ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.23. 01:45

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 15 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2011.01.05. 12:12 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A Natút Hírek Magazin-ból:

Címlap Egészségvilág Szatíra 2011 összes híre egyben
2011 összes híre egyben
2011 január 04., kedd 14:00 Mike Adams Szatíra
Email Nyomtat
IWIW megosztásStartlap kedvenchezGoogle könyvjelzőTwitterFacebook

boldog új évet 2011

Ahogy elkezdődött a 2011-es esztendő egy érdekes dolog jutott eszembe. Ahelyett, hogy az egész évet azzal tölteném, hogy minden nap újabbnál újabb híreket írok, egyszerre leírom az összes vezető hírt és Ön elolvashatja egyetlen nap az egész évre valót.
Amint az alábbi listában látni fogja, 2011 összes fontos egészségre vonatkozó hírét leírtam, de kihagytam a változó adatok helyét, ahova “x” vagy “Y” került. Önnek nincs más dolga, mint az újságíróknak, akik naponta ugyan ezeket a híreket adják le a rádióban, lapokban és a tévében. Csupán az aktuális gyógyszergyár, gyógyszer, tápanyag vagy személy nevét helyettesítik be, hogy a változatosság fennmaradjon.

Ez fogja jelenteni a következő év híreinek 90 százalékát. És higgye el működik. Ezt a módszert használja minden vezető média.
Az összes egészségről szóló hír 2011-ben:

* X gyógyszerről kiderült, hogy szívproblémákat okoz és sokan meghaltak tőle.
* X hivatal vezető munkatársáról derült ki, hogy Y cégtől fogadott el pénzt.
* X ételben kimutatták az Y vegyszert, ami valószínűleg Kínából származik.
* X gyógyszervállalatról kiderült, hogy meghamisította a kutatási adatokat.
* A reptereken elkobozzák X-edet, mert a terroristák Y-t akarnak felcsempészni a gépre.
* A Wikileaks kiszivárogtatta, hogy X kormányalkalmazott az Y cégnek dolgozik.
* Dr. X-ről kiderült, hogy tudományos kutatásokban csalást követett el.
* Az X állattartó telepen filmet forgattak, amin látható, hogy Y állatokat kínoznak.
* X hatóanyag eredményesen kezeli Y betegséget.
* X hatóanyagról kiderült, hogy veszélyes, de aztán kiderült, hogy a vizsgálatot Y gyógyszergyár pénzelte, hogy a konkurenciát lejárassa.
* Az ÁNTSz bezáratta X üzletet, mert az Y gyógynövényt adott el illegálisan.
* A legfrissebb kutatásokból kiderült, hogy X betegség Y betegséget okozza.
* Dr. X támadja a homeopátiát.
* Egy igazán, igazán komoly kutatásból kiderült, hogy mégsem a védőoltások okozzák az autizmust.
* Emelkedik az influenzás esetek száma. Mindenki kérjen védőoltást!
* X gyógyszergyárat bűnösnek találta a bíróság, de Y millió dollár kifizetése után szabadon engedték a vádlottakat.
* X élelmiszer összetevőről derült ki, hogy káros az egészségre.
* X baktériumot találtak egy piacon Y zöldségeken, ami miatt a hivatal betiltja a piacokat és a magántermelőket.
* A kormány betiltaná a kínai gyógyászatban használt X gyógynövényt.
* Az iparban használt X vegyületről azt nyilatkozta a gyártója, hogy az teljesen biztonságos emberi fogyasztásra, még ha ezt korábban nem is így gondoltuk.
* X színész meghalt kemoterápiában.
* X énekes meghalt gyógyszer túladagolás következtében.
* X vállalat lebukott, mert bio termékként próbálta eladni hormonkezelt vagy GMO termékét.
* X gyorsétterem bejelentette legújabb, természetesnek hangzó termékét.
* X család ünnepli egy éves évfordulóját annak, hogy szervezetükbe Y vállalat orvosi mikrocsipet ültetett.
* Az élelmiszer árak felszöknek X miatt.
* Az üzemanyag árak felszöknek Y miatt.
* Az oltóanyag üzletben érdekeltek sírnak, hogy nem elég ember kapott védőoltást az új XY influenza ellen.
* X gazdasági miniszter Y milliárd forinttal segítette ki az eladósodott kórházakat.
* A cukorbetegek aránya X százalékkal nőt az Y korosztályban.
* Tudósok kimutatták, hogy X betegséget az Y gén okozza. (De tévedtek.)
* X kozmetikai vállalat elindított egy kampányt, aminek keretében rózsaszín szalaggal díszítik fel a mellrákot okozó Y terméküket.
* A kórház szóvivője bejelentette, hogy eltávolították a betegből a hibás X szervet.
* A Happy Meal Hamburger X éve nem rohadt el egy asztalfiókban.
* Tudósok megállapították, hogy az X sugárterápiás készülék túl sok sugárzást juttat a betegbe és ezáltal rákot okoz.
* A hivatal bejelentette, hogy kivonják a forgalomból X gyógyszert, mert halálos mellékhatásai vannak, de csak miután Y évig hagyták azt forgalmazni a gyártó cégnek.
* X fajt a kihalás fenyegeti az Y vegyszer túlzott használata miatt.
* X hatóság bejelentette, hogy az Y természetes hatóanyag nem gyógyítja a rákot és kifejlesztőjét Z millió forintra büntette.
* Az X gyorséttermi kajában Y ipari vegyszert találtak.
* Az influenza oltást követően X gyermek került súlyos mellékhatásokkal kórházba, de Dr. Y szerint ettől még az oltás teljesen veszélytelen.
* A Johnson & Johnson visszavonta a piacról X termékét, mert kiderült, hogy nehézfémeket vagy mérgező összetevőket találtak benne.
* A Pfizer gyógyszergyár bűnösnek találtatott, de létrehozott egy fedőcéget, amelyik elvitte a balhét és ő visszatérhet az üzleti életbe.
* X város polgármestere ajándék szex utalvánnyal kedveskedik azoknak a fiúknak, akik beadatják maguknak a HPV elleni védőoltást. (Esztergomban a lányok már kaptak ajándék védőoltást.)
* X politikusról derült ki, hogy korrupcióba keveredett, mert védte Y vállalat gazdasági érdekeit.
* Az egészségügyi hatóságok követelik, hogy X élelmiszert sugározzák be rádioaktív anyaggal, hogy elpusztítsák a rajta található Y kórokozót.
* X olajtársaság Y millió hordó olajat engedett Z tenger vizébe.

Most, hogy Ön is rendelkezik 2011 összes vezető egészséghírével, már nincs más dolga, mint behelyettesíteni az adott napra X-et vagy Y-t és meglátja, hogy sikerülni fog.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2012.02.20. 12:18 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Nóra karma-verkliző kalváriája:

, a pajzsmirigyem elkezdett tombolni, hyperthyreosissal, és az azt kísérő tachycardiás rohammal kerültem be a sürgősségire. Methothyrint állítottak be a hypterhireosisra, Propranololt a szívritmus-szabályozásra, mely "gyógy"szertől az első hét után csalánkiütésem lett. Amikor ezt közöltem a doktornőnkkel (sajnos, a kezelő orvosom szabadságra ment), akkor azt mondta, hogy nem a gyógyszer váltotta ki, nyilván allergiás lettem valamiféle ételkészítményre. (soha előtte, a 32 évem alatt nem voltam semmire sem allergiás). De hát jó, higgyünk az orvosunknak alapon, elkezdtem szedni egy, az allergiára használatos újabb "gyógy"szert (Claritine)... az allergiás reakciók természetszerűleg eltűntek, újabb két hét elteltével viszont azt tapasztaltam, hogy kezdenek "lebénulni" az idegpályáim. Először csak a kézemelés, majd a lábemelés, majd minden mozdulat iszonyú kínokkal járt, s rövid időn belül ott tartottam, hogy akkori férjem fürdetett, cipelt karban, mert képtelen voltam bárminemű mozgásra. Természetesen újra lementünk a doktornőhöz, hogy továbbra is az a gyanúm, hogy gyógyszerallergiás lettem. Ő közölte velem, hogy van egy vírus (2006. augusztusa volt), ami megtámadja az ízületeket, tutira nem allergia. És kaptam egy újabb "gyógy"szert, aminek a neve most nem jut hirtelen eszembe, de gondolkozni fogok rajta.

Miután újabb két hét telt el, s a tüneteim nem javultak, sőt..., visszamentünk a klinikára, ahol már újra praktizált a kezelőorvosom és elmondtam Neki az orvossággal kapcsolatos aggályaimat, illetve a tüneteimet. Leüvöltötte a fejemet, hogy miért nem mentünk előbb, mert bele is halhattam volna ebbe az egész kálváriába. Csendben megjegyeztem, hogy bíztam a helyi doktornő tudásában... Azóta egy orvost sem akarok látni - ezt is halkan jegyzem meg.

Methothyrin helyett kaptam Propycilt - a Propranolol maradt. A Propranolol közben begerjesztette a kis mértékben, de a fejbőrömön előforduló Psorisasisomat. Elkezdett elterjedni a felkaromon. Azonnal abbahagytam és elkezdtem szedni a Lenkei-féle vitaminkészítményeket. Semmiféle kemikáliát nem szedtem jó fél évig, és úgy, ahogy el voltam. Aztán jött egy újabb krízis - a cégünk újra veszélybe került, és 2007. őszének derekán újra előjöttek a heves szívdobogással járó kínzó rosszullétek. Mivel nagyon nagy erővel törtek rám, elkezdtem szedni a Propycilt és a Propranololt. Rövid időn belül magas lázzal járó, bénulásos tüneteket produkált újra a szervezetem (így tüntetve a káros kemikáliák ellen). Tehát nem tudtam szedni a "gyógy"szert, de akkor már a vitaminok sem hatottak, olyan előrehaladott állapotban volt a betegségem. A Magyarországon fellelhető összes természetgyógyász, "kuruzsló, varázsló, táltos, gyógyító" rendelőjében megfordultunk a szüleimmel. Hasztalanul. Ahogy Ön is írta, a pénztárcánk tartalmával egyenes arányban fogyatkozott a testsúlyom, az erőm, a kitartásom és a hitem is, hogy valaha is képes leszek meggyógyulni. 2008. decemberben azt mondták a klinikán, ha nem vagyok hajlandó alávetni magam a sugárkezelésnek, vagy egy erős lítiumos kezelésnek, akkor kezdjünk el visszaszámlálni. Addigra már tényleg nagyon megtörtem lelkileg, mentálisan, fizikálisan. Igazából azt mondtam, hogy ha így kell lenni, akkor legyen így. De egyik kezelésnek sem vetem alá magam, akkor inkább a méltóságteljes elmúlás. Pontosan ismerem mindkét szer, "gyógy"mód mellékhatását. Legerősebb vágyam mindig is az anyaság volt, ha bármelyik kezelést bevállaltam volna, erről a csodálatos hivatásról kellett volna lemondjak. De akkor mi értelme az életemnek? Tehát nem engedtem további beavatkozást a hagyományos orvoslás terén.

Mellette még megjegyzem, hogy 2008. tavasztól annyira legyengültem, hogy kénytelenek voltunk egy alkalmazottat felvenni (egy huszonéves, helyes, de férjezett kis hölgy személyében), melynek folyománya az lett, hogy férjem szép lassan kezdett elhidegülni tőlem (nyilván azon egészségügyi állapotomban, tíz évvel idősebben, mint a kis hölgy, kevésbé voltam vonzó Számára), és 2009. január 10-én, megannyi megaláztatás után, kilépett az életemből.
Épp agykontroll tanfolyamon voltunk a szüleimmel, mire hazamentünk, összepakolt és közölte, hogy nem kér többet a betegségemből, belőlem. Amikor a legnagyobb szükségem lett volna a bátorításra, a támogatásra attól a férfitől, akinek nem rég örök hűséget fogadtam, akit mindenben támogattam, felemeltem a mélyből... Akkor úgy éreztem, összeroppanok. Talán az agykontrollnak köszönhetem, illetve a csodálatos szüleim kitartásának, támogatásának, szeretetének, és segítségének, hogy nem adtam fel. Az agykontroll tanfolyam amolyan utolsó kapaszkodó volt. A szüleim is azért végezték el velem, hogy engem gyógyítsanak. Édesanyám még talpmasszázs tanfolyamot is végzett, hogy gyógyítson.

Sajnos, nem hatott olyan gyorsan a mentális gyógyítás, mint amilyen gyorsan épültem lefelé. Szó szerint elkezdte felfalni a szervezetem önmagát. Csontsoványra fogytam, s akkor jött egy utolsó utáni kapaszkodó. Megkaptam a kozmetikusomtól egy orosz homeopata elérhetőségét... sok homeopatánál voltam már előtte, akik csak a pénzemet vették el, valamiért akkor mégis úgy éreztem, Neki még bizalmat kell szavazzak. Az orvos nevét, amíg élek, nem feledem el. Hogy most lehetőségem van Önnek leírni ezen sorokat, Neki köszönhető. Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem Őt. 2009. februárban, fizikálisan, mentálisan, lelkileg megtörve jutottam el Hozzá. Kaptam Tőle egy halom szert (a pajzsmirigyemre konkrétan a Spongia nevű szert), amit azonos időpontokban, sok egyéb kitételt betartva kellett szedjek. Nehéz próba volt, de abban az állapotban hogyne tartottam volna be betűről-betűre mindent, amit mondtak. (Kozma Szilárd megjegyzése: Nórának
teljesen negatív a Szaturnusza a IX. házban. - Ez volt tehát az első önfegyelmezési, önlegyőzési próbatétele, amit úgy tudott elérni, hogy korábban többször került halál közeli állapotba. És ez az önfegyelmezési szükség, aminek az első lépését kénytelen volt megtenni, még lanyha szellőfúvás, azokhoz a további, családjával kapcsolatos önfegyelmezési és más szaturnuszi aktusokhoz - családrendezési szükségekhez képest, amiket "lélekorvosként" én helyezek mostanában a számára előfeltételként, mind az egészsége teljes visszanyeréséhez, mind a feje tetejére állított családi állapotainak a normálissá rendeződéséhez.)
És ahogy a nagy könyvben meg van írva, néhány napon belül már csökkenthettem a szívritmus-szabályozó adagját (ezt az egy gyógyszert szedtem, annak ellenére, hogy generálta a psoriasis sejteket, különben folyamatos tachycardiás rohamokat kaptam volna). Aztán néhány héten belül azt vettem észre, hogy már nem szedek egy db gyógyszert sem. És fél év múlva, mikor elmerészkedtem egy vérkontrollra, teljesen tökéletes véreredményt produkáltam, illetve az ultrahangon is megdöbbentő volt látni, hogy az előtte majd 6 (de lehet, hogy 9) cm-s "daganat" szépen visszahúzódott.

Az összes fizikai megterhelés mellett az egyik legnagyobb lelki megterhelés az volt, hogy láttam a szüleim szemében a kétségbeesést, a féltést, az aggódást, a tehetetlenséget... Jobban fájt Őket így látni, mint elviselni a fizikai rosszulléteket.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2012.02.20. 12:41 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Nóra kálváriája II.

"...Aztán jöttek megint a társkeresős ismerkedős levelezések... Mígnem 2008. január 27-én megismertem a mostani férjemet, akitől kicsi lányom is született. Szépen kezdett kialakulni a kapcsolatunk. Egy nagyon kedves, szeretetreméltó embert ismertem meg benne, aki ugyanúgy, mint én, családra vágyik, úgy éreztem, hogy teljesen egy húron pendülünk - minden téren. Hamar összeköltöztünk, és nagyon hamar be is fészkelte kicsi angyalkám a méhembe magát. :) Férjemnek az előző házasságából van egy 12 éves lánya (Róza), aki - szintén a legfinomabban szólva - szörnyű természetű kislány. Rövid kis boldogság után férjem exfelesége, lánya, családja kezdte erősen megmérgezni a kapcsolatunkat és az az Ember, aki azelőtt teljesen hasonszőrű gondolatokkal bírt, mint én, egészen kifordult Önmagából és merőben másképp kezdett viselkedni, mint addig.

Közben volt férjem elsikkasztotta a közös cégünket, alapított egy újat és szó szerint kisemmizett, s a nyakamon hagyta a szüleim házára terhelt jelzáloghitelt. Tehát az áldott állapot, amibe kerültem kezdett áldatlan állapottá válni. :( Nem tudtam úgy odafigyelni és élvezni ezt a csodálatos időszakot, ahogy azt szerettem volna. Sokat beszélgettem, foglalkoztam kislányommal, de igazából egy merő stressz volt az egész várandóssági időszak. A volt férjem fojtogatott a hitellel, illetve ugye várandósan azzal kellet szembe néznem, hogy nincs semmiféle bevételem (csak a félretett pénzem, amit nyilván hamar fel fogok élni), s anyagilag függővé váltam a jelenlegi férjemtől, amit nagyon nehezen viseltem (viselek a mai napig), mert mindig is független, önálló Nő voltam.

(Az itt következő információk elképesztők! Csakugyan ez a törvényes, minden áron való "apa-szerzési" hivatalos eljárás Magyarországon? Ezek alapján, nem csodálkozom, ha a Mo-i fiatal férfiak többsége annyira óvatos párkapcsolati kérdésekben és inkább idősebb nőkkel létesít szexuális és párkapcsolati viszonyt, akiket eléggé "bölcsnek" látnak ahhoz, hogy olyan "ártatlan és ezért bizonyára megbízhatatlan" fiúknak mint ők, ne szüljenek teher-gyermeket! kérem szépen, ha valamelyik logosz-olvasó ismeri a vonatkozó törvényeket, az alábbiakat erősítse meg.)

Másrészről még ugye nem zárult le a válóper volt férjemmel. Ami azért jelentett különös gondot, mert ha úgy születik meg a kislányom, hogy még hivatalosan házasok vagyunk, akkor automatikusan az Ő nevére anyakönyvezik a kislányomat!!!!!!!!!!!!!!! Paradox, igaz? Hiába ír Ő is egy nyilatkozatot, hogy nem Ő az édesapa, az igazi édesapa egy nyilatkozatot, hogy Ő az Apa, én egy nyilatkozatot, hogy ki az apa, senkit nem érdekel itt Magyarországon. Tehát sürgetni kellett a válópert, mert a bíróságok ide-oda ütögették a peres papírjainkat, akár egy ping-pong labdát. Nem írom le most a kálváriánkat, mert nagyon hosszú lenne, lényeg, hogy végül is 2011. decemberben elválasztottak minket - papíron. Csakhogy nem kaptunk erről határozatot. A szülés előtt viszont még össze kellet házasodjak a mostani férjemmel, mert hiába mondták ki a válást, ettől még a volt férjem nevére kerülhetett volna a lányom. Ne mondjam, hogy itt is mennyi procedúrán mentünk keresztül, mire nagy nehezen 2011. február 7-én összeeskettek minket. Mivel bár kimondták, hogy nem vagyunk házasok, a határozatot nem kaptuk meg, s úgy kellett szó szerint kikuncsorogni februárban, hogy kiadják, hogy sürgősséggel össze tudjunk házasodni a lányom születése előtt.


Mindemellett ott volt a mostani férjem, aki folyton üvöltözött velem a családja miatt, hogy miért nem megyünk a szüleihez, hogy miért merek bármiért szólni a teljesen neveletlen lányának...? A babusgatás, szeretgetés helyett folyamatos bántást, megaláztatást kaptam (és az én szüleim is).

(Figyeljünk csak: Újból a rák Szaturnusz: miközben valahol függetlenséget, autonómiát szerető és vágyó nőnek állítja be magát szegény Nóra, 37 évesen, ahelyett, hogy a férjénél kiharcolta volna annak a lányának a szűkséges nevelési célzatú fegyelmezéséhez való jogát, ő is babusgatást, "szeretgetést", tehát kényeztetést vár el, akárcsak egy kamasz leány.)

A szülei nem akarnak elfogadni (igazából nincs olyan Nő, akit elfogadnának). Csak néhány apró momentum. Amikor bejelentettük, hogy egy kicsi angyal készül leszületni hozzánk (egy szép kis Gólyahírt nyomtattam, s az unokájuk nevében szólítottam meg Őket), igazából nulla reakció volt a Részükről. Illetve annyi volt a reakció, hogy jól meggondoltátok? És egy kurta kis gratulálok szócska sem hagyta el az ajkukat.

Ezek után kérdezem én, hogy kinek lenne kedve egy ilyen családot látogatni? Ráadásul elég távol laknak tőlünk, s mivel a várandósságom alatt számos egészségügyi probléma lépett fel, nem gondolom, hogy elvárható lett volna, hogy én utazzak több száz kilométert, azért, mert Nekik derogál kitenni a lábukat és meglátogatni minket. Folyamatos viták voltak (vannak) az miatt, hogy nem megyünk elég sűrűn. A férjem egyfolytában ezzel zaklatott és durva veszekedésekbe torkollott minden egyes ilyen jellegű beszélgetésünk (ami elég gyakori volt).

Ennek köszönhetően beindult újra a pajzsmirigyem 2010. őszén. De olyan alattomosan, hogy a véremben már nem volt kimutatható a többlet T3 és T4 hormonok jelenléte. Hashimo-kórt állapított meg a klinikán a főorvos. Szintén gyógyszerezni akartak, de azt megtagadtam. Irmát nem akartam semmiféle kemikáliával mérgezni, ezért inkább tűrtem a szűnni nem akaró rosszullétemet. Közben erőteljesen rám törtek a korábban már szinte egyáltalán nem jelentkező fóbiák, pánikrohamok is. Úgy éreztem, megfulladok. Minden irányból bántást kaptam, amit abban az állapotomban főleg nehezen viseltem el. A csodálatos szüleimmel és a bátyámmal is megromlott közben a kapcsolatom a hitel miatt, amit a volt (illetve akkor még papíron igazi) férjem hagyott ránk. Mivel kezdtem fizetésképtelenné válni, a szüleim pedig nyilván kétségbeestek, hogy mi lesz, ha a bank elviszi a fejük felől (illetve az én és a születendő kislányom feje felől is!) az életük munkáját? Idegileg teljesen lemerültem, úgy éreztem, hogy megbolondulok. Folyamatos rosszullétekkel küzdöttem, fulladásérzés, ájulásérzés, remegés, izzadás - mellette a szokásos várandóssági tünetek persze. Kislányomnak ezekkel kellett - velem együtt - megküzdeni a várandósság alatt. A lábaim az elejétől kezdve borzasztóan vizesedtek, a 7. hónaptól a 37-es lábamra már csak édesanyám 41-es cipőjét tudtam felhúzni. Végül 2011. januárban eljutottam egy energiagyógyászhoz, aki valamennyire feljavított idegileg és így kevesebb félelemmel és fóbiával tudtam megszülni a kislányomat.

2011. március 3-án 7:13-kor született meg a kis napsugaram, Irma . Budapesten, az 1. sz. SOTE-n szültem. Természetes szülés volt, hajnal 1/2 kettőkor folyt el a magzatvizem (február 26-ra voltam kiírva!), de mire lefürödtem és elindultunk, már 2 perces fájásaim voltak. Ez meg is maradt egészen a tolófájások kezdetéig. Reggel hatig bírtam a fájdalmakat, utána kértem egy fájdalomcsillapító injekciót (a fenekembe adták), de mire hatott, addigra jöttek a tolófájások. Ha jól emlékszem, 4-5 nyomásból megszületett Irma.

Az apgár értéke 9/10-es lett, tehát - Hála Istennek - teljesen egészségesen született. A kórházat nagyon nehezen viseltem. Mivel telt ház volt az nap, mikor szültem, a szülés után nem sokkal ide-oda dobáltak. Nem lehettem a kislányommal. Lelkileg ez nagyon megviselt. Délután kikértem a csecsemőosztályról és bekéredzkedtem egy kórterembe, hogy legalább egy széket adjanak, ahol meghúzhatom magam, s tarthatom a karjaimban a kislányomat. Így ~ 5 órát tudtam eltölteni Vele - frissen vágva, kimerülve. De nagyon boldog voltam. Leszámolva, amikor megláttam, hogy a kezecskéit hátrakötözték. Pár perc után, ahogy kikértem, kibontottam a pólyát és megdöbbenve láttam, hogy hátra van egy vastag spárgával kötve mindkét kezecskéje. A spárga szinte szétvágta a kis gyenge csuklóját. Visszasétáltam Vele a csecsemőosztályra, és megkérdeztem, mi indokolta ezt a balkáni módszert???? Azt mondták, úgy érzékelték, hogy fázik a kislányom keze, ezért hátrakötözték - kvázi fájdalmat okozva Neki ezzel, és ezt még tetézték azzal, hogy a háta mögé kötötték, tehát a teljes kis testével az összekötözött kezecskéjén nyugodott a baba. Hát elsírtam magam, mikor megláttam. Az nap éjjel semmit sem aludtam, annyira bántott, hogy külön kell legyek a kicsimtől és nem nyújthatok Neki védelmet, biztonságérzést a jelenlétemmel. Másnap délben jöttek szólni, hogy felszabadult a gyermekágyon egy ágy, oda mehetek. Onnantól kezdve csak fürdetésidőre engedtem el magam mellől a kislányomat. Az a három nap kórházi tartózkodás sokkal jobban megviselt idegileg, lelkileg, mint a szülés maga. Amilyen antihumánus bánásmódban részesítik ott a kismamákat, az szavakkal nem kifejezhető. Vasárnap jöhettünk haza, az nap reggel még egy utolsót betartottak és közölték, hogy a kislányom besárgult, ezért nem engednek haza minket. Aztán végül a vizsgálatok során ugye kiderült, hogy nem sárgult be, de az alatt a három óra alatt annyi sértést, megaláztatást kellett elviseljek az ottani nővérektől, amit senkinek nem kívánok. Egy nővér folyamatosan jött zaklatni, hogy én hazamenős anyuka vagyok, és pakoljam a holmijaimat, mert tíz óráig el kell hagyjuk a szobát (miközben a másik ugye közölte, hogy nem biztos, hogy hazajöhetünk). Tíz óra előtt pár perccel kaptuk meg az eredményt, hogy nem sárgult be a pici, mehetünk. Persze előtte én zokogva hívtam fel a férjemet, hogy ne induljon értünk, mert lehet, maradnunk kell. Ő várta a telefonhívásomat. Ahogy megkaptam, hogy mehetünk haza, azonnal hívtam, hogy padlógázzal induljon értünk. Indult is - de sugárhajtású repülőnk nincs, nyilván nem két perc, míg beér. A nővér viszont két percenként jött zaklatni, hogy mit keresünk még a szobában??? Nagyon össze kellett szedjem minden diplomáciai érzékemet, hogy ne küldjem el a fenébe. Aztán jött a másik, hogy menjek a kicsim zárójelentéséért. Elmentem. Majd jött megint a 2. sz. "kedves" nővér, hogy nekem is van zárójelentésem (a magam pikírt hangnemében), azt nem kellene elhozni? De mindegy, tette hozzá, elhoztam. És levágta a pultra. Gondoltam, de nagylelkű az Úr máma. De sorolhatnám, hogy milyen stílusú nővérek vannak ott. Szörnyű. Az orvosomat tizenéve ismerem, Ő nagyon csodálatos Ember és a szülésznőnk is egy tüneményes kis nő. Mindenki másról nem sok jót tudok mondani.

Hazaértünk a kórházból, s a férjem még ellenszenvesebben kezdett viselkedni velem szemben. Úgy gondoltam, hogy talán innentől pozitív irányba változik a kapcsolatunk és több megbecsülést, szeretetet kapok, hiszen talán a férjem is belátja, hogy akkor tudom jól, szeretettel (és elég anyatejjel!!!) táplálni, gondozni a kicsinket, ha én magam is elég szeretetet, megértést, nyugodt pillanatokat tudhatok magaménak. Irma alig múlt egy hetes, amikor a nyakunkra szabadította a nevelt lányomat néhány napra, aki folyamatos vitákat generált köztünk. Ezt követően, teljes kimerültségem és lelki gyengeségem kellős közepén férjem közölte, hogy öngyilkos lesz, mert Ő nem bírja tovább elviselni, hogy ennyire nem jövök ki a lányával. Lányáról egy másik fejezetben írok majd, mert már annyira összefolyik minden, hogy szerintem, azt sem tudja, hová kapja a fejét.

Férjem olyan dolgokon vitatkozik velem és próbálja meg kivívni velem szemben az igazát, amik teljesen logikátlanok, és amiket úgy gondolom, hogy én, édesanyaként azért kicsit jobban tudok, mint Ő. Csak néhány példa. Kislányom azonnal, ahogy kihoztuk a kórházból, ráállt a háromórás evésekre. Férjem eldöntötte, hogy 19-kor fürdessünk. Rendben. Elment bevásárolni, s a pici épp aludt, mikor hazaért. 17 órakor megetettem, gondoltam, hogy 19-kor, ha még alszik, felkeltjük, és épp fürcsi után ehet újra. A férjem iszonyatos vulgáris hangnemben leordította (a szüleim előtt megalázva és a szüleimben teljes kétségeket ébresztve, hogy milyen házasságban élek - újfent) a fejemet, hogy minek adtam enni a picinek 17-kor, mert ha nem adtam volna Neki enni, akkor most nem aludna, és mivel elaludt, így nem fogjuk tudni lefürdetni 19-kor. Teljesen ledöbbenve álltam... hiszen éppen így volt logikus az az etetés! Szerinte el kellett volna húzni az evést fürdés utánra. Persze, nyilván én fogom megszabni az egyhetes kis babámnak, hogy mikor egyen! Örültem, hogy szopizott, s ezzel generálta a tejtermelődésemet, ami elég nehezen akart beindulni. Nagyon rosszul esett. De ilyen volt az is, amikor este tízkor hazaesett a férjem, s én épp a picimet altattam, ringattam, s köszönés helyett rámförmedt (nyomdafestéket nem tűrő szavakkal), hogy minek ringatom és babusgatom a gyereket? Mert az ilyen gyerekekből lesznek az anyámasszonykatonája, kíngörcs gyerekek, akiket így kényeztetnek, mint ahogy én kényeztetem a lányunkat. Mondanom sem kell, hogy teljesen ledöbbentem újfent. Annyit tudtam visszaválaszolni, hogy nem koncentrációs táborban vagyunk, s úgy gondolom, hogy attól, hogy szeretettel, gyengédséggel, türelemmel fordulok a gyermekem felé, azzal sokkal inkább egy egészséges lelkületű, boldog, kiegyensúlyozott kis embert adok a világnak. Éppen hogy azt gondolom, hogy azokból a gyerekekből lesznek a "kíngörcs, idióta" emberek, akiknek a szülei a babusgatást, a gyengédséget, a szeretetet aprópénzre váltják, s megpróbálják megvásárolni a gyerekeiket ahelyett, hogy figyelmet szentelnének Nekik.

Én nem azért vártam ilyen sokáig a gyermekvállalással, hogy a szomszéd néni, vagy egy bébiszitter, vagy akárki nevelje, szeresse a gyermekemet. Én azért vártam idáig, mert minden percemet szeretném a kislányommal tölteni, amennyit csak lehet. Szeretnék egy kiegyensúlyozott, boldog, gazdag Embert ajándékozni az utókornak. Nem egy frusztrált, megfélemlített, szeretethiányos gyermeket, Embert. A férjemnél azt érzem, hogy féltékeny a kislányunkra. Ezt elég sokszor a fejemhez vágja, hogy nekem csak gyerek kellett és hogy Ő háttérbe van szorítva. Pedig ez nem igaz. Ő magát szorítja háttérbe a viselkedésével.

Hiába na: A vonzás törvénye, avagy a hasonló, hasonlót vonz törvénye, és a neki megfelelő negatív Szaturnusz és Szaturnusz, és Szaturnusz az egész női vonalon! Sehol, de sehol nem lehet találni egy egészséges Édesapa - képzetet, akinek a fizikai mását csak egyetlen nő is be tudna vonzani és miután bevonzotta, el tudna fogadni!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2012.02.20. 13:45 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Nóra - Szaturnuszi! - kálváriája.

III. Rész.

Avagy a Szaturnuszi figyelem, fegyelem és határ hiánya, a testi és lelki higiéné kérdése, valamint a fékező - irányító szülői pofonok hiánya és az azokat pótolni akaró, "elfogadó" modern nevelés kertén mivolta által okozott tudat-zavar és a vírusok.


Amiért nem szívesen megyek a férjem szüleihez, az, hogy eléggé híján van férjem lánya és exfelesége is a higiéniának. Biztos, hogy én meg túlzásba viszem, de egyszerűen rosszul vagyok, amikor lemegyünk, s az apósom (akiről tudom, hogy hetente jó, ha egyszer lefürdik és fogat mos) bekapkodja a gyerekem kis kezecskéit és szopogatja, mint egy csontot, belenyúlkál a szájába... és még sorolhatnám. És tény, hogy akárhányszor lent járunk, Lira 1-2 órán belül sugárban hányni kezd, hasmenése lesz. S hiába kérem a férjem, hogy beszéljen a családjával, hogy ezt nem szeretem, Ő mindig azzal védekezik, hogy Ők is felnőttek ebben a környezetben. És férjem sajnos ugyanilyen antihigiénikus - az én szememben. Miután hazajövünk az Auchan-os nagy bevásárlásból, képes koszos kézzel összefogdosni Lirát, aki utána le is betegszik. Nem érti meg, hogy azok a termékek, amiket ott megnézegetünk, nem tiszták. Ezer meg ezer koszos kéz fogdosta őket össze és alap, hogy miután hazajöttünk (bárhol is legyünk előtte), első utunk a fürdőszobába vezet. Náluk sajnos nem alap. Rengeteg vitánk van ez miatt (is). Arról nem beszélve, hogy rengeteget betegeskedünk az első néhány hónapban - férjem és férjem lánya miatt.

Férjem igazi Kos-Ikrek. Meggondolatlan, nyers, lobbanékony, makacs, uralkodó-típus. Igazságtalan és képtelen elviselni, ha nincs igaza és ezért képes akkora blődségeket mondani, csakhogy elhitesse, hogy Neki legyen igaza.

Nagyon kis időszakokra néha még felfedezem azt a Férfit, akit megszerettem, de egyre több az olyan időszak, amikor úgy viselkedik, hogy gondolkodnom kell, miért is tűröm ezt el?

A legjellemzőbb, hogy ott ugrik és ott nyers, ahol diplomatának kellene lennie. Ahol meg kicsit határozottabbnak kellene lennie, ott csendben ül. És ami még nagyon jellemző rá, hogy ha valamit ma természetesnek és logikusnak talál, holnap épp az ellenkezőjéről lesz meggyőződve, de erről éppen olyan hévvel próbálja meggyőzni a környezetét, mint tegnap a tegnapi álláspontjáról. Ma még azt mondja, hogy kicsim, gyönyörű vagy ebben a piros ruhában, mindig ilyen stílusú, színű ruhát kellene hordj. Holnap pedig szenvtelenül és vulgárisan közli, hogy ebben a ruhában úgy nézel ki, mint egy örömlány és soha többé ne lássam Rajtad. És ha megjegyzem, hogy percenként változtatja az álláspontját, akkor felháborodik és meghazudtol. Mérlegként én ezeket (is) nagyon nehezen viselem.

Tehát van egy kislánya, aki egy merő fertőben nevelkedik. A lakásuk egy gombatenyészet. Egy fertőtelep. Borzasztó. Kétszer volt "szerencsém" betenni oda a lábam, soha többé nem szeretném, ha ilyen helyzetbe hozna a férjem. Az a kupleráj, mocsok, predetáns bűz, ami ott terjeng, az szörnyű. És ilyen környezetben szocializálódik a kislányuk. Az anyja egyáltalán nem foglalkozik Vele - semmilyen szinten. A kislány 12 éves, de szó szerint egy analfabéta, rettenetesen unintelligens, bepisil (nem beteg!!! bár erre szeretnék fogni), figyelmetlen, fegyelmezetlen, teljesen problémás kislány - nagylány. Szemrebbenés nélkül hazudtol meg gyereket, felnőttet egyaránt. Rettenetesen érdekgyerek. Mióta ismerem, a központi téma, hogy majd kitől mit örököl. Végtelenül lusta és trehány. És ami nagyon idegesítő, hogy ordenáré hisztirohamokban tud kitörni, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné. S az édesapja ez nem két hatalmas pofonnal jutalmazza, hanem szó nélkül tűri (bezzeg a pici lányunk, aki egy tünemény, ha meg mer nyikkanni, akkor már ugrik a férjem).

Közelharcot kell vele vívni, hogy kezet mosson, tisztálkodjon, fésülködjön, tanuljon, köszönjön, figyeljen... igazából mindenért. Iszonyatosan "böszme" és neveletlen. Nem tud összefüggő mondatokat alkotni, képtelen koncentrálni a figyelmét. A számítógép előtt ülés, a játék és a lovak, ami érdekli, semmi mással nem törődik ezeken kívül. Megeszi az orra tartalmát, ha úgy érzi, hogy éhes, ahol kiesik a kezéből a koszos papír zsebkendő, ott ejti le, ha tüsszög, általában kézhasználat nélkül teszi, de az sem jobb, ha a kezét használja, mert akkor rendszerint beletörli a szájüreg-tartalmát vagy a keresztlányomba, vagy a kislányom ruhájába... Turkál az orrában, a bugyijában, túrja a zsíros haját és utána úgy "szeretgetné" meg a másikat. Számomra ezek gyomorforgató és felháborodást kiváltó dolgok. És férjem csodálkozik, hogy viszolygok az előző házasságából született gyermekétől.

Restellem nagyon és igyekszem az ellenszenvemet pozitív megerősítésekkel ellensúlyozni, de annyira irritál az a kislány, hogy nem találok rá szavakat. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy azon kapom magam (amin soha előtte, egy Ember nem tudta kiváltani belőlem), hogy gyűlölet ébred bennem. :( Ami nagyon megrémít. Hiszen ugye a gyűlölet = gyűlik és öl... nem mást, csakis engem. Úgy gondolom, hogy valamiféle meghatározó negatív esemény zajlott le köztünk előző inkarnációnk során, mert ilyet tényleg még senki közelében nem éreztem (pedig nagyon sok embertől kaptam már jó nagy pofonokat).

A férjem és köztem lévő vitát 99%-ban a kislánya és az exfelesége, illetve az anyósomék generálják. A lánya semmiféle tiszteletet nem tanúsít sem irántam, sem a családom iránt. Csípőből letegezi és meghazudtolja a szüleimet is. Legszívesebben akkora pofont kevernék le Neki, hogy a fal adja a másikat. Túl azon, hogy unintelligens, még szemtelen is. Akárhányszor idejön, a kislányom és az egész családom megbetegszik (az utóbbi időben már nem, mert tettem ellene), mindent összepisil, mert lusta kimenni WC-re... tehát csak rosszat kaptam és kapott a kislányom, családom eddig Tőle, és egyszerűen képtelen vagyok szeretni Őt.

Kozma Szilárd: - Na tessék: Ez a nagy érzelmes tudományos és misztikus "gyermekkímélő" nevelésnek a következménye! Ahelyett hogy a férjénél ki vívná a 12 éves félre nevelt gyermek szigorúan következetes neveléséhez - és ha kell: fegyelmezéséhez való "nevelő-szülői" jogot, vagy attól követelné meg a saját lánya "Édesapai" szigorral is megerősített nevelését, inkább ki a karja zárni azt a közös életükből, és ha szégyellve is a dogot, de be vallja, hogy gyűlöli. Hiszen, hogyne gyűlölné, ha a zavarodott "nagy" gyermek fertőzéssel veszélyezteti a saját kicsinyét? Melyik "normális" gondolkozású anyától lehet ilyet elvárni? Mert könnyű úgy-e a kretén modern pszicho-pedagógia hatására az elfogadás filozófiájával a szülőket ennyire lehülyíteni, hogy ilyen "vírushordó" - fertőző-góc gyermekeket neveljenek, de azt már nem lehet ugyancsak ezen szeretetnek csúfolt, megértő elfogadás filozófiájával el rendezni, hogy a saját kicsinyét féltő anya, azt képes legyen akárcsak "távolról is szeretni" az ilyen, fertőben való idillikus közös együttélés felháborító és undorító élménye után!

- NE mondja nekem senki azt, hogy minden rendben van a modern pszicho - pedagógiával, és hogy nem kell az akár szívtelennek is látszó Szaturnuszi szellemiség szellemében nevelni a gyerekeket. Mert miközben nekik az zavarja a fülüket, hogy a gyermeket alkalom adtán és szükség esetén meg lehet, sőt. meg is kell pofozni, nekem az felháborító, hogy e sok mézes - mázas elfogadó filozófiás szeretetben egy nevelő-anya oda kell jusson az idealista hitrendszere teljes csődebe jutása után, hogy magának és az asztrológusának be kell vallja azt, hogy utálja a férje elfogadási pedagógiával nevelt gyermekét!
Inkább a gyermekek pofozása tehát, mint a gyermekek "anyai" gyűlölete. Mert tudjátok, hogy ilyenkor igazából mi is történik a szellemi valóságban? - Nem a "mostoha anya" által gyűlölt neveletlen gyermek fogja ennek az anyai gyűlöletnek a levét meginni, hanem éppen az, akiről úgy képzeli, hogy jogos hárításával és utálkozásával védelmez: Az ártatlan kisbaba fogja tehát, ha nem is mindazt a negatív energiát "lenyelni", és betegség formájában és vírus-felvétel által legyártani, de annak egy jó részét, amit az anya ezen jogosnak képzelt utálkozása, és gyűlölködése és a fertőző góctól való lelki szintű, és nem fizikai harc szintjén meg élt ellenségeskedése folyamán produkál. Sőt: mivel az asztrális negatív energiák egyáltalán nem célirányosak, ha erősen bele éli magát abba, hogy "minden áron" meg akar szabadulni a házasságába nem kérten kapott, nagyobb gyermektől, az is könnyen megtörténhet, hogy az ő kisbabája fog átköltőzni a túlvilágra és nem az övé.

Folytatás. "Szégyellem magam, hogy ilyet leírok, de tényleg így van, s talán fontos információ ez is Önnek. Irritál ez a kislány. Egyszerűen viszolygok Tőle, ha megérint, ha idejön, mert azt a harmóniát, tisztaságot, amit én itt megteremtek, s amiben próbálom a kislányomat nevelni, egy perc alatt rúgja fel és csinál gázai övezetet a lakásomból. Három hónapos volt Lira, amikor először megfertőzött engem, s olyan magas lázam lett, annyira beteg lettem, hogy elapadt a tejem. Ezt képtelen vagyok megbocsátani Neki és a férjemnek. Úgy terveztem, hogy legalább 2 éves koráig fogom szoptatni a kislányomat. Aztán Lira is lebetegedett július végén és onnantól kezdve akárhányszor idejött a nevelt lányom, kislányom és az egész családom lebetegedett. Amikor (2. alkalom után) jeleztem a férjemnek, hogy Réka hordozhat valami vírust (amin nem is csodálkoztam, ismerve a fertőt, amiben él), akkor a férjem leüvöltött a sárga földig, hogy az Ő lánya nem beteg, és én azért akarom kikiáltani fertőzöttnek, hogy kiutáljam innen. Megjegyzem, hogy attól függetlenül, hogy milyen ellenszenvvel vagyok a lánya iránt, ezt igyekszem elfojtani magamban és csak akkor kinyilvánítani, amikor már nem bírom elviselni a lánya aljasságait.

Tehát nem vitték orvoshoz és mi újra és újra és újra lebetegedtünk. Szeptemberben ismét nagyon beteg lett Lira. Az első két alkalommal sem magamat, sem Dirát nem tettem ki kemikáliának, homeopátiával próbáltam gyógyítani magunkat. Harmadjára beszedtem én is egy erős antibiotikumot, hogy biztos ne fertőzzem vissza a kislányomat, és Neki is odaadtam a doktornő által felírt Ospamaxot (amit folyton kihányt a gyerek), majd a Zinnatot és a Calcimuscot. Néhány napon belül a kislányom hője leesett 34,2 C-ra!!!!!!!!!!!!!!!!!! Borzasztóan meg voltam rémülve. Főleg, miután a kijövő, rettenetesen unszimpatikus, (bocsánat, de bunkó, nem gyermekorvoshoz méltó viselkedésű) ügyeletes orvosnő is közölte, hogy nem tudja, mi a gond. Biztos, láz előtti állapot. A Heim Pál Kórház orvosa sem tudta megmondani, hogy mitől hűlt ki a kislányom. A szülésznőnk adott annyi tanácsot, hogy rakjam magam mellé, hogy átvegye az én hőmet. Három napig folyamatosan mellettem feküdt a kislányom, azonnal abbahagytam persze az összes antibiotikum adását és 4. napra lett jobban. Na akkor mondtam, hogy addig nem teszi ide be Réka a lábát, amíg ki nem vizsgáltatják és ki nem kezeltetik, mert egyértelmű, hogy Ő fertőz. Ide csak Ő jár és az én keresztlányaim. Amikor az én keresztlányaim jönnek, nem betegszünk meg, amikor Ő jön, igen. Tehát nem kell ehhez vaslogika, hogy ki hordoz vírust. És az az édesanya vesse rám az első követ, aki nem így tett volna a helyemben. Azt ne mondjam el, hogy a férjemtől mit kaptam ezért!
Aztán egy hét múlva Ő is megfertőződött. Egy hónapig volt nagyon beteg, majd a pécsi klinikán kötött ki, mert leállt a veséje. Elkapta Ő is a lányától (nem először!!!) a vírust.

(K. Sz: Az apa vese betegségét persze, nem a vírushordó lánya okozta, hanem annak a feleségével ellenségesen megélt a házastársi - szerelmi - szexuális viszonya! Hogy a sok ellenséges érzelem közben termelt hormonális mérgek által megtámadott és legyengült veséi kitől fertőződtek be, ha már amúgy is ne kellett, hogy fertőződjenek, az más kérdés!)

Akkor már meg tudott kérni, hogy vigyük kivizsgáltatni a gyereket. El is vittük és gyorsan ki is derült, hogy valóban tele van vírusokkal (többek között Streptococcuss vírussal), gombákkal, káros baktériumokkal... A férjem is. Mióta szedik (még ha slendriánul is) a doktornő által felírt kis bogyókat, azóta nem betegedtünk meg. Milyen érdekes, igaz? A férjem azt üvöltözte, mikor megjegyeztem, hogy Réka fertőz, hogy ha kiderül, hogy nem beteg, akkor kérjek nyilvánosan bocsánatot a lányától. Ön szerint Ő bocsánatot kért, amikor kiderült, hogy ennyi borzalmon még is csak Miatta és a lánya miatt kellett keresztülessünk?


Mindezek mellé most még társult az, hogy férjem exfelesége újból babát vár az új férjétől. És mivel el akarnak költözni Kecskemétről, férjem úgy döntött, hogy magához veszi Rékát, mert nem szeretné, ha még rosszabb környezetbe kerülne és még butább lenne ez miatt. Vagyis dönthetek, hogy még jó néhány évig mellőzöm a férjem (a kislányunk édesapja!!) társaságát hétköznaponként, és próbálom egyedül, illetve a szüleim segítségével megoldani a dolgainkat hétfőtől-péntekig, vagy felvállalom a lányát és engedem, hogy idehozza az én nyakamra azt a kis szörnyeteget.

- Na tessék! Hát csakugyan az ő nyakára hozza, amennyiben nem harcolja ki, hogy a kislányt szigorúan elem higiénára és gyermek erkölcsre - gyermek etikára kell nevelni!

Aminek a gondolatától is messzemenőkig rosszul vagyok.

Két-három nap alatt teljesen kikészít idegileg.

Nem bírnám elviselni hosszú távon.

A férjem próbált "rákényszeríteni", hogy fogadjam el a lányát és neveljem én, de bocsánat az önzőségemért (ami talán a 38 évem alatt most fordul elő velem először), én a saját kislányommal szeretnék elsősorban foglalkozni, Őt szeretgetni, babusgatni, terelgetni a megfelelő irányba. Azokat az időket, amiket Réka elvenne tőlem, soha nem tudnám bepótolni Indira felé.

K. Sz: - Tessék neked érzelgős szeretet, tessék neked érzelgős Szaturnusz!

Amikor Réka itt van, szinte egy percem sem jut a saját kislányomra. Olyankor egész napom abból áll, hogy a konyhában felügyelek, pakolok a nevelt lányom után (szedegetem össze a kezéből kieső taknyos papírzsebkendőket, lehányt koszos ruhákat...), küzdök vele azok miatt az alapvető problémák miatt, amikről beszéltem már fentebb (higiéniás dolgok), és az alapvető elmaradások miatt, amik számomra elfogadhatatlanok ebben a korban. És a legnagyobb bajom, hogy annyira lusta ez a kislány, nulla szorgalommal, hogy nem is lehet megváltoztatni.

K. Sz. - Dehogy nem! Három napos következetes pofozással, sarokba ültetéssel történő észhez térítéssel, lehet. Még 12 évesen is. De ehhez már a gyermekét ténylegesen szerető, azért felelősséget érző, szó szerinti Édes - Apa kell!


Én teljesen más környezetben nevelkedtem, az ilyen viselkedést nem tudom tolerálni hosszú távon. A hisztit pedig, amit levág, ha a legkisebb sérelem is éri, főleg nem. Leginkább azért sem, mert ilyenkor Indira annyira megijed, hogy álmából is felsír, és a férjem nem két nagy pofon kíséretében a nagy cula, hisztis, szörnyű lányát osztja ki, hanem nekitámad a pár hónapos picinknek, hogy mennyire utálja, amiért sír... stb. stb.

A pici nyugodtan elalszik minden este időben, nem hiszem, hogy Ő tehet róla, ha a nagy cula testvére, kis sérelem után is idióta őrjöngésbe kezd és a legszebb álmából felveri. Ő még csak így tud kommunikálni. És mellette a mi kislányunk olyan elenyésző mértékben sír (hisztizni szinte nem is hisztizik), hogy a férjem összetehetnék a két kezét, hogy ilyen csodálatos kis angyal választott ki minket szüleinek. Egy végtelenül nyugodt, türelmes, okos, kedves kislány. Mindjárt mellékelek egy fotót Róla - Ön nyilván az alapján is meglátja, hogy egy csodálatos kis teremtés. És mellékelek a nevelt lányomról is. Meg ahogy kérte, magamról is.

Nekem szükségem van azokra az intim pillanatokra, amikor csak a kicsi lányommal, illetve hármasban az édesapjával lehetek anélkül, hogy valaki (főleg egy számomra elviselhetetlen ember) odatolakodna közénk.

- Rettenetes érzelgős egoizmus.... - persze, csak akkor gondolhatjuk így ezt, ha nem tudjuk, hogy a szegény nő micsoda erkölcsi- érzelmi és saját kis babájával szembeni felelősségi ellentmondásos örvénybe került, az érvényben levő modern nevelési elképzelései miatt. (És ez a hölgy korábban meg fedett amiért az érzelgősségről le akarom beszélni, mondván hogy senki nem tilthatja meg neki, hogy a pici lányán kívül, pl. keresztlányait és a sajt szüleit is "imádni".).

"... De reggelig írhatnám a rengeteg negatív élményt, amit a mostani házasságom (is) eredményezett. Szinte napi szintűek a viták, veszekedések. Férjem nincs tekintettel a kislányunkra sem. Előtte üvöltözik, amit én nagyon sérelmezek. Ahogy azt is, hogy a szüleim előtt dorongol le engem - a szüleimnek ez nagyon rosszul esik.

Mellette ugye folyik a perem a volt férjemmel, aki szintén nagyon bunkón viselkedik velem, a családommal szemben, akiktől csak csupa jót kapott.

Mellette az OEP-pel küzdök a GYED miatt, amit 11 hónap után kaptam először (sok vívódás után), de még most is kevesebbet kaptam, mint amennyi járna."

K. Sz: - Kész tragédia, nem? - Kérlek, szóljatok hozza!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2012.02.22. 22:06 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 10:29
Hozzászólások: 71
Tartózkodási hely: Magyarország
Napjegy: nyilas
Aszcendens: kos
Sziasztok!

Ahogy kérted Szilárd, én a férj-gyermek kérdéshez szeretnék hozzászólni.
A férjemnek egy jó barátja járt a következőképpen:
Feleségével van egy közös lányuk, majd a felesége szó szerint lelépett egy másik férfival. Aztán hamar várnadós is lett tőle, de addig a válást egyikük sem adta be. Így a megszületett kislány autómatikusan az előző férj (vagyis jogilag a férrj) nevére került. Aztán amikor a kislány már 1 év körüli volt (nem tudom pontosan mennyi), akkor mentek el a bíróságra együtt (a férj, a feleség és a gyermek apja) és mindhárman nyilatkoztak. Így lekerült a férj nevéről a kislány az apa nevére. A válás még azóta sem lett kimondva (mondjuk ennek oka egy hosszabb fejtegetést is megérne, de nem tartozik ide).

Szóval igen, Magyarországon ez a gyakorlat, a születendő gyermek annak a férfinak a nevére kerül, aki a szülő nő férje. De válás nélkül is le lehet iratni a nevéről... Én így tudom, de nem vagyok jogász. :)

Nóra kálváriája döbbenetes és komolyan az fogalmazódott meg benne, hogy sajnálom. De mellette tudom, hogy minden, ami történik és történt vele, azt maga okozta magának. Ha ezt a felelősséget fel tudná ismerni, aztán meg felvállalni, akkor meg tudná váltani magát és a sorsát. Hihetetlen ügyességgel hárítja át a felelősséget a külvilágra, az élete különböző szereplőire és ami a legszomorúbb a férjére, gyermeke apjára. És ezzel nem akarok moralizálni, vagy bárkit is minősíteni (sem a férjet, sem Nórát), de amíg kívül keressük a felelőst, Istent, a megoldást és a megváltást, addig nincs előrelépés.
Kívánom Nórának, hogy valóban hallja meg Szilárd szavait és tudjon fordulni. Azért is merem ezt írni, mondani, mert ezt annó nekem is meg kellett tennem és azóta is folyamatosan figyelek magamra. Nekem nagy "szerencsém" van, hogy most már a férjem is képes és hajlandó engem átvilágítani, így nap mint nap szembesülök a feladataimmal.
Szóval hajrá Nóra, a kulcs már a kezedben van, használd!


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 15 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO