Az alant olvasható, szerintem igazi női okossággal, tehát rendkívüli pontossággal, és ezért meggyőző erővel, megírt cikket, az engem megtámadó Gerle Éva féle feministák számára töltötte fel valaki a Gerle Éva gonoszsága leleplezése érdekében indított petíciónkra, mivel úgy nézett ki, hogy azok a csiklóorgazmus felsőbbrendűségére esküsznek, hiszen Lelkes Villő Európai Úniós jogász szakértő, Gerle Éva legjobb barátnője és jogi tanácsadója, és ezzel együtt persze, Gerlét még annál is jobban ellenem uszító amazonja, képes volt azt hazudni a Gerle Éva híres feminista blogján, a csakazolvassán, hogy ln vertem a kislányaim csiklóját kisbaba korukban, állítólag annak érdekében, hogy le szoktassam őket a maszturbációról, és ezzel "megakadályozta őket a szexuális fejlődésükben",
_miert_nincs_a_feministaknak_huvelyi_orgazmusuk-64164
A feministák mániája továbbá, hogy rehabilitálni kell a csiklói orgazmust.[/b] "Vannak nők, akik kezdik annyira megvetni alacsonyabb rendű női klitoriszukat, hogy mindenestől elfordulnak a szextől" - írja például Rosemarie Tong a Pszichoanalitikus feminizmus című dolgozatában (Freud titokzatos tárgya, Új Mandátum Kiadó, 1997). Ha rajtuk múlna, már régen törvénybe lenne foglalva, hogy aki szerint egyáltalán létezik vaginális orgazmus, az azonnal mondjon le. A hüvelyi orgazmust a feministák szívük szerint a tudományos-fantasztikus irodalom polcára száműznék, mert számukra könnyebb lenne azzal a tudattal élni, hogy ilyesmi nem volt, nincs, és nem is lesz soha. Butácska érveket hoznak fel a klitorisz felsőbbrendűsége mellett, mondván: a pasik farka is a csiklóból fejlődik ki, egyébként is több benne az idegvégződés, mint a péniszben, és mi, nők többszörös orgazmusra vagyunk képesek. Majd ugyanezek a nők hisztérikusan kikérik maguknak, ha a hüvelyi orgazmust valaki magasabb rendűnek nevezi a klitorálisnál.
Tudományosan természetesen semmi értelme nincs a kérdésnek, hogy a nők melyik orgazmusa a felsőbbrendű; de a tudomány, valljuk be így, egymás közt, ritkán képes választ adni az igazán fontos, érdekes és értelmes kérdésekre. (A tudósok egyébként is szexmániás disznók: ha valaki sok mérést végez, bármilyen perverz dolgot megcsinálhat, s az állam még fizet is neki ezért.) Spirituális értelemben véve a meccs azonban már néhány ezer éve le van játszva, klitorális kontra hüvelyi: fix kettes, és nincs nagyon hova menni fellebbezni.
Persze nem véletlen, hogy a feminista nőnek a csikló a kedvenc testrésze. A klitorisz annak a szervnek a női megfelelője, amit a feminista annyira irigyel a férfitól. A klitorisz az a szerv, amelyen keresztül a nő a legkönnyebben és a leggyorsabb módon, ráadásul férfisegéderő igénybevétele nélkül gyönyörhöz juttathatja magát. A nőnek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy csiklói orgazmusa legyen, kell a rossebnek az a macera az idomítással.
Ami egyedül nem megy
A klitoriszunkkal "csináld magad" örömet szerezni valóban sokkal könnyebb és fájdalommentesebb, mint olyan párkapcsolatot építeni, amelyben elengedhetjük és átadhatjuk magunkat egy másik embernek. Nem egyszerű annyira megbízni egy pasiban, hogy rábízzuk az orgazmusunkat, éppen ezért van, hogy a két orgazmus nem összehasonlítható. És nemcsak a nő öröme válik teljesebbé, de a férfi orgazmusa is más dimenzióba helyeződik, ha társának az aktus közben hüvelyi orgazmusa van. A kettő közti különbség: mint heroin a fű után.
Mert a klitorisz a férfias szexualitásunknak felel meg, nem az igazi női részünk. A csiklónkon át soha nem találhatjuk meg az értelmét, miért női testben láttuk meg a napvilágot. A csiklónkon át soha nem tanulhatjuk meg, mit jelent nőnek lenni, elfogadni, befogadni, mit jelent a valódi megadás. Polaritás nélkül a szex nem működik, ha mindketten a férfit adjuk magunkból, sosem jön létre szexuális feszültség. Egyébként pedig nem elegáns dolog mást hibáztatni azért, ha valaki az élettől nem kapja meg azt, amire vágyik. Minden felnőtt vállaljon felelősséget a saját boldogságáért, és ne nyávogjon, mint egy csipás kölyökmacska. Akinek a női szereppel van baja, az anyatermészetnél reklamáljon. Nem igaz, hogy a férfiak elvárják a nőktől, hogy ne csak a világot, de saját magukat is elsősorban a férfiak szükségletein, érdekein és elvárásain keresztül szemléljék. Aki ezt hiszi, csak saját frusztrációit vetíti ki a másik nemre. Egyetlen valamirevaló férfi sem várja el a nőtől, hogy szembehelyezkedjen magával, sőt mi több, akkor a legboldogabb, ha a nő a nőiességével vonzza magához.
A nő ereje, amióta világ a világ, soha nem fizikai vagy mentális erejében volt, hanem abban, hogy a férfi energiáit maga felé képes fordítani, és onnantól a pasi mindent megtesz azért, hogy a kedvében járjon. A nő ereje soha nem a nőmozgalomban volt, a feministák a valódi válaszok helyett ostoba hazugságokkal etetik egymást. A nő ereje csak akkor mutatkozik meg, ha megérti és értékelni tudja a két nem közötti különbséget. Egyébként is, az igazi erő mindig belül van, az kívülről soha nem látható. Aki kívül a keményet mutatja, az belül menthetetlenül megtörik és elpuhul, mert a keménykedést senki nem veszi komolyan: a hisztis nőt minden pasi gyengének, s ezáltal méltatlan ellenfélnek látja.
A pandateszt
Igazi és átütő ereje csak érzelmeink teljes megadásának van. A megadás ugyanis nem alávetettség, hanem a teljes belátás, méghozzá egy a miénknél nagyobb igazság belátása. Az alávetett ember gyengeségből enged, és hagyja, hogy a másik nyerje a vitát. Aki megadja magát, az viszont tudja: a kapcsolat fontossága a legnagyobb igazság. Amikor a férfi azt mondja: "ha igazán szeretnél, hajlandó lennél lent is elélvezni", nem elvárásokat fogalmaz meg, nem ő akarja megszabni, hogy a nő mikor, hogyan és hányszor élvezzen. Mindössze arra próbál a maga suta módján utalni, hogy úgy sejti, mindkettejük boldogsága teljesebb lehetne, ha a lány szeretné annyira, hogy bízni tudjon benne: meg tudja neki adni, amire vágyik.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|