A Logosznak, a "Napba, vagy Vétekbe öltözött?" c. elveszett (Véletlenül letörölt) rovatának egyik, István által megmentett (A szerverről elővakart) részéből (Kelt 2008 november elején) másoltam ki, amelyben az akkori Kozma Emőke arról ír, hogy miért költözött vissza Rékával és Turulával, az eredetileg velem alapított családba.
- Ez a spirituális esszé-vallomás azért "rendkívülien érdekes", mert ezt én sem tudnám még ma sem jobban és "hitelesebben" leírni, miközben Emőke, az anyja tanácsára és utasítására, ne meg valamiféle szerelmi fellobbanások hatására,nem csak, hogy egy év múlva újból szétrombolta ezt az "újra alapított" családját, de mert 8 év múltával, az általam - nélküle! - ilyen szempontból teljesen egészségesnek nevelni akart nagyobbik lányunkat, a 18 évét éppen, hogy betöltő Medárdát vitte, a családi életben általa elérhetetlennek érzékelt, és az édesanyja: irgalmatlan Magdolna által ebben a kételyében folytonosan megerősített nyomorúságba, és remélhetőleg: NEM AZ ÖVÉKÉHEZ HASONLÓ, ILLETVE AZZAL AZONOS. TELJES ELKÁRHOZÁSBA:
"A válasz, amit azon létfontosságú kérdésre találtam, hogy „Ki vagyok?”, magában hordozta a választ: az az ember, aki eljut odáig, hogy keresni kezdi létének valódi, spirituális gyökereit, annak meg is vannak ezek a mély, a lét kauzális ősforrásában rejlő gyökerei és minden segítséget megkap attól a benne rejlő, abszolut Ősforrástól, hogy ezeket a gyökereket fel tudja ismerni és meg tudja erősíteni magában. Mert a lét legfontosabb kulcsszava az éberség. Ez az a titkos kód, amellyel a sors szövete felfedhető és újraszőhető. Hamvas Béla életműve arról az emberről szól, aki „ismerte a saját neveit” (Pert em Heru – Halottak Könyve, Egyiptom), vagyis aki a lét ezen titkos kódját ismerte és annak ismeretében élt és alkotott. Annak a szellemi örökségnek a nyomában, amit korunk legnagyobb magyar metafizikus írója hátrahagyott, indult el annak idején, a kilencvenes években az egykori építőüzemmérnök, újságíró, költő Kozma Szilárd és vált asztrológussá. Ez az út járhatónak bizonyult nemcsak Szilárd, hanem tanítványai, hallgatói, horoszkóp-rendelői számára is, mert ez az út az éberek egységes egy világába vezeti el az embert, nem szélhámos szemfényvesztés, nem egy ezoterikus-misztikus zsákutca . A kauzális asztrológia koncepciójában, a nem jóslás, hanem az életfeladatok vállalásának a szempontjából értelmezett személyi horoszkóp visszaadja ugyanis, amennyiben az illető ember kész felvállalni a kauzális tudással, önismerettel együtt járó felelősséget, az ember alkotói-teremtői szabadságát. A szabadságot persze nem szabad összetéveszteni a függetlenséggel. Az egyetemes létben, ahol „ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van”, nem létezik függetlenség, csak felelős szabadság, amely a lét-lehetőségekkel elég éberen élni és nem visszaélni(!) tud. Akinek az éberségi szintje elegendő, a lét magasabb körébe juthat, akárcsak a hegycsúcsokat kellő kitartással és elszántsággal meghódító hegymászó, aki a Látványért még élete kockáztatására is képes. Ilyen „Látvány”-t képes nyújtani a létezésünk céljáról, személyi rendeltetésünkről az örökletes programjainkat feltérképező személyi horoszkóp. A lét magasabb köreibe jutni, nem jelent a terhektől való megszabadulást, nem jelenti azt, hogy életünket gondtalanul, megpróbáltatások nélkül, egy laza Kanári szigeti nyaralásként élhetjük végig. Sőt. A felébredett ember nem keresi már a sorsának öncélú könnyítési lehetőségeit, nem akar elmenekülni. Magára veszi az Egészet. Magára veszi a Keresztet. A megnyilvánult abszolut Lét keresztjét, az Itt és Most-ot. Az abszolut lét vertikális örökkévalósága metszve a fizikai lét lineáris tér-idő vízszintjével, középen, a metszőpontban az alkotó-teremtő Emberrel, a Teremtés Koronájával. Adam Kadmonnal. A kauzális asztrológus nem azért nem jósol, mert nem lenne amit. Sajnos, negatív értelemben véve, lenne amit. Tragédiákat, baleseteket, betegségeket. De nem teszi, mert nem ez a dolga.
Ahogy a saskeselyű lecsap egy magasból megpillantott, beteg, gyenge vagy már elhullott állatra, mert az ő funkciója a természeti lét megtisztítása és a megsemmisülőfélben lévő, elpusztult áldozatok eltakarítása, a kauzális asztrológus a spirituális-kauzális létsíkon végzi el ugyanezt a léttisztítói-létmegújítói munkát a tanítói-alkotói munkásságán keresztül. A létet őrző, a létet tisztító-rendező embert spirituális lénynek nevezhetjük, joggal, mert a szellem alapvető, primordiális tulajdonsága a szüntelen megújulás. Ilyen éber, öntudatos embert formál belőlünk a kauzális, a lét eredeti értelméről és rendeltetéséről szóló tudás. Nem önkényes spekulációkról, elméletekről van szó. Kauzális, vagyis az okok világába bebocsájtó, beavató tudásról van szó. Az okok világa a Teremtés világa, a teremtő isteni imagináció világa. A kauzális asztrológus nem tesz mást, mint leolvas egy adott aurába, lelki-szellemi struktúrába, tudatalattiba – anyai ágon át, több generáción keresztül - bevésődött adattárt, „arhivumot”, ami az illető családnak a Lilith által összezavart valóság-értelmezéséről, valóság-látásáról és mindenekelőtt, valóság-teremtéséről szól. A lét tisztasága, szépsége, nyugalma, harmóniája minden egyes anyai ági női rokonnal, előddel visszamenőleg, akik nem teljesítették a személyi és egyetemes földi rendeltetésüket, generációról generációra egyre inkább megromlik, összezavarodik, megtörik. Minden egyes női leszármazottal, akiknek nem sikerül a lét egységének, harmóniájának, szépségének helyreállításához szükséges képességeket megszerezni az életük során, a felvállalt életfeladataik segítségével, az illető család, a teljes elsorvadásig, kihalásig elmenően, elpusztul, kihal, degradálódik és utódnemzésre-magzatfoganásra képtelenné válik. Ez történik ma a nyugati civilizációban. Kozma Szilárd alkotói munkássága arról szól, hogyan lehet ezt a degradációs-sorvadási folyamatot leállítani, megfordítani és olyan utódokat hozni a világra, olyan generációkat nevelni fel, akik az ember mindenkori egyetemes rendeltetését, a teremtő-alkotó, a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző Istenemberek és nem a természeti-szellemi lét megrablói, kizsákmányolói. Visszatértem a gyökereimhez, vagyis az igazi, általam alapított családomhoz, miután létem kauzális gyökereit az utóbbi három hónap hétvégéinek nyugalmában, csendjében megtaláltam. Megtaláltam a családanyai lényemet teremtő, lét-teremtő abszolut ősforrást és nem félek többé. Sem haláltól, sem nyomortól, sem betegségtől, semmiféle, életemet, sorsomat, családomat megzavaró, megsemmisítő veszélytől, ellenségtől. Egész vagyok, mert Egy vagyok, az Abszolutum helyett a Lilith-el azonosuló Fél-Elem-lényembe nem ragadok bele többé. Mert látom földi-világi lényem, Lilith-től megzavarodó, megkísértett esendőségét, tökéletlenségét, de tudom, asztrológusi tudásomnak köszönhetően, a Lilith szüntelen meghaladását, a lét egységének, tisztaságának, szépségének, harmóniájának a helyreállításán munkálkodó teremtő-megismerő-kiegyenlítődő Abszolutumot. Tudom és hiszem, hiszem és tudom. Érzem és látom. Látom és érzem. A Látvány, amiért életünket érdemes egy hegycsúcsra induló hegymászó éberségével, elszántságával, kitartásával élni, nem más, mint a Megváltott Lét gyönyörűsége, boldogsága. A Mennyek Országa. Csak akkor pillanthatjuk meg, ha hiszünk benne. Ha tudjuk és látjuk önmagunkban. Ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy azt a szűrőt, ami az abszolut lét-állapotából a Lilith hatására kilépett, Teremtővé vált isteni szellem fényét megtöri, megzavarja, bemocskolja bennünk, azáltal tisztíthatjuk meg, ha kezünkbe vesszük és kitakarítjuk: megismerjük azt az életfeladat-csomagot, amelynek szinezetét a fogantatásunk időszakában az édesanyánk átéléseinek, érzelmi-mentális állapotainak, belső feszültségeinek, ambícióinak, stb. jellege, irányultsága örökített át a lelkünkbe, szellemünkbe, magunkra vesszük, ahogy Krisztus magára vette a keresztáldozat terhét, tudatosan, önként, szabadon, a sorsa elől el nem menekülve. Ezen felismerések birtokában tértem vissza a IV. házas Halak Sárkányfarkam és a VIII. Házban, a Jupiterrel együtt álló Rák Lilithem által jelzett családanyai életfeladataimhoz, egy egészen más életvezetési-létalapítási-létfenntartási koncepció szellemében: a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző éber Skorpió-Sas szellem teremtő erejében élve, alkotva, annak finomításán, erősítésén munkálkodva fáradhatatlanul, nem öncélú önkényeskedéssel, hanem, az anyukám szoknyája alá menekülő, Oroszláni gőgömön, büszkeségemen felülkerekedve, a gyermekeim apjával, mint szülő-társsal, élet-társsal, munka-társsal kollaborálva, együttműködve. Biztos vagyok benne, hogy itt, a családom körében van az igazi otthonom. Itt vagyok Itt-hon, mert itt vagyok Egész, vagyis Egy. Jelenleg, életem ezen szakaszában, mindenekelőtt családanyaként lehetek ugyanis, ezzel a sajátosan Halak-Rák színezetű karmával része az egyetemes egységes létnek, és nemcsak része, hanem annak teremtője, fenntartója, megújítója. Hálával tartozom és nem nehezteléssel a sorsnak azért, hogy négy kiskorú 3-1O éves gyermek édesanyjaként napról napra követhetem a fejlődésüket, érlelődésüket. Ezeket az éveket soha nem fogom tudni bepótolni. Nekik most a gondozó-szerető és nem az aprópénzért, önkényeskedő-szeszélyeskedő munkáltatóknak megalázkodó, robotoló munkásnőre van szükségük. Biztos vagyok benne, hogy a többi többgyermekes szülőhöz hasonlóan, akiknek a szülői szerepkör anyagi hátterét kell biztosítaniuk, (de asztrológusi tudásomnak köszönhetően messzemenően jobb esélyekkel a megélhetésre, bőségre, anyagi gyarapodásra!) megkapom hamarosan a sorstól a törvényes lehetőséget ahhoz, hogy családom körében, gyermekeim mellett, olyan munkával egészíthessem ki a családi jövedelmet, amely családanyai egészségemet, jólétemet a legnagyobb mértékben elősegíti. Azok az emberek ugyanis, akik a lét teremtését, fenntartását, továbbadását igényelő, szülői-életadói szerepkört (minőségi: éber, értékes utódokat nemző-nevelő!) kapják központi életfeladatként, a bennük levő Teremtő-Megváltó Abszolutum számára, százszorosan, ezerszeresen fontosabbak és értékesebbek, mint a többi ember. Mindaddig érzik, a megoldandó életfeladattal, a karmájukkal együtt öröklött negatív, hátráltató sorskörülményeik rabjainak, áldozatainak magukat, amíg „kívülről”, a létbe vetett kicsi énjük, egojuk, a spekulatív eszük segítségével technikai-gyakorlati eszközöket, mesterséges könnyítési lehetőségeket keresgélnek naphosszat, lélekpusztító hajtásban, robotolásban. Azért, hogy egyéni rész-érdekeiket a nagy egyetemes egész, az önmagát általunk, teremtő életképzeletünkön keresztül megújító lét egyetlen igaz, nagy érdekével, a Teremtés-Megismerés-Kiegyenlítődés örök létciklusával szemben keresztülvigyék. Azért, hogy az árral szemben úszva, a játék ellen játszodva, megmaradjanak azokkal a képességekkel, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkkal hoztunk, de amelyeket azért kaptunk, hogy lelkünk-szellemünk azon aspektusait, azokat a jellembeli-mentalitásbeli hiányosságokat, személyi gyengeségeket, amelyek éppen az előző generáció, az anyai ági felmenőink tévképzeteinek, téves ambícióinak negatív átéléseinek, magatartás- és viszonyulás-mintáinak hatására, azok átöröklése miatt hoztunk magunkkal, meghaladjuk és újabbakra tegyünk szert, akárcsak az az evangéliumi fiú, aki nem elásta az apjától kapott tálentumait, hanem megsokszorozta azokat. Hamvas Béla szerint a lényeg a Lét-alapítás. Ezzel kell kezdeni. De nincs egy előre megírt forgatókönyv, amit végig kell csinálni. Olyan ez, mint a felnőttkor küszöbén álló sasfióka kirepülése a fészekből. Tehetünk ifjú, gyermeki fejjel, úgy 18-21 éves korunkig elmenően, néhány kört a magas szirtek fölött a szülők kíséretében, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor ki kell repülni a gyermekkorból és fel kell nőni. A lét-alapítás mozzanatai személyes, egyáltalán nem elvont információk. Ezek a mi személyes életfeladataink, amelyek a születési képleteinkből kiolvashatóak. Mihelyt, a személyi horoszkópunkból leolvasva, feltérképezve ezt a sors-rendeltetés-beteljesítési programot, elszántan nekilátunk, előbb képzeletben, majd a gyakorlati lehetőségekkel játszadozva-kísérletezve annak megvalósításához, a bennünk lévő egyetemes Isteni Elmével kollaborálva, az életfeladataink felvállalásának a szándékával, az éber, isteni teremtő Lét-akarat által olyan sorskörülményeket idézünk be az életünkben, amelyek személyi rendeltetésünk beteljesítését (így azon képességek kialakulását, amely személyi megváltódásunkhoz, megújulásunkhoz szükségesek) lehetővé teszik. Nincs tehát amitől félnünk, nics amitől tartanunk. A megpróbáltatások vannak, igen, mert a királykisasszony csak a megpróbált vándorlegényé lehet, ahogy a néphagyomány meséiben meg van írva. Mert a régi öregek, akiknek a gyermek áldást és nem terhet jelentett még át tudták adni a lét folytonosságáról szóló tudást az utódaiknak. Mesékben, táncban, dalban, munkában. Létet alapítani családalapítás nélkül nem lehetséges. De családot csak egy megtisztított életrendre lehet alapítani. Amely az egyetemes, isteni törvényekkel megegyezik. Amely a lét tisztaságát, rendjét, szépségét, harmóniáját szolgálja. Elkerülhetetlen volt, személyi horoszkópom utólagos, az utóbbi fél év tanulságainak tükrében való vizsgálatában, az, hogy csődöt mondjak családanyaként, majd ezt a csődöt, gyáva Oroszláni gőgösségemben a társamra vessem, hogy Őmiatta, a társam miatt volt, hogy Ővele nem lehet megcsinálni. Az asztrológusi tudásom nem volt elegendő, hogy tudjam, mivel játszom. Hogy tudjam, azáltal, hogy édesanyám segítségével és nem a férjemmel kollaborálva próbálom a gyermekgondozás-nevelés hétköznapi, apró-cseprő dolgait fölösleges vesződésnek, tehernek, rabságnak érző anyai szívem (gyermek-ellenes képzeletem) szenvedéseit, kínjait enyhíteni, személyi üdvösségem, megváltásom ellen dolgozom elsősorban. Amellett, hogy családtagjaim egészségét, jólétét és boldogságát is veszélyeztetem. Tényleg nem fogtam fel, hogy mekkora a tét. De most már tudom: anyaként vagyok igazán értékes ember. A Szilárddal folytatott beszélgetéseim során megértettem azt, hogy nem azzal van a baj, hogy nem vagyok képes rá. A baj az, ha elmenekülök azon képesség-próbák elől, amelyek során mindazt megtanulhatnám, ami most még nem megy. Azt, hogy jól érezzem magam a gyermekeim társaságában, hogy szeressek minél több időt velük tölteni. Inkább az Oroszlán öncélú világ-meghódításait, kalandorkodásait választom helyette, mert az könnyebb, mint szeretni, mnit odaadni magamat. Mert ez az, ami nehéz számomra ezzel az egység-ellenes Halak karmával. Egységet teremteni, egységbe tartozni, egységben létezni. Azért választottam önként, senki által nem kényszerítve, hogy családanyai életfeladataimat, a gyermekeim apjával együtt ismételten felvállalom, hogy mindazt a tökéletlenséget, amit negatív személyi meghatározottságaim, a téves, család-ellenes neveltetésem által megerősített félelmeim, komplexusaim, előítéleteim formájában magamban hordok, színarany szoláris öntudattá változtassam. Hálát adok a sorsnak azért, hogy Szilárd személyében ehhez a Nagy Arkánum-készítéshez egy megértő, segítőkész, nyitott, bölcs és tapasztalt társra találtam. Akinek az asztrológusi tanácsaira, élettapasztalatára mindig számíthatok."
Hát nem döbbenetes?
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|