III. A SZÓ (AZ IGE) MÁGIKUS (TEREMTŐ) EREJE
"A te szavaid által igazodsz meg és a te szavaid által leszel elítélve." (Máté, 12.37) Amennyiben valaki ismeri a szónak, mint az egyetemes Logosznak ( a "Szent Szellemek") a mágikus hatalmát, nagyon vigyáz arra, hogy milyen kifejezéseket használ a mindennapi társalgásai során. Ugyanis ő érzékeli azoknak hatásait és tudja, hogy a szavak nem üresen fordulnak majd vissza kimondójukhoz. Kimondott szavaival az ember állandóan személyi törvényeket (sorsot) szab és alakít magának. Ismerek valakit, aki folyton azt mondogatta, hogy ő mindig lekési a vonatot, mert a vonat mindig akkor indul ki az állomásról, amikor ő beérkezik. Ugyanakkor a lánya észrevett valamit, mert az apjával ellentétben, azt hajtogatta, hogy ő mindig eléri a vonatot és a vonat mindig vele egy időben érkezik az állomásra. Mindketten egy-egy törvényt alakítottak ki maguknak, de ellentéteset: egy kudarc-törvényt és egy siker-törvényt. Így működik a babona pszichológiája. A rozsdás patkó és a száraz nyúlláb nem tartalmaz semmiféle mágikus erőt, de az ember által kimondott szó, miszerint "a patkó, vagy a nyúlláb szerencsét hoz", a teremtő tudattalanban létrehozza a reményt, ami idővel egy - egy sikeres helyzetet idézhet elő. Ezek a mágikus képzelgések azonban elsápadnak egy magasrendű spirituális tudatossággal rendelkező ember metafizikai tudatosságból eredő és folytonosan gyakorolt hite mellett, aki az egyetemes törvényekkel összhangban halad előre az útján. Nincs amiért e babonák természetére különösebb figyelmet fordítsunk, de elkerülhetjük, hogy hamis képeket szórjunk be a tudattalanunkba. Például két, átlagos spirituális ismeretekkel rendelkező, sikeres üzlettárs egyik napról a másikra csődbe jutott. A Mesterük megtudta, hogy kevéssel azelőtt, mindketten egy-egy "szerencsehozó"- majomkabalát vásárolt magának és azoknak a varázserejében kezdtek hinni, ahelyett, hogy az éberségükre, a pozitív mentalitásukra, meg az Isteni sorstervükbe vetett hitűkre bízták volna az életüket és az üzletük sorsát. "Látom, hogy jobban kezdtetek bízni a szerencse-majmotokban, mint a Mindenható Istenben. Tegyétek félre a majmokat és idézzétek meg a Megbocsátás Szellemét. Ugyanis az ember számára megadatott az is, hogy a bocsánat segítségével semlegesíthesse a saját hibáit. Ilyenkor a következő mondathoz hasonló tudat- és képzeletszabadító, tudati görcsoldó mondatokat kell, lehetőleg hangosan néhányszor megismételni: „Belátom a vétkeimet. Megbocsátok és nekem is megbocsátanak.” A két férfi eldobta a szerencse-majmot és újra sikeres üzleteket kezdett kötni. Mindez viszont nem azt jelenti, hogy hadjáratot kell folytatni a szerencse-kabbalák és talizmánok ellen, mint kedves játék- és ajándéktárgyak ellen, de be kell ismernünk, hogy nincs azoknak semmiféle ereje és, hogy nem létezik csak egyetlen valóságos erőforrás: az Úristen. Egy-egy ilyen tárgy esetleg a segítségünkre lehet a remény képzetének fenntartásában, de csak bizonyos esetekben és helyzetekben. A Mester egy délutáni sétáján összeakadt egy igen kétségbeesett állapotban levő ismerősével, akit felszólított, hogy tegyenek együtt néhány lépést. A hölgy egy úttesten áthaladva, talált egy patkót, aminek igen megörvendett és reménykedni kezdett helyzete javulásában. Azt állította a Mesternek, hogy a Jóisten küldte a patkót, hogy visszaadja reményét. A Mester nem szólt rá és nem "térítette ki" e hitéből, mivel látta, hogy az ismerőse abban a nyomott lelki állapotában, ezt az egyedüli babonát volt képes pozitívan értelmezni és csak ezt tudta befogadni a tudata. És tényleg, a hölgy babonás vakreménye, a Mester hit-emelő és hit erősítő szavai hatására, hatékony erejű mágikus hitté változott, aminek a pozitív eredménye kész csodaként nyilvánult meg a későbbiekben. Természetesen nagy a különbség a szerencse-majmot vásároló két üzletember téves mentalitása és a kétségbeesett asszonynak a patkó által felkínált remény-sugárba való pszichikus kapaszkodása között. Ugyanis helyes asztrológiai, alkímiai és aritmológiai ismeretekre alapozott magasrendű tudatosság és sok pszicho-mentális energia szükséges ahhoz, hogy egy negatív hitet átalakítsunk pozitív hité, és ha ezek az ismeretek hiányoznak, szélsőséges helyzetekben jól fognak akár a patkós babonás kapaszkodók is. Az egyetlen mód, aminek segítségével radikális változásokat idézhetünk elő, az annak az állításnak a gyakori ismétlése, hogy "Nem létezik két féle sorserő, hanem csak egy és az maga a Teremtő Ősforrás: az Abszolút Úristen." Csak olyan ember számára létezik hátráltatás, bukás, csőd, kiábrándulás és/vagy meglepetésszerű jószerencse, aki ezt nem tanulta meg az alapos szellemi ismeretszerzés segítségével. A Mesternek volt egy ismerőse, aki mind azt hajtogatta, hogy ő nem lenne képes átmenni egy létra alatt. A Mester kifejtette neki, hogy ezek szerint ez az ember egy időben két azonos értékű erőben hisz: egy jóban és egy rosszban. De a mivel az Isten abszolútum, ez azt jelenti, hogy nem létezik két ellentétes sors-erő, csak annyiban, amennyiben az ember egy hamis törvényt (mágikus erejű képzetet) alkot önmaga számára az un. "rosszról". "Mutasd meg, hogy te egyetlen egy erőben hiszel, az Isten erejében és, hogy a rossznak semmiféle valóságos ereje nincs számodra, és azért is csak haladj át állandóan mindenféle létra alatt, ami az utadba kerül. Kevéssel ez után, az ismerőse olyan helyzetbe került, hogy egy létra alatt kellett elmennie, amennyiben a bankbéli széfjéhez hozzá akart volna férni. Nyomban elkezdett remegni az irracionális belső félelmének hatására. És mégis, amikor lemondván a széf megközelítéséről, kiért az utcára, eszébe jutottak a Mester szavai és elhatározta, hogy még csak azért is visszamegy és áthalad a létra alatt. Ez a fordulat életének egyik legfontosabb pillanata volt, ugyanis a feltűnően nagy gyakorisággal útjába kerülő létrák nagyon sok napját megkeserítették. Visszafordult tehát, azzal a szilárd elhatározással, hogy, ah törik, ha szakad, de át fog haladni a létra alatt, de amikor a széfet meg akarta közelíteni, azt kellett tapasztalnia, hogy a létrát már elvitte valaki. Ez a helyzet gyakran megtörténik mindannyiunkkal. Amennyiben le akarod győzni a babonás félelmedet és eldöntötted, HOGY KERESZTŰLHATOLSZ RAJTA, illetve amikor bátran szembefordulsz a félelmedet megtestesítő tárggyal és helyzettel, nem is kell már meg tedd azt, ami korábban annyi félelmet okozott neked. Ez mind, a bizalom és szabad Információ-áramlás, valamint fejlődés és az újjászületés: a gyökeres átváltozás, az átalakulás törvénye együttes hatására történik. Ezért nem kell ellenállást tanúsítanunk semmiféle nyers és kellemetlen lelki benyomás, új információbehatolás ellen, fogadnunk és megfelelően értelmeznünk kell azt, és tovább kell adnunk minden pozitív változást előidézni képes információt, ami hozzánk érkezik az életben. A bátorság, a bátor harci kedvvel párosuló nyílt magatartás világos géniuszt és ellenállhatatlan mágikus erőt tartalmaz: az arany öntudat Nap-erőit. Ennek köszönhetik misztikus sikereiket a hírneves hadvezérek (Nagy Sándor, Napóleon.), persze, azzal a megjegyzéssel is kiegészítve ezt az információt, hogy amiért ők visszaéltek ezzel az erővel, és a józan ítéletüket elveszítve, kíméletlen és agresszív vakmerőségbe csapott át a bátorságuk, nem azt jelenti, hogy a bátorság életadó és szellemszabadító mágikus hatását nem kell letagadnunk. Fogadj el bátor harci kedvvel mindenféle nehéz helyzetet, amit az életed hoz eléd és kiderül, hogy az, amit nehézségnek hiszel, csupán a te tévképzeteidnek köveiből épült, amely szertefoszlik az első bátor érintésre. E félelem-okozó helyzeteket a mi tudattalanunk idézi elő, és ezért ezeket mi kell megszűntessük a bátor lépések és gesztusok segítségével elérhető meghaladással, a saját spirituális fejlődésünk érdekében. Mert pontosan a mi félelmünk az, ami a létrákat az utunkba helyezi (idézi) és viszont: a bátorságunk az, ami onnan eltávolítja. Így megérthetjük, hogy saját mentális kisugárzásaink láthatatlan ereje dolgozik mindig saját érdekünkben és a tudattalanunk teremtői - genetikus masszáját közvetlenül befolyásoló Felettes Énünk az, amely a sosrs-drótjainkat rángatja, anélkül, hogy ezt észrevennénk. A szó mágikus teremtő erejének következtében, minden ami a kimondott szavaid alapján személyeddel rezonanciába kerül, feléd hatol. Azok az emberek például, akik szorongásokkal telten állandóan betegségekről beszélnek, magukhoz vonják a betegséget visszavonhatatlanul. Miután megismeri az igazságot, az ember jobban kezd figyelni saját szavaira. Nem úgy mint az a "barátnő", aki azzal a "megszokott" formulával hívja fel a másik barátnőt, hogy "Jó lenne találkoznunk, hogy egy jót pletykáljunk az elmúlt napok (hetek) eseményeiről." Ez, az egyesek számára kéjérzeteket adó pletykázás, olyan beszélgetést jelent, amelynek során óránként kb. 5OO - l OOO romboló kifejezés hangzik el. A legfőbb pletyka-téma ugyanis a lebecsülés, a kérkedés, vagy az irigykedés, valamint az ellenségeskedés és a veszteségek, a hiányok, a sikertelenségek, a betegségek, a balesetek emlegetése. Ez viszont egy olyan zavaros, tisztátalan és szennyes mentális és képzeleti massza, amiben a gondolat-vírusok hálásan szaporodnak. Ezért, az ilyen jelentéktelennek tűnő, pletykás "szószaporítások" a részvevőknek igen drágába kerülnek. Az is igaz viszont, hogy néha szükség van az ilyen fajta, az ördöggel szembe nevető vicces csevegésre is, hogy a humor szelleme által feloldódjuk bizonyos feszültségeinket, hogy semlegesítsük és feloldjuk a tudattalan képzeletvilágunkba észrevétlenül beférkőzött negatív programok hatásait. Egy keleti bölcsmondás szerint az ember három féle módon használhatja a szavait: gyógyítóan, fertőzően és sebzően, valamint áldásosan és bőség-hozóan. A hatás és a visszahatás, valamint a rezonancia és a megfelelés törvénye alapján azt, „Amit másokról mondunk, majd rólunk is elmondják mások, és amit másoknak kívánunk, ugyanazt idézzük saját fejünkre is.” Az átkok visszatérnek az átkozóhoz, akárcsak a csirkék a kotlóhoz. Ha valaki másnak rosszat kíván, biztos lehet abban, hogy ugyanakkor saját életébe is előidézte ugyanazt a rosszat (szerencsétlenséget). Amennyiben viszont valaki folyamatosan boldogulást és boldogságot: megvilágosodást, vagyis erőt és egészséget, bőséget, szeretetet és tökéletes önkifejezési lehetőséget kíván másnak, a visszahatás törvénye hatására, saját magának is sikereket biztosít a jövőben. A betegségek által rongált testrészeinket alkotó sejteket és ez által az egész szervezetünket is újjáalakíthatjuk a kimondott, építő és javító erejű szavunkkal és egy pontos, határozott vizualizációval. Az általános emberi életfeladatok és a horoszkópunkból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok teljes körű felvállalása és bizonyos mértékű beteljesítése után, a halálos betegségek képzetét egészen kitörölhetjük a tudatból egy pozitív, csak a jóakarat és a jóindulat érvényesülésére alapozott mentalitás által. A metafizikusok tudják, hogy minden betegségnek létezik egy mentális, egy spirituális és egy kauzális megfelelője és annak érdekében, hogy a testet megsegítsük, előbb a spontánul érző és észlelő lelket kell segíteni. A lélek nem más mint a tudatos és a tudattalan eszünk egysége és ezért meg kell szabadítani minden ártó gondolat-formától. Szükséges hogy a tudattalanunknak a teremtő masszája, vagyis a lélek szeretet-teli, igazságos és valóságos eszmékkel legyen állandóan feltöltve. Ilyen értelemben az a bizonyos misztikus mennyegző (az "unió mystica"), nem más mint az ösztönös tudattalanunk és a spirituális tudatfeletti gondolkozásunk (a felettes Énünk) tökéletes összekapcsolódása a tudatosság (szellemi éberség) segítségével. Ez a kettő eggyé kell váljon az éber, tudatos törekvések közben végrehajtott aura-testek összehangolása (spirituális önmegvalósítás: realizáció) által! És ez az összehangolódás akkor történik meg, amikor a tudattalanunkat állandóan csak a Felettes Énünk (Egyetemes igazság-igénnyel és felelősségtudattal rendelkező öntudatunk) élet-ideáival árasztjuk el. Ezek egységesek kell, hogy legyenek, vagyis ezeknek azonosulniuk kell, mivel a Teremtő és a Megváltó Isten és az Ember is Egy. "Én és az Atya egyek vagyunk" - Ez a krisztusi mantra azt jelenti, hogy az ember összekötötte tudattalanját és azonosult a tökéletes eszmék birodalmával, az Abszolútummal. Azt jelenti, hogy Adam Kadmon, illetve az ember az Isten Első Gondolata, az Isten tökéletes első megjelenése és a fő hatalom: a teremtő képesség megadatott számára a természet fölött, hogy használja e hatalmát az ő tökéletes fejlődése és az isteni akarat kiteljesítése érdekében. A baj csak az, hogy miközben az ember gyávaságból és kishitűségből lemondott erről a mágikus teremtői hatalmáról, az még mindig megmaradt neki és tudatlanságában ezzel tovább rombolja önmagát: saját pszichéjét és a saját biológiai szervezetét (és ezáltal persze az illető személy tökéletes Ideáját) és a természeti környezetét. Az embernek ez az önkéntelenül működő teremtő (mágikus) képessége, finoman összekapcsolódik a felelőtlen hatalomgyakorlási, az ellenőrzési és manipulálási mániájával: a korrupciójával és olyan szerencsétlenségeket és betegségeket idéz, amiket az eszével, illetve védelmező- gyógyító- biztosító társadalmi szervezkedésekkel (a tárgyi gazdaság növeléssel, társadalom-tudománnyal, egészség védelmi és biztosítási intézményekkel) próbál helyrehozni, vagy kivédeni, de persze sikertelenül. Az általános emberi életfeladatok és az egyéni életfeladatok felvállalásának és beteljesítésének a megtagadása, valamint a megváltódási sorsprogramjainkkal ellentétes megvalósítások hajszolása és erőltetése mellett, minden sikertelenségnek és minden betegségnek ez az igazi kulcsa és a gyökere, vagyis az, hogy a nyomorúságok egy, az ember által szokássá tett kishitűségből, és ellenségeskedő mentalitásból fakadnak. Pontosabban, a teremtés eredeti céljával és rendeltetésével megegyező Egyetemes Emberi Rendeltetés főelvének és ez által a szeretetnek, vagyis az egységbe való kapcsolódásnak a csökönyös megtagadásából. "Egy új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást." Az élet harmonizációjában a szeretet és a jóindulat, a jóhiszeműség elhárít és elűz minden gonoszságot, minden kudarcot és szerencsétlenséget. Egy színésznő sok éven át egy olyan betegségtől szenvedett, amely rendszeresen kiütésekkel töltötte meg az arcát. Az orvosok gyógyíthatatlannak minősítették és ezért ő kétségbe volt esve, hiszen nem rendelkezvén bővebb metafizikai ismeretekkel, arra gondolt, hogy elveszíti a színészi munkáját és akkor képtelenné válik a saját anyagi fenntartására. Egyik színházi bemutató után, éppen akkor, amikor újra sikert könyvelhetett el a színpadon, amit a színikritikusok is elismertek és amiért önfeledt boldogságot és büszkeséget kezdett érezni, kapott egy felmondásról szóló hivatalos írást, de nem az arc-kiütései miatt, hanem azért mert egy, a sikereire féltékeny, de a vezető testületben nagyobb folyással bíró színész kollégája megfúrta, "elrendezte". A kétségbeesett asszony, érezvén, hogy a kolléga iránti gyűlölet és a méreg erőt vesz rajta, így kezdett hangosan fohászkodni: "Úristen, kérlek, ne hagyd, hogy gyűlöljem ezt az embert, hiszen jól tudom, hogy a tettével ő mindössze valami olyasmit testesít meg számomra kívül, aminek a gyökere az én lelkem mélyén rejtőzik!" Azon az éjszakán a Mester teljes elmélyültségben, négy órán át dolgozott együtt a porul járt színésznővel, amíg amaz teljesen megnyugodva, azt nem érezte, hogy egy igen mélységes csend veszi körül és hogy az egész világgal meg van békélve, még azzal a színésszel is, akinek a színtársulattól való felmondását köszönhette. Tovább folytatták ezt a meditációt még két napon és éjszakán át, azt kutatva, hogy a vezető testületben tevékenykedő színész, a sikeres színésznő számára milyen, eddig a felszínre nem került és ezért szellemileg feldolgozatlan probléma-gócot, milyen tévképzeteket testesíthet meg, és a harmadik napon azt észlelték, hogy a színésznőnek nem csak a lelki nyugalma és a szellemi biztonsága stabilizálódott, hanem azt is, hogy az arc-kiütéses betegségéből is teljesen felépült. - Ez természetes, hiszen az arckiütések arra figyelmeztetik az embert, hogy rejtőzik a tudattalanja mélyén valamilyen tisztátalan gondolat, ellenséges, gonosz érzés, vagy egy olyan mély és rejtett szexuális sóvárgás, amit nem mer bevallani még önmagának sem és amiért nem mer önmagával teljes mértékben szembenézni. - Ebben az esetben is, a színésznő egyéni karmájából származó, de a fegyelmezett nevelés és az önfegyelem által a tudattalan érzés- és képzeletvilág legmélyére vissza nyomott, öntudatlan de kiengesztelhetetlen haragról és bosszú vágyról volt szó. Azáltal, hogy a nő egész idő alatt csak a szeretetről, a megbocsátásról és a jóakaratról beszélgetett a Mesterrel, hogy emígy befolyásolva a saját tudattalanját, ne hagyja a kutató értelmét megzavarni a spontán harag- és gyűlöletérzései által, feloldatta ezt a mélyről jövő karmikus terhét is. Ez az asszony a hiba- és tévedés-belátási képességét erősítő, valamint az önámítás szellemét semlegesítő meditációk során, harmóniába került az isteni törvényekkel és saját sorsával, mivel "egyedül a szeretet tökéletes". Így magába mélyedve, hibáit és tévképzeteit aprólékosan leltárba véve, sikerült rájönni a betegsége igazi okára, amely a nála erősebb személyiséggel rendelkező személyek iránt érzett, spontán ellenséges érzelmeiből, azokkal szembeni rejtett haragból, rejtett agresszivitásból, vagy csendes neheztelésből eredt. Az ellenségképzeteknek nem engedő spirituális igazságkeresés következtében nem csak, hogy a betegsége igazi oka feloldódott és felszívódott, hanem a színház igazgató is úgy döntött valami személyes oknál fogva, hogy kell megvétózza a testület korábbi döntését, és egy újabb testületi szavazás és döntés alapján, nem csak, hogy vissza vonták a színésznő elbocsátásáról szóló döntést, hanem egy tíz évre szóló, megfellebbezhetetlen szerződést is felajánlottak a művésznőnek. Az állandó kritika és a mások lekicsinylése reumát okoz, mivel a harmóniátlan gondolatok természetellenes lerakodásokat hoznak létre a vérben, amelyek a hajlatokban felgyülemlenek. A daganatok és a kinövések a kiengesztelhetetlen és hosszan tartó, rejtett gyűlölködéseknek és csendes neheztelésnek, valamint az ebből származó lelkiismeretfurdalásnak és félelmeknek a következménye. Minden betegséget és balesetet a zavaros életképzeletünk, a zaklatott és feszült gondolkozásunk és az általuk indukált ellenséges és félelem-érzelmeink okozzák, vagyis a felszínes tolerancia: „a diplomatikus és udvarias viselkedés, valamint a hazug szeretet és megbocsátás által a tudattalanba süllyesztett csendes neheztelés, a nyílt, vagy rejtett kiengesztelhetetlenség, a belső békétlenség, a vak ambíció, a mély gyűlölködés és a bosszúvágy. Ezek az érzések lemerevítik, beszűkítik a máj véredényeit és előidézik a látási képesség elsorvadását. Ezért sokkal értelmesebb lenne azt kérdezni például a beteg emberektől, hogy kivel, vagy mivel (sorfeladatukkal, sorshelyzetükkel) van bajuk ahelyett, hogy azt kérdeznénk: milyen bajuk van! A Mesterrel közölte telefonon egyik hölgy ismerőse, hogy beteg, mert romlott ételt evett. "Az étel soha nem romolhat el, ha te nem mérgezed meg a romboló, támadó gondolataiddal előzőleg. Kire haragudtál akkoriban éppen?" - "Legalább 20 emberre." - volt az őszinte válasz. Minden diszharmónia ami a külső környezetünkben jelenik meg, egy belső, mentális diszharmóniára utal. "Ami kint van, ugyanaz mint ami bent van." A rezonancia és a tükröződés törvénye alapján, az ember egyetlen ellensége, egyedül ő: saját maga és ezért tudnia kell, hogy az ő személyes ellenségei az ő nyílt, vagy rejtett ellenséges házi-gondolatait testesítik meg csupán. Az önérzeteskedő becsvágyunk, a mások személyi sikereire és „zavaró” magabiztosságára irigy és azokat elviselni képtelen, hiú, gőgös és egoista individualitásunk a mi utolsó ellenségünk, amit fel kell áldoznunk (szeretetben és fényben kell feloldanunk, és semmiképpen nem elnyomnunk!) az isteni felelősségtudatba ágyazott személyiségünk kiteljesedése érdekében. Aki megsértődik, és kitart az alacsony rezgésű sértettség lelkiállapotában, annak még nincs kialakulva az igazi felelősségtudata. "Béke a földön és megértés az emberek között." tanította Jézus a kiegyenlítődés és az isteni igazság törvénye szerinti életvitel gyakorlását és e kikerülhetetlen és felettébb fontos isteni törvény miatt kell a megvilágosodott embernek állandóan tökéletesítenie, illetve határozottá tennie magát még a szomszédjával, de még a "konkurenciával" való viszonyában is. Miközben vigyáz arra, hogy ne vegyen részt, illetve, hogy olyasmibe ne sodorják bele, amely ellenkezik az ő lelkiismeretével, mindenki felé csak jóindulatú, értelmes gondolatokat kell küldenie és tudatos szeretetet kell áramoltatnia. Határozottan elutasíthatok valakit és megindokolhatom, hogy miért, sőt: kifejthetem az ellenvéleményemet és a nem-tetszésemet azért, amit csinál, miközben szeretet - gondolatokat küldök feléje. Mert csakugyan nagyszerű az, hogy senkinek nincs és nem is lehet ártó hatalma fölötted, amennyiben te kívül bátran ellenállsz ugyan az ártó, vagy az ellenséges közeledésnek, de belülről jóindulatú, megvilágosodást kívánó, szeretet- gondolatokat és jókívánságokat küldesz a magát ellenségednek képzelő személy, vagy személyek lelkéhez. Ugyanis "Én azt mondom nektek, hogy szeressétek a ti ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, tegyetek jót azokkal akik gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." A megváltáshoz vezető megvilágosodást kívánó, tehát a jóakaratból, jókívánságokból és jóindulatokból font gondolatok egy olyan védőburkot képeznek az ember köré, ami hatástalanná tesz minden fegyvert, amit mások esetleg ellene szegeznének. Más szavakkal, a szeretet és a jóindulat legyőzi a benned levő ellenségeket, aminek következtében a külvilágban sem lesznek többé ellenségeid. Annak a bizonyos "Békesség a földnek" a krisztusi aurája, azokat az embereket veszi körül, akik állandóan és tudatosan csupa békés és jó szándékú gondolatot küldenek (áramoltatnak) a többi ember felé.
IV. FEJEZET.
A SZERETET ÉS A SZABAD INFORMÁCIÓÁRAMOLTATÁS, VAGYIS A BELSŐ ELLENÁLLÁS MEGSZŰNTETÉSE SZÜKSÉGESSÉGÉNEK A TŐRVÉNYE. Amellett, hogy BÁTRAN szembeszegülsz Az igazságtalansággal, oldd fel és haladd meg a te Karmádból adódó és a tudattalanod mélyére süllyesztett ellenállást, azáltal, hogy folytonosan és kitartóan, minden lénnyel szemben csak pozitív gondolatok és képzetek alkotására törekszel. Senki a világon nem tud ellenállni olyan embernek, aki legyőzte a haragját és a dühét, a vak ambícióját és szenvedélyességét, a félelmét és szorongását, gyávaságát és bosszú vágyát, valamint a többi kis gyengeségét, és ennek köszönhetően, a mindennapi, közönséges, vagy rendkívüli személyi konfrontációk bátor és nyílt felvállalása ellenére sem haragszik és nem ellenségeskedik gondolatban és képzeletben senkivel. A kínai filozófia szerint a víz a legerősebb elem, mivel egyáltalán nem ellenálló elem, de mindenhová behatol és ahová behatolt azt szétmossa és amikor vadul neki zúdul valaminek azt ledönti, vagy kitartó türelemmel elmossa azt a gátat, ami a szabad folyásában megakadályozza. A víz sziklákat emészt el és mindent elmos az útjából, ami a tengerbe ömlését, illetve az egység megvalósítását meg akarja gátolni. Jézus is azt tanította, hogy az igazságért ki kell állnunk ugyan, de a lelki és a gondolati szféráinkban huzamosan ne szegüljünk szembe, ne viaskodjunk a gonoszkodó személyekkel. Ő tudta, hogy valójában nincs is általános gonosz (a gonosz létezésének semmi realitása nincs), tehát nincs olyan általános és személytelen negatív léterő amivel kitartóan szembe kellene szegülni, a saját rejtett gyengeségeinken, negatív késztetéseink külső párjain, a rejtett gyűlölködéseinket, vak ambícióinkat és az abból táplálkozó irracionális félelmeinket megtestesítő személyeken kívül. A szerencsétlenségek, A BETEGSÉGEK tulajdonképpen az ember kietlen és korrupt imaginációjának a termékei, vagyis a két különböző erő-forrásban való hitének a következményei: a számára jónak és a rossznak tűnő erőkben való hitének, az ilyen jellegű ellenség - képzeteinek és negatív gondolkodásának a külső megfelelői. Létezik az ős bűn mitológiája, amely alapján Ádám és Éva a Mayából ettek, a Jó és a Rossz Illúzió Fájának gyümölcséből. Ennek következtében a teremtésben két erő-forrást kezdtek észlelni (- Figyelem: "ész"-lelni, vagyis spekulatív gondolkozás útján, az által gondolni, úgy találni, és úgy felfedezni valamit, vagyis a nem létezőt létezőnek gondolni!) egyetlen erő-forrás helyett, vagyis a Lilithet is magában tartalmazó Abszolút Lét helyett. És ráadásul ezt a két erőt egymással ellentétesnek és ellenségesnek is kezdték látni. Ez volt az a mentális mozzanat az ember képzeletében, amit hol luciferinek (A Lilith által megzavart fény), hol sátáninak (A Lilith által megrontott Szeretet) nevez meg a Biblia. Ahány ember van a világon, annyi féle rossz és jó képzet létezik és ezek többnyire azokhoz az élethelyzetekhez és azokhoz a benyomásokhoz kötöttek, amelyek kényelmesek és élvezetesek, illetve kényelmetlenek és fájdalmasak. Vagyis, azokhoz, amelyek erőfeszítést, figyelmet, türelmet és különböző öncélú élvezetekről való lemondást igényelnek, vagy nem igényelnek (Sőt: utóbbi esetben, amelyek a lemondástól, vagyis az áldozathozataltól, a figyelemtől és az erőfeszítésektől megkímélnek!) a részünkről. A földi és az égi „jó”-ról alkotott fogalmaink és képzeteink különbözőségéről és egyes esetekben történő teljes szembenállásáról, ellenséges ellenkezéséről nem is érdemes beszélni. Egyeseknek az a jó, ha állandóan süt a nap, mások minél több esőért és szélért imádkoznak. Egyeseknek a kényelmes és erőfeszítést nem igénylő állapot kell, nekik a mozdulatlan békés helyzet mindig a jó, miközben mások megvadulnak tőle, mert tapasztalatokban és benyomásokban gazdag, mozgalmas, kalandos és ha lehet életveszélyes életre vágynak. Egyeseknek az édes a jó, másoknak a savanyú, vagy a keserű. Egyeseknek a biztonság, másoknak a veszély és a szabadság. Egyeseknek a megállapodottság, másoknak a szüntelen változás és megújulás. Nagyon kevesen döntik el valamiről, hogy jó vagy rossz, az alapján, hogy mi a teremtés eredeti értelme, célja és rendeltetése, hogy mi vezet a teljes értékű és teljes idejű élethez és ez által a megváltáshoz. A gonosz tehát hamis törvény, az emberi korrupt imagináció által létrehozott mágikus „Rosszról” alkotott képződmények gyűjtő fogalma, amit a különféle embercsoportok, generációkon keresztül, a váltakozó szokások pszichózisa útján, vagyis a lélek kábulata útján, önmaguknak alkottak. A lélek kábulatának és tévelygéseinek a jelentésén azt kell érteni, hogy a Lilith által befolyásolt az egyéni (személyes) vágy-hit és az ember által is megnyilvánuló isteni teremtőerő, folyamatosan egybeolvad az ember kettős-képeinek, negatív kényszerképzeteinek káprázat-világával. Ez azt jelenti, hogy a kényelmetlen és kellemetlen tapasztalatoknak a kikerülésére és elhárítására való törekvés: a valóságról alkotott felszíni tévképzetek által megfertőzött és így generációról generációra származó egyéni (lelki) kábulatnak az egész emberi faj korrupt lét-képzetével való ötvöződése következtében kialakult egy általános negatív képzet-rendszer, egy globális tévhit (egy általánosan elfogadott hiedelem-rendszer) a betegség, a szerencsétlenség, az ellenséges erők, a halál, stb. realitásáról. Az, amit egyéni léleknek nevezünk, nem más, mint az ember tudatos és tudattalan érzelmi és mentális tevékenysége együttvéve. Bármi tehát, amit az egyén gondol és mélyen átérez, jót vagy rosszat, átitatódik ezzel a negatív - de aktívvá vált! – globális hittel. Az eredmények önmagukért beszélnek. Az ember testének külső megjelenése, valamit annak az általános egészségi és esztétikai állapota, kimutatja, hogy milyen hit szerinti képzeteket vésett be a tudattalanjába. Az objektív és önkényeskedve (hívei számára kivételező, protekciózó) jóságos, vagy haragvó Istenképzetekben hívő vallásos ember, akárcsak az anyag mindenhatóságában és elsődlegességében hívő, ember bevéste teremtői tudattalanjába a külső ellenséget, vagyis az egész- ségtelen állapotot: a betegséget. És ez még akkor is így van, ha a fejlettebb civilizációs társadalmi rendszerekben és közegekben, az ellenségeskedés el van rejtve a tudattalan legmélyebb rétegeiben és az adott személy a felszínen egy állandóan békés kiegyezésre törekvő ember. A gyávaság és a konfliktustól való félelem (botrány-irtózat) ugyanis, a mélyen rejtett agresszivitás legbiztosabb jele. A szegény ember bevéste tudatába és tudattalanjába a szűkséget, vagyis a szűkösséget: szegénységet, a korlátozottságot és azt materializálja magának állandóan. Az egészséges (másokat az egészből nem kizáró, egészben gondolkozó) ember az egészséget, a bőségben és derűs nyugalomban élő ember a nyugalmat, a derűt és a bőséget véste be a tudattalanjába. Az is igaz, hogy amikor erről tartunk előadást, egyesek azonnal felteszik a kérdést, hogy akkor az "ártatlan" gyermekek miért lesznek betegek, hiszen ahhoz túlságosan kicsik, hogy komolyan ellenségeskedjenek, vagy hogy tudjanak a betegségről? Erre a válasz nagyon egyszerű: karmája következtében egyetlen csecsemő sem lehet "ártatlan", tehát nem lehet steril metafizikailag (spirituálisan). A spirituális energia-struktúráink csecsemő korban is pontosan úgy működnek mint felnőtt korban. Az embernek már születése pillanatától ott vannak az aurájában azok - A személyi horoszkópjában a Lilith és a Sárkányfarok által jelölt, illetve a diszharmonikus fényszögek formájában jelölt veszélyes és érzékeny vonásai. - tulajdonságai, amelyeknek a személyes lereagálása és tudatos átalakítása érdekében megszületett mindenki. Másodsorban azért, mert a csecsemők és a zsönge korú gyermekek egy-az egyben átveszik a gondozó környezetük, de főleg az édesanyjuk által kiáramoltatott gondolatokat, félelmeket és feszült lelkiállapotokat és a legtöbb esetben átitatódnak az őket gondozó édesanyák, vagy gyámok rejtett gondolat- és érzésvilágával. Vagyis a gyermekek a szüleik és a közvetlen környezetükben élő személyek rejtett félelmének és haragjának, szexuális, vagy más jellegű feszültségeinek, valamint zavaros és korrupt imaginációjának (negatív hitének) az áldozatai. Én is, annak ellenére, hogy nagyon egészséges és jól fejlett csecsemőként láttam meg a napvilágot, és ráadásul tizenhárom hónapig táplálkoztam anyatejjel, a jó szülői gondoskodás és a teljes mértékben egészséges lakáskörülmények ellenére, egy éves koromig ötször lettem tüdőgyulladásos beteg, mivel a rendkívüli beleérző képességgel rendelkező édesanyámnak az volt a rögeszméje, hogy nekem föltétlenül örökölnöm kell az édesapám feltételezett, de a valóságban nem létező tüdőbetegségét, holott éppen az Ikrekben található Jupiter áll aránylag a legjobban a horoszkópomban. Ráadásul nagyon rövid időn belül, szinte egymás után kaptam el az összes divatos un. gyermekbetegséget, mert az általában folyton és értem, az egykéjéért különösképpen aggodalmaskodó édesanyám "megtanulta" és így képileg is egészen jól elsajátította minden lehetséges gyermekbetegségnek a szimptómáit gyermekgyógyász barátnőjétől és így mind az egészet ügyesen meg is idézte számomra. Egy metafizikus barátom szokta mondogatni gyakran, hogy "Amennyiben nem műveled tudatosan és folyamatosan a tudattalan világodat, az megvadult és szeszélyes állati hatalomként fogja irányítani az életedet." A legtöbb betegséget az aggódó jóságos anyukák idézik a gyermekeik szervezetébe, félelem-gondolattal "táplálva" azokat és aggódva, figyelve, keresve, kutatva testükön a betegségtünetre utaló jeleket. Már csak egy olyan ártatlan válasz is, hogy "Az én gyermekem még nem volt bárányhimlős" egy olyan mentális várakozási állapotot és idéző-stádiumot jelez, amely menthetetlenül ahhoz a „beteljesedéshez” vezet, amit tulajdonképpen el szeretnénk kerülni. Csak az lehet kiegyensúlyozott ember, aki a bátor, nehézség- és konfliktusvállaló alapállása mellett, mindig és kizárólag pozitív, építő és jóindulatú gondolatokat forgat elméjében, illetve pozitív megvalósítások képzeteit tarja fenn az elméjében, és aki csak jó gondolatokat küld az embertársai irányába. Az, aki mindennek következtében félelmetlen, nem befolyásolható a többiek negatív gondolatai (elementáljai) által. Az ilyen (mentálisan fegyelmezett) embernek a rezonancia tőrvénye alapján, inkább kreatív gondolatokat forgató barátai és ismerősei lesznek, amiképpen ő is csak pozitív gondolat-képeket sugároz a külvilág felé. Az ellenállás és a negatív benyomásokkal szembeni tartós lelki és szellemi ellenszegülés maga a pokol, mert az embert kínos és gyötrelmes állapotban tartja. Egy metafizikus a következő játékot találta ki a saját belső ellenállásai (hitetlensége) legyőzésére, aminek „Az ellenállás- nélküliség csúcsa” címet adta: fiatalabb korában többször vállalt keresztapaságot és természetesen, ilyenkor különböző nevet adott a barátai és ismerősei gyermekeinek. Egy idő múlva felhagyott ezzel, de megvilágosodott korában azzal szórakozott, hogy élete negatív eseményeit keresztelte el, de most már mindig csak ugyanarra az egyetlen névre. SIKER-nek keresztelt el tehát minden negatívnak érzett benyomást Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében, addig, amíg valósággal megszűntek az életében az akadályok, a nehéz és drámai helyzetek. Ez egy nagyon jó példa arra, hogy miképpen növelhetjük a lét-bizalmunkat és, hogy miként kerülhetünk ellenállás nélkül harmóniába a Közvetítés és az Átalakulás Törvényével. A kimondott, hívő szavával mindenki átalakíthatja a sikertelenséget sikerré, amennyiben képes metafizikailag megérteni azt, hogy egy – egy kudarcra, sikertelenségre miért volt szüksége, hogy mit kell megtanulnia egy-egy, a terveit keresztező sorserőnek az életében történő megjelenésével. Íme megint csak egy példa a Mester tapasztalatából: Egy hölgy, akinek nagyobb pénz összegre volt szüksége és aki annak ellenére, hogy ismerte a Rezonancia tőrvényét és a Bőség Tőrvényét, a Polaritás törvénye hatásmechanizmusa miatt, egy olyan személlyel lépett társas szövetségre, aki mellett egy idő múlva szegénynek, szerencsétlennek és tehetetlennek érezte magát. A másik nő ugyanis állandóan csak hiányokról, hiányosságokról beszélt, mint az én édesanyám, és a partner-nője önkéntelenül annyira átvette ezeknek a panaszkodásoknak a hangulatát, hogy tovább már nem bírta lelkierővel és ezt az embert kezdte el vádolni a saját sikertelenségéért, akárcsak én egy jó ideig az édesanyámat. A segítségkérő hölgy tudta ugyanakkor, hogy amennyiben bőséget akar, előbb kell éreznie, hogy bőségben él, mivel A BŐSÉG ÉRZETÉNEK ÉS A BŐSÉG KÉPZETÉNEK MINDIG MEG KELL ELŐZNIE BENNÜNK A BŐSÉG MEGNYILVÁNULÁSÁT. . Egy napon megvilágosodott a példabeli hölgy és rájött, hogy a külvilág mindig a mi belső világunknak a tükre, vagyis, hogy tulajdonképpen benne, vagyis az ő tudattalan érzés- és képzeleti világában van a baj. Mégpedig a baj az, hogy ő ellenáll az adott helyzetnek, ahol és amelyben két erőforrást kezdett látni az igazi egyetlen teremtői ősforrás helyett. - Ekkor fogta magát és megáldotta a kishitű üzlettársát, mint én is az anyámat, és a fent idézett misztikus tanításainak az alapján "átkeresztelte" a helyzetet SIKER-ré, hangosan kinyilvánítván a következőket: Mivel csak egyetlen valóságos erőforrás létezik, az Úristen, ez az ember (ez a helyzet, ez a körülmény) az én javamat és az én anyagi prosperitásomat szolgálja! (Miközben pontosan fordítva észlelt mindent a racionális, úgymond külső eszével...) Nem sokkal ezt, az erősítő imádságnak a többszöri HANGOS elismétlését követően, pontosan ezen, a rossz hangulatot és ezáltal előnytelen körülményeket előidéző partnerén keresztül, találkozott egy olyan személlyel, aki egyetlen szolgálatért igen nagy összeggel fizetett, amely pénzösszeg segítségével egy más városba költözött és így, teljes harmóniában vált el korábbi üzlettársától. A környezettől és a körülményektől függetlenül, a tényleg megvilágosodott, hívő személynek örvendenie kell minden olyan emberi ismeretségnek akivel összehozza a sorsa (vagy akivel a múltban összehozta), még akkor is, ha az, az ember évekig is megnyomorította az akaratát, hiszen a tudattalan karmikus programjainkkal kapcsolatban álló, misztikus elménk a Felettes Énünkkel közösen hozza létre azt a helyzetet, hogy találkozhassunk azokkal, akik kívülről megtestesítik számunkra a bennünk érintetlenül szunnyadó karmikus programokat. És ezek a sorshelyzetek, a mi szellemi fejlődésünket a leginkább elősegíthetik. Mindig tudnunk kell, hogy amennyiben megfelelően viszonyulunk hozza, "Minden ember, akivel találkozom, az én gyarapodásomnak és boldogságomnak egy-egy aranyágát és arany kapuját képezi." Persze, csakis akkor, ha jól oda figyelek arra, hogy mi történik, mivel minden emberben ott van jelen maga az örök megnyilvánulásban élő Isten, arra várván, hogy mi felismerjük és általa beteljesíthessük a saját életünk isteni tervét. "Áld meg a te ellenségedet, rengeteg Szeretetet és sok értelmi világosságot kívánva a számára és ez által áldássá változtatod az összes feléd irányuló nyilait." Ha így cselekszel, az ellenséges nyilak bőség-hozó áldás-forrásokká, hasznos információ-hordozó elemekké alakulnak, amire hozzád érnek. Ez a tőrvény érvényes mind az egyénekre, mind a nemzetekre nézve. Megáldván egy nemzetet, csupa jókívánságot és szeretetet küldve egy ország minden lakója felé, mentálisan eloszlatod és feloldod annak a felgyülemlett negatív erőit. Az ember, a személyi hibabelátás és a tudományos szellemi ismeretek segítségével, illetve a saját sorsa metafizikai értelmezése által, könnyen eljuthat a teremtési aktussal és a teremtési folyamatokkal szembeni teljes odaadás: a szeretet, vagyis „a nem ellenszegülés törvényének”, illetve az egyetemes Kiegyenlítődés törvénye erejének és hatásmechanizmusának a megértéséhez. Az öncélú önérzet, a hiúság és az egyéni, vagy csoportos becsvágy bálványozásához szokott nyugati ember erre azt mondja, hogy nem szabad senki előtt megalázkodni (Holott megalázkodásról szó sincs!), mert az ember nem lehet senkinek a lábtörlője. Erre csak egyetlen válaszunk lehet, éspedig az, hogy amennyiben valaki megtanulja azt, hogy mindig az adott időben és térben (A ritmus és a ciklus tőrvénye szerint) reagáljon le mindent, ami személyesen hozza érkezik, vagyis, ha megtanulja a bátor, de harag és gyűlölet nélküli, nyíltan becsületes és szenvedélymentes reagálás, a spontán konfliktusvállalás magatartását gyakorolni, arra soha, senki nem lesz képes rátaposni. Hiszen Jézus sem azt mondja, hogy "Amennyiben valaki arra akar kényszeríteni, hogy menj vele egy mérföldet", te tartsál vele és kövesd őt árkon-bokron keresztül a végtelenségig, hanem arra, hogy "Te menj el vele két mérföldet." Ugyanis, ha az első mérföldön még nem is, de a másodikon biztosan kiderül, hogy mi az a számodra nagyon fontos információ (gondolat), amit ő testesít meg a számodra abban az idő-periódusban, és amit neked tudomásul kell venned. Vagy, hogy micsoda az a számodra láthatatlan, de az életedet éppen lényegesen befolyásoló fontos sorserő, vagy sorskörülmény, amit fel kell az ő követésével ismerj és aminek a lényegére rá kell gyere a veled erőszakoskodó ember társaságában. Íme egy jó példa arra, hogy miképpen hozza meg pozitív eredményét az ellenállás nélküli létnek, illetve a látszólagos ellenállás elvének tudatos alkalmazása. Egy metafizikus tanonc egy számára igen fontos telefonhívásra várt, miközben mentálisan elhárított minden más információ-közeledést és ő sem hívott senkit, arra gondolván, hogy az ő hívása szembefut azzal a telefonhívással, amelyre ő vár. Ahelyett, hogy azt mondta volna magában, hogy az Isteni Eszme Érvényesülése nem vezethet semmiféle megváltás-zavaró konfliktushoz és a megfelelő hívás, a megfelelő időben érkezik meg hozza, hagyván a Krisztusi Értelemnek, hogy elrendezze a dolgát, ő maga akart elintézni mindent a szűklátókörű pragmatikus eszével, erőszakosan beavatkozván a dolgok isteni rend szerinti alakulásába. Öntudatlanul bár, de el kezdte hárítani a többi telefonhívást és harcolni kezdett mentális síkon a többi telefonhívás ellen és ezért zavaros feszültségbe került, aminek az lett a következménye, hogy véletlenül elmozdította helyéről a telefonkagylót, amiért a központi telefonautomata kikapcsolta a készüléket, amit csak akkor észlelt, amikor az nem szólalt meg több mint két órán keresztül. Vagyis az aggodalmaskodás, a félelem és a tudattalanjából feltörő irracionális, ellenkező erőkben való tévhite a telefon teljes ("véletlenszerű") kikapcsolódásához vezette. E durva jelzéstől észhez tért és azonnal áldani kezdte a helyzetet, elkeresztelvén azt Sikernek és olyan pozitív állításokkal kísérte mindezt, miszerint: "Nem veszíthetek el egyetlen olyan, nekem - felém irányuló hívást (szólítást) sem, amely a sorsrendeltetés szerint az enyém." "Isten törvénye és védőpajzsa alatt élek." Ezután megkérte a szomszédját, hogy szóljon a telefontársaságnak, hogy kapcsolják vonalba újra. Ez a szomszéd egy telefonnal rendelkező közeli üzletbe ment be, ahonnan felhívhatta a telefontársaságot és ahol maga az üzletvezető intézkedett a vonal visszakapcsolása érdekében, annak ellenére, hogy éppen sok vásárlója állt a pult előtt. A telefont azonnal visszakapcsolták és két perc elteltével meg is érkezett a nagyon fontos hívás. "A megváltás szelleme által vezérelt hajód mind csak egymással széles kapcsolatban álló folyókon halad biztosan előre." A Rezonancia és a Polaritás törvénye hatására, mindaddig amíg az ember mentálisan ellenáll egy vele szembe jövő élethelyzetnek, egy veleszületett, vagy egy éppen felé tartó, megoldandó problémának (életfeladatnak), az gyötörni és bosszantani fogja és ameddig kikerüli és menekül előle, az üldözni fogja őt. Számtalan olyan esettel találkoztam asztrológusként, amikor egy-egy fiatal nő, menekülvén a szülői otthonában átélt nehéz családi helyzete elől, férjhez ment az első adandó alkalommal, és ha nem néhány hónap múlva, de egy-két év elteltével rá kellett ébredjen, hogy pontosan a szüleinél tapasztalt újabb nehéz családi helyzetbe került, aminek a legtöbb esetben újabb menekülés: válás, vagyis családfelbontás lett a vége. Az egyik hölgy így nyilatkozott: "Boldogtalan voltam otthon, mert az édesanyám zsémbes és ugyanakkor hatalmaskodó, zsarnoki természetű volt, hát elszöktem otthonról és ugyanolyan helyzetbe találtam magam, mert néhány év múlva, a férjem pontosan olyan zsémbelődő, a kákán is csomót kereső, uralkodó természetű ember lett, mint az édesanyám. A zsarnoki szülő, főnök vagy élettárs, mindössze a mi gyávaságunk és lelki lustaságunk ellenpólusa, amiképpen a gyáva és az alamuszi szülő, vagy főnök, az akarat-gyenge házastárs is a mi nyílt, vagy rejtett zsarnokoskodási hajlamunk ellenpólusa, és hiába akarunk attól megszabadulni, mert mindaddig, amíg nem vagyunk képesek bárkivel is egyenlő félként tárgyalni, ugyancsak a két végletes magatartás szerint élő újabb partnerekkel hoz majd össze a sors-rendező felettes énünk. "Még mielőtt a nap lenyugodna, békülj ki lelkedben az összes ellenségeddel." Nem is tudjuk elképzelni, hogy az ellenségesnek tűnő helyzetek mennyire hasznunkra lehetnek az öntudatunk - személyiségtudatunk - fejlődése és kiérlelése szempontjából, amennyiben nem hagyjuk magunkat felzaklatni és lelki nyugalmunkat megzavarni a nehézségek által. Ha nem is mindig kitörő örömmel, de legalább metafizikai (megismerési) kíváncsisággal nézzünk minden nehéz helyzet elé és még jobb ha ugyanilyen érdeklődéssel fürkésszük minden ellenségeskedő ember arcát. Ha így cselekszünk, azok mindjárt elveszítik félelmetesnek látszó erejüket és előbb-utóbb leleplezik esendő, gyengeségüket. "E negatívnak látszó helyzetekben rejtőző ellenség-képzetek nem gyakorolnak rám negatív hatást és nem gyorsítják fel a szívverésemet." A külső konfliktusaink, látható harmóniátlan helyzeteink mindig egy belső, szellemi diszharmóniának (életfeladat kerülésnek, önárulásnak) a következményei. Ezért amennyiben visszatartván magunkat az érzelmi átélésektől és a megfontolatlan válaszadástól, sorozatosan bátran és józanul reagálunk az értelmetlen és diszharmonikus élet-helyzetekben is, azok elfognak tűnni az utunkból mindőrökre. Az ember műve, a körülményei, a barátai és az ismerősei, valamint az élettársa és az általános élethelyzete tökéletesen tükrözi őt. Többen misztikus kuruzslókat és vajákosokat, de még papokat is keresnek fel azon egoista igényükkel, hogy azok a mágia segítségével változtassák meg számukra a testvérük, a gyermekük, vagy az élettársuk, esetleg a főnökük, vagy a szomszédjuk viselkedését, gondolkozását. Némelyikük még a metafizikusokat is felkeresik az ilyen fekete-mágiás igényükkel, de egyáltalán nem azt a választ kapják, amire számítanak. "- Inkább téged foglak megváltoztatni, mert úgy látom, hogy te vagy az, aki rászorulsz a változásra. Vedd tudomásul, hogy ami után te megváltoztál és nem akarsz többé senki fölött rejtett hatalmat gyakorolni, nem akarsz senkivel szemben előnyöket szerezni, megváltozik veled szemben a munkatársad, a barátod, a partnered, a szeretőd, a testvéred, a gyermeked, és a férjed (feleséged) is." A Mester egyik hallgatója sehogy sem tudott leszokni a hazudozásról, pedig érezte annak hátrányait és nem is azért hazudott már, hogy átverjen másokat, hanem azért mert nem tudott soha ellenállni a "helyzet csábításának", hogy érdekes dolgokat mondjon. Egyik alkalommal a Mestertől hívta fel az imádott szerelmét és miközben hallgatta annak hangját, eltakarta a telefonkagyló mikrofonját és azt suttogta, hogy " Nem hiszek neki, ismerem én őt, és tudom, hogy hazudik." "Ez természetes, hiszen te is gyakran hazudsz másoknak és ennek következtében neked is pontosan az, az ember hazudik, akitől te a leginkább csak az igazat szeretnéd hallani." Egy fél év múlva, a hölgy a következőkről számolt be a Mesternek: "Teljesen kigyógyultam a hazudozásból, három hónapig kénytelen voltam egy olyan nővel együtt lakni, aki nálam sokkal jobban (finomabban) és sokkal többet hazudott." Sajnos erre is szükségünk van néha: a legtöbbször úgy gyógyulunk ki saját hibáinkból, hogy a Tükröződés és a Hangoltság Törvénye alapján, másoknál kell azokat "testközelből" intenzíven és részletesen megnyilvánulva tapasztalnunk. A fizikai létünk, vagyis a természeti életünk nem más mint egy szüntelen tükörbenézés és ezért bárhova nézünk, saját magunk tükörképét látjuk viszont, mind az embertársainkban, mind az életkörülményeinkben. A múltba való visszavágyódás, vagy a múlt megváltoztatásának a vágya nagyon sok negatív következménnyel járhat, mert az nem más, mint a spirituális tőrvényeknek a megerőszakolása. Jézus azt tanította, hogy "Íme, most van a megfelelő idő, ez a megszabadulásnak a napja." És ugyancsak: "Az, az ember aki megfogta az ekeszarvát, többé ne nézzen hátrafelé..." Lóth felesége, csakúgy mint Euridiké, Orpheusz szerelme, visszanézett és Sóbálvánnyá változott. A fizikai idő kerekei a múlt és a jövő. Spirituálisan és kauzálisan is helyesen meg kell érteni a múltat és a jövőt az szerint elképzelni, tudván azt, hogy a múltban a jelen spirituális alapjai állnak, a jövőben viszont az öröm és a személyi kiteljesedés határtalan bősége találtatik, annak, aki az élet értelmét és célját: a megváltást felfedezte, és annak a törvényei szerint él. Ezért, a szeretetbe ágyazott éberségünkkel és figyelmünkkel állandóan a jelenben kell élnünk. A Mesterhez bekopogtatott egy nő arról panaszkodva, hogy nincs pénze ajándékot vásárolni a szeretteinek karácsonyra. Azt is elmondta, hogy az előbbi év karácsonyán rengeteg pénze volt, bármit megvehetett volna, de mégsem vásárolt sok ajándékot és most még apró pénze sincsen. A Mester azt válaszolta neki, hogy "Ezzel az alapállással nem is lehet pénze, mert igen patetikus és mindig csak a múltban akar élni. Próbáljon meg teljes lényével a jelenben élni és készüljön fel a nagy karácsonyi ajándékozásra." "Tisztítsd ki a csatornáidat és az arányos bőség el fog lepni téged." A nő hirtelen fellelkesedett: "Tudom, hogy mit fogok tenni: egy pár kikopott díszítőelemet kérek a kirakatrendező barátomtól és minden maradék pénzemre színes papírt fogok vásárolni, hogy játékokat készíthessek." "Nagyon helyes. Ezt tedd és az ajándékok is megérkeznek, hogy teljessé tegyék a karácsonyt." Mindezt megcselekedvén, a hölgy ellensúlyozta a pénzügyi félelmeit és elhallgattatta a negatív hittel táplált pragmatikus eszét, amely arra intette, hogy tegye félre minden centjét, mert többet nem fog kapni karácsonyig. Miután a színes papírból és a használatlan kirakati díszítőelemekből ügyesen előállított játékokat elkészítette, egy nagy ajándékcsomagot kapott és több száz dollárt egy távoli rokonától. Ugyanis megvásárolván a színes papírokat, játékkészítés közben, erős pozitív érzésekkel vegyített reménykedéssel: pozitív képzetekkel befolyásolta a tudattalanját, amely kapcsolatba lépve más emberek (többek között a pénzt és ajándékot küldő távoli rokon) tudattalanjával, a Szükség és a Bőség törvénye, valamint a Mágia Tőrvénye alapján, létrehozta a Bőség (a materializálódás: Hold, az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített) princípiumának teljes megnyilvánulását. Az ember mindig a jelenben kell éljen. "Nézz őrömmel e napod örömei elé. Ez az áldás hajnalának köszöntése." Mindig ébernek kell lennünk biológiailag, lelkileg, szellemileg és képzeletileg, mert minden figyelem-zavar a legjobb és legfontosabb lehetőségek elvesztéséhez vezet. A misztikus szerző leírja, hogy egy egész nap mind csak arra kérte az Istent, ne hagyja, hogy valamilyen hibát kövessen el embertársaival szemben. És akkor valami lényeges dolgot értett meg. Azt ugyanis, hogy nagyon fontos a legmegfelelőbb szavakkal kezdeni a napot mindjárt ébredés után. Valahogy így: "Megadatott számomra ez az áldott nap. Ez a nap a legjobb sors beteljesítési lehetőségeimet hordozza a méhében. Megköszönöm előre ezt a tökéletes sorsbeteljesülési lehetőségekkel telített napot, amelyben a kifogyhatatlan, örömteli csodák egymásnak adják a szívemet." Amennyiben szokásunkká tesszük ezt az eljárást, azt fogjuk tapasztalni, hogy csodás dolgok és helyzetek fogják az életünkben követni egymást a legtermészetesebb következetességgel. A Misztikus szerző egyszer egy olyan könyvet olvasott, amelyben az volt leírva, hogy "Mindig a legnagyobb nyíltsággal és válaszadási örömmel nézz szembe és a legerősebb érdeklődéssel figyelj arra, ami és aki előtted megnyilvánul.” A Mester mélyen belehelyezte lelkét ennek a mondatnak a metafizikai tartalmába és már délelőtt egy nagy pénzösszeghez jutott, amire igen nagy szüksége volt egy korábban elképzelt dolog megvalósításához. Azt viszont nagyon fontos itt megjegyezni, hogy mindig csak azokat a pozitív állításokat kell kimondanunk, leírnunk és használnunk, amelyeket a leginkább a magunkénak érezzük, esetleg át is írhatjuk azokat. Vagyis azokat az erősítéseket ajánlatos hangosan kimondani és ismételni, amelyek a leghihetőbbek és legelfogadhatóbbak a lelkiismeretünk számára. A legtöbb esetben minden általános metafizikai igazságot tartalmazó állítás, megváltoztatja formáját az egyén sajátos lelki alkata szerint. Például a következő vezetett a legjobb eredményekhez egyeseknél: "Nagyon jó pénzkereső foglalkozásom van, az én lelkemnek legkedvesebb helyén (tudatos elképzeléseim szerinti környezetben) az én spirituális életfeladataim teljesítéséhez szükséges életterületen, amiért a legmegfelelőbb anyagi ellenszolgáltatásokat kapom." Ezt odaadtam egyik hallgatómnak, amihez ő hozzátette az egyéni állítását, amit igen helyesnek találtam. Azt, hogy „… és amelyért arányosan jól vagyok megfizetve. Ezt ismételgette, mindegyre magában dúdolgatta, még akkor is, amikor az utcán haladt és nemsokára egy remek állás-ajánlatot kapott, amit ráadásul igen jól megfizettek. Egy másik hallgatóm is használni kezdte ezt a formulát, de ő a foglakozás fogalmát kicserélte az üzlet fogalmával, hiszen ő üzletemberként élte hétköznapjait. Minden ilyen állítást gondosan kell kiválasztanunk és kimondanunk, hogy az tökéletesen födje az igény lelki vágy-alapját és ugyanakkor összhangban álljon, mind a horoszkópból kiolvasható életfeladatainkkal, mind az egyetemes törvényekkel. Ismertem egy embert, akinek valamiért, egyszer csak, igen fontos lett, hogy keményen dolgozzon. Hozzá is jutott számtalan munka-ajánlathoz, de sehol nem volt kellőképpen megfizetve. Jóval később jött rá arra, hogy ki kell egészítenie kérését azzal, hogy a megfelelő szolgálatot a megfelelő ellenszolgáltatásért. " Mert: „ A te zsákjaid tömve kell álljanak és a te serlegeid színültig kell telítődjenek." Ezek az Istennek az emberről alkotott ideái, és amikor az ember átszakítja az eszébe vésett szükségek és a hiányok mentális korlátját a saját tudatában, megérti és eléri az aranykort és azzal együtt szívének minden megváltáshoz vezető vágyát beteljesíti.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|