ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

-----Original Message-----
From: Dr. Ádám Antal
Sent: Tuesday, June 16, 2009 3:46 PM
To:
Subject: Fw: Fw: Figyelem !!!!!!!!!!!!


Kedves Mindannyian

Azért küldöm ezt a levelet, hogy nehogy bedőljetek annak a
megtévesztő, magát magyarnak eladó, filmnek és könyvnek, melyről a
következő levél szól.

24 kötetben megjelenik Magyarország története

A józanul gondolkodó ember nem érti, miért ez az elvakult indulat a
magyar ősmúlt tárgyalása kapcsán:

24 kötetben megjelenik Magyarország története Romsics Ignác
főszerkesztésében

"a hivatalosan elismert és támogatott magyarországi történész
mühelyekben megállt az idő"

"ha az erre kiképzett "szakértőknek" sikerül hiteltelenítenie mindazt,
amit magunkról eddig tudtunk és hittünk, akkor históriai
immunrendszerünk semmisül meg, s csak idő kérdése teljes önfeladásunk"

Megjegyzések a "Magyarország története" sorozat nyitó köteteihez

Az elmúlt hetekben feltűnően gyakran találkozhattunk a Kossuth
Könyvkiadó és a Metropol Könyvtár reklám szövegeivel mind a
televízióban, mind a Magyar Rádióban, mind a folyóiratokban,
hirdetvén: rendkívüli históriai esemény részesei lehetünk, mivel 24
kötetben megjelenik Magyarország története Romsics Ignác
főszerkesztésében, a hazai - úgymond - "legnevesebb történészek"
tollából. Ügyes fogással a nyitó kötetet 495 Ft-os ún. bevezető áron
adták, adják, mégpedig nem a könyvesbolti hálózatokban (ahol valóban
megdöbbentően túlzó 50-60 %-os terjesztői díjat kérnek!), hanem az
újságárusoknál. Viszik is tömegesen az "őstörténet és honfoglalás" c.
kötetet, amelynek szerzője Fodor István, az ún. finnugor irányzat
egyik legmegrögzöttebb, ortodox képviselője.
A 104 oldalas A/4-es formátumú kötet, s természetesen a hozzá
kapcsolódó tv-műsor is, úgy tárgyalja őstörténetünket, mintha az
elmúlt évtizedekben a történettudományban a legcsekélyebb változások
sem következtek volna be, mintha a finnugornak nevezett rokonság
2009-ben is kőkemény igazság volna. "Természetesen a /finnugor/
nyelvcsaládhoz tartozunk mi magyarok is." - írja a szerző. A
kiválasztott képek közül nyolc, beleértve a teljes tükörbe helyezett
nyitó képet is, a rénszarvas vadász osztyákokat mutatja, akikhez sem
embertanilag, sem genetikailag, sem néptörténetileg az égvilágon semmi közünk sincs! Nyelvük valóban rokonságot mutat a magyar nyelvvel, ez a rokonság azonban nem úgy jött létre, ahogyan belénk sulykolni igyekeznek. Fodor István módszertanilag is ugyanazt az utat járja ma is, mint amit 25-30 évvel ezelőtt járt, vagyis perdöntőnek nevezi a visszafelé következtetést, azaz a retrospektív módszert, amely szerint a XIX-XX. századi vogul és osztyák népművészetben fennmaradt motívumok visszavezethetők (!) a régészeti korokba, azaz öt-hat ezer évvel ezelőtti időkbe.
Mivel az obi ugorok a XIX. században (!) az ősi
sziklarajzokhoz hasonló tetoválásokat is használtak, ezek
"kétségbevonhatatlan bizonyítékai annak, hogy a sziklarajzokat több
ezer évvel korábban (!) finnugorok készítették". Ez a megdöbbentően
primitív és abszurd eljárás, véli és állítja a szerző, teljesen
tudományos és elfogadható, ellenben a nemzeti hagyományaink és
krónikáink szkíta-hun rokonságtudata tudománytalan, dilettáns
megközelítés. Nincs is említés róla az egész kötetben!
Szabad úgy magyar őstörténetet írni, hogy a szkítákról és a
szarmatákról csak annyit közölnek, hogy iráni nyelvűek voltak, tehát
semmi közünk sincs hozzájuk, a hunokat pedig egyetlen szóval sem
említik meg?!
A 14-35. oldalakon 45 esetben szerepel a "feltehetően", "talán",
"valószínűleg", "vélhetően", "megegyezés szerint", "sejthetően",
"minden bizonnyal" kifejezés, amely jelzi a teljes bizonytalanságot, a
feltevések megalapozatlanságát. De miért nem tárgyalja a legfrissebb
feldolgozás a genetikai vizsgálatok eredményeit, amelyek egyértelműen
kimutatták, hogy a magyarság nincs rokonságban az ún. finnugor
népekkel, miért nem tárgyalja a finn régészek legújabb kutatásainak
összegzését, amelyek elutasítják az uráli és a finnugor időszak és a
közös őshaza feltételezését? Miért nem adja rövid összefoglalását a
korszerű nyelvészeti vizsgálatoknak, amelyek kimutatták, hogy az obi
ugor nyelveknek a magyar nyelvhez kötődő kapcsolatai roppant szerények
és csekélyek, az ún. uráli korra rekonstruált etimológiák száma
mindössze 284 (ebből 148 bizonytalan), a finnugor etimológiák száma
419 (ebből 207 bizonytalan), az ugor etimológiák száma pedig csak 105
(s ebből 52 bizonytalan)! A szerény mértékű nyelvrokonságnak a
legvalószínűbb oka nem az ősi rokonság, hanem a közös kapcsolatok,
érintkezések hatása, amely kialakított egy közlekedő nyelvet.
A szerző is érzi a feloldhatatlan, súlyos ellentmondást a felfestett
őstörténet és a magyarság későbbi története között, ezért a második
fejezettől - noha megmarad a hivatalos változat hirdetése mellett -
igyekszik elhitetni, hogy a magyarokat mind Magna Hungáriában, mind
Kazáriában, mind Etelközben annyi "külső hatás" érte, hogy - bár az
örökös vándorlás miatt az ekhós szekér maradt a haza számukra - mégis
nagy változáson mentek keresztül. A "zord északi vidékekre kényszerült
rokonaink" műveltsége degradálódott, az "előmagyarok" azonban,
valamilyen csoda folytán, nem kényszerültek a tajgára és a tundrára,
nem lettek rénszarvastenyésztők és medve-tisztelők, hanem lovas néppé
váltak.
Nyilvánvalóan súlyosan torz és hamis ez az őstörténeti kép! A magyar
etnikum és a nyelv nem 1500 évvel ezelőtt jött létre, s nem a
nagyállattartásra való áttérés okozta az ősmagyar etnikum
kialakulását.
Tárgyilagos kutató számára felfoghatatlan ez a makacs ragaszkodás az
ósdi finnugor őstörténeti elmélethez. Nem érti, miért tudománytalan
minden más megközelítés? A józanul gondolkodó ember azt sem érti,
miért ez az elvakult indulat a magyar ősmúlt tárgyalása kapcsán?
A 38. oldaltól a képek is azt mutatják, hogy egy egyedi és magas
színvonalú kultúrával rendelkező nép emlékei alkotják múltunk
hagyatékát, amelyben nyoma sincs rénszarvas-, medve- vagy
lúdkultusznak, nyoma sincs a primitív szibériai sámánizmusnak, nyoma
sincs a vogulok és osztyákok igen szerény emlékanyagának, akik még a
XVII-XVIII. században is egyszerű botíjakkal, falándzsákkal,
kőkésekkel és hegyes botokkal voltak felszerelve, s csak ólmot tudtak
önteni. Az archeológia megcsúfolása, hogy magasan fejlett neolitikus,
réz- és bronzkori kultúrákat sorolnak ún. finnugor népekhez, pusztán
azon az alapon, hogy manapság és a közelmúltban (!) ezeken a
területeken finn típusú nyelveket beszélő néptöredékek is laktak,
illetve laknak. Sőt, olyan "csúsztatásoktól" sem rettennek vissza,
hogy 40 ezer évvel ezelőtti őskőkori kultúrákat "zürjénföldinek" mond
a szerző, valamint 10 ezer évvel ezelőtti településformákat XIX.
századi osztyák sátrakkal hasonlítgat össze.
Az államalkotó, meghatározó európai hatalomként működő magyarság
őstörténeti múltja biztonságosan, állítják a hivatalosan elismert
történészek, csak a Kr.sz. utáni IX. század elejéig követhető
visszafelé, (zárójelben jegyezzük meg: a szerző az i.e. jelzést
használja a Kr.sz. előtt és után helyett !), feltételesen talán az V.
század is szóba hozható, de a magyar népet nagy múltú, ősi népnek
semmiképpen sem szabad nevezni. Ez ugyanis tudománytalan
dilettantizmus, a finnugornak nevezett töredék népek esetében azonban
ez kőkemény tudomány.
A "Magyarország története" sorozat első kötete semmi újat, semmi
többletet nem ad, ellenben minden elfogulatlan olvasó meggyőződhet
újra és újra a mai hivatalos történészek hamis kettős mércéjéről.
Vajon a sorozat többi kötete is hasonló szellemben készül? Legyenek
óvatosak!
A sorozat második kötete "Az államalapítás" címet viseli, szerzője a
pécsi Font Márta, s ez már eleve garancia arra, hogy az elmúlt hatvan
esztendő alatt kialakított "hivatalos történeti képet" festi fel a
kötet összeállítója.
A csábos és vevőcsalogató 495 Ft után ez a könyv már 1590 forintba
kerül, de bizony nem éri meg az árát, noha szép kiállítású a kötet,
hála az "Europas Mitte um 1000" c. német kiadású (WBG Darmstadt, 2000) kötet illusztrációinak!
A hamisságok ebben a kötetben jobban el vannak rejtve, sokszor
hirtelenjében fel sem figyelünk rájuk. Például: "Géza nagyfejedelem
szereplése váratlan." Miért? Mert a "barbár szokásjoggal szakított",
azaz elsőszülött fiát tette utódjává. Csakhogy ez éppen úgy nem igaz,
mint az, hogy "Taksony azon kevesek közé tartozott, aki túlélte az
augsburgi vereséget és visszatért a Kárpát-medencébe." Az elsőszülött
trónutódlása Álmos nagyfejedelem korától igazolható, s Taksony
elsőszülöttje volt maga Géza is. S az Álmos-Árpád-dinasztiában (819 -
1301) számos a példa erre. Taksony herceg 955-ben részt sem vett a
Lech folyónál szerencsétlenül járt kisebb létszámú magyar sereg
hadjáratában! A XVI. (s nem 14.) századi Aventinus ugyan felsorolja
Bulcsú, Lél és Súr mellett Csabát és Taksonyt is, ám ez közismerten
téves adat! De így kell fogalmazni azért, hogy az olvasó átérezze a
csatavesztés szörnyű súlyát, amely "rákényszerítette" a barbár
magyarokat a nyugat felé nyitásra. Az erős magyar állam szóba sem
jöhet, hiszen akkor a kalandozó rablóbandák "keresztényi megtérését"
nem lehetne kényszer-lépésként tálalni. Arról pedig szó sem esik, hogy
a Magyar Nagyfejedelemség, egyedül Közép- és Kelet-Európában,
független (szuverén) hatalom volt, amelynek fejedelmei igenis maguk
döntöttek minden fontos kérdésben. Így a római judeo-kereszténység
felvételében is, mivel az, ellentétben a keleti kereszténységgel, nem
járt függőségi viszonnyal!
A szerző a nyomasztóan magyarellenes ún. szegedi iskola (Kristó
Gyula, Engel Pál, Róna-Tas András, Makk Ferenc) szellemiségének
kritikátlan szószólójaként festi fel a Kárpát-medencei "törzsi
államok" létezését, sőt még egy térképet is készítettek a sokféle
"törzsi országról", holott a X-XI. században törzsekről és barbár
törzsfőnökökről egyáltalán nem beszélhetünk. Mindaz, amit Koppány
hercegről ír, régi, elavult közhely, Gyula és Ajtony pedig azért marad
"törzsfő", hogy ki lehessen mondani: "István király keresztény
királysága lassabb ütemben terjedt ki a Kárpát-medence egészére, mint
korábban feltételeztük." Ám ez a kijelentés is légből kapott.
Ezek után a tárgyilagos olvasót már aligha lepi meg mindaz, amit a
koronázásról, a Szent Koronáról, a palástról és a jogarról ír a bal
felé erősen elkötelezett szerző. Ósdi ítélkezések sorjáznak egymás
után, hiszen "régóta tudjuk, hogy a korona két részből áll", hogy a
jogart Henrik császár adta István királynak, hogy a palást miseruha
volt, etc.
A vármegyerendszer és az egyházmegyék létrehozása önmagában a
legfényesebb bizonyíték István királynak a Kárpát-medence egészét
magában foglaló országára. Önálló magyar állam-felépítést feltételezni
azonban egészen tudománytalan eljárás, "szembesülnünk kell azzal a
kellemetlen ténnyel, hogy a megalkotás módja, a megyék megszervezését kialakító politikai elképzelés teljesen ismeretlen."
Az első két kötet elolvasása közben és után sok emberben felmerül a
kérdés: mi volt a valódi célja ennek a sorozatnak? Miért sulykolják
továbbra is a régi közhelyeket, miért hallgatják el a rovás betűs
írásbeliségünket, miért nevezik barbár nomád népnek IX-X-XI. századi
őseinket?
A sorozat felkért szerzői mindannyian tudják, hogy a nemzet
lelki-szellemi egység, amelynek két alappillére van: a közös múlt
ismerete és vállalása, beleértve a történeti hagyományokat, a
legendákat, mítoszokat, meséket is, valamint a jövendő közös
elképzelése és építése. Minden nemzet, a holtak és az élők
eltéphetetlen szoros egysége, amelyik nép tehát - bármilyen okból -
megtagadja a múltját jelentő valós őseit, az gyökerét vesztett faként,
elpusztul.
A magyar nép tradicionális tudatában ezredév óta az él, hogy egy ősi
népesség leszármazottai vagyunk, tagjai a nagy múltú szkíta-hun-avar
családnak, amely legalább háromezer éve meghatározó tényezője a
világnak. Ezek a lovasíjász nemzetek igen sokat adtak az egyetemes
világnak, miközben maguk is sok mindent átvettek másoktól. Ha ezt a
tudatot sikerül belőlünk kiölni, ha az erre kiképzett "szakértőknek"
sikerül hiteltelenítenie mindazt, amit magunkról eddig tudtunk és
hittünk, akkor históriai immunrendszerünk semmisül meg, s csak idő
kérdése teljes önfeladásunk. Mindenki láthatja, tapasztalhatja: ez a
folyamat manapság gőzerővel zajlik, sőt egyre agresszívebben lépnek
fel a "tudatformálók" mind az iskolákban, mind a ismeretterjesztő
fórumokon. Dühödten támadnak az ún. Árpád-sávos zászlóinkra, a
turulmadarunkra, eltorzítva értelmezik a Szkíták aranya c. kiállítás
tanulságait, mellesleg szólván ugyanaz a szerző (Fodor István) végzi
el a magyar múlt "szkíta-mentesítését", akiről fentebb már szóltunk!
Nem ritka, hogy jó szándékú magyar tudósok is beállnak a sorba s
kimutatják például, hogy a turul szó a XIII. század végén élt Kézai
Simon eszelménye, szüleménye (Benkő Loránd, Magyar Nyelv 105/2009), tehát nem magyar nyelvi valóság, hanem a feltételezetten (!) kipcsak török nyelvű besenyőktől vehette át a krónikaíró.
Mintha ezáltal (haez valóban így volt), nem a mi ősi hagyatékunk volna ez a fogalom, ez a szó !
De bizony az, hiszen a besenyők is édes testvéreink voltak,
több fejedelmünk felesége is közülük való volt.
Szomorúan vehetjük tudomásul, hogy a hivatalosan elismert és
támogatott magyarországi történész műhelyekben megállt az idő!

Dr. Bakay Kornél
Magyar Örökség-díjas
régész




--
Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok,
van fületek, hogy a hangot meghalljátok,
úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek.
S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő!
(Márai Sándor)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kedves Tamás!

Hozzászólásoddal egy igen fontos és nagyon sokrétű, szerteágazó gyökerű problémának adtál hangot, amiről feltétlenül beszélnünk kell (Legalább nálunk, a Logos-on, mert más u. ezoterikus portálokon, nem hogy kerülik a témát, de egyenesen felháborítónak bélyegzik!), még akkor is, ha néhányan, itt a Logos-on, úgy véljük - és erre te is teszel célzást! - hogy magától értetődik a nemzeti identitástudat és identitás-érzés, valamint az egyetemes léttudat egysége. Sőt: hogy az egészséges felnőtti személyiségtudatnak feltétlenül része kell legyen egy, vagy akár több, bizonyos nemzeti tudat is, még akkor is, ha ez, vegyes házasságban született személyeknél például, két, vagy akár három, vagy éppenséggel négy nemzethez való tartózási érzéseket is. Mert még a négy nemzeti - kulturális közösséghez való tartozási érzés és tudat sem lehet egyenlő azzal a "nesze semmi fogd meg jól" jellegű, taknyos hamis-békét szolgáló, kádári, vagy éppenséggel liberális zsidó-internacionalizmussal, pontosabban: bunkó parszt-proletári kozmopolitizmussal, a hamis és ostoba, mindenek (nemzetek) fölött állási lehetőség képzetével. A nemzeti kultúrának az időbe vissza nyúló erkölcsi hagyományrendszerétől való elszakadás lehetőségének a khimérája, azt a látszatszabadságot kelti azokban az emberekben, akiknek nem alakulhatott ki a tényleges spirituális öntudata, hogy ők választhatják meg egyénileg, tehát "szabadon" - vagyis önkényesen! - azokat az erkölcsi normákat, amelyek szerint élni akarnak, úgy képzelvén, hogy azok az erkölcsi normák, amelyek a népeik hagyományrendszere körébe tartoznak, és amelyek többé - kevésbé szerencsésen, hol jól, hol rosszul, de igyekszenek követni az egyetemes törvények szelleme szerinti, az egyetemes törvények szellemisége által igényelt egyetemes emberi moralitást, fékezik és gátolják őket a szabadságukban és un. egyéni elképzeléseik "szabad"kibontakoztatásában. Persze, mi már nagyon jól tudjuk, hogy az egyetemes törvények szellemével, ha zegzugosan is, de valamilyen kapcsolatot tartó, hagyományos moralitás megtagadásából szabadság soha nem születik, hanem mindig az egyetemes Lilith által működtetett egyéni, vagy csoportos önkényeskedés, amit természet szerűen káosz, majd a közösségi hatalmi erőszaknak a szükségszerű bevezetése követ. Lásd,Magyarországon az első, kormány-politikai szintre emelt, "felszabadító" szocialista eszmék következményét és a Károlyi Mihály és a Kún Béla nevével fémjelzett "felszabadító" erkölcsi káosz után a Horty féle "szükségállapotot". - Nem szeretnék közismert történelmi tényeket itt újból felemlegetni, mert semmi értelmét nem látom, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a konkrét erkölcsi kötelezettségekkel járó, nemzeti tudattól és érzéstől, mint valami kolonctól való megszabadulás reflexe, a Lilth által vezérelt emberekben, mint a nyűgnek érzett, egyetemes emberi erkölcs kötelékeitől való megszabadulási kényszere és "reménye" van jelen.
Ha ezt megértettük tehát, akkor azt is megérthetjük, hogy a magyarságban, ahol több évszázados, sőt: egy egész évezredes (Úgymond "Szent Istváni") hagyománya van mindannak, ami az ősi nemzeti érzéseknek és a nemzet-tudatnak a fenntartását szolgálhatja az un. felülről jövő lábbal tiprásának, miért erősebb ez az egészségtelen és végső soron, a felszínen konfliktus-kerülő, de hosszú távon annál nagyobb konfliktusokat és tragédiákat okozó gyökértelenségi reflex mind más nemzetekben. Ha el is tekintünk tehát a Grandpierre Endre és Attila szerzők által részletességgel is leírt, ezer évvel korábban keletkezett német politikai érdekek sugallatára keletkezett, sajátosan magyar nemzet-tudat és nemzeti érzés-irtási állam-tudománynak a létezésétől, elég lenne csak azt figyelembe venni, hogy a törökök kiűzését követő Osztrák elnyomás és az ugyancsak taknyos békében megélt un. Osztrák-magyar birodalmi spirituális holdkórosság közben kialakult tudományos módszerrel működő nemzettudat-semlegesítési állami apparátus által létrehozott és a magyar állam-adminisztrációba bürokrácia szinten is beépített beteges nemzettudat-üldözési hagyományrendszer még jobban be betonozódott a magát szocialistának hazudó bűnözés negyven éves időszakában. Ezek köztudott tények. Abban már nem vagyok illetékes nyilatkozni, hogy annak a rengeteg rémhírnek mennyi százaléka igaz, hogy állítólag Izraeli politikusok kiválasztották Magyarországot, mint a földkerekségen szétszórt és itt - ott még üldözött zsidóság jövendő országát, illetve az un. palesztin és más arab terrorizmus elől menekülni vágyó, gazdagabb Izraeli zsidóknak a következő "Ígéret Földjét", de az biztos, hogy amennyiben egy körömfeketényi igazság is van ebben a szörnyű hírözönben, akkor az nagyon gonosz elképzelésekre utal, mint ahogy az is biztos, amire rengeteg alkalommal kitértem a politikai rovatomban, hogy a Rezonancia, a Fejlődés és a Mágia törvényei szellemében, ilyen kegyetlen tervet csak és csakis olyan néppel, vagy nemzettel (Ország-lakossággal...) szemben lehet szőni, aki maga is erősen vétkes. Illetve, amelynek a többsége hagyta magát befolyásolni, az öncélú kényelmet szolgáló, nyugati civilizációs faxnikra alapuló, humanista-liberális boldogulási eszmék által, és amely nép és nemzet, immáron több generáción keresztül, folyamatosan vétkezik a Teremtés Első Tőrvényével szemben: a gyermekáldás fogadásával szemben és ez által a Szent Szellem befogadásával szemben, attól függetlenül, hogy jó része még ájtatoskodik vasárnaponként a kereszténynek hazudott vallásgyakorlás szertartásrendje szerint. Szóval, csak azt szeretném ezzel mondani, hogy aki a zsidókra haragszik (sőt: gyűlölködő érzéseket táplál ellenük!), amiért ilyen ördögi tervet szőttek a magyarországi magyarság "gyérítésére" és az elhagyott magyar falvak és kisvárosok betelepítésére, amilyenekről a jobb oldali sajtóban és internet-médiában folyamatosan és nyíltan írnak és beszélnek, az gondoljon arra is, hogy a művi magzatelhajtás, valamint a 35 - 4O éves kor utáni magzatfoganás-megengedés tradícióját és az egykézést a magyarok nem most vezették be, hanem minimum száz évvel korábban! És arra is, hogy ő személyesen mit tesz gyakorlatilag annak érdekében, hogy ez a pártállástól és jobb, vagy baloldaliságtól független, nemzeti önfertőzési divat, aminek a zsidóknak, vagy a románoknak, vagy a szlávoknak a Magyarország benépesítési terve - elfoglalási igénye mindössze külső következménye és jelzés értékű megjelenési formája, végre háttérbe szoruljon és megszűnjön?
Egyébként a mi lányaink a finnekről még csak nem is hallottak, a fiinnugir rokonságról még ugyanvalóst nem. De Medárda igen is, tisztában van már azzal, hogy a hunok és a szkíták az őseink, sőt, most már azzal is, hogy a székelyek emezeknek is az ősei, és ezt nem csak nekünk, hanem az ugyancsak spirituális ismeretekkel és tudatossággal rendelkező tanítónénijének is köszönheti. És ősztől Etelkával együtt, csíki mintájú, székelyruhában fognak járni iskolába. Az lesz az ők iskolába járó - hétköznapi - egyenruhája. Ugyanakkor Pesten döbbenten tapasztaltam, hogy miközben mindenki - normális és természetes módon - nem hogy tolerálja, de már annyira hétköznapinak találja, hogy észre sem veszi a "Krisna-tudatú" magyar személyek, jellegzetesen indiai népi öltözékét, aközben a Blaha Lújza téren, néhányan nem csak megálltak csodálkozni, hanem gúnyos megjegyzésekkel is illettek néhány dunántúli népviseletbe öltözött (bizonyára valamilyen tánccsoport leszakadt tagjai lehettek) fiatal hölgyet, akik a hetes buszról igyekeztek a 4-es villamosra átszállni. És ugyanakkor én is kénytelen voltam azzal az Oroszlán Lilithel rendelkező pesti ismerősömmel végképp szakítani, aki az ő és az élettársa személyi jogaiba való illetéktelen beleavatkozásnak, és jellegzetesen "erdélyi nyomulásnak" tüntette fel azt, hogy "az ő házában" kifejteni merészeltem azt, hogy gerinctelenségnek tartom a részéről, hogy - szín magyar lévén (székelyföldről elszármazott nagyanyával) -, a születendő gyermekének egyetlen angol keresztnevet választottak az apától kapandó német-angol hangzású családneve mellé.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

És az is megérne még egy hosszabb eszmefuttatást, hogy azok a bizonyos mags körökben mozgó, Magyarországi ezoterikus körök és portálok szerkesztői és olvasói, és persze, az ilyen jellegű könyveket kiadó misztikus szerzők is, miért képzelik azt, hogy degradációt és szellem-árulást jelenthet a nemzeti érzésnek a nyílt felvállalása, az igazi spirituális tudatot megalapozó egyéni (individuális) tudatnak a nemzeti tudattal való erősítése? Nagy tévedés ugyanis az, hogy az un. kozmopolita tudat és erkölcsi tartás egyenlő lenne az egyetemes léttudattal és az annak megfelelő erkölccsel egyrészt. Másrészt nem is csodálkozom azon, ha ilyen téves szellemi alapállással, ezek a személyek mind csak állítanak "csodálatosan" nagyszerű dolgokat de lényegében a sok fölösleges és zagyva elméleteik szaporításán kívül, semmi lényegeset nem valósítanak meg ("Gyümölcséről ismeritek meg a fát."), hanem ugyanabba a tisztázatlan és zavaros magánéletben kénytelenek élni évtizedek múltán is, és ugyanúgy, ugyanazokkal az eszközökkel a pénzt hajhászni, mint amikor bele fogtak "az ezoteriába". Azon már fölöttébb elcsodálkoztam viszont, amikor egy ilyen "ezo-klub" kedves vezetője, csupaszív figyelmességből, finom szalámiszeletes szendviccsel kínált...

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/