítve vannak ilyen romboló idea-erőkkel. A huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelgős: szenti - mentális) gondolatok átélése, amelyek úgy keletkeznek, hogy a "szeretett" családtag részéről egy bizonyos életterületen, vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülést, véleménykülönbséget, gyökeresen eltérő és ellenkező életszemléletet észlelünk. Ezek a finoman áramló és folyamatosan fennmaradó ellenséges érzések és gondolatok még leleplezhetők és feloldhatók, mert a nyílt szembeszegülés esetében világosan átcsapnak egyértelmű haragba és gyűlölködésbe. Amikor viszont mindez átlényegül “megértő szeretetbe” csomagolt, csendes nehezteléssé, elsősorban a nők - az anyák! - számára jelent egyenes utat az emlő és méh-daganatok képződéséhez és rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat, a családi szerepkörükkel, családi viszonyaikkal kapcsolatosan.
Rengeteg szülő szenved ezekben a betegségekben, mivel nem képes felismerni azt a végzetes tévedését, hogy amennyiben kiszolgálja és elkényezteti a gyermekét, sőt: a felnőtt gyermekének az úgynevezett érvényesülési - boldogulási útját is könnyíteni akarja, különböző képességekről szóló elismeréseket - diplomákat vásárolva, vagy házat építve, sőt: egyes esetekben a “megfelelő” férj, vagy feleség megszerzésében is szorgoskodva vétkezik a fejlődés törvényével szemben, végzetesen árt a gyermekének. Nem hagyja, hogy a csemetéjének fájdalommal és lelki- szellemi nehézségekkel is járó, nyers tapasztalatai legyenek a környező valóságról és éppen a fölös jóakaratával teszi tehetetlenné, vagy felelőtlenné a gyermekét az életével szemben. Amennyiben a családtagoknak a boldogságba való manipulálása, vagy erőszakolása, illetve a családatgok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett finom harag (a lelki méreg ) erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy amikor az illető családtag - esetleg alkohol hatása alatt – nyíltan, intenzíven és sokszor átéli a jogosnak vélt haragos-gyűlölködő állapotát, ez a “nemes” családapai, vagy a "féltően" szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, egyenesen szívbetegséghez és végül szívelégtelenséghez, vagy szívinfarktushoz vezeti őt, mint Robi barátomnál, akinek az Oroszlán jegyében született felesége nyíltan játszott, és nem hagyta magát vezetni a Magyarországi jó módjukban részegessé váló férje által.
Egyes anya medvék különböző generációból származó bocsokat is nevelnek. Amikor a legnagyobb bocs kezd egyéni elképzeléseket (véleményt) alkotni arról, hogy milyen útvonalat kövessen, hogy mikor és merre keressen a család táplálékot, hogy mikor igyanak, vagy ne igyanak vizet, az anya medve, elég önállónak találván csemetéjét az életben maradáshoz, elhajtja maga mellől. Feleségemmel, egy egész napon át tartó, véres gólya-küzdelemnek voltunk a tanúi Magyarországon, amely során az Afrikából vissza térő gólya szülők megértették a korábbi évben gondosan felnevelt fiókáikkal, hogy, még ha lenne is fizikailag hely számukra a fészekben, el kell onnan költözzenek. Új fészket kell építsenek, párt kell maguknak keressenek, azokkal párosodniuk kell (mivel a szüleikkel ezt nem tehetik a természet rendje és az egyetemes törvények szerint), és új családot kell alapítsanak, amihez a szülőknek (“nagyszülőknek”) már semmi köze nem lehet.
Már nem maradt hátra, csak a legnagyobb hazugság-csomagunknak: a fertőzésekről szóló rablómesének a leleplezése. A fertőzés és a fertőződés szellemi értelméről és metafizikai okáról a magyar nyelv világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk magyar nyelven, hogy megfertőztek valakit, ha az szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendő "segítségével" jutott hozzá a fertőző kórokozóhoz, hanem azt a jelenséget is így fejezzük ki, ha egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkező felnőttet, vagy személyes élettapasztalattal és ezáltal felelős személyi tudattal nem rendelkező fiatal személyt valakik “meggyőznek” és az, egy vallásos szektába, vagy szélsőséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különböző eseményt. Nyelvünk őrzi még az ideatikus valóságlátás kifejezési formáit. Asztrológusok körében közhely, hogy csak annak a személynek fertőződik be a szervezete, aki életképzeletében és személyi tudatában befolyásolható, határozatlan, vagy, ha valaki - valakik által máris befolyásolt-manipulált. Ez a szellemileg fertőzött személy, vagy csoport, esetleg nép. Ilyen, lélekhez szóló ideológiával fertőzött nép volt a német nép nagy része a nemzeti szocialista párt uralma alatt, valamint az orosz nép és a szövetségesei a kommunista diktatúrák alatt. A fertőzhető ember és embercsoport, nem rendelkezik "egész-séges", autonóm gondolkozással. A felelős autonóm gondolkozást nélkülöző fertőző és fertőzhető emberek élet-képzelete és világképe ezért könnyen befolyásolható. Ők vagy tudatlanságból, vagy kényelemből nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsőségesen sarkított rész-látást (cső-látást) nevezem most, kizárólag a te számodra, tudati, ideológiai és erkölcsi képzelet –fertőződésnek.
Az “Egészet” magában és maga előtt (kívül és belül egyaránt) folyamatosan látni és megvalósítani képes ember nem lehet igazából beteg. Ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, a különböző módon a szervezetébe hatoló kórokozók nem állapodhatnak meg tömegesen és nem szaporodhatnak el. Láttuk már, hogy a "kór", vagyis a betegség nem külső ellenség és a betegség, személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek a gazdái az elfojtott, vagy elkábított, de finom idea-világuk mélyén intenzíven átélt agresszív képzeteikkel veszélyeztetik az egész létezés egyensúlyát. A betegség tehát nem, más mint a mágia (teremtés: imagináció) tőrvényének és a szellemi fejlődés törvényének a szabályozó, tisztító, fékező rendszere. A betegség az egyetemes létezésnek, a kauzális teremtésnek az immun-rendszere. A betegség egy, a kauzális teremtési, fejlődési és kiegyenlítődési folyamatokat zavaró, vagy azokat veszélyeztető képzeteket tartalmazó, vagy tápláló személyi struktúrákat (és személyeket) felbontó mechanizmus, amely az anyagi lét határállapotában: a természetben is végbe menő teremtési folyamatokban biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erővel) rendelkező emberek és azok csoportjai ne legyenek képesek nagy erejű deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni,
A betegség, mivel mindig határhelyzetekbe került folyamatoknál indul be, mint korlátozva szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített őserőhöz, emberi szinten tehát az egyetemes (- és nem a spekuláló-aggodalmaskodó, védekező!) felelősségtudathoz kapcsolódik. Annak tudatában, hogy a személyi szempontok mindig eltérnek az egyetemes tőrvények kérlelhetetlen természetétől és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni és csoportos imaginációs folyamatokat leállítani hivatott betegségek, bizonyos esetekben és egy bizonyos határon túl, nem fordíthatóak vissza, még a pozitív imagináció mágikus hatásával sem (Nagyon szeretném én is a gyermekkori szexuális imagináció - fertőződésem következtében már serdülő koromban tönkrement húgyhólyagomat, vagy az eleresztési-megbocsátási képtelenségemből eredő végbél-betegségből hátramaradt bél érzékenységemből: az alvási-pihenési nehézségeket okozó túl-érzékenységéből kigyógyítani.), ki merem jelenteni számodra, hogy az orvostudomány egyelőre ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót. És ez így is marad, mindaddig, amíg a szellemi diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyors eredmények hajszolására: a fizikai gyógyításra és a pszichikai, vagy a mágikus terápiára fekteti a hangsúlyt. Mindaddig tehát, amíg az orvosok és a gyógyítók a hamari sikerek elérési lehetőségével (" a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, valójában az egyetemes egészséges létezés és a teremtés eredeti értelme és logikája (a Szent Szellem) ellen munkálkodnak ("küzdenek").
De, a civilizációban élő ember üres körben-forgásának és tragédiájának az igazi okát leleplező fejezetnek, a célja nem az öncélú ítélkezés! És semmiképp nem célja az orvosok és az orvostudomány fölötti öncélú ítélkezés. Egy ilyen törekvés, mindaddig, amíg önállótlan felnőtt személyek: magukat irányítatni - vezettetni óhajtó, tehát kábulni - fertőződni vágyó felnőttek léteznek a földön, nem csak hogy fölösleges, de szellemileg vissza-élést eredményező cselekvés lenne a részünkről. Célunk mindössze a te sorshelyzet-felismerési és sorsminta-felismerési képességed kialakítása és ez által a tisztánlátói képességed, vagyis, a tényleges önmegváltói, önboldogítói és öngyógyítói képességed megszerzése. Célunk az egyensúly és a harmonikus kapcsolatok helyreállítása a teremtői élet-képzeleted és a természet folyamatai között. Célunk a kapcsolat megteremtése és az arányos viszony felállítása a személyi tudatod és az abszolút léttudat(od) között. A vallásos babonák és tudományos tévképzetek által felbontott egyensúly ugyanis könnyen helyreállítható, a te személyeden keresztül (is) megnyilvánuló sors-törvények működési mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése segítségével. Regényes könyvünk célja tehát nem a folytonos drámában élő ember fölötti ítélkezés, vagy a dráma esztétikai ábrázolása, hanem az ember mellett, a biológiai szférát is veszélyeztető tragédiákhoz vezető lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megnevezése és meghatározása.
Emberi létünknek és személyi életünknek, akárcsak az egész létezésnek a célja ugyanis, a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat erősítése az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levő anyagi lét zavaros és ellentétes megjelenési formái között. Ezt a harmonikus kapcsolatot a Teremtő és a Teremtés végletes formavilágában a Teremtői Fényből eredő megismerési képességünkkel, valamint a Teremtői Szeretetből eredő, valós odaadási képességünkkel: az életfeladataink elvégzése árán nyert szellemi képességekkel lehetővé váló teremtői azonosság-tudat minél világosabb és átfogóbb átélésével kell megvalósítanunk.
Hogy a Lilith-jelenségek és az általa sugallt magatartások miként működtetik a föld társadalmi – politikai életét, hogy a kényelem- és élvezetvadászat miként mozgatja és miként fertőzi be az ember életképzeletét, nyomon követhetjük, egy, a magyar nemzet kortárs evolúciójához hasonló, afrikai népmodellen. Létezik a kontinens közép-keleti rézén egy rohamos sorvadásnak indult, hajdanában erős és számos, ma mindössze néhány millió tagot számláló nép, amelynek elődei ezerötszáz évvel korábban, hajókon érkeztek Kína határvidékéről, majd behúzódtak a kontinens közepe felé és ott, virágzó és erős államot hoztak létre. Nevezzük ezt, az új hazában a környezetétől, nem csak bőre színével, fej- és arcformájával, hanem a magas szellemi kultúrájával is, hangsúlyozottan eltérő népet avarnak, és az általuk alapított országukat Avar Országnak. Amikor, ezerkétszáz éves virágzás után, az avarok kapcsolatba kerültek a kontinenst kolonizáló európaiakkal - Akik nem hajtották őket rabigába, hanem kölcsönös előnyt jelentő gazdasági, sőt: kulturális - tudományos együttműködésre léptek velük. - az avarok szédítő gyorsasággal gazdagodni kezdtek - Ahogy ez mindenütt lenni szokott, ahol az öncélú gazdagodás ördöge megjelenik, ugyanolyan szédítő gyorsasággal, elkezdtek számbelileg sorvadni. Újgazdagjaik és lecsúszott nemeseik, egykézni kezdtek, sőt: egyesek egyetlen gyermeket sem “vállaltak”. Értelmiségi csoportjaik, ugyancsak maximum két gyermekes családokat alkottak. Hiába átkozódtak és fenyegetőztek az Istennyilával a papjaik, mert a széles néptömegek, átvették a “gazdag és értelmes” elit gyermek-spóroló koncepcióját. Természetesen, az így ürülni kezdő falvakba és városokba beköltöztek a környező országok, nagyon is szapora törzsei, és az is természetes, hogy kétszáz év múlva, a kolonializmus béklyóiból felszabaduló Afrikai országok politikusai és hadurai feldarabolták a számbelileg felére csökkent avarok termékeny, de lakatlanná vált, vagy az új telepesek kezébe került területeit, meghagyván az ország, “némileg tiszta” egynegyedét. Az avarok viszont, így sem hagytak fel a gyermekspóroló szokásukkal, sőt: egyre nyíltabban és parlamenti törvényekben is kimutatták az átfogó és mély gyűlöletüket a több gyermekes család képzetével szemben, miután a Csonka Avarország határain kívül rekedt avar rokonaikkal szembeni gyűlöletüknek is kifejezést adtak egy népszavazáson. A “haladó” avarok ugyanis meghónosították a kommunizmust és 40 évig áttértek egypártrendszerre. Mivel apai ükapám avar származású volt, az öntudati válságokkal és egzisztenciális krízisekkel sűrűn szőtt ifjúságom idején, némileg megtanultam avar nyelven olvasni és írni, azzal az elképzeléssel, hogy Afrikába települve fogom megtalálni a boldogságomat. Ezért, a könnyebb megjegyezhetőség érdekében, és annak szellemében is, hogy nomen ist omen, a következőkben szereplő személyek neveit nem eredeti avar nyelven, hanem magyar jelentésükben írom le. Ma tehát, az avarok ott tartanak, hogy egy hajdani államvagyon-csapoló sikkasztóból, előbb belső puccsal, majd államilag manipulált választásokkal lett miniszterelnök, Gurucsa Perec által irányított, még csak a demokratikus látszatokra sem ügyelő, Vörös Közjószág nevű pártnak a nemzetmorzsoló tevékenységéhez, a legnagyobb ellenzéki párt vezére, Kormányos Győző nyújt erkölcsi alapot (legitimációt), azzal, hogy időnként kihívja Gurucsát a TV kamerák előtt zajló politikai vitákra, amelyeken okos hallgatásba burkolózva, hagyja magát Gurucsa Sebec által lehordani, majd ország-világ előtt, kezet ráz vele. Hogy az újkori nemzeti szokásokkal szembe szálló, és a nemzet megmentésének a szándékával a politikába lépő, öt gyermekes Kormányos miért kénytelen a pojáca Gurucsa Pinokiójának a szerepét játszani, csak az értheti meg, aki a rendszerváltó avar politikai alku mellett, a machiavelli-tételnek a Hamvas Béla által kifejtett cáfolatát ismeri.
A Hamvas Béla Karnelvál című regényének az V. fejezetében, egy olyan “világra szóló” vita zajlik a főhős, Bormester Mihály, és a frissen szerzett barátja, Josias Phen között (Akivel, szórakozásképpen és nem kevés anyagi haszonszerzés érdekében, éppen meghódították, majd a sorsára hagyták a Mandarú nevű középamerikai köztársaságot.), amely tanulságos beszélgetést, akárcsak a Buddha tanításait, a főhős későbbi állítása szerint (A Van Hooppal való hajófedélzeti társalgása során.), angyalok is követtek és sztenogrammáltak. Ez a tanulságos hajnali beszélgetés arról szólt, hogy lehetséges-e bárkit is, vagy bármely népet a tudata (és nyilván, az akarata) ellenére a boldogságba bele ugratni? Más szóval, lehetséges-e az, hogy jó intelligenciával, valamint széles körű ismeretek és képességek segítségével a hatalmat megszerezni képes, jó szándékú és jó indulatú személyek, mindössze a politikai manipuláció segítségével, képesek legyenek egy népet boldoggá és szabaddá tenni? A Mandarú államhatárán folyó “világjelentős” vita végül is nem dől el, de a témára a főhős később, a Josias Pennél nagyobb távlatokban gondolkozni képes Van Hooppal való ismerkedése közben, visszatér, és az utóbbival megegyezik abban, hogy Josias Phent bizonyára a kvékerek racionális szentimentalizmusa vezérelte gondolataiban, amikor a humanizmus eme irreális képzetei által engedte magát befolyásolni.
Nyilvánvaló, hogy Hamvas Béla itt, a Lilith három kísértésére adott Jézusi válaszokat dolgozta fel humoros formában, de a rá jellemző zsenialitással úgy, hogy aki ezt a regényrészletet elolvassa, annak a számára egy életre világossá válik az, hogy “Nem létezik az a nemes cél, amely nemtelen eszközök használatát igazolná.” és, hogy mennyire alacsony értékű az gazdasági – kulturális jólét, ami a politika által elérhető. Nagy kár – És az avar nemzet szempontjából végzetes! - , hogy azok a tiszta szívű és nem utolsósorban jól felkészült fiatalembereknek, akik a Mi-ez? nevű, nemzetmentő pártot akkoriban alapították, nem volt idejűk a nagy politikai elméletírójuk, Bingó Imám életműve mellett, az avar nyelvre lefordított, Hamvas-műveket is elolvasni!
Amennyiben ugyanis az avar nemzet megmentését célul tűző, tehát az új határokon kívüli rekedt avarság sorsát is a szívükön viselő, és a kormányzásuk idején, azoknak az anyanemzetbe való visszakapcsolása érdekében hathatós politikai lépéseket tevő fiatalemberek, elolvasták volna legalább a Karnevált, egészen biztos, hogy az avar rendszerváltás idején, nem követték volna el azt a végzetes hibát, hogy belemenjenek abba, az akkor üdvösnek látszó politikai alkuba, amely következtében az akkor hatalmon levő, Vörös Közjószág Párt vezetői, ellenállás és szembeszegülés nélkül, “engedélyezték”, sőt: önkéntesen is előkészítették azt a demokratikus parlamenti választást, amit politikailag nem nyertek meg ugyan, de gazdaságilag igen, és amit akkoriban Afrika szerte, az avar bársony-forradalomként emlegettek. Erről a titkos alkukról ugyanis, amely arról szólt, hogy a békés hatalom-átadás, illetve a szükségessé vált politikai változásokkal szembeni hatalmi toleranciának a fejében, a Vörös Közjószág Párt teljes mértékben megtarthatja a 35 éves egyeduralma alatt összeharácsolt vagyonát és ebből annyit tart meg, és annyit és úgy privatizál a tagjai között a közeledő rendszerváltás után, ahogy azt a vezetői majd jónak látják, utólag kiderült, hogy Avarországot Afrika Mandarújává tette. Olyan országgá, amelyet néhány Josias Penhez hasonló gátlástalan vörös-kalandor könnyűszerrel (Akárcsak a Karnevál hősei: egyszerű puccsal) meghódíthat, büntetlenül kirabolhat és azt mind jobban züllesztve, fölényesen nevetgélve elsorvaszthat.
A Vörös Közjószág párt vagyonát képezte ugyanis akkoriban az egész, belső hálózattal rendelkező és az olvasó körében jól bejáratott avar sajtó is, aminek egy részét a Közjószág vezérei egy- az egyben megtartottak propagandát szolgáló pártsajtónak, és a másik részét ügyesen szétosztván maguk, és híveik – barátaik között. Tehát, egy – az egyben átmentették sajtójukat “az új rendszerbe”, amelyben a teljes gazdaságot működtetni képes tőke is az ők kezében maradt, mivel a nagy pártvagyonnak a segítségével megvásárolták az általuk hátrahagyott és megtartani érdemes - Mivel hogy a piacgazdaságban is jövedelmet hozni képes - gyárakat, bankokat és más gazdasági egységeket. Az arányos pártvagyon-elosztás nélkül szegényen maradó jobb oldali pártok, hiába nyertek – Vékonyan! – a szabad parlamenti választásokon, és hiába hogy a Parlamentbe jutó különböző új demokrata pártok vezéreiből és szakembereiből alakult az új kormány, mert az egész átkeresztelt, és jó részében még a régi címeit is megtartó központi és megyei sajtó-szócsövekkel, valamint a gazdaság hathatós részével a kezében, a Közjószág végig szabotálta, sőt a jövendő koalíciós partnerük, a következő kormányban helyet kapó, az Újgazdag Értelmiségiek Pártjából kikerült kormány-tagokon keresztül, még belűről is megcsavargatta “Az első demokratikus avar kormány” működését, majd fölényesen megnyerte a következő parlamenti választásokat.
Többségi gazdasági erejével és a népszédítő propagandát biztosító sajtófölénnyel a háta mögött, a “Közjószág” simán megnyerhette volna a következő választásokat is, ha nem akart volna kormányozni mindenáron az egyeduralom alatt megszokott “megszorító” stílusában, és ha nem marakodott volna az ország színe előtt a koalíciós partnerével: az uépé-vel, a maradék hatalmi koncok fölött. Így viszont, nagy meglepetésre, a Miez? győzött, és ugyancsak mindenki meglepetésére - annak ellenére, hogy a mezőgazdasági miniszterként, magát Brazíliai, Csillei és Honkogi fegyvergyárosok társaságában fényképeztető koalíciós partnerpárt vezére mindent megtett, hogy a kormányt lejárassa - olyan ügyesen vezette az országot, hogy gazdaságilag is fellendítette azt. A Miez? tehát, nem csak az országból kirekesztett avarokat a maradék országrésszel összekötni képes, rég lebombázott hidakat építette újra, hanem az etiópiai avarok számára is egyetem-láncolatot hozott létre.
Ám a következő választáson a Közjószág egy Gyepesi nevű sikeres bankárt állított miniszterelnök-jelöltnek, aki a kommunista rendszerben is a kormány pénzügyi apparátusának a tagja volt sokáig, méghozzá belügyi tisztként. Az Izraelből hozott kampányfőnök tanácsára, az utóbbit elhallgatták és a Közjószág szilárdan álló régi sajtóapparátusa, most is elvégezte a dolgát. Így az élet gazdasági – banki megnyerési lehetőségének a káprázatában újból hinni kezdő avar polgárok, a rendkívüli gazdasági fellendülést hirdető Közjószágra adták le többségben a szavazatukat. Ezzel elkezdődött az Új Avar Vaksági korszak. Ettől kezdve, az avarok többsége, vakon és süketen és bénán kezdett bízni a Közjószágnak, annak ellenére, hogy mindenki számára világos volt: a bankár miniszterelnök nem a saját zsebéből, hanem abból a pénzből honorálja a polgárok támogatását, amit Kormányos Győzőék hagytak hátra, miközben a Közjószág politikai és sajtóapparátusa azt szajkózta, hogy a távozó Miez? teljesen kiürítette államkasszát. És a Közjószágban való vallásos hit annak ellenére növekedett, hogy a bankár miniszterelnökről kiderült, hogy népnyúzó belügyis volt a kommunista diktatúra idején. Akkor is a Közjószág mellett voksolt az avar nép, miután a Gazdag Zsidó Értelmiségiek Pártja kormánypuccsal megbuktatta a számukra valamiért kellemetlenné vált Gyepesit, és nem csak, hogy egy olyan, újabb “pénzügyi szakembert” fogadott el miniszterelnöknek, aki még csak parlamenti képviselő sem volt, és akiről időközben a Legfőbb Avar Ügyészség is egyértelműen kiderítette, hogy közönséges sikkasztó, hanem két év múlva, újra is választotta a Közjószágot, kormányelnök jelöltként Gurucsa Pereccel az élen, annak elenére, hogy a két éves kormányzása idején, a Gurucsa a nyilvánosság előtt osztotta szét barátai és üzlettársai között, az avar állam maradék vagyonát. A rendszerváltás előtt kötött, balvégzetű paktum következtében tehát, ma Avarország kormányát másodszorra is egy, az avarság megszüntetését célul tűző, sikkasztó vezethette, miközben a több gyermekes család képzetével szemben lázadó és gyűlölködő maradék avar nép, az európai egyetemeken doktorált nagyokos politikai elemzőivel együtt, ehhez bégetett és szomorúan bólogatott.
Hamvas Bélának igaza volt a hatalom és a nép természetét illetően. Avarországban tehát, már akkor sem állítható meg a szembekötősdi, ha Gurucsa Perecnek sikerülne valamiképp megbuktatnia magát. Kormányos Győző és csapata tehetetlennek képzeli magát, mivel humánus naivitásukban Papa Mózesékkel együtt, megkötötték 1989-ben a végzetes politikai alkut a Közjószág vezéreivel. Ők igen fiatalok voltak akkor és Papa Mózesnek és Hedzsák Áronnak és a többi idősebb demokratának kellett volna annyi spirituális tájékozottsága legyen, hogy tudják: ilyen sötét alkut, még az esetleges forradalmi tragédiák elkerülése érdekében sem szabad elkövetni! Metafizikai lehetetlenség valakit, vagy valakiket, és főként egy egész népet, a tisztító jellegű konfrontációktól – akár a tragédiáktól is! – megkímélve, öntudatán kívül, a boldogságba bele ugratni, szalonképtelen kifejezéssel: bele manipulálni! Amennyiben Kormányosék néhány Hamvas-művet is olvastak volna, nem reménykedtek volna naiv módon abban, hogy a gátlástalan szocialistákkal és a létrontás virágait a szabadság eszméiként lobogtató Szabadrablás-párti újgazdag értelmiségiekkel kötött titkos alkujuk részleteinek a nyilvánosságra hozatala nélkül, mindent megoldódhatnak, mindössze az által, hogy demokratikus választások útján újra hatalomra kerülnek. És ez a politikai naivitás azért honosodott meg Avarországon, mert Kormányos Győzőnek a gazdasági elemek megszerzésének és felhasználási módjának az életkörét megtestesítő II. horoszkópházban áll a Skorpió-Lilithje. E Lilith-pozíció által jelzett, anyai ági spirituális zavara miatt, Kormányos mindig zavarba jön, az Oroszlánban álló Lilithhel rendelkező és mérhetetlenül gazdaggá lett Gurucsa gátlástalan viselkedésétől, valahányszor a politika színpadán egymással szembe kerülnek. Kérdésem, hogy miért nem jelenik meg az avar politika színpadán egy olyan politikai egyéniség, aki nem jön zavarba és nem hátrál meg a Lilith bűbájos hatalma előtt, illetve aki a nyilvánosság előtt el merné mondani azokat a részleteket, amelyeknek a titkos mivolta által Gurucsa bandája ma vidáman és nyíltan táncoltatja és büntetlenül szembeköpi a maradék avar-nemzetet?
Ahhoz, hogy e kisnemzeti modell sors-kérdése alatt lapuló globális kérdésre, illetve arra, hogy miért kell kétszáz éven belül kipusztulnia az avar népnek, megtaláld a választ, feltárom számodra a korunk legfőbb rákfenéjének, az AIDS-nek az igazi okait. E feltárás következtében meggyőződhetsz arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyőzni hivatott ellenszérumokat kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását előidéző gazdasággal, nem a természetvilágot és az emberi természet ősi egyensúlyát fenyegető, ipari fejlődéssel és nem a természeti jelenségekkel szemben védekező és a természeti folyamatokat zavaró technikai tudományos, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelő bajokat. Hogy nem lehetséges külső, a zavart tovább növelő, tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai eszközökkel feloldani a különböző korszakokban élő generációk és a ma élők szellemében (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet “értelmes problémakezeléssel”, de keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az egyesek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-sóvárgást, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni az utolsó romlás szintjén: a bűnbeesés néven ismert teremtés előtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levő abszolút sóvárgásból származó életképzeleti zavarokat.
Az AIDS vírus különböző fajtái által okozott fertőződéseknél is a kaméleon- mentalitásból eredő szellemi magatartásban találjuk meg a betegség spirituális okát, mint a Rák esetében. A különbség az, hogy ebben az esetben a rák-mentalitásbeli okánál egy sokkal mélyebb, ős-idea szintű tévképzetből keletkező, a szó szoros értelmében vett, rendeltetés megtagadási szándékot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a "klasszikus-rák" esetén, a gondolatok, majd a sejtek szintjén történik a megtévesztő hamis információ-áramoltatás, addig az AIDS esetében, a nemi meghatározottsághoz és az ember kauzális gyökeréhez, az ősteremtés és az egyetemes kiegyenlítődés céljával és okával kapcsolatban álló mélységekben: a gének mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatásának és félrevezetésének a szándéka.
Az abszolút Lilith erővel szembeállított ősteremtés az abszolútumnak egy olyan osztódással és sokszorozódással történő kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény ősállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két ősállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövő új és új minőségű egységnek a megvalósulásával járó egyetemes folyamat, aminek a fizikai következménye a biológiai egyesülés és a szexuális kiegyenlítődési aktus során létrejövő biológiai megtermékenyülés. A legfontosabb tehát, amit örökre meg kell jegyezned az, hogy a különböző nemű ősállapotnak az egymás áthatása és újbóli egyesülése - kiegyenlítődése hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot, és semmiképpen nem az azonos nemű állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Fénynek az önmagán belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erő nem egyenlítődhet ki, más feminin erővel, vagy állapottal, és maszkulin erő sem egyenlítődhet ki maszkulin erővel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a teremtőképzeletén és misztikus intellektusán keresztül, folyamatos és közvetlen kapcsolatban levő, felsőrendűen strukturált ember, nő nemű személyként nem termékenyíthet meg más nő nemű személyeket, ahogy hímnemű személyként sem termékenyíthet meg sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat.
Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezik a különböző állatfajoknál és kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDSZ ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelő folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az öncélúnak látszó, rák-burjánzás az ember esetében. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírus előtti megnyílásunk - Annak a beengedésére való új hajlamunk (Ami mindössze három évtizedes!). - nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedő pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de előforduló biológiai zavarokból eredő, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze, amely, az azonos nemű személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési "tévképzete" elharapózásának (Az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDSZ vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztető elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni.
Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges és jelentéktelen jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj és a teremtő őserők közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretű megismétlődése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történő elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar.), halálos fenyegetettségi állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtői képzelőerővel (mágikus képességgel) rendelkező emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (Mindenkiben a teremtői potencialitást tartalmazó isteni maggal.) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetőségek) veszélyes összezavarodását eredményezi.
Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- átadás és az "ártatlan" kiskorúak is megfertőződhetnek, nem csak deviáns felnőttek szexuális vágykielégítő alanyaiként, hanem akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudom és fennebb leírtam már, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlődés törvénye az úr, nem léteznek ártatlan egyedek. Festő vagyok, látnok és asztrológus, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem akarom az AIDS kérdést annak a testi következményeiben és tüneti (felületi - felületes) szintjén vizsgálni. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, tehát ezek, szintek, mindössze határozott formát adó tükörként érdekelnek, de jól tudom, hogy nem ott van a probléma oka és kulcsa.
A kényelem és az élvezet ráció logikája szerint élni törekvő ember szemében, a humanista - tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés hagy el bennünket a szélsőségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. Visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodródik a személyünk az életnyerés logikája szerint élő anyai ági ősök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória hatására az auránkba áttevődő, romboló és ámító szellemi programjaink: az öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Ha csak nem tudatosítjuk azokat, és nem válunk képessé a lelki - szellemi és spirituális (teremtői képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk az ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat, vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk nem tudja kiegyenlíteni az ő lelki - szellemi állapotán belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) "csomagolt" zavaros sóvárgásait és a romboló családi sors-struktúrákat.
Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos - racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit, ha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Műveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területéről az irodalom - a művészet - területére érkező esszéíró ismerősöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe, vagyis azokat az imaginációt üzemeltető primitív tulajdonságainkat, amelyekről lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz. Az ismerős esszé író nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükröző racionális logikánkkal van a baj, hanem a hierarchia - tudatunkkal, az érték-sorrendiséggel, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyőző, természet-kizsákmányoló) gondolkozási rendszerünkkel, az öncélú kényelmet és élvezetet, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó ősi létrontás logikája szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten őrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker-szolgálat rációja szerinti intuíciót egyenértékűvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a hamari hasznos eredményeket!) mérlegelő felelősségteljes szellemi éberséggel!
Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretű fertőzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlődő” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsálási törekvésétől, a liberális elvek segítségével történő ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt tőrvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdődött, amikor ezek az embercsoportok sajátos művészetet és filozófiát, sőt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitásból. Amint korábban láttuk, metafizikailag a helyzet egyértelmű. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: spirituálisan nő nem egyenlíthet ki nőt, természetes szexuális aktusban, és emiatt természeti aktusban nő nem termékenyíthet meg nőt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítő magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és nem egyenlítődhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erő sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem.
Ugyanúgy, a gyűlölet sem a Szeretet ellentéte: a gyűlölet nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az őrülten kavargó zuhanás és a rothadó - bomlás őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet egység, mint ahogy a Fényből és a sötétségből sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, esetleg annak poláris ellentéte, de a sötétség semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítője! A sötétség a Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló ősprincípium amely a Fénnyel ellentétes. A sötétség és a gyűlölet tehát a fény- és szeretet-hiány következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődés) durva, luciferi elutasításának, vagy "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye.
Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelős a homoszexuális, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az ősteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült természetéért, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülő késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes következménye, ami az anyai ági ősanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövő zavaros szexuális fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes spirituális magatartásból ered, amelyek nőellenes késztetésekké, nőkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a férfi utódokban, a polaritás törvényének megfelelően. De általában is, az ellentétes nemű, felnőtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért a természetes párkapcsolat, folytonos erőfeszítést, figyelmet, helyes ismeretken alapuló megértést, felelősséget és áldozatot igényel, mint az azonos nemű személyekkel való kommunikáció. A természetes kapcsolat a gyökeresen különböző alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön neműségből eredő különböző nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemű élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni őszinteséget: a különböző alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható képzeleti és racionális nyíltságot és mindkét fél részéről kényelmetlen hibabelátásokat igénylő felelősséget és nem egyszer fárasztónak tűnő, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát gördülékenyebb.
A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítődés létrehozása érdekében tett erőfeszítések kikerülése - elhárítása miatt, a homoszexuális személyek semmit nem fejlődnek spirituálisan és ezt tudattalanul érezvén, permanens, de a racionális öntudatuk előtt rejtett bűntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudat már e rejtett szellemi vétek-tudat miatt, rejtett agresszivitást okoz. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző isteni tudatunk (lelkiismeretünk) és az egyetemes felelősségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bűntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: lelkiismerete mélyén. A tudat által a tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe száműzött és lefojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. Ez akkor is így van, ha a művészi tehetséggel rendelkező homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, "művészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elől elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét.
A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élő személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bűntudattal élő ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja képzeletben (és annál is inkább, ha saját maga előtt lehazudja ezt a támadást un. józan, vagy vallásosan érzelgős-hipokrita magatartással, mint az én édesanyám) azt a személyt és azokat a személyeket, akikről tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a háta mögött elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösítik őt. A homoszexuális személyek esetében ez a célpont, amit a saját rejtett bűntudatuk miatt gyűlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, a többségi, nem-homoszexuális emberiségnek a "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képező, nem-homoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyűlölete mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és az ő mássági sorsát, sőt: ha vallásos, akkor egyenesen az objektív és őt ilyen bosszantó helyzetbe hozó Sors-adó Istent, ha materialista, akkor a “vak természetet”, de végső soron az ő élete eredetét, az Abszolútumot is támadja. Érthető tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében, és miért látom én e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai ági ősök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertőzés elsősorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredő, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információ-áramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az abszolútum irányába fordított, gondolati-érzelmi neheztelésnek, nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tőrvénye miatt létrejövő következménye.
Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépő belső működési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus révén történő fertőződés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levő morális - vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányában, aminek következménye a hamis információt szóró "adóállomás" megszűntetésének a személy halálának a szüksége.
Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (Lásd: külső Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, pszeudo-szeretetben él, csak rész-szeretetet, szeretet-darabkákat képes átélni az élet-képzeletében és ez által az egész személyében. A különböző rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (Ami az egész emberiség minden egyedének a szeretet-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népirtó diktátorokkal, stb., együtt.), vagy az Isten-szeretet is idealisztikus, mivel különválasztva például a kórokozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétől, csak rész-szeretet, pártos-szeretet és nem egész, nem egészséges szeretet. Az egyetemes egységállapot-tudata, az igazi szeretet-érzés tehát, csak és csakis, az anyagba-zártsági tudat által létrehozott tévképzeteink feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük viszont, előbb fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó, bőrünk által határolt és méreteink - súlyunk által határozott személyi létünk határozottságát. A Szeretet - állapot első sorban a kábulat elleni harcot, a legfőbb éberség megszerzését igényli és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezői-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elköteleződöm “az ő ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. Az utóbbit természetesen gyakoroljuk, az előbbit viszont nem. Így a természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “kisebbségiek” inkább tűntetnek “a másságukkal” és elvárják a nehéz helyzetükkel együtt érző, de saját feladataikat normálisan végző, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett az egyetértést is! Vagyis a rendeltetés-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülőkkel szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségeikkel szembeni szolidaritást. Együtt érezhetek a szenvedő emberrel (az AIDSZ vírussal fertőzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkező emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttműködve és velük egy követ fújva, a boldogság-képzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sőt: nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen.
Hogy a homoszexuálisoknak az ártatlanságát bizonyító természet-tudománnyal és liberális filozófiával elfojtott lelkiismeret furdalásában gyökerező képzeleti - ideális agresszivitása és szervezetüknek az AIDSZ vírusok befogadására való hajlandósága, miként hozható párhuzamba az avarokat az újkorban megszálló gyermek-spórolás és testvér-kitagadás nevű, szokásával és szervezetüknek a mindenféle civilizációs betegséggel szembeni, rohamosan gyengülő ellenállásával? Erre a kérdésre neked kell megadnod a választ

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2012.03.10. 23:17 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A szemellenz?vel vizsgált betegségi okok következményei.

A Rák szellemi okai

A betegségek mentális - metafizikai- oka igazából a hamis információ-áramoltatáshoz: a folyamatos önáltatásig mélyül? környezet-félrevezetési késztetésekhez, vagyis a kaméleon - programokhoz köt?dik kauzálisan, még kor is ha els? látásra, inkább a rombolási és önrombolási programok er?s átélése váltja ki a betegségeket.
Bármilyen betegség eredeti oka, még az orvosilag néha felismerhetetlennek mondott betegségeké is (lásd az egyes, konkrét fizikai okok nélküli, a szervek rongálódásához, vagy a biológiai funkciók zavarához egyértelm?en nem köthet? betegségeknek, mint a fiatalkori végzetes elgyengülések orvostudományi meghatározhatatlanságát) végs? soron egy, vagy több, a fizikai létben a bolygók által is megtestesített létprincípiummal (?si teremt?er?vel) való huzamos és intenzív, önkéntelen és öntudatlan, diszharmonikus (ellenséges, vagy félreértett: zavaros és érzelg?s: misztikus és vallásos) szellemi kapcsolatnak - viszonyulási módnak a következménye, amely az embert elidegeníti és irritálja az illet? er?t, vagy t?rvényt megtestesít? jelenségekkel, létállapotokkal és személyekkel szemben.
Igaz, hogy egy-két mágikus-misztikus praktika és módszer segíthet olyan betegség, vagy betegség komplexum feloldásában, amelynek a materialista orvostudomány nem találta meg az adekvát, biológiai, vagy pszichológiai szint? gyógymódját, de ezek a gyógyulások az egészség visszanyerése szempontjából semmivel nem jelentenek jobb eredményt a puszta biológiai (sebészi, orvosság - terápiai) beavatkozás következtében elérhet? tüneti eredményeknél. Ez azért van mert a gyógyulás egyik esetben sem a pozitív mentalitás-változtatásnak, vagyis az ?si szellemi er?kkel való tudatos harmóniába kerülésnek az eredménye. A "mágikus" gyógyulás ezekben az esetekben a küls? - biológiai vagy pszichológiai ráhatásoknak, vagy legjobb esetben a betegségokozó lelki feszültségeknek és szellemi zavaroknak az id?leges felfüggesztésének és felületi eloszlatásának (mert csak egy bizonyos helyzetre - állapotra vonatkozó) a kérész élet? eredménye. A betegség tünetek, lehet hogy teljesen más színezetben és más betegség-formában, ugyanúgy jelentkezni fognak kés?bb, mivel a "meggyógyult" személy ugyan azokat a személyi-szellemi programjával (Vagyis egyedül és kizárólag csak a személyi horoszkópja házhelyzeteinek a vizsgálata segítségével megállapítható életfeladataival!) nem egyez? dolgokat akarja er?ltetve elkövetni mint azel?tt, mihelyt a lelki terápiát és a betegség fizikai kezelését megel?z? léthelyzetbe, vagy ahhoz hasonló ingereket és problémákat hordozó körülmények közé kerül. Ahhoz, hogy ne folytasson a szellemi létfeladataival ellenkez? gyakorlati tevékenységet és érzelmileg ne lovalja belé magát a személyi-szellemi kiegyenlít?dési programjával ellentétes lelki folyamatokba (érzelmi ambíciókba), az szükséges, hogy tudomásul vegye ezeket, a horoszkópjából kiolvasható (és csakis onnan, sehonnan máshelyr?l nem!) konkrét életfeladatokat. Ilyenek pl. a tudatos, de sok esetben nehéz és kellemetlen konfliktus- felvállalásokon keresztül elérhet?, személyi környezetével való harmóniába kerülés, az anyagi javak és eszközök helyes értékelése és azok helyes használata, a közvetlen fizikai tapasztalatokból, kellemetlen benyomásokból való szellemi információ-szerzési képesség kialakítása, az otthon és családalapítás valamint ami ehhez szükséges: lakásszerzés vagy házépítés, az intim párkapcsolatokon keresztül történ? individuális tudatnak és kreativitásnak a felszabadítása - kiteljesítése, a nemesítés, vagyis a szellemnek az anyagi-természeti világba való bevezetése és viszont: az anyagi természetnek és persze saját természetének a szellemi világ t?rvényeihez való visszakapcsolása, stb., És mindezek külön-külön konkrétan és kiemelten, árnyalódva minden egyes személy esetében. Ha tudomásul vette, arra törekedjen hogy ezeknek a konkrét életterületeken végrehajtandó gyakorlati és személyes feladatainak, amelyeket az anyai ági ?sei diszharmonikusan vittek véghez, eleget tegyen és ne törekedjen olyan életfeladatokat végrehajtani (azokat er?ltetni), amelyek valamiért tetszet?sek és kedvesek ugyan a számára, de nem tartoznak az ? konkrét (gyakorlati) életfeladatai körébe.
Ez kellene történjen, de mivel az asztrológia tudományát évezredeken át hiteltelenítették azáltal, hogy jósolgatásra használták, az egész emberiség szintjén, majdnem sehol, vagy ha igen, akkor elenyész?en kevés személy esetében történik meg. Az asztrológiai félrevezetettségünk következménye a "rafinált" betegséghalmozódás, a betegségekben és nem természetes végelgyengülésben való nagyszámú elhalálozás és a "balestek" következtében történ? átköltözés a túlvilágra. A balesetek és a betegség ugyanis olyan kauzális (isteni) eszközök, amelyek az embert teljesen, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró - szennyez? mentális programoknak az er?sítését, amelyet a szülei és az anyai ?sszülei kiegyenlít?dés végett (és nem öncélú gyakorlás végett!) akaratlanul ráhagytak. A betegség és a baleset az Isten nyila (Zeusz nyila), amely lerombolja, az egyénileg és a csoportosan épített Bábel-tornyokat kór-okozó mikoróbák és vírusok: fert?z?járványok, vagy technikai balestek és tömeges áldozatot követel? természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha els? hallásra (olvasásra) abszurdnak t?nik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek Bábel tornyokat. A gyermekek hét éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az ?ket közvetlenül gondozó, hozzuk érzelmileg ragaszkodó személyeknek a tudattalan lelki folyamataimnak vannak teljes mértékben alárendelve és betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya lelki - szellemi harmóniába kerülési problémáit, mint az anya, vagy a gyermeknek a "gondját visel?" személy biológiai szervezete.
Amint említettem, a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható betegségeket inkább a hamis információ-áramoltatási és az információ-blokálási programok intenzív átélése váltja ki, mint a destruktív programok átélése. Más szóval, a kaméleon-programok veszélyesebbek. És kaméleon-csoporton belül is nem az a huzamosan és intenzíven átélt hamis információáramoltatási magatartás végz?dik betegséggel, amely gyakorlásával a környezetünket vezetjük félre, hanem azok amelyekkel saját magunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha önmagunkat, lelkiismeretünket akarjuk becsapni, ha nem akarjuk önmagunk számára beismerni azt, amir?l a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy bemagyarázzuk magunknak. Ha nem akarjuk meglátni azt, amir?l tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai, vagy a szellemi-lelki valóságunkban. Akkor leszünk betegek, ha a bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: az isteni felel?sségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi-lelki igényességünkben)Istent, a bennünk lev? abszolútum csirát, magát az élet forrását próbáljuk félrevezetni. És ez természetes, hiszen a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt: életrontó energiát kapok az ?sforrástól, ha saját magamban összezavarom: bemocskolom az ?sforrást amib?l táplálkozom. Megzavarom a lényem legmélyén létez? abszolút er?t, azáltal, hogy állandóan igyekszem félrevezetni és elaltatni a saját lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon - mentalitás következményei a hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségek általában: a májproblémák, a cukorbaj és általában a vérbetegségek.
Amikor a huzamos önáltatás és a környezetáltatás gyávaságból és félelemb?l: szorongásból ered? (rejtett) gondolati agresszivitással ( mentális támadással: bels? vitatkozással és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák különböz? fajtái, a szarkoma, a különböz? agydaganatok valamint a szervezet immunrendszerének különböz? betegségei, annak függvényében hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, bels? (rejtett) intenzitással átélt, félrevezet? és romboló érzelmi-gondolati magatartások.
A szül?-gyermek, vagy a gyermek-szül? viszonyok és általában a családi viszonyok több rét? és huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelg?s) átélése, amely a "szeretett" családtag részér?l egy bizonyos életterületen vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülés, véleménykülönbség, gyökeresen eltér? és ellenkez? életszemlélet, nyílt szembeszegülés esetében átcsap haragba és gy?lölködésbe, majd átmin?sül csendes nehezteléssé, els?sorban a n?k számára jelent egyenes utat az eml? daganatok képz?déséhez és elrákosodásához, de ( ritkábban!) a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emészt?rendszeri betegségek is oda vezet?dnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy ? mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki, holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalanban.
Amennyiben a fent leírt kaméleon mentalitáshoz er?s, aggódásba rejtett uralkodási - ellen?rzési és cenzúrázási vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkez? következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem n?knél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik, a kezdetben alig érzékelhet? rendellenesség, majd végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezet? mentalitás teljes megállításához vezet?) rákos sejtburjánzás formájában.
Amennyiben a családtagok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag ( a méreg ) teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illet? családtag - esetleg alkohol hatása alatt - nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többsz?r átéli mérges - gy?lölköd? állapotát, ez a fajta családapai, vagy a "félt?en" szeret?-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet.
Persze, a betegségek keletkezése és fejl?dése nem ilyen egyszer? és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett leveg? a "rossz szokások és káros szenvedélyek" hatása, valamint az egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényez?k, vagyis a hajlamok és a sorshelyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a befolyása - hatása alatt állnak az utódok és ezek hatására kerülve folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezet? "fejl?désüket" mindaddig, amíg nem tudatosítottuk ?ket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai sorsfeltáró program-értelmezést az életfeladatok felvállalásával történ? tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlít?dési törekvések követik.
"Mindenkinek a maga keresztjét" kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a "szeretett" feln?tt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell elvégeznie. Csak egy egyszer? példa a végzetes személyi válságokhoz vezet? jóságos tévedésekre: sok szül? nem csak hogy egyetem elvégzésére er?lteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak az alkatával és amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a "gyermek" személyi életfeladatai közé. Már annyi is elég az egész a halálig tartó szül? - gyermek közötti csendes nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejl?déséhez, hogy a saját életfeladatától eltérített utód lelki-szellemi z?rzavara és erkölcsi cs?dje az "élettani" következményeir?l ne is beszéljek.
És ez még elenyész? baj ahhoz a létzavarhoz képest, amely az anyáknak, ritkább esetben az apáknak a gyermekeik szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi életébe való féltékeny és ostoba beavatkozása által keletkezik, persze aggódóan "félt? és óvó" gondoskodás, vagyis alattomos intrikálás, majd nyílt lelki és anyagi zsarolások és állandó szemrehányások formájában. Ha nincs a gyermek-feln?ttnek elég esze és nincs lelki ereje az aggódó szív? édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a saját szexuális szerelmi életszférájából és nem tudja azt a saját természetes vágyai és egyéni igényei, lelki és szellemi alkatának megfelel?en (lelki szükségletei szerint) megélni, annak el?bb - utóbb vesebaj, húgyhólyag gyulladás és deréktájéki károsodások, férfiaknál heregyulladás, vagy prosztatabántalom, n?knél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek megbetegedése lesz a következménye. A szexuális párkapcsolati élet feszültségei és diszharmóniái, összetettségük és els?dlegesen szellemi kiegyenlít?dési jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlít?dése bennünk), végzetesebb következményekhez vezetnek mint a szül?i és a gyermeki viszonyok zavartsága. Több asztrológiai-metafizikai tanulmányban követtem és számtalan alkalommal kitértem és elemeztem a szerelmi-szexuális viszonyok zavart és diszharmonikus volta következtében létrejöv? betegségeket. Ezúttal, amikor az örökölt romboló mentális programok m?ködését vizsgálom, nem térek ki részletesen egy-egy ide vonatkozó betegség szellemi okára (pl. a féltékenységnek, a partner fölötti hatalom gyakorlásnak és manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos ellenérzések intenzív átélésének a következménye férfiaknál a here- és a prosztatagyulladás, n?knél a petefészek-gyulladás), hanem a civilizáció által általánossá tett szexuális és másfajta imagináció fert?zés következtében feler?söd?t mentális programok hatásmechanizmusát szándékozom a kauzális gyökerekig vissza göngyölíteni annak érdekében, hogy ezáltal konkrét támpontokat adjak azok számára akik szellemi úton akarnak meggyógyulni és harmonikus életet folytatni. Már csak az olyan "normálisnak" képzelt szexuális-szerelmi szorongásaink, mint amilyen például a tudattalanul nyomasztó megfelelési képzetek, a párkapcsolati hiány, vagy a fontosnak érzett párkapcsolat elvesztése miatti félelem és persze az er?szaktól, vagy éppenséggel a kielégületlenségt?l való félelem is húgyhólyag - és vese problémákhoz vezet, ami gyakori éjszakai vizelési kényszerek esetén igencsak megnyomoríthatja az életünket. Pedig ez a legkevesebb, ami a párkapcsolati problémák esetében veszélyezteti a boldogságunkat és az egészségünket.
A Rák jegyében született és a Rák Sárkányfarokkal rendelkez? és általában az anyasági, a megtermékenyülési (magzatfoganási - teherkihordási), gyermek-szülési, gyermek gondozási, a család alapítási és családfenntartási sors-problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják kötni minden áron a környezetükben él?ket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról. Ennek köszönhet?en ?k a rák-betegségekig is elmen? tragikus élet-drámák h?sei és áldozatai is.
Az ilyen személy, sért?dékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy benyomás - hárító véd? rendszerrel, a rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel, vagy ártatlankodó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, bels? szorongásait, feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák programmal rendelkez? férfi esetében, hogy belefáradván sebezhet?ségébe, "a legjobb védekezés a támadás" - alapon, agresszív, s?t: néha egyenesen kegyetlenked? magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és a sért? információ-88behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi el? hosszú távon a biológiai szervezetében. A sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes egységes létezés információáramlásával szembeni elzárkózási késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történ? megismétl?dése.
De nem csak az agresszív és elutasító, hanem a csendes neheztel? magatartással is képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkez? emberek pszichológiai páncélt, véd? burkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létez?, rák-sejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása. Ezt a lelki öngyilkosságot leképez? véd?-burkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig men? alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történ? opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben "szenved?" személyek. Rudriger Dhalke szavával: ezek a normophánok. ?k a küls?séges társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, felszíni megítélés szempontjából a legetikusabban viselked? emberek. A tökéletes "jó ember" szerep segítségével akadályozzák meg a többi embertársuk esetleges agresszív fellépését, támadó viszonyulását személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt "rákos" személyt igen megsiratja a környezete, melegszív?, jóságos emberként emlékezvén reá és a "Vak Sors" gonosz abszurditásának tudja be korai "elvesztését", nem sejtvén hogy a jóságos személyt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha nem mondott ellent, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan egyetlen er?szakosan és felel?tlenül a mások személyi integritásába gázoló embertársával sem. Mert látszólagos jóságában a végtelenségig t?rt, hallgatott és szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan igenis támadta a környezetében él?, "szeretett" családtagokat és munkatársakat, (akik miatt "? annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében legalább egyszer meg merte volna mondani ?szintén és becsületesen azt, amit gondol a környezetében él?kr?l valójában.
Ezek az emberek állandóan kegyes hazugságok látszólagos véd?fala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét el?készít? hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis támadják gondolataik szintjén, végtelen bels? neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek "érzéketlen és kíméletlen" viselkedése következtében ?k ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni... A sors iróniája (pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a környezetükt?l, amivel "etették" azt egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják el?lük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immun-rendszerét a hamis információáramoltatással megtéveszt? rákos sejtek szétfeszítették és testüket kiszipolyozták.
A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtéveszt? információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ?k ártatlanok, ?k nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a túlélést és a szaporodást. Az élet ellentéteinek a kiegyenlít?dési aktusát az ellentétek kijátszásával folytonosan elkerül?, a kellemetlen szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejt? és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló embernek még az a lehet?sége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább ?szintén szembenézhessen a halálával. Az a lehet?sége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre és nyíltan fogadhassa azt, amit?l egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlít?dési aktus szemszögéb?l végre megítélhesse a megtéveszt? magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az élet legfontosabb igazságát miszerint "Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt.", vagyis: Aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát.
Mert az élet kiegyenlít?dési drámáját ?szintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkez?, rendkívüli érzékenységgel "megátkozott" embereknek is. Ennek, a konfliktusfelvállalással kezd?d? kiegyenlít?dési folyamatnak az elutasítása, a társadalmi hazugság-rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történ? kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok el?idézéséig men? érzelmi szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák - programmal rendelkez? személyek hajlamosak.
De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák szülöttekre jellemz?ek. Humorosan fogalmazva: nem a Rák szülöttek el?joga ilyen betegségekben szenvedni. Pontosabban: ilyen jelleg? mentalitás-hajlamból rák - betegséget gyártani. Ezt "elkövethetik", mint ahogy sajnos egyre gyakrabban el is követik a más konstellációk szülöttei is. Azok tehát, akiknek az édesanyjuk diszharmonikus szellemi kapcsolatban van, vagy volt id?legesen az ?k fizikai fogantatásukat megel?z? id?szakban a Rák konstelláció által megtestesített princípiumokkal. Ilyenek például az asztrológiai Víz-háromszög másik két napjegyének, a Skorpiónak és a Halaknak a szülöttei, vagy azok, akiknek több támadott (diszharmonikusan fényszögelt) bolygója áll a Rákban és általában a víz jegyekben. N?i horoszkópokban az is Rák-problémákat idéz el? többnyire, ha a Rák uralkodó bolygója, a b?ség, a termékenység, a tudattalan lelki és szellemi folyamatok, az információ-befogadás és a visszaadás, a visszatükröz?dés princípiumát megtestesít? Hold, vagy éppenséggel a Lilit áll a Rákban, más Víz jegyekben, esetleg a négyes vagy a nyolcas, de f?ként a tizenkettes horoszkóp-házban.
Ezek a hölgyek mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak és addig meg nem
nyugodnak amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és jó életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet el? is áll és tényleg nem marad semmi amiért aggodalmaskodni lehet, akkor elvágyódnak a kényelmes és nyugodt körülmények langymelegéb?l valami egzotikusan személytelen szexuális kalandba, amit persze ritkán képesek megfogalmazni és bevallani saját maguknak határozottan. Csak az ok nélküli nyugtalansága és misztikus elégedetlensége jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van a családban. Ezek a személyek nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. ?gy a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a feln?tté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított, "szeretet-nyilvánítási" kényszer?k és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad b?ven szenvednivaló a környezetükben. A legtöbbet persze ?k szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat amiért a huszon-valahány harminc és negyven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt egyetlen jó irányba, vagyis a szül?i boldogság felé. Ilyen sérelmükben nagyon sok esetben "be-mentalizálnak" maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ezáltal tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a "veszélyes" betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, hiszen számukra a szül?i-gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet.
A Rák jelleg? családi szellemi programmal rendelkez? személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági ?seikt?l örökölt spirituális determinációjuknak megfelel?en végig zongorázzák feln?tt korukban a fent leírt diszharmonikus viselkedési mintákat és azok intenzív átélésével felfokozzák - elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken kereszt?i örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hív? emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszáz hatvan ezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához példáúl annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkez? lányok, a medd?sségben szenved? fiatal n?k szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkez? személyek esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a min?ségét és visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat.
A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezet? mentális és kauzális programok megsz?ntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont a mind probléma-kerül?, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jelleg? életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés. Ez viszont nem holmi elódázható jöv?ben történ? eseményekr?l és állapotokról való meghatóan szép fantáziálást, hanem a várható konkrét feladatokkal és nehézségekkel szembeni bátor szembenézést jelent.

A gyakorlatban viszont mindezt megbuktathatja a Rák - paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyenérték?ek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis feln?tt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejez?dési formái. Err?l Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejez?dési formája. Amir?l viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is elkötelez?dtem mellette. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal. A Rák - sorssal küszköd? személyeknek tehát meg kell tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet.

Az örökl?d? romboló és betegségprogramok III. (Az AIDS szellemi okai)

Az ?sközösség szellemi hagyományait felváltó technikai civilizációban él? ember latens tragédiáinak szellemi okát és alapját vizsgáló írásomnak célja nem az ítélkezés, hanem a kiegyenlít?dési képesség visszaszerzésének és helyreállításának el?segítése a teremt? és beavatkozó (épít? és romboló) képességgel rendelkez? ember és a természet, valamint az ember és az abszolútum között. Ez az egyensúly helyreállítható a személy által, a személyen kereszt?l megnyilvánuló egyetemes t?rvények m?ködési mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése, gyakorlása segítségével. Célom tehát nem a tragédiába jutott személyek fölötti ítélkezés, hanem a tragédiákhoz vezet? lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megkeresése, megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi életünknek a célja ugyanis a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat fenntartása az abszolútum és a teremtés határhelyzetében lev? anyagi világ legdurvább megjelenési formái között. Ezt a kapcsolatot a Teremt? és a Teremtés végletes formavilága között a Fényhez kapcsolódó megismerési képességünkkel, valamint a Szeretethez kapcsolódó bölcsességünkkel: az egység-tudat teljes átélésével (a szeretettel) kellene megvalósítanunk. Betegségeink, tragikus baleseteink, személyi boldogtalanságunk annak a következménye, hogy egyéni életnyerési ambícióinkban - istentelen voluntarizmusunkban- a megismerési képességünket (tudásunkat, tudományunkat) az egységtudat lerombolására és az egység - élményt (szeretetet) biztosító ?sforrástól való elszakadásra használjuk civilizált zavarodottságunk következtében.
Ezért tartom szükségesnek a rák után megvizsgálni korunk legf?bb szexuális rákfenéjének az AIDS-nek a kauzális és okait. E vizsgálat következtében remélem, hogy az olvasóim rá fognak jönni arra, hogy nem a kórokozókat legy?zni hivatott ellenszérumokat - keres? tudománnyal, nem a föld ökoszisztémáját is fenyeget? rákdaganattá fejl?dött gyógyszer-iparral, vagyis nem a természeti elemek behatolásával szembeni védekez? és a természeti folyamatokat támadó eljárásokkal kell megoldani az emberi nemnek els?sorban a szellemében (szemléletében és mentalitásában) és csak másod -és harmadsorban a testében lakozó problémáit.
Mivel az AIDS vírus különböz? fajtái által okozott halálos kimenetel? és fert?zés útján terjed? betegségr?l van szó, el?re kell bocsátanom, hogy ugyanazokban a kaméleon- mentalitásból ered? szellemi zavarokban kell keresnünk az egyesek által szexuális - ráknak nevezett betegség kauzális okát mint a Rák esetében. Annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a rák betegség kauzális okánál egy mélyebb, spirituális öntudat-zavarból keletkez?, a szó szoros értelmében vett Isten-félrevezetési okot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a "klasszikus-rák" esetén csak a biológiai sejtrendszer szintjén maradó hamis információ-áramoltatás történik, addig az AIDS esetében a nemi jelleggel járó meghatározottsághoz és a személyi eredethez, tehát a metafizikai teremtési - kiegyenlít?dési aktusokhoz közelebb álló biológiai mez?ben, egészen a gén rendszerek mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatása és félrevezetése. Amennyiben a teremtés a nemi osztottsággal , a Jin - Jang: Szeretet - Fény felosztáshoz és a két ?sprincipium egymásba hatolásával történ?, új min?ség? egységgel és kiegyenlít?dési állapot megvalósulásával járó, primer spirituális aktus, aminek csak következménye minden fizikai-biológiai egyesülési és kiegyenlít?dési szexuális aktus, teljesen logikus, hogy az AIDS vírus annak a spirituális és biológiai tévedésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze és következménye, amely az azonos nem? lények egymás közt folytatott szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlít?dési "tévképzetének" (pl. az állati világban is jelentkez? azonos nem? egyedek párkapcsolati zavarodottságnak) szab határt és e szexuális zavarodottságnak az egész faj fennmaradását veszélyeztet? katasztrofális elburjánzását hivatott megakadályozni.
Tudományosan kimutatott tény ugyanis, hogy az AIDS vírus különösebb -(katasztrofális - tömeges kirobbanási veszélyek nélkül), úgymond békésen és természetesen lappangó állapotban létezik a különböz? állatfajoknál és predominánsan az emberével majdnem azonos intenzitású szexuális késztetéssel rendelkez? majmok bizonyos fajainál. Tudósok megfigyelték azt is, hogy különböz? "h?séges fajta", monogám madárfajok (pl. sirályok) is élnek un. steril "homoszexuális" párkapcsolatban. Nos, ami az állatvilágban egy-egy egyedi szinten megreked? részleges kisiklása és elfajulása lehet a természeti, vagy a csoportszellemi "tévedésnek", a hasonló jelenség megismétl?dése és elburjánzása az emberi individuum szintjén már a racionális következtetésekre képes, tudatos énnek az Abszolút Léttudattal (a személy fölötti éber krisztusi potencialitással: felettes énnel) való közvetlen és ?szinte kapcsolat (spirituális információ áramlási lehet?ség) teljes összezavarodását feltételezi és fokozza tovább az összes dimenziók (létállapotok) szintjén.
Jól tudom, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- fert?zés és pl. "ártatlan" kiskorúak is megfert?z?dhetnek akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. Nem vagyok orvos sem biológus és nem is akarom az AIDS kérdést annak a következményeiben és tüneti szintjén vizsgálni. A vírusfert?zött csecsem?k és kiskorú gyermekek pontosan annyira ártatlanok, mint a náci tisztek vagy más elborult tudatú személyek által meggyilkolt: legéppuskázott, letaposott és krematóriumokba küldött zsidó asszonyok csecsem?i. Az olyan, a vallásos - humanista (szentimentális) gondolkozásból ered? absztrakt és fiktív (a valóságban nem létez?) fogalmak használatával, mint amilyenek az ártatlanság, a tökéletesség, a béke, vagy a kegyelem, csak leragadunk a magható vallásos fantazmagóriák és az össz-emberiség szintjén végs? soron sehova sem vezet? orvostudomány ördögi körének a vég nélküli és spirituális szempontból céltalan körforgatásánál. Szó ólt már arról, hogy az öröklött romboló- és a kaméleon családi programok nem csak hogy átadódnak az utódoknak (vagyis arról, hogy ezek a romboló és félrevezet? mentális programok már a csecsem?k aurájában is ott találhatóak, mint ahogy az én aurámban is ott volt már csecsem? koromban a nagyanyámtól anyámon keresztül örökölt, nagyanyám esetében végbélrák-halálhoz vezet?, anyám esetében számtalan aranyér-m?téthez és nálam az aranyér problémák mellett korai végbélhuruthoz vezet?, finom gy?lölködési és megbocsátási - kiegyenlít?dési képtelenségi program), hanem pontosan e programokon keresztül és ezek által az ártatlan csecsem?k és kiskorú gyermekek az édesanyák (eredeti programjaik által irányított) zavaros és agresszív, tudattalan lelkivilágának a befolyása alatt állnak. Az ártatlan csecsem?k és a kiskorú gyermekek ily módon finomabban és ezért sokkal sebezhet?bben állnak rezonanciában olyan fizikai és természeti jelenségekkel, amelyek analogikusak az anyák tudattalan szellemi-lelki világában zajló, romboló és hazug szellemi folyamatokkal. Ilyen módon, a hatás - visszahatás törvénye alapján a zavarodottság (pl. szexuális), vagy az agresszivitás természeti következménye hamarább éri az ártatlan csecsem?t, mint az anyát. A mi egy éves kislányunk esetében például hamarább áll el? a székletszorulás jelensége, mint a feleségemnél, amikor az utóbbi huzamosan nem képes valami korábbi sérelmét megbocsátani, vagy amikor huzamosan nem képes egy szellemi problémagócot megérteni, a maga teljességében átvilágítani és tovább engedni. Úgyszintén, ha az igen támadott és a Rákban álló Lilit-el rendelkez? feleségemnek a családi életforma kerete között (h?ség...?) feloldhatatlannak bizonyuló, tudattalan, vagy tudatos szexuális vágyakozási problémái vannak, a kislány nemi szervének a b?re hamarabb kicsattog mint ahogy a feleségem érzékeny húgyhólyagja és fizikailag "homokos" veséje jelezné, hogy baj van "odafent". Vagyis, hogy szellemi zárlat és zavar keletkezett a feleségem tudattalan lelki világában az id?közben kielégítetlen vágyakozássá alakuló, de észre nem vett, önkéntelen szexuális képzelgések következtében.
Nincs szándékomban m?vészi parabolákban és irodalmi allegóriákban célozgatva jelezni az ide vonatkozó szokatlanul meredek és veszélyes gondolataimat, nem csak azért, mert most nem irodalmi "m?vet" írok, hanem azért is mert tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos végre egyenesen és minden kertelés nélkül szembenéznünk a szellemi folyamatok és jelenségek t?rvényeivel: Az ártatlanul meggyilkolt - mostani példánkban épp a második világháború id?szakában él? zsidó - gyermekek, de lehetnének azok bármelyik faji gy?lölködésnek áldozatul esett ártatlan gyermekek, akárcsak az AIDS vírussal befert?zött csecsem?k, vagy a pedofiliás szexuális kapcsolatra kényszerítettek, nem csak a kegyetlen, agresszív és perverz hajlamú feln?tteknek (férfiaknak...) az áldozatai, hanem a saját édesanyjuk intenzíven átélt, a huzamos veszélyezettség állapotában akkumulált félelmek következtében rejtetten agresszív, szellemi - lelki állapotának is az áldozatai.
Miel?tt a szex-rák és a pedofilia áldozatainak a problémakörére (vagyis ezt a tragikus problémakört m?ködtet? anyai tudattalan lelki- és szellemi folyamatoknak az ok és okozati mechanizmusának a leírására) teljesen rátérnék, maradjunk a náci táborokban és e halál táborokon kívül meggyilkolt zsidó gyermekek esetének metafizikai elemzésénél. Semmi sem történik véletlenül és minden szellemi - lelki és fizikai - természeti jelenség az egyetemes t?rvények alapján megy végbe a maga ok - okozati összefüggésrendszerében. Ha nem elégszünk meg az ártatlan zsidó gyermekek abszurd legyilkolása fölötti megdöbbenésünk, sajnálatunk, dühünk és megrökönyödésünk állapotával és mélyebbre nézünk, meg fogjuk látni, hogy a krematóriumokon belüli és kiüli csecsem?- és gyermekgyilkosságok el?tti id?szakban a magukat évezredek óta "az Isten egyed?i kiválasztott népének" tudó és ezt az irracionális "fels?bbrend?ségi" komplexushoz vezet? csoportszellem-képzetet intenzíven átél? zsidók egy része (ne felejtsük el, hogy pontosan a karma t?rvénye következtében, nem minden zsidót gyilkoltak le Németországban a fasiszták és a Szovietunióban a kommunisták) pontosan egy másik, "még kiválasztottabb nép" és egy népfaj (germán és szláv) agresszív és gy?lölköd? küldetéstudatával került egy "hullámhosszra" a rezonancia t?rvénye alapján. Ezért a zsidó n?k is (a meggyilkolt gyermekek anyái), önkéntelenül, vagy tudatosan, rejtetten, vagy nyíltan, személy szerint, vagy csak általánosan, de pontosan olyan intenzíven gy?lölték, ha csak "ártatlan" félelmükben is, a fasiszta németeket és a nacionalista oroszokat, akárcsak ez utóbbiak a zsidó anyákat és a zsidó n?ket a Németországban és az Orosz országban él? zsidó tömegekkel egyetemben. Tetszik - nem tetszik, ha sz?rny?, ha nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az egész létezés minden mentális vonatkozásában m?ködnek és hatásukat methetetlenül gyakorolják az egyetemes t?rvények. Így a teremtés (képzelet), a rezonancia és a polaritás t?rvénye is. Nem létezik isteni kivételezettség, vagyis nem létezik égi protekció, sem "kiváló" személyek sem "kiválasztott" nemzetek számára és nincs isteni meghatódás (kegyelem), mint ahogy nincs ok nélküli, vagy véletlen sors-üldözöttség sem. De léteznek és hatnak az emberi teremtésben az örökletes programok mind a képzelet törvényének, mind a kiegyenlít?dés t?rvényének következtében. A fizikai-biológiai életben a végs? (ultolsó) határhelyzethez: végs? lehet?ségéhez eljutott teremtés, humanista szempontok szerint vizsgálva - ítélve, könyörtelen. Nem a szerencse, vagy az isteni kegyelem hagy el bennünket, határhelyzetben került, fájdalmas és tragikus létállapotunkban, hanem visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég- helyzetekbe sodródik a fizikai személyünk az anyai ?söknél elindult romboló szellemi "örökségeink" következtében, amennyiben nem vagyunk képesek a szellemi - lelki átalakulásra. Akkor amikor nem tudjuk kiegyenlíteni önmagunkon: saját lelki - szellemi állapotunkon belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) "csomagolt" zavaros ?s- sóvárgást és a romboló ellentétes szellemi er?ket.
Amennyiben megértettük és magunkévá tettük a fentieket, vagyis ha megtanultuk helyesen értékelni és értelmezni az ártatlanság fogalmát és megszabadítottuk gondolkozásunkat az ártatlanság idealista és irreális (tév-)képzetét?l, kezdjük el az AIDS szellemi okának vizsgálatát onnan, ahonnan a "fizikai betegség" elburjánzása és tömegjelenséggé válása elindult: a szexuális határtalanság és határolatlanság, vagyis a szexuális zavarodottság (homoszexualitás, biszexualitás) majdnem tömeges jelenséggé válásától. Onnan, ahol egyes már - már a tömegek szintjét is érint? csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi! ) állapotként kezdték a homoszexualitást tárgyalni és t?rvényesíteni, hanem "m?vészetet és filozófiát", s?t: vallást és ideológiát is "alkottak" bel?le. Metafizikailag a dolog egyértelm?: Jin nem egyenlít?dhet ki Jinnel, hanem csakis Janggal. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet és nem egyenlít?dhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! Spirituális szinten a Jin nem termékenyítheti meg a Jint és Jang sem termékenyítheti meg a Jangot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem. A Gy?lölet nem a Szeretet kiegyenlít?d? szellemi ellentéte: nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ?sprincipiuma a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és zavarosan összevegyült, az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga a zuhanás ?rülten kavargó és rothadó - bomlasztó ?rvénye. Szeretetb?l és gy?löletb?l nem lehet egység, mint ahogy a Fényb?l és a Sötétségb?l sem, hiszen a sötétség a fény poláris ellentéte és nem annak a spirituális kiegészít?je. A Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya a sötétség. A sötétség és a gy?lölet pontosan a fény-hiány, vagyis a szellem-zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlít?dés ) elutasításának, vagy "finom" elkerülésének a következménye.
Nem célja a jelen írásomnak, azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, vagyis hogy mennyiben felel?s a homoszexualitás, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy a saját természetellenes természetéért. Tény, hogy az ellentétes nem? feln?tt (kiforrott személyi tudattal rendelkez?) személyekkel való barátkozás és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében mindig nehezebb, problémásabb és ezért különös er?feszítéseket igényel. Az ellentétes nem? személyek közötti kapcsolat fenntartása mindig különösebb odafigyelést, a gyökeresen különböz? természeteken, az ebb?l ered? különböz? igényeken és elvárásokon állandóan megtör? másság összeegyeztetését feltételezi állandóan. A másnem? élettársi kapcsolat állandóan feltételezi a partnerrel szembeni felel?sséget: a sokkal nehezebben megvalósítható nyíltságot és sokszor mindkét fél számára kényelmetlen hibabelátást igényl? ?szinteséget. Ilyen szempontból a homoszexuális kapcsolat sokkal kényelmesebb, mert a természeti (nemi) másság megértésére irányuló er?feszítést nem kell felvállalni a kapcsolatban. Ennek ellenére pontosan ebben a nemek közti spirituális kiegyenlít?dés érdekében tett er?feszítés-ellenes (langyos: nem "meleg"!) állapotban a homoszexuális és a pedofil személynek a különböz? nyakatekert tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens b?ntudata már csak e szellemi könnyítési vétek-tudat miatt is személyiség-zavart okoz. De ez a legkevesebb. Mivel nem csak a tudományos (modern)-racionális és a misztifikáló vallásos irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejt?z? isteni lelkiismeretünk és (egyetemes) felel?sségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos kábulat és semmiféle tudományos módszer nem tud teljes mértékben és örökre elnyomni, a homoszexuális személy, a homoszexualitás "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is ab ovo b?ntudatot érez a lelke és szelleme legmélyén. És ez még akkor is így van, ha "mérhetetlen szelídségr?l és szeretetr?l tanúskodó, elb?völ? és csodálatos" (szentimentális) "m?vészi alkotásokkal" próbálja ezt kompenzálni. Vagyis elaltatni saját éberségének és a közösségének a figyelmét ( pl. Elton John, Fredy Mercury). A rejtett és elfojtott b?ntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján minden esetben és természetesen rejtett (tehát veszélyesebb) agresszivitást eredményez.
A rejtett és összezavart, vagyis a nem beismert és feloldani - jóvátenni, kiegyenlíteni vágyott b?ntudattal és agresszivitással él? ember, akarva - akaratlanul (és rosszabb, ha saját magával szemben is vallásos hipokritizmussal, mint az én nagyanyám) támadja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akikr?l tudja, vagy azt képzeli, hogy nyíltan, vagy a háta mögött lenézik, elutasítják, megvetik ?t. A homoszexuális személy esetében ez az ellenség, akit akarva - akaratlanul gy?löl, vagyis támad tudata legfinomabb szintjén, az a "túloldalon álló", nem homoszexuális emberiség többsége. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy finoman palástolt és h?siesen viselt másságának keser? és kétségbeesett pillanataiban a "többieket" képez? emberiség mellett, saját sorsát, s?t: ha homoszexuálisan is vallásos (és miért ne lenne?), magát a kívülálló és mindent ilyen zavarosan intéz? Úristent, végs? soron tehát a saját ?sforrását is jelent? abszolútumot támadja (átkozza).
Gondolom, hogy a fentiekb?l és mindabból, amit a korábbiakban leírtam érthet?, hogy
az AIDS miért hódít els?sorban a homoszexuálisok körében és miért tekintem a szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai-családi zavartság romboló és kaméleon - programok természetes következményének. Röviden: az AIDS els?sorban az abszolútum: a személyi lelkiismeret irányába áramoltatott, állandó hamis információ-táplálásnak és az egyéni sors-képzetnek a támadásán kerszeszt?l az abszolútum irányába forduló gondolati-érzelmi támadásoknak a (a hatás és visszahatás t?rvénye alapján létrejöv?) következménye.
Azon túl, hogy miközben az egyik betegség drámája a sejtek szintjén, a másiké mélyebben: az egyéni eredet meghatározottságaihoz közelebb álló gének szintjén történik, mind szellemi mind spirituális szempontból, még létezik egy lényeges különbség a rák és az AIDS betegség között. Ez az, hogy miközben a rák-burjánzást a személy szervezete: a bels? m?ködési dereglációja hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus els?sorban személyek közötti fizikai kontaktus révén történ? fert?z?dés, vagyis hamis információ átadás - átvevés és (az anyai programok átadásával együtt természetesen:) örökl?dés útján terjed. A rákot kiváltó normophan magatartásnak ugyanis nem létezik a köztudatot különösebben érint?, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiának az érvényben lev? morális - vallásos nézetekkel történ? konfrontációja évtizedekkel az AIDS tömeges betegségként való megjelenése el?tt elindult. Persze, nem véletlenül, az AIDS esetében egy másik, tömeges fert?z?dési lehet?ség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történ? fert?z?dés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban lev? személy egyértelm?en hamis szellemi információt áramoltat minden irányban, aminek következménye végül az "adóállomás" megsz?ntetése: a személy halála. A fert?zés és a fert?z?dés szellemi értelmér?l és metafizikai okáról a magyar nyelv is világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk, hogy megfert?ztek valakit, ha szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskend? "segítségével" jutott hozzá a fert?z? kórokozóhoz, hanem akkor is azt mondjuk, hogy egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkez? fiatalt megfert?ztek, ha az egy vallásos szektába, vagy valamilyen széls?séges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különböz? eseményt. Nyelvünk ?rzi még a metafizikai gondolkozás kifejezési formáit. Metafizikai közhely, hogy csak annak a személynek fert?z?dik be a fizikai teste, aki személyi tudatában már fert?zött. A fert?zhet? ember szellemileg sem "egész-séges" gondolkozással rendelkez? személy, mivel a fert?z? és fert?zhet? emberek nem egészséges világképpel él? személyek. ?k valamiért nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a széls?ségesen sarkított rész -látást nevezzük tudati, ideológiai (morális életszemléleti) imagináció-fert?z?dés jelenéségének.
Az egészet - látó ember nem beteg és ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, akkor vagy nem találkozik veszélyes kórokozókkal, vagy a kórokozók nem állapodhatnak meg és nem szaporodhatnak el az ? szervezetében. Mert a "kór", vagyis a betegség nem ellenség és személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek gazdái zavaros és agresszív mentalitásukon keresztül, generációkra visszamen?leg veszélyeztetik az egész egységes létezés egyensúlyát.
A betegség, vagyis a kór nem ellenség tehát, hanem a mágia (teremtés: imagináció) t?rvényének a (spirituális) szabályozó mechanizmusa. A betegség az egységes egész létnek az immunitás-rendszere, egy olyan támadó-védekez? spirituális mechanizmus, amely a határhelyzetben került teremtési folyamatokban azt biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus er?vel) rendelkez? teremtett formák individuumai és csoportjai ne legyenek képesek olyan deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, amely az egész létezést (teremtett és teremt?d? életet) veszélyeztetné. Mivel határhelyzetekben m?köd? folyamatoknál lép fel mint spirituális szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített ?sprincipiumhoz, emberi szinten tehát az egyetemes (-és nem a spekuláló-aggodalmaskodó) felel?sségtudathoz kapcsolódik. Anélkül, hogy az ítélkez? fanatizmus örvényeibe sodródnék (Annak a tudatában tehát, hogy a szubjektív szempontok bármennyire eltérnének az egyetemes t?rvények kérlelhetetlen természetét?l, valahol mégiscsak jogos az a törekvés, amely minden gyógyítási lehet?séget bedobna a betegségek ellen, és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni spirituális állapotokat leképez? betegségi folyamatok csak mesterségesen állíthatóak meg és nem fordíthatóak vissza, valamint annak a tudatában is, hogy mennyire szeretném például én is a gyermekkori szexuális imaginácíó-fert?z?désem következtében már serdül? korom id?szakában tönkrement veséimet és húgyhólyagomat az alvási nehézségeket is okozó hiperérzékenységb?l kigyógyítani, hogy az eleresztési képtelenség következtében idültté vált végbélhuruttól való megszabadulási vágyamról ne is beszéljek !) merem állítani, hogy az orvostudomány ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót mindaddig, amíg a pontos diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyógyításra és a terápiára fekteti a hangsúlyt. Pontosabban: mindaddig, amíg az orvosok a gyógyítás terén a sikerek elérésével (" a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, tulajdonképpen az egyetemes (globális) egészséges létezés szelleme ellen munkálkodnak ("küzdenek") az egész egészségvéd? propagandájukkal, technikai tudományos apparátusukkal és intézményeikkel.
Gondolom a fert?zés és az egészség kérdését (tudván azt is, hogy e témából külön egy, a jelen tanulmánnyal veteked? méret? metafizikai - asztrológiai tanulmányt lehet készíteni )
az AIDS fert?zés és a homoszexuális deviancia szellemi okainak megértése szempontjából szükséges mértékben felvillantottam, nem szükséges már a betegségeket okozó táplálékok fogyasztását és más, betegségokozó fizikai körülményeket (például "rák kelt? anyagok" fogyasztása, belélegzése, atomer?m?vek meghibásodása és felrobbanása következtében létrejöv? veszélyes sugárzásba kerülés, stb.) szellemi szempontból, vagyis az egyetemes törvények összhatása szempontjából megvizsgálni. Az emberi individuum egy az egyben megtestesíti, gyakorolja, de ugyanakkor el is szenvedi ezeknek a "világkormányzó" ?s szellemi er?knek a megnyilatkozását. Mivel a destruktív és kaméleon programokról szóló tanulmányt háromszor hét oldalasra terveztem, a még rendelkezésre álló sorokban vizsgáljuk meg az AIDS asztrológiai vonatkozásait.
Mint az egyetemes egységtudathoz, az egységhez való tudatos kapcsolódási képességhez és a spirituális éberséghez a legközelebb álló, els?sorban mentális és ideális (imaginatív) dimenziók szintjén érvényesül? hamis információ áramoltatási folyamatoknak (aktusoknak) a fizikai leképez?dése, az AIDS els?sorban a Halkhoz kapcsolódik, de mint a Szeretet és a Fény áthatolásának, megtermékyenülésének és végs? kiegyenlít?désének az elferdült, steril és örvény-állapotába került személyi és csoportos alaphelyzet, a Skorpió által megtestesített spirituális er?térhez kapcsolódik. A Skorpió viszont, mint a megfordulási határhelyzetbe került spirituális állapotok leképez?dése annyira el van látva önromboló (öngyilkossági) programokkal (halálos mérgekkel) és uralkodó bolygója: a Plútó révén egyetemes igazság-felismerési képességgel, hogy a széls?séges létállapotba kerül?, Skorpió - személy, akarva vagy akaratlanul (tudatosan, vagy öntudatlanul) hamarabb átküldi magát a túlvilágra mintsem, hogy az AIDS- vírust terjeszthesse akár fizikai-biológiai, akár spirituális szinten. Az egyetemes egység-tudat és az éberség helyett a szentimentalizmus ál-egységét választó Diszharmónikus Halak-ember viszont tovább sodródik az árral és ontológiai zavarodottságát résztudományos elméletekkel indokolva tévelygését, folytatja az AIDS spirituális terjesztését. A Halak által megtestesített spirituális er?tér problémaköre a Teljes Szeretet megvalósítási állapotát képviseli. Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (küls? Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, csak pszeudo-szeretetben él, rész-szeretet, szeretet-darabkákat képes átélni személyében. A különböz? rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárygakhoz - helyekhez, vagy képzetekehez való egoista ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (ami az egész emberiség minden egyedének a szeret-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népírtó diktátorokkal, stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetét?l, csak pártos-szeretet.
A szeretetnek az rész- formában történ? megélése ugyanolyan létkorrupció, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó szélhámoskodás. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem t?r meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot-tudat, a szeretet-élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek a feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó határozott állapotunknak megfelel? tudatos határozottságot, mivel a Szeretet - állapot inkább igényli a kábulat elleni harcot mint a korrupt állapotok felvállalását. Együtt érezhetek minden szenved? emberrel ( az AIDSZ vírussal fert?tött homoszexuálisokkal, vagy a hozzám hasonló szexuális vágyakkal rendelkez? emberekkel is), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, egyet - értenem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO