Noha, eredetileg az Egészség - betegség rovat egyik témájába töltöttem fel, ez a panasz-rész, alapjában és lényege szerint, feltétlenül ide tartozik, és nem csak azért mert a Noráéhoz hasonlóan gondolkozó Holló- anyuka és azzal a képtelen koncepcióval töltötte meg az Etelkára kartonvágó szikével rá támadó gyermekét, hogy Etelka is, egy bacilus- és vírus góc, egy két lábon járó, potenciális fertőzés-veszély:
Nóra - Szaturnuszi! - kálváriája.
III. Rész.
Avagy a Szaturnuszi figyelem, fegyelem és határ hiánya, a testi és lelki higiéné kérdése, valamint a fékező - irányító szülői pofonok hiánya és az azokat pótolni akaró, "elfogadó" modern nevelés kertén mivolta által okozott tudat-zavar és a vírusok.
Amiért nem szívesen megyek a férjem szüleihez, az, hogy eléggé híján van férjem lánya és exfelesége is a higiéniának. Biztos, hogy én meg túlzásba viszem, de egyszerűen rosszul vagyok, amikor lemegyünk, s az apósom (akiről tudom, hogy hetente jó, ha egyszer lefürdik és fogat mos) bekapkodja a gyerekem kis kezecskéit és szopogatja, mint egy csontot, belenyúlkál a szájába... és még sorolhatnám. És tény, hogy akárhányszor lent járunk, Lira 1-2 órán belül sugárban hányni kezd, hasmenése lesz. S hiába kérem a férjem, hogy beszéljen a családjával, hogy ezt nem szeretem, Ő mindig azzal védekezik, hogy Ők is felnőttek ebben a környezetben. És férjem sajnos ugyanilyen antihigiénikus - az én szememben. Miután hazajövünk az Auchan-os nagy bevásárlásból, képes koszos kézzel összefogdosni Lirát, aki utána le is betegszik. Nem érti meg, hogy azok a termékek, amiket ott megnézegetünk, nem tiszták. Ezer meg ezer koszos kéz fogdosta őket össze és alap, hogy miután hazajöttünk (bárhol is legyünk előtte), első utunk a fürdőszobába vezet. Náluk sajnos nem alap. Rengeteg vitánk van ez miatt (is). Arról nem beszélve, hogy rengeteget betegeskedünk az első néhány hónapban - férjem és férjem lánya miatt.
Férjem igazi Kos-Ikrek. Meggondolatlan, nyers, lobbanékony, makacs, uralkodó-típus. Igazságtalan és képtelen elviselni, ha nincs igaza és ezért képes akkora blődségeket mondani, csakhogy elhitesse, hogy Neki legyen igaza.
Nagyon kis időszakokra néha még felfedezem azt a Férfit, akit megszerettem, de egyre több az olyan időszak, amikor úgy viselkedik, hogy gondolkodnom kell, miért is tűröm ezt el?
A legjellemzőbb, hogy ott ugrik és ott nyers, ahol diplomatának kellene lennie. Ahol meg kicsit határozottabbnak kellene lennie, ott csendben ül. És ami még nagyon jellemző rá, hogy ha valamit ma természetesnek és logikusnak talál, holnap épp az ellenkezőjéről lesz meggyőződve, de erről éppen olyan hévvel próbálja meggyőzni a környezetét, mint tegnap a tegnapi álláspontjáról. Ma még azt mondja, hogy kicsim, gyönyörű vagy ebben a piros ruhában, mindig ilyen stílusú, színű ruhát kellene hordj. Holnap pedig szenvtelenül és vulgárisan közli, hogy ebben a ruhában úgy nézel ki, mint egy örömlány és soha többé ne lássam Rajtad. És ha megjegyzem, hogy percenként változtatja az álláspontját, akkor felháborodik és meghazudtol. Mérlegként én ezeket (is) nagyon nehezen viselem.
Tehát van egy kislánya, aki egy merő fertőben nevelkedik. A lakásuk egy gombatenyészet. Egy fertőtelep. Borzasztó. Kétszer volt "szerencsém" betenni oda a lábam, soha többé nem szeretném, ha ilyen helyzetbe hozna a férjem. Az a kupleráj, mocsok, predetáns bűz, ami ott terjeng, az szörnyű. És ilyen környezetben szocializálódik a kislányuk. Az anyja egyáltalán nem foglalkozik Vele - semmilyen szinten. A kislány 12 éves, de szó szerint egy analfabéta, rettenetesen unintelligens, bepisil (nem beteg!!! bár erre szeretnék fogni), figyelmetlen, fegyelmezetlen, teljesen problémás kislány - nagylány. Szemrebbenés nélkül hazudtol meg gyereket, felnőttet egyaránt. Rettenetesen érdekgyerek. Mióta ismerem, a központi téma, hogy majd kitől mit örököl. Végtelenül lusta és trehány. És ami nagyon idegesítő, hogy ordenáré hisztirohamokban tud kitörni, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné. S az édesapja ez nem két hatalmas pofonnal jutalmazza, hanem szó nélkül tűri (bezzeg a pici lányunk, aki egy tünemény, ha meg mer nyikkanni, akkor már ugrik a férjem).
Közelharcot kell vele vívni, hogy kezet mosson, tisztálkodjon, fésülködjön, tanuljon, köszönjön, figyeljen... igazából mindenért. Iszonyatosan "böszme" és neveletlen. Nem tud összefüggő mondatokat alkotni, képtelen koncentrálni a figyelmét. A számítógép előtt ülés, a játék és a lovak, ami érdekli, semmi mással nem törődik ezeken kívül. Megeszi az orra tartalmát, ha úgy érzi, hogy éhes, ahol kiesik a kezéből a koszos papír zsebkendő, ott ejti le, ha tüsszög, általában kézhasználat nélkül teszi, de az sem jobb, ha a kezét használja, mert akkor rendszerint beletörli a szájüreg-tartalmát vagy a keresztlányomba, vagy a kislányom ruhájába... Turkál az orrában, a bugyijában, túrja a zsíros haját és utána úgy "szeretgetné" meg a másikat. Számomra ezek gyomorforgató és felháborodást kiváltó dolgok. És férjem csodálkozik, hogy viszolygok az előző házasságából született gyermekétől.
Restellem nagyon és igyekszem az ellenszenvemet pozitív megerősítésekkel ellensúlyozni, de annyira irritál az a kislány, hogy nem találok rá szavakat. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy azon kapom magam (amin soha előtte, egy Ember nem tudta kiváltani belőlem), hogy gyűlölet ébred bennem.
Ami nagyon megrémít. Hiszen ugye a gyűlölet = gyűlik és öl... nem mást, csakis engem. Úgy gondolom, hogy valamiféle meghatározó negatív esemény zajlott le köztünk előző inkarnációnk során, mert ilyet tényleg még senki közelében nem éreztem (pedig nagyon sok embertől kaptam már jó nagy pofonokat).
A férjem és köztem lévő vitát 99%-ban a kislánya és az exfelesége, illetve az anyósomék generálják. A lánya semmiféle tiszteletet nem tanúsít sem irántam, sem a családom iránt. Csípőből letegezi és meghazudtolja a szüleimet is. Legszívesebben akkora pofont kevernék le Neki, hogy a fal adja a másikat. Túl azon, hogy unintelligens, még szemtelen is. Akárhányszor idejön, a kislányom és az egész családom megbetegszik (az utóbbi időben már nem, mert tettem ellene), mindent összepisil, mert lusta kimenni WC-re... tehát csak rosszat kaptam és kapott a kislányom, családom eddig Tőle, és egyszerűen képtelen vagyok szeretni Őt.
Kozma Szilárd: - Na tessék: Ez a nagy érzelmes tudományos és misztikus "gyermekkímélő" nevelésnek a következménye! Ahelyett hogy a férjénél ki vívná a 12 éves félre nevelt gyermek szigorúan következetes neveléséhez - és ha kell: fegyelmezéséhez való "nevelő-szülői" jogot, vagy attól követelné meg a saját lánya "Édesapai" szigorral is megerősített nevelését, inkább ki a karja zárni azt a közös életükből, és ha szégyellve is a dogot, de be vallja, hogy gyűlöli. Hiszen, hogyne gyűlölné, ha a zavarodott "nagy" gyermek fertőzéssel veszélyezteti a saját kicsinyét? Melyik "normális" gondolkozású anyától lehet ilyet elvárni? Mert könnyű úgy-e a kretén modern pszicho-pedagógia hatására az elfogadás filozófiájával a szülőket ennyire lehülyíteni, hogy ilyen "vírushordó" - fertőző-góc gyermekeket neveljenek, de azt már nem lehet ugyancsak ezen szeretetnek csúfolt, megértő elfogadás filozófiájával el rendezni, hogy a saját kicsinyét féltő anya, azt képes legyen akárcsak "távolról is szeretni" az ilyen, fertőben való idillikus közös együttélés felháborító és undorító élménye után!
- NE mondja nekem senki azt, hogy minden rendben van a modern pszicho - pedagógiával, és hogy nem kell az akár szívtelennek is látszó Szaturnuszi szellemiség szellemében nevelni a gyerekeket. Mert miközben nekik az zavarja a fülüket, hogy a gyermeket alkalom adtán és szükség esetén meg lehet, sőt. meg is kell pofozni, nekem az felháborító, hogy e sok mézes - mázas elfogadó filozófiás szeretetben egy nevelő-anya oda kell jusson az idealista hitrendszere teljes csődebe jutása után, hogy magának és az asztrológusának be kell vallja azt, hogy utálja a férje elfogadási pedagógiával nevelt gyermekét!
Inkább a gyermekek pofozása tehát, mint a gyermekek "anyai" gyűlölete. Mert tudjátok, hogy ilyenkor igazából mi is történik a szellemi valóságban? - Nem a "mostoha anya" által gyűlölt neveletlen gyermek fogja ennek az anyai gyűlöletnek a levét meginni, hanem éppen az, akiről úgy képzeli, hogy jogos hárításával és utálkozásával védelmez: Az ártatlan kisbaba fogja tehát, ha nem is mindazt a negatív energiát "lenyelni", és betegség formájában és vírus-felvétel által legyártani, de annak egy jó részét, amit az anya ezen jogosnak képzelt utálkozása, és gyűlölködése és a fertőző góctól való lelki szintű, és nem fizikai harc szintjén meg élt ellenségeskedése folyamán produkál. Sőt: mivel az asztrális negatív energiák egyáltalán nem célirányosak, ha erősen bele éli magát abba, hogy "minden áron" meg akar szabadulni a házasságába nem kérten kapott, nagyobb gyermektől, az is könnyen megtörténhet, hogy az ő kisbabája fog átköltőzni a túlvilágra és nem az övé.
Folytatás. "Szégyellem magam, hogy ilyet leírok, de tényleg így van, s talán fontos információ ez is Önnek. Irritál ez a kislány. Egyszerűen viszolygok Tőle, ha megérint, ha idejön, mert azt a harmóniát, tisztaságot, amit én itt megteremtek, s amiben próbálom a kislányomat nevelni, egy perc alatt rúgja fel és csinál gázai övezetet a lakásomból. Három hónapos volt Lira, amikor először megfertőzött engem, s olyan magas lázam lett, annyira beteg lettem, hogy elapadt a tejem. Ezt képtelen vagyok megbocsátani Neki és a férjemnek. Úgy terveztem, hogy legalább 2 éves koráig fogom szoptatni a kislányomat. Aztán Lira is lebetegedett július végén és onnantól kezdve akárhányszor idejött a nevelt lányom, kislányom és az egész családom lebetegedett. Amikor (2. alkalom után) jeleztem a férjemnek, hogy Réka hordozhat valami vírust (amin nem is csodálkoztam, ismerve a fertőt, amiben él), akkor a férjem leüvöltött a sárga földig, hogy az Ő lánya nem beteg, és én azért akarom kikiáltani fertőzöttnek, hogy kiutáljam innen. Megjegyzem, hogy attól függetlenül, hogy milyen ellenszenvvel vagyok a lánya iránt, ezt igyekszem elfojtani magamban és csak akkor kinyilvánítani, amikor már nem bírom elviselni a lánya aljasságait.
Tehát nem vitték orvoshoz és mi újra és újra és újra lebetegedtünk. Szeptemberben ismét nagyon beteg lett Lira. Az első két alkalommal sem magamat, sem Dirát nem tettem ki kemikáliának, homeopátiával próbáltam gyógyítani magunkat. Harmadjára beszedtem én is egy erős antibiotikumot, hogy biztos ne fertőzzem vissza a kislányomat, és Neki is odaadtam a doktornő által felírt Ospamaxot (amit folyton kihányt a gyerek), majd a Zinnatot és a Calcimuscot. Néhány napon belül a kislányom hője leesett 34,2 C-ra!!!!!!!!!!!!!!!!!! Borzasztóan meg voltam rémülve. Főleg, miután a kijövő, rettenetesen unszimpatikus, (bocsánat, de bunkó, nem gyermekorvoshoz méltó viselkedésű) ügyeletes orvosnő is közölte, hogy nem tudja, mi a gond. Biztos, láz előtti állapot. A Heim Pál Kórház orvosa sem tudta megmondani, hogy mitől hűlt ki a kislányom. A szülésznőnk adott annyi tanácsot, hogy rakjam magam mellé, hogy átvegye az én hőmet. Három napig folyamatosan mellettem feküdt a kislányom, azonnal abbahagytam persze az összes antibiotikum adását és 4. napra lett jobban. Na akkor mondtam, hogy addig nem teszi ide be Réka a lábát, amíg ki nem vizsgáltatják és ki nem kezeltetik, mert egyértelmű, hogy Ő fertőz. Ide csak Ő jár és az én keresztlányaim. Amikor az én keresztlányaim jönnek, nem betegszünk meg, amikor Ő jön, igen. Tehát nem kell ehhez vaslogika, hogy ki hordoz vírust. És az az édesanya vesse rám az első követ, aki nem így tett volna a helyemben. Azt ne mondjam el, hogy a férjemtől mit kaptam ezért!
Aztán egy hét múlva Ő is megfertőződött. Egy hónapig volt nagyon beteg, majd a pécsi klinikán kötött ki, mert leállt a veséje. Elkapta Ő is a lányától (nem először!!!) a vírust.
(K. Sz: Az apa vese betegségét persze, nem a vírushordó lánya okozta, hanem annak a feleségével ellenségesen megélt a házastársi - szerelmi - szexuális viszonya! Hogy a sok ellenséges érzelem közben termelt hormonális mérgek által megtámadott és legyengült veséi kitől fertőződtek be, ha már amúgy is ne kellett, hogy fertőződjenek, az más kérdés!)
Akkor már meg tudott kérni, hogy vigyük kivizsgáltatni a gyereket. El is vittük és gyorsan ki is derült, hogy valóban tele van vírusokkal (többek között Streptococcuss vírussal), gombákkal, káros baktériumokkal... A férjem is. Mióta szedik (még ha slendriánul is) a doktornő által felírt kis bogyókat, azóta nem betegedtünk meg. Milyen érdekes, igaz? A férjem azt üvöltözte, mikor megjegyeztem, hogy Réka fertőz, hogy ha kiderül, hogy nem beteg, akkor kérjek nyilvánosan bocsánatot a lányától. Ön szerint Ő bocsánatot kért, amikor kiderült, hogy ennyi borzalmon még is csak Miatta és a lánya miatt kellett keresztülessünk?
Mindezek mellé most még társult az, hogy férjem exfelesége újból babát vár az új férjétől. És mivel el akarnak költözni Kecskemétről, férjem úgy döntött, hogy magához veszi Rékát, mert nem szeretné, ha még rosszabb környezetbe kerülne és még butább lenne ez miatt. Vagyis dönthetek, hogy még jó néhány évig mellőzöm a férjem (a kislányunk édesapja!!) társaságát hétköznaponként, és próbálom egyedül, illetve a szüleim segítségével megoldani a dolgainkat hétfőtől-péntekig, vagy felvállalom a lányát és engedem, hogy idehozza az én nyakamra azt a kis szörnyeteget.
- Na tessék! Hát csakugyan az ő nyakára hozza, amennyiben nem harcolja ki, hogy a kislányt szigorúan elem higiénára és gyermek erkölcsre - gyermek etikára kell nevelni!
Aminek a gondolatától is messzemenőkig rosszul vagyok.
Két-három nap alatt teljesen kikészít idegileg.
Nem bírnám elviselni hosszú távon.
A férjem próbált "rákényszeríteni", hogy fogadjam el a lányát és neveljem én, de bocsánat az önzőségemért (ami talán a 38 évem alatt most fordul elő velem először), én a saját kislányommal szeretnék elsősorban foglalkozni, Őt szeretgetni, babusgatni, terelgetni a megfelelő irányba. Azokat az időket, amiket Réka elvenne tőlem, soha nem tudnám bepótolni Indira felé.
K. Sz: - Tessék neked érzelgős szeretet, tessék neked érzelgős Szaturnusz!
Amikor Réka itt van, szinte egy percem sem jut a saját kislányomra. Olyankor egész napom abból áll, hogy a konyhában felügyelek, pakolok a nevelt lányom után (szedegetem össze a kezéből kieső taknyos papírzsebkendőket, lehányt koszos ruhákat...), küzdök vele azok miatt az alapvető problémák miatt, amikről beszéltem már fentebb (higiéniás dolgok), és az alapvető elmaradások miatt, amik számomra elfogadhatatlanok ebben a korban. És a legnagyobb bajom, hogy annyira lusta ez a kislány, nulla szorgalommal, hogy nem is lehet megváltoztatni.
K. Sz. - Dehogy nem! Három napos következetes pofozással, sarokba ültetéssel történő észhez térítéssel, lehet. Még 12 évesen is. De ehhez már a gyermekét ténylegesen szerető, azért felelősséget érző, szó szerinti Édes - Apa kell!
Én teljesen más környezetben nevelkedtem, az ilyen viselkedést nem tudom tolerálni hosszú távon. A hisztit pedig, amit levág, ha a legkisebb sérelem is éri, főleg nem. Leginkább azért sem, mert ilyenkor Indira annyira megijed, hogy álmából is felsír, és a férjem nem két nagy pofon kíséretében a nagy cula, hisztis, szörnyű lányát osztja ki, hanem nekitámad a pár hónapos picinknek, hogy mennyire utálja, amiért sír... stb. stb.
A pici nyugodtan elalszik minden este időben, nem hiszem, hogy Ő tehet róla, ha a nagy cula testvére, kis sérelem után is idióta őrjöngésbe kezd és a legszebb álmából felveri. Ő még csak így tud kommunikálni. És mellette a mi kislányunk olyan elenyésző mértékben sír (hisztizni szinte nem is hisztizik), hogy a férjem összetehetnék a két kezét, hogy ilyen csodálatos kis angyal választott ki minket szüleinek. Egy végtelenül nyugodt, türelmes, okos, kedves kislány. Mindjárt mellékelek egy fotót Róla - Ön nyilván az alapján is meglátja, hogy egy csodálatos kis teremtés. És mellékelek a nevelt lányomról is. Meg ahogy kérte, magamról is.
Nekem szükségem van azokra az intim pillanatokra, amikor csak a kicsi lányommal, illetve hármasban az édesapjával lehetek anélkül, hogy valaki (főleg egy számomra elviselhetetlen ember) odatolakodna közénk.
- Rettenetes érzelgős egoizmus.... - persze, csak akkor gondolhatjuk így ezt, ha nem tudjuk, hogy a szegény nő micsoda erkölcsi- érzelmi és saját kis babájával szembeni felelősségi ellentmondásos örvénybe került, az érvényben levő modern nevelési elképzelései miatt. (És ez a hölgy korábban meg fedett amiért az érzelgősségről le akarom beszélni, mondván hogy senki nem tilthatja meg neki, hogy a pici lányán kívül, pl. keresztlányait és a sajt szüleit is "imádni".).
"... De reggelig írhatnám a rengeteg negatív élményt, amit a mostani házasságom (is) eredményezett. Szinte napi szintűek a viták, veszekedések. Férjem nincs tekintettel a kislányunkra sem. Előtte üvöltözik, amit én nagyon sérelmezek. Ahogy azt is, hogy a szüleim előtt dorongol le engem - a szüleimnek ez nagyon rosszul esik.
Mellette ugye folyik a perem a volt férjemmel, aki szintén nagyon bunkón viselkedik velem, a családommal szemben, akiktől csak csupa jót kapott.
Mellette az OEP-pel küzdök a GYED miatt, amit 11 hónap után kaptam először (sok vívódás után), de még most is kevesebbet kaptam, mint amennyi járna."
K. Sz: - Kész tragédia, nem? - Kérlek, szóljatok hozza!
Kedves Nóra!
Levele tartalma mélyen alapvető metafizikai hibás nézetekről vallanak a spirituális valóságot illetően. Illetve, önnek az ebből következő hibás magatartását - viszonyulását illetően az élettel, a férjével, és annak a szerencsétlen, teljesen hibásan, vagyis: a neveletlen lányával szemben.
Teljesen rossz pl. az alapállása a férje elfogadása és annak a lányától való teljes elzárkózása kérdésében, hiszen ilyet nem lehet csinálni! Nem lehet azt, hogy miközben ön a férjét szerelemmel elfogadja, és azt mondja, hogy szereti a hibáival együtt, miközben annak a gyermekével való kapcsolatának ezt a sötét oldalát, amit velem közölt, elhallgatja ahelyett, hogy meg mondaná annak a fordított logikájú embernek és ki követelné tőle, hogy a nagyobbik lányával szemben gyakorolja mindazt a férfias- apai szigorúságot és követelést és katonás elvárást, amit a pici babával szemben támaszt és attól vár el!
Mondja meg neki becsületes nyíltsággal, hogy azt nevelje meg kemény-katonásan, ahelyett, hogy egy csecsemővel szemben támasztana spártai elvárásokat. De ehelyett, ön inkább a nagyobbik lányának az életéből - az önök közös életükből való kizárására utazik, abban reménykedik, amit elérni nem csak, hogy lehetetlen, de abszolút törvény-ellenes!
Ez nem fog így működni! Kérem tehát, a csatolt tanulmányokból, főként a rövidebb: a HARC címűt olvassa el többször és kezdje gyakorolni a férjével való viszonyában, ahelyett, hogy agykontrollos mágiázással olyasmiket próbálna önkényesen el érni, amely dolgok teljesen ellentmondanak az Isteni - Egyetemes - Törvényeknek, illetve a szaturnuszi szellem logikájának!
Hogy teljesen érthető legyek: nem az a megoldás, hogy utálja azt a szerencsétlen 12 éves gyermeket, és még csak az sem, hogy a szerencsétlen gyermeket teljesen lemérgezik a sterilizálás reményében antibiotikumokkal! Hanem azt, hogy kemény és következetes elemi higiéniára és erkölcsre való neveléssel, amellett, hogy megtanítják az alapvető tisztasági - tisztálkodási szabályokra és kemény pofonokkal arra, hogy a egyedül csak és csakis wecébe pisiljen, meg, hogy ne túrja - vájja az orrát és ne vájkáljon a pucájába, erkölcsileg megtisztítják a szellem-világát is.
Ezt viszont csakis a férjével szemben gyakorolt egyenes tiszta és bátor beszéddel lehet! A férjével próbáljon meg előbb emberi módon beszélve, bizonyos emberi és civilizált kommunikációs szabályokat felállítani és mondja meg, hogy rendben van, elfogadja a lányát, de csak azzal a feltétellel, ha ő előbb abszolút szabad kezet biztosít az ön számára a nevelésben, akár a testi fenyítésekig - Ti., pofozásig, le térdepeltetésig is elmenően! - és, hogy amikor ön nyomatékosan magyaráz neki valami, akkor ne merészeljen önnek ordítani és főként ne a szülei házban (És mondja meg, hogy azért nem megy vele lakni, mert ha itt így merészel ordítozni, akkor ott majd egészen biztos, hogy meg is fogja verni!) , és ha mégis meg teszi, maga ordítson neki vissza még annál is hangosabban, és ha ön nem tud ordítani, akkor sikoltozzon, hogy nem hallgatlak meg, amíg te nekem ordítva beszélsz és nem figyelsz oda arra, amit mondok!
Ezeket nem lehet agykontrollos programozással vagyis a másik szabad akaratát manipuláló fekete mágiázással elintézni! Ezt csakis, becsületes és nyílt anyagi kinyilvánítás és értelmes konfrontáció útján lehet lerendezni!