Himnusz minden időben
Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem!
Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem!
Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem!
Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem!
Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem!
Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem!
Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem!
Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bajokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem!
Öröktől belém karoló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem!
Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rám dönög, Önmagammal ha küszködök, Gyönyörűm, te segíts engem!
Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem!
Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem!
Tűz
Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű, te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya, tűz!
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra?
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|