Mindaz, amiért ma panaszkodással van tele a politikai és a gazdasági világsajtó, nem derült égből, nem a nagy semmiből "tör most reánk", hanem a jelenség a pedagógiának és a pszicho- pedagógiának azon, a kb. 5O - 6O évvel ezelőtt a nyugati világra szabaduló és az alapítóatyának (Freud) a nézeteivel homlokegyenest szemben álló zseniális felfedezésében és eszme-hirdetésében gyökerezik, hogy nem szabad a gyermekeket személyi felelősségre, és általában erkölcsre nevelni, illetve azokat személyes felelősségtudattal "beterhelni" mert gátlásosak, sőt: frusztráltak lesznek tőle. Sőt: az ennek megfelelő gyermekkezelési erkölcsnek megfelelő büntetőjogi törvények megjelenésével, ezek a felelősségtudat nyomasztó szellemiségétől megkímélt gyermekek már a felelősséghárításnak a legszebb példáit tanulhatták meg a szüleiktől és a pedagógusaiktól - tanároktól. Ez a jelenség ma általános reflexé vált, azokon az életterületeken, ahol a mulasztásokért, hibákért való személyi felelősség nem könnyen azonnal és azonnal érhető tetten a vitathatatlan tárgyi nyomokkal - bizonyítékokkal (pedagógia - nevelés, politika, gyógyítás, kultúra, stb.) a közvetlen alsó hivatalnokoktól és "szakemberektől" az igazgatókig, elnökökig és más megnevezésű, fővezérekig elmenően a mára már természetesnek látott felelősség-hárítás, felelősségelkenés, a felelősség, illetve a JÓVÁTÉTEL kötelezettsége alól való azonnali kibújás reflexe az általános. Hiszen ma éppen azok a generációk vannak a nyugati világ politikai, gazdasági - pénzügyi, jogi és kulturális - nevelési vezérpultjainál, és csúcsvezetésében is, akik ezt a felelősséghárítást szabályosan elsajátították a szülőktől kezdve, az óvónéniktől a tanítónéniken keresztül a komoly tanárokig, akiknek nem az volt és máig az, az első reakciója, ami után egy baleset, vagy egy nagyobb kár történik, hogy magukra vállalják a felelősséget, illetve, hogy a felelőst, vagy a felelőseket megnevezzék és a hibajavításra, vagy a jóvátételre kötelezzék. Hanem éppen fordítva: az első reflexük és a csökönyösen kitartó magatartásuk nem más mint a felelősség elhárítási, szétkenési, szétmaszatolási lehetőségeknek az azonnali megkeresése, sőt, ha van, vagy vannak még áldozatok is, akkor lehetőleg az áldozatokra való rákenése. Nem a minőségi kultúra és a bóvli megkülönböztetésével van tehát a baj, mivel a bóvlit - bármilyen szintű és tárgyú is lett légyen az -, a felelőtlenek gyártják, árulják és veszik, hanem a személyi felelősség és a jóvátételre való törekvés, illetve a bajnak az áldozatokra való rákenési reflexe működik az egész nyugati típusú (demokrata - liberális) civilizációban. Mindenki számára világos ma már, hogy a kapzsi - ravasz - csaló bankosok és bankárok és mindenféle telhetetlen pénzügyi manipulátorok a felelősek a gazdasági krízisért, és a Magyarországon jelenleg hatalomban levő politikusokon kívül, senkinek nem jutott eszébe, azokat megszorítani, azoknak a hatalmát és kizsákmányolási - zsarolási lehetőségeit vissza szorítani. Persze, még itt is hiányzik a felelősségre vonás, a számonkérés és a jóvátételre való kötelezés! De hát honnan is lenne nekik ilyen alapállása, hogyha már otthon a szüleiktől, majd az iskolában - és ráadásul adott helyzetekben a legtekintélyesebb tanáraiktól is! - ennek az ellenkezőjét látták és tanulták?!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|