ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.10.18. 22:10

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Csak általam feltett, vagy általam látott és a fórumra feltöltendőnek talált versek és poetikai szövegek (prózaversek), esszék és kritikai értelmezések jelenhetnek meg. Szabadon tetszésnyilvánítás, illetve ennek ellenkezője is megjelenhet, de egy mondatban.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2016.10.10. 10:02 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3876
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Himnusz minden időben


Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bajokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Öröktől belém karoló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rám dönög,
Önmagammal ha küszködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!


Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!



Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!




Tűz

Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű,
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!



Ki viszi át a szerelmet


Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2018.01.24. 08:57 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3876
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
NAGY LÁSZLÓ


A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA


Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irga¬lom.
Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a Tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők.
Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást beállnak a gyötretőkhöz.
Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.

Mondják, ez alig művészet, inkább téboly, parázna nyihogás, vörös hahota.
Akiknek ország nem fáj, azoknak: póz-magyarság, akiknek semmi se fáj,
azoknak póz-emberség. Póz-e, ha embert is magához mérhetőt kíván? Kü¬lönben
beköltöznének hajába a férgek, petéznének isten-üstökébe.

Mondják, ez a kín a lueszé. És odanézzetek: sebeit viseli mandzsetta-gombnak! És
persze, garázda mutatványos. Ők: esztétikus szemfényvesztők, csak nyuszi¬
farkot varázsolnak a hölgyek lázverte szelencéjébe púder-pamacsnak.

Kérlekalássan, ez a poéta, Ez egy hamisítatlan vidékfi. Igen, a rezgőnyárfát nem
téveszti össze a diófával. Ez a cigány Ady Endre cifrálkodik! Uraim, Godolphin
Arabian sallangosan is a telivér mének királya. Pedig vonszolt vala vizes-lajtot, és vala szomorú próbamén, ami jelenti, hogy csupán a csiklandozásra jogosult. Ám
az ő lelke ezt nem tűrheté, pördítvén lovászokat félre, a kiváltságos ellenfelet megtépázva, vérben és tajtékban felküzdé magát fe¬kete koronának a Szerelemben. És akkor megadaték neki a legfőbb rang, viselhette a legékesebb szerszámokat. Kár, hogy a művészetben a silány¬ságot szaporítják, uraim.

Mondják, a Léda párizsi kalapja árnyékot vetett agyára, úgy utazott példákért a Romlás Virágaihoz. Mondják, utazott megkésve, mert a Baudelaire-vers¬ nek, mint az ökörvérszínű mellénynek, divatja múlt.

Simítsa meg rángó szánkat a mosoly.
Uraim, a benső tartást lemásolni máig sem lehet. A költői vakmerőségnek nincs köze máig sem a divathoz.

De bizony, hogy kiszemelik az ősök az utódokat. Rámutatott a gyémántos franciára a templomépítő Dante, rá az iszákos Edgar Poe is.
Lát Ady Endre kéklángú ujjakat feléje nyúlni a hazai sötétből, idegen éjből.
Láthat X.Y.Z. is, de utód nem lesz belőlük, mert hamis a káprázatuk: így épülnek templomok almáspitéből.

Mondják, villogtatva a magukét. Kérdik, mért nem hág egy fokkal maga¬
sabbra, a csillag-bánatú Apollinaire-höz. Tudjuk, ez a meglőtt
szürrealista fej nemcsak a sebészi pólyától magasodik,
akár egy havas.

A Magas Tátrá¬ban tébolyog Ady Endre régen, vele a Föltámadás szomorúsága. Nézi szög¬helyes tenyerét, belenéz a Csorba tóba, mint később a csorba tükörbe, görbe tükrökbe, és nem ismer magára: Föltámadtam, jaj, föltámadtam!

A virágdobálókat szeressük-e? Hullt a virág, szakad a virág azóta is. Do¬ bálják barbárok, igazi szeretők, sznobok. Lehajol néha a költő, megtisztel egy-két szálat, feltűzi lidérces kalapjába. Aki annyira kívánta a hódolatot, bolyongó szelleme csömört kap inkább.

Lelkekbe néz, mint hajdan a Csorba tóba, és nem ismer magára: Föltámadtam, jaj, föltámadtam!

A darabolókat, a koncolókat megvessük-e? Ezek a belsőséget marcangolok,
idő múltával mindig mások, megjelennek szólván: Nekem az epéje a kedves,
nekem a csiger-imádó gyomra, nekem istenes lelke, nekem az istentelen,
ne¬kem a fekete ménsége: mímelem, nekem vérszínű orátorsága: fölveszem.
Költők, esztéták s egyebek, én a szentséges testet megtartom töretlenül.
Szóljon a végszó a kufárlelkeknek, az adóvevőknek.

Már émelyítően be¬cukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsznak a romlasztó csókok.
Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort.

Nekem Ady Endre ostora tetszik.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO