ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 09:20

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2017.03.29. 14:40 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd:

AZ ALKIMIAI (ÖNBEAVATÓ) NAPLÓÍRÁS

(Az arany öntudat kiérlelését lehetővé tevő önbeavatási – spirituális önmegismerési és önfejlesztési – naplóvezetés művészete.)


Azok között a horoszkóprendelő személyek között, akiknek ezt a felbecsülhetetlen értékű, valódi mágikus erejű tanulmányt elküldöm, kinek nem lenne egy – egy kedvenc költője, szépírója, vagy esetleg filozófusa (Mint pl. nekem Hamvas Béla.), akinek a gondolatai, úgy érzi, hogy pozitívan hatnak a gondolkozására, öntudatára, sőt, esetleg az egész életére és sorsára? Ezért az ők számára ezeknek a szerzőknek a könyvei, vagy az egyetlen könyve, esetleg maga a kanonizált négy Evangélium gyűjteményét magába foglaló könyv, rendkívül értékes, és úgy érzi, hogy amennyiben az, vagy azok valamilyen balszerencse folytán elveszne, vagy elvesznének, rendkívüli hiány-érzettel kellene folytatnia az életét, hiányozna az életéből valami lényeges, valami, amitől mindig vigasztaló, vagy eligazító gondolatokat, erkölcsi támaszt tudott kapni az élete legnehezebb perceiben, kríziseiben.
Az a Személyes Napló viszont, aminek az írásának a lényegéről az alábbiakban szólni (írni) fogok sokkal értékesebb és fontosabb könyvvé fog alakulni néhány hét, vagy hónap alatt az önök számára, még ezeknek a kedvenc szerzőink által írt, vagy a Krisztusi állapot személyes megtestesítőjévé vált Názáreti Jézus nyilatkoztatott ki.

Az ember egy mágikus, pozitív, reálisan látható és érzékelhető sors- következményeket is beidézni képes, önbeavatási tudással rendelkezik, amit sajnos, egyáltalán nem tud felhasználni a maga javára, amióta az internetet és a fészbukot feltalálták, mivel azóta, inkább csak szórakozás gyanánt használja ezt a mágikus erejű szellemi eszközét, és ez nem más, mint az írás-tudása. És persze, mivel az interneten és a Fészbukon ezt, a „betűvetői”  képességét, vagyis az írásait, tehát a lájkolás reményében megírt nevetségesen közhelyes bejegyzéseit, az ismerőseinek a saját szellemességéről, akarom mondani: szamárságáról és ostobaságáról (Bocsánat: az ő rendkívüli okosságáról, és egyedi és különleges és egyszeri személyisége nagyszerűségéről…) való meggyőzésére használja, hát, az eredmény is annak megfelelő. Vagyis, éppen, hogy fordított irányú, mint hogyha hagyományosan és önmagának, önmaga számára írná, azt, amit írni tudna, tehát mintha fehér lapra és „sajátkézzel”, illetve tollal, vagy ceruzával írná le mindazt, amit ténylegesen írni „kell”.
Pedig, mondom: olyan, a szermélyes és az általános emberi életünk rendeltetését, annak igazi. spirituális célját felfedni képes, megismerési és önmegismerési eszközzel rendelkezik amit, egyelőre úgy néz ki, hogy teljesen el fog felejteni annak az igazi, mágikus erejű képzelet- és öntisztító funkciója szerint használni. Ez a misztikus (és mágikus) önmegismerési és spirituális önmegismerési és lét-megismerési eszköz nem más, mint a spirituális jellegű napló-írás.
A baj az, hogy nem tudjuk ezt, a mágikus erejű, ön- és általános létmegismerő - önbeavató íni-tudásunkat annak az igazi (metafizikai) rendeltetése (funkciója) szerint használni és gyakorolni, amire az való azon kívül, hogy mások számára objektív tényeket és ismereteket, esetleg különböző előjelű hangulatokat és gondolatokat közvetítsünk. Nem tudjuk tehát, az írás-tudásunkat a spirituális rendeltetése szerint gyakorolni és használni önmagunknak önmagunkban, a mindennapi életünkben.
Pedig mennyit szorgoskodtunk az iskolában annak érdekében, hogy megtanuljunk írni, magunkat írásban kifejezni, majd később, hogy megtanuljunk helyesen és pontosan fogalmazni, gondolatainkat-érzéseinket a lehető legpontosabban és legplasztikusabban, ha kell, művésziesen is, esetleg költőien kifejezni!
De az iskolaévek (egyeseknek az egyetemi, vagy a főiskolai évek) elmúltával egyre kevesebbet írunk – jegyzetelünk - saját magunknak, vagy pl. kizárólag csak a magunk örömére, és ez a nehezen megszerzett, rendkívüli önmegismerési eszköz, sőt: mágikus erejű képesség - mivel öntudat átalakító, öntudat tisztító – tisztázó lehetőségekkel is bíró eszköz, ez a pozitív ítélő képesség-fejlesztő, valamint öröm-szerző és önmegismerő, írás-tudásunk, egyre inkább háttérbe szorul. Főként attól kezdve, hogy az okos telefonok minden kisdiák kezében megjelentek, a tudás-szerző írni- tudás elsekélyesedik, elsorvad és a legtöbben már csak arra használják, hogy az internet fórumain, a legtöbb esetben személytelenül, (nick-neveknek mondott álnevek alatt), és a mások meggyőzése érdekében irkáljanak, szellemeskedve üresen és öncélúan. Sőt, egyre inkább arra is, hogy mások számára kegyetlen, vagy botrányos dolgokat írjanak, és ezzel keltsék fel magukra a figyelmet. Sőt, hogy másokat igazságtalanul megrágalmazzanak, öncélúan és gonosz módon megszégyenítsenek, és ez által a kevélységüket és a nárcszisztikus hajlamaikat büntetlenül kiélhessék. (Pl. Gerle Éva, a magát, nem tudni, hogy mitől és miért, milyen alapon, szép-írónak képzelő és hirdető, férfi-gyűlölettől csöpögő eszméket hirdető, Budapesti bloggerina.) De olyan, rettenetesen negatív horoszkóppal rendelkező, vagy hibásan nevelt gátlástalan és minimális bűntudat nélküli és lelkiismeret nélküli elvetemült pszichopata személyek is vannak, akik arra tanítják az általuk befolyásolható, a gonoszság ellen védekezni képtelen lelkű kamaszokat, hogy öngyilkosok legyenek. – Ezért is kell elkerülni azt, hogy a naplóírást az interneten, de akárcsak a számítógépen is gyakoroljuk.

Az interneten kívül, marad még ugyan egyesek számára olyan, helyes fogalmazást szükségelő életterület, mint az újságírás például, vagy a közéleti – állami, és a vállalkozási adminisztráció, a gazdasági tevékenység (könyvelés), a politika, vagy a tudományok különböző kutatási és vizsgálati eredményeket dokumentáló, azoknak a rögzítési és hirdetési – megvitatási területei, a gyógyítás, a pszichológia, a szociológia, a tanítás és az oktatás bizonyos területei, és persze, az internetes honlapok, meg az un. blogok, ahol a külső kommunikációhoz egyelőre még írni „kell”… , de ott is az, az igény, hogy minél kevesebb és minél egyszerűbb – bárki számára érthető! – közhasználatban levő szavakból álljon az információ- közlés. (Egyébként, erre a közlési módra, még az információ kifejezés is helytelen, hiszen az eredetileg belső formát, belső formai átalakulást eredményező értesítést jelentett, így: in = belső, form = forma.)
E területeken viszont, már koránt sem arra használják az emberek az íni-tudásukat, ami számukra a legfontosabb lenne, amire az eredeti szellemi rendeltetése szerint, az elején képi információt, majd fogalmi információt rögzíteni képes jelírást használni kellene. Nevezetesen arra, hogy az írásnak az öntudat szférájához kapcsolódó sajátos spirituális területnek: az önreflexiónak a segítségével az emberek a racionális, gyakorlati problémamegoldó gondolkozásukat összekössék a lelki-ismeretük és a felelőssé-érzetük (A morális érzékük) által irányított spirituális ön-tudatukkal, vagyis, a felettes énjükkel (Az un szellemi tudatukkal, a "jobbik énjükkel", isteni önvalójukkal, a lelki és szellemi öntudatuk forrásával).
És peresze, a mély-tudattalan érzésviláguk és képzeletviláguk (karmikus lelki szférájuk) ismeretlen és többnyire zavaros mélységeiben megbúvó, onnan csak ritkán a felszínre bukkanó, rejtett ambícióikkal, agressziójukkal, sóvárgásaikkal, vágyaikkal, ösztöneikkel, félelmeikkel és öncélú személyi-, illetve minden áron győzni akarási ambícióikkal, valamint a különböző becsvágyaikból eredő, önáltatási, önámítási késztetéseikkel. Az utóbbi esetben, persze, azoknak a leleplezése és pozitív lelki és szellemi tulajdonságokká alakítása érdekében.
De sajnos ezt, az önleleplező - mélyfeltáró, vagyis a személyi karma feltárására és leleplezésére, tehát az önmegtisztulásra legalkalmasabb intim- naplóírást már nem gyakorolja majdnem senki. Ezért az írásnak elveszik a mágikus funkciója, és már nem a belső kommunikációra, a bennünk: a lelkiismeretünkben levő, sorsfontosságú Isteni erőkkel és hatalmakkal – törvényekkel való megismerkedésre, az azokkal való együttműködésre, majd a velük való azonosulási képességeink kifejlesztésére, és a szellemi környezetünkkel való harmonikus együttműködésre használjuk. Nem a belső ön-megismerésre, az önfeltárásra, a mély tudattalanunk tartalmainak az átvilágítására, felderítésére és felszínre hozásával történő kitisztázására, majd pozitív és kreatív képességekké való átalakítására használjuk. Nem az egyetemes Lilith-inverzió személyes következményével: az egyéni karmával való belső – személyi és külső – objektív következményeivel való megismerkedésre, nem a karmikus - tudattalan természetünkkel és az ösztönösnek mondott negatív karma-késztetéseinkkel való szembenézésre, aminek pozitív mágikus következménye lenne az egész életünkre nézve.
Nem a személyes – gyakorlati tapasztalatokon alapuló, pozitív szellemi látás-módunknak a kialakítására, művelésére és nemesítésére - erősítésére, egyszóval a szellemi fejlődésünkre, személyi tudatunknak a felelősségre és hibabelátásra való nevelésére, és ezekkel együtt, annak a finomabb képességeket eredményező spirituális fejlesztésére használjuk.
Hanem éppen fordítva: a Lilith által generált hibás – karmikus meglátásainkat próbáljuk rá erőszakolni a saját életünkre, és ez még hagyján, mert másokra is. Nem a tudattalanunkban rejlő mágikus erejű, szellem-értelmi világosságnak a teremtés rendeltetésével, a tárgyi világ által jelzett objektív igazság logikájával való egybe-kötésére. Nem az egyetemes (Isteni) felelősségtudattal való kapcsolatunknak a megteremtésre és nem is, a bennünk is létező és az általunk is ható egyetemes törvények működési mechanizmusának a megismerésére, az azokkal való kapcsolatteremtésre és az azokkal való harmóniába kerülésre használjuk az írni- tudásunkat tehát. Pedíg első sorban arra kellene!
A politikus, a politikai piáros (kommunikációs szakértő), és a gazdasági - kereskedelmi propagandista, a reklám-szakértő, az írással a többi embert próbálja manipulálni, a képi-hatás mellett, az írás és a szó segítségével és így, mások beugratására törekedve, önkéntelenül, saját magát is félrevezeti tudattalanul, már csak azért is, mert asztrológiailag is kimutathatóan, olyan személyek foglalkoznak ideológiával, piárral és reklámmal, akik nem csak a kifelé hatoló információk ferdítésére – cukrozására, mézesítésére és rózsaszínűsítésére - hajlamosak, hanem arra is, hogy önmagukat is félre vezessék, hogy tehát a felettes énjüket, vagyis a krisztusukat is átverjék. De ezt az önbecsapást az újságíró és legtöbb esetben még a szépíró is elköveti, azzal csapván be önmagát és közönségét, hogy az olvasóknak a becsületes és helyes tájékoztatására (informálására) használja fel, az un. plasztikus írás-készségét, meggyőző erejét, írói tudományát. Holott, a legtöbb esetben meg akarja győzni az olvasókat valamiről, amiről ő sincs teljesen meggyőződve. (Ahhoz, hogy igazából meg legyen győződve, metafizikai ismeretekkel és asztrológiai önismerettel is kellene rendelkeznie!) Vagy, ami még rosszabb, csak szórakoztatni akarja őket az általa kieszelt érdekes történeteivel. Nem tud arról az egyszerű metafizikai alapigazságról, hogy addig amíg valaki, a saját karmája és a karma-meghaladását szolgáló életfeladatai felöl nincs igazából (A karma-feltáró horoszkópjából) tájékozódva, addig még önmagát is csak ámítani és félrevezetni képes. Hát akkor másokat? (Ezért, minden kortárs író, minden érdekes és élvezetes un. műveket alkotó modern és posztmodern író esetében a Vak vezet világtalant… Jézusi igazság szerint éli az életét.)
Ma, a legjobb író sem tudja, hogy addig, amíg nincsenek meg a megfelelő önleleplezési eszközei az önmagával, illetve a karmájával való kauzális (metafizikai) szembenézésre és ez által az igazság megismerésére, tehát a lényegi kiegyenlítődésre, nem tehet mást, mint félrevezeti mind önmagát, mind az olvasóit a mágia törvényének, a polaritás-törvényének, és a karma törvényének az összhatásaképpen. Addig tehát, amíg nincs a kezében, az önmagával a legmélyebb és legigazabb szembenézést biztosító karmikus horoszkópja és arra támaszkodva, nem folytat sors-igazító, intim naplóírást, mielőtt mások számára leírná az így felfedezett, megvizsgált - megmérettetett és megtisztított igazságait, addig ő is éppen annyira nép-ámító és tömeg-manipuláló tevékenységet folytat mint a politikusok.
Persze, az írásnak a fent említett, pozitív következményekkel járó, mágikus és spirituális megismerési jellege (képessége) következtében - amivel itt majd részletesen foglalkozunk -, az íróknak, az un. „’különleges - egyedi látásmódját”, tehát a személyi tehetségét képező misztikus intuíciójának köszönhetően, az irodalmi jellegű közírás is felcsillant véletlenszerűen olyan metafizikai igazságokat, amelyeket ténylegesen is használhatnának mind az írók, mind az olvasók az igazi boldogsághoz vezető szellemi fejlődésük érdekében. De, sajnos, az esztétikai és a piaci öncélúság, illetve a sikeraratási cél, vagy az „eredeti - újat” és érdekeset mondási vágy és kereskedelmi szükség, illetve a hiúság által diktált, eredetieskedésre való törekvés következtében, az írásos kommunikáció eredeti (spirituális) értelme és értéke, mára már teljesen elveszett.
És mégis, ez a szerencsésebb. Mármint az írók tevékenysége, még az akaratlanul és tudatlanságból elkövetett önámítások, öncsalások, az olvasók számára szolgált öncélú élvezeti lehetőségek, illetve a sikerorientált szellemi alapállásból eredő csalások és öncsalások ellenére is, csak ők képesek, még ha minimálisan is, de előre tolni az emberiség szekerét morális szempontból, mivel ezek mellett és ezek ellenére is, az írói – önkifejezői tehetség, akárcsak a többi művészetnek a gyakorlásához szükséges tehetség, az illető írónak – vagy más művésznek, abból a „rendkívüli”, spirituális tisztánlátást biztosító „többleti” képességéből ered, amely voltaképpen arra kellene szolgáljon, hogy annak a segítségével, feloldhassa a saját – egyéni - karmáját! Következésképpen azt sem állíthatjuk, hogy az un. szépírók munkájának nem lenne semmiféle spirituális értelemben vett értéke. Ez viszont még nagyon, de nagyon távol áll attól az „önbeavatási” értéktől, amit a mágikus naplóírás segítségével elérhet az, aki ezzel a „belső munkával” nem törekszik esztétikai jellegű, külső – világi sikerekre. Mindössze el kell döntenie, hogy azt amit leír nem mutatja meg soha – senkinek, annak érdekében, hogy ne eshessen sem az önmaga, sem a mások előtt való szépelgés és szép-tevés csapdájába, vagyis a hiúság-legyezgetés és a kevélységen alapuló önigazolás sátáni csapdájába.

De mit ér, a minimum tizenkét éven keresztül tanult és gyakorolt írni tudásával az a rengeteg ember, akit a politika is pl. csak mind agresszivitás-kifejtési lehetőség, mint lelki izgalom szerzési lehetőség érdekel, vagy akit az irodalom, csak mind élvezet-szerzési lehetőség, tehát, mind esztétikai élmény-szerzési lehetőség érdekel? És mit érnek az írással, azok, akiket nem érdekelnek általában azok az életterületek, ahol ilyen vagy olyan formájában szükség van a személyes jellegű írásra, mint az interperszonális (személyek közötti) információ közlési lehetőségre (eszközre) és legfeljebb, ha egy – két elektronikus levelet, vagy több elektronikus üzeneteket írnak ( ha egyáltalán ír és nem telefonál, és akkor is, ha ír, inkább sablonos információkat.)? Vagy azok, akik a Fészbukon olyan „izgalmas” történeteket és mondatokat írnak és tesznek közzé, amelyből az derül ki, hogy ők mennyire okosak, szellemesek és érdekes, vagy jó-emberek?
És mit érnek vele azok a szegény emberek, akik legfeljebb könyvelésre, vagy raktári nyilvántartásra használják az írást? Vagy különböző számlák és csekkek kitöltésére és aláírására?
Ma leginkább talán a rendőrök, a hajóskapitányok és az orvosok, de azok között is főként a halottkémek (boncorvosok) hasznosítják becsületesen az írni- tudásukat, amelynek segítségével, - amennyiben lehetséges az ilyesmi - mindig a tárgyi valóságnak megfelelően pontos, részletes és kimerítően dokumentum- értékű szövegeket rögzítenek.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy akkor mi a csodáért kellett annyi embernek megtanulni írni és az írást gyakorolni 12- 15 éven keresztül? A metafizikus – asztrológus válasza e csak látszólag retorikus kérdésre nagyon egyszerű: azért, hogy képesek legyünk spirituális fejlődést szolgáló önbeavatási naplót írni! És ezt nem csak azért, mert az ember gondolkodási, önkifejezési és megismerési képessége az íráson keresztül fejlődik a leginkább (arról lesz még szó a következőkben, hogy miért). Mert annak ellenére, hogy ennek tudata kiveszett az emberiség nappali (különböző materiális érdekekhez kötött) racionális tudatából, a tudattalanja legmélyén mindig is tudta, hogy az írásnak spirituális fejlődést előidézni képes mágikus ereje (is!) van.
Ennek, az emberi individuum tudattalanja legmélyebb rétegeiben létező misztikus spirituális információhalmaznak - és energiamezőnek - a felszínre hozási lehetőségét felfedezve, és egyesek ennek a kényszerének engedve (az auránkban létező spirituális információs mező feltárási kényszerének engedve) kezdték el újra egyes személyek a romantika korszakában, majd később, egyes irodalmi irányzatok (pl. a szürrealizmus) és pszichoanalitikus iskolák képviselői a naplóírást gyakorolni, vagy a pácienseikkel gyakoroltatni. Sajnos, akkor sem metafizikai célokra használták, hanem sikerorientált pragmatikus célokat követve, újra csak az önmaguk és a potenciális olvasó- közönségük tájékoztatására, vagy esztétikai elbűvölésére, tehát akaratlan félrevezetésére. Mert a naplóírás önbeavatási, vagyis igazi, funkcionális jellegéről csak nagyon kevesen tudtak és még annál is kevesebben gyakorolták, a generálmegváltást ígérő tudományos és objektív megismerésre és az objektív világkép felállítására törekvő évszázadok folyamán.
Az igazi naplónak ugyanis elsődleges és legfontosabb vonása (jellegzetessége) és tényleges hasznossága pontosan a szubjektivitása: a személyességbe ágyazott egyetemessége, vagyis az úgynevezett intim jellege. A NAPLÓT ugyanis, az íróján kívül, vagyis a gazdáján kívül senkinek, soha nem szabad elolvasni. TELJES GARANCIÁJA KELL LEGYEN A NAPLÓÍRÓNAK ARRA, HOGY MINDAZT AMIT Ő A SAJÁT - EGY SZEMÉLYES! – öntudat-vizsgáló! - NAPLÓJÁBA LEÍR, SOHA SENKI NEM FOGJA OLVASNI RAJTA KIVŰL; SEM AZ ÉLETÉBEN SEM AZUTÁN. Ez a feltétele annak, hogy a naplóírás művelete egy teljesen őszinte, közvetlen és nyílt kommunikáció legyen a leghomályosabb és a legrejtettebb érzéseink és gondolataink, valamint az erkölcsi – spirituális öntudatunk: az un. felettes-Én-ünk között (A negatívnak és rejteni valónak képzelt ambícióink, ösztönös késztetéseink és sötét félelmeink, valamint az azok felett erkölcsi ítéletet alkotni képes isteni öntudatunk között.). Ezáltal a napló egyértelműen a naplóíró személynek a ténylegesen szabad, minden külső szemponttól és befolyástól mentes, és egyetemes önfeltárását és önmegismerését szolgálja.
A napló zárt és titkos jellegét tehát, nem azért kell megőriznünk hogy titokzatoskodásunkkal a napló számára misztikus jelleget adjunk és nem is azért, hogy a naplónk körüli titokzatoskodással, saját fontosságunk tudatát növeljük és zavarba hozzuk a hozzánk közel álló személyeket, hanem azért, hogy az egyéni felelősségünket és ez által a karma-oldási képességünket és a tényleges boldogulási (megváltási) képességeinket növelhessük vele és általa.
A napló csak és csakis a szigorúan személyes - egy személyes! - jellege következtében szolgálhatja a helyes önmegfigyelést és az önleleplezést – az önfeltárást, és ezáltal a szellemi fejlődést, majd a belső tisztulást követően, az esetleges pozitív tartalmú és kimondottan csak kísérletező jellegű mágikus- tevékenységünk céljait.
A naplóírás közben nem szabad semmiféle vitatkozni valónk legyen senkivel és semmivel (Pl. a karmán egy – egy aspektusának a sürgető feloldási szükségét jelző, tehát kellemetlenkedő, nekünk un. betartó, törekvéseinkben, ambícióinkban hátráltató, vagy netalán, egyenesen testi, vagy lelki fájdalmat, fájdalmakat okozó, ellenségesen viselkedő személyekkel, tehát az un. ellenségeinkkel, az általuk is megtestesített sorsunkkal, vagy magával a sorsunkat a születésünk előtt, sőt: a foganásunk előtt lefektető Istennel.) a számunkra elsősorban saját személyünkön és saját sorsunkon keresztül megnyilvánuló egyetemes lét-tudaton és az érző-gondolkozó személyünkön kívül.
Hogy miért nem elég ehhez, a katolikus és az ortodox keresztények által gyakorolt gyónás, a szabad, vagy kötött imádság, a vallásos lelkiismeret- kutatás, vagy az egyszerű gondolkozás? Azért, mert az írásnak, mint rögzített, tehát le nem tagadható és nehezebben elfelejthető, leleplező eszköznek, valamint mint képzelet-serkentő és erősítő, képzettisztító tevékenységnek, csakúgy mint a jól megérlelt (megfontolt) és határozottan kimondott szónak, materializációs (megvalósító, idéző, mágikus) ereje is van. És ez, a tudatos naplóírás közben, maximális felelősségre, gondolkozási fegyelmezettségre, következetességre és rendszerességre kényszerít és szoktat minket, és egy határozott irányba összpontosítja képzelő-erőnket (is). Mindezzel együtt, ugyanakkor meggátolja a képi - képzeleti tevékenységünk, illetve a materializációs- teremtő képességünk ellenőrizhetetlen csapongásait, szeszélyeskedéseit. Ezt a következetes önfeltárást, gyónás közben, de még imádkozás közben is sokkal nehezebb elérni mint naplóírás közben, azokról a fölösleges lelki önkínzásokról nem is beszélve, amelyeket akkor élünk át, amikor másoknak gyónjuk meg minden metafizikai ok-okozati összefüggés-keresés és kauzális értelmezés nélkül az un. bűneinket és vétkeinket. Holott nem elég a vétek- és bűnfeltárás, hanem azoknak a gyökerénél álló, indító okként szerepelő negatív – ellenséges sugallataink és a tudattalan érzelem- és képzeletvilágból feltörő indító-okként szereplő irracionális ambíciók és félelmek – szorongások, feltárása szükséges első sorban, annak érdekében, hogy ezek a bűnök és vétkek, a jövőben, hasonló körülmények és külső-belső impulzusok hatására, meg ne ismétlődjenek!
Ezen felül, a másoknak való un. gyónás nagyon félrevezető lehet, mivel az ember, az időben változó (konjunkturális) vallásos-erkölcsi konvenciók és társadalmi normarendszereknek megfelelő, ugyancsak konjunkturális (változó) büntetőjogi, vagy polgárjogi törvények tükrében, sok esetben nem találja vizsgálandó és feltárandó "bűnös cselekedetnek" azt, ami az egyetemes törvények szerint igenis destruktív, vagy hamis információ-áramoltatást szolgáló cselekedet (vétek). Például az öncélú gazdasági-vagyonszerzésre, vagy, a spirituális szempontból még annál is károsabb hírnévszerzésre irányuló cselekedetek, vagy egyenesen a homoszexuális – leszbikus kapcsolatok által szerzendő élvezetek megszerzésére irányuló törekvések. Az utóbbiról pl. mindenki érzi a lelke mélyén, ha nem is tudja világosan mint e sorsok szerzője, hogy az isteni törvények a megsértése (A teremtés és a mágia, illetve az öntudat törvényének, a kiegyenlítődés törvényének, a nemek törvényének, a polaritás törvényének és a karma-törvényének, valamint a legfőbb törvénynek: a megváltás-törvényének a megsértése!), mert politikai okokból egyelőre szabadnak és törvényesnek van nyilvánítva ez a „vissza-fejlesztő”, karma-növelő törekvés. Ráadásul úgy, hogy abszurd módon, a homoszexualitás és a leszbikusság iker-és tejtestvére, a pedofilia, törvénytelenné és üldözendővé van nyilvánítva, egyébként jogosan. A baj csak az, hogy a pedofilia, a homoszexuális és a leszbikus vágyakkal és sóvárgásokkal egy tőről származik, ugyanaz a kauzális (karmikus) szintű funkció-zavar a táptalaja, mint emezeknek.
És viszont: esetleg olyan, a külvilág szemében rossznak és károsnak, esetleg szamárságnak ítélt, az ő sajátságos természetéből (sajátságos sors-helyzetéből) adódó mentalitása, mások által nem szívesen látott, ösztönös igazságtevői késztetése miatt gyötri magát fölöslegesen, amelyek az egyetemes törvények szempontjából helyes és egészséges erkölcsi alapállásnak, korrupció - ellenes magatartásnak, egyetemes felelősségtudattal egybekötött igazságérvényesítési erénynek és erélyességnek számítanak.
Annak, hogy a naplóírás segítségével, feltárni, megkeresni, leleplezni, tisztázni, feloldani, majd egyeztetni, egységbe szervezni, rendezni, fegyelmezni és fókuszálni (koncentrálni), majd kiegyenlíteni akarjuk az ösztöneinket és gondolatainkat, egy bizonyos megismerési témakörben, az egyszerű oka az, hogy a gyermek- és kamaszkorban meg nem romlott, egészséges lelkekben „zsigerileg” benne van az Istennel és az Abszolút léttel való egységesülés vágya, vagyis a Szeretet és a Boldogság-vágy. Ennek az egészséges és mindenek feletti alapösztönnek a kielégítését, csakis a Világosság szellemének az aktiválásával, a működtetésével és a megszilárdításával érhetjük el. Ezt szolgálja tehát a naplóírás. Világos tehát, hogy a világosság szelleme (A szent szellem) csak akkor szilárdul meg bennünk, ha az ösztönös késztetéseinket és gondolatainkat jobban felülvizsgáljuk az írásba foglalásuk kényszere alatt. Ezért, a világosság és a törvény szellemét követve – utánozva, fegyelmeznünk kell és vissza kell fognunk csapongó, különböző rossz ítéletek által automatikusan összezavarodó gondolatainkat, mert amennyire a végére akarunk járni valaminek, írás közben, a kijelölt tárgykörben kell tartanunk a gondolat-képeinket és vissza kell fognunk Uránuszian pergő ötleteinket, az ide – oda csapongó, jó, vagy rossz, építő, vagy romboló, kauzális képzeteinket.
Ebből a szempontból csak a kezdő naplóíró számára tűnik fárasztó, fegyelmi eszköznek a Napló-írás, vagyis a Szaturnuszi szellemmel való ismerkedés és barátkozás. Eközben, a Napló-írás, igazából segít a Vízöntő-szindróma legyőzésére, nevezetesen annak a nehézségnek a legyőzésére, hogy a percenként jelentkező milliónyi ötleteinkből egyetlen gondolatot se legyünk képesek rendezve megvizsgálni, majd meghatározva, elmélyíteni és esetleg még meg is valósítani, vagy mentálisan és spirituálisan is a magunkévá téve, megszemélyesíteni!

A napló-írás tulajdonképpeni mágikus hatása és misztikus funkciója nemcsak a Krisztusi princípiumhoz, tehát a Világos Logosz mágikus erejéhez közvetlenül kötődő, tisztázott képi fogalomnak, mint mágikus erejű, egyéni (személyes) teremtő Igének (Cselekvő Fogalomnak) a mágikus- megvalósító tulajdonságához kötődik, hanem, furcsa módon, a betűknek a valamikori egyetemes jelentéssel bíró, glifa (mágikus jel) - jellegéhez is, mint hierarchikusan egyetemes jelrendszerhez: tehát a hieroglifához. A modern kor elején minden nemzeti nyelven elvégzett erőszakos absztrakciós módosításoknak (nyelvújításoknak) köszönhető spirituális szegényedés ellenére, az ős-magyar szavaink jó része nem csak azok hangzásán, hanem a betűszerkezetükön (betű összetételükön) keresztül is kapcsolatban áll azzal az örökkön újjáíródó egyetemes interpenetrációs (áthatolási) és időbeli megtermékenyítői-megtermékenyülési folyamattal, amit Egyetemes Logosznak, vagyis Szent Léleknek nevezünk és amit a kínai taoista bölcsek Jennek neveztek.
Amikor tehát, egy személy, a napló-írás által, az ő egyetemes létezése rendeltetésének és felelősségének a tudatában, egyetemes jelentéssel (is) rendelkező szavakat, tehát gondolat- képeket (határozott, de mély tartalmú és jelentésű képzeteket szülő - hordozó fogalmakat) kapcsol össze bizonyos céllal és szándékkal, akkor ő, akarva- akaratlanul, a Világegyetem Teremtő Logoszához, a Jin és a Jang egyetemes ősprincípiumoknak a kölcsönös egymáson való áthatolási, és egymás-megtermékenyítési – egymás által való megtermékenyülési és kiegyenlítődési folyamatához kapcsolódik. És, ez által, ha abszolút minimálisan (Hamvas Béla szerint: infinitezimálisán) is, de önkéntelenül befolyásolja a személyes akaratereje által irányított teremtő erejű képzeletével az Egyetemes Logoszt, amely befolyás eredménye rá vissza hárul, az ő sorsába is visszatér valamiképpen. A személyes imagináció - az individuális mágikus képesség - így kapcsolódik egybe az egyetemes létezés teremtő képzeletével, az egyetemes létet szülő ősszubsztanciával.
A személyes teremtő imagináció tehát az egyén által az íráson keresztül az egyetemes lét-képzeletbe és isteni Logoszba bevitt információ megtermékenyítő hatására, ha nagyon áttételesen – felismerhetetlenül és összetetten is, de visszahat a valamikori individuális imagináció teremtő színezetére és befolyásolva materializálja is azt. Ezáltal a naplóíró is, pozitívan az egyetemes Teremtőerőkhöz (ős princípiumokhoz) kapcsolódik és együttműködik azzal, az egyéni tudattalanja és a felettes énjének az Isteni Én-nel való egybekapcsolása és aktiválása által, a naplóírás közben. Ezért mi, a naplóírás közben tulajdonképpen átvilágítjuk a tudattalanunkat a felettes Énünkön keresztül behatoló Egyetemes Logosz, vagyis a Szent Szellem segítségével és így aktiválódik tudatunkban a Krisztus, a Személyes Teremtő Hatalom.
A napló tehát azoknak a teremtő erővel bíró, alkímiai öntisztítási és önerősítési - önfejlesztési - műveleteknek a helye - és az eszköze- amelynek a hiányában, a személyes élet realitásától: a gyakorlati realizációtól eltérő, egzotikus hallucináció és rossz értelemben vett misztikus aktus (fantazmagória) marad, minden egyéni metafizikai megismerési (tisztánlátói) és önfejlesztési (mágikus „képesség-nyerési”) törekvés! Az intenzív naplózás és a személyi horoszkóp tanulmányozás által biztosított spirituális öntisztítás nélkül, lehetetlen a pragmatikus törekvések folyamán a történelmi emberiség által elvesztett tudatos egyéni szellemi-teremtési képesség visszaszerzése és érvényesülése.
Ez volt a naplóírás elmélete. Egyébként a filozófusok "elmélet"-ének, a teóriának az eredeti jelentése, az hogy isten-látás, vagyis isteni látás és nem önkényes egyéni elménckedés, vagyis a steril gondolat-rendszerek építése. Ezt megértve, nézzük meg, hogy gyakorlatilag mit és miről is kell(ene) írnunk a Naplóban?

Elsősorban mindazt le kell írnunk és mindarról írnunk kell, amit és amiről mások is írnak, vagy kellene írjanak, de mi persze, teljesen másképpen - lehetőleg mindig a személyi horoszkópunkból kiolvasható karmikus információkhoz és életfeladataink jellegéhez és jelentéséhez kapcsolva az írottakat - és teljesen más célzattal írunk.
A legkárosabban hat a naplóírás minőségére ha érzelemből írva, az érzelmeinkről, vagy félelmeinkről írunk (jobb esetben semlegesíti azokat, rosszabb esetben zavaros megvalósításokat eredményez). De főképp azt kell megjegyezni, hogy a napló materializáló jellege miatt igen veszélyes lehet az érzelmi tárgykezelés, a hangulatosodás, az érzelmi ömlengés a naplóban! Az irodalmiaskodás, az irodalmi-esztétikai jellegre való törekvés kevésbé káros ugyan, de semlegesíti a napló mágikus erejét. Bármiféle esztétikai törekvés, vagy ilyen jellegű csábításnak való engedmény kizárja a napló funkcionális jellegének az érvényesülését és egyszerűen hiábavalóvá teszi azt. Mint már írtam: a lehető legőszintébben és legkeresetlenebbül kell naplót írni, úgymond célratörően a vétkeink és bűneink rejtett indító-okait, azok sugallat-vagy sejtelem-szerű hajszálereit felgöngyölve, kimondottan és csakis a magunk számára, és még nagyobb őszinteséggel, mintha a legjobb barátunkkal beszélgetnénk.
Csak és csakis életbevágóan fontos dolgokról írjunk, olyan eseményekről és tényekről amelyeknek az Istennel való legprecízebb ismertetése feltétele lehet annak, hogy az Isten (A felettes Én-ünk!), akivel a naplónkban beszélgetünk, és akinek a tanácsát kérjük, és aki a legjobb barátunk és az ideális édesanyánk-apánk is egyben, egészen jól és tisztán megértsen minket és.. figyelem: a tőle telhető legjobb tanácsot tudja adni számunkra a megoldandó sors-krízisünkkel, vagy életfeladatunkkal kapcsolatban, amit leírunk magunknak. Mert amennyire nem a mások szórakoztatására, elámítására írjuk a misztikus naplót, éppen annyira a mi magunk szórakoztatására sem!
Minden szépelgés önmagunk, illetve a bennünk levő Isteni öntudatunk előtt, minden tetszetős "költői" mondat, minden művésziesen homályos metafora, a fölöslegességig semlegesíti a naplóírást, fölösleges időpocsékolássá téve ezt az igazán szakrális tevékenységünket és törekvésünket, "munkálkodásunkat". ("Munkálkodjatok, ahogyan a Ti Atyátok is munkálkodik a mennyek országában." - Jézus)
Írjuk le a szüleinkkel, a munkatársainkkal, a barátainkkal- ismerőseinkkel, a gyermekeinkkel, de főként a szeretőnkkel - élettársunkkal, feleségünkkel, férjünkkel -, szerelmünkkel és az anyánkkal - anyósunkkal, az apánkkal - apósunkkal folyamatban levő konfliktusainkat, anélkül hogy ebbe a vádaskodások alacsony (rezgési szintet eredményező) színvonalára lesüllyednénk. Ez nem azt jelenti, hogy a gyakorlati valóságban nem vállalhatnánk a velük való, akár kenyér-törésig is vitt, igazság-tisztázó konfliktust, amennyiben ez szükséges. (Nem úgy tehát, ahogyan gyáva konfliktus-kerüléssel és kegyes hazugságok szajkózásával, tesszük azt a mindennapi valóságban, addig, amíg a naplóírás segítségével le nem szokunk erről, az önáltató- és más-áltató alakoskodásról.) Megfelelő és őszinte hibabelátási készség aktiválása segítségével, oldjuk fel és oldjuk is meg a teo-RIA szintjén a konfliktusainkat a Napló segítségével. Vagyis a mentális és ideális, de főként a kauzális (karmikus) dimenziók szintjén, mielőtt még a mindennapi gyakorlatban megkísérelnénk azokat megoldani, az elkerülhetetlen konfliktusokat felvállalni.
Egyszer csak észre fogjuk venni, hogy egyes problémánk, a valóságban vagy megoldódik mintegy magától még azelőtt, mielőtt abba konkrétan belefognánk, vagy sokkal könnyebben fog menni a konfliktus kibogozása és annak termékeny feloldása, mint ahogy azt korábban elképzeltük. Amennyiben nem oldódik meg így sem, azt jelenti, hogy a konfliktusnak sokkal mélyebb, KARMIKUS OKA van, amit még nem sikerült felfejtenünk és felismernünk és amely oknak a kiderítéséhez szükség lesz, mind a saját horoszkópunk, mind a másik személy horoszkópjának elmélyültebb és részletesebb tanulmányozására, illetve az illető jelenség, vagy folyamat metafizikai elemzésére, értékelésére. Esteleg a Tarot-kártyával történő helyzet- vagy sors-helyzet elemzésére.
A naplónak a konfliktus-feloldó, vagy megoldó, vagy a hosszú távon is pozitív eredményeket hozni képes, legjobb megoldásra javaslatot adó jellegét az idő múlásával, lassan-lassan a tudatosító jellegét és funkcióját, az egyetemes törvényeket megismerő és személyi életprogram- beváltási lehetőségeit latolgató és a háttér-erőket megismerő, és így az öntudat erősítő (a spirituális Én-tudat differenciálási és meghatározási) jellegével kell felváltanunk.
Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy mindannyian tele vagyunk önmagunkról és a sorsunk jellegéről - értelméről alkotott hamis, materialista, vagy vallásos-misztikus elképzelésekkel, képzetekkel. Ezek az általánosan érvényben álló, konjunkturális erkölcsi, vagyis, az adott társadalom politikai – tudományos gondolkozásának megfelelő, társadalmi-érvényesülési modellekhez kötött, azokra alapozódó boldogsági élet-és sors- víziók, Én-képzetek nem csak hogy keményen félrevezetnek, a valóságos boldogulási lehetőségeinktől, de sok esetben el is választanak és eltávolítanak a lényegi - spirituális önmagunktól. Sőt, ezek a hamis érvényesülési érték- és erkölcsi modellek és sablonok, át is veszik a tulajdonképpeni Én-szerepünket, Öntudatunkat. Ez azt jelenti, hogy olyan viszonyulásokra, olyan célok követésére és olyan közösségi megnyilvánulásokra késztetnek ezek a hamis Én-képek és képzetek (hamis öntudatok) bennünket a társadalmi konvenciók mechanikájában (dzsungelében), amelyek igazi személyünktől és a spirituális életfeladatunktól idegenek.
Ezt az elidegenedettséget nem lehet feloldani az egzisztencialista filozófusok és írók, végül is sehova nem vezető - Mivel elsőként, maguk a kivezető utakat firtató és „megadó” szerzők is krízisben maradnak életük végéig. - intellektualista, elidegenedés - elméleteinek a tanulmányozásával, az élvezetes műveik olvasásával. Ezeknek, az egyéni karmánkkal összhangban álló, azokkal együtt rezonáló, lelkünket ( személyi öntudatunkat) hatalmukban tartó, konvencionális, vagy irracionális koncepció - démonoknak (szüleink és tanítóink által belénk vésett tudatformáknak, Én-képzeteknek) a hatására követjük el az önmagunkkal és másokkal, majd Isteni öntudatunkkal (Az egyetemes tőrvények logikájával) szembeni vétkeinket.
A naplónak tehát egyik legfontosabb funkciója a démon-leleplezés, a hamis és konvencionális énképektől, képzetektől való megszabadulás.
A Napló segítségével felfedjük és meghatározzuk - megnevezzük- ezeket az önmagunkról alkotott tévképzeteket és kiismervén azok hatásmechanizmusát, megnevezvén azokat, megszabadulunk tőlük. Ez lenne tehát az a bizonyos ördögűzés, vagyis az egzorcizáció: a bennünk lakozó koncepció-démonok megnevezése és a megnevezés általi semlegesítése. Ez a FEHÉR MÁGIA. Ezt kell kövesse az igazi, rendszerint a személyi horoszkópunk segítségével felismert, szellemi életfeladatunk felvállalásával és megvalósításával egybekapcsolt spirituális öntudatunknak, az Isteni Én-ünknek a tudatosítása. A Napló és a horoszkóp segítségével tudatosítjuk magunkban azt, hogy az igazi Énünk az általános életfeladat-rendszerekben, vagy közösségi gyakorlati életfeladatok egyeztetési és kivitelezési folyamataiban milyen szerepeket kell felvállaljon és véghezvigyen? Hol szabad és kell beavatkoznunk a különböző sors-jelenségek és hozzánk közel álló személyi relációk (Főként a nem felnőtt gyermekeink) javításának a folyamába és hol nem? Mi vállalható fel számunkra az események pozitív átalakításából és mi nem? Kivel szemben kell határozottnak, erélyesnek lennünk és kivel szemben türelmesnek, elnézőbbnek, megbocsátónak az emberrel való (keresztényi: egyetemes) kiengesztelődés szellemében anélkül, hogy alacsonyrendű kompromisszumot vállalva, a létrontás mocsarába süllyednénk vele együtt?
Mert ha az utóbbit tesszük, nem csak magunkat veszítjük el, hanem magunkkal rántjuk azokat is, akikkel az öncsalás és a hazugság, a hipokrita jótékonykodás, illetve a korrupció szintjére alacsonyodva, cinkoskodunk.

De van a Naplónak egy ennél is mélyebb mágikus jellege, éspedig, a Sárkányfarok - Sárkányfej spirituális fejlődési tengelyünk jellegének, valamint az Ascendensünk jellegének, és persze, az egyetemes törvények ismeretében és azoknak szellemében történő, a Lilith által is jelzett rejtett személyi karma-oldással, illetve az annak megfelelő pozitív személyi – erkölcsi tulajdonságok megszerzésével egybekötött, nagy léptékű, pozitív személyi átalakítási- transzformációs jellege. Ennek a segítségével, a személyes KARMÁNK un. felső szintű feloldásán (feldolgozásán) és az önvalónknak a szabad akaratunk szerinti spirituális átalakításán - fejlesztésén - dolgozunk. A napló segítségével ugyanis, behelyezhetjük életképzeletünkbe (Az egyéni és közösségi önmagunkról alkotott imaginációnk középpontjába) annak a pozitív személyiségünknek a képet (képzetet), amellyé szeretnénk alakulni az Ascendensünk és a Sárkányfejünk ismeretében, illetve a gyakorlati életfeladataink tudatos vállalása és belső ön-átalakítási törekvéseink következtében.
Erről a ideális platóni önmagunkról egy határozott képet kell alkotnunk (körülírnunk) a Napló segítségével és ezt a pozitív személyi képet (képzetet) le kell képeznünk, be kell vésnünk a mindennapi tudatunkban, egészen a tudattalanunkban rejtőző teremtő hatalmak forrásáig, olyannyira, hogy meditációkban is ez a kép jelenjék meg elsődlegesen egy mágikusan működő benső fény(értelem)- és szeretet-forrásként. Ez a pozitív kép - amennyiben az első öntisztítási fázisok őszinték és alaposak voltak- vissza hat majd reánk és átalakít azzá, amivé lenni szeretnénk, természetesen, csakis a sorsképletünkből kiolvasható, gyakorlati életfeladataink megvalósítása és az egyetemes törvények logikájához való igazodás mellett (azok által, azokkal együtt).
De nagyon vigyázzunk: az első két fázis kihagyásával (a külvilággal való kapcsolatokról vallott gondolataink és képzeteink tisztítása, pontosítása, az analogikus kapcsolatok felfedezése és ennek a spirituális logikának a szemszögéből történő személyi relációk rendezése és az én-tisztítás: a démonűzés kihagyásával) ez a gyakorlat (eljárás, még pontosabban: alkímiai művelet) igen nagy veszélyekkel járhat, ugyanis az ember hajlamos mindenféle szerepben tetszelegni mások és önmaga előtt. Így éppenséggel a nagy pozitív misztikus mágus szerepben is, anélkül, hogy az ehhez szükséges, erőfeszítéseket megtette volna. Anélkül, hogy a megfelelő kitartást és áldozatot igénylő spirituális tisztulási fázison keresztül ment volna. Vagyis: anélkül, hogy nyers és egoista „majom-emberi” életképzeletét átvilágította volna, majd megtisztította és megszilárdította volna előzőleg. Ennek az eredménye csakis az árnyék-én megerősítése, vagy, ha azzal nem rendelkezett a veleszületett karmája következtében, akkor a pszichológiai kettős tudat létrehozása jöhet létre szerzett karmaként. Olyan asztrális szörnyek (khylkorok, gólemek) alkotása lehet az ilyen fordított (negatív) alkímiai művelet eredménye, amely így realizált árnyék-ének valóságos démonokként meggyötrik gazdájukat és annak a zavaros és agresszív viselkedésén keresztül a szeretteit. Ettől a pszichológia által is jól ismert kettős személyiség-tudattól még nehezebb megszabadulni, mint hogyha az ember semmiféle mágikus eszközhöz sem nyúlt volna önmaga „pozitív” átalakítása érdekében.
De ez inkább csak az önértékelési képességgel, a hibabelátási készséggel és az arányos önkritikai képességgel nem rendelkező, kevély önhitt és beképzelt személyiségek esete (Az Ikrek – karmával rendelkező személyekké első sorban, de a másik két levegő jegyben álló karma-ponttal rendelkező un. levegő-karmásoké, valamint a tűz-karmásoké és a Bak-karmásoké is általában.), akik eleve nem is vállalják a naplóírás igazságkereső, illetve önleleplező mágikus jellegét, vagy ráunván, félú0ton abba hagyják azt.
A másik véglet a negatív szuggesztiókkal és az örökös ellenségképekben gondolkozó személyekké, akik valamilyen elgondolásból, vagy az igényes (vallásos, értelmiségi-humanista) nevelésük hatására elfojtották magukban a hatalmi ösztönüket és természetes agresszivitásukat (ilyenek a tizennyolc éves koruk után szemüvegesekké váló személyek általában...), vagyis a primordiális őserők és megnyilvánulások (az Asztrológiában a Marshoz és a Koshoz, valamint a Naphoz és az Oroszlánhoz kötött) ősprincípiumát. Ezek ott is külső ellenséget- és ördögöt látnak ahol nincs, magukat persze, felmentve, de létezik ennek az ellentétét gyakorlók hada is, akik önmagukkal is pontosan úgy szeretnek kegyetlenkedni, mint másokkal (az ellenséggel).

Isten őrizz, hogy korábbi alapos metafizikai ismeretek és öntisztítás nélkül, ezek a gyötrődő és másokat is szüntelenül a rettegésig menően gyötrelmek között tartó lelkületű emberek, a naplóírás eme harmadik fázisába belefogjanak! Ha ezt teszik, a legsötétebb fekete mágiát fogják űzni akarva-akaratlanul a Napló-írás segítségével, aminek a vészes, sors-romboló és élet-romboló következménye rájuk visszahárul, visszaszármazik majd a Hatás és a Visszahatás (A karma) törvénye alapján. Ők jobban teszik, ha a felszínen és látszatra szelíd, tehát hamisan szelíd, meghatóan toleránsnak látszó, humanista intellektualizmusukat feladván, ráveszik magukat valamely harcművészeti sport odaadó, komoly és elmélyült művelésére, illetve a külső – anyagi, tárgyi valóság által jelzett sorsigazságoknak a beismerésére és azoknak a hirdetésére, valamint az igazság érvényesítése érdekében történő eszmei harcok és személyi konfliktusok felvállalására, mindaddig amíg a több éves karate, vagy a más harcművészet kultikus jellegű gyakorlásával rá nem jönnek, hogy az ellenség (Ama bizonyos Sárkány) aki ellen évek óta küzdöttek, vagy, aminek a létezését önmaguk előtt is lehazudták, nem más mint saját egoizmusukból eredő misztikus és irracionális félelmük, gyávaságuk, ravaszságuk, rejtett agresszivitásuk, a pozitív eszmék színes és csillogó papírjaiba csomagolt hazugságrendszere! Hogy a nagy tolerancia-készségük, nem más mint az öncsalásuk, önámításuk, kicsinyességük, őszintétlenségük és végső soron a szeretetlenségből eredő hitetlenségük védő-fala, amelyeknek a pontos leírását a személyi horoszkópjukban, egészen pontosan a Lilithjük és a Sárkányfarkuk jegy- és házhelyzetének a jelentéstartalmát leíró szövegekben is elolvashatják.
Persze, egy dolog ezeket a jelentéseket elolvasni és jobb esetben mint létező tényt, értelmileg el is fogadni és egészen más dolog ezeknek a mélyen rejlő, negatív, önámítási és más-ámítási személyi tulajdonságoknak (determinációknak) a tudomásul-vétele után, és azok mély, spirituális összefüggéseinek a belátása és részletes értelmezése után és útján, azoknak a meghaladására törekedni. Illetve, a belátott negatív (karmikus) tulajdonságoknak megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká történő átalakítására törekedni. Sajnos az utóbbi megvalósulását általában megakadályozza a belénk nevelt vallásos tévhitek rendszere, vagy a tudományosnak képzelt és mondott, materialista magyarázatokat gyártó nagyokos intellektuális felszínesség, ami a hitetlenség melegágya.
Az intellektualizmustól elvárt, un. tudományos kételkedés, vagyis a hitetlenség fogalmának a megemlítésével, eljutottunk a spirituális naplóírásnak, a kauzálisan személyes, tehát mindenki számára felvállalható, ellenőrizhető és gyakorolható, reális és mágikus erejű metafizikai ismeretszerzéssel egybekapcsolt beavatási gyakorlásának a tulajdonképpeni céljához: a spirituális (nem a vallásos értelemben vett!) hitnek és az egyetemes szeretet- képesség kialakításának a tudatos műveletéhez. A hitnek, mint magas-rendű metafizikai (elméleti) tudatosságból és gyakorlati, tárgyi-megtapasztalásból eredő meggyőződésnek a felfogásához. A hit pozitív következményekkel járó racionális megértéssel egybekapcsolt, személyes átélési lehetőségéhez. Vagyis, a hitnek, mint nem esztétikai, tehát nem felszíni érzéki benyomás-szerű élményéhez, hanem mint a sorsbeli, tehát élethelyzetbeli és egészségi szintű pozitív változásokat előidézni képes, tehát az objektív tárgyi valóság által is vissza-jelzett, valós - funkcionális jelenségként való megértéséhez és annak megfelelő kezeléséhez, gyakorlási lehetőségéhez.
A hit ugyanis, nem egy külső - esztétikai - magatartási forma és semmiképp nem a vallásos egyénekből és tömegekből kellemes érzéseket (kellemes érzéki bódulatot) kiváltani hivatott misztikus-esztétikai aktusok ismétlődő sora, amellyel egyes vallásos hivők hivalkodhatnak, vagy amire a tudós teológusok hivatkozhatnak. Mindez mindössze steril esztétikai aktus semmi több. Az igazi hitnek ugyanis, hosszú távon, pozitív mágikus következménye kell, hogy legyen a hívő ember életében.
A hit az egyetemes törvények és a személyi életfeladatok ismeretéből eredő, gyakorlati tapasztalatokra és racionális meggyőződésre alapozott tudatosságnak a mágikus erejű és ezért pozitív következményekkel járó, meg nem zavarható, tehát folytonosan fennmaradó, egyéni spirituális öntudati élmény-állapot! Egy olyan mágikus képesség, amely látható pozitív következmények előidézésére szolgál az egyén életében. A hit egy olyan testi - lelki és szellemi állapot, egy olyan személyes (tehát kisajátíthatatlan és kölcsönadhatatlan) metafizikai alapállás következménye, amely lehetővé teszi az emberben létező teremtő hatalmak tudatos és felelős használatát (a hit gyakorlását) a mindennapi élet gyakorlati szintjein is. A hit az emberi szellem egy ténylegesen használható, gyakorlati következményeket előidéző képessége (potencialitása).
Amennyiben a papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, legalább olyan egészségesek, termékenyek és erősek kellene legyenek mint amilyen egészséges személy Tőkés László, volt királyhágó melléki református püspök. Az igazi, illetve a valóságosan létező és működő hit nem a külső ájtatoskodások mennyiségében és esztétikai csillogásában érvényesül, hanem a pozitív példa erejében: a személyes egészségben, a termékeny életben, a szellemi rugalmasságban és nyitottságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai és szellemi erőnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyességben: a bátorságban (nem a vakmerőségben!), a határozottságban, a szabadság, az önrendelkezés (az autonómia), az igazság és a fény (az értelem) szeretetében. Vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak pozitív és áldásos, anyagi és egészségi következményeivel együtt.
Ennek az egyetemes szellemi tudáshoz kapcsolt képesség megszerzésének az eszköze kell legyen a naplóírás és nem valamely más, önámító, önszédítő, érdekes és izgalmas fantazmák gyarapítását szolgáló, egyéni játék, vagy intézményesített tömegmozgalom. És amennyiben a hit a szellemi – mágikus képességek gyarapításának és erősítésének a gyakorlati eszköze, úgy a naplóírás a hit kialakításának és gyakorlásának (valamint a hit személyes ellenőrzésének és felülvizsgálatának) az eszköze.
Ezen a szinten a napló már túllép a megszokott fogalmi nyelvhasználat formáin és aforizmaszerű, kijelentő szavakból, szó-kapcsolatokból, a naplóíró által megélt és megtapasztalt, tehát valójában megismert, az egyetemes törvényekkel és saját spirituális struktúrájával összhangban álló, állító és kijelentő kifejezésekből és mondatokból (Egyéni – személyes mantrákból - imákból) fog íródni. A hit pontosan a gyakorlatban is kipróbált spirituális tudás gyakorlása által bizonyossággá növekvő élet-igazságok megszilárdulását és a személyi tudatunk teljes egybekapcsolását, vagyis a személyes azonosulást - integrálását - jelenti ezekkel az egyetemes (metafizikai) igazságokkal. A legjobb példát erre a Krisztussá lett Názáreti Jézus szolgáltatta, amikor úgy határozta meg a krisztusi személyiségtudatát, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. Ugyanígy a naplóíró is egy bizonyos öntisztítási fázis elteltével, és a mindennapi élet gyakorlatában ténylegesen visszaigazolt metafizikai igazságok személyes tapasztalatával, leírhatja és kijelentheti ugyanezt önmagának a naplójába. A hit hozzásegít ahhoz, hogy ezek az egyetemes igazságok a naplózó számára is egyértelmű és bizonyításra nem szoruló hitté (evidenciákká) váljanak, amelyek segítségével életét vezeti, anélkül hogy ezáltal az életvezetés által, még ha öntudatlanul is, de un. misztikus kárt okozna másnak és önmagának, az egyetemes létezésnek.
Ezen a naplózási szinten, többnyire metafizikai (asztrológiai, alkímiai és aritmológiai) szimbólumokban, glifákban és szó-jelekben kommunikálunk saját magunkkal és a Teremtés kauzális ősforrásával (Az abszolút Teremtővel), de ennek a józan, "szám, mérték és súly" szerint történő, belső szellemi kommunikációnak és hit erősítésnek, semmi köze nincs az érzelmes lelkesültséghez, vagy a különböző, mesterségesen (pl. misztikus zenével) gerjesztett, vagy bizonyos „módosult” tudatállapotokat előidézni képes anyagok - italok - elfogyasztása által elérhető extatikus állapotokhoz, un. katarktikus átélésekhez.
A napló egy éber és fegyelmezett, de mégis az Ősszóhoz, vagyis a teremtő igéhez kötődő eszközzé válik, ami segít, hogy a mindennapi életünk folyamán, annak különböző helyzeteiben, mindig a maximális (egyetemes törvényeket szem előtt tartó) felelősségtudatunkkal cselekedjünk, anélkül hogy sokat kellene spekulálnunk a különböző helyzetmegoldások formáin. Vagyis ahhoz segít a naplóírás, hogy minden szempontból a lehető legjobban teljesítsük a természetet az isteni világosságot jelentő egyetemes törvényekkel egybekötő, illetve az információ- közvetítői és felelős teremtői hivatásunkat és feladatunkat, életünk tulajdonképpeni célját: emberi küldetésünket.
A fentiekből talán kiderült, hogy a napló semmiképpen nem használható sors-kicselezésre, alacsonyrendű előnyszerzésre a többi embertársainkkal szemben (Ámbár rövid távon ez is lehetséges, de a hatás és visszahatás, vagyis a KARMA törvénye, valamint a fejlődés törvénye és a kiegyenlítődés törvénye összhatása akár vészes következményekkel is járhat arra nézve, aki ezt megkísérli.), illetve fekete- mágiázásra és ilyen alapon történő hatalomszerzésre. Minden, nem törvényes (Törvényes pl. a kiskorú gyermekekkel való gyámsági – gondozói, nevelői viszonyunk.) pszichikai - asztrális, vagy mentális hatásgyakorlás csak megköt, hiszen azáltal durván beleszólsz a másik lélek természetes fejlődésébe (Karmájába) és megbénítod, vagy összezavarod az illető ember szabad akaratának, szabad fejlődésének kiteljesedését. Márpedig az erőszak akkor még inkább (Még erősebb és törvénytelenebb) erőszak, ha nem a fizikai dimenzió síkján történik, annak ellenére, hogy sokan ezt fordítva gondolják!
Így, a naplóírás szempontjából vizsgálva, az írott szó természetét és mágikus erejét fürkészve, talán könnyebb megérteni azt, hogy az emberiség ősi tudományát vizsgáló Scientia Sacra nevű monumentális művében miért kategorizálta Hamvas Béla a különböző nyelvszínvonalakat a következőképpen:
1) A METAFIZIKAI realitás színvonala, amely az időtlenségében íródik és ezért körülményeskedés, bizonyítás és magyarázkodás nélküli, mert időtlen és valójában formátlan, az általunk megszokott formatanok értelmében, anélkül, hogy értelmetlen lenne, de ezt az értelmet kívülállók értelmetlennek, idegesítőnek vagy nevetségesnek találják általában. Ez kimondottan csak kijelentő mondatban és szavakban íródik (Kinyilatkoztatás). Ehhez a színvonalhoz a legközelebb Hermész Triszmegisztosz, Hérakleitosz, Empedoklesz és Lao-Ce nyelvezete áll.
2) A MITOLOGIÁK ÉS A TEOLOGIÁK, a mítoszok nyelve, amely a könnyebb érthetőség, vagyis a hozzáférhetőség kedvéért megszemélyesíti a metafizikai ősprincípiumokat, az egyetemes törvényeket és azok megnyilvánulásait különböző történetekbe (legendákba), mesékbe ágyazza, metaforizálja. (Ilyen mitológiai kép például a Reinkarnáció elmélete, amelyben a Teremtő Ősszellemnek a Teremtés formavilágában, illetve a természet határ-állapotában (tér- időben) történő különböző megnyilvánulásait a teremtőtől különvált személyeknek az ismételt testet öltésével illusztrálja. E mitologikus ábrázolás félreértése, illetve szó szerinti értelmezése következtében keletkezett a reinkarnáció vallási dogmatétele, mint ahogy vallási dogmatétellé vált a kereszténység esetében a közel keleti kultúrkör különböző beavatási rendszereiben szereplő feltámadási és szűz nemzési mítosza. Vagy ilyen teologikus- mitikus értelmező formavilág például a Görög istenek által megtestesített ősprincípiumok világa. A görög mitológiában az asztrológiából is ismert metafizikai őselveknek a megszemélyesített megnyilvánulásait, illetve hatásmechanizmusát követhetjük nyomon, mert ezeknek az őselveknek és egyetemes tőrvényeknek a megnyilvánulásai emberi történetekhez hasonló cselekmények, drámai történetek által vannak illusztrálva.
Ugyanezt felismerhetjük a más archaikus kultúrák, kultuszok szimbolikus isteneinél, mitológiájánál és legendáinál, amelyekből Platón és Pitagorasz, valamint a többi görög mysztesz, költő és drámaíró ihletet merített. A mai teológiákban viszont, a metafizika élő, funkcionális ősprincípiumai (teremtő erejű szellemi hatalmai) és igazságai kiüresedett fogalmakká, személytelen és absztrakt dogmákká válnak, mint ahogy a princípiumok közötti relációk, a megtermékenyítő és megtermékenyülő szellemi kölcsönhatások, irreális és fantazmagórikus történetekké, legendákká válnak, aminek az eredeti értelmét vagy felfedezi az ember, vagy sem.
3) A KÖLTÉSZET nyelve, amely már emberközelbe, mondhatni a közéletbe hozza mind a metafizikai, mind a mitológiai szövegek jelentéstartalmát, de már nem annyira tudatosan és nem oly fegyelmezetten mint a misztikus brahmani iskolák beavatottjainak a nyelve, hiszen a költő mindig is szuverén, önbeavató személy és a megélő, vagy az általa újraalkotott (fogalom) szó- készlettel, egyéni (önkényes) szimbólumaival metaforáival, sajátos ( „eredeti”) költői képeivel értelmezi újjá állandóan a lét esszenciáit és a változó világot és egészen odáig elmegy, hogy a halhatatlan lélek átalakító, átszellemítő (finomító és tudatosító) tevékenysége helyett, a világi tevékenységet, a harcos hősiességet dicsőíti (esetleg lázad ellene és ironizálja, ami ugyanaz, csak éppen az ellentétes vetületében), vagyis önkéntelenül és öntudatlanul a hatalom, a harcosi kaszt, illetve a politikus szolgálatába áll azáltal, hogy a megromlott világi életben zajló viszályok, a nyomor, a szegénység, az ízléstelenség és általában a szellemi zavar ellen hadakozik, még akkor is ha az aranykor helyreállításának reményével írja hőskölteményeit, vagy cinikus epigrammáit.
Itt, ezen a helyen, az igényes költői nyelv és a spirituális szempontból meghasonlott (korrupt) költői életrend között tátongó szakadék vonalán válik ketté és értéktelenedik el a költői szöveg mondanivalója a metafizikai, illetve a mitológiai-teológiai szöveg mondanivalójától. Ugyanis a költői szövegnek esztétikai gyönyörködtető jellegén kívül, semmiféle pozitív szellemi következménye (értéke) nem marad, akárcsak a demagóg politikai szónoklatoknak, vagy a húsleves elfogyasztása előtt elhangzó, ünnepélyes vasárnapi prédikációknak. A költészet esztétikai (élvezeti: izgató, asztrális és ornamentális: materiális) jellegének következtében a költészetből, akárcsak a polgári korrupcióval ( a fogyasztói mentalitással) kiegyező prédikációból teljesen hiányzik a személyes ember egyetemes öntudatra való ébresztésének és ezen öntudat fenntartásának az igénye.
4) A következő nyelvszínvonal a Természettudományok nyelvezete, amely egy olyan, a különböző szakágazatokban, vagy részterületeken kialakult és a tudósok által használt, spirituális kifejezői erő nélküli, de objektív precizitásra törekvő nyelv, amely azt célozza meg, hogy segítségével a félreértések és a pontatlanságok elkerülhetők legyenek. Vagyis olyan nyelvezetet, amelynek segítségével körülírható és pontosan meghatározható a vizsgált terület és végső soron az ide vonatkozó objektív igazság. Hogy ez mennyire használhatatlan a lét alapkérdéseinek vizsgálatára és megválaszolására, de legfőképp a kitűzött cél elérésére, azt már az is bizonyítja, hogy ugyanazon a tudományágon belül, mint pl. a fizika, a különböző részterületeken dolgozó kutatók- tudósok nem képesek egymással még csak szót sem érteni. Nem tudnak egymásnak megbízható és használható információt közvetíteni tudományos munkáikról és kutatásaiknak eredményeiről, annyira különböző, szakágaikban meghonosodott és csak ott használt fogalmakkal írják le az általuk megvizsgált folyamatokat és jelenségeket.
Mielőtt egy tudós belevethetné magát egy új szakterületen történő kutatómunkába, előbb külön továbbképző tanfolyamon kell részt vennie e szakterület nyelvezetének az elsajátításának érdekében, különben képtelen lesz a kollégáival történő azonnali és közvetlen információcserére. Ez tehát egy absztrakt és fiktív nyelvezet, aminek semmi köze nem lehet a mindennapi élet realitásához és az élet lényeges kérdéseinek megoldásához. Annyi köze van az élethez, amennyiben e mesterséges nyelvezetek segítségével megírt tudományos elméletek alapján a technokraták még tökéletesebb élvezeti cikkeket, kényelmi berendezéseket, mesterséges kommunikációs rendszereket, valamint olyan mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok és más természeti és emberi létformák elleni harci eszközöket, eljárásokat eszelhetnek ki, amelyekkel szemben nem harcolni kell, és amelyeket nem kiirtani kellene, hanem amelyekkel meg kellene tanulnunk harmonikusan együttműködve élni.
Szóval ez a tudományos nyelv(ezet) a technikai grandomániában szenvedő felnőtt gyermekek (infantilis felnőttek) madárnyelve, aminek segítségével sikerült a természeti környezetet valamint az emberi természetet teljesen megnyomorítani és összezavarni. E zavar következtében (biológiai és morális szennyezés), a hatás és a visszahatás (Karma) törvénye alapján, a természeti világ (nem csak kívülről, hanem belülről is) lassan, lassan nyomorgatni és sorvasztani kezdi az egész emberiséget olyannyira, hogy a magas gazdasági színvonalat elért civilizációban élő nők egyre inkább kezdik elveszíteni a magzatfoganási, magzatkihordási és gyermekszülési képességüket.
5) A következő nyelvszínvonal az a MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN használt közhelyek nyelve, amit általában mindenki megért, és amiről nincs amit különösebben filozofálni. Csupán az a fontos ennek a gyakorlásánál, hogy lehetőleg ne használjunk alacsonyrendű, vulgáris és durva kifejezéseket, de legfőképp olyan jelzőket, amelyekkel mind a magunk, mind az embertársaink gondolkozását degradáljuk. És nem csak ennyi. Sajátosképpen, az ember nagyon szeret negatív tartalmú, agresszív (haragos és becsmérlő, szidalmazó, vagy átkozódó) kifejezéseket használni a mindennapi szóhasználatában. Ez senkinek, még a kimondójának, vagy a leírójának sem használ, még akkor sem, ha ez a trágár és vulgáris, ellenséges és agresszív nyelvhasználat egyesek számára hatásosnak, érdekesnek, izgalmasnak, sőt humorosnak és gyönyörködtetőnek is tűnik. Amint már említettem, a szónak, vagyis az Igének ("Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala") megjelenítő, materializáló varázshatalma van.”
Miért idézzünk magunknak további szerencsétlenségeket, szegénységet, sikertelenséget betegséget, nyomorúságot, egy múlandó érzéki kielégülés kedvéért, amit egy gyakran használt káromkodás, vagy egy trágár kifejezés okoz, amikor ezt néhány érzékletesnek gondolt, igazából fölösleges de asztrálisan veszélyes szóvirág elhagyásával elkerülhetjük?
A napló tehát arra is jó, hogy az ilyen, elsősorban saját létezésünk számára káros beidegződésekről leszoktasson bennünket. És nem csak az által, hogy a naplóban elkerüljük az ilyen kifejezéseket, hanem azért is, mert a naplóírás közben figyelmeztethetjük magunkat - az eseményeket és azoknak kiváltó okát leírva- hogy a következőkben föltétlenül kerüljük el a negatív szuggesztiókat, vagyis a negatív, romboló hitünket tápláló, fenntartó és előidéző kifejezéseket. Így szabadítjuk fel magunkat a belénk nevelt, negatív gondolatképeinken keresztül érvényesülő hitetlenségünktől. És így szabadulunk meg az olyan negatív hittel rendelkező személyek befolyása alól (is), akik ezt a negatív hitet táplálják és fenntartják magukban és környezetükben.
Hiába járunk különböző magasztos eszméket hirdető spirituális mesterek „szívet és elmét gyönyörködtető” előadásaira (prédikációira), amíg mi nem vagyunk képesek a mindennapi életben ezeket a papok, guruk és mesterek által hirdetett gyönyörködtető eszméket és gondolatokat a mindennapi életünk során, nap mint nap, óráról, órára és később percről percre a gyakorlatba ültetni, vagyis nem vagyunk képesek megvalósítani. Addig, amíg régi szokásainknak és negatív szuggesztiókat tartalmazó gondolkodásunknak rabjai, vagyis tehetetlen kiszolgáltatottjai vagyunk. Ilyen lelki és szellemi állapotban nem lehetünk igazából szabadok szellemileg sem, hiszen a régi mentalitásunk által, a régi szava-járásunkhoz kapcsolódó gondolkozási és képzelődési szokásaink által, beidézzük életünkbe azokat a nehéz sors-körülményeket, amelyek a korábban elszenvedett fizikai, vagy a lelki szegénységhez és betegségekhez, ilyen személyi kapcsolatokhoz kötnek bennünket.
Ezért a legfontosabb jellegzetessége a Naplónak végül is a jelenlét-tudatot valamint, azzal együtt az autonóm személyi öntudatot is visszaadni képes, határozott személyiségtudat alakítás. A naplónak a korábbi személyi függőségi viszonyokat feloldó, valamint a más függőségeket (gyógyszerfüggőség, alkohol, nikotin, vagy kábítószer függőség) megszüntető, szabadság- adó tulajdonság használata. A személyi horoszkópunk, valamint az egyetemes törvények tanulmányozásával egybekötött naplóírás megszabadít a hétvégi misztikus iskolák beavató mestereitől, (a Rózsaresztes, Teozófus, Dianetikus, Szabadkőműves, a Rejki, Prána nádi, Koan és más misztikus iskolák még titokzatosabb neveket és rangokat viselő "mestereitől"), az egzotikus Joga mesterektől, a tudálékos és saját bevallatlan hatalmi ambícióikkal keveredő, öntudatlan ellenőrzési és irányítási mániájuk által manipulált agykontrollos oktatóktól és minden más az autonóm személyi tudat kialakulását, illetve a bennünk létező és általunk is megnyilvánuló teremtő erők harmonikus megnyilvánulását gátló és zavaró személyi függőségi viszonyoktól.
Meghatóan hangzó, misztikus és felszínes, valamint részleges ismereteikkel és meghasonlott sorsukkal, a napjainknak eme misztikus ismeretekkel törvénytelenül kufárkodó „tanítómesterei” és gurui sem tudnak egyebet, mint szabad akaratunk és a megkülönböztető készségünk, valamint a személyes értékítéletünk gúzsbakötését, lebénítását elérni, annak érdekében, hogy rejtett ambícióik kiélése érdekében minket „a jó útra terelgessenek”, nevelgessenek, azaz manipulálgassanak. Holott annak aki igazi beavatott, az első dolog amit tudnia kellene, hogy "A legfőbb morál az igazság" (Hamvas Béla: Magia Sutra), vagyis hogy annak az egyetemesen érvényes, karma-oldást és karma-átalakítást célzó, megváltás-logika szerinti tanításnak van értelme metafizikailag, amely a nehéz sors-elhárítási, az önkéntelen és öntudatlan, kellemetlen és fájó sors-elemekre való haragvási – gyűlölködési késztetéseitől megszabadítja és azokat bölcsen elfogadó és a karma-oldási figyelmeztető jellegüket elismerő, azok karma-oldási jelentésüket értelmezni képes, önálló gondolkozású és önálló sorsú szellemi lénnyé teszi az embert, mint személyt. Azt, hogy csak, és csakis az a tanítás értékes, amely az ember szabad akaratát messzemenően tiszteletben tartva, visszaadja az embernek a saját létéért való teljes felelősségtudatát.
Ez az egyetlen hiteles szellemi tanítás aminek értéke van még a XXI. század elején. A többi misztikus rendszer, amely a sport, a technikai és tőzsdei sikerekhez hasonló misztikus sikerek és megvalósítások elérésével kecsegteti az embert, a természettel és a bennünk levő, általunk megnyilvánuló teremtővel összhangba kerülést szolgáló szellemi alapállás megvalósítása szempontjából, éppen annyira félre vezető demagógia, mint a vallásos, a politikai ideológia- és doktrínarendszerek, a kereskedelmi reklámok, tehát a termelő- fogyasztó tömegek manipulálását szolgáló reklámok. Éppen olyanok ezek a keleti – nyugati, konkrét áldozat- és kockázat-vállalások szükségét tagadó, vagy elfedő misztikus tanok, ezek az egzotikus sors-könnyítési technikákkal kufárkodó, azokkal a gyanútlan önámítókat magukhoz vonzó, misztikus életnyerési tanok, mint amennyire ködös és absztrakt fantazma a vallások és a politikai ideológiák metafizikai alapjuktól rég kiüresedett, a valódi funkcionalitásukat elveszített, poétikusan ködös és filozofikusan túlspekulált, intézményszolgáló dogmarendszerei.
A hit egyetemes tudásra alapozott, életünk és személyünk összhangját biztosító mágikus képesség megszerzése érdekében gyakorolt naplóírás, egyben a teljes szabadságunk (teremtői autonómiánk) elnyerésének a legjobb eszköze is, amennyiben elsősorban öntisztításra és nem misztikus önámításra, vagy mágikus (törvénytelen!) hatalomgyakorlásra akarjuk azt használni.

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.hu/

Lásd a többi témákban a részletes kifejtéseket és az értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO