ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.11.20. 00:51

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


"Széles az út amelyen el lehet indulni, de szűk az a kapu, amelyen be lehet jutni a Mennyek Országába."
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott." (Názáreti Jézus)



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2017.06.22. 21:25 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A BOLDOGSÁG ELÉRHETŐSÉGÉNEK A KÉRDÉSE

Azt már nagyon rég észleltem, hogy a spekuláns személyek, vagyis az olyan Júdások, mint pl. Nagy Attila Puli, Gerle Éva, Parászka Boróka, és a Medárda lányom Szűz-karmás vőlegénye, a „nagyokos” Szente Tamás, de még inkább, az igazán nagy eszűek, mint pl. Kedves Gyuri barátom volt, amíg a barátom volt, még ha nagyon jó humorérzékkel és kritikai érzékkel is rendelkeznek, akkor is, néha – És éppen emiatt: - mellbevágó irracionalitással, érzelmeskedők voltak, vagyis hihetetlenül érzelgősen viselkedtek néha, máskor meg elemi dolgokat képtelenek voltak megérteni és az irracionális elképzeléseikhez ragaszkodtak döbbenetesen ostobán. Nagyon későre értettem meg, hogy ezekből az EGYÉBKÉNT RENDKÍVÜLIEN "ÉRDEKES" személyekből hiányzik a központi összekötő és egyesítő elem: A BOLDOGSÁG.
Igen ám, de hogyan lehetnénk igazából, ténylegesen boldogak?

Hiszen, amint a fenti példák is mutatják, a Szeretet (A Jin) tehát nem érzelgősség, nem érzelmeskedés, és a Fény (A Jang) viszont nem, semmiképpen nem júdási intellektualizmus, nem steril (filozófiai) okoskodás. Sem a pót-szeretet (érzelgősség), sem a hamis fény (a spekulatív okoskodás) nem vezethet tehát valóas boldogsághoz. De még úgy nem vezethet a kettő együttese (Egységes egyesülése) sem.

A kérdésem viszont az, hogy amennyiben az igazi világosság és az igazi szeretet (Az Isten szeretet pl.), olyan nehezen elérhetők (Már csak azért is, mert egymást, egymás zavartalanságát és - egészségét, valódiságát feltételezik!), akkor az igazi – tényleges boldogság az olyan normális és egészséges személyek számára, akik pl. családot is alapítanak, egyáltalán elérhető-e? Vagy a boldogság és a megváltás, csak az olyan szinglik számára lehetséges, mint Buddha és Jézus voltak, és amilyenek pl. a katolikus papok, szerzetesek és apácák?

Hiszen bármennyire is megvilágosult és szeretet-teljes szülő lehetsz, ha a szeretet-érzéseidbe annyira bele savanyíthatnak a gyermekeid, mint ahogy pl. nekem is besavanyított Medárda lányom, aki pl., azt írta nekem a fészbukon, hogy mást (semmit) sem tudok, csak rágalmazni. Ezt amiért, mert a nyilvánosság előtt is szóvá tettem azt, hogy a spiritualitás terén nulla egész nulla ismeretekkel rendelkező, és ezért tehát azokat semmire nem is értékelő vőlegénye nagyképűen fölényeskedett velem és sorozatosan villára vett. Tehát az én szerelmetes lányom, egyszerűen lehetetlenné teszi – legalább is egy időre…, hogy szerethessem, hiszen ezzel az aljas igazságtalansággal, rettenetesen megbántott. Ezért tehát felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges-e az igazi, tényleges és hosszas, sőt, lehetőleg az állandó Boldogság-, vagyis: a megváltás elérése?

A Boldogság ugyanis tiszta, igaz Szeretetből és a még tisztább és még igazibb világosságból (Isteni értelemből) tevődik össze… Hát, hogy tudhatna egy igazi bolond - ember (Aki tehát szülő is, tehát nem érdektelen és „semleges” szingli, vagy az igaz emberi problémáktól és ezzel az emberektől elvonuló, szemforgató aszkéta - misztikus!) igazán szeretni, hogyha éppen a gyermekei bántják meg, akikkel és akiken keresztül megtanult felelősségteljesen, tehát igazán szeretni?
Hiszen egyszerre ható – érvényesülő, teljes értékű szeretet nélkül, és minden zavaron áthatoló, minden sötétséget bevilágító fény nélkül, nem jöhet létre a Boldogság.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.06.23. 18:04 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A kérdést voltaképpen nem is annyira magamért, hanem az olvasókért és a logosz-barát-bolond  barátaimért tettem fel. Mert nyilván, hogyha Medárdát nem bíztatták volna arra, hogy megszökjön és nem szakad meg a nevelési folyamata a tavaly, vagyis egy évvel az érettségi előtt és 18 évesen, tehát, hogyha pl. most meg köszön mindent szépen és elköszön, mondván, hogy ettől kezdve ne viseljem semmiben a gondját, ez a kérdés fel sem merült volna, még akkor sem, hogyha tudom, hogy spirituális szempontból, a felnőtté válás igazából csak 21 éves korban fejeződik be. De egy az elmélet, és más az, hogy az ősanyáink semmiképpen nem vártak és várhattak ilyen sokáig arra, hogy felnőttnek tudhassák magukat, hiszen a legtöbben már 17 – 19 éves koruk táján férjhez mentek, majd gyermeket szültek és azzal bele is vágtak a felnőtti életbe. És most még csak az a feminista – hipokrita kérdés sem fontos, hogy milyenbe. Szóval, mondom, egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben az anyja és a nagyanyja meg Tamás nem ugrasztják bele, szerintem idejekorán, abba az ostobaságba Medárdát, hogy attól lesz ő boldog, ha így megszabadul a részemről tudatosan irányított, további módszeres, de, amennyiben a 21 éves felnőtté válási határt figyelembe vesszük, akkor legalább 19 éves, vagy 20 éves korig, spirituális értelemben mindenképpen természetes szaturnuszi érlelődéstől, ez a kérdés, ti., hogy egyáltalán lehetséges-e a teljes – megváltó! – boldogulás, a részemről, vagyis a Bolond öntudatom részéről fel sem merült volna.
Így viszont felmerül és ennek köszönhetően tovább kutattam, és a következőt találtam:
A gyermekeink is, a maguk majdan (felnőtt korukban) betöltendő egyéni megváltási – megváltódási rendeltetésük mellett, és többek között, és egyéb, a mi életünkben (is) betöltött funkciójuk szerint persze, kitűnő eszközök (lehetőségek) számunkra a szeretet- és a boldogság átéléséhez és gyakorlásához. Rajtuk keresztül (is!) tanulunk meg igazán, (egyesek persze igen, mások még így, általuk sem - ) önzetlenül szeretni, de néha, az ők fejlődési és „önmegvalósítási” sikereiknek, velük együtt örvendve, még ha időlegesen is, de: boldogak is lenni. A baj csak az, hogy nem tudjuk, illetve elfelejtjük azt, hogy ez a funkció is, csak külső, tehát segédeszköz-funkció, és mint ilyen az ők létéhez és hozzánk való viszonyulásához, illetve a saját karma-felvállalási és feldolgozási képességéhez kötött. Annak a függvénye tehát. Holott a cél éppen az, hogy egy olyan (Bolond!) állandósult és külső – anyagi, vagy személyi feltételekhez nem kötött boldogsági állapot – megvalósítási képességet alakítsunk ki, illetve hozzunk létre magunkban, amely éppen attól biztos és tartós, sőt, egyre jobban örökké valóvá erősödik bennünk (belül), ami nem kell, hogy kötődjön még a felnőtté váló gyermekeinknek a hozzánk való viszonyulásához sem. Hiszen, ha ők úgy képzelik: nekik a szabadság-jogában áll a mi boldogság-filozófiánkkal és az azt igazoló, tehát ténylegesen a boldogsághoz vezetni képes élet-képzetekkel esetleg nem egyezős, sőt, azokkal esetleg szögesen ellentétes elképzelések szerint is élni, gondolkozni és cselekedni.
Persze, az ideális az lenne, hogy ez utóbbi ne történjen meg, illetve, ha meg is történik, akkor az lehetőleg az ők tényleges felnőtté válása után történjen meg, és nem egy, a mások primitív érdekei miatt befolyásolt tudatú olyan gyermekkel, amely nem érkezett még el valójában a felnőtt kor tényleges (spirituális) küszöbéig sem. A földi viszonyok viszont, és benne a liberalizmus fekélye által szétmarcangolt és elbutított emberi közösségek viszonyrendszere, ma egyáltalán nincs abban az állapotban, amelyre az ideális fogalom jellemző lenne, vagy lehetne.
Így tehát, mivel a földkerekségnek ebben a felében, ahol a politikai értelemben vett felnőtti korhatár, nem egyezik a spirituális értelmű korhatárral (AZ USA-ban a tudomásom szerint, a ez a kettő egybevág.) a felnőtt kor küszöbéhez érkező gyermekeket nevelő szülőnek nem árt olyan lehetőségre is felkészülni, mint amire én egyáltalán nem voltam felkészülve, és a gyermeke arra hivatkozva, hogy ő politikailag felnőttnek számít (És a társadalmi berendezkedés, tehát a törvények és a hivatalok támogatják is őt ebben a tévképzetében és téveszméjében!), ha nem is fordul vele szembe, de elszökik 18 éves korában. Pláne, ha erre több irányból is, illetve az öt nevelő szülőjétől elvált másik szülőjétől is bíztatást kap, sőt, mint a jelen esetben is: az még el is várja ezt tőle. Jó tehát, ha az olyan helyzetbe került szülők mint amilyenbe én is vagyok, emlékeznek arra, hogy az egyéb igen fontos, jövőbeni önön (megváltási) funkciójuk mellett, a gyermekeink számunkra csak múlandó eszközök az önzetlen szeretet és a boldogság igazi – hiteles – átélésével való gyakorlására, ennek a megszerzendő képességnek a megerősítésére. Hogy olyan szükségképpen múlandó, de lényeges funkciót töltenek be tehát (Többek között) az életünkben, amelynek, ha nem is szükségképpen kell mindig elmúlnia, de igen nagy az esélyünk arra is, hogy ezek a boldogság-eszközeink, elmúljanak mellőlünk, hogy elhagyjanak, vagy netalán egyenesen szembe forduljanak velünk, vagy netalán megtagadjanak.
Hát éppen ezért kell minél hamarabb a külső élet-elemektől (A boldogság - eszközöktől) nem függő, tehát az olyan külső „feltételektől” is, mint a gyermekeink egyáltalán nem függő, belső (Bolond) szeretet-és boldogság-képességünket minél hamarabb kicsiráztatni, szárba szökteti és tehát kidolgozni – megerősíteni, hogy amikor a gyermekeink akár természetszerűen „Jó időben”, akár természet-ellenesen, mások által (Pl. a másik szülő által) elszédítve és elszöktetve elhagynak bennünket, ne keljen azt éreznünk, hogy magukkal vitték a szeretetünket (Amennyiben velünk szembe fordulván, még vétkeznek is ellenünk.) és boldogságunkat is.
Ezért pl. – Vagyis azért mert én évek óta törekszem a külső feltételektől függetlenül is létezni képes, belső (Bolond!) boldogsági állapot elérési és stabilizálási képességem megszerzésére. - , nem érzem most úgy, hogy korábban az édesanyjának, most meg a vőlegényének többszörösen is eláruló, spirituális értelemben csak félig benőtt feje-lágyú nagylányom, a szeretetemet és a boldogságomat is elvitte volna. És nem is azért tudom ezt ilyen határozottan állítani, mert itt maradt még három húga és a negyedik is velünk fog lakni és élni a nyár közepétől. Nem, itt teljesen másról-, tehát az évek óta tartó, bolond-boldogságra (A megváltásra) való törekvésnek a következményéről van szó.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.06.25. 15:56 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.10.24. 21:34
Hozzászólások: 221
Napjegy: Vízöntő
Aszcendens: Ikrek
Tegnap a Balatonon tanúja voltam egy jelenetnek, ami nagyon elgondolkoztatott, főleg mert éppen az én gyerekeim nem fogadtak szót, de ma ahogy elolvastam a Boldogságról való elmélkedésedet, úgy érzem, oda is passzol. Az történt, hogy nem tudom hogy, de a balatoni strand emberekkel zsúfolt parti részén, a víztől vagy 20 méterre megláttunk egy vadkacsamamát, akit követtek a kicsinyei. Már amelyik... kettő igen, a harmadik elkeveredett, lemaradt. Kacsamama megtalálta a vízhez vezető utat, és a két szorgalmas, de még nagyon icurka-picurka kicsinyével maga mögött fürgén és ijedten "futottak" a vízhez, majd úsztak befelé, hogy elérjék a biztonságos, nyugalmas vízi nádasos részt. A harmadik kicsikét, miután egy strandoló nagymamának sikerült elkapnia, vitte utána, és talán sikerült is kacsamamához eljuttatnia. Cuki jelenet volt, a gyerekeim persze érdeklődve figyelték, de én nem ezt néztem. Hanem azt, hogy kacsamama HÁTRA SEM FORDULT EZ IDŐ ALATT. Ő nem nézte, megvannak-e a kölkei! Ő mentette az életét, az meg legyen a természetes szelekció dolga, hogy ki éli túl ezt! Ha lemarad egy, hát ő baja! Szóval mivel az én gyerekeim éppen egyáltalán nem akartak szót fogadni abban a tekintetben, hogy induljunk már haza, mondom, mi lenne ha én is ilyen kacsamama lennék? Elindulok, aki jön, jön, aki nem jön... hát az megnézheti magát! miután írtad ezt a boldogság-dolgot, még az is eszembe jutott, hogy a kacsamama személyes megváltódása nem a kicsinyei jó vagy rossz magaviseletén múlik. Ő tette és teszi a dolgát... magára vessen, aki nem tartja be a "törvényeket"....
Aztán viccesre vettem a figurát, mondtam nekik, én vagyok kacsamama, tessék jönni utánam mint a kiskacsák, aztán így vonultunk végig hazafelé, akkor már szót fogadtak, mert persze ez jó móka volt, még hápogtak is.

_________________
"... Istennel lehetetlenség együtt lenni napszemüvegben." Bono


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.07.05. 19:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3913
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Ma értelmeztem a Medárda horoszkópját, miután letette az érettségi vizsgáit.

A teremtés eredeti értelme (Kos) pozitív, és minden ép elmével, tehát minden sérülés nélkül elmével rendelkező, felnőtt embernek a rendeltetése szerint meg van adva a lehetősége és képessége arra, hogy ehhez a pozitív értelemhez csatlakozzék és azzal együtt működjön. Így önnek is tehát! Semmi mást nem kell tennie tehát, mint hogy ehhez a pozitív értelemhez csatlakozzon és az szerint, be szerezvén a karmája helyébe a megfelelő pozitív tulajdonságokat és képességeket (Pl: a pozitív önkifejezéshez való bátorságot.) megszerezze, és a saját, új személyi tulajdonságai közé beépítse. Hiszen éppen ez a rendeltetése, ezért lett létrehozva az Úristen által.

Minden rendben.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO