ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.21. 15:00

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: 10.Morál.
HozzászólásElküldve: 2014.06.05. 14:08 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 00:08
Hozzászólások: 244
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Halak
Aszcendens: Kos
Morál.

A moralitással kapcsolatos kérdések szorosan kapcsolódnak az előbbi fejezethez. A moralitás egyben állásfoglalást is jelent, magatartást. Hogy mi mellett foglalunk állást és ennek megfelelően milyen a magatartásunk, cselekedeteink, az nagyban függ attól, hogy milyen önképünk, létezésfelfogásunk van. „Amire méltónak tartjuk magunkat, az szerint élünk.”

Ezekből a bevezető gondolatokból kitűnik, hogy a moralitás nem egy merőben retorikai teljesítményként előállítható szép beszéd a helyes cselekedetekről, s a rossztól való tartózkodásról, hanem konkrétan, személyesen megvalósított és gyakorolt magatartás, beleértve a magatartásból fakadó tetteket is.

Amint Hamvas azt a Mágia Szútrában felvázolja, a „reintegráció” művelete egy hármas bázison alapul. Ezt a hármas bázist „logikai”, „esztétikai”, „morális” komponensek teszik egy integrális műveletté. Magán a reintegráció műveletén azt a műveletet kell érteni, amit az ember végrehajt ahhoz, hogy önmagában az egységes, integrált személyt megvalósítsa. Ez pedig nem más, mint az ép, egészséges, normális ember. A logikai komponensen nem merőben formális logikát kell érteni ezúttal, bár az is beletartozik valahol a képbe, ez is valahonnan az egyetemes szellemből veszi kezdetét. Az esztétikai komponensen sem valami kellemességet, bájosságot, csupán az esztétikai hatás kedvéért alkalmazott fenségességet kell érteni. Végül az etikai, morális komponens sem egy olyan agyon ideologizált erkölcstan, amelynek előírásait senkinek sem jutna eszébe számításba venni, mert azokat nem is lehet. Vigyáznunk kell a morállal kapcsolatos metafizikai állítások megtétele során, nehogy abba a hibába kerüljünk mi is, hogy szép, nagyszabású gondolatokból álló morálprédikáción kívül nem tudunk egyebet nyújtani. Éppen ezért sokkal jobb, ha megállapodunk egy emberkép, egy létezésfelfogás szintjén és nem a „jó” fogalmának definícióját firtatjuk és nem a cselekedetek helyességére redukáljuk a morállal kapcsolatos megfogalmazásainkat. Ha nem így tennénk, akkor óhatatlanul beleesnék abba a tévedésbe, hogy valamely, a valóságot részlegesen látó szempont szerint kezdenénk megfogalmazásokat tenni, így a morállal kapcsolatos gondolkodásunk csupán függvénye lenne az illető szempont valóságlátásának. Jobb, tehát, az mondani, hogy első sorban az a fontos, hogy az ember saját magában és egyáltalán az emberi lényben egyetemes lényt lásson. Ez az állítást is tovább kell pontosítani. Nem arról van szó, hogy „az emberi gyarlóságot” felmagasztaljuk, és egyetemessé tesszük. Egy alapvető, az emberre vonatkozó képről, felfogásról van szó. Harcok, konfliktusok, érdekek vannak. Ennek megfelelően szándékokról lehet beszélni, szándékok ütközéséről. Srtatégiákról, a harcok megvívási módjairól. Fölösleges lenne itt szavaimat arra fecsérelni, hogy egy magasan húzó morálprédikációt tartok, a középpontjában egy olyan egyetemes emberfelfogással, amelyben pontosan nincs megjelölve az egyetemesség vonatkozási köre. Csak úgy áll meg az ember egyetemességére alapozó morális állásfoglalás az érvényességében, ha a meghatározatlanság ellenére az isteni eredetre, a magunkban hordozott isteni lényegre összpontosítunk. Ez az, amiből következik az életszentség gondolata, amely azt mondja ki, hogy az ember élete sem nem véletlen, sem nem egy biológiai, pszichológia, meg egyéb aktusok sorozata, hanem egy értelem-egészbe ágyazódó „üdvtevékenység”. Azért élünk, hogy Istentől elindulva ismét Istenhez jussunk el. Hogy miért, arra vonatkozólag ismét nem lehet merev meghatározásokat tenni. Valaki arra gondolhatna, hogy mindebből egy relativista morálfilozófia következhet csak. Ha így tesz, téved. Nem a relativizmus következik ebből, mint ahogy az sem következik, hogy a következő sorokban meg fogom írni, hogy mi az „abszolút igazság”, „az abszolút jó”, s így az morál, ami igazi morál, amihez viszonyítva minden más morális deficit. Nem fogom megírni. Nem tudom. Mert nem ezt kell megírjam. Egy emberileg érthető és elérhető emberfelfogásról beszélek. Egy olyanról, ami lehetővé teszi az önmagunkhoz, embertársainkhoz, a létezéshez való viszonyulásunknak azt a módját, amikor már nem fogcsikorgatva nézünk körbe, hanem a megértésnek legalább minimális készségével, hogy megértsünk történéseket, embereket, tetteket, gondolatokat. Ez az emberfelfogás csak annyit mond, hogy az ember egyetemes lény, isteni eredetű, azonosságát az isteni lényeg „határozza meg”. Az egyetemes lény itt annyit jelenti, hogy olyan lényről van szó, amelynek egyéb meghatározási kísérletei egymás után csődöt szoktak mondani, mert minden meghatározási kísérlet csak a maga eszméivel kalkulál és így a meghatározás töredékes, csonka lesz. Valami olyant fog végül állítani az emberről, ami ugyan illik rá bizonyos vonatkozásban, de nem lehet magának a lénynek a meghatározása. Vagyis már maga az állítás immorális lesz. Ha meg felsorakoztatjuk az összes, emberi lényre vonatkozó eddigi meghatározást, akkor a meghatározások „szummája”, összege sem fogja „kiadni” a teljes embert, mint egységes egészet. Ha azt mondom, hogy az ember egyetemes lény, bár ez is egy meghatározás, de ebbe a meghatározásba tudatosan bele van számítva az is, ami meghatározatlan. Ami szabadon van hagyva egyelőre. Ami nyitott. Ami távlatszerű. Amivel kapcsolatban csak a továbbiakban tudunk meghatározásokat tenni, éberen számítva arra is, hogy mindig marad valami, ami meghatározatlan, a szónak abban az értemében, hogy ez nem mindig bizonytalanságot, kétes tudást fog jelenteni, hanem inkább szabadságot, lehetőséget.

Egy ilyen emberfelfogásból következik, hogy életemet sem fogom továbbá csupán a biológiai, pszichológia magyaráztok körébe zártan tartani, hanem e körök érvényét elismerve tovább lépek. Nem kérdőjelezhetek meg anatómiai, fiziológiai, pszichológiai, szociológiai tényeket, de tudhatom, hogy mindezek összege nem ad alapot arra, hogy az embert, mint egységes egészet, mind az ezeken a körökön túllépő lényt láthassam. Hogy mégis egyetemes lény az ember, azt a szellemi hagyományokból és az ezeknek megfelelő tartalmú metafizikából tudom, s az is kizárt, hogy ez csupán hit vagy vélekedés jellegű. A hagyományok ismeretértékkel, tudásértékkel rendelkeznek, megvan a maguk „episztemológiájuk”, számtanuk, logikájuk, mint ahogy moráljuk és esztétikájuk is. Tehát integrális tudásról van szó, vagyis az integrális tudás lehetőségéről, nem pedig merő misztikáról, hiedelemről, okkult vélekedésekről. Egészen nyugodtan össze lehetne hasonlítani a hagyományok tudásának a nívóját, a mai tudományossággal és azt is el lehetne dönteni, hogy melyik az, amelyik a másiktól tanulhat. Mindkettő tanulhat a másiktól, de a létezés, az ember döntő kérdéseiben sokkal avatottabb, „kompetensebb” a hagyomány, a metafizika.

Az életszentség gondolata, az üdvtevékenység közvetlenül érthető az emberi lény egyetemességéből. Nyilván, hogy ha az embert nem lehet ilyen meghatározási korlátok közé szorítani, annak ellenére, hogy e korlátok érvényesek rá a megfelelő vonatkozási körökben, akkor az rámutat egy olyan „célra”, amely minőségi többet képvisel azokkal a célokkal szemben, amelyeket a meghatározásokból származtatni lehet. Ez a minőségi többlet, ez a meghatározatlanságba vonuló cél egy olyan értelemhez kapcsolódik, amely az ember szerteágazó megnyilvánulásait egy centrális áramlásba egyesíti, egy olyan állapottá emeli, ahol már „látszik az út”. Nem lehet minden mozzanatát jegyzőkönyvszerűen előrevetíteni ennek a szellemi folyamatnak, azonban az biztos, hogy a hozzáállás milyensége döntő. Kitartás, türelem, tudatosság, tudás, nyitottság, szellemi rugalmasság kell ahhoz, hogy e folyamat előrehaladtában valóban kezdjünk rálátni, ami „isteni rendeltetés szerint való”, ami az egyetemességünkkel összefüggő célként világosodik meg előttünk, mint követendő út, gyakorolandó magatartás, mint felelősség, mint lehetőség, mint szabadság. A hozzáállásnak a felsorolt összetevőit külön ki kell alakítanunk magunkban. Már azok olyan kvalitások, szellemi, lelki „erények”, amelyek jól beleférnek a moralitás fogalmába. De láthatjuk, hogy itt sem áll meg a haladvány. Továbblépik az „isteni rendeltetés” irányába. A kifejezést azért teszem zárójelbe, hogy érzékeltessem, itt nem valami vallásos vagy éppen misztikus csúsztatásról van szó. Mondhatnánk úgy is, hogy a kifejezés mintegy csak utal arra az életünk értelmét illető minőségi többletre, amit a lelke mélyén egyébként mindenki szeretne a magáénak tudni. A kifejezés ilyen „racionalizálásával” és a rövid magyarázkodás segítségével remélem, hogy sikerül elkerülnöm az eszét vesztett prédikátor vádját. Ennél jobban racionalizálni a dolgot nem tudom, szerintem nem is kell.

Tehát, amikor már „látszik az út”, akkor már az is nyilvánvaló, hogy nem kell külön „felsőbb értelemre” apellálni, hiszen a „felsőbb értelem” a mindennapok szintjén is megtapasztalhatóvá válik. Gondolhatóvá, érthetővé, követhetővé válik, mint egy világosan megfogalmazott fogalom. Megélhető lesz, mint állapot. Érezhető lesz, mint egy „életérzés”, amely a mindennap eseményeit, történéseit áthatja. Vagyis realitássá válik, nem mintha addig nem lett volna realitás, csupán az történt, hogy vakok, süketek voltunk az „igazság” iránt. Az idézőjel itt ismét csak önvédelmi fogás, tudatosan rótt jel, hogy tudassam, miszerint tudom, hogy nem ildomos igazságról prédikálni a következő értelemben: „Gyertek fiúk, lányok, urak és hölgyek, hallgassatok, hallgassanak engemet, majd én jól megmondom, hogy mi is az igazság”. Ezt sem fogom megmondani. Nem is kell. Mehetünk tovább.

Vagyis egyfajta metafizikai érzék fejleszthető ki az eddik leírtak útján-módján és ez a lényeg. Mint ahogy elég gyakran, most is magyarázkodnom kell. Mint ahogy eddig már néhány tucatszor előfordul az „itt sem arról van szó” fordulat, az e ponton sem lesz másképp. Tehát, itt sem arról van szó, hogy olyan metafizikai érzéket fejlesztek ki, hogy a másik fejében látom a gondolatot, mintha a feje átlátszó anyagból volna s a gondolatok pedig színes gomolyagok. Annál inkább érdekel, hogy lássam, hogyan is látok, hogyan láttam eddig. Eddig is láttam egyet s mást, de amióta azt kezdtem figyelni, hogy hogyan is látok ki a fejemből, többet látok. Egy viszonylat tudatosítása is lehetővé válik. Az a lehetőség, hogy magát a „látót” meg lehet figyelni, hogyan lát, igen értékes képessége az embernek, mondhatni „égi áldás”. Mert az alapvető viszonylatra való rálátás válik lehetővé, nevezetesen azé a viszonylaté, ami az ember, mint valami felé irányuló szubjektum és a valóság egyéb aspektusai, a létezés között van. Ez az alapvető viszonyulás. Minden további oka. Ha ebben a körben rendet sikerül teremteni az embernek, attól még nem fog mentális energiákkal felemelni egy követ, vagy nem fog a föld fölé emelkedve repülni a levegőben, de saját sorsában és személyközti viszonyaiban legalább eligazodik.

Hogy ezzel az alapvető viszonyulással kapcsolatosan milyen problémák merülnek fel egy „konkrét” személynél, arra vonatkozólag fontos információkat ad a születési horoszkóp. Az alapvető viszonyulás lény és lét között nem más, mint az a centrális állásfoglalás, amelyre az összes mozgás épül. Vagyis a morál. Ami nem meríthető ki egy etikai zsebkönyv fogalomkincstárával s főleg előírásaival nem. Mint ahogyan nem meríthető ki azzal sem, hogy a moralitással kapcsolatos kérdésekben csak a Jupiterre figyelek a horoszkópban , annak ismeretében, hogy az asztrológia ezt a témát ennek a bolygónak felelteti meg. Láthattuk, hogy a morál kérdései már ott egy „meghatározatlanságot” keltenek, ahol társulva két másik komponenssel, a logikával, és az esztétikával, többé már nem engedik meg nekünk azt az egyébként fölösleges luxust, hogy külön tárgyaljuk ezeket. A „jó”, az „igaz”, a „szép” együtt jár és már az immorális, logikátlan és csúnya, ha ezt az összetartozást szét akarjuk szakítani. Megkülönböztetni szabad, lehet és kell e komponenseket, de létüket egymástól elszigetelten tételezni fel tévedés.

A „morális” problémákban így inkább egy alapvető viszonyulásra vonatkozó problémakört kell látni, nevezetesen a személy viszonyulását önmagához, a létezéshez, más emberhez. A „önmaga”, a „más”, a „létezés” egy olyan kényes hármas, amit szintén nem ildomos egymástól elszigetelten látni. Ezt a viszonyt pedig a születési horoszkóp egésze térképezi fel. Ebből a horoszkóp egésze által nyújtott szimbólum-térképből kell kiindulni az elemzés, az értelmezés során, ha a problémákat „személyre adaptáltan” akarjuk világossá tenni. Ez az a mód, amellyel a személy bizonytalanságait, kételyeit, tehetetlenségét vagy éppen túlhajszoltságát, megoldhatatlannak tűnő nehézségeit illetően tudunk számára felhasználható információkat adni. Fontos információkat a „fontos” szó legalább két jelentésbeli vonásával együtt, éspedig, hogy ezek az információk pótolhatatlanok és nélkülözhetetlenek. Ezek az információk nem pótolhatók mással. Csak a születési horoszkópnak a személyre való vonatkozása teszi lehetővé, hogy az illető konkrét problémáiról beszélhessünk, mint számára jelentőségteljes sorsaspektusokról. Ez a fontosság egyik vonása. De a pótolhatatlanság még nem elégíti ki a fontosság „teljességi kritériumát”. Valaki mondhatná, hogy az a tény, hogy nem pótolható valami egyébbel, az még nem mond semmit. Ezért kell kitérjünk a nélkülözhetetlenségre is. Arra, hogy ezen információk olyan tényezők tekintetében világosítják fel a személyt, amelyekről ha nem lenne tudomása, akkor a nehézségeivel folytatott küzdelme során csak a levegőbe csapkodna, anélkül, hogy a nehézséget megragadná, mint problémát, mind megoldható és megoldandó feladatot.

_________________
Mária

A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO