ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:52

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2018.09.05. 17:33 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Bevezető a tíz Egyetemes Törvény leírásához

A) A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertettetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az alkímiában és az aritmológiában, valamint az evangéliumi szövegekben is jelentkező sors-axiómákkal, természettudományos és spirituális értelmezésekkel.


B) Kiegészítve a többi három (Tehát a szerző által megjelölt, és az asztrológiai valamint az aritmológiai un. teremtő és megváltó erők, vagyis a bolygó-értelmezések hierarchia sorrendje alapján vett 8, 9. és a 1O.-es törvények), az asztrológus-sorsfigyelő szerző (K. Sz.) által megfigyelt és leírt egyetemes törvénnyel.


Mottó:

1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élőknél.”
2) „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.” (József Attila)
3) A Szent Szellem (Szentlélek), nem más, mint az élet és a sors logikája, vagyis az egyetemes kiegyenlítődés logikája: a megváltásnak a logikája. Ahogyan a megváltás történik, az a Szent Szellem. Az Isteni logika. Az isteni Törvényesség Világosságának az Örök Géniusza. – Kozma Szilárd

I. Általános (Ontológiai) bevezető

(A Taoizmus által ismertetett Jin, és Jang, tehát a Világosság, és az Szeretet ősprincípiuma és a közöttük egyetemesen zajló kölcsönös Áthatolás ős-princípiumának (A Szent Szellemnek) a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel.)

Létezik az életünkben egy olyan jelenség, amit az objektívnek képzelt materialista tudományoknak a művelői között, kiemelt szerepet és tisztséget (funkciót) szerzett, vagy azt szerezni vágyó „képviselői” nem szabad a valósághoz tartozó jelenségként elismerjenek. De legalább is nem, mielőtt különleges tudósi hírnévre tennének szert. Sőt, a tudósi pályán elindulóknak még csak emlegetniük sem szabad a dolgozataikban és cikkeikben ezt a jelenséget, mivel ha megtennék, vagy megteszik, mielőtt híres tudósokká válnának, az idősebb kollégáik és tanáraik, akik előttük járnak a ranglétrán és akiktől nagy mértékben függ a tudósi rangjuk megszerzése (Például a Doktorátusi cím megszerzéséhez szükséges disszertáció megírásának a patronálása, irányítása, elfogadása.) kiközösítenék és elgáncsolnák őket.
Ennek ellenére, ma már léteznek olyan, valóságos szellemi szempontból is, megvilágosodott, nemzetközi tudós körökben is erős és jó szakmai hírnévvel bíró tudósok is, aki elismerik a sokaknak ezzel a nem tetszetős (babilóniai) elnevezéssel emlegetett – mágia... – jelenségének a létezését. Vagyis, a képzelőerőnek a bizonyos szerves anyagi struktúrákat és élet- és sorshelyzeteket megváltoztatni, vagy előidézni képes, hatásaiban jelentkező (Például, bizonyos kedvező körülmények között öngyógyítást, és általában is: gyógyulást is okozni képes.) „misztikus” jelenséget. A szellem-tudományok tehát abban különböznek első sorban a materialista tudományoktól, hogy így, vagy úgy (Ki a vallásos kreacionista szemszögből, ki a tudományoskodó agykontroll névvel illetett tevékenységek következtében megtapasztalható empirikusabb szemszögből) elismeri, és evidenciaként emlegeti a teremtő képzelet erejét, a mágia jelenségét. Ez a könyv egy olyan, az őskorba vissza nyúló tradicionális „tudó” szemszöget képvisel, amely számára egyértelmű, hogy az a jelenség, amit ezzel a, finnyások számára nem tetszetős babilóniai megnevezéssel illetünk, a mai szóhasználattal élve: nem más, mint a benzin- vagy a villanyáram-energia, amelyen keresztül és ami által létrejött az anyag és ami által ma él és mozog és fejlődik, minden, amire az élet megnevezés ráillik a földön és a világ-mindenségben.


A fentieket alapul véve és azon tovább is lépve, 25 éves gyakorló asztrológusi (tehát sors-figyelői) és sokgyermekes édesapai tapasztalattal a tarsolyomban, kijelenthetem, hogy az élet célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez az ős-cél, rendeltetés és funkció az általunk csak boldogságként érzékelhető és felfogható abszolút létállapotnak a tágulása, mélyülése és erősödése. Vagyis: az abszolút boldogság növekedésének és folytonos finomodásának az elérése érdekében folyó teremtés – fejlődés – megváltás folyamatainak a soha meg nem szűnő jelensége. De a földi – emberi élet és az emberi megváltási – megváltódási szükség-célja viszont, nem más, mint a Második (Isteni) Lilith által okozott káosz növekedésének az arányos keretek között tartása és a Lilith által megbontott abszolút létállapot folyamatos helyreállítása. Egészen pontosan: az abszolút (Meg nem nyilvánult!) létből az Isteni (Megnyilvánult és megnyilvánuló) létbe áramló ősidea-kvantumok azon részének, amely eleve hibásan érkezik (létesül) az abszolút létből, a kijavítása érdekében tett sikeres erőfeszítések megtétele. Vagyis: az egyetemes megváltás segítségével történő egységállapot elérése, tehát az egyetemes kiegyenlítődés mindenkori, folytonos megvalósulása által történő abszolút-létállapot folyamatos helyreállítása, megvalósítása függ attól (is), hogy az emberiség tagjai mennyiben képesek elérni egyénenként a megváltásnak nevezett kiegyenlített állapotot egy – egy bizonyos időszeletben. A földi – emberi megváltódási szükség tehát az Isteni szintű megváltódási jelenségnek az anyagi lét szintjén megvalósuló megjelenése, megtörténése, és tehát az emberi – egyéni megváltódás nem más, mint az égi isteni – megváltódásnak az „anyagi” alapja és eszköze (Előzetes előkészítése). És fordítva: az egyetemes – isteni – megváltás akkora mértékben és azzal a feltétellel valósulhat meg, amennyiben az emberiség egyedei is képesek a kiegyenlítődési – megváltódási (boldogulási) képességüket megszerezni bizonyos tágabb időszeletekben. Ezt a spirituális lét-célt Egyetemes Megváltásnak nevezzük és azt a logikát (A kölcsönös áthatoláson keresztüli egységesülést), amely szerint és amely alapján ez végbe megy, a Szent Szellemnek, vagyis Logosznak nevezzük. Mindez, amit itt leírtam a fent ismertetett mágia-jelenségnek a segítségével, annak az alapján megy végbe.

Tisztában vagyok azzal, hogy a fent leírtak egyes olvasók számára igen „erősek”, és egyelőre talán még fel sem foghatóak, nem, hogy még egyáltalán el is fogadhatóak lennének. De ez az egész könyv azért íródott, hogy ezt a metafizika – ontológiai igazságot körbeírva megértessem, közelebb hozzam, be- és elfogadhatóvá, és végül: személyenként is használhatóvá tegyem.

Az emberi (földi) megváltás tehát nem más, mint a Lilith nevű, abszolút őssóvárgás által megzavart, felbontott és ez által megnyilvánult (Teremtővé lett) ősállapotnak a teremtés általi, a teremtés határállapotában keletkezett anyagi állapotnak a szellemi információt tükröző tulajdonságainak a segítségével történő kiegyenlítődése és egységesülése. Vagyis az újbóli nyugalom és egyetemes boldogság (igazság) –állapot elérése, ennek a megvalósítása a létezés legfinomabb (magasrendű - isteni) szféráiban.

Az egyetemes (Isteni) megváltás viszont, nem más, mint a lehető legteljesebb kiegyenlített egység-állapot elérésére való, egyetemes lét-törekvés, ami a Világosság (Maszkulin, vagy Jang ősprincípium: Egyetemes Szellemi Értelem) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium, az Egyetemes Egységbe tartó őserő: a Szeretet) között történik, másrészt a Teremtő és a Teremtés között valósul meg. Ennek a legfőbb kiegyenlítődésnek a megvalósulási lehetőségét, vagyis a szabályait testesítik meg és biztosítják az Egyetemes Törvények. Illetve, ez a jelenség (A megváltás jelensége) az, ami az ember esetében a legnagyobb követelmény (szűkség). És ez nem más, mint az, ami bennünk levő és rajtunk keresztül megnyilvánuló Teremtő-tudatunk és a teremtmény mivoltunk (egyéni öntudatunk) között létre jövő, tapasztalati információknak a kölcsönös egymásba hatolásán és egymás átváltoztatásán alapuló egysége. De ez az egység ugyanakkor, folyamatosan létrejön a létezés spirituális és kauzális síkjain is, miután a karmikus ellentéteink a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférákban, azok által kényszerítve) pozitív tulajdonságokká alakulnak és egymással kiegyenlítődnek, majd ezt követően, a spirituális dimenziókban is megtörténik ugyanez a kiegyenlítődés (Személyesen általunk is, ha tudunk róla, ha nem). Vagy, amennyiben a kiegyenlítődés megvalósulása (A Jen) akadályozott (Például, annak egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), az ellentéteket megtestesítő lételemek (Az ellenállást kifejtő lelki tulajdonságokat vezérlő, és a huzamos ellenállásban helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.) megsemmisülnek. (Meghalnak…) Ezért, tehát, hogy ez az utóbbi ne történjen meg, illetve hogy minél kevesebb esetben történjen meg, szükséges a törvények ismerete, illetve a törvényességi tudat személyes integrációja, vagyis a törvényesség-tudat minél intenzívebb személyes átélése. A vele való azonosulás tehát!

A Világosság (Az egyetemes létezés-tudat, a teremtői eszencia, a maszkulin princípium, gyakorlati tapasztalattal erősödő értelem, az értelmi világosság, az átvilágítási, értelmezési és irányítói készség és képesség, stb.) és a Szeretet (A Teremtő – megnyilvánuló, létrehozó: osztva szaporodó és ugyanakkor az egységbe tartozás ösztön-erejét megtartva - kiáradó Isteni őserő, maga a teremtési ősszubsztancia, a feminin princípium) szerves egységet alkot az Isteni létezésben, illetve, ez a szerves egységes létezés alkotja az Isteni létet. A Szeretet az, az Isteni létalap, amely az egységhez való kötődés és az egységbe való visszatérési szükség-érzet erejét is tartalmazza ugyanakkor. Ezt a kínai Taoizmus által Jin-nek nevezett ősprincípiumot, a feminin isten-részt tehát, egy kiáradó – kiárasztó abszolút őserő mozgatja, amit Szerető Képzeletnek, vagy Képzelet- Szeretetnek nevezünk. Ez az isteni női ős-erő, amit Hamvas Béla Szophiának nevez, ez a központi önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség immanens bölcsessége. A Világosság és a Szeretet ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő és Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhető és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtő- és megváltó erő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az ősideák síkján, mind a természetben.

Mindaz tehát, ami a létben és a természetben (Az anyagi világban, a fizikai létben – dimenzióban) létrejön és megnyilvánul, magában hordozza az abszolút szellemi ős-magot, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (a lényeg-stigmáját), külön - külön. Ugyanakkor a valóság különböző szintjén létrejött ellentétes vagy azonos nemű elemek, az abszolút lényegük szerint, vonzzák egymást, és át akarnak hatolni egymáson (Jen). és folyamatosan egységbe akarnak kerülni egymással A Lilith által létrehozott zavarodott állapotukban viszont, elutasítják és eltaszítják egymást, és kölcsönös áthatolás nélküli egységesülési kényszer esetén, igyekszenek az egységből kizárni, vagy megsemmisíteni egymást,.

Az ellentétes nemű elemek közötti áthatolási és egységbe kerülési szükség-erő (a másikban való elvegyülési, feloldódási) tendencia (elemi őserő) az egyetemes magváltás ereje és eszköze. Ez az Őserő maga a Szent Szellem, az Ős Logosz, nem más mint a teremtés egyetemes értelme: a megváltás, a megváltódás (A Jen). Az elemek közötti kölcsönös serkentési, áthatolási, egymásba hatolási - oldódási és egységesülési folyamatok, illetve a kizárási, elhárítási, vagy megsemmisítési – kiégetési folyamatok, akárcsak a teremtési és megváltási - megváltódási folyamatok, a tíz egyetemes törvény alapján mennek végbe, vagyis a megváltás a tíz egyetemes törvény együtthatása alapján és az szerint valósul meg. Mindaz, ami a teremtésben is ható, ott is jelenlevő Lilith- erők hatására ellenszegül ezeknek a törvényeknek és a megváltás megvalósulásának, azt megakadályozván az intenzív és folytonos zavart – zavarodott funkcionális működésével (A perverziók esetén pl.) és ellehetetleníti a kiegyenlítődést (megváltódást), vagy hamis megváltottság-állapotokat hoz létre, ez fenn állhat egy darabig és éreztetheti hatását ugyan ideig – óráig és éreztetheti romboló, bénító, vagy félrevezető hatását egy bizonyos mértékben, de előbb-utóbb elgyengül, lehanyatlik, felbomlik és megsemmisül az egyetemes törvények felülírhatatlan, megmásíthatatlan és kérlelhetetlen hatásaképpen, vagyis azoknak az egyetemes megváltási megváltódási logikát szolgáló lényege és szellemisége szerint.

Ezek, az egyetemes teremtést és megváltást szolgáló – az elősegítő, végrehajtó és irányító törvények, olyan a természetben – és ez által, tehát többek között, bennünk és általunk - is megnyilvánuló, a személyünket és a sorsunkat –, az életünket, mentális, pszichikai és biológiai impulzusainkat, folyamatainkat befolyásoló - irányító, tehát általunk és bennünk is élő és ható, lényegi és elven léterők (információs-energetikai struktúrák, egyetemes irányultságok), amelyek hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult lét és az élet („A Természet, a Személy és a Világ”!) minden síkján (minden dimenziójában).

Ezért minden létezési forma és életforma, minden létfolyamat és minden természeti jelenség, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel és észlelünk a gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki törvényszerűségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a hatására történik, azok tiszta, átlátszó (könnyen értelmezhető) és egyszerű, vagy a Lilith jelenség által zavartan megvalósuló, és ezért néha abszurdnak tűnő, rendkívülien bonyolult (logikailag nehezen megfejthető) megnyilvánulása.
Bár minden archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy ő is, mint Isteni-szellemi struktúra (Isteni maggal – magammal: magommal – rendelkező spirituális és biológiai lény), mint szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az érzékszerveink által néha csak homályosan érzékelhető törvényeknek a megtestesítőjeként és képviselőjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a törvények, nem mindig azonnal és nem közvetlenül ható – nem egyszerre és azonnal ható – és ezért az ember által nem „direktben” követhető módon ható tőrvények tehát, hanem összességükben és mindig az egyetemes kiegyenlítődés logikája által igényelt – a megváltás szüksége szerinti - fontossági sorrendben és egyedi intenzitással hatnak. Nem csak a fizikai - természeti világ összes eseményében és folyamatában éreztetik a hatásukat, és nem is csak az ember belső természetében, hanem e kettő összegeként és közös eredőjeként, a legegyszerűbb pszichés reflexektől a rafináltan megfontolt cselekvésekig, tehát a politikai, a társadalom-szerveződési, a gazdasági, a kulturális, vallási és tudományos, vagy más egyéni, vagy közös emberi tevékenységi területekig elmenően.

Nem úgy hatnak tehát, hogy a velük való ellenkezés, illetve a kicselezési törekvések, vagy a megszegésük azonnal észlelhető és érzékelhető hatással lenne, vagy azonnali és látható következménnyel járna az ember számára. Hanem úgy, hogy az ember által érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerűségek, tudattalanul is az ET-ket képezik le, és valójában nem mások mit ezeknek az egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat működtető lételveknek: A Spirituális Hatalmaknak a kivetülései, a különböző megnyilvánulási formái. És ez mind a természeti, mind a szellemi létszférákban, tehát mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban érvényes!

Ezeket a szellemi törvényeket az ember ideig – óráig akár semmibe is veheti és megszegheti ugyan - mint ahogy állandóan meg is szegi! - anélkül, hogy az ET.-ek (A Szaturnuszi – alkímiai sorserők) azonnal és határozottan meggátolnák az egyént és az egyénekből álló csoportokat és tömegeket, például a fizikailag romboló és szellemileg nem csak hosszú távon, de azonnal is látható módon, zavart okozó ténykedésében. Hanem úgy, hogy ezeknek a „törvénytelen” ténykedéseknek az ember (A látszat törvényességet ugyan megőrző de valójában mégis rombolást, vagy zavart okozó egyén, vagy a csoport – tömeg) életében, ha csak hosszú távú következmények szintjén is, és a valóságnak egy egészen más területén is, de jelentkezni fognak a hatások és főként a visszahatások. Az is igaz viszont, hogy az ember, a rövidtávon hasznot hozó, de hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus) emberi tevékenységek és lelki –szellemi állapotok eredményeit, vagyis az Isten- és természetellenes cselekvések és gondolatok, következményeit, tehát a törvényellenes cselekvéseknek és lelki-szellemi állapotainak az eredményeit és összegeződő következményeit, lépten-nyomon tapasztalja, csakhogy ezeket ő mikor véletlennek, mikor ellenséges sorshelyzetnek nevezi!

A mindennapi élet kényszerhelyzeteiben és az életnyerési lehetőségről szóló, stupid (bűnbe-esett”) termelő-fogyasztói erkölcs által generált nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az ő valamikori tetteihez és öncélú kéjelgési, vagy öncélú siker-vággyal telített, ellenséges gondolataihoz, hisztériás viselkedéséhez, szomorú, vagy depressziós lelki állapotaihoz visszavezetni. Nem képes tehát, az általa elindított következmény- eseményeket és eredményeket az ő általa létrehívott igazi okok szerint (és nem a külső, tőle független okozatok tűkében) értelmezni. Ezért az átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy ő személy szerint mindent jól csinál, helyesen gondol, csak a külső anyagi természet és a külső társadalom, tehát a többi ember viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli, hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem ő az okozója, mivel az ő pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele szembeszegülő környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen, vagy ostobán, és irracionálisan, az cselekszik, érez és gondolkozik helytelenül, aminek következtében neki úgy-e, ártatlanul károsulnia, vagy fizikailag is szenvednie kell.


II. Az egyetemes törvények természete.

Az egyetemes törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények, vagy az ismert vallások külső Istenei által kieszelt, vagy más módon alkotott (kreált) világi, vagy természeti törvények, amelyek az embertől független, külső eszközökkel szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élő embercsoportok együttélési formáit. Hanem Ők mindig az egyének akarata és fejlődési színvonala (tudatossága) szerint (is) hatnak. Ezért az ET.-nek, nincs a negatív tetteinket közvetlenül lereagáló és azok miatt ránk azonnal visszaható jellege, csak amennyiben a newtoni fizika törvényeiben jelentkeznek, illetve, ha azokat durván megsértjük, vagy semmibe vesszük (Pl. a gravitációt…) De pl. nincs az ET-nek a kísértéseket megakadályozó, vagy a kísértések elfogadását és kielégítését megtorló, önkényeskedő és fenyegető jellege. Viszont, mint minden történést és szellemi-lelki állapotot és benyomást, ezeket is feldolgozzák és az egyetemes megváltás szüksége szerint „figyelembe veszik” és más lelki és szellemi folyamatokkal és természeti jelenségekkel összegezve, időben és a megváltási logika fontossága szerint, lereagálják és létrehozzák a következményeket. Ezek a következmények majd, újabb szükségszerű, vagy öncélú sóvárgásokkal, akaratokkal, vágyakkal, ambíciókkal, és képzetekkel összegeződve és együtthatolva, folytatják a valóságalakítást, és lehetővé teszik az egyéni kiegyenlítődést és megváltódást.

Például, nem igaz az sem, hogy az anyagi gyarapodás is, pusztán és kizárólag az ember gyakorlati törekvéseinek a következménye lenne, és nem az öntudatlan, vagy tudatos képzeleti tevékenységének (mágikus hatású szellemi munkájának, érzéseinek és gondolatainak: szükség- és vágyképzeletének) az egyetemes törvények szerinti összegeződő következménye. Nem véletlen az tehát, hogy miközben egyesek reggeltől estig dolgoznak, igen is, jól megfizetett, tehát kellőképpen „értékelt” munkát végezve, de még sem gyarapodnak gazdaságilag, mert a – és mondom: nem is kevés! - megkeresett pénzüket, orvosokra és gyógyszerekre, vagy ügyvédekre, és más, anyagi hasznot még csak hosszú távon hozni sem képes személyek, steril és meddő szolgáltatásaira költik el. Vagy az egymás után totál károssá karamboloztatott szuper-autóik javítására – cserélésére, vagy éppen a különböző beteges szenvedélyeik és rögeszméik, vagy az öncélú élvezet-vágyaik kielégítésére (Pl. extra - finom italok, vagy – és ételek fogyasztására). Miközben mások, akik köszönik szépen, jól megvannak orvosok és gyógyszerel és ügyvédek és szuper-autók, illetve játék- vagy más szenvedélyek és öncélú és ezért szintén betegséghez, vagy nehéz és „költséges” élethelyzetekhez vezető, öncélú élvezetek nélkül, gazdaságilag is gyarapodnak, pedig még csak nem is gyötrik magukat agyon a nem is olyan jól megfizetett munkájukkal.

Ugyanakkor az ET. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerűségek: természeti folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek és folyamatok sem mások, mint ezeknek az emberi tevékenység és imagináció által is befolyásolt metafizikai őselveknek a természetben (az anyagi világban és a pszichikai folyamatokban) jelentkező megnyilvánulásai, kisülései, forma -és alaköltései.

Annak, aki törvényesen, és ennek következtében egészségesen akar élni, nagyon erősen az eszébe kell vésni, hogy a teremtői folyamatokat irányító és a megváltás megvalósulását szolgáló egyetemes törvények természetét nem önkényeskedő, politikai és gazdasági, vagy különböző kulturális-vallásos csoport-érdekeket követő, un. „törvényhozó királyok, vagy bölcsek” fektették le. De még csak nem is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti) létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvő - és ez által az okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemű tudósok figyelték meg és írtak le az ET.-ket. Az ET.-ket legelőszőr az egyetemes létezés ős okaira vonatkozó spirituális ős-kinyilatkoztatásokat ismerő és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is ellenőrző hermetikus beavatottak írták le időszámításunk előtt ötezer évvel. Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem ismerő, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektől hajtott politikusok (úgynevezett tömeg-képviselő emberek) által összeállított, alapcéljaikban nagyon sok esetben a természeti törvényekkel szemben is, anyagi nyerés-orientált, megszorító és fenyegető jellegű társadalmi - politikai törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes törvényektől.

Azáltal tehát, hogy az ember, a többnyire gazdasági rész-érdekeket érvényesíteni törekvő politikai képviselők által létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen polgári és állami törvények szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a természeti folyamatok harmonikus egységével (az ökoszisztémák egyensúlyával) szemben álló - és ez által az egyetemes teremtői szellemmel szembe szegülő - mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a sors-problémáinak az igazi okait. És nem is érti már az ő valóságos élet-problémáinak a lényegét. És mivel ezeket az egymásnak is ellentmondó és részleteikben egymással ellentétes és sorsellenes jellegű civil, vagy állami tőrvényeket képtelen folyamatosan betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, a társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért is, tudatában és tetteiben lépten-nyomon meg kell hasonlania a szellemében, és ennek (is!) a következtében, állandóan törvénytelenül kell élnie! Ez meg is látszik az életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában ez a törvénytelenség: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet (kultúra, gazdaság, politika) területein, már csak abban is, ahogy a különböző érdekcsoportok, vagy akárcsak a házastársak is, egymást vádolják és egymás fölött ítélkeznek a szenvedéseikért és a boldogtalanságukért, kríziseikért, életcsődjükért.
Mivel mind a fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a lefektetett törvényei és a le nem fektetett (meghatározatlan) erkölcsi szabályai, igazából ezeknek az Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és következményei, az a személy, aki ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel összhangba hozza életét, nem kerülhet igazából életveszélyes, vagy számára és a családja számára ártalmas helyzetbe és konfliktusba sem az un. gonosz személyekkel vagy érdekcsoportokkal, de még a természeti törvényekkel sem. De főképp nem kerülhet, rá vagy a családjára károsan ható, ártalmas konfliktusba a mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági törvényekkel sem.

Attól kezdve, hogy az ET-et mélyen megismeri és az ET.-hez igazítja életét (vágyait, gondolkozását és tetteit), az ő élete sokkal inkább törvényessé válik, mint azoknak a különböző érdekeket hajhászó embertársaié, akik az anyagi és biológiai - növényi világ teremtési mechanizmusainak az öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére és, végső soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a termelői - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tőrvények szerint élő személy élete, bizonyos össze-hangolódási idő elteltével, szemmel láthatóan harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké, akik még mindig "a létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint élnek, mivel az ő élete ténylegesen is – nem csak látszatok szerint! - tőrvényes.

Az a személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsősorban önmagát ismeri meg, mint isteni entitást és spirituális céllal létrejött egyedi struktúrát, mint olyan spirituális lényt, akinek törvényes rendeltetése van és akin keresztül az Egyetemes és Örökérvényű Törvények szerint Ható teremtői és megváltói Lételvek, közvetlenül és felismerhetően megnyilvánulhatnak. És, amennyiben igyekszik is betartani ezeket a törvényeket, a természetes egészségén és zavarmentes (harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül folyamatosan észlelheti majd, ahogy az ő személyén, az ő személyén és az Ő személyes Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények, egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtő Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri és igyekszik be is tartani e törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes azoknak az életteremtő és körülmény-teremtő erejét, az ő személyes, mindennapi életében, az a személy tehát, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek (az archaikus ember ezeket az Élő Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Ő identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik a fizikai személyét.
Ezért az ilyen személy, képessé válik az élete (sorsa) minden talányát és rejtélyét megérteni, és ez által a sorsából következő problémáit (még a mások által abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és meghaladni, ezekből pozitív sorsrendezői képességeket és tulajdonságokat nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan és precízen számon kellene tartania.


III. A Világosság és a Szeretet őskezdetek születése és azok dialektikája.

Az egyetemes tőrvények megértésének legkényesebb kérdése és általában a metafizikai megismerés legalapvetőbb problémája nem más, mint a Szeretet és a Világosság megkülönböztetése és meghatározása. (Az elemek ugyanis, csak egymástól jól megkülönböztetve és elhatárolva, és mindegyik a maga lényegi egyediségében szabadon meghatározva és megnevezve, egyesíthetők. Minden olyan egység, ami nem ebben a szellemben történik, hamis egység, vagy erőletett egység és előbb-utóbb fel kell bomlania az egymással erőszakosan egyesített elemek lázadása következtében. Lásd később: a Szeretet és a szabad információáramlás tőrvénye leírását.) Pontosabban: a Mágikus erejű Szeretetnek, mint ontológiai teremtő erőnek az elismerése, személyes érzékelése és személyes gyakorlása – vagyis: annak a fogadása és tovább küldése – áramoltatása, a metafizika központi feltétele és problémája. Amennyiben ez a személyes szeretet-átélés ugyanis, nem történik meg, akkor egyáltalán nem beszélhetünk metafizikáról, hanem csak steril és önkényes elméletgyártó filozófiáról. Szinte meghatározást írtam fentebb az elismerés helyett, és ezzel máris a Szeretet lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis a megváltás és a megváltódás ősi kényszere és lehetősége (potencialitása). Számunkra, emberek számára, a mágikus – teremtő erővel bíró, személyi Szeretet nem más, mint a mágikus erejű megváltódási lehetőség reményének az öntudatlan és spontán erő-kifejeződése.

Az egyetemes lét számára viszont, a Szeretet egy abszolút szükség szerinti, elsődleges és egyszerre minden irányba ható egyetemes erő-megnyilvánulás, tehát olyan, az abszolút ősegységgel folyamatos kapcsolatot tartó, az egységbe való vissza-rendeződés szükségét fenntartó és erre az abszolút- szükségre az abszolútumból a Lilith miatt kiáramló elemeket „emlékeztető” határtalan erő-kiáramlás, aminek nincs időbeni is térbeli meghatározódása, de még iránya sem. A Szeretet tehát olyan egyetemes Ősi Léterő, mi létezik attól függetlenül is, hogy mi képesek vagyunk-e, vagy akarjuk-e azt befogadni és akarunk-e, illetve képesek vagyunk-e a jótékony hatásaiban részesülni, vagy mások felé azt tovább áramoltatni, tehát a szeretet-állapotban élni és tevékenykedni. Ezért, paradox módon, aki meg akarja határozni a Szeretetet, az majdhogynem Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja ezt, ha nem. Hiszen valamilyen mentális – képzeti skatulyába be akarja szűkíteni a mentális dimenzióknál finombb, sőt: a spirituális dimenzióknál is sokkal finomabb, abszolút létállapotból induló Szeretet, annak a határtalanul finom és gyér, de e finomsága ellenére mindennél hatásosabb – erősebb! - kiáramlását, kiterjedését és hatását. A meghatározást és a megnevezést ugyanis, éppen az előzőkben elmondottak szerint és azok alapján, nem a lehet Szeretetre alkalmazni, azzal szemben valamilyen módon gyakorolni. Viccesen fogalmazva: nem lehet a Szeretetet mérni vagy irányítani. A Szeretetet ugyanis, felette áll minden meghatározásnak, akárcsak bárminemű mentális, vagy spirituális dimenzió szintjén is történő korlátozásnak.

Az őssóvárgást átvilágító Fény által megtermékenyített Szeretet által válik Teremtővé: Istenné az Abszolút lét. A teremtés tehát, az Abszolút létnek a szeretet által beindított és létrehozott első áldozathozása és Világos (Törvényes) megnyilvánulása. És ugyanakkor a Fény által megtermékenyített Szeretet az Abszolútum első képzelői – „tervezői” – (mágikus) tulajdonsága is (Az Ádám Kadmon), amely által az Abszolútumból Teremtő Isten lesz, és ami által keletkezik a Világos és Törvényes Teremtés és, ami által létrejön és fennmarad minden a teremtésben. (És amit a Világosság irányít és szabályoz és törvényesít.) Ezért nem lehet a Szeretetet mentális képességek és műveletek szintjén meghatározni és elgondolni. Hanem csak átérezni lehet. De ennek az átérzésnek a legnagyobb veszélye az, hogy a karmája hatására, az egyes ember a Szeretetet könnyen összetéveszti azokkal a, néha magát a Szeretet ellenétét: a gyűlöletet is létrehívó, rész - szeretet érzésekkel: a ragaszkodó érzelmekkel, amelyek által, és amelyeken keresztül, a biológiai és pszichikai individuális elhatároltságában az ember valamilyen külső – anyagi lételem(ek)hez, vagy valakihez ragaszkodik. És, e prímér ragaszkodásán keresztül éli át a Szeretet részleges (földi) megnyilvánulását. Ilyen leszűkült ragaszkodó szeretet-formák például: az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a rokon-szeretet, a barát-szeretet, a csapat- és csoport szeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepciók (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet összetévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival. Vagyis: a szeretet – pszeudologiákkal. Az érzelgősséggel, mint például a Szeretetnek a gyakorlati felelősségvállalás-nélküli hangoztatásával, vagy a rész-szeretet hosszú távú következmények belátása nélküli „gyakorlásával” (Gyermekeink kényeztetésével, fölösleges kiszolgálásával.). Ez által, végül is, elszakítjuk magunkat a valódi (egyetemes) Egységbe jutási képességünktől (Az igazi egység-vágytól) és a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében. (Lásd a családtagok közötti nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseket, vagy a valamikor egymásért, „akár meghalni is kész” házastársak, vagy szerelmesek és élettársak közötti gyűlölködést és bosszú-vágyat válás után, az egyazon nemzeten belüli polgárháborúk szélsőséges megnyilvánulási formáit, lásd a nemzet- és vallásháborúkat).

A Világosság princípiuma (A maszkulin princípium) nem ennyire bonyolult, és mint olyan, a megnyilvánulásai is világos: A meghatározás és az elemzés - értelmezés, csakúgy, mint a cél- és irányadás (A termékenyítő behatolás, a pontos célzás és a célhoz irányítás, valamint a határozott átvilágítás és a formaadás.) az Igazságot (Fényt) hozó és tartalmazó Világosság isteni princípiumának a funkciója és tulajdonsága. A Világosság tehát a törvényes Igazságot kutató – feltáró és táplálkozó Fény-értelem: a feltárás és a megmutatás – rámutatás értelme. Az egyetemes Fény-Világítás, az a törvényes (A megváltást célzó) értelmezés, amely állandóan egy meghatározott irányba - célirányosan – hat és terjed és ez által irányít és termékenyít is. A Világosság mindig egy, vagy több (Esetleg: sok!) meghatározott teremtési formát és állapotot irányít, vagy termékenyít meg és világít át (A legtöbb esetben a kettő ugyanaz.) és tesz hasznossá a megváltás elérése érdekében.

A Világosság Fénye hozza létre a Polaritás Törvényét is az Isteni létezésben, amely minden törvénytelen létmegnyilvánulást: minden zavart felkutat és azonnal a visszájára állít, annak érdekében, hogy 1) Ne maradjon felfedezetlen és 2) Ne maradhasson meg az Isteni létezésben, ahol beépülvén az isteni struktúrákban még nagyobb zavarokat okozhatna. A fény első „intézkedése” az Isteni létben tehát a megnyilvánult lét első paradoxona is: a Lilith jelensége, ami a létmegnyilvánulás (kiáramlás) utáni első tisztító tudatosításnak az abszolút szükséges lét-mozzanata. A teremtés mellett, az egység-tudat és egység-érzés és az egységbe való visszatérésnek a potenciális szűkség-erejét is magában hordó Szeretet az őt megtermékenyítő Világosság Fénye előtt való teljes megnyílásával, kinyíló - kiáramlásával bontja meg és osztja meg az Abszolútum egység-állapotát és teszi ezáltal az Abszolútumot Teremtővé (Jin) és Megváltóvá (Jang) egyszerre. És ez által, éppen a Teremtő - Szeretetet az, ami elsőként létrehozza a kettőt: a Világosságot és a Szeretetet. Az Abszolútum tehát, Szeretetté és Fénnyé válik, amikor Világosság gyúlva benne, megérti, hogy nem szüntetheti meg az őssóvárgást, az Első Lilithet, mivel a Lilith – sóvárgás is, az ő abszolút-tulajdonsága. És (A Szeretet - Teremtő) létrehozván az Abszolútumban a Megváltás képzetét (eszméjét), kiengedi magából az általa felgyújtott Fényt, amely viszont a Megváltás (A kiegyenlítődésen keresztüli visszatérés) szükségének a megértése által jött létre és amely Világosság (Fény) őt a Teremtésen keresztüli Megváltódás gondolatával (Képzetével) megtermékenyítette.

Az abszolút Ősszeretet tehát az, amely kiárasztja az őt megtermékenyítő Világosságot (Fényt) – és amely a Lilith által keltett kauzális Káosz állapot meghaladásának a kényszer-hatására, a Káosz okának a megértése által felgyulladt benne és megtermékenyítette. A Szeretet a megnyilvánult létben tartja fenn az eredeti egységélményt, vagyis az egységállapot emlékét (érzetét) és ezzel ugyanakkor az egységhez, az egységbe való kapcsolódásnak a szükség-kényszer - erejét is fenntartja. Ezáltal állandóan biztosítja az egység helyreállítását, nem csak a feminin és a maszkulin jellegű lételemek között, hanem a Teremtő és a Teremtés között is, az Atya és a Fiú között is (Az ideavilág és a fizikai - természeti megnyilvánulások világa között is) a teremtés és a megváltás különböző mozzanataiban és folyamataiban.

A Szeretet tehát, a természeti létezésben, nem más mint egységbontás (Teremtés) és az egység helyreállítására való törekvés is egyszerre és egyben. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási (Megváltódási, boldogulási) törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a Világosság fia nélkül: a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül. Vagyis az elemző, értelmező és értékelő kritikai magatartás által biztosított szellemi Világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül, mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. (A szellemi – spirituális sötétség tehát nem a Fény ellentéte, hanem a Szeretet nélküli Fény állapota!) A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a kifejezés mindig csak részleges, tehát csak a valóságnak valamely részére - irányított lehet, és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz, hogy az egyetemes egység minél nagyobb mértékű átélésére képes legyek, át kell világítanom az egység részeit a kutató, rendező és tisztító értelmemmel. Meg kell találnom az Igazságot, vagyis Szeretet és a Fény Egységét. Különben leragadok a saját szűk érzéseimnek az átélésénél, és szeretet nélküli okoskodásaimnak (spekulációmnak), valamint az egyéni rész – szereteteimnek a Szeretet-ferdítő átélésénél! Vagyis, leragadok és kaotikusan bolyongok a fénynek képzelt (szeretet nélküli) sötétségemben, és miközben azt hiszem, hogy fejlődök, igazából helyben topogok az általánosító és irreálisan szélesítő, ködösen homályos, és ezért: hamis egység-elképzeléseim megvalósításának az ördögi körében.

A Skorpiói megvilágosodás és gyökeres átalakulás szellemi mozzanatát, valamint a vízöntői irányváltást megtestesítő Pál apostolnak, a Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek. De ezen a helyen meg kell mondani, hogy, az egyébként a Világosság által áthatott és Fény-művelő Szent Pál, csak a Szeretet lényegére koncentrált. És, annak ellenére, hogy máshol sokat foglalkozik a kutató értelem (A Fény) Isten örvényeit is átvilágító szerepéről, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Világosság nélkül, vagyis a megtermékenyítő értelmi tisztázást és a kiegyenlítődési lehetőségeket kutató Fény nélkül, tehát az igazság-kutató értelmi tevékenység által biztosított szellemi értelem nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet.
Sőt: a Világosság tisztító, megtermékenyítő és ez által, frissítő ereje és tevékenysége nélkül, a Lilith által állandóan kísértett és befolyásolt Szeretet kényelmes passzivitássá, majd a fejlődéssel szembeni irritációvá és haragos ellenállássá és végül gyűlöletté változik.

Ennek a következtében, a dogmarendszerből és hívei gondolkozásából a világosságot: a gnózist kiírtani igyekvő, de mindig a krisztusi szeretetre hivatkozó keresztény egyház által szellemileg irányított közép-kori, újkori és modernkori Európai ember a legnagyobb gaztetteket hajtotta végre. A keresztény európai emberek tehát, leginkább a gyűlölet-formákat élték át a történelem során. Például: egymásnak, de főként a nem keresztény népeknek a leigázása és kizsákmányolása, gyarmatosítása. Az eltérő vallásos nézeteket valló személyekkel szembeni vallásháborúkig menő intolerancia, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, munka-lágerek, és gázkamrák, stb. Mivel tehát, a keresztény egyház által megkövetelt fény nélküli szeretetet képtelenek voltak megvalósítani, a számukra fény nélkül elérhetetlenné vált Szeretettől való félelmükben, illetve a vallásos demagógia kizárása érdekében, létrehoztak egy Szeretet és Világosság nélküli, mindent az észszerűségre alapozó, materialista tudományt. Majd, egy arra (Hamis fényre!) alapozott jogi berendezkedést: az un. magas kultúrájú, materialista civilizációt. Ez viszont átcsapott keleten kommunizmusba és nyugaton liberalizmusba. És most, mind a kettő liberálisan perverz dekadenciába. Utóbbit oly annyira, hogy szükség lett a fél kommunista – fél liberális Európának és a teljesen liberális Amerikának a primitív iszlám ideológiát képviselő, egyelőre még szaporodni képes tömegek általi elözönlésére, annak érdekében, hogy ébredjenek fel arra, hogy mennyire törvénytelen lett az életük a hedonista egoizmusukat takarni hivatott, mindent (Még az ördögöt is!) befogadni képes, spirituális fény és élet-értelem nélküli, fogamzásgátlásra alapuló békés toleranciájukban.

A Világosság, a világító szellemi értelem ugyanis, nem puszta ésszerűség. Nem a steril, természettudományos agytevékenység által lehetővé tett, rendkívüli intellektuális és tudományos műveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek mindössze egy igen is korlátolt, mindössze az elemi megélhetést biztosítani hivatott, földi (emberi) megnyilvánulási formája! Ráadásul, a Fénynek az öncélú, Szeretet nélküli, tehát szervetlen (Anorganikus!) működtetése, szellemi elsötétedéshez vezet. A Világosság magában, tehát a Szeretet – szubsztanciája életadó és életfenntartó melege nélkül, a steril értelem által létrehozott absztrakt konstukcióvá, vagy veszélyes ideológiává, vagyis sötétséggé és steril káprázattá válik, mint az ünnepi tűzijáték. A Szeretet tehát értelmező - tisztító Tűz és termékenyítő Levegő nélkül, vagyis Fény nélkül, bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény, vagyis az értelmi tevékenység öncélú (részleges) és nem az egész létezés átvilágítására (De legalább is, egy egész spirituális struktúra rendszer által hordozott problémakör megoldására) irányul, hanem csak az elemi megélhetéshez, vagy más elemi életfunkciók működtetéséhez szükséges gyakorlati értelmezésekre korlátozódik, akkor, a részleges világosságot (Hamis fényt!) magába fogadó és ezért inkább csak kívülről hozzá csatolódó Szeretet (szimpátia) is, hamis lesz és ketten hamis egységet is hoznak létre.
Az ilyen hamis egységeknek, amint a Szeretet törvénye is kimondja ezt, előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel akadályozván az emberek rendeltetésének (a megváltásnak) a beteljesülési lehetőségét, lehetetlenné teszi a valódi, szellemi egységek megvalósulását is. Ez történt a spiritualitás-ellenes kommunizmussal és ez történik a spiritualitással szemben arrogánsan közömbös liberalizmussal is.

A Szeretet, tehát az ember számára egy kívülről érzékelhetetlen és láthatatlan, diszkrét de állandó pozitív érzésnek a befogadási és kiáramoltatási állapota. A Szeretet egy személyes, inkább belső, mint külső, oldódási és oldási, valamint adási - odaadási (áldozathozatali) kényszer formájában kellene testet öltenie. De a legtöbb esetben, ez az egységbe való visszatérési kényszer, paradox módon, az anyagi formákhoz való misztikus ragaszkodássá változik. Ez a ragaszkodás viszont, a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. A ragaszkodás tehát, önkéntelenül, olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különböző részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül is egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtő - Megváltó erőkkel, illetve az Abszolút léttel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel.
Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva, nem figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet szükségszerűen részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulási formáinak az intenzív átélése következményeit (Pl. ha szeretem A-t, akkor szükségképpen gyűlölnöm kell Bé-t), rengeteget szenvedünk – rongálódunk - fölöslegesen. A szenvedés ugyanis azért jön létre és azért válik állandóvá, mert a Fény részleges alkalmazása és használata miatt, nem értelmezzük kellőképpen, vagy teljesen, a fájdalomnak a jelzéseit arra vonatkozóan, hogy szeretetet nélkül élünk, vagy szélsőségesen részleges (Kevés!) szeretetet fogadunk magunkba, illetve ilyen, un. megromlott (részleges) Szeretetet gyakorlunk-áramoltatunk. A szenvedés tehát a részlegességnek, vagy a zavarnak és a gyűlöletnek: az részleges szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erős átélésének a következménye.

A szenvedés tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudati élményeknek: a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések által, újra csak a Fény műveleteit végzem. És miközben ezt teszem, de nem figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet – élmény életerejétől, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet rész-megnyilvánulásainak a rész- értelmezési művelete. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a Szeretet paradoxona. A Szeretet paradoxona az, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az egyetemes Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és átéléshez kötött, az egyéni pszichológiai meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és a rész-érzéseinkben: egy irányú, tehát korlátozott viszonyulásainkban éljük meg.

Ezért a legnehezebb, de ugyanakkor a legjobb dolog is, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének a képessége elérésére és állandósítására való törekvéseknek a rutinossá válásig történő begyakorlása! És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében, hús-vér testben élő lényekként, a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet. Hanem azért, mert, ha nem szokjuk meg azt, hogy egyszerre – szimultán! - gyakoroljuk a szeretet- és fénybefogadást, illetve ezek tiszta áramoltatását, akár egyéni harcok árán is, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és az öncélú, élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril, ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztető, drámai, vagy tragikus események ciklikus, tehát sorsszerű ismétlődését is.

A gyűlölet is, a Szeretet paradoxon következtében, illetve a Világosság hiánya, vagyis a Fény (a gondolkozás) zavara miatt jön létre. A gyűlölet nem a Szeretet ellentéte, hanem Szeretetnek a Fény nélkül maradása következtében létrejövő állapota. A gyűlölet a Szeretetnek a zavart, vagy hamis Fény általi téves átvilágítása következtében jön létre. Így lesz a Szeretetből a rossz (hamis) megvilágítás által, vagy a Fény nélküli megvalósulása következtében, előbb csak haragvás, majd minden érzést be borító és az értelmes gondolkozást is lebénító (elvakító), azt irracionálissá és vakká tevő, negatív érzelem. Ezt, a Szeretetnek a gyűlöletté való „misztikus” átalakulási jelenségét, leginkább az egymástól elváló szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szerető" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik, a válás után, lassan - lassan gyűlölni kezdik egymást, illetve a szülők gyűlölni kezdik azokat a gyermekeiket, amelyek elhárítják az ők drágának képzelt, részleges szeretet - kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az egyes ember személyét létrehozó, a személye kauzális magjában létező és a személyen keresztül a legerősebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta az egyes ember személyétől és egy külső Isten-képzetet: egy fiktív valóságot hozott létre az ember képzeletében, ami természetesen, ellentmond a gyakorlati valóságtapasztalatának. Ezért, a gyakorlati valóság tényeit és ok- okozati összefüggéseit megfigyelő ember „természetesen” elveti ezt a vallás által létrehozott, fiktív valóságot és a gyakorlati valóságra összpontosítva, az anyagi tudományt teszi meg vallásnak. (Pozitivizmus)

De ugyanakkor, az egyetemes Szeretet befogadási és tovább áramoltatási képessége nélkül, a száraz (Materialista, pozitivista) tudományos világlátása és a technikai eszközei által létrehozott civilizációs (Védekező!) életkörülményeiben és a felszíni (fizikai) jelenségeket vizsgáló tudományos babona-rendszerében vakon bízó, ma már az élő természettől is elszakított, sőt: annak az elemeitől (Pl. a virágportól) allergiássá vált modern ember, kizárólag pszeudo - szeretetben él. De hát miben is élne? Mert, ha jól megnézzük, még az általános emberszeretet is, tehát az egész emberiség szeretete, fény és világosság nélkül, mindössze hipokrita érzelgősség. Ezt jelenti az Ószövetség ama figyelmeztetése is, hogy: „Az Én utam, nem a te utad! - Mondja a Seregek Ura”. Az egész emberiség szeretete önmagában, tehát csak az embereket és nem a bennük rejlő megváltási potencialitást látva, nem azt jelenti, hogy minden népével kell szeretni azt, hanem minden egyedével is. Tehát: a merő szórakozásból és élvezetből másokat veszélyeztető őrültekkel, az ártatlan személyeket mocskoló és rágalmazó gonoszakkal, az atom- és a biológiai fegyvereket kieszelő perverz lelkű, „tudósokkal”, az elfajzott, a vallásos és szektás örültekkel, a gátlástalan és kegyetlen pedofilokkal és gyermek-gyilkosokkal, a népnyomorító és nép-írtó diktátorokkal, stb.-vel, együtt. De még az Isten-szeretet is, különválasztva pl. az Isten által (Az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő ős- Szaturnuszi szellem által) létrehozott öncélú élvezetgyakorlást korlátozó, akár halált is okozni képes és ezért legyőzendő ellenségként kezelt AIDS vagy más vírus-fajták szeretetétől, például az Influenza, vagy a kerge-marha kór okozó vírusok szeretetétől, csak rész-szeretet lehet! Csak rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képesek tehát a materialista létszemléletű személyek átélni, aminek a következtében ugyanúgy szenvednek, de képtelenek a szenvedésük okát látni, megérteni. Magát szerfölött okosnak (Felvilágosultnak) képzelvén a civilizált (Védekező!) ember, amíg csak bírja, gyógyszerekkel elfojtja a fájdalom-jelzéseit, és a különböző rész-egységekhez, tehát az egyénekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását összekapcsolja az öncélú élvezet vágya által, illetve, a kényelmi és biztonság-vágya által mozgatott primitív késztetéseivel. Mivel nem hiszi el, hogy mindennek van rá nézve közvetlen visszahatása is, illetve, hogy az élete elemi értelmét: a megváltást még csak fel sem fogja, nem, hogy elfogadná – befogadná és annak megfelelően cselekedne: tovább szenved szellemi vakondokként.


Annyira földhöz ragadt a hamis, felszíni értelmeket vizsgáló, és a látszat-fényt ideológiaként terjesztő pozitivista tudománya miatt magát felvilágosultnak képzelő embernek az anorganikus (Az egységléti szellemi erő nélküli!) gondolkozása, hogy még azt sem veszi észre, hogy hiába találja meg egy kórokozó legyőzési lehetőségét (vakcináját), mert az a valami, amit a keresztény vallások Úristennek neveznek, mindig újabb és erőseb halálos kórokozó vírust, vagy baktériumot hoz létre! Vagy teszi a régit még ellenállóbbá, és az ember tudományos védekezési törekvéseivel szemben még furfangosabbá. Minél több vakcinát, vírusölő és baktériumölő ellenszert fedeznek fel és eszelnek ki a gyógyszer-gyártók, az Úristen annál több és annál „furfangosabb” olyan vírust gyárt, amelyek előbb - utóbb, minden tudományos védekezési törekvés ellenére, orvul megtámadják a magukat ártatlannak képzelő, karmájuk által vezérelt és a materiális tudomány mindenhatásában, vagy a külső Isten protekciózó tulajdonságában (Lásd a Megváltás törvényét) bízó embereket és ezek életét veszélyeztetik.

Láthatjuk, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív átélése ugyanolyan kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet, és ugyanolyan létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra (valóság-hamisításra, finom információ-ferdítésre, vagy vastag hazudozásra) alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Talán logikus, hogy az igazi, egyetemes Szeretet-állapot és a szabad szeretet-élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet, illetve meghaladja azokat. Hogy az egyetemes egységállapot - egységtudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai és az ember által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott zavaroknak a feloldásával és azok mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre. De itt újból a szeretet paradoxonával, vagyis a hamis egység-létrehozásának az elkerülési szükségével állunk szembe. A hamis egységek létezése ugyanis, még lehetetlenebbé teszik az igazi egység megvalósulását, aminek a helyét és lehetőségét elfoglalják. Ezért egy-egy hamis egységnek a huzamos fennállása esetén, annak a lerombolása érdekében, a Világosságnak az összes tartalékait meg kell mozgatnia és minden lehetőségét fel kell használnia. Ezek a forradalmak, vagy forradalmi sorsfordulatok, amelyek a hamis egység-állapotokat, amelyek ellen a hamis egységben-levésre rá kényszeríttet elemek fellázadnak.

Mi viszont, nem várhatjuk meg a forradalmakat és nem is egészséges mindig csak szüntelen forradalomban élni (Lásd a leszegényedett Kubát és Észak Koreát), tehát ahhoz, hogy a Lilith hatására állandóan újraszerveződő hamis-egységek ellenére is, az egyetemes egység állapotát átélhessük lelkünkben és szellemünkben. De hát akkor mit tehetünk? - Bátran fel kell vállalnunk és el kell fogadnunk a fizikai állapotunk miatti, egyéni és csoportos színeződések szerinti, elhatárolódott állapotokat, az úgynevezett természetes határ-osztottságot, de úgy, hogy az egység képzetét és a szeretetet a szívünkben folyamatosan fenntartsuk. Ugyanis, újfent paradox módon, éppen a Szeretet - állapot elérése igényel a részünkről nagyon is gyakran, kábulat-ellenes és hamisság-ellenes és valóság-ferdítés ellenes szembenállást és mindenféle kábulattól és ámulattól való elhatárolódást! Vagyis, egymáshoz nem illő részek zavaros, vagy erőszakosan létrehozott hamis-egységével szembeni ellenállást, a hamisság által létrehívott lét-zavar elleni, akár nyílt harc által is megvalósuló, folyamatos és határozott szembenállást. Tehát éppen az egységbe kerülés szüksége: a szeretet ébersége igényli tőlünk a rész-érdekekkel, vagy a szellemi tévelygéssel és lelki támolygással szembeni, nyílt és határozott ellenállási formákat, és éppen, hogy a Szeretet az, amely határozottan nem... igényli a hamis egységtudatból eredő korrupt állapotoknak és csaló eljárásoknak a sorsunkban és az életünkben való megtűrését, ne adj Isten, azok tudatos felvállalását!

Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele! Sőt: egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy az egyetértést jelentse, és attól, hogy együtt érzek vele, még nem csak, hogy kifejezhetem az egyet-nem értésemet, de nyíltan és akár harcolva is felléphetek az ellen, amivel nem értek egyet és ennek csak egyetlen feltétele van. Éspedig az, hogy mielőtt tiltakozni, vagy harcolni kezdenék ellene, vessem alapos vizsgálat alá azt, hogy az, amivel nem értek egyet, ténylegesen sérti-e az egyetemes törvények valamelyikét. Ezt könnyű megállapítani, amikor tárgyi bizonyítékok ellenére történő valóság-ferdítésről, vagy valósághamisításról (csúsztatásról, ferdítésről, hamis-beállításról, hazudozásról) van szó (A Fejlődés és a Szerettet törvényének a megsértése.), vagy amikor személyi-tudat, személyi önérzet sértésről (A Teremtés és a Személyi Tudat zavartalansága törvényének a megsértése.) van szó, mivel ilyenkor csak egy – egy törvény szellemisége elleni törekvés folyik. Nehezebb döntést hozni, amikor a káros jelenség úgy jut kifejezésre, illetve a hamis egység álcázottan valósul meg és az álca alatt több törvény is sérül. Ezért szükséges az alapos vizsgálódás, a mély átvilágítás mind a tíz egyetemes törvény alapszellemisége (logikája) szerint.

Amennyiben tehát az Egyetemes Törvények szerint akarunk élni, semmiképpen nem kell azt jelentse az együttérzés, hogy együtt is kell működjünk a más-csaló, vagy az öncsaló személyekkel! Főképp azoknak a nem a veszélyesnek feltüntetett propagandájukkal, vagy mindössze önveszélyesnek nevezett tévelygéseikkel és támolygásaikkal, a ravasz módon másokat ámító, vagy naiv módon, saját magát ámító ideológiájával, másokat ártatlanul támadó káros magatartásával, tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel, például akár az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal is, vagy más, zavaros szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által kísértett személyekkel is), miközben nem és nem kell egyáltalán, azokkal egy követ fújva, együtt értenem és együtt működnöm még csak a hallgatásommal sem. És legfőképpen, nem kell ezeknek a Világosság nélkül tévelygő személyeknek például a gyermekrontó és kamasz-rontó, deviáns magatartásával egyet értenem és igen is: harcolhatok azért, hogy ezt abba hagyja, és a magát személyi jogvédőnek nevező többi deviáns, mégsem „törik be a fejem”! Nem kell a számukra „ÖSZTÖNÖSNEK ÉS TERMÉSZETESNEK” tűnő TÖRVÉNYTELEN KÉSZTETÉSEIKKEL, EGYET – ÉRTENEM, azoknak a törvénytelenségéről hallgatva félelmemben (Felsőbb rendű létstruktúrák szintjén, a Nemek törvénye miatt, Jin elem nem termékenyíthet meg és ezért nem is egyenlítődhet ki Jin - elemmel és a Jang elem nem termékenyítheti meg a Jang elemet és nem egyenlítődhet ki vele!), mert, hogyha nem harcolok gyűlölködve, a harcomnak nem lesz semmi negatív következménye. Hiszen nem én vagyok az, akinek törvénytelen a képzelete, a képzetrendszere!

Amiként nem kell egyet értenem semmiféle más jelegű hamis, zavaros és természetellenes, agresszív, vagy korrupt magatartással sem. Sőt: határozottan felléphetek és amennyiben engem, vagy a családomat, rokonaimat, vagy barátaimat érintő jelenségről van szó, akár az általam leghatásosabbnak vélt, védekező eszközökkel is harcolhatok a másokra szédítóen ható, az erkölcsi tévelygést mint egyéni jogot és szabadságot propagáló és a létrontást fokozó, eljárásaikkal szemben. A másoknak (pl. gyermekeinknek) az ők természetellenes ösztöneik kiélését biztosító propagandájával való megtévesztésére irányuló törekvéseivel szemben. Vagy bárkinek is, az erkölcstelen politikai, vagy gazdasági eljárása helyességét velem, vagy a családom tagjaival elfogadtatni igyekvő propagandájával, más féle tevékenységével szemben. Ha tiszta a szívem és az eszem, tehát nem félek és nem alázkodok meg és nem vagyok korrupt, nem eshet baja még a családtagjaimnak sem, attól, ha szembe fordulok és harcolok, bármiféle törvénytelenséggel szemben!

A rész-igazságokhoz ragaszkodó érzés és a „minden áron” jót tenni akaró az érzések, tehát a pozitívnak képzelt rész-érdekek szerinti ragaszkodások és érzelgős viszonyulások, egyáltalán nem egyenértékűek a Szeretet gyakorlásával. Csak a tapasztalat nélküli gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. És ugyanaz mondhatja azt is, hogy komoly és gazdag élettapasztalatokon alapuló, magas szintű spirituális tájékozódást és komoly önismereten alapuló mély belátást igénylő metafizikai jelenségeket, érthetően el lehet magyarázni 12, vagy 14 éves gyermekeknek. Azt, hogy az a gondolat, amit nem lehet olyan egyszerűen elmondani, hogy az élettapasztalat nélküli gyermekek megértsék, nem is lehet helyes és igaz. A helyes viszonyulás, a károsnak, zavarónak, vagy az ellenségesnek tudott, vagy érzett dolgokkal és jelenségekkel szemben, az, hogy nem kérek belőle. Hogy tudatosan nem akarom az életszférámba engedni, elutasítom, azt akarom, hogy ne legyen dolgom vele, sem nekem, sem a gyermekeimnek, tehát, hogy ne szenvedjünk tőle, stb. De soha nem az, hogy nem szeretem, vagy nem akarom megérteni. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (Egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont bátor, határozott és célirányos magatartás mind a leleplező átvilágító - értelmező, mind a megtermékenyítő tevékenységében. Mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy a családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái, de azt is, hogy az Igazi szeretet elérése érdekében, szükségünk van ezeknek a határozott átélésére, gyakorlására.

Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem Világosság, nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel a fájdalmában, vagy a szenvedésében, esetleg a tehetetlensége miatt, együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg és erkölcsileg is fenntartások nélkül elköteleződtem mellette! Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy azzal mindenben egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk és nem is kell együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem. És érzelmi alapon, a szolidaritás jeleként számon kérjük egymástól az értelmi és erkölcsi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az érzelmi alapon történő ostoba ellenségeskedést. A legnehezebb megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet - álegység) formáitól határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben, és ha kell akár a leg hathatósabb eszközökkel is harcolni ellenük, és eközben diszkréten és feltételek nélkül, a bensőnkben szeretni, még azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.

Miért szükséges minden, az egyetemes törvények szerint élni akaró, tehát az egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában és átélésében? - Azért is például, mert az Abszolút Szeretet személyi magvalósítása alapján, az által és azon keresztül működik a bennünk első sorban a Teremtés Törvénye, vagyis a Mágia erejének a Tőrvénye! Szeretet és a megfelelő őszinteség nélkül tehát, semmi pozitív dolgot nem hozhatunk maradandóan létre. Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a (személyi ambíció és mindenféle önámítástól, vagy mélytudati zavartól- mentes) isteni Szeretet - állapotot elérni és ebben a megnyugodott szeretet-állapotban gondolkozni, szeretve-gondolkozva élni, és így a belső, intim-szeretetet magunkból, ha diszkréten is, de közvetlenül is kiáramoltatni, mindössze fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és általában az életünkben.

De fontos tudni azt is, hogy amennyiben hozzáfogunk az egyetemes törvényekről szóló ismereteinknek az alkalmazásához (A Fény műveléséhez), soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél - értelmezésénél, mind a tíz törvény befolyása jelen van. És, hogy ezeket mind meg kell keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illető esemény (jelenség, folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében. Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy bizonyos esemény, kapcsolat, vagy együttműködési ajánlat (beteljesülés), segítség, elválás, kudarc, betegség, baleset, stb., azért következett be az életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vagy mert vágyakoztunk utána és másokkal is sokat beszéltünk róla. Hanem jó megvizsgálni például a személyi horoszkópunk segítségével, és a tárgyak szimbolikus jelentésének a vizsgálatával, azt is, hogy miért is találkoztunk az önkéntelenül (A karmikus meghatározódásunk alapján) vágyott, vagy elkerülni kívánt eseménnyel, vagy személlyel, éppen úgy és azon körülmények között, ahogyan és amely sajátos körülmények között találkoztunk? Vagy azt, hogy az illető pozitív, bevonzani akart, vagy negatívnak képzelt és ezért elhárítani kívánt, jelenségre, eseményre, mi volt az első reakciónk? Vagy azt, hogy a rezonancia tőrvénye alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken) keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy félve – félt, esetleg tudatosan beidézett esemény, sorshelyzet által a régi vágyainkra, félelmeinkre a gyakorlati válasz?

Hogy miért az adott körülmények között és az adott időben (Ciklus és Ritmus törvénye) jött létre, milyen új karmikus hatás-mechanizmusok játszotta közre és milyen hatások semlegesítődtek ki, és milyen következmények esedékesek ezután (Karma törvénye)? Hogy milyen energiák egyenlítődtek ki és milyen új energiák születtek meg (Kiegyenlítődés törvénye)? És, hogy milyen befolyása van máris, vagy csak lehetséges ez a befolyása az adott eseménynek a mi jövőnkre, párkapcsolati életünkre? Esetleg, hogy milyen az illető eseménynek a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege? És, hogy ebben a fényben mit akar számunkra jelenteni ez a találkozás? És mindez még nem elég, mert azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az őt kiegészítő és kiegyenlítő, de számunkra, vagy legalábbis a racionális felismerési képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte? És, hogy nem-e kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges, számunkra, kellemetlen, kényelmetlen, sőt: esetleg anyagilag káros következményének a feldolgozásához, a tőlünk plusz energiákat és figyelmet igénylő bekövetkezésére?

Sőt: a legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, azok hatásainak, hatásmechanizmusának a nyomon követésénél és alkalmazásánál éppen a Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítődési (harmonizálódási) képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg fájdalommal is járó, vagy egyenesen káros, és a kiigazításhoz különösebb erőfeszítést és figyelmet igénylő eseményeket, hajlamosak vagyunk mint ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, vizsgálat és értelmezés nélkül, azonnal elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükből. És a leg több esetben nem is vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban tartósan és nyomósan megjelent, vagy azt érintő, de ellenségesnek látszó jelenség, esemény, körülmény, stb., a rejtett gondolatainkat, vagy érzéseinket (rejtett ambícióinkat, félelmeinket, ellenséges érzelmeinket) egy az egyben, vagy ha csak részlegesen is, de tükrözi. Illetve, hogy tökéletesen leképezi - megjeleníti az addig még felszínre nem került, belső (lelki és szellemi) karmikus sugallatainkat és ösztönös késztetéseinket: a rejtett félelmeinket, szorongásainkat, ambíciónkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy rosszul feloldott, önkéntelen gyűlöletünket.

Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni, hogy a Rezonancia törvénye alapján, kauzálisan (karmikusan) akkor is valamilyen közünk lehet egy eseményhez és az akkor is a mi karmikus meghatározódásainkat (belső, még fel nem tárult, bennünk igen mélyen rejtett világunkat) tükrözheti, ha az illető jelenség, látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen természetűnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéteként jelentkezik. És persze, a jelenség fordítva is igaz és ezért igen figyelmesen megvizsgálandó a jelzésének az igazi értelme. Mert igaz ugyan az, hogy a rezonancia törvénye alapján egy durva és kegyetlen támadás, vagy egy más személyben hirtelen szerelmessé vált élettársnak a hűtlensége és az életünkből való, hirtelen kilépése (családunk felbontása) tükröz ugyan valamit az elhagyott személy karmikus feladataiból is, de arra is kell gondolnunk azonnal, hogy amikor ilyen visszavonhatatlan elválás válik szükségessé, akkor a két embernek egymással szemben teljesen ellentétes (időközben megváltozott) már rég óta az érték-tudata, vagy az érték-idea rendszere, de az egyik (az elhagyó) ezt mindaddig eltitkolta, huzamosan sértve ezzel a titkolózással magát a Szeretet törvényét is! És éppen ezért, az, aki a törvényt huzamos ideig sértve, olyan negatív szellemi állapotba hozta magát, hogy távoznia kell, soha nem azt a boldogság-megvalósítási lehetőséget fogja megtalálni az elhagyottnál „jobbnak” képzelt új párjában, amiben a sötét titkolózásai közben reménykedett, miközben annak, akit úgymond vétek nélkül hagytak el, tehát úgy, hogy ő semmivel, de legalább is igen kevéssel járult hozza a párja elhidegüléséhez, majdhogynem ölébe hull, a korábbinál sokkal tisztább és szebb, az elsőnél sokkal több elégtételt és kiegyenlítődési (boldogulási) lehetőséget adni képes párkapcsolat, sőt: az igazi, spirituális tudatossággal minden szinten meg- és átélhető szerelem!

„– Gyümölcséről ismeritek meg a fát!” - Hosszú távú következményéből ítélhetitek meg azt, hogy a mélyben mi is történt valójában, hogy milyen a hétköznapi rációnk és a lineáris logikánk elől elrejtett okok állnak bizonyos, okozatok és következmények kiindulási pontjánál. És így azt is, hogy igazából ki is ezeknek a következményeknek az elindítója, hogy ki volt például egy párkapcsolati – házastársi válásnak, vagy egy tragédiának az igazi, de korábban és sok ideig esetleg rejtett okozója. Így, mind a tíz egyetemes törvény összhatásának a figyelembe vételével és vizsgálatával kell tehát lereagálnunk és értelmeznünk a sorsunk fontos eseményeit, a körülöttünk élő személyekkel történt fontos eseményeket, illetve a világban és általában az emberiséggel történő eseményeket. (Például egy - egy olyan média - hír értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségről vagy katasztrófáról tudósít bennünket.)

Rá kell szoktatnunk magunkat arra, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon a személyünkkel, vagy a családunk valamely tagjával egy - egy általunk jónak, vagy rossznak ítélt esemény, még akkor is, az első természetes (érzelmi) reakciónk az azonnali öröm, vagy elfogadás, illetve az elutasítás és a harag, az annak a tudomásul vételét követő első pozitív, vagy negatív irányú elragadtatott pillanatokat követő alapállásunk, mindig az egyetemes törvények szerinti higgadt esemény- és sorselemzés kell, hogy legyen. Arra, hogy az első benyomásokat követő magatartásunk a lehiggadás és az összpontosítás, vagyis az éberség tudatos fokozása, tehát mindig az egyetemes törvények szerint értelmező és oknyomozói belső magatartásunk kell előtérbe állítása kell legyen és csak azt követően jöhet a megfelelő gyakorlati reagálás - A tőrvényes! - a történtekre. És ez akkor is így kell történjen, ha a reagálás, a legjobb belátásunk szerint a védekező, vagy az elhárító harci cselekvés, ha nem térhetünk ki a konfliktus vállalása, a nyílt, ellenségesnek látszó konfrontáció elől. Ez utóbbi „lehetőségre” azért nem győzőm felhívni a figyelmet, mert gyakorló asztrológusként azt kell tapasztalnom, majdhogynem sorsértelmezésről sorsértelmezésre, hogy a boldogság- víziójukból és egészség-képzetrendszerükből az emberek teljességgel kizárják az igazság kiderítéséért, vagy érvényesítéséért való törekvést. Vagyis, a kiegyenlítődés megvalósulási lehetőségéért való konfliktusvállalást és becsületes konfrontációt, valamiért azt képzelvén, hogy az törvénytelen magatartás. És éppen, hogy ezzel a téves mentalitásukkal biztosítanak megjelenési (betörésió…) lehetőséget a sorsukba a karmikus (negatív!) sorserőknek. Illetve, mivel azokkal rezonanciába kerülnek, nem tudván, hogy az ellenük való harc, illetve a Lilith hatásainak és ok-okozati rendszereinek a leleplezése, nem csak, hogy törvényes, de kötelező életfeladat is, rejtetten és tudatlanul kénytelenek átélni az illető személlyel, vagy jelenséggel szembeni haragjuk és gyűlöletüket is. Márpedig éppen, hogy ezeknek a latens, de huzamos átélése miatt, juttatják magukat olyan diszharmonikus lelki és szellemi állapotokba, amelyeknek a következménye jobb esetben enyhe betegség, vagy baleset. Rosszabb és szélsőségesebb esetben, ez egész életükre kiható egészségi károsodást, vagy éppenséggel halált is eredményezhet.

Másfelől azt is kell tudnunk, hogy az egyetemes sorserők és a karma, valamint az egyetemes törvények összhatása szövődményesebb még annál is, mint amit a személyi horoszkópunkból kiolvasható személyes meghatározottságainknak a krízis-helyzeteinkkel való összevetéséből ki tud olvasni egy tapasztalt karma-asztrológus, ezért nagy türelem és még nagyobb fegyelem szükséges ahhoz, hogy egy - egy olyan nehéz sorshelyzetből kijussunk, amit tudatlanságunkban, vagy figyelmetlenségünkben, esetleg hanyagságunkban (éberség-vesztésünkben) létrehoztunk. Ezeknek az erő-hatásoknak és törvény-hatalmaknak a figyelésével, illetve a megfelelő mentális érzelmi és fizikai magatartással kell azt a kényes egyensúlyt fenntartanunk, amelyet egyesek harmonikus viselkedésnek neveznek.

És csak így, csakis így: éberen és flegmatikusan viselkedve mindig, tehát mindent az általunk belátott törvényes létezés összes vetületében (dimenziójában) megvizsgálva az eseményeket, nem csak azt érjük el, hogy sokkal könnyebben igazodunk majd el az életünk és a sorsunk, azelőtt véletlenszerűnek képzelt eseményei és látszólagos ellentmondásai között. Hanem azt is, hogy olyan spirituális tisztánlátói képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a Világosság gyakorlásának és a Szeretet átélésének a tiszta eredeti állapotához. És ez által a szellemi szabadságunkhoz. (Jézus: Ismerjétek meg az Igazságot és, az fel fog szabadítani benneteket.” – Azt az igazságot, amely a megváltás megvalósulási lehetőségének a logikájából és szemszögéből értelmezi a jelenségeket, sors-eseményeket!) Illetve ahhoz az állandósuló testi és lelki egészségi állapothoz és derűs tudatállapothoz (boldogsági, illetve megváltott állapothoz), amelyet Jézus mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak, mikor a Mennyek Országának nevezett.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO