ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2017.12.13. 10:27

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 105 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 11  Következő
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2011.07.03. 13:11 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Szaniszló Lacitól kaptam az alábbi pedagógiai agyalágyultságról szóló linket:


"Óvoda a nemi sztereotípiák ellen
A svédországi Egalia (Egyenlőség) óvodában nincsenek "kisfiúk" vagy "kislányok", csak "barátok". Az átgondolt megszólításokban is megnyilvánuló svéd kezdeményezés a nemi sztereotípiáktól mentes nevelésre irányul.
FN.hu, MTI
2011. július 2. 09:07
5 hozzászólás Szóljon hozzá!
"A társadalom elvárja, hogy a lányok legyenek lányosak, kedvesek, és csinosak, a fiúk pedig férfiasak, kemények és extrovertáltak. Az Egalia fantasztikus lehetőséget nyújt nekik arra, hogy olyanok legyenek, amilyenek akarnak" - számolt be róla Jenny Johnsson, az óvoda egy 31 éves pedagógusa.

Az adófizetők pénzéből fenntartott Egalia, amely tavaly nyílt meg Stockholm liberális Sodermalm kerületében egytől hatéves korú gyermekek számára, az egyik legradikálisabb példája a nemek közötti egyenlőséget már a kisgyerekekbe beleplántáló svéd irányvonalnak.

Ajánlott weboldalak

*
Óvodáskor.lap.hu
*
Hófehérke.lap.hu
*
Gyermekjáték.lap.hu

A nemi előítéletekkel való szakítás alapvető feladat az ország óvodáiban, mert még az egyenlőség szempontjából élenjáró svéd társadalom is kivételez a fiúkkal. A sztereotípiák elleni küzdelem jegyében sok óvoda "nemi pedagógust" alkalmaz, hogy a gyerekekkel foglalkozó alkalmazottak elsajátítsák a nemi egyenlőséget erősítő viselkedést és kommunikációt.

Aggódó szülők

Akadnak azonban aggódó szülők, akik szerint a dolog már túl messzire ment. A nemek közötti egyenlőség jegyében nevelt gyerekeket összezavarja, és felkészületlenül éri majd az óvodán kívüli világ igazi arca - mondják.

A svéd "esélyegyenlőségi őrületet" ellenzők táborának egyik hangadója, Tanja Bergkvist 37 éves blogger szerint mindaddig nem gond, hogy különbözőek a nemi szerepek, amíg azok egyenlő mértékű megbecsülést élveznek.

Az Egaliában a fiúk együtt főznek a lányokkal a játékkonyhában, de a tűzhely mellé gondosan oda van készítve a Lego és más építőjáték, hogy a gyerekekben ne épüljön fal a kétféle tevékenység között.

Tolerancia

Hangsúlyozottan ügyelnek arra, hogy toleranciát alakítsanak ki a kicsikben a homoszexuális, leszbikus, biszexuális és nemváltó emberekkel szemben - mesélte Lotta Rajalin, az óvoda igazgatója. A könyvespolcon a mesék között egy olyan történet is helyt kapott, amelyben két fiúzsiráf azon kesereg, hogy nem lehet kiszsiráfjuk, ám később megvigasztalódnak, amikor találnak egy magányos krokodiltojást.

A Hófehérke- vagy a Csipkerózsika-féle mesekönyvek hiányoznak, hiszen ezek a klasszikus mesék éppenséggel aláhúzzák a nemi sztereotípiákat, ellenben a polcokon sorakozó kötetek majdnem mindegyike foglalkozik a meleg párokkal, egyedülálló szülőkkel vagy örökbefogadott gyerekekkel.
A szerepjátékokban is bőven nyílik alkalom a határok lebontására.

Fekete babák

Az igazgató ugyanakkor megemlítette, hogy volt már részük rasszista fenyegetésben, mivel fekete babákkal játszanak a gyerekek. Mindent összevéve a szülők sorban állnak, hogy bejuttassák a gyerekeiket az óvodába, és csupán egy család döntött úgy, hogy kiveszik a gyermeküket.

Jay Belsky, a Kalifornia Egyetem gyermekpszichológusa szerint a nemi semlegesség kialakítása legrosszabb esetben a férfiasság elnőiesedéséhez is vezethet.

Az óvoda viszont azzal érvel, hogy eszük ágában sincs tagadni a nők és férfiak közötti biológiai különbségeket. Az a lényeg - fejtette ki az igazgató -, hogy megértessék a gyerekekkel: a biológiai különbségek nem azt jelentik, hogy a fiúknak és a lányoknak különböző az érdeklődési körük és eltérőek a képességeik. "A demokráciáról van szó. Az emberek közötti egyenlőségről" - emelte ki.

Svédországban sok évtizedes hagyománya van a női egyenjogúságért folyó küzdelemnek, és a közelmúltban - úttörő szerepet vállalva Európában - lehetővé tették a meleg és leszbikus pároknak, hogy törvényesítsék kapcsolatukat, és gyermeket fogadhassanak örökbe."

Ezzel még csak az vetekszik, hogy a Csíkszeredai Művészeti Líceum fiatal pszichológus nője, normális és metafizikus gondolkozó szülőt egyaránt kétségbe ejtő szexuális felvilágosításokat tart a II. osztályosoknak (Többek között a Marika fiának).

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.07.03. 13:14 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd hozzászólása:


"A biológiai nemi meghatározódás a két lapvető Egyetemes Létprincípium szerinti funkcionális hovatartozásunk kifejeződése és a megváltás logikáján alapuló karmikus életfeladataink szerint, ezeknek, spirituális és kauzális gyökereinknek a minél tisztább (zavartalanabb), határozottabb és világosabb megélése az elsődleges rendeltetésünk. Csak miután a saját nemem szerinti alapvető testi, lelki, szellemi és spirituális funkcióimat maradéktalanul és helyesen betöltötten, foghatok bele a másik nem pozitív tulajdonságainak a személyembe való egészséges integrálásához. Csak miután megtanultam férfiként helytállni és nemző és család- és gyermek-óvó és a család mellett kitartó édesapaként a funkciómat beteljesíteni, vehettem fel a nők - anyák pozitív tulajdonságait az által, hogy amikor és amennyiben erre szükség volt, megtanultam édesanya...ként is viselkedni a gyermekeinkkel szemben, így gondozni és nevelni őket. És az egy szoptatáson kívül, mindent, amit az anyai - női "feladatkörbe" szoktak sorolni végrehajtottam baj és probléma nélkül, nem csak miután a liberálisan és ennek megfelelően szülői feladat- és felelősség gyakorlására képtelen feleségem elhagyta a családot, de azelőtt is, és ezért történhetett meg, hogy a gyermekek pszichológiailag nem érezték meg a liberális önmegvalósítás fantazmagóriája érdekében őket elhagyó édesanyjuk hiányát. De ehhez szükség volt az, hogy előbb apaként maradéktalanul képes legyek betölteni a funkciómat, szerepemet. Ugyanis ez, a saját és sajátos nemek szerinti rendeltetési és funkcionális értékeinknek és felelősségeinknek a felvállalási képessége az alapja és biztosítéka annak hogy megértsük és értékeljük és elsajátítsuk a másik nem pozitív értékeit és tulajdonságait, és nem az, ha a már óvodás korunkban össze zavarnak ezek felől. A nemek szerinti spirituális, szellemi, lelki és testi funkcióink szerinti rendeltetés-beteljesítés közben felmerülő problémákra és nehézségekre való jó felkészülés az alapja a másik nem gondjainak és problémáinak a megértésére, elfogadására és a segítség-nyújtásra, és semmiképpen nem az, ha a a gyermekektől már az óvodába el veszik a lehetőséget a nemi funkció szerinti felkészülésre az élet nehézségeire, a jellegzetes feladatok és felelősségek felvállalásához való hozzászokásra.
És végül: a spirituális és kauzális alapfunkció szerinti differenciálódást tükröző biológiai meghatározódástól való nemi elhajlás és deviancia Karmikus determinációk részét képezik, és az egyetemesen érvényes Hermészi világaxióma szerint ("És ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van..."), mint ilyen, az eredeti pozitív funkció, helyreállításának a feladatai közé tartozik és semmiképpen nem az óvodai szintű kultikus megerősítések feladatkörébe. Vagyis: nem a negatív és diszharmonikus maghatározódásainknak a megerősítése céljából születünk a világra, hanem a karmánk megismerését követő meghaladása - feloldása, illetve az spirituális funkció szerinti negatív determinációknak pozitív képességekké való átalakításának a céljából.Bővebben


Pete László Miklós · Tanár, Harruckern János Gimnázium
Inkább arra kell őket nevelni, hogy jó apák és jó anyák legyenek.

László Balázs
Illetve arra, hogy egészségesen, normálisan éljék meg férfi illetve női mivoltukat!


Benyovszky Pál Márton · Nyíregyházi Főiskola
Sajnos ez a gender-képzésre irányul, ha jól tévedek ...


Tamas Deak · Buda, Budapest, Hungary
Miklósnak abszolút igaza van.


Anita Nárainé Mihályi · Szombathely
az ötlet nagyon jó. kelle hogy kiskorban megismerjék ezeket a dolgokat, mert a világ nem fekete-fehér, nem "csak" fiúk-lányok
az elképzelés alapja a TOLEREANCIA, amit nálunk még sokaknak tanulni kell!


Éva Harangozó · Az élet iskolája
A belülről jövő szeretetet és megértést embertársaink iránt, nem lehet hatalmi szóval felülről irányítani és manipulálni, ebben az esetben összezavarni. A gyerekben alapvetően ott van a szeretet és elfogadás. Miért kell egy kis csavarral eltorzítani?


Éva Harangozó · Az élet iskolája
Eltűnnek a következő fogalmak: édesanya, édesapa, kisfiam, kislány, öcsi, bátyó, hugi, nővér, nagynéni, tanárnő, tanár úr, hölgy, úr... lesz helyette szülő, tanerő, gyermek


Anita Nárainé Mihályi · Szombathely
nem hiszem,hogy eltűnnek, csak mást is megismernek ezek a gyerekek. Az apa, anya, st. kódolva van bennünk, de tudomásul kell venni hogy vannak "más" nézeteket valló emberek is. Nem azért lesznek mások hogy figyelmet kapjanak, hanem mert ilyennek születtek, de ők is tudják hogy van olyan mint család. A maguk módján akarják megélni és joguk is van hozzá


László Lengyel · Top Commenter · Szerelő, Continental
Aztán meg arra kellene nevelni a kis lurkókat, hogy nem is emberek , hanem tollas tyúkok, hátha mire felnőnek, még tojnak is!Nesze neked emberiség, nincs még elég másság.Egyébként meg mi köze lenne a nemiségnek az egyenlőséghez?Tanítsuk a lányokat háborúzni, fiúkra adjunk miniszoknyát, nem?Hát normális ez a társaság?Aztán ha majd eltelik 30év és nem jön össze a nagy ötlet, akkor bocs nem sikerült,és hátramarad egy rakás sérült lelkű beteg ember!



János Cseri
A testtudat kialakítása, része az öntudat kialakulásának. Ehhez pont kellenek a nemi szerepek és nem a természet adta nemiségtől való elhajlások tudatos felerősítése, mintegy plántálása, a helyes út. Az óvoda, nem az ilyesfajta liberalizáció reklámhelye. A gyermek, viselkedésében, leginkább a környezetét utánozza. "Majmolva tanul" mozgásokat, beszélni és viselkedni is. Leányaink oviskorszakán túl, meg kell említsem, itthon is együtt játszanak fiúk-lányok: főzőcskét, autós, építős, vagy babázós játékokat. A suliban már inkább látszik, hogy külön vagy vegyes csoportokat alkotnak; de ott, már az eredményesség is befolyásoló tényező az osztályon belüli szerveződésekben. A mindenre fogékony gyermek egész életét befolyásolja, a kezdeti közösségi élmény milyen minőségű volta, de fontos, hogy szeretettel foglalkozzanak mindenkivel, az őt nevelők.

http://www.fn.hu/kulfold/20110702/ovoda ... iak_ellen/

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.07.03. 16:17 
Offline
Asztrológus
Asztrológus
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 678
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Találtam még egy cikket a témában:

"2010-03-26

A jövő generációját megrontani szándékozó kisebbség zsarnoksága

Semlegesnem: betört a Gender az óvodákba

„A szakmai szervezeteket megkerülve a kormány arra kötelezte az óvodákat, hogy módosítsák nevelési programjaikat, és tudatosan kerüljék a gyermekeknél a nemi sztereotípiák erősítését” – írja a Magyar Nemzet.

A Gender-őrület

Jaj azoknak, akik a rosszat/gonoszt jónak mondják, és a jót rossznak; a sötétséget fénnyé és a fényt sötétséggé, a keserűt édessé az édest keserűvé teszik! Ézsiás 5:20

Amiről a következőkben írok, Németországban már folyamatban van. Amint körülnéztem a magyar honlapokon, azt kellett megállapítanom, hogy ott is jelen van e fertő. Ezért szükségesnek találom, hogy olvasóimat nyíltan informáljam jelenünk és jövőnk egyik legszörnyűbb fenyegetése felől.

Mi az a Gender Mainstreaming?
Gender Mainstreaming/gender áramlat egy stratégia - egy alig átlátható fantomja a korszellemnek. Mit akar, mikor lép elő nyíltan a napvilágra? Kevesen tudják, milyen teória rejtőzik a Gender Mainstreaming mögött - mint pl. annak a tézise, hogy a férfiasság és a nőiesség kizárólag "társadalmi konstrukció". A gender-program védelmezői ezért azt állítják, nincsen természetes különbség férfi és nő között, ezért "nemiszerep" és minden, ami a nemek közötti különbségekre utal, eltörlendő. A gender-teória a nemek eltüntetése - egy kedvelt "konstrukció" érdekében - ez pedig a saját 'én'.

Ez egy kísértet ami rohamosan megy szét a világban. Alig ismerik nevét, jóllehet fölöttébb hatalmas úgyannyira, hogy nemzetközi és állami intézményeket befolyásol. Ez a kísértet a következőkön munkál: Új /gender/ embert teremteni, akinek szabadsága legyen arra, hogy saját nemét és szexuális orientáltságát megválassza, akaratlagosan eldöntse, férfi vagy nő akar-e lenni, heteroszexuális, homoszexuális, leszbikus, biszexuális vagy transzszexuális.
Ez a vélemény a szabadságról és szexualitásról az UN, az EU és az országok kormányai akaratából már a bölcsődétől kezdve kell hogy a gyerekeket befolyásolja.

A 'gender' szó a hetvenes évekig egy nyelvtani fogalom volt a genus/nem megkülönböztetésére. Ezt a radikális feministák a nemzetközi homo és leszbikus szervezetekkel népszerűsítették, hogy azt a felfogást terjesszék, mi szerint a "szociális nem" független a biológiai nemtől. Nincs két nem, hanem hat vagy több, a szexuális kedv szerint.

A "gender-perspektíva" nem ismeri el a lényeges vagy veleszületett különbségeket férfi és nő között. Ignorálja és elnyomja a kutatási eredményeket az agykutatás, gyógyszerek, pszichológia és szociológia terén, amik bizonyítják a férfi és nő különböző identitását az agyszerkezet, a hormonháztartás, a pszichológia és szociális viselkedés alapján -, jóllehet minden testsejt magában hordja az örökletes információt mi szerint férfi vagy nő.

Nők Világkonferenciája Peking 1995.
A "gender-perspektíva" áttörését a feminista és leszbikus képviselők harcolták ki a Nők Világkonferenciáján Pekingben az 1995-ös évben. Ők tudták, hogy társadalmi változás a nyelv megváltoztatása nélkül nem érhető el - közismert kifejezéseknek új értelmet kell adni. Elképesztő stratégikus széleslátással sikerült nekik, a szót - szex, ami a két neműség kifejezője, a hivatalos dokumentumokon a - gender kifejezéssel behelyettesíteni. Olyan, hogy pedofil, már nincs, hiszen azt már generációk közötti szexuális kapcsolatnak nevezik. Egy felnőtt férfi leszólíthat egy kislányt.

Ez a tény a mindennapok tapasztalatai alapján észrevehető azok számára, akiknek még van igényük a normalitásra.

A dokumentum semmiben nem respektálja az emberi méltóságot, igyekszik a család intézményét szétrombolni, ignorálja a házasságot, ledegradálja az anyaságot, támogatja
a perverz praktikákat, szexuális promiszkuitást és tinédzserek közötti szexualitást.
Az abortusz a gender-perspektíva globális velejárója. 2008. ápr. 16-án az Európa Parlament gyűlésén eldöntötték, hogy a 47 tagállam az abortuszhoz való jogot biztosítsa.

Állami utasítás a kisgyermekek szexualizálásához
Bölcsődék, kötelező óvoda, egész napos iskola. De mire nevel az állam? Az új gender-embert kell megteremteni, aki maga határozza meg, férfi vagy nő akar-e lenni, hetero, leszbikus, biszexuális, homoszexuális vagy transzvesztita.
Abszurdnak hangzik? Igen, ez van folyamatban ez a vezérfonala a kormánynak. A Család és Szociális Minisztérium terjeszti az anyagot a gyerekek és tinédzserek szexualizálásához.

Az állami gyermeknevelésnek a bölcsődével kell kezdődnie. De mi a célja egyáltalán az állami nevelésnek a bölcsődékben és óvodákban? Milyen "értékeket" közvetítenek? Hogyan hajtják végre konkrétan a gender-programot?
Ingyenes 'felvilágosító' és 'tanácsadó' brosúrák milliós méretekben történő terjesztésével. Pl.: "Tanácsadó szülőknek a gyermek szexuális neveléséhez 1-3 éves korig" - egy részletes utasítás a kisgyermek szexualizálásához. Részletesen le van írva a skálája a stimulációknak miként ingereljék apák, anyák, nagyszülők szexuálisan a kisgyermeket a fürdetéskor, tisztába tevéskor, stb.
4-6 éveseknek folytatódik tovább a 'felvilágosítás' a szülők és nevelők részére, és a gyerekeket drasztikusan beleviszik a szexualitásba.

Tanóra a védekezésről
Az óvodából az iskolába, az állam kívánsága szerint egész napos legyen az. Ha a pornográfia otthon a családban nem található meg, megkapják az iskolában. 9 évesen megkezdődik a szexuális oktatás és a védekezés tanítása, műanyag tagon a kondommal.

Homoszexualizálás tanóra keretében
10 évtől az iskolákban (mint Berlin, Hamburg és München de máshol is, csak nem olyan drasztikusan) reklám és képzés a leszbikus és homoszexuális életmódról. Információs anyagok, összeköttetés a helyi homo és leszbi-klubbal, előadók meghívása e helyekről, filmvetítések stb.

Összefoglalás:
A Gender Mainstreaming/gender áramlat célja:
Egy új /gender/ ember teremtése a hagyományos nemi szerep (férfi és nő) szétrombolásával.
kulcsszereplők:
Feministák:
korábban harcoltak az egyenlő jogokért
jelenleg harcolnak az egyelőségért

Homo-mozgalom:
korábban harcoltak az antidiszkrimináció ellen
jelenleg harcolnak az egyenlőségért

A gender-perspektíva amit a nemzetekre kényszerítenek röviden:
1. A világnak kevesebb emberre van szüksége, de több szexuális szórakozásra. Ehhez szükséges a férfiak és nők közötti különbségeket megszüntetni, valamint a teljes idejű anyaságot.
2. A több szexuális szórakozás több gyermeket eredményez, szabad utat kell biztosítani a védekezéshez és abortuszhoz, támogatni a homoszexuális irányzatokat - mert ez által nem következik be fogamzás.
3. Szükség van szexuál-oktatásra gyermekek és tinédzserek számára, amelyben szexuális kísérletezésre bátorítanak; ehhez szükség van a szülők jogainak lerombolására.
4. A világnak 50/50 férfi/nő arányra van szüksége minden munka és életterületen. Minden asszonynak lehetőleg minden időben dolgoznia kell.
5. Vallások, amelyek nem akarnak ezzel menetrenddel haladni, nevetség tárgyaivá kell tenni őket.

A Gender Mainstreaming/gender áramlat története:
1985. Nők 3. Világkonferenciája USA/Nairobi - mint politikai stratégia lett bemutatva.
1995. Nők 4. Világkonferenciája Peking - a gender-elv kivitelezésének terve. Az UN átvette az elvet mint ami kötelező a tagállamok részére.
1996. Az EU az "egyenlőség javaslatát" kötelezővé tette.
2000. A Gender Mainstreaming az összes szövetségi minisztériumban helyet kell hogy kapjon.
2003. A gender kompetenciamutató beirányítása.
2005. A Családügyi Minisztérium felelős a Gender Mainstreaming megvalósításáért.

Gender Mainstreaming az UN stratégiája - az EU és az egyes államok, Németország a frontvonalban. A lakosság nem tud róla, még az intellektuális elitek sem. A médiákban csak a 'jaj' következményekről lehet hallani: A gyerekek teljesítményének visszaesése, érdektelenek lesznek a tanulás iránt, állandó Krawall (durva verekedés) az osztályokban és az iskola udvarokon; erőszak a tanulók között, erőszak a tanárok ellen, szexuális erőszak kiskorúak ellen.

Ja, még a születési arány...
A gender-program következménye a család összeomlása és a születések számának csökkenése amit nem lehet kivédeni. Nyilvánvalóan nem is akarják.
A kérdés: ki játssza a muzsikát, amire a politikusok táncolnak és a népet is táncoltatják? Akaratlagos megrontása a népnek beláthatatlan következményeket hordoz.
Az egyetlen megoldás, ha legalább a keresztények ellenállnak, felemelik tiltakozásra a hangjukat! Megtérni, Isten parancsolatait komolyan venni, és összefogni imádkozni és cselekedni!

A világ feministái és homoszexuálisai addig hajtanak, amíg elérik céljukat. A keresztény nők, anyák, és apák, gyülekezet vezetők, pásztorok, prédikátorok, papok hol vannak?! Miért nem tiltakoznak?!

Németországban és további nyugati országokban az elsők, akik eladják a következő generációkat és szülőket a politikusok után éppen az evangélikális egyházi méltóságok. Vannak már homoszexuális papok, leszbikus püspöknők. Ha az egyszerű hívők mindezt eltűrik és tolerálják csakis ítéletet fog hozni.
A történelmi egyházak vezetői alapvetően csak deficitet hoztak a kereszténység számára kétezer éves történelmükben. A reformáció ugyancsak megalkuvó öncélú politikát épített a 'világi hatalmasságokkal' (pl. Luther).
A 'szabad és kis egyházak' is nagyon csendben vannak 'falaikon belül'.

Mit tehetünk?
Ez a probléma olyan horderejű, hogy kimondottan e dologra - azaz a gender-áramlatra - nézve csak összefogással lehet szembeszállni. Ha a hívő szülők elgondolkoznak azon, hogy gyermekeiket az elkárhozás fenyegeti, őket pedig a felelősség terheli Isten előtt, akkor nem maradhatnak közömbösek! Figyeljék a fejleményeket az iskolai életben! Beszéljenek nyíltan a gyerekekkel mindig a koruknak megfelelően - a Biblia tanítása legyen az alap. Tanítsák őket, hogy nem kell a sokasággal futni, álljanak melléjük és harcoljanak értük és velük amíg lehet. Az Úr is az Ő utasításai alapján fogja számon kérni tőlünk a ránk bízott lelkeket.

A végidők kihívásainak idején élünk már - ébredjünk fel amíg nem késő - fogjunk össze és TILTAKOZZUNK!!
Nagyon rövid az idő! Németországban már a Biblia-hívő embereket fundamentalistának bélyegzik és egyre gyakrabban hallunk diszkriminációkról.
Azonban hívők és keresztények már publikálnak erről a témáról, valamint nagyméretű rendezvényeken nyíltan szólnak e fenyegetésről. És vannak még, akik vállalják a következményeket bátor kiállásukért. Kedves olvasóim, bizonyára ismerik Dr. Lothar Gassmannt, sok jó könyve magyarra is le van fordítva. Pl. ő is ez évben elvesztette munkahelyét bátor kiállásáért.
Dr. Lothar Gassmann - www.l-gassmann.de [német]

Addig kell küzdeni amíg lehet! Ha a gonosz eléri célját, akkor már késő!

Katharina Becker (http://gondolatebreszto.b13.hu/)"

Forrás: http://lmv.hu/node/5211

_________________
Adj Szeretet a Fényhez és Fényt a Szeretethez.

Kozma-Joó Viola asztrológus honlapja:
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.15. 20:53 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Nem kapom meg a Violetta nevelésről írt tanulmányához írt bevezetőmet, ezért, ide töltöm fel egyelőre azt a levelet amit a témával kapcsolatos, apai gyakorlati tapasztalatom hatására neki írtam, de egyrészt úgy érzem, hogy ez a "szakemberi problémakezelés" nem csak ránk tartozik, másrészt, a nevezett bevezetőmben leírtak "logikus" folytatásaként értelmeződik a leginkább. (Ott van a sztori kezdete példaként leírva.) Ha valaki tudja, hogy az a bevezető hol van, kérem szépen írja ide. Ez elsőként Viola lenne, de nem tudom, szerlték-e már vissz, vagy újra a Szihalomi szobájába az internet-et?
Marikát fel hívtam, hogy megtudjam, nem-e ismeri az illető személyt, illetve, nem-e tudja, hogy hány gyermeke van, milyen erkölcsi alapja van arra, hogy úgy vélje: engem nyugodtan kiokíthat gyermeknevelésből? Maresz ezt nem tudta, de megjegyezte, hogy ő némileg előre látta ezeket a sors-játszmáimat, amikor azt észlelte, hogy a Jupiter hamarosan be fog lépni a Bikába, ami az én tízes házam területét foglalja el:

"Szia Édesem!

Képzeld, ma ide jött a gyermekvédelemtől Pálfy Zsuzsa, aki a nyáron is volt a Réka ügyében, és vele nem is lett volna egyáltalán semmi baj, de jött vele még egy okos szakértő nő, vagyis az ő gyermekvédő kolléganője, aki elkezdett engem elszámoltatni arról, hogy amennyiben vegetáriánusok vagyunk, mit adok majd ebédre és vacsorára a gyermekeknek és éppen, hogy azt nem állította nagy psicho-tudományos fölényességgel, hogy Etelkára azért szegeztek kést az elkényeztetett fiú osztálytársai, mert én időnként testi fenyítést is merészelek alkalmazni a gyermeknevelésben. Na, hát adtam neki! A hülye kékharisnya! Azt képzelik, hogy a meghatóan süket pszichológiájukkal mindenkit leckéztetniük kell. Ide jön, nálam vagy húsz évvel fiatalabban és egyke-gyermek nevelői tapasztalatával, és ahelyett, hogy megmondaná, miben tud segíteni, el kezd engem kitanítani helyes nevelésből, meg persze, hogy a sláger-"szeretetből"! - Hát mi másból?
Hiszen a hosszú távon is pozitív következményekkel járó, előre látóan hatásos, valós felelősségről gőzük nincsen!
És persze, csupa szeretetből el kezdi firtatni, hogy én foglalkozom-e egyáltalán a gyermekekkel, majd, hogy azok egyáltalán tanulnak-e és amikor meg tudja, hogy mind jó tanulók a lányaim, arról kezd faggatni, hogy amikor nem fogadnak szót, milyen lelki módszereket alkalmazok ahhoz, hogy szót fogadjanak és hogy eléggé toleráns vagyok-e a lányoknak az enyémtől eltérő véleményével szemben? (Itt a levélben a Logoszon leírni tilos káromkodás olvasható...)
Aztán, bevallják, hogy semmiféle hathatós, probléma-megoldást, gyakorlatilag is segítő ráhatási lehetőséggel nem rendelkeznek, tehát, hogy nincs gyakorlati eszközük arra, hogy a helyzeten segítsenek, de bezzeg ahhoz van képük, hogy a csődöt csődre halmozó megható tudományos elméleteik szerint el kezdjenek engem fingatni úgy, minthogyha Etelka fogott volna kést a nála másfél fejjel és egy évvel nagyobb Holló Bencére és nem fordítva! Úgy felmérgesített az általam unalomig ismert megható elméleteit szajkózó "szakember", hogy Zsuzsának a harmadik kérdésére, miszerint, tulajdonképpen mit is igénylek, nem tudtam azt az egyszerű és normális és logikus választ megadni. Ti., azt, hogy beszéljenek ők a gyermekemre vadászgató, toleránsan és elfogadón nevelt fiúk szüleivel is - És ne csak velem, mert nem Etelka fogott kést a kényeztetett egykére! - hogyha már a tanítónő és a tanárok nem hajlandók azokkal erről beszélgetni!
- Legalább is, mostanig nem látszott, hogy beszéltek volna.
Na de úgy látszik, hogy Imecs Laci aligazgató csak beszélt valamit a kis banditákkal, vagy esetleg még a toleráns és a gyermekeik "ártatlan csínyeivel" szemben a modern pszichológiának megfelelő, "megértéssel" viselkedő szülőkkel is (Érdekes, hogy ahelyett, hogy a gyermekem veszélyezettségét megszüntetni hivatott intézkedések felől való megnyugtató tájékoztatás helyett, minden fizetett "gyermek-szakember" azzal kezdi, hogy vannak gyermekcsínyek, amiket nem kell annyira komolyan venni... - minthogyha én nem is lettem volna gyermek! És mintha gyermekcsínynek lehetne nevezni azt, hogy egy egy évvel kisebb kislányra három éve vadászgat néhány nála másfél fejjel nagyobb fiú!), mert Etelka azt mondja, hogy most már enyhébb körülötte a hangulat és Holló Bence most már inkább védekezik, mintsem üti, amikor Etus neki rohan és lökdösi, ha gúnyolódik vele....

Hát mit mondjak, nagyon megnyugtató három év után, ez a feltétlenül hatásosnak nevezhető pedagógusi intézkedés...."

Szóval, keményen dolgoztat a IV. ház csúcsán álló Szaturnuszom mostanában. Főként mert Kvadrátban áll mind a Rákban álló Sárkányfarkammal mind a Bakban álló Sárkányfejemmel.
Nehéz, gyerekek, nagyon nehéz bejutni a Sárkánfej által jelzett Mennyek Országába... - Legalább is nekem feltétlenül az! De érzem, hogy közel vagyok hozza, érzem, hogy sikerül!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.16. 00:17 
Offline
Asztrológus
Asztrológus
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 678
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:
Asztrológusi szemmel a gyermek-agresszióról és a valós(!) felelősségről


Motto: A pszichológia és a rá alapozó modern pedagógia kétségbeejtő tévedése és megbocsáthatatlan tragédiákat (is) okozó vétke az, hogy a gyermekek agresszióját a szülők és a felnőttek agressziójából származtatja, holott a gyermekek nagy többsége veleszületetten agresszív.

Mielőtt annak a fiatal nőnek (A lelkitársamnak!), aki az édesanyjuk által elhagyott és törvény szerint az én gondozásomban maradt kiskorú – és persze, hogy érzékeny lelkű! - lányaimnak az anyjuk helyett, szerető és szeretett anyjukká vált (A lányok által folyamatosan ölelgetett és puszilgatott. – És ez, a Viola pedagógia-tanulmánya tükrében, nem csak, hogy hihetetlen lesz egyesek számára, de nagyon fontos alap is, a szavai igazságtartalmához.), ezt, az első olvasásra még a különböző misztikus és un. ezoterikus tanokban jártassá vált kismamák (és „kispapák”..) számára is „botrányosan agresszív” állításokat tartalmazó tanulmányát elolvasná, szeretném az óvatlan olvasónak a figyelmét felhívni a következőkre:

1.) A mi gyermekeink, bár mindegyikük temperamentumos és szenvedélyes természetű, és a karmájuk szintjén, nagy - nagy bőséggel örököltek, általában nyers agresszivitásban is megnyilvánuló spirituális (karmikus) családi programot, ennek ellenére, mégis ritkán civakodnak egymással, és ha ez meg is történik, elég részünkről egy fennhangú figyelmeztetés (Pl. „-Na...!”), és azonnal vissza alakul a kommunikáció civilizált hangnemű társalgássá.

2.) Nem csak Violát (És ezzel együtt, a hasában még magzati állapotban levő kistestvérüket) ölelgetik meg időnként a Kozma-lányok, de engem is, és ennél jobb bizonyíték talán nem kell arra, hogy az, a metafizikai realitásokat és a fizikai szükségeket egyaránt figyelembe vevő nevelési mód, amit velük szemben az ők érdekében gyakorlunk, egyáltalán nem szeretet-nélküli és nem eredményez agresszív gyermekeket. És, ha ez nem lenne elég bizonyíték, akkor az talán csak meggyőző tény, hogy a lányok engem választottak és velem, majd velünk - Violával akartak és akarnak élni, és ez a vágy és igény a negyedik kislányunk (Réka) szájából is elhangzik, aki az „elfogadóan toleráns” édesanyjuk gyámsága alatt él, annak, az ugyancsak a toleráns elfogadás modern pedagógia elveit valló, tanítónő édesanyjával.

3.) Éppen maga Viola is, a saját bőrén és a horror-filmek és a szomorú irodalom kedveléséig elmenő, irracionális személyi konfliktusokkal terhelt, "meg nem értett fiatal" című, személyiségi nyomorán és a zaklatott fiatal - és felnőttkori sorsán tapasztalhatta meg a gyermekek állítólagos személyiségét tiszteletben tartó, azok agressziójával szemben a toleráns pedfagógiai demokrácia és liberalizmus eszméit gyakorló, agresszió-ellenes nevelésnek, az ő esetében csak káros, de sokak esetében egyenesen kétségbeejtő és tragikus következményeit.

Szükségesnek találom tehát a figyelmet felhívni arra, hogy ő maga is, aki a szüleitől a lehető leg elfogadóbb és legtoleránsabb és a légszemélyiség-tisztelőbb és leg-„agresszió-mentesebb” nevelést kapta, olyannyira, hogy 16 éves korától már nyíltan felvállalt szexuális életet folytathatott, kételkedett az elején az én épelméjűségemben amikor azokat a modern szemszögből „maradinak”, sőt: primitívnek számító nevelési jeleneteket látta, amikor a kisebbik gyermekeket, idősségi sorrend szerint a korábban születetteknek – nagyobbaknak – szófogadás kérdésében alárendeltem, illetve, ennek a korábban már felállított családi rendnek a megőrzése érdekében szükséges intézkedéseket meghoztam.

És persze, akkor is, amikor az általa egyáltalán még csak nem is ismert, nem, hogy elvetendőnek talált, felveendő magatartásokra és intézkedési módokra okítottam, amelyek éppen azt hivatottak szolgálni, hogy a békés együttélés érdekében az általa a vele egy szobában tevékenykedő gyermekektől általa elvárt és többszörösen hangoztatott viselkedési módról szóló „erkölcsi tételek” betartassanak. Azért tehát, hogy az oly közismert „Az egyik fülibe be, a másikba ki” – „misztikus” jelenség szerinti magatartás, az ő esetében is, vagyis vele szemben is, éppen olyan ritkán ismétlődjön a Kozma-lányoknál, mint velem szemben.

Azt tartom tehát igen fontosnak kiemelni, hogy a Viola esetében nem egy patriarchátusi tradíciók szerint, kegyetlenül és ostobán (szívtelenül) nevelt, vagy lelkileg elferdült női személyről van szó, aki egy ilyen, a primitív bánásmóddal terhelt gyermekkorból, hozta hozzánk az agresszív nevelés mintáját és ezeket most, afféle gonosz mostohaként kiéli az édesanyjuk által elhagyott szerencsétlen gyermekeimen. Illetve azt, hogy pontosan azért, mert Viola soha életében nem kapott egy egészséges szülői pofot sem, és nem érezhette nem csak a pofonok által okozott fizikai fájdalmat, hanem annak a pszichológusok szerint állítólag a „gyermek lelke számára mélyen megalázó” mivoltát sem, lelkiismeret furdalás nélkül - Az én misztikus kelekótyaságom következtében -, nem elég, hogy kiéli a veleszületett agresszióját az anya nélkül maradt „szerencsétlen és ártatlan” lányaimon, de még megfontolandó és követendő elméletet is fabrikál belőle.

Nem kívánom most részletezni azt, hogy kiben van több agresszió a kellettnél és kiben nincs (Tehát, a konfliktuskerülő, hallgatag és csendes személyekben, vagy a természetüket nyíltan felvállalni merő hőzöngő – hangoskodókban), illetve, hogy az agressziót, amennyiben valakiben van (És a gyermekek és az emberek 9O százalékában van!) ki kell-e élni, mint ahogyan azt egyesek még hiszik, box- vagy karate-edzéseken, vagy éppen „ártatlanul” ordibálva foci- vagy hoki meccseken, sőt: zajos motor- vagy autóversenyeken, erdőben, vagy tányérokat törve a konyhában, vagy ne adj isten – ahogy rólunk gondolják első hallásra egyesek, akik számára ezt a témát felvetjük - az ártatlan és „a szülő állatiságával” szemben védekezésre képtelen gyermekeken? - Merthogy a metafizika és az asztrológia szerint, ahogy elfojtani nem kell, úgy kiélni sem kell, sem az agresszivitást sem más vele-született negatív tulajdonságot vagy devianciát (Pl. un. „szexuális másságot”), hanem tudatosítva és szembe nézve vele, egyre ritkábban elkövetve, feloldani!

De azt sem akarom e bevezetőben taglalni, hogy hosszú távú és az egészségi következményeket is figyelembe véve, mélységesebben elitélendő dolog az, ha a szülő órákig, sőt: napokig, és még inkább sőt: hetekig nem állít le egy „ártatlan” gyermeket az ő természetesen agresszív és provokatív viselkedésében, majd valamikor, amikor már a pattanásig feszülnek az idegei, vagy úgy érzi, hogy vége a felvilágosult magasztos elfogadási és tolerancia elveknek, mert különben „szét robban az agya”, és a türelméből kifogyva – és nyilvánvalóan mérgesen, sőt: dühösen! -, nem csak, hogy magából kikelve fölöslegesen ordítozik egy fél órát a tudatlan kicsivel, de a felgyülemlett negatív energiáit is mind rá zúdítja, illetve a düh-kitörés előtt finoman átáramoltatja a gyermekbe ezeket a betegítő erőket, amitől az később, nyilván beteg is lesz. Nem akarom tehát azt taglalni, hogy ez a fajta humánus „elfogadás” sokkal elitélendőbb, mint az a tudatos „meg nem engedő” magatartás, amelyben a szülő, vagy a pedagógus még idejében elejét veszi a káros folyamatnak, akár egy ellenmondást nem tűrő hangos figyelmeztetéssel, akár egy áldásos szülői nyaklevessel „árucsatolt” szóbeli intéssel.

És nem akarok most írni, az agresszió egyetemes spirituális gyökereiről, illetve a karmikus indíttatásáról, illetve arról, hogy a betegségek lelki és szellemi oka alapján, vagy a szélsőséges sorshelyzetekben, a leg szelídebben viselkedő és leg szendébbnek látszó személyekről derül ki egy – egy váratlanul előálló, szokatlan helyzetben a leginkább, hogy kétségbeejtően agresszívek tudnak lenni, a béke harcosokról, és a „másság iránti tolerancia” érdekében, vagyis az agresszivitás-ellen tüntetőkről nem is beszélve. Ezekről a cáfolhatatlan lét-tényekről részletesen írtam, mind az Agresszió, mind az APA II., című tanulmányaimban. Hanem arra akarom a pedagógusi és a pszicho-pedagógusi közfigyelmet felhívni, hogy milyen jó lenne végre már elismerni azt, hogy a gyermek nem egyszerű „nyers anyag” és az ő viselkedése és morális (Vagy immorális!) magatartása egyáltalán nem a nulláról indul és a gyermek pszichológiája nem csak, hogy nem csecsemőkorában kezd épülni és nem is magzat korában, hanem sokkal előbb, a fizikai határokon és ezzel az idő-határokon túl az időtlenségben, és, hogy a gyermek pszichológiája, akárcsak a felnőtté mindössze a következménye annak a rendkívülien összetett spirituális struktúra színezetének, amelynek a karma – tehát az időtlenségből hozott negatív töltet! – minimum hatvan százalékát képezi, és a nevelésnek nem lehet az a célja, mint ahogyan az életnek sem az a célja, hogy a karmát, tehát a negatív meghatározódást növessze, hanem éppen ellenkezőleg: hogy azt a lehető minél nagyobb mértékben csökkentse!

És önök, ezeknek a sors-tényeknek a létéről, minőségéről és külső megnyilvánulásáról, illetve a megnyilvánulások következményeiről, a Viola által írt nevelési tanulmányban is olvashatnak kimerítő pontossággal, részletesen.

Én csak arra szeretnék több gyermekes, és főleg „lányos” édesapaként kitérni, és erre szeretném minden, fejét a Viola által tárgyalt kellemetlen probléma elől a homokba dugó, és persze, humánus és keresztény-vallásos és elfogadó - liberális és „tolerancia – hívő” szülőnek, vagyis az egyke szemefényét kényeztető és, bocsánattal legyen mondva: tojató szülőnek a figyelmét felhívni, hogy, mennyire kínos és kényelmetlen helyzetben vagyok, és kétségbeejtően mennyire szégyenletesen tehetetlennek érzem magam a gyermekem előtt, még a karate mesteri minőségem ellenére is, amikor azt kell hallanom, hogy az iskolában - Ahova ha tetszik ez nekem, ha nem, de az egyszerű polgári törvények szerint el kell küldenem a lányokat -, az elfogadás és a tolerancia megható szellemében, tehát felettébb humánusan és keresztényien nevelt gyermekek, nem csak, hogy úgy üldözik a középső lányomat mint négereket a régi amerikai filmekben, de néha még verik is, és utóbb már a testi épségét, egészen pontosan: a szeme világát veszélyeztették csak azért mert mindig csak az állatokról beszél, és általában is, nem a szokványos gondolkozás szerint működik a sokszor engem is erős figyelemre kényszerítő logikája! És azért is, mert az édesanyja felelőtlen családbontása miatt, egy évvel korábban kényszerültem iskolába adni, hogy a nővérével azonos tanügyi intézményben (iskolában) gyakorolhassa a gyermeki kötelességét és ne két ellentétes irányban fekvő épületben. Ezért tehát a gyermek egy évvel kisebb mint az osztálytársai, és ez nem csak növésében, de viselkedési módján is látszik. - De abban talán egyet tudok érteni a szerető elfogadás – elvét valló szülőkkel, akinek a fiú-gyermekei vadásznak Etelkára, hogy ezekért talán még sem vagyok köteles elfogadni azt, hogy a magasztos tolerancia nevében és szellemében, nekem tűrnöm kell azt, hogy a lányomat folyamatosan zaklatják, sőt üldözik, sőt: el akarják tüntetni... az egyedüli szülőként féltve gondozott lányomat, e felvilágosult szülőknek a „hibáikkal együtt, szeretettel elfogadott gyermekei!

Mert a dolog már egészen oda fajult, hogy a harmadikos fiúcskák közül az egyik csapatvezér, a rajz-szakóráját a közeli kocsmában tartó művész-tanár asztalán található bicskát a lányommal szembe szegezve, azzal riasztgatta, hogy kiszúrja Etelkának a szemét, miközben két másik gyermek, a többiek drukkoló biztatására, azzal kísérletezett, hogy a lányomat az orra előtt villogtatott bicska hegyével szembe lökje. – Tehát egyenesen bele a szúró szerszámba! – Persze, hogy a művész-tanár is sokszorosan hibás a történetben, de ez a tanulmány és ez a bevezető, most nem róla szól! – Hanem arról, hogy vajon helyes-e ez, a gyermekek kilencven százalékának a karmájából adódó, tehát az eleve létező (Amiért tehát senki nem hibás!) vele-született agresszivtásával szemben, az elfogadó tolerancia pedagógiai elvet megtartani? Mert még egyszer mondom: igen is, minden gyermek – Az enyémek is! – a sok szülői szívet melengető pozitív tulajdonság és képesség mellett, mély és negatív karmikus késztetésekkel is születik a világra és ezért a legtöbb esetben, vagyis az esetek 8O százalékában, egyáltalán nem igaz az a pszichológiai és pszicho-pedagógiai feltételezés, hogy az agressziót a vele szemben agresszíven viselkedő szülőtől tanulja! Vagy az, hogy az agresszív televízió - műsorokból, rajzfilmekből. Utóbbi, az irreális világban zajló képi hatásával, csak felerősíti a gyermekek vele született, tehát a tudattalan képzet- és érzelmi világában létező agresszivitását és nem okozza azt! A gyermeküket, jól vagy rosszul nevelő szülőknek a (az általában rejtett agresszivitású) kívülállók szemében „agresszívnek” minősülő magtartása viszont, amint meg fogjuk azt látni, erősen vitatható.



Mert a fenti példa alapján, joggal kérdezhető meg, hogy ténylegesen felvilágosult szülő-e az, aki, a magasztos felvilágosultságában, és szerető-elfogadásában, vagy a vallásos vakságában hagyja, hogy az ő gyermeke, más szülőknek, az övéhez hasonló önfeláldozással és aggódó szülői szeretettel és gonddal nevelt gyermekének a testi épségét (szeme világát!), vagy netalán az életét veszélyezteti? – Dehogy felvilágosult! Egyszerűen csak lelki és szellemi lustasága által irányított, és a gyakorlati tényekkel szembe nézni gyáva személy!



Azt a szempontot szeretném tehát azoknak a szülőknek a figyelmébe ajánlani, akik az elfogadó szeretetre, illetve a szabad választási jogukra hivatkozva, hősiesen vállalják azt, hogy az egyre szeszélyesebb, szófogadatlanabb és ezért kamasz korukban irracionális – öntörvényűséggel viselkedő gyermekeik, idővel idegronccsá változtatják őket, hogy jobb esetben csak a családi és ez által a házastársi együttlétüket teszik - ha nem is kész ideggóccá - de teljesen romantika nélkülivé, hogy:

Rendben van az, hogy nekik a polgári jogukban áll, a gyermeküket – gyermekeiket olyan szeszélyessé és kezelhetetlenné nevelni, amilyenné csak lehet, és az ostoba strucc-nevelésükkel azok lelki világát úgy elrontani, ahogy csak bírják. De arra is gondoljanak könyörgöm, hogy ezek a tanítók és tanárok által is, fegyelmezhetetlen – merthogy tekintélyt és intő szót nem ismerő! – arany-tojó gyermekeik, más szülőknek a gyermekeinek a testi épségét is veszélyeztetik! És akkor meg kérdezem én ezeket a csupa szív szülőket, hogy valóban szeretik-e ők, egyáltalán csak a saját gyermekeiket is? És ha igen, akkor miért tartják azt normális szülői magatartásnak, hogy azoknak a vele született negatív késztetéseit ne fékezzék meg, hogy ne tiltsák meg hathatós fegyelmezés segítségével a gyermekeik számukra az agresszív viselkedésnek még a csiráját is? – Akár velük, akár másokkal szemben?

Mert hogy van egy furcsa hírem a gyermekeiket kényeztető, azoknak minden egyéni vágyát és szeszélyét kielégítő, és azokat konkrét fenyítésben soha nem részesítő szülők számára. Az USA-ban, éppen ilyen, a szüleik által tejben – vajban fürdetett, a széltől is megóvott, és persze, mindig csak a másokkal – és nem a saját gyengeségeikkel - szembeni győzelmeskedésre okított és éppen ezért felnőtt korukban személyi és magánéleti kudarcot kudarcra halmozó, a sors nehézségeit legyőzni képtelen arany ifjak vásárolnak puskát és lövik le az őket, a szerető elfogadás szellemében nevelő, „ártatlan” szüleiket. (– És abszolút igazuk van!) A szociológusok és pszichológusok meg hülledezve és értetlenül állnak a jelenség előtt és beteges tévképzeteknek nevezik azokat a hátra hagyott leveleket, amelyekben ezek az életüket kiúttalannak találó fiatalok a szüleiket hibáztatják a saját lelki és szellemi csődjükért. És nagy a gyanúm, hogy azok az amerikai diákok sem éppen a nyomornegyedekből kerülnek ki, akik két három évenként, egy-egy géppisztollyal az osztálytársaik felét – ez úttal tévesen! – lelövik, majd magukkal is végeznek.

Persze, tudjuk, hogy ezek nagyon ritkán előforduló szélsőséges esetek.

De a jelenségek lényegét mindig is, a szélsőséges eseteken lehet megérteni a leginkább és ezekből a szélsőséges következményekből kell (kellene) a megfelelő következtetéseket idejében és lehetőleg még otthon levonni, ahhoz, hogy a problémákat és a szélsőséges bajokat megelőzzük. A fegyelemhez és a felelősség-szelleméhez való hozzászokás ugyanis nem hét – tíz éves kor után kell elkezdődjön és főként nem (a szülőnél sokkal kevesebb eszközzel és joggal rendelkező tanítók – tanárok által) az iskolában! És amennyiben sikerül a Viola spirituális nevelési tanulmányát

úgy végig olvasnia valakinek, hogy lehetőleg inkább elgondolkozzon rajta és ne utasítsa el eleve az ott leírtakat, valószínű, hogy akkor is boldog szülőnek mondhassa magát, amikor a gyermeke – gyermekei - kamasz lesz, sőt: akkor is, amikor fiatal- majd „felnőtt ember”. – Adja az Isten, hogy ez minél többünkkel megtörténjen!

Kozma Szilárd: Gyakorló édesapa és asztrológus

http://www.kozmaszilard.hu/index.php?op ... &Itemid=32

_________________
Adj Szeretet a Fényhez és Fényt a Szeretethez.

Kozma-Joó Viola asztrológus honlapja:
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.17. 10:04 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Köszönet

Tisztelt Igazgató Úr!
Kötelességemnek érzem, hogy kifejezem a hálámat, amiért időt és energiát áldozott arra, hogy pedagógusi körültekintéssel, a kislányom által az egyes fiú osztálytársai részéről elszenvedett és tavaly év végén már a testi veszélyeztetettségéig is elmenő zaklatásának és lelki terrorizálásának véget vessen.
Önnek a, 2O11 november 16-én kelt válaszlevele abban enged reménykedni, hogy többet nem kell szoronganom délelőttönként, amíg Etelka iskolában van, amiatt, hogy az eddig őt folyamatosan zaklató és terrorizáló fiú osztálytársai a korábbinál is jobban megfeledkezvén magukról, túllépik azt a határt, amelyen belül már végleg helyrehozhatatlan, esetleg tragikus kimenetelű következmények is születhetnek, mint ahogy mindössze néhány centiméter választotta el őket, a tavalyi tanév végén attól, hogy a kislányom szemét kiszúrják, vagy az arcában ejtsenek kárt.
Hálám és köszönetem viszont, akárcsak a szülői nyugalmam is, még nagyobb lehetne, amennyiben az ön válasz-levelének az olyan számon kérő, kioktató, sőt: elutasító jellegű soraiból mint például: „Értesülésem szerint panaszlevele megírása előtt volt szülői értekezlet. Ezt az ügyet miért nem hozta fel nyíltan a szülők előtt?”, vagy például: „...iskolánkban alkalmanként végeznek - végezhetnek bizonyos szociográfiai, szociometriai felméréseket a társadalom valamilyen szegmenséről .... – ezért ezt a kérdőre vonást elutasítom, mint ahogyan elutasítom a tanítónő személyes, szakmai felkészültségét megkérdőjelező kifejezéseket is.”, és más hasonló kiszólásaiból, amelyeket nem kívánok felsorolni, nem kellene azt éreznem, hogy ön nem csak, hogy neheztel, de egyenesen még haragszik is rám, amiért merészeltem az önök, valamint a tanfelügyelőség és a gyermekvédelem segítségét is kérni abban, hogy végre már szüntessék meg valamilyen intézkedéssel, a gyermekem testi veszélyezettségéig elmenő, és első osztályos kora óta - tehát három éve! - tartó, folyamatos iskolai zaklatását és terrorizálását. Sőt! Bocsásson meg, hogyha tévednék, de mivel az ön válasza nem szorítkozik arra amit kértem, ti., hogy az én kérő-kérdésemre választ adjon, hanem annál jóval messzebbre elmegy, bennem azt a benyomást kelti, minthogyha ön arra utalna és azt is kommunikálná, hogy én teljesen feleslegesen írtam volna meg és hoztam volna a tanfelügyelőség tudomására a segítségkérő panaszlevelemet.
Ezért, az önök dicséretesen lelkes, sőt: a munkaközösségüket alkotó tanárok és tanítók részéről, akár személyi áldozatot sem sajnáló és messzemenően dicséretes és színvonalas munkájának a feltétlen elismerése mellett, kérem, engedje meg kedves igazgató úr, hogy emlékeztessem arra a tényre, hogy a gyermekem iránti felelősség minden körülmény között elsősorban engem terhel. és önöket, a gyermek pedagógusait és művészi mestereit, csak azt követően. Tehát természetes is, hogy e felelősség-hiererchia szellemében nálam kevésbé érzékenyen és nem azonnali pozitív eredményt igénylő módon viszonyulnak a kérdéshez, noha a felelősséghárításnak az a módja, amit felém az ön haragos sorai jeleznek, felettébb elszomorító. Ezzel azt akarom mondani, hogy akármennyire is érzem azt, hogy ön haragszik rám, amiért megelégelve a gyermekemnek a három éves iskolai zaklatását és végül már: testi épsége miatti félelmet, amit az okozott, hogy a gyermekem fenyegetettségének nem tudok véget vetni annak ellenére, hogy mind a tanítónőnek, mind önöknek (Mind a két igazgatónak tehát!), mind a szülőknek, több alkalommal is jeleztem a bajt (A lányomnak az iskolából való elűzését szóban is kinyilvánító Szőcs Szilamér édesanyjának többszörösen is!), egyáltalán NEM BÁNTAM MEG EZT A „SZÖRNYŰ TETTEMET”, hogy a reálisan veszélyeztetett gyermekem védelmére keltem. És ezentúl is igényelni fogom az intézkedésüket, hogyha ilyen, az iskolában létrejövő veszélyhelyzetet érzékelek a gyermekeimmel kapcsolatosan, ha azok azt követően sem szűnnek meg, hogy ezt a helyzetet önöknek többszörösen jeleztem. Ettől, az általam nagyon is helyesnek tudott - szülői felelősségérzetemen alapuló magatartásomtól nem fog eltántorítani az sem, ha egy újabb, ilyen haragos hangvételű, számon kérő és kioktató válasz-levelet kapok még öntől, vagy akár mástól is.
És mivel ön számonkérve kérdezett, hát becsületesen válaszolok: Annak ellenére, hogy az a bizonyos szülői értekezlet, ahol ön szerint a szülők számára nyíltan fel kellett volna vetnem a problémát, jó néhány héttel korábban zajlott le a panaszlevelem megírásánál, igen is, hangosan, de akkor még mindig inkább magunkban keresve a baj okát, jeleztem, hogy létezik egy konfliktus a lány- gyermekem és az osztály bizonyos fiú tagjai között, de akkor még nem tudtam, hogy a kés-szurkálási incidenst követő hangulatenyhülés hamarosan le fog járni (Sőt, hogy akkor már le is járt) és az Eetelka ellen folytatott hajsza ugyanolyan zabolátlanul folytatódik mint a festészeti órán történt késelési incidens előtt. Akkor tehát azt mondtam, amit önnek is. Ti., hogy tisztában vagyok azzal, hogy a lányomnak van egy furcsa gondolkozási és társalgási módja, amit bizonyára nem tolerálnak a gyermekek, de, nagyon remélem, hogy a személye körüli ellenséges hangulat negyedik osztályban enyhülni fog és megszűnik. Konkrétan tehát: akkor még nem tudtam, azt, hogy Etelkát még abban a kiszorított helyzetében is, amelyben a már az első osztályos kistestvérével kényszerül szünetekben játszani és nem az osztálytársaival, őt zaklatják és a fiúk nyálas papírgalacsinos lövedékekkel „bombázzák”. Ráadásul, ön is tudja, hogy éppen az önnel a témában ad hoc folyatott eszmecsere idején tudtam meg azt is, hogy Szőcs Szilamér, megígérte Etelkának, hogy el fogja üldözni az iskolából. (Így tehát azt sem fogadhatom el az ön és az önök részéről, hogy ezt a három éves zaklatást és kitartó üldözést, annyira ártatlan „csínytevésként” lehet értelmezni, mint ahogyan engem erről önök próbálnak meggyőzni. És azt az érvét miszerint éppen az Etelkát óvó intézkedések vezetett volna ide, abszurdnak találom.)
Továbbá, ami az ön zárójelbe tett, haragvó „kikéréseit” illeti:
1 - Az inkriminált (fogkrémes) tesztben a gyermekek egyenesen és szabályosan az általuk használt fogkrém-márkák megnevezésre voltak felszólítva! - Kérem szépen tehát, nem megkísérelni azt elhitetni velem, hogy ez a fajta tesztelés az ön által említett, „szociológiai és szociometrikai” felmérések körébe tartozna! Én maximálisan értékelem és tiszteletben tartom az önök felkészültségét, hiszen azért ragaszkodtam ahhoz, hogy mindhárom gyermekem önökhöz járjon. Kérem tehát, tartsák önök is tiszteletben az én tájékozottságomat és mérnöki, írói realitásérzékemet.
2 - Annak érdekében, hogy tévedés semmiképpen ne essen ilyen kényes kérdésben, többszörösen is végigolvastam a panaszlevelemet és sehol nem találtam abban az ön által nekem felrótt „a tanítónő szakmai felkészültségét megkérdőjelező hangsúlyozottabb kifejezéseket.” (– Idézet az ön válaszából.) Kérem szépen, olvassa el figyelmesen még egyszer ön is... Tehát (szerintem legalább is!) az első, panaszlevelem, abszolút nem tartalmaz "a tanítónő szakmai felkészültségét megkérdőjelező, hangsúlyozottabb kifejezéseket.”. Mivel az iskola-védő haragjában ön felrótt olyasmit nekem, amit én korábban egyáltalán nem követtem el a tárgyi valóságban - Bizonyára a művészi érzékenységével tapintott rá a mentális valóságra! – engedje meg, hogy beismerjem, hogy bizony nagyon is neheztelek a tanítónőre, amióta megtudtam, hogy a tavalyi év folyamán, valahányszor Etelka panaszkodott neki, azt válaszolta, hogy: „Ne árulkodj!”. Pedig, a gyermek folyamatos itthoni panaszai által okozott kétségbeesésemben, én a tanítónőnek még azt a tervemet is elmondtam februárban, hogy egyszerűen elhanyagolom az Etelka tanulásra serkentését, és ezzel hagyom a gyermeket, hogy kibukjon az osztályból, annak érdekében, hogy így kerülhessen vissza egy, a vele egy idős gyermekekből álló osztályba. Ezt a tervemet a tanítónő hevesen ellenezte és megígérte, hogy mindent meg tesz a problémánk eloszlatása érdekében. Hogy mit tett, mit nem a tanítónő, ennek az ígéretének a beváltása érdekében, nem tudom, de azt igen, hogy az Etelka panasztevési kísérletét még akkor is durván elutasította, amikor őt a fiúk késsel megtámadták. Az eredményt viszont kétségbeesve konstatáltam: a terrorizálás folytatódott ősszel is.
És még azért is neheztelek a tanítónőre, mert a szurkálást követően két három héttel Etelkát keresvén, de nem találván az osztályban egy szünet alatt, természetszerűleg őt kérdeztem meg, hogy a gyermek hol lehet. Ő folyosói ablakhoz lépett és lemutatott az udvarra, ahol az osztályközösségből a fiúk által kiszorított (kiüldözött...) gyermekem egyedül sétált. Mondtam a tanítónőnek, hogy szegénykém, ki van közösítve, és azt képzeltem, hogy ettől a tanítónő észreveszi azt, hogy a gyermekemet zaklató fiukkal szembeni túlzóan engedékeny viselkedése ilyen eredményeket is hozott. De helyzetfeloldás helyet mit kaptam tőle? Évzárókor egy, általa aláírt személyiség-fejlődési felmérő tesztet Etelkáról, aminek az első pontjában az állt, hogy (kérem, nagyon figyelni...) Etelka „Egy közösségkerülő, abba integrálódni képtelen (vagy integrálódni nem akaró?), introvertált személyiség. Nos, ön is ismeri a gyermeket, és bárki is, aki őt ismeri, vagy aki csak tíz percig is figyelemmel követi a viselkedését, azonnal meg tudja állapítani, hogy ez a jellemzés Etelkára, annyiban találó amennyire én nő nemű személy vagyok! Magyarán: ha egyáltalán valami baj van az én kislányommal akkor az éppen ennek az ellenkezője, vagyis az, hogy ő túlzóan is extroveltált(!), és még túlontúl is közösség-szerető és általában is, mindent-szerető gyermek!
Igazgató úr kérem, lássa be, hogy olyan komoly helyzetekben, amelyben gyermek-veszélyeztetési problémák is felmerülnek, nem szabad ennyire felületesnek lenni! Kérem, ne rám haragudjanak a történtekért és lehetőleg ne is bagatellizálják tovább a helyzetet a bajtársi felelősséghárítás szellemében. Nem másért, de Holló Bence nevű osztálytársa három napja még úgy gúnyolódott Etelkával mint azelőtt. Igaz, most már nem bántja a lányt fizikailag, hanem éppen fordítva: igyekszik kitérni a lányka útjából, amikor az én bíztatásomra, és az ön által is kívánnivalónak ítélt egészséges lelki immunitása serkentéseként is, mérgesen nekirohan a rajta fölényesen gúnyolódó legénykének. Bence fiú ilyenkor kitér és azt kiabálja nagyfiúsan mosolyogva, hogy „Jaj, megérintett!”. Bizonyára, ezt a rafinált bélyegzési játékot nem önök dolgozták ki és remélhetőleg, nem azt szolgálja, hogy Etelkának a lelki immunrendszere így erősödjön. – Én ugyanis igencsak sértőnek érzem az, hogy a korábban „még csak büdösnek” kikiáltott lányomat, valami misztikus vírusok által fertőzött személynek állítja be az osztály vagánysági hangadója. – Igazgató Úr, hadd haragudjon rám ön ezért, de ezt nem tudom elkönyvelni ártatlan diákcsínynek.
Még egyszer tehát, tényleg, nagyon is hálásan köszönöm a javító szándékú intézkedését, de nagyon kérem, ne haragudjon rám, amiért a szeme kiszúrására tett kísérlet után négy hónappal sem láttam semmiféle helyzetjavulásra utaló jelt, teljes gőzzel a gyermekem védelmére keltem!

Csíkszereda 2O11, november 17. Kozma Szilárd



Utóírat Logosz olvasók, valamint a gyermekvédelmi szakemberek és a csíkszeredai, és általában a szocializmus hőskora idején született és megalapozott modern magyar pszichológia eredményeit habzsoló Erdélyi pedagógusok és szülők számára: Tessék már elolvasni a Legyek Ura c., mára klasszikussá vált, Nobel-díjas regényt! Bizony, az írók és a költők - és általában a jó művészek - sokkal többet tudnak a tényleges valóságról (Az általános karmáról!), mint a tudósok, a pszico-pedagógusok, a kenetteljesen mosolygó, hipokrita szeretet-prédikátor joga-gurukról és más, nyilván hazudozó pszicho-misztikus okítókról nem is beszélve!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.17. 10:25 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Wiliam Golding: A legyek ura.

http://www.libri.hu/konyv/a-legyek-ura.html

Egyébként, arról, hogy műveltnek lenni egyáltalán nem árt, ha az ember metafizikával foglalkozik, az jut eszembe, hogy én, a minden tanulmányát román nyelven végző csíkszeredai ember kellett rá vegyem, sőt: meggyőznöm az Eger mellett született és Egerben érettségizett Violámat, hogy olvassa el az Egri Csillagokat, mert az nem is olyan rossz, mint amilyennek képzelték ők - Liberális szellemben nevelt egri kamaszok - azt kötelező házi olvasmányként.
Hogy mennyiben adott igazat nekem Viola abban, hogy annyira megdicsértem neki ezt a kamasz koromban olvasott regényt, hogy végül beadta a derekát és elolvasta, kérdezzétek meg tőle!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.17. 19:41 
Offline
Asztrológus
Asztrológus
Avatar

Csatlakozott: 2008.09.17. 16:18
Hozzászólások: 678
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Oroszlán
Aszcendens: Oroszlán
Még nem olvastam végig az Egri csillagokat, de már javában benne vagyok. És nagyon is meg tud érinteni most már. Nagyon értékes regénynek ítélem meg.
Ennek az Egri csillagokkal kapcsolatos ellenérzésemnek az előtörténete, hogy én tényleg olyan liberálisan gondolkodtam már általános iskolás kamaszként is és gimnazistaként, hogy semmiféle nemzeti érzésem nem volt, sőt, kifejezetten untatott a magyar közelmúlttal foglalkoznom (úgy a honfoglalástól errefelé) úgy éreztem, ha egy kicsit is átérzem az állítólagos magyar letelepedés utáni magyarság tudatot, máris lemaradok valami világi, globális, modern élvezetről és ezt bizony nagyon nem akartam.
De amióta Csíkszeredában élek, azóta megjött a magyarság-tudatom és nemzeti érzelmeim is. :)

_________________
Adj Szeretet a Fényhez és Fényt a Szeretethez.

Kozma-Joó Viola asztrológus honlapja:
http://aldottelet.com/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.18. 09:07 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3639
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Annak következtében, hogy a tavalyi festészeti lyukas órán történt szemkiszúrási ijesztgetés után is fennmaradó veszély-helyzet megszüntetése érdekében írt kérésemet, nem csak az iskola igazgatóságához tettem le, hanem a biztonság kedvéért, immár a tanfelügyelőségre is, mind Etelkától, mind az őt hajhászó fiúktól írott nyilatkozatot vettek a tanfelügyelők. Amikor viszont megkérdeztem Etelkát, hogy mit írt le a nyilatkozatban, kiderült, hogy a éppen legfontosabbat: a tavalyi papírkéssel való orra előtti hadonászást és az arca felé való szurkálást hagyta ki, illetve, hogy azt követően is, néhány nappal korábban még folyamatosan tovább zaklatták az elfogadó liberális tolerancia szellemében nevelt legénykék. Ezért, mivel éppen kevés házi feladat volt felhagyva, leültünk egy olyan kiegészítő nyilatkozatot írni, amely során, nagy megdöbbenésemre és kétségbeesésemre, a következő, tragikus sorsú gyermekekről szóló filmdrámákba illő történet kerekedett ki:
Első sorban azt tartom fontosnak leírni, aminek az emléke a legjobban fájhat a gyermeknek és félelemmel töltötte el az emlékezés is. A harmadik osztály végén, az egyik festészetórának az elején egy kis időre be ment órára a festészet tanár, és gyorsan elmondta nekik, hogy milyen témájú és milyen jellegű képet kellene elkészítenünk azon az órán, hogy milyen fő motívumokra figyeljenek különösebben, milyen részleteket dolgozzanak ki jobban és melyeket nem. Ezt követően Etelka munkához látott, és szépen elkészítette az egyetlen vastag törzsű fát ábrázoló festményét miközben a tanár ki ment az óráról (teremből) miután a témát elmondta és aznap már egyáltalán nem is jött vissza. Munka közben, Etelkának a festészeti teremben levő rajz kecskéje elé, oda állt az a rajz-festészetben egyébként gyengécskén teljesítő fiú, aki később kést ragadott és a frászt bele verte a gyermekembe, és ahelyett, hogy a saját festményét készítette volna el, ahogy a tanár hátra hagyta, az én lányom munkáján gúnyolódott és azt csúfolta, mindaddig, amíg Etelka be nem fejezte a festményt. Az igazsághoz hozza tartozik az is, hogy Etelka sem ártatlan szent, én mindig is hangsúlyoztam azt, hogy ezzel tisztába vagyok, és a gúnyolódást egy bizonyos mértéknél tovább nem viselve, kivette a vízfesték-ecsetét a pohárban álló vízből, és le priccolta Bencét, de őt ez nem tántorította el a bosszantási akciótól és tovább folytatva a gúnyolódást, a következőket mondta:
„ – B.-d meg, lepriccoltál, Hülye!” Óra végeztével a gyermekek kimentek szünetre, de a következő óra is festészet volt, ugyanabban a teremben ahova a tanárjuk egyáltalán nem érkezett meg újból. Etelka az udvarról érkezett a terembe ahol már be mentek a csoporttársai. Amikor be nyitott a terembe, a csoporttársai azt mondták, hogy menyen el a teremből, mert ott nincs keresnivalója. Nyilvánvaló volt, hogy megint egy rossz tréfát eszeltek ki az ő bosszantásomra, ugyanúgy mint korábban két és fél éve már. Amikor ez felötlött előtte és a fele útján tartott a helye felé, mérgében kifutott a teremből és szaladt egyenesen a lányvécébe, hogy a csoporttársai ne jöjjenek utána, és ott ült a mosdók előtt néhány percet. Aztán arra gondolt, hogy nem lesz jó, ha a tanár időközben megérkezik és ő az után megy be a terembe és lassan elindult a festészet-terem felé. Hamar nyilvánvaló lett számára, hogy a tanár nem lehet bent, mert annál nagyobb zaj hallatszott ki, és arra is emlékezett, hogy ez a tanár máskor is késve szokott érkezni. Azt gondolta viszont, hogy mégis ott a helye és benyitott a terembe. Az első benyomása, az volt, hogy a csoporttársaim mind eltűntek a teremből, mert mind el voltak bújva.
Újra bement félútig a festészeti kecskéjéig és közben azon gondolkozott hogy vajon mit akarhatnak, mert bizonyos jelekből láthata, hogy el vannak bújva. Ekkor egyszerre, el kiáltották, hogy Bumm!!!!!!, és előbújtak a rejtekhelyükről és a félkörben felállított helyeikre mentek. Igen ám, de újból belefogtak a hazudozásra és azt mondták, hogy Etelka mennyen ki a teremből, mert nincs ott semmi keresni valóm. (Ezt inkább a lányok mondták, nem a fiúk.) Addig ordítottak a fülébe, hogy mennyen ki a teremből, hogy ő kifutott újból, és szintén a bement a lányvécére, hogy ott sírjon, mert tudta, hogyha a többiek meglátják, hogy sír, még jobban fognak csúfolódni.
„Amikor elmúlt a sírhatnékom, újból arra gondoltam, hogy még sem várhatok ott egész óra alatt, hiszen nem ott van a helyem. Kimentem hát a folyósóra, de a festészet terembe nem mertem bemenni, mivel zajt hallottam, a teremben, de a folyósón sem mertem maradni, mert attól féltem, hogy jön egy tanár vagy az igazgató, és meg szid, hogy miért nem vagyok a helyemen a teremben körülbelül 5 perc múlva tehát újból megkíséreltem bejutni a helyemre azzal az eltökéltséggel, hogy ezúttal nem fogok kirohanni, bárhogy is küldenének, bármit is tennének, hogy eltávolítsanak. Határozottan a helyemre mentem és leültem, de ahogy a csoporttársaim, mind felálltak a helyükről és engem szorosan körbe fogtak. A fiúk belül, a lányok kívül. Tehát végül is, csapdába ejtettek, beszorítottak, mint ragadozók a prédájukat a tévében, az Animal Planet adóban. Ekkor nagyon félni kezdtem és most már végleg el akartam onnan menekülni.” Felállt a székéről és néhány lépést tett is a ajtó felé, hogy azon kirohanjon, de ekkor két fiú szembe állt vele és erélyesen vissza lökte. De nem a székére lökték vissza, mert attól már eltávolodott, hanem egy rá kést szegező fiúval találta szembe magát, azzal, aki korábban igazságtalanul gúnyolta a rajza miatt, és aki a tanár által ott hagyott papírvágó késsel (Nem szobrászkéssel, aminek tompa vége, hanem hegyes papír vágó késsel) az arca felé szurkált és össze – vissza hadonászott és már – már kiszúrta a szemét és olyan közel ért hozzá a kés hegyével, hogy teljesen megijedt arra gondolván, hogy mindjárt kiszúrja a szemét. Ezért a menekülési lehetőségeket kereste. Hátra nézett a két fiúra, akik korábban hátulról taszigáltak a késsel felé szurkáló Bence felé, azért, hogy vajon még ott vannak-e, vajon el tud-e menekülni? Ők ott voltak, de már nem lökdöstek Bence felé. Meg próbált az egyik lány felől a körből kimenekülni, de az visszalökte. Akkor megpróbált egy kisebb lány irányába a köréje zárt gyűrű-csapdából kimenekülni, de az is visszalökte. Ezt követően, a legnagyobb lány irányába próbálkozott kijutni és érdekes módon éppen azt sikerült végre félre lökni.
„És így szabadultam ki ebből a veszélyes körből, annak ellenére, hogy a hátamnál levő fiúk megpróbáltak elkapni. Szerencsére ez nem sikerült nekik. Kirohantam a folyósóra és bementem a szobrászat órára és néhány szóban el mondtam, hogy mi történt. A tanár át jött velem a festészetterembe, egy kicsit megdorgálta a csoporttársaimat és vissza ment a saját termébe. Szerencsére, ezt követően a csoporttársaim békén hagytak. Nemsokára kicsengettek és én haza mentem. Másnap elakartam mondani a tanító néninek, de ő nem hallgatott meg, hanem durván rám szólt, hogy menny a festészettanárhoz. Így hát annak ellenére, hogy engem halálosan megijesztettek, annak érdekében, hogy ilyen dolog meg ne történjen, senki sem vonta felelősségre a csoporttársaimat.”
Ezért az osztálytársai továbbra is csúfolkodtak vele, még akkor is, amikor negyedik osztályosok lettek és ő szünetekben el ment az osztályból játszani a kishúgával, az első osztályos Turulával. Ezért most már Turulával is csúfolkodnak.


Most mondjátok meg barátaim, ez nem egy, a Goldingi "A legyek ura" - hoz fogható rémtörténet? Hát ne haragudjon ezek után hülye modern "toleráns" nevelési módszerkre és pedagógusi ügykezelésre a szülő, akinek ennek az új, modern és persze, szerfölött humánus és tudományos módszernek a nyakló nélküli alkalmazása a gyermeke testi épségét, és ha ezt az ártatlan gyermeki játszmát tovább tolerálja, esetleg még az életébe is kerülhet? Hiszen ki fogja megmondani az Etelka ellen ilyen ügyesen komplottóló gyermekeknek, hogy hol a határ? Miért kellene addig várni a nemes tolerancia szellemében, amikor ezt a határt gyermeki tudatlanságukban és naivitásukban esetleg át is lépik?
És ezek után, még rám neheztel az iskola fegyelmi problémáival is foglalkozni kényszerülő művészeti aligazgatója, meg persze, az Etelka tanítónője, és gondolom, az Etelka megrémítésében részt vett, de persze, az övéhez hasonló élményektől való megkímélés érdekében a szüleik által még csak meg sem dorgált, tehát a rózsaszínűen megható, elfogadó toleranciával nevelt fiúk szülei is!!
Még csak az hiányzik, hogy a tanügyi szférából is kapjak egy bosszankodó és kioktató levelet, amiért az ügyre (A gyermekem veszélyeztetett helyzetére) egyáltalán fel merészeltem hívni a figyelmet. Mivel az eddigi tapasztalataim alapján csakis ezt várhatom el, csakis a nyilvánosság mágikus segítő szelleméhez kell fordulnom a helyzetünk megoldása érdekében, azon kívül, hogy ma be fogok menni az iskolába és a tanügyhöz is, és bejelentem, hogy féltvén a gyermekeimet, hétfőtől nem fogom engedni őket iskolába, amennyiben szolid garanciákat nem kapok arra, hogy a tegnapig a felelősségre vonás sőt: egyáltalán a megkérdezés traumájától úgy-e megkímélt szegény fiúcskáknak ezúttal immár látható következmények szintjén is, megtiltották a szülők és a tanítóik, hogy a lányaimat még csak egyszer is zaklassák! Az Etelkával való figyelmesebb és részleteket is kikérdező beszélgetésből ugyanis, az is kiderült, hogy az igazgató meglátása szerint, mindössze ártatlan kis csinytevőknek minősülő gyermekek, most már Turulának a gúnyolásába is bele fogtak. A szintén, az elfogadó tolerancia szellemében "dolgozó" pedagógus nagyanyja mellet viszont, Turulának olyan viszontagságokon és hányattatásokon kellett keresztül mennie, hogy aligha tudja majd az Etelkához hasonló lelki zavartalansággal elviselni majd azt, ha őt is el kezdik hajhászni a négy bés fiúk és más osztályokban a művészi életre emígy készülgető barátaik.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2011.11.18. 16:59 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.20. 20:31
Hozzászólások: 485
Tartózkodási hely: Kolozsvár
Napjegy: ikrek
Aszcendens: szüz
Én a nyáron találkoztam Etuskával és Rékával, amikor Szilárdéknál jártunk. Etuska cseppet se közösségkerülő, nagyon értelmes és nyílt kislány. Ügyesen eljátszottak a mi kicsike Rékánkkal, semmi gond nem volt a Szilárd gyerekeivel.

Megengedhetetlen , hogy ennyire felelőtlen legyen egy tanár, hogy otthagyja a gyerekeket az órán , ahelyett, hogy felügyelje és nevelje őket , foglalkozzzon velük!! És az is, hogy ekkora hazudozás és szóferdítés folyik, ahelyett, hogy becsületesen meg legyenek nevelve és fegyelmezve a gyermekek!

Elég kár, hogy nincs megengedve a tanároknak a szigorúbb fegyelmezés, nekünk semmi bajunk nem volt a körmösöktől vagy fülcimpán húzogatástól, amikor rászolgáltunk.
Az iskolákban is minden van, csak a fegyelem hiányzik.

Az embert a folyóson is letapossák, ha nem ügyel.:)

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 105 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 11  Következő

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO