ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.12.13. 07:44

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2010.06.13. 13:43 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.01.28. 10:06
Hozzászólások: 180
Napjegy: Rák
Aszcendens: Oroszlán
A sötétséggel - zavarral való szembesülés szüksége

Az Egyetemes Kiáradásban/ Teremtésben jelen van mindig a Sötétség is, úgy ahogy a Fény is. Egymást feltételezik a Létezésben: a Sötétség a Fényt inspirálja(hívja), a Fény a Sötétséget(?). Ezek folyamatos kiegyenlítődése, egymással való táncuk Életünk és Sorsunk meghatározója is. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Lilith-et sem. Jó is lenne, ha ezt ilyen higgadtan és Látóan értelmezve tudnánk a saját életünkben is szemlélni, de inkább az a gyakoribb, hogy a Sötétségről nem akarunk tudomást venni és (ennek érdekében is) eltakarjuk „szemeinket”.
Önmagában (és nem együttesen) az emberek többsége a Fény felé törekszik és nincs is ezzel baj, de ha csak önmagában keresi és gyakorolja a Fényt, ezzel még nem sikerül kiegyenlítődnie és az Egész(ség)be jutnia. Mert az Egészben benne van a Sötétség is.. Ahogy Violetta az utóbbi írása valamelyikében mondta, a Fény önmagában Luciferi is lehet. Ezért nem szabad különválasztani a létezését sem „árnyék-testvérétől”, mindig kötni kell az ugyanabban a témában megjelenő Sötétséghez is. Így van rendjén a Polaritás Törvénye értelmében is.
Gyakran azt hallani (főleg „ezoterikus”, misztikus körökben), hogy legyünk pozitívak, optimisták, happyk, mert így megoldáshoz jutunk, az életünk boldog lesz. Tudjuk azt Kozma. Szilárdtól-tól, hogy a Mágia Törvénye önmagában nem működik, legalábbis hosszú távon, „örök” megoldást nem ad.
Ott van a betegségek, szerencsétlenségek sötétsége is itt a fizikai világban. Egy szerencsétlenség kapcsán nem azzal kell szembenéznünk, hogy mi ennek a jó oldala, mondván, „minden rosszban van valami jó”, mire „jó” ez az egész, mit „nyerünk” ezáltal. Egyértelműen arra jó, hogy szembenézzünk a sötét oldalunkkal, ez nem kérdéses. Azért kell ilyenkor leállnunk, pihennünk, hogy adjuk meg magunknak az esélyt arra, hogy rájöjjünk, mit rontottunk el, mi az amit elrejtünk, nem akarunk tudomásul venni, mi az oka a kialakult helyzetnek. A „mi az oka” a lényeges, ennél a pontnál van a megoldás is!!! Meg kell keresnünk az analógiák kapcsán, hogy mit tükröz számunkra ez az eset, mi az üzenete a mélynek, a sötétségnek. Ha azt nézzük, hogy mire jó és itt is a jó oldalt keressük, akkor könnyen találunk olyan magyarázato(ka)t, amelyek azon kívül, hogy megoldásokat nem adnak, EL-AL-TAT-NAK!! Igen, elaltatnak, ha altatjuk tovább saját magunkat és lássuk be, erre mindannyian hajlamosak vagyunk. Pontosan a mi (és nem másé) letagadott, elrejtett, lehazudott, rejtett zugokba elsüllyesztett tulajdonságainkkal kell farkaszemet néznünk. Ez a legnagyobb kincsünk és lehetőségünk, hogy Fénnyel megvilágítva értelmezzük és kiegyenlítsük ezt a Sötétséget. Ez az egyetlen valódi lehetőségünk.
A Fénynek, pozitívnak nincs olyan hívó, inspiráló hatása, mint a Sötétnek, ezt jobban szeretjük és azt gondoljuk hogy a fényben kiegyenlítettek vagyunk, tehát el sem indulunk! Az átvilágítás Fénye is csak(!!) célzottan, fókuszálva ér célba, a fókusz pedig a Sötétség. A Sötétség forrása nélkül, a Fény is eltévedhet, ezért szükséges mindkettőt koncentrálni.
Pontosan a Sötét a mi legnagyobb inspirálónk! A Sorsunkban ezért van olyan nagy jelentősége a Lilith-nek, de a kisebb-nagyobb szerencsétlen élethelyzetekinkben is ugyanígy ezek bírnak a legsürgetőbb, legfontosabb, legüdvösebb megoldásokat nyújtó kiegyenlítő hatással. A félelemeninkkel, az elnyomott , elfojtott tulajdonságainkkal benne maradunk a Sötétben, pedig nem ez a Cél. Fel kell fedeznünk és értékelnünk kell a Sötétség hívó erejét, hogy „győzni” tudjunk. Győzni átvilágítással a Sötét fölött. Ez a kiegyenlítődés és végső soron ez az üdvösségünk, ha sorra a kis kihívásokkal, kis árnyékokkal megküzdöttünk. Ennél több dolgunk nincs, de ezt értékelnünk kell!
Ezért nem működnek a különböző misztikák. Azért, mert amíg nincs meg a a Sötétség forrása, addig nincs meg az átvilágítás és kijavítás által a kiegyenlítődés sem.

Különböző alternatívák

Írnék azokról a manapság igen divatos, megoldást ígérő módszerekről, amelyeket személy szerint én is kipróbáltam:

A homeopátia volt az első alternatíva, amit a gyerekeim betegségei, problémái kapcsán kipróbáltam. Tetszett benne az, hogy nem mérgekkel gyógyít, hanem természetesen, később amikor jobban beleláttam, tetszett, hogy azt a „hiányinformációt” próbálja pótolni, ami hiányzik szellemi szinten. Bele is ástam magamat, autodidakta módon sok mindennek utánanéztem, már majdnem elvégeztem volna, ha nem orvosi diplomához kötnék ennek a gyakorlását. Az volt a tapasztalatom, hogy ha nem tudom meg pontosan azt a szellemi információt, nem szembesülök ennek sötétségével, akkor fizikai szinten vált ki kiegyenlítődéseket. A nagyobbik fiamnál olyan középfülgyulladást idézett elő, hogy mindkét dobhártyája átszakadt. Mindezt, ha akkor értettem volna, hogy a felelősségvállalásról, feladattudatról és az egyéni út- külső elvárás összeegyeztetésének problémájáról van szó, talán nem fordult volna elő, nem tudom. Még mindig szívesebben nézek bele a Sötétségbe, minthogy fizikai szinten kelljen kiegyenlítődnöm. Úgy használva, hogy tudom, hogy milyen hiányról, zavarról, sötétségről van szó, úgy lehet hogy segít gyorsabban fizikai szintre hozni azt a szellemi információt, ami kiegyenlít. Szellemi szinten gyógyít, ad információt, ezért egy jól eltalált szer hatásos lehet. Hátránya, hogy ha nem találják el pontosan az okot, ill. ha külső csodaszerként használják. Lehet, hogy majd a szülésnél, vagy a tejbelövelléshez igénybe veszem, ha szükség lesz rá, mert a tudatalatti tartalom azért nem változik olyan gyorsan meg, minthogy szeretném és szükség lenne rá – és a babának ennie kell.

A kineziológia volt a következő állomásom, ennek el is végeztem több ágazatát is. Ez már igazi metafizika, aminek segítségével szembe lehet nézni a tudattalan lelki-szellemi információkkal. Ebben tetszett a fizikai szinthez kötöttsége is, hogy az izmokon teszteli ki a tudatalatti információkat. A megoldási menete is metafizikai jellegű: a probléma kapcsán kitesztelt tudatalatti információkkal szembesít, majd ezt imaginációs technikákkal, mozgással, vagy akupresszúrás pontok segítségével korrigálja. Ennek az a hátránya, hogy az a tudatalatti információ lehet egy kósza info is, tehát elvihet ezáltal más irányba is. Konkrét példám pl. az, hogy egy kineziológus kitesztelte nekem, hogy a férjemmel már nincs közös dolgunk. Hál’ Istennek akkor már olvasgattam Szilárd írásait és tudtam a Rák-Lilithemről. Persze, hogy igaza volt, de ha ezt veszem alapul, akkor most nem egy tartósabb elkötelezettséget vállalva várnánk a harmadik gyermekünket, szembe nézvén közben ezen fránya hajlamaimmal, hanem az ő segítségével szétromboltam volna a két gyerekes családunkat. Elgondolkodtató! A másik fenntartásom, amikor ilyen csiribi-csiribá varázslással találkozom, aminek a valóságtartamát nem tudom ellenőrizni – és ezáltal nincs is, csak a mesében. Használható módszernek tartom, de óvatosan, a kauzális horószkopunk ismeretével együtt.

A Hellinger-terápiának nagy térhódítása van mostanában. Halottainkkal, megszemélyesítve olyan elrejtett, kitagadott árnyék-tulajdonságainkkal szembesít, akiket kitagadtunk, vagy őseink kitagadták valamikor. Találok hasonlóságot a Szilárd anyai ágon öröklődő sorsprogramjaival, de ezt nem csak anyai ágon veszi. Pszichodrámás terápiás módszer és ebben rejlik gyógyító ereje is. Az itt felfedett árnyék-én, sötétség, halott segít szembesíteni bizonyos problémákkal, ha megértem. Ennek is a külső varázslás-erejében való hit akadályozza meg a megértést és enélkül az a tapasztalatom, hogy szintén földhöz vág. Konkrétan itt is az volt a tapasztalatom, hogy olyan Szaturnuszi fojtogató hatást idézett elő, aminek az lett a következménye, hogy kénytelen voltam a sarkamra állni, erősebb lenni és megérezhette a fiam, hogy mellette állok anyaként. A felelősségvállalás volt ennek is a háttere, de ezt úgy kellett volna megértenem, hogy közben az én elhalt testvéreimet engedtem el. Hát bonyolult ezek között összefüggést találni…
Gyakran igazságtalannak tűnik az, hogy az őseink vétkeit nekünk kell kijavítani. Mégis kinek lehetne, A halottnak? Mi élünk így a kijavítások és tudatosítások lehetősége is a miénk.

Az egyik veszély, ami leselkedik ránk a különböző módszerek próbálgatása közben, hogy a különböző rendszerek között kapcsolgatunk és ugrálunk a gondolkozásunkkal. Így előfordulhat, hogy az egyik rendszer egyik feltevését a másikban használjuk fel, ezzel igazi zűrzavart okozva, ilyenkor általában magunknak próbálunk valamit önigazolni. (Nem tudom, hogy ez érthető-e, mert ezt nem igazán tudtam jól kifejezni.) Na , ez a zavaros gondolkozás altat és áltat igazán.

Azt mondhatom, hogy valahol mindig szellemi megoldást kerestem ösztönösen. Annál tartósabb a megoldás, minél magasabb/mélyebb szinten oldjuk a problémát. A fizikai szinten gyógyítók eredményei kevésbé tartósak, bár előidézhetik kis mértékben a változást. A lelki szint megoldásai már tartósabbak, de a Felettes Énünknek még ezek nem jelentenek megnyugtató megoldásokat. Ráadásul pl. a pszichológiai megoldáskeresés éveket vehet igénybe. A szellemi szint az Igazi. Itt, a sötétséggel való szembenézés, megvilágítás és értelmezés már képes kihozni minket abból a problémából, sőt arra is képes, hogy önmagunk helyes Útjára, „tengelyünkbe” állítson.

Ezért nagyszerű a Szilárd Lilith-felfedezése, amiért ha létezne ilyen Sorsmegoldási kategória, akár Nobel-díjat is érdemelne.

Kíváncsi vagyok mások tapasztalataira, meglátásaira is ebben a témában.

Enikő


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.06.14. 23:25 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.10.24. 21:34
Hozzászólások: 221
Napjegy: Vízöntő
Aszcendens: Ikrek
Szia Enikő,

hasonló témát akartam már én is feldobni úgyhogy válaszolok. Homeopatánál egyszer voltam de nem használt: nem érdekelt tovább.
Kineziológusnál kétszer voltam, és bár mondott nagyon durva igazságokat, maga a nő személye nem volt hiteles, és ezért nem érdekelt tovább. Mellesleg kicsit hókuszpókusz jellege volt, így visszagondolva inkább rituálék voltak azok a hókuszpókuszok, de mivel nincs mögötte valódi információ magunkról, inkább veszélyesnek tartom, ahogy te is írod.

A Hellingerről: most került a kezembe egy könyv erről, és eléggé meggyőző. Hallottam olyanokról is, akiknek használt. Ennek kapcsán azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon rám volt-e hatással az, hogy valamikor kiskoromban anyámnak volt egy művi abortusza, tehát lehetne most egy kisebb testvérem. Majd ha találkozom személyesen anyával, meg is kérdezem, hogysmint volt az az abortusz. Persze ez már maximum gyermekkori betegségeimhez vagy a szüleimmel való kapcsolatomhoz adhat plusz magyarázatot, nem a születési képletemhez.
Kicsit mondjuk horrorisztikusak a Hellinger-terápiában a megszemélyesített holtak; én éppenséggel féltem a horrorfilmektől, nem úgy mint Violetta :-D; sőt, ma is félek, ami tök gáz.

_________________
"... Istennel lehetetlenség együtt lenni napszemüvegben." Bono


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: A sötétség inspirációja
HozzászólásElküldve: 2010.06.15. 10:20 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.01.28. 10:06
Hozzászólások: 180
Napjegy: Rák
Aszcendens: Oroszlán
Szia Gabi!

Bevallom többszörös érzékenységemnél fogva (Rák-Lilith, Rák Nap, neg.Hold az asc-en) én is féltem a sötéttől, engem is a "jóra" neveltek :D .
Hitem és meggyőződésem mostanában, hogy nincs más Út. A Szilárdék kauzális feltárása szükséges és elégséges -ez az alap!!
Képzelj el egy fát, mint problémát, (sötétséget), ennek egy ága beteg. Ha a levélnél gyógyítod, attól még az ága nem gyógyul meg, ha eltalálod az ágát, lehet, hogy idéglegesen meggyógyul, de nem biztos. De ha a gyökérnél gyógyítod, ez el fog jutni nemcsak ahhoz az ághoz, hanem a fa minden porcikájához. Nem tudom, hogy érthető-e. És a gyökér az Abszolutumban van, ez a mi Égi gyökerünk. Ennek megfelelően a Lilith a mi gyökér-sötétségünk. Ha ezzel szembe tudunk nézni, akkor tudunk bármit is megoldani.

Aztán, minden szakmában vannak a pocséktól kezdve a legjobb tudásu szakemberekig, ez így van a "terapeutáknál" is. Aki nem jól diagnosztizál, az nem tud meggyógyítani. Ha mellényúlok, egy poharat sem tudok arréb tenni az asztalon.
Sőt senki sem tud meggyógyítani, csak a sötétet ki hogy tudja (és akarja) megmutatni. Van aki nincs is tisztában ezzel(terapeuta) és van aki nem fogadja el("beteg").
Mert vannak kerülő, hárító játszmák. Aki segítőről segítőre jár és egyikkel sincs megelégedve, az nem akar szembenézni saját sötétjével. Vagyis kitagadja saját magából - így nem is lehet Egész. Egyrészt kívülről várja a csodát, másrészt nem fogadja el saját sötét részét, így nem is old meg semmit. Hárítás, mindegy milyen indokot mond az ember. Valószínünek tartom, hogy ha féltél a halottaktól (én is) és a sötétséggel való szembenézéstől, akkor a Rezonancia Törvényének megfelelően ilyen segítőkbe botlottál, akik nem világítottak rá. Vagyis partnerek voltak a kerülésedben :)
Nem kell félni az érzelmi kitörésektől, lehet sírni nyugodtan, csak nem kell hagyni, hogy irányítsanak az érzelmek. Szerintem.

A kistestvéred meg nem születése benne van a "csomagodban". Ez kihatással volt gyerekként (az anyukád aurája révén) a te egészségedre, életedre. A gyerekkorod meg a mostani életedre.

Kauzális feltárás után sokat naplózva és figyelve magunkat és az eseményeket már a saját kezünkben van a "megoldás". :D

Enikő


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: A sötétség inspirációja
HozzászólásElküldve: 2010.06.19. 16:37 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 787
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Enikő és minden fórumozó,

a témát át kellett nevezzem, és most le is írom, miért: nagyon félrevezető az eredeti cím (a sötétség inspirációja).
Az inspiráció szó jelentése:
"Az inspiráció, azaz ihlet vagy sugalmazás, a lelki és szellemi fejlesztés mozgatórugója, amely a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez."

Tehát az a gond, hogy alkotni és fejleszteni inkább ne a sötétség inspiráljon... Hanem a sötétség megismeréséből levont tapasztalat - ez így mindjárt más (lett volna).

Ha a sötétség inspirál, inkább ne soroljuk, mik lesznek abból... (A Romlás Virágai - például)

Ne essünk abba a végzetes relativista tévedésbe, hogy a fény és a sötétség egymásért vannak, mert nem. Szó nincs róla. A fény a fényért van, a sötétség a sötétségért, és igenis inkább egymás ellen, mint egymásért. Arra az állapotra törekszünk mindannyian, ahol már nincs sötétség és zavar, de ez még véletlenül sem a fény és a sötétség/zavar kiegyenlítődése, mert a sötétség és zavar bennünk vagy fénnyé alakul vagy felszámolódik, míg a fény marad fény. Na, hát ki akar ugyan ilyen alapon kiegyenlítődni, tehát kiegyenlítődése-e ha az egyik fél teljesen átalakul a másikká vagy megszűnik? Ez azért durva lenne. A sötétség nem hívja a fényt, hanem a fény "motivált és érdekelt abban" hogy a sötétséget, zavart leleplezze, dekonspirálja. De! A fény nem azért létezik, nem azért van, hogy mind ezt játszódja a sötétséggel, zavarral, ahogyan senki nem azért születik, hogy mindig átverjék, elkábítsák, megfélemlítsék stb. az más kérdés, hogy a már eleve velünk született zavart csak így tudjuk a "fényünkkel" leleplezni, legalábbis így van esély rá. Tehát a bennünk levő zavar hívja a külső zavart, mert ami bent, az van kint. A bennünk levő fény csak úgy passióból nem kívánja és hívja a zavart és a sötétséget, sőt... és egyáltalán nem azért van/léteznek, mert ők milyen tökéletes pár :D
Egy festmény is akkor jó, ha harmonikus az egész, persze kontrasztokkal. De az a sötétség nem a zavar!! A zavar nem szükséges az egészbe...
Viszont nem kell mindent, ami a fizikai világban van és sötétszínű, a Lilithnek tulajdonítani. :D

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: A sötétség inspirációja
HozzászólásElküldve: 2010.06.19. 16:51 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3939
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Ez a sötétséget mint a fénynek a kiegészítőjét a materialista dialektikából és a primitív taoizmusból van átvéve. Fénynek az Isteni értelmet, vagy legfőbb szellemi értelmet és általában az értelmet nevezik a metafizikában, Vagyis a maszkulin ősprincípiumot, a Jang-ot. Amennyiben tehát valami a kiegészítője a fénynek az a Szeretet, a feminin ősprincípium, a Jin ősállapot tehát, semmi esetre sem a sötétség. A fény a szeretettel egységesül és egészül ki azzal interpenetrálódik és egyenlítődik ki, nem a sötétséggel. Erről számtalan helyen (tanulmányban és cikkben) írtam, nem tudom, Enikő, hogy keverhette egybe a kettőt. Nem minden fizikai jelenség (A sötétség: a fény hiánya) vonatkoztatható a spirituális állapotokra. Ez így durva egyszerűsítése az Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, c. világelvnek. Remélem ezzel, most ezt a témát tisztáztuk, nincs amit variálni tovább. Figyeljetek jobban oda, ha lehet, amikor a Logos-ra írtok. Ez egy kérés...
A Violetta által inditványozott címcserét tehát ezeknek megfelelően végrehajtom.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.06.20. 21:50 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.10.24. 21:34
Hozzászólások: 221
Napjegy: Vízöntő
Aszcendens: Ikrek
Ma délután átfutottam itt a témacím-változtatásos hozzászólásokat, majd elmentem aludni egy kicsit (tegnap lagziban voltam és nem aludtam sokat). Valószerűtlenül valóságosnak tűnő álmom volt, amit szeretnék itt leírni, mert szerintem ez a téma "inspirálta":-).
Meg az Avatar című film, ami nekem annyira tetszett, hogy háromszor megnéztem moziban:-)

Egy nagy, magas, sötét erdő szélén ücsörögtem egy lánnyal, és 1-2 emberrel. A lány elmondta, hogy nagyon fél bemenni ebbe az erdőbe, mert teli van félelmetes lényekkel, de mégis, be kell mennie. Éreztem a hívogatását ez erdőnek, de láttam azt is, hogy van aki többszöri próbálkozásra sem tud bemenni, annyira retteg.
Végül én ezzel a lánnyal elindultam. Láttam, hogy van aki repül. Kérdeztem, hogy lehet itt repülni? azt mondja, minél kevésbé félsz, annál magasabban tudsz repülni. És megpróbáltam, és először csak a földfelszín fölött, majd egyre magasabban tudtam repülni. Kb. 5 méter felé nem tudtam menni. Ezzel az erdőben maradtam.
Egyszercsak felém közeledik egy lény. Félig ember, félig állat forma, fenyegető ábrázattal, a kezében valami bot. A botot kiütöttem a kezéből, de csak jött felém. Hm, mondom, most mit csináljak? Gondoltam, rávicsorítom a fogaimat, az állatok ezzel fejezik ki fenyegetésüket. Hát, ez nem használt, csak jött felém. Ekkor - hangsúlyozom, ezt álmodtam, nem képzelődtem! - alap kung fu állásba helyezkedtem, ami ugye nem támadó, hanem védekezésre felkészült. Nyugodtan beálltam ebbe az állásba, és szembenéztem a lénnyel. Ekkor eszembe jutott, amit a lány mondott, és igyekeztem minden félelmet elűzni magamból. A lény meghökkenve rámnézett, majd... továbbszökellt.

Sajnos többre nem emlékszem az álomból. Próbáltam még visszaaludni és folytatni, de nem sikerült. Így is nagyon jó volt:-).

_________________
"... Istennel lehetetlenség együtt lenni napszemüvegben." Bono


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.06.22. 15:09 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3939
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Egészen érdekes és szép mozi volt Gabika! - De nem ide való..., hanem a naplódba.
Jelentése: valamelyik anyai ági női ősöd halálosan szerelmes volt egy jezsuita szerzetesbe és arról próbálta meggyőzni magát, hogy ez nem bűn, illetve, hogy amennyiben ez bűn lenne, akkor a Jó isten miért engedte meg hogy ez a bűnös szerelem létre jöjjön az ő lelkében. A kungfu alapállás jelentése: Nincsen ilyen nagymaminak és neked rosszat, vagy akárcsak jót is akaró, objektív és külső Isten.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.06.22. 15:23 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.10.24. 21:34
Hozzászólások: 221
Napjegy: Vízöntő
Aszcendens: Ikrek
Azt nem tudom ezt most komolyból írtad-e, de én jót nevettem (önirónia: magamat isteni látomás befogadójaként látó, művész-ihletettségre szomjazó, falusi Madame Bovary - ez utóbbi egy barátom jellemzése volt rólam pár éve:- ) ).

Ezt a szerzetesi szerelmet egyébként már tavaly nyáron, személyesen mondtad nekem, amikor először készítettél számomra feltárást, te gondolom nem emlékszel rá, de ezek szerint nagyon oda van nekem ez írva, ha ismét ide jutottál:-)).

Ezt a vonalat egyébként inkább apai ágról vélem eredeztetni, ez semennyire nem lehetséges? Édesapám, férfi létére, megkönnyezi a romantikus filmeket.

_________________
"... Istennel lehetetlenség együtt lenni napszemüvegben." Bono


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.06.22. 20:37 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3939
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Én szerelemből eredő Istenellenességről, Abszulútum elleni lázadásról, Isteni igazság elleni haragról és gyűlölködési hajlamokról beszéltem, nem szerelmi romantikáról....

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2010.07.25. 15:22 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 787
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Arról, hogy mi nem szembenézés a sötétséggel (tudom, hogy a Linda Eszközök nevű rovatában írtam a horrorfilm-nézésről, amit most mindenképp szeretnék kiegészíteni, pontosabban mondva letisztázni, ahogyan bennem is tisztázódott.)

A napokban elgondolkodtam arról, hogy mire való, s egyáltalán jó-e valamire, ha az ember izgalmas misztikus filmeket, horrorokat, elkápráztató fantáziafilmeket néz. Én eddig a fiatalkori horrorok és misztikák iránti vonzódásomat félig-meddig pozitívan ítéltem meg, mert úgy képzeltem ezeken keresztül felszínen tartottam magamban kérdéseket, zavarokat, indulatokat, vágyakat. Felszínen - tehát valamennyire napvilágon, a tudatom fényében. Úgy tűnik mintha tudatosan foglalkoztam volna a problémáimmal, amennyire lehetséges volt. Mostanra mégis be kell látnom, hogy ez így nem teljesen igaz. Szilárddal beszélgettünk arról, hogy az embereket azért érdeklik a botrányok, szörnyűségek, mert izgalmat okoznak. De ezentúl persze a megismerés, leleplezés vágya is megjelenik bennük, pontosan azzal a céllal, hogy a rájuk is leselkedő veszélytől meg tudják óvni magukat, ezért kell az ismeret, a leleplezés. A kérdés abszolút skorpiói: a legmélyebb (sokszor nehezen megemészthető) lényeget keressük vagy az extrém, bizarr élvezetet, izgalmat? (Tulajdonképpen minden jegy kapcsán feltehető egy hasonló kérdés, ahol az egyik válasz az élvezet, izgalom. Pl. Kosnál: bátorság és harc az igazságért vagy harag és indulatok önzésből, versengés-harc, mint az ego játékai? Bikánál - biztonság, stabilitás, harmónia, funkcionalitás vagy egoista birtoklás, anyagias élvezkedés?)
Visszatérve az izgalmas és szórakoztató filmekre, még szeretném idevenni az irodalmat is, tehát vegyük most egy kalap alá a film művészetet, sőt úgy ahogy van mindenféle művészetet, önkifejezést, s mások önkifejezése iránt érdeklődést. A művészethez való érzék mindig jelez spiritualitásra való hajlamot mégpedig azért mert a művészet (jobb esetben) mindig érzéseket fejez ki, az alkotó saját érzéseit kimutatja, tud létezésükről, foglalkozik velük, ez feltétele a spirituális önismeretnek, de még közel sem önismeret! Metafizika és spirituális - asztrológiai önismeret nélkül minden csak tévelygés.
Arra jöttem rá, hogy megannyi végignézett horror, thriller, dráma stb. és ugyanezen időszak (10-11 év időtartam) botrányos lelkiállapotról tanúskodó versei pont ugyanannyira tartották felszínen a problémáim, amennyire el is rejtették, vagyis amennyire el is rejtettem velük magam elől! Tehát a „művészi" önkifejezésre való hajlam, a művészi ábrázolás iránti érdeklődésem, csak jelezte... nem nekem, esetleg egy jó asztrológusnak jelezhette volna, hogy a spiritualitásra fogékony vagyok. De egészen 23 éves koromig egy pillanatom sem volt, amit úgy említhetnék meg, hogy akkor szembenéztem magammal. Remélem, mindenki érti és érzi, mit akarok ezzel kihangsúlyozni. Több, mint tíz évet írtam úgy a bennem kavargó érzésekről, hogy közben azt gondoltam jó ember vagyok, és mindent helyesen teszek. Soha eszembe sem jutott, hogy ambícióval, akarattal, önfegyelemmel változtassak, azon amit érzek. Fel sem merült bennem, hogy lehet változtatni. S valahol talán nem is akartam. Kilógtam a sorból (a velem egykorú ismerős fiatalok közül) azzal, hogy élveztem szörnyűségeket írni, élveztem a lelki-szenvedést. Távoltartottam vele magamtól az embereket, azért, hogy ne kelljen változnom... (Skorpió Plútó - Szaturnusz - Mars, Halak Lilith) Azért a skorpió bolygóim kapnak innen-onnan pozitív fényszöget, valószínű ezért is volt, na meg az oroszlán érintettség miatt, hogy tudni akartam mi ez az egész bennem? Mi ez sok gyűlölet, kéjvágy, életellenesség, elzárkózás? Talán, mint Oroszlán, tudni akartam ki és mi vagyok. Az ötös házamban van a Nyilas Leszállóm, a Nyilas 3-4 foka között, tehát a skorpió erőteréhez közel, viszont együttáll vele a Nyilasba jóval bentebb levő és a Naptól pozitívan fényszögelt Uránusz - ez által jelölt tulajdonságaim és a skorpiói olykor-olykor tiszta szimat segíthetett abban, hogy a mitológiai és művészi démon leírásokat olvasgassam. Kerestem azt, ami bennem is megvan. De persze szó sincs valamiféle sátánizmsról, s nem képzeltem soha, hogy megszállt valami démon, nagyon jól tudtam, hogy én vagyok a démon is. Tulajdonképpen a verseim nagy része az egoizmusomról szólt, ahogyan elvárom az egész világtól, hogy ne ítéljen a haragomért stb. :D Tipikus nyugati kamasz voltam, azt hiszem. És „jó" nyilas módra az egész világ fölött erkölcsi ítéletet mondtam... Szóval a versek egyáltalán nem szolgáltak arra, hog szembenézzek magammal, sőt. És szerintem sok művész (?) beleőrül ebbe. A Lilith zavarok, az egoizmus „művészete" egy folyton épülő palota az egonak és a Lilithnek... jóslataik mindig beigazolódnak: az élet élhetelen, a világ élhetetlen, az emberek (mindenki más) szemét, érzéketlen, törtető... és így tovább. A világgal tényleg sok baj van, ezért létezik. A legnagyobb baj velünk van, amikor ezt a felismerésünket saját korrupciónk, haragunk, élvezetsóvárgásunk jogosságának igazolására használjuk. Én is ezt tettem, néha mostanában is úrra akar lenni rajtam. És ismertem embereket, akik így gondolkodtak. Ők, akik már felvállalták és kimondták, hogy így vannak a világgal mind őrültnek tűntek és fiatal koruk ellenére igen rossz egészségi állapotuk volt, a magánéletükről nem is beszélve. Azt hiszem, a létben van valami törvény a durva információ keverés kiszűrésére, fékezésére. Végül is érthető.
Spiritualitás (metafizika, asztrológia) nélkül nem sokat érünk a művészettel. A művészet „jó helyen várakozás" de sokáig várakozni sorvasztó. S persze a spirituális ismeretekre való várakozásra utaltam itt, s nem a világ-ámító misztikus alkotások megszülésére! :D Csak viccesen fogalmaztam úgy, hogy „várakozás", nem csak várakozni kel, hanem mellette persze teljesíteni a sorsfeladatokat. 22 éves koromig én irányítottam a szeretői kapcsolataimat, többé-kevésbé. Nem adtam lehetőséget semmi komolyra. Ettől függetlenül nagyon szabados elveim voltak, és nagyon összezavartam és megnehezítettem az életem a szerelmi szenvedélyeimmel. 22 évesen „utolért a sors" és egy olyan fiúval találkoztam, aki átvette az irányítást rögtön a kapcsolatunk elején. Amikor ennek a kapcsolatnak, amely együttélés is volt egy évig, vége lett, akkor néztem szembe magammal először. Ennyit jelent az, amikor a helyünkön vagyunk, vagyis az én esetemben, amikor egyszer valamelyest kezdtem felvállalni a női szerepet. Ekkor fogadtam el életemben először, hogy egyszer anya és feleség legyek. És persze amennyire hasonlónak éreztem magamhoz az elején ezt a fiatal férfit (?) kétszer, háromszor és négyszer annyira fájt szembesülni a kapcsolat végén, hogy az a sok fájdalom, megalázás, amit velem tett az egoizmusától (Bak és Nyilas karma) vezérelten, az tulajdonképpen valahol én vagyok... Engem tükröz, s persze hogy mindazért, ami történt éppúgy felelős vagyok... Én ugyan nem csaltam meg (mint ő), sőt, kedves és látszólag egyre engedékenyebb és alkalmazkodóbb voltam a felszínen, valójában fásultabb, s legbelül annál bosszúvágyóbb. S tulajdonképpen csak most erről írva válik számomra világossá az az összefüggés is az én rejtett neheztelésem és az ő tényleges félrelépése között, hogy a bosszúmról megcsalás formájában álmodoztam. Persze ő nem bosszúból tette, legalábbis nem hiszem.
Az, hogy szembenéztem önmagammal a szétköltözéskor, olyan változásokhoz vezetett, hogy tényleg visszafogtam magam amennyire tudtam az egoizmusomat és a férfigyűlöletemet illetően, legalábbis tudatos szinten neki fogtam ennek. De sokáig szenvedtem aztán, tehát maga a szembesülés megint csak egy pont az életemben, ami jó, hogy megtörtént és jó hogy beláttam dolgokat, de nem tudtam hova elindulni. A sport nagyon jó választás lett volna, de önérzeti kérdést csináltam belőle és szégyelltem mások előtt futni, vagy bármit tornászni és ezért nem kezdtem el, csak tavaly novemberben a karatét. Még mindig sokat szenvedek azért, mert nem tudom leküzdeni ezt a hamis önérzetet, tulajdonképpeni egoizmust. Persze közben egyre nyilvánvalóbb, hogy a testedzéssel kapcsolatos önérzeteskedésemet csak testedzéssel győzhetem le. Próbáltam magamat szellemileg-lelki kondicionálni ehhez :D de nem sokat értek. Van, ami csak egyszerűen gyakorlati nekifogással működik és ez nekem még igen új. Nem a szüleimet akarom sározni, hanem mindenkit figyelmeztetni bizonyos modern nevelési módszere károsságára: a „neked csak annyi a dolgod, hogy tanulj" típusú nevelési, módszer tulajdonképpen egyáltalán nem ésszerű, hanem hülye elkényeztetés. A rossz nevelésen túl persze, már tizenéves koromban legyőzhettem volna a sporttal kapcsolatos önérzeteskedésem, s más önérzeteskedéseim... persze, sajnos gyáva is voltam stb.
A lényeg, hogy most már tényleg itt az ideje, és itt a lehetőség és minden adott hozzá. Tehát önmagamat kívülről fegyelmezve szeretnék nyilvánosan is ígéretet tenni, hogy legkésőbb szeptember végére érezhető változást fogok elérni a testedzést illetően és levizsgázom sárga övre. (Erőnléti követelmény: 20 fekvő támasz, húsz felülés lábrögzítés nélkül, 20 térdfelrántás, 20 guggolás - jelenleg ezeknek szinte a felét nem tudom kivitelezni)

.-.-.-.-.-.-.-..-.-..-.-.-

Összegzésképpen: ez egy példa a szembenézés szükségességére, hogy nekem pl. szükségem volt, hogy szembenézzek az önérzeteskedésemmmel. Szembenézni tulajdonképpen azt jelenti felismerni, elfogadni, tudatosítani, rávilágítani - megvilágítani! Enikő ír arról, hogy a sötétség inspirálja - motiválja a fényt, s bár cáfoltuk már az írását több ponton - itt azt hiszem még nem vagy ha igen nem árt mégegyszer felhívni a figyelmet, hogy nem erről van szó, a szembenézést és a tudatosítást egyáltalán nem inspirálja a sötétség és a zavar, sőt, még csak nem is motiválja, hanem esetleg csak provokálhatná... De a sötétség, a zavar, a gyengeség egyáltalán nem provokál "direktbe" és nem ez a célja. A célja pont az, hogy elrejtőzzön a fény, a tudat elől. Az ilyen relativista elméletek, hogy egyik a másikat inspirálja/provokálja, s egyik a másiknak feltétele oda vezetnek, hogy az Abszolútumot és a Lilithet egy azon giliszta két különböző, de látszatra teljesen egyforma végének képzeljük el, amint egymásnak háttal, angol kabarét idézve vitatkoznak.
:D

_________________
"Egy csepp realizáció többet ér egy könyvtárnyi elméletnél." - Hamvas
És: A bolondság az egyetlen pajzs, és az egyedüli biztos talaj.

http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO