ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:46

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:03 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Koma Szilárd ASZTROLÓGUS :

A levegő-karma

Nem azért jó a saját szemünkben, vagyis az erkölcsi látásunkkal (spirituális érzékelésünkben, sors-gondolkozásunkkal), a leomlott gerendát keresni, a mások szemében (létképzeletében és életlátomásában) található szálkák keresése – vizsgálata helyett, mert:
A) Ehhez, ily módon nincs erkölcsi alapunk.
B) A másikat sértjük ezzel. (Hiszen az, hogy a mi szemünkben – látásunkban egymást keresztezik a leomlott vastag gerendák, még nem menti fel „a másokat”, vagyis, nem jelenti azt, hogy a mások nyugodtan ülhetnek a szálkáikkal, még akkor sem, ha a mi látásunk esetleg telve van gerendákkal!)
Hanem azért, mert amíg a mi szemünkben, akárcsak apró szálkák is vannak - nem hogy gerendák! -, addig a hangoltság és a vonzás, valamint a hatás-visszahatás (ok és okozat) sorstörvényei alapján, ténylegesen nem lehetünk sem egészségesek (hosszú távon), sem nyugodtak és boldogok. És azért is, mert az életünk értelmét, célját és rendeltetését is éppen ez adja meg: a szellemi látásunk kitisztítását követő, velünk született belső (Személyes) sérüléseinknek és rongáltságunknak, illetve a sérülésre – rongálódásra való hajlamainknak, a minél nagyobb mértékű feloldása. Ezeket a sorsrontó és egészségrontó (karmikus) hajlamainkat a személyi sorsképleteinkben a Lilith és a Sárkányfarok jelöli, nem csak a jegyhelyzetével, hanem a házhelyzetével és a fényszögeivel is. Van azonban még valami, igen fontos és lényegi "részlet", amit tudnunk kell a Lilithünk és a Sárkányfarkunk pozíciójáról (meghatározódásáról), ahhoz, hogy teljes képünk legyen a gerendáink természetéről. Éspedig az, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy ezek a személyes gerendák, föd-, víz-, tűz, vagy levegő jegyű konstellációkban találhatók-e?
Az én asztrológiai születési képletemben, a több irányból bombázott (Vagyis: kizárólag negatívan fényszögelt) Marssal együtt álló Lilithem, a Mérlegben és a III. Horoszkópházban található, tehát levegő-jegyben és levegő-házban! Szerintem egyetlen horoszkópház sem határozható meg oly nehezen mint a levegős Ikrek gyakorlati megvalósítási körét megtestesítő 3. ház. Nézzük csak: a 3 ház, az ideavilág és a gyakorlati élettények (anyagi megvalósulások) egyeztetési képessége kialakulásának az életköre. A közvetlen személyi tapasztalatokból való tanulási képességek kialakulásának az életköre. A velőkig hatoló és lélekig hatoló nyers és hétköznapi tapasztalatokból való – A NYERS, HÉTKÖZNAPI TAPASZTALATOKBÓL VALÓ - sorsrendezési (metafizikai) következtetések levonási képességek kialakulásának és kifejlődésének az életterülete.

Nos, az én sorsképletemben, ebben a grafikai mezőben áll a negatív Marssal duplára „veszélyesített” legsötétebb karmikus pontom, a Lilithem. Negatívan értelmezve a III ház jelentését (Mivel a Lilithnek amúgy is csak a negatív vonatkozásai értelmeződhetnek), azt is mondhatjuk, hogy a Lilith-Mars párosom a közvetlen tapasztalatokból és jelzésekből való tanulási (helyes következtetés levonási) képtelenségnek, illetve a közvetlen tapasztalatokból való sors-horderejű következtetések levonási nehézségeknek a házában áll. Ráadásul ez a Lilith-Mars páros, meredek szembenállásban található a IX. házban álló Holddal (Ami a szülői minőség mellett, a tükröződési és oldódási képességeink bolygója is!), vagyis, a metafizikai megismerések házában (IX. ház), álló, szülői minőség és szülői-ősidea bolygóval, ami szintén csak negatív fényszögeket kap.
És egyre nagyobb a gyanúm, hogy a Szaturnuszom sem a IV. házban áll az anyám által közölt 23,OO órás születési időpontnak megfelelően, hanem abból ki kell vágni 1O – 15 percet, azért, hogy a Szaturnusz a III. ház életkörében is értelmeződhessen.
– Különben, egyszerűen nem lenne asztrológiailag megmagyarázni azt, hogy kauzális asztrológusként miért nem vettem észre idejében azt a tényt, hogy nekem, az öncélú irodalomgyakorlásba, illetve, a pusztán esztétikai szinten megélt életgyakorlatba nem lehet visszatérni. Hogy nincs már lehetőségem a közönség-sikertől függő életsorsba való vissza trérésre (Alacsonyabb spirituális szintre való vissza ereszkedésre: vissza-élésére!), még egy olyan regénnyel sem, ami a spirituális tudásszerzésről, illetve e tudás alapján kialakuló tényleges hitről szól, vagyis, éppen arról szól, hogy a mű mondanivalója és az író élet-megvalósítása egymástól elválaszthatatlan. És a Szaturnuszomnak a III házban való léte nélkül, nem lenne megmagyarázható az sem, hogy miért éppen a fülem (Szaturnusz) gyulladt be iszonyatosan a nyár elején, mindjárt a román - magyar határ átlépése után (Szaturnusz - a határhelyzetek bolygója is), miután enyhe fülfájások már a regény megjelenése előtt, de főként a megjelenés után is, jelezték, hogy valamilyen belső tudás-sugallatot, nem tudok, illetve nem akarok meghallani.
És persze: az a bizonyos memória-kiesés is erre utal, ami miatt egyszerűen elfelejtettem azt, hogy a régi, piros-Ladánkat egy héttel korábban nem a tömbházunk előtt tettem le, hanem a volt feleségem nagyanyja lakása előtti parkolóban hagytam, ami a majdhogynem és még mindig szekus módra viselkedő román rendőrséggel való, meglepő fordulatot vevő (Talán rám akartak ijeszteni a fiatal tisztecskék, hogy „megkeveredve” aztán majd álljak be besúgónak?) találkozásomat eredményezte, egyértelműen arra utaltak, hogy valamit nagyon nem akarok meghallani. Tudni, jól tudtam én, már az első jelzésektől, hogy a szellem sugallatainak a lehallgatásával illetve a helyes értelmezésével lehet a baj, de az igazi, kauzális okot sehogy nem tudtam megfejteni. Csak az üldözésembe fogott, 19 éves pesti fiatalember által hátulról elrondított (- Hátulról nagy sebességgel elütve megnyomatott: Szaturnusz) Ladámmal való haza felé igyekvésem közben (A bizonyára verekedni szándékozó kisöreg azt állította a rendőröknek, hogy azt képzelte: át akarok menni a piros lámpánál és azért hajtott belém a kölcsönkért Daewovoval 1OO km. per óra sebességgel.), az autópálya egyhangúságában értettem meg tehát azt, hogy az irodalomba, az un. irodalmi életbe való re-integrálódási vágyam és törekvésem (az ide vonatkozó tudatos, vagy önkéntelen imaginációs tevékenységem) éppen az abszolútumba (Istenbe) való integrálódásomat, illetve a Teljes Bolonddá válásomat akadályozza.
És, hogy ezzel az önkéntelen világi törekvések érdekében történt figyelem-lekötéssel, a figyelem hibás irányba fordítása által okozott szellemi éberség-vesztéssel persze, ez, az írói múltamból jövő, öncélú siker-vágy korlátoz a szellemi - spirituális szabadságomban, a sors- és személyiség-kiteljesedésemben is.
És nem csak azért nem tagadhatom le, hogy ehhez az öncélú törekvéshez vezető spirituális farkasvakságomhoz - Amivel képtelen voltam megfejteni az otthonról való elutazás előtti akadályoztatások szimbolikus jelentéseit. - a múltamból a tudattalan képzeletvilágomban ragadt világi képzeteim járultak hozza, hanem a rejtett becsvágyam és hiúságom is, mert a Lilith-Mars párosom az Oroszlánban álló Plútótól kap egy - egy félkvadrátot, hanem azért is, mert egy olyan személy kezdett célozgatni, persze teljesen téves irányban (Mintegy a közöttünk felmerült, utód-névválasztási kérdésben felmerült nézeteltérés kapcsán, a maga igazát próbálván igazolni ezzel.) a kemény fülfájásom és egy késő este történt budapesti útirány-tévesztésemnek a spirituális értelmezésére, akinek a feloldottnak és meghaladottnak - Vagyis: egyszer s mindenkorra elintézettnek - képzelt Lilithje éppen az Oroszlánban áll!

De, azzal, hogy ezt, az Oroszláni hátteret felvillantottam, innen gyorsan tovább is szeretnék lépni, mert meggyőződésem, hogy nem az az igazi asztrológiai tudás és a metafizikai alapállás ismérve, hogy a jóslásos asztrológia elméletei szerint moralizálgatunk, és főként nem az, ha mások szemében, immár az asztrológia segítségével is a szálkát keresgéljük. (Ami egyébként éppen az Oroszlán- és a Nyilas karmások szokása és nem utolsó sorban vesszőparipája!) Hanem az, ha az, hogy a karmánk szerinti imaginációnknak a működési mechanizmusát teljes mélységében és szélességében megértjük és önmagunkon belül fel- és beismerve annak a horoszkópház szerinti jellegét, hatástalanítjuk a tovább gyűrűzését pl. (A tudatosítás segítségével megállítjuk a karmánk önkéntelen verklizését).
Azt szeretném elérni tehát, ezekkel az önkéntes akasztást szolgáló (Lásd, a Tarot 12 ikonját!) sorokkal, hogy a Bolonddá válás útjára lépett bátor olvasóim megértenék azt, hogy miképpen működik a karmikus imagináció, illetve azt, hogy a karmikus meghatározódásaink miatt, a távoli múltunkból jövő és az anyai ági őseink múltjából a mi karmikus képzeletünkbe átszármazó, vagyis, a mélytudattalan képzeletvilágunkba ragadt, mágikus erejű képzetfoszlányok, miként képesek az egész gondolkozásunkat manipulálni, miközben mi meg vagyunk győződve arról, hogy amit egy bizonyos törekvésünkben teszünk, az a lehető leglogikusabb dolog a világon. És ezt annak ellenére is, hogy az egyéni sorsprogramunk feldolgozása és meghaladása szempontjából tévesnek számító törekvésekre vonatkozó nyers (intellektuális) információkat és jelzéseket idejében megkapjuk. Nem másért, de az utóbbi időben több olyan magánlevélben érkezett kérdést és panaszt is kaptam, amelyben egy - két éve, vagy éppenséggel három éve horoszkóppal rendelkező személy azért méltatlankodik, hogy vele miért történik meg, illetve, miért nem történik meg, ez vagy az a dolog, a várva – várt pozitív sorsesemény, annak ellenére, hogy igyekezett maximálisan betartani a horoszkópjából kiolvasott életfeladatok beváltására vonatkozó tanácsokat.
Történt tehát valamikor a Bukaresti Metafizikai Szabadegyetemmel (Az Eltával) és az asztrológiával (horoszkópommal) való találkozásom előtt, hogy az édesanyám fehér-fekete képernyős tévékészülékén egy beszélgetést követhettem a kedvenc írómmal, Csoóri Sándorral (A versei mellett, a Tenger és Diólevél című, nagy formátumú esszéjének a magyar népdal-szövegek spirituális értelmezése nyitogatta tudatosan az első metafizikai ablakokat és kapukat a lelkemben.) láthattam egy beszélgetést az ötvenes években történ könyvhéti dedikációk által létrehozott politikai furcsaságokról. (Pl. a Tamási Áron Aczél György számára adott dedikációja frappánsságáról.) És történt ugyanezen időkben, amikor még a Tévéből (is) próbáltam tájékozódni a demokrácia igazi természetét illetően, hogy az egyik Bukaresti Tévéadó csatornáján egy Párizsból haza látogató román íróval követtem egy interjút, amelyben a diktatúra embertelen nyomása elől emigrált (kiszökött) fiatal író, azt ecsetelgette, hogy a román íróknak is hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy le kell ereszkedni az elefántcsont-toronyból és a nagy műgonddal és szellemi ambícióval megírt könyveiket a piacon, és ha kell az utcán eladni. Szó szerint emlékszem a kifejezésére: ki kell menni az olvasóközönséghez és az előtt pojácáskodniuk kell. (Trebuie să facă pe paiaţa.) Az akkori, a világ és a világiság felét talán túlzottan is, „hirtelenül megnyílt” lelki állapotommal ezt én a normalitás és a közvetlenség jegyének ismertem el és arra gondoltam, hogy amennyiben megjelenik az akkoriban készülő harmadik verseskötetem, majd én is kiviszek egy konyhaasztalt a tömbházunk elé és dobra verem a diktatúra utolsó öt évében már tudatosan az asztalfiók számára írt „gyöngyszemeimet”. És történt még, hogy az egyik „felszabadult” nyáron éppen akkor volt valami dolgom a magyar könyvheti rendezvények színhelyéül szolgáló Vörösmarty tér környékén (Talán a Vigadó épületében), amikor nem csak, hogy a könyvhét zajlott, hanem az ott felállított szabadtéri színpadon, éppen a nálam jóval fiatalabb Toth Krisztina költőnőt faggatta a legújabb kötetéről a könyvhéti és irodalmi animátor. Miközben hallgattam a közvetlenül a rendszerváltás után a Mezei Katalin által személyesen is megismert fiatal és nem utolsós sorban igézően szép költőnő mélyen szántó mondatait, természetesen arra is gondoltam, hogy ilyeneket én is tudnék mondani, csak alkalom kellene arra, hogy az irodalmi színpadra felkerüljek.
A sors viszont úgy hozta, hogy a 3-ik verseskötetemmel nem „szerepelhettem” a megjelenése évében megrendezett könyvhéten, mivel a Kolozsvári Glória kiadó ilyen rendezvényeken nem vett részt (Legalább is akkoriban), a következő évre viszont mind elfogytak a könyvboltokból a köteteim, ezért tehát, még a tömbházunk előtt sem kellett azokat dobra vernem, nem hogy fölösleges költségekbe verjem magam a könyvhétre való kijutás érdekében. A Vörösmarty téren való szereplés és a szabadtéri színpadon való igehirdetés tehát elmaradt és így nem volt lehetőségem arra, hogy ennek a régi vágyképzetemnek a metafizikai nevetségességét és hiábavalóságát, a közvetlen tapasztalatok szintjén is beláthassam, és ezért a tavasszal azzal a visszatérő kérdéssel rohamoztam a kiadót, hogy „legalább a könyvhétre” meg jelenik-e a regényem. Hát megjelent éppen négy héttel a rendezvény előtt, ami idő elég volt arra, hogy a karmikus imaginációm (élet- és létképzeletem) által sóvárgott és a külvilági események által a fent jelzett módon folyamatosan táplált irodalmi szereplési rögeszmém követelésének, a gyakorlatban végre eleget tehessek. Mivel a Csíkszeredai Status kiadó nem látja üzletileg jövedelmezőnek a könyvhéten való részvételt, megkértem a Pallas Acedemia vezető-tulajdonosait, hogy „vigyenek magukkal” a könyvhétre, vagyis vegyék be a könyveimet az ott árulandó könyvek közé. Ezzel együtt természetesen, fel is vettek az ők sátra előtt dedikáló írók listájára, és ez által én is elérhettem a régi (Asztrológusi – metafizikusi öntudatom kifejlődése előtti) lappangó álmomat és ábrándomat: ott ülhettem fájós fülemmel a Pallas sátra előtti „dedikáló-írók” asztalánál csütörtökön, pénteken. szombaton és vasárnap délután, valamint hétfőn délbe, miközben Varga Csillán, Varga Ágnesen, Pap Nikolettán és Lehner Zsuzsán kívül, egyedül Tövissi Enikő jött el beszélgetni és könyvet vásárolni, utóbbi viszont olyankor, amikor még nem verekedtem be magamat a pesti forgalomban Rákoscsabáról.
Hogy egyértelmű legyen a sors-jelzés, még a Bp-re emigrált, és az utóbbi időben a trágár pszichológus, Csernus Imre siker-könyveiért rajongó, régi barátom is, inkább a szomszéd könyv-sátornál dedikáló György Attila és Bayer Zsolt könyveit vette meg, mint a némileg persze drágáb (Mivelhogy sokkal vastagabb) Táltos Bolond-ot, mondván, hogy ő most éppen olyan pragmatikus fázisban van, amikor nem kívánja magát elvont metafizikai eszmék által befolyásoltatni.
Lehetséges, hogy mindössze a IX házban álló, teljesen negatív Hold által, sőt: még a IV. házban álló Skorpió Napom és Merkúrom által támadott Lilith által is jelzett, közvetlen tapasztalatokból azonnali sors-javító következtetéseket levonni képtelen karmikus determinációim akadályoztak meg abban, hogy még ekkor se vegyem észre a sorsjelzést, de, anélkül, hogy fel akarnám menteni magam, arra is gondolok, hogy a könyvhéten való részvételem mellett kikerekedő Magyarországi nyári utazásom céljának a Vörösmarty szereplésnél jóval összetettebb mivolta. Egyrészt, mert nem is, a ma már egyáltalán nem létező „irodalmi rajongóim” sűrű jelentkezésére vártam, hanem azon Budapesti és Budapest környéki személyekre, akiknek az utóbbi években készítettem horoszkópot, és nem is annyira könyvvásárlás céljából, hanem inkább asztrológusi tanácskérés – tanácsadás céljából, hiszen számtalanszor szegezték már nekem azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne személyesen velem találkozni és beszélgetni. (Olyan horoszkóp rendelőm is volt, és nem is egy esetben, akit én magam beszéltem le arról, hogy Csíkszeredába utazzék, biztosítván arról, hogy a több időben elkészített számítógépes hangfelvételeken, amelyeknek nem csak az, az előnye, hogy összesítve több időt tesznek ki mint a közvetlen beszélgetések során tett feltárások, szóval, hogy a számítógépes felvételeken is, éppen úgy elmondom, ami fontos és lényeges, mind egy közvetlen feltáráson.)
Hát ott volt a lehetőség a Vörösmarty téren, öt napnak a hosszú – hosszú (Számomra a végén már unalmasan hosszú) délutánján át, hogy lehessen velem a horoszkópok elészülte után is velem egészen személyesen, úgymond élősúlyban is beszélgetni, sors-javítási vonatkozású kérdéseket feltenni. És még csak nem is kellett volna ehhez egy cukrászdába, vagy kávézóba, netalán-tán kocsmába kényszerrel elfogyasztott italok és ételek elfogyasztása és kifizetése ellenében beülni, mert a könyvsátrak előtt üldögélve beszélgetni ingyenes. (Az Ezoterikus klub kis irodájában való beszélgetések ára például már óránként két ezer forint volt, amit a végén nekem, mind ki is kellett fizetni. Összesen 36 ezer forintot.)
Másrészt, mert a Vörösmarty téri „írói tevékenységem” értesítőjét elolvasva, egy pécsi barátom megkérdezte, hogy nem-e rándulnék le hozzuk Pécsre, és ebből az ötletből kifolyólag a Pécsi vasutas klubban egy tömött előadást sikeredett össze hozni? Ez után viszont, előadás után egész esete és másnap végig, nagyon sok kedves új ismerőssel, és régi rendelőből lett jó baráttal beszélgethettem (Remélem én, nagy haszonnal mindannyiunk számára, de ezt inkább ők írják meg.). Arról nem is beszélve, hogy Budapesten egy teljesen meg telt teremben tarthattam előadást és azt követően majdnem mindenki vásárolt egy, sőt: két könyvet is, és két napon át, egymást követően készítettem a fent említett „drága irodában” a horoszkópfeltárásokat.
Szóval, „a fővárosi események sűrűjében és a Budapesti hajszolt forgalomban léve”, még képtelen voltam a Vörösmarty téri „szereplést” és az előadások közbeni és utáni „munkálkodást” mint egymástól metafizikai lényegiség szerint gyökeresen eltérő célt és állapotot jól megkülönböztetni, és csak a haza felé vezető úton esett le a tantusz, hogy az elindulás előtti rengeteg „misztikus” hátráltatás nem az egész utazásnak szólt, hanem csak az írói szereplésnek. Arra tehát, hogy egészen biztos, hogy amennyiben nem erőltetvén a dolgokat és nem sietek annyira annak érdekében, hogy a könyvhéten részt vehessek, nem gyulladt volna be a fülem, és nem fájdult volna meg teljesen bal agyféltekém felől a fejem, hiszen azért volt rám ily rendkívüli hatással az a bizonyos húzat, aminek a „nem létezése” miatt annyit veszekedtem korábban az anyámmal és Emőkével, mondván, hogy huzat nincs, csak a levegő elem mozgása, amit azok nem bírnak elviselni, akik hadi lábon állnak a szellemi világ törvényeivel. A Ladánk benzinpompájának a meghibásodása miatt ugyanis már egy napot késtem, és látván, hogy az akadályoztatás értelmét nem találva, este nem tudok elaludni még éjfél után egy órakor sem, fogtam magam és a korábban bepakolt cuccokat lehordtam az autóba és hajnali kettőkor neki vágtam a nagy útnak, út közben az útszélre félre húzva, próbálván pihenni egy – egy kicsit Erdőszentgyörgyön az RMDSZ székház előtt, valamint Marosludas előtt egy parkolóban. Természetes tehát, hogy egy fehér éjszaka után, és azt követően, hogy, a Linda férjének a tanácsára, egy Kalotaszeg környéki benzinkútnál kipakolva a 15 csomag könyvet, teljesen kicseréltem és kézi pumpával felfújtam a Lada két hátsó kerekét (Nem megfelelő méretű volt a gumi a használatban levő kerekeken.), a nagy kánikulában, úgy izzadtam mint egy ló és ezt ellensúlyozandó, az összes ablakot leengedve, haladtam a Budapest felé vezető országutakon.
Most viszont, annak köszönhetően, hogy az ablakokat a vissza vezető úton is képtelen voltam teljesen zárva tartani, amitől itthon mind a fülem, mind az agyam egy fogfájási fájdalom intenzitásával kezdett hasogatni, egy életre megértettem és egészen biztos, hogy életem egyetlen pillanatában sem felejtem el, hogy a Bolond útja, nem azonos sem a költő útjával, sem az író útjával. Hogy is mondta Jézus a hozzá szegődni vágyó gazdag fiatalembernek: „- Add el mindened.”
És hogyan mondta a tanítványainak?
- Csak aki meggyűlöli magát, és meggyűlöli az apját és az anyját, lehet az Én tanítványom. (Az egészséges Én-nek a tanítványa...)
Persze, itt nem szó szerinti gyűlöletre kell gondolni, hanem a Lilith által mozgatott régi személyünk képzetrendszernek, valamint az anyánk és az apánk által képviselt világi gondolkozásnak és erkölcsi hagyományrendszernek a végleges és visszavonhatatlan elutasítására.
Természetesen az eddig leírtakkal semmiképpen nem azt akartam mondani, hogy ettől kezdve, megbélyegzettnek és kerülendőnek tekintek mindenki számára mindenféle irodalmi tevékenységet és ilyen jellegű, a széles és nyájas publikumnak szóló, a közönség tetszésnyilvánítását kereső, esztétikai jellegű önkifejezési, önmegvalósítási lehetőséget, hanem mindössze azt, hogy nekem, akinek a Lilithje a III. Házban áll és a Plútója az Oroszlánban és az I. Házban áll, és ráadásul ez a kettő támadja is egyik a mást, ellenjavallott minden ilyen jellegű, külső és világi sikeraratást célzó tevékenység és törekvés, illetve az íráskészségemnek és kifejezőkészségemnek az ilyen célokkal való használata. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy tilos az alkotást gyakorolni, hanem mindössze azt, hogy nekem, ezzel a születési konstellációval nem jó és egyáltalán nem kell sem az irodalmi esztéták és kritikusok, de még az un. irodalmi publikum kegyeinek az elnyerésért bármit is tenni, hanem továbbra is bátran és szabadon kell az általam felismert, belátott és meglátott metafizikai igazságokat kifejezni, éppen úgy, ahogyan azt a Táltos Bolond utolsó hat fejezetében tettem ezt, ahol már nem voltam tekintettel semmiféle irodalmi alakoskodási szükségre, vagy egyáltalán a tudományos-világi logika szerinti érthetőségre. Az abszolút-azonosság állapotának a leírása ugyanis túl van minden tudományos és esztétikai határon és azok számára akik kellemes, vagy megrázó irodalmi élményekre vágynak még, vagy botrányos (vallásos érzelmű és gondolkozó személyek), vagy egyenesen nevetséges naivitás és hülyeség. (Filozófiai szempontból pallérozott elmék.) Ezek miatt, magamat korlátozni a kifejezésben egyenesen vétek azokkal szemben, akik tőlem többet várnak mint irodalmat. És ezek azok a személyek akikhez én elsősorban szólni akarok.
Másfelől, az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi kiméra miatti Magyarországra való utazásom erőltetése, a III. Házban álló Lilith és három bolygó által jelzett életfeladatok beváltása szintjén hasznosnak bizonyult, még akkor is, ha most is sajog az út közben huzatot kapott koponyám bal oldali része. Én ugyanis addigelé maximum Fogarasig merészkedtem el autóval és azt is Sepsiszentgyörgy - Bod irányába, Brassó megkerülésével. Az, hogy ilyen vidéki és végső soron igen kevés (Olyan is van, hogy hetekig nem ülők itthon autóba) autóvezetői tapasztalattal, néhány nap alatt megtanultam az őrült iramban és nevralgikus etikával folyó Budapesti belvárosi forgalomban meg tanultam nem csak vezetni, de Budapesten (Budán is!) tájékozódni és a tájékozódási hezitálásaim miatt mindegyre rám dudáló enervált autóvezetőknek, jó Bolondként magamban nagyokat kacagva, bátran az ökleimet rázni is, bizonyára hasznára lesz a III. Házi életfeladataim beváltásában és feloldásában, nem csak technikai, hanem spirituális moralitás szempontjából is. Történt ugyanis, hogy miután az Oroszlán-Lilithel rendelkező ismerősöm arra kezdett célozgatni egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy mennyire el lehetek spirituálisan tévedve, amiért pár nappal korábban, éjjel tizenegy tájékán (Akkor mindössze három napja voltam Budapesten) a Rákoscsaba felé vezető Kőrősi Csoma Sándor és Kőbányai út helyett, a Hungária körúton folytatva az utamat, egyszer csak azt vettem észre, hogy áthaladtam az Árpád hídon és a Szentendre felé vezető utat jelző táblát látom (Jelzem, akkor is, minden segítség nélkül, sikerült a Szentendrei útról jobbra elkanyarodva, a Duna túloldalára - A Pesti oldalra - jutni és onnan a belvárosig vissza haladva, a Nyugati pályaudvartól a Blaha Lujza térig haladva, a Rákoscsaba felé vezető kiutat megtalálni éjszaka 11 után!), újból elindultam ugyanattól a korábbi napokban nehezen megtalálható saroktól a szálláshelyem felé, és az útnak azon a szakaszán, amely, ha egy bal oldali sávban foglalsz helyet 18O fokkal fordít vissza, amennyiben viszont a szélső jobb oldali sávban, akkor nem a Jászberényi úton találod magad, hanem tovább haladsz valamerre a Feri Hegyi repülőtér irányába, látván, hogy nem jó sávban vagyok és nem akarván újra megszívni a dolgot, kanyarjelzőmmel a sávváltási szándékomat még jó időben jelezve, de látván, hogy a jobb oldali sávban mögöttem száguldó Cielo soförjének esze ágában nincs maga elé beengedni, jól megnyomtam a gázt és úgy is bebújtam az orra elé, hiszen a beengedésre várakozás közben lelassítva, a mögöttem levő autót tartóztattam fel, amelynek a vezetője máris tülkölni kezdett a hátam mögött. Persze, erre a Cielót hajtó kamasz legény (Miután a piros lámpánál belém rohant, kiderült, hogy 19 éves) kezdett el tülkölni a hátam mögött. Intettem, hogy nem tehettem mást és hagyjon békén, de láttam, hogy nem akar leszakadni rólam, sőt: nagy dérrel-dúrral megelőzött, majd azonnal bevágott az orrom elé és letérve előttem az út szélére, integetni és ordítani kezdett a kocsi ablakából, hogy álljak meg. Én persze, folytattam az utamat és ez volt a nagy karmikus vétkem, aminek az autóm hátuljának a hátulról kapott ütéshez viszonyítva, enyhe megrongálódása kellett jelezzen.
A bizonyára húsevői – ragadozói ösztöneiktől hajtott pesti gyermek ugyanis, látván az ősz szakállamat és hajamat, azt képzelte, hogy menekülök előle és a szó szoros értelmében üldözőbe vett, amely logikusan téves magatartásának én elejét vehettem volna, ha akkor, amikor a kiszállásra invitált, melléje húzok a Ladával és az első harcias kiabálásától fel lelkesülve, néhány téglatörő pofonnal elveszem a baleset után persze, hisztériás rohamokat produkáló, pelyhes szakállú fiatalember tüzes harci kedvét. Ehelyett viszont, újból és újból, a Lilithel együtt álló, támadott Marsomnak (Karmikus gyávaságomnak!!!) és az okosabb enged című stupid filozófiának – És nem a Karate mesteri és harcosi minőségemnek! – megfelelően, újból és újból „úriemberkedtem”, illetve gyalázatosan „konfliktust-kerültem”. Nincs szó, ami kifejezné, hogy mennyire szégyellem ezért magam előtt, de előttetek – Akiknek a harc és a bátorság felszabadító szelleméről több rendben is prédikáltam! - magam.
Hát így jöjjön nekem még bárki is ezen túl azzal a képtelen dumával, hogy ő már meghaladta a Karmáját egy, kettő, vagy három éves misztikus tevékenység után... És így jöjjön nekem az Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm, aki képes volt egy nyolc mondatos levelében ötször elismételni, különböző kontextusokban azt, hogy az ő házában, az ő lakásában, az ő konyhájában, stb., hogy nem a saját lelkiismerete megnyugtatásaképpen akart fölöttem öntudatlanul és önkéntelenül erkölcsi győzelmet aratni, amikor többszörösen is arra célzott, hogy mennyire el vagyok tévedve metafizikailag, amiért az Agip benzinkúttól kijövet, elvétettem a szálláshelyem felé vezető irányt vasárnap este a Hungária körút és a Kőbányai (Vagy Kőrösi Csoma Sándor?) úti kereszteződésnél. Különösen, hogy az Oroszlán Lilithje nem is egymagában található a XII. házában. Amikor ugyanis, a Tűz jegyekben álló Lilithek és Sárkányfarkak által jelzett, kispolgári erkölcsre alapozott karmikus lopakodásokat észlelem, mindig a Bizottság együttesnek az a dala jut eszembe, aminek a szövege így hangzik: „Tudom, hogy van baltátok is, tudom, hogy van késetek is. Tudom, hogy mi az ábra. Bestia, Bestia látlak...” - A bestia természetesen ugyanaz, mint János Apokalipszisében. A Lilith, illetve annak a gyengébb és családiasabb változata: a Sárkányfarok.
Talán nem véletlenül szólított fel Varga Ágnes asztrológus arra, hogy feltétlenül írjak egy könyvet a Lilithről és adjam ki, mert nem csak, hogy rengeteg a félreértés és a hamis értelmezés ezen a vonalon, de a legtöbb esetben a magyar asztrológusok még csak nem is tudnak róla. Vagy teljességgel ignorálják, mint például a Kalo Jenő magas szintűnek mondott asztrológus-iskolájában. Ne mondja tehát nekem senki, hogy egy – két, vagy akár három, vagy négy évvel is, a Lilithjével való megismerkedése után, feloldotta magéban a Lilithje által jelzett karmikus meghatározódásai minden részletét és árnyalatát. A II. házban álló Lilithel és Sárfarokkal rendelkező, valamikor jelentős üzletemberi státusban levő, de ma Afrikában szerény lelkész feleségként élő barátnőm, akinek tíz évvel korábban készítettem el a horoszkópját és aki azt követően, az egyik legjelentősebb Budapesti spirituális gyógyítói főiskolán szerzett szellemi gyógyítói képesítést, halál közeli állapotba hozó maláriát kapott (A Lilithje és a Sárfarka a VIII. házban álló Neptunusszal néznek farkasszemet.), amiért arról kezdett álmodozni és tárgyalni, hogy vissza mehessen a gazdasági életbe, egy humánus afrikai projekt kapcsán, az IMF által pénzelt víztisztító berendezés- és hálózatépítés pénzügyi adminisztrátoraként. Ehhez képest az én fülfájásom méhcsípés... Sőt: végső soron azt is kijelenthetem, hogy az idei nyári Mo-i utamnak éppen ez a fülfájás adta meg az értelmét. Hiszen ez ébresztett rá arra, hogy végképp el kell hagynom az irodalmi életbe való visszatérés gondolatát és az ahhoz fűződő képzelődést, mivel ez, a III. Házban álló Lilithem által jelzett karmikus meghatározódásaim által irányított fiatalkori világi siker-képzeteim által még mindig manipuláltan, ez a Béka-fenekéhez való vissza vágyódás - mint Freudnál az anyaölbe... – jelentős mértékben nehezíti a spirituális kiteljesedésemet és hátráltatja a spirituális finomodásomat. Hiszen mialatt az irodalmi siker-aratási lehetőségeken jár az eszem, azalatt rengeteg kauzális felfedezés leírását és továbbadását mulasztom el.
Amikor a Kiadó Csicsói nyomdájából hoztam el a Ladával a regényem egy részét, megakadt a szemem egy másik könyvcsomag-oszlopon, amire címként „A hideg csók” volt feltüntetve, és szégyen – nem szégyen, irigyeltem a szerzőt (A nevét nem jegyeztem meg), mert tudtam, hogy ezzel a címmel ő nagyobb sikert fog aratni, mint én a Táltos Bolondommal. – Hát már akkor is, volt amiért vattával a fülemben vezekeljek, pedig akkor még a feleségem nem rombolta szét a családunkat! Remélem, hogy ez a hóhérakasztási vallomásom sokak számára tanulságul lesz, arra, hogy egy pillanatig se ámítsák magukat a karmájuknak a gyors és maradéktalan feloldási lehetősége képzetével. És arra is, hogy próbálják megérteni azt, hogy sem a férjüknek, sem a feleségüknek, sem az anyjuknak, sem az apjuknak, vagy testvérüknek, szeretőjüknek, stb., aki még nem tud, vagy nem is akar tudni a szellemi karmájáról, miért nem könnyű a dolga. Illetve, hogy mindaddig, amíg a személyi karmája tényleges megismeréséhez és tudatos feldolgozásához valaki hozzá nem fogott, miért nem érthető az számára, hogy a sors-programja karaktere szerint, mi is történik vele és az életével? Számomra ugyanis, a biztosítóval való nyári herce-húrca igazi jelentésének a megértése, csak felkészítő volt arra, hogy a másfél hónappal később beálló családi katasztrófát, amit a háromszoros víz jegyű karmája sötét sugallatának engedő feleségem okozott, ép ésszel és ép egészséggel túléljem.
És remélem, hogy azt is megértik végre sokan, hogy miért hiteltelen szükségképpen minden olyan spirituális mester, tanító és guru és csodadoktor és csodapszichológus, aki azt állítja magáról, hogy ő már meghaladta („elégette”) a karmáját, illetve, a pszichoanalízissel kitisztította és feloldotta az összes rejtett egyéni hibáját.
Hirtelen Joseph Hellernek, A 22. csapdája című regénye főhősének, Yossariannak, a repülőtiszt-társaival folytatott megvilágosító párbeszéde jut az eszembe:
„- De értsétek már meg végre, hogy mindenki meg akar ölni engem.
- Miért csinálnák?
- Miért csinálnak mindent?”
E dialógus értelme pedig az, hogy a horoszkópjukban leírtakat elutasító szeretteink és barátaink és ismerőseink és munkatársaink és politikusaink és a többiek is a Lilith által jelzett Fekete Ösztöneik miatt csinálnak mindent, akárcsak az a 19 éves pesti fiú, aki azt képzelvén, hogy előle menekülök Rákoscsaba irányába, akárcsak a tévében látott filmekben, „ösztönösen” üldözőbe vett. És csak akkor jött rá, hogy tévedett – mint ahogy mindenki csak akkor jön rá – amikor én szabályosan megálltam a szemafor piros jelzésénél, ő meg úgy képzelvén, hogy a tőle való félelmemben nem fogok megállni, hatalmas sebességgel az autóm farába rohant. De még az én négy gyermekes, asztrológus feleségem is a 8. horoszkópházban álló Rák-Lilithje által jelzett szerelmi-csalási és családrombolási ösztönei szerint cselekedett, amikor addig képzelgett titokban a házasságon kívüli szerelmi élményekről, amíg ez a gyakorlatban is megtörtént vele és attól viszont annyira elveszítette a realitás-érzékét, hogy azon kívül még két más személybe is szerelmes lévén, őrült szerelmi beteljesülési reményeitől és vágyaitól hajtva, szétrombolta az utolsó percig általam boldognak és épnek tudott, nagyszerű családunkat. - Bárcsak tanulságul szolgálna mind a 19 éves fiú tévedése, mind a 31 éves feleségem őrült tette, minden ösztönösen, és „zsigerből” élő és képzelődő személy számára, és a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett önáltatói képességünk erejéről szóló jelen példa-vallomásom, minden boldogan (külső és belső harmóniában) és egészségesen (Egész-életű Bolond módjára), élni akaró olvasóm számára!
És, amennyiben azokat a fundamentális alapelveket, amelyek a jelen téma megírásában engem vezetnek, sikerült végleg lefektetni, nézzük meg, hogy mit is lehet tenni a Lilithel? Egészen pontosan azt, hogy miként lehet a Lilith által jelzett, nagyon, de nagyon mélyen, az önámítás határai alatti mélységekben rejtett és öt vagy talán hét generáció által is, a családi mélytudattalan érzés- és képzelet világunkba döngölt karmikus késztetéseket feloldani. De mielőtt ennek a mágikus feloldási lehetőségnek a felvázolásába bele kezdenék, újfent és egyszer és mindenkorra le akarom szögezni azt, hogy a legnagyobb hiba és vétek, amit ebben a sok évet igénylő, öntudat és létképzelet- tisztító misztikus tevékenységben el lehet követni, az egyoldalú morálhoz és etikához, illetve, a konjunkturális erkölcsi szabályokhoz való igazodás. Ezt a negatív sors-program alóli spirituális, szellemi és lelki feloldást tehát, nem lehet elérni és megvalósítani sem az adott történelmi helyzetnek a politikai és gazdasági-céljait és törekvéseit tükröző erkölcsrendszerekhez, sem a különböző nemű személyeknek a más nemű személyek fölötti előnyöket, vagy hatalmat biztosítani hivatott elvekhez való igazodással. Hiszen a Lilith által jelzett, megváltás ellenes (Sőt: az utóbbi időben egyenesen a teremtés-ellenes) karmikus reflexek, éppen a több generációs korrupt élvezet- és kényelemszerzési, hatalom és biztonság-szerzési, valamint gazdasági boldogulási elképzeléseket szolgáló erkölcsi szokások révén erősödnek meg. Ehhez a feloldáshoz tehát, nagyon, de nagyon meg kell ismerni és hatásukat személyesen is megtapasztalva, meg kell érteni az egyetemes törvényeket és megjegyezni és komolyan venni a Biblia ama figyelmeztetését, hogy: „Az én utam, nem a te utad. - Mondja a Seregek Ura.”
Hamvas szerint: nem az ősök és az ősi, vagy a nemi tradíciók (Nem a hősök, vagy a hősnők) útján kell járni, hanem az Isten Útján, vagyis: a megváltás útján. És persze, semmiképpen nem szabad elfogadni és „természetesnek” venni olyan érveléseket bizonyos magatartásokra, amelyek a Lilith-befolyása alatt álló egyén, öncélú vágy-kiélési törekvéseinek, vagy a kényelmi szempontjainak a „jogosságát” igazolják. Illetve, az illető személynek a természeti elemekkel és erőkkel, vagy a számára kellemetlen személyekkel való közvetlen kapcsolatok elutasítását és az ezzel járó kellemetlen tapasztalatok kikerülésének a jogosságát hivatottak igazolni és ezeket a megváltás-ellenes Lilith-reflexeket a hasznosság és a humánus megértés szellemisége alapján, ezen bűnbe esett koncepciók szerint akarják továbbra is működtetni.
Például: az Oroszlán- Lilithel rendelkező Pesti ismerősöm, aki a fény- és személyiség-ellenes reflexeit az egyéni jogok betartásának az elvével keveri és ezek alapján a felettébb érzékeny oroszláni egocskája – féltését teljesen rendben levőnek véli. Ezért minden, az ő rejtett oroszláni (uralkodói) magatartására vonatkozó véleményt startból bekkelve, millió pragmatikus és racionális érvet képes felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy miért igényli azt pl., hogy a lakásába belépő személyek azonnal lehúzzák a cipőjüket, amely érvek az adott konjunktúrában, minthogyha tényleg igazat is adnának neki. Arról már hallani sem akar, hogy ez az erőszakosan megkövetelt higiéniás igénye, nem más mint egy, a sok hatalmi pozícióhoz jutási lehetőséget biztosító apró fogásai közül, amely az ő láthatatlan háttéri uralkodási ösztönét hivatott szolgálni. És ez, az Oroszlán Lilith- működésnek csak az egyetlen aspektusa! És nem árt bele gondolni abba sem, hogy minden konstellációnak létezik legalább ezer konjunkturális – polgári erkölcsi normák szerinti „igaza”, és, hogy tizenkét konstelláció létezik! Nem csak az veszélyes és ,megváltás-ellenes, hogy az asztrológiát jóslásra, vagyis lélek-szennyezésre használják, hanem az is, hogy többnyire okoskodva és ezért alapból tévesen használják. Mert a fentebb említett ismerősöm is beható intellektuális szintű asztrológiai ismeretekkel rendelkezik. Nem is tudom, hogy haragudjak-e, vagy sírjak, amikor a hozzá hasonló, mélyen rejtett Lilith-tulajdonságok által hajtott személyek, másoknak a közismert Napjegy-szerinti, nyers tulajdonságai fölött ítélkeznek és törnek erkölcsi pálcát. Nem az Oroszlán-Lilithel rendelkező Pesti ismerősömről van szó a következőkben, de több fórumon olvasható több panasz és szemrehányás és rosszindulatú célozgatás az én gonosz Skorpiói tulajdonságaimat illetően. Holott, az első dolog ami tudatosult bennem az asztrológiával való találkozásomkor, az éppen negatív skorpiói tulajdonságoknak a feltétlenül és minél hamarabbi úton való meghaladási szüksége, ami nem is ment nehezen, mivel a bolygók csupán a felszínen jól érzékelhető tulajdonságokat jelzik és az én Skorpióban álló bolygóim finom-vegyesen fényszögeltek.

Amennyiben tehát megértettük, hogy a Karmikus tulajdonságok meghaladását semmiképpen nem a konjunkturális (történelmi) és nem is nemek szerinti erkölcsi szokások érvrendszerének az alkalmazásával lehet meghaladni (Sajnos, itt egyszerűen nem tudok elkerülni még egy utolsó, zárójeles megjegyzést: képzeljük el, hogy mennyiben lehet egy tipikusan Rák és Hold jellegű karmát, vagyis egy magzat- és gyermekellenes, illetve szülői szerepkör-ellenes és családellenes karmát, a mai egy- két gyermekes divat-erkölcsnek, vagy éppenséggel a szingli-erkölcsnek, sőt: a homoszexuális erkölcsnek a ma már mindenre kiterjedő „igazság- és pragmatikus” érvrendszere segítségével feloldani!), nézzük meg, hogy mit lehet tenni és mit nem javallott tenni a különböző karmák feloldása érdekében.
Tudjuk, hogy a horoszkópházak erőterei, azokat a konstellációk sorrendje szerint megfelelő, napjegyek által megtestesített spirituális töltetű, de konkrét cselekvési formákat igénylő, pragmatikus-gyakorlati életterületeket testesítik meg a személyi horoszkópokban. A házak szerinti életterületek által jelzett gyakorlati életfeladatok egyértelmű és határozott felvállalása által, kapcsolatba és ez által, idővel harmóniába is kerülhetünk azokkal az egyetemes teremtőerőkkel, illetve, karmikus pontok esetén (Lilith, Sárfarok), azokkal a számunkra félelmetesnek tűnő sors-nehézségeket, vagy öncélú törekvéseket jelentő, misztikusan vonzó-taszító élet- és szellemi jelenségekkel, amelyeket az illető házakba kerülő bolygók vagy Karmikus pontok megtestesítenek. A nem-jósolgató – kauzális - asztrológusnak a tanácsa tehát, ezekkel a bolygókkal, vagy karmikus pontokkal „bepakolt” horoszkópházak által megtestesített életterületekkel kapcsolatosan az, hogy az oda vonatkozó, összes olyan életfeladatot, amit az illető személynek eladdig sikerült „szerencsésen” kicseleznie, minél hamarabb és minél átfogóbb mértékben fel kell vállalni. Illetve, ha netalán-tán már benne is lenne az illető személy a bolygókkal terhelt házak által jelzett életfeladatok problémakörének a sűrűjében, akkor, az illető ház által megtestesített életfeladatok céljának a helyes metafizikai értelmezése segítségével, illetve az ott felvetülő problémáknak a metafizikailag helyes megélési lehetősége felvázolásával, útmutatást adjon a horoszkóprendelő személynek arra vonatkozóan, hogy miképpen fejlesztheti és javíthatja ki e feladatok beváltása által azokat a hiányzó, vagy vele születetten rosszul működő képességeit, amelyek kapcsolatban állnak az illető házban tartózkodó bolygó, vagy bolygók által megtestesített őserőkkel.
A karmikus pontok esetén, arra vonatkozó információt kell adni, hogy a rendelő személy, az illető konstellációk negatív tulajdonságainak megfelelő, és azok által jelzett negatív késztetéseit és reflexeit, irracionális félelmeit és szorongásait, öncélú ambícióit, rögeszméit és más, nyilvános, vagy még az illető személy nappali éber tudata elől is rejtett „őrületeit”, spirituális, racionális, érzelmi és testi devianciáit és esetleges perverzitásokra való hajlamait, miképpen tudja, az illető konstelláció által jelzett pozitív tulajdonságokká, képességekké és készségekké (Az én Mérleg-Lilithem esetében pl., természeti egyensúly-érzékké, kiegyenlítődési képességgé és szerelmi- szexuális harmonizációs készségé) átalakítani.
Igen ám, de mivel a személyi Karma már eleve, úgymond velünk született (Az anyai ági őseink által, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de előre belénk: a mélytudattalanunkba döngölt, ott megbúvó és onnan a tudatunkat –érzéseinket manipuláló) negatív tulajdonságokat jelent, hát jelenti mindannak a cselekvési mintáknak az öncélú és önkényes elkövetési lehetőségét is, amit az illető ház gyakorlati életterületében csak el lehet képzelni. Ezért jellemző az a jelenség, hogy mindenki arra hajlamos a leginkább, hogy vagy humoros játékossággal, vagy nagyon okos elméletgyártással, irracionálisan és csaknem fanatikusan és néha hisztériásan is, elzárkózzon attól a gyakorlati életterületnek a közvetlen és konstruktív (Nem romboló!) megtapasztalási lehetőségének az elfogadásától, amelyben a Karmikus pontjai találhatóak. Vagy jellemző az is, hogy abba az életkörbe nyakig és feje búbjáig negatívan elsüllyedve, ugyancsak fanatikusan és hisztériásan ragaszkodik ahhoz, hogy az illető életkör valamely aspektusának valamelyik szélsőségesen negatív formáját öncélúan és határtalanul és eszelősen gyakorolja mindaddig, amíg a sorserők ebben őt teljesen meg nem gátolják, akár olyan beleset, és akár olyan betegség által is, ami lehetetlenné teszi az öncélú életgyakorlat további folytatását, szélsőséges esetben akár a korai halál formájában is.
A Lilith és a Sárfarok esetében tehát, nem elég az a gyakorlat, mint a bolygók esetében, hogy tudatosan és éberen behatolunk az illető életterület (horoszkópház) által jelzett gyakorlati életkörbe, illetve az, ha már benne vagyunk, jól vigyázunk arra, hogy lehetőleg minél pozitívabban éljük meg az illető őserővel való kapcsolatunkat, mert a karmikus pontok egyáltalán nem bolygók! A Lilith és a Sárkányfarok által jelzett mélyen negatív és csaknem átláthatatlanul összetett sorserőknél, a bolygókhoz képest, hétszeres és tízszeres éberség és tárgyismeret szükséges, mivel hajlamosak vagyunk önmagunk előtt erénynek feltüntetni az oda vonatkozó hibáinkat és éppen olyan öncélúan gyakorolni az oda vonatkozó negatív tulajdonságainkat, mint a pozitívan fényszögelt bolygók által jelzett tulajdonságaink esetében (A modern művészet és a szórakoztató ipar és a tévé-média és az internet minden területén tanúi lehetünk annak, hogy ezek a karmát növelő sátáni „képességek” miképpen fonódnak egybe a tehetséggel és vannak elfogadva magukat komoly embernek képzelő személyek által hiteles egyéni és közösségi értékekként.) és észre sem vesszük, hogy újra és újra, ezek a külső divatigazságokba, és konjunkturális moralitásba kapaszkodó és általuk igazolt önáltatásaink és öncélú törekvéseink vezérlik háttérből még az igazi „közjóra való törekvéseinket” is.
Tudván azt, hogy a Sárkányfarok mindössze a természeti felszínhez és a látható – érzékelhető sorsban is jelentkező anyagi megnyilvánulási formáiban az érthetőséghez némileg közelebb álló, és ezért a Lilith által megtestesített, mélyen rejtett karmával szemben, némileg érzékelhetőbb és esetenként, a kívülállók számára is látható, de végső soron, ugyancsak az egyetemes Liklith hatásaiból fakadó, karmikus tulajdonságoknak a jellegét mutatja, a fogalmazás egyszerűsítése érdekében a következőkben, csak a Lilithről fogok beszélni, de az olvasót kérem, hogy a Sárkányfarkat is tegyék hozza mindig gondolatban.
A Lilith által jelzett karmikus tulajdonságoknak a házterületek által jelzett életfeladatok vállalása segítségével történő feloldása tehát, azért jóval nehezebb, mint a Bolygók diszharmonikus aspektusai által jelzett negatív személyi tulajdonságok kiigazítása, mivel a Lilith esetében, az illető ház által jelölt életterületre jellemző törekvések és cselekvési minták, minden lehetséges öncélúságának és együgyűségnek a mély tudattalan szintjén rejtett, néha a konjunkturális moralitás álcájába rejtett személyi ambícióként, erőseb fényszögelés esetében, mániaként és rögeszmeként, vagy irracionális félelemként és szorongásként, sőt: fóbiaként és kegyetlen perverzióként való jelentkezésére lehet számítani. Itt nem, hogy nem elég tehát az illető életterületre jellemző cselekvéseket és magatartásokat, illetve személyi és családi helyzeteket és állapotokat felvállalni, hanem azt is meg kell érteni és meg kell figyelni (Az asztrológusnak a legtöbb esetben ezekre az öncélú érzési, gondolkozási, és cselekvési mintákat ki kell tudni következtetni, vagy azokra rá kell érezni, úgymond ki kell találni.), hogy az illető személy milyen öncélú és irracionális cselekvési, magatartási és gondolkozási mintát, milyen fóbiát és rögeszmét, esetleg furcsa családi szokást hajlamos önmaga előtt, vagy mások előtt, normálisként feltüntetni. Illetve, intelligensebb és pszichológiailag kiművelt, vagy asztrológiailag némileg tájékozott rendelők esetén, miképpen tudja a személy, ezeket az asztrológus előtt tudatosan rejtett, negatív érzelmi gondolkozási és képzeleti mintákat, áttételesen használni.
Nem az a helyes magatartás tehát a Lilith által jelzett negatív késztetéseinkkel szemben, ha a klasszikus - jósolgató és megóvó, karma-konzerváló – asztrológia logikai mintáit követve, az illető személyt „eltiltjuk” annak az életterületre való belépéstől, annak az elfoglalásától és befogásától. De ugyanakkor nem is az, hogy azt tanácsoljuk neki, hogy az ide vonatkozó, sok esetben sötét és romboló és önfertőző és környezetfertőző késztetéseit kiélje. És nem csak azért, mert a legtöbb esetben, amúgy is, arra vágyik az illető személy is, hogy az asztrológus is igazolja számára, hogy miért is nem kell neki „oda be mennie” és „azt tennie” („Ez nem az én asztalom.”...), illetve, hogy a lelki nyugalma érdekében, mennyire fontos neki azokat a negatív cselekvési és átélési mintákat követnie, amelyek inkább a karmáját erősítik, mintsem hogy oldanák azt. Nem is az tehát az asztrológus dolga, hogy bólogasson neki amikor azt ecsetelgeti, hogy milyen praktikusan és racionálisan rendezgeti ő az élete dolgait, miközben az egészből ordít a Lilithjét tartalmazó napjegynek és horoszkópháznak a szélsőséges öncélúsága. Ráadásul –és erre nem győzők eleget figyelmeztetni! -, minden jegynek és háznak megvannak a benne szükségképpen előforduló szélsőséges negatív mintáknak az ellentétei is! Pl., egy házaspár női tagja, már csak a karmájának megfelelő neveltetésből kifolyólag is, sajnálta magától azt, hogy a férje - aki egyébként két évvel korábban még az évek óta fennálló anyagi krízisének a feloldása céljából fordult hozzám – olyan speciális - ergonomikus széket vásároljon a feleség számára, ami megvédené őt a munkájával járó merev tartás miatti hát-és derékfájásától. És hol áll a Lilithje? A II. házban. És nem csak az ergonomikus széket sajnálta magától, de a külön számítógépet és más dolgokat is, amiket az anyagi krízisből a horoszkóp-feltárások segítségével több ideje kilábaló férje szívesen megvásárolt volna a számára, amennyiben a felesége nem tiltakozik ez ellen kézzel-lábbal.
Az érdekes ennek a (Közben jó barátaimmá lett), nagyon kedves házaspárnak az un. „horoszkóp – történetében” éppen az, hogy mielőtt velem találkoztak volna, külön – külön és együtt sem gondoltak gyermekre, de miután megértették ennek a fontosságát és elfogadták a gyermekáldás gondolatát, az azelőtt befagyott anyagiak ereszei is megeredtek az inkább szabadvállalkozás szintjén pénzt kereső férj számára, de a gyermekáldás, amiben azért mégis csak a nők „a kompetensebbek” spirituálisan, éppen azért nem tudott megvalósulni, mivel, ezzel az önmagával szembeni szűkkeblűségével, az egyébként csupa jó tulajdonságokkal rendelkező - nagyon jó lelkű és jóakaratú és kedves, és tapintatos és minden más jó tulajdonsággal rendelkező - asszonyka, egyszerűen nem engedte évekig magához közel (És ezzel magába sem tudta befogadni...) az áldás szellemét.
De ugyanígy a XII. ház közismert negatívumainak az ellenétét éli meg, az a 12. házban álló Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm is, aki nem hogy megijedne és menekülne az egyedülléttől és az elzártságtól, mint mások, hanem éppen fordítva: arra rendezkedett be, hogy mindaddig, amíg az élettárasa a világ másik sarkában teljesíti az időben is helyhez kötött szolgálati kötelezettségét, lehetőleg soha, egyetlen férfi se tartózkodjon „az ő házában” annak érdekében, hogy teljesen zavartalanul és kizárólag „csak a férje rendelkezésére állhasson”, valahányszor a férfi sky-pon őt hívja. Az is igaz viszont, hogy sem asztrológusként, sem magánéletben még soha nem találkoztam a változást gyűlölő, negatív Skorpiói szellemiség másik végletével: a belső változást mélységes gyűlölettel elutasító Skorpiói mentalitásnak az ellentétével, vagyis a környezetét és a szeretteit a folytonos és gyökeres proteuszi átalakulásaival és más, külső-belső átváltozásokkal kétségbeejtő Hamvasi hősnek, a Bajnád Edelénynek, illetve Turcsika Szelenárnak az élet-másával. Nem tudom, hogy a rezonancia és a polaritás törvénye miatt-e, vagy azért, mert ilyen személy, amilyet Hamvas a Karnevál III. Fejezetében leír, a valóságban nem létezik? - Ámbátor az is lehetséges, hogy éppen a Skorpió gyakorlati életkörében, vagyis a VIII. házban álló Lilithel rendelkező volt-feleségem szolgáltatta a számomra ezt a Vízöntői perdüléssel spékelt, abszolút szélsőségesen gyökeres, de sajnos, negatív skorpiói – változási példát, aki ha nem is egyik napról a másikra, de egyik hétről a másikra kétszer is átváltozott szerető és velem mindent értelmesen megtárgyalni kész élettársból és gyermekeinknek a jó édesanyjából olyan szerelmesen misztikus és misztikusan szerelmes boszorkánnyá, akivel nem csak, hogy nem lehet szót érteni, de a 86 éves anyámat is veréssel fenyegeti, sőt: nem csak, hogy nem látja el a gyermekeket és elkölti az állami gyermeksegélyt az iskola kezdés előtti héten, de még a gyermekek épségét is veszélyezteti. – Hát ez éppen eléggé érzékletes példa, gondolom, gyökeres és, negatív skorpiói átváltozásból! – Ahogy ezt leírtam, számomra is furcsa, hogy a volt feleségem korábbi, de hasonló méretű negatív átváltozása esetében, nem vettem ezt az ellentétes, de végül is, ízig-vérig Skorpiói mintát észre!
A jósló asztrológiából átvett progresszió-követés elmélete szerint, életünk folyamán, a több alkalommal találkozunk a prímér és kevesebb alkalommal a spirituális bolygók által megtestesített visszatérő, de legalább is, egymásra nagyon hasonló sorsmotívumokkal. Emőke is, aki jól megtanulta a klasszikus asztrológia tételeit, azzal magyarázta a családfelbontási szándékban jelentkező első kiakadását (Mentális krízisét, amiről csak később derült ki, hogy teljes őrület) másfél évvel ezelőtt, hogy a horoszkópjában a Szaturnusz vissza tért abba a pozícióba, ahol állt, amikor ő született, és neki most meg kell tanulnia a Szaturnusz leckéjét és azért kell el mennie egy időre családjától az anyjához – ahonnan aztán, az őrülete fokozódásával, nem is akart vissza térni és ahova a gyermekeinket mid el akarta vinni egytől egyig, annak ellenére, hogy a gyermekeink az addig közösnek számító, és mind az édesanyja, mind a nagymamája lakásához képest napfényesnek és egészségesnek számító lakásomban, vagyis a család eredeti otthonában születtek és élték le az addigi életüket. Hogy a tőlem való elválasztásuk miatti traumáról, aminek köszönhetően Turula két kerek hónapig volt nagyon csúnyán meghűlve – mindaddig tehát, amíg a kishúgával és az édesanyjával együtt az otthonukba és az apjukhoz vissza nem költőztek -, ne is beszéljek. Lehet, hogy a bolygók által megtestesített őserőknek az életünkbe – sorsunkba való ciklikus visszatérésének lehet némi hatása az érzés- és képzeletvilágunkra, a gondolkozásunkra, de nem hiszem, hogy az asztrológia arra lenne jó, hogy a bolygóállásokra – Misztikus hatásokra! - rákenjük az önzésünkből eredő felelőtlenkedésre való hajlamainkat, a Lilith- korrupcióval szembeni gyengeségeinket, az újjászületéssel, pozitív átalakulással szembeni agressziónkból eredő lelki és szellemi zavarodottságunkat. (Sőt: amennyiben esetleg mégis ilyesmit észlelünk, még fokozottabban kell arra figyelnünk, hogy a horoszkópunk szerint, mi is a tényleges tét az életünkben? Mert egészen biztos, hogy nem az, hogy negatívan és az időben és a felnőtté válás szerinti fejlődés-logikában, vissza felé haladva, „visszaéljünk”, vagyis, hogy az életünkben, az időminőséggel ellentétes, fordított létállapotokat idézzünk magunknak és családtagjainknak.) Főként azóta nem hiszek ebben a tapasztalási kényszer-elméletben, hogy az asztrológiával való megismerkedésem elején én is követgettem a progressziókat, de semmiféle rendszeres összefüggést és értelmes hatásmechanizmust nem sikerült felfedeznem a belső mentalitásom, vagyis az önkéntelen viselkedésem és a tudatos gondolkozásom és a konjunkturális bolygóállások váltakozása között.
Azt viszont egyértelműen érzem koratavasz óta, hogy annak, hogy ami óta, a jelenlegi Lilith a Bak Sárkányfejemmel egyre szorosabb együttállásba került, illetve azt, hogy a Rák- Sárkányfejemmel meredeken szembe kezd állni (2OO9 nyár eleje), bizonyos gyógyulási nehézségeket okoz (Gondolom, valami belső szellemi csatorna beszűkülésének, esetleg teljes zárlatának köszönhetően, ami miatt az enyhe fülfájások üzenetét sem sikerült hónapokon át megfejtenem.), mivel két, egészen enyhének induló téli hűlésemet is sokkal, de sokkal nehezebben és sokkal később „dolgoztam fel” és haladtam meg, mint máskor. De azért gondoljunk csak bele: az idén töltöm az 56. évemet, vagyis, a szaturnuszi ciklusok elmélete szerint, most kellene befejeznem az ember szellem nevű spirituális testem kiépítését és megfelelő spirituális információkkal való megtöltését, és azt követően, bele fognom az egyetemes szellem nevű spirituális (aura)testem felépítésébe. És mindezt éppen akkor, amikor a konjunkturális Bakban álló Lilith egyenes szembenállásba kerül a Rák Sárkányfarokkal! Ezért, a nyáron úgy gondoltam, hogy amennyiben elég erőfeszítést teszek annak érdekében, hogy az éberségemet fenntartsam és esetleg még erősítsem is, az idén, minimum a Rák- jellegű, családi karmámat fel kellene nagyjából oldanom, illetve, ideje lenne számomra már, hogy a Bak Sárkányfejem által jelzett spirituális bölcsesség szellemét legalább elkezdjem megérintgetni. Sőt: úgy gondoltam, hogy a családapai spiritualitásommal és spirituális tanítói státuszommal, a korábbi éveknél erősebben és egyre inkább kapcsolatba és harmóniába kellene kerülni. (Mellesleg: miközben ezeket a sorokat legelőször leírtam, éppen a Szaturnusz napján: szombaton délelőtt, ölemben a táskaszámítógéppel, jobbról Etelka telepedett az ágyamba a plüss dalmátjával, balról meg Turula az agyongyötört kopasz babájával, és már jó negyedórája, hogy csendben asszisztálnak. Réka és Medárda a nagy szobában talált valami csendes elfoglaltságot magának. – Bizony, bizony mondom néktek, hogy spirituális éberségi fokunk által adott szülői minőségünktől és belső nyugalmunktól függ az, hogy csendben tudunk-e élni három, négy, vagy akár öt gyermek mellett, és egyáltalán nem attól, hogy „energiabombák-e”, vagy sem a gyermekeink. Hiszen ki merte volna azt mondani pl., a tegnap, amikor a Hargita lábánál fekvő halastóban úszkáltak és a partról bombát-ugráltak, hogy ezek az egészséges lánykák például „vashiányban” szenvednek! – Na, miután Réka is bekukucsált az ajtón, Etelka, a köztük kialakult testvéri kézi jelrendszer segítségével őt is „beinvitálta” előbb a szobába, majd felcsalogatta az ágyba....)

Szóval, egyértelmű volt már a nyáron is, hogy - Misztikus allegorikus kifejezéssel élve! – a horoszkópomban az Ég Alja nevű ponttal (4. ház csúcsa), de a Mérleg urával, a Vénusszal is együtt álló, Skorpió-Szaturnuszom dolgozik rajtam, előbb jelezvén, majd egyre keményebben figyelmeztetvén, hogy nekem nem szabad az íráskészségemmel, vagyis a fiatal koromban művelt költői tehetségnek képzelt misztikus intuíciómmal visszaélve, az öncélú irodalmi életbe visszamenni, vagyis rosszul (fordítva!) járva, a Lilith által jelzett karmám felé hátrálni ostoba rák módjára. Sajnos, a volt feleségem teljesen megtévesztő, úgymond szerelmetes viselkedésének köszönhetően, egyáltalán nem láthattam előre azt, hogy mekkora mértékű Levegő (Mérleg Lilith) és Vízkarmának (Rák Sárkányfarok) megfelelő, és nem csak a bölcsességemet, hanem minden szellemi képességemet maradéktalanul Mérlegre tevő, majdhogynem végzetes próbatételnek leszek, mindjárt a nyár végével kitéve.
És nem csak az által üzengetett a misztikus székhelyéből: a felettes Énemből a Szaturnusz, hogy nem múlt el a fülfájásom Budapesten a szállásadó asszonytól kapott fülcseppekkel való kezelés után sem, hanem az által is, hogy még a Western City háta mögött hagyott „szegény-székely” autómat is lebilincselték, a pesti önkormányzat parkolási felügyelői. És hiába, hogy az autóm „szerencsés” (Mivel, hogy helyben történt és majdnem azonnal.) kiszabadítása 15 ezer forintomba került, mert még akkor sem értettem meg, hogy mi lehet mindennek a sors-üzenete. És, miután minden dolgomat elvégeztem Budapesten, szükségem volt még arra is, hogy a Kisbágyonban lakó barátomhoz megérkezve, kétszeres vízjegű szülöttként, ne tudjak ellenállni annak, hogy a helyi halastóban a késő délutáni órákban többszörösen megfürödjek. De én képtelen vagyok úgy úszkálni, hogy ne dugjam belé a feje búbját is a vízbe. - Hát persze, hogy ily módon, végre visszavonhatatlanul elintéztem magamnak azt, hogy az úton haza felé, végre, egyes egyedül lévén az autóban – Ezért nem kell az autórádiókat használni barátaim! –, az egyértelműen a Szaturnuszhoz kapcsolódó fülfájásom kauzális okán töprenghettem.

Horoszkóp-feltárások közben, igyekszem elmondani mindenkinek, hogy a Szaturnuszi őserő úgy nyilvánul meg és dolgozik bennünk és rajtunk keresztül (is) és általunk (is), vagyis a személyes sorsunkban és a világban, hogy a kezdetben finoman, majd egyre intenzívebben terelgeti, illetve terelgetné az egyes embert és az emberiséget az igazi boldogságot (spirituális fejlődést és kauzális kiegyenlítődést) jelentő szellemi megszabadulása és a megváltása (harmonikus és egészséges élete ) irányába, de a Lilithje által manipulált embernek és az egyetemes Lilith (Az ősbestia) által és a világi siker-gondolkozás és a tradicionális erkölcs által manipulált embernek a legtöbb esetben, ezzel önkényesen ellentétes elképzelései, sőt: dogmatikus és ambíciós meggyőződései vannak a saját boldogsága elérési útját illetően. Egyfelől dolgoznak tehát bennünk és rajtunk a karmikus imaginációnk által materializált sorskörülményeink, vagyis a megváltódásunk jellegét ismerő Felettes énünk szellem-parancsait és a szabadulásunkat szolgáló Szaturnuszi sorserők, másfelől viszont annál megátalkodottabbá tesznek a Lilithünk által cukkolt és hergelt öncélú ambícióink. És ki lesz a győztes a végén?
Természetesen, nem az egoista ambícióink által hajszolt földi személyünk, hanem az égi pásztor, az egyetemes Szaturnusz! – Nem csak a kereszténység tanaiból tudjuk, hogy látszatra fordítva néz ki ugyan a dolog, de végül mindig a láthatatlan, finoman összetett megváltói erők győznek mind a sorsunkban, mind az egyetemes létben és nem az öncélú, ego-duzzasztó világi elképzeléseken alapuló egyéni és csoportos törekvések. A kérdés csak az, hogy hajlandók vagyunk-e ezt fel- és beismerni magunknak, és, hogy rendelkezünk-e elég és megfelelő információval ahhoz, hogy a Szaturnuszi sors-jelzéseket megfejthessük, és, hogy hajlandók vagyunk-e, eléggé oda figyelni a sors-intésekre, ahelyett, hogy az állítólagos átok- és rontáslevevő vajákosokhoz és más misztikus szélhámosokhoz szaladgálnánk? Hogy ezek a misztikus szentek, a tyúkeszű tudományuk segítségével megszabadítsanak a karmikus sors-nyomásoktól?
De még ez az oda figyelés sem olyan könnyű – És ezt nem a saját felmentésem érdekében írom, hanem azért, hogy az olvasóimat figyelmeztessem! – mert amikor képzeletben, vagy akár konkrétan is, elindulunk egy téves életúton, de nem viselkedünk azon szélsőségesen, az elején, még egyáltalán kapunk olyan egyértelmű és határozott negatív jelzéseket, amelyek fel hívnák a figyelmünket arra, hogy rossz úton járunk, olyanokat tehát, amelyek az ide vonatkozó gyanúnkat felkeltenék és elgondolkoztathatnának. Ilyen baleset, vagy betegség formájába jelentkező jelzéseket, csak és csakis azt követően kapunk, amikor a téves úton való haladás közben egyre több képességünket és figyelmünket állítjuk a téves céljaink elérése szolgálatába és egyre intenzívebben bele éljük magunkat az illető élethelyzetbe. És éppen az a tragikus ezekben a sors-folyamatokban, hogy az ember minél inkább bele lovalja magát a tévúton való haladásba, annál kevésbé veszi észre a visszafordulás szükségét jelző sorsintéseket. Így jártunk Emőkével, amikor a Magyarországon való huzamos maradásunkhoz és egy esetleges jövőben kitelepedéshez szükséges munkavállalásunkat, lakáskörülményeinket és ideiglenes ott tartózkodási okmányainkat intéztük teljes bevetéssel és az Emőke belső világának az ellenkezését ellenállását nem vettük észre. Ennek az lett a következménye, hogy két és fél hónap után, meghalt az ott makkegészségesen született kislányunk (A klasszikus asztrológia, amit addig műveltünk, egyáltalán nem is tud arról, hogy az erős Rák-karmával rendelkező személyek feltétlenül a szülőföldjükön kell a sorsproblémáikat feldolgozzák!).
Gyakorló asztrológusi tapasztalatból tudom, hogy így jár az emberiség 9O százaléka, nem csak most, hanem egész történelme során, miközben a templomokban, a színházakban, és újabban a tévé és a filmkamerák előtt eljátssza azt és egyik a mást áltatja azzal, hogy semmi baj nincs, mert ebben a kretén karma-verklizésben ő olyannyira boldog, még akkor is ha folyamatos tragédiákkal telt az élete.

I. - a - A Levegő-karma.

De még van egy nagy akadálya a boldogság és egészség eléréséhez vezető spirituális és kauzális (Személyesen egyetemes és egyetemesen személyes) tudás megszerzésének. És ez, a tűz természettel és tűz-karmával járó, naivan stupid önérzetünk és hiuságunk. A minap írtam egy magánlevélben valakinek, hogy nincs az a boldog földi állapot, amit nem lenne érdemes feláldozni az igazság kiderítése érdekében. Sokszor azért nem teszi meg az igazság kiderítése megszerzéséhez szükséges lépéseket az ember, mert az elemien stupid hiúsága és hamis önérzete (A kicsi énjének a büszkeség-érzete) mellett, ami ezeknek a lépéseknek és kutatásoknak az elvégzésében megakadályozza, azt képzeli, hogy az Úristen, vagy más „illetékes” néző figyeli őt, és csóválja a fejét, ha méltóságán aluli dolgokat tesz. És ez tudattalanul is fél attól, hogy amennyiben megtudja a tényleges igazságot, le kell mondania az apró-cseprő, közös hazugságrendszerekkel, éveken át közösen kialakított látszat-békén és hazugságkonvenciókon alapuló boldogságáról.
Önérzetem belső maradékát is felszámolva tehát, azon kezdtem töprengeni, hogy jó – jó, hogy gyáván a menekülés látszatát keltettem a magát valaki más autójában menő legénynek képzelő fiatalember számára, amitől az vörös posztónak látván a Fehér Ladámat és mindent amit körülötte elfért, a faromba rohant a vörös lámpánál, de azt is meg kellett értenem, hogy miért kellett annak a legénynek spekuláns hazudósnak lennie?
És ez volt a nagy kulcskérdés, amire megpróbálván önmagamnak válaszolni, valósággal és végre – valahára egyértelműen és teljesen megvilágosodtam a Mérleg-karmámat illetően: megértettem végre, hogy az mit jelent teljes metafizikai (kauzális) mélységében!
Hát miben, vajon miben is hazudok én még mindig magamnak? – Kérdeztem napokon át és nem kaptam, és nem kaptam azt a belső hazugságot, aminek a mágikus kisugárzása kell legyen ez a cirkusz az autóval, mivel más nem lehet. Egészen biztos voltam abban tehát, hogy a rejtett hazugságnak ott kell lennie! És közben nem értettem és nem értettem azt sem, hogy mire jó ez a „közvetlen tapasztalat”, amit a biztosítóhoz való járkálással szereztem, a folyton elmaradó kártérítéssel? Mert ha nem lett volna ez a stupid biztosítási rendszer (Ami maga a kauzális hazugságrendszer, mai egyedül arra hivatott, hogy az emberiség direktben masírozzon általa a kárhozatba, és magával rántsa a természetnek azt a részét is, ami őt létrehozta.), akkor a fiatalember károkozása és kárpótlási kötelezettségének az ügye régen le lett volna zárva, hiszen a helyszínen mindenki számára világos volt, hogy ő ütött el! Mindamellett, nem tudtam sehogyan okosabb lenni, hogy az ütközés jelzésből ha nem is azonnal, de három nap múlva okultam és levontam a megfelelő következtetéseket irodalmi pályára való visszaállásról való lemondásra vonatkozóan.
... És akkor végre, végre bevillant az agyamba, mint a magasrendű spirituális megvilágosodás, hogy nem hazugságról van szó, hanem a teljesen abszurdnak tűnő helyzet megfoghatatlanságból eredő tehetetlenségi haragról és alig érzékelhető, finom sors- ellenes neheztelésről, vagyis, végül is: sors-gyűlöletről és Isten-gyűlöletről! A megfoghatatlannak és elintézhetetlennek és helyrehozhatatlannak látszó helyzettel és helyzetekkel való újbóli és újabb találkozásaim által mindannyiszor kiváltott, kétségbeesett elkeseredési reflexekről, a "mérleg-kiakadási” reflexeimről! – Hát ezt jelenti a Lilith a levegő jegyben (Mérlegben!). Ez az, amit egy fél éven át hiába kerestem de nem találtam! Ez az, amit soha ezelőtt senki le nem írt és amit nem kaptam meg sem Hamvas Bélánál, sem másutt! A Levegő-karma lényege (- Hányszor mondtam, hogy hagyjanak békén a misztikus erkölcscsőszök az állítólagos Skorpiói gonoszságommal, mert ha létezne is még ilyen, 17 éves folytonos önleleplezés után, akkor annál sokkal nagyobb baj van, mit amit ők láthatnak és ez nem más, mint a bennem levő, egyszerre mindenünnen támadó hét fejű Sárkány. Vagyis, a Marssal feltupírozott levegő jegyű Mérleg-Lilith által jelzett hétfejű sárkányom: a láthatatlan karmikus én-em! Azzal, a teremtés hajnalán megromlott spirituális levegővel, ami a létezés ősködét képezi és amivel együtt születtem és amit öntudatlanul és önkéntelenül megtestesítek! Igen, de ez még csak az agresszivitás, amit, hogyha felvállalok, és kultikus tudatossággal kezelek 17 éve már, nem kellene ilyen stupid históriákba (Gerinctelenül hazudozó, vagyis a legénykedés utáni bajban sumákoló 19 éves suhancok vadászreflexének a felébresztése!) bele vigyen! Nem barátaim, nem (csak) Skorpiói agresszivitásról van szó itt, hanem teljes mértékű, sőt: ABSZOLÚT ZAVARTSÁGRÓL, az abszolút zavarodásra, megzavarodásra való hajlamról. Arról a zavarodási hajlamról, ami akkor fog el, amikor egy olyan helyzet áll elő hirtelen, amire az én racionális és spirituális logikám szerint sem voltam, mert nem lehetem felkészülve.
Ilyenkor ha nem is azonnal, de ha nem oldódik meg az abszurdnak látszó helyzet megnyugtatóan néhány nap után, végül elszakad az égi ágyazottságom, a hitem fonala. Vagyis, a mágikus erejű, az abszolút-azonosságtudatom, és ilyenkor már csak az alapos, de mégis csak intellektuális jellegű tárgyi ismeretekkel rendelkező metafizikus-asztrológusi tudásom marad meg, és e tudásomra (Az egyetemes törvények és a sors-mechanizmusok száraz, úgymond tudományos ismeretére) alapuló tudatom visz tovább, mindaddig, amíg a külső dolgok körülöttem, újra rendbe nem jönnek. És akkor újból foghatok hozza a teremtés eredeti pozitív értelmében való hitem, lassú - lassú helyreállításához. De, a jelen téma szempontjából lényeg az, hogy ilyenkor automatikusan elvész tehát a hitem és megszakad az abszolút (Egyetemes) énemmel a kapcsolat és vissza vedlek, mindössze bizonyos un. rendkívüli (misztikus) dolgokat tudó, de azokat belül, igazából és egy az egyben átélni képtelen, közönséges emberré! És egészen biztos vagyok abban, hogy ezzel így áll minden metafizikával foglalkozó, Levegő-karmás (Mérleg, Ikrek, és főként Vízöntő!) személy!
Hirtelen beálló sorsviharok kezdetén tehát, sőt: néha még a viharok folyamán is, még mindig, és még mindig, nem voltam képes eddig megőrizni az un. Brhamani, belső nyugalmamat! Vagyis ilyenkor realizálatlan maradt a Sárkányfej által jelzett szellemi tudat-állapot: a teljes biztonság-érzet, és szégyen ide, szégyen oda: bizony néha még kételkedtem is abban, hogy létezik-e egyáltalán az a bizonyos közvetlen és pozitív (mágikus erejű) kapcsolat az egyetemes léttudat, vagyis az „Én vagyok”- egyetemes léttudat(om) és a Kozmaszilárdi életem, az individuális sorsom között? Kegyetlenül paradox helyzet: éppen az ejtett kétségbe mindig (Mérleg), hogy nem tudok végre oda, a megzavarhatatlan hit állapotába elérkezni, misztikusan mondva: arra a belső-tudatos lét-színvonalra emelkedni, hogy ilyen átláthatatlan és ezért értelmetlennek és abszurdak tűnő sorshelyzetekbe ne kerüljek! Miközben, éppen a Levegős-Lilith - karmám (Önkéntelen és öntudatlan Karmikus kisugárzásom) volt az, amely ilyen „abszurd” és számomra, a metafizikus számára persze, hogy „méltatlan” helyzetekbe hozott folyton, és csak azért, hogy fejtsem már meg végre ezt az ok-okozati összefüggéseken alapuló sors-részletet is, és ez által oldjam fel végre az oda vonatkozó karma-maradványomat is! Egyszerűen elképesztő, hogy milyen mély és ugyanakkor – bocsánattal legyen mondva és ide írva: - „pofába mászóan” egyszerű összefüggések vannak szellemi síkon! A télen, egészen pontosan: karácsonykor, attól borult ki bennem – De nagyon vigyázni: csak belül, egészen belül, tehát a kívülállók számára láthatatlanul és érzékelhetetlenül! – a Mérleg, hogy amikor éppen az Emőkének az amiatti irracionális félelmeivel viaskodtunk heteken át, hogy amennyiben ott hagyja az irodai munkát, leszegényedünk (Holott, mielőtt elhagyta volna a családot, amikor tehát kizárólag az én jövedelemből éltünk, messzemenően jól álltunk anyagilag: akkor javíttattam fel teljesen az ajándékba kapott autót és akkor vásároltam a Laptopomat és akkor festettem ki a lakás nyolcvan százalékát is!), vagyis éppen akkor, amikor én a leszegényedés kilátásának az ellenkezőjét bizonygattam neki elkeseredetten és kétségbeesetten, látván, hogy a homloküreg gyulladásból – torokgyulladásba és torokgyulladásból arcüreggyulladásba „hintázgat” át folyton a visszafojtott agresszivitása, illetve a megalázó helyzetei fölött érzett fojtott haragja miatt (És ilyenkor, soha nem lehetett tudni, hogy a negatív energiák mikor szüremlenek át végzetesen a gyermekekbe úgy mint korábban, és ilyenkor majdhogynem végtelen volt a gyermekeink körében a hűléses állapot.), szóval éppen ilyenkor, találkozott Emőke az egykori osztálytársával, a bőséges rendőrtiszti (férje) és tanárnői (saját) fizetésekből gazdálkodó, két gyermekes úri hölggyel, akivel bementek a Leonárdo nevű luxus-cipőüzletbe.
De nem csak, hogy bementek, hanem a két búsás fizetésből gazdálkodó, sőt: anyagilag még a szülők által is keményen támogatott volt osztálytársnője, nagyvonalúan és nagylelkűen felajánlotta, hogy ad Kölcsön Emőkének pénzt, megvásárolni egy a csizmát, aminél sokkal jobb minőségűt lehetett vásárolni akár a szemközti Tulipánt-üzletben is, a Leonardo-ban elkért összegnek a negyedéért. Egészen pontosan: a hat tagú családunk havi közköltségének a teljes értékéért. Tévedés ne essék: ha nem lehetett volna máshol olyan, illetve annál jobb minőségű cipőt kapni, illetve annak a negyed áráért legalább ugyanolyan minőségűt, és éppen azokban az időkben, amikor Emőke – és rajta keresztül, mi is, mivel mindannyian az ő családanyai képzeletvilágának vagyunk kiszolgáltatva ilyen szempontból - éppen a szegénység rémképével küzdött, akkor nem esetem volna kétségbe, hanem normálisnak találtam volna a vásárt. És ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy amennyiben egyedül megy be oda szemlélődni, akkor nem vásárolja meg azt a négyszeres árú csizmát, amely árának a háromnegyede olyan luxusadót képez, amire a Leonardo olasz tulajdonosainak a gyermekei, egy limonádét isznak nagy unalmukban, hűsülésképpen a Capri szigetén.Ezt a méregdrágán árult csizmát tehát, csak és csakis azért vásárolta meg Emőke abban a szegénységtől éppen iszonyodó lelki állapotában, mert akkor még mindig befolyásolható volt személyi akaratában mások által és egyszerűen nem merészelt nemet mondani a nagy lábon élő (Szerencsésebben férjezett...) barátnőjének!
Ekkor tehát kiborult nálam a Mérleg, illetve végzetesen elszabadult a legbelső köreimben a hét fejű Sárkány, és annak érdekében, hogy Emőkével, aki makacsul és semmiképpen nem akarta megérteni, hogy mi bajom van, ne veszekedjek vele orrvérzésig karácsonykor, hogy ne robbanjak szét tehát a belső méregtől, előre megvásároltam azt a karácsonyi itókát, aminek a megvásárlásának a tudatos elmulasztását éppen mérlegeltem aznap, és melléje egy csomag cigarettát is, és bizonyára azzal a tudattalan sugallattal (Mert józan elgondolásnak ez nem volt nevezhető), hogy ennek a magamnak okozott bűntudatnak a segítségével, legalább a negatív kiegyenlített állapotot létrehozom, és onnantól kezdve, vaj lévén az én fejemen is, nem lesz un. erkölcsi alapom ahhoz, hogy tovább haragudjak és veszekedhessek, nekifogtam „ünnepelni”. Persze, ezt sem kell úgy elképzelni, hogy meg ittam az egész „szeszes anyagot”, és elszívtam az egész csomag cigarettát, hanem úgy, hogy ilyenképpen, a pia-szopogatás és a cigaretta szippantgatás által mesterségesen keltett bűntudatnak a segítségével és ilyen jellegű, „bűnös” boldogság-pótlékok segítségével, legalább is lelki szinten, lenyugtattam magam. Mind a hűlés-elleni fenyősziruppal ízesített és csapvízzel oldott minőségi vodkából, mind a cigarettából maradt még bőven szilveszter éjszakájára is. De tény, hogy ezzel a jellegzetesen levegős (Figyelem: Ez Nem Skorpiói!) önrombolással, csak kívül csitítottam le a vihart valamelyest, mivel egészen belül csak az „Egyelőre ezt tudjuk tenni” szerinti Bolond elengedést és megbocsátást gyakorolhattam, hiszen a számomra teljesen érthetetlen és feldolgozhatatlan volt az akkori sors-helyzet kauzális szinten történő értelemszerű feldolgozása. És ezek szerint, majdnem nyolc hónapot késett. Karácsony-szilveszter táján ugyanis, negatív sorsomba mintegy rejtett-keservesen beletörődve - A jóval későbbi történések által teljesen igazoltan egyébként -, elvetettem azt a reményemet, hogy Emőkének sikerül ténylegesen újjá születnie, és úgy képzeltem, hogy bármilyen tudatossági szintre is tesz majd szert elméletileg, „Egy-előre úgy néz ki”, hogy gyakorlatilag képtelen fog maradni a teljes újjászületésre.
Akkor egyszerűen elfogadtam tehát ezt a, számomra abszurd módon megoldhatatlanul maradt, de az objektivitása miatt, szükségszerűen kompromisszumos helyzetet elsősorban a gyermekek miatt, de végső soron mindannyiunk érdekében is.
Nos, mi az érdekes és spirituális nyomra vezető analógia ebben az egészben? – Karácsony után, (Vagy közvetlenül szilveszter után?) karate edzésről haza jövet, találtunk egy félig megfagyott, de majdnem felnőtt galambfiókát a lépcsőházunkban, ami a kezdetben még enni sem volt képes. Különböző trükkökkel vettük rá, hogy valamit is kezdjen galamb-kíváncsiságból csipkedni, majd azokra a felületekre (inkább sárga-pontokra), amelyeket feltétlen reflexből megcsipkedett, számára ízes kukoricaliszt-kevertet kentünk és így vezettük rá az életben maradás nagy lehetőségére. Kb. egy hónapig volt a galamb nálunk, de a végére nem csak hogy keresztül-kasul repkedett a szobákban, hanem a leghozzá férhetetlenebb helyekre is betojt (természetesen horgast). Így végül elvittem az autóbontó-barátomhoz, akinek nem csak udvara, de a gyermekeinek lakatlan galambketrece is van. Onnan aztán a fél posta- fél balkáni gerlénk továbbállt, bocsánat: tovább repült, amikor nyitva felejtették az ajtaját. És, amikor kiköltöztünk sátorral a nyári tábor színhelyére, ugyanabban a víkend - házikóban, amiben nyár elején aludtam egy hétig, mielőtt Mo-ra elindultam volna egy fajgalamb-fiókát találtam újból. A mi szépséges és peckes, viszont a jobb lábára alig észrevehetően biccentő, és a halas tavak fölötti fecske-röptével szuperszonikus vadászgépekre emlékeztető Tubicánkat. A fekete fiatal sánta-galambot, aki a tavak felett végzett fecske-szerű irányváltásaival és bukó repüléseivel gyönyörködtetett bennünket, amikor éppen nem a két, szintén általunk hozott kiscicával játszott, aludt, vagy étel-morzsákat csipegetett, büszkén ránk morogva és könnyedén tíz-húsz centiket odébb libbenve, ha meg akartuk fogni.
Rég töprengtem én azon, hogy a Galamb, mint a Szent Szellem és úgy általában a szerelem, illetve a boldog házasság jelképe is (Az ostoba és igazság és harc és erőfeszítés nélküli béke mellett!), nem a Vízöntőhöz, de persze, nem is a Skorpióhoz (Sas, Sólyom) tartozik, hanem a Mérleghez! – Lehet ezen mosolyogni, de én hiszem azt, hogy nem véletlenül tette be valaki – bizonyára sajnálatból – néhány szem kukoricával együtt ezt a „kiegyenlítődési” - galambot éppen oda, ahova mi épen aznap délután két hónapra „kiköltöztünk”. - Még sokat lehetne a külső szimbólumokról, illetve a környezettel való összefüggésekről beszélni, de inkább vágjunk az elevenbe:
A levegő-karma tehát, a szellemi-spirituális és kauzális szintű, hirtelen változásoknak a helytelen, téves lereagálására hajlamosítja az illető személyeket. Illetve, a látható-érzékelhető felszín alatti, tényleges spirituális és kauzális állapotoknak a és változásoknak a téves érzékelésére, vagy azoknak a Nem-érzékelésére! És ezt ugyancsak a legmagasabb spirituális (tudati és öntutadati) szinteken! Illetve, a valós spirituális állapotoknak és változásoknak a félre-értési késztetéseit, a hirtelen beálló, negatív és abszurd felszíni helyzetek és jelenségek alapján. Ezért, egészen a kauzális szinteken voltan félre vezetve a karmikus képzeletem szintjén tehát én, még azt követően is, hogy felfedeztem a kauzális asztrológiát! Ezért vettem el olyan nőt feleségül, aki családon kívüli szerelmi élményekre vágyott titokban, folytonosan és feloldhatatlanul.
Ahhoz, hogy zavart ne keltsek az olvasókban, figyelmeztetnem kell arra, amit el szoktam mondani horoszkópfeltárás előtt, mivel a tényleges horoszkóp feltárás első fázisa alatt, a személyi karma-feltárása közben, semmi jót nem hallanak magukról a rendelők. Ti., hogy én is, nagyon jól tudom azt, hogy nem csak a karma működik bennünk (Isten őrizz!), hanem a nevelés és a tanulmányok útján kapott és szerzett pozitív képességek és a pozitív fényszögek által jelzett jó képességeink és tulajdonságaink is ott vannak bennünk, és persze, az abszolút létalapunkat képező felettes Én-ünk is, vagyis az abszolút és egyetemes léttudatunknak hangot adó, spirituális emberségünk és a lelkiismeretünk is!
Szóval: a levegő-karma azt jelenti, hogy az abszolút spirituális Én-tudat (A szellemi – Isteni öntudatunk valós létének és a gyakorlati sors-valóságunknak: a kicsi én-ünk sorsának) a fizikai személyünkben megvalósuló közvetlen kapcsolatát képtelenek vagyunk személyes érzékelni. Vagyis, a Levegő-karma, az individuum öntudatának az egyetemes léttudattal való közvetlen érzékelési képességét blokálja, vagyis azt zavarja meg, majdhogynem abszolút mértékben! Konkrétan: Hiába tudom elméletben nagyon is jól az egységet és az abszolút eredetet, sőt: a lényegi azonosságot, mert az Isteni Én-em helyett, Istenként, csak a megfoghatatlanul manifesztálódó külső „Sárkányt”, az ellenséges sorserőket látom meg a nehézségeimben, vagy a szándékaim és az akaratom akadályoztatásában: Ilyenkor a számomra „objektíven” idegen, a földi értelmem számára tehát szeszélyesen és zavarosan, viselkedő Istent vagyok képes csak meglátni.
És a Mérleg-karmával viszont, kimondottan és főként azt érzékelem és látom „semminek”, vagy éppenséggel ellenségesnek (Hét fejű sárkánynak) a lelki szemeimmel ilyenkor (Abszurdnak látott, érzékelt és értett sorshelyzetben), ami első sorban a párkapcsolati nehézségekben és kudarcokban jelenik meg, vagyis, a párkapcsolatban manifesztálódó Isteni Fényt – a legfőbb értelmet látom vagy nem-létezőnek, vagy ellenséges és önkényes sorserőnek! Nehéz és zavaros és értelmileg átláthatatlan – párkapcsolati, szerelmi - sorsviharokban tehát, az Isteni (pozitív mágikus erejű) Énemnek, a kiegyenlítődést célzó párkapcsolatban való manifesztációjában, inkább a zavaros és ellenséges Sárkányt (A gonosz Lilith-sorserőt) látom és érzékelem, és semmi esetre sem az Egyetemes Tőrvények logikája (fénye) szerinti értelmes sorserőket! – Hát persze: Hiszen azt és azokat a személyeket és azoknak is azokat a megnyilvánulásait vonzottam be mindig „a Mérleg- Lilithemmel”, vagyis éppen a Levegő – és a jelen esetben a Mérleg jellegű karmikus meghatározódásaim által, amely ellenségesnek látszó személyek és sorshelyzetek, éppen ennek a „viharos” zavarhatóságomnak a megtestesülései voltak! Mindig az „igazi”-nak képzelt, nagy szerelmeknek, éppen olyan párkapcsolatokat vonzottam be, akik ugyan az Én-jeim voltak spirituális - elemi szinten, de az anyjuk (Rák, Hold), akiktől a rejtett karmájukat örökölték éppen, mindig, de mindig átváltoztatták őket megzavarodott és végül majdnem ellenségessé váló, vagy éppenséggel tőlem messzire szálló - menekülő „érthetetlen” és elérhetetlen égi, vagy mocsári Sárkányokká.
Ez tehát a levegő-karma: a kauzális állapot helytelen értelmezésének az elemi késztetése, egyetlen „a képbe nem illő” sors-elem, külső sors-jelenség miatt. Emőke lelkében és szívében ugyanis, már meg volt a szándék a család kohéziójának a megvalósítására és a családi egység megvalósítására, amikor személyi, vagy lelki zavartságában, karácsonykor a drága csizmát a luxus adalékával még megvette, de nekem az lett a benyomásom, a helytelen közvetlen tapasztalások szintjén (Lilith a III. Házban), hogy minden maradt a régiben, és ezért a lényem (Én-tudatom) legmagasabb szintjein, megmaradtam abban a kétségbeesésben, amibe taszított tíz hónappal korábban a feleségem, amikor megtudtam, hogy az anyja romlásba vezető logikájához való vissza szegődése mellett, még a kokainos Dzsoe Ledzionba is szerelmes lett. És emiatt nem is voltam akkoriban biztos abban pl., hogy mint azelőtt, nem történhet velem végzetes kimenetelű baleset az autóban, és ennek a hit-vesztésből eredő félelemnek a szöges ellentéteként (Mert a Lilitnél és a Sárfaroknál mind a két véglet jelen van, csak az egyik nehéz véglet látszólag el van halva bennünk, vagy mélyen alszik!), akkor, amikor megtapasztaltam, hogy eléggé megbízható a tavasszal vásárolt Lada-gépkocsink és csak egyedül ültem az autóban, olyan vakmerőségeket is megengedtem magamnak, amikért más esetekben csóváltam volna a fejemet! (Négy gyermekes családfenntartó apa veszélyezteti az életét!) Szóval, a tavalyi, Emőkének az érthetetlen anyához-ragadása által kiváltott, hitemnek az időnként jelentkező elvesztési állapota után, amikor még féltem az autóban a gyermekekkel együtt járni, amikor az autóban egyedül lehettem, nem érdekelt, hogy kockáztatási helyzetbe és állapotba helyezve magam, éppen olyan gyorsan vezetek, mint azok, akiket máskor ezért elítélek, mivel akkor megfeledkeztem a veszélyről. Tehát akkor újból vak hittel (negatív hittel!) éltem. Amikor viszont nem ültem az autóban, de az autózásra gondoltam, egyáltalán nem hitem abban, amiben korábban mindig biztos voltam, ti., hogy mivel törvényes életet folytatok, az egyetemes törvények értelmében, nem történhet velem úgynevezett ostoba baleset. (Természeti körülmények, vagy mások törvénytelen és agresszív vezetése miatt.) Szóval a Lilithemmel a Mérlegben együtt álló, negatív Marsomnak megfelelő, két véglet: a vakmerőség és a félelem.
És figyelem újra: nem a Levegős Napjegyek, vagy Ascendens szerinti meghatározásokról beszélek. Vízöntő szülött barátom pl. soha ilyesmit nem mesélt, sőt: miután meghalt az édesapja és nem volt aki az attól öröklött autóit vezesse, inkább másokat fogadott meg „sofőrnek”, mindaddig, amíg lassan-lassan bele nem szokott az autóvezetésbe, annak ellenére, hogy rég óta meg volt a hajtási jogosítványa. Az embert tehát éppen azért hajtja a karmája (Karmikus én-je), az annak megfelelő szélsőséges állapotokba és helyzetekbe és azért vonz be magának olyan személyeket és olyan élethelyzeteket, akik és amik őt ilyen szélsőséges állapotokba és helyzetekbe hozzák, hogy fogja fel végre a karmájának a lényegét és fejlessze ki és erősítse meg az annak megfelelő pozitív képességeit. Ezt a sors-logikát én korábban is tudtam, de nem ismertem viszont, a levegő-karmának ezt a rejtett jelentését!
És ez tehát a Levegő karma: a hirtelen előálló levegős- állapotoktól, pl. a sors-vihartól, vagy az abszurdnak látszó, az illető személy számára átláthatatlan és kezelhetetlen sors-helyzetektől való megzavarodás, és a menekülési ösztön és a személy számára hirtelen érthetetlennek, zavarosnak, végleg elrontottnak és jobbra fordíthatatlannak látszó helyzetektől való irracionális menekülési késztetése. A Riadás és a Rianás! A megrettenés. – Vagy éppen a csendes háborgás a sors erők ellen, ami éppen úgy és továbbra is beidézi a kétségbeejtően abszurd sorshelyzeteket. Hát ezért kellett – és úgy látszik, hogy kell még - néha, a szó szoros értelmében vett, rettenetesen abszurdnak látszó helyzetekbe kerülnöm (Legutóbb Emőke lett néhány hétre szerelmes és akadt ki ettől annyira, hogy a nagy szerelmes önmegvalósítási reményében úgy döntött, hogy végleg el kell hagynia engem és ezzel együtt szét kell szakítania a családot.), már kiskoromban is, amikor abszolút ártatlanul és tévedésből megsértettem egy nálam még kisebb gyermek szemét, ami aztán rengeteg sértést kapva utólag, elsorvadt és ezért, az első sérülés-okozónak a káin- bélyege mindvégig rajtam is maradt. Ezért kellett meghalnia második kislányunknak, Enikőnek, illetve, azért kellett olyan nőt elvegyek feleségül, aki, akkor még ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul, de képes volt a negatív anyai imaginációjával bevonzani olyan egészség „biztosítási” körülményeket, amelyek a gyermekünk életébe kerültek. És ezért kellett ismét szét szakadnia egy egyszerű szerelmesen misztikus női ábránd miatt a családunknak, és ezzel együtt megtörténnie annak, amitől én a Rák-karmámmal, a gyermekeimnek a végzetes veszélyeztetettsége mellett, a leginkább féltem.
– Az emberiség legnagyobb tévedése a saját sorsának és életének a rendeltetéséről és funkciójáról alkotott képzeteiről szól! És hiába játszodják a mindenek fölött állót, mert ez alól nem mentesülnek a legnagyobb misztikus guruk és az un. spirituális tanítómesterek sem! Egy sem ismerte közülük a Lilihet és egy sem értette közülük teljes mélységében, nem csak a Levegő-karmát, hanem a spirituálisan negatív Mérleget sem! Szerintem egyedül Jézus volt az, aki az óriási tévedései (Mágikus cselekedeteinek a hiábavalósága) megértése után, valamelyest megértette ezt a kérlelhetetlen lét- és sorslogikát, de mivel az epigonjai vallást gyártottak a beavatási tanításából, mindaz ami, a megváltás szempontjából lényeges és fontos volt a tanításából, teljesen semmivé lett. Az ide vonatkozó, lényegi tanítást maximun azok a patrisztikus kereszténység idején élő, anonim spirituális beavatottak érthették, akik a gnosztikus evangéliumokat megírták, és akik felfogták hogy itt az életben, mindenek fölött áll a karma megismerésének a pozitív következménye. Vagyis azt, hogy az élet célja a megváltás elérése és a megváltás a végső személyi valóság megismeréséből fakadó pozitív mágikus hatásaira megy ki. És, hogy ennek a következménye egyenesen az, hogy nem az öncélú mágiázás, vagy vallásos szemforgatás menti meg a pénzügyi trükkökhöz nem értő és a mások átverésére és kizsákmányolására képtelen, un. tisztességes embereket a betegségtől és a szegénységtől, hanem a karmájuk megismerése! – Ebben, egyedül ebben a megismerési lehetőségben – és semmi másban nem! - vagyunk egyenlők Isten előtt!
Szóval a Levegő karma nem más mint, a Vihar elmúlásában és a vihar által felkavart ismeretlen új helyzet elfogadható normális állapotára vonatkozó negatív hitnek, vagyis az eleve Nem-hitnek az eleve adott, elemi késztetése! A vihar előtti háborgásnak és a vihar közbeni türelmetlenségnek és a megzavarodásnak a személyi determinációja. – A levegő karma az, mikor a békésen legelésző öreg lovak is, megriadnak és valósággal megőrülnek a villámlástól! Mi, a levegő-karmásak (Nem a levegő- természetűek!), a menynek a földtől, az abszolútumnak a megnyilvánult világtól való elválasztásának a helyéről, az állapotából érkezünk. És emiatt addig kell megrettenjünk, amíg el nem hisszük, hogy az elválasztás és az elválasztottság nem örök, hogy az elválasztás megszüntethető a személyes törekvések hétköznapi és gyakorlati beváltása (a gyakorlati életfeladatok beteljesítése) és az újjászületési törekvések által! Vagyis mi Levegő-karmások, a földi értelemmel a legfelfoghatatlanabb és a gyakorlati ésszel legelfogadhatatlanabb létzónából inkarnálódunk! A mi életfeladatunk megtanulni a vihar közben is rendületlenül megtartani a vihar elmúlásában és a vihar utáni életnek a normális élhetőségében való hitet, és így megszerezni a múlhatatlan belső nyugalmat, az öröklét-bizalmat. Az, hogy szoktassuk ahhoz hozza a lelkünket, hogy ne rendítse meg a nyugalmát semmiféle földi (fizikai, vagy pszichikai) vihar és mindvégig maradjunk a pozitív öntudatunknál. Hogy soha, villámlás és mennykő hullás közben sem, veszítsük el a bizalmunkat a felettes Én-ünk pozitív mágikus erejében!
Mostanáig éppen olyankor ért mindig a csalódást követő kétely, amikor éber (lélekben zavartalan) és józan (teljesen alkoholmentes) voltam huzamos ideig, és ennek ellenére – éppen azért, mert mindazt amit itt leírtam nem tudtam és nem értettem - menthetetlenül beállt egy váratlan és negatív sorsfordulat. Sőt, még most is, kb. Egy hónappal azt követően, hogy mindezt leírva megértettem, a volt feleségemnek sikerült majdnem egy egész hét erejéig kibillenteni a belső mérlegemet az által, hogy véglegesen és visszafordíthatatlanul, mivel immár másodjára, a három és fél éves lányunkkal elhagyta és ezzel szétszakította a családot.
Korábban, amikor a negatív sorshelyzet hónapokig nem akart megszűnni, és a kiegyenlítettségi állapot helyre állni, azt kezdtem képzelni, illetve el kezdtem abban kételkedni (Mérleg karma az Ikrek – házban), hogy talán még sem létezik a pozitív kapcsolata a magas (egyetemes) felelősségre alapozott lét-tudatomnak, a hétköznapi tudatommal és sorsommal, a kis énem- karmikus kisugárzásával. Illetve azt, hogy ezek még mindig ellentmondanak egymásnak, és ilyenkor valósággal vesztem meg, amiért nem tudom magamban azt a sötét pontot felfedezni, ami még midig képes megrontani a sorsomat és velem együtt a gyermekeim sorsát is. Hogy az abszolút énem, amit meditációkban néha elérni véltem és amivel ilyenkor azonosultam, nem befolyásolja kellőképpen (pozitívan) a gyakorlati sorsomat (A kicsi én-em sorsát). A Hamvas által több helyt emlegetett „meg nem hallgatott imák” misztikusan negatív (tév)képzete, mintegy varázsütésre (hirtelen, mint a villám) lepte el az egész tudatomat és az elmémet és billentette ki a lelki mérlegemet. Ilyenkor azt kérdeztem magamtól, a rengeteg korábbi pozitív visszajelzés ellenére is, hogy hát akkor én szélhámos vagyok, hamis dolgokat mondok az embereknek a karma meghaladási lehetőségét és a Sárkányfej által jelzett, egyre folytonosabb derűs állapot elérési lehetőségeket illetően?
Most végre, miután maradéktalanul elfogadtam és spirituális szempontból pozitívan értékelem azt a helyzetet is, amit a Levegő –karma jelentése felől való megvilágosodásom után a feleségem családszakítási akciójával létre hozott, teljes biztonsággal és egyértelmű határozottsággal tudom, hogy minden, de minden teljesen igaz abból, amit a horoszkópból kiolvasható sorsprogramok logikájáról felfedeztem és megírtam és elmondtam. Nem azzal volt a baj tehát, hogy téves tudományt gyakoroltam, hanem csak az, hogy az egészből még ez, a levegő-karma feloldási és meghaladási lehetőségnek az információja (A sors-meglepetések által okozható riadalom és rettenet kiküszöböléséhez szükséges – és így a hit folytonosságának és zavartalanságának a biztosításához szükséges – lelki és személyi, tehát természeti tulajdonságok megszerzése) hiányzott! Mert tényleg úgy van, mint ahogy a tudatlan misztikus guruk tanítják: csakugyan azoknak a rendkívüli mágikus hatású, spirituális képességeknek a kifejlesztéséről van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember, külső és belső természet-rombolás és szennyezés (hazudozás, korrupció) nélkül élhessen a földön, bármilyen körülmények között is, de,
DE EZEN KÉPESSÉGEK MEGSZERZÉSÉNEK ORIÁSI ÁLDOZAT-HOZATALI FELTÉTELE VAN, AMELY KÉPESSÉGEK LÉTE ÉS GYAKORLÁSA VISZONT, EGYÁLTALÁN NEM ÖNCÉLÚ!
Nos, ezért, mert ezeket az áldozatokat én réges-rég óta el kezdtem meghozni, és mert csakugyan, a 28 éves kori nagy rettenetemet követő megvilágosodásomat követő 35 éves kori felébredésem óta, rengeteg úgynevezett értelmes szenvedésben volt részem - ennek az áldozati készségemnek köszönhetően-, tehát mert tudom, hogy az igazi tudás igazából mibe, mennyi erőfeszítésbe és önfegyelembe és lemondásba kerül, nem szeretem azt, amikor az „ártatlan” horoszkóp-rendelők, akinknek ehhez ez egészhez még egyelőre semmi közük nincsen, rám ragasztott „megengedhető emberi hibákat” és vétkeket közös tárgyalási alapnak vélve és ezek fölött mintegy rám kacsintva és persze, kifelé, a nekik, mint az én gyengeségeimet éppen leleplező, hőz renitenskedőnek drukkoló közönségükre kacsintva, a világi erkölcs primitív logikája szerinti elveknek, az általuk állított megsértésére hivatkozva, velem egyenlősdit akarnak játszani. – Úgy mint az újságírók pl. a korrupt miniszterelnökökkel. („Te sem vagy jobb nálam, csak sunyibb és gátlástalanabb.”) És nem az értelmes – értelmezett – szenvedéseim árán megszerzett tudásommal szembeni tiszteletlenség zavar ebben a magatartásban sem, hanem az amiatti szánalom fog el, hogy ők ezzel a stupid egyenlősdivel, amelyben úgy képzelik, hogy „azonos szintre” kerültünk az által, hogy lehetőségükben áll velem „üzletet kötve”, tőlem horoszkópot rendelni és ez által tőlem vélt mulasztásokat számon kérni, (illetve, ha ők majd úgy látják, akkor nem-kötni, és ezzel is, az „egyenlő féli” státuszukat maguknak és másoknak bizonygatni), egyáltalán nem segítik elő az ő sorsuk jobbulását! Sőt! Ilyenkor rendszerint azonnal közlöm, hogy az illető személy számára én nem fogok asztrológiai sorsprogram feltárást végezni, jelezvén, hogy nem vagyok pórázon tartható a rendelés megtételi ígéretekkel ebben a nekik a legkevésbé használó, egyenlősdi játszmában. Ezúttal is megnyugtatom tehát a horoszkópjuk ismerete hiányában velem egyenlősdit játszani akaró személyeket, hogy az már az Oroszlán Acendensemnek megfelelő, asztrológusi tudatossággal kidolgozott új természetemhez, vagyis a spirituális tudatossággal kidolgozott szellemi alapállásomhoz és egyáltalán nem az általuk vélt „skorpiói-gonoszságomhoz” kapcsolódik az, hogy éppen az ő érdekükben ütök vissza visszakézből és ha tovább önérzeteskednek, rá is mutatok arra, hogy a karmájuk mely jellege szerint próbálnak engem „leleplezni”, anélkül hogy sejtelmük lenne arról, hogy ezzel éppen a saját karmájuk szerinti tulajdonságaikat akarják éppen velem szemben gyakorolni. – Hát nem én vagyok az a személy, akivel ezt meg lehet tenniük, ahogy rég óta, nem én vagyok már az a személy sem, akin a tűzkarmával rendelkező, hódító személyek kipróbálhatják akár a férfi-uralási reflexeiket, akár a szexuális vonzerejűket horoszkóp-értelmezés előtt és közben.
Amióta felfedeztem a levegő karmám eddigelé előlem rejtett - De meggyőződésem, hogy más magyar nyelven tájékozódó személyek elől is rejtett! - lényegi elemeit, azon veszem észre magam, hogy mostanában a korábbinál jóval több, mondhatni, hogy szinte csak Ikrek - Vízöntő jellegű karmával terhelt horoszkópot, vagy legalább is, ilyen jellegű személyi problémát kell a rendelőim számára értelmeznem, vagy, más személyekkel ezt a sors-témát megértetnem, és általában mindig valami Oroszlán és Nyilas, vagy Bika- Szűz- Bak és Skorpió jellegű gyakorlati problémával van ez aláfestve... Ha eddig tehát többnyire Skorpió - Oroszlán és persze, Rák karmákat kellett "megoldanom", és a végére már, ezeknek a kivételes (leginkább ehhez értő) szakértőjének tudhattam be magam, most, hogy a feleségem családrombolási akciója miatt bekövetkezett belső mérleg-kiakadás is, mindössze öt napig tartott és egy hét múlva a spirituális egyensúlyom és zavartalanságom is teljesen helyre állt, úgy látszik, a levegő-karma problémakörének a teljes felgöngyölítésének az időszaka köszöntött be az asztrológusi tevékenységemben a rezonancia, a fejlődés és a mágia törvénye szerint.
A baj csak az, hogy a Levegő elem kimondottan az egyetemes (isteni) és az egyéni mágikus imagináció negatív működéséhez kötött, és a hétköznapi logikával gondolkozó - és így is képzelgő! - emberekkel, nagyon nehéz megértetni a problémájukat. Egyik tábor-résztvevőnek adatott meg az a szerencse, hogy komoly előzetes képzettséget szerzett magának, ahhoz, hogy megérthesse, miről is beszélek tulajdonképpen, illetve az a lehetőség, hogy a több napos együttélés során felmerülő személyi problémákat hozhattam fel példának a számára, remélhetőleg helyes nyomra vezető illusztrációként.
Mert hát éppen erről van szó: minthogyha a büdös nagy semmiből törne rá ezekre az emberekre a háborgó tengerhez hasonló, sötét gondolat, illetve az, amiatti rossz kedv, irracionális agresszivitást kiváltó mentális és érzelmi állapot. És ez mindössze még enyhe kifejezés arra, hogy rossz kedv, mert olyan panaszt is hallottam már, hogy reggel jó pihenten felébredt a Vízöntő - Ikrek karmás személy, és a rá törő sötét gondolatai miatt, egyszerűen azt hitte, hogy meg őrül. Csak úgy, önmagától. Hívnia kellett a legjobb barátnőjét telefonon, hogy az mondjon számára valami kijózanító és biztató szavakat annak érdekében, hogy az őrületet elkerülhesse. És közben az illető személy kívülről nézve, csodálatosan szép és nyugodt ember, mint egy Michelangelo, vagy Rodin szobor, vagy egy klasszikus női szobor a Budapesti műcsarnokban, és „színekben” is misztikusan szépséges mint a tengerparti nyaralási reklámok fotómodelljei! Eszébe nem jutna senkinek, hogy megszólíthatatlan szoborszerűségében, mentális és ideális szinten tragikus háborúk folynak benne, illetve hogy a sötét képzeletével és ellenséges érzelmeivel önmagában folytonosan szétbontja és lerombolja önkéntelenül mindazt, amit hónapok, sőt: évek munkájával felépített. És így járt a volt feleségem is, aki – annak ellenére, hogy maga is asztrológus - egyszer csak azt érezte, hogy meg kell szabaduljon tőlem a család feláldozása árán is, annak érdekében, hogy a mélytudattalanjában lappangó misztikus és szexuális vágyait kiélhesse, illetve az így megszerzett „szabadsága” árán „önmagát megvalósíthassa”. És az egészben az volt a legrémítőbb, hogy eközben mindenre agresszíven reagált, ami rám emlékeztette (A közös gyermekeink hozzá intézett szavaira, gyermekien butácska kéréseire és kérdéseire is), illetve a belőle akkoriban feltörő, ellenség-képzeteire.

Persze, a levegő-karmánál, akárcsak a Tűz-karmánál, a negatívan egymást fényszögelő, megfelelő bolygók (Nap, Merkúr, Mars, Jupiter, Uránusz, Neptunusz.) által megtestesített őserők is részt vesznek a kívülről láthatatlan, negatív "hangulatkeltésben".
De hiába, hogy kívülálló mindebből semmit nem lát, mert ez még így is csak a belső problémáknak a lelki szintű, külső megnyilvánulása, amit végül is, az illető személy maga is, esetleg a pszichiátria, vagy a pszichológia (mikor melyik...) jól rosszul, de tud kezelni. Van viszont úgy, hogy sokszor, a lelki és szellemi alapállásuk szerint is, a legjobb indulatú és szándékú személyek is úgy (értelmetlenül és érhetetlenül: talán még a maguk számára is megfejthetetlenül) viselkednek a levegő-karmájuk hatására, hogy a humánus környezetüknek nem marad más esélye, mint egyszerűen lerázni, vagy kinézni, szélsőséges esetben az életükből kizárni őket. (Mivel nem merik becsületesen a szemükbe mondani azt, hogy idegesítik őket.) Gyermekkoromban egyszerűen nem értettem, hogy olyan iskolai és osztálytársaságokban, amelyekben nincsenek jelen a családi, vagy az óvodáskori barátaim, vagy később, a velem egykorú unokatestvérem, majd "nagyobb koromban" a külön asztali beszélgetések alkalmával szerzett barátaim, egyszerűen nem kívánatos személy leszek csak úgy, hirtelen. Aztán, amikor magam is metafizika-oktató lettem (Előbb az Eltában, majd "magánúton"...), azt vettem észre, hogy bizony engem is idegesítenek az olyan személyek, mint amilyen én lehettem még egyszerű Elta-hallgató koromban is: minden, az előadók részéről elhangzó, találónak és frappánsnak talált megfogalmazásnak csaknem hangosan örvendő, ilyenkor jelentősen a mellettem, vagy éppen a hátamnál ülő, barátomra - ismerősömre néző, sőt: sokszor az elhangzottakat suttogva bár, de szenvedélyesen kommentáló, mitugrász kis hülye!
Valahol azt írtam, hogy ha valamiért hálás lehetek az Eltásoknak, hát az a leginkább azért, mert nem rúgtak ki az előadásokról, mindjárt az elején! És ezt számtalan alkalommal el kell mondanom, egy - egy hallgatónak, hogy ne érezze magát megsértve, amiért előadás közben megállva, megkérem, hogy ne remegtesse a lábát, vagy ne rágcsáljon és ne matasson a rágcsija, cukorkája, vagy keksze celofán-csomagolással, stb. miközben én tartom az előadást, mert bizony, még mindig olyan érzékeny a figyelmem, hogy ezek sajnos ma is zavarnak az összpontosításban. Olyannyira, hogy amennyiben egyetlen olyan nyüzsgő hallgató is akadna, mint amilyen én voltam az elején, nem tehetnék mást, mint hogy megkérjem arra, hogy hagyja el a termet, amennyiben képtelen magán (nyüzsgési és kommentálási kényszerén) uralkodni. Sőt: az emlékezetemmel visszapergetett saját csődjeimből okulva, azt is szoktam tanácsolni az ilyen, jobb esetben: "szeles", negatív esetben: viharos, vagy éppenséggel háborgó hallgatóknak, akik képtelenek türtőztetni magukat azzal a reflex szerű késztetésükkel szemben pl., hogy helyettem adják meg a választ egymásnak, miközben egy másik hallgató, tehát az eredeti kérdező nem nekik, hanem nekem tette fel a kérdést, hogy: - SOHA NE VÁLASZOLJATOK OLYAN KÉRDÉSEKRE, AMELYEKET NEM NEKTEK TETTEK FEL KÖZVETLENÜL.

Persze, jól tudom, hogy nekem, rengeteg naplóírással és meditációval a hátam mögött, most már könnyű ezt mondani, de annál nehezebb ezen "sorstársaimnak" ezt a tanácsomat betartani. - Pedig komolyan mondom, hogy nincs más esélyük. Mert az csak hagyján, hogy az ilyen közvetlen, csoportos beszélgetésekben minden értelmes választ, amit a kurzustartó asztrológustól várnának el a kollégáik, mindent, de abszolút minden érdemi válaszadást lehetetlenné tesznek, szét bontanak és szét szórnak a szellemes beköpéseikkel, vagy amennyire jóindulatú, éppen annyira felesleges és általában félrevezető „okos” kiegészítéseikkel, és nem csak, hogy a megkérdezett, de sokszor még maga a kérdező sem emlékszik már arra, hogy mi is volt az eredeti kérdés, vagyis, a szelesek szellemes megjegyzései miatt, a hallgatók azzal maradnak, hogy egymás szavába vágva, mindenki csak jártatja a száját öt vagy tíz percen át, anélkül, hogy az eredetileg megkérdezett előadótól megkapták volna a helyes választ! Mert a nagy baj az, hogy ugyanúgy szétszórják a figyelmüket és végül önmagukat, és ez által az életüket is, ezek a levegő-karmások, mint egy - egy társalgás közbeni tanácsadást, amit a kéretlen megjegyzéseikkel mentetrendszerűen zátonyra futtatnak. Vagyis: ezzel a mentalitással (És itt a szó szoros értelmében kéretik érteni azt hogy mentális magatartással!), soha sehova nem jutnak el és nem érkeznek meg egyetlen értelmes sors-állapotba sem. Sőt: legalább még csak egy konkrét negatív eredményhez sem, amiből, ha károsan is, de legalább okulhatnának.
És még ez a külső szétszórtságuk és az azzal járó szóródásuk és más-szórásuk sem akkora baj, mint az, hogy, akárcsak a Vízjegyű karmások a csapongó érzelmeikkel, ezek a levegő-karmások a látszólag sehonnan jött ötleteikkel, és a fél, vagy egyenesen helytelen (negatív) „megvilágosodásaikkal” a belső (karmikus) képzeletviláguk szintjén mindent, de mindent amit hónapok és évek keserves munkájával egyedül, vagy valakivel párban felépítettek, szükségszerűen és menthetetlenül szétbontanak. Ők azok, akik nem képesek haladni egyről kettőre. Egészen pontosan, a kettőből, illetve a végtelenből, a végtelen tapasztalási és értelmezési lehetőségekből az egységbe. Ők a jópofa, a vicces, vagy halálosan komoly, de a jó ismerőseik által is, lehetőleg kerülendőnek ismert okos-tojások, a meg nem értettek, az „átoklevevő” misztikus szélhámosok állandó kliensei, akik úgy képzelik, hogy valaki kívülálló személy, vagy misztikus hatalom, tiszta rossz indulatból, vagy csak úgy, úri szeszélyből, állandóan átkot tesz rájuk, enyhébb esetben, heves érzelmei által indíttatva, kivédhetetlenül elátkozza őket. És a feltételezés nem azért jogos, mert a levegő karmások, csakúgy mint a tűz-karmások, személyi öntudtai problémával, illetve hamis individuális tudattal érkeznek a világra (Hiszen a Levegő is Fény – Jang elem, nem csak a Tűz!), hanem azért is mert a szertelen és mindenünnen fújtatott és fújtató (külső, ami külső, de belső!) és hirtelen háborgó viselkedésük tényleg egy átok, és a saját maguk számára elsősorban.
Ettől az átoktól viszont, egyáltalán nem a vallásgyakorlás ellenében automatikus üdvözülést ígérő papok, vagy tradicionális joga-oktatók, modern kuruzslók és vajákosok (auralátók, viasz szobrokat szurkáló boszorkányok, szelleműzők, szellemsebészek és dianetikusok) szabadítják fel őket, hanem egyedül a levegő karma tényleges és rejtett természetét, annak teljes mélységében ismerő, karma-asztrológusok! (Mellesleg: nem csak az állítólagos átoklevevő misztikus szélhámosok élnek jól a titkos formula-ismerettel megszerezhető boldogsági lehetőség eszméjével való kufárkodással, hanem az agykontrol -oktatók is! Hiszen ki más lenne szerelmes, az ilyen huszárvágás szerű "tudományos" sorsmegoldásban, mint ők, az agytáncoltatók? A baj csak az, hogy a kezdeti tudományos mágiázási sikerek - Lásd az agykontrol-sikerek c. igen népszerű rovatokat. - után, mintha csődöt mondana a módszer... és több éves reményteljes agykontrolozás után, a lényegében végig meddő agytréninges klubtevékenység után, rá kell ébredniük arra, hogy ezúttal is rossz lóra tettek. És még hagyján az, ha mindössze "a csillagos égig" rugó kezdeti sikerek után, a hosszas sikertelenséget kell elkönyvelniük. Mert, amint a fenti sorokban már írtam, a Szaturnuszi mágikus erő úgy működik, hogy addig állítja az élet - saját karmájuk - a Levegő-karmás személyeket - akárcsak engem e nyár elején - a legabszurdabb helyzetek sorozata elé, amíg rá nem jönnek a lényegre (A saját belső, fekete örvényüknek a személyes színezetére) és a naplóval történő leleplezések mellett, a leghatékonyabb módszereket keresik meg és vetik latba, annak érdekében, hogy a lelkükben és a szellemükben, ezeket a fekete vihar-lyukaikat betömjék. Nos, ezt tudva, talán az is kiderült már, hogy miért logikus az, hogy egyes agykontrollozók, vagy másképpen (kevésbé tudományosan...) modern mágiázók, egy bizonyos idő után, még zavarosabb élethelyzetek előtt találják magukat, mint az agykontrol tanfolyamokon elsajátított, deklaráltan misztikus, vagy a tudományos köntösbe bujtatott mágiázó tevékenységeik előtt... - Gondolom, ezután már teljesen érthető, hogy miért nevezik a föld-jegyű Szaturnuszt a küszöb őrének, vagyis a szellemi világ könyörtelenül következetes "karma mesterének"?
Mert: "Ereje tökéletes lesz, ha a földre vissza fordul.". - Tábula Smaragdina.
Vagyis: csak és csakis a horoszkópunkból (a bolygóknak és a karma-pontoknak a pozíciójából ) kiolvasható, gyakorlati földi életfeladatok felvállalásával és beváltásával oldjuk és haladjuk meg a karmánkat, és leszünk mind egészségesebbé és harmonikusabb, derűsebb - mert sikeresebb - személyiségekké, és nem misztikus vagy a tudományos mágiázások segítségével. És ugyanúgy:
Csak ez által, a szűrke, hétköznapi feladataink felvállalása és végrehajtása által, valamint az önámítást és az ámítást (A gyakorlati, vagy a misztikus hazudozást) messze elkerülő magatartás által, vagyis a helytállás által, leszünk boldoggá és üdvözültté (megváltottá) és semmiképpen nem a könnyítéseket (kiváltságos, protekciós, tehát a sehol nem létező negatív tapasztalást kikerülő, egyéni erőfeszítés nélküli utat) ígérő vallásos tevékenységek és egzotikusan misztikus keleti fantazmagóriák, többé - kevésbé intenzív lelki átélése segítségével. És ha nem lettem volna esetleg tökéletesen meggyőződve minderről azelőtt, maradéktalanul meggyőződhettem most, amikor azt kell látnom, hogy a volt feleségem egy éve sem talált legalább egy szalonképes (vállalható) szeretőt magának, miközben pontosan négy hónappal azt követően, hogy a családi terhektől való szabadulása érdekében, valamint a családon kivüli szerelmi boldogsága megvalósítása értedkében, katasztrofaszerűen szétbontotta a családunkat, az Egyetemes Törvények (Az igazi angyalok!) lehetővé tették számomra, hogy találkozzak azzal a gyönyörű, okos és nem utolsó sorban gerinces lelki társammal, akiről “elhagyott” két gyermekes apaként még csak álmodni sem mertem, és akit mind a három nálam levő gyermekünk is nagyon szeret – és nem véletlenül!
Kozma Szilárd
LÁSD MÉG:

http://www.kozmaszilard.hu
http://www.kozmaszilard.com
http://www.aldottelet.com

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO