ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 15:19

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2015.04.07. 15:47 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
X. A tizedik törvény: A MEGVÁLTÁS ÉS A BOLDOGSÁG (A Boldogulás) TÖRVÉNYE (A Törvények Törvénye),


Avagy, az egyetemes lételemek és létjelenségek kölcsönös egymásra-hatásán és együtthatásán, behatásán és áthatolásán keresztül megvalósuló egyetemes kiegyenlítődésnek és a kiegyenlítődésen keresztül való egységesülésnek (az egység megvalósulási szükségnek), a törvénye, avagy az abszolútum törvénye.


Az egyetemes lét ősalapja és forrása, olyan magasrendű boldogsági állapotban létezik, amely boldogsági állapot az emberi (pragmatikus) értelem logikája szerint irracionális, hiszen indokolatlan, nincs konkrét gyakorlati oka és célja, hanem ő maga az abszolút örökkévalón létező egyetemes lét-valóság. Ennek, a számunkra indokolatlan és alig érzékelhető (sugallat- és sejtelemszerűen finom) boldogságnak az elérési lehetőségének a kérdése tehát, általában csak azok számára válik fontossá az életük bizonyos szakaszába, akikben valamiért (neveltetés miatt, bizonyos személyekkel, vagy életeseményekkel, olvasmányokkal való találkozás miatt) felmerül egyáltalán ez a boldoggá válási igény. Ezért tehát jó tudni azt, hogy ez a meditációkban például mindentudásként és mindenhatósági érzésként érzékelt, szeretet-intelligenciának, vagy: világosság-szeretetnek a létezése igen is reális – valóságos. Azt, hogy a teremtés - tapasztalás - tudatosodás - tudatosítás - kiegyenlítődés - egységesülés - megváltódás folyamatai által való fejlődésnek a célja nem más mint ebbe a magas rendű állapotba való eljutás. Hogy ez a boldogsági állapot, a mi esetünkben nem más mint, minden, az abszolút létből eredő teremtett ősideának, gondolatnak, érzelemnek és energiának, valamint az ősideákból alkotódott szellemi és lelki struktúráknak a mi személyünkben való egymással való kiegyenlítődése. Hogy ez a boldogság, ami a mi esetünkben, nem más mint ennek az összesítő egyetemes kiegyenlítődésnek a személyes megvalósítása, az elérése. Hogy ismétlem: ennek az elérése a földi életünk során, igen is: lehetséges.

Nos, ezt a boldogságot, tehát a minél nagyobb mértékű kiegyenlítődés útján történő, az abszolút léttel való személyes újraegyesülést nevezzük megváltásnak, megváltódásnak. A megváltás tehát, nem más, mint ennek az abszolút boldogságnak a teremtés - tapasztalás - megismerés - kiegyenlítődés egyetemes logika szerinti megvalósítása. E törvény alapján, minden egyes ősidea számára és minden összetett, ősidea-struktúrának megfelelő, anyagi formában testet öltő lény (ember) számára kötelező az újra és újra megtapasztalt létrejövési, fejlődési – kiegyenlítődési és reintegrálódási – egységesülési folyamatokban való részvétel által, az abszolútumba, vagyis az abszolút boldogságba való, visszaérkezés, egyrészt. Másrészt, minden ami van és létezik, ezt az abszolút boldogság-növelő egyetemes megváltás megvalósulását szolgálja. És a teremtés is csak ebben nyer értelmet, tehát a teremtés: az ős-megnyilvánulás maga is, csak a megváltásért, a megváltódásért, tehát az abszolút boldogságnak a növeléséért, a növekedéséért van. Legalább is, a mi számunkra csak és csakis ebben ismerhető fel a földi élet és az egyetemes lét, mivel az emberi – földi mivoltunkban, éppen ennek a rendeltetésünknek a többi személytől és az istentől való, látszatra elválasztott állapotunkban való személyi beteljesítésének az érdekében, tehát éppen az emberi mivoltunk miatt, nem rendelkezünk olyan képességekkel, hogy másként érzékelhessük az isteni és az abszolút állapotot (magas rendű szubtilis intelligenciát?) mint boldogságot.
Ahhoz, hogy az ember – akinek a spirituális struktúrája nem csak teremtőként, hanem megváltóként is (önmegváltódási potencialitással rendelkező lényként: Adam Kadmonként) létrejön már az Isteni létben, tehát az isteni elmében – a megváltódási rendeltetésnek eleget tehessen és az abszolút létbe visszatérhessen, meg kell értenie, és ennek az értelemnek a segítségével át kell élnie, hogy a boldogsága nem (csak) a tőle független külső (anyagi) feltételek megvalósulásának az eredménye és következménye. Hanem, első sorban olyan, mindörökké létező állapot és képesség, amelyet neki fel kell fedeznie és meg kell találnia önmagában, be- és fel kell engednie a tudatában, az élet-víziójában. Vagy, ami ugyanaz: fel kell élesztenie és meg kell növesztenie magában ezt a boldogság-tudatot, és, hogy csak és csakis, ennek a tudatosan kezelt belső boldogságnak, e boldogság alig érzékelhető, de annál tartósabb és biztosabb mágikus hatásának lesz és lehet a következménye az, hogy az ő életében – a sorsában – megjelennek az ún. földi boldogság elemei is: a tartós egészség és a párkapcsolati, valamint a közösségi – társadalmi kapcsolatok harmonikus megélési és átélési lehetőségei. Azt hogy tehát kívül és kívülről, csak harmónia-élmény lehetséges a számára, de belül, tehát az öntudatában (Az Én-tudatban) igen is, létezhet a tartós és „meggyőződéses” boldogság.
A megváltás, vagyis a boldogság törvénye tehát, biztosítja az egyetemes lét és a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: az egyéni és az egyetemes boldogság-növekedésnek és a boldogság-erősödésnek a megvalósulását. Vagyis a teljesen zavar-mentes és ezért abszolút kiegyenlített létállapotnak az újbóli létrejövését és az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását. Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az egyetemes kiegyenlítődés- és ez által, az egyetemes boldog-megváltás megvalósulási szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja. Ennek, a folyamatos (Számunkra: belső!) boldogsági állapotban megvalósuló egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek: törvénynek!) szükségképpen alá van rendelve és abba bele tartozik a teremtés, úgy mint feltétel, vagyis szellemi és anyagi lét-alap a megváltás megvalósulásához, de úgy is mint folyamat (mozzanat) és úgy is mint állapot, tehát a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is, tehát az ember élete is.
Sőt: a létezés legalacsonyabb rezgésű (frekvenciájú) állapota, vagyis a létezés határállapota: a fizikai világ, tehát az anyagi világ, beleértve az anyagi létállapotokon belül keletkező biológiai létformákat is, és a fizikai – biológiai, pszichológiai történéseket és eseményeket is (Vagyis az életünk is, kimondottan és egyértelműen), mind a megváltó boldogsági állapot megújulását, újbóli megvalósítását szolgálja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ún. szilárdan merev és a szellemi hatások szempontjából olyan értelemben semleges fizikai létállapot is (Ami végeredményben a megnyilvánult lét határállapota), hogy minden ősideát és ősidea-struktúrát határozottan és össze-téveszthetetlenül és tartósan megjelenít és megtestesít válogatás nélkül, az a szilárd létállapot, amit anyagnak nevezünk, határozottan a megváltást – az újra boldogulást szolgálja. Hiszen a mi életünk is, vagyis az életünk során elérhető szellemi kiegyenlítődéshez, tehát a boldogságra való alkalmassá váláshoz szükséges tudati és képzeleti átváltozásaink, tehát a szellemi – képzeti megtisztulásunk is, annak a függvénye, hogy mennyire sikerül az anyagnak e szellemi struktúrákat tartósan és határozottan megjelenítő segítségével felismernünk magunkban azokat a karmikus (negatív) meghatározódásokat felismerni, amely karmikus tulajdonságokról és karakter-alkotó hatásokról a korábban ismertetett törvények kapcsán, már rengeteg formában szó esett.
Az anyagi világ létezése tehát, amely ezeket a boldogulási sors-folyamatokat (A felismerési és beismerési – feloldási, átváltoztatási drámákat) a határozottságával biztosítja, a megváltásnak a második feltétele. (Az első a teremtés.) És ez azáltal, hogy az anyagi struktúrák az őket létrehozó szellemi minőségek (géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális és szellemi információkat, válik az anyagi világ szakrális helyévé és ez által, az anyagi élet szakrális állapottá. És semmi esetre sem azzá a sötét és ellenséges állapottá, amelynek egyes vallásos és misztikus elméletek és hiedelmek (karmikus tévképzetek) beállítják. Az anyagban megvalósítható információ rögzítődés (határ-állapotba kerülés) által az anyagot létrehozó, az anyagot folyamatosan módosító szellemi – spirituális hatások, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk ellenőrizhetőkké vállnak éppen az anyagnak a határozott időbeni rész-állandósága folytán. És így, az anyagi hatásaik folytán, az anyagra hatást gyakorló szellemi erők és jelenségek, értelmezhetőkké, és ez által az ellenőrizhetőség által biztosított, pontos gyök- és eredetértelmezések segítségével a spirituális-idearendszerek a Lilith által létrehozott inverz-állapotuktól megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká - megválthatókká) válhatnak.
Ahhoz, hogy az anyagnak ezt a szakrális mivoltát, tehát megváltást lehetővé tevő funkcióját megértsük, vissza kell térnünk a karma törvényéhez, és jobban megismernünk az ún. karma-gyártó Lilith-jelenséget. De mielőtt engednénk az ide vonatkozó, negatív képzetek gyártási reflexének, le kell szögeznünk, hogy a Lilith nevű, egyetemes idea-inverzálási jelenség által keltett káoszból eredő, karmikus képzeteknek a személyes (ördögi) hatásaitól való megszabadulási törekvés is, tehát maga, a karma-oldás is, a Lilith által keltett (voltaképpen a Polaritás-törvénye által keltett) negatív karmikus képzeteknek a pozitív, boldogság-alapú képzetekké való visszaváltoztatási lehetőségét eredményezi. Tehát még a Lilith jelenség is, az abszolút boldogság (a megváltás!) megvalósulását szolgálja az által, hogy lehetővé teszi az Isteni létezésnek a folyamatos zavartalanságát, vagyis a „tisztulását” az isteni létezésnek, az abszolút létből folyamatosan az isteni létbe áramló hibás ősideáktól való megszabadulását! A Lilith-inverzió jelensége tehát egy olyan objektívan létrejövő, szükséges rossz, amit a Polaritás törvénye hoz létre az isteni létben, és ami lehetővé teszi az isteni létezés (Az egyetemes teremtő isteni léttudat) folyamatos zavarhatatlanságát.
Meg kell értenünk tehát, hogy az Isteni akarat-intelligencia, éppen azért hozza létre önmagából folyamatosan az emberi struktúrákat, tehát az emberi aurákat, amelyek egy – egy anyaméhben létrejött zigótát körül vesznek, azon áthatnak és a magukévá tesznek, majd energetikailag azt feltöltve, elindítják benne a sejtszaporodást, vagyis a biológiai életet, hogy ezekből a meghibásodott és a Lilith által a visszájukra fordított ősideákból, amelyek az auránkba ragadnak (csapódnak, vésődnek, stb.) a rezonancia törvénye alapján, minél többet átjavítsunk funkcionálissá, az önkéntelen és szükségszerű boldogság elérési (kiegyenlítődési) törekvéseink folytán. A Lilith-inverziótól való megszabadulásuk által viszont, az ember spirituális struktúráiban található karma-képzetek, nem csak egymás között, hanem az ember létalapját képező pozitív isteni ideákból alkotódott struktúrákkal is, harmonikus kapcsolatba kerülve, azokkal együttműködhetnek és együttműködve új spirituális struktúrákat is hozhatnak létre (alkotás – teremtés) és természetesen kiegyenlítődhetnek és újra egységesülhetnek (megváltás).
Az anyagi létállapot tehát, mint tükör és megjelenítési lehetőségeket tartalmazó környezet (mint tükör-hely és megjelenítői, figyelmeztetői helyzet) a szó szoros értelmében is, határozott feltétele a megváltásnak, a boldogulásnak. De nem úgy mint az érzékszerveink által élvezetesnek érzékelt lelki állapotok halmozásának (az élvezet-halmozás által állítólag elérhető boldogságnak) az elérendő célja, hanem úgy mint a kiegyenlítődési (megváltódási) szükségre a figyelmet felhívni képes (fájdalomra képes!), de igazából boldogság-semleges állapot és körülmény. Az állatok, majd az ember felépítéséhez szükséges szimmetria-elv és az ismétlődés elve által lehetővé tett biológiai életformák kialakulása segítségével, de különösen az emberi individuumok öntudatának a kifejlesztése segítségével, maga az egyetemes isteni lét-tudat, az általa létrehozott emberi aurákon keresztül, a semleges anyagi tükör-körülmények közé inkarnálódik („Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.), tehát a fizikai létbe „inkarnálódhat” általunk. Így válik lehetővé a legmagasabb fokon, a megváltódás – a boldogulás egyetemes jelensége. De nem az anyagi élvezeti benyomásoktól, azok nyakló nélküli halmozásától válik az ember boldoggá. (Ez a tévképzet, nem más mint az ördögi karma-csapda, amit az árnyék-én működtet.) Mert az öröm-érzetek, vagyis az élvezet-ingerek, mindössze pozitív visszajelzések arra, hogy helyes élet-állapotban van és, ha ebben ki tart, akkor ugyancsak helyes irányban halad a boldogulás útján. Tehát, az Istenbe vissza jutni vágyó! - egyén a kiegyenlítődés – boldogulás – megváltódás útján.
Az emberi tudat-állapotában inkarnálódott isteni-szellemi struktúrák, az anyagban való tükröződés segítségével szabadulhatnak meg az egyéni karmájukként jelentkező, Lilith inverzálás hatásaitól. És így szolgálja akaratlanul is, és így kényszerül szolgálni az emberi formát öltött isteni struktúra, az egyetemes megváltást. Az abszolút léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudatunk által, a teremtésnek erre, a megjelenítésre. És ha kell: tükrözésre is képes, tehát kemény anyagi – fizikai határállapotába kerülni és onnan, a fájdalom jelzés-rendszere segítségével, és az anyag információ-raktározási képessége segítségével létrehívott emberi értelem segítségével, a Lilith hatásait kiszűrni és kijavítani. Ezt tehát úgy, hogy az anyagban határozottan felismerhetővé teszi és időben rögzíti a szellemi folyamatokról szóló információkat (az anyagi jeleket) közvetlenül, és így, ennek a segítségével, az emberi személyek – öntudatok – formájában, értelmezheti és egyénenként befolyásolhatja (lehetővé teheti!) a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítődési (boldogulási) folyamatokat. Tehát úgy, hogy a mi individuális tudat-tevékenységeink és harmóniába-kerülési (karma-oldási, karmától való szabadulási!) törekvéseink által, közvetlenül felismerheti, tehát kiszűrheti és, feloldhatja a Lilith inverziós hatásait, az által, hogy az egyén, a tapasztalatai és a szellemi – spirituális – kauzális ismeretei segítségével, felismeri és megszünteti az öncélú és ferde (afunkcionális) karmikus – víziókat, illetve azoknak a testi fájdalmat és lelki szenvedést is okozó, mágikus erejű, negatív mentalitását és lelki hatásait.
2.
A Megváltás Törvénye tehát, a megnyilvánult létezésnek a legfelsőbb törvénye, (Nem létezik tehát rajta kívül nagyobb erő és hatalom a megnyilvánult létben!) és éppen azt a célt szolgálja, amiért az egyetemes létezés van: az abszolút boldogság növekedését és erősödését. Ezért minden, ami az egyetemes létezés szintjén van - A többi kilenc egyetemes törvénnyel együtt! - alárendelődik neki. (Ezért nevezték az ókori mediterrán népek spirituális mesterei „Az Úr”-nak, ezért szerepel gyakran az Isten helyett a Zsidó Bibliában.) A tudatosan teremtő és megváltó Úristen tehát, a szerves anyagban létre hozott fájdalom segítségével törekszik rákényszeríteni az embert a Lilith-jellegű, hosszú távú következmények szintjén romboló öncélúságok kiszűrésére és meghaladására. Vagyis, az egyéni karmáknak megfelelő pozitív személyi képességek és tulajdonságok megszerzésével történő kicserélésére, kiszorítására. Megértve tehát, emberi mértékkel is, az egyetemes a létezés kiinduló ősokát, ahhoz újból vissza térve („Én vagyok az alfa és az omega”), megérthetjük azt is, hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetővé tevő feltétele és alapja, az egyetemes létezés céljának. Vagyis azt, hogy az ősideák által létrehozott, különböző színezetű spirituális struktúráknak (azoknak a megváltódáshoz szükséges állapotokat és körülményeket létrehozó!) anyagi létformát biztosít a teremtés (a mágia). Hogy tehát a teremtés jelensége az emberi létesülésnek és az emberi elme és öntudat által a karma-felismerését és annak a feloldási lehetőségét biztosítja. Ha ezt megértettük, akkor tovább léphetünk a megváltás törvénye működési mechanizmusának a megértésében.
A fentebb leírtak mellett, a Megváltás törvénye arra is felügyel és azt is biztosítja, hogy a többi kilenc törvény ereje és lényege a létezés, és a többi törvény összességben ugyan összhatásban legyen, de külön-külön zavartalanul és vissza foghatatlanul (A többi nyolc törvény által elnyomhatatlanul) érvényesülhessen! Azt tehát, hogy azok egymás által meg nem zavarva, egyik a másik által el nem nyomva, és nem semlegesítve, és a jellegzetes hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, mindegyik törvény külön – külön, de ugyanakkor egymással harmonikus egységben (egységes összhatásban) érvényesülhessen. Például, azt, hogy az Ok és az okozat, illetve a hatás és visszahatás törvénye, vagy pl. a leleplezés és a Polaritás törvénye - Az egyetemes létezés szintjén legalább is, de lehetőleg az emberi lények között is, ne kerülhessen teljesen ellentétbe a spirituális fejlődés törvényével, vagy a Szeretet törvényével és azok hatásait ne állítsa a visszájára ne zavarja össze.)
A megváltás és a Karma törvénye alapján, megfigyelhető tehát a sors-arányosság elve is. A misztikában az Isteni Karma-mesternek és a Nagy Felvigyázónak is nevezett Szaturnusz ősereje az, amely isteni őserővel legfőképpen számolnunk kell a földi életben. Már csak azért is ajánlott legfőképpen azzal az őserővel számolni, hogy ne neki kelljen velünk számolnia, illetve leszámolnia. A törvényesség és a fizikai – földi lét természetét és funkcióját (működését) megtestesítő Szaturnusz tehát úgy is felfogható, mint egy egyetemes és ugyanakkor személyes arányosságmérő és arányosság „betartató” őserő. A Szaturnuszt tehát, egy úgymond erő-mérceként is fel lehet fogni, tehát, úgy is lehet érzékelni, mint olyan erőt, amely arra vigyáz és felvigyáz, hogy senkinek a különféle személyi képességei, ne nőhessenek egy arányossági mértéken túl a karmája feloldása rovására. Tehát a feloldottságára fordított figyelmének és erőfeszítéseinek a mértékén felül. És, amennyiben ezt a szaturnuszi határt eléri valaki és tovább is folytatja a „vissza-élést”, vagyis a megváltás helyett a karmáját akarja tovább növeszteni, akkor valamilyen végzetes betegségben, vagy balesetben meg fog halni, meg kell halnia idejekorán. (Hamvas Béla: „Lényegi tudásban mindenki csak üdvfokának mértékében részesülhet.” Vagyis: csak a minden dimenzió szintjén kiegyenlített személyek, érthetik meg az isteni igazságot.)
Vagyis, arra is felvigyáz a Szaturnuszi őserő többek között, hogy csakis egy bizonyos mértékű és jellegű személyi karma-meghaladás után használhassuk zavartalanul és fordíthassuk ténylegesen a hasznunkra, az időközben növekedő és gyarapodó szellemi intelligenciánkat, a vonatkozó képességeinket. Vagy, akár a más jellegű spirituális képességeinket (pl. művészi, vagy a megérzői és az ún. tisztán-látói, netalán a telepatikus, mágikus, stb.) ún. tehetségeinket, vagy általános világi – közösségi tehetőségeinket. Kivételt képeznek azok, akik éppen az általánosan elfogadott, öncélú és anti-krisztusi tévképzeti rendszerek szükséges (manifeszt jellegű) kiemelésének és lerombolásának az ördögi megtestesítői, mint pl. Adolf Hitler és bandája, vagy a Gerle Éva budapesti leszbikus – feminista blogger. És arra, hogy a karma-dagasztó és karma-verkliző, spirituális káprázatban élő figyelmetlenek ideje korán meghallnak, rengeteg példát hozhatunk fel. A gyermekeivel való együttlétről, azok neveléséről a liberális „önmegvalósítás” érdekében lemondó, és azoktól távol sodródó, alkoholtól kábultan béke-akciózó, Boszniában fehér-kesztyűben halál-aknákat szedő Diana-hercegnőtől, a tüskés rája által szíven szúrt Steve Irwin biológus – állatkert-igazgatóig, vagy a messze idejekorán elhunyt magyar „költő-óriásokig”.
Létezik tehát, egy univerzális szaturnuszi mérce – egy isteni léterő, amely alapján és amely miatt, bizonyos értelemben megnövekedett, megerősödött, vagy számukban fölösen gyarapodott különleges egyéni képességek nem válhatnak az illető személy hasznára mindaddig, amíg a karmája feloldásába nem fogott bele, illetve, ameddig a karmája bizonyos része (jellege) érintetlen marad, annak ellenére, hogy az oldás szükségére számtalan sors-jelzést kapott. Egy olyan szubtilis szellemi erő, amely addig, amíg kellő mennyiségű és bizonyos jellegű személyi karmát (negatív reflexeket, spirituális tulajdonságokat) nem oldott fel és nem haladt meg, az illető nem léphet tovább, nem mászhat ki az eleve adott, vagy az általa létrehozott, karmikus körülményei közül. Sőt, ha mértéken felül „erőlteti a szerencséjét” valaki, tehát, akár a világi sikerei fokozását, akár a karma-körülményei közül való kiszabadulását, könnyen „abszurd” halál is lehet az erőltetések vége (Szaturnusz).
Azt is mondhatjuk tehát, hogy végeredményben egy (érthető!) fordított arányossági viszony létezik a karma-feloldás mennyisége és jellege (esetleg minősége) és a különböző egyéni képességek létrejötte és növekedése, vagy használási lehetősége között. Azért, mert az utóbbinak, tehát a képesség-növekedésnek, a karma-csökkenés kell, hogy megfeleljen mindenképpen. Holott nagyon sokan – Kiváltképpen a művészek, a tudósok és költők közül a legtöbben, de sokan a sportolók közül is, sőt, még a hírneves guruk és misztikus mesterek közül is, mint pl. Osho is, ezért halnak meg szégyenletesen idejekorán és szégyenletes betegségekben (Osho a gyűlölet és a megbocsátási – spirituális elbocsátási képtelenség jellegzetes betegségébe, végbélrákba halt bele feltűnően korán: ötvennyolc évesen – más források szerint meg szívelégtelenségbe, de az is közismert információ róla, hogy élete utolsó éveiben egyre több betegséget szerzett: asztmával, allergiával és cukorbetegséggel is küzdött), mert... - azt képzelik és ebbe buktak és buknak bele, hogy a különleges tehetségeik gyakorlása és a kivételes képességeik öncélú kifejlesztése, valamiféle misztikus protekciót biztosítana az ő számukra. És azt, hogy ez a misztikus púp (a nagy művészi, vagy gurui hírnév) a hátukon, fölöslegessé teszi számukra azt, hogy egyszerű morális (magas szellemiségükhöz képest alacsonyrendűnek képzelt) problémákkal bíbelődjenek, hogy normális - hétköznapi moralitás szerint éljenek. (Például, hogy az igazság felkutatása és felmutatása – érvényesítése érdekében harcot vállaljanak.) És annál nagyobb és annál „furcsább” a sors-botlásuk és nem-egyszer a tragikusan fájdalmas haláluk, minél pozitívabbnak látszó tehetségeik voltak, illetve, látszólag pozitív tevékenységet folytattak az adott korszak konjunkturális moralitása szerint (Diana hercegnő, Steve Irwin). Ezt az általam megfigyelt Szaturnuszi sors-szabályozó, tehetség-használat és karma oldási mértéket, arányossági mérce-erőt, a megváltás és a sors aranymetszésének neveztem el.
Az egyetemes sors-aranymetszés elvéből tehát világosan kiderül talán, hogy az ún. jóemberi, vagy kiváló tehetségi érdemek a megváltás törvénye szempontjából semmit, de abszolút semmit nem számítanak. Sőt: ezek lehetnek akár hátrányosak is. Lehet tehát akárki jótékonykodó – csupa jót tevő személy, vagy nagy tehetségű és rendkívüli képességű misztikus mágus, annál inkább elváratik tőle az egyetemes megváltás (törvények) logikája szerinti, normális és természetes életvezetés, a tisztességesség, és a belső erkölcs. De a leginkább a belső nyugalom és béke, amit csakis az igazságért való harcok felvállalása árán érhetünk el, és nem az ilyen konfliktusok kikerülésével. Csakis az ilyen tényleges béke és lelki nyugalom, hozhatja meg a boldogság tényleges realizálását.
Magam pl. személyesen is tapasztalom, hogy hiába gondoztam és neveltem hosszú hónapokig három gyermeket egymagam, a napi pénzkereső munkám elvégzése mellett, vagy négyet és ötöt a második feleségemmel, az alig-alig csurranó-cseppenő, vidéki szellemi munkás jövedelmemmel, és hiába hogy annyi családot harmóniához, sőt: többeket, korábban már nem is remélt utódhoz (babához) segítettem egy-egy horoszkópommal, mert a Rák- és Mérleg karmám mögött és alatt mélyen megbúvó, rejtett, és úgy néz ki, hogy soha nem eléggé oldott, agresszív skorpiói reflexeim miatt (A sorsra való tudattalan neheztelési reflexeim miatt), éppen olyan hátráltatások érnek, minthogyha ezeket a tanulmányokat pl. nem is én írnám... – Hát éppen ezért fogadok (olvasok és hallgatok) én szkeptikusan minden rendkívüli, sőt: isteni inkarnációról szóló, keleti vagy nyugati spirituális vezetőről és mesterről szóló lelkes ismertetést. Valóságos tiltásokat kellett magammal szemben, vagyis: a megváltódási türelmetlenségemmel szemben bevezetnem és mélységes türelmi esküket és fogadalmakat kellett tennem, amíg a lelkem mélyén meg nem értettem, hogy amennyiben egy hajszálnyit is engedek például a másokra, vagy az istenre való spontán neheztelő reflexeknek, akkor éppen attól zárom el magam, ami a létnek és az életemnek az értelmét adja: az isteni boldogságtól. Annak a szüntelen fenntartásától és belső növekedési lehetőségtől, a vele és általa való finom tágulástól, a végső meggyógyulástól. Hiszen haragban – neheztelésben – nem lehet még egy párkapcsolaton belül sem egyesülni, hanem maximum és mindössze magunkat szellemileg megerőszakolni...
A Megváltás törvénye tehát, úgy vigyáz a többi kilenc törvény harmonikus érvényesülési lehetőségére, hogy az egész lét folyamatrendszerét, illetve a teremtési – megismerési – fejlődési – kiegyenlítődési (megváltó egységesülési) és újrateremtési létciklusoknak az érvényesülését biztosítja úgy is például, hogy az öncélúság és az egoizmus tényleges sikerét lehetetlenné teszi. És persze, ezzel „az ítélettel” a többi kilenc törvénynek a hatás-érvényesítési lehetőségét is biztosítja. De úgy, hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja úgy és az által, hogy nem ferdíti el és nem írja felül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy az öncélú extrém hatásokat gátolja meg. Mi tagadás: ez a tízedik törvény (A törvények törvénye) számunkra, az egyéni – biológia egzisztenciánk folyamatos fenntartása érdekében való természetes munkálkodásra szorult, és ez által az anyagi (Behatárolt és meg-határozott) világban magunkat különálló egyedként érzékelni kénytelen lények számára, akik ráadásul a Lilith által befolyásolt, hibás öntudatokban élünk, néha, egyfajta kívülről és felülről és objektíven ránk erőltetett (erőszakos) determinációjaként jelenik meg. De ez csak addig tűnik külső és erőszakos determinációnak, amíg meg nem értjük az anyagi létben való különváltságunknak (egyéni elszigeteltségünknek) a megváltódási lehetőséget biztosító, szaturnuszi szükség- és lehetőség- okait. Tehát, azt, hogy viccesen szólva, az Istennek úgymond, egy zseniális találmánya, alkotása és programozása, az, hogy a megváltás szigorúan személyes – felelősségi! - folyamat és aktus. És, hogy senki nem végezheti azt el más, vagy mások helyett. És azt nem lehet úgymond kollektíven (pl. vallásosan) és külsődlegesen – látszatok szerint: művészileg! – megvalósítani. Hogy tehát, a saját öntudatunkon belül és az által, az egész lényünkkel fejlődve, tudunk kizárólag egyénenként megváltódni, sehogyan másként. Hogy ez szükség, és ez által törvény, de kötelesség és lehetőség is egyeben, amellett, hogy (Ugyancsak egyedüli!) boldogulási lehetőség is.
De ez mellé azt is tudomásul kell vennünk az életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye hatására ennek, az egyedül az anyagban és az anyag által átélhető különváltsági állapotnak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és, hogy ez a múlandóan (Az életünk végéig) határozott különváltság, egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan, öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez juthassunk az anyagban és az anyag által, illetve a gyönyört és az élvezetet (is) érzékelni képes érzékszerveink által. Hanem éppen azért vagyunk itt, hogy így, önálló öntudattal és egyéni felelősséggel(!) a teremtési – megváltási ciklusokban közvetlenül, egyénien részt véve, a kiegyenlítődési és zavarmentes egységesülési képességeinket (belső nyugalmunkat és boldogságunkat) megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva a megváltódási-képességünket fejlesszük. Elmondhatjuk tehát azt, hogy a megváltás törvénye, egyszerre hat az egyetemes és személyes létezés szintjén is, és tehát, akárcsak az első, tehát a mágia és a teremtés törtvénye esetében, ezzel is csak a saját öntudatunkon belül kerülhetünk harmóniába, tehát éppen úgy szükséges az egyéni öntudati fejlődésünk (Az isteni Én-tudat realizálása) is, akárcsak a teremtés törvényének a gyakorlásához!
Hiszen az egyetemes létnek – és ez által a mi életünknek – az alapját képező ősboldogságnak, amely minket is létrehozott magából, és amely – Ha elsőre nagyon felismerhetetlenül is, de - bennünk is ott van, illetve mi is benne vagyunk (Jézus szerint is.), és általunk is megnyilvánul és amely azért teremti a mindenséget, hogy abban amit folyamatosan megteremt, megváltódva – kiegyenlítve, a boldogság-képességét növelje. Másrészt, a Lilith hatására benne is elviselhetetlenné duzzadó káosz miatt, meg kell – Bármennyire is hihetetlen de: általunk és a mi segítségünkkel! -, mentenie önmagát az „abszolút Lilith” jelenség által létrehozott kauzális (ősi) káosz befolyásától és következményeitől. - Értve ez alatt, azt a szükségszerű megmentési törekvését, amely által megakadályozza magát abban, hogy ő is, káosszá változzon. – Logikus, hogy ezen kívül, az egyetemes, de számunkra egyéni önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való tudatos részvételen kívül, tehát a saját „boldogításunkon” kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve nincs, nem létezik, másfajta (öncélú) élet- gyakorlásra való választási lehetőségünk, mint... boldoggá válni! Sőt, a boldogságra - megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben, a teremtési – megváltási folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák létrehozását teszi lehetővé önmaga számára, az abszolút lét is, tehát mind összetettebb teremtési és kiegyenlítődési (megváltási- megváltási - boldogulási) képességeket hoz létre, a mi segítségünkkel is, mi általunk is. Ezért nekünk is, előbb a teremtésben való részvételen keresztül (A gyermekáldás fogadásán keresztül), annak a szolgálatán keresztül (az utód-nemzésen, vagy szülésen, az utódok gondozásán és nevelésén keresztül) és ez által az egyéni spirituális fejlődésen keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet) útja az Isteni lét-állapottal való egyesülés felé: a boldog öröklét felé.
3.
A pragmatikus logika szerint, paradox módon, de a kauzális logika szerint teljesen érthetően, éppenséggel és pontosan a gyakorlati teremtésben (nemzésben, szülésben és művészi alkotásban) és a megváltódási – boldogulási törekevésekben való részvételi „kényszerünk”, tehát a teremtés-megváltás egyetemes ciklusában való részvételi kényszer – kötelezettségünk, jelenti egyben a karmától való szabadulásunk oka is. Ezt olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség, és a hosszú távúan is felelős döntési képességeknek az útját választjuk, a nyerészkedés és a nehézség-megúszás, vagy az öncélú ellenségeskedés – a mást hibáztatás útja helyett, valamint a véletlenszerű, vagy szeszélyes sors helyett, és megint valamint, az önkényes és ezért kaotikus (ötletszerűen kapkodó és ellentmondásos) létezés helyett, vagyis a könnyűnek látszó, de hosszú távon veszélyes tévelygések és támolygások helyett, annál szenvedés-mentesebb és szükség-mentesebb, sors-állapotba kerülhetünk. (Ez az egyéni megváltódásnak a következménye és lényege tehát. – Kissé kibővítve Jézust: „Ismerjétek meg és gyakoroljátok is, az igazságot és az fel fog titeket szabadítani.”) Ezért a Megváltás törvénye, amennyiben képessé válunk keresztül látni a felszíni látszatokon és meglátván –megértvén a tényleges boldogulási fő célt és az egység törvényét, le tudunk szokni a külső élvezet-halmozás ösztönéről, az öncélú „élmény-szerzéséről”, a pragmatikus nyüzsgésről, a külső nagyra-vágyásról, a valóság-hamisítási reflexekről (csalásról, hazugságról) és a másokra, vagy a sorsra – Istenre való haragvási és neheztelési reflexekről is. Vagyis, amennyiben meg tudunk elégedni az egyszerű szenvedés-mentességi és szükség-mentességi állapottal, valamint a fölösleges konfliktusoktól mentes állapottal, akkor a Megváltás Törvénye a Boldogság törvényévé válik számunkra egyértelműen.
Amint a bevezetőben írtam, a, földi –érzéki, érzeti élményeken túli boldogság-sejtelmek megjelenésének az érzése, tehát, mondhatnánk az öröklétnek az érzékelése, a vagyis, meditációkban átélhető Boldogságnak az érzése, idővel konkrét valóságként is megtapasztalható lesz és egy állandósuló, „természetes” állapottá válik. Előbb csak külön – külön, tehát mikor a megvilágosodás, és az egyre inkább állandósuló spirituális VILÁGOSSÁG formájában (Jang – Megtermékenyítő, és értelmező megtisztító - irányító Maszkulin őselv), mikor a túl csorduló, személyi, vagy isten iránti SZERETET és hála formájában (A Jin – tehát a Megtermékenyülő és teremtő, tehát oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – őselv formájában.) Majd ritkán és lassan – lassan a kettő egységes együtteseként is, és hosszú idő múlva, egyre nagyobb mértékű és erejű, boldogságot eredményező egység-élményében. Ehhez viszont tudatos törekvések útján meg kell tanulni minél intenzívebben, de annál diszkrétebben szeretetet érezni és áramoltatni, illetve a sorsirányítást az Istennek (az egyetemes törvényeknek!) átadni, amennyiben gyermekkorunkban nem tanultunk meg. Miközben ugyancsak tudatos törekvések (Olvasás, meditáció, spirituális jellegű előadás-hallgatás, önbeavatási, önleleplezési naplóírás, horoszkópértelmezés és újraértelmezés, Tarot kártyával történő sorselemzés, fegyelmezett beszélgetés és főként az elméleti ismereteknek a gyakorlatban való átültetése, azok folyamatos alkalmazása!) útján növelni kell az általános spirituális ismereteinket, amelyeknek a révén az általunk ismert valóságnak az egymástól távol eső pontjain álló lételemek között is, kezdünk felfedezni lényegi kapcsolatokat és összefüggéseket.
Ez a szeretet alapon átélt tudásnak, és a tudás alapon gyakorolt szeretetnek az egyesülése bennünk, egyszerű belső bizonyossági érzetet adó, „oktalan”, (mert „irracionális”: külső ok nélküli) öröm és vidámság és biztonság-érzés formájában és ugyanakkor határtalan megnyugvási állapotot adó derű formában jelenik meg. De van úgy is, hogy szintén oktalan és indokolatlan bolondozási kedv – kedély formájában. – Nem kell megijedni tőle és, az eszünk épségében kételkedni, mert nem baj történt, hanem a Világosság (Jang) alapú személyiségünk – öntudatunk, találkozott és lassan, lassan, kezdett egybeolvadni a Szeretet-alapú (Jin) személyiségünkkel. Ezért van az, hogy az egyiptomi beavatási rendszerben a Bolondnak nagyobb a spirituális üdv-értéke (az abszolút értéke), mint akár a Királynak (Fáraónak), vagy a Főpapnak is. Sőt, mint a Halálnak, vagy az ördögnek is! Spirituális és kauzális tudatosság szintjén tehát, nem az intellektuális eredmény-szerzést követő elme-működési és intellektuális győzelemmel járó, élvezeti élményként, hanem a megnyugodott határtalan öntudati Boldogságaként, a Szeretet és a Fény folytonos egymásba hatolásának és egymásban való kiegyenlítődési-állapotának az érzékelésben jelenik meg bennünk az abszolút boldogság, aminek ugyancsak lassan, lassan, de „hihetetlen” pozitív külső következményei, pozitív sors-körülmény következményei is jelennek meg egymás után.
De, ugyancsak látszólag paradox módon, ez, a tőlünk függetlenül is, eleve és mindig létező, tényleges és örök-boldogság- állapot szüremlés, csak akkor válik tartóssá az emberben, akárcsak az egyetemes isteni-létezés érzékelése is, amennyiben a többi törvénnyel is meg tanulunk együttműködni és összhangba kerülni. De különösen a Világosság és a Vezető Luciditás törvénye, vagyis az Evolúció törvénye megértése és gyakorlása, az ami nagyon fontos előzetesen, valamint a Szeretet és az információ szabad áramlási törvénye (A titok nélküliség törvénye) fontos, hogy egyre nagyobb mértékben és sérülésmentesen és akadályozás mentesen érvényesülhessen a boldogság a lényünkben.
Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (pl. a folytonos alkotómunkából és az új létteremtés lehetőségéből magát kizáró, vagyis a szedentáris életbe bele butuló, „fénytelen” és szeretet-áramoltatásra képtelen ember), igazából boldog lehessen. Vagy az, hogy, a bármihez, vagy bárkihez is a rombolás, az eltüntetés – megsemmisítés és nem a leleplezés és a megváltás vágyával közeledő-, vagy ami ugyanaz: az egységes egészben való részvételi lehetőségtől valamit is elzáró személy (Pl. a saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó, vagy a létezés különböző állapotaira a vonatkozó információkat elrejtő és elzáró egyén, a titokban cselekvő, titkolózó, vagy titok-őrző ember, tehát a magának vagy másoknak bármilyen fontos információt, vagy értéket is megtartó, szeretetlen ember.) boldog lehessen.
Mind az elzárkózás és a stagnálás és a stagnálás biztosítása (A Fejlődés törvényével való szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló harag, rombolási – megsemmisítési – eltüntetési vágy, vagy a titkolózás (a Szeretet törvényével való szembeszegülés), akárcsak a valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás) kizárja a Boldogsági érzet-állapot megvalósulását, mert a Fejlődés és a Szabadság törvénye sértése mellett, a hatás – visszahatás törvénye alapján, kiváltja a karmikus létezés (A karmájuk által irányított emberek) agresszióját, vagy az ún. isteni igazság-érvényesítést szolgáló, elvadult, karma-űzött emberek haragját.
...Lehet tehát valaki bármennyire is értelmes, és értheti meg racionálisan a többi kilenc egyetemes törvény hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis neheztel, vagy haragszik valakire, vagy valamire, ha titkolózik, vagy információt ferdít, vagy tárgyi valóságot hamisít például, azzal a megváltás törvényét sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy: telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha enged a korrupciónak, vagy magát be akarja biztosítani a sors erőivel szemben és ez által, stagnálva a fejlődésben, nem tesz hathatós lépéseket a karmájának a sorstörvények logikája szempontjából történő átvilágítására, a maga megértetése és a környezete felvilágosítása és megtermékenyítése (fejlesztése) érdekében, nem lehet igazából boldog. Hiszen, a sorstörvényei előbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és szétrúgják a biztosításait, amitől majd támadottnak, bántottnak, sértettnek és szerencsétlennek érzi magát, és végül a fene nagy szeretete is, haragvássá sőt: gyűlöletté válik bánatában, vagy a szomorúság, a melankólia, vagy más édesen-mérgező érzelmek veszik hatalomba a lelkét és a képzeletét.
A boldogság-állapot, nagy mértékben elérhető és növelhető a folytonos derűs „Bolondozás” útján, tehát a viccelődés és a mókázás útján is, de erre a mesterségesen beidézhető boldogság-állapotra csak 50, maximum 60 százalékban támaszkodhatunk, nem lehetünk reggeltől estig mesterségesen Boldog Bolondok, mivel a karma-oldás kikerülhetetlenül kötelező életfeladat. Ezért pl. ok és az okozat és a hatás-visszahatás (karma) törvénye, valamint a fejlődés, de a szeretet törvénye miatt sem lehetnek például teljesen boldogok az olyan személyek, akiknek a szülei és a nagyszülei eltitkolnak valamit, ami reá, illetve az ő személyére és sorsára személyesen és közvetlenül is vonatkozik. Vagy amíg ő maga nem leplezi le és nem szünteti meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek előtt felfedi. Még a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem közölnek vele mindent ami rájuk vonatkozóan, illetve az adott élethelyzetükre, vagy kapcsolatukra vonatkozóan lényeges információ lehet.
És ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet együtt és egyszerre, és ténylegesen boldog egyetlen házaspárnak a tagja sem, amelyek közül valamelyik, valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elől. Vagy, hogyha a szerelmes pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával, vagy a karma-oldási kötelességének az elhárításával, ellenáll a karma-oldás, vagy a spirituális fejlődés szükségének (a megtermékenyítő átvilágítás és termékenyítő kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális tágulás törvényének) és ez által a párja fejlődési igényével is szembe kerül. És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából boldogok lenni azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint a Fejlődés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek időnap előtt, amiért nem dolgoztak meg, tehát a megfelelő időben, öntudatilag és morálisan nem fejlődhettek, tehát: spirituálisan sem! Akik tehát az időben hamarabb és előbb akarják élvezni a jövendő munkájuk eredményét, mielőtt az annak megfelelő élettapasztalatokat és életismereteket, és a megfelelő morális alapállást megszerezték volna. Ezek, nem lehetnek boldogok, annak ellenére sem, hogy luxus-villákban élnek. Vagyis valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe, aminek az értékéért még csak később fognak dolgozni, vagyis, annak megfelelően a valóságot megtapasztalni és ez által gyakorlatiasság szempontjából, de főként moralitás szempontjából fejlődni. A morális – spirituális fejlődést csak megélni és megvalósítani lehet, megelőlegezni nem.
Ezek a banki hiteleket felvevő emberek (vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, és valamikor a Magyarországi lakosok tehát), előbb élvezik a következményt, mielőtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! És ezért, az életük valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább is, hiányozni fog valami lényeges lételem a személyükből és a környezetükből (persze, leghamarabb a nyugalom, mivel az adósság törlesztési szükségének tudata fogja őket nyomasztani, ha nem tudatosan, akkor öntudatlanul.) Vagyis, olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel és a növekvő kamatok visszafizetéséig, minthogyha azt, amihez általa hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által ráügyeskedett többlet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális agresszió következményeiről ne is beszéljünk.
Léteznek olyan személyek, akik ezt a mély és finom összefüggésrendszert nem képesek érzékelni. Olyanok, akik nem képesek megérteni, hogy a Mágia törvénye alapján, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem csak az egészségi és az elme-állapotunkra, de az ún. külső, anyagi sorskörülményeinkre, is. Vagyis, akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat, a mindenféle sors-krízisüket a valóság mágikus természetével összekapcsolni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik egy mechanikus („kozmikus”?) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció szerinti biológiai erőmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai felépítettséggel (genetikai tulajdonságokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek megfelelően, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval (gyengébb, vagy erősebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel) rendelkezik. És anélkül, hogy neki ehhez lenne bármiféle hozzájárulása. Inkább hisznek abban, hogy az életük, a sorsuk és az egészségük alakulása, attól függ, hogy valaki milyen spirituális – asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik. Ezek a személyek erősen leszűkítik az ok-okozati összefüggéseket az illető egyed születésekor érvényben levő konstelláció és a génjei által évekre előre meghatározott egészségi tulajdonságok között.
És, amennyiben figyelmen kívül hagynánk a megváltás törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus, hitelesnek is tűnne! Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek a hímek (férjek...) szexuális megcsalásáról, illetve az azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes veszekedésekről, vagy más romboló jellegű, pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nők. És mégis megtörténik az állatok esetében is, hogy akár egészséges természeti létkörülmények között is, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat. (Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt is, hogy az egészséges ember által meg nem zavart és be nem szennyezett természeti környezetükben élő nőstény vadállatok sokkal ritkábban hoznak a világra malformációs utódokat, mint a laboratóriumi kísérleti állatok.) De az is tény viszont, hogy az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási” technikák használata óta egyre több ún. nőgyógyászati kórban szenvedő, vagyis egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgő: a teremtő képzeletüket felelőtlenül használó „civilizált” nők elképesztően gyenge és koraszülött utódokat hoznak a világra, amelyek meg sem élnének, ha nem raknának azonnal és nem tartanának hetekig és hónapokig inkubátorokban.
Ez viszont, azt jelenti, hogy létezik egy olyan hatalom (törvény), amely alapján, természetes körülmények között fogant és kihordott, valamint ugyanígy és egészségesen a világra hozott „jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejező) biológiai élet-formáknak és funkcionális létfolyamatoknak huzamosan, többszörösen és folyamatosan meg kell ismétlődniük. Hogy ezeknek a pozitív létfunkcióknak és az azoknak megfelelő anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell kezdődniük és az úgynevezett utódokban, újból és ismételten meg kell jelenniük. Hogy tehát, ezeknek az ún. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlődő létfunkcióknak és létformáknak az anyagban öröklődniük kell, és ezért ennek a funkcionális és forma- öröklődésnek huzamosan és ismételten véghez kell mennie. Tehát, hogy bizonyos teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend alapján, és ettől nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerűségek, és más egyedek utódaiban nem, és amely szükségszerűségeket (új, vagy régi tulajdonságokat) evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítődési (alkalmazkodási) szükségszerűségeknek is nevezhetünk.
Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az ördögöt a falra festeni hajlamos kismamák, illetve a mélységesen és huzamosan gyűlölködő, de a gyűlöletüket a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe süllyesztő nők. Az anyag ugyanis teljesen Lilith-mentes (Semleges) és éppen azért inkarnálódunk anyagi testbe, mert az is tükrözi – megjeleníti, a spirituális tévedéseinket – hibázásainkat, mint Domján László számára a Parkinson-kór például (Ti., hogy mágiázással akart „elintézni” olyan tűz-jellegű karma-oldási életfeladatokat, amelyeket konfliktus-vállalással kellett volna.). A hiányzó, vagy csökevényes szervvel rendelkező gyermek születését tehát nem lehet az anyag véletlenszerű meghibásodásából, önkényesen szeszélyes strukturálódásából eredeztetni, származtatni! (Ismerek egy asztrológus nőt, aki ezt csinálta...) Az egyetemes törvények, de főként az Egyetemes Kiegyenlítődés megvalósulása Törvényének az ismerete és a karmikus - kauzális asztrológia mély-gyakorlása nélkül, nem érthető tehát, hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgő, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő (az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat?
4.
Az abszolút teremtő szellemnek - Aki maga is folyamatosan változik és fejlődik (A boldogságát erősíti) a folytonos teremtés, tapasztalás, önmegismerés és a megváltás folyamatai és tapasztalatai által. - Az új kifejeződési formákat kereső imaginációja (Spirituális tervezése) által, folyamatosan „termeli” az új megnyilvánulási formákat egyazon állatfajon belül is. (Ezt látta és vélte Charles Darwin véletlenszerűségekből eredő fejlődésnek.). Ezeknek a kísérleteknek a nem mindig tökéletesen sikerült formái jelentkeznek az állati világnak az ún. félresikerült újszülött egyedeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészű – állatkölykökben, vagyis az akaratlanul és önkéntelenül hibásan képzelődő nőstény-állatok „utódaiban”.
Ezzel szemben viszont, az ember esetében, aki karmát oldani hivatott, tehát, aki hibásan létrejött idea-kvantumokat kijavítani hivatott a morális (univerzális) öntudata segítségével, nem lehet szó abszolút imagináció szintjén végbemenő kísérleti eredményekről, mivel egyrészt az örök ember ősideája (Adam Kadmon) már az első ősteremtési imaginációban megjelent, másrészt, éppen az embernek az ún. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetősége zárja ki azt a feltételezést (nem kísérletezik velünk semmi és senki a mi szabad akaratunk és felelősségtudatunk ellenére!) hogy az Isten beavatkozik a sorsába és úgymond felülről kísérletezik az ő imaginációja és a genetikai programjai közötti kapcsolatokkal. Következésképpen, az emberi utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni karma szélsőséges intenzitásának a következménye és a rezonancia törvénye alapján választódnak ki úgymond azok az emberi anya-lények, akik a saját kauzális képzeleti következményeit hozzák a világra utódaikban. De abban az esetben is, amikor az általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérő új létállapotok, a még nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji karma szokványos logikáját, illetve a környezethez való alkalmazkodás és hasonulás – azonosulás teremtési logikáját kell mindig keresni, hanem tudnunk kell, hogy az abszolút képzeletnek az új kifejeződési lehetőség-kereséséi és ezen esetekben, a mi számunkra nem mindig egyértelmű, racionális – pragmatikus fejlődési lehetőségek-keresési logikája is érvényesül.
Ha nem így lenne, akkor helye lenne az életünkben a véletlennek és a hazárdnak, vagyis az ördögnek! De tudjuk, hogy az első Lilith ereje, az őssóvárgás csak az ősteremtést eredményezi. Vagyis azt, hogy az abszolútumnak a mindig az újra, a másra és a többre, az erősebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a kozmikus teremtésben is érvényesül. De a második Lilith esetében már nem úgynevezett vak, abszolút teremtő-erőről van szó, hanem tudatos isteni (Törvényes!) megfordításról, amit az embernek lehetőségében áll és kötelessége (szüksége) is, kijavítani. Tehát, a megváltódási folyamatokban is zavarokat és téves irányba való haladási késztetéseket, katasztrofális tévedéseket már nem az Isteni elme „eszeli ki”, hanem az ember képzeleti erőinek az együttese, együtthatása. Az ún. szubjektív karmikus imagináció, amely csak a Rezonancia törvénye miatt tűnik kollektív karmának. Ezzel magyarázható pl. a sok vallásos szekta létezésének és őrült eszmevilága. Nem kell a gondolkozásunkat nagyon megerőltetni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni.
És, mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve – implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési – megváltódási játszmában mindannyian, feltevődik a teremtő-képzelet rendjének és a többi törvény összhatása és érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) lehetőségének a kérdése, vagy a részleges emberi tévedési lehetőségnek is a kérdése. És ez által, a részleges teremtés, valamint a részleges megváltás kockázati lehetőségének a kérdése is! Erről viszont azt tudjuk, amit Hamvas Béla úgy fogalmazott meg, hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint az egyetemes törvények ősi rendje és ez folyamatosan a teremtés és a megváltás rendeltetéséből: szükségéből jön létre újra és újra. A megváltás – megváltódás törvénye tehát ennek a rendeltetési rendnek az időtlen és folyamatos fennmaradását és érvényesülését biztosítja.
Ameddig az ember nem rendelkezik reális (személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Kínai asztrológia által jelölt Karma-jellegeknek a szokványosnál nagyobb intenzitása miatt hibás, vagy hiányzó végtagokkal, vagy szervekkel születő gyermekek állapotával, vagy a rendkívüli testi károsodásokkal, vagy idejekorán bekövetkezett halállal végződő belesetekkel szemben. Az első az a botor természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és szerencsétlenség egyaránt) megtörténhet. Az ún. természet-tudomány szerint például, bárkinek az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyéből „félresikerülhet” genetikailag, és ezt a mechanikusan szűklátókörű tudományos világnézet (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló kvantumfizikának ettől eltérő az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e véletlen (A hazárd!) számlájára írja az ember esetében is, akárcsak az állatok esetében a gén-mutációkat, illetve ezt, a néhány ezrelékes „hibás” utód-létrehozási lehetőséget.
Sőt: a materiális tudomány nem csak a változó életkörülmények által létrehozott új és új túlélési szükségszerűségeknek való megfelelési kényszeréből eredezteti, hanem szó szerint, a „véletlenszerűen” változó katasztrófális kozmikus - fizikai események által kiprovokált genetikai mutációkban látja az élet és az ember kifejlődési okát is!
Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a bőség, avagy a kiegyenlítődés törvényét) az, ami a megváltást szolgáló egyetemes törvények alapján, azokat a kozmikus változásokat (mutációkat) létrehozza, amely a megfelelő szükségszerű genetikai mutációkat is kiprovokálják. Vagyis, hogy az evolúció egyetemes törvénye alapján, létezik egy spirituális fejlődési szükségszerűség is, amely a fizikai környezeti változásokat előidéző, katasztrófáknak nevezett eseményeket, vagyis a kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozza. Az abszolút ősszellem (az isteni idea-világ magasrendűen intelligens idearendszere) ugyanis az ős-alapja, vagyis a spirituális alapszubsztanciája minden létezési finom (szellemi) és durva (anyagi) formának és tehát „belülről” hozván létre, áthatja, körülveszi és a mágia törvénye alapján: irányítja az anyagot(!), vagyis a fizikai történéseket is, amit ő a megváltás megvalósítása érdekében hozott és hoz létre folyamatosan!
Ezért tehát, a (Az Istenéhez hasonlatos”) mágikus erejű teremtői képzelettel rendelkező ember esetében, a magzati korban kialakuló fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció tehát, a magzatot kihordó anyának a foganás előtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt félelmének, szubjektív lét- és életképzeleti zavarodottságának, tehát spirituális kábulatának, vagy éppen az amiatti félelmeinek, feszültségeinek, rejtett gyűlölködésének, tehát a negatív (karmikus) spirituális – képzeleti agresszivitásának a következménye. Az agresszió spirituális struktúrával születendő gyermek tehát úgymond az anya mélyen-mély, és tudattalan spirituális „tevékenységének”, pl. a csendes neheztelésének is következménye: a férjre, anyjára- apjára, férje esetleges szeretőjére, anyósra –apósra, sógorra, stb., vagy általában a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, az ismeretlentől, a sorstól (a sors szeszélyétől!) való irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a következménye.
Ami a kellemetlen, drámai, vagy tragikus sorseseményekhez való negatív viszonyulásokat illeti, az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés, amely szerint az „objektív” Isten (aki tökéletes ugyebár...), de mégis „valamilyen számunkra megérthetetlen, irracionálisan misztikus oknál fogva (Ha nagyon rejtetten is, de a gyanú csak fennmarad a vallásosokban is, hogy talán hátha mégis csak valamilyen isteni szeszélyből, netalán önkényes, eleve megkülönböztetett „kezelésből”) „megengedi”, hogy tragédiákba fulladó katasztrófák és balesetek „egyesekkel” megtörténjenek, nos, ez a „vallásos gyanú” sokkal veszélyesebb lelki viszonyulásokat és tehát: sors-romboló ideákat eredményez, az ostoba materialista elképzeléseknél és viszonyulásoknál. És ezért – ebben a jellegzetesen vallásos koncepcióban amelyben, minden és tehát bármi megtörténhet velünk, amit csak akar az Isten, amennyiben úgy akarja, már egy nagyon veszélyes helyen és helyzetben találja magát a saját öntudatából kiobjektivált Isten-képzetével akaratlanul is, de vitatkozó, sőt, az isten e lehetséges szeszélyessége miatt azzal vitatkozó, viaskodó, vallásos ember. Tehát azzal, hogy a „tökéletes Isten” miért engedi meg magának azt az úri önkényt, hogy a számunkra felfoghatatlan isteni kedélyétől függően hoz létre ép, vagy hiányzó, vagy hibás testrészekkel, vagy szervekkel születő személyeket, és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt? Tehát: direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum figyelmetlenségében és felelőtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha valamiért ő éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem nyomorúsággal.").
Ezt követően, már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkeptikus beállítódás kérdése marad az, hogy egy olyan szülő, akinek malformációval születik a gyermeke, vagy meghal kiskorában, vagy kamasz korában, büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el, nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is ezt a tényt. Egy vallásos személy (szülő) az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) a malformációkkal született gyermekét, vagy annak a korai és ezért „igazságtalan”-nak látott maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel az idejekorán megesett halálát, mindennek elfogadhatja, csak normális állapotnak és helyzetnek, vagyis IGAZSÁGNAK, nem.
Például, ha vallásos szívvel próbáltam volna „elfogadni” a második makk-egészségesnek született és két és fél hónapon át makk-egészségesen is élt, második kislányunk hirtelen halálát, egészen biztos, hogy én is bele haltam volna. De, mivel asztrológusként ismertem a sors-szimbólumok nyelvét, és metafizikusként az egyetemes törvényeket, neki fogtam spirituálisan megkeresni azokat a feleségem és a saját karmámban gyökerező ok-okozati összefüggéseket, illetve, azokat az ugyancsak karmikus eredetű, de megváltódás-ellenes, tehát kauzálisan hibás sorsrendezési tetteket – Pl. a Magyarországra való kiköltözés megkísérlése, miközben kiemelt Rák karmával rendelkeztünk mind a ketten! – amelyek a gyermek halálához elvezettek. Értve ez alatt azt is, hogy ez, a gyakorlati kivitelezés megkísérléséig elmenő, és minimum egy évre vissza nyúló hibás sorsrendezési elképzelés vezetett oda, hogy a volt-feleségem annyira erősen meg akarjon szabadulni az ott kialakult, és számára és általa elhallgatottan nehéznek, sőt: félelmetesnek tűnő (falusi) élet-helyzetétől, hogy a gyermek haláláról kezdjen el képzelegni önkéntelenül és titokban.
Persze, mindazzal együtt, hogy a volt-feleségem, már eleve nem akarta, hogy benne megfoganjon az a magzat, amiből Enikő lányunk lett, és amíg meg nem tudta, hogy az ő, ugyancsak előlem titkolt, ellenkező akarata ellenére benne megfogant egy magzat, két - két és fél hónapon át, folyamatosan és annyira meg volt hűlve, hogy szeretkezni sem tudtunk. És persze, azzal együtt is, hogy hiába történt meg a csaknem csodaszámba menő, mivelhogy hirtelenül jövő, úgymond „tökéletes” otthonszülés, mert ezzel a babával már a foganásával kezdve nem volt rendben valami, mert a placentája nem tapadt rendesen az édesanya méhének a falára.
És még szerencsésnek is mondható az a tény, hogy ezekkel együtt és ezeken kívül, az én spirituális szempontból hibás mentalitásomban is, találtam elég magyarázatot ahhoz, hogy az élete utolsó estéjén még az édesanyjára először és utoljára... rá mosolygó kislányunk halálát, mint az édesanyja mélytudattalanjában rejlő ok-okozati összefüggések által okozott, ún. objektív sors-következményt el tudjam fogadni, még azon is felül, hogy a körorvos, jóindulatú túlbuzgóságból beoltotta pluszban, a többi „védő-oltás” mellett agyhártya-gyulladás és influenza-járvány ellenes oltásokkal, ami akkoriban kezdett ugyan divatba jönni Magyarországon, de nem volt még úgymond kötelezővé téve. Ezért Enikő a többi oltás mellé, tehát ugyanabban az időben halmozottan „azokra rá” kapta pluszban ezeket az oltásokat, amitől legyengült az immunrendszere és egy teljesen más, légúton terjedő, „rögtön ölő” ritka-vírus, amiről tud ugyan a tudomány, de védőszérumot még a mai napig nem tudott ellene előállítani, estétől reggelig szétbontotta a belső szerveit. (A korbonctani vizsgálat szerint hajnalban halt meg.)
Mert, ha a gyermekem halálát követő hónapokban, az én, karmikus gyökerű, hibás sorsrendezési eléképzeléseimben és döntéseimben nem kaptam volna elég magyarázatot a gyermek halálára, akkor nem tudtam volna soha elfogadni azt, hogy miért éppen az enyémmel csaknem azonos, de bizonyos részleteiben attól eltérő, és az enyémhez képest még teljesen oldatlan (Rák - Skorpió!) karmával rendelkező feleségemnek kellett, a második gyermek által létrehozott „nehéz élet-helyzet azonnali megszűnéséről”, vagyis halálosan képzelegni? Hogy miért volt szükségszerű, neki, a gyermeknek mint általa titokban „elviselhetetlennek” érzékelt nehézség-okozó tényezőnek, az eltűnéséről képzelegni? (Az, az elzártságból eredő idillikus falusi csend és nyugalom ugyanis, amely biztosította számára a könnyű otthonszülésre való felkészülést, a szülés után, átalakult fenyegető magánnyá, és számára idegen gyakorlati nehézségeket tartalmazó sors-halmazzá, azokon a heti másfél napos időszakokban, amikor magára kellett maradnia a két gyermekkel. Ugyanis én be kellett utazzak Sopronba metafizikai asztrológia előadásokat tartani, hiszen az volt a jövedelmi forrásunk. Mármint a horoszkópok, amiket a hallgatók megrendeltek.) És miért kellett pont a mi gyermekünk esetében, a fiatal és lelkesen jóindulatú körorvosnak velünk ily módon protekcióznia és ugyanabban az időszakban Enikőben, bizonyára vonatoztatás közben belékerült vírusoknak elszaporodnia? Tudván azt is, természetesen, hogy a vírusok is az isteni teremtő-képzelőerőnek a termékei, nekik is meg van a maguk karma-kiegyenlítési és beteljesítési szerepe az emberi létezésben.
Szerencsésnek tehát azért volt mondható az a helyzetem, hogy asztrológusként hozzászoktam a tragédiáknak az igazi, kauzális okainak, tehát az általam elsődlegesnek érzett Isteni igazság szerinti magyarázatok felkutatására és az alapján magamat terheltem be elsődlegesen a gyermek halálának a felelősségével, mert utólag, amikor, ugyancsak a nehézségektől való szabadulás céljából, a hirtelen szerelmessé is vált, volt-feleségem elhagyta a négy gyermekes családunkat, kiderült, hogy két, ezek szerint halálosnak bizonyuló, iszonyú titkot hordott a szívében velem szemben végig: Az egyik az volt, hogy utólagos bevallása szerint nem volt szerelmes belém igazából, amikor össze házasodtunk - holott nekem az ellenkezőjét mondta többször is -, és az első gyermekünket is csak azért vállalta, mert meg akart szabadulni azoktól a lakás- és cirkuszos családi körülménytől, amelyben az anyjánál lakott.
Oda ugyanis, nem akart visszamenni semmiképpen az egyetem elvégzése után. Sőt: az egyetemet is ott akarta hagyni, mivel egyre idegenebbnek érezte és ezért nehezebbé vált számára a vizsgákra való felkészülés, az egész idegennek érzett tananyag elsajátítása. Minden áron az én első osztályú, tágas kétszobás lakásomba akart költőzni. A másik titok az volt, hogy, amikor meg tudta az igazságot, azt nem mondta meg az őt 14 éves koráig becsületesen gondozó és nevelő apjának (Ekkor ugyanis a szülei elváltak és ő az anyját választotta, aki erre szintén egy hazugsággal vette rá.), ti., hogy a biológiailag nem az ő édesapja, mert az édesanyja már rég terhes volt vele valaki mástól, amikor azzal a férfival, aki az apjává lett, a hadseregből való leszerelés után lefeküdt és heteken belül elvetette magát feleségül. Ezt a tényt a volt feleségem, egyetemistaként szimatot kapva, az anyjának az akkori barátnőjéhez elutazva, kiderítette. Én viszont, amikor ezt elmesélte, azt mondtam, hogy az egyébként rendkívülien becsületes, de az anyja (a volt anyósom) által többszörösen átvert édesapának jogában áll az igazságot megtudni. Emőke egy délután el is ment az édesapjához állítólag, hogy ezt feltárja előtte, de amint a válásunkkor ez kiderült, ez a feltárás nem történt meg, mivel az édesanyja előzőleg öngyilkossággal fenyegetőzött, akárcsak a saját szüleinek tizenkilenc évvel ezelőtt, annak érdekében, hogy a korai házasságát ellenző szülők akaratát megtörje. Mindezt, azért is le kellett írnom dióhéjban a Megváltás törvénye kapcsán, hogy az olvasók is beláthassák: mekkora és mennyire szövevényes, a hétköznapi – tudományos (és vallásos) eszünk által figyelmen kívül hagyott, de a kismamák lelkében és mágikus képzeletvilágában halálos feszültséget és zavarokat okozó, karma-építő, titkos spirituális hazugság-háttér szövevény található mindig, minden egyes, tragédia alapjánál.
Az önkényesen protekciózó isteni gondviselésnek tehát, illetve, az igazságosan, vagy igazságtalanul büntető isteni akarat létezéséről szóló vallásos – misztikus hiedelmeknek, vagy a - lássuk be: nevetségesen hangzó (Miközben a darwinista evolucionisták és fizikusok szerint viszont szerfölött tudományosnak képzelt) természeti és természetes „véletlennek”, vagyis a véletlen mutációknak, illetve, a véletlenszerű kozmikus katasztrófáknak az eszmevilága nem más, mint tudományosnak nevezett infantilis mesevilág. Ember legyen a talpán tehát az, aki bármiféle megnyugtató értelmes magyarázatot, illetve megbízható sors-igazságot képes lenne abban a magzati vetéléseknek és az újszülöttek halálának a szellemi – spirituális okaival kapcsolatosan felfedezni.
A legkiválóbb eset az élete nagy részét tolószékben eltöltő hírneves cambridge-i fizika-professzoré, a nálam majdnem 10 évvel idősebb (1942-ben született) Stephen Hawking úré, aki előbb bebizonyította a doktori dolgozatában azt, hogy a világ egy pillanat töredéke alatt „robbant ki” a büdös nagy semmiből, tudományos alapot szolgáltatva ezzel az ostoba kreacionizmus számára, és megcáfolván az egész korábbi fizikai elméletrendszert, amely szerint az egyetemes anyagi létezés határtalan térben és időben egyaránt. Majd fogta magát és még nagyobb szenzációt keltett az előbbi „holt biztos” fizikai formulákon és állítólag „megfelelő” matematikai levezetéseken alapuló, „nagy bumm-os” lét-bizonyításának a teljes megcáfolásával. Másodjára tehát „bebizonyította” az előbbi elméletével homlokegyenest ellenkező elméletét, vagyis azt, amit a fizika ősidőktől fogva hirdetett. És ezzel nem lett volna semmi baj, ha az első szenzációs elméletére más fizikusok és biológusok – vegyészek és persze az analogikus gondolkozásra képtelen filozófusok is – nem alapoztak volna ugyancsak doktorátusi és még annál is magasabb szintű „tudományos” elméleteket. Ennek a következtében viszont, ma tele és telve vannak a magukat tudományosnak hirdető tévécsatornák adásai, olyan, az ősrobbanásról szóló elméleteket népszerűsítő műsorokkal, melyek még a Hawking professzor első elméletét veszik kiindulási axiómaként és abszolút igazságként! Holott éppen ő maga az, aki ezt az elméletet mint hibásat, elveti. Ezért tehát, nagyon fontos mind a tudományos, mind a misztikus tévhitekkel való leszámolás, a megváltás törvénye minél teljesebb és mélyebb (tisztább!) megértésének az érdekében.
A gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai – spirituális tudatossággal (figyelem: nem misztikus fantazmagóriákkal!) és nyíltan felvállalt és bátran megélt tüzes természettel rendelkező (tehát nem rejtetten agresszív, hanem az egészségesen szenvedélyes – tehát a szabadon kifejezett természettel rendelkező), és ugyanakkor, legalább nagyjából (ha minimálisan is, de...) egészségesen élő nőknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak, mind, de mind egészséges gyermekeik – utódaik születnek! És ezek, a nagyjából egészséges természetességgel élő és gondolkozó nők által szült gyermekek, nem is szenvednek a gyermekkoruk folyamán sem, különösebb, vagy netalán maradandó károsulással is járó balesetet és mind életben is maradnak! Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák, valamint az ismétlődő lelki és testi minták szerint is alakuló érzelmi és a mentális struktúrák, az időben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek és csak a kauzális (az abszolút rendelődési) szinten fejlődnek, tehát „tökéletesednek” tovább, és ezek, az Isteni képzeleti szinten (az isteni ideavilágban) létező „tökéletes” minták csakis a növényi és az állati világban materializálódnak, és e materializáció alapján jönnek létre folyamatosan az isteni – kauzális képzeletben az új fejlődési és kiegyenlítődési formák. Az utódok genetikai hibásódása tehát, mindenképpen, és csak, és csakis az anyának a mágikus teremtő erejű imaginációjában „élő”, illetve az ősanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt, valamilyen sorshelyzettel szemben (leghamarabb az anyává válás ellen) agresszíven ellenkező, és önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves sors-képzeteknek és képzelgéseknek a következménye lehet. Vagyis minden malformációval született, illetve minden elvetélt magzat, vagy idejekorán meghalt gyermek, az anya által intenzíven és huzamosan (mélyen és sokszor) átélt sors-ellenes, és emiatt: teremtő- és teremtés-ellenes, vagyis: haragos, gyűlölködő és (főként a Sorssal, esetleg a férjeikkel, vagy az anyósaikkal – apósaikkal, sógoraikkal, vagy sógornőikkel szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.
Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amely ezt a hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárul nagymértékben a személyi horoszkópoknak a kauzális és spirituális (karmikus-képzeleti) értelmezése, és természetesen, a tízedik egyetemes törvénynek, a Boldogság törvénynek a megértése és mély átélése (Személyesedése) is. Ahogy a bolygók által megtestesített őserők között is létezik az abszolútum törvényének megfelelő tízedik őserő: a Plútó által megtestesített isteni igazság és boldogság ősereje, úgy létezik a tizedik alkímiai művelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítődési képesség elérésének a megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai művelete: a megváltás művelete. (Lásd Hamvas Béla gyümölcsóra c. Esszéjének a végét, amelyben ezt, a „gyémánt agyú” metafizikus-író megsejtette és előre jelezte.)
Tudjuk azt is, hogy a megváltás és a boldogság törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződése is. De ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítő, vagy semlegesítő!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi, emberi sorsalakulások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító, önálló törvény (Tehát amely nem a többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítő törvény!). Ennek az alapján, történnek azok a felfoghatatlannak tűnő sorsesemények, vagy lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is, igen nehéz, vagy néha lehetetlen azonnal a földi logikánkkal megérteni. (Magam is, majdnem egy egész éven át kerestem a két és félhónapos kislányom halálának azt a magyarázatát, amelynek a személyes vonatkozásai lehetővé tették, hogy a veszteség tényét, mint az isteni igazságnak, vagyis az én horoszkópomból kiolvasható, akkor még feloldatlan karmának a következményét is, el tudtam fogadni.) Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenségeket is nehéz megértenünk. (Ebből származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek az útjai kifürkészhetetlenek.), nem, hogy olyan jelenségeknek találjunk racionális – logikus magyarázatot, ahol egyszerre mind a tíz törvénynek az összhatását kellene alkalmaznunk a megértés megvalósulása érdekében, tehát az elfogadható magyarázat megkeresése érdekében.
Például azt, hogy milyen logika alapján fejlődhetnek ki és születhetnek meg, nem csak hogy HIV vírusoktól mentesen, de még kábítószer-elvonási tünetektől mentesen is, gyermekek a világra, HIV vírussal fertőzött, és ráadásul kábítószer-fogyasztó anyáktól? – Mert hogy állítólag (én legalább is, több ilyen tudomány-népszerűsítő műsorban közvetített riportot láttam) létezik Amerikában ilyen eset, és ráadásul nem is egy... Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg, már gyermekkorban az egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke, unokája? Holott, az első esetben az anya részéről jelentkező őszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a személyi felelősség-érzet beindulása és erősödése az, aminek a következményeként, a mágia, a polaritás és a fejlődés törvénye hatásaként, lehetséges az, hogy minden a biológiában ismert örökösödési törvény ellenére, az utód még se legyen fertőzött! És persze, ezekben az esetekben, a szeretet (mágia) jelenségének a hatásáról (Ami a magzat felé irányuló, vagy a magzatnak az édesapja iránt érzett és igen intenzíven átélt anyai szeretet és pozitív imagináció hatásának) és újfent a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van!
A „magyarázhatatlan” gyermek elhalálozás esetében viszont, a megváltás törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről lehet szó. Vagyis arról, hogy az anya már a várandóság alatt elkezdett, valamiért a sorsra, vagy közvetlenül, az ő képzetrendszerében őt nehéz sorssal sújtó Istenre erősen haragudni, és a gyermek megszületése után, valamiért (Talán a férjre való kiengesztelhetetlen megharagvás miatt) ez teljes Isten és Sorsellenes gyűlöletté változván, az így felgyülemlett negatív energiák átöröklődtek és ún. szerezett karmaként is, megjelentek a gyermek spirituális struktúrájába, más szóval: aurájában, energia-testében.
A tízedik törvény tehát a tudományos - humanista, vagyis a pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet, a vallásosan tradicionális, vagyis a köznapian babonás logikával gondolkozó, és a személyre nézve, pozitívnak látszó (kedvező) eredmény, vagyis: következmény miatt, akár a kegyelem, vagyis az Csoda törvényének is nevezhetnénk. Hiszen ilyenkor „kész csoda” történik, nemde? De ugyanazon logikai összhatást, a negatívnak tetsző jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre – népcsoportra nézve legalább is: negatív) – a bűnbe esett értelem és vallásos erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az irracionális Isteni bosszúnak, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk.
Spirituális szintű – öncsaló, önámító – szellemi korrupcióról és tehát végzetes következményekkel is járni képes, kauzális tévedésről, akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő „kivételes” esetében, és kivételesen csak ő reá, a törvénynek csak az ún. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni. És a törvény második, ún. negatív formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: előjog, protekció, stb. következtében, őt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzetek áldozata lett pl. a német nép a XX. század első felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó nép végig a történelemben, amikor mindig akadt egy, a szidókat kiirtani való fajnak bélyegző másik nép, amely szintén felsőbbrendűnek kezdte hirdetni és tudni magát. Persze, a rezonancia tőrvénye alapján, ettől a betegesen szélsőséges, nacionalista alapú felsőbbrendűségi hit-képzetétől fogva, minden magát „felsőbbrendű fajként” meghatározó nép, menthetetlenül szembe találta magát a magát folyamatosan felsőbbrendűnek (Isten kiválasztott népe tagjának) képzelő és hívő zsidó nép „felsőbbrendű” népi-, vagy faji eszméjével. A nem véletlenül megjelenő és akár a népirtásig is elmenő, sőt: rettenetesnek mondható tragikus következményeket ismerjük. Hiszen a felsőbbrendű, un „faji” öntudat sérti és zavarja a „benzint” (szubtilis – isteni energiát) „szolgáltató” teremtés törvényét, valamint a kiegyenlítődés törvényét, de a többi törvény géniuszát is, és ezért a tömeges és intenzív megjelenése mindig „rettenetes” ellenhatásokat válthat ki, amelyeket persze, a Polaritás- és a karma törvényei „rendeznek”. – És olyankor az isten sem irgalmaz a magukat felsőbbrendűnek képzelő, ostoba „népeknek”.
A tízedik törvénynek a fent leírt két megjelenési formája közül, természeti testben élő szellemi lény, vagyis az ember, egyiket sem oszthatja ki magának és semmiképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis nem játszhatja sem a kegyelemből csodát tevő Isten szerepét, sem a bosszúálló (tudatosan és direkt visszaható) Isteni szellem szerepét, sokáig és intenzíven. És a „csoda” jelenségét még csak nem is idézheti elő áttételesen sem, káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy-egy diktátor azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet élén, vagy a világ-hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel- és kihasználása által (Pl. fekete, vagy akár az ún. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében ezt huzamosan és szélsőségesen, vagyis „vadul” folytatja, akkor előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) érintő, igen erős „büntetésnek” érzékelt, természeti, vagy politikai - szociális csapásokat és hátráltatásokat kell majd az élete során, vagy azt követően, elszenvednie.
Inkább egészséges – „Bolondos” – humorérzékkel kell bízni a folyamatos megváltást lehetővé tevő egyetemes teremtésnek (Az első törvénynek) és ezen belül, a saját életünknek az eleve pozitív céljában és funkciójában – rendeltetésben (A mi személyünket is magában foglaló, és a megváltást szolgáló teremtés pozitív rendeltetésében. „Aki nincs velem az ellenem van” – Értsd alatta: Aki nem a megváltódás irányában akar az életével haladni, az menthetetlenül a megváltódás ellen gondolkozik, beszél és cselekszik. Nem létezik ún. „semleges alternatíva”), mintsem, hogy akár fizikai, akár pszichikai, vagy mentális és spirituális (mágikus) erőszakot gyakorolva, „Az életünket megnyerni” akarni „minden áron”! És miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a felelősségteljes szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a figyelmesen fegyelmezett szabad élet elérése érdekében, tehát a kiegyenlítődésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítődése - megváltódása érdekében!), és végül is: az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló egyéni megváltódásunknak a megvalósulása érdekében, nyugodtan rá hagyatkozhatunk egész sorsunkban a megváltás törvényének az igazságot szolgáltató szellemére: „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásul.” (Keressétek a megváltódási – kiegyenlítődési – belső szellemi boldogulási lehetőségeket és amire igazából szükségetek van, mind létrejön, beérkezik az életetekbe.) Sőt, hogyha nehéznek érezzük is a sorsunkat, és a fent leírtak szellemében minden jel arra utal látszólag, hogy az isteni igazság nem akar megvalósulni, vagy „nagyon késik” még akkor is, ajánlatosabb az Evangélium által sugallt magatartással: Türelemmel és hittel – további bizalommal „viselkedni”. És lehetőleg még a tudattalan érzelmi és képzeleti szinteken is, nem csak gondolatban: „Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása: magváltás és az Isteni igazság törvénye) érvényesüljön.” – Persze, hogy nehéz ezt a belső alázatot, az irányítás bizalomteljes alázatát megvalósítani! Ki mondta, hogy könnyű. De, ahogy Farkas Árpád, erdélyi költő is írta egy fiatalkori versében: „Más út sincs, csak föl, mint üst alól a füst, csak föl, mint a füst.”
Az utóbbi évek során, az életem több olyan nehéz időszakában, amit ugyan nem én idéztem be közvetlenül, hanem az elégtelennek bizonyult klasszikus asztrológiai ismereteknek, illetve az addig fel sem fedezett 8, 9, és 1O egyetemes törvények megsejtése és megfogalmazás útján való megismerése előtti tetteimnek a következményiként jelentkeztek (Tehát a fejlődés, a szeretet és a megváltás egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása előtti – logikusan hibás! - szellem-erkölcsi döntéseimnek a következtében álltak elé később, és amiket a mások (pl. a volt feleségem) döntései hozták létre az én- és a gyermekeim sorsában, mindig ezt, az utóbbi Jézusi tanítást alkalmaztam. És bármennyire is kilátástalannak látszott egy-egy ilyen, főként a gyermekeim sorsát és jövőjét veszélyeztető sorshelyzet, utólag mindig pozitívan végződött mindannyiunkra nézve. Ma már egészen biztos vagyok benne, hogy minden, egyre ritkábban felbukkanó nehéz, vagy kényelmetlen sorshelyzet és ellenséges provokáció a szellemi fejlődésemet – A megvilágosodásom mélységének és terjedelmének a növekedését – szolgálja, vagyis a szeretetem erősödését. És ezzel a megváltásomat teszi lehetővé.
Persze, itt nem föltétlenül – és a legtöbb esetben egyáltalán nem! – a Jézus által átélt, idejekorán történő halálos végnek, mint az életünkkel járó, véletlenül bármikor létre jöhető következményének az elfogadásáról van szó, ahogy a vallás állítja. Hanem éppen ellenkezőleg: annak a minket a „Bolond – boldogság” mágikus erejű, pozitív sorsalakító állapotához vezetni képes tanításnak az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus logikával lehetetlen felfogni és elfogadni. (Pl. Ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és hólnap után...” A Názáreti Jézus megsejtette és megértette a megváltás világtörvényét, amely alapján el lehet jutni-, sőt: egy bizonyos idő után el kellene minden megvilágosultnak jutni, abba az immanensen (önmagától, önmagából) mágikus sorsformáló erővel is bíró Boldog állapotba, amikor már nincsenek „nagy bajaink”. Amikor nincs szükségünk újabb végzetes sors-figyelmeztetésre a karmaoldáshoz. De már nem is kell betegen, vagy szegényen élnünk, még akkor sem, ha nem veszünk részt egyáltalán a világi kapzsiság egyik a mást átverő, végtelen csalás-labirintus játszmáiban. A Jézus kereszthalála egy olyan szükségszerű sors-kényszer volt, ami elől nem térhetett ki. Mert tudta, hogy a békés boldogságnak az elérési lehetősége létezik ugyan, de az ő akkori szociális – vallásos körülményei között neki személyesen lehetetlen lett volna elérnie. Azt ugyanis, elérni és gyakorolni úgy, hogy közben még akkora világi hírneve is legyen valakinek, mint neki volt (És van), egyszerűen lehetetlen. Márpedig, ha azt akarja, hogy az általa tanított legmagasabb rendű beavatási tant sokan és szabadon megismerhessék, szüksége volt a minél nagyobb hírnév megszerzésére. Azt is mondhatjuk, hogy Jézusnak ez, a mágikus-, merthogy sors alakító erejű boldogsági állapotba való eljutáshoz szükséges áldozathozásról (az áldozat szükségéről, a világi hírnév, hatalom és gazdagság feláldozásának a szükségéről) szóló megváltói tanítása volt a legfontosabb („...És aki feláldozza az életét megnyeri azt.”). És, éppen ez kellett az ő tragédiáját is okozza, hogy vállalnia kellett a minél nagyobb hírnevet. Viszont, egyikünk sem a Názáreti Jézus, aki csak remélhette, hogy a kereszt-halál után boldog lehet, amiért fiatal korában, éppen a hírnév szerzés érdekében, visszaélt a mágikus képességeivel és többszörösen megszegte a törvényt. Pl. amikor borrá változtatta a vizet, vagy amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt. Vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen a Hatás és visszahatás (Tehát a 7-es ) egyetemes törvény alapján. „Atyám, atyám, miért hagytál el engem?” – Tudta ő nagyon jól, hogy miért, hiszen a 40 napos pusztai böjtöt követő megvilágosodása alatt még világosan válaszolt a benne élő, kísértő árnyék-énjének arra az ajánlatára, hogy változtassa kenyérré a köveket!
A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás és a boldogság törvénye, éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés, sem annak az ellentéte: az égi protekciózás (Még Jézus számára sem volt!). Az Istennek a zavartalanságát, tehát a szabad fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló egyetemes törvényeket, még az Égi Teremtőnek sem szabad áthágni, megsérteni! A megváltás törvénye épp arról szól, hogy maga az Isten sem önkényeskedik soha, tehát nem másítja meg, nem hágja át, vagy nem fogja vissza a saját törvényeit, hanem mind a kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és figyelembevételével teremt és a teremtést gondozva – nevelve, megismer, fejlődik és kiegyenlítődik és újra egységesül a teremtett léttel, vagyis törvényesen éri el mindig az abszolút állapotát.
Az Arlequin c. egyik legolvasottabb esszéjében, Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de ő soha nem ült abba és nem is fog belé ülni. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető, személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér, vagy fekete, stb.) faji Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint! Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.
Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk sem kiszámítani, sem „előre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni! Ezért figyelmeztet arra Jézus több alkalommal is, hogy a pragmatikus eszünkkel képtelenek vagyunk a sorsunkon úgy javítani, hogy ténylegesen boldogok is lehessünk. És a 23 éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim is ezt a teljességgel „tudománytalan” intésnek az abszolút igazságát és jogosságát igazolják. Hiszen még azoknak a nagyon ritka kivételeknek is, akiknek mind a Merkúr (a pragmatikus racionális gondolkozás bolygója), mind az Uránusz (a szellemi világosság, vagyis az analogikus gondolkozás és gyakorlati képzelet bolygója!) teljesen pozitívan áll a sorsképletében, még azok is a karmájuk dagasztását – növelését szolgálják a rendkívüli eszükkel és logikájukkal, vagyis a karmikus ambícióik kiélésének és érvényre juttatásának a szolgálatába állítják a zsenialitásukat, és minden világi látszat-sikerük ellenére, valójában nem boldogak. Sőt, még annál inkább nem, mert látják-sejtik, hogy valami nem stimmel, de a zsenialitásuk miatt ugyanakkor annyira önteltek, hogy képtelenek a spirituális eligazítás és segítség-kérésre.
Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfőbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése, vagy annak az egyéni ambíciók és elképzelések szerinti (tehát a bűnbeesett logika szerinti) befolyásolására, hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés. De ami még ennél is veszélyesebb: ennek a legfőbb mágikus „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a legfőbb hatalomra való hivatkozás (papok, főpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.
Az igazság és a megváltás törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az isteni létnek a teremtésen keresztül, a teremtés (egészen pontosan: az anyag) által történő folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélődésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtővé és Magváltóvá (Istenné) vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének (ilyen, a természeti törvények hatásának a megváltoztatását eredményező önkényeskedéseket Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása, életadó víznek a kábulat okozó borrá változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla az Arlequin című esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele!
Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat művel, sőt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrevezetési szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallást fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (a vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erőltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt Bizáncban háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló niceai zsinaton és a konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk politikailag is hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.
Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember szüntelenül erősíti és gyakorolja az abszolútummal való kauzális azonosság-érzetét, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a művészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége. De az élete és sorsa döntő kérdéseiben, feltétel nélkül rá kell hagyatkoznia az abszolút törvényre és nem akarhat ő intézni és rendezni „abszolút” módon - mindent az életében és sorsában, de kiváltképp nem a mások (pl. a 21 évet meghaladt, felnőtt családtagjai) sorsában életében!
A megváltás törvényét tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel az csak a Karma menthetetlenül bekövetkező következményeiről szól, tehát ő az egyszerű, hosszú távú következmények törvénye. Igazából ez, a tízedik törvény a Karma szellemi megismerése, megértése és feldolgozása után következő feloldásának, vagyis az egyéni karmának (annak a színezetének, egyéni jellegének, karakterének!) megfelelő pozitív tulajdonságok és képességek megszerzésének a törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma-oldás és megváltás – megváltódás törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző ún. „szeretet”, vagyis a kegyes hazugságok értelmetlenségének, illetve a bűn-tolerálás és a bűn-pártolás hibás alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és kárhozathoz (kietlen és terméktelen és sivár élethez, de legalább is ilyen örömtelen és boldogság nélküli idős kori élethez) vezető jellegének a megértése.
Annak a megértése tehát, hogy miért is nem ajánlatos, sőt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkban és a képzeletünkben, de nem még a környezetünkben sem, tudatosan megtűrnünk és tolerálnunk semmiféle hamisítást, hamisságot értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást, szemfényvesztést, csalást és bűnpártolást.
A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges célja, de legalább is a nyomon követhető spirituális motívuma - a hivő ember megváltásának a vallásos elképzelések szerinti feltétele! – többek között a vétek gyakorlati jóvátételének a szüksége mellett, az egyéni, benső vezeklés, vagyis az imagináció – pozitív irányba való átváltoztatásának a szüksége. A gyakorlati jóvátételt követő, belső, szellemi és lelki vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális – megváltói - információknak („a tudásnak”) a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik – lehetetlen – az újjászületés, a megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás, a „boldogulás”. Meg kell érteni, hogy előbb mindig a belső boldogság létezik (az öröklétben), és az ahhoz való hozzáférésre, majd a vele való azonosulásra kell alkalmassá tennünk a lelkünket, és csak azt követően lesz lehetséges ennek a belső boldogságnak a külső formainak a megjelenése is. Bárki is állítaná ennek az ellenkezőjét, egészen biztos, hogy az valóságos tények felől mély tudatlanságban és természetesen valós boldogság hiányban szenved. Gyakorló asztrológusként, számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyőződtem arról, hogy az ún. vétkeinknek a gyakorlati jóvátétele és a szellemi síkon való, gyökeres morális változtatásokat előidézni hivatott vezeklés nélkül, lehetetlen nem csak annak a teremtői tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja, hanem az egyszerű egyéni sorsrendezés is!
Ezért ki kell jelentenem, hogy hatástalan és eleve kudarcra ítélt minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző, ún. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy a másokkal szemben, de még inkább a velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb., mélyen kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet. (Az ún. lelki elengedésen alapuló szeretet.) – Mert csak és csakis azt engedhetem el, és csak azt bocsáthatom el, amit előzőleg jól meg fogtam, tehát jól felfogtam: azt a sértést, bántást, kár-érzetet, stb., tudom megbocsátani, aminek a spirituális és kauzális okát, tehát a megvilágosító jellegét, az isteni célját és rendeltetését megértettem, – a megváltási hasznát jól megértettem.).
A bűnbánat, nem búbánat! A spirituális tudatossággal végzett – átélt! – bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem édeskés melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket, ez fordítja vissza a talpával a földre a Lilith által a saját ellentétükké változtatott ősideákat. Ez, a megvilágosodást követő kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi karmikus hibákat és tévedéseket ne kövessük el újból. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet a Lilith által létrehozott idea-káoszból, karmaként magunkkal hoztunk, és amit ugyanakkor az anyai ági ősszüleinktől örököltünk, annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek, úgy, hogy szert teszünk a megfelelő (A sorsképletünkben a karma-pontok által jelzett konstelláció szerinti) pozitív képességekre és tulajdonságokra.
Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és értelmileg le nem rögzített tévedést, sőt: sors-hibát, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg a szülők elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban – pl. Éppen az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő Jánosnál olvashatunk erről. – és ezért rokonítódik ez az elhatárolódás akár a gyűlölettel is: „Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” (Csak az a személy képes magában kialakítani az autonóm öntudatra, a megtisztult – megerősödött személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot és az válik szellemben erőssé - megváltottá, aki soha többé nem akarja elkövetni – megismételni a saját bűneiként felismert ősi vétkeket, a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági őseinek a vétkeit, sors - tévedéseit).
A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus nevében való végrehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlődő tudományokkal), az ún. természet- és a társadalom-tudománnyal, a jóvátétel nélküli és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság- és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek a személyi jóvátétel szükségének az elhallgatása és a szellemi vezeklés teljes elhagyása lett a veszte. Ezeket a fontos megváltódási elemeket, ma még a papok sem gyakorolják, nem, hogy a hívek. És a magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvátételnek és a vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, akárcsak a tízedik mózesi parancsolatnak a szembe-kacagása, illetve annak biztosító társaságok szolgáltatásai által és más, a gazdasági-politikai konjunktúráknak megfelelő, azok elvárása szerint változó, enyhe erkölcsű társadalmi – világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élő keresztény civilizációnak a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtő Isteni erőknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának - a tudományos semlegesítési ideológiája. Vagyis, az évtizedekig tartó, folyamatos magzatfoganás elleni ún. „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek elképesztő terjedése, vagyis a senkinek semmit nem használó önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen, de fölöttébb „civilizált” szenvedés.
Az asztrológiában, nem csak a Föld elemek esetében fontos a személyes jóvátétel (kiegyenlítődés) szüksége, és nem csak a víz elemű ún. átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, hanem a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat. (És persze, azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez is!) De éppen annyira szükséges az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez kapcsolódó karma esetében is, illetve a III. és a VI. horoszkópházak által megjelenített életkörökben zajló karmaoldási folyamatokhoz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál és indít a megváltódás utjára, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De talán ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy ellenállás és öncsalás esetén: negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt – Vagy az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy a remetéskedés, miképpen alakítják át a belső mentalitást, az élet-víziót.
És - mivel karma esetében a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni (csinálni!), mint ami az egyes konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik, vagy éppen hárít és elzárkózik a gyermekáldástól, vagy az igazi szülői felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat – a környezetét – akarja, akár erőszak árán is átalakítani, megváltoztatni és boldoggá tenni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra és az isten-szeretetre – azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.
Ahhoz viszont, hogy megértsük azt, hogy a vezekléssel, a jóvátétellel, a megbocsátással, az erkölcsnek a fontossá tételével, az igazságért való harccal, és végül a bolondsággal, miképpen tudjuk megszüntetni az árnyék-én jelenségét (a pszichés rögeszmék és démonok jelenségét) létrehozó karma-jelleg szerinti gondolkozásunkat, a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelő, levegősen spekuláló Ikrekhez és a föld jellegű pragmatikus észjárású Szűzhöz, illetve a velük analógiában álló bűnbeesett logikához, vagyis a civilizált gondolkozás átvilágításához kell visszatérni. Az árnyék-én jelenségét kiváltó igazi ok pedig nem más, mint a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentális összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a karma-oldással ellentétes irányú (negatív, diszharmonikus) működése. Amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a megváltás-ellenes gondolkozási irány lehetősége fenn áll. Amennyiben tehát a karma-erősítés logikája szerint működik az eszünk kereke. Ez, az ego-szolgáló gyakorlati értelemnek ez az üdvösség megszerzése – a megváltó boldogság elérése – ellen való „munkálkodása”. Ez olyan személyi tulajdonságként jelentkezik, amit a régiek démoni megszállottságként emlegettek, és amit ma a pszichológia és a pszichiátria az árnyék-én jelenségeként tart számon. A negatív Merkúr a sorsképletekben nem azt jelenti, hogy az illető buta, mert attól még lehet szuper-zseni észjárása is, csakhogy éppenséggel nem a karma-oldás és a megváltás megszerzése irányába forog az illetőnek a pragmatikus esze kereke. Ahogy mondani szokták: az ördögöt szolgálja az önzése által működtetett józan paraszti esze.
Igaz, hogy a következő meglátásokat, ha nem is szó szerint, de megírtam az Árnyék-énről szóló tanulmányban, de lévén, hogy az Árnyék ént veszélyesen rafinált hatásait és tehát egyáltalán mindenféle Lilith karma-hatást, egyedül a Pozitív Halak szellemiségének a megvalósításával, vagyis a Tarot 22-es ikonjának: a Bolondnak a „megváltói” alapállásával lehet végleg feloldani, ezen a ponton erre is ki kell térjek, mert e nélkül a megértés nélkül, senki nem lehet törvényes – Hiszen, nem teljesíti a rendeltetését! – és még csak meg sem érezheti a megváltás törvényének a hatásait... Persze, negatívan érezheti és érzékelheti, de úgy már egészen biztos, hogy az ördög, vagy a véletlen, esetleg a negatív sors munkálkodásaként és hatásaként fogja „felismerni”.
Az Ikrek karmával-, tehát az Ikrekben és a III. házban álló Lilith-tel, vagy Sárkányfarokkal, valamint a teljesen és sűrűn negatívan fényszögelt Ikrek-nappal, vagy a III. Házban álló nappal rendelkező személynek, valamint a Kínai asztrológiai szerint a Patkány évében született személyeknek az idea világnak és a gyakorlati, tárgyi valóságnak az egymásra ható közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait kellene megértsék és számon tartsák, mivel éppen, hogy erre nem képesek „veleszületetten”. Vagyis: ők azok, akik nem látják a fától az erdőt, és tehát egy ilyen személy, az egyéni ideavilág mágikus – karmikus! – hatásai által befolyásolt gondolkozásnak, a fizikai – pszichikai megvalósulásai (anyagi formái) közötti összefüggéseinek a meglátására kellene törekednie és az ide vonatkozó konkrét kapcsolatokat kellene megkeresnie, kimutatnia. A szellemi vágy-elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az agya nem sérült, illetve az értelme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív Ikrek természettel rendelkező személyek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása és megvalósíthatása tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos – Érdekesnek igen érdekes, de sehova nem vezető labirintusi! – elmélet-gyártást végeznek.
Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit úgy-e bár (szerintük tehát!), az ők hibás neveltetése miatt, és persze, az őket félre értő férjük, vagy feleségük miatt, nem lehet a gyakorlatba ültetni. Illetve, az őket meg nem értő, vagyis, az őket nem helyesen értő, „ellenséges” környezet, vagyis a szerintük megváltoztathatatlan, munkahelyi, kakás- vagy szociális - politikai körülmények” miatt, nem lehet a gyakorlatban beváltani. És e csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai és pszichológiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása, náluk soha nem áll le, és a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül. Különösen, ma, hogy az internet is a kezük alá játszik ebben a végeérhetetlen steril elméletezésben. És ez azért, mert az Ikrek típusú, árnyék-énes személy, önkéntelenül is, inkább az öncélú öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak az érdekében, hogy megszerettesse magával a fizikai munkát és ez által az élet-gyakorlatot is közvetlenül és személyesen megismerve, azt az elméleteivel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia az ön-átneveléshez, vagyis a további hibák (vétkek és bűnök) elkövetésének a megelőzéséhez vezető munka megszeretéséhez (esetleg a vezekléshez!), de, ehhez nincs türelme, vagy kedve, sőt: ezt hiábavalónak és „emberhez” méltatlanak tartja, mivel az, nagy fokú morális elköteleződést, tehát személyességet igényelne részéről.
A karma-oldást viszont, vagyis, a negatív tulajdonságoktól való megszabadulást, nem lehet elérni és véghez vinni személytelen és steril elméleteken alapuló diagnózisok felállításával, az érték-indifferens és magváltás-ellenes intellektus által produkált elméleti konstrukciók öncélú pörgetésével. Az ilyen jellegű végtelen felismerésekkel. Ahhoz ugyanis, az életfenntartó és funkcionális munkával való, folyamatosan gyakorolt és átélt hús-vér kapcsolatra lenne szüksége, valamint igazi teo-rián (Isten látáson) alapuló öncenzúrására és önkorlátozásra van szüksége.
Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III. házban álló negatív Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudniillik, hogy az árnyék-én által uralt öntudat, illetve a magát folytonosan csaló – ámító személy, soha nem képes a tapasztalataiból – szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (A sorsfigyelmeztető baleseteit és betegségeit pl.) a személyes idea-rendszereivel közvetlen kapcsolatba hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy pozitív sorskövetkezményekkel járó, logikus és értelmes erkölcs-rendszerben megalapozva és abba beágyazva látni. Illetve hagyja, hogy az idea-rendszere, vagy a vallásos nézetei, a filozofikusan személytelenek maradjanak, vagyis, az elméletei, a tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos – misztikus meglátásai, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között, ne legyen közvetlen racionális és gyakorlati összefüggés. Ez az ostobán hiábavaló és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhető sors-jel olvasási készségnek, vagy tudatosan végrehajtott vezeklésnek.
Az általában szélsőséges - pragmatikusan gondolkozó Szűz jegyű karmás ember viszont - és a VI. házban álló Lilith-tel, Sárkányfarokkal, de főként a Szűz Lilith-tel rendelkező személy -, nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka, az anyaggal való szellemi és gyakorlati munkálkodás kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (Az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), az úgymond alkalmazott, pragmatikus tudományt isteníti! Tehát, szellemileg hibajavító, vagyis, megváltás-pótló trükköket és, az élet megnyerési lehetőségének a kiméráját szolgáló technikát és technológiát tartalmazó rendszereket hoz létre. Mindenféle védőberendezéseket, kényelmet szolgáló bútorokat, természettől elzáró biztonsági rendszereket és állítólag „biztos gyógyulást” okozó gyógyszereket gyárt és feleslegesen zabál, miközben a kultuszt elveti, még ha nem is nézi le. Illetve öncélú, metafizikailag nulla értékű kultuszok gyakorlásával szórakoztatja magát. Vagyis: a bűnbeesés folytonos elkövetésében gyönyörködik. És ezt úgymond, a szükségszerűen beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külső módszerekkel, trükkökkel és kényelmi- vagy biztonsági berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a hibabelátást követő gyakorlati jóvátétel segítségével. Valamint, a lelki – szellemi vezeklés segítségével történő belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása – meghaladása által.
Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való, gyógyszerezett „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), már magától adódik.
Annak az anyai ági felmenő ősanyának, aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait menthetetlenül vezekelteti majd – vagyis szenvedésbe sodorja – a Karma törvénye, ami az utódnak az anyától öröklött egyéni spirituális fejlődési programját „működteti”. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer mélyebb feldolgozására és asszimilációjára ad lehetőséget (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért, hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni az élet általános fő feladatainak a felvállalása nélkül (Pl. Az elemien szükséges munkák elvégzése nélkül.) Anyagi önfenntartás, majd család-eltartás, élettársi viszony - vállalása, munka és kultuszgyakorlás, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi életben való részvétel nélkül, és, a szükséges következtetések levonása nélkül, valamint a megfelelő vezeklések elvégzése nélkül. Az olyan élet esetében, amely ezeknek az elutasításával, elhárításával folytatódik, anti-krisztusi (megváltás-ellenes) magatartásról és szellemiségről beszélhetünk. Gyakorlatilag meg: karma-növelésről, karma – verklizésről, dagasztásról…
A baj nem is az lenne - Amennyiben ebben a karma-verklizés és az árnyék-én hizlalás kérdésében egyáltalán semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni! -, hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és a bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végül is, ha nem testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén, sokkal többet kell szenvedjenek, vagy feleslegesen dolgozniuk a vétkeik következményétől (Pl. a lelkiismeret-furdalástól, vagy a gyűlölettől, a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától.), mint a hibabelátást követő jóvátételtől kellett volna. Hanem az a baj, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, az által, hogy nem neveli erkölcsre a gyermekeit, azoknak annál többet kell szenvednie felnőtt korukban. És ezt mindaddig, amíg felnőtt korukban esetleg, meg nem értik azt, hogy a hamisítás, a hamisság és mindenféle csalás, illetve a lopás, és miden féle jogtiprás, vagy jogfosztás, ami más embert, vagy más személyeket félrevezet, illetve megfoszt a szabad tájékozódási és fejlődési – kiegyenlítődési lehetőségtől, lehetetlenné teszi a hamiskártyázó, vagy AZ ÖNKÉNYESKEDŐ karma-oldását, és ezzel a tényleges boldogulását.
Illetve azt, hogy ezeknek a közelmúltban történt elkövetése esetén, miért szükséges feltétlenül a jóvátétel és a vezeklés alkímiai műveleteit elvégezni (Bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni). Ezért tanítja Jézus, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha felnőtt korában felismeri és elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját. De születhet valaki bármilyen előnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, mert, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja fel a képességeit, akkor az utolsók közé fog kerülni, akinek akár a földi életében, akár a túlvilágon, de valamikor majd intenzíven szenvednie - vezekelnie kell. Vagyis a könnyelműség – felelőtlenkedési – hibáit megérteni és beismerni és a beismerést stabilizálni, örökérvényűvé és öröklétűvé tenni.
A jóvátétel és a vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott, belső (egyéni) megértési és szellem-fejlődési – kiegyenlítődési képesség-megszerzési lehetőség. Sőt: egy megváltódási szükségszerűség, ami ugyancsak az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító-tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítődési – megváltódási lépességeink létrehozástól) is függő, lelkeinek a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége kifejlődése és felnőtti egészsége és boldogsága érdekében is.
Ennek a személyi felelősségtudatban testet öltő, egyetemes szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és a reflex-szerű sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa, vagyis az emberben, maga az Isteni Szellem - vallásos kifejezéssel: az Úristen - is szenved és vezekel. Tehát fejlődik és kiegyenlítődik, vagyis megváltódik annak érdekében, hogy e kiegyenlítődéssel, az abszolút létet, tehát a Boldogságot újra és újra megvalósítsa. Hiszen az első Ős-Lilith is, folyamatosan megbontja az abszolút egységet, és ezzel a kiáradással, vagyis a teremtéssel veszélyezteti az abszolút állapotot, és emiatt ebből az első vezeklés útján történő kiegyenlítődési szükségből az Isteni lét nem mentesül, hanem önmagából megteremti a fizikai lét kozmoszát és azon belül olyan körülményeket hoz létre, amelyekben létrejöhet az élet, majd az ember, akinek a személyi tudatában megjelenhet az ő teljes „megfigyelő” – isteni tudata. Ezért nem mentheti fel az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló vezeklés útján történő megvilágosodás kényszere alól, a saját egyéni – egyedi megváltásával az egyetemes lét megváltását lehetővé tevő, egyes embert sem! – Pontosan a megváltás és a boldogság törvénye értelmében.
Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekről is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési szükség fennállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítődési – megváltódási képességhez vezető gyakorlati életfeladatai alól, illetve, azok huzamos elmulasztásának az esetén, a hiányok természetes következménye - visszahatása alól. Tehát a Vezeklés nevű alkímiai megváltó-műveletek tudatos, vagy öntudatlan elvégzése alól! Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés (megváltódás, boldogulás) elérésének a szüksége (egyetemes és személyes követelménye!) alól. És, aki nem tesz belső erőfeszítéseket a spirituális kiegyenlítődési – megváltódási – boldogulási képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése, vagyis az igazi Boldogsági állapot, tehát az Igazság-tudat elérése érdekében, annak az ámító kábulatban való gondolkozása és képzelődése következményei miatt, és az így átélt, negatív belső élményei miatt, a jövőben valamikor és valamiképpen, menthetetlenül szenvednie kell. És, ez által tehát, akár tudatos – értelmesen, akár tudatosság nélkül, a sors-erők által kényszerítve, de vezekelnie is kell. Ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után.
A vezeklés elkerülési lehetőségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanítani és érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák űzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott ún. agykontrollal, vagy mágikus erejű mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával, azok ismételgetésével.) Persze, mindez azt sem jelenti ugyanakkor, hogy az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített egyetemes őserőknek a bennünk való leképeződéseit: a fantáziánkat nem kell tudatosan működtetve – művelnünk, éppen úgy mint például a Merkúr által megtestesített gondolkozás, a Mars által megtestesített céltudatos cselekvés, vagy a Szaturnusz által megtestesített felelősség szerinti határozottság őserejét. Fantáziánkat igen is erősítenünk kell az tudatosan működtetve, úgy mint az erkölcsi erőnket, de nem a karma-kicselezéséhez szükséges, jó életkörülmények, tehát anyagi javak és tárgyak beidézésére, hanem a karmánknak megfelelő pozitív képességek megszerzésére. De ugyanolyan nagy hiba az, a többek által hangoztatott filozofikus kijelentés és magatartás is, aminek azzal a kijelentéssel adnak hangot egyesek, hogy: „Nem bántam meg semmit abból, amit az életben tettem!” Mert igen is meg kell bánnunk minden önzés-nővelő és karma-verkliző vétkünket (Vétek: mint elvéteni a célt, vagyis céltalanul tévelyegni.), sőt: még a halasztás vétkében való ücsörgéseinket, a közömbösségünket és a jóra való restségünket, az igazságért való harctól való félelmünket, a ”Nem szól szám, nem fáj fejem”, féle gyáva magatartásainkat is.
A megváltás törvényét, illetve annak minden részletes vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, és a szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember képzelete mikor az ún. földi érdekekhez ragadt öncélú érdekhajszáknak, mikor az irracionális misztikus és vallásos képzeteknek (fantazmagóriáknak) a hálójába kerülve, könnyen sors-és Isten-neheztelővé változik, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a tényleges boldogsághoz és igazi megváltáshoz vezető, tehát annak az érdekében munkálkodó, pozitív rendező-elv. Létezik tehát és „könyörtelenül” hat ránk az életünk és sorsunk minden vonatkozásában ez a legfőbb isteni törvény („Az Úr”!) és ezért, miután az asztrológiai – szimbolikus elemzés által megértettük a sorsunk kiemelten fontos mozzanatait, azok kauzális jelentését, át kell adnunk a megoldást és bíznunk kell az életünk beteljesülését biztosító törvénynek a szabaduláshoz (boldoguláshoz) vezető erejében. Nem kell tehát semmiféle erőszakot elkövetnünk senkin és semmin a boldogságunk elérése és a megváltódásunk megvalósulása érdekében. Még mágikus erőszakot sem. Sokan azt képzelik, hogy ha megkísérlik másoknak az irányítást a mágia eszközeivel, vagyis, ha beavatkoznak annak a józan belátása nélkül, a szabad-akarata gyakorlásába, nem követnek el erőszakot. Dehogy nem!
Jézus is – Már amennyiben az evangéliumi történetek „csodáit” el tudjuk fogadni ... -, azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, mélyen megsértette a természet törvényeit. És persze, e mágusi tettei által önkényeskedve, megsértette az egyetemes törvényeket is. Ezek visszahatásaként tehát (A hatás – visszahatás, valamint a fejlődés egyetemes törvénye következményeként!) kénytelen volt elfogadni, vállalni és elszenvedni a kereszt-halált, vagyis a törvény-szegő (természetellenes) cselekedeteinek a rá előbb-utóbb negatívan visszaható következményeit. Sőt: eléjük ment, maga provokálván ki tudatosan a végső vezeklési lehetőséget a keresztre feszíttetésben. És amikor a leginkább, tehát már – már elviselhetetlenül szenvedett, akkor is csak a szenvedése enyhítését kérte, nem azt, hogy a törvény szűntesse meg érvényesíteni a hatását: „Atyám, ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár, de úgy is a te akaratod érvényesüljön.”
A Jézus halála tehát, ha megtörtént, ha nem az a bizonyos étertestben való sokszoros megjelenés, amit a vallásban feltámadásnak neveznek, holott feltámadásról csak akkor beszélhetnénk, hogyha azt követően is, teljes értékű földi életet folytathatott volna (Egyes kutatások és értelmezések szerint így is történt!), azt hivatott példázni, hogy létezik egy olyan határhelyzet, amelyet érdemes betartani. Mert azon a bizonyos Szaturnuszi határon túl, a törvények hatásai és visszahatásai, azok összhatása senki számára nem beláthatóak, és ezek már nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által. És a törvényeknek ezt a sérthetetlenségét és semlegesíthetetlenségét és visszafordíthatatlanságát biztosítja a megváltás törvénye. Ezért a törvények, tényleges törvények, és még az Isteni akarat által sem állíthatók meg és nem téríthetők ki. És a lényegi hatásában nem érvényteleníthető egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az Isteni létnek a fennmaradását veszélyeztetné, az új és új egyetemes szintű kiegyenlítődések folyamatos megvalósulását tenné lehetetlenné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás törvénye tehát, kizárja még az Isteni önkényeskedés és a protekciózás lehetőségét is. Hiszen, éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító és ezzel a teremtést folyamatosan fenntartó, abszolút jelenség) által, a Teremtő Isten Megváltó Istenné változik. És ez által, az abszolútum a saját lét-fennmaradását biztosítja, miközben az egyetemes rendeltetést folyamatosan végrehajtja.
Vagyis: a teremtés végrehajtását, majd a teremtésben való újjászületését és az ott, abban lehetővé váló karma-oldását (a teremtés előtti állapotánál való feljebb emelődését - fejlődését), valamint az Isteni szintű kiegyenlítődésben történő, folyamatos önmegismerés általi fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, sem a teremtő, de még a Teremtő-Megváltó Istennek sem szabad megsérteni, azokat hatásukban megzavarni, vagy megállítani.
Hamvas Béla írja az Arlequin című esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a többi beavatott társai körében, az ő Bolond testvéreinek a társaságában, ahogy a Bábel-torony építő "pragmatikus" emberek a különböző földi hatalom megszerzésére törnek. De a hülyék, még a legfőbb szellemi hatalom, tehát a mágia-képesség megszerzése érdekében is csalnak, hazudnak, intrikálnak, sőt: ha szellemi kábulatukban és téves látásukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat, amire annyira vágynak elérhetik, akár még gyilkolhatnak is.
A megváltás törvénye hatásával magyarázható például az is, hogy bizonyos vágy-imák és általában az egyéni, a családi - szülői -, vagy pl. a nemzeti prosperitást szolgálni hivatott egyéni, vagy csoportos imák és imádságok „nem hallgattatnak meg a mennyben”, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle külső, materiális hatása. De sok esetben nincs hosszú távú pozitív hatása még az önzetlen szeretetből eredő spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtői képzeletének - az öncélú és erőltetett gyakorlásával, senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes törvény összhatását! És főként nem, a karma, meg a fejlődés törvénye következményét, tehát, a Világosság, vagy a Szeretet (Az áldozat) törvényét, és pláne nem, ennek a kettőnek ez eggyé válása szükségének a törvényét, vagyis: a megváltás törvényét!
Az egyetlen helyes magatartás tehát e végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt feladok. Tehát, az élet-helyzetemnek a kizárólag külső törekvések útján való, pozitívvá változtatási lehetőségének az ábrándját. Vagyis feladom a lelkem vágyát a törvények összhatása beteljesülése ellen. ( Tehát a Jézus akkori esetében: a közelgő halállal szembeni önkéntelen ellenkezését is.) „Az általam elért szellemi – egyetemes – erkölcsi tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, esetleg egyetemes erővé, mások által is használható, szellemi kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, de én azon többet már nem változtathatok, nem javíthatok. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és az Én-megváltási ideáimat úgy, ahogy most van az Isteni létnek.”
Csak és csakis e krisztusi belátás szerint lehet, ezen a „katolikus” (egyetemes) alapon folytonosan arányosan és egészségesen fejlődve (Egyetemes - erkölcsileg javulva!) élni és akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája nem változik olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni. Sőt: nekünk nem csak, hogy be lehet, de igen is, be kell teljesíteni, tehát MEG KELL VALÓSÍTANI, azt a folyamatos bolond - boldog állapotot, azt a földi életünkben megszerzendő – elérhető és elérendő! – folytonos bolondos jó-kedv alapú, megváltást (boldogulást) aminek a földi élet segítségével való elérési lehetőségéről és szükségéről, egyes-egyedül ő tanított az egész világ-történelemben. És, amit a vallásos tézisekkel ellentétben - Talán a fentiekben többször is felemlített okokból, vagy talán más okokból, de. - neki nem volt lehetősége megérni, akárcsak Mózesnek az ígéret földjére való bejutást.
És most az is mellékes, hogy egyes vallás-történeti kutatók és írók szerint, nem feszítették keresztre és nem halt meg olyan fiatalon, illetve, nem „szállt fel a mennybe”, a feltámadást követő negyvenedik nap és tovább élt, hol Indiába elvándorolva, hol boldog házasságban Mária-Magdolnával és az állítólagos két gyermekével, amiről annyi misztikus legenda kering. Mert ami lényeges az, nem más, mint az, hogy igen is, a többi kilenchez hasonlón és gyakorlatilag is (Pl. a megváltás útjára való lépés előtti életünk folyamán megromlott egészségünknek a visszaérkezésében is!) ellenőrizhetően, létezik a X., a megváltás, illetve a Boldogság egyetemes törvénye és létezik az embernek a megváltás törvényét, vagyis a teljes boldogságot itt, az életben elérhető lehetősége és „kényszer-kötelessége”.

(vége)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO