ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2019.02.22. 17:42

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2018.12.23. 13:55 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4013
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Egy Ausztráliai mély-gondokozó szemszögéből.

Válasz az unokák hatalmas száma szerint is, "patriarchálisan" nagycsaládos Haraszti Ákos barátomnak, aki a Csapó Endre átfogó retrospektív írását átküldte nekem Budapestről:

Kedves Ákos!

Köszönöm. Semmiféle személyes ismeretem és ismeretségem nincs az Ausztráliában élő magyarokról, nevezetesen például, hogy ott kisebb mértékű-e az asszimiláció, mint máshol a magyar diaszpórában, és annak ellenére is, hogy nekem Trianonról az a véleményem, hogy egy ekkora méretű nemzeti tragédia nem következett volna be, de legalább is nem ekkora mértékben, hogyha a polgárosodással egy időben, a monarchiában élő magyarok nem kezdenek el hatalmas méretekben védekezni a gyermekáldás ellen. Persze, ezt a románokhoz és a környező szláv népekhez képest (És nem például az osztrákokhoz képest!), akik éppen, hogy, a kedvező gazdasági körülményeket fordítva reagálták le és éppen akkor kezdtek el jobban szaporodni. Ennek ellenére tehát, fel fogom tenni ezt az írást, az http://www.asztrologosz,hu c. portálomnak az aktuálpolitikai kérdések spirituális háttere c. rovatába.

Barátsággal: Szilárd


2018.12.22. 20:34 keltezéssel, Akos Haraszti írta:
>
> Svájcban élő barátomtól kaptam.
>
> Üdv
> Ákos
>
>
>
> Kedves Címzettek!
>
> Elküldöm Csapó Endre írását és karácsonyi üdvözletét azzal a megjegyzéssel, hogy többetek ezt az anyagot bizonyára megkapta Tőle is.
> Ami engem személyesen érint, az a leírtakból kiolvasható búcsú hangvétel. Ez nem is meglepő, ha valaki túl van a 95. életévén. Bár mindannyiunknak
> megadatna ez a magas és aktív életkor és szellemi frissesség.
>
> Csapó Endre azonban többet jelentett és jelent még ma is az újságírónál és a hírterjesztőnél. Szerintem ö egy kapocs a láncban, egy kapaszkodó, amit kevesen töltöttek be az emigrációban és a Kárpát medencében Írása végén közöl egy hosszú listát, de mi ez ahhoz képest, amit az emigráció és a nemzet egésze az elmúlt 60-70 esztendőben megtett? Egy csepp, de mégis felbecsülhetetlen teljesítmény.
>
> Adja a Teremtő, hogy Csapó Endre még sokáig itt maradjon a földi létben és alkothasson, de adja azt is, hogy szelleme és őrszeme itt maradjon közöttünk, az egy ügyért oly aktív magyarok között. A technika alkotott olyan gyors hírközlést, hogy ma perceken belül tájékozottak lehetünk szinte minden fontos történésről, legyen az a Nagyvilág, de legyen akár a világ magyarsága köréből.
>
> "Zörög a kocsi", de nemcsak a Zoboralján, hanem az egész világ fölött. S ki tudja melyik kocsin ki a kocsis, kik ülnek rajta, és a paripák mely irányba tartanak. Ezeket a kérdéseket kell mindig szem előtt tartanunk, s az olyan "kocsisoknak", mint amilyen Csapó Endre hiteltérdemlő útmutatásai, maradjon meg a rosta és útmutató szerepe.
>
> Ehhez kívánok Nektek elmélyülést karácsony meghitt ünnepei alatt és friss munkakezdést az előttünk álló 2019-es esztendőben.
>
> Honfitársi üdvözlettel,
> B. Szabó Péter, Zürichből


Csapó Endre:

Év eleji látóhatár

Megjelenik a Magyar Élet 2018. december 27-i számában

A címhez illeszkedik a mondás, hogy távolról áttekinthetőbb a táj, és az is, hogy visszatekintve átláthatóbb a mai helyzet. Ausztráliából szemlélve megvan számunkra a távolság az áttekintéshez, és a most nagyon is időszerű visszatekintés a száz évvel ezelőtti sorsfordító változásra, lehetővé teszi a történelmi folyamat megértését.
Ma már – tévedés veszélye nélkül – megállapítható, hogy 1918-ban Európa történetében végzetes törés keletkezett, aminek a kimenetele további beláthatatlan következményeket tartogat a kontinens számára. Mind az ami a mögöttünk hagyott száz évben történt, ennek a törésnek tágabb kiteljesedését, következetes nyomulásában egy folyamatos hajsza szívós képét mutatja egy világállam létrehozásáért. A törekvés egyre–másra elbotlik (nem jött létre a Népszövetséggel, nem jött létre 1956-ban a liberalizáció kudarca miatt, majd a szovjet állam összeomlása következtében sem), de minden jel mutatja, hogy készül az újabb frontális támadás.

Nézzük a folyamatot
A XIX. század ipari forradalma létrehozta a nagyhatalmak gazdasági törekvéseinek globális jellegét, ami azt eredményezte, hogy a távoli területekre kiterjedő gyarmatosítás új dimenziót kapott, az angolszász gazdasági térség figyelme kiterjedt a Föld teljes felületére.
Európa ellenőrzése fontos lett a globális nyomulás számára, mert onnét érezte fenyegetve magát az a sikeres gazdasági nagyhatalom, amit London és New York bankhálózatai irányítottak. Ebben a gazdasági térségben már nem a térképen még feltüntetett országok állami szervei, kormányai irányítottak, hanem a bankhálózat határozta meg a politikai intézmények feladatait. Beletartozott ebbe a sajátos keretbe Franciaország is. Nem három nagyhatalom, hanem egyetlen gazdasági szövetség tekintett úgy Európára, mint olyan területre, amelyen kialakulhat egy rivális gazdasági erőközpont.
Szerkezetileg – szemben a nyugati, tengerparti gyarmattartó országokkal, három nagykiterjedésű állam alkotott tágabb hazát Közép-Európa népeinek: a Német Birodalom, az Osztrák–Magyar Birodalom és az Orosz Birodalom. Az ipari fellendülés nagy erővel indult országaiban ebben a sorrendben. Felrémlett a tengeri hatalmak bankvilágában a veszély: ha e három birodalom egyetlen gazdasági térséggé ötvöződik, saját elsőbbsége leáldozik.
A félelem nem volt alaptalan. Amíg a gyarmattartó országok távoli helyekről szállítják a nyersanyagot iparuk, fogyasztásuk számára, addig ez a három birodalon mindazt saját területről tudja kitermelni. Nem is szólva a közeli Közel-Kelet ásványolajáról, aminek fontossága épp abban az időben mutatkozott meg.
Európa három birodalma monarchikus rendszere miatt is tűrhetetlen volt a Nyugat számára. A baloldali mozgalmaknak, politikai pártoknak faladata volt a francia forradalom óta leváltani a történelmi vezető osztály rendszerét, és pártpolitikai rendszerré változtatni, ami valamilyen nemzetözileg irányított ideológiával a cél szolgálatára állítható.
Az első világháború elérte célját, Európa nem lett a New York Empire vetélytársa. Londont, mint pénzbirodalmat is fölfalta az amerikai bankvilág, fölszámolta a brit és egyéb európai ország gyarmatrendszerét, ami ugyancsak útjában volt világuralmi törekvéseinek.
Amerika, úgy is mint fegyveres nagyhatalom, úgy is mint gazdasági világhatalom, ma a földi világ vezető hatalma. Igyekszik ezt a pozíciót megtartani, véglegesíteni. Ezt a célt szolgálja a száz évvel ezelőtt meghirdetett program, amivel az emberi társadalmak szerkezetét igyekszik számára irányíthatóvá átalakítani. A demokrácia lehet az említett két erőforrást kiegészítő hatalmi elem, aminek eszmei bázisa a liberalizmus. A demokrácia terjesztése, érvényesítése ma az erkölcsi alapja Amerika háborúinak.

Demokrácia, liberalizmus
A parlamenti demokrácia (kizárólagosan pártpolitikusok által gyakorolható államhatalom) ma már az egyetlen elképzelhető és megvalósítható rendszer a világ legtöbb országa igazgatása számára.
Angolszász országokban soha nem jutottak kormányzati szintre, közelébe sem, a szocializmus politikai pártjai, míg Európában majdnem általánosan, huzamosan szocialista kormányok uralkodtak. Ennek egyszerű oka van. A liberális krédó szocialista ágazata alkalmas a társadalmi rend bontására, átalakítására. Európa átalakítási folyamatában a szocializmus minden ágazata (szociáldemokratától a bolsevizmusig) résztvett.
A közös alapelv a liberalizmusnak azon elve, amely az áru és munka szabad áramlását hirdeti. Kormányzási esélyre csak olyan párt juthat, amely ezt az elvet vallja.
Ahol az állam elveszíti a pénzkibocsátás privilégiumát (például USA 1913-ban), ott a kormányzás is, a törvényhozás is a pénzkibocsátó hatalom irányítása alá kerül, a nemzetközi gazdaságpolitika érdekeit szolgálja, a dolog természete alapján.
Az angolszász országok a XX. században folyamatosan és erősödő mértékben gyakoroltak befolyást Európa egészére, meghatározva annak ideológiai arculatát. A szocializmus különböző ágazatai kaptak támogatást a svéd változattól a szovjet változatig.
Nyugat-Európában, főként Németországban, kialkult a szabadkereskedelem elveinek megvallása és érvényesítése mellett a társadalom dolgozónak érdekeire is figyelő, szociális felelősséget gyakorló kapitalista rendszer. Akkor még érvényesült a kollektívizmus túlzásait elutasító szociáldemokrata irányzat. Ez a rendszer a bankok bevételét korlátozta. Ezt szüntette meg a politikai rendszer nagy átalakítási kísérlete (1968-ban kitört radikális baloldali lázadásokkal), aminek sikertelensége mellett lehetséges lett az amerikai típusú liberalizmus meghonosítása az amerikai ellenőrzés alatt lévő európai országokban. Kezdetben neokonzervatívizmusnak nevezték (mert akkor már az amerikai republikánus párt is a liberalista globalizmus céljait szolgálta). Később a neoliberalizmus nevet kapta a hosszú demokratapárti uralom alatt.
A neoliberális irányzat lényege, hogy Amerika nem tesz le az 1918-ban meghirdetett világállam létrehozása tervéről, és nem üzleti partnert lát más kontinensek nagy országaiban, hanem vetélytársat, ellenséget.

Neoliberalizmus
Kiűnő elemzést olvasunk a 888 internet újság oldalain.
Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus fejtette ki véleményét egy interjúban, abból idézünk néhány mondatot.
„Az emberi biztonság megrendül a liberális értékrendek teremtette szabados káoszban.
Az a hatalmas változás, amelynek tanúi és átélői vagyunk, hosszú előzményi út eredmé/nye.
A liberalizálódás gyökere a felvilágosodás kora, amely az észt, értelmet, rációt, a tudományos gondolkodást helyezte a trónra.
Az Istent és az ember hitéleti, spirituális dimenzióját tagadó, a tudományt istenítő, despiritualizáló, folyamat a vallást, a hitéletet a tudomány ellentéteként tévesen értelmezve száműzte a teremtéselvű világmagyarázatot. A fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntötték, amikor a legcsodálatosabb emberi képességet, a hitet a vallási hittel, vallásossággal azonosítva jelentőségében degradálták.
A szellemi, spirituális erők kiűzetése folytán az értékvilág is materializálódott, anyagi értékek – pénz, tulajdon – kerültek a csúcsra, és megjelent a versengés, harc, a hatalomért folyó ádáz küzdelem. Új emberkép formálódott ki: a materiális dimenzió foglya, a hatalomért, tulajdonért, javakért küzdő, fogyasztói szemléletű ember, aki már úgy bánik embertársával is, mint a tárgyakkal: felhasználó, elhasználó, kihasználó és eldobó, a kapcsolati hibákat nem is javító lényként »üzemel«, működik, mint egy mechanizmus. A spirituális szeretet erőinek háttérbe kerülésével együtt fontos humánértékek sorvadtak el, és az élet törvényén alapuló együttműködés helyét a versengés foglalta el. A jelen »liberális emberképe« a materializálódás szélsőségeit hordozza, »lélektelen«, minden humán értéket relativizáló, a szabadság és esélyegyenlőség szélsőséges értelmezéseivel önnön létezéstörvényeit is kétségbe vonja.
A neoliberális szabadságelv a szabadosság káoszát teremti, amelyben az emberi biztonság rendül meg.
Sajnálatosan ez a világtrend, a világerők mozgásiránya. Ebben az állapotában az ember robottá váló és boldogtalan lény. A korszellem és mentalitás hordozza ezt a változást, amelynek szelídítetlen nyers erői elsöprik a szelíd, szeretetelvű, »konzervatívnak« nevezett, a harcra ab ovo készületlen vagy képtelen embert. A »konzervatív erők« hátránya értékrendjük, elveik másságából fakad: nem képesek – még akár egy kisebbséggel szemben sem – az erőszakot alkalmazni, érvrendszerükben a másik ember tisztelete alkot szabályokat és tartja tiszteletben az emberi méltóság határait. Ezzel magyarázhatjuk a harcos liberális erők könnyű, gyors győzelmét.”


Egyén és közösség
A liberalizmus tehát elvonja az egyént természetes közösségeiből.
A nemzetköziségnek ősi múltja van, keresi az emberi kapcsolatot a közösségek között, azonos érdekeik érvényesülésében. A krisztusi hit kiterjesztette a vallás kapuit minden nép számára. Nem követeli meg más vallást követők gyűlöletét, elpusztítását.
A liberalizmus az egyén, az individuum szabadságának filozófiája és politikai eszméje – így olvasható általában. Szépen is hangzik, jó is, ha valaki egyéni törekvéseiben sikeres. A gyakorlat azonban ezt az elvet a közösség ellenében érvényesíti. Egyénekre bontja a társadalmat, kiemeli a közösségből és magára hagyja. A magára maradt egyén védtelen minden szervezett erővel szemben. Pária lesz, vagy beáll a rendszer szolgálatába.
A liberalizmus nemzetközisége nemcsak megtagadja mind a vallási, mind a nemzeti közösségekhez kötődést, de kifejezett célja a vallási és nemzeti közösségek megszüntetése. Ma már a városi, községi kötődést is támadja, a családi köteléket rombolja különféle szabadosságokkal és mássági életmód törvényesítésével.

Baloldal és forradalom
Az utcát a baloldal uralja. A feltüzelt lumpen tömeg utcai forrongása, törés, zúzús, fosztogatás, a fennálló hatalom lebontása, gyújtogatás és öldöklés elfogadott politikai tevékenységgé nemesedett a nagy példakép, a véres francia forradalom óta. A forradalom nimbuszának hirdelője a liberalizmus lett. A forradalom így eszményi cselekedet, amelyben minden megengedett, a vérontás hitelesíti a népakarat elvét.
A forradalom „a nép nevében a nép által” megy végbe, tehát demokratikus. Mégsem a nép sajátja, hiszen a forradalomba vezet út hosszú időn át folytatott következetes szervezés eredménye, ami nagyon sok pénzügyi befektetést igényel.
Galambos István Sydney-i katolikus pap nagyon fölháborodott azon, hogy 1956 magyarországi eseményeit forradalom néven említik. Teljesen igaza volt, a forradalom klasszikus elemei hiányoztak belőle: nem baloldali szervezés volt, és nem felbérelt huligánok, hivatásbeli rendbontók, megtervezett akciója volt. (Az történt, hogy az akkori budapesti hatalom egy percre megingott egy nagy politikai manőver során. Eisenhower és Hruscsov megegyeztek, ha a Szovjetunió megtagadja a sztalinizmust, az így elfogadhatóvá váló szovjet állam európai felügyelete nemzetközi egyezményben véglegessé válik. Ezt érvényesítendő, Moszkvából utasították a budapesti pártot, erősítse meg a liberalizálás folyamatát a budapesti egyetemisták szimpátia felvonulásával, akik ezáltal igazolják a megújult szocializmust hűségükkel. Minthogy a felvonulásnak más üzenete volt a magyarok számára, ahhoz a főváros népe is csatlakozott. A merőben új helyzetben a sztalinista budapesti párt lövetett a békés tömegre. A magyar válasz erre a szabadságharc volt.)
Jó erre emlékezni mostanában, amikor spontán tüntetések zajlanak a nyugati városokban, tiltakozásul a beözönlő muzulmánok bűncselekményei miatt. Ami ezt aggasztóvá teszi, ezeket a tüntetőket szervezett ellentüntetők zavarják. Nos ezek az ellentüntetők alkalmazásszerűen együtt tartott, mindenre kész baloldali militarizált forradalmi csoportokba szervezve jelen vannak Európában is és Amerikában is. Egyre-másra megjelennek a nemzeti érdekek mellett tüntetők eseményein, mint ellentüntetők. A rendőrség feladata, hogy megakadályozza az ősszetűzést. Rendszerint a nemzetiek kiszorításával teszik ezt, a média is a nemzetieket ítéli el.
George Spöttle nemzetbiztonsági szakértő írja:
„Valóban nagyon szervezett az antifa. Persze ez nem véletlen, elvégre saját kiképző központjuk van Berlinben. Ott tanulják az utcai harcot, egy-két szervezetük még állami támogatásra, hogy a mainstream baloldali média néhány kulcsszereplője is már kontraproduktívnak és károsnak tartja a radikálisok utcai jelenlétét, a hálózat még mindig szorosan kapcsolódik a politikai és egyben gazdasági elithez is.”
A kiemelt részben van a lényeg: az a bizonyos politikai és gazdasági elit nem nyugszik bele, hogy már nem a Bush—Clinton—Obama adminisztráció Amerikája folytatódik.
Ami minket, európai magyarokat illet, aggodalommal tekintünk a jövőbe. Egyetlen szalmaszál, amin reményeink nyugszanak, a jövő májusi európai parlamenti választásokban van.
Ha az EP választások kötődnének ahhoz, hogy előzőleg szavazhasson a választó ország népe az idegen elözönlés folytatásáról, lenne esély arra, hogy az új Európa Parlament letérne a jelenlegi útról a migráció kérdésében. Most azonban a létező politikai pártok küldik be a pártok által kiválasztott jelölteket. Ilyen módon migráció ellenes képlet nem jöhet létre az Európa Parlamentben.
Nemzeti érdekű forradalomra ne számítsunk, mint láttuk, a forradalom csak a baloldalon bontakozhat ki. Minden spontán nemzeti érdekű megmozdulást a liberalista országok kormányai, rendőrsége elszigetel. Ha a zendülés nagyobb méretű lenne, ott van mindenütt akciókészen az antifa szervezet.
Ne építsünk reményt a franciaországi sárgamellényes zavargókra, ez a politikai akció kimutathatóan baloldali vállalkozás, nincs jele annak, hogy nemzeti érdekek érvényesülnének általuk. Nagyobb valószínűséggel valamilyen szélsőbaloldali kísérlet az ország megbénítására, a polgári kormányzat megbuktatására egy radikálisabb irányzat érdekében. Ne felejtsük el, a marxizmus új életre kelt a nyugati országokban.
Szervezés és pénz kérdése, hogy az antifa szervezetek sokasodnak, és mindenütt bevetésre kerülhetnek a rend megbontására, az ellenálló ország lerohanásával. És ahol a rendőrség keményen védi a társadalmat, azt az országot majd elítélik, fasisztának bélyegzik.
A nemzetközi baloldal mindenre képes.
Európa jövője ennek az évnek a kezdetén sötétebb, mint valaha.

==============================
Szép feladat és jó munka volt

A Magyar Élet hetilap betöltötte hivatását. Akkor jött létre, amikor nagy szükség volt rá, és akkor szűnik meg, amikor már elmúlik mind az a lehetőség amiben az itteni magyar társas élet alakító tényezője lehetett.
Ami a hivatást illeti, könnyű felelni a kérdésre. Megjelenik Ausztráliában ahol akkor, vagy 25–30 ezer magyar új életet kezdeni, pár éven belül, a múlt évszázad közepén. Mindannyian hazájukat elvesztett, megtört vagy induló exisztenciával. Nagyjából itt ismerik meg egymást, néhány éven belül egyesületek, egyházközségek keretében élénk társasélet alakul ki. Önmagában egy társadalomlélektani különlegesség, aligha jön létre ilyen mégegyszer.
Úgyszólván minden nemzeti érdekű közösségi és egyéni cselekedet ennek az első bevándorlási hullámnak a munkája, ők fektették le a közösségi szervezeti hálózatot, hozták létre a tartós intéményeket. Mind ennek alapja a még királyi Magyarország kormányzósági idején történt nemzeti szellemű iskolázottság.
Harminc év telt el havi és helyi lapok több-kevesebb sikeres megjelenésével, amire létrejött az egységes terjesztésű, nemzeti szellemiségű hetilap. Pénzkérdés volt, hiszen egy módos mecénás már magyar hetilappal várhatta volna az 1949–50-ben érkezetteket.
A Magyar Élet elődjének tekinthető a Syneyben 1964-től megjelenő Ausztráliai Magyarság, amely – a többiektől eltekintve – már nem egyesületi értesítő volt, már általános újságos szolgáltatást adott, hírekkel, beszámolókkal, politikai, irodalmi tárcával és hirdetésekkel. Ezt a tartalmat vittük be a megvásárolt helyi melbournei hetilapba, amely megfelelt a várakozásoknak, országos terjesztésű hetilap lett.
A Magyar Élet 1977-ben családi vállalkozásként indult, Ady János és (házassági hűségben magyarrá lett) felesége Margaret jelentős anyagi befektetéssel és szorgalommal hozta létre. Ebbe csatlakozott be a Csapó család (Endre, Miklós, Juci). Néhány év múltán Ady János átadta laptulajdonosi szerepét Márffy Attilának, aki ugyancsak családi erővel látott neki a feladatnak. A lap Melbourneben készül, ott kell borítékozni, ott kell foglalkozni az előfizetőkkel, onnét kell postázni. Felesége Ági még otthoni magyar iskolázottsággal, anyósa Gabi még otthoni irodalmi szerkesztőségi gyakorlattal kiváló munkatársak voltak.
A 80-as években a megnagyobbodott szerkeszői és kiadói feladatokra nagy segítséget kaptunk Józsa Erika csatlakozásával, Sydney-i szerkesztőként ellátja az adminisztrációs feladatokat, írásaival gazdagítja a tartalmat. Ugyancsak nagy segítséget kapott a melbournei szerkesztőség Bagin Lívia csatlakozásával, aki az újság szövegrendezési feladatait végzi el, és nem mellékesen színessé teszi a tartalmat interjú készítésével.

Szép feladat és jó munka volt
A hetilap, élete folyamán átélt három jelentős nyomdatechnikai forradalmat, úgy hogy ezek ellenére minden héten pontosan megjelent. Kezdetben az ólomba öntő betűszedőgéppel készült sorok összezárt készletét emelték a nyomógépbe, ahol festékezés és nyomás alapján került a szöveg a papírra, persze megfelelő gyorsasággal 4 oldalanként. Ez volt a magasnyomás, mint amilyen például a gumibélyegző alkalmazásakor, a festékezett kimagasló részek nyomódnak a papírra. Ady János ilyen felszerelést vásárolt meg, amit egy éven belül ki is dobott, mert jött az offset eljárás. Nekem akkor már volt offset berendezésem, a havilap képes oldalait azzal nyomtam. Fiam is elleste a technológiát, Ady elcsalta, így Miklós vezette be a Magyar Élet részre az új technológiát. Azután jött a betűszedés forradalmi változása, majd a digitális oldal-tördelés számítógépen. Minden nehézségen árfutottunk.
Olvasótáborunkból sokan munkatársakká váltak. 2003-ban, a 25-ik évfordulónkra összeállított lista szerint a gyakrabban szereplők az alábbiak:
Ausztráliából
v. Bányay László • Csepelyi Rudolf • dr. Bodolai Zoltán • dr. Pócza Lajos • Malonyay Éva • Kardos Béla • Petri Béla • Legárd László • Teichel Mária • dr. Galló Géza • Oláh Dezsô • Mészáros László • Rozgonyi Magda • Altorjai Ervin • Ignácz Ferenc • Ruttkay Arnold (Só Bernát) • dr. Botond Pál (Botond István) • Novák Mária • dr. v. Dezséry András • Ady Margaret • v. Majláth György • dr. Gallus Sándor • dr. Varsányi Gyula • dr. Nemes Imre • Kroyherr Frigyes • Linka Márton • Törzsök Sándor • Domahidy András • Gaál Gyula • dr. Ábel András • Faith Ferenc • Panda Imre • dr. Kazár Lajos • Pénzes János • Goór György • Bolváry Miklós • dr. v. Endrey Antal • Osváth Éva • Majercsik Etelka • Földváry Gábor • dr. Kósa Géza • Szigeti Éva • Pétery Miklós • Gulyás László • Gulyás Gyöngyi • Kroyherr Frigyes • Szmolnik Lajos • Vass Ferenc • dr. Török Béla • Balogh Ottó • dr. Nagy Ákos • Arady Erik • Pintér Károly • Sebestyén Béla • Hangay György • Deseô Walter • Szacsvay P#l • Szentirmay Gyula • Tooth Jenô • Albert László • Ceskel Gabriella • Boros Béla • dr. Orosz Márta • Bagin Lívia • Harmat Ilona • dr. Cser Ferenc • Holmik Viktor • Bánki Éva
Külföldről
Saáry Éva • Haraszti Endre • dr. Varga László • dr. Fercsey János • Vajda Albert • dr. Nánay Endre • Flórián Tibor • dr. Gábor Áron • Tollas Tibor • Fűry Lajos • Stirling György • Banner Zoltán • Kiss Zoltán • Csonka Emil • dr. Töttösy Ernő • Zolcsák István • dr Stan-kovich Viktor • Nehéz Ferenc • Frey András • dr. Palotás Zoltán • dr. Hasznos Miklós • Bártfai Szabó László • Fáy István • Filippi István • dr. Mailáth István • Sisa István • Bodnár Gábor • dr. Nagy László • Csurka István • Magyaródy Szabolcs • Zas Lóránt (malomfalvi) • Stolmár G. Ilona • Vígh István • Lezsák Sándor • Matuska Márton • Cúth János • dr. Pusztaszeri László • dr. Csernohorszky Vilmos • dr. Pordány László • Illés Sándor • Kunszabó Ferenc • T. Pataki László • Gombos Jolán • Ft. Hites Kristóf • dr. Kincses Elôd • Haynalné Kesserű Zsuzsánna • dr. Hódi Sándor • Kocsis István • Beke György • Csoóri Sándor • dr. Zétényi Zsolt • Sárközy Csaba • dr. Szíjártó István • Bakos István • dr. Gyürk István • Vad Dezső • Boskovics Jenô • Katona Ádám • Pilhál György • Székelyhidi Ágoston • Ludvig Emil • Molnár Pál • Haas György • Malonyai Péter • Kô András • Stefka István • Frigyesy Ágnes • Bayer Zsolt • Hábel György.
Közülük állandó jelleggel belső munkatársak voltak: v. Bányay László, Malonyay Éva, Teichel Mária, Oláh Dezső, Ruttkay Arnold, dr. Botond Pál, és mind a mai napig is Kroyherr Frigyes, Bagin Lívia, Kardos Béla.
E felsorolással kívánom érzékeltetni, hogy a hetilap a fénykorában a magyar társadalmi élet tevékenységének serkentője és jóhírének terjesztője volt. Beszámolóinak példamutató ereje volt, általános és hazai tudósításaival naprakész tájékoztatást adott.
Szembetűnő a tengerentúli önkéntes munkatársaknak a magas száma, abban is többséggel az emigrációs írók jelenléte, akik számára fontos volt, hogy írásaik eljutottak erre a távoli földrészre is. Hozzátehetjük, hogy legtöbbjük, beleértve a magyarországiakat is, látogató vendégünk is volt. A kapcsolatok érdekében többszáz példányban küldtük az újságot külföldre.
Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a magyarországi nemzeti elit kiválóságai tájékozottak legyenek a mi tevékenységünkről. A NSW-i Magyar Szövetség támogatásával jelentős emigrációs nemzetpolitikai tevékenység folyt. Sajnos az első nemzeti kormány külügyi tárcája érdektelen volt, tartózkodott bármilyen együttműködéstől, pedig eleinte nagy lehetőségek kínálkoztak. A Jeszenszky-féle érthetetlen elutasítás még ma sem oldódott együttműködéssé a külpolitikai szolgálatnál.
Megnyugodva tekintünk vissza az elmúlt fél évszázadra, amely idő alatt volt megfelelő magyar tájékoztatás Ausztráliában, és, hogy ez a földrész teljesen mentes volt baloldali újságoktól és szervezetektől.
Magyarnak megtartani a nemzet egy részét derék cselekedet volt.
Köszönet illet mindenkit, aki ebben segítőkész volt.
Sydney, 2018. Karácsonyán, Csapó Endre

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO