ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 11:11

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


"Széles az út amelyen el lehet indulni, de szűk az a kapu, amelyen be lehet jutni a Mennyek Országába."
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott." (Názáreti Jézus)



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2020.04.26. 19:26 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
13 A LEGMAGASABB FOKÚ (Bolond-) BEAVATÁS



A fájdalmas sorsjelzésekkel – Tehát az anyagi veszteséggel, vagy testi-fájdalommal és lelki fájdalommal is járó sérülésekkel - szembeni ellenállási és lázadási reflexek pozitív képességekké való átalakítása



Motto: „Ez minden erőben, az erőnek az ereje.”
(Tabula Smaragdina)


A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen harag-mentes és félelemtelem. Nem haragszik senkire és semmire, de nem is fél sem az ellenségeitől, sem a Királytól meg a főuraktól, sem a sorstól, sem az Ördögtől, de még a Haláltól sem! De félelem nélküli a Mátyás Királynak a mesebeli bolondja is, akit, miután a hátsó felét mutatta a királynak, még az igazságos király is fel akart akasztani és ki is adta a parancsot az alabárdosainak arra, hogy azt felakasszák. A király későbbi – szeretett! - bolondja viszont, aki, a legenda szerint, úgy került e szorult helyzetbe, hogy a király szolgálatába állás érdekében jelentkezett felvételi próbára, kikérte magának az utolsó kívánság jogát, amit a király meg is adott. Mátyás jövendőbeli kedvenc bolondja tehát – A király által a későbbiekben nagyon megszeretett! - azt kérte a mese szerint, hogy az utolsó kívánság jogán maga választhassa ki a fát, amire majd felakasztják. Mátyás király az általa akkor még nem ismert furfangos bolondnak, ezt a kívánság-beteljesítési igényét meghagyta és be akarta teljesíteni. Meg adta tehát neki a lehetőséget, hogy maga válassza ki a felakasztása fáját. A bolond viszont, „rengeteg keresgélés után” egy apró cserje-csemetét választott ki magának, amire képtelenség volt bárkit is, felakasztani. Hát így nyert tehát felvételt ez a rendkívüli ember a királyi bolond funkcióra, és szolgálta is hűségesen a szeretett királyát (valamelyikük…) haláláig, merészen szemtelenkedve is azzal, hogyha ezt szükségesnek találta. Vagyis akkor, amikor a király esze nem forgott az ő észjárásának megfelelő gyorsasággal, bizony ez a bolond is, bátran „megmondta annak a frankót”.
Ám könnyű a királyi bolondoknak, hiszen egyedül csak magát: önmagát kell-, Egészen pontosan: egyedül önmagát nem kell - féltenie.
- Mondogattam magamnak miután rájöttem, hogy a volt feleségem, ha akarja, ha nem, de az önkéntelenül is működő, negatív mágikus képzeletével, mindig lebetegíti a gyermekeinket. Amikor rájöttem arra tehát, hogy a teljesen pozitív Nyilas-Neptunusszal rendelkező, de teljesen negatív skorpió-Uránusszal is rendelkező, volt-feleségemnek a gyermekeink egészségét és testi épségét - Még hogyha öntudatlanul és önkéntelenül is de -, az automatikusan működő és ható mágikus képzeletével negatívan befolyásolja, nagyon megijedtem. Miután a nőknek és főként az „édesanyáknak” a „tudattalan karmikus képzeletének” az erejét, és az által, a gyermekeink számára különböző betegségeket és baleseteket beidézni képes, félelmetes „képességét” megtapasztaltam, még jobban megijedtem. Különösen akkor, amikor a feleségem maga ismerte fel és ismerte be nekem azt, hogy a második kislányunkat - annak ellenére, hogy makk-egészséges kisbaba volt -, két és fél hónapos korában, „ő ölte meg”. - Természetesen nélkül, hogy ezt a vallomást én kértem volna tőle, és persze, átvitt értelemben. Tehát úgy, hogy az intenzív nehézség-elhárítási vágyaival azért imádkozott, hogy a második gyermekünk születése után felmerült nehézségei – amelyek között a folyton síró baba volt a legnagyobb, múljanak el.
Vagyis, miután láttam a gyermekeink édesanyját a gyermekeink életét és halálát önkéntelenül is, de az un. „lelki kezében” tartani és ez által önkéntelenül veszélyeztetni, és miután, az Enikő halálát követően, ez többszörösen beigazolódott: láttam a volt feleségemet a fel nem oldott karmikus szelleme által többszörösen megcsavartan, önkéntelenül és öntudatlanul mágiázni, teljesen elvesztettem a Bolonddal a kapcsolatot, el veszítettem a hitemet a bolondság pozitív mágikus erejében! Amikor láttam, hogy a a feleségem a 4 gyermekes családunkat vele szétverető, és fiatal korában tudatosan fekete-mágiázó gonosz „anyósom” hatása alá került végleg. Igen: azon a tavaszon, amikor én kétszer is hiányoztam egy – egy hónapig otthonról, a volt-feleségem nem akarta abba hagyni az anyja által bele sulykolt velem szembeni ellenséges képzelődést, illetve az anyja által bátorított titkos internetes szerelmi kapcsolatát az őt ugyancsak finoman ellenem uszító Solyka nevű plátói szerelmével.
Akkor, az elsőszülött lányunk, Medárda, akinek ugyancsak negatívan áll az Uránusza a sorsképletében, neki hajtott egy betonfalnak a kis montenbájk kerékpárjával, és más baja nem esett, de felszakadt a bokáján a bőr. De nem is ez a kis baleset jelezte, hogy az anyja valamilyen sötét, család-ellenes titkot rejteget a képzeletében és nem képes azt elengedni, illetve, hogy nem képes a belső pálfordulást elvégezni. - Holott, akkor már a 8 hónap múlva megszületendő, a pálfordulások szellemiségét is magában hordozó Vízöntő lányunk, Réka meg volt foganva a méhében. Hanem az jelezte ennek a később valóssággá vált család-rombolás képzetének a mélyen rejlő titkát, hogy e jelentéktelen kis seb, amit be sem kellett varrni a sürgősségen szolgálatos orvosok és nővérek szerint, a következő hetekben, sehogy nem akart begyógyulni, és levezett még egy hónap múlva is. Ezt mindaddig, amíg Emőke, vagyis a Medárda édesanyja, valamelyest el nem határolta magát ettől a szerelmi kaland megvalósítási lehetőségének a képzetétől. – Akkor legalább is még ideiglenesen, elhatárolta magát az anyjának a családunk szétbontására irányuló igényétől.
Amikor viszont két év múlva, Emőke eldöntötte, hogy„egyelőre”, elköltőzik az anyjához a családjától annak érdekében, hogy a másik és újabb internetes szerelmével, a New Yorki Joe Lizidonnal, zavartalanul társaloghasson az interneten éjszakánként, kicsi Réka neki vágódott homlokával az ágy sarkának. És úgy megütötte azt, hogy a két szemöldöke között teljesen bekékült - meglilult és megsárgult, és egy hónap múlva is látszott az ütés nyoma a homlok- csakrájánál, spirituális-tudati központjánál, jelezvén, hogy az anyja teljesen zavarosan és hibásan látja a további életútját! De ezek mind, „csak” a zavaros anyai öntudat negatív anyai mágia jelenségére utaló, kiemelkedő események” voltak. Mert valahányszor a lányaink meghűltek – És ezt mindig „zsinórban” csinálták! – utólag mindig kiderült, hogy az anyjuk zavarodott meg újból, és kavart fel önmagában valamilyen irracionális félelmet, vagy negatív képzetet a mély-tudattalanjában: És ez nem is kellett, hogy mindig a gyermekekkel, vagy a családdal kapcsolatban legyen!
Miután tehát ilyen veszélyesnek kellett megismernem a gyermekeim édesanyjának az ellenőrizetlen mágikus „képességeit”, és asztrológusként is, az édesanyák tudattalan képzeletvilágának a kiskorú gyermekeik életére gyakorolt hatását megismerve - És persze: miután gyakorló asztrológusként az anyai önkéntelen és tudattalan félelem-agresszióval találkoztam, már EGYÁLTALÁN NEM HITTEM ÉS NEM BÍZTAM A HAMVAS BÉLA ARLEQINJE félelem nélküli boldogságának a POZITÍV ÉRTÉKÉBEN. Azaz, felmerült bennem a gyanú, hogy az összes spirituális beavatási példa és példaértékű személyes történet, csakis a család nélküli, egészen pontosan: a gyermekek nélküli, úgymond rendkívüli (vén-legény) státuszokban élő személyek számára követhető és használható. De emiatt, hogy nem lehet védekezni az anyáknak az önkéntelen negatív mágikus képzeleti tevékenységének a gyermekekre gyakorolt negatív hatásai ellen, az olyan személyek számára, akik egyszerű, normális emberi életet akarnak folytatni, mint én is, úgymond „természetes családdal”, tehát több gyermekkel, azok számára nem érvényesek a család nélküli Krisna tanok, sem a Buddhának nevezett család-elhagyó Gautama tanai. De sajnos, még a mi szeretett, és ugyancsak gyermektelen „Jézus Urunk” tanai sem. Tehát a családosok, vagyis a nem szingli személyek számára, nem érvényes pl. a keresztény jó hír: az evangélium sem, ami szerint tényleges boldogságban élhet az, aki a keresztény hitek a tételei, vagyis a Jézus kinyilatkoztatásai szerint vezeti az életét. Pedig a Hegyi Beszéd kinyilatkoztatásainak a „bolondos” mivolta („Boldogok, akik sírnak.”) nagyon elnyerték korábban a tetszésemet.

Például az is, hogy: „ Akinek van, annak adatik és akinek nincs, attól, még elvétetik.” - Jézusnak e „bolond” kinyilatkoztatásának a gnosztikusan mágikus értelmét már nagyon korán, ha jól emlékszem, éppen a Hamvas Harleqinjének az olvasásakor megértettem, mivel ebben, a Harleqin c. tanulmányában, Hamvas Béla, a számunkra ezt nagyon logikusan elmagyarázta. És, ha nem is a pozitív sors-idézés kapcsán, de a jó-kedv, a derű és a jó kedély, valamint a szeretet elfogyhatatlan és önmagát generálni lépes természete kapcsán. Vagyis: a szeretnek és a boldogságnak, az önmagából újra és újra termelődő természetének és isteni tulajdonságának a kifejtésekor. Később azt tapasztaltam, hogy ez ugyanígy áll az értelmi világosság és a fény esetében is. De, a környezetemben szétnézve is láthattam, hogy a gondolkozni rest és a tovább világosodni lusta, babonás és szűklátókörű személyek hogyan butulnak el. Akkor értettem meg, hogy nem kötelező öreg korban elbutulni és szenilissé válni, de még betegessé válni sem. Sőt: egyre értelmesebbnek kellene lenni! De, ha még a szeretet is „fogyó anyagnak” képzelik el és elkezdenek azzal spórolni, ők is szegényebbek lesznek szeretet-adási képességben. Azt, hogy az igazi, diszkrét szeretetet helyett érzelgősködnek, nem megoldás, mert egyre egoistábbak, rögeszmésebbek és betegebbek lesznek.
Szóval, azon túl, hogy ennek a kinyilatkoztatásnak mágikus értékű energia- vonatkozását is megértettem, a Hamvas penge-élesen logikus mondatai hatására, akkor előttem teljes pompájában feltárulkozó isteni igazság, az életem egyik legfontosabb megvilágosodásaként hatott. Nagyon tetszett ennek az egyetemes igazságnak a hétköznapi logikával meredeken szemben álló „bolondsága”, vagyis, a tudományos rációval meredeken szembenálló, és a történelem által is bebizonyított, cáfolhatatlan igazsága!
E „rettenetes” Jézusi bolondságnak az igazságát, ami szerint, akinek van, attól nem elvesznek, hanem annak adatik a mennyországban, megfejtvén, tudtam már tehát azt, hogy a Bolond azért messze-okosabb a király tanácsosainál és tudósainál, és minden látszat ellenére, azért „hatalmasabb és erősebb” a királynál is, mert az ő tudása abszolút ismereteken alapul. De mondom: azon túl, hogy a hatalmas királyokkal és népvezérekkel is történtek a történelem folyamán elképesztő (őrült!) „sors-balesetek” érik (Szinte csámcsogva néztem végig az eleinte „joggal” gyűlölt, majd egyre inkább csak szánalmasnak talált Ceausescu párosnak a lelövését.), nem láttam a spirituális „Bolondság” hasznát sehol. Ezt annak ellenére sem, hogy arra a tényre is rá fordult a figyelmem, hogy a hatalmas királyok és politikusok, de még a nagy – nagy tudósok és főpapok közül is, sokan szörnyű betegségeket kaptak el, vagy meghaltak idejekorán a gyermekei. Nem beszélve a tömegek által sóvárogva irigyelt életű, holivudi színész-sztárok sokaságáról, akik vagy elpatkoltak idejekorán, vagy a gyermekeik lettek alkohol. vagy drog-függők, öngyilkosok, vagy homoszexuálisak.
Ekkor felébredt bennem a gyanú, hogy ilyen jellegű baj, ugyanilyen könnyen megtörténhetett volna Krisnával, és Buddhával és Jézussal, és Ramana Maharishivel és Ráma Krisnával is, amennyiben lettek volna gyermekeik. Egy idő után viszont, gyakorló asztrológusként és több gyermekes édesapaként (Ividő is volt egyébként halál-veszélyben és nem is egyszer és mindig kiderült utólag, hogy a mostani és remélem utolsó, vagyis végleges feleségem hirtelen feltörő karmikus sors-és isten-ellenes, sőt: férfi és férjellenes, elfojtott haragvási indulatainak a következményeként!), be kellett látnom, hogy a szakrális bolondságok nem elegendőek ahhoz, hogy az isteni igazságban bízni tudjak. És még akkor sem, ha időközben felfedeztem, hogy ezeket a „bolondságokat” az evangélium „szentírásai” csak úgy öntenek ki magukból (Példa: „Aki meg akarja nyerni az életét, elveszti azt, és aki feláldozza életét, megnyeri azt.”).
Én ugyanis, olyan közvetlenül érzékelhető isteni igazságnak akartam a birtokába kerülni (Olyat „tudni”,) hogy arra alapozva a családom életét is (Ne csak az enyémet!), ne kelljen, hogy féljek azért, hogy a gyermekeim végzetesen betegek lesznek, vagy elüti őket egy autó, amelynek a fiatal, esetleg részeg vezetőjének a normál érzékelése kikapcsolt és rálépett a gázpedálra amikor jönnek, vagy mennek az iskolába. - Hogyha már, a teljes félelem nélküliség elérése is szükséges a megváltáshoz. (És ezt azért, mert, amikor Emőke felrobbantotta a négy gyermekes családunkat, határozottan világos lett számomra az is, hogy félelemben az ember mágikusan bomlaszt, és nem épít.)
Persze, hogy az Enikő halála is ott kísértett a lelki szemeim előtt mindig, valahányszor az Emőkétől született gyermekeim valamelyike lebetegedett! (Később azt is megfigyeltem, hogy mindig az betegedett meg, amelyiknek a karmikus motívum-rendszere közelebb állt azokhoz a sors-motívumukhoz, amelyeket a volt feleségem nem tudott lenyelni, amelyekkel nem tudott kibékülni. Hiszen utólag mindig beszélhettem vele a vele történtekről. Kivételt képezvén azok az időszakok, amikor nem éppen azzal foglalkozott, hogy a nála levő kisebb lányokat, majd, ami után Turulát vissza pereltem, csak Rékát elzárja előlem és ezzel önmagát is megszólíthatatlanná (Konkrétan: telefonon felhívhatatlanná) tette. De ilyenkor mi is jobban összeszedtük magunkat, és minden kis jelre figyeltünk és igyekeztünk elébe menni az anya bajai miatt a gyermekekre leselkedő betegségeknek és baleseteknek. Tehát abból, amiről ilyenkor utólag kiderült az Emő élete folyásából, a vele történt dolgokból és a problémáiból, amelyekkel korábban, vagy épp a jelenben küzdött, mindig visszalehetett következtetni arra a közeli múltban átélt, negatív szellemi és lelki állapotára, amiért előbb mind a négy közös gyermekünk egymás után, majd csak váltva, de beteg lett.
Érdekes módon, Medárda, aki kint a természetben született, az elején nem került az un. anyai asztrális befolyás alá és egyáltalán nem lett beteg az Etelka születéséig, vagyis három és fél éves koráig. De utána igen. Majd, amikor Medárda valamelyest önálló gondolkozással is rendelkező nagy-kamasszá vált, tehát 17 éves korától, egyáltalán nem lett beteg. Két szaturnuszi: őrlő-fogát viszont, a megfelelő mennyiségű szenvedések után, nagy-lányként, vagyis késő-kamasz korában elveszítette. Azt még nem fejtettem meg, hogy az anyja asztrális hatása volt-e ez is, vagy annak a következménye, hogy, annak ellenére, hogy az egész nevelése majdnem kizárólag csak a felelősségről szólt, soha, semmilyen nagy tévedéséért, pl. családot is érintő hibázásáért, nem volt hajlandó azonnal és spontán módon vállalni a személyes felelősséget, hanem csak racionális rávezetésekkel?
A felelősség szellemiségével szembeni, elfojtott és nagyon mélyre rejtett lázadási „tulajdonsága” sokáig felfoghatatlan volt a számomra, mivel a sorsképletében nem teljesen negatív a Szaturnusza és a Jupiterje inkább pozitívan fényszögelt én meg direkt ebben a szellemben neveltem. Miután az anyja által létrehozott „nagy szerelmi kalandjából” visszatért hozzánk, elmondta, hogy az anyja és a nagyanyja, meg a dédnagyanyja is, kamaszkorában folyamatosan lázították és uszították az „apától jövő”, mikor nevetségesen rögeszmésnek, mikor egyenesen megvetendő zsarnoki magatartásnak beállított, felelős magatartás ellen. Vagyis, tudatosan bizonytalanították el a gyermek lelkivilágát, azzal a szellemiségnek a pozitív értelmével szemben, amit tőlem tanult és látott. És ez a tipikusan liberálisan rafinált elbizonytalanítási aknamunka, az egész személyiségére kihatott a későbbiekben, ami szinte az egész életének az elrontásához vezetett.
A Violától született Ividőt, annak ellenére, hogy vele is, többször is fel kellett „rohanni” a korház sürgősségi osztályára, a hirtelen beköszöntő magas lázai miatt, soha nem féltettem igazán, olyan tragikus történetektől és állapotoktól mint az Emőkétől született Turulát például. Az Ikrekben álló Lilithel, Vénusszal és Marssal született Turula elől néha teljesen elfogyott a levegő, és csak hörgött szegény és nézett rám kétségbeesetten, amíg a sürgősségen meg nem kapta a megfelelő injekciót. (Lilith az 5.-ös horoszkópházban, a Mars és a Vénusz bolygókkal együttállva!) Máskor meg kullancs akadt a vállába (Skorpió Sárkányfarok: Kullancs. Vállak: az Ikrekhez tartozó testrész), amit későre fedeztünk fel és nem tudtam csápostól kiszedni. Tehát azok benne maradtak a bőrében, holott egy nappal azelőtt, Etelkának a végbele mellé a jobb farpofája belső felébe beékelődő kullancsot is felfedeztem, és az interneten ajánlott és leírt fordított irányba csavarozó módszerrel kiszedtem!
És nem csak azért nem féltettem Ividőt, akibe pl. soha nem kapaszkodott kullancs úgy, hogy azonnal fel ne fedezzük - Akár csak belém sem -, mert az első negatív jelzés után, Viola, általában mindig azonnal belátta, hogy hol hibázott és igyekezett összeszedni magát spirituálisan, még ha nem is mindig sikerült ez neki teljesen. Illetve, lévén, hogy mellettem volt, vele midig meg tudtuk beszélni az Ividő betegségeinek (Rendszerint csak magasabb lázzal járó hűléseinek.) és apróbb baleseteinek az ő képzeleti feszültségeiben és zavaraiban rejlő, igazi okát. És, miután ez megtörtént, a gyermek másnapra már erősödött is fel és újból a mi mindig mosolygósan derűs, az egész családot is vidámítani képes kis bolond kislányunkká változott vissza. De éreztem is, hogy Viola sokkal erősebb karakter spirituálisan is mint Emőke. Mert neki is voltak ugyan, az élettársi viszonyunk elején, olyan karmikus sors-ellenállásai, mint Emőkének, de egyrészt soha nem hagyta magát befolyásolni mások által, hanem inkább elfogadta a tőlem kapott asztrológusi – metafizikai értelmezéseket a vele, vagy a gyermekekkel történtekre (Tehát az Ividővel történtekre is). Másrészt, ha a Nyilas Sárkányfarkával együtt álló Uránusza által jelzett menekülési, kihátrálási karma-ösztönei hatására, jutott is néha az eszébe a mi családunkból való megfutamodás (Hiszen öt évvel fiatalabb még Emőkénél is, és a nálam nevelődő és itt gondozott három gyermeket nem is ő hozott a világra!), ezt már másnap, vagy harmadnap, illetve három, vagy négy hétre rá, de mindig megbánta.
Eközben Emő, attól kezdve, hogy az anyja két hónapon át „hozza matathatott a lelkéhez”, rájött, hogy mindig csak az elválásra sóvárgott és három év múlva el is hagyott a házasságon kívüli szerelmi-boldogsági vágyainak a beteljesítése érdekében. Sőt, kétszer is elhagyott, mert éppen a hivatalos válásunk kihirdetésének az idején vissza könyörögtem a családba a nála levő gyermekek miatt, és csak amikor másodjára is szerelmes lett mint az ágyú, akkor robbantotta fel végleg a négy gyermekes családját. De akkor visszafordíthatatlanul.

Tehát, asztrológusként, de spirituális megfigyelő édesapaként is, rengeteg alkalmam nyílt, mind a negatív személyi ambícióval, mind az irracionális karma-félelemmel telt női képzeletvilágnak a negatív - mágikus következményeivel találkozni, valamint annak, a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait közvetlenül is megfigyelni és megtapasztalni. De főképpen a két és fél hónapos Enikő lányunk halálakor volt alkalmam attól egyenesen megrettenni! Ezért az én szememben a Hamvas által ábrázolt Harleqin, megszűnt „a királyoknál és még a halálnál is erősebb” lenni. Hiszen a Havas által ábrázolt bolondok, nem csak, hogy szinglik voltak egytől egyig, de saját gyermekeket sem gondoztak és neveltek. Így könnyű… Az ő Bolondságuk tehát csak kivételes életvitellel járó bohócság volt, nem követhető életmegoldás, mivel nem vállaltak semmiféle felelősséget, még a legtermészetesebb emberi állapotért: a szülői mivoltukért sem.
Megszűntek tehát számomra, általam is lemintázható, hiteles boldog – Bolondok lenni, olyanok tehát, akik állítólag semmitől –Még a haláltól sem! - félnek. Hiszen jól láttam én asztrológusként, hogy azok, akik nem teljesítették az életfeladataikat, ha csak a mély-tudattalan finom idea-világuk szintjén is, és ha csak igen ritkán is, de finoman és titokban szoronganak, mint a másnapos részeges személyek. Egyik Hamvas által előhozott példa sem volt elemi felelősség-vállaló szülő tehát, és ezért, az én szememben nem is voltak minta-értékű bolondok, tehát, az általam keresett, legfőbb tudás birtokában levő személyek. Hiszen, ha férfiak az ilyen bohémek, akkor nekik nem kell félteniük a gyermekeiket a másik szülőnek (Az anyjuknak) a gyermekekbe becsapódó és azoknak az egészségét és az életét veszélyeztető, vészes képzeleti csapongásainak a következményeitől. És ha nők, csak úgy lehettek bolondok, hogy nem vállaltak gyermeket, vagy elhagyták a családjukat, családjaikat gyermekestől.
A gyermektelen férfi bohócoknak, nem kell félnie, az általuk (is) gondozott és nevelt gyermekeknek a másik - Igen is: a nő nemű! - szülőtől érkező lebetegedéstől, rossz esetben: a vészes beleseti lehetőségektől, sőt, szélsőséges esetekben, egyenesen a halálos veszélyeztetettségtől! (Lásd Enikő halálának az igazi, spirituális okát, amelyek még az édesanyja számára is, teljesen világos és úgymond beismert volt, akkor legalább is, amikor megtörtént. Világos, hogy ezek az okok teljesen képzeleti indíttatásúak, vagyis mágikus természetűek voltak!) És nők esetén, még ez sem állhat fenn. Ők aztán tényleg szabadok mint a kakukk madarak, akik más madarak fészkébe helyezik a tojásukat és elrepülnek, a gondozás és nevelés felelősségét a fészek tulajdonosára hagyva.

(Nem elhanyagolható motívum ebben a megvilágosodási folyamatban az sem, hogy, időközben, az addig is ismert, de nem eléggé komolyan vett, árnyék-énnek a felmérhetetlen karma-gyártó és karma őrző-, valamint a szerzett karma-dagasztó és ezzel együtt MEGVÁLTÁS-AKASZTÓ, a megváltást lehetetlenné tevő természetét és negatív sorsot vezérlő, mágikus hatalmát is felfedeztük a második feleségemmel. Violának ugyanis, az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje, keményen rá zendített a negatív jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését megelőző periódusban. És azt egyre intenzívebben folytatta, főként a gyermek egy éves kora után. Ezt mindaddig, amíg az Ividő születését követő évnek a nyár végére - ősz elejére (Tehát kb. két és fél évvel a találkozásunk után), sikerült közösen lelepleznünk e szintén mágikus erejű, és a vallás szerint: bűnbe esett, korcs személyi tudatnak (Az emberek karmájába valósággal belebújó és azt a gyakorlati intelligenciájával erősítő árnyék-énjének.) a "harcos-kaméleoni" természetét. Valamint a Halak-karmájából induló alattomos félelem-keltései manővereinek a 8O – 85 százalékát. Ő ugyanis az Ikreknek megfelelő Patkány évében született. És persze, a felismerések nem álltak itt meg. Mert hát nekem is van két – három együttállás is, a sorsképletemben, és a Lilithem is, a III. horoszkópházban található. Tehát kiderült, hogy nekem is van karma-bujtató és karma-rejtő, a nappali éber énemet finoman lezsibbasztó és, a karmikus meghatározottságaimat pozitív tulajdonságoknak feltüntetni igyekvő sugallatokkal manipuláló árnyék-énem! Hát akkor Emőkének, akinek a horoszkópjának minden eleme együtt ál egy másik horoszkóp-elemmel? Ma sem tudhatom, hogy egyáltalán érzett-e szerelmet irántam, vagy minden lépése ki volt számítva a Medárda után született gyermekeink foganását kivéve?
Nem sorolom fel az Emőke sorsképletében található, összes együttállást, de a legvégzetesebb nem is az, hogy a Napja együtt áll a Holdjával (Ami mégis csak egy szerencsétlenségnek volt jele, hiszen mindenben alárendelte magát a feminista anyja irracionális család- és gyermekellenes gondolatainak és akaratának), hanem az, amelyben éppen a Rákban és a 8. házban található Lilithje ragadt össze az ő cifra Jupiterével. Mert anyai befolyás ide, anyai befolyás oda, de egyedülez képes megmagyarázni azt, hogy azóta, hogy tőlem másodszor is elment, az árnyék-énje fogságában és irányításában, az én volt feleségem a legnagyobb székelyföldi misztikus szélhámosok és családi bajkeverők egyike lett. - Mondom, hogy a családos Bolondok kénytelenek egyenesen beszélni, mert különben a családjuk, konkrétan a gyermekeik kerülnek veszélybe. Mert később rájöttem arra is, hogy például, emiatt a feleség-kímélő udvarias beszédem, a kérdőre vonást és számonkérést elkerülő magatartásom miatt halt meg az Enikő lányunk is, amiért nem kérdeztem rá idejében az akkor még tiszta szívűnek tűnő édesanyjára, hogy miért van annyira letámadva a gyermeknek a sorsképletében, az öt bolygó és a Lilith által is, a négyes horoszkópház csúcsán, vagyis a tudattalan világa legmélyebb pontján álló Plútója? Tehát az Isteni igazság és a megváltás bolygója, ami, mondom, hogy a sorsképlet legveszélyesebb pozíciójában: a 4. ház csúcsán volt található?
Mert hogy a Plútó, így, ebben a pozícióban és fényszögelésben, nyilván, hogy erősen negatív-, élet- és Isten ellenes erőkre utaló asztrológiai jelként értelmeződött a baba sorsképletében, még az akkori tudásom és asztrológiai ismereteim szerint is! (A halála tudomásul vétele után ugyanis, előbb le nullázódott, majd gyökeresen újra értelmeződött bennem mindaz, amíg addig, arról a metafizikáról és asztrológiáról tudni véltem, amit Hamvas Bélától és más misztikus szerzőktől-, valamint amit az ELTA-ban megtanultam.) Mert, például, amit akkor még nem tudtam: a Bármely, a 4. ház csúcsára kerülő bolygó átalakul harmadik karma-ponttá! Ideje van tehát leszoknom az anyám által belém nevelt, megható humanista kegyes hazugságokról, még akkor is, ha ez nem tesz szimpatikussá egyes potenciális női horoszkóp-rendelők, és a nekik esetleg tetszelegni kívánkozó férfiak szemében. Nem másért, de az Emőke árnyék-énjének a tevékenysége következtében, most a legnagyobb leányunk: Medárda került veszélybe.
Őt ugyanis, egy évvel ezelőtt, az édesanyja beleugratta egy olyan, a szülői háztól való megszöktetésbe, amihez egy naivnak látszó 27 éves fiatalembert használt fel. Ezt úgy tette, hogy zug-találkákat szervezett neki egy olyan ártatlannak látszó férfival, akiről a gyermekünk édesanyja úgy képzelte, hogy manipulálni tud. de akiről később kiderült, hogy Emőkénél sokkal, de sokkal rafináltabb! És, hogy inkább ő manipulálja Emőkét és inkább ő az, aki kihasználta az így felmerült lehetőséget, ahhoz, hogy ilyen olcsón szerezzen egy házhoz szállítható fiatal lányt magának, miközben telve van mély agresszivitással és gyűlölködési hajlammal, és főként öngyilkossági késztetésekkel. Vagyis: mély Skorpiói rombolási – gyilkolási ösztönökkel. És az, hogy a közös gyermekünket, akit végül is sikeresen elszöktettek ennek a fess fiatalembernek a lakására, éppen a 18-ik születése napja másnapján, éppen a saját édesanyja sodorta végzetes veszélybe tudatosan. És ez még akkor is így van, ha ennek a veszélynek senki nem volt a tudatába rajtam és Violán kívül.

De, a mondanivalómmal még nem tartok itt az időben. A volt-feleségemnek a Solyka nevű, plátói szerelme elmúlása után még vissza jött az esze, de a mágikus erejű képzelete már végzetesen össze-zavarodott, aminek a következtében már nem tudta „szabadon”, tehát otthon megszülni azt a gyermekünket, amely e plátoi szerelmi időszakában fogant. A második misztikus szerelmétől, az amerikai John Lezidontól viszont végzetesen megzavarodott a mágikusképzelet-világa és, az anyja segítségével, olyan dupla családrobbantást szervezett, hogy az ámokfutása után, teljesen elhalványodott bennem a hamvas által ismertetett Spirituális Bolond képzete. Hiszen a véglegesnek bizonyuló második válásunk után, a gyermekeimet évekig nem tudhattam biztonságban az anyjuknak az, ide – oda csapongó, és mágikus módon rájuk átható, nagy erejű haragvásai, és gyűlölködései miatt. Nem csak az Enikő halála okán, de a későbbi hétköznapi gyakorlati megfigyeléseim és főként az asztrológusi foglalkozásom által is biztosított sors-értelmezői tapasztalataimnak és anyai ági karma- értelmezéseimnek köszönhetően ugyanis, többé nem lehettem az a naiv személy, aki azt képzeli, hogy az orvostudomány valamiféle végleges pozitív megoldást, vagy legalább veszély-semlegesítő védelmet, netalán garanciát is jelenthet ebből a szempontból.
Hiszen Enikő is, egy orvosi jóakaratból jövő, tudományosan „lelkes”, de naiv védőoltási halmozás következtében halt meg gyakorlatilag. A katasztrófa spirituális okait a Bolondról szóló regényem második könyve végén írtam le (Amit a megfelelő anyagi alap hiányában csak 10 év múlva tudtam megjelentetni. És persze: az Emőtöl született gyermekek miatti félelmemet nem tudtam addig teljesen megszűntetni, amíg Rékát is nem sikerült tőle teljes felügyeleti joggal visszaperelni és így, mind a négy tőle született gyermekkel az ő közvetlen jogi és kulturális – jogi hatásköréből Magyarországra költőzni. Vagyis, a pöre igazság az, hogy nem tudhattam őket soha semennyire védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális hatásaitól, addig, amíg tőle messze nem kerültünk. Be kell vallanom, hogy nem. Azt követően viszont, hogy ki kerültünk az ő Székelyföldi hatásköréből, egy – egy meghűlésen kívül, egyikük sem volt többé beteg.
De mi tagadás: az Emő második ámokfutása és végleges családrombolása után, még inkább elakadt hirtelen a Bolonddá válásom folyamata. Ugyanis ennek, a gyermekeim anyjától jövő, nem csak ellenem, hanem velem együtt, az ő volt-családja ellen-, vagyis, ha áttételesen is, de a gyermekei ellen is irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből fakadó, negatív „asztrális hatásoknak", nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe kerülési sorozata lett az egyik eredménye és figyelemre méltó következménye. Hanem, a családnak - És főként a Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és a Turula számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után jelentkező! - gazdasági legyengülés is!
Igen: az elején nem jött, hogy ezt elhiggyem, de az utólagos történések fényében, teljesen világos, hogy ezt a gazdasági szűkösséget, a családját robbantó és annak a nálam maradt részére is, folyton haraggal gondoló „anyának” az elbocsátási képtelenségből fakadó mágikus ereje hozta létre. Az hozta ránk a hirtelen leszegényedést az által, hogy megsajnálta tőlünk azt a kevés pénzt, amit a bíróság Turulával együtt nekem ítélt az ő rovására. Talán az is érthető tehát, hogy, amikor a következő nyáron elrejtette Rékát előlem 3 hónapra, akkor a láthatási jogommal együtt, ezt, az egy éven át nem fizetett kötelezettségét is kezdtem hivatalosan követelni tőle. Tudtam, ugyanis, hogy csak addig tart a negatív befolyása, amíg kénytelen lesz gyakorlatilag is, ide adni nekünk azt a pénzt, amit annyira nem akart ide adni. Addig tehát, tartani fog benne az át nem engedési akarat rombolási mágiája, amíg törvényesen nem követeltem. És tehát, miután a rendőrök megfenyegették, hogy amennyiben nem adja meg a tartozását, kénytelenek lesznek bűnügyi eljárást indítani ellene, ez így is maradt. Ahogy azt a rendőrségi fenyegetést meg kapta, amely során velem is szembesítették, és amelynek a során, a rendőr kiküldött egy folyosó végi váróterembe, hogy egyezzünk meg, de én nem engedtem el a tartozását - hiába nézett rám sátáni – fenyegetően -, elengedett mindent és feladott minden ellenállást.
Én csak később jöttem rá, hogy a végső kétségbe-esésében, azt a megoldást választotta, hogy az akkori udvarlójához hirtelen férjhez ment és ennek fejében pénzt is kapott az új férjétől, hogy a számunkra akkor mesésnek tűnő összeget a postáról, ha két részletben is, de elküldhesse. Persze, ettől nem lettünk gazdagok, hiszen a pénzügyi – gazdasági szűkség, amelybe az a szerencsétlen állapot, hogy „a családanya” utálni és gyűlölni kezdte a családjának azt, a nagyobbik részét, amely nálam maradt, illetve, utólag hozzám vissza került, minket arra szorított, hogy jól elmaradtunk a közköltségek (Hogy a magyarországiak is megérthessék: a REZSI.) kifizetésével.
Természetes tehát, hogy ezen felismerések után, egyre távolodni kezdett bennem, mind a vallásos Isteni Gondviselésnek, mind Hamvas által ábrázolt és a Tarot legerősebb ikonjaként szereplő Bolond nevű szellemi állapotnak a megváltói képzete. Azon kezdtem gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni", hogy miként érjem el azt valamiképpen, hogy a gyermekek, legalább asztrális szinten, leváltódjanak az, őket amúgy is elhagyó anyának és volt-feleségnek az önkéntelen negatív spirituális aura-rendszeréről? Tehát, annak a tudatos, vagy tudattalan negatív imaginációja által generált asztrális (Mágikus!) hatásairól? Arra, hogy ez által, a vágyott leválás által, megszabaduljunk az Emőke tudattalan képzeletvilágának a negatív hatásaitól, káros befolyásától? Az anya – volt feleség! -, tudatos, vagy önkéntelen „vissza-haragvó” képzeletének az időnként végletesen vészessé fajuló állapotainak a káros hatásától? Azt észlelhettem ugyanis a húgainál több évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után két - három év múlva (kb. 14 – 15 éves korától), egyre kevesebbet kerül „véletlen” vészhelyzetekbe a válási időszakhoz képest. És ezt, még akkor is, ha egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes pszichológiai kábulatba esett és a figyelői képessége szempontjából un. teljesen dezorientált lett. (A gyermeknek ezek a lelki – tudati kábulatai olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt ismételten, elképesztő elemi hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó tanuló volt és az egyetemen is jól vizsgázott.) Majd ezt követően, általában hűléses tünetei is jelentkeztek, sőt: egy – két alkalommal egy – egy vírusfertőzésen is átesett az ilyen törvényileg kötelező láthatás után. És ezt akkor is, ha gyakorlatilag egyáltalán nem volt, amitől meghűljön. Az is igaz viszont, hogy ezek már nem váltak olyan magas lázzal járó betegséggé, mint kisgyermek korában és általában néhány nap múlva felgyógyult.
Medárda nagykamasszá válása után, megnyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban… - a rémes helyzet nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda kishúgai, nála hamarabb érik el ezt az anyai képzeleti és gondolati emanációnak a káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásolásától mentes állapotot. Sőt, belső sugallatra, én is igyekeztem újabb erőfeszítéseket tenni a, figyelem: „automatikusan – mágikus” erejű, tehát, külön mágikus praktikákat nem gyakorló, és még csak agykontroll technikákat sem gyakorló, önjavító spirituális erőfeszítéseket tenni. Mondom: mindezt a Bolond - állapotomnak, a „magas rezgésűnek” képzelt, tudati és képzeleti állapota elérése érdekében.

De hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ hatásokkal szemben, tehát: még a gyermekeknek a lelki állapotát is zavarni képes, anyai asztrális ellenszélben, ez a karma-meghaladási felemelkedési igyekezetem nagyon nehezen ment? Főként, ha mindehhez hozzá tesszük még a munkakerülő, és deklarált - felvállaltan gonosz ("székely vallásos-anarchista"!) Kökös község szélén álló cigány-viskóban székelő prófétának, Nagy Attila Pulinak, a saját kútfőjéből eredő hazugságokon alapuló, internetes hitelrontási - rágalmazási és mocskolási támadásait? Majd, a számára unszimpatikus apákra vadászgató, azokat ugyancsak az általa kieszelt, sátáni rágalmaival gazdaságilag tönkretenni igyekvő, budapesti feminista blogernek: Gerle Évának és az ő nyíltan leszbikus harcos-társának, az interneten ellenünk kifejtett szakmai hitelrontási hadjáratait…

A Bolond állapotot elérni messze nem voltam képes tehát úgy, hogy ezzel a megváltott állapottal - mint egy mesés misztikus háborúban -, legyőzhessem, vagy semlegesíthessem Emőkének az önkéntelen misztikus rombolásai mágiájának a nálam levő és általam gondozott és nevelt közös gyermekeinkre tett hatásait. De ugyanakkor, a Puli és főként az annál sokkal kegyetlenebb és rafináltabb és kitartóbb-, tehát a Puliénál sokkal veszélyesebb, mert műveltebb, tehát rafináltabb és elszántabb támadásai alatt és közben, meggyőződhettem arról is, hogy én, tehát az apa (a férfi nemű szülő!), bármilyen negatív spirituális állapotba kerülhettem, annak a kislányaim egészségi állapotára nem volt semmiféle negatív nyomást és semmiféle baleset nem érte őket ez alatt.
Mivel, a gyermekeim féltése nem csak egészségi természetű volt, hanem egzisztenciális jellegű is, és főként ami után azt kellett észlelnem, hogy a Turula hozzánk ítélésével és, a vele együtt a végzetes 150 lejes gyermektartásnak a bírósági megítélésével, automatikusan beindult velünk szemben az anyának a spirituális fösvénységi mágiája. És ennek a tudomásul vételévek, magamra is vonzottam e két sátáni figurának (Nagy Attila Pulinak, a magát székely anarchistaként meghatározó munkakerülőnek, és az ugyancsak ingyenélő bősz-feminista Gerle Évának.) a könnyű internetes harccal (Aljas Rágalmakkal.) megszerezhetőnek látszó, dicsőség-szerzési vágyát. Ebben az elhárítási, jó hírnév-megőrzési harcban rengeteget tanultam a szellemi harc és az igazság-védés spirituális (pozitív) funkciójáról. Csak éppen olyan mágikus erejű spirituális bolonddá válni nem tudtam, mint amilyet az elképzeléseim szerint, Havas Béla a Harlequin című esszéjében leírt. Az ilyen misztikus erőfeszítések nem ártanak, sőt: szerintem, hosszú távon csakis használhatnak, még akkor is, ha az ember éppen nem tudja ezek által láthatóan és azonnal elérni a kitűzött céljait, de arra viszont jók voltak, hogy megbizonyosodhassak arról a régi feltevésemről, hogy a karmát egyértelműen és határozottan az anyáktól örököljük.
Azt olvastam az egyik mágiáról szóló kézikönyvben, de Karl Gustav Jung alkímiával is foglalkozó, híres pszichológusnál is, hogy, amikor az ember fél, magához vonzza a megfelelő negatív energiákat, illetve a negatív sors-helyzeteket számára létrehozó személyeket is. Nagy Attila Puli és Gerle Éva Domina tehát, ennek megfelelően, a rezonancia egyetemes törvénye alapján, indítottak ellenem gazdasági ellehetetlenítési célzatú rágalmazási háborút. Az, hogy ezekbe, végül is ők buktak bele és nem mi, annak volt köszönhető, hogy folyamatosan igyekeztem megfejteni az események spirituális jelentését, a mágikus hatások és visszahatások színvonalán is. Puli egy ellene indított széles körű ellen-háború után, teljesen leszállt rólam, majd eltűnt az internetről is, mint aktív rágalmazó, és csak a misztikus elméleti kakája maradt ott sokáig. Gerle Évának a nagy-sikerű és többszörösen díjazott bolgja, a „Cask az olvassa”, a régi dicsőségéhez képest, teljesen népszerűtlenné vált, vagyis, az olvasó-tábora siralmasan beszűkült a velem való „siker-kecsegtető” csatározásai következtében. De hiába kotródott el ő is végül, mert háttéri veszély-forrásként, amely által nem személyesen - Ahogy a székely földön is ma mondják, a román nyelvből átvetten: nem direktben - voltam veszélyeztetve, hanem az által, hogy a gyermekeim által, még mindig meg- és fennmaradt a volt feleségemnek az önkéntelenül is, de ellenünk (is) dolgozó, ártalmas és kártékony képzeleti tevékenysége. (A Skorpió – Ascendensét támadó Lilithje ott áll a Rákban és a skorpió gyakorlati életkörében: „az újjászületés – vagy a halál” nevű, nyolcas horoszkópházban. A Sárkányfarka meg, a Rák gyakorlati életkörében: a 4.-es horoszkópházban! A teljesen negatív Skorpió-Uránusza meg a magány és a remetéskedés- a világtól való teljes elvonulás és elszigetelődés szükségének az életkörében. Én meg Skorpió szülött vagyok és a Kínai asztrológia szerint, az annak megfelelő Kígyó évében születtem!)
Főként, amiért soha nem tudtam abba a gondolatba belenyugodni, hogy a válás után nála maradt kicsi Rékánkat is, magához hasonló, felelőtlen érzelmi csapongónak, pontosabban: szajhának neveli.
(Ez egy, a legmagasabb rendű spirituális állapotnak: a mágikus „bolondságnak” az eléréséről és működtetéséről, vagyis, a gyakorlati megvalósítási lehetőségeiről szóló esszé-beszámoló, és tudvalevő, hogy a bolondnak mindig nyersen és közvetve, vagyis erdélyiesen szólva: direktben kell kimondania azt, amit gondol.)
Vagyis, amiért nála volt Réka, Emővel szemben róka fogta csuka – csuka fogta róka helyzetben voltam és ezen mit sem változtatott az a tény, hogy ráadásul még tudtam is róla. Az a szülő vesse rám az első követ, aki spirituális magatartást – alapállást! – akar járni, és nem érdekli az, hogy a volt házastársánál maradt az amúgy is hányattatott sorsú gyermeke, akit a volt-házastársa és szülő-társa, tudatosan felelősség-ellenesen neveli. Nem attól féltem, hogy ellenem neveli, hanem az, hogy maximális felelőtlenségre neveli. Tehát azt, hogy helyrehozhatatlanul elrontja a gyermek életét! Mihelyt tehát, azt észleltem, hogy Rékát hónapokig elrejti előlem – És egyszer ez hét hónapon át sikerült is neki! – mindig feljelentettem az ügyészségre, de nem csak a gyermeknek a tőlem és a testvéreitől való hermetikus elszigetelése miatt, hanem amiatt is, hogy nem fizeti a gyermektartást. A romániai ügyészség, de más hivatalos hatóságok is, az elsőre rá se tojnak, mindig elbundázzák és eltaknyolják ezt a gyermekekkel szembeni vétkezést. Ezért ők soha, semmilyen körülmények között, nem indítanak büntetőjogi eljárást, hanem csak a második miatt, amit egy súlyos jogi kifejezéssel is ihletnek (Abandon de familie = Család-elhanyagolás), ahhoz képest, hogy a bíróságok egészen jelentéktelen összegeket ítélnek meg gyermektartásként. Ezért, a romániai közgondolkozásnak, e számomra máig furcsa, Bikás szellemisége miatt, a gyermektartási kötelességeinek az elmulasztása miatti feljelentésekkel tudtam csak arra rászorítani Emőkét, hogy ne rejtegesse előlem tovább Rékát valahányszor el ment az esze és, nem tudni miért, ezt csinálta. És, ha nagyon áttételesen is, de ez a sajátosan romániai erkölcsi fonákság vezetett később a félelemtől való megszabaduláshoz és a Bolondságnak a végső, és minden félelem és más fajta lelki, vagy anyagi nyomorúság alól felszabadítani képes mágiájának, a teljes megfejtéséhez.

Lehet, hogy a fentiekben egy kicsit tévedek és lehetséges, hogy időközben én is "fejlődtem" egy keveset úgymond (Azért úgymond, mivel ennek az általam alig észlelhető, fátyolnyi fejlődésnek, nincs sok köze a darwini evolúcióhoz. Nem is nevetséges, hanem szomorú az, az igyekezet, hogy a darwini evolúció koncepciót spirituális területeken is erőltetik az antropológusok és a magukat mesternek, gurunak, tanítók, persze, első sorban magukra vonatkoztatva.). Legalább is, úgy vélem, hogy, bizonyos személyes élmények és események (un. "spontán megvilágosodások") hatására, sikerült az árnyék-énem ezer-egy arcának, nem csak az azonnal felismerhető, nagy részét leleplezni és felszámolni, de az addig fennmaradt maradékát is, tehát az árnyék-én rejtett összhatásának a kb. a 98 - 99 százalékát is sikerült leleplezni és a „be-látás(!)” nevű észlelés után, a megfelelő misztikus módszerekkel megszüntetni. Például már nem csapom be magam azzal, hogy ami óta szülő lettem, de legalább is, miután több gyermekes apa lettem, soha nem az öncélú misztikus "tisztulásom" és nem a "szellemi fejlődésem", a fontos a számomra, hanem a gyermekeink és, a családnak a minél nagyobb mértékű veszély-mentesítése.
Ma már tudom, hogy ez már csak azért sem lehet így, mert az idő telésével, egyre komplexebb feladatok és metafizikai kérdések elé vagyok állítva mind a gyermek-nevelés terén, mind a párkapcsolatban, az asztrológiai sorsképletek kauzális feltárásai során felmerülő szakmai kérdésekről és problémákról nem is beszélve.
Ami az Emőkétöl született gyermekeimnek az anyjuk negatív asztrális befolyásától való mentesítését illeti, tehát a magát az őrület-szerű megzavarodásba (Majd miután a második férjétől és az attól született gyermekeitől is elvált: a tompa elbutulásba.) süllyedő anyjuknak az önkéntelen, vagy tudatosan ártalmas befolyásától való mentesítését illeti, soha nem adtam fel a reményt, hogy sikerülhet a megszabadítás. És ehhez is spirituális éberség, vagyis, az elképzeléseim szerint, a magasabb tudatossággal és szeretet-képességgel és Fény-állapottal való összehangolódás, és az önáruló júdási spekulációt meghaladó, krisztusi értelem eléréssel járó, szellemi-lelki állapot megszerzése, mindenképpen szükséges. Amint alant látni fogjuk, sajnos az elválásunk után, nem váltam elég hamar, ehhez az igényhez elég „fejlett” öntudattal és úgymond spirituális képességekkel rendelkező személy. Pedig, amint láttuk a fentiekben, nem csak egzisztenciális biztonságban akartam tudni a gyermekeket, ahogy ma ezt „minimumként” elvárják a családapáktól, hanem egészségi biztonságban is, aminek a spirituális megoldását kerestem.
Sőt, első sorban nem is arra! Miután több ide vonatkozó törekvésem, kísérletezésem és erőfeszítésem kudarcba fulladása után, rájöttem, hogy asztrális befolyásolás szempontjából nem léphetek az Emőke helyébe (Vagyis az anya helyébe!) és tehát, hogy soha nem tudnak az én mágikus képességeim vetekedni az övével, csakis abban reménykedhettem, hogy minél erősebb személyi tudatra (felelősségteljes személyi öntudatra.) tesznek szert a gyermekek, annál kevésbé lesznek, az anyjuk és bárki által is, asztrálisan befolyásolhatók.

- Persze, hogy engem, akinek már meghalt váratlanul egy makk-egészséges gyermeke, legfőképpen a gyermekeknek az Emőnek a rájuk gyakorolt asztrális befolyásának a megszüntetése érdekelt. Hiszen rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy mihelyt valami un. baleseten, vagy vészesebb baleseti helyzeten hirtelen keresztül mentek, a még annál is vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében, mindig fel kellett hívjam telefonon, a már újból férjhez is ment édesanyát és "vész-helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza rendbe a lelkivilágát, mert a gyermekeink bajban vannak. (És akár hihető ez, akár nem, de az is kényelmetlen volt már nekem, hogy a spirituális semlegesítés érdekében az asztrológiai portálomra mindig kiírogassam ezeket a vészhelyzeteket.) Főként azon a nyáron nem tudtam ezt elkerülni, amikor Turula többször is megütötte a kis fitos-orrát (Plútó- és tehát Skorpió-szerv). És ráadásul még egy, a barakk alatt lakozó, barna hátú viperával is találkozott kétszer. És Etelkától sem várhattam el hat év múlva sem, hogy legalább (minimum) egy tizenhat (16) éves gyermek önállósuló öntudatára tegyen szert, mivel a lányaink egyáltalán nem un. koraérő típusúak, nem, hogy a hozzám való visszakerülése idején alig múlt hétéves Turulától ilyet elvárhattam volna.

Mit volt más mit tennem, mint hogy kísérletképpen elkezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis még többet viccelni velük mint korábban, és azt kértem, hogy rajzoljanak Bolondokat, tehát, a bolond-rajzolás segítségével sikerült a képzeletüket nagyjából egy Salvator Dali féle, felszabadult szellemiség irányába terelni. És csakugyan: így el is tudtam érni azt, hogy már olyan időszakokat is megérhettünk, amikor a nagyobbak kilenc – tíz hónapon át sem voltak betegek, tehát még csak komolyabban meghűlve sem, de más, komolyabb betegség által sem voltak érintve. (Medárda 16 éves korától egyáltalán nem.), azon kívül, hogy a múlt nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és a "szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagyis "gyomor-menésük" volt  és erősen belázasodtak, érdekes módon, Ividőnek a hasonló tünetekkel járó megbetegedése után! (Az Emőtől született nagyobb lányok hamar kigyógyultak ugyan, de Ividő és főként sokáig még Viola, hosszan folytatták ezt a híg fosással járó alkímiai elengedés műveletet. Utóbbi addig, amíg elképesztőn lesoványodott, tehát testileg legalább is, teljesen újjá született. És ezt olyannyira, hogy a visszerei is, amelyek az Uránuszhoz, tehát az irányváltás szelleméhez kapcsolódnak, félig – meddig elmúltak. A lényeg tehát, hogy egy idő óta, a káros asztrális befolyás ellenében, egyfelől az életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot várok el a lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően. Másfelől, ugyanolyan szigorúan  megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát, hogy bolondos rigmusokat gyártsanak és saját elgondolásaik szerinti, színes bolondokat rajzoljanak és általában, Dali szerűen, vidáman szellemeskedjenek, hogy vidám szellemi társítások szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak. Turulának egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely kiegészíti azt a gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem szégyen -, de a logikai nyitjára én csak akkor jöttem rá, amikor Turula azt kibővítve kezdte mondani:
"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.
Meg kérdezte hány óra?
Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."
(Mire is kellett nekem a Turula segítségével az idén tavasszal rájönnöm e versikét mondogatva? Hát a versikének - Szerintem ez a legjobb magyar Haiku! – a lényegére. Ti, hogy a toronyba fel mászó Bolond, tulajdonképpen azért Bolond, mert megkérdezi fent a toronyban "valakitől", aki nem lehet más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti., azt kérdi a Bolond saját magától, hogy "Mi a helyzet?") Azt értettem meg tehát, hogy: vagy a Bolond az, aki válaszol magának, vagy „tényleg” válaszol neki „valaki bentről" (Valamelyik angyal?), hogy féltizenkettő. De nem tudok arról, hogy léteznének bolondkodó angyalok is? És minek kell tudni a Bolondnak, hogy hány óra van? Nem mindegy az neki? - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert "ketten vannak" a Bolond fejében is és ezért ketten lesznek a Toronyban is (Az elefántcsonttoronyban, tehát a beképzeltségben.). – Egyik a Bolond tehát, és a másik, az árnyék-énje!
Nos, mint jó – Bolond, nagyon sokat derültem, a versnek az addig elé, számomra rejtett értelmén.
De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers folytatásán), amely így szól:
"Ha Bolond a kettő,
miért nem tizenkettő?"
(Tehát: miért csak fél tizenkettő, bolond a kettő? – És így tovább…)
Majd később kiegészítettük arra, hogy:
„Mert ha tizenkettő,
Nem Bolond a kettő!”
És ezzel együtt azt is megértettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő Harleqin-jében? Éspedig ott első sorban, hogy a Bolondot, vele-születetten beavatott Bolondnak ábrázolja, akárcsak a hívek szentimentalizmusára utazó vallások papjai Jézust az Isten fiának. - Kizárólag őt nevezik és jelölik egyedülien az Isten Fiának! (Holott Jézus maga figyelmeztetett arra, hogy a zsoltárok szerint is mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. Tehát arra, hogy nem csak ő maga az Isten gyermeke kivételesen, hanem mindannyian azok vagyunk!) Amint Jézus sem lehetett annyira fiatal, mint ahogyan a vallásos tanok azt beállítják – Egyes források szerint nem 33 évesen feszítették keresztre és „távozott a mennybe”, hanem 65 évesen! Gondoljunk csak bele: 32 évvel később.
Vagyis, Jézusnak is kellett rendelkeznie némi felnőttkori élettapasztalattal, mielőtt a világra szóló, egyetemes értékű beavatási meggyőződéseit elkezdte volna tanítani és az Evangéliumból ismert kinyilatkoztatásait megtette volna. Egy amerikai kereszténység-kutató történész szerint viszont, mindenképpen családos férfinak kellett lennie, mindenképpen, mert különben még a zsinagógába sem eresztették volna be 30 éves kora után. Nem, hogy a Tóra szent tekercsét a kezébe adják, hogy azt értelmezze a szülő-városában, ahol ismerték és tudták jól, hogy hány éves! Ugyanúgy, a Tarot Bolondja sem született „szent hülyének” (Egyből megváltottnak) és nem is lett azzá valamilyen fej-, illetve agysérülés következtében!

Sőt: a Bolondság egy olyan mélyen beavatott szellemi - öntudati állapot, egy olyan – És ezt minden szentséggyalázás szándéka nélkül írom: - személyesen elérhető és átélhető krisztusi, spirituális öntudati-állapot (Tulajdonképpen mindenki a saját maga számára lehet egyedül a megtestesült krisztus, mert mindenkinek magának kell és lehet ezt az egyetemes öntudat-állapotot elérnie!) amit Bolondnak kell neveznünk, egyrészt amiatt, hogy azok, akik ebbe, a Tarot bolondja által megtestesített spirituális állapotba el akarnak jutni, nehogy más irányba induljanak el és máshol kössenek ki. Tehát nehogy a patetikus beképzeltség állapotába kerüljenek, vagyis, nehogy szemforgató gurukká, vagy más szent fazekakká változzanak. Másrészt meg amiatt is, hogy nehogy az egyházak tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek, vagy ránk uszítsák a tömegeket, ha Bolond helyett megváltott Krisztusoknak mondjuk magunkat. Az a nagyon magasrendű spirituális öntudattal rendelkező személy tehát a Bolond és a Krisztus, aki az egész Tarot-rendszer 21 stációs beavatási kálváriáját tudatosan végigjárta és ez által megvilágosodott és főként: magas fokú hibabelátási és felelősségvállalási képességet tett szert. Lett légyen az akár férfi, akár nő.
Hogy miért jegyeztem meg külön, hogy lehetnek ezek akár női és akár férfi nemű személyek? Nos, éppen azért, mert a Hamvas Béla által leírt bolondok, egytől egyig férfiak! Akárcsak Krisna, Buddha és Jézus és a többi közvetlen isten-gyermeknek nevezett beavató mester. (A vallás szerint ugyanis, mi, a többiek, nem, vagy csak közvetve vagyunk isten közvetlen gyermekei.) A Magdalai Máriából összekutyultak ugyan egy minden női magasztosság felett lebegő, legfőbb női szentet, Szűz Máriát, de a Jin princípiumnak megfelelő Isten-felséget azért nem sikerült (Sőt: nem is akartak!), hanem inkább csak egy isten-fiút szülni képes, szent-edény féleséget.
Vannak olyan misztikus – vallásos szekták is, akiknek a női vezérei Mária Magdolnából törekszenek egy „Jézus-Krisztusnak” megfelelő magasrendű misztikus női lényt faragni, de ez a „szent” törekvés, valamiért éppen a nők tömegeiben nem képes különösebb gyökeret ereszteni. Sokkal könnyebb lenne, és szerintem igen is: nagy népszerűségnek örvendene és különösebb ellenállásba sem ütközne az, ha a Tarot Bolondját el kezdenék nőnek is ábrázolni. Esetleg annak a nulla –állapotában. Mert szerintem persze, hogy a nők – Tehát a felelősségteljes és hibabelátásra képes és a férfiakat nem gyűlölő, több gyermekes családanyák – is, elérhetik a spirituális beavatottságnak ezt a legmagasabb fokozatát! Miért ne?! Hiszen ez, ennek a senki és semmi által nem korrumpálható, minden illúziótól való mentes, boldog és egészséges spirituális állapotnak az elérése a célja minden a horoszkópfejtésnek, attól függetlenül, hogy nő-, vagy férfi nemű-e az a személy, akinek a sorsképletét értelmezzük! Sőt: a sorsképletből még csak ki sem lehet olvasni azt, hogy az illető személy férfi-, vagy nő nemű-e?
Mit nem adtam volna, ha Benkő Emőke, vagyis a négy nagyobb gyermekemnek az édesanyja, autonóm személyiségként, tehát felelősségteljesen és határozottan elindult volna velem, a Bolonddá válás útján és akkor most - amellett, hogy ő lenne a spirituálisan legmagasabban beavatott női személy a romániai magyarság körében -, mind az egészen boldogok lehetnénk, vele együtt. Minden világi vagyont megért volna az, ha nem kellett volna annyi, de annyi szenvedésen keresztül mennünk, nem csak a két elválás során, de utána is, még 10 éven át! De a magyar nők is sokat nyerhettek volna azzal, ha Emőke folytatta volna azt, amit velem és mellettem már 10 évvel korábban elkezdett, és tanítaná a nők ezrei számára azt, amit ő tökéletesen csinált (Ti. teljesen szabadon szült!) valamikor! És amely szülő-anyai öntudattal járó tudás és képesség hiányában, egy az orvosok önkényének kiszolgáltatott szerencsétlen gyermekké válik a Magyarországi orvosok kezében minden nő, amint befekszik a kórházba, vagy, amikor a szülési fájdalmai elkezdődnek és a férjeik „átadják” őket ezeknek a tekintély-elven kitenyésztett tudatlanoknak! Istenem, mit nem adnék, ha ezzel foglalkozna, és nem azzal, hogy amikor a férjétől, vagy a nagyanyjától kell a nálam levő gyermekeink eltartása és iskolai ellátása érdekében pénzt koldulnia! Ha eszébe juthatna, hogy mint nő, ő a teremtő isten megtestesülése a földön és annál sokkal többre képes mint a kuncsorgásra! Ha ebből, az Isten-anyai alapállásból lenne képes beszélgetni bárkivel is, ahelyett, hogy a nálam maradt gyermekeit az érzelgősen infantilis dumájával próbálja megához édesgetni, vagy, a gyermekek számára általában tetszetős, liberális fellengzősségével próbálja őket hülyíteni!
Mennyivel könnyebb lenne az én dolgom és mennyivel boldogabb személy lennék, hogyha a tőle született gyermekeimnek, nem, hogy egy, a Tarot Bolondjának megfelelő, magas spirituális tudatossággal rendelkező, autonóm szellemiségű anyja lenne-, de legalább egy kispolgári szintű felelősséggel rendelkező édesanyja lenne! De nem, ő sem nem spirituális Bolond, akinek a környezete nem érti, hogy miért teszi, amit tesz, de végül mégis minden kijön neki, és a többiek csak csodálkoznak ezen. Sem nem egy kispolgári édesanya legalább. Hanem Ő egy ultra liberális eszmék szerint cselekvő, lökött, misztikus csodabogár, aki nem képes eltartani még önmagát sem. Csak az a baj, hogy ettől, még volt képe, a hátam mögött, az éppen általa előidézett személyiségi zavarától fogva, és a titokban megerősített árnyék-éjétől fogva megvezetni a 18 évesen még éretlen lányát, akinek előbb spirituális alapokat akartam adni és, csak azt követően megmutatni neki a világ erkölcsi romlottságát.
Ez az „anya” viszont, azt hazudta a lányának, hogy amennyiben az hozza szökik-, illetve, ha a luxus-nyugdíjából, magán kívül még két személyt is - tehát Emőt is és Medárdát is! -, eltartani képes, erőtlen nagyanyának a lakásába szökik, attól máris - Tehát az édesapja befejezetlen nevelése nélkül is (Vagyis annak a felelős felügyelete és irányítása nélkül) -, szabad és autonóm felnőtté tud válni. Hogy autonóm cselekvő öntudattal és képességekkel is rendelkező, felnőtt személlyé válik, csak attól, hogy elszökik az édesapja felelősségtudata köréből. Hogy lehet tehát egy ilyen kurvás csábítással szemben ügyet nyerni a felelősség, az önkorlátozás szükségére figyelmeztető Szaturnuszi (apai) szellemiséggel egy 18 éves szerelmes lány esetében? – Sehogy!

II.

A „Mi Atyánk” c, mágikus ima kérése, ami szerint: "...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben (A tudatban, a képzeletben), azonképpen itt a földön is (Az életünkben is).", az ideális spirituális öntudati állapotot kívánja beidézni. Egyesek úgy képzelik, hogy ennek lassan – lassan, elérkezett a 21 században a történelmi ideje. Tehát, hogy amikor a felelősségteljes anya és apa – szülői párok (Az általános emberi rendeltetésüket beteljesítő élettársak) többsége Bolonddá vállhat, vagyis kívül – belül kiegyenlített lénnyé: Androgünoszá. Hogy ez lesz a Krisztus második eljövetele. Mind a saját élet- és házastársi tapasztalataim alapján, mind a korona-vírus által okozott világ-válság közepén történt, védő-oltásokkal való visszaélés lelepleződése után, én ilyen globális történelmi megváltódási lehetőségben nem hiszek. De, az egyéni megváltódási lehetőségekben viszont nagyon is hiszek. A kereszt ugyanis mindig csak egy személyes. Tehát, a felelősség-vállalás is személyre szabott és ezért a „megszabaduláshoz” (A megváltáshoz) vezető éberség megszerzése sem lehet személytelen.
A Hamvas egyik nagy tévedése tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a kiegyenlítődési lehetőségek létezését – Amelyek a megváltáshoz vezetnek - összekeveri a paradoxonok létezésével (Ezt a paradoxont, az Aleqin c. esszéjében, mint axiomatikus alapot, le is írja!) és azt képzeli, hogy, „paradox (természetellenes) módon”, a bolondok egyenesen magas rendű szellemi tudattal rendelkeznek születésüktől fogva. Hogy a Bolondnak – eleve beavatottaknak – születtek, úgy mint a vallás szerint Jézus is, aki egyedülálló és így eleve mindent tudó Isten-gyermeknek született. Tehát Hamvas meglátásában, a bolondok karma nélküli személyeknek (Egy, nem pietista keresztény vallásos értelemben vett, szenteknek, hanem valamiféle, Buddha – krisztusi szellemmel és tudattal rendelkező, vágy- és hiúság és ambíció nélküli személynek.) születnek. A keresztény vallás is azt állítja Jézusról, hogy eleve isteni tudással és képességekkel született szent gyermek, és azt még meg is fejeli egy hatalmas adag pietizmussal! És Hamvas, szemmel láthatóan, ugyanezt állítja a bolondokról. Tehát azt, hogy, akár csak Jézus, ők is, ebben a kiváltságos - „szűziesen” Bolond-helyzetben élni képes, misztikus gyermekeknek születtek, hogy minden különösebb karma-oldási erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak.
A Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott világos, hogy nem válhatnak azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű pár nélkül („szüzességi fogadalomban”) élve, a Nemek Egyetemes Törvénye szerint, eleve törvénytelenül, tehát folytonos testi és érzelmi – asztrális - kiegyenlítetlen (Fizikailag: kielégítetlen) állapotban élnek. Hamvasnak a kissé korai halálát ismerve, illetve az „agyvérzéses - tüdőgyulladásos” halálának a drámai jellegéből tudhatom asztrológusként, hogy Hamvasnak nem sikerült teljesen Bolonddá, vagyis boldoggá – megváltottá válni. (Tudjuk persze azt is, hogy az élet nem lóverseny, de még csak nem is olimpia. De azért érdemes megjegyezni azt, hogy a vele nagyjából egy idős, de nála kevésbé ismert és felkapott, de ugyancsak „nagy formátumú, spirituális írótársának, a mindig bolondozó Szentkuthy Miklósnak viszont igen. Miklós ugyanis, 81 évesen, de makk-egészségesen, és álmában lépett át a túlvilágra!

De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban a mondatában találhatjuk meg, ahol leírja, hogy a Bolondnak a számára is ismeretlen mágikus ereje és titka abban rejlik, hogy a melankóliából táplálkozik, hogy abból kapja - szívja úgymond, a titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem-nélküliségét, stb.
Ez egy óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a mindent szétbontó, romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind lázadó költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, de főként a Skorpió jellegű karmám miatt (A Kígyó évében születtem) egészen közelről és személyesen, tehát nagyon is jól ismerem a melankóliát, a szomorúságot és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választja el az embert az öngyilkossági vágyak jelentkezéséig, amelyeket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a melankólia! Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás mélységeibe húzó, édesen kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak és a mélyen rejtett kevélységnek, ezt az andalítón édes és rothasztó állapota alól a bele süllyedő személyt meg tudná oldani. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes, gyilkoló pókháló, szövődik ez az édesen elveszejtő, és a vészterhes vonzáskörébe kábuló lélek-madár teste köré szövődő pókháló. A kábult lélek, miközben azt érzi, hogy ez által, a szédülten boldogító állapot által megszabadul a súlyos lelki terhétől, ami nyomja. Úgy érzi, hogy a képzelete útján szabadon repül, miközben gyakorlatilag, a pokol kapuja felé szédeleg „öröm- és szeretetteljesen”. („Önként és dalolva”)
Hogy is lehetne ebből a végzet felé utazási „édes álom” - állapotból a Bolondnak a már – már feszülten józan, éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon is”? (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami, vagy aki a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső romlásba és a teljes szétbomlásba lehet csak, a melankólián keresztül kerülni! A melankólia – kór, nem véletlenül az egyik legnehezebben gyógyítható pszichés betegség és nem véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában. Vagyis: a teremtést és az utódgondozást és nevelést megtestesítő Rák életkörébe, meg a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe! De főként és különösképpen a megváltást megtestesítő Halak életkörébe, ahova a Bolond is kapcsolódik analogikusan! De korántsem, mint újjászületés és megváltódási képességek elérésére való törekvés, hanem mint az igazi boldogság elérését lehetetlenné tevő, hátráltató karma-vonzás! Tehát, éppen úgy, mint a magváltódás érdekében tett, belső önfegyelmező erőfeszítésekről való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való, betegesen édes lemondási késztetés!
Hát ez a sötéten vonzó és sátánian kísértő lelkiállapot, semmiképpen nem lehet a Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND, az életerőt elszívó melankóliának (És a nosztalgiának, és a szomorúságnak) A TELJES ÉS VÉGLEGES meghaladásának az a megtestesítője. Ő, mint az evangélium ígérete, az állandó és örömteli életigenlés, az életszentség magasrendű géniusza, tehát a folyamatos megtermékenyítés és megváltás állapotában él és „abszolút státuszban” van: „Vagyok, aki Én vagyok”. Ő minél teljesebb karma-oldást és karma- meghaladást követő, kauzális megtisztulás géniusza, aki a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásos – érzelgős meghatódást kiváltó „nagyot- mondást”. De szembe neveti a szintén steril és üres művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, meg az esztétikai szellem-korrupciót.
A Bolond, ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális, mert az öncélú élvezet-hajszoláshoz, a kapzsisághoz és a hódítási ambíciókhoz semmi köze nincs. Mert ő egyedül az isteni igazság moralitásában: az egyetemes kiegyenlítődés szükségességében és az azt beteljesítő megváltás törvényében bízik és hisz. Ami, valljuk be őszintén, hogy az anyaghoz kötött világi ambíciók és igazság-mércék szemszögéből nézve (Jupiter), tehát „emberileg” eléggé elfogadhatatlan. Hát nem? Hamvas Béla azt írja a Mágia Sutra végén, hogy „a legfőbb morál a szabadság”. Eközben, éppen ebben, a szerintem legjelentősebb alkímiai tanulmányában, Hamvas azt bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé.
Szerintem tehát, Hamvas itt téves kifejezést használt annak a következtetésnek levonásakor, amit éppen bizonyított. Hiszen az egész Magia Sutra című esszében tulajdonképpen arról van szó, hogy az igazságnak, az igazság szellemének, vagyis, az igaz embernek van (lesz) hosszú távon pozitív mágiája és végül megváltása, és nem a jóságosnak. Nem az un. jó embernek. Tehát nem a jóságosan, vagyis: a karitatívan viselkedő embernek. Az esszé-záró (Bolond!) mondat tehát, szerintem, úgy kellene hangzódjék, az egész esszének a logikája szerint, hogy: „A legfőbb morál az Igazság.” Vagy: az igazság által nyújtott megelégedett és megnyugodott lelki állapot: a Boldogság. Ezt, amennyiben azt az egyetemes törvények szerinti moralitást vizsgáljuk, amely szerint az embernek élni, gondolkozni, beszélni és viselkedni – cselekedni kell, amely harmóniában áll az ember (megváltódási) rendeltetésével. Amely moralitás tehát, egyben a boldogság záloga is.
Az ember lehet ugyanis bolond módra boldog úgy is és akkor is, hogyha a környezetétől nem kap szeretetet. De igazságtalanságban csak akkor tudna lázadás nélkül sokáig élni, hogyha teljesen közömbös tudna lenni. Sőt, talán még úgy sem. Tehát az ember ott, ahol folyamatos módon kell igazságtalanságot látnia és elszenvednie, abba előbb utóbb bele betegszik lassan, és aztán bele is rokkan, felrobban a szíve az elfojtott nehezteléstől és haragtól, vagy megbomlik az elméje, megüti a guta, vagy tényleges bolonddá válik. Vagyis őrültté.

Hamvas Béla kétszer is járt háborúban, mind a két XX. századi világháborúban részt vett. Az első világháborúban fiatal - Nagyon fiatal! – katonatiszt kadétként front-vonalba is került, ahol aztán megsebesült. Egészen pontosan: egy közeli ágyú-lövedék robbanása következtében légnyomást kapott a szervezete, és annak a hatására és utóhatására sokáig korházi ápolásra szorult, majd harcképtelenné nyilvánították. De nem szerelték le, és nem-harcoló állományba sorolták, majd hosszas huzavona után mégis leszerelték. Arról sehol nem írt, hogy amikor frontvonalba került, kellett-e lőnie az ellenségre, tehát, hogy kellett-e embert ölnie? Hanem csak arról, hogy mennyire elviselhetetlen volt számára ott, abban az össze zártságban együtt élnie az ott, a züllésen kívül másra képtelen fiatal kadétekkel és tisztekkel.
A második világháborúba, mint tartalékos őrnagyot hívták be tiszti szolgálatba, ahonnan később megszökött állítólag, de arról, hogy esetleg ekkor is tűzvonalba került volna, tehát hogy élet-kioltásig menően harcolnia kellett volna, nincs tudomásunk. Egy biztos, hogy azokban a háborúkban harcoló katonáknak és tiszteknek már messze más fogalom- és képzetrendszere volt a harcról, mind a középkori lovagoknak, akik mindig valamilyen eszme nevében álltak neki életre - halálra megküzdeni az ellenséggel, illetve az ellenségnek vélt személyekkel. Tehát, valahol mégis csak saját felelősségükre öltek, mert saját elhatározásból gyilkoltak le másokat. Vagy, magukat meggyilkoltatták le azokkal, de igazából soha nem gyűlölték az ellenséget és nem is féltek attól, vagy a haláltól. És azt az egész „vérben fürdést” nem találták értelmetlennek, hanem úgymond, isteni rendeltetésnek. A huszadik századra már nem ez volt a helyzet. A fiatal Hamvas Béla is még lelkesen jelentkezik kadétnek, hogy aztán majd harcolhasson a hazájáért és a vallásáért, de amit a fronton tapasztal, azt egyrészt megutálja, másrészt attól megretten. Isten halott, mondja éveken át folyton, Nietzche-t idézve.
Ezt követően és ennek hatására jelenti ki később, Nietzche nyomán, azt, hogy olyan mint kereszténység nincs, soha nem is volt, nem is létezett. Hogy a civilizáció nem más, mint egy halom szemétdomb és benne az emberi faj, egy, az állati fajnál sokkal alacsonyabb szinten élő, disznó-horda. De azt is tudja, vagyis gondolja…, hogy ez nem mindig volt így. Tehát, hogy volt egy olyan idő, legalább is az emberiség legendás arany-korában, amikor az ember még nem volt ennyire aljas, mint a XX század első felében. És, az általa folytatott egyetemi tanulmányok, majd magán-jellegű szellemi kutatások folytatásával elindult megkeresni visszafelé az időben és a kultúrák és különböző civilizációk kultúrájában azt a pontot, „ahol leromlott az egész”, addig, amíg csak el tudott menni visszafelé az emberiség őstörténetében. Megkeresni tehát azt a romlás-pontot, azt a szellemi-lelki eredetű szörnyű árulást, azt az elaljasodást, amit ő a háborúkban észlelt. Tehát azt, hogy az a sötét közömbösség, felelőtlenség és abszolút gyűlölet, ami oda vezetett, amit ő a fronton megtapasztalt, hol és mikor kezdődött az emberiség történetében? Kielemezte a kortárs és a klasszikus európai civilizációt és kultúrát (Filozófiát és teológiát), majd a középkoron át, vissza hatolt az ókori görögökig és a zsidókig, de ezt, az általa sötétnek nevezett váltási pontot nem találta. Ekkor az ázsiai kultúrákat kezdte tanulmányozni az amerikai bennszülött (Hibás gyűjtőnéven: indián) kultúrával együtt, szintén az időben vissza haladva.
Miután megtanult kínai nyelven írni és olvasni, meg szanszkrit hindu nyelven is, annak az érdekében, hogy ne másodkézből kelljen megismernie e civilizációk és kultúrák irodalmát – szellemi spirituális jelentéseit. Ezeknek, az európaitól merőben eltérő szemléletmódjának a hatásra, arra ébredt rá, hogy - amint írja a Patmosz I. című könyvében: - egész végig „Jellegzetes Európai hibát követtem el: Azt a bizonyos fekete pontot, a saját személyemen kívüli világban kerestem.” Hamvas Korábban is írt, és közölt irodalmi és filozófiai jellegű cikkeket. Sőt. Könyveket is jelentetett meg. De, az igazi Hamvasi életmű, az tehát, ami azt a szellemi hagyatékát képezi, amit az életében nem is sikerült a kommunista ideológiai terror alatt közölnie, az ezt, a fél életen át keresett a fekete-pont felfedezést és felismerést követően, jött létre.
A jelen tanulmány szempontjából azt is fontos tudni, hogy Hamvas Béla, a kutatásai során, az asztrológiával is egészen közelről megismerkedett. Ezt olyannyira, hogy jó néhány személyi horoszkópot is elkészített és értelmezett, de az általa (is) felfedezett „fekete pontban”, amiben igen is helyesen, a minden „belső” emberi tévképzetnek és eszmei-lelki zavarodottságnak az okozóját felfedezte, és amely minden külső nyomorúságnak és szenvedésnek az okozója is, nem volt képes meglátni és megérteni azt a virtuális asztrológiai pontot, amit a modernkori, személyi sors-képletekben Lilithnek neveznek. Ír külön az asztrológiáról számtalan helyen, és Baktay Ervinhez hasonlóan, még a bolygóknak és a konstellációknak a spirituális – analogikus jelentését is leírja. De a Lilithet valamiért figyelmen kívül hagyja és nem azonosítja az általa fekete pontnak nevezett, sátáni váltóponttal. Holott, még a váltópont elnevezése is találó és majdhogynem egybe vág az asztrológiai Lilith természetével! Hiszen a Lilith, egy olyan, az isteni dimenzióban végbemenő metafizika jelenségnek a személyi horoszkópokban is, szükségszerűen megjelenő megfelelője, amelynek során, az abszolút létből, a többi egyetemes törvénnyel együtt, a Polaritás és a fokozás egyetemes törvénye is, kiáramlik a „megnyilvánult” isteni dimenzióba, és…, figyelem: Az abszolútumból kiáramló sérült ideakvantumokat átváltozatja, átalakítja saját ellentétükké!
A Lilith tehát, amit Hamvas Béla nem fogadott el mint asztrológiai elemet, viszont mint a saját lényében is létező, romlást idéző fekete pontot, felfedezett mint metafizikai jelenséget, a karmikus fordított valóság-látásnak a jelensége. Az embernek, mint Ádám Kadmonnak viszont az a rendeltetése (Azért lett az Isten által legyártva), hogy ezeket a teremtésbe (Istenbe) eleve sérülten – hibásan érkező ősideákat kijavítsa. Igen ám, de hogyan? A Biblia szerint, az Ádám Kádmon tehát (Az ember ősideája), nem más, mint istennek, a Lilith- jelensége miatt belőle kihulló, sérült ős-idea kvantumoknak a vissza szerzési – megmentési lehetőségére vonatkozó első látomása. Tehát, az ember-géniuszának éppen az a rendeltetése, hogy ezeket a Lilith-jelensége által a saját ellentétükké változtatott ősideákat magába vonzva, azokkal együtt a kemény fizikai állapotot és ugyancsak kemény visszajelzési lehetőségeket biztosító, fájdalom-képes, és tehát érezni és gondolkozni – észlelni és megkülönböztetni képes, fizikai testtel (is) rendelkező emberi lényekbe inkarnálódjon. Ezt annak az érdekében, hogy ezeket a folyamatosan érkező, sérült ősideákat kijavítsa. És éppen azért, mert így, ebben az állapotban, az isteni létbe való visszajutási ösztönnel, vagyis a boldogság-vággyal, különálló és külön nemű személyekbe inkarnálódva, kénytelenné válik a fájdalom-jelzésekre hallgatva, valamennyit a benne levő, de a Lilith nevű objektív jelenség által a visszájára fordított ős idea-kvantumokból (képzeteiből, gondolataiból, érzéseiből) kijavítani, illetve, az eredeti pozitív állapotba (Tehát épre és egészségesre) vissza formálni. A többi részletet, illetve a megváltási – megváltódási folyamatokra vonatkozó magyarázatokat és értelmezéseket, ami ide vonatkozik, leírtam már korábban, a számtalan ezt megelőző metafizika és asztrológiai tanulmányban. Most csak azt kívánom pontosítani végkövetkeztésként, hogy Hamvas Béla nem abban tévedett, hogy az általa írt, Tarot – Bolond értelmezésében, a Bolondokat eleve magváltottnak született személyekként ismerteti.

Hamvasnak ez, a Lilithre és a Plútóra vonatkozó tévedése, ti., hogy nem sikerült felfedeznie az általa kulturális úton felfedezett fekete-pont jelenségének az azonosságát, vagyis, amiért nem akarta elfogadni és elismerni ezeknek az ő korában még frissen felfedezettnek számító horoszkóp-elemeket, az úgynevezett Bika- jellegű karmájával (A Lilithje a Bikában volt) keveredő Halak-karmája (A Kakas évében született) hatására történhetett meg. De abból is következhetett, amit ki lehet olvasni a sorsképletében abból, hogy a Plútója az Ég Alja nevű ponttal együtt állt, vagyis: az Isteni igazság őserejét megtestesítő bolygó, a mélytudattalanja legsötétebb – legmélyebb zónáját jelképező asztrológiai helyen található. Emiatt az elfogadási képtelenségéből eredő metafizikai tévedés miatt, amit semmiképpen nem róhatunk fel neki, hiszen a felfedezői zsenialitása ez ellenére is zseniális volt! - én mostanig elégedetlen voltam Hamvasnak a Bolond-értelmezésével. Ugyanis, az asztrológiában, illetve a személyi sorsképletekben, akkoriban már használatos volt mind a Lilith, mind pozitívan annak az ellen-erejeként is felfogható Plútó! Vagyis, éppen azt, a Lilithnek nevezendő metafizikai jelenséget nem volt hajlandó elfogadni reális asztrológiai erőként, amelyet ő maga is felfedezett saját magában „az emberiség fekete-pontjaként!

Ennek a sötét metafizikai őserőnek az intuitív megérzését követő rengeteg kutatás után bekövetkező észlelésekor, a zseniális magyar Hiperion azt írta le a számok aritmológiai vizsgálatakor - Az én valamikori nagy döbbenetemre és hitetlenkedésemre! - , hogy: KÉT TEREMTÉS VAN! És, hogy az első (Fizikai dimenzió nélküli és ember nélküli!) teremtés a tökéletes, a második viszont, amiben megjelenik a Lilith, a fizikai lét és az ember (És amit Hamvas nem értett, hogy miért jött létre, hogy miért volt szükség rá!), „el van rontva”, tökéletlen. Szó szerint így írta! (Lásd a Scientia Sacra c. III. kötetnek a végén megjelentetett kis esszéjét.) Csak döbbenten ámulni és csodálkozni tudok tehát a Hamvas Béla zsenialitásán. Azon, hogy egy egyszerű misztikus dedukció útján, miként volt képes egy ilyen metafizikai jelentőségű következtetésre jutni, anélkül, hogy tudott volna az első Lilith és második Lilith nevű metafizikai jelenségek létezéséről és jelentéséről. Persze: Ő itt, az első Lilith által: az abszolút őssóvárgás által létrehozott úgymond vegytiszta (Ez is hamvasi kifejezés!) első teremtésre és a második Lilith jelenség miatt szükségessé váló második teremtésre gondolt. Úgy tehát, hogy az első „nincs elrontva”, de a második igen. Vagyis, szerinte az örök isteni létezésnek az örök és abszolút létből való folyamatos megteremtődése, az Abszolútumnak a Teremtő Istenné való változása még „tiszta”, de a második teremtés, ami a második Lilith jelenség miatt válik szükségessé, már „el van rontva”!
Nem lehet ennek a hierarchikus teremtéstani felfedezésnek a tisztázására elég erőt fordítani: Az „elrontott” Tehát a második Lilith- jelenség által zavart isteni létezés számára szükségessé tett, és az Isteni Karma feloldása érdekében létrehozott, de ugyanakkor azzal eleve meg is zavart (megrontott) és ugyanakkor be is terhelt második teremtés az, amelyben mi, emberek is, mint az Adam Kadmon megtestesülései élünk. És, ha tetszik, ha nem, de a fájdalmain által rászorítva, teljesítjük a rendeltetésünket, ami a karma-oldás. Vagyis, a fájdalom által rá szorítva, tehát a sorsunk által, ki javítunk valamennyit a belénk vésett, sérült és visszájukra állíttatott ős-ideákból. Ahogy a misztikusok mondják: ha tetszik, ha nem, valamennyit „ledolgozunk” a személyi karmánkból. Persze, aki tudomást szerez erről a sors-kényszerűségről, nem áll ellent neki, hanem igyekszik és törekszik, azzal együtt működni és a Jézus által tanított megváltást elérni. Ezek a boldogok a Hegyi Beszédben. Vagyis, azok, akik a pragmatikus materialisták és a vallásos önámítók szemében Bolondok.
A határtalan fizikai világegyetem mellett és abban benne: a földön, már az ember is létrejön és megjelenik, még hogyha az elején csak hiányos idea-rendszerek formájában is. Egy - egy vonása teljesen felismerhetően megjelenik már az állatok karakterében is. (De az evolúció-elméletnek ezt a felfedezését az ember isteni természetével szembeni merényletnek látta Hamvas Béla is.) Majd azok közül, egyre határozottabban is kifejlődik, tehát az állatoknak az összes karaktereit magában egyesítő, ám azoknál sokkal, de sokkal intelligensebb utódjaként a természetből kiemelkedik az ember. Itt most csak annyi kitérőt szeretnék tenni, hogy tudatosítsam: a Darwinizmussal, mint tudományos felfedezéssel, egyáltalán nincs akkora baj, mint amekkorának feltüntetik. Tehát csak ennyi benne a metafizikai képtelenség, hogy szerinte „véletlenszerűen” alakult ki az ember az állatokból (az ember és a majom közös elődjéből). Darwin Károly csak azt nem vette észre, és azt nem gondolta volna, hogy az állatok „megjelenése” és kifejlődése, sőt: az, azt megelőző, az anyagcserével működő és a hely- és helyzetváltoztatásra képes (un, szabad mozgásra képes lények kifejlődésére, létrejövésére alkalmas) őssejtek megjelenése is, a karma-oldásra is képes embernek a kifejlődését szolgálja, már az ős-kezdettől fogva.
Több évre rá, hogy én erre rájöttem, megtudtam azt, hogy valahol Angliában talán, létrehozták az un. előre tervezett evolúció elméletét, amely szerencsésen meghaladja a teológia által hirdetett kreacionista „egyből” teremtés ostoba dogmáját, de a véletlenszerűséget is kizárja.
Ezt tehát tovább kell gondolni és még annál is tovább kell menni, és végre, határozottan ki kell jelenteni a következőket: A naprendszer és a föld létrejötte is, sőt, még a tejútrendszer kialakulása is, azt szolgálta, hogy azon belül egy éppen ilyen bolygó megjelenhessen, amelyben a szerves élet megjelenése, évmilliárdok múlva lehetővé tehesse a karma-oldásra képes embernek a kifejlődését.



Illetve, hogy: Amennyiben a világűr egy másik szegletében, valahol máshol jelent meg az élet őscsírája (Az újabb asztronómiai és biológiai kutatások és feltevések szerint!), akkor is, itt fejlődhetett ki az ember! Tehát az anyagcserével működő lények (mikróbák) organikus élet-létezést lehetővé tevő, földi környezet világa volt az, a biológiai struktúrák kicsírázására és kifejlődésére alkalmas környezet, amelyekből később az állatok, majd a különféle emberek is létre jöhettek. És amelyek ma már, tudatosan is részt vehetnek az egyetemes megváltás nagy műveletében. Vagyis, a bennük is ott levő, és az isteni teremtés folyamán megsérült és teremtés közben megsérülő (meg hibásodó) és a Lilith által az isteni lét zavartalansága megőrzése és megtartása- és biztosítása érdekében, a visszájukra változtatott ősideáknak az isten-emberi személyükön belüli helyreállításának a nagyon fontos - Egyetlen személyes! -, végtelenül összetett megváltási (alkímiai) műveletét folyamatosan elvégezhessék. Ez az ember rendeltetése. Ez ellen lehet ugyan lázadni (Lásd az ettől a metafizikai ténytől mindig kétségbe esett átkozódásba és - vagy fölényes elutasításba kerülő, hogy ne mondjam: dühbe guruló liberális filozófiai gondolkozást), de a lázadók szükségszerűen mind „rosszul járnak” előbb, vagy utóbb.

Nos, ha ezt megértettük és el is fogadtuk, akkor hadd fejtsem ki már végre itt is, a Hamvas féle, nem egészen teljes és nem egészen reális Arleqinnek a kritikai vizsgálata kapcsán, annak a következményeként megszületett, végső mondanivalómat. Azt, amelyet egyébként, már egy másik tanulmányomnak a végén is kifejtettem. Ti., hogy, amint az a fentebb leírtakból is kitetszik talán, a fájdalom, egy olyan, az (Nem vallásos képzetek szerinti!) Úristen által belénk épített, az épségben való felnövekvésünket - tanulásunkat, majd felnőtt korunk után, a megváltásunkat szolgáló kódrendszer (Egy spirituális életben-maradási, majd egy karma-oldást segítő metafizikai jellegű, de nagyon is materiális jelrendszer: egy kauzális kresz.). Ez nélkül, nem csak hogy nem lennénk képesek elérni megváltásunkat, tehát a külső –természeti környezetünkhöz való idomulásunkat. Nem tudnánk még a természettel, az azzal, annak a törvényeivel való harmonizációt elérni sem. De, még csak felnőni sem lennénk képesek, mivel: gyermekként nem érdekelne az, hogy az ujjaink, vagy a kezünk, vagy a lábunk, vagy a fejünk leszakad. Nem minden gyermeknek létezik ugyanis félelem- és veszteség-érzete. Fájdalom nélkül tehát, mennének tovább, baj-jelző sírás nélkül, akkor is, ha az ujjaik, vagy a kezeik leszakadnának, vagy éppen a lábfejük. Az Úristen tehát – „Az ő nagy bölcsességében…” - kieszelte és belénk építette a testi fájdalmat. De még az olyan külső benyomásokat is fájdalmassá tette lelkileg - Sőt, még szellemileg is! - a számunkra, amelyek minket az önérzetünkben, illetve a boldogsághoz való eljutási igyekezetünkben gátolnak meg, vagy sértenek meg. Tehát ez az előrelátó úristen, aki folyamatosan létrehozza az emberiséget, a spirituális fejlődésünk során, még szellemi – lelki fájdalmat is belénk épített a testi fájdalom mellé.
És mindezt miért? Olyan dolgokra való figyelmeztetési eszközként, mint a testi fájdalom esetében: Figyelmeztető jelként arra, hogyha valamit hibásan csinálunk –teszünk lelkileg és szellemileg, hogyha tehát negatívan – rombolóan élünk át valamit. (Lásd fentebb a nosztalgia átélésének a leírását., és annak a következtetéseit.)

Ebből viszont, csak és csakis azt lehet kikövetkeztetni, hogy a legértelmesebb emberi alapállás az, amely a kívülről ítélkezők számára (Tehát fentiekben leírtakat meg nem értők, illetve az arra nem kíváncsiak számára) a legnagyobb őrültségnek (Bolondságnak) fog számítani mindig is: FELNŐTTKÉNT ÖRVENDENÜNK KELL ANNAK, HOGYHA FÁJDALMAS KÜLSŐ BENYOMÁS ÉRI A TESTÜNKET, VALEMYLY TESTRÉSZÜNKET ÉS SZERVÜNKET. Ezt azért, mert ezek egyszerű szellemi jelzések arra vonatkozóan, hogy valamit rosszul csinálunk. Hogy a megváltás elérési lehetősége szempontjából rosszul járunk el az életünk valamely dolgában. De még annak is örvendeni kell, ha valaki önérzetünkben megbánt, megsért, vagy másképp okoz lelki bánatot. Sőt, még akkor is, ha nagy anyagi kárt okoz valaki, vagy valami a számunkra. Lásd, a Tarot Bolondja „előzetesét”, az akasztottat, akinek a zsebeiből potyognak ki a pénzek, a gravitációnak, vagyis a fordított pozíciójának köszönhetően. – Ezért és csakis ezért, vagyis azért, mert erre az ostoba és korrupt (A vallás által bűnbeesettnek nevezett) látásmódnak a visszájára is képesek vagyunk, lehetséges a misztikusok által unalomig hangoztatott gyermeki „ősbizalom” kialakulása. Tehát, az „Istenben-” egészen pontosan: az isteni törvények összhatásában (gondviselésben) való hitnek” a létrejövése.
Azt is mondhatnám, hogy elég szomorú az, hogy csak 63 évesen juthattam el ehhez a pofon- egyszerű, de egyesek számára, éppen e pofonegyszerűsége miatt elfogadhatatlan és felfoghatatlan, minden élet-elixírnél értékesebb, „drága kincsnek”(!!!) a felfedezéshez. Azért ilyen későn, mert ezt a pofon-egyszerű dolgot, ezt a globális világerőt, nem képes ismertetni ma velünk senki. Erről az eredendően működő, pozitív isteni mágiáról, még a keresztény papok sem képesek hitelesen kioktatni a híveiket, mivel ebből a szempontból hiteltelenek, hiszen a hívek és a hívek által eltartott egyház, eltartja őket, és nem szorulnak erre az égi ellátásra. Ezért csak prédikálnak róla.

És mivel a számára különleges élvezeteket biztosító tudománya által elbutított civilizált ember, ettől a tudományától még szerfelett kevély is ráadásul, ezt, az egészséges embert a gazdasági viszontagságoktól megóvni hivatott, spirituális a világerőt, nem volt képes (újra!) felfedezni egyetlen Nobel-díjas tudósnak sem. DE még kevesebbet tud erről a szuper-okos filozófia, amely a materialista tudományoknak az eredményeiből vonja le az élet értelmére vonatkozó következtetéseit. (Elég szegényes, nem?) De ha netalán szomorú lennék ezek miatt, akkor egyenesen magam alatt vágnám el a fát, amit, ebben az esetben már nem a bolondság-, hanem a hülyeség szellemében követnék el. – Azt, hogy mi a különbség a hülyeség és a bolondság között? Hát egyrészt a tompa ostobaság, a nyáj szellem szerinti vezérlődés, másrészt a nyáj-rögeszméket gyártó öncélú agyalás, amit az életnek a tudomány és a technika – technológia segítségével történő megnyerési lehetőségének a téveszméje vezérel. A Bolondság ezeknek az ellentéte.


V. Végkövetkeztetés és a Hamvas Arlqinjének a kiegészítése:

Összegező ismétlés: Az igazi – spirituális! - Bolondság megváltói erejének a felfedezéséhez, abból az elégedetlenségemből indultam ki, hogy a Hamvas által (Az Arleqin c. esszéjében) leírt Bolondság állapotát –amelynek az elérésére viszont vágytam - fikciónak találtam. Amint remélhetőleg sikerült bebizonyítani: egyrészt létezhetetlen az, hogy valaki akkora, tudósokat és metafizikusokat, filozófusokat – és nem utolsó sorban asztrológusokat! - megszégyenítő bölcsességgel rendelkezzen veleszületetten, mint amint a Tarot elmélete állítja, és, amiről Hamvas ír.. Akkor tehát, mi lehet az a rejtélyes forrás, ami a Bolondnak olyan mágikus erőt biztosít, hogy attól a Bolond állapot helyből (Ab ovo) értékesebb, mint a királyi állapot, vagy a Főpapi állapot, és így tovább? Vagy, mint amilyen a hadvezér állapota. Sőt, a Hamvas leírása szerint, Bolond még a halálnál és a sorsnál is (A Tarot 10 sz. Ikonja) nagyobb erővel bír…
De, igazából nem is emiatt csalódtam a Hamvas Bolondjában, mint az akkoriban és sokáig nehéznek látott életem megoldására alkalmas öntudati megvalósítási lehetőségben. Hanem, amint azt fent bőven kifejtettem, egy sokkal póriasabb dolog volt az, ami miatt csalódtam. Éspedig azért is, mert a Hamvas bolondjainak, amelyek egytől egyig férfiak ráadásul (Vagyis: nő nem juthat el ezek szerint a bolond megváltott „erejéig” – Az „erőnek az erejét” itt, a Tabula Smaragdina theleszmája értelmében vetten!) nincs családja. Tehát nincsenek gyermekei, és nem kell azokat féltenie a felesége, vagy az esetemben: a volt felesége negatív asztrális – mágikus befolyásaitól. Én viszont – balga módon és elhamarkodottan – akkoriban úgy éreztem hogy egyedül már csal ettől félek az életben. Mivel tehát, a Hamvas által leírt Tarot Bolondjának az általam gyakorolni próbált misztikus bolondsága nem bizonyult elég alkalmasnak, arra, hogy ettől az általam egyetlen félnivalónak képzelt folyamatos lehetőségtől megszabaduljak, hanem csak egy vidám sorskicselezési lehetőségnek, volt idő, hogy teljesen le is mondtam arról, hogy tovább lépve, a tarot Bolondjának újabb mélységeit és sors-megoldási lehetőségeit kívánjam felfedezni.
Aztán egy olyan szinte-végzetes eseményt követő, még hat hónap után is állandósulni látszó veszteség- állapot köszöntött be szabályos villámcsapásként az életembe, amelyet éreztem, hogy egyedül csak a Tarot Bolondjának a magatartása segítségével tudom valamelyest feloldani. Illetve, úgy folytatni az életutamat, hogy még hosszú távon se haljak bele idejekorán az engem akkor ért súlyos erkölcsi veszteségbe. Akkor ugyanis, amikor kénytelen voltam a Tarot Bolondját segítségül hívni, minden úgy nézett ki, hogy erkölcsileg – spirituálisan - végképpen elveszítettem a legnagyobb lányomat, akire attól kezdve csak és csakis az, a tíz, vagy húsz, vagy negyven éves tévelygéssel járó, felesleges szenvedés-halmaz vár, mint amilyenen, a fiatalkori tudatlanságom következtében én is keresztül mentem harminc – negyven éven át. Ekkor és emiatt, tehát az alig 18 évessé vált Medárda bejelentetlen éjszakai elszökését követő, fél éven át, a nagy odafigyeléssel és felelősséggel nevelt gyermekemnek a saját anyja által a fejére idézett szerencsétlensége miatti félelemben folytatott belső gyötrelem után - úgy is mondhatnám, hogy –, spirituális kínomban fedeztem fel az általam akkor „A Bolondság Bolondságát”. Ez bizonyult az egyedüli megnyugtató és tényleges pozitív eredményekhez vezető sorsmegoldási és megváltódási lehetőségnek. Ez volt az tehát, amiről a következőkben írok.
2016 július 21 reggelén már jól sütött a nap, amikor gyanús lett, hogy Medárda, aki a pici sátor-táborunknak az enyémmel ellenétes végében aludt, még nem jött ki a sátorból. Egészen pontosan, amikor ezt észleltem, tehát a feltűnő hiánya-elején csak arra gondoltam, hogy el ment az Olt holt-árkába úszni, de amikor az, az idő, ami alatt bőven leérhetett volna, és be úszhatott volna az öbölbe, aminek a szélén a sátraink álltak, miután szólongatni kezdtem, be néztem a sátrába, ahol hűlt helylét találtam. Kérdezgettem a feleségemet és a gyermekeimet, akiknek a sátrai közelebb álltak az övéhez, mint az enyém, hogy tudnak-e valamit róla, illetve, hallották-e, ma reggel, vagy hajnalban, hogy kijött volna a sátorból (Pl. a vécére…)? Nem, Nem, nem és nem, senki nem tudott semmit. Tíz óra után sem került elő és tehát, kezdtem kétségbe esni.
A közelben lakott a gyermekeim gyermekkori barátja, aki viszont nem vette fel valamiért a telefonját, tehát autóba ültünk, hogy megkérdezzem: nem-e tud valamit a gyermekem hollétéről? Amire megérkeztünk a fiatal barátunk nagyszüleinek a háza elé, már azt is elgondoltam, hogy valamilyen szex-mániás banditák megfigyelték, hogy nap közben kerékpárral ki – be jár a városba a sátorhelyünkről, kábító-gázt nyomtak a sátrába és elaltatták, és profi módon, síri csendben elrabolták. Illetve, hogy megerőszakolták, és, hogy ne tudjon rájuk tanúskodni, meggyilkolták…
Ekkor, tehát de. 11 óra után, amikor éppen azon tanakodtunk, hogy melyik lehet a fiatal barátunk nagyszüleinek a háza, megszólalt a telefonom és a kijelzőn láttam, hogy a volt feleségem, a Medárda édesanyja hív. Azt közölte velem, hogy ne izgassam magam, Medárda nála van, mert úgy döntött most már jogilag felnőttként, hogy hozza fog költözni és ettől kezdve nála fog élni. Azt csak egy hónap múlva tudtam meg, hogy ez a sátáni lény csak falazott, mert a lányt nem lett volna képes egyedül magához csalogatni, hanem meg ígérte neki, hogy a második gyámjaként, megvédi tőlem, ha meg akar szabadulni a zsarnok-apjától és a neki udvarló fiatalemberrel akarna együtt élni, annak, a szülei által fenntartott lakásában. Vagyis, hogy alattomban, és a hátam mögött, rafinált - áttételesen elültette a lányunk fejében a tőlem való elszökés gondolatát (Előzőleg ugyanis meghívatta magát a fiatalemberrel annak a lakásába és órákon át beszélt arról, hogy én micsoda egy gonosz apja vagyok a lányunknak.), annak az érdekében, hogy neki, ne kelljen több gyermektartást fizetnie. Réka ugyanis, akkor még hozza volt ítélve, és ha valamelyik lányunkat még magához tudja édesgetni, akkor 2 – 2 lenne a gyermekeinknek a két szülő közötti megoszlása, amely szám-egyensúly megborult, amikor Turulát tőle visszapereltem.
De azt, hogy Medárda nem az anyjához, illetve annak a nagyanyjának a lakására szökött, hanem egy férfi lakására, nem közölték és nem volt, ahonnan tudjam tehát, és, amikor Medárdát a telefonhoz adta az anyja, hogy beszéljek, igyekeztem azt megnyugtatni, és úgy beszélni vele, hogy érezze: nincs semmi, de semmi félni valója, tehát zavartalanul folytathatjuk a kommunikációt és megtarthatjuk a kapcsolatot. Amint utólag kiderült tehát, naiv idealista voltam még akkor is, mind az alantas érdekeik szerint, és azoknak a gyermekeiket is feláldozni képes gonosz „édesanya”, mind az általuk évek hosszú során át (10 éven keresztül) a szülői láthatások alatt folyamatosan szédített lányok morális érzékét illetően.
Még szerencse, hogy sikeresen hazudtak és falaztak, mert, ha egyből tudom meg, hogy mibe ugratta belé a lányunkat a volt feleségem, oda megyek a nagyanyjához és össze töröm a csontjait. Különösen az arc-csontjait. Ennek a tanulmánynak nem tárgya és témája az akkori kétségbeesésem leírása, ezért írok erről ennyire nyersen és tömören. De nem témája annak a 7 hónapnak a leírása sem, ami alatt Medárda nem engedett megához közel, és minden kommunikáció elől elzárkózott, oly annyira, hogy képes volt még arra is, hogy a születésnapomon sem köszöntött fel, nem írt még egy semleges sort sem az interneten legalább, ahol több mint százan köszöntöttek fel. A lényeg az, hogy amikor ezt a tanulmányt kiegészítve újra írtam, rég el telt szilveszter is, és azzal a tudattal éltem, hogy a világi élet aljasságaitól addig elé megkímélt leányomat továbbra is féltenem kellett, még annak ellenére is, hogy akkorra már elköltözött a Tamás nevű szerelmesétől, az anyjának a luxus-nyugdíjjal rendelkező nagyanyjához. A Tamás nevű 29 éves férfi megkeresett engem, miután Medárda elköltözött tőle és elmesélte az egész szökés történetét, és azt, hogy miután a volt feleségem a célját vele és általa elérte, hogyan kezdte Medárdát ellene manipulálni, majd megzsarolni azzal, hogy amennyiben nem hagyja el Tamást és nem költözik hozza, akkor vissza küldi hozzám. Illetve, kiszolgáltatja nekem az által, hogy felfedi a hollétét. Hiszen, jogilag még semmi nem volt elintézve, illetve az a bírósági ítélet, amivel váláskor Medárdát hozzám ítélték, még nem lett megmásítva. Sőt, még csak bírósági eljárást sem kezdeményeztek e célból, Medára viszont, hiába volt már 18 éves, mert diákként még eltartottnak számított.

Medárda viszont, azt is tudta, hogy a kis húgai mellett, az édesapja lakásában neki nem lesz hely az udvaroltatásra, illetve, hogy nálunk nem maradhat ki és el az otthonból a kései órákban, és nem ölelkezhet és csókolózhat szabadon előttünk. De úgy képzelte, hogy az anyját, aki amúgy is Szászrégenben lakott, meg tudja még valamelyest puhítani és a 75 éves dédnagyanyát is ki tudja játszani, de engem már nem. Úgy döntött tehát, hogy a déd-nagyanyához, vagyis, hogy most már „hivatalosan” az anyjához költözik. És így éltük meg 2017 Vízöntő havát. Ekkor kezdtem újból a Bolond szellemiségére meditálni, látván, hogy minden földi esélyt elvesztettem arról, hogy a gyermekemet a felelősségem körébe vissza helyezhessem. Illetve akkor kezdtem többszörösen is Tarot-kártyát vetni arra, hogy miként oldhatom fel ezt az állandó féltésemet és a Maedárda miatti rejtett szorongásomat, ami miatt, úgy éreztem, hogy nem tudok kellőképpen a nálam – velem maradt másik három gyermekekre koncentrálni.
Éppen idejében, mert, mint utólag kiderült, ebben a periódusban „sikerült” egy II - ik fokú cukorbetegségbe bele vinnem magam a szorongásaim miatt, és a fenéklyukam mellett - Tehát az elbocsátás – megbocsátás szellemiségével analogikus kapcsolatban álló Skorpiói testrészemen - is kiújult egy régi „tisztulási” vezeték (fisztula), ami két darab régi, tályogos keléseknek a nyomán maradt vissza évekkel korábban. Ugyanakkor az asztrológia által feltérképezett és ok – okozati összefüggések szintjén értelmezett sors-jelekről és jelzésekről is írtam egy tanulmányt, mivel ilyenekkel bőven ellátott a sors a korábbi 6 hónap alatt. De mondom:¨a tarot – kártyavetésekből is mind az derült ki, hogy el kell engednem Medárdát. Az tehát, hogy elérkezett az idő, amikor meg kell kezdenem azt, hogy képessé váljak „Teljes lelkemből, teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből” átengednem az Istennek nem csak az én sorsom irányítását, hanem a legnagyobb lányomnak is. Hogy a Medárdának az ideje-korán történő elengedése (Akit, addig igyekeztem egyszerre gerincesre és felelősség-teljességre nevelni, miközben a metafizikai ismereteket is arányosan csepegtettem belé, anélkül, hogy ezt erőltettem volna. Tehát az egyre inkább felelősség-eltüntető, liberálissá váló, poszt-modern „nagyvilág” veszedelmes mivoltára nem láttam elérkezettnek az időt felkészíteni, azt pont a 12 osztályos korára időzítettem, ami a 18 éve betöltése után következett volna.) az én számomra egy nagy karmikus próbatétel, és egy olyan nehéz életfeladatnak a további beváltása, amely az Enikő lányunknak a 16 évvel korábban történt halálával indult el.
Ekkor jöttem rá arra, hogy ezt a 18 éves kora ellenére, még naiv gyermeknek az elengedését meg kell valósítanom minden áron, annak ellenére is, hogy az édesapai felelősségtudatom által vezérelt racionális elmém minden porcikája tiltakozott ez ellen az én meglátásomban akkor még „törvénytelen” elengedés ellen. De nem volt mit tennem. Hiszen ott álltam egy adott objektív helyzet előtt, amin nem tudtam változtatni és ilyet soha el sem tudtam képzelni róla, hiszen ő volt a legnagyobb gyermek és ezért vele tudtam foglalkozni a legtöbbet és ezt igényelte is, mivel nem volt annyira ügyes mint a húgai, akik szinte maguktól tanultak meg mindent, amire őt hónapokon, sőt: éveken át tanítottam meg. Ezért azt képzeltem, hogy ennek a rengeteg, nagyon nehezen létrejövő közös sikerekben végződő tapasztalatoknak a hatásaképpen szorosabb a kapcsolat közöttünk, mint általában a mai szülők és gyermekeik közötti kapcsolatok.
Ennek ellenére viszont, most hat hónapon át egy folytonos kudarc-sorozatot éltem meg vele és még csak nem is tudhattam, hogy miért? –Azért, mert az édesanyja kiszimatolta, majd leleplezte az interneten a kapcsolatát Tamással, amibe, a szó szoros értelmébe bele mászott, és el kezdte azt irányítani, vagyis, azt erőltetetten idealizálva, romantikussá tenni, hogy a végén előálljon azzal, hogy nem szabad nekem egy szót sem szólnia, mert ellenezni és tiltani fogom. Így indította be az ellenem folyó, ellenséges titkolózást. Így sikerült elérnie azt, hogy később, minden abbéli igyekezetemben, hogy bizalmasabb kapcsolatba léphessek a féltő gonddal nevelt lányommal, kudarcba fulladt. Ezért nem tudtam felvilágosítani arról, hogy milyen veszélyes az, az ő számára hosszú távon, ha ilyen sok hazugságon és átverésen lépdelve indul el a nagy betűs életben.

De ennek ellenére is, végül meg kellett értenem a több helyről is megkapott isteni üzenetet. Ti, hogy ne vergődjek lelkileg ellenkezve a megváltoztathatatlan helyzettel szemben tovább, hanem engedjem el, mivel első sorban nekem és ez által a maradék családnak van szüksége erre az elengedésre. Mert ez az áldozat (Rák-Uránusszal együttálló Rák- Sárkányfarkam van a Halak gyakorlati életkörében: a legnagyobb és leglényegesebb áldozathozatali képesség kifejlődésének az életkörét is, megtestesítő 12-es horoszkópházamban.) szükséges volt ahhoz, hogy a Skorpiói – karmám által követelt teljes újjászületést megvalósíthassam. Ekkor a legmélyebb meditációk sorozatát indítottam el, amely meditációkban végleg elengedtem a kislányomat és azt kívántam neki akkora szeretettel, amekkorával csak tudtam, hogy világosodjon meg minél hamarabb, és forduljon immár nélkülem – tehát az asztrológus – édesapai irányítás nélkül - az Isteni Világosság felé és induljon el önállóan a Fény felé.
– Mivel az emberi elme igazság-léptéke teljesen más, mint az istené, most, tehát több mint négy évvel az események után is, ezeket leírva elindultak a könnyeim, hiszen az ostoba asztrális testem úgy éli meg ezt a múltbéli eseményt, mintha most kellene elengednem az ártatlanul naiv lányomat. Holott ő most mellettem van az általa szült kis-unokámmal, minden tekintetben, minimum tízszeresen megerősödve és az itteni (Magyarországi) egyetemi felvételi vizsgájára készülve.
Akkoriban viszont nem volt, ahogy ezeknek a sorsfordulatoknak a pozitív irányba való vissza- fordulását előre láthassam. És főként nem úgy, hogy ettől kezdve, csak egy fél év múlva már, Medárda, egy magzattal a hasában, vissza menekül ahhoz a szülőjéhez, aki őt nem csak jogilag tudja megvédeni, az elvesztésétől veszélyessé vált, pszichopata szeretőjétől, de felkészíteni is az első szülésére. És ezt úgy, hogy a magzata is egészségesen ki tudjon fejlődni és a szülés se torkolljon olyan „klasszikus” tragédiába, mint amilyen tragédiákkal szoktak végződni mostanában az olyan „liberálisan” zaklatott és a minimális felelősségtudatot nélkülöző foganások, mint amilyen az ő fia foganása is volt.
Mondom: semmit nem tudhattam a jövőről, csak azt, hogy Medárda nem akar velem tárgyalni már 7 hónapja és én olyan egyértelmű és határozott elengedési –elbocsátási szükségre utaló sorsjelzéseket kaptam, hogy nulla asztrológiát kellett volna tudnom, ahhoz, hogy azokat közömbösen vehessem. Nappal alig bírtam magammal és nehezemre esett visszafogni a könnyeimet erre a gondolatra, de… esténként és hajnalonként-reggelenként újra és újra „bolond” vidámsággal, teljesen lenyugodva arra meditáltam, hogy máris elengedtem és ő megy a maga útján. Akkor jöttem rá, hogy amit teszek, az már nem is bolondság, hanem annál sokkal több, hiszen nem pénzt, vagy vagyont, vagy engem elhagyó feleséget (Az ő anyjukat!) engedtem el, hanem az anyja általa átláthatatlan ármánykodásai és a világ aljasságaival szemben teljesen felkészületlen gyermekemet.

Humanista nappali tudattal – tehát pragmatikus racionális ésszel megítélve azt, hogy mit teszek ezzel az elengedéssel, ez a fajta „bolondság” (nekem!) egy aljasság, sőt, még annál is több, ez egyenesen őrültség! Igen: a humanista erkölcsi ráció szempontjából őrültség volt, vagyis bolondság a hatványon. Igen. Ez kérem tényleg egy nagy Bolondság volt, nem más, mint a „Bolondságnak a bolondsága”. – Ez volt tehát az a bizonyos irracionális hit, aminek az értelmében korábban nem hittem! Ez a hit volt az, amely tudja, hogy amennyiben ezt az elengedési áldozatot az ember meghozza, a vész-helyzet, amelyben ezt az áldozati hitet gyakorolja, ha időben nagyon későre is, és nagyon sok következő viszontagság után is, de pozitívra fordul és meghozza a maga pozitív gyümölcsét. Ennek, az egyáltalán nem vak-hitnek a pozitív mágikus mivoltát (erejét!), a nem beavatottak, nincs ahogy megértsék.
Mert én azokban a szakrális áldozati - elengedési meditációkban, amelyekben láttam a kislányomat a fény felé fordulva, a világosság-útján elindulni, igen is, hittem abban, hogy nem fog szenvedni semmi olyat, aminek a következtében károsulhatna a tudata, vagy valamelyik más szerve, vagy testrésze. És a majd valahol valamitől felébred, és azt követően is, valamiképpen neki sikerülni fog elérnie a megváltást, még akkor is, ha nélkülem és csak 10, 20 vagy harminc év múlva. Illetve, hogy az én értelmezéseim és magyarázataim nélkül, ezt az életpálya-korrekciót, ha irtó nagy erőfeszítések és szenvedések árán is, de sikerül majd neki megvalósítani, valamikor a távoli jövőben. Ezt megérteni tehát, a legmagasabb fokú beavatás volt szükséges, ehhez az isteni igazság szelleme szerinti sors-beavatás kellett.

Az tehát, hogy valaki, nem megtörten és a sors által legyőzött, ostoba tehetetlenséggel belenyugodva a „lehetetlenbe” és ez által a tehetetlenségébe, tudatosan és isten-bizalommal átengedje az Istennek azt, amit egyébként, emberi öntudattal nem szabadna elengednie. Ti., elfogadni azt, hogy az ártatlan gyermekét át kell adnia az Isteni törvények által vezérelt személyes sorsának – karmájának - és annak a saját, egyelőre eltűnni látszó lelkiismeretének, illetve a sors-logikának: a szent léleknek. Annak, amit a Tabula Smaragdina úgy határoz meg, hogy: „Ez a Thelészma. Ez minden erőben az erőnek az ereje.”

Most, miután nem csak ezeken vagyunk már túl, levonhatom a Bolondsággal, mint a legmagasabb rendű keresztény beavatással és megvalósítással kapcsolatos végkövetkeztetéseimet, amelyeket egyébként a Názáreti Jézus kinyilatkoztatott a Hegyi beszéd nyolc pontjában. Most, miután Rékát is sikerült két bírósági, egy törvényszéki és még egy bírósági tárgyalás útján a családhoz visszahoznunk, majd vele és Medárdával és a kisfiával is együtt, Magyarországra - egy tágas házba - átköltöznünk (Miután Réka is a családunkba visszakerült és Medárda is megszülte a fiát, a három középső leány egyetlen szobába lett kénytelen lakni, a csíkszeredait tömbház-lakásaink egyikében. Akárcsak egy, a kommunista idők béli bentlakásban.), egészen biztos vagyok abban, hogy ez, a sors-kényszeremben felfedezett „Bolondság bolondsága” nevű mágikus aktus és állapot a legmagasabb rendű hit! Ez az, amit mindig kerestem, és aminek a hiányát, a Hamvas Arleqin című esszéjében megsejtettem. Az tehát, ami a gyermekeimet az anyjuknak a kártékony és veszélyesen ártalmas mágikus tevékenységétől megszabadítja.

Ez a minden külső veszteség-érzet ellenére gyakorolt boldog elengedés és elfogadás. Ez az, a legfelsőbb tiszta mágia (fehér-mágia), ami, az édesanyák mély-tudattalan lelki és szellemi világa zavarának és feszültségeinek alárendelt és kiszolgáltatott gyermekek betegségeire, baleseteire és szélsőséges esetekben azoknak a halálára vonatkozóan is védelmet képes nyújtani az apa részéről. Vagy, ha ez tényleg szükségessé válik – Hiszen az anyákat és a gyerekeiket sokkal inkább védelmezik a hivatalos gyermek- és családvédelmi szervek, a gyámhatóságok és a bíróóságok az ilyen esetek első megközelítésben, mindig gonosznak képzelt apáktól! – akkor az anya részéről. Igen: egyedül ez, a „Bolondság Bolondsága” nevű, őrültségnek tűnő, de kauzális szinteken mégis racionális örvendezés, ez a mindenek feletti boldogsági (bizalmi!) állapot adta meg a pozitív választ és megoldást is az én kétségbeejtő édesapai helyzetemre!
Ez bizonyult ugyanis az egyetlen és egyedüli megoldásnak, amely az előbbieket megelőzni és felülírni lett képes! Ez a pozitív mágikus erő, ami a Bolondság - bolondságának a boldog gyakorlásából következik. Illetve, ez az egyetlen egy és pótolhatatlan és helyettesíthetetlen végső és "mindenható" mágikus megoldás, amire az egész hite-hagyott és templom-hagyott keresztény világ, még mindig áhítozik. Tudni illik, hogy nem csak az un. gyakorló édesanyák, de már a jövendő kismamák is, akik ehhez a minden kincsnél értékesebb spirituális információhoz hozza-jutnak, ha van már horoszkópjuk, ha nincsen még, de legalább ezt a „bolond” (Meg egyszer mondom: hülyének, őrültnek tűnő!) lelki alapállást vegyék fel, és ahogy Jézus mondja: „Övék lesz a mennyek Országa”. - Ez egészen biztos, én ezt megéltem és a pozitív következményeit megértem, és ezért én ezt garantálom.

De figyelem, nagy figyelem:

A TÁRGYI – ANYAGI VALÓSÁG ÁLTAL JELZETT ÉS TÜKRÖZÖTT UN. OBJEKTÍV IGAZSÁGNAK (Tehát, még nagyobb figyelem: nem a karmáink, a karmikus tévképzetein és a természeti egoizmusunk által működtetett és tehát az árnyék-énünk által manipulált tudatunk által sugallt szubjektív igazságnak!) A FELFEDÉSÉÉRT, LELEPLEZÉSÉÉRT, FELMUTATÁSÁÉRT ÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT VALÓ TÖREKVÉSNEK ÉS HARCNAK A SZÜKSÉGÉT NEM SEMLEGESÍTHETI, ILLETVE NEM PÓTOLHATJA SEMMI! Még az a mindenek feletti, és minden negatív külső körülmény ellenére belül gyakorolt „őrült” boldogság és irracionális öröm-érzet sem, amit a fentiekben leírtam. Sőt, az isteni igazságnak a minél teljesebb és intenzívebb belső megtapasztalását és megértését, igen is, szükségessé teszi, még a Bolondság Bolondsága nevű tudás-hit is! Nem lehet azt senkitől elvárni, hogy higgyen vaktában és ezért nem is lehet gyakorlatilag a Bolondság Bolondsága szerinti spirituális alapállást megvalósítani vaktában. Anélkül tehát, hogy az ember bízhatna abban, hogy a sorsfigyelmezetéseknek létezik egy felsőbbrendű értelme (irányítása). És az is világos a számomra immár, hogy ennek az értelemnek a hirtelen történő megértésének (meglátásának) és hitté válásának van egy, jobb híján mágikusnak nevezhető, pozitív sors-következménye. Ez abban van, és abban ölt testet szükségpépen, hogy minél jobban megértjük és elfogadjuk – a magunkévá tesszük ezt az isteni igazságot, annál boldogabbak és úgymond viccesebbek, humorral teltebbek leszünk.
És ennek az „őrülten” boldog elfogadásnak és elengedésnek, lesz egy olyan következménye, hogy ezek a durva és fájdalommal is járó sors-figyelmeztetések nem ismétlődnek majd az életünkben unalomig, öncélúan és vaktában. Vagyis: mind a számuk, mind az erejük csökkenni fog! Ez a jó-hír. Ez az igazi evangélium! Ezt meg kell mindenkinek személyesen tapasztalni, mint ahogyan én is megtapasztaltam, mert máskülönben tényleg „hihetetlen”.
És mivel ennek a „hihetetlen” hitnek a szakrális megtapasztalásáról a magát kereszténynek nevező része az emberiségnek lemondott, amiatt, hogy elvetette azt a szellem-tudományt, amiből a kereszténység megszületett: a sors-jelzések értelmezésének a tudományát (Az asztrológiát), háborút indított az emberiség azon része ellen is, amely legalább az életszentséget, vagyis a gyerekáldást tiszteletben tartja és nem tömi el az áldás-forrását fogamzás-gátlással. Ez, a kizárólag a tudomány üdvözítő mivoltában hívő emberiség nem képes még csak azt sem elismerni, hogy nem lehet boldog ember az, aki folyamatosan és állandóan csak fájdalmas sors-figyelmeztetésekben és anyagi károkban részesül. De ki tehet arról, hogy a zabolátlan fogamzás-gátlás miatt másban sem részesülhet? Ki a hibás abban, hogy ez a pozitív következményeiben megtapasztalható magasrendű Bolond-hit tudomány, aminek a hosszú távú hatásai következtében az ember megnyugodhatna - Mert az élete nem állhat folyamatos krízisből és sorsdrámákból, na meg, szélsőséges esetekben: tragédiákból! - végleg elveszni látszik? Azok a korrupt humanisták, akik lebeszélték és félrevezették az embert igazságért való szakrális harc fontossága felől, már mind halottak. Az ember éppen, hogy az igazságért való harcnak is „az örömében”, az igazságért való harcban való részvételi lehetősége miatt érzett boldogságban „találkozik” a benne levő Isteni szellemmel: A világosság és a szeretet egységével. De ennek a fény-derítő és világosság-hozó, szakrális harcnak a fontosságáról, jelentéséről és jelentőségéről, más tanulmányaimban írtam, ezért mindazt, amit az alkímiai tűz (A tisztító – tűz!) szakrális jelentőségéről írtam, nem akarom itt megismételni.

Tudom, hogy nagyon sokan olvasták ezeket a tűz-tanulmányokat, akárcsak az Egyetemes Törvényeket, és tehát, lehetetlen, hogy azok, akik a többi tanulmányainkat olvasták, ezt is elolvasván, ne tudnák a Bolondság Bolondságát megvalósítani, és ebben „mindörökké” sikeresek lenni! Ami viszont a Hamvas Harleqinje kapcsán felmerülő múltbéli elégedetlenségemet illeti, annak a megoldásban még tovább kellett lépnem a végső felfedezésekben. De Bolondság Bolondsága birtoklása nélkül, ez már nem sikerülhetett volna. Ez pedig nem más, mint az a felismerés, hogy a családtalan - A SZINGLI - Bolondoknál sokkal többet tud az a bolond édesapa, aki tudja, hogy amennyiben az apai felelősség-tudatának a mágikus kisugárzásával úgymond feltölti a gyermekeit (Azok auráját - tudattalanját...) a szaturnuszi szellemiséggel, nem kell azokat az égvilágon semmitől sem féltenie. Tehát, sem végzetes betegségtől, vagy balesettől, haláltól, vagy egész életükre kiható, és a szellemüket károsító traumáktól, de nem kell még az anyjuknak a negatív mágikus hatásaitól sem féltenie, mert az anya lunáris mágiája, látványosabb és erősebb rövid távon ugyan, de hosszú távon úgy is a pozitív apai mágikus erő és hatalom, vagyis a Fény és a Világosság fog érvényesülni.

Ez a kulcsa és magyarázata az őrangyal – mitológiának. Ti., hogy az őrangyalok igen is, léteznek, de csak és csakis abban az esetben, ha az édesapa "szervezi" be azokat, vagyis, ha ő „hívja be” őket a gyermekei számára a saját Szaturnuszi felelősségtudatával. Ezt megérteni viszont, a szingli életmódot folytató, és ezért, emiatt (Mármint a gyermektelen mivolta miatt) a Szaturnuszi erők mágiáját megfigyelni és megérteni képtelen misztikus csodabogarak és vallásalapítók képtelenek. Ezért van az, hogy erre sem Krisna, sem Buddha - Gautáma, de még Jézus sem tért ki a tanításaiban. Ennek az ismeretnek a hiánya rá nyomja a bélyegét a kereszténységre is, ezért volt annyira könnyű a keresztényeket korrumpálni és bevonni például a besúgások sátáni köreibe, vagy a védő-oltások által létrehozható „megfigyelési és ellenőrzési – irányítási rendszerekbe. A gyermekekért való aggodalom miatt! A Szakrális Bolondságnak erre a lényegesen fontos „részletkérdésére” létezik pozitív válasza. A Názáreti Jézus beavatási rendszerének és az abból keletkezett keresztény vallásoknak nincs.
Én viszont több gyermekes édesapa lévén, rengeteg, a gyermekek spirituális – mágikus sebezhetősége és tönkre tehetősége miatti félelem és szenvedés után, ezt a hiányosságot észre vettem, és az Isteni intelligenciának, sőt: a Szaturnuszi Gondoskodásnak ezt az elképesztő megoldását – kihatását fel tudtam fedezni és ezzel az egész emberiség számára megnyitottam a Bolondság teljes megvalósíthatósági lehetőségét. Vagyis, megnyitottam a megváltódási (Az árnyék – éntől való megszabadulási-) lehetőséget a gyermeket vállaló, hétköznapi, un. normális emberek számára is, ami eddigelé hiányzott a kereszténység-, de a buddhizmus és a hinduizmus megváltás-tanából is. Az utánam jövő, beavatott - bolondok tehát egészen nyugodtan lehetnek édesapák és édesanyák, mert a Bolondság boldogságával el lehet hallgattatni az árnyék-ének hangját – sugallatait, azoknak a kárhozatba vezetőn csábító, szirén- és luciferi rációját! Az ide vonatkozó szellemi logika és spirituális tény viszont roppant egyszerű: azok a gyermekek, akiknek a személyére és jövőjére a szülők – de főként az édesapa! -, valósággal „rá fekszenek” a képzeletükkel az értük való maradéktalan ls minden szintű felelősség-vállalás szellemiségével, ez által, úgymond védettekké válnak egy – egy, az aurájukba beszövődő „védő-angyal” nevű, spirituális erőgóc által. Nem babonás hit tehát az ide vonatkozó népi elképzelés, ami azokat a giccses festményeket megihlette, amelyeken egy - egy kisgyermeket védelmez a védő-angyala. Mikor attól, hogy ne essen be a hídról az alatta hömpölygő folyóba, ne zuhanjon be a szakadékba, ne tépjék szét a vadállatok, stb. Nekem is csak ez az egy magyarázatom van arra, hogy az anyja által a magát egy éven át fegyelmezni képes, de azt követően a foga fehérjét vészterhesen kimutató 27 éves pszichopata férfinak az ágyába ugrasztott lányomnak nem lett semmi baja.
És itt, ennek a történetnek még talán a legfontosabb mozzanatának a rövid leírásával tartozom: Három hétre rá, hogy ezeket az intenzív. lefekvés előtti és ébredés utáni elengedési meditációkat elkezdtem, egy véletlennek látszó, banális sors-esemény következtében találkozhattam a „tévelygő lányommal”, aki nagyon kedvesen fogadott és meglepően őszinte és pozitív hangnemben válaszolgatott a hogylétére vonatkozó, általános kérdéseimre. Ezt olyannyira, hogy a beszélgetés végén, meghívtam hozzánk ebédre a szerelmével együtt, akiről ki derült, hogy annak ellenére, hogy együtt laktak az utóbbi lakásában egy hónapot és egy ágyban is aludtak, még sem lett a lányomnak a szó biológiai értelmében is vett szeretője. Magyarul: addig még nem szeretkeztek. Hogy mégis, miként fogant meg az unokám? Nos, az már nem képezi tárgyát a jelen tanulmánynak.


IV.


Mivel az a könyv, amelynek ez a tanulmány az alapját hivatott képezni, a kiadásnak még csak az előkészítési fázisában van, az eddig benne kifejtett metafizikai jelenségek ismertetését ki kell egészítenem egy újabb, egy évvel ezelőtt kezdődött, de csak három hónappal ezelőtt „vég-kifejlett”, ugyancsak Bolond – jellegű megvilágosodásommal, amely számomra a reveláció erejével hatott. Ezt még akkor is, ha az, amiről az alábbiakban írni fogok, egyes, olyan misztikusoknak és komoly metafizikai gondolkozóknak, akik a kommunista állami gondoskodás tényével nem voltak gyermekkorukban és fiatalkorukban befertőzve (Ahogy nem volt befertőzve ezzel Hamvas Béla sem például), evidenciaként volt jelen a gondolkozásában és az élet-képzeletében már az írás-tudókként való fellépésük kezdetén, hogy nem természetes és nem „magától értetődő” dolog a családok számára az állami, vagy más intézménytől jövő anyagi gondoskodás.

A világ szuper – gazdag bankár és egyéb pénzmágnás családjainak az emberiség ellen szövetkező bűn-bandákban megszületett, és a liberális őrületet a totalitárius globális irányításnak a politikai rémeszméjével keverő új víziója furcsa korlátozást okozott, az ő laboratóriumaikban kikutyult Korona-vírus. Az ezzel történt első globális támadás közben - tehát annak a spirituális szempontból pozitív következményeinek az előregondolási lehetőségei előtt -, rájöttem, hogy azok, akik a bolondság boldogító és egyedül üdvözítő útján akarnak járni, le kell mondania arról, hogy az állam – bármilyen állam! – által nyújtott, anyagi család-védelmet és gyermek-gondozást biztosítani hivatott pénz-segélyekre számítsanak. Hogy azokat az összegeket bevegyék a családjuk jövendő anyagi állapotainak a tervezésébe, a gyermekeik anyagi eltartásának a jövendő költségvetéseibe.

Velünk ugyanis az történt, hogy többek között, éppen azért mert egy abszurd Romániai pénzügyi törvény miatt, amely úgy lett megírva, hogy annak a gyakorlati alkalmazását nem lehetett hozza igazítani a gyakorlati életkörülményekhez, el kellett onnan költöznünk Magyarországra. Ennek a törvénynek az alapján, Romániában luxusnak számított és számít még a mai napig is, ha két lakás van egy család nevén, amely helyzet maga után vonja azt, hogy valakinek levágják a több gyermek után járó (Tehát a nagy-családoknak járó!) családi pótlékát. Én ezen a helyzeten nem tudtam változtatni sehogy sem egyrészt, másrészt a feleségem egy iker-párral lett várandós és tudtuk, hogy rájuk – utánuk sem fogunk családi pótlékot kapni, amellett, hogy a kétszer két szobás lakásban való élet sehogy nem jöhetett normális életként számításba. Miután emiatt áttelepültünk Romániából Magyarországra, itt a teljes alapellátásunkat szüntette meg egy hivatalnok nő, több mint öt hónapon át, arra hivatkozva, hogy amiért én öregségi nyugdíjat kapok Romániából, még a Magyarországon született feleségemnek a Gyes-ét, és az ugyancsak itt született gyermekeimnek a családi pótlékát is, a Román államnak kell kifizetnie.
Ez így leírva nagyin egyszerű, de négy hónapig ebben a rémálomban élni, senki számára nem tanácsos. Ahhoz tehát, hogy én ne bolonduljak ebben az irracionálisan gondolkozó központi kormányhivatalnok által előidézett, lenullázott „államilag alapellátott” állapotban, és a feleségem ne kerüljön az ideg-gyógyászra, ugyancsak a Bolondság Bolondsága nevű alkímiai műveleteknek a folytonos gyakorlása kellett! Itt most nem akarom részletezni az illető hivatalnok-nő idióta elméleteit és fantazmagórikus elképzeléseit, arról, hogy az alapjaiban és a csúcsán is egyaránt korrupt román állammal kifizettesse a mi alapellátásunkat. Ennek a részletezése ugyanis, nagyon bonyodalmas és metafizikai – asztrológiai szempontból is, feleslegesen messzire vezetne, nem csak a hivatalnoki logika hülyeségének a gyakorlati ok – okozati összefüggés rendszerének a leírása.
Tény, hogy ebben az állapotomban, a már korábban is észlelt, tárgyi realitás-érzékelésre képtelen hivatali logikai abszurditásoknak a mélyebb megismerése következett. A biztosított fizetésű hivatalokban ugyanis, az ott dolgozó személyek agyában természetesen jelen levő karmikus gondolkozásuk által, valamint az árnyék-énjük által sugallat gondolkozás miatt, mintegy szükségképpen előállnak a logikai zárlatok, majd, az azokat követő hibabelátási képtelenségen alapuló kegyetlenkedések. Emiatt képesekké válnak annyira közömbös - kegyetlenekké válni, hogy egész családokat veszélyeztetnek egzisztenciálisan hónapokon át. Ennek a metafizikai ténynek a realitását a gyakorlatban is megtapasztalván - És nem csak a Gogol és a Kafka novelláiban és regényeiben olvasván róluk -, egy olyan következtetésre jutottam, ami a Tarot Bolondjának az előzetese „Az akasztott” testesít meg.
Ez a fordított megfigyelési perspektíva, amelynek az egyik nagyon fontos aspektusa az, hogy a gravitációnak köszönhetően, ebben a fordított állapotban, az akasztottnak, kipotyognak a pénz-érmei és más csere-értékei a zsebeiből. Vagyis: az akasztott ugyanazt a „megszabadult” tudat-állapotot testesíti meg, mint amit Jézus azon intelmében találhatunk meg, hogy „Hamarabb jut át a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába.” Sőt, máshol meg arra tanít, hogy „Ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap, vagy mit esztek holnapután. Mert a holnapnak meg van a holnap baja, és a holnaputánnak a holnaputáni baja. Nézzétek az ég madarait: sem nem vetnek, sem nem aratnak és a csűrben sem gyűjtenek, mégis a Ti atyátok ellátja őket. Ha őket ellátja tehát, akkor titeket, akik sokkal kedvesebbek vagytok neki, miért ne látna el?” – Ehhez képest a Vatikán, még mindig az egyik leg gazdagabb állama a földnek!
De hagyjuk a Vatikánt, amely nevetségesen hiteltelen a Jézusi – keresztény? – beavatási tanítások hirdetéséhez! Itt a lényeg az, hogy Jézusnak tényleg igaza van. Hogy igen is: a mi Atyánk, tehát, a bennem – bennünk levő Isten, vagyis a magváltási mágikus élet-programunkhoz kapcsolódó képzelőerőnk, tényleg ellát engem és a gyermekeimet is, ha nem vagyok közömbös és kételkedő, mint ahogy ebben az esetben is ellátott jó bőven. Nincs amiért félni!
Szintén Jézus: „Mitől féltek kicsiny-hitűek”? Én eddig mindig azt feleltem magamban erre a kérdésre, hogy a gyermekeim éhezésétől félek és mindattól a nyomorúságtól, ami ezzel a szegénységgel együtt jár. Hát ettől kezdve abszolút nem félek! De azt megjegyzem, hogy Jézus is így kellett, hogy fogalmazzon, amikor beavatta a tanítványait, illetve, amikor tanította a tömegeket. Ti., hogy „A gyermekeiteket is el látja, a ti atyátok, nem csak titeket. Illetve annyira ellát titeket, hogy ti majd a gyermekeiteket is elláthatjátok. – Hát ez a lábjegyzet végzetesen hiányzik a keresztény vallásos tanításokból! Be kellett volna oda tenni, nem, hogy kivenni onnan, ha bent volt egyáltalán. És ha Jézus tényleg ilyen jól megértette a spirituális lényeget, az élet mágikus működési mechanizmusát!
A Tarot ikonjai tehát nem csak azt az állapotot testesítik meg, ahogyan a grafikai ábrán éppen le vannak rajzolva, hanem mindazt, amit azokról a szimbolikus ábrákról tovább gondolni lehet. Így tehát az is nyilvánvaló, hogy azok számára, akik elakarják érni a boldog-bolondság megváltott állapotát, nem kell (Sőt: fővesztés terhe mellett tilos!) félni attól, hogy a megváltoztatott látási mód azzal is jár, hogy el kell ereszteniük az életük gazdasági irányítását, és át kell adniuk azt az Istennek. Tehát ebből az is következik logikusan, hogy a teremtő – mágikus erővel bíró képzeletünknek a politikusok által előírt családmegsegítési – gyermekgondozási összegeknek a beérkezésére való rákapcsolása – rátapasztása, óriási hátráltatási lehetőségeket, sőt: veszélyeket rejthet magában. Ugyanis, lebénítja, vagy semlegesítheti az önálló szabad teremtő képzelet mágiáját egyrészt. Másrészt, mivel ez a havi összeg úgymond, „törvényesen jár” a nyugati civilizációban élő anyáknak, nem csak a család-eltartáshoz szükséges aktív teremtő-képzeletüket nyomja el, vagy bénítja le, illetve kényelmesíti el, hanem a karma-oldási törekvéseit, igyekezetét is. Már akinek erre egyáltalán felébredt az igénye.
Ebben a sors-szükségleti életfeladat-vállalási, vagy nem-vállalási játszmában ugyanis, már igen nehéz követni rezonancia egyetemes törvényének és a hatás – visszahatás törvényének az igencsak összetetten együttes hatás-mechanizmusát. Bármenyire is képes lennék például a feleségem tudattalan képzeletvilága spirituális – karmikus átvilágítására, illetve ő bármennyire is képes lenne az én ráirányított világosságom és átvilágítási képességem befogadására, úgy sem lehet azt kiszámítani és logikusan követni, hogy a férfiak képzeletvilágánál minimum százszor erősebb női képzeletvilág, miképpen rezonál bármire is, nem, hogy a férjük, vagy más férfiak személyiségére, esetleg agresszívnek, vagy beavatkozónak - irányítónak vélt magatartására! Én például még mindig nem vagyok arról teljesen meggyőződve arról, hogy a feleségemnek az egyszerre fogant és született gyermekeink ikrek mivoltától, vagyis, azok dupla erőfeszítéssel járó ellátási nehézségeitől való félelme, illetve a dupla feladattól való mély-tudattalan szorongásának a mágikus hullám-rezgése került-e rezonanciába egy buta központi kormányhivatalnok idealista elképzelésével arról, hogy az képes lesz megfizettetni a román államot, egy irracionális európai szabályozásra hivatkozva? Mint ahogy nem vagyok meggyőződve ennek az ellenkezőjéről sem, tehát arról, hogy a kettőnek egymáshoz semmi, de semmi köze nincs. Mert ha netalán köze is lehetne, kire haragudhatnék az öt hónapon át elszenvedett alapellátás nélkül maradás képzetével járó szorongásaink miatt? Senkire! Ilyen esetben tehát, az egyedüli "értelmes megoldás" mindenképpen, csak és csakis a bolondság bolondsága az, ami megmaradhat. A neheztelés és a harag ugyanis bármelyik irányba, csakis további veszteségekhez, illetve, lebetegedéshez vezethet.
Amennyiben ugyanis a családanya valamitől huzamos ideig és elfojtva de intenzíven szorong, a mágia, a rezonancia, a polaritás, és a karma-oldási szükség egyetemes törvények bármikor megtörténhet az, hogy ezzel a szorongásos mentális és spirituális - képzeleti állapotból keletkező, negatív energia-képződménnyel a létezés magasabb fokú erőtereiben, ahol nem létezik anyagi értelemben vett távolság, egy hivatalnok kapcsolatba kerülhessen. Hogy az "fogja" ezt a negatív anyai adást. Egy olyan önkényes - irracionálisan gondolkozó állami hivatalnok (Bíró, rendőr, orvos, stb.,), aki vagy túlbuzgóságból, vagy az időnkénti tényleges irracionális gondolkozása ettől a negatív energia-impulzustól „bekattan”? És, e bekattanása miatt, keresztül akarjon vinni egy látszólag logikus, ás törvényes elképzelést, ami viszont gyakorlatilag (ténylegesen!) szamárság és csak egy zavaros idea-világban tűnik reálisnak, de hiába, mert ezt a hivatalnokot nem a gyakorlati realitás érdekli, illetve az így megnyomorított család lelki állapota, hanem az általa törvényesnek látott idealista koncepció. (Ebben az esetben, hogy a román állami kincstár hivatalnokai, illetve azok főnökei hajlandók lesznek Magyarországon élő és itt is született személyek számára gyest és családi pótlékok havi folyósítását elrendelni.)
Az ideális megoldás az lenne tehát az ilyen "negatív" élethelyzetek elkerülésére, hogy a spiritualitás- és a megváltás (a boldogulás) útján járó személyeknek, a családja anyagi ellátását tejes egészében saját magára kellene vállalnia és a saját pozitív teremtő képzeletét erre rá kellene tudni állítania, akár a hivatalos segítségek megérkezése nélkül is, de természetesen, ettől a képességtől (és isteni bátorságtól, vagyis ettől a mágikus erejű hit-képességtől) még én is nagyon távol állok. De igen is: jó tudni arról, sőt: tudni kell róla, hogy spirituális szempontból ez az egyedüli (Istennek tetsző :) törvényes (Bolond!) alapállás és spirituális – kauzális szellemi állapot egy magával szemben spirituális igényeket támasztó és megváltódni akaró családapa számára.
Az tehát, hogy: amennyiben a politikusok minket (is) meg akarnak „segíteni” a családjainknak a közpénzből való eltartásában, azt persze el lehet, sőt, el is kell fogadni és azt meg is kell köszönni, mint az iparosított társadalmi - közösségi élettel járó sors-ajándékot. Azonban csak arra „jövőt építeni” nem lehet ajánlatos egy spirituálisan élni és megváltódni akaró személyiségnek, neki ennél egy ennél sokkal, de sokkal magasabb rendű (mágikus) képzeleti hit-állapotba kellene kerülnie. Máskülönben lehetetlen megszüntetnie az ilyen kiismerhetetlenül áttételes formában érkező karma-oldási szükségekről szóló, negatív sorsjelzésekkel szembeni haragvási reflexeit, vagyis a lelki kétségbe-esési lehetőségeit. Vagyis, az anyagi veszteségek formájában, vagy testi fájdalmak formájában jelentkező sors-jelzésekkel szembeni reflex-szerű haragvásait, és ezzel együtt, a szervezetének a negatív hormon-termelésével és a benne is élő, romboló vírusuk aktiválásával járó, negatív gondolatait és más jellegű ellenség-képzet gyártási késztetéseit.
A jelen tanulmány elején felvetett probléma megoldása tehát egy, a Hamvas által leírt szakrális bolondsági állapotnál sokkal messzebb menő, és semmiképpen nem veleszületett, tehát tudatos – Bolondsági tudatállapotnak és spirituális (isteni…) öntudatnak a „vissza-szerzése” még a földi életünk során, amiről Hamvas egy másik esszéjében ír: az Androgünosz -ban. Egy olyan, egyelőre csak a megváltás fogalmával jellemezhető, folytonos pozitív öntudati állapot - Figyelem: azért nem beszélhetünk "csak" képességről ebben az esetben, mert a képesség-gyakorlás nem állandó, hanem időszakos és ennek megfelelően, időnkénti figyelem - koncentrációval érhetőek el azok a különleges eredmények, amelyeket ilyen különleges szokásos elérni. Ebben az esetben viszont egy állandósult személyi tulajdonságnak: a gyakorlati - tapasztalati meggyőződésből eredő hitté vált tulajdonságnak a beépítéséről, illetve a beépítés következményéről van szó. - megszerzéséhez, ami egyúttal az emberiség karma-labirintusától való megszabaduláshoz is képes elvezetni a Bolond-beavatottakat.

Sőt: azt is lehet mondani, hogy ez az egyedüli útja az értelmetlen drámák és tragédiák karma-labirintusból való megszabadulásnak
És az akkor is így van, ha az egyetemes megváltás logikája szempontjából – A szentlélek logikája és az isteni igazság logikája szempontjából - még az, az anyagi önállóság is látszólagos, ami ennek a folyamatos, bolondos, mert örömteli tudati, képzeleti és érzelmi állapotnak a következménye. Az Isteni rendeltetésünktől ugyanis, nem függetleníthetjük magunkat, vagyis a megváltás (A bolonddá-válás) kényszerével szemben, semmi és senki nem lehet önálló és senki nem lehet független, még akkor is, ha például a dús-gazdagok, akikhez egy adott gazdasági helyzet után, csak úgy dől a pénz magától, látszólag mindentől és mindenkitől (Még az Istentől is) függetlenek. Ez viszont csak egy olyan látszat, aminek a leleplezését most nem kívánom elvégezni. Erről csak annyit kívánok elmondani ezen a helyen, hogy volt alkalmam néhány dús-gazdag személynek, vagy azok élettársának a horoszkópját értelmezni és ezáltal a sors-nehézségeikbe (nyomorúságaikba) belelátni, amelyek semmivel nem különböztek a hétköznapi emberek nehézségeitől. Tudom tehát, hogy csak egyedül Lucifer, a „magas szintű” spirituális hazugság és kevélység eszmevilágának a „nem-létező” ördöge, vagyis, maga a nem létezés lehet csak a megváltás abszolút kényszerével szemben független.

Hogy maradjunk a Bolond-mesterünknél: Hamvas Bélánál, aki azt írta az Apokaliptikus monológ című esszéjében, hogy: „A nem létező nem lehet létező. De jaj nekünk: a létező lehet nem-létező!” És ugyancsak Hamvasnál találjuk meg a megoldást is, a jelen tanulmány elején és közepén felvetett eszkatológiai problémánkra: „Aki nem fél az ördögtől - Vagyis a Teremtő - Megváltó Isteni lét-folyamatokon kívüli létezés személytelenségnek a következményeitől (És a saját önátverési - személytelenségi hajlamaival szembe néz és le is számol azokkal bátran.) -, attól fél az ördög.” - Igen: nagyon is tisztába vagyok azzal, hogy majdnem ez is, éppen egy olyan frappánsnak ugyan frappáns, de alapjában véve, személytelen megfogalmazása a lényegnek, mint a nem-létező, amivel a tényleg megváltódni akaró személynek nincs, amit kezdenie, és amivel persze, az igen erős árnyék-énnel (És ez által, a Halak, a Bika és az Oroszlán-karmája mellett egy erős Ikrek karmával is, főként, hogy a teljesen negatívan fényszögelt Plútója és Neptunusza az Ikrekben található!) rendelkező Hamvas Bélának sem sikerült az életét Boldog-bolond módra, "ágyban és párnák között" befejeznie.
Nézzük meg tehát közelebbről és a hétköznapi gondolkozás nyelvére is lefordítva azt amit, a nem-lézetővel szemben, nekünk, hétköznapi embereknek, akik valamiért nem akarunk megelégedni az egyszerű biológiai élet lehetőségeivel, de a vallásos, vagy a tudományos ideológiai hazugságokkal sem, meg lehet élni és át lehet élni, mint igen is, létező isteni valóságot és ebben újra csak a bolond-ember magtartásának a körülírása az, ami segítget. Bolond tehát az a hívő személy, aki annyira bízik abban, hogy a teremtésnek és az életnek, amiben él, az ős oka, vagyis a megváltás, csakis pozitív lehet, hogy a sorsának az irányítását teljes mértékben átadta, nem is annyira vallások által leírt és a híveknek állítólag protekciózó Istennek, hanem az isteni - egyetemes törvények és teremtői - megváltói erőknek, amelyeket például az asztrológia tudománya (Nem véletlenül!) a naprendszer bolygóival azonosít.
Persze, mondhatnánk, ezt még Hamvas Béla is tudta a Harleqinról, még akkor is, ha nem írta le ezt ilyen szájbarágósan. Amiről viszont Hamvas nem tud, de legalább is, sehol nem ír róla az, az, hogy a bolond azt is tudván, hogy a teremtés is a megváltás miatt van, azt tehát, hogy a teremtés egyetemes törvényét megelőzi a megváltás (Az abszolútum boldogság-növelésének a) az egyetemes törvénye, annyira bízik a teremtésnek ebben az eredeti pozitív (megváltódási) értelmében, hogy - Anélkül, hogy lemondana a személyes felelősségvállalás és gondviselés egyetlen lehetőségéről is! - a gyermekeinek a sorsát - Adott esetben: az ellátását - is rá meri bízni az egyetemes törvények és az isteni sorserők összhatására. Vagyis a megváltás és a megváltódási lehetőségek logikájára. Vallásosan: a Szent Szellem erejére. Arra tehát, hogy akkor, amikor ő olyan sorshelyzetbe kerül, hogy bizonyos sors-körülmények létrejöttének a hatására, nem tud gondoskodni az egyébként általa szaturnuszi szellemiséggel táplált (Megkeresztelt) gyermekeiről, nem kell kétségbeesnie, mint ahogyan én tettem 2020 kora-tavaszán, hanem bíznia kell abban, hogy akár csoda folytán is, de igen is, meg fogja kapni azokat az anyagi forrásokat, amelyek által a gyermekei és az egész családja életben maradása biztosított. - Hát ide tényleg Bolondság kell a javából! Nem?
Sőt: a ténylegesen spiritualizálódott bolond nem az a gyermektelen remete, aki az istennel való egyesülési őrületében (vallásos fanatizmusában) gyermektelenül ki megy a pusztába, vagy fel megy a hegyekbe és ott meg próbál megélni és ha nem sikerül, akkor vagy feladjam, vagy bele hal. Hanem az a vidám Bolond, aki például még akkor sem veszti el a fent leírt szent lélekbe- , vagyis a megváltás logikájába való hitét, amikor ugyancsak a sors abszurdnak - igazságtalannak - látszó körülményei folytán, elveszíti a gyermekeivel való közvetlen kapcsolatát és az értük való közvetlen (személyes) felelősségét. Az, az igazi Bolond tehát, aki ilyenkor is hívő marad, nem haragszik és nem átkozódik és nem esik kétségbe, hanem tudván tudja azt, hogy ez a helyzet még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermekei elveszítenék megélhetési lehetőségeiket, vagyis az élet-lehetőségüket, de, még az erkölcsi fejlődési lehetőségeiket sem veszítik el, vagyis: a megváltódási képességeik kialakulását biztosító lehetőségeket sem veszíthetik el. De nem csak attól Bolond az ilyen személy, hogy még akkor sem veszíti el a hitét, hogyha a gyermekei olyan felnőttekké válhatnak nélküle is. Tehát abban, hogy az ő gondoskodása és erkölcsi nevelése nélkül is, hogyha nem gyakorolhatja a gyermekeivel szemben, hétköznapi tényszerűen a szülői felelősségét. Hanem attól is, hogy még akkor sem válik depresszióssá, valamilyen más beteggé, részegessé - alkoholistává, vagy. kábítószeressé, vagy rákossá, ha a hatás-visszahatás, a karma-oldási szükség és a fejlődés egyetemes törvényei miatt ilyen helyzetbe kell kerülnie, hanem éppen fordítva: még ilyenkor is képes marad a boldog lelki és szellemi állapota fenntartására.
Isten őrizz, hogy bárkinek is ilyen bolond "boldogulási lehetőséget" kívánjak, hiszen nagyon jól tudom, hogy egy ilyen kilátás, mindenkit inkább elrettenthet a bolondság elérésétől, mint sem, hogy kívánatossá tenné azt a számára. Ezért tehát arról szó sem lehet, hogy az igazi, tényleges bolondok előtt ilyen boldogulási lehetőségek álljanak, hiszen az igazi bolondság állapota éppen ennek a fordítottját eredményezi. Azt tehát, hogy a mágia törvénye és a rezonancia törvénye és a megváltás törvénye alapján, az igazi bolondokkal mindennek a fordítottja kell, hogy megtörténjen. De az is igaz, hogy nekem, mint afféle bolond-amatőrnek, most éppen egy ilyen, senki számára nem kívánatos beavatási sorshelyzetben "lehet" részem.

Gyomaendrőd. 2020 12 25.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO