ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.18. 18:03

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


"Széles az út amelyen el lehet indulni, de szűk az a kapu, amelyen be lehet jutni a Mennyek Országába."
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott." (Názáreti Jézus)



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2018.03.18. 17:53 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2014.07.03. 23:11
Hozzászólások: 266
Tartózkodási hely: Magyarorszag
Napjegy: vizonto
Aszcendens: skorpio
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_33_1.htm
Károli Gáspár fordítása

Jónás próféta könyve 1. rész

1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!
3. És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.
4. Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.
5. Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
6. De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
7. Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.
8. Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?
9. És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.
10. És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nékik.
11. Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.
12. Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
13. És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.
14. Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!
15. És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.
16. Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.

Jónás próféta könyve 2. rész

1. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5. És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8. Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10. De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11. És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

Jónás próféta könyve 3. rész

1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
3. És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld.
4. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
5. A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
6. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
7. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
8. Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!
9. Ki tudja? Talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!
10. És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.

Jónás próféta könyve 4. rész

1. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
3. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
4. Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
5. Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
6. Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
8. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
9. És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10. Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!

Jónás története azt példázza, hogy micsoda veszedelmes helyzetet okoz, amikor az ember a rendeltetésével ellentétesen képzeleg és cselekszik.
A történet szerint Jónást felszólította az Isten – azaz ő meghallotta a lelkiismerete hangját – hogy figyelmeztetni kell Ninive népét az égbekiáltó gonoszságukra. Jónás azonban nem akarta vállalni a lelkiismerete sugallta feladatot, hogy az ellenséges néphez menjen. Az ellenkező irányba tartó hajóra szállt fel, el akart bújni az Isten színe elől. Amikor a tengeren nagy vihar támadt, akkor ő lement a hajó aljába és álomba ringatta magát.

A történet eseményeiből látható, hogy Jónásnak hiányzott a rendeltetéstudata: nem tudta, esetleg lehazudta önmaga elől a tényt, hogy mindannyian az örök Abszolútumban létezünk, az pedig bennünk él, az Atyában vagyunk és az Atya bennünk van. Hiányzott az a tudása, miszerint az ember a boldogulási törekvésein keresztül, az általa is ható Egyetemes Törvények együttműködése során, személyes feladatvállalásai segítségével, azaz saját személyén keresztül segédkezhet a Lilith-sóvárgások által okozott zavarok kijavításában és az örök abszolút boldogság megőrzésében.

Jónás meghallotta ugyan a lelkiismeretén keresztül megszólaló Teremtő Isten hangját, de nem akart engedelmeskedni a rendeltetésének, nem akarta legyőzni saját gyengeségét: a gyávaságát és az ellenségképzeteit, amelyek miatt Ninive népét gyűlölte. Abban sem akart részt venni, hogy figyelmeztesse a számára ellenséges népet a pusztulás veszélyére. Menekülőre fogta a dolgot, belesüllyedve ezzel saját zavaros Lilith-vágyaiba és végletekig fokozva a felelőtlenségét azzal, hogy pedig pontosan tudta, miatta került a hajó viharba és ezzel sok más ember életét is kockára tette.

A Polaritás Törvénye hatására a vihar a végsőkig fokozódott és a hajón utazó emberek annyira féltek már, hogy elkeseredésükben sorsot vetettek, vajon ki a felelős mindezért. Jónásra esett a sors, aki ekkor végre hibabelátást gyakorolt és nem tagadta, hogy ő az, aki menekül Isten színe elől. Kérte, hogy dobják őt a vízbe. A hibabelátásának köszönhetően, amikor őt a matrózok a tengerbe vetették, egy cethal jött arra és elnyelte, a tenger pedig valóban elcsendesedett. Jónás tehát megmenekült és három napig ott ült a cethal gyomrában egyedül, magányban, a víz alatt a hegyek lábánál, mégis életben. Megjárva a saját poklait, magára volt utalva és ekkor ismét megtalálta a kapcsolatot belső isteni MAGjával, lelkiismeretén keresztül. Képes volt hálát érezni az Isten iránt, áldotta őt, aki minden lázadása ellenére is megmentette a halál gyomrából. Végrehajtotta tehát azt a belső pálfordulást, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy teljes hittel képes legyen végrehajtani a számára kijelölt feladatot.

Hosszú utat megtéve és nem térve le többet az útról elment Ninivébe, ahol figyelmeztette a számára még mindig ellenséges népet a pusztulás veszélyére. Azok hallgattak rá, felhagytak gonoszságukkal, az egyszerű embertől és állataiktól kezdve a királyig mindenki megbánta bűneit, zsákba öltözött, böjtölt és imádkozott, könyörgött az Úrhoz bűnbocsánatért, kegyelemért.
A ninivei emberek megbánták, befelé, Isteni MAGjuk felé, a bűneiket: ezzel bizonyították, hogy ők is képesek az Abszolútum öröklét boldogságának a helyreállításában részt venni, együttműködni, és ezzel feloldották a Szaturnuszi sorserők készülődő megszüntető hatását.

Jónás, amikor látta Ninive megmenekülését, nagyon megharagudott, mert ő a gonosz nép pusztulását gondolta helyénvalónak. Amikor ez nem következett be, inkább a saját halálát kívánta. Ezért az Istentől újabb segítséget kapott a helyzet megértéséhez egy tök formájában: a tök a sátra mellett nőtt ki 1 nap alatt, megóvta őt a tűző napsütés miatti haláltól. Ennek a növénynek Jónás nagyon megörvendett, de egy féreg elrágta a gyökerét, mire a tök reggelre kiszáradt. Jónás a tikkasztó szélben és a tűző napsütésben elbágyadt és elkeseredett, újra saját halálát kívánta.

Ekkor az Isten Jónás személyes tapasztalatát felhasználva mutatta meg neki, hogy micsoda értéket, megváltó potenciált, lehetőséget jelent egy városnyi ember az Abszolútum számára: „Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!”

Milyen furcsa is más ember jóról és rosszról alkotott képzete, amikor képesek vagyunk egy helyzetet az isteni logika szerint, kívülről szemlélni. Holott mindnyájunkban ott vannak ezek a furcsa képzetek, amelyeknek a tisztázása a legfőbb feladatunk. Mert kisebb és nagyobb közösségeket sodorhatunk veszélyes helyzetbe mindaddig, amíg menekülünk a lelkiismeretünk hangja és a felelősségtudatunk elől. Onnantól kezdve azonban, hogy az általános emberi és a személyes, egyéni életfeladatainkat felvállaljuk, a rendeltetésünket teljesítjük – melyet a kauzális asztrológus a születési horoszkópból matematikai pontossággal kiolvas és feltár, és amely életfeladatok felvállalása nem pusztán egyéni boldogulásunkat, hanem mások megmenekülését is szolgálja – kitágul számunkra a világ és olyan értelmet nyer az életünk, mely messze túlmutat önmagunkon és az öncélúságok, anyagi élvezetek és érzéki kábulatok rengetegén.

_________________
A Szellem bármely megnyilvánulása ugyancsak szellem. Az anyag is tehát.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO