ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.21. 05:17

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: A negyedik gyermekünk
HozzászólásElküldve: 2010.06.10. 15:16 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 244
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
A negyedik gyermekünk foganásának körülményei és a várandóság időszaka


Aki még nem tudja, annak mondom, kb. július 22-ére (2010) várjuk a negyedik babánkat.
Csilluka (a harmadik gyermekünk) születése után közvetlenül beszéltünk a férjemmel, hogy szívesen vállalunk még egy gyereket. A hármat valahogy kevésnek éreztem s férjem hozzáállása is pozitív volt ebben a tekintetben. Így aztán végül abban maradtunk, hogy a következőt kb. akkor fogadjuk, amikor anyagilag stabilizálódunk, s sikerül nagyobb lakásba költözni a kétszobás tömbház lakásunkból. Személy szerint nem is az anyagiak miatt akartam elsősorban, hogy később foganjon a következő gyerek. Azért szerettem volna, ha később fogan, mert arra gondoltam, hogy jó lenne ha ez a gyermek, egy minden szinten megalapozott, de korrupció mentes, kiegyensúlyozott anyagi életkörülménybe születik, amely tükre a zökkenőmentesen működő, jól bejáratott, kreatív, minden szempontból kielégítő, letisztult életrendünknek. Annak, amely elindulni és stabilizálódni látszik az utóbbi időben az életünkben.

Arra számítottam, milyen kitűnő születési képlettel rendelkező, oldott természetű gyereket fogok tudni szülni eme rendezett belső és külső körülmények között. Olyan gyermeket, akit nem csak könnyű nevelni, hanem akinek élete miatt nem kell aggódnom, mert mindig megtalálja a jó megoldásokat és spontán módon, magától értetődően tudja a mértékeket, arányokat, irányokat. Nem úgy mint én, akinek igen sokat kellett keresni az idők folyamán, mire egyáltalán kezdtem látni valamit a létigazságaiból, valamint azokat kezdtem tudni a gyakorlatban is működtetni. Nyilván még sok a teendő, de úgy érzem, látom, hogy életem főszálait elkaptam és hálás lehetek, amiért sikerült összehozni a családi, anyagi és szellemi, hivatásbeli életemet ennyire.

Folytatva, a férjem alapállása a foganással kapcsolatos védekezést illetően az volt, hogy nem védekezünk, ha meg kell fogannia megfogan, ha nem akkor nem. Én meg eredetileg úgy gondoltam: ezt a mentális foganás szabályzás kontrollt nem fogom tudni megvalósítani, s valószínű megfogan még hamarabb mint ahogy a férjem számít rá. Őszintén megvallva: tulajdonképpen negatív hitem volt ebben tekintetben. Ugyanis, könnyebb valamivel védekezni a fizikai valóság szintjén, mint a erőfeszítéseket tenni a szellem szintjén, főként ha az ember nem is hisz a sikerében. Én is, más is sokszor hajlamos a könnyebb utat választani, főképp, ha nem általános és kitaposott, ismert útról van szó. Így aztán én nem is zavartattam magam a gyermekvállalást illetően, mert kifejezetten polgári, gyakorlati, pragmatikus óvintézkedésekben gondolkoztam, képzelegtem. Arra gondoltam ennyi gyengeséget csak megengedhetek magamnak egyelőre, ameddig nem látok, nem találok más nőknél egyértelmű pozitív példákat, eredményeket előttem. Azzal nem számoltam, hogy a férjem ezt másként látja. Nem is nagyon beszélgettünk erről korábban. Mivel a férjem kifejezetten ellenezte a védekezést, én nem akartam kiábrándítani magamból azáltal, hogy megmondom neki: márpedig én erre kívántam támaszkodni, és nem a szellemi erőmre. Már csak abból a meggondolásból sem, mert tudtam, hogy az ő Holdjának mind a Plútóval, mind a Neptunusszal pozitív fényszögei vannak, tehát a gyerekfoganás kérdésben spirituálisabban gondolkozik mint én, akinek ebben a tekintetben inkább a bátorság és tettrekészség erői jobbak, de a helyes helyzet megvilágítás, megértés és elfogadás érdekében, általában erőfeszítéseket kell tennem (lásd. Hold Jupiter, Szaturnusz, Uránusz diszharmonikus fényszög). Ezekből a megfontolásokból végül semmilyen konkrét „óvintézkedésre” nem került sor.

* *

Korábbi tapasztalataim vegyesek voltak a foganással kapcsolatosan. Kezdetben, az első gyerekünknél, nehezen fogantam meg, de később, a következőknél már annál könnyebben.

Csilluka szoptatásának befejezése után, a férjemmel való ez irányú beszélgetésünket követően, úgy terveztem a foganás kontrolljának a kérdését menetközben tisztázom magamban, ha már lemondtam a „védekezésről”.

A problémám mentális kontrollal kapcsolatban akörül sűrűsödött, hogy nem volt világos előttem, mi a különbség az általános áldás elhajtó sterililtásra való mentális törekvés, vagyis a magzatellenesség és a normális, öntudatos szellemi hatalom-gyakorlás között, a magzatfoganás ügyben. Az Abszolut léttudattal ebben a tekintetben messze nem tudtam azonosulni. Nem hittem abban, hogy néhány évnyi pihenés erejéig, szabadságomban áll nemet mondani az azonnali – spontán foganásnak a három gyerek után, s ez még meg is hallgattatik, vagyis azt, hogy ez törvényes magatartás lehet. Többek között azért sem, mert amint már írtam a három gyerekes család az én szememben még csak éppen a takaros család körébe tartozik (az egy és kettő pedig az egoista, de legalábbis a spórolós, életidegen családi modell a számomra). Ezért nyilván az Isten (az Abszolut Létezés) akarta és az individuális Ember akarata feszültségbe került bennem. Ugyanis az Isten akarata az én szememben a népesebb család, a teremtés, az életigenlés. Ez volt, ami zavart. Ez önellentmondást s ezzel együtt járó finom belső feszültséget okozott. Nem tudtam a lelkiismeretemmel kiegyezni.

Ráadásul a lakásfeltételekhez kötni a gyermekáldást számomra nem bizonyult jó elgondolásnak, ugyanis a jelenlegi keresetünk mellett erre nem nagyon volt, van racionális kilátás a közeljövőben. Így több, kevesebb halogatás, meg önbecsapás íze is lett az egésznek, s hiteltelenné váltam önmagam előtt. Ezért is hallgattam szívesen a férjemre, s valahol örvendtem az életigenlő alapállásának.

Persze, azt tudjuk, a magzatfoganás, az életadás vagyis a teremtés fontossága kiemelkedő az Abszolút létezés számára. Ezt látni és követni lehet a természetben és az egyes ember életében is, hogy mennyire ez körül, az ezt elősegítő és biztosító szexus körül forog sok kivédhetetlennek beállott mechanizmus nem kell külön ecsetelni, elég pár természeti ismeretterjesztő filmet megnézni, vagy néhány, az elemi ösztönök hatásmechanizmusát tárgyaló könyvet elolvasni.

Mindezen körülmények mellett egyszer, kétszer tudatosítottam, hogy egyelőre nem kívánunk újabb gyereket, de amint látszik (most már a nyolcadik hónapban jó látványosan), ez a lagymatag magatartás nem bizonyult elég határozottnak és hatékonynak a magzatfoganás tudatos irányításának az ügyében. Ráadásul nemsokára, más életkérdések kerültek előtérbe, másra kellett koncentrálni s a témát mindezzel elintézettnek véltem s félretettem, bízva abban, hogyha sikerül ébernek és általánosan pozitívnak maradnom, akkor úgysem fogok várandós maradni. Abba meg semmiképp nem mentem bele, hogy a szexuális együttléteinket szorongással töltsem meg a foganástól való félelmemben éppen most (mikor ez korábban sem volt jellemző), vagy a ciklusidőhöz kössem s spekuláljak, sumákoljak, mikor vagyok termékeny és mikor nem, miközben netán azt mondom, hogy én nem is védekezek semmiféleképpen.

Szóval ilyen előzményekkel fogant meg a negyedik gyerekünk.

A megfoganása, az első vegyes érzelmekkel tarkított meglepetés után (mivelhogy teljesen más irányba voltam teljes gőzzel elindulva), nem jelentett semmiféle problémát számomra a későbbiekben és a lehető legpozitívabban tudtam viszonyulni az áldott állapotomhoz. Ennek a pozitív hozzáállásnak, elfogadásnak következményeként, meg a korábbi családdal és a gyermekáldással összefüggő elmélyüléseim eredményeképpen, meg tudtam valósítani, azt amire nagyon vágytam, éspedig, hogy émelygés, hányinger, hányás, gyomorégés nélkül éljem meg az áldott állapot első három hónapját. Mindezt annak jeleként is természetesen, hogy végre ezen a szinten sikerült magamat átalakítani, megtisztítani. Korábbi várandós időszakaimban, pontosabban az első három hónapban, ha nem is hánytam, de Sebestyén fiamnál mindenképpen voltak émelygéseim, kellemetlen hányingereim reggelente, Elődnél és Csillukánál hányingerek ugyan nem voltak, ellenben gyomorégések jelentkeztek rendszeresen.

A mostani várandós időszakomban egyik sem jelentkezett.

Teljesen lazán, mindenféle tünettől mentesen örvendhettem ennek az időszaknak.

Csupán egyetlen napon keletkezett feltűnően erős hányinger, hányással egybekötve, aztán többet nem sem előtte, sem utána. A szellemi gyökere ennek az volt, hogy a korábbi este egy nagyon kellemes, laza és ugyanakkor értelmes baráti beszélgetésben vettünk részt, ahol nekem tudat alatt, úgy néz ki, a kellettnél jobban megtetszett az egyik, addig csak távolabbról, felületesen ismert résztvevő jelleme, értelme és stílusa, aki mellesleg külső megnyilvánulásaiban, gesztusaiban még a férjemre is nagyon emlékeztetett. Másnap gondoltam leírom az elhangzottak metafizikai kivonatát, azokból legalábbis valamennyit, hogy ne szálljon el a mindennapok forgatagában, s ha valami új és érdemleges dolog került a látókörömbe, az elhangzottakkal kapcsolatban, azt, amennyire csak tudom, mélyítsem el, személyesítsem, kapcsoljam össze az eddigi ismereteimmel. Miközben naplóztam nyilván előkerült ez a megtetszési téma is, de sokat nem foglalkoztam vele, megállapítván, hogy teljesen fölösleges és abszurd is az egész vonzódás, nincs is mit időt pazarolni rá. A régi családunkban a szüleimnél, családi köszöntésre, ünnepségre készültünk és hamarabb el akartam indulni a gyerekekkel, hogy Édesanyámnak a segítségére lehessek így az időm a naplózásra korlátozott volt. El is indultunk délben, de közben én egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Az autóbuszon már határozott hányingerem volt s amikor leszálltunk a buszról azon nyomban rókáznom kellett, éppen a közeli kocsma előtt. Szép kis látvány voltam a három a gyerekkel, akik nem tudták eldönteni ez most mindez komoly-e vagy tréfa, még szerencse, hogy nem sokan jártak arra fele. Az intenzív hányinger folytatódott az egész nap folyamán. Vagy hánytam, vagy émelyegtem, de nyugodt percem nem volt. Besegíteni az ünnepségi készülődésbe nem tudtam. Azon morfondíroztam magamban, mit ronthattam ennyire el, minek lehet ilyen negatív és heves következménye? Mi lesz a gyerekeimmel, ha én a következő másfél, két vagy talán több hónapban, ugyanis ha ilyen rosszul leszek, nem tudok rendesen a család mellé állni s még esetleg korházba is kerülök, perfúzióra mert nem áll meg bennem semmi. Erre már volt példa a testvéremnél és másnál is hallottam ilyenről. Nyilván a köszöntési ünnepségen sem volt jobb az állapotom. A vendégek távozása után, este amikor le kellett feküdni kiderült, hogy nem fogok tudni aludni sem, mert az erős émelygés, hányás nem engedi. Ekkor jutott eszembe először, hogy tennem kell valamit az érdekemben, különben a másnapom is el van rontva, ha másként nem, az alvatlanság miatt mindenképpen. Megmasszíroztam reflexmasszázzsal a talpamat jó keményen a gyomor és bélzónákban főképp, s csodás módon, rövid idő, egy negyed óra alatt elmúlt az egész nap kínzó hányingerem. Ebből arra következtettem, hogy nem volt nagy a bajom, hanem valamiféle hormonális deregláció, kiakadás okozhatta az egészet, amelynek a szellemi hátterében felszínes, közelmúltbeli esemény állhat. Így jutottam el addig a felismerésig, hogy tulajdonképpen az azelőtti este keletkezett vonzalmam hatására önkéntelenül és teljesen irracionálisan, még magamnak sem bevallottan, de meg akartam szabadulni a magzattól, egyáltalán a várandós és családos helyzetemtől. Mivel ezt nem oldottam fel, hanem vaskezekkel lenyomtam, ez okozta az egész felfordulást a szervezetemben. Az összezavarodott vágyéletemre a racionális érveimnek vajmi kevés hatásuk volt, úgy siklottak el felette, hogy még karcolást sem ejtettek rajtuk jóformán.

Mindezt szemléltetésként írtam le, tulajdonképpen, ugyanis minden más a várandós állapot alatt jelentkező hányingernél ez az öntudatlan megszabadulási, helyzet vissza rendezési, vissza öklendezési kényszer áll, nyilván más, más személyes okokkal. Remélhetőleg más női olvasók is magukra ismernek benne, legalábbis el tudnak indulni egy olyan szálon, ami eredményhez vezet, s nem csupán az áldott állapotot élhetik meg zavartalanul és tényleg áldottként, hanem még némi lényeges önismeretet és is szerezhetnek.
Nos, ezt az esetet leszámítva a többi időszakban teljesen jól éreztem magam.

A legnehezebben azonban azt tudtam feldolgozni, amikor előrepörgetve az asztrológiai programot látnom kellett, hogy messze nem lesz az a pozitív horoszkópja a jövendő gyerekemnek, mint amilyent én szeretettem volna anyai örökségül hagyni a számára.

Sőt, éppen ellenkezőleg az egész közül a legnehezebb, s nem csupán a gyerekeim közül a legnehezebb, hanem amennyiben a spirituális bolygóknak az egymáshoz való viszonyát, általános helyzetét vesszük, tulajdonképpen az utóbbi években, nem néztem tüzetesen utána, de emlékezetem szerint, még az utóbbi évtizedekben sem láttam ehhez hasonló magasan feszült konstellációt. Mindezt, egyrészt nehezemre esett elfogadni azért is, mert elég sokat foglalkoztam a tudat és életrend tisztítással, másrészt Csillukám után, akinek elég jó a születési konstellációja ez a visszaesés felfoghatatlan volt számomra. Ráadásul, amikor belegondoltam abba, hogy pl. nekem negyed annyira sem diszharmonikus a születési képletem, mégis mennyi nehézséggel kellett szembenéznem, mindenféle sötét képek kezdtek forogni a fejemben a születendő gyerekem lelkivilágával és sorsával kapcsolatosan. Persze nem kell azt gondolni, hogy én a pozitív konstellációk vadásza vagyok, hiszen jól tudjuk az éppen a Mérleg elvéből is, hogy feszültségek a létezésben mindig is vannak, lesznek, mindig is keletkeznek. A Mérleg éppen erről szól, miként tudom a létezésbe beáramló friss erőket, tartalmakat, helyzeteket a többivel, a már meglevőkkel harmonikus viszonyba hozni, összebékíteni s egyáltalán mit is jelent a harmónia, adott esetben. A Mérleg számára ez a nagy kihívás. Maga az élet, a születés pedig nem másért van, mint a létezésben keletkező feszültségek tisztázása és feloldása érdekében az ember szellemlénye és a földi tapasztalatok adta lehetőségek által. Ettől függetlenül, szélsőséges gondolatok és képzetek sejlettek fel bennem a lehetséges képletek láttán, a szélsőségességüket, amelyeknek részletezésébe nem is igen mertem belegondolni, nehogy többet ártsak vele mint használjak, illusztrálja a tény, hogy nagyon hamar eszembe jutott a helyi akupunktúrás gyógyító esete, akinek 6 éves kislányát halálra gázolta az autó. Ezt az esetet azért jegyeztem meg, mert állítólag a kislány gyerekrajzaiban már benne voltak a sötét végre utaló pszicho-jelek, hetekkel korábban, csak éppen nem vették észre és nem vették komolyan. Véleményem szerint nem a végre utaló jelek voltak benne, hanem az édesanyjától finom szinten átáramló sok negatív, romboló energia jelei, amelynek következményeképpen megtörtént a tragédia. Ugyanakkor, váratlanul, az egyes érdeklődőim gyerekekkel kapcsolatos élethelyzeteiben is hasonló tragédiák elevenedtek meg. Igaz, egyik ilyen szélsőséges sorsú érdeklődő sem jött el végül a saját és a gyermeke horoszkópját értelmeztetni, de már a telefonbeszélgetés is mindenképpen felkiáltó jeles figyelemfelkeltő volt. Minden alkalommal, amikor eme képzetek által keltett aggodalmaktól nem tudtam szabadulni, s főképpen nem tudtam feloldani, csak félretenni, meg megjelent egy ilyen érdeklődő. Olyankor tudtam, hogy a kellettnél jobban aggódom s valamennyire csak foglalkoznom kell a témával. - Az igazsághoz az is hozzá tartozik, a mantráimba bele szoktam foglalni többek között azt is, hogy olyan rendelők (is) keressenek, akiknek problémáikban tudok tükröződni és a tükröződésen keresztül fejlődni. Nos, az érzékeltetés kedvéért, az egyik ilyen érdeklődő egy olyan Édesanya volt, akinek mindkét fia fiatalon, a húszas évei legelején, nem egy időben ugyan, de öngyilkos lett ugyanolyan tragikus módon, leugorva mindketten a X. Emeleti lakásukból. Elkeseredésében, szerette volna tudni mi volt az oka az egésznek. Végül, bár megígérte, nem jött el, aminek nyilván sok oka van, beleértve azt is, hogy a vídákünkön még mindig nagyrészt külső ártásokat, rontásokat és nem szellemi okokat, öröklött és feloldandó negatív sorsprogramokat keresnek az emberek, s nemegyszer sajnálnak pénzt kiadni ezen okok feltárásáért, de az sem kizárt, hogy tényleg nyomorult helyzetben él ez a nő s muszály másra költenie a kicsi pénzét. Nem tudom, nem ismerem.

A többi ilyen jellegű érdeklődő anyuka gyereke is hasonló hajmeresztő sorsra jutott. Vagy három, négy ilyen érdeklődőm volt összesen a várandós időszakom során. Mondom, sajnos egyik sem jött el pedig vártam, hogy szembenézhessek testközelből ezeknek a korán kettőbe tört sorsoknak mind az asztrológiai alakzatával, mind a családi háttérével, gondolkozás, képzet és képzeletvilágával.

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO